Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Felix Kaleolani
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A lampionfesztiválon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Júl. 26 2015, 18:37

Utólag nehéz elképzelni, hogy Usui valaha is kijött a sodrából. Bár ismét kalapot emelek előtte, hogy felismerte a gyengeségeit, és módot is talált rá, hogy változtatni tujon rajta. Úgy képzelem, rengeteg idejét és energiáját emészthette fel, hogy megtanulja az önfegyelmet. Hogy ez a fajta szigor-e, ami az egész lényét uralja, nem tudhatom, csak gyanítható, hogy szerepe van benne. A dühről Usuival hasonló véleményen vagyunk.
Más dolog a boldogság; sajátos szemléleteink megint finoman ütköznek, majd olvadnak össze. Elsajátítom az ő nézőpontját, és magáévá teszi az enyémet.
- Igen, a jót könnyű megszokni vagy természetesnek venni...- bólintok.
Usuira nézek, figyelmesen hallgatom.
- Úgy hiszem, most nem feltétlenül ugyanarról beszélünk, de értelek. Vannak dolgok, amikről mi tehetünk, amiket "úgymond" megelőzhettünk volna, és vannak váratlan események, amikre nem lehet felkészülni, egyszerűen csak megtörténik, tőlünk függetlenül... A tagadás mindkét esetben bekövetkezik, azt hiszem, ez szükségszerű, és ahogy te mondtad, annak a része, hogy fel tudjuk dolgozni a... történteket. -(Valamiért megint a gyász és a gyászreakció jut eszembe, hiszen ott tanultuk a lépcsőfokokat: tagadás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás)
- Nem, nem erre gondoltam. Nem vagy mohó, mert tudod, jobb is lehetne. De ez feltételezi az ismeretet- javítom ki, mert nem szeretném, ha félre értene. Nem ítélkezek azok felett, akik valamit el akarnak érni az életükben. - Ha ma azt mondod, boldog vagy, mert így érzed, holnap sem látod másként, pedig holnap még boldogabb lehetsz...- Félek, nem tudom jobban elmagyarázni. A holnap eseményei nem befolyásolhatják negatívan a ma érzéseit, ha ma elégedett volt és boldog.
- A dohányzás csak példa volt, szemléltetés. De nem így van minden mással is, amiről tudjuk, hogy káros és roncsol bennünket, mégsem teszünk ellene semmit? - ennyire nem akartam kiélezni a beszélgetést a dohányzásra, hiszen egyikőnk sem érintett.
...
- Nem ismerem személyesen Demetriát, így nem ismerem fel, mekkora lehet a különbség kettőnk között!- mutatok rá a tényre, de elmosolyodok- Mindenesetre köszi...
A nagy látványosság lassan a végére ér, a népség nagy része is megindult a vásár kijárata felé; lassan szétszélednek, hazamennek. Mi maradunk még egy kicsit, a padra ülve bámészkodunk, s más nem marad, csak a csillagok.
- Én aztán nézegethetem...- kuncogok- nem ismerem fel a csillagképeket. A Nagy-göncöl megy, de semmi más azon kívül...
Aztán sóhajtva hozzáteszem:
- Egyszerűen csak ... nézem. Olyan hatalmas az űr, a világegyetem, és mi is csak egy apró részét látjuk. Mi is csak egy apró részlet vagyunk. Egy homokszem... vagy csak egy ugynolyan fénylő csillag egy másik bolygóról nézve... - Na nem, nem szabad túl sokáig merengeni, mert jönnek a kérdések, mi célja az életünknek? Ócska Lia lemez. Én is unom.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Júl. 26 2015, 19:05

-Igen... - Ezzel egyet tud érteni, az elfogás része a kezdeti tagadás, sajnos ösztönös hogy el sem akarjuk hinni éppen ilyen baj ér minket.
Aztán félredönti a fejét, hogy a mohóságra abszolút nem gondolt a másik.
-De ez nem olyan mintha a kicsinek sem tudnál örülni? - Benne olyan érzetet kelt a dolog.
-Ez az. Ha épp boldog vagy, nem nézed mennyire vagy az. A szomorúság is ilyen, nem gondolkozol a mélységén, csak hogy... most épp ez van. - Ezt most ő sem bírja megfogalmazni valahogy, mert ezt érezni szokta, nem magyarázni.
-Nem mindennel szerintem. Azért vannak akik tesznek a rossz ellen. Persze minden rossz ellen szinte lehetetlen. - Annyi rossz van sajnos, hogy mind ellen nem lehet, sőt, csak egy egész kicsiny szeglete ellen esélyes, azt is nagy odafigyeléssel csupán.
-Demetria... nos... olyan könnyed mint egy pillangó és mindent játékosan kezel. Néha végig sem godolja mit tesz vagy mond, az az érzésem. De minden szeleburdisága ellenében nagyon kedves valaki. Kedvelnéd. - Akarja jelezni, Amelia komolyabb, vagy mondhatni érettebb nő, de mindkettejüket nagyon kedveli.
-Alaposan meg kell nézned egy képen összekötve és keresni a fő csillagát az égen. Akkor összetudod te is kötni azután. - Ő legalábbis így csinálta.
-Ez nem baj. Szeretek egy nagy egész apró része lenni. Megnyugtat, hogy minden megy tovább nélkülem is, de örömöm lelem benne, ha általam jobb lesz valami. Végtére is a részletek nélkül nincs egész. - Néz a másikra kérdőbben, ő nem értelmezné a lét értelmét, mert Usui szemszögében eléggé lehangoló ez a téma...

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Hétf. Júl. 27 2015, 20:32

- Nem, miért? Őszintén örülök a mának, és nem tudhatom, mi fog holnap történni. De a mai akkor is emlékezetes lesz, és nem csak holnap, hanem évek múlva is- elég csak kiindulni a mából. Őszinte meggyőződéssel érvelek.
- Ez is igaz. Ma eszembe sincs gondolkodni rajta, mennyire vagyok boldog. Az vagyok és kész, és őszintén örülök neki. A hipotézis ott kezdődik, ha holnap még ennél is nagyobb öröm ér- nevetem el, mert kétlem.
- A szomorúság... más... Nem engedhetem, hogy minden apróság lelombozzon vagy egyformán lombozzon le. Tiszta depi kennék, ha minden negatív eseményt engednék hatni az életemben- nos, valamin gyorsabban túl teszem magam, és van, amit évekig képtelen vagyok kiheverni.
- Az az érzésem... - emelem figyelmesen a szemem Usuira- valami konkrét rosszra gondolsz. Mire?- Ha az, amire utal, nem olyasmi, ami ellen tudatosan védekezhetünk, akkor hogyan szerzünk róla tudomást? Vagy általános rossz dolgokra gondol, ami közvetlenül nem minket fenyeget, de akár lehetne úgy is? Szeretném érteni.
- Ó, értem- ahogy elemzi Demetriát. Kedvesnek és egyben könnyelműnek tűnik, amit talán csak a naivitása okoz- Talán csak nagyon fiatal még..?- én is később értem be, mint a kortársaim. Én csak remélem, hogy őt nem érik olyan csalódások, mint engem- Talán vezetésre szorul, nevelőre, támogatóra...- hangsúlyosan nézek Usuira. El tudnám őt képzelni ebben a szerepben, bár kettőjük kapcsolatáról semmit sem tudok. Ha Usui azt hiszi, kedvelném, biztosan vannak közös vonásaink.
Később a csillagokat bámulva merengünk.
- Nem...- rázom nevetgélve a vállam- ez nem megy, ehhez tényleg hülye vagyok!
De jól elvagyok én a csillagképek nélkül is. A csillagokat önmagukban is képes vagyok csodálni, ha nem is látok semmit mögöttük.
Usui szavaira feljebb ülök. Mélyen érintenek a szavai.
- Nagyon szépen megfogalmaztad- mondom neki kedvesen, de gondolatban hozzáteszem: el is tudom képzelni, hogy általa (is) jobb lesz a világ.
- Ha gondolod, mehetünk...- az előbbi gondolat csodás zárszava lenne a mai napnak.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Hétf. Júl. 27 2015, 22:47

