Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A lampionfesztiválon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Csüt. Jún. 25 2015, 05:33

- Tudod...- kezdem, de elakadok- Olyan határozottan mondtad, hogy a sárkányok bölcs állatok, hogy egy pillanatra elhittem, hiszel a létezésükben- mondom nyíltan, bár nevetséges az ötlet, beismerem. És még most sem ábrándítom ki, hogy vannak kivételek. Süsüt amúgy sem ismeri, valószínűleg. Szegény feje se nem bölcs, se nem szép...
- Ha ki akarnám nyírni magam, más módszert választanék...- Ú, de komoly! Nem, ha elhatározom magam, nem akarnám, hogy megmentsenek. De a hangom marad játékos, veheti, hogy viccelek. Ő vajon miért akarna megmenteni? Vagy akarna egyáltalán?
- Lehetnek, ha mondod, de azokat sosem pingáltatnád magadra- mondom eltökélten. Sokkal értelmesebbnek nézi a másikat, mint hogy magára szégyent hozzon.
- Ha már tetoválás... Nem mindegy, mekkora? - Oké, nem teljes testfelületre gondolok, de meggyőződésem, hogy akik ezt csinálják, azok büszkék rá, és eszükbe sincs rejtegetni. (Vagy mégis?)
- Értem, de... Mondjuk, rajongok a békákért, és magamra varratok egyet, mondjuk a karomra. Mi a garancia, hogy 3 év múlva nem undorodom magamtól, a békáktól, ha mondjuk, menet közben rálépek egyre, és ettől kifordul a bele? Vagy csak üssek el egyet bicajjal... uh...- fintorgok. Direkt nem valami kedves állatot mondtam, azt jobban sajnálnám.
- Viccet félretéve... Mi van, ha nem akarok emlékezni, de a tetoválás nem engedi, hogy felejtsek? - Nekem tetkó sem kell, hogy rögzüljenek mondatok, tettek. Valamit képtelen vagyok elfelejteni. Az ellenérzéseimtől függetlenül pontosan értem, mire gondol a másik, és részben ugyan, de igazat adok neki. Az emlékek változhatnak. Az érzelmi töltet lehet más, akár ellenkező irányú. Erre céloztam a példázatommal is...
A fenekéről elviccelődünk egy kicsit, de aztán megint sikerül meglepnie, de úgy vagyok vele, nem kérdezek rá, mi okból varratna oda tetoválást. Intim dologra gondolok, nem sebhelyekre.
Aztán megmutatja a sárkányt, ami az oldalát díszíti. Nincs sok időm megnézni, de azt látom, hogy nagyon aprólékos munka, vonzza is a tekintetem (Nem csak azt. Megérinteném, főként azon a helyen, ahol a "húsába mar") Őrületesen élethű. A tetoválásáról beszélgetünk, de nem minden kérdésemre válaszol.
- Hogy érted, akkor már...? - Meghűl egy kicsit a vérem. A nyelvi kifejezése arra utalhat, hogy valami sokkal nagyobb fájdalmat okozott neki, és ez semmiségnem tűnt ahhoz képest. Valószínűleg, csak rémeket látok. Vagy ez is összefüggésben lenne azzal, hogy nem beszél a tetoválás helyének kiválasztásáról?
Könnyen tér át arra, rajtam hol tudná elképzelni a tetoválást. Megérinti a bőröm, beleborzongok egy kicsit, de nem azért, mert kellemetlen. Elmerengek az ötletén...
- Pontosan- örülök, hogy ért- Mint egy közös titok- épp ez volt az én fejemben is, csak nem mondtam ki hangosan. Közben megragadja a karom, nem túl erősen, de szokatlan az ereje. Bocsánatot kér. Valaki meglökte, és megbillent. De a témát nem felejti el. Még azt is felajánlja, hogy saját magára festet valamit (talán, hogy ne legyek bent egyedül?)
- Tényleg? Bármit? Bárhova?- nézek rá elhűlve. Ha néhány napra is, de ki lenne szolgáltatva az én kedvemnek. Míg a lehetőségeken egyáltalán elkezdenék komolyan gondolkodni, ismét mozdulunk. Úgy látszik, nagyon útjában vagyunk az embereknek. Arrébb lépünk.
- Nem bánod, ha egyforma? - kérdezem. Csak pár napra szól, de olyan, mintha közös titkunk lenne. Valami olyat szeretnék, ami mindkettőnket jellemez.
- Mit szólnál ehhez? - mutatok egy horgony képére. Remény. Ez pozitív szó, nincs benne semmi olyan, amit szégyellni vagy takargatni kéne. Azért megyek bele, mert Usui bízik bennem. Valahogy viszonoznom kell.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Csüt. Jún. 25 2015, 16:12

-Áh, hát szokd meg, én mindenről komolyan beszélek. Legalábbis látszólag. - Mondja könnyed hangon, de sejti hogy megtévesztő hogy mindig full komoly fejet vág.
-Inkább ne válassz semmit, az nem megoldás. - közli komolyabban, veszítve a játékos élből, de hát ő is elgondolkodott anno rajta. Neki is azt mondták, gyáva dolog lenne, és azóta igazat is ad. Szóval nem kedvenc téma (ez sem).
-Ki tudja. - Most nincs előtte példa, ha lenne megmondaná határozottan hogy igen vagy nem, de így... így marad pártatlan.
-Szerintem nem. Arányaiban jó a dolog. De ha rejtegetni akarod, ne legyen nagy, egyértelmű. - Hirtelen nem is érti miért kérdezte a másik a méretet.
-Hm. Szerintem nem ilyesmire gondoltál eredetileg. Egyébiránt szerintem akkor sem undorodnál meg tőle, mert sok emléked kötődne a tetováláshoz. De ez az én véleményem. - Teszi hozzá mert minden ember más, és másképp éli meg a dolgokat.
-Ez is egy előnye. Felejteni nem mindig jó. - Ő legalábbis felejteni vágyta a rengeteg szenvedést, de jó lenne az? Ezen sokat elmélkedett már.
// a tetkó a hasán van, nem az oldalán. Gyomron szúrták. Csak arra utaltam nem középen van a köldökénél Smile Sebynek van a heg az oldalán Smile //
-Nem fontos, nem kell félni, a tetoválás maga nem fáj, érzéstelenítve vagy. Utána fájhat a bőr még, mert megviselődött. - Mondd inkább ennyit és így, nem akar kitérni a műtétekre és az egyéb lelki kínokra. Minek? Kívánja a másik sose tapasztalja meg. Bár ápoló nő, de talán ezért pont rosszabb lenne ha elmondaná. Nem lenne neki idegen a dolog. Inkább áttér Ameliára és az ő tetoválási dolgaira, kellemesebb téma.
-Persze. Bízom az ízlésedben. - Nem gondolja, hogy valami gyerekes csínt követnek el ellene, bár még abba is belemenne, mert ha ettől boldogabb lenne a másik, belefér.
-Nem. - Mondja az egyformára, miért is bánná? Mutatnak is neki egy horgonyt. Neki a megállapodás, a partot érés jut eszébe, ami valahogy messze van az ő elképzeléseitől. De megelőlegezheti nem? Amúgy is... ki tudja mit hoz a jövő, lehet nem lesz jövőre, legközelebb. De persze erről mindig mélyen hallgat.
-Nekem megfelel. Hova szeretnéd? - Magára is érti, mert ő hirtelen nem is tudja ezt hová tetetné magára.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Hétf. Jún. 29 2015, 02:47

- Naná, vagy megszökök!- kacsintok rá. Jól van, értem én, de nem kell mindent megszoknom. Lehetne ő is lazább egy kicsit.
Összepréselem a szám. Nem beszélek arról, milyen technikákat dolgoztam ki néhány hét alatt gyilkosságra és öngyilkosságra. Ennek már sok éve, de a technika nem vész el. A kútba ugrás eszembe se jutott. De régóta az öngyilkosság sem. Inkább elmenekültem és új életet kezdtem.... Most meg nincs rá okom, hogy ilyesmin törjem a fejem. Bólintok, gyorsan, rövidet, nem kell ezt tovább ecsetelni, értettem. Nem megoldás. Az sem, hogy itt vagyok, és nem Szegeden, de ez nem volt rossz döntés. Valószínűleg. Anyám kinyírt volna, ha magammal nem is sikerül végeznem. Nem az a legjobb öngyilkosság, ha vele maradok, és naponta meg kell hallgatnom, milyen szerencsétlen vagyok? Vagy szerencsétlenség? Ah...
Jobb a tetkókról beszélni. Kevésbé veszélyes.
- Nincs határozott elképzelésem, így nem tudom. De nem lehet aránytalan, legyen bárhol...- vitázok és értek egyet Usuival.
Ez a tetkó téma lefoglal bennünket egy időre, pedig eszemben sincs tetováltatni magam. Én, aki még sminket se nagyon tesz magára. Hogyan is mutatna rajtam egy valódi tetoválás, nem csak egy ragasztott, festett, ilyen-olyan testfestmény?
- Amúgy igazad van- vonok vállat finoman. Emlékeket idézne, meglehet, az eredetieket.
- Felejteni szükségszerű. Helyet kell csinálni az új információknak!- vitázok most vele, makacsul. Nem igazán jellemez, de ebből most nem engedek. Felejteni KELL. Nem olyan egyszerű. Tetkó ide vagy oda.
Hiába győzköd (?), hogy a tetoválás nem fáj, egészen biztos, hogy ma nem fogok tetoválni. Talán majd egyszer... (De inkább soha)
Ahogy nézzük a mintákat, Usui azt javasolja, legalább Hennával rajzoltassak valamit magamra, ha ennyire izgat a dolog. Majd felajánlja azt is, nem hagy magamra, ő is aláveti magát a beavatkozásnak, amit választok. Ez olyan cuki, nem tudok nemet mondani rá. Főleg, hogy rám bíz mindent...
Választom a remény jelképét, egy horgonyt, és Usui bevállalja ugyanazt. Igyekeztem olyat választani, ami jó lehet mindkettőnknek, de nem ismerem túl jól. (Magamat se eléggé)
- Ha már titok...- ütögetem a szám,  pedig elsőre eszembe jutott a hely, ami ideális lehet.
- Ide- mutatok a feltűzött hajam tövébe- Te hova szeretnéd?
Közben egymásnak ütközünk, mert egyre nagyobb a tömeg, a mozgolódás.
- Mennyi idő, amíg megcsinálnak egy ilyet?- kérdezem Usuitól.


_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Hétf. Jún. 29 2015, 23:45

-Egy oknyomozó riporter rendőr ellen nincs menekvés. Sosem szökhetsz meg... - Mondja komoly hangon, de aztán inkább játékosan megszólal. -Csak vicceltem, vicc volt. - Nehogy itt beteg állatnak nézzék, hogy nem lesz ezután magánélete a másiknak.
Beszélgetnek aztán a tetoválásokról, a végére elég sok mindenben egyetérteni látszanak, Usui örül is neki, ha nem is látni rajta.
-Inkább csak rá kell építeni az újakat. - Közli újra az álláspontját a felejtéssel kapcsolatban, elvégre ő nem akar felejteni. Nem is tudna. Inkább mint egy alap használja, minden tettét ebből vezeti tovább, mintha nem is lenne előtte, csak utána. A titok szóra félredönti a fejét, titok lenne? Majd nézegeti a másik nyakszirtjét.
-Ott lehet a hajad kicsit bezavar, nem? - Kivételesen odanyúl, finoman simít rajta egyet, hogy érezze mennyi hajpihe leledzik ott.
-Ahova mondod. Sosem gondolkodtam új tetoválásban. - Remélte nem lesz több hege... Mivel egyre többen vannak, magához húzza a másikat, átkarolja, inkább ő legyen az "akadály", mint a másik. Őt úgy sem zavarja a tömeg.
-A minta bonyolultságától függ. Szerintem ez a minta maximum negyed óra. De aztán vigyázni kell rá, hogy minél tovább maradjon meg rajta a festék. Elmehetnénk gombócot enni, aztán majd a táncot is megejtjük. Addigra talán eléggé beivódik a bőrünkbe. Mit szólsz? - Ajánlja fel, szerinte jó tervnek tűnik. Ha Amelia belemegy, akkor gyorsan oda is araszol vele a festőkhöz és leülteti a nőt az egyik megüresedő székre. Majd ő is odaül, hagyja hogy Amelia mondja meg hova és mekkorába gondolta, Usui maga pedig mint egy szobor ül mozdulatlan. Még a légzése is olyan lassú, mintha nem is tenné. Ellenben könnyebb rá festeni, nem is szólnak rá érte.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Kedd. Jún. 30 2015, 19:24

Hiába beszél "komolyan", tudom, hogy viccnek szánja, mégis elkerekedett szemekkel nézek rá, mintha meglepne azzal, amit mond. Aztán, amikor kimondja, csak vicc volt, elnevetem magam.
- Szóval esélyem sincs megszökni- bólogatok, hogy értem- Gondolod, szándékomban állna?- kérdezem kedvesen mosolyogva. Arra próbálok célozni, hogy kedvelem a társaságát, nem akarok előle megszökdösni.
- Hogy ne legyen morbid, torz, fájdalmas...- megremeg a szám- nekem szükségem van felejtésre- teszem hozzá halkan. Nem is rá nézek, inkább valahova el, a távolba..., de igazából csak nézek, mert nem látok semmit.
Megbeszéljük, hogy rakatunk magunkra valamit, közösen, "titokban", számomra élmény, hogy ezt csináljuk, de nem veszem túl komolyan. Ez is egy élmény; kellemes, mert egyre jobban kedvelem Usuit.
- Akkor egy kicsit lejjebb. A legalsó nyakcsigolyám alá...?- nézek rá kérdőn. Ott már nincs hajpihe. Az érintése nyomán kicsit megborzong a testem, mert csiklandos, ahol hozzám ér. (És közben meg őrült kellemes)
- De ez nem is tartós, te mondtad...
Úgy még sosem ölelt át, hogy szemben volt velem, és tudom, hogy nem közeledni akar. A tenyerem a mellkasára simul, de a karom feszes, és távolságot tart.
- Gondolom, te nem szívesen tűznéd fel a hajad...- hogy Usui is ugyanoda rajzoltassa a maga "reményét", azt hiszem, kivitelezhetetlen. - Lehet a bicepszedre vagy az alkarodra...- nézek rá kicsit oldalra döbtött fejjel, ő mit szól ehhez.
- Oké, ez jól hangzik...- mosolygok rá. Igazából semmi nem változott. Már a zavarom is elpárolgott. Ha negyed óra alatt megvagyunk, talán már gombócot is képes leszek enni. Főleg, ha nem túl nagy... És az, hogy ő hozza szóba a táncot, megint jó érzéssel tölt el.
Bevezet a "sátorba" és leültet, majd leül ő is. A pulcsimat a derekamra kötöm. A spagettipántos felsőm elég szabad teret ad az alkotónak, de megkérem, tenyérnyinél ne legyen nagyobb a horgony, amit rám készül festeni. Figyelem, Usui hogyan viselkedik, igyekszem én is utánozni, azaz mozdulatlanul és nyugodtan ülni, de igazából izgatott vagyok, mint egy első bálozó, és ettől egyszerre érzem magam jól és kellemetlenül. Bolond vagyok, nem vitás...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Kedd. Jún. 30 2015, 21:00

