Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
A lampionfesztiválon - Page 6 EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
A lampionfesztiválon - Page 6 EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
A lampionfesztiválon - Page 6 EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
A lampionfesztiválon - Page 6 EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 A lampionfesztiválon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
SzerzőÜzenet
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptySzer. Júl. 15 2015, 22:51

-Hát akkor a füstölő valóban nem biztos hogy neked való, de a többi tud kellemes lenni. - Nem száll vitába ezzel, nem is volt célja mondjuk. Ő szereti a füstölők erős illatát, betöltik a tudatát és segít neki a koncentrálásban.
Táncolnak is, bár Usuinak csak Amelia segítséggel megyeget, bár már ezért is hálás. Mindig is szerette volna ezeket megtanulni, de hozzáfogni sosem volt mersze. De egyedül nem is hitte hogy rájön, mit is kéne csinálnia... Most is csak puhatolózik, de igyekszik.
-Érezzem? - Mit érezzen azon kívül rajta, hogy mozog? Valami pluszt is kéne neki? De mit? De csak magában "pánikol" kifele csupán vörössége és cikázó tekintete árulja el, kizökkent a közöny mocsarából. Egy idő után Amelia újra mellé áll, ő meg érzi hogy belepirult az egészbe és próbálja sután leplezni. Mikor csak odapillant, látja hogy Amelia is zavarba jött, legalábbis feszeng talán. Ha eddig nem fogta a kezét most érte nyúl és noha le-le süti a szemét, de próbálja tartani a szemkontaktust. Ha fogta akkor csak kicsit rászorít a másik kezére, mert ő nem egy szószátyár alkat. A tánc továbbra sem erőssége, de gondol egyet, eltér a formától és ha hagyják forgat egyet a másikon. Vannak páran akik élvezik a pörgés-forgást, hátha Amelia is ilyen, szeretné feldobni.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyCsüt. Júl. 16 2015, 22:06

Bemerészkedünk a táncolók közé, hogy mi is eggyé váljunk a tömeggel, a zenével, a ritmussal. Usui gyorsan magáévá teszi a lépéseket, s nekem könnyebb tőle tanulnom, mint hogy a messz színpadot lessem, de a csípőm és a lábam ruganyosabb, mint az övé, így kevésbé tűnök "darabosnak", mint ő. Már csak egy kicsi hiányzik, hogy tökéletes legyen minden, és tudom, hogy képes rá (vagy ezt akarom hinni). Mögé állok, és finoman irányítom, ahogy a derekára teszem a kezem, aztán közelebb lépve hozzá, lényegében a csípőmmel irányítom a csípőjét. Hozzá vagyok szokva az effajta közelséghez, ha táncról van szó, bár még soha nem táncoltam a partnerem mögött; a tangóban is ritka eset, hogy a férfi hátának feszülök, de nem zavar.
Attól jövök zavarba, hogy Usui zavarba jött. Első feltételezésem, hogy a közelségem okozta; rájövök, fogalmam sincs, az ő kultúrájában mekkora lehet a személyes tér. Biztos megsértettem, akaratlan, és ő engem próbált kímélni, amikor nem állított le. Mi másra gondolhatnék? De hogy a zavarát ne mélyítsem, inkább úgy teszek, mintha az egészből semmit sem vettem volna észre.
Usui azonban a kezemért nyúl, megkönnyebbülve adom neki, és így folytatjuk a táncot. Kissé kukán, de táncolunk. És aztán, amire tényleg nem számítottam, Usui kissé megemeli a karját, és enyhe nyomást gyakorol a csuklójára, én pedig automatikusan pörgök befelé, hozzá közelebb.
- Ejha!- nevetem el magam, és mivel szembe találom magam vele, szabad kezem a vállára csúsztatom- Ki is mondta, hogy reménytelen vagy?
Átvert, végig átvert, igazából táncolni is legalább olyan jól tud, mint ... Már nem kell a lépésekre figyelni. Usui jól vezet, nekem csak követnem kell, a tánc nem túl nehéz, és nem kell a lábainkat nézni.
- Igazán profi módon táncolsz!- bókolok neki. Tökéletes a tartása, és már a dereka sem olyan merev.
Még néhány taktus, és véget ér a zene, szinte mindenki tapsban tör ki, én is elengedem Usui vállát, és a színpad felé fordulok, hogy lássam, mi következik. Nem is kérdés, hogy a következővel is megpróbálkozunk... Ugye?

Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyCsüt. Júl. 16 2015, 22:36

Hát a tánc továbbra sem erőssége, de azért nagyon erősen próbálkozik, még így teljesen zavarban is. Vagy épp attól lesz könnyedebb? Arra figyel milyen kínos, nem arra hogy mit ronthat el. Furcsa felfogás au övé, hovatovább a másik zavara csak mélyíti a sajátját, így aztán próbálja sután helyrehozni az egészet. Megkönnyebbül hogy Amelia nem visszakozik attól hogy megfogja a kezét, sőt, később még forogni is hajlandó. Usui maga is meglepődik milyen könnyen ráérzett a másik mit szeretne. Úgy érzi Amelia jobban tudta mint ő maga.
-Nos... - Szalad a tekintete a másik kezére ami a vállára csúszik, eltérnek a témától! Úristen most mi lesz, ő nem tud rögtönözni, hát lép ahogy tud tovább, ütemre, "előírás szerint". -Hát igazából senki sem meri a szemembe mondani, akit felkértem eddig mindig biztatott, hogy jó lesz az csak ne görcsöljek már rá... hát... nos.. - Közli esetlen, a magabiztosság teljes hiányában, de vezetni tud amúgy. Az az egy, ami megy neki, elvégre minden adottsága megvan hozzá, biztos partner, csak feszengő.
-Te viszont nem hazudsz profi mód... - Közli könnyedebben, zavartan pislogva, mert a bókkal most hirtelen nem tud mit kezdeni, egyszerűen jól esik neki. -Ellenben Te tényleg nagyon könnyen igazodsz. Hamarabb tudod mit akarok mint én... De te jársz is táncolni nem? - Valami mintha rémlene neki, de most hirtelen nem ugrik be, vajon csak akart a másik vagy jár is. Annyi bizonyos, hogy most táncolnak, ő meg már megjegyezte a lépéseket, csupán ezért nem a színpadra figyel, csak a másik lábára, mozgására. Nem bírja a könnyed hullámzását a másik csípőjének leutánozni. Bár nem tudja nem-e nézne ki hülyén ha ő is csinálná, elvégre ő nem nő...
Vége a számnak szusszan egyet, de jön a következő. Összepréseli a száját, ahogy elnézi ez csak a bemelegítő volt. Vesz egy szusszanásnyi levegőt és figyel újra, itt hogy vannak a lépések. Mind nagyon egyszerű igazából, hogy az idősek és a gyerekek is tudják követni, szóval nekik nem kihívás, csak Usui maximalista ugye. De Amelia kezét nem engedi el, lopva őrá is figyel, múlik a zavara is azért hogy kezdi megszokni a dolgot, ezt a fajta mozgást.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyPént. Júl. 17 2015, 19:42

Elmegyünk táncolni, és a kezdeti merevségét is sikerül oldani. Igaz, hogy zavarba jön tőle (a módszertől), de aztán mintha bátorságot merítene belőle, beforgat. Az fordul meg a fejemben, hogy kissé átvert, letagadta, hogy tud (és szokott) táncolni. Jó, utóbbiban nem vagyok biztos, mert egy kicsit merevebb a tartása, mint amihez szokva vagyok (nem beszélve Sebastian rugékonyságáról), de egyáltalán nem csinálja rosszul. A közös tánc is azt sugallja, nem először táncolja ezt. De a dicsérő szavaimat ellenem fordítja.
- Ha már sokan mondták... talán el kéne hinni...- fordítom félre a fejem, és kedvesen nézek rá. Egyáltalán nem ügyetlen.
- Ó...- lepődök meg, hogy lényegében azt mondja, hazugságon kapott- nem is állt szándékomban...- de nem folytatom. Lehet, hogy csak arra gondolt, túlzásba estem a profizmussal. Aztán bólintok- Igen, valaha tanultam táncolni, és most is eljárok, bár nem túl gyakran...
Persze, eszembe jutnak a péntek esték, amit Sebastiannal töltök, és nem csak az a része, amikor táncolunk. Zavarba hoz a gondolat, az emléke. Megint az jut eszembe, milyen szerencsés lesz az a lány, akit Sebastian majd társául fogad. Az emlék, mint egy pillangó suhan át a a gondolataim között, aztán a környezeti hatások miatt változik a figyelmem, másra koncentrálok.
Mindenki tapsol, aztán új dal csendül fel, újabb lépéssort kell elsajátítani, így automatikusan lépek vissza Usui mellé, a kezemet nyújtva neki.
- Van még kedved maradni..., táncolni?- kérdezem. Már így is többet tett értem, mint ami elvárható, de talán... nem olyan rossz ez a tánc, ahogy ő tartott tőle.
A sötétség pedig... egyre inkább ránk borul. Már az első csillagokat is ki lehet venni az égen.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyPént. Júl. 17 2015, 20:17

-Hogy precíz legyek te vagy a harmadik, de nekem az már soknak számít ha táncról van szó! - Közli szinte szórakozottan, mert továbbra sem lett a parkett ördöge, de neki elég hogy Amelia jól érzi magát, senki más nem számít jelenleg.
-Tudom. - Mondja kedvesen, még az is elhinné, hogy komolyan gondolta a másik, bár ettől még lesz igaz a gondolat. Tudja magáról, hogy bőven lenne hova fejlődnie.
-Amíg neked jól esik. - Ő neki az az öröm, hogy a másik jól érzi magát, talán nem is a tánc maga, de ez nem zavarja. Elfáradni nem fog, ennél megterhelőbb dolgokat is szokott csinálni, az meg hogy figyeljen szintén nem újdonság. Szóval amíg Amelia meg nem unja, ő bizony ott marad vele, próbálkozik, bár ennél sokkal jobb nem lesz mint a jelenlegi szintje. Ha még pár számot végigtáncolnak (nem olyan rövid számok ezek azért) akkor egy idő után a tömeg felmorajlik, mert elkezdik az első lámpásokat eregetni és mintha a csillagok hazaindulnának, úgy árad szét a kék égbolton. Usui maga is megáll és nézi őket, szereti figyelni ahogy kúsznak a fények egyre feljebb és feljebb. Mintha csak a lelkek hazamennének fáradt útjukról. Mintha.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyPént. Júl. 17 2015, 20:47

Meglepnek a szavai. Harmadik? Harmadik, aki szóvá teszi, hogyan táncol, vagy harmadik, akivel táncol? Sajnálatomra, akaratlanul elárulja, hogy még most sem kedveli. Mit is vártam? Nem vagyok csodatévő.
- Ilyet ne mondj, reggelig se mennénk haza...- nevetem el magam, kicsit kínosabban. Nem vagyunk egyformák, ez van. Nekem a tánc kikapcsolódás, felüdülés, menekülés... (és békesség)
Elakad a tekintetem, amikor néhány lámpás megindul az ég felé. Abbahagyom a táncot, rátapad a tekintetem egy lámpásra, amely egyre magasabbra emelkedik. Morajlik és mozgolódik a tömeg körülöttünk, mintha méhkasba kerültem volna hirtelen, és elkapom Usui pillantását. Ó is az eget kémleli.
- Usui..., nem késő még, hogy mi is vegyünk egyet?- kérdem tőle.
Szeretnék ennek az eseménynek az aktív részese lenni. Talán a romantikus beállítódásomnak köszönhető, de libabőrös leszek, s közben úgy érzem, belül forróság árad szét a mellkasomban.


//Bocsi a hosszáért.//
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyPént. Júl. 17 2015, 21:41

-Étel van, zene van... busz is van... - Közli játékosan, jelezni, akkor reggelig maradnak, hol a probléma? Amíg jól érzik magukat nem számít. Kivéve ha reggel jelenésük van valahol mert akkor nem szerencsés, de csak egyszer fiatalok, bírniuk kéne ezt is. Aztán egy idő után pár lámpás megkezdi égi útját, arra egyre többen felfigyelnek, köztük ők is.
-Nem, persze, szinte mindenki árul, pont ezért. - Mutat a hasonló gondolatra jutó tömegbeli emberekre. Meg is fogja a másik kezét, húzza a tömegben és keres egy olyan árust ahol azért nincsenek annyian. Így is lesznek előttük de ez még elviselhető. Míg várnak is tudnak nézelődni, például a szomszédban egy kisfiú áll fel az egyik padra és lök fel egy kisebb lámpást a levegőbe és csodálja hogyan emelkedik fel és csatlakozik a nagyobbakhoz.
Usui is vesz kettőt amint tud, majd kissé félreáll.
-Hol szeretnéd elengedni? Na meg mikor? Elég sokáig elhúzódik nem vagyunk elmaradva. - Közli kedvesen, elvégre sok ember van és folyamatosan küldik fel a lámpásokat.

//Nem baj, nem kell mindig sokat írni xD //
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyPént. Júl. 17 2015, 22:06

- És mi lesz Smartival? - máris elfelejtette, hogy kocsival jöttünk? De lényegtelen. Mulattat, hogy reggelig maradna miattam. - Nem kelsz korán? - kacsintok rá, sosem tudhatja, mikor fogom szaván.
Aztán az egész tömeg életre kel; nem mintha kifogásom lett volna ellene, hogy nincs mozgás, de ez más. Mintha felbolydultak volna, s mint kiderül, ennek oka az a néhány lámpás, ami megkezdte az útját az ég felé. Az én tekintetem is megragadja. Lemondok a táncról, hogy részese lehessek ennek az élménynek.
Usui kézen fog, és navigál a tömegben, hogy egy olyan árushoz vigyen, ahol nem áll hosszú sor. Hogy hogyan szúrta ki ebben a kavalkádban? A sorban állva észreveszem, ahogy elmereng. Követem a pillantását. (Talán) azt a kisfiút nézi, aki a szomszédos padon áll, és éppen elenged egy lámpást.
- De cuki!- önkéntelen dőlök kicsit Usuinak.
Megveszi a lámpásokat. Kérdésére felvonom a vállaim.
- Nem tudom... Én most vagyok itt először... Hogy szokás? - És a hol? Van ennek valami jelentősége? - Ezt rád bízom, legyen, ahogy te szeretnéd!
Ha Usui elfelejtette volna, én veszek csillagszórót. Olyan régen gyújtottam már, pedig az illata régi emlékeket ébreszt bennem.


A hozzászólást Amelia Simeon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Júl. 18 2015, 13:30-kor.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyPént. Júl. 17 2015, 23:59

-Akkor pláne... - Közli és már csak a legyintés hiányzik a mondandója mellé. Ő maga megszokta a tömegközlekedést, reflexből azt emlegette.
-Nem, azaz valószínű felkelek ötkor, ahogy szoktam, de aludhatnék ha akarnék! - Könnyed a hangja, jelezve, rajta nem fog múlni a dolog, ráér akár egész este is.
Aztán a lámpások miatt elindul még idejében vásárolni egy-egy lampiont maguknak, közbe míg sorban állnak egy fiút néz, de valószínű Amelia is kiszúrta, mert közli milyen cuki, neki is dől, ő maga meg csak pislog érdeklődve, hogy mi történt.
-Kisgyerek, milyen legyen? - Érezni neki minden gyerek aranyos lehet, vagy hasonló, mert ő meg sem lepődik hogy aranyos a kis szárnyait próbálgató kölyök. Aztán vásárolnak sikerrel, kérdezgeti is a másikat, hogy merre, mikor ilyesmi.
-Amikor akarod. Nincs szokás. Azaz de, megvárod az első lampionozókat, akik a szervezők. Aztán már akkor engeded el a sajátod, amikor akarod. - Közli előzményeken, majd mikor szól a másik hogy csillagszórót szeretne, vesznek azt is még. Ő maga valami csendesebb, magasabb helyet keresne, így kivezeti a nőt a fesztivál szélére, ahol van egy lépcsősor felfele. Itt csak lézengenek, mert a többség a standok között az utcán zsibong.
-Mit szólsz ehhez? - Innen is jól látni a lampionok útját az égen, örömmel néz el arra.
-Neked mi jut eszedbe róla ha ránézel? - Bök a fejével az úszó fényárra a fekete "vásznon".
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptySzomb. Júl. 18 2015, 12:19