-Akkor jó. - Valahogy olyan érzetet kelt benne, hogy ami szép emlék volt az is marad, még ha átmossa a bánat akkor is.
-Nem tudhatod. Csak holnap derül ki. - Minden fokozható, öröm és bánat is. De szeretné, ha Ameliának csak az öröm fokozódna, minden nappal boldogabb lenne. Úgy érzi a másik kiérdemelné, kedves és őszinte, barátságos, lelkiismeretes.
-A szomorúságot öröm követi. Csak erre gondolj, máris nem lesz olyan szomorú az egész. - Nézőpont kérdése, de elvileg ha sok barátja van, ott a családja, akkor csak felvidítja valaki vagy valami nem? Bízik benne.
-Nem. Általánosan. Kezdve attól mit eszel és mit mondasz másoknak egészen addig hogy romboljuk a környezetünk és elsétálunk bárki mellett, aki segítségre szorul. - Tényleg általánosan gondolkodik. Van ami ellen tehetünk de van ami ellen még mi is kevesek vagyunk.
-Fiatal. Húsz éves lesz. - 21 még biztosan nincs mert kiskorú... bezzeg alkoholt ivott! Fél is hogy kiesik az ablakon...
-A bátyja remek férfi. Szimpatikus. Szereti is őt. De mindenkinek magának kell meglelnie az útját, abban senki sem tud segíteni. - Önmagunkra találni csakis saját magunk vagyunk képesek, a saját ösvényünk csak mi látjuk, senki más. Támogatást kérhetünk, de konkrét útbaigazítást nem. De direkt nem veszi magára a szerepet bármily hangsúlyosan is lett a neve kiejtve. Ki tudja ő meddig lehet még mellette? Nem jó ha nagyon elkezd kötődni hozzá Demetria... így is félő, hogy baja esik...
-Semmihez sem vagy hülye, ha akarod megtanulod. Akarat kérdése, nem más. - Ő ezt teljesen vallja, azt hitte minden sporthoz gyenge, erre tessék.
Arra csak biccent hogy szépen megfogalmazta a kis gondolatait, majd újra biccent, hogy talán ideje lenne menni. Hűl a levegő.
-Elkísérlek a kocsidig. - Hazavitetni nem óhajtja magát, eltalál ő innen is, de persze ha Amelia ragaszkodik, akkor elnavigálja magát a lakásáig, ahova jöttek is érte még délután. Nyugodalmas estét kíván és hogy óvatosan vezessen hazáig. Na meg hogy gyakorolja a pálcikával való evést legközelebbre!