-Ki tudja, bármi megeshet, bármikor. - Mondja amolyan vállrándítós hangon, de érződik belőle egyfajta melegség, mert jól esik ezt hallania.
Inkább nem mondd semmit a torzra és a morbidra. Elvégre lehet Usui maga is ilyen lett, mert nem felejtett. Ki tudja milyennek látják? Ő önmagát csak üresnek mondaná, aztán ki tudja. Inkább témát is váltanak.
-Ott jobb lenne. Szerintem. - Teszi hozzá, mert nem tudja mennyire lehet adni az ő ízlésére. De lejjebb szerinte jobban mutatna a henna.
Az ölelése nem szoros, melegnek sem mondható vagy bennsőségesnek, így egyáltalán nem zavar, hogy a nő ellentart neki a mellkasánál, mikor közelebb lép. Igazán megölelni amúgy sem állt szándékában, olyanokat ő alapból nem csinál.
-Nem, de ha eleve olyan felületre viszed, akkor még annyira sem tartós. - Ergo azért törekedni kell arra, hogy megmaradjon.
-Ritkán szoktam. Karate közben, vagy ha edzek. Amúgy nem hordom úgy. - Inkább praktikusságból tűzi fel, nem azért mert szereti úgy vagy sem.
-Ahova szeretnéd. - A karján nem zavarja, a tarkóján valóban nem látszódna, ez szerinte is majdhogynem teljesen biztos.
Aztán rászánják magukat, pár perc kell azért, mire felkerül rájuk a horgony, de szépen felrajzolják őket. Amelia a sajátját nem igen láthatja, ha tükörrel mutogatják is, de Usuié ugyan olyan, így sejthető milyen lett. Közlik is velük, hogy most ne nyúljanak oda, ne érjen oda semmi, minél tovább tartsák érintetlenül a felületet, mert akkor tartósabb lesz. Usui attól függően hogy a bicepszére vagy az alkarjára kapta a hennát, aszerint vigyáz rá, ne kenődjön el a rajz, Ameliának ebből a szempontól könnyebb dolga van.
-Hogy tetszik? Örülsz neki? - Kérdezgeti, mert izgatottnak tűnik a másik. Közben el is indul vele másik kezével átkarolva őt, hogy egyenek egy kis édességet. A gombócokból nem kér sokat, egyelőre két-két darabot. A vízből szedi ki tálkára az eladó őket, így kell tartani őket, ne ragadjanak össze, Usui magyarázza is közben, hátha nem egyértelmű. Aztán a két tállal leül megint valami padra Ameliával és előveszi a pálcikáit.
-Na hogy eszed meg? Ragacsos ám! - Kérdezi kaján hangon, ő pálcikával fogja, de egyelőre nem segít, érdekli a lány hogyan akarja. Persze kézzel is lehet, de akkor tuti összekeni magát.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szer. Júl. 01 2015, 02:09

Szavaira inkább nem reagálok. Maradjunk annyiban, nem vagyok túlzottan jó emberismerő, de ha Usuitól is el kell menekülnöm, leírhatom magam.
Elmondom, számomra miért fontos felejteni. Nem vitatkozom azzal, hogy ő ezt másképp éli meg, én is csinálhatnám másképp. Mindkettőnknek megvannak a maga módszerei, és ezek most különböznek. Ki tudja, nekem beválna-e az övé, vagy neki az enyém? Nem véletlenül vélekedünk úgy, ahogy.
"Rábeszél", hogy festessek valamit magamra, és ebben (is) társamul szegődik. Lényegében minden tevékenységben, amit ma megpróbáltatott velem, mellettem állt. S ugyan ez passzív dolog, mert nekem csak tűrni kell, ugyanúgy társamul szegődik. Kiteszi magát annak, hogy egy horgonyt fessenek rá. A szimbólum helyét is kiválasztjuk, majd igazítunk rajta. Usui szerint túl sok hajpihe van a nyakszirtemen... A tömeg hatására közelebb von magához, s hiába nem érzem, hogy így akarna közeledni, ösztönösen védekezem mégis. Gondtalanul beszélget tovább, lazulok el újra, és percekn belül már egy széken ülök, hogy rajzoljanak rám... Milyen jó, hogy Usui feltűzte a hajam!
- Legyen a felkarod külső, felső része- javaslom. Kevesebbe esélye van, hogy onnan ledörgölődjék, ellenben, ha az alkarjára festik, a táncnál (ha esetleg átkarol majd), sérülhet a jel. Meglep, mennyire rám bízza a döntést. Nem akarom azt hinni, hogy ennyire hidegen hagyja a dolog.
Míg rám fesetenek, őt nézem. Pontosabban, ahogy rajta alakul a horgony... Halkan kuncogok, ahogy az ecset a bőrömhöz ér, de igyekszem nem mocorogni.
Tükrök segítségével lesem meg a nyakam, de bem az igazi, viszont Usui horgonya nagyon tetszik, és azt mondja, az enyém is éppen olyan.
- Igen, nagyon! Köszönöm!- mondom lelkesen, és arra az oldalára perdülök, amelyik karja nincs veszélyben. //Nem szokták az ilyet leragasztani valamivel? Fólia vagy valami, amíg be nem szívja a bőr? :/ Játék szempontjából izgalmasabb, ha szabadon marad, met akkor erre is figyelni kell. //
Elmegyünk gombócot enni. Usui óvatosan egyensúlyoz a kis tálcákkal, és közben felvilágosít, hogy a gombóckák nagyon ragadósak. Kiváncsian néz rám, vajon hogy oldom meg a feladatot, de nem jövök zavarba. Tekintve, hogy az én pálcikáim a hajamban vannak, és azt most nem is lehetne leengedni, félre billentett fejjel nézek rá.
- A jóindulatodra számítok. Megetetsz. Vagy kölcsönadod a pálcikáidat!- de ha a kezembe nyomja a pálcikákat, akkor se esem kétségbe. Ez mégsem a kesudió, amit nem bírtam felszedegetni az előbb...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Júl. 05 2015, 13:28

Biccent arra, hova kerüljön a jel, ott még látszódni is fog, elvégre ilyenkor nyáron inkább ujjatlanban van. Ahogy felkerül rá, néha lopva Ameliát nézi, látja a másikon, hogy élvezi, hogy boldog, így egyáltalán nem zavarja, hogy kapott ideiglenesen egy újabb tetkót magára. Azért rá is kérdez, valóban jól látja-e, hogy boldog a másik, de a lelkesedése egyértelmű, ami melegséggel önti el. //Nem, nem szokták. Ahogy megszárad megkeményedik a bőrödön, így csak eleinte kenődik, aztán meg mint a var lejön, letöredezik. Legalábbis nekem sosem ragasztották le//
Mikor kész vannak (és nem agyilag, hehe) akkor elviszi nassolni. Kér is egy-egy édes gombócot, egyik gyümölcsös, másik édes babkrémes. Persze hogy hogyan akarja a másik megenni, abban nem segít. Kedvesen horkant fel, mikor mondja Amelia, hogy a jóindulatára számít.
-Tudod mit? Megfelezem veled a pálcikám. - Mondja, azzal oda is adja az egyiket és vár, az ember azt hihetné mosolyog is, pedig nem, csak a szeme játszik valami játékos fényben. Érdekli a másik reakciója, nem csak a feladat kapcsán, de az étel kapcsán is.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Júl. 05 2015, 18:56

Ránk kerül a "tetkó", szokatlan érzés kerít hatalmába, pedig a dolognak semmi súlya nincs. Csupán kipróbáltam valami újat, mégis úgy érzem, felturbóztak. Usui biztos kiröhög magában, hogy ilyen őrült vagyok, de nem bánom. Ez egy ilyen nap.
Megveszi azokat a gombócokat, és leülünk velük egy asztalhoz. Látszik (és Usui mondja is), hogy ragacsos az édesség, de aztán csak vár, mintha éntőlem várná, hogy megetetem. Egy pár pálcika van készenlétben, amit Usui halászott elő, én pedig azt találom mondani, rá bízom magam.
- Izé..., nem egészen erre gondoltam...- mondom nevetve, de elveszem tőle a felajánlott pálcikát. Ha csak az egyiket adja oda, biztos meg lehet oldani a helyzetet.
Az első, ami eszembe jut, hogy beleszúrok a gombócba... Bízom Usuiba, eddig semmi rosszat nem etetett velem, fenntartásaim sincsenek bennem a gombóc kapcsán. Ha siikerül a számhoz emelni, azonnal bekapom.
//Nem tudom, mekkora az a gombóc. Egy falásra ki lehet végezni? Nem esik szét, ha beleszúrok?//




_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Júl. 05 2015, 19:11

Valóban nevet magában a másikon, de nem rossz értelemben, kedveli a másikat, hogy fellelkesül ilyen apróságokon. Demetriában is ezt szereti, ezáltal önmagát is élettel telibbnek látja és érzi valahogy, nem olyan üresnek. A gombócok kapcsán újfest játszik a másikkal, mondhatni kiforgatja a másik szavait, megfelezi vele a pálcikáit. Nevetnek is a dolgon, Usui meg magában örül, hogy vidám a másik.
//Nem ettem még, de olyan öklömnyi a mérete és mivel ragadós kétlem hogy szétesne. Mindenféle egyéb gombócot is pálcikára szoktak szúrni, szóval szerintem így lehet enni, Usuival is ezért hajaztam erre xD//
-Na milyen? - Szúrja ő is fel a pálcikára őket és beleharap az egyikbe. Édesek, számára talán kicsit túl édes is, de most nem zavarja.
-A japán édességek között is van hasonló, nyúlós és ragacsos tésztájú édesség, néha csinálok otthon. Csak én formákba öntöm, a receptkönyvben így volt írva, az nem gombóc. - Meséli csak úgy, ha esetleg ízlene a másiknak, legyen kéznél hasonló recept.
-Te mennyire vagy édesszájú? - Ezt nem igen tudja eldönteni, pedig nem árt tudni, ha meg akarja lepni valami aprósággal, befigyelhet-e valami ilyesmi.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Júl. 05 2015, 22:20

Usuitól egy pálcikát kapok. Nevetgélek. Ez valami új módja az evésnek. Nagy nehezen megtanultam kettővel enni, most kiderül, eggyel is lehet (Oké, bármit nem, a mogyorót, kesudiót az életben nem szedném fel eggyel). Usui addig mozdulatlan marad, amíg én el nem határozom magam, hogy hogyan eszem meg a gombócaimat. Elég nagyok, így a pálcikával elnegyedelem őket. Még így is elég nagy falat marad egyszerre, de biztosnak tűnik, hogy nem esik szét a gombóc, ha beleszórom a pálcikámat. Így kapom be az első falatot.
- Hm....- rágcsálom- édes, nagyon is!- de nincs ezzel semmi baj. Vigyorgok, mint a tejbetök.
Usui kérdés nélkül kezdi el mesélni, hogy ő is szokott hasonló édességet készíteni.
- És te mivel töltöd meg? Gyümölcsökkel? - lelkesen eszek tovább. Az a gombóc ugyanis, ami a gyümölcsökkel volt töltve, még finomabb, mint a másik.
- Szeretem az édességet, de nem kívánom minden nap...- Mit jelent édesszájúnak lenni? Sebastian is gyakran készít édességet, amikor táncolni megyünk, pedig ő nem is nagyon eszik belőle, jut eszembe. - Szívesebben sütök sósat, ha arról van szó. Te szereted a kelt kalácsokat, tésztaféleségeket? - kérdezek vissza. Nekem is az jut eszembe, mivel lephetném meg a másikat alkalomadtán.
Az egyik gombóc-részemet felszúrom, de most Usui szájába adom. Nehogy azt gondolja, nem etetem meg, ha már ő nem tette!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Júl. 05 2015, 22:48

Szokásos faarcával vizslatja, ahogy Amelia feltalálja magát, főleg hogy felnégyeli a gombócokat, neki például eszébe sem jutott. Ő ahogy van felhúzza nyársra úgymond őket.
-Attól függ. De igen, szeretem a gyümölcsöket. - bólint párat míg ő is falatozik.
-Nem is lenne egészséges, úgy hiszem. - Mondja arra, hogy nem eszik a másik édességet minden nap.
-Nem tudom. Kalácsot nem nagyon ettem még. A tésztát szeretem, de több rizst eszek mint tésztát. Ritkán eszem édességet. Jobb szeretem a zöldségeket és a gyümölcsöket. - Vallja be, mert noha nem vegetáriánus, legalább annyi zöldet eszik mint ők. Aztán kissé meglepődik, hogy a szájához emelik a falatot, némileg csodálkozva emeli a tekintetét a másikra. Persze nem utasítja el, óvatosan elveszi a falatot, lesüti a szemét, most úgymond nem volt "indok" hogy etessék, mintha zavarban lenne. Főleg mert ő nem így eszi a sajátját, nem tudja Amelia óhajt e harapni egy falatot, de egyelőre még pislog erre-arra.
-Kedves tőled. - Mondd ennyit, hálából, nem bunkó ő, azaz nem mindig.
-Szeretsz főzni? - Kérdez inkább, hátha akkor nem nézik hülyének. Vagy ilyesmi...

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Júl. 05 2015, 23:45

Más stílusban esszük a gombócokat. Míg én negyedelve tolom őket a számba, Usui az egészet felszúrja, és a pálcikáról eszi le őket.
- Oké... gyümölcsökkel töltöd őket. És még?- kérdezem nevetgélve, mert azt hittem, erről majd nyilatkozik magától, nem kell kihúzni belőle harapófogóval.
Az édességről egy véleményen vagyunk. Bár szeretem az édeset, nem tudnék minden nap kifejezett édességet enni. Usui szerint nem is lenne egészséges. Szerintem se, de nem ez az oka.
- Piskótát, rétest? - kérdezgetem tovább. Örülnék, ha olyan dologgal tudnék a kedvében járni, ami újdonság a számára, mégis kedvelné. De honnan tudjam, tetszik-e neki, ha még sosem próbálta? Sebastian sem eszik meg mindent, amit elé teszek. Mintha eleve eldöntené, hogy az neki nem fog tetszeni. Tehetek akármit!
- Értem...- biccentek. Úgy látszik, az ismerőseim közül egyedül én vagyok mindenevő (majdnem mindenevő).
Kedvességből nyújtok egy falatot oda Usuinak a saját pálcikámmal, noha ugyanolyan gombócokat eszik ő is, mint én. Nem felejtettem el, hogy ő is hajlandó volt etetni engem (én is őt). Furcsálkodva néz rám, de aztán elveszi a falatot, és ezzel is örömöt okoz. Inthetett volna nemet is a fejével, de nem tette.
- Kedves vagy te is- viszonzom a "bókját", de nem megy túl jól nekem, elönt a pír.
A főzés...
- Régebben többet főztem. Magamra kevésbé... Amúgy igen, azt hiszem, szeretek, főleg, ha van kire, és nem egyedül eszek...- vonok vállat. Néha macerás kitalálni, mit csináljak, de ha megvan, szívesen csinálom meg.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Hétf. Júl. 06 2015, 00:11

