Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Felix Kaleolani
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Pént. Aug. 21 2015, 22:28

Viccesen adom elő magam, bár az ötletet tényleg fontolgattam (komolyabbat is). A nyár óta azonban igyekszem kevésbé ostorozni magam mindenért. Szerencsére, Reeven sem vesz túl komolyan, és így rötyögés lesz belőle. Egy fejmosás nem esett volna most jól.
Felírjuk a barlangot is, hozzáteszi, hogy menjünk kúszni is.
- Ú, de szuper! Én még sosem voltam! Te már igen?- csillan a szemem. Nekem eszembe nem jutott volna, de őrülten izgalmasnak hangzik! És Reeven is nagyon be van lelkesülve, látszik.
Csuklani kezd, és véget vet egy gyenge pillanataomnak. Belehulltam a nyakába, miután megcsókoltuk egymást (én őt, ő engem?), bár menet közben kissé elbizonytalanodtam... hiszen Reeven át akarta dugni a nyelvét. Vajon azt hiszi, én is így akartam? Túl ciki, hogy beszéljünk róla. Marad, hogy ki melyik szereplő lenne a Micimackóból.
- Ú, ez nagyon komoly!- nevetek; én meg a bátorság... Hát, nem tudom.
- De dinnye vagy!- nevetek Róbert Gidán, nem vitás, hogy Tigrisnek képzelem őt inkább.
- Nem is gyökér...- nézek rá "sértetten". - Tiszta kedvesség, csupa jóindulat, csak... hiányzik ... az intelligenciája, hogy mindent jól oldjon meg...- veszem védelmembe Tigrist. - Vagy csak tapasztalatlan- teszem hozzá szelídebben, már nem Tigrisre célozva.
- Igen, Füles haláli, de ... még az enyémnél is kevesebb önbizalma van- ezért nem mondtam őt.

Ki szeretném használni a lehetőséget, kimenni a szabadba, az ég alá, hogy csillagokat bámuljunk (talán a tónál).
- Nem vagyok babonás...- rázom a fejem, de a kívánságomat nem fogom előre elsütni.
Keresünk elemlámpát, a TV alatti komód fiókjában van is egy, működik is. A mosdó használata után pedig elindulunk, magunkhoz véve egy plédet is, összekapaszkodva.
- Rosszul hangzik, ha másznak...- bújok hozzá közelebb. A csúszómászókat nem szeretem. De mégsem félek. Nem vagyok egyedül, és Reevenből most magabiztosság árad. Úgy látszik, neki a sötétség a barátja. Ú, de jó, hogy itt van!
- Nem fázok, köszi. Kellemes idő van...- igaz, a hőmérséklet már zuhant azóta, hogy lement a Nap, de nincs hideg. Jól érzem magam. És megvan a belső fűtés is.

Nevetgélve megyünk vissza az úton, és valóban jó, hogy van elemlámpánk, mert a sötétben eltévesztettem volna az utat. Hamarosan visszaérünk a tóhoz, de most nem a fák alá táborozunk, hogy szabadon láthassuk az eget.
- Szerintem itt jó lesz! - mutatok egy helyre, és ha egyezik velem, segítek leteríteni a plédet.
Leheveredek rá, és ha elfekszik ő is, közel bújok hozzá, fejemet a nyakgörbületéhez gördítve.
- Most már csak várnunk kell...- mondom és izgatott vagyok, vajon lesz-e szerencsénk...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Pént. Aug. 21 2015, 23:25


Fejetrázok a barlangra.
- Csak utánanéztem. Amikor felébredtem sok érdekes helynek utánajártam.
Tervezgettem és nem is hittem volna, hogy mindenhová magammal cipelhetem, hogy társam lesz benne, nem voltam ennyire pozitív.
A csókot megpróbálom helyretenni, a csuklás és Micimackó eltussolják helyettem, pedig…
- Nem vagy Malacka, szerény vagy, de nem félénk. Hisz a…fülembe súgtad azt a dolgot.
Nyelek, óvatosan megemelem a fejem, de nem rá, előremeredek, csak a szemem sarkából lesek vissza a reakciójáért.
A dinnyén vigyorogva bólintok.
- Hát, szerintem  nem hülye csak… tapasztalatlan?
Ezt rám érti, de nem értem miben gondol annak. Kérdőn nézek rá.
- Melyik területen?
Az érzelmekre gondol? Talán, de eddig…sosem volt fontos senki, úgy, hogy józan vagyok tartósan, főleg.
- Igen, ő elég depresszív.
Nem, nem hasonlít Fülesre.

Veszek egy mély levegőt, keressük az elemlámpát és azt is megtudom, nem babonás. Lassan megfogalmazódik a kívánságom, egyértelmű, hogy mit akarok a legjobban, mit nem. Gondolni is durva lenne rá, ahhh, de barom vagyok. Inkább összeszedem magam bent, kerítek egy takarót, hogy nekivághassunk a sötétségnek. Mindig is szerettem, sőt gyakrabban éltem benne, mint a fényben, az sem jön rosszul, hogy képtelen lennék riadalmat érezni, ha valami nekünk jönne simán, bármikor eléugranék. Most is fogom, közelebb vonom, amikor bújik, adok a hajára egy puszit. Ez normális, nem? Ettől még… csak egy puszi, nyugi már.
- Hátha látunk valamit…
Tetszik, hogy fél, de nincs oka rá, maximum, hogy elvétjük az utat, de akkor is mindent megennék, hogy... Hülye gondolatok: milyen jó lenne eltévedni. Nem, nem sodorhatom megint felelőtlen veszélyekbe Liát, aki nem fázik, úgyhogy marad a pléd a kezemben. Megint mély levegőt veszek, tényleg kellemes, kiszellőzik az agyam, arra kell rájönnöm nem is érdekelnek az állatok, nem figyelem, nem mutogatom őket, nem számítanak.

Leheveredünk, ő mondja, hogy hová akar, olyan közel jön! Szinte érzem, ahogy szuszog és ahogy beleborzongok. Szükségem lesz a kívánságra. Nagyra tágul a szemem, ahogy felbámulok az égboltra, ennek a nagyságába mindig beleszédülök.
- Hm…gondolod, hogy tényleg lesz?  Tudod ugye, hogy ezek csak kis kavicsok…meteorok. Az emberek szeretik azt hinni, hogy lejönnek értük a csillagok… Valahogy olyan jó elszállni néha a Földtől, nem?
Tényleg fogunk fürödni? Az érdekes lenne. Nekidöntöm a fejem Liáénak, felmutatok az égre, közel van a füle, nem akarok hangos lenni, az kellemetlen, suttogok.
- Az ott a hattyú csillagkép, benne az a nagyon fényes pont  a Deneb, a legfényesebb csillaga, kicsivel mellette van a Delfin, afölött a Pegazus és az a hosszú az…Androméda.
Felemelem a kezem és az ujjammal mutogatok, úgy egyszerűbb követni. Hoppá, mintha megmozdult volna valami.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Szomb. Aug. 22 2015, 00:42

