Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Vas. Máj. 17 2015, 17:34

Egen, végülis a szeretre sem jó rágörcsölni, lassan én is belátom, hogy van abban valami, amit Lia és most Josh is próbálnak a tudtomra adni. Liát nem kell megváltoztatni, én támogatóan akarok mellette állni bármi van.
Biccentek.
- Nem is akarom, hogy más legyen, kösz a tanácsot, megfogadom…igyekszem.
Igyekszem nem a fejére nőni azzal, hogy ugyan már, nézze meg a fényképeket, a tükörképét és a lelki világát, milyen nagyszerű, talán elég, ha csak mondogatom és simán éreztetem, elvégre okos, jól mondja Josh és akkor leveszi mi a szitu.
Tovább haladgatva, kicsit cukkol az aggodalmammal, mármint, hogy én gondot fordítok rá és annak ellenére kicsit elpirulok, hogy tudom, hülyéskedik. Megforgatom a szemem, vicces kézmozdulattal vállvonós gesztus teszek, hogy hát egen, nem szándékoztam neki szerelmet vallani.
- Nehezen mutatom ki Josh, de már tudod.

Nekem nem tűnik merésznek, vagy kínosnak a szex téma, csináltam mint a nyulak, naná, élvezi az ember, csak épp sokszor nem emlékszem lett-e volna bennük valami plusz, avagy túl megszokottá vált. Mondom ezt én amnéziával, néha olyan röhejes, lehet egyszerűen csak nem emlékszem.
Rápillantok, pislogok.
- Dehogynem, nem vagy szűz.
Kicsit elröhögöm, valahogy bénának képzelem a szüzeket, előítélet, tudom. De az ő korában, ezzel a fejjel és stílussal, úgy, hogy ő Rómeó, nem is feltételezném. Rómeó is dugott ezerrel.
- Bocs, csak azért gondoltam, mert úgy fejezted ki magad irigylesz, hogy mondjuk elfelejtettem milyen az első és újra átélhetem. De ennyire nem kemény az amnéziám, az első tök rég volt és emlékszem, az utolsóra barátom, viszont nem. Habár…
Ha Lia mostoha mamija volt, akkor valami csoda folytán, de. Összeszűkítem a szemem.
- Az utolsó nem volt jó, szimpla érdekek vezéreltek, ráadásul nyomtak a nő szilikondudái, nem szeretem a műmelleket.
Közlöm lazán, aztán rápillantok ő mit gondol erről. Josh kicsit negatív, hogy a szemét pasikra bukó lányok nem valók hozzánk. Hát lehet ő már rendes gyereknek született eleve, de én nagyon nem, a jóságot kb úgy tanulnom mit anno a szorzást.
- Josh, nyugi, meglátod jönni fog, akinek jönnie kell.
Engem meg hagyjunk, tök külön lehetetlen fejezetnek érzem magam.
Kis buta kézmozdulatot teszek, mintha varázsolnék, de Josh kételyeit van egy olyan érzésem nem fogom tudni eltüntetni. Biztatni azért még lehet, nemtom miért gondolkodik ennyire végletesen, fiatal még, előtte ezernyi lehetőség!

Pl az éneklést nagyon jól nyomja és egy idő után már egyáltalán nincs szüksége az én háttérnyikorgásira. Le is ugrom elé és cseszve a következményekre elengedem magam, ahogy régen a koncerteken. Most is olyan, nem zavar, hogy nincs mellettem senki és neki csápolok, nagyon jó, meglepően szuper, hatalmas konkurencia lenne, ha most berobbanna és mondjuk még mindig zenélnék. Nagyon beleélem magam, először a tombolásba, aztán a saját produkciómba és a fájdalom el is száll, mintha nem is létezne, ebben a zsongásban, pezsgésben, bizsergésben, egyszerűen nem számít semmi. Szerintem Joshnