Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Szerencsétlen véletlenek Usui and me (Long)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Yukio Long Shinoda
Jegelt karakter
Életkor : 31
Foglalkozás : Yakuza
Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTéma: Szerencsétlen véletlenek Usui and me (Long)   Kedd. Márc. 17 2015, 22:22


Ezt a napot ünnepeljük Kazukit nappá szentelem! Ma minden csak érte történik, minden neki szól, mint egy pszichotrillerben, mikor szerencsétlen áldozat elhiszi, hogy ő a főszereplő.
Nyomoztam a kis túlélő után és kiderült mindamellett, hogy nevetséges módon "rendőr", iskolába jár, minden órán részt vesz, még az órarendjét is láttam. Miért kell tanulni a kommunikációt? Ki az a gyökér, aki nem tud kommunikálni?
Kazuki nagyon elgondolkodtató jelenség az életemben, egyszerű volna fejbe lőni, senkinek semmije, nyilvánvalóan egy unalmas tucatemberré nőtt fel...
Dehát hol maradna akkor az élvezet? Nézni a lassan elcsorgó vérét, a halál küszöbén gyötrődő, vonagló testét egyáltalán nem akkora plusz, mint lassan megtörni, fokozatosan követni figyelemmel hogy megy tönkre.
Kazuki tanárának ma az volt a feladata, teljesen függetlenül attól mit tanít, hogy hozza szóba hirtelen a hasba szúrást, akármilyen módon. Az illető oktató nem volt értesítve kinek, miért kell ezt tennie, de szép összeget kapott és feladatát bizonyára elvégezte.
A fiúmosdó falára, ahová Kazuki minden bizonnyal betér a termek elhelyezkedése végett több, egyéb firka mellé, mégis jól látható helyre kiírták a "Hinata" nevet. Azt hiszem ez egy népszerű animesorozatban is szerepel, nem feltűnő, de ő felfigyelhet a jelenségre.
A sulirádióban ma egy az övékhez hasonló gyilkossági esetről adnak közleményt. Egy családot találtak holtan, de eltussolták az ügyet. A hír talán hamis, mindenesetre leadják és főhősünk is hallhatja.
Végezetül itt jövök én, személyesen, ingben (zakó nélkül) egyik kezemben mobiltelefonnal, a másikban térképekkel (árfolyamok, eladási statisztikák vannak rajta) és látszólag nagyon sietek. Éppen akkor, mikor Usui, azt hiszem ez a keresztneve, lényegtelen dolgokat nem jegyzek meg, tehát az illető vélhetően kijön az épületből. Én, mint elfoglalt ki tudja micsoda, siető, hétköznapi polgár drága órában, természetesen nem figyelek, hangosan "vitázom" valakivel.
- Hihetetlen! Még ők nevezik magukat ORVOSOKNAK!
Mennydörgöm, miközben frontálisan ütközöm csak nem! Éppen a nagyra-becsült, mélyen-tisztelt kommunikálni tanuló kis Kazuki fattyal. Repül kezemből minden térkép, telefon és mivel lendülettel rohanok neki én, aki őt ugye egyáltalán nem látom, talán még el is taknyol előttem. Ha a gerincét nem is töri, de remélem sértetlenül nem ússza meg, hogy belé botlom.

_________________
Hogy mi a gonosz, az attól függ, hogy melyik oldalon állsz.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Szerencsétlen véletlenek Usui and me (Long)   Csüt. Márc. 19 2015, 22:04