Bár én nem voltam kómában, az a három hét a kórházban teljesen kikészített. Semmi mást nem akartam, csak aludni. A hellyel volt problémám, ki akartam onnan törni, hogy végre nem foglalkozzon velem senki... (hogy hagyjanak meghalni). Nekem ilyen álmaim és terveim voltak... Csak aztán jött Sebastian... és jött Reeven.
- Úgy látszik, semmi sem történik véletlenül- az ő pozitivitása kell nekem is, hogy lendületet kapjak, lám, már annyi elég volt, hogy eljön megnézni a lakásomat, és most úgy ragyog, mint valami szállodai lakosztály! Most meg terveket szövögetünk, milyen programokat fogunk együtt csinálni... (Bár, ha a végére érünk, már mindent kipróbáltunk, az sem baj, ha meghalok, ugye?)
Ezernyi hálával tartozom neki, és persze, nem mondhatnám, hogy közömbös vagyok iránta. Felnézek rá, mert bátor és mert kiállt értem, s mert akkor is  így volt, amikor csak éppen hogy megismert.
- Pszt...- harapok az ajkamba gyorsan és az ujjam a szájára teszem. Ahhoz már gyáva vagyok, hogy utólag beszéljek róla. Elrontana mindent, attól félek.
Aztán már a mesefigurákról beszélünk, és megint nevetgélünk, hogy mi melyik figurára hasonlítunk leginkább.
- Igen..., tudod, fogalma sincs, hogyan mutathatja meg a barátainak, hogy... szereti őket és számíthatnak rá. Ha meg megpróbálja... az mindig katasztrófa, nem igaz? - ki is a tapasztalatlan? Akár magamról is beszélhetnék, ezzel a "puszi"-val is mindent elronthattam volna, ha... Az a jó a "homályos" fogalmazásban, hogy most aztán én sem tudom, mikor kiről beszélek. Néha róla. Néha rólam... Ami az érzelmeket illeti, éppen Reeven az, aki azt hangoztatja, nem egészen tudja, milyen szerelmesnek lenni, szeretni... hát miért ne feltételezhetném róla (eltekintve az amnéziától), hogy tapasztalatlan? De lényegében én is az vagyok.
- Gyakran nem értettem őt gyerekkoromban..., miért ilyen? Miért nem veszi észre, hogy fontos a barátainak? - megigazgatom a hajam, mert zavarban vagyok- Meg kellett tapasztalnom ezt az állapotot, hogy rájöjjek...- Ha lesújtó is a véleményem: olyannyira magával van elfoglalva, hogy azt sem veszi észre, mások is foglalkoznak vele. Ezzel én is így jártam, nem? Úsztam saját bánattengeremben, és sajnáltam magam. Hú, mekkora bátorság! (Leég a pofám)

Elindulunk, felszerelkezve, összekapaszkodva, vidáman... Reeven megint a nagy testvéremmé válik, személyes örző-védőmmé. Kuncogok mégis, ahogy magához von és puszit kapok a fejemre, mint valami kislány. Így lesz bátyám is egy személyben (független, hogy fiatalabb nálam). Közelebb bújok hozzá (és a szerepemhez), kissé ijedtnek mutatom magam (egyébként az ismeretlentől valóban félek egy kicsit). Az erdő ebben a gyér fényben egészen másképp fest, és egyedül talán tényleg nem mennék vissza a tóhoz...
Igyekszem inkább a lábam elé nézni, nehogy megbotoljak egy fa gyökerében, vagy ilyesmi. Az erdőnek van némi hangja, ilyenkor éjjel is, halk neszezéseket, kopácsolásokat innen-onnan hallani lehet.
- Nem is tudom, akarom-e -már ha valami vadra gondol. Mert ha nyuszi vagy őz, az oké, de ... Mi van, ha ebben az erdőben vannak medvék? Vagy denevérek? Utálom a denevéreket, olyan ijesztőek!

Egyenlőre nem fázom, de tányleg sokat hűlt a levegő. Nem tudom, jó ötlet volt-e, hogy csak plédet hoztunk, és meléegebb cuccot nem. Később még hűlhet a levegő, nem lenne jó megfázni. Egyenlőre azonban fűt a pia (meg az a csók), meg a közös dolgok, amikről beszéltünk, és amiket tervezgetünk... Minden itt kavarog bennem, gyomortájt, olyan... bizsergetősen.
Leterítjük a plédet, és a fejem egészen közel dugom az övéhez, ahogy mellém fekszik. Így csöndben tudunk beszélgetni, és melengetjük is egymást. Tök jó, tetszik. Az ég hatalmas szelete a miénk, a Holdnak csak vékony sarlós nyomát lehetne látni, de nincs látótérben... (Vajon hol bújkál?)
- Ú, ezt nem is tudtam... Úgy képzeltem, ezek nagyobb kövek, amelyek valahonnan leszakadtak és...- felemelve a kezeim gesztikulálok. Visszahullatom őket, amikor észreveszem, mit csinálok- Talán, mert azt hiszik, odafönt ők is csak egy lesznek a sok közül, éppen csak gondok nélkül...- mondom merengve, vajon miért hiszik az emberek, hogy a csillagok lejönnek értük (vagy miért vágynak oda?).
- Amúgy szerintem lesz... Minden éjjel van, bár azt mondják, inkább hajnaltájt gyakoribb. Pár órát rászánhatunk? Hm? - Bár ha fázunk, vagy megtámad egy állat, a csillaghullás lesz az utolsó, amire gondolni fogok.
Reeven aztán magyarázni kezd a  csillagképekről. Bár nekem minden összefolyik, igyekszem követni, amit mond. Temérdek a csillag, nem ismerem a csillagképeket, a Vénuszt is csak akkor ismerem fel, ha megmutatják. Cuki, ahogy suttog, őrá is hatással lehet a természet, nem akarja zavarni.
- Ah, láttad ezt? - ugrok meg egy kicsit, mintha láttam volna valamit, sajnos csakl a szemem sarkából, nem biztos, hogy valóban hullócsillag volt.
Közelebb fészkelem magam Reevenhez. Most, hogy nem süti a Nap, hűvös a föld. A takaró azon felét, amin nem Reeven fekszik, kicsit visszahajtom, magunk felé (magunkra). Úgy látszik, van értelme maradni. Úgyis hamarosan kiderül!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Szomb. Aug. 22 2015, 20:59

Vigyorogva bólintok és pont vele fedezhetem fel ezeket! Szóba kell hoznom a csókot, hogy miért, kíváncsiság, unatkozott, vagy csak… hirtelen, őrült ötlet? Mellettem kiélheti és ezt tudja, talán?
Pislogok kettőt, a számon az ujja, elhallgattat, mielőtt annyit mondanék: de… Talán megbánta.
Malacka és Tigris, azt hiszem rólam mondja ezt, nem tudom hogyan mutathatnám meg neki, kicsit lesütöm a szemem. Igen, ez igaz… Katasztrófába fulladt, amikor majdnem fölgyújtottam a munkahelyét, vagy megvertem a gipszes barátját.
- Sajnálom…
Motyogom. Ha lennének tigris bajszaim biztosan lekonyulnának és sírós zene menne a jelenet alatt. Ez biztos nagyon gáz, katasztrófába fullad minden, sok minden, amit csinálok, ez sosem változik.
- Fülest? Nem tudom…ő mindent borúsan lát, depressziós.
Vonok vállat, hisz száz ilyen hülyeség kering az interneten, hogy Micimackóék valamilyen pszichiátriai rendellenességben szenvednek..
- Ühm, de te észreveszed, nem? Hogy fontos vagy… Talán csak el voltál foglalva a negatív gondolataiddal, de nem is értem hogyan lehettek egyáltalán negatív gondolataid
Ráncolom a szemöldököm, az, hogy most összeköltözik a szerelmével jó dolog. Valamilyen módon szereti, csak talán még nem meri kimondani, vagy ha nem hát…hm, ha ennyire ragaszkodik, akkor az jöhet később, sokan mondják, hogy az biztonságosabb. Nem értem Lia miért hiszi, hogy rossz neki.

