Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Catmageddon || Josh&Demi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Catmageddon || Josh&Demi   Pént. Márc. 13 2015, 00:45

Az ember azt hinné, hogy egy fehér cicát igazán könnyű megtalálni. Hiszen fehér! Feltűnő, világít, főleg, ha rásüt a nap, néha még egy diszkógömbbel is felér a fénye. Meg amúgy is, az ember tudja, mit keres, lelki szemei előtt van az állatka alakja. Mindenki azt gondolhatná, ó, nem lesz nehéz megtalálni! Mindenki téved. Nagyon-nagyon téved a világ, ha ezt gondolja a fehér macskákról!
Ugyanis így esett a rémeset, hogy én most éppen egy kis étteremben járkálok négykézláb. A nagybátyámé a kellemes kis étkező, és nem hagyhattam otthon a cicusomat, hiszen egyedül szomorú lett volna egész nap. Pedig megígértem, hogy bejövök és csevegek, mert már régen láttak, én pedig nem akarok gonosz lenni velük. Nem tudom, mi olyan érdekes bennem, de felpakoltam a cicahordozót és mint Piroska a nagyihoz, olyan lelkesedéssel indultam meg. Aztán rájöttem a turpisságra, megint az unokatesóimra kell vigyáznom, csak most én jöttem ide, nem pedig ők hozzám. Nem mintha nem örülnék neki vagy szeretném őket igenis nagyon. Csak a 6 éves hármasikrekre vigyázni egy ilyen helyen nem lesz egy könnyű feladat, főleg egy cicával a nyakamban. Szerencsére a személyzet ismeri a gyerekeket, szóval segítenek benne.
De a cica kisurrant a dobozából. Valószínűleg fél, hogy a kis gyerekmancsok közé keveredik valahogy és agyonölelgetik, ezért elbújt. Lepasszolom a kicsiket, akik most egész jól elfoglalták magukat és éppen csacsognak a vendégekkel, és négykézláb, ciccegve szelem át a helyet, az asztalok alatt is átbújva, hogy minden helyet megnézhessek. Egyelőre még nincs semmi eredmény, de amikor meglátok egy fehér pamacsot, lelkesen mászok oda.
- Cicaaaaa! - Állapítom meg lelkesen, miközben a kavalkádban elkapom a kis édest és ki is egyenesednék, miközben magamhoz ölelem. Azzal a lendülettel ütöm be a fejem az asztalba és nyöszörögve simogatnom a helyét, majd kipillantok az asztal alól. Csak egyvalaki ül nála, valószínűleg az előbb felborítottam valamit, vagy csak az evőeszköz csörrent? Ajaj, nem tudom, félve pillantok ki.
- Őő... helló! - Vigyorodok el, amikor meglátom a férfi szép, kék szemeit... váó, nem is tudtam, hogy még gyártanak ilyen szép szemeket! Szóval máris emelem a cicámat, hogy az egyik fehér mancsát megemelve integessek neki az asztal alól.
- Én nem akartam ám semmi rosszat, csak cicát üldöztem, sajnálom ám, de nagyon, szóval már megyek is el, vagy nem is tudom, lehet, hogy akad asztaltársaságod, nem kell egyedül enned, mit szólsz hozzá? Tudok ám csendben is maradni. - A végét pedig azért teszem hozzá, hogy kicsit csábítóbbá tegyem az ajánlatot, mert lehet, hogy már most az idegeire mentem. Sőt, valószínű, hogy sikerült az idegeire menni, pedig nem is akartam. Szóval visszafogom a vigyoromat mosolygássá, miközben kikászálódok az asztal alól cicástól.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Catmageddon || Josh&Demi   Pént. Márc. 13 2015, 01:32

Valamelyik sráctól hallottam, hogy jó a kisvendéglő, ami az utcában van, ezért a délelőtti próba után oda térek be, és nem kerekezek át a városon. Javában folynak a próbák, egyenlőre leginkább röhögünk, mert most az a téma, egyedül is képes lennék eljátszani az egész darabot, tekintve, hogy már tudom a szöveget, és hát bárkit leutánozok már a csoportból. Már átbogarásztam az étlapot, és meg is rendeltem, hogy amit majd enni óhajtok, de eddig csak az ígéretet kaptam, hogy mindjárt kész, meg a pohár vörös boromat, amit a pörkölthöz rendeltem.
Lustán bámulok ki az ablakon, pedig a látvány inkább lehangoló: megint jönnek a felhők, esni fog. Biztos megint szarrá ázok a bicajon. A Jóisten azonban beelőz, vagy csak a reflexeimre kíváncsi: éppen csak nem landol az ölemben a vörösborom. A poharam ugyan vészesen megbillen, de már ittam belőle, így az asztalra sem csurran belőle, viszont az evőeszközeim egymáshoz verődnek, és a csörrenésre néhány tekintet rám szegeződik. Két pár éppen az asztal alól. Az egyik nem is emberi.
- Hello- billentem oldalra a fejem, és integetek, mint ahogy Jerry szokott a főcímben. (Ha már egy macskának is köszönök; bár egyáltalán nem hasonlít Tom-hoz!)
- Nagyon megütötted magad?- nyúlok a lány szabad keze felé, hogy segítsek neki a földről felkecmeregni.
A lány kissé flúgosnak tűnik. Ezt gondolom elsőre róla, amikor hadoválni kezd, és falajánlja magát asztaltársamul.
- Nem az én fejem fáj, csöppet se sajnáld!- nevetem el magam, és nyúlok a macskáért. - Kikhez van szerencsém? Én Joshua vagyok.
Gyengém a macska, Norát is imádom, de ez a fehér szőrmók sem egy utolsó. Valószínű, hogy a lányé, különben nem mászott volna be érte az asztal alá. Gyakorló gazdi vagyok, értem én a szitut!
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Catmageddon || Josh&Demi   Pént. Márc. 13 2015, 21:54

Nagyon kedves a delikvens, akit sikerült megzavarni. Úgy látom, még nem eszik, hála istennek nem borítottam ki semmit. Legalábbis nem ugrott fel a szétterülő ital elől menekülve. Igazából tök szimpatikus, hogy nem küldd el káromkodva, mint a legtöbb ember, aki csak véletlen tévedt az angyalok városába. Inkább visszainteget, én pedig jókedvűen vigyorgok rá, mert miért ne?
- Hm? Mi? - Egy kis feldolgozás szükségeltetik. Ja, hogy csak pár perce ütöttem be a fejem? Azt hiszem nem figyeltem oda teljesen. - Jaaa, hogy a buksim? Jól van, ütöttem már be csúnyábban is, nem tudok vigyázni magamra. De az ember lánya így edződik meg! - Nézzük a pozitív oldalát annak, hogy úton, útfélen esek-kelek, néha kicsit összetöröm magam, néha meg akad egy-két önjelölt hős, aki megment. Ó, mennyire hálás vagyok én nekik! Kéne csinálnom egy dicsőségfalat vagy ilyesmit, ahova felírom az összes ember nevét, aki valaha megmentetett valamitől, vagy magamtól. Igen-igen hosszú lista lenne... néha kicsit bánom, hogy egyedül életképtelen vagyok. Meg azt is, hogy egy rakás szerencsétlenség vagyok. De így legalább van okom folyamatosan társaságot keresni! Hogy legyen mellettem valaki, aki megment. Ha már ekkora egy tehetetlen hercegnő vagyok...
- Demetria vagyok, nagyon örvendek! - Mondom, már állva, mert elfogadtam a segítő kezet és hamar le is dobtam magam mellé, mert nem úgy néz ki, mint aki el akar üldözni. Én meg nagyon szépen tudok mosolyogni cserébe. De ahogy látom, nem én vagyok a nyertes. Joshua a cicához nyúl, valószínűleg, hogy kicsit megszeretgesse, ő pedig kellemes dorombolással, elégedetten konstatálja, hogy nem kell hiperaktív hatévesek elől menekülnie többé.
- Nahát, nahát, értesz a hölgyekhez, azt már látom! - Vigyorgok szélesen, mert hát lány cicussal van dolga. Az én kis hercegnőm, hogy mennyit kellett harcolnom érte, hogy tarthassak állatkát. Azt hitték, majd nem tudok vigyázni rá. Hogy elviszem magammal mindenhova és elhagyom. Hogy majd szaladhatok utána és sírhatok, ha nincs meg. Én pedig szomorú voltam, hogy ilyeneket feltételeznek rólam... hm... várjunk...
- Hogyhogy egyedül vagy? Ugye nem az a fajta ember vagy, aki szeret egyedül lenni? Szólj, mert akkor egyedül hagylak, ha ez a szíved vágya. - Mosolygok rá végül, a lehető legbájosabb mosolyomat elővéve. Ami szerintem esetlen és idióta mosoly, de az emberek szeretik. Én pedig szeretek mosolyogni, meg jó érzéseket kelteni az emberekben.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Catmageddon || Josh&Demi   Szomb. Márc. 14 2015, 03:28