Maradhatnánk reggelig, mondja Usui, de biztos nem gondolja komolyan, legalábbis nem veszem úgy. Pláne, hogy ötkor kel (mert úgy szokott), s feltételezem, nem azért mert kell, különben mondta volna.
- Hmmmm- dünnyögök egy kicsit. Nem szerencsés válasz. Lelkiismeretfurdalásom lennem ha tudnám, miattam nem aludta ki magát- Miért nem alszod ki magad rendesen, ha van rá lehetőséged? Egyáltalán... mennyit szoktál aludni? -A kérdésekkel ellentétben nem szándékozom neki kiselőadást tartani arról, milyen fontos az alvás. Pont én mondjam?
Abbahagyjuk a táncot, mert erősebb a késztetés, hogy én is részese lehessek a közelgő csodának, mint hogy Usuit "kínozzam" a tánctéren, noha nem volt kellemetlen vele lenni, vele táncolni, bármennyire is hitegetett ezzel a fiú. Lámpásokat és csillagszórókat veszünk, s közben megbámulok egy kisfiút, aki padra állva engedi fel a maga lámpását.
- Nem minden kisgyerek cuki...- ingatom a fejem, de közben nevetgélek. Számomra nincs rossz gyerek, csak eleven vagy neveletlen. Volt belőlük részem, amikor gimnazista koromban bébicsőszként kerestem egy kis pénzt. Időnként meg tudták nehezíteni a dolgomat, de többségükkel gyorsan megtaláltam a közös nevezőt.
Ez az első alkalom, hogy lampionfesztiválon vagyok, szerteném magam Usuira bízni, hogy mikor kell/érdemes elengedni a lámpásokat. Jónéhány száll már  az égen, de úgy hiszem, ennél sokkal, de sokkal több lesz majd hamarosan, tekintettel arra, mennyi ember van most a sátrak között, a tánctéren, a színpadon...
Megyek Usuival, ahogy megindul a tömegben, és elvezet egy lépcsősor felé, ami már a vásár szélén lehet. Sokkal kevesebben vannak erre, a zene is szétterül a térben, a zsibongás is elhalkul, ahogy felkapaszkodunk. A sötétben ugyan nem látom, hova vezet az út, de rátérünk egy ösvényre, amit padok szegélyeznek, és amiről ellátni a vásár (és a város) felé. Érdekes a látvány, olyan, mintha minden alattunk lenne. Eszembe jut a történet, amit Usui mesélt a fesztivál lehetséges eredeteként, és elképzelem, hogy lent nem mulatság folyik..., hanem egy falu ég.
- Ez... ez...- hebegek, mert összekeverednek a fények odalent, és a horizont felett száz meg száz lampion lebeg. A kétféle érzelem (főleg, mert közben beindul tőle a fantáziám), kétféle érzelmet vált ki belőlem: félelmet és csodálatot. Minimális a légmozgás, a lampionok szinte zavartalanul szállnak fölfelé. - Lefelé nézve félelmetes, előre és fölfelé pedig... magasztos(?) Csendre int, mintha nem is szabadna beszélni.
- Olyan..., mintha egy pohár pezsgőben csücsülnék, és onnan látnám a felszálló buborékokat- gyerekkoromban sokszor megcsodáltam a gyöngyöző ital buborékjait. - És olyan, minta látnám az utat a mennyország felé...- teszem hozzá csendesebben.
- És neked?- talán Usui nem ilyen mélabús ötlettel áll elő.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptySzomb. Júl. 18 2015, 15:26

Félredönti a fejét a kérdésre, mert ő ezt egy szóval sem mondta.
-Ha nem igénylem a sok alvást, minek tegyem? - Kérdezi némileg meglepődve, majd ő gondolkozik el kicsit. -Átlagosan hat órát. Már ha Demetria nem hív fel hajnalok hajnalán vagy az egyik kollégám... - Mert volt mindkettőre precedens, de nem érződik a hangján neheztelés.
-Szerintem mind aranyos. -De lehet azért mert még gyerek és ártatlan. Még bármi lehet belőlük, még nem előítéletesek. Jó esetben lelkileg is rendben vannak és egészségesek. Aztán elvezeti a vásárlást követve egy csendesebb helyre, mert maga sem a tömeg híve, meg innen szebb a kilátás. Látja is Amelián hogy lenyűgözi, szerinte is jobb innen nézelődni.
-Pedig szabad beszélni, senki és semmi nem tiltja. - Aztán meg felszalad a szemöldöke, erre a hasonlatra nem számított.
-Pezsgő? - Kérdez is vissza, majd biccent. Végül is, br akkor neki már inkább: -Vagy habfürdő, nem? - Legalábbis a felszálló buborékok miatt.
-Nekem ez olyan mint a lélekvándorlás... elengeded a lelkeket, akik megkeresik a helyük a világban újra. Valami jobbat szebbet, mint az előző. Szabadon. Szeretem nézni ahogy megfestik az égboltot a lampionok. Békés. De lefele nézve miért félelmetes? A tömeg vagy a magasság rossz? -Eszébe sem jut hogy arra asszociál a másik ég a város.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyHétf. Júl. 20 2015, 02:24

Reggelig itt maradni és (aztán) ötkor kelni... Szerintem egy perce nem maradna alvásra, de látszik, hogy most nem egy malomban őrlünk.
- Oké, én sem szoktam sokat aludni, de valamennyit kell, szóval...- félredöntött fejjel nézek rá- Tényleg nem akarom, hogy miattam szenvedj hiányt valamiben- próbálom megfogalmazni, hogy nem akarom, hogy csak miattam maradjon fent éjszaka. (Egyébként nem terveztem reggelig maradni). Ha jól számolok, akkor mindez azt jelenti, hogy tíz-tizenegy óra körül el kéne indulni hazafelé.
A sötétedés azonban éppen csak elkezdődött, és a zsigereimben érzem, hogy az igazi látványosság majd akkor következik be, amikor teljesen beborít a sötététség. A csillagok is akkor látszanak a legjobban, úgy vélem, a lampionok is akkor mutatnak a legjobban.
Usuit egy ellenvetés után meghagyom a hitében, hogy minden gyerek aranyos. Érdemes erről vitát nyitni, amikor nincs értelme? Inkább csendben maradok egy kicsit, és szó nélkül  követem, amikor kivezet a tömegből, és felvezet egy lépcsőn, a vásár fölé...
Usui a benyomásaimról kérdez, bennem meg egyszerre él a látvány és a történet a lampion-fesztivál eredetéről. Nehezen szedem össze a gondolataimat, annyira rabul ejt a látvány. Elsőként a pezsgő-buborékokhoz hasonlítom a lampionokat.
- Igen, akár az is, bár abba sokkal lassabban mennek fel a buborékok..., mert sűrű...- mélázok el; lényegében ez is jó hasonlat, igen. Habfürdő, igen, lehet...
A másik hasonlatom látszólag nem érinti, bár amit ő mond, közelít témában hozzá. Némán hallgatom, ahogy beszél, és közben a lampionok felé tekint.
- Hiszed, hogy a halál után valami jobb vár ránk? - kérdezem halkabban, mintha a normál hangerő is hangos volna, ha ilyesmiről beszélgetünk.
- Ha lefelé nézek, és elhomályosítom kicsit a szemem... Valóban olyan, mint a mesédben... , mintha égne egy falu alattunk. Olyan domináns a narancs és a piros, hogy összefüggő lángtengernek tűnik az egész. Ez az, ami miatt számomra félelmetes- kivételesen nem a tömeg, és nem a magasság a ludas. Utóbbival egyébként sosem volt bajom.
Elkérek egy csillagszórót Usuitól és meggyújtom, beleszúrva azt a földbe.
- Valamikor gyerekkoromban gyújtottam utoljára csillagszórót.... Érzed az illatát? - szagolok bele  a levegőbe. Most még intenzívebben érzem, mint odalent, a vásárban.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyHétf. Júl. 20 2015, 23:05