A sötétben lépkedünk, néha rá- ráreccsenünk egy-egy ágra, vagy kis úti szöszre, védelmezem, óvom, most hagy érezzem magam erős férfinek. Egyébként szoktam, hiába nézek úgy ki, mint egy 12 éves csontváz, ez nálam belső elhatározás kérdése. Lia kicsi, törékeny és tökéletes, óvni kell a sötéttől, főleg az ő léptei előtt világítom meg a terepet. Átkarolom jobban, beletúrok a hajába, ez olyan jó, kellemes, hogy ennyire hosszú neki. Azt hiszem nem akar vak erdei kalandot, nem rántom be a tökéletes ismeretetlenbe, de hazudnék, ha azt mondanám, nem fordul meg a fejemben. Elejteni az elemlámpát és csak futni, mintha űznének, de Te lennél a vad. Vajon mennyire szaggatnának meg a fák és hány bokor? Belebotlanék valamibe, ami él? Tudnék-e rókát szelídíteni? És egy kis erdőtűz? Mindez átzakatol az agyamon, aztán megérzem Lia illatát és bizonytalanságát, ölelem magamhoz.
- Csak előre nézz, mindig a fénybe.
Szívesen verekednék egy medvével…

Megérkezünk, elfekszünk a pokrócon és az ég szinte rám szakad a maga hatalmasságával. Felkönyökölök, aztán visszahanyatlok, az orrom a hajánál pihen, így nagyokat szippanthatok az illatából. Mesélek dolgokat, amiket nem biztos, hogy tud.
- Végülis azok, csak a légkörbe érve fényjelenségekként érzékeljük őket.
- És lehullnak, hogy meghódítsák a világot? De zuhanás közben rájönnek, hogy tovább kellett volna fent ragyogni, mert a földre csak halálukkor hullhatnak? Hogy itt elenyésznek és emberi kívánságok martalékaivá válnak…
Mondom kicsit álmodozna, nagy, fénylő szemekkel meredve az égre. Míg meg nem látok valamit mozogni.
- Hm, hát persze, várhatunk. Akkor fürödni már nem fogunk?
Megpróbálok nem reménykedő lenni, én szívesen csak… Ha megint úgy látom Liát, én…
Megmozdult valami! Miközben magyarázok, mintha látnék valamit. Ő magunkra húzza a takarót, átölelem, de nagyon meresztem a szemem, mert érzem ez a kívánság időszerű lesz.
- Azaz, látod?
Ülök fel hirtelen, aztán nyúlok utána, hogy őt is magam mellé húzzam és mutassak előre, felfelé a zuhanó fénypöttyre.
- Ez a tiéd, tessék.
Hadarom, lányoké az elsőbbség és neki is fontos, biztosan! Drayton, vagy akármi, hogy boldog legyen, remélem olyasmit szeretne, aminek örülne, nem valami gyereksegélyző alapítványnak nyerni. Felbukkan még egy, fél térdre állok mellette, a csillagra meredek, az ajkaim mozognak, de hang nem hagyja el:
„ Az kívánom, hogy ne szeressek bele az unokatestvérembe”

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Vas. Aug. 23 2015, 00:35

Nem, nem volt bátorság csókot kérni tőle. Emiatt simán lehetnék Malacka. Az a csók vágy volt és kinyilatkoztatás, egyszerre akartam adni és kapni. Ha nem lennénk rokonok, már a kezdet kezdetén gyógyíre lehetett volna Lionak, hisz jobb volt hozzám, mint az a férfi akkoriban.
És ez így most... jó volt... Benne volt, hogy szeretem, és ő is éreztette, hogy szeret. Talán helytelen, hogy így érzek iránta, hiszen egyetlen más unokatestvéremet se akartam még szájon csókolni, de őt igen. Istenem, kövezzen meg, aki megorrol érte! Bizonyára megint a szeretethiányos Lia követeli a magáét.
- Ne sajnáld, nem azért mondtam... És nem is csak rád gondoltam közben. Én is követek el hibákat, noha jó szándék vezet...- húzom fel a vállam. - Néha nem jól jönnek ki a dolgok, pedig a legjobbra törekszem. Nem is csak... magamra gondolok, másokra is, de nem biztos, hogy tudok is mások fejével gondolkodni. Ebből van az, hogy... ha teszek valamit, mert azt gondolom, az jó a másiknak... Megharagszik, mert mégsem jó, vgy mert ő nem úgy gondolta...
Kérdőn nézek rá, vajon ért-e? Hozhatnám példának az iménti csókot, vajon megbántottam-e, hogy nem engedtem tovább menni, de félek, ezzel megint bántanám, pedig most is azon dolgozom, hogy kiépítsem benne a bizalmat: bármikor, bármiben számíthat rám.
- Gyerekként nem tudtam, mi az a depresszió. Csak azt láttam, mindig bánatos, mindig lóg az orra, mindig olyan... fura dolgokat mond...- jegyzem meg Fülesről. Megélni ezt, ha nem is olyan súlyos mértékben és tartósan, mint ő is elég gáz volt. Azt hiszem, mázli, hogy számomra még nem közömbösek a szeretteim.
- Igen... észrevettem- bólogatok, bár azt nehezen vallanám be, hogy csak akkor ettem, ha Sebastian is evett velem.
- Ez... hosszabb történet..., most ne beszéljünk róla, jó? - Hogy miért voltam szomorú, miért voltak negatív gondolataim? - Egyszer majd elmesélem, megígérem...- mondom szomorkás mosollyal. Inkább adok most az arcára egy puszit. Úgy hiszem, ezzel el tudom odázni, hogy megint hatalmába kerítsen az érzés, hogy Lio elhagyott. Amúgy is fura lenne, ha Lioról beszélnék most, amikor Sebastiannal készülök összeköltözni. Szerencsére rám hagyja. (Amúgy biztos vagyok benne, hogy lesz rá alkalom, amikor majd az egészet elmesélem neki.)

Egymásba karolva botorkálunk ki a sötétben a tóhoz. Reeven átveszi tőlem a lámpát, és közvetlen elém világít, és azt hiszem, jobb is, hogy csak lefelé nézek... Kevésbé ijesztő, mintha a sötétségbe bámulnék. A fák takarásában alig látni az eget, kissé szorongató érzés, hogy egyedül vagyunk, de Reeven társasága jelenti a biztonságot is.