Főhősünk, ahogy Shinoda-san mondaná, nem átlagos napot tudhat magáénak, ezt előre vázolhatjuk.
Először is az egyik újságírás óráján a tanár az egyik szalagcím példájának azt hozta fel, hogy brutálisan hasba szúrtak egy tinédzsert. Itt elmagyarázta hogy a brutális és a tinédzser szó is mennyire figyelemfelkeltő. Hát Usuinak önmagában is az lett volna, mert egy pillanatra érezte is a hideg fémet megint elmélyedni magában, de gyorsan összeszedte magát és a gondolatait így meg tudta tartani szokásos fapofáját, ahogy mindig.
A mosdóban a Hinata név feltünt neki, de a Narutóhoz kötötte, elvégre lassan vége az animének és sokan szeretik azt a karaktert. Eszébe jut, hogy Hinata is szerette...
Akkor kezd fura lenni neki a dolog, mikor a rádióban azt az esetet olvassák be. Talán kicsit le is sápadt, de éppen nem volt vele senki így senkit sem érdekelt szerencséjére. Valahogy furcsa érzése kezd lenni. Amúgy is mindig készenlétben van, de most feszültebbek az izmai mint szoktak. Talán ezért is esik meg, hogy mikor nagy hévvel belejön valami férfi, csak hátratántorodik, de pár meglepett másodpercet követve megtalálja az egyensúlyát. Szúrós szemmel néz a férfira, egészen addig míg azt nem tapasztalja ázsiai. Valahogy mindig örül, ha lát egy magához hasonló embert, maga sem tudja miért. Talán mert ott a remény, hogy japán az illető.
-Jobban oda kéne figyelnie, dömper ellen nincs mentő... Úttesten meg is halhat így. - Magyarázza fejet csóválva semleges hangján, majd elkezdi a papírokat felszedni, na meg a telefont, aminek a képernyője elrepedt. - Azt hiszem, Önnek ma nincsen jó napja... - Adja oda amit sikerült hirtelen felszednie, mondjuk neki sincs jó kedve, az tény... sok emlék kavarog benne.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Yukio Long Shinoda
Jegelt karakter
Életkor : 31
Foglalkozás : Yakuza
Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTéma: Re: Szerencsétlen véletlenek Usui and me (Long)   Szomb. Márc. 28 2015, 15:13

Merem remélni iszonyatos napja van, hosszas szervezést kívánt, hogy rosszul érezze magát. A kedve legalább nem jó, legalábbis, ahogy rám néz, elég agresszív. Feljegyzéseim szerint nem az, betudom a nehéz napnak.
Sajnos nem esik hanyatt, ráadásul úgy néz rám, hogy ezért, normális esetben már levágatnám valamijét. Hasonló "zaklatott" tekintettel válaszolok, noha kéjes nyugalom száll meg. Ide is eljutottunk Kazuki, véged. Pont olyan szemtelen, nagyképű kis csótány, mint amilyennek elképzeltem. Híján minden tiszteletnek! Ebben soha nem is volt meg az az íratlan, japán szabály, hogy ha neked mennek, utána Te kérsz elnézést, amennyiben fitalabb, jelentéktelenebb, ostobább, szegényebb, mocskosabb, pótolhatóbb vagy a másiknál. Van képe kioktatni, engem. Ujjaim alig észrevehetően görcsbe rándulnak, normális esetben szó nélkül kivégeztetném, aki ázsai létére ilyen undormányosan elamerikaiasodott, lebukott a csőcselék közé, áruló lett, mint egy szerencsétlen ronin, esdekelnie kéne önnön kivégzéséért.
Mindebben számomra a legborzasztóbb, hogy nem röpíthetek golyót az agyába egy röpke másodperc alatt, továbbra is kissé zavart kifejezéssel pislogok, mint aki nem érti mi történt.
- Parancsol?
Hajtom kissé oldalra a fejem, mint aki nem érti a dömperes megjegyzést.
- Ne mondja...
Rázok fejet kissé ironikus hangéllel.
Felszedi a papírokat, feszülten átveszem, igyekszem elkeseredett képet vágni az összetört kijelző láttán.
- Köszönöm. Valóban...
Veszem át sóhajtva a telefont.
- Elnézést az ütközésért, nemrég óta vagyok az országban, nem úgy, mint bizonyára maga, aki elfelejtette mit jelent az idősebbek tisztelete Japánban.
Jegyzem meg rideg csalódottsággal, mintha mélyen elszomorítana. Csak az szomorít el, hogy nem folytathatom a kibelezését ott, ahol sajnálatos módon abbamaradt.