-Én van hogy nem alszom. Ha épp úgy jön ki a túlóra. Nem halok bele. Van, amikor érdemesebb ébren maradni. - Mondja kedvesen, jelezve, vigyáz ő magára és tudja mit csinál. Felnőtt (fiatal) férfi. Fel is viszi a nőt egy magasabb, jó rálátású helyre, kevesen akarnak elszakadni a fesztivál forgatagától, így itt nincsenek is épp sokan.
-Sosem figyeltem. De pezsgőt sem ittam még. - Na igen, sok minden kimaradt neki, de nem érezni hogy bánná. Nem vágyik semmilyen alkoholra, magánál akar lenni. Mindig. Teljesen.
-Remélem csupán. - Feleli a halál utáni jobb életre. Reméli hogy a szülei és a húga már egy sokkal békésebb helyre születtek, csupa szeretetbe. Ki tudja, talán idős korában összetalálkozik a lelke Hinatáéval... jó lenne.
-A tűz se legyen félelmetes. Ha valóban égne is... újjá lehetne építeni, szebbé, mint amilyen volt. Újjászülethetne a hely. A dolgok nem mindig ijesztőek, ha kicsit másképp tekintünk rájuk. - Magyarázza kedvesen, reméli azt a piciny félelmet is elűzi a másikból, ami volt. Aztán mivel kérnek csillagszórót, ad, figyeli ahogy meggyújtják és elkezd szikrázni.
-Hogyne érezném, erős szaga van. Én azt szeretem benne, hogy szinte elvakít, ahogy szikrázik. A tüzijátékot szereted?
- Kérdezi, csak úgy, míg hol a lámpásokat, hol a csillagszórót nézi.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptySzer. Júl. 22 2015, 19:51

- Ez ismerős...- ki se akadok, hiszen ismerős, amit vázol. Bár ha én kihagyok egy alvást, jelentősen csökken a koncentrációs képességem, és ez nem előnyös, ha éppen műszakban vagyok. Usui testbeszéde is arról árulkodik, ismeri a határait, most nem mint ápolónő néz rám, akinek a tanácsaira lenne szüksége.
Usui felvezet egy lépcsősoron és a benyomásainkról kezdünk beszélgetni.
- Gondolom, semmilyen szeszes italt nem fogyasztasz...- jut eszembe, milyen komoly fiatalember. Ez lehet az oka. Én sem ittam alkoholt sokáig, de a látvány gyerekkoromban ragadott meg (s képzeltem magam a buborékok közé). Valószínűleg nem vesztett sokat, hogy nem iszik alkoholt. A látvány pedig, meglehet, csak nekem tűnik szépnek.
A halál utáni élet gondolata távol áll tőlem. Talán a munkám miatt, vagy a csalódások miatt, de számomra inkább az lenne megnyugtató, ha a halál egyet jelentene a semmivel. Megszűnök létezni, elvész minden gondolatom, érzésem. A vágyaimat inkább az életemben szeretném megvalósítani. Hogy mi van utána? Senkinek nincsenek ezzel kapcsolatban tapasztalatai, a vallási fanatikusok pedig már oly sokféle elméletet gyártottak, hogy inkább riaszt a túlvilági élet gondolata. De azt már megtanultam, minden ember más, és a hitében megingatni senkit nem illdomos. (És egy pillanatra el is mosolyodom. Lám, a remény szimbóluma jó választás volt!)
- Biztosan rosszul asszociálok- nézek rá kicsit mentegetőzve- tűz- égés- fájdalom...- Nem sorolom tovább. Tagadhatatlan, egészségügyben dolgozom, és láttam már néhány őrületes dolgot (csaknem szénné égett végtagokat, arcot. Az égett hús szaga sokáig kísérett álmaimban.)
- Igazad van, nagyon fontos, hogyan és honnan nézzük a dolgokat. Te mindig előre nézel? Optimista vagy?- kérdezem, mert ennek megítélése nem könnyű számomra.
Csillagszórót gyújtunk, feléled bennem a gyerek, örömködve nézem, ahogy szikrázik és beszívom az illatát.
- Igen, nagyon! - Tüzijáték? Szegeden rendszeresen kimentünk a Tisza-partra, a vásárnapok alkalmával. Mindig koncertekkel és tüzijátékkal fejeződőtt be az a hétvége, amikor lezárták a hidat a vásározók kedvéért- Bár a vele járó durrogást kevésbé kedvelem- teszem hozzá.
Leülünk, és felhúzom a térdeimet, arra fektetem az állam. Így nézek előre-felfelé. Időnként elakad egy-egy lámpáson a szemem, megpróbálom követni, vajon meddig lehet látni... Gyönyörű látványban van részem, és a bensőmet is átjárja egyfajta nyugalom.
- Mit szeretnél a legjobban elérni az életedben?- kérdezem, ahogy filozófikus hangulatba csöppentem.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptySzer. Júl. 22 2015, 20:25

-Nem, soha. Nem is ittam még. - Érezni nem tekinti pótolandó hiányosságnak a dolgot. De őt sok dolog nem vonzza ami más fiatalokat igen... de ő már valahol minden csak fiatal és gondtalan nem.
Ahogy beszélgetnek mindenféle szóba kerül, és noha nem érzi erősnek a másikban a menny és a pokol kettősének a fontosságát, azért megosztja hogy ő hisz a lélekvándorlásban. Szeretne hinni, inkább maradjunk ennyiben. A nirvana állapotot elérni pedig nem egy élet gyümölcse, úgy gondolja. Emiatt is szeretné ha nem ilyen erőszakos és rút vége lenne a családjának, kellemesebb a gondolat, hogy most újrakezdik valahol, békében, szeretetben.
-Nem. Csak kellemetlen a sikolyokra és hasonlókra tovább vezetni a dolgot. Kerülöm a destruktív asszociációkat, azt hiszem... - Legalábbis a pszichiátere folyton ezt hajtogatta és dicsérte mikor így tett. Úgy fest valami azért csak megmaradt benne hiába hajtogatja hogy semmi értelme az egésznek.
-Nem. Csak bizakodó. Reálisan látom a dolgokat, igyekszem objektíven is megítélni őket. De ami megtörtént megtörtént. Építkezni kell belőle és előre nézni. Csak ennek van értelme. - Néz a másikra, ebben már összekülönböztek, ő csak visszautalt most az álláspontjára.
-Na és te? Tudsz még optimistán állni a dolgokhoz? - Azért kérdi így mert szerinte mindenki így kezdi amíg kiábrándító csalódás nem éri. Akkor pesszimista lesz. Miután ezen túl sikerül lépnie, akkor lesz realista.
-Messzebbről kell szemlélni, akkor nem olyan hangos. Én is szeretem. - Bólogat párat, hogy akkor van még egy közös pont.
Csendben ülnek, de ez nem nyomasztja Usuit. Számára ez kellemes csend, érzi ahogy több lesz általa és a látvány által. A kérdés azonban megakasztja. Megfeszül az álla... kényes kérdés.
-Megtalálni valakit és szembesíteni azzal, hogy hozott egy rossz döntést, majd egy még rosszabbat. - Rossz döntés volt megölni a családját, de még rosszabb, hogy Usuit nem ölte meg azután rögtön. Mert ha egyszer megtalálja, bármi áron megbosszulja a családját, ez is biztos. A bosszúja pedig hideg lesz mint az acél és könyörületet nem ismerő mint az igazság. De próbál nem erre gondolni. Hangulatromboló aurája lesz a végén.
-Remélem a tied vidámabb. - Jegyzi meg könnyedebben, próbálva oldani saját belső feszültségét is.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyCsüt. Júl. 23 2015, 16:55

- Nem vesztesz semmit, nekem elhiheted...- mosolygok rá. Tetszik, hogy józan életű, ritkán találkozni ilyen emberrel.
Noha én sem voltam mentes a vallási nevelés alól, csak különleges alkalmakkor jártunk templomba, és nem is túl gyakran. Volt az életemben néhány év, amikor kerestem Istent, akartam tudni, van-e, létezik-e, mit jelent igazán hinni és hasonlók. Mindennek végeredménye, hogy inkább riaszt az öröklét gondolata, mint vonz és szeretnék eltűnni örökre.
Az asszociáció kapcsán felkapom a fejem, és hirtelen borzongani kezdek. Mintha jeges fuvallat ölelt volna körbe. Ezeket a kifejezéseket pszichológusok és pszichiáterek szokták előszeretettel használni, a köznyelv nemigen! Bár eismerem, hogy Usui nagy tudású és művelt fiatalember, az érzés, hogy valamiképp köze volt ehhez a szakmához, elszomorít.
- Én sem tudatosan...- mondom halkabban, szorongva, fejet ingatva.
Mindaz, amit eddig megtudtam róla, egy pillanatra megbillen. Rossz benyomásom volt? Rosszul emlékszem talán? Felteszek neki egy kérdést. Körültekintően és komolyan válaszol. Igyekszem feleleveníteni az emlékeim ezzel kapcsolatban, de valamiért nem sikerül.
- Ez nekem... idealizmus- mosolyodom el. Az emberek, a történések állandóan változnak, ahogy telik az idő, és utólag pontosan meg sem tudom mondani, hogy is volt pontosan, ki hibázott, lehetett volna-e másképp...? S ezeknek a dolgoknak nincs is értelme. Elemezgetni a múltat, önsanyargatás. Mégis hogyan tanulhatnék belőle? Ha elkerülöm? Az csak hárítás, és nem igazi megoldás.
- Ezt úgy kérdezed, mintha pesszimista volnék... Pedig nem!- kissé zavarba hozott ezzel. Tipikus példája, amikor gondolok valamit magamról, és rájövök, homlokegyenest mást gondolnak rólam mások. Nem minden alakul úgy, ahogy álmodtam, de az élet nem arról szól, hogy küzdelmek nélkül az ölembe hull minden.
- Ez igaz, viszont "benne lenni" jobb, mint messziről szemlélni- izgalmasnak találom, ha úgy érzem, körülöttem villannak a fények, rám hull a szikraeső.
Elcsendesedünk és gyönyörködünk a látványban, ahogy a sötét eget bepöttyözi a rengeteg lampion. A csendet nem azért töröm meg, mert nem esik jól, hanem épp az elmerengés hozott fel bennem kérdéseket. Usuira pillantok, és észrevehető, ahogy megfeszül. Olyan érzés fog el, mintha darázsfészekbe nyúltam volna, mert a hangja szokatlanul hidegen és mereven cseng. Összeszorítom a szám, arra számítok, most majd mondja, gyerünk haza, elege van... De...
- Nekem a saját rossz döntéseimet kell helyre hoznom...- nézek rá, félszegen, remélve, hogy nem haragszik rám.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyPént. Júl. 24 2015, 20:53

Az alkohol kapcsán bólint, ha nem veszt semmit a másik szerint, elhiszi. Ő is hasonlóképpen érez.
-Nem is feltételeztem. - Mondja könnyedebben, mert miért is gondolta volna hogy tudatosan akar ilyenekre gondolni a másik? Az ilyenek csak a pszichopatáknál tudatosak, de lehet még náluk sem.
-Az. Nem ideális állapot, ha ezt eléri az ember? Én erre törekedem. Akkor talán ahogy haladok az időben előre, egyre kevesebb dolgot bánok meg és döntök mind bölcsebben. - kedvesen magyarázza, lehet hülyeség, de ő szeretné hinni, hogy nem fog nagy hibákat véteni.
-Nem azt mondanám, hogy pesszimista vagy. Én azt kérdeztem, tudsz-e még optimista lenni? Az ember nem ennyire egysíkú, hogy csak valamilyen. Inkább az esetek többségében milyen. Az érdekelt, ha egymagad vagy akkor is optimistán látod-e a világot, vagy csak a többi embernek mutatod és domborítod ezt az oldalad, hogy ezáltal ők is optimistábbak legyenek. A te hivatásodban gyakran kell életben tartanod a reményt, magad számára is, nem csak a betegek és hozzátartozók érdekében. - Nem érti miért jött zavarba a másik, szerinte semmi furát nem kérdezett. Ezek szerint mégis.
Aztán kap egy kérdést, aminek nem igazán örül, de nincs mit tenni, megesik bárkivel, hogy kényes területre téved a beszélgetés. A másik válasza kicsit meglepi, de csak a fejét dönti félre.
-Ha helyrehozhatóak, helyre is fogod hozni. - Bólint egyet, mint aki töretlen hisz ebben, akár a másik helyett is. Ha ez a másik fő álma, akkor tudja hogy mindent meg fog tenni azért, hogy teljesüljön.
-Nem gondolod, hogy már elengedhetjük a lámpásokat? - Kérdezi meg, ő szerinte lassan időszerű lenne, de ha ők lesznek a záró páros, mert a másik még ücsörögne egy darabig csak úgy, az sem zavarja majd.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyPént. Júl. 24 2015, 21:54

- Ah, akkor jó- nem minden dologról csak a veszteség és a gyász jut eszembe, akkor akár el is áshatnám magam!
- Úgy értettem, számomra ez elérhetetlennek tűnik. Rólad el tudom képzelni, csuda céltudatos és megfontolt vagy, de én ingatag vagyok, az érzelmeimre hallgatok, és azok nem a bölcsességet veszik alapul!- mondom, kissé felhevülten. Lehet törekedni, hogy tökéletesek legyünk, de én sosem leszek az! Eleve kizárja, amilyen beállítódásokkal működök.
- Jaj, Usui.. Én alapvetően optimista vagyok, ha sikerül hosszan tekinteni előre..., vagy másokról van szó..., de... néha nagyon el tudok keseredni, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy elterveztem, ahogy szeretném- Na még csak az kéne, hogy el is sírjam magam, hát mi van ma velem?
- Amikor nővér vagyok... - "te mindig nővér vagy!"- úgy hiszed..., az egy álarc? Más, mint amilyen én vagyok? - Valóban így lenne? Lio is ezért gyűlölt nővérként, akart belőlem "más" nőt csinálni? Sebastian sem szereti a kórházakat, az orvosokat, a nővéreket... Engem sem... Óh, bakker...
Jó kicsit elcsendesedni; a gondolataim úgyis túl hangosak; inkább a látványra koncentrálok, a felszálló lámpásokra, és a pörgő gondolataimat vágyak törik meg. Érdekel, Usuié merre mutatnak. Kivételesen az ő válasza sem tűnik vidámnak, valamiért gondterhessé válik a levegő, nehezebbé... Elszomorít.
- Igen..., remélem- dünnyögöm, szinte magamnak. Vagyoke hozzá elég kitartó? Eddig inkább csak menekültem a problémáim elől.
Usui aztán kizökkent a merengésből.
- Jaj, de... !- ugrok fel, hogy segédkezzek, bár nem tudom pontosan, mit is kéne csinálnom.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyPént. Júl. 24 2015, 22:31