Betérek egy vendéglőbe, amit a srácok a színházból ajánlottak, és éppen az ebédemre várok, amikor bővül az asztaltársaságom. Persze, ezt előre nem tudom, de nem kell sokat várni, a lány (és a macskája) az első kontaktus után (mikor is az asztalommal kerül testközeli kapcsolatba nem túl kellemesen) ezt a tudomásomra hozza.
Tetszik a macska (szép fehér), és a lány szeme (macskásan mosolygós, huncut fényű). Felsegítem a lányt a földről, aztán elrabolom a macskát a lány kezéből, és már össze is ismerkedünk. Nevetek, ahogy a balesetről beszél, látszik, nem jött tőle zavarba. Talán tényleg gyakran üti meg magát, ezért kezeli ilyen könnyen.
- Nagyon különleges név, görög regékben és mondákban olvasni hasonlót! Talán te magad is istennő vagy? - Honnan pottyant ide ez a szépség? Kicsit hízelgek neki, bár nincs megszeppenve, szó, ami szó!
Közben a cica vígan bújik a karomba, szaglászik, talán Nora illatát fedezi fel nyomokban rajtam.
- Nekem is van egy macskám, Nora a neve. És a tiéd hogy hívják? - Ha van is nyakörv az állat nyakában, nem férek hozzá, hogy elolvashassam. Demetria pedig kedvesen csacsog, és láthhatóan megnyugodott, hogy a macskája immár (jó) kezekben van.
- Nem igazán csípem a magányt, szóval, ha van kedved, ebédeljetek velem... - mosolygok a lányra, és simizem a macskát. Finom, puha, selymes szőre van. Szinte elnyeli az ujjaim.- Rendeltél már magadnak valamit?
Kicsit lassú a kiszolgálás, de állítólag megéri itt enni. Ha a válasz nemleges, magamhoz hívatom az egyik pincért, és étlapot kéretek Demetriának.
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Catmageddon || Josh&Demi   Csüt. Ápr. 16 2015, 22:35