//Kösziiii Very Happy//

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Kedd. Júl. 28 2015, 21:13

- Akkor még mindig nem értesz...- nevetve rázogatom a fejem, mindegy, úgysem tudom elmagyarázni. Úgysem a sok duma számít, hanem az, mi marad meg ebből a napból. Hogy neki mennyire volt jó, mihez hasonlítja, ha egyáltalán hasonlítja valamihez, nem tudom. Nekem jó volt, jól éreztem magam, egy csomó mindent láttam, tanultam és próbáltam ki, amit eddig sosem, és ettől boldognak érzem magam. Nem is kicsit. Feltöltődtem.
- Így igaz. Minden rosszat jó követ!- mosolygok megint. Az más kérdés, hogy amikor éppen összetörik a szívemet, nem érdekel, mi lesz másnap.
Usui fogalmazása alapján arra gondolok, más dolgokra gondol mint én (vagy talán csak konkrétan egy rossz dologra), de amikor rákérdezek, kiderül, becsaptak az érzéseim, nincs konkrét dolog vagy személy a szavai mögött.
- Szomorú, igaz? Sok emberrel beszélgettem erről, és nagy részük azt mondta, fél segíteni. Attól fél, hogy ő maga is bajba kerül... Hova jutott ez a világ?
- Á, van egy bátyja, értem!- Usui mintha arra utalna, nem az ő tiszte lesz védelmezni Demetriát, pedig én nem látom be, miért kizáró tényező ez. Én is örülök, hogy van egy barátom, aki naponta emlékeztet, hogy reggelizzek, legyek vidám és elégedett magammal. Elég csak hallanom a hangját a rádióban, és máris mosolyt csal az arcomra! "Kedves hallgatóink..." Jaj, imádom Sebastian hangját!
- Lehet, hogy hibámnak róvod majd fel, de a csillagokkal elvagyok így is...- nem kívánok energiát invesztálni, hogy megtanuljam a csillagképeket. Ez van!
Usui szavai azonban szépen zárják az estét, és azzal, amit mond, ki is tudok békülni. Nincs nekem semmi bajom az univerzummal. Magammal se. Vele se...
- Ah, a megállapodásunk nem így szólt!- emlékeztetem- Háztól-házig viszlek, emlékszel? Nem fogok énekelni, ígérem!
Esélye sincs ellenkezni (remélem, nem is akar). Hazaviszem. Ott teszem ki, ahol felvettem.
- Usui!- fordulok felé, mielőtt kiszállna az autómból és előhúzom a zsebemből a láncot a medállal- Szeretném megköszönni. Az egész napot! Kérlek...
Remélem, nem utasítja el.

//Én is köszönöm! Smile//

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Kedd. Júl. 28 2015, 22:03

-Nagyon úgy fest. Majd idővel megértelek. - Lehet csak ennyi kell neki, némi idő, hogy jobban megismerje a másik gondolatait, érzéseit és akkor már egyből érteni fogja, ki tudja? Majd elválik.
Bólint, ez amolyan optimista felfogásnak tűnhet elsőre, pedig teljesen realista. Nincs olyan hogy csak rossz ér minket és semmi jó.
-Igen, de néha van is benne valami sajnos. Néha alaptalan és felelőtlen gyávaság. - Mereng el, mert felelőtlenség Usuinak segíteni például, de tőle gyávaság lenne nem megtenni másokért, úgy érzi. Fura az egész.
-Három is. - Teszi hozzá csak mellékesen, elvégre Demetriáék négyen testvérek, ha nem is vér szerint.
-Ez nem hiba. Akkor lenne az ha csillagásznak képzelnéd magad. - Közli szórakozottabb hangon.
-Bah... rendben. - Mondja egy kedves-hálás bah-hal, mert nála ez a szó multifunkcionális. Usui szótár kell hozzá, hogy tudja az ember épp milyen szót helyettesít. Már épp szállna ki mikor visszatartják, előkerül egy lánc és a nyakában köt ki. Ahogy visszahajol a másik, rögtön fogja a kezébe, hogy megszemlélje. Szereti a Jin-Jang szimbólumot.
-Én vagyok hálás. Ilyenkor érzem, hogy túl sokat voltam egyedül... - Mondja keserédesen, mert abszurdnak érzi hogy még neki köszönik meg a napot, mikor Usui maga volt rászorulva mint egy tál rizsre. Odahajol a másikhoz óvatosan és szinte alig érezhető puszit ad az arcára. Semmi hirtelen vagy félreérthető mozdulat, azokat kerüli, meg amúgy is kétli hogy belefordulna a másik hogy egész más süljön ki belőle. Hálás tekintettek hajol vissza, biccent is, majd kiszáll már tényleg és felmegy a lakására, hogy újra egyedül legyen, ahogy "rendjén van".

//köszii Very Happy //

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Today at 15:33

Vissza az elejére Go down
 

A lampionfesztiválon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-