-Babbal, mindegy fehér vagy vörös, édes... Esetleg vaníliával. De én a gyümölcsöset szeretem a legjobban. - Vallja meg, mert számára az a legízletesebb.
-Csupán ritkán, ha elmegyek valakivel egy kávézóba. Nem szoktam süteményt sütni. - Legutóbb Demetriával evett, de az sem most volt.
//Sebastian nem is ilyen xDDD Csak ha egyszerűen nem gusztusos mint a főzelék mit tehetne? XD //
Aztán mivel Amelia megkínálja a saját adagjából, elfogadja, ha kissé zavarba is jön a gesztustól. Ahogy elnézi aztán kölcsönös, nem is érti mi van vele, nem szokott elpirulni. Na jó, néha elszokott, de nem direkt! (mintha direktbe ellehetne, nem? XD)
-Frusztrál ha egyedül eszel? - Nem érti az okát, egészséges és gazdaságosabb ha főz magára a másik, legalábbis ő így vette észre. De persze mivel évek óta egyedül csinál szinte mindent, őt nem zavarja, hogy egymagára süt, főz, egyedül eszik. Bár jobban élvezi társaságban, mint most. Jól érzi magát.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Hétf. Júl. 06 2015, 01:19

- Számomra olyan érdekes... - mutatok a babra- Sosem gondoltam rá úgy, hogy ez egy édesség része is lehet!
Újabb falat, az utolsók egyike:
- A gyümölcsös tényleg nagyon finom!- szívesebben eszem, mint a babosat, de azt sem hagyom a tányéromon.
Egyéb édességekről és süteményekről beszélgetünk. Az jár a fejemben, van-e olyasmi, amivel Usui kedvében tudok járni, ha legközelebb találkozunk. És sós süteményeket, kalácsokat még mindig jobban tudok készíteni, mint édességeket. Abban Sebastian verhetetlen.
- Oké, értem... És a sós süteményeket, pogácsákat kedveled?- kérdezem. Valószínűleg ugyanaz a kategória, de egy próbát megér.
//De, Sebastian válogatós. Gondolod, gusztustalan dolgokat tálalnék neki? <3//
Meghökkenve nézek rá.
- Nem, ezt nem mondhatnám. Inkább szívesebben eszek társaságban- mondom, és nem teszem hozzá, ha egyedül vagyok, néha el is felejtek enni. Elég, ha Sebastian mossa miatta a hajam.
Mindabból, amit eddig tudok róla, azt feltételezem, az étkezéseit is csendes magányában tölti. Biztos vagyok benne, hogy nem hanyagolja el az evést, mint én, az erőnléte fenntartása miatt nem is engedhetné meg magának. De egy kérdést megér, amire kíváncsi vagyok.
- Általában az emberek jobban szeretnek társaságban enni. Nálad is így van? - vagy mindegy? Ezt is lehet tudatosan csinálni?  
Ha kiürültek a tányérok, eltörlöm a pálcikát egy szalvétával, és visszaadom Usuinak. Megköszönöm, nem csak az édességet, a pálcikát is.
- Mit gondolsz, jöhet a tánc?- kacsintok rá. Ezzel még tartozik nekem!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Hétf. Júl. 06 2015, 22:49

-Cukorral van kikeverve, attól édes. - Magyarázza, neki nem szokatlan a dolog, sokat evett már hasonlót.
-Nem tudom. - Mondja a pogácsákra, elvégre ritkán eszik ilyesmit, nem tudja eldönteni jobb-e mint az amit még nem is evett.
//Nem de amúgy mi gusztustalan? XD Neki a csiga meg a kagyló nem az, de a tökfőzelék már bizarr Razz //
-Értem. Nem szoktál a kórházban más nővérekkel enni? - Reméli nem tűnik faggatózónak, ő csak társalogni próbál a maga módján.
-Régebben én is előnyben részesítettem a közös étkezéseket. Mostanában... talán. - Gondolkodik el, mert nem tudja teljes szívvel azt mondani egyedül jobb. Egyedül megszokta inkább, de ha nincs egyedül... valahogy nem érzi olyan értelmetlennek az egészet. De nem meri bevallani magának se, nem hogy másnak.
-Amit akarsz. Ha nem kell ugrálnom... - Elvégre most ettek, az lehet nem tenne jót, de egy kis könnyed mozgás, az talán nem árthat, maximum a közelében lévő lábaknak. Elrakja a pálcikákat, a papírtányérokat kidobja, majd a karját nyújtva átkarolja a másikat és elindul a tánctér fele. Kezd alkonyodni, egyre több helyen gyújtogatják már meg a lampionokat, lámpásokat, mécseseket, fáklyákat, hogy díszesebb legyen az egész, mindenki hangolódjon a lényegre.
-Hogy tetszik? Otthon tartasz mécseseket és efféléket? - Jut eszébe csak úgy, gondolta rákérdez, vannak akik nagyon lelkesednek értük.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Csüt. Júl. 09 2015, 00:22

- Az ember mindig tanul valami újat...- mosolyodom el.
A "nem tudom" azt is jelentheti, nem evett még olyat és ezért nem tud nyilatkozni. Nem tartom valószínűnek,
hogy ne lenne máskülönben határozottabb véleménye.
A közös evések kapcsán újabb gyengeségemmel kell szembesülnöm.
-Nem igazán.... Képes vagyok úgy elmerülni valamely tevékenységben, hogy megfeledkezek a kajálásról...- húzom fel a vállaim. Tudom, rossz szokás, de nagyon nehéz ezen változtatni.
- Ez azt jelenti, régebben inkább, mint mostanában?- ráncolom a homlokom, ez a talán megint olyan válasz, amin nem tudok kiigazodni. Mi lehet az oka, hogy Usui kerüli a közös étkezéseket? Egyáltalán arról van-e szó, hogy kerüli, vagy más okok húzódnak a háttérben? Az biztos, hogy figyel magára, és nem hanyagolja el az étkezéseit. Rá se kell kérdezni.
- Ugrálni?- nevetek- Nem tudom, milyen a népi tánc, de ha megnyugtat, beérem azzal is, ha billegünk kicsit. Tudod, csak az illúzió kedvéért, hogy táncoltunk is...- nézek rá féloldalra döntött fejjel, mosolyogva. Nem csak az én jóllétem a lényeg, hanem az övé is. Semmi olyat nem kényszerítenék rá, amiben nem érzi jól magát.
Elpakol, mintha csak az ő dolga lebbe rendet tenni magunk után, aztán behúz a tömegbe, és közben védelmezőn karol át, el ne sodródjak tőle. Kifejezetten sokan vannak már, jó a hangulat, néhányan már lámpásokat is gyújtottak, bár még senki nem kezdet őket "eregetni".Tetszik. Nagyon tetszik, ahogy a narancsos fények színezik a képet, különös hangulatot varázsolva a fesztiválnak.
- Ez gyönyörű...- hajolok közelebb Usuihoz- Nagyon izgatott vagyok, milyen lesz, amikor ezek a lámpások az eget fogják színezni... Szeretem a mécseseket, bár nem csak a hangulatuk miatt, hanem mert általában az illatosított gyertyákat szoktam megvenni. Finom illat lesz tőle a lakásban, ellazít...
Közelebb érünk a táncolókhoz. A színpadon élő zene mellett táncolnak a "nagyok", a közönség őket utánozza, vagy csak billeg a ritmusra. A ritmus, amit a színpadon járnak, nem túl bonyolult, mégsem azt kezdem utánozni, hanem Usuiba kapaszkodva billegek egy kicsit. Csak úgy, egyszerűen, ahogy ritmusra szokott mozogni az ember...
- Mit gondolsz? Nehéznek találod?- kérdezem a partnerem, és a színpad felé inte, ugyan hogyan ítéli meg a tánclépések nehézségi fokát.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szomb. Júl. 11 2015, 23:35