_________________
Hogy mi a gonosz, az attól függ, hogy melyik oldalon állsz.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Szerencsétlen véletlenek Usui and me (Long)   Szomb. Márc. 28 2015, 19:53

-Nem fontos... csak figyeljen jobban magára és másokra... - Sóhajtja, hogy nem értik, de nincs neki ebben semmi új. Mondhatni megszokta már.
Biccent a köszönömre, ahogy odaadta a törött holmit, azért végignéz óvatosan a másikon valóban jól van-e, de úgy fest nem lett baja a koccanástól. Ez az egy jó hír legalább, nem lenne kedve veszekedni.
-Nem lehet sokkal idősebb nálam és Ön jött belém mint valami fékevesztett ló. Továbbá Ön nem figyelt, mert beszippantotta a technika, ahogy az amerikai nép javát, akik kocsi és telefon nélkül képtelenek közlekedni... Ebből kifolyólag, azt javaslom, maradjunk abban, elfogadom az elnézését és fátylat rá. Nincs jó napom, így ha megbocsát... - Mondja némi gúnnyal a hangjában és próbálja kikerülni a másikat, hogy tovább haladjon. De persze ott hever előtte a térkép, rossz helyen kinyitva, mert nem is ott vannak, így sóhajjal ugyan, de lehajol, átlapozza és visszalép.
-Ön itt van jelenleg. Javaslom tüzesebben nézze át, vagy használjon GPS-t... könnyű eltévedni errefele. - Legalábbis a turisták hamar el szoktak, mint rendőr szoktak tőle segítséget kérni.
Közben rámutat a térképre, éppen hol állnak, könnyebben tudjon tájékozódni a másik. Most még az sem enyhítette meg, hogy japán a másik, pedig nyugodtabb napon nagyon is érdeklődő lenne, elvégre keresi a gyökereit.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Yukio Long Shinoda
Jegelt karakter
Életkor : 31
Foglalkozás : Yakuza
Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTéma: Re: Szerencsétlen véletlenek Usui and me (Long)   Csüt. Ápr. 02 2015, 15:50

Van pofája kioktatni! Egy másodperc töredéke alatt játszódik le elmémben ezer és egy módja annak, hogyan lehetne végetvetni szánalmas, kis akadékoskodó életének. Mosolyra húzom a szám, csak mögötte bujkál megvetés, de mitől is lenne ő jó emberismerő, ha én a szerepem egyelőre még jól játszom. Nehéz. Ez a gyerek nagyon az agyamra megy, semmi joga szívni ezt a fertőzött levegőt!
- Köszönöm a jó tanácsot.
Mondom semlegesen. Persze te naiv kis pöcs, mert teljesen véletlenül mentem beléd...
Ló? Agyonütöm! Meggyűrök egy papirost.
- Valamelyest azért mégis, amennyiben az iskola tanulója, nem pedig profeszora vagy. Te miért nem figyeltél jobban? Te is legalább annyira hibás vagy, esetleg csak egyszerűen ügyefogyott? Nem a modern technikával van baj, az működik Tokióban is, talán jobban mint itt, csak a rég elveszett tiszteletet hiányolom.
Elfogadja az elnézésem? Usui, nagyon, nagyon csúnya halálod lesz és ha nem pusztult volna ki mellőled mindenki, egyenként, a szemed láttára végezném ki a szeretteidet.
- De én nem fogadom el, ugyanis te nem kértél elnézést. Márpedig Japánban, ha valaki elnézést kér, az a minimum, hogy viszonzod és te is elnézést kérsz, nem pedig nagy kegyesen, felsőbbrendű pökhendiséggel válaszolsz egy senseinek!
Szíves örömest beállok elé, ha le akarna rázni, ilyen könnyen nem szabadulhat.
Ó igen, elintézem én, hogy megtaláljon a vendégtanárok listáján, hogy valójában nem  vagyok oktató, az nem számít, csak egy név leszek a rendszerben. Csesznék tanítani ezt a mocskos csürhét... Usuin is látszik mennyire ostoba, s ha azt hiszi egy ilyen ócska intézmény kiműveli, csak szánni tudom.
Amikor segít, kicsit úgy csinálok, mintha megenyhülnék. Átveszem a térképet.
- Köszönöm
S meghajlok felé mint egy japán. Nem mélyen, épp csak biccentek.
- Ha már ilyen segítőkész is tudsz lenni, akár körbe is vezethetnél.
Nézek rá felvont szemöldökkel. Pff, haldoklókkal szoktam ilyen kedves lenni...