Felélegzem a tónál, ismerős a víz közege (bár még nem megyek bele), és örülök a szabad térnek, a csillagoknak. A pléden Reevenhez húzódom, aki csendesen a meteorokról kezd beszélni.
- Erről tanultam annak idején... Valahogy úgy van, hogy a Föld légkörébe érve súrlódni kezd, ahogy a sebessége csökken, merthogy az űrben lényegesen gyorsabban halad... és amikor eléggé felhevül, akkor látjuk a fényt, mögötte a csóva meg valami... energiaféleség..., de ezt nem tudom pontosan- nevetgélek; kicsit hülye vagyok a csillagászathoz, de nem az én asztalom.
Tovább beszélgetünk a hullócsillagokról, aztán az emberi vágyakról.
- Hű, ezt nagyon szépen mondtad, tetszik!- nézek rá ábrándosan. A hullócsillag halála beteljesít egy emberi kívánságot. Vajon akar a csillag meghalni egy emberi kívánságért? Butaság, egy meteorit nem gondolkodik, nem érez... Én adnám az életem valaki kívánságáért? Ha nem is a fizikai valómat, de az eddigi életemet feladtam volna Lioért. Elmentem volna vele a világ végére is, ha akarja... De ez már... nem aktuális.
- De, fürödhetünk, tettem el türcsit is.
//A fürdőruha nem maradt rajtunk? Megszárítoztunk a napon, azóta nem öltöztünk át, vagy igen???//
Valami mozdult az égen, de nem láttam teljesen. Magamra húzom a pléd egy részét, csak amikor Reeven felül és húz magával, akkor mozdulok megint.
- Ezt nem láttam, de biztos lesz még, most kívánj te!
Nem tudom, kíván-e, ezt nem szokás kimondani, de a következő csillaghullásnál egyszerre szisszenünk fel, és egyszerre kívánunk. Reevennek még arra is van ideje, hogy feltérdeljen. Én csak a keze után nyúlok: "Soha többé ne veszítselek el!"
- Megnézzük a vizet? - de már rúgom is le magamról a cipőt. Óvatosságból egyenlőre csak belemártom a lábam. Ha hideg a víz... még meggondolhatjuk magunkat.
- Reeven, ez isteni! Jobb, mint amikor először voltunk benne!- kezdek pacsálni, tényleg meleg a víz. Dobálni kezdem le magamról a cuccokat.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Vas. Aug. 23 2015, 19:13

Liát bátornak tartom, ebben az esetben sokkal erőteljesebben, mint saját magam, gondoltam rá, hát persze, de mikor kezdeményeztem volna egy ilyet? Meg sem fordult a fejemben, hogy akarhatja…és most is miért? Kíváncsiság? Vagy…könyörület? Észrevett valamit a vízben?
Lesütöm a szemem, nem értem miért gondolhat másra, vagy magára.
- Nem olyanokat, mint én. Nem gyújtasz fel egy kórházat…
Sustorgom az orrom elé.
- Amit te mondasz, bárkivel előfordulhat, nem vagy gondolatolvasó. Ha a másik nem mondja ki, honnan tudhatnád? Ez már a másik nyomora, te ki merted mutatni, mégpedig nem elvárások szerint kell működnie, ez spontán, Te ezt érezted, ne kárhoztasd magad.
Nem értem kiről beszél, de butaság, mivel mutathatta ő ki? Gyengédséggel, csókkal? Én…inkább gyújtok fel valakiért egy kórházat, minthogy gyengéden az ajkaira tapadjak, Liánál nem lehet tudni…szerintem joggal hiszem, hogy sokkal jobban megrázta volna a gesztus, mint egy égő épület.
- Igen, persze, ez a része nem is a gyerekeknek szól, inkább paródia. Én megnéztem később is.
Vallom be, ezért a nagy szavak. Éppen az ment valahol és megjegyeztem néhány Füleses gesztust.
Biztatóan nézek rá, észrevette, de elkomorodom, amikor felmerül megint, van valami, amiről nem akar beszélni velem. Elmondja valaha? Ha úgy érzi nincs közöm hozzá… Igyekszem teljesen kifejezéstelen és objektív maradni, csak belül szorulok össze: vajon mi lehet? Nincs nagy baj? Ha lenne, szólna, igaz?
- Jó…akkor majd egyszer.
Hagyom rá, oldalról visszapillantok még az arcára, bármi volt is, remélem elfelejti és képes lesz maga mögött hagyni.
- De ha baj van, mindképp szólj.
Remélem semmi ilyesmi, nincs veszélyben, nem bántják. Égne még egy épület…


- Nagyon jól mondod, ionizálják a légkört.
Biccentek, mikor odaérünk, leheveredünk és én magyarázok neki egy kicsit. Milyen okos lány! Figyelem egy kicsit a sötétségtől homályos vonásait. Jó volt az ideút, úgy érzem megbízott bennem.
Figyelem még, ha máshogy nem, a szemem sarkából, tetszik neki a hirtelen baromság ami az eszembe jutott. Kicsit somolygom. Elvégre írok…
- Kösz…
Ehhez nem is tudok mást hozzáfűzni, érdekel ő mit gondol, de hirtelen lesz téma a fürdés, amitől lever a víz, de ez persze nem látszik, a szemeim előre guvvasztom, hiszen látunk hullócsillagokat is.
//Ja Razz Oké….akkor mondjuk nekem nem jut eszembe Razz//
Elfelejtem, hogy van rajta fürdőruha, bennem még élénken él a kép, amikor nem volt fölül semmi…
A hullócsillagnál feltérdelek, jön ő is, biztosan kíván, nekem ez fontos, nem ronthatok el valamit, ami ennyire jó, érzelgős baromságokkal. Különben is kizárt, ő az unokanővérem, ott van neki Drayton és az igazi csókomra már nem volt kíváncsi, elveszíteném, márpedig azt nem szabad, semmilyen körülmények közt, soha. Elmosolyodom, akkor is, ha furcsa fájdalmat érzek, mert azt hiszem, egy percre elhiszem, a buta kis kődarabok kívánságteljesítő Istenek, biztos lesz a siker! Mégis úgy érzem, mintha felküldtem volna a lényem sóvár hülyeségét, hogy aztán lehulljon és eltemessem. Az unokatestvérembe…
- Hát…
Kezdem, de ő már akciózik is, becsukom a szemem, akkor nyitom ki, amikor meghallom a pancsolást.
- Huhhh…
Fújok ki egy kis bennem rekedt levegőt, aztán kikötöm a cipőm. Megint lemaradok, szárazföldi lény vagyok hozzá képest.
- Megyek, megyek, hogyhogy jobb? Melegebb?
Gázolok bele én is, hogy ellenőrizzem, közben kioldom a nadrágom és hátrahajítom a plédre.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Hétf. Aug. 24 2015, 21:13

- Te is csak a főnővér szobáját...- nevetem el, bár nem vicces sztori, és akkor nagyon meg voltam ijedve; az a pulyka megérdemelte, amit kapott. Amúgy le voltam nyűgözve miatta, mert nem feltételezem, hogy szórakozásból tette, inkább valami revansként, figyelemfelkeltésből (miattam?).
- Egyikőnk sem gondolatolvasó. Sokkal egyszerűbb is lenne, ha mindig kimondanánk, amit gondolunk, de egyben... veszélyesebb is; honnan tudod, hogy a másik nem él vissza a bizalmaddal? Hogy ő nem titkolózik, nem alakoskodik, nem azt mondja, amiről azt hiszi, hallani akarod? Én... gyakran félek ettől...
- A Micimackó nagyon jó mese. Gyerekeknek édes bugyutaság, a felnőtteknek görbe tükör; szerintem zseniális!- igen, ha jobban meggondoljuk, akár paródiaként is lehet értelmezni. Rámosolygok Reevenre.
A depresszió és a rossz kedv miatt szóba hoz engem is. Igyekszem kerülni most a támát, mert nem akarom elrontani a hangulatot, ami közénk telepedett, és Lionak semmi keresnivalója ebben a hétvégében, sicc! Viszont az is igaz, Reeven élvezi a bizalmamat... Ha még aktuális lesz, ha még bármi módon nyoma lesz bennem..., egyszer elmesélem neki a történetemet, hátha az ő szemével látva könnyebben megoldom a dolgot.
- Úgy  lesz, ígérem...- húzodok megint közelebb, megölelve a karját, így köszönve, hogy számíthatok rá.

A pléden fekve az eget bámuljuk, hullócsillagokra vadászva, és közben azokról beszélgetve.
-Aha..., ionizálják. Sose jutott volna eszembe...- kuncogok, de örülök, hogy Reeven tudja. Legközelebb már én sem felejtem el (remélhetően).
Szépen fogalmaz meg egy gondolatot a csillagokról, a kívánságokról, tetszik. Megpróbálom megjegyezni, hogy ne felejtsem el.
Szóba hozza a fürdést, én meg nem vagyok semmi jó elrontója; éppen csak meg akarok várni egy csillagot, hogy teljesülhessen egy kívánságunk. Neki hamarabb sikerül, meglát valamit, amit én nem, valószínűlegkíván is (nem lehetek biztos benne). A következő fénycsóvát már én is látom, kívánok is, aztán megcélzom a vizet.
A víz meleg, jó, selymesen ölelgeti a bokám. Ledobom magamról a cuccaim, hiszen még a fürdőruha van alatta. Igaz, száraz göncöt nem hoztam helyette, de mi van, ha fehérnemű nélkül megyek haza? (A ruhát fel óhajtom venni Smile) Revent is hívom, jöjjön, mártózzon meg ő is, és amikor hátranézek, már látom, hogy vetkőzik. Helyes!
- Nézd meg magad, gyere már! nagyon klassz!- belevetem magam a vízbe, bár olyan sötét van, hogy alig látni valamit. Nem is merészkedem túl messze a parttól. Valamit oda kéne tennünk, hogy észrevegyük. A zseblámpát? Vajon mennyi energia van még az elemekben?
Meghallom Reevent, ahogy csobog körülötte a víz, a közelébe megyek.
- Ugye, milyen klassz? - kérdem tőle, fülig érő szájjal. Feldobom magam a vízre, így nézem a csillagos eget. Ilyesmi érzés lehet súlytalanul, lebegve az űrben... Bár lehetnék közelebb!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Kedd. Aug. 25 2015, 11:22

Ingatom a fejem, talán túlzás volt, a főnővér szobája csak. Gondolom még dühös rám, mégsem tudom igazán bánni a dolgot és nevet, úgyhogy…nem adom át magam negatív gondolatoknak, viszonzom egy mosollyal.
Hallgatom a gondolatolvasásról szóló véleményét.
- Hát csak akkor lenne jó, ha nem szégyellnéd a gondolataid, vagy olyan emberrel osztanád meg, akiben megbízol. Ez fontos, lennie kell valakinek.
Mutatok rá, én éppen ebből maradtam ki, ezt próbálom pótolni. Óvatosan megfogom a kezét, belenézek a szemébe, nyugtatóan, valamennyire szugesszíven.
- Ne félj, csak engedd el magad, nyugalom. Milyen szürke lenne az életed, ha nem bíznál senkiben, gondolj bele! Sosem mondanál el lényeges dolgokat, belül emésztene, egyre sötétebb lenne a benső színképed, szabad és boldog csak akkor lehetsz, ha néha kiordítod a világba, tombolsz egy kicsit, például velem, de ne félj, az tesz tönkre mindent, hidd el. Én is próbálok majd leszokni arról, hogy tartsak az érzelmektől.
Fogadom ünnepélyesen, csak el kell engedni ezt a buta berögződést is. Tudom, hogy nem olyan egyszerű, de ha az ember sokszor, szakadatlan próbálja és mindig kicsit lefarag belőle, nem lehetetlen.
Micimackóval egyetértünk, mosolyogva biccentek én is.
Aggódom mi lehet az, amit ilyen elszántan titkol, közelebb vonódok hozzá én is, hozzásimulok a vállához.

Nézzük a csillagokat, mondok egy infót, de lényegtelen igazából.
- Én sokat olvasok ezekről, mindig érdekeltek.
Magamtól én se tudnám. Látunk egyet és meg kell ragadnom az alkalmat, hogy kívánjak, mégpedig, hogy semmiképp se rontsam el kettőnk kapcsolatát. Lia önfeláldozóan soha többé nem nézne felém, ha megtudná, vagy tényleg megtörténne. Ebben a pillanatban azt hiszem ismerem és ez történne. Nem fordul meg a fejemben másik opció. Itt a víz, eloszlanak az aggodalmaim, legalább fedi valami, úgyhogy belegyalogolok én is. Bár azt már tudom fele annyira sem vagyok vizes, mint a család. Én vagyok a kakukktojás. A zseblámpát oda rakom, bár nemtom mennyi kakaó van benne és ki tart-e majd a visszaútra. Nem kéne nagyon elhúzni a pancsolást.
A víz tényleg kellemes, Lia hozzám lubickol és felfekszik a felszínre.
- Nem rossz, igazad volt.
Felbámulok én is, lejjebb merülök, hogy a fejem egy részét is ellepje. Én viszont már érzem a végét a napnak, az esti ólmos fáradtságot, ami a víztől még inkább rám telepszik.
- Remélem te is remekül érezted ma magad és sikerült elérnem, hogy kikapcsolódj.
Néhány cseppet a markomba zárok, aztán vigyorogva fölé hajolok és rácseppentem. Szerintem kellemes, mint néhány esőcsepp, de majd meglátjuk mit szól hozzá Lia.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Kedd. Aug. 25 2015, 17:08

Nem vagyok dühös. talán nem is voltam, bár meglepett, amit csinált. Inkább megijedtem. Attól féltem, Reevennek lesz valami baja, ott, vagy később, amikor a pulykatojás esetleg feljelentést tesz. De nem tette... /És vajon miért nem? Ezen lehetne agyalni./
- Nos igen... Nem a bizalom hiányáról van szó... Inkább ... a másik- mármint szégyenlem magam. Néha úgy érzem, jó lenne beszélni róla, de aztán mégsincs hozzá merszem. Mi van, ha a másik kinevet? Ha tök hülyének tart a gondolataimért, az érzéseimért?
Reeven nagyon cuki, ahogy a jelzéseivel segíteni akar. A kézszorítás, a szemezés mintha azt sugallná, őbenne bízhatok, itt van, használjam ki!
- Akkor majd apránként segítünk egymásnak...- mert igaz, amit mond. Néha jó lenne kimondani lényeges (vagy akár lényegtelen) dolgokat, bármilyen hülyén hangzik is. - Az érzelmek pedig... olyan furák! Mindig tudnak meglepetést okozni- Reevennek sem kellene csüggednie, én is néha úgy érzem magam, mintha fogoly lennék az érzelmeim hálójában.
Kibeszéljük Micimackót, aztán összébb bújunk; megfogadom, hogy egyszer majd elmesélem neki, mi nyomja még a lelkemet.

A csillagokról beszélgetünk, miközben egyre várunk, hogy teljesüljön egy kívánságunk. Ha tudnám, mire gondol, felvilágosítanám, hogy érzelmekkel nem lehet elriasztani, legalábbis nem így, pláne nem ő. Egy kicsit én is bele vagyok esve, a magam romantikus módján; mások talán rajongással, lelkesedéssel vagy más szóval helyettesítenék a szerelem szót, de bennem ott a bizsere, és ezt mindig ehhez kötöttem. És ez független attól, mit éreztem Lio, vagy mit érzek Sebastian iránt. Reeven ezt váltja ki belőlem és kész. Igyekszem kezelni a dolgot.
Amikor meglátjuk a hullócsillagot, rögtön van kívánságom, azóta hordozom, hogy újra találkoztunk, és most még erősebb a vágy, hogy ilyen jól sikerült ez a nap. Soha többé nem akarom elveszíteni; az az idő, ami kiesett, most még jobban hiányzik. Mennyi mindent csinálhattunk már volna! Menni mindent megvalósíthattunk volna már a terveinkből! Mert nem tartom kizártnak, ha nem jön közbe a balesete, előbb-utóbb eljutunk erre a szintre, és akkor is összekovácsoltuk volna az életünk. De annak is örülök, hogy még van rá mód, hogy kapott még egy esélyt... Sokkal jobban fogok vigyázni rá!
Kipróbálom a tavat, hívom Reevent is. A sötétségre való tekintettel neki is eszébe jut a lámpa, bekapcsolva hagyja a pléden (vagy a közelében), mint biztos pont, hogy vissza tudjunk találni, ha beljebb sodródnánk. Így nem kell annyira óvatoskodni. Perceken belül bent vagyunk nyakig, dobatom fel magam, lebegek a víz tetején, így bámulom a csillagos eget... és aztán Reeven is csatlakozik.
Közelebb úszik hozzám, érzem a jelenlétét, a sziluettjét látom, és hogy emeli a kezét, de nem tudom, mit akar, csak amikor rám hull az a néhány csepp víz.
- Mintha eső lenne... Csiklandos!- kuncogok, leteszem a lábam, Reeven kezét keresem. Belekulcsolom az ujjaim az övéibe.
- Klassz nap volt. Tuti, hogy sosem fogom elfelejteni!- vidám a hangom, érzeni, milyen feldobott vagyok- És van egy szuper helyünk, egy csomó tervünk... Én komolyan gondolom... Ugye, te is?
Nem számít, hogy mi volt régen, hogy elcsábította apám barátnőjét, hogy ezzel szétzilálta azt a kapcsolatot (szerintem időszerű volt és apám se bánja), az sem gáz, hogy a munkahelyemen ő olyan személy, akit nem szívesen látnának viszont... Az számít, hogy mi jóban vagyunk, és arra törekszem, Sebastiannal is megtalálja majd a közös hangot, mert mindkettőjüket szeretem.
- Uh, olyan, mintha a víz melegebb volna, mint a levegő- közlöm, miközben kisimítom a vizes hajam az arcomból. Kifejezetten hidegnek tűnik. Magától megszáradni nem fog, az fix!- Úszkálunk még egy kicsit vagy inkább mennél? - Ha benne vagyok a vízben, tuti nem fázok. De akkor mozogni is kell!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Kedd. Aug. 25 2015, 20:03

Hagyjuk a főnővéres esetet... akár haragszik, akár nem, nem tudom visszapörgetni az időt. Az már elgondolkodtat, hogy azt mondja „nincs senki” Drayton és a saját nevemben is vegyem magamra?
Rosszalló pillantást kap.
- Remélem nem arra célzol, hogy nekem nem mondhatsz el bármit…
Drayton nevében nem nyilatkozhatok. De azt hittem, reméltem, bennem megbízik. Magam elé sóhajtok, mert szinte megválaszoltnak érzem, nem bízik… A gyújtogatás meg az egyebek meggyőzték arról, amit a szüleim is osztanak, vagy mindenki, aki bevette a rocker mázat: megbízhatatlan vagyok. Legyen szó, tulajdonképpen bármiről. Apránként talán kinyílik majd, biztos ezt jelenti, vagy nem tudom… Nem hibáztathatom, igaza van, nem vagyok megbízható fazon. Másodpercekig bámulok lefelé és igyekszem nem csalódottnak érezni magam, kár lenne beszennyezni ezt a napot, inkább objektív szinten kellene szidni az emóciókat.
- Kaotikusak, nem lehet őket megérteni, szóval érthető, ha bosszúságot okoznak.
Vonok vállat, mindig is a megfoghatatlan dolgokat akartam legyőzni. Demenciák, amik sosem változnak…

Csillagok, kívánságok, ő vajon mit akarhat? Nem kérdezem meg, mert én sem árulnám el a sajátom. Remélem ez is olyan dolog, amit együtt temetnek majd velem… Nem törném össze Liát az én baromságaimmal, inkább pusztulnék a francba.
Lényeg, hogy fürdünk, odasodródunk egymás mellé és igazából egész más dolgokat csinálnék, ha megengedném magamnak. De a pezsgőtől inkább már csak a fejem sajog. Jobban be kéne rúgni… Kockázatos.
- Egyszer elmehetnénk egy bárba, istenesen berúgni.
Vetem fel, ahogy a cseppek lassan ráhullnak. Milyen festői, kár, hogy nem hoztam el a gépem és fényviszonyok sincsenek. Bizgálom így, de csikizi, félvigyorral nézem, ahogy felemelkedik, megfogja a kezem. Kicsikét megremeg az övében, erősen össze kell fogniuk a csillagoknak!
- Az biztos, és mindegyik ilyen lesz, meglátod! Akármi is bántott hamarosan örökre elűzöm, kitörlöm a fejedből! Hogyne! A legkomolyabban! Ha tehetném naptárat is csatolnék a dolgokhoz és minden hétre írnék egyet! De annyira előre szerintem nem tudunk tervezni és kellenek a meglepetések! Viszont nem eresztelek, berángatlak a legtöbb izgalmas barlangba és az évszakos dolgokhoz is találok helyeket!
Eltökélt vagyok, vadul csapok a víz felszínére, le is fröcskölöm, ha nem megy a közelemből.
- Hát hm, egy kicsit, nem kéne kifogyasztani a lámpát. Bár én inkább csak lebegek, elfáradtam.
Vallom be, nem volt olyan messze a kóma, így is csoda egyébként, ez az első komolyabb kiruccanásom. De megvárom, ő még úszhat, addig felvetem magam a vízre és nézem a csillagokat.
Ha megunta, indítványozom, hogy rohanjunk ki a partra együtt, most én nyúlok a keze után.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Szer. Aug. 26 2015, 21:17

- Hé...- nem tudom szó nélkül állni, hogy csúnyán néz rám- Nem olyan könnyű ám égetni magam előtted!- Na igen, az őszinteségnek van egy olyan hátránya, hogy fel kell vállalni a gyengeségeinket. Akkor is, ha nagyon ciki! Nem arról van szó tehát, hogy ne bíznék benne.
Nem akarok most hangulatot rombolni, és a lelkemet kitárni se most van az ideje. Hiszen most minden klassz, odabent meg nagy katyvasz van, jobb arról nem tudomást venni. Majd... egyszer. Minden bizonnyal úgyis megtudja, amit most még titkolok előle. A sóhaja így megérint; mintha nem bízna abban, hogy meg tudok nyílni előtte.
- Reeven... később..., jó? Most hadd ne kelljen ...- az ujjam a homlokom mellé teszem és pörgő mozdulatot teszek. Túl szép ez a nap, kár lenne elrontani.
- Na, látod, éppen ez az!- nagyon jól megfogalmazta, mi a gond az érzelmekkel. Nem is akarok erről beszélni. Főleg, hogy értelme sincs.

Lessük a csillagokat, fekszünk, beszélgetünk, aztán a kívánságaink után együtt fürdőzünk a sötétben. Csak az elemlámpát kapcsolja be, amit a parton hagy, irányfénynek.
- Várj, nincs nálam a lista, hova írjam fel?- nevetek. Nem hozom fel, hogy nem szabadna innia, egyszer majd lehet és nem kötötte ki, hogy mikor. Hiszen ő is jobban van, napról-napra, nem?
Ahogy lebegek a víz tetején, lecsepegtet, mintha felcsapott volna esőfelhőnek. Nevetek, de felegyenesedek, elérzékenyülök, ahogy átfut rajtam a mai nap csodája. Biztos akarok lenni benne, hogy nem csak álmodom, hogy nem csak én akarom. Ahogy válaszol, megint hadjáratba indulnak a hangyáim, átölelem Reeven nyakát, megpuszilom, az orrához dörgölöm az orrom.
- Csuda jó tervek, kell az a naptár!- ha le van írva, biztosabb, hogy nem feledjük el. Mit sem számít, hogy tele az arcom vízzel. Sosem zavart (most is lecsapott véletlenül, ahogy energikusan a víz felszínére ütött.)
Eleresztem, kisimítom a hajam az arcomból; most, hogy nem érzem a teste melegét a hűvösség szinte körbetáncol. Vagy mozogni kell, vagy kimenni, mert így nem egészen jó...
- Csak egy kicsit még..., olyan széééép!- ismét lebegek, nézem a csillagokat, fél szemmel Reevent, aki szintén lebeg. A lámpára nézek, mintha gyengébben világítana, gyorsan leteszem a lábam.
- Attól tartok, ha nem megyünk ki hamarosan, lemerül a lámpánk!- kissé be vagyok rezelve, sötétben nem találnék vissza. A kezét nyújtja, mondja, szaladjunk. Tesszük. Csak úgy fröcsög körülöttünk a víz. Ez is mókás. Kikapom a törölközőket a táskából, az egyiket mindjárt odadobom Reevennek.
- Kapcsold ki azt a lámpát, aztán vetkőzz!- most nincs Nap, ami megszárítana, úgyhogy le kell venni a vizes cuccokat. Én is vadul törölgetem magam.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Csüt. Aug. 27 2015, 15:21

- Ne lopd el a szövegem.
Horkantok fel, de már nem nézem rosszallóan, csak a fejem csóválom.
- Nem égeted.
Csóválom még egy darabig, amikor eljut, nem bízik, talán neki fokozatosan megy.
- Jól van, majd máskor, ha úgy gondolod…
Vonok vállat, eleresztek egy könnyed sóhajt, próbálom nem túl gondolni és rosszkedvűzni felette, ha már ilyen perfect lett a day.
Nem beszélünk róla, majd máskor, egyszer, most szerzünk még boldog pillanatokat éjszakára, nem jó a lelket fölzargatni elalvás előtt.

Ez a fürdő viszont teljesen elandalít, a parton tompán villog a fény, engem nem zavarna, ha nem látnánk, a telefonom mindig nálam, azzal visszatalálnánk, de ezt Liával nem osztom meg, szétáztatná a testünket.
Beugrik, hogy nem vagyok elég részeg, csak spicces, de ez még semmi, ez a nap most nem elsősorban arról szól.
- Semmi baj, megjegyzem!
Vigyorgok rá, ez pont egy olyan ötlet, amit észben tartok. Lecsepegtetem vízzel, ez a piszka túra egy lajtos formája és lelkesen közlöm, hogy a legkomolyabban gondoltam minden kitalált kalandunk. A barlangok, a repülések, a vizes dolgok, merülések, zuhanások, hirtelen felcsap és úh a nyakamban köt ki, puszit kapok, még jó, hogy tart a víz is és eszkimósat az orromra. Meleg levegőt szívok be, de ez lehet ugyan az, amit az előbb kifújtam. Kezeim automatikusan a derekán kötnek ki, el ne essen, hanyatt ne vágódjon, a szemeim furcsa homályban, ezt be is csukom. Lia túl szép…ne, ne már…
- Aha, majd keresünk egyet otthon és mindig egyeztetünk
Lihegem, mintha rohantam volna, pedig az még csak most jön. Csukott szemmel, úgyhogy ez érdekes.
Lia olyan, mint egy akaratos kislány, nézi a csillagokat, nem lehet rávenni, hogy jöjjünk ki a vízből, én is felfekszem rá. Sóhajtok, megnyugszom, hallgatom, ahogy a szívem is normális ütemre vált.
- Te akartál ilyen sokáig maradni, húúúú most mi lesz?!
Sandítok rá ijesztgetősen-gonoszan, persze amíg engem lát nincs mitől tartania, legyőzöm még a sötétséget is! Elvégre nem véletlen vagyok piromániás, ha nagy a gebasz, gyújtok én utat. Végre ráveszem a távozásra, együtt rohanunk ki, pacskoljuk a vizet, ami húz, valamennyire nehézzé teszi a haladást, de mókás, röhögök taposás közben. Kapok egy törölközőt és mielőtt felfognám, jön az utasítás. He? Állok és nézem. Én úgy gondoltam a pokrócba csavarva hazaszaladunk, Lia nem… A lányok könnyen megfáznak – jut eszembe. Reszketek, mint a nyárfalevél, tényleg hideg van és hát fizikailag nem vagyok annyira vasból, mint kurázsilag. Dideregve a lámpa elé botorkálok, kikapcsolom, jóég…. Leülök és az ölembe terítem a törölközőt, az alatt próbálom levenni, csukott szemmel. Mi van, ha meglátom a vonalait? Vagy valami… Eléggé bénázok így, résnyire kinyitom a szemem, Lia hol tart, merre van.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Csüt. Aug. 27 2015, 20:36

- Bocs, bocs, ezer bocs!- kuncogok. Méghogy a szövege!
Jól van, nem feszegetem a témát, amit nem tud, nem is bántja. Amúgy sem akarok hangulatromboló lenni, eszemben sincs nyekeregni neki valamiről, aminek értelme sincs. Legalábbis most nem. Hiába sóhajtozik Reeven, nem engedek a nyomásnak, hogy kezdjek most beszélni. Várnia kell, ez most a mi napunk!