-A kellő mennyiségű cukor szinte bármit édessé tehet... - Mondja kajánabb éllel a hangjában, de félig komolyan gondolja. Elvégre ez a bab is attól édes, hogy cukorral van elkeverve.
-Ha nem is pont ilyet, de gyümölcsös édességet én is tudok készíteni neked. - Ajánlja, de persze keleti édességre gondol, elsősorban. Erről beszélgetnek is még, mármint ki milyen édességet készít, eszik. Nem utolsó sorban pedig Amelia kezd kiigazodni Usui szóhasználatán, ami abszolút dicső, elvégre nem egyszerű a feladat.
-Nem egészséges. Enni kell. Időt kell szakítanod rá. Mindezek ellenére nagyon jó, ha el tudsz mélyedni valamiben ennyire. Legalábbis én jónak gondolom ezt. - Teszi hozzá, mert ez nem bizonyított tény, csak Usui maga gondolja jónak.
-Régebben... nos igen. Megszokott és elvárt volt, de jó is. Most egyik jelző sem áll, csak az, hogy jó. Veled például élvezem a közös étkezést. - Mert Markkal például egészen bizonyos nem enne egy falatot sem. Vagy maximum csak akkor ha ezzel az említettet bosszantaná.
-Ha mindenki ugrál és mi billegünk akkor látszatra sem ugrálunk. Csak az illúzió kedvéért ne táncoljunk. Azért táncoljunk, mert jól esik. Ahogy jól esik. - Néz a másikra, de ez inkább gondolatfelvetés, mintsem hogy Usui ezt most kőbe véste és kiadta a parancsot, vagy bármi hasonló.
-Örülök, hogy elnyerte a tetszésed. - Sejtette hogy így lesz, de biztosra csak mostantól tudja már mondani. Közben sétálgat vele, kérdez, bólint. - Valahogy én nem érzem tőlük hogy valóban illatos lenne a lakás. Ellenben a füstölők valóban kellemes illatokat ontanak magukból, vagy a bambuszpálcák, ha illóolajba teszed őket. Otthon utóbbi tartok, előbbit meditáláskor szoktam gyújtani néha. Te szereted ezeket? - Elvégre más mint az illatos gyertyák, amiket Amelia említ.
A színpadnál figyel, tetszik neki, de amint eszébe juttatják, hogy utánoznia kell...
-Nos... alapjáraton nem az. Ellenben mint mondtam én nem vagyok ügyes táncos. Sőt hovatovább azt kell mondanom, kimondottan rossz táncos vagyok. De ha téged valóban nem zavar, szívesen felkérlek. - Elvégre ha Ameliának ez örömet okoz, akkor őt sem fogja frusztrálni, hogy nem ügyes. A ritmusa pontos lesz, de merev lesz mint egy tuskó... sajnos. Ha igent mondanak, akkor kicsit beljebb húzza a partnerét és mellé áll, fogja a kezét. Nézi a színpadot, próbálja utánozni is, eleinte kissé bátortalanul. Érezni hogy feszült és merev, hogy koncentrál, de valahogy pont az hiányzik belőle, ami a táncot élvezetessé teszi: a lazaság és a könnyedség, a ruganyosság. Ő mondhatni katonásan csinálja, nem tudja hogyan engedje el magát, belül ez frusztrálja is, de nem teszi soha szóvá, így most is elmarad. Ellenben Ameliára fokozottan figyel, mert tömeg is van és szeretne neki örömet okozni.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Júl. 12 2015, 12:12

- Megjegyzem...- mondom, de bujkál a hangomban a nevetés. Ki hitte volna, hogy cukortól édes a bab?
- Ez nagyon kedves tőled- vagy ez IS. Usui csupa előzékenység és illem, sokban hasonlít Sebastianhoz. Annyival különbözik tőle, hogy nem "udvarol" folyamatosan.
- Igen, tudom...- Én ne tudnám? Sebastian is folyton emlékeztet, hogy rendesen egyek. Aztán bólogatok- Az az igazi kikapcsolódás, ha el is felejtem, ami körülöttem zajlik- válaszolom az elmélyülésre, bár ennek is több fajtája lehet. Más, ha munkáról, más, ha szabadidős tevékenységről van szó. Bár ha elmélyülök, az idő tényleg megszűnik, és az éhségérzet is. A közös étkezések kapcsán aztán visszakérdezek, kissé el is szomorodok a válaszán.
- Kifejezetten vicces volt nézni, ahogy a pálcikákkal bénázok, mi?- kérdezem, kissé megszorítva a kezét, viccelek csak, nehogy komolyan vegye, erre gondolok. Jól esnek a szavai.
Elindulunk, nézelődünk, a színpad lesz a fő irány, mert Usui azt mondja, táncolhatunk, ha úgy akarom. Bennem van még, mennyi
ellenérzése van a dologgal kapcsolatban, és megnyugtatni igyekszem, nem várom, hogy profi partnerem legyen. Ha csak billegünk a zene ütemére, az is segíti egy kicsit az illúziót, kipróbáltuk. Szavaira csodálkozva nézek rá.
- Én csak...- de beharapom a szám. Olyan hülye vagyok! Hát nem veszem észre, hogy meg akarja próbálni, miattam? - Oké, igazad van- bólintok, és tovább andalgok vele, megbámulva az égő lámpásokat.
- Nem próbáltam még- ingatom a fejem. A bambuszpálcákról nem is hallottam még, de meg sem említem. A füstölőknek túl erős az illata, szerintem. Az egyik üzletben ilyen füstölőt égetnek folyamatosan, és még az utcán is érezni. Az sem tetszik, ha egy nőnek vagy férfinak túl erős az illata.
Megközelítjük a színpadot, a táncolókat. Megállunk. Élvezetes, amit látok, amit hallok, a szívem gyorsabb ütemre kapcsol, mintha készülne rá, hogy táncolni fogunk. Itt már nagyobb a tömeg, közelebb húzódok Usuihoz, és a karjába kapaszkodom. A csípőm meg-megbillen, a lábammal aprókat lépegetek, aztán nevetve bólintok Usuinak, hogy menjünk táncolni.
- Annyit és úgy, ahogy jól esik- emlékeztetem a szavaira, bár nem hinném, hogy elfelejtette.
Beljebb húz a tömegben, mellém áll, s le nem véve a szemét a színpadról, táncolni kezd. A kezét mereven tartja, s katonásan igyekszik követni a lépéseket. Nagyon merev, de szeretem az igyekezetéért, és melegen mosolygok rá, amikor rám néz.
- Kicsit rogyaszd meg a térded, engedd el a csípőd!- javaslom neki, és a hüvelykujjammal megsimítom a kézfejét. Nem ügyetlen, egyáltalán nem az... Csak lazítana egy kicsit! A lépéseket amúgy nekem is tanulni kell, nagyon új nekem ez a formáció. De a tömeg most hatékonyan vesz körül, a hangulatom egyre inkább fokozódik, és nem is érzem, bármi elronthatná.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Júl. 12 2015, 16:39

-Ilyen bölcselmeket nem is árt, világmegváltó gondolatok ezek - Közli vidám hangon, fejet csóválva, mert tudja ő hogy vicces így most a beszélgetés, de hát Usui és a humor... örül hogy ennyit ki tud préselni magából.
A kedvességre biccent, köszönetképp, de tényleg szívesen jár a másik kedvében. Nem győz hálás lenni, hogy elviselik a társaságát.
-Igen, én olyat nem tudok. - Vallja be, elvégre nem képes tökéletesen lazítani. Nem mer. Akkor sem ha úgy érzi biztonságos helyen van.
-Valóban szórakoztató volt, de nem maradtam éhen, szóval rövid ideig nem találtad a fogást kárörvendős bánatomra. - Csóválja a fejét hogy csak vicc, nem is kárörvendő típus, azaz nem azokkal akiket kedvel. De a kézszorítást hálával fogadja, ha nem is látszik rajta a dolog. A tánc kapcsán Usui kérdez, félredönti a fejét a lány látszólagos tépelődésre. Igazat adnak neki, de inkább nem mondd semmit, a figyelmet a lámpásokra irányítja.
-Ha gondolod, tudok adni, hogy kipróbáld őket. - Neki sok van, szereti az effajta dolgokat.
A tánctéren próbál nagyon a másik kedvére tenni, nem ügyetlen lenni, helyesen követve és utánozva a lépeseket, de nem bír lazítani. nem lesz élő a tánca, inkább mintha Pinocchio próbálkozna. Pontos de merev. Amelia szavaira némileg zavarba jön, de engedelmeskedik, ellenben így nem érzi biztosabbnak a lépését, hogy rogyasztva a térde.
-Engedjem le a csípőm? - Na itt megállt a tudománya, hogyan kell azt? Nézegeti is a saját derekát, látszik tanácstalan, ami némileg frusztrálja. Reméli rájön, vagy Amelia valami úton módon ad neki tanácsot, nem akar ügyetlen lenni. Közben hogy ránéz a lányra, látja mennyire laza, mennyire ruganyosan és harmóinában mozog a zenére, milyen kellemes látvány. Ellenben fogalma sincs, ő hogyan utánozhatná le ezt.
-Nagyon ügyes vagy. - Teszi hozzá, mikor felpillant a másikra, tényleg érezni lenyűgözte kicsit a másik könnyedsége.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Vas. Júl. 12 2015, 17:13

A kezem mögött nevetek, mert mi ez, ha nem vicc!
- És mit gondol a sóról, kedves Usui?- ugratom, olyan hangot ütve meg, mintha fontoskodó riporter lennék.
Azt mondja, sütit készítene nekem, de mintha nem is lenne nagy dolog, pedig szerintem az. Nem sokan sütnek-főznek miattam. (És tegyük hozzá, Usui alig ismer.)
- Jaj, ne már! Amikor játszol, koncentrálsz, és csak a versekre figyelsz, nem kapcsolod ki magad körül a világot? Nem érzed, harmóniában vagy magaddal? - próbálok egy olyan példát mondani, amiről tudom, hogy a másiknak kedves elfoglaltság. És közben elmélázom, mi oka van, hogy nem képes lazítani. talán a munkája miatt? Nekem is idő kellett amíg megszoktam az éjszakázást, és nem riadtam fel minden zajra, ha otthon voltam. Ez... állandó feszültséget jelent. Nagyon kimerítő.
Beszélgetünk a közös kajálásról, kicsit kiforgatom a szavait, hogy újabb mosolyfélét csaljak ki belőle; mert ugyan az arca előttem most is olyan, mintha maszkot hordana, a hangja sokkal mélyebb és puhább, amikor "hülyülünk".
- Á, tudtam én, hogy neked is van gyengéd!- ugratom megint. Sose feltételezném, hogy kárörvendő. Nem lett volna olyan türelmes és segítőkész.
Szóba kerül a leendő táncunk is. Kicsit tartok tőle, hogy csak miattam egyezik bele, viszont ha most visszakoznék, talán megbántanám. Úgy vagyok vele, megpróbáljuk, lesz ahogy lesz, ahogy ő javasolja; csináljuk amíg és ahogy jól esik.
A lámpások kapcsán illatgyertyák, füstölők és bambuszrudacskák is szóba kerülnek.
- A füstölőknek nagyon intenzív az illata...- óckodom, mert ajánlja, hogy kölcsön ad kipróbálásra, ha szeretném-, tudod, van egy üzlet a Harmadik sugárúton, ott folyamatosan égetik ezeket. Nekem... töménynek tűnik. A bambuszrúdról pedig még nem hallottam. De ha illóolajban van, nem lehet nagyon erős, igaz?- érdeklődöm, bár én elvagyok a gagyi illatgyertyáimmal is.
Aztán elmegyünk táncolni. Félelmetes, milyen pontosan utánozza a lépéseket, én is inkább róla nézem, mint a színpadiakról, de valami hiányzik a mozgásából, és amikor próbálok segíteni, kérdőn néz rám. Közben meg is dicsér, hogy én milyen ügyes vagyok. Látom, nem megy igazán, hogy rogyassza be a térdét, vagy lazítsa a csípőjét.
Az ajkamba harapok, mert merész, amit kitaláltam, de egy próbát megér.
- Lépkedj a minta szerint, jó? Én mögéd állok, és megmutatom, hogyan tudod ellazítani a csípődet...- javaslom, és ha beleegyezik, mögé állok, kezdetben egy alkarnyira, hogy felvegyem vele a ritmust, majd a kezem a derekára vezetem, hátulról bújok kissé közelebb hozzá, és a kezemmel rásegítve a testemmel mutatom neki, hogyan forgassa a csípőjét, lazítsa a lábát.






_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Hétf. Júl. 13 2015, 20:04

-Nos, a só fontos alapásvány, de nem szabad túlzásba esni vele. Nem hiába alap, és mondjuk valami nélkülözhetetlenre, hogy olyan mint az élet sója. Hovatovább, rám sosem mondhatják, hogy szerelmes a szakács, mert alapból semmit sem sózok, csak utólag. - Közli már-már fecsegős hangnemben, mert csak szórakozik.
-Nem teljesen. Akkor is figyelek a környezetemre. Valószínű jobb lennék ha teljesen belemerülnék, de az nem megy. - Arra meg hogy harmóniában lenne magával... ilyet ezer éve nem érzett. Szóval arra inkább nem is reagál, jobb az úgy.
-Pedig remekül titkoltam, női praktikával szedted ki belőlem, ezt a mély-mély titkot! Oda az Achilles-sarkam! - Mondja megadó hangon, kissé panaszosan, de messze nem patetikusan.
-Értem. A füstölő valóban töményebb általában, belátom. A bambuszpálca nem erős, én nem tartom annak. De ha valami gyöngébb illatot választasz mint a jázmin, eleve nem lesz erős. - Ajánlja, nem erőlteti. Tudja hogy ezek nélkül is remekül el lehet lenni a mindennapokban.
-Nos... jó... - Ameliának feltétlen bizalmat szavazott meg, így teszi amit mondanak tánc közben. Hozzá kell tenni, fogalma sincs mit akar csinálni a másik, ő csak szót fogad. Érzi először a másik kezét, bár nem igazán bírja leejteni úgymond, csavarni. Aztán pirul el teljesen, mert egész közel érzi a másikat és azt hogyan mozog. Kicsit ront is, de nagyon gyorsan szedi össze magát égő arccal, hogy kizökkent és koncentrálnia kell, nagyon kell koncentrálni, de nehéz ha ilyen furán új dolgot tapasztal. Elvégre ki akarna hozzá ilyen közel lépni? Táncolni így? Más vállalkozó eddig nem akadt, de mivel teljesen megilletődött nem is olyan merev a tartása most. Mire nem jó ha zavarban van, mi? Ugyan messze van a jótól, de kezd felengedni, már szökik a mozgásába némi fesztelenség, meg-megcsillan a remény, hogy menne neki, ha ellazulna. Kérdés el bír-e, mindig ez a fő kérdés.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Kedd. Júl. 14 2015, 13:54

Tudományosan válaszol, ahogy számítottam, de nevetek, mert olyan "cuki"-nak tartom.
- Ó, értem- mondom, és ahhoz tudom hasonlítani, mint amit leír, mint valakit, aki állandóan készültségben van. Aki nem képes lazítani, pihenni, mert állandó... veszélynek van kitéve? Nem hiszem, hogy így lenne, de nem tudok más hasonlatot kitalálni a helyzetre. Ugyan, mi veszélyeztetné Usuit? El is siklok felette, hogy a kérdésem másik részére nem válaszolt, annyira elmerülök a gondolataimban. Aztán megint megnevettet, és a hangulat helyére billen.
- Úgy érted, a füstölőből? - Azt már szemrevételeztem, hogy számtalan illatban lehet venni, de a rossz tapasztalat miatt sosem szántam rá magam, hogy vásároljak is. -Attól féltem, ha túl intenzív az illat, megundorodom attól is, amit szeretek- Ah, biztos badarság, de még a gyertyákkal is voltak fenntartásaim.
Aztán elmegyünk táncolni, és rájövök, mire célzott Usui, amikor azt mondta, hogy nem jó táncos. A lépései pontosak, a mozgásából, testtartásából hiányzik a lazaság. Ismét elámulok, micsoda fegyelmezett ez az ember. nem csak bizonyos helyzetekben, hanem állandóan. Mint egy katona (és szándékosan nem a robotra gondolok, mert akkor érzelmei sem lennének, márpedig Usuiról tudom, hogy nagy és jó szíve van). Megengedi, és mögé állok, hogy irányítsam egy kicsit a csípőjét, és amikor nem megy csak azzal, közelebb lépek, hogy érezze a testemet is, a rezdüléseimet, és kövesse azokat (is). Ez sem más, mint utánzás. Csak hozzám kell idomulnia...
Egyszer ront, talán megleptem, de aztán megérzi, hogy nem ártalmas, amit teszek vele, és érzem, ahogy folyamatosan és lassan, de ellazul. Elmosolyodom a háta mögött.
- Így, ez az, nagyon jól csinálod!- biztatom őszinte örömmel. Eszembe se jut, hogy ez a fajta közelség szokatlan lehet neki. Maradok egy kicsit mögötte, amíg el nem érem, hogy könnyedebbé váljon a mozgása. //Nos, hogy sikerül-e, rajtad múlik, nem rajtam!//


_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Kedd. Júl. 14 2015, 20:27

Nevet a másik a bohóckodásán, ami jól esik neki, elvégre ő nem valami jó ebben, de igyekszik. Szeret mosolyt csalni mások arcára, örömmel tölti el.
Szerinte a másik csak nem is sejti milyen így élni, milyen az örökös feszültség, az izmok merevsége. Féln nem fél, de tart attól, hogy értelmetlen halála lesz, ez tény. De nem is megy bele a nőnek, hogy miért ilyen, nem számít. Az számít, hogy Amelia minél kevesebbet tudjon, hogy ekképp biztonságban is legyen. Inkább ökörködik még kicsit, így legalább eltereli a beszédtémát. A füstölők kapcsán aztán bólint.
-Is. Mindenből van gyengébb, a rózsa lehet még erős, de a jázmin vagy a gyöngyvirág nem az. A tenger illatúak sem. - Gondolja át, szerinte mi nem olyan erős. -Ha nem tetszik el kell oltani és ki kell dobni. - Ő nem várna undorodásig, nem is érti Amelia miért tenné (ha tenné).
Aztán mennek végül táncolni is, de Usui nem jó ebben. A zenében is itt voltak gondjai mindig is. Pontos, szabályos, de a dallam... nos a dallam túl merev lesz, ahogy most a mozdulatai is. Hinata könnyen ellazította bátyját, de más nem igen tudta hogy csinálja. Usui maga sem értette olyankor hogy volt képes egészen emberi lenni, csúnya szóval élve. Mikor Amelia mögé lép és kicsit hozzásimul eléggé meglepődik, meg is szeppen, kevésbé koncentrál, talán ebből adódik hogy nem lesz annyira merev, fesztelenebb lépéseket is produkál.
-Gondolod? - Talán most érezni először kételyt a hangjában, bizonytalanságot, nem bírja megítélni csak kedveskednek neki vagy komolyan gondolják. Az érzés akkor is szokatlan neki, hogy ilyen közel vannak hozzá, így, ilyen jellegű mozgással karöltve ráadásul. Próbál nem arra figyelni, de nehezen megy neki, ellenben emiatt ha nem is lesz olyan pontos minden lépése, de valami alsó szintet már megüt. Azért aki látta előbb, mint Amelia ő haladásnak tekintheti (aki csak most néz rá továbbra is reménytelen, de ők nem tudják honnan indult!). Ha kicsit is ellép Amelia akkor már kevésbé marad ügyes, de a zavara miatt még lesz teljesen merev újra. Persze az arca olyan vörös hogy egyből szemet szúr, kerüli is a szemkontaktust, pedig eddig mindig határozottan kereste. De elhúzódni nem húzódik el, sőt, próbál a másik kedvére tenni, ha már ennyi energiát belefektetett az ő (nem létező) tánctudásába.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Szer. Júl. 15 2015, 16:44

- Ez igaz... Gyertyából is inkább lágyabb illatokat választok. Csak a náthás időszakokban használok mentát, citrusféléket, mert ezek segítenek a légutakat tisztán tartani... Az erőteljesebb, intenzív illatoktól a fejem is megfájdul.
Aztán elhatározzuk, megpróbáljuk a táncot, és elvegyülünk a tömegben, ami most cseppet sem zavar, mert mindenki ugyanazt csinálja, és nem érzem úgy, meg akar fojtani, fel akar lökni... Usuinak a magam módján segítek lazulni, ahogy mögé lépve, hozzá simulva mutatom meg, hogyan fordigassa a csípőjét, lábát. Amikor megdícsérem, visszakérdez, mintha nem lenne biztos abban, hogy az út, amin halad, megfelelően jó-e.
- Túlkoncentrálod, biztos, hogy csak ez a baj, de a lépések már mennek, érezd a mozgást!- biztatom tovább, még mindig mögüle, és amikor úgy érzem, ráérzett már némi ringásra, visszamegyek korábbi helyemre, mellé.
Mosolyogva keresem a tekintetét, de elfordítja tőlem az arcát. Pirosabb, észlelem, és elkukulok, zavarba hoztam, ó, jaj. Elnézelődök a másik irányba, mintha csak ismerős arcok után jutna eszembe kutatni, s közben folytatom a tánclépéseket.
Miért nem szólt? -morfondírozok magamban, de úgy érzem, ez nem az a kérdés, amit nyíltan feltehetnék neki. Nem szabadna ennyire erőszakosnak lennem, ez is csak az én hibám. Remélem, ettől még nem haragszik rám. Sajnálnám, ha ezen úszna el a "barátságunk" (korai lenne még ezt barátságnak nevezni, de lehetne az; minden feltétel adott hozzá.) Megvárom, míg megszólít...


_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A lampionfesztiválon   Today at 11:09

Vissza az elejére Go down
 

A lampionfesztiválon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-