-Nehogy azt hidd én nem ilyen vagyok... de muszáj fékezni magunk mert ha az indulat elragad, nincs visszaút. Nem szerencsés. - Ha tudná a másik mennyire sok idő volt megtanulnia... a karate segített neki no meg a mestere, aki végtelenül türelmes volt és bölcs, mert tudta, ha nem neveli ki Usuiból a heves érzelmeket, nem él sokáig... Sokkal tartozik a mesterének, ez tény.
-Mi a baj ezzel? Nem ez a normális? Ha nem tudnál nagyon elkeseredni, vajon tudnál-e olyan sugárzóan boldog lenni, mikor éppen jól mennek a dolgok? Vajon értékelnéd-e a pillanatnyi örömöket? Kevés ember van, akik ezzel születnek, hogy semmi sötét nem üli a szívüket, mert nem is tudja. De vajon ők valóban tudnak olyan boldogok lenni, akik tudják milyen a mély szomorúság és kétségbeesés? - Szinte költői kérdés, de mégis komolyan és érdeklődve kérdezi. Nem is éppen arra gondol, valami szörnyű történt a másikkal, de hivatásából adódóan, nem egyszerű neki, több szomorúságot lát mint egy átlagember, de talán, némi szerencsével, legalább annyi jót is.
-Nem. Hanem akkor sokkal inkább olyan akarsz lenni. Azért használtam a kidomborít szót. Mint mikor egy randevúra kicsinosítod magad. Alapból is szép vagy, de szeretnél még szebb lenni, kihangsúlyozni, csinos is leszel, nem csak szép. A kettő együtt pedig megkapóvá tesz. Ez nm álarc, csupán másra fekteted a hangsúlyt. - Egyáltalán nem gondolja hogy színészkedés lenne. Az ilyen emberséges szakmában nincs helye színészetnek, vagy csak annyira, hogy ne törjük össze a másik embert.
//Sebastian belül: WÁÁÁÁÁ XDDD//
-Én tudom. - Feleli csendesen, ha mást nem, segítenek Ameliának hogy elérje. Bevonzza a segítséget, mert megérdemli, mert kedves és őszinte. Ő legalábbis hisz ebben belül, mélyen, hiába tapasztalja a világ romlottságát nap mint nap.
-Ho-ho, még a végén leszédülsz, olyan gyorsan pattantál fel! - Mondja vidáman, de már adja is a lámpást a másik kezébe, majd meggyújt egy gyufát és azt is, hogy gyújtsa meg a sajátját a másik. Aztán ő is ügyködik a sajátjával és a nő mellé áll, közelebb, várja a jelet, jelzi a fejével, hogy amikor a nő el akarja engedni, ő is el fogja. Fellöki az ég felé és nézi az útját, míg halottaira gondol. Aztán csak leengedi maga mellé a kezeit és nézi ahogy szép lassan beleúsznak az égen a többi lámpás folyamába és belevegyülnek a tömegbe.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyPént. Júl. 24 2015, 23:29

Meglepődve nézek Usuira. Indulatos lenne? Ő?
- Ha nem tudnám, hogy szavahihető vagy, azt hinném, lódítasz!- Feltűnő a higgadtsága, már-már ijesztő is, amíg az ember nem kezd beszélgetni vele. Én először megijedtem tőle! (Utólag milyen nevetséges, hogy olyan nyuszi voltam)
- Nem tudom. Szükségszerű, hogy megismerjük a poklot, hogy tudjuk, mi a mennyország?- mondom, s tudja, most képletesen beszélek. - Valaki egyszer azt mondta, Isten nem azért teremtette a világot, hogy szenvedjünk benne, hanem hogy örömünk legyen benne, és neki bennünk. De ha így van... Valami nagyon félresiklott!- nem csoda, hogy nem hiszek Istenben. Ha olyan hatalmas, miért nem törli el a szenvedést a Föld színéről?
- Az örömöt fel lehet ismerni, önmagában, legalábbis... Az édeset csak akkor ismered fel, ha tudod, mi a sós? - jut eszembe egy hasonlat. Őszintén boldog gyerek voltam, amíg nem kezdtek hasonlítani a nővéremhez. De az akkor is boldog gyerekkor volt!
Meglepődök Usui szavain, bár tudom, nem bántani akar. Csak úgy tűnik, másnak lát, mint amilyennek én tartom magam.
- Nem tudom...- mondom kicsit elkeseredve. Úgy érzem, nem erény, ha más vagyok ápolónőként, mint a hétköznapjaimon. Hiteles vagyok egyáltalán? Ha egy szerep kedvéért leszek másmilyen, megette a fene az egészet! KI vagyok én? Igazából én? A kedves Lia, a vigasztaló, vagy az, aki képes letargiába esni, ha csak odaég a vacsora?
//Ha nem is fogalmaztam meg pontosan, tudhatod mire gondolok, mert erről beszélgettünk! Nem akarnád, hogy én ápoljalak//
A hasonlata miatt elpirulok. Szép, csinos, megkapó... Ilyen szavakat egy olyan férfi  mond a nőnek, ha tetszik neki. Gyorsan elseprem a gondolatot. Nem úgy vagyunk idekint, mint férfi és nő, hanem mint ... barátok. És hogy ez milyen igaz... Ő jobban bízik bennem, mint én saját magamban. Erre csak egy barát képes. A szerelmes férfi sokkal kritikusabb.
- Köszönöm, kedves tőled- nézek rá hálásan. Sokat jelent nekem, hogy bízik bennem.
Merengésemből aztán a lámpaeregetés minket érintő részével zökkent ki. Hát ez volt a lényeg, és majdnem elfelejtettem!
- Szerencsére, nem szédít el a magasság!
Izgatottan veszem kezembe a lápást, a gyufát, figyelem az iránymutatást, mit és hogyan gyújtsak meg. Oly finom a lámpás anyaga, attól félek, az is lángra kaphat, ha ügyetlen vagyok. Usui is ügyködik a maga lámpásával, de megvárom, hogy együtt engedhessük útjára a lampionokat, pedig össze sem beszéltünk. Mellém lép, a fejével kérdi, mi legyen.
- Akkor háromra, jó? Egy.., kettő..., há...rom!- egyszerre engedjük el, én szinte remegek, annyira félek, hogy összenyomom, eltöröm, elrontom..., de mint egy ikerpár, szépen, ahogy mi állunk, egymás mellett kúsznak a lámpásaink az ég felé.
- Szokás ilyenkor mondani valamit?- kérdem Usuit, de egyre csak a lámpásokat nézem. A kezem hozzáér az övéhez, és úgy érzem, jól esne megint megfogni. Arra gondolok, bár elvinnék a kívánságainkat, a fájdalmainkat, a csalódásainkat, hogy aztán holnap tiszta lappal lehessen kezdeni...
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptySzomb. Júl. 25 2015, 01:14

-Nem szokásom. Nehezen higgadtam le régen. Megtanultam. - A tehetetlen düh mint valami fekély keringett benne, a nyomai ma napig kísértik. Bizonyos helyzetekben ki tudna még mindig fordulni magából.
-Az ember saját hibái fogja, kicsinyes, önző, irigy... aki nem lép túl ezeken, mérgezi a világot, gyógyítani pedig nehezebb mint pusztítani. De akkor úgy véled, tapasztalatoktól független, hogy az ember milyen mértékben, milyen mélységben képes befogadni a boldogságot? Hogy ez személyfüggő csupán? - Komolyan kérdezi, érdekli a másik véleménye. A hasonlat elgondolkodtatja.
-De az ember csak akkor tudja igazán mi mennyire fontos neki ha elveszti. Általában. Amúgy nekem a sós és az édes nem egymás kontrasztjai... neked igen? - Mellékes felvetés, de ha már ide lyukadtak ki.
-Miért nem tudod? - Egyszerű kérdés noha sejti a válasz közel sem lesz ilyen egyszerű. Nem akart bántó dolgot mondani, valahogy mégis az lehet, a másik eléggé magába fordul tőle.
Később csak biccent, ő hisz a másikban. Elvégre vele is olyan jól megtalálta az összhangot, valószínű mással még könnyebben megy neki.
Felveti a lámpások elengedésének ötletét, szerencsére ezzel felvidítja a másikat. Biccent arra, hogy háromra engejék el, úgy is tesz. Mindketten figyelik ahogy felemelkednek a levegőbe a fények, örül hogy nincs egyedül kivételesen.
-Ha akarsz... - Nincsenek szabályok, nincsenek elvárások. Érzi a másik kezét maga mellett, hasonló érzet és gondolat kering benne is, hiába nem testi kontaktust kereső valaki. De jó lenne üzenni a családjának, hogy azért nincs teljesen egyedül. Talán az egyedüllét érzése viszi rá végül, hogy megfogja mégis a másik kezét, de csak egyre a fényeket nézi. Persze mikor már nagyon messze vannak, ráemeli a tekintetét a másikra.
-Örülök hogy eljöttünk... Annak is hogy most nem voltam egyedül. - Szeretné valahogy éreztetni hogy hálás, de nem éppen a szavak embere. A másik kezét még fogja finoman, ha el nem vették. De nem úgy tűnik udvarolna, inkább csak hogy magányos kissé.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptySzomb. Júl. 25 2015, 02:14

- Nehezen képzelhető el rólad, hogy másmilyen is voltál, de... azt hiszem, így könnyebb elfogadni, hogy most ilyen vagy- Ha minden tudatos, akkor ez... védekezés. Hogy mi elől, nem tudhatom, de a felismerés olyan eleven, szinte a húsomba mar. Bár az ötösöm így jönne be!
- Ez nem olyan egyszerű.... - próbálom megkeresni a megfelelő szavakat, de ez még az anyanyelvemen sem lenne olyan könnyű. Azt szeretném, ha pontosan értené, amit ki akarok fejezni.
- Képzeld el, hogy sétálsz egy tengerparton. Meleg homok a talpad alatt, melyet körbenyal a tenger hűvös habja. Ragyogóan süt a nap, és csak te, meg a barátaid, családod vagytok jelen... Legyen ez egy öböl, vagy partszakasz, mindegy. Nem hiányzik semmi, nem zavar senki. Boldognak érzed magad? Szükséged van viharfelhőkre, zajongó emberekre, döglött halakra a parton arra, hogy tudd, az előbb még minden tökéletes volt? //Liának a homokos tengerpart abszolút békesség jelképe//
Rá emelem a tekintetem, figyelem a szavait. Sejtettem, hogy ilyesmit fog mondani.
- Ez az alapvető bajom az emberekkel, látod? Az egészségükre se vigyáznak, aztán, ha baj van, kapkodnak, meg jajongnak, hibáztatnak mindenki mást, csak saját magukat nem... Hát hova tűnt belőlünk a képesség, hogy eredendően örüljünk mindennek, ami szép, ami jó? Miért tartjuk ezeket a dolgokat természetesnek, mint ami jár nekünk? És ha jár, nem kéne hálásnak is lenni érte, vigyázni rá? - belelendülök, a véleményem úgy tör ki belőlem, mint egy sóhaj, egy régóta eltemetett titok. Senki sem volt rá eddig kíváncsi.
- Sós és édes... , öröm és bánat... amennyi különbség, annyi egyezés is felfedezhető. Minden nézőpont kérdése. Nemde? - nézek rá, kissé mosolyogva már. Szeretem benne, hogy ilyen nyílt, hogy érdeklődő, és hogy úgy nyilvánít véleményt, hogy nem sért meg vele. Remélem, hogy erre én is képes vagyok.
- Nem tudom, befolyásolja-e az örömeim nagyságát, hogy tapasztaltam rosszat is. Ezen az analógián elindulva: többet kéne bántsanak, hogy jobban tudjak örülni az élet adta apróságoknak is! Nem faramuci helyzet ez?- fintorogva rázom a fejem, nem lenne jobb. Könnyebb kivetített választ adni, mint magamba nézni. Az önelemzés nem sikerülne néhány másodperc alatt.
Furcsa, merengő hangulatba kerülünk (úgy hiszem, nem csak én, de önző módon most a gondolataim foglalják le a figyelmem nagy részét.) Ha nézem is a lampionokat, nem fogom fel, mit is látok. (Ülök a pezsgőben)
Elengedjük a lampionokat, melyek együtt szállnak fel. A kezeink egymásra találnak, ez is inkább az összetartást jelképezi, mint az összetartozást. Ha vannak is kívánságaink, egyikőnk se mondja ki hangosan, így engedjük el a lampionokat a tekintetünkkel is.
- Örülök, hogy elhívtál. Remélem, jó társaságod voltam- zavartan nyúlok a homlokomhoz- Tudom, néha olyan vagyok, mint egy gyerek, de... nem idegesítettelek, ugye? - húzom féloldalasra a szám. Mi lesz, ha Usui is elbúcsúzik és nem látom cirka fél évig? Vagy soha?
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyVas. Júl. 26 2015, 00:45

-Sokkal más milyenebb nem. Csak ha dühös voltam, maradjunk ennyiben. - Magyarázza kedvesen, mert alap vonásaiban maradt aki volt. Most inkább hasonlít az apjára mint anno tette.
-Igazán? Nem tudom... nem tudom így jobb-e. - Tényleg nem tudja, de ő úgy érzi, jobbnak kell lennie, mert így csak a céljának tud élni, nem homályosítja semmi és senki.
A hasonlat elgondolkodtatja. Nem is tudja, el kell merengenie rajta egy keveset, objektíven végiggondolnia.
-Ilyenkor szerintem tisztábban boldog az ember. Amint megtapasztalja a rosszat, félve lesz boldog. Mert tudja semmi sem állandó... lehet igazad lesz és megmérgezi a rossz az örömöt is... - Így belegondolva... neki is mindene megvolt, elvesztette. Ha vissza is kapna belőle valamit, nem-e rettegne hogy elveszti? Elvégre most is azt teszi...
-Szerintem fel sem merül bennük, hoyg elveszthetik. Vagy ha mégis, távolinak, bizonytalannak tűnik a dolog. Mikor pedig már nagy a baj, végre felfogják, de van hogy már akkor késő. Elkényelmesedni nagyon könnyű dolog, figyeld meg. - Ő is megtette, de már nem menne neki. Vagy ki tudja, sajnos senki sem ennyire kiszámítható, még Usui sem.
-Ez igaz. Nincsenek éles ellentétek sehol ha úgy vesszük. - Bólint rá, mert ezzel meggyőzte őt a másik.
-Ez is érdekes szemszög. Nem a mennyiségen a lényeg. De én senkinek sem kívánnék olyat, hogy csak azért tapasztalja a rosszat hogy értékelni tudja a jót, bár gyesekre ráférne, ami azt illeti. Inkább csak olyan formán tapasztalni a rosszat, hogy elgondolkoztasson és bírd értékelni, amid van. - Talán ez lenne a megfelelő felállás amit keresett, bár még tudna rajta csiszolni, ami azt illeti.
Aztán csak elengedik a lampionokat, amik csak erre vártak már egész nap, ők pedig kézen fogva nézik. Egész ábrándos hangulata kerekedik Usuinak is, de a másik szavaira felhorkan, nevetésnek is betudható.
-Gyerekes, azt mondod? Ne ismered Demetriát... - Rázza a fejét, talán valami mosolyszerű is átsejlik az arcán.
-Engem nehéz idegesíteni. Na jó, ez nem teljesen igaz, az ostobaság engem is bosszant mint bárki mást, de ez rád nem áll. Jól éreztem magam, nagyon is. Kettőnk közül én vagyok a nehezebb esett, haaaa? - Jegyzi meg, kicsit megszorítja finoman a másik kezét, hogy ne beszéljen már ostobaságokat. Még egy darabig elnéz a lámpások fele, aztán lenéz a tömegbe, ami szépen lassan, de oszladozik.
-Lassan lehet nekünk is menni kéne. Vagy maradjunk még? Innen a csillagokat is egész jól látni ha gondolod. - Nem tudja mihez van kedve a másiknak, kezd késő lenni, bár ő maga nem fáradt, doppingolja hogy társasága van.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyVas. Júl. 26 2015, 02:21

