Agybajt kapok ettől a csávótól. Már Sebastiannak is említettem, de akkor még nem hittem, hogy hosszabb távon is együtt kell vele dolgoznom. Amúgy sem modelleket akarok fotózni életem végéig, de sajnos kell a gyakorlat ez pedig egy jó cég, jó megbízással, ha pedig jó képeket készítek jó ajánló levelet adnak majd. Nekem pedig kell az ajánló levél. A lány sokkal normálisabb. Profibb és nem csak beképzelt. Tudja mit kell csinálnia, hogyan kell azt. Vele sem először dolgozom együtt... de vele soha nem is volt gondom. Na meg ő a szememnek is érdekesebb látvány, mint ez a magamutogató majom, akin valójában annyi izom sincs, mint rajtam. Pedig én sem gyúrok, nem is lenne szép, ha nő létemre kigyúrnám magam, de könyörgöm. És persze lányok ezrei ledobnák neki a bugyit, csak mert a kimázolt képe egy magazin címlapján szerepelt.
Végre kikapcsolom a gépet Mr. Tökéletlenülbarom pedig rögtön oda is fordul a modelltársához, hogy most neki csapja a szelet. Egy darabig figyelem, miközben összepakolok, aztán megsajnálom a csajt, bár lehet őt nem zavarja annyira, hogy így rámásznak, engem az is idegesít, hogy hallgatom, így könnyed léptekkel közelebb megyek, és megszólalok.
- Allegra, a következő fotózás előtt szeretnék valamit megbeszélni veled. Ráérnél egy csésze kávé erejéig?
A kávé az aduászom. Megfigyeltem többször is, hogy azt iszik, és mivel elég sok kávé függőt ismerek, azt is észrevettem, hogy ő is nehezen mondana nemet a fekete löttynek.
- Elkenődött kicsit a szemkontúrod, menj mosd le! - pillantok rá a srácra is, s bár egyáltalán nem történt ilyesmi, az ahogy a szeméhez kap a szavaimra bőven elég, hogy mire kiér az öltözőbe szörnyen nézzen ki. Amatőr. De tényleg.
- Bocs. Enyhén idegesít - mosolygok rá a lányra ismét, aztán a korábbi válaszától függően pakolok össze és reményeim szerint vele együtt ülök be a sarki kávézóba.

Nem tudom eldönteni, hogy azért ilyen rideg néha, mert unja a helyzetet, vagy valóban ilyen. A kamera előtt egy angyal, de az a lány, aki elfogadja az ajánlatom teljesen mást sugároz. Ez persze engem nem tör le a srácra fogom, aki egyértelműen szörnyű és ebben láthatóan egyet értünk, így sokkal vidámabban indulok a kávézófelé. Bár a társaság csendes, csak cigarettával kínál. Amit egy fejrázással utasítok vissza. Azon agyalok pontosan mit is fogok neki mondani. Mert valójában nem a munka miatt akartam vele beszélgetni, csak pár kellemes percet szerettem volna magunknak. Kicsit jobban megismerni, megtudni mi érdekli... Mondjuk, hogy "randi" a lánnyal, aki tetszik. Persze nem hivatalos és ő még csak nem is sejti.
A kávézóba érve egy cappuchinot kérek, megvárom még ő is rendel, aztán rápillantok, mostanra kész kéne lennem a tervvel, de nem vagyok, így mással kezdek:
- Fáradtnak látszol. Mennyi idiótaságot súgott a füledbe, amíg fotóztalak titeket? - érdeklődöm kedvesen és nagyon megértően, átérzően pillantok rá, elvégre borzalmas lehet ilyen amatőrökkel együtt dolgozni. S ha már ide jutottam gondolatban erre is rákérdezek.
- Egyáltalán miért őt választották a sorozathoz? Annyira... amatőr. Nagyon zavaró, ha egy beállítást ennyiszer kell lefotózni. Ha egy profibb valakit tettek volna melléd, fele ennyi időre nem lett volna szükség. De most attól tartok sok lesz az utó munkám is - sóhajtok egyet, és megrázom a fejem, ezzel is kifejezve a nem tetszésem. Hiába. Egyszerűen nem volt könnyű nap. Kíváncsi vagyok ő mit gondol. Amíg pedig csacsog, addig kitalálom mit is akarok tőle. Persze nem valójában... arra vannak elég konkrét elképzeléseim.