Csillaghullás után pancsolunk egy kicsit. Jó a víz, melegebbnek tűnik, mint a levegő, és ahogy lebegünk, úszkálunk, újabb dolog kerül a bakancslistára. Kerülne, de nincs nálunk.
- Oké, oké, nekem amúgy is szita az agyam!- elfelejtek néha dolgokat.
Reeven szórakoztat, cserébe megölelgetem, kedveskedek neki. Jaj, úgy szeretem!
- Oké, ez jó ötlet!- ha fel van írva, biztosan nem felejtődik el.
Nem jó, hogy megálltunk, a hideg(ebb) levegő élesen hasít a tudatomba. Nem akarok még menni, olyan szép itt, kellemes is, de... nem lehet végtelenségig húzni. A lámpa is mintha pislákolna. Mi van, ha kiég? Reeven kineveti az aggodalmaim, aztán csak kiszaladunk a partra. Gyorsan törölközünk, pause-ra állítjuk a lámpát. Lekapkodom magamról a vizes göncöket (a türcsi alatt), erre biztatom Reevent is. Nem örülnék, ha megfázna/megfáznánk. Durván és nagyjából megdörgölöm magam, aztán Reevenre esik a pillantásom. Nem tart sehol, fehér bőre úgy világít, mint ahogy a Hold szokott. Felkapkodom a ruháim, aztán mögé lépek, saját törölközőm a vállára terítem, áttörölgetem a hátát, ha hagyja.
- Segítsek? - tiszta libabőr. Már öltöznie kéne!






_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Pént. Aug. 28 2015, 07:39

Oké, akkor Liára hagyom a dolgot, élvezzük a nap végét rendesen!

Úszkálás közben a csillagok alatt egész fantasztikus a látvány, néha úgy elmerülök benne, hogy nem foglalkozok vele, mit kívántam.
- Dehogyis, megjegyzed te is, ebben biztos vagyok.
Mosolygok rá, nem tartom az agyát lyukasnak, Lia okos nő és egyszer majd el fogja hinni. Nehéz kicsábítani a vízből, de mivel egész nap benne voltunk, én lassan szétfolyok és a fáradtság is húz. Az együtt kiszaladás nagyon jó, amíg öltözni nem kezdünk. Elbambulok...
Érzem, hogy vacogok, de vacakolok ott a törölközővel és az alsómmal, amit próbálok magamra rángatni ülve. Még a végén meglátom, feláll, ő is meglátja. Szinte ijedten hörrenek fel, amikor mögém lopózik.
- Jó...mindjárt kész...mindjárt megvan...
Vacogom, gyorsan ráhúzom a hátsómra a gatyát és szembefordulok vele. Remélem nem meztelen.
Ha nem akkor mehetünk vissza, majd ösztönzöm, hogy siessünk a hideg miatt. Ha igen...hát azért nem vállalok felelősséget, de akkor behunyom a szemem és elé tartom a törölközőt, bár a kiscsávó lent lehet fog mocorogni. Ma valahogy nincs nyugton.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Hétf. Aug. 31 2015, 21:25

Valósznűleg tényleg nem fogom elfelejteni, hogy mit ígértünk egymásnak, fontos dolgokat csak nagyon ritkán felejtek el, de már megesett, jobb biztosra menni, akkor is, ha Reeven bízik a memóriámban (bennem).
Lebegünk a vízen és hülyülünk, aztán csak eljön az ideje, hogy kimenjünk, kapkodva vetkőzök, törölközök, öltözök, aztán megyek Reevennek segíteni, mert valahogy lemaradt. Törölgetem a hátát és félre nézek, amikor látom, hogy a gatyájával bajlódik, pedig nem az övé lenne az első meztelen alsótest, amit életemben látok (őt nem akarom zavarba hozni). Felém fordul, én a cuccainkat rakom valahogy össze, de hiába kapkodok, csak nem lesz melegem.
- Gyere közelebb- javaslom neki, és magunk köré kanyarítom a plédet- Te csak világíts!
Fél kezemmel átölelem Reevent, a másikkal a pléd két  végét fogom össze magunk előtt.
- Fázol még?- kérdezem pár perc múlva, amikor én már kevésbé érzem, hogy bántana a hideg.
Már nem andalgunk, szedjük a lábunk, hogy mihamarabb visszaérjünk a szálláshelyünkre. Visszaérve a szállásra ellenőrzöm, van-e meleg víz, aztán javaslom, hogy Reeven zuhanyozzon le. (Később majd én is le fogok, de amíg elvan, meg tudok ágyazni) Azt a pizsit viszem magammal a fürdőbe, amit ő hozott nekem. Éppen olyan, mint az övé. Nagyon cuki... Fürdés után fogat mosok, aztán bebújok az ágyba (feltehetően a már álomittas Reeven mellé).

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Kedd. Szept. 01 2015, 11:40

Mindent megbeszélünk, már csak azon kellene túltennem magam, hogy nem meztelen, felöltözni gyorsan és hozni a szokásos könnyed, laza figurát, aki úgy szereti az unokanővérét, mintha a testvére volna. Ehhez képest bénázok, mint egy megkergült bakfis. Mert kétszer felállt! Szóval nagy mázli kéne hozzá, hogy ha harmadszor is megtörténne, ne vegye észre. Ajh…ott szenvedek a vizes alsóval vacogva, a törölköző az ölemben van, a hátsóm biztonságban, bár eléggé összerezzenek, amikor jönne segíteni. Akkor belehúzok, a törölköző úgyis takar, ha az alsó megvan már könnyű. Ránk teríti a plédet, kicsit én is összevonom magunkon, de főleg világítok, a plédnél az irányítást átengedem.
- Ppersze
Nyögöm, világítok, láthatjuk merre megyünk, nincs gond, remélem nem fél. Most nem érzem magam olyan magabiztosnak, mint idefelé jövet. Franc…
- Dddeeehogy
Vacogom, kimerített ez a nap, olyankor az ember fázósabb, alapból az vagyok, de próbálok nem tudomást venni róla – csak a hülye nem venné észre. Én beleringok abba az önáltatásba, ha azt mondom nem, el is hiszik.
Liát mégsem könnyű meggyőzni, legalábbis a fürdőnél javasolja, legyek az első.
- Jó, gyors leszek.
A házban már nem kocognak a fogaim és reszket automatikusan, görcsösen a szám. A zuhany alatt ki tudom ereszteni a fáradt gőzt, bár nem húzom nagyon, eleget voltam ma már vízben. Fesztelenebbül jövök ki, még a vállát is átkarolom, egyforma a pizsamánk. Fürödni elengedem, de aztán átkarolom megint a derekánál (persze ott a tajkaró), már erősen le-leragadó szemekkel. Az ágyban, fekve nagyon rámzuhan a fáradtság.
- Akarsz beszélgetni? Ha gondolod…ha hmmm….
A mondatot sem tudom befejezni, elragadnak a színes álomképek, de ott tovább folytatódik és egy soha véget nem érő nap lesz!

// Köszi!!!! :*//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: "Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."   Today at 15:38

Vissza az elejére Go down
 

"Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni..."

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5

 Similar topics

-
» Kávézó és ivolda Csapos úrnak ajánlva

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-