- A düh volt az egyetlen, ami kimozdított ebből a... az egyensúlyodból? - nem tudom másképp fogalmazni. Talán a fegyelmezettség lenne rá jó szó, de mint említette, az csak később lépett az életébe. Talán éppen a dühkezelés miatt.
- Ezt én se- vélem kérdésnek, amit mond- Nem tudlak összehasonlítani a régi önmagaddal. De a dühről azt tanultam, rossz tanácsadó. Ha tudod kezelni..., nyert ügyed van, mert nem hozol elhamarkodott és rossz döntéseket. Haragból cselekedni mindig egy nagyobb rosszhoz vezet, nem gondolod? Harag haragot szül...- nézek rá kedvesen, mert hiszek abban, hogy ő képes féken tartani a haragját.
- Úgy hiszem, nem baj, ha tudjuk, minden múlandó. Így lesz értéke a dolgoknak, így becsüljük jobban, amink van, adunk érte hálát naponta... Vagy igyekszünk vigyázni rá, tenni érte...- úgy érzem, közel van hozzá, hogy megértse, mire gondolok.
- Igen, ez az! Hányszor hallottam: "velem ez nem történhet meg", "ez nem lehet igaz"... Miért hiszik egyesek, hogy mentesülnek a tetteik következménye alól? - elsősorban az egészségre gondolok, de nem csak.
Örülök, hogy egy véleményen vagyunk, vagy legalábbis ért engem Usui. Hatalmas lépés ez számomra, némi önbizalmat is ad, hogy képes vagyok a nézeteimet megértetni/elfogadtatni valakivel. Bár nem hiszem, hogy eleve sokban különböztek volna a nézeteim, de úgy tűnt, valamire Usui is most jött rá.
- Senki sem akar a másiknak rosszat. Legalábbis ideális esetben. De ahogy minden dolognak, tulajdonságnak fokozatai vannak, így a boldogságnak is. Lehet, hogy ma boldognak érzed magad, mert megvan mindened, amire szükséged van, és holnap kapsz egy hírt, amitől még inkább boldognak érzed magad. Ma gondolkodsz arra, hogy holnap boldogabb is lehetnél? - Visszafelé sokkal súlyosabb a téma. Veszteni valamiből nehezebben elfogadható, még akkor is, ha törvényszerű. De... most optimisták vagyunk, ugye? A remény jelét viseljük a testünkön.
- A negatív példákkal önmagukban nem lehet embereket rávenni, hogy leszokjanak a dohányzásról- ingatom a fejem, kissé szomorúan. Nem elég, hogy látják, mi történik a tüdejükkel, ha teleszívják kátránnyal. Még a személyes példa se segít. Még a tünetek megszaporodása vagy súlyosbodása sem... Egyszerűen az emberek nagy része makacs és vaknak tetteti magát!
Elengedjük a lampionokat. Usui társasága egyre fontosabb számomra, ebben a pillanatban az egyetlen kötődésem is. Megfogjuk egymás kezét, és így lesz az egész élmény tökéletesebb (boldogabb).
Aztán a kérdésem miatt szinte felhorkant, tagadólag rázza a fejét.
- Látod, mégis hasonlítasz hozzá...- azért ez árulkodó. El is pirulok (nem nagyon). A kézszorítása biztató.
- Nem vagy hétköznapi, ez igaz, de nem mondanám, hogy nehéz eset vagy- mindenki kiismeréséhez idő kell. Usui zárkózottabb az átlagnál, de a néhány elértéstől eltekintve jól kijöttünk egymással. Ha továbbra is lesznek közös programjaink (márpedig beszélgettünk ilyesmiről), akkor egyre könnyebb lesz minden.
- Csak egy kicsit még... maradjunk, ha nem bánod- kérem tőle, és az eget kémlelem, ahol lassan minden lámpás beolvad a csillagok közé. Ritkán van erre alkalmam. A kórház tetejéről sem ilyen a látvány (de az sem rossz)
- Meg se lepődnék, ha azt mondanád, a csillagképeket is ismered!- mondom, és ha beleegyezett, hogy maradjunk, visszaülök a korábbi helyemre. Épp csak hátra dőlök, hogy most a hatalmas ég terítse be a látómezőmet. Ritkán látom ennyire tisztán az eget. A város fényei eltompítják a csillagok fényét. Most mintha enyém lenne az űr...
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 EmptyVas. Júl. 26 2015, 03:24

-Nem, de az harapódzott el. Régebben mással is könnyedén ki lehetett zökkenteni. - Szalad össze a szemöldöke kissé, mert ezen kicsit el kellett gondolkodnia.
-Igen. Az ember nem lát tisztán tőle, nem képes mérlegelni egy helyzetet, csak ront rajta sok esetben ahelyett hogy kezelné a hirtelen támadt ötletekkel. - Ő maga legalábbis csak rosszakat hozott, meg is kapta a büntetését érte. Van amit mai napig nyög.
-Igen, alap lenne, de könnyű belefeledkezni a pillanatokba fel sem fogva, hogy ez elmúlhat, hogy ez törékeny dolog. - Nem tudja mi a jobb, édes tudatlanságban lenni vagy fájó tudatosságban.
-Ez nem ilyen egyszerű Amelia. Az ember szeretné azt hinni, hogy bizonyos borzalmak csak akkor történnek meg, ha arra adott okot. Hogy a rossz tettek bevonzzák. De ebből adódik, ha te igyekszel mindent megtenni, de mégis bekövetkezik egy ilyen, fel sem akarod fogni olyan váratlan. Bizonyos tényeket befogadni és elfogadni roppant nehéz, muszáj először tagadni, mert beleroppanna az ember. - Kicsit talán el is tért a tárgytól, de ezt az aspektusát most szívesebben emelte ki, mint azokat, akik rászolgáltak arra amit kaptak, mégsem hajlandók felfogni, ők rontották el.
-Hm. Mohóságnak érezném, ha többet akarnék valamint úgy, mégsem vagyok elég elégedett, tehát igazán boldog sem vagyok. Igazad lehet. - Ez egy olyan hasonlat volt neki ami eléggé meggyőzte.
-Nem csak erre gondoltam de az bizonyos függőség mint a drog csak sokkal enyhébb. Nehéz legyűrni a hiány érzését. Sokkal lassabban amortizálja le az embert és a tünetei nem látványosak, külsőre nem. A dohányzás pont egy olyan példa, ami erős kivétel szerintem. - Ő legalábbis így látja, de mivel sosem gyújtott rá, nem tudhatja.
A lampionok elengedése után Amelia szinte megbotránkoztatja, elvégre ha idegesítené miért lenne vele?
-Mert máskülönben nem értenéd meg, hogy nem lenne zavaró akkor sem ha így lenne. - Nem tartja gyerekesnek a másikat, idegesítőnek pláne nem.
-Hm. Örülök. - Valóban örül, mert ha nincs elkönyvelve nehéz esetnek, akkor talán nem fog visszakozni Amelia ha el-elhívogatja.
-Nem. - Azért kérdezte, nem olyan fajta, aki udvariasságból kérdez. Ő is elmereng a látképen, szereti nézni a tova tűnő fényeket, amik helyén más, apróbb, fehérebb pöttyök fognak díszelegni az égen.
-Csak párat. Mindet nem. Az Oriont, a pegazust... de nem azért szoktam nézegetni őket. Egyszerűen csak... jól esik. - Közben visszaül a másikkal a korábbi helyükre, elkényelmesedik, noha nem igen látni, mert ugyan olyan egyenes háttal ül, mint eddig.
-Te szeretsz belelátni képeket, mint más a felhőkbe? Vagy csak szép és jó nézni, mint egy akváriumot mondjuk. - Ő utóbbi, egyszerűen szereti csak csendben nézegetni őket, kikapcsolja.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

A lampionfesztiválon - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A lampionfesztiválon   A lampionfesztiválon - Page 6 Empty

Vissza az elejére Go down
 

A lampionfesztiválon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-