_________________
Hogy mi a gonosz, az attól függ, hogy melyik oldalon állsz.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Szerencsétlen véletlenek Usui and me (Long)   Csüt. Ápr. 02 2015, 20:18

Könnyű szerel mondja ki amit gondol, mert nagyon nem érdekli mások mit gondolnak róla, ez már jó ideje így megy. Főleg mert senki sem tudja ki ő, csak kevesen, de ott általában megadja hallgatásba burkolózva a tiszteletet, amit ez a férfi is magának követel. Ellenben most nincs jó napja és valóban idegesíti, hogy ennyire nem volt képes figyelni ez az alak.
-Mert maga talán az? Kétlem, sosem láttam nálunk. Hovatovább, mondhatnám a hivatásom végett is kijárna nekem a tisztelet elvileg, de ezekkel nem szoktam foglalkozni. - Apró negédes mosolyra rándul a szája. Elvégre rendőr, kijárna neki egy alapvető tisztelet, de nem hordja látható helyen a jelvényét, nem tartja fontosnak.
-Ez Amerika, Los Angeles, nyoma sincs a keleti életstílusnak sajnos, majd meglátja. Amúgy ha Ön ennyire talpraesett, akkor kikerült volna még telefonálás közben is. Ennyi. Meddő vita. Meddig kíván az óhajaival feltartani? - Kérdezi szárazon, jelezve, van neki is gondja, most pont nem érdekli a másik nyűgje.
-Sensei... Ilyen modorral és hisztivel mindent mondanék magára csak azt nem, hogy sensei. Esetleg senpai... a kora végett. Valamint mint mondtam, nem Japánban vagyunk, fogadja el, ha más kultúrában leledzik, ne várja el hogy több millió ember igazodjon magához a városban, hanem igazodjon Ön. Nem kérek elnézést, mert nem érzem jogosnak a kérését. Maga rontott nekem, szóban is, tehát nem fogok üres megszokásból fejet hajtani magának. - Forgat szemet, miért... miért van ennyire pocsék napja? Mostanában Mark ment az agyára, de kapott még egy idióta hisztigépet. Lehet vonzza őket.
Persze menne, de a térkép miatt megáll és próbál lehiggadni, értelmes és tiszta maradni, így legalább ennyiben a másik hasznára próbál lenni. A köszönetre ő maga is biccent, hogy nincs mit.
Az ő szemöldöke is felszalad, hogy mi a fene ez? Körbe vezetni? Mi ő? Idegenvezető? Sárga esernyőt nem kap a poszt mellé?
-Kávéra ne hívjam meg...? - Kérdezi némileg megütközött hangon, hogy mi ez, de sóhajt egyet, kifújva minden feszültséget, elvégre talán nem is ezzel a férfival van baja, csak rajta csattant minden idege.
-Mi érdekli? A város elég nagy, gondolom van egy specifikus rész, amit megnézne. - Fonja maga előtt keresztbe a karját, de már sokkal semlegesebb a hangja, mondhatni, olyan mint szokott. Még pár levegővétel, jobban is van.
-Elnézést a hangvételekért, de rossz napom van. Ideges voltam. Azt hiszem, magán csattant a dühöm. A következő műszakomig van két órám, addig tudok a segítségére lenni. - Elvégre esti műszakja van, megy az őrsre. Na meg ha valóban segít neki, jobb lenne elviselhetőbb viszonyt kialakítani, praktikusabb lenne.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Yukio Long Shinoda
Jegelt karakter
Életkor : 31
Foglalkozás : Yakuza
Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTéma: Re: Szerencsétlen véletlenek Usui and me (Long)   Vas. Ápr. 12 2015, 20:10

Mázlim van, hogy az évek megtanítottak megőrizni a hidegvérem. Usui most még nem döglik meg. Egyszerű megváltás lenne neki a halál, de én nem vagyok jószívű.
Kihúzom magam, személyiségem lehengerlő ereje egész egyszerűen átüt a szerepen, nem kell megerőltetnem magam, hogy tekintélyt parancsoló legyek.
- Szerencsére csak vendégtanár. Természetesen, nem rég kértek fel. Hivatásod?
A lenézést nem tudom elrejteni, s ez még egy egészen enyhe, csodálkozó kérdéssel vegyített pillantás. A rendőrösdi lenne a hivatása, ne röhögtessen már, most nem nevethetek. Hivatás, micsoda abszurd túlzás. Látom büszke a világ legröhejesebb „hivatására” látszik is, hogy az, csak egy rendőr lehet ilyen ostoba.
Ha egy pökhendi, japánmániás tanár lennék vajon a méltatlankodáson kívül még hogyan reagálhatnék? A cöccögés olyan alantas emberi hangkiadás, nem fogok cöccögni… Szomorúan nézek. Ha tudok olyat. Gyakorolnom kellett volna, lehet, hogy ez csak szigorú.
- Sajnos veszem észre. Nem kívánom feltartani.
Vetem oda foghegyről, pedig nagyon is rabolni fogom az idejét. Csakhogy nem tudnék olyan karaktert alakítani, akinek nincs büszkesége.
- Hisztivel?
Micsoda türelem! Egy sóhajtás, benső remegés legyűrése. Ha amatőr lennék már rég lebuktattam volna magam. Ilyen irritáló férget! Usui sokkal rosszabb, mint remélni mertem. Kitüntetést érdemelnék az elpusztításáért…
- Az nem hiszti, ha elmondom a véleményem.
Közlöm tárgyilagosan. Japán, ugyan már… megtanultam elrejteni az érzelmeim, s meghajolni akkor is, mikor semmi kedvem nem volt hozzá. Az amerikaikat meg én hajoltatom, Usui sok mindenért fizetni fog.
- Inkább te hisztizel, nem bírod a kritikát. Miután elnézést kértem, mellékesen megjegyzendő, kétszer, tőled, tiszteletlen taknyos kölyöktől, ó, igen igyekszem elsajátítani az amerikai szlenget. Tehát a taknyos kölyöknél tartottam… Csupán figyelmeztettelek a helyes magatartásra, mivel ránézésre te is japánnak tűntél, amitől viszont te borultál ki teljesen, mint aki az építő jellegű kritikát sem bírja elfogadni. A hisztis szó találó, de nem rám.
Nézem a szemébe keményen, de látszólag indulattalan.
A gúnyos kérdést eleresztem a fülem mellett.
- Nem kell fáradnod, köszönöm.
Ismét vetek rá egy értetlenkedő, kissé fennsőbbrendű pillantást. Nem bírom teljesen levetkőzni.
- Nem említettem várost, tudtommal egy Egyetem előtt vagyunk.
Pillantok az épület felé. Egyetem… ilyen barmokkal. Vagy nagyon alacsony a ponthatár, vagy rengeteget fizetnek ezért a szarért. Mikor elnézést kér, megemberelem magam. Rohadt fárasztó ez a szerep. Kimérten biccentek.
- Semmi baj, nekem sincs jó napom, én is nyers voltam. Az iskolában kellene körbevezetned, a Marketing Kommunikáció tanszékét kellene megtalálnom, valamint ha már említetted a kávét, akkor irányt mutathatnál hol lehet finomat kapni, a műszakod idejéből nem fogok rabolni, egyedül kávézom.
Közlöm száraz, színtelen hangon.

_________________
Hogy mi a gonosz, az attól függ, hogy melyik oldalon állsz.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Szerencsétlen véletlenek Usui and me (Long)   Hétf. Ápr. 13 2015, 21:48