Demetria alakít, de ebben semmi szokatlan nincs. Ahogy abban sem, hogy egyes szám, harmadik személyben gondolok magamra. Nem, nem vagyok véglegesen skizofrén, csupán szeretek úgy gondolni a dolgaimra, mintha valaki más csinálta volna. Hátha úgy objektívebben és komolyabban tudok véleményt formálni, megfigyelésben egész jó vagyok. De a gondolataim már megint kalandoznak, amin azonnal segíteni kell és visszakoncentrálni Joshra.
- Istennő? Hááát, nem igazán, de görög, na az vagyok, úgy félig. Anyukám mindkettő, de nem sokat sikerült belőle örökölni. - Mutatok végig magam egy színpadias mozdulattal. Nem, amikor valaki egy görög istennőt képzel el, biztos vagyok benne, hogy nem az én képem sejlik fel előtte egy csábos, combvillantós tógában. Igazából semmilyen szépségideálnak nem vallom magam, a bátyám véleménye pedig abszolút elfogult, rá nem hallgatok.
- Molly, az én kis hű cicuskám. Bár a családom többi tagja kivan a szőrtől és őt is csak miattam tűrik meg, szóval én vagyok az egyetlen mamája. Ezért nem szoktam sokszor otthon hagyni, mert tudom, hogy nem szeretik annyira, mint kellene. - Bár senki nem kérdezte az ég világon, gyorsan azt is megmagyarázom, mennyire szeretem őt, és miért van most itt, ahelyett, hogy otthon várná, hogy hazaérjek. Amúgy türelmes cicus, és nem lehet rá egy szavuk sem apuéknak, csak hát... apa mindenből a katonás rendet szereti és egy macska, ha nem akarja, úgysem csinálja azt, amit mondasz neki. Én viszont imádom a kis állatkákat, szőrmókokat dögönyözni.
- Nanáá, ma még csak egyszer ebédeltem! - Csicsergem neki kedvesen és lelkesen, mert ha valami, amit imádok, az a kaja. A mottómnak is ennek kéne lennie: "I'm on a seafood diet. I see food and I eat it." A kérdésre megrázom a fejem, óó, kaja, az még nem igazán jött össze eddig. Igazából szerintem személyes rekord, hogy eddig kibírtam kaja nélkül. Josh pedig máris szól a pincérnek, hogy kérjen nekem étlapot, én pedig csak gyors végigfutom, hogy most éppen mit kívánok. Igazából már kóstoltam mindent, de valami olyasmit rendelek, amivel jól megtöltöm a pocakom és elég kiadós, hogy az uzsonnáig kibírjam vele.
- És mondd csak, Josh, mit kell tudnom rólad? - Kérdezem, miközben előre hajolok, a könyökeimet az asztalra támasztom, államat pedig tenyereimbe fektetem, úgy mosolygok rá. - Te vagy a gonosz bácsi, akitől mindig féltettek a szüleim? - Kérdezem, csak úgy mellékesen, mert az, hogy Molly kedveli, sajnos még nem életbiztosítás. Bár ki tudja, még sosem teszteltem... épp itt az ideje!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Catmageddon || Josh&Demi   Pént. Ápr. 17 2015, 02:43

Bár éppen lehangolódni készülök, mert esni készül, és ez azt jelenti, délután menthetetlenül elázok. Az eget vastag felhőtakarók borítják, az asztalomat meg egy egy lány. Fel. De csak majdnem. Nem billen olyan nagyot, hogy baj legyen, viszont valami koppan is, nem csak az evőseszközök csörrennek össze.
Megjelenik Demetria, meg Molly, hiszen gyorsan be is mutatkozunk, és asztaltársak leszünk. Szokatlanul vidám társalgásba kezdünk, tekintve, hogy nem ismerjük egymást. Akkor kezdjük az elején. Ősök.
- A genetika nem válogat- javítom ki, felemelem az ujjam. Ha a látszat csal is, a gének benne vannak. Bár istennőnek nem látszik, legalább olyan szép, és a neve... hát árulkodó, na.
A macska az ölemben köt ki, Demetria az oldalamon. Fordított helyzetet is el tudnék képzelni, de ezt csak a beteges fantáziám mondatja velem. Amúgy jó fiú vagyok, bárki megmondhatja. Egyesek szerint túl jó. A macska bír engem, Demetria sem akarta még kikaparni a szuemem, ezért, ahogy leül, én bátorságomat összeszedvemeghívom ebédelni.
- Szóval, csak egyszer?- felkacagok. Hát hányszor szokott ebédelni? Ránézésre nem tűnik olyannak, aki túlzásba vinné a kalóriabevitelt. De aztán megrázza a fejét. Na, ha így, ha úgy van, étlapot kérek, ő pedig választ magának valamit. Molly dorombol az ölemben, Demetria ragyog az asztalomnál. Remélem, nem azért, mert most fosztott ki.
Aztán kislányosan az asztalra könyököl, és ezen megint nevetnem kell.
- A mondat egyik fele abszolút hamis, a másik igaz is lehet... - törje egy kicsit a buksiját. Amúgy a mondat abszolút hamis. Bár a fene se tudja. - Milyen bácsiktól féltettek a szüleid? - Csak a biztonság kedvéért. Nem úgy tűnik, mint aki megijedt volna tőlem. Jó volna tudni, ez csak dac a szülei felé vagy esetleg szimpátia. Esetleg mindenkivel így viselkedik? Nem szokványos, hogy lányok az asztal alá bújjanak egy étteremben. Oké, a macska...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Catmageddon || Josh&Demi   Today at 15:39

Vissza az elejére Go down
 

Catmageddon || Josh&Demi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-