-Pf. Értem. Az más. - Semmiben sem másabb, mert akkor meg honnan kéne tudnia? Írja a homlokára hogy tanár vagyok, adj tisztelet, talán segít. - Rendőr. - Mondja szárazon, elvégre ő a rend őre, de csóválja a fejét. Meg fogja kapni hogy ő is tipikusan az mert hülye és bunkó. Nem hatják meg ezek, most sem fogja. Ő komolyan veszi a munkáját, mint más az orvosi szakmát. Mint anno a szülei az orvosi szakmát...
//Ez vicces xDDDDDD Cöccögés... szomorú fej áááá XDDDD *röhög*//
-Helyes. - Nem tudja eldönteni milyen érzelem vetül a másik arcára, elég vegyes, de nem is igazán érdekli. Neki senki se mondja meg mit csináljon, mit mondjon, mikor mondja... majd ő megadja a tiszteletet, ha úgy érzi kiérdemelték. Ez így megy.
-Pontosan. Nem hallja magát. Nők szoktak így replikázni. - Közli nyugodtan, némi kaján éllel. Egészen kedvét leli a másik szóbeli molesztásával. Mark érte ezt el nála utoljára, pedig ő is dolgozott érte, keményen.
-Nem, de Ahogy elmondja, már lehet az. - Egészen elégedett magával, hogy kiakasztotta a másikat, kárörvend egy sort. Kár hogy elfelejtett már mosolyogni, most megkoronázhatná vele az egész mondatot.
Égnek emeli a tekintetét, hogy micsoda prédikátort fogott ki, egyszerűen irritáló. Ennyi.
-Japán vagyok, annak vallom magam, de ez tény, nem tekintem soha sem sértésnek sem dícséretnek, botorság is lenne. Amit ön produkál nem kritika, csak közli a nemtetszését, amit megtehet, én is megtettem. Egyéb vitatni való pont? - Szemtelen, de jelenleg cseppet sem érdekli. Menne, edzene, akármi, csak ne itt legyen már üresbe, értelmetlen vitát folytatva. Ő maga némileg fáradtan néz a másikra, nem hatja meg a kemény tekintet. Az ilyesmi pont nem szokta.
-Az egyetemen nem bír kiigazodni? - Nem érti. Akkor minek mászkál térképpel és jön azzal most jött, ha már célnál van, minek segítsen? Az egyetemen belül ha eltéved régen gáz és pláne fura tanár... de persze nem hal bele, mást is körbevezetett már.
-Amúgy a várostérképet cipeli és az volt rossz helyen nyitva. - Mondja, mellesleg, de érezni nem fontos a válasz mert az egyetem akkor a lényeg ezek szerint.
De csak lenyugszik, mert ennek nincs sok értelme és alapjáraton nem egy utálkozós valaki. Csak Markkal nem bírt eddig kibékülni, de vele nem is akar. Ezzel a pasassal meg kéne próbálnia, főleg ha tanár, még a végén őt is kerülgetnie kéne a folyosón, hogy ne legyen szemrángása rövid időn belül.
-Értem, egyszerű az út, mutatom. Közben elmondom hol van a többi tanszék, mert valószínű nem árt ha tudja. Kávé terén nem leszek jó tanácsadója, én teázom. De állítólag az egyik büfében finomat főznek, majd útba ejtem. - Mondja, az meg hogy nem fog vele kávézni, pláne a műszakjában, neki evidens.
El is indul vele, de látszik nem valami beszédes, maximum akkor szólal meg magától, ha valami egyetemmel kapcsolatos közlendője van, mi hol van.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Yukio Long Shinoda
Jegelt karakter
Életkor : 31
Foglalkozás : Yakuza
Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTéma: Re: Szerencsétlen véletlenek Usui and me (Long)   Vas. Ápr. 19 2015, 20:52

Benyögi ezt a baromságot, hogy az egyik legmegalázóbb, szemetebb és feleslegesebb munkát csinálja a világon - rendőr - merthogy azok nem tesznek semmit, ami értelmes volna és inkább segítik a "magunkfajtákat" hisz nem egy idealizált társadalomban élünk. De szerepem szerint csak egy kifejezéstelen biccentést kap. Igen, konstatáltam és nem szólok hozzá semmit.
Hetykén helyeselget nekem, kicsit szusszanok, nagyon nagy akaraterő és türelem kell ehhez a féreghez.
- Valóban? Nem úgy tűnik, hogy nagyon értesz a nőkhöz.
Sziszegem élesen, egy röpke percre majdnem kiesem, Usui nagyon-nagyon komoly próbát jelent. Sóhajtva visszabillenek
- Mármint, ha velük is ilyen stílust engedsz meg magadnak.
Lefogadom, hogy még a jöttment egyetemista libáknak sem kell.
- Túlságosan sokat foglalkozol a hisztivel. Nem kéne.
Adok egy jó tanácsot, mintha ez úhy működne, mint a melegeknél. Ha sokat ismételgeti rá fogják vonatkoztatni. Hisztizni ő fog, ha megszabadítom egynémely teljesen felesleges testrészétől.
- Nincs, úgy tűnik mindketten kifejeztük a nemtetszésünket, továbbléphetünk.
Közlöm ridegen. Nos, én nem léptem tovább, még mindig szívesen látnám egy kicsit szétszórtan. S ha már beszél, inkább hallgatnám az ordítását, akár...órákig, mint ezt a szemtelen szócséplést.
Szúrósan nézek rá, de nem annyira, mint amennyire valóban néznék, akkor, ha önmagam adhatnám.
- Fogalmam sincs, most járok először az Egyetemen, a várostérkép azért van nálam, mert valahogy ide kellett jutnom. Rossz helyen, valószínűleg mert az ütközésnél ellapozódott.
Közlöm nyugodtan a hazugságokat, mintha magától értetődő lenne és a másik lenne hülye. Mellékesen megjegyzendő, hogy ő hülye az tény.
Ahogy a kitalált, felvett személyiségem megembereli magát, úgy az ő szerencsétlen, valódi énje is. Ostoba...
Hallgatom a sok maszlagot a tanszékről és elindulok vele. Hát persze, hogy kávézik, mert gyenge.
- Nem bírja a gyomrod az összetevőket?
Igyekszem nem olyan kajánul kérdezni, mintha ezt csupán a keleti származásnak tudnám be.
- Rendben. Étterem van?
Teszek úgy, mintha érekelne, közben rásózok egy köteg papírt, hacsak el nem dobja.
- Köszönöm, hogy segítesz.
Közlöm szkeptikusan, mintha ebbe az is beletartozna, hogy cipekedik nekem.


_________________
Hogy mi a gonosz, az attól függ, hogy melyik oldalon állsz.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Szerencsétlen véletlenek Usui and me (Long)   Pént. Máj. 01 2015, 23:18

-A nőktől elfogadom ezt a magatartást, egy férfitől nem. Ennyi a különbség. - Fel sem veszi hogy nem ért a nőkhöz. Ő az emberekhez kompletten nem ért, maradjunk annyiban.
-Nehéz, ha ennyire idegesít és hallgatnom kell. - Közli negédesen, mert csak emiatt foglalkozik vele, hátha a másik észbe kap és megembereli magát.
-Lépjünk. - Végre egy jó hír, lapozhatnak, bár a kedve ekkor még nem sokban javul.
-Tehát semmit sem ismer, ergo mindenhogy segítségre szorul. - Nem, nem érzi magát hülyének, elvégre akkor sem a várost, sem az egyetemet, se semmit nem ismer a másik. Akkor meg? Mindenképp Usuira szorul, bármit akar is. Legalábbis ha úticélról van szó.
-Nem szeretem az ízét. - Meg tudná inni, de nem ízlik neki, káros is. Minek igya azt ha a tea egészségesebb és ízletesebb?
-Arrébb az egyetemtől van. Benn csak menza van. - Az úgy sejti nem nevezhető étteremnek a férfi szemében, főleg hogy önkiszolgáló a dolog félig.
Biccent, elveszi a papírokat, neki édes mindegy, meg sem nézi, csak összerendezi és hozza.
Megcsörren a telefonja, kelletlen veszi fel. Párat hümmög, majd közli hamarosan indul.
-A kollégám lebetegedett, hamarabb be kell mennem. Megmutatom amiket ígértem, aztán indulnom kell. - Közli és hacsak a férfi nem ellenkezik, akkor elvezeti a büféhez ahol tud venni kávét, megmutatja a fontosabb tanszékeket út közben, de aztán el is köszön, hogy ideje mennie. A térképen még elmagyarázza amit kell, ha kérik, aztán reményei szerint úgy távozik, hogy nem botlik megint a férfiba, nem volt neki szimpatikus, de úgy érzi ez kölcsönös érzés.

//Köszi, kezdünk újat, amikor gondolod//

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Szerencsétlen véletlenek Usui and me (Long)   Today at 03:07

Vissza az elejére Go down
 

Szerencsétlen véletlenek Usui and me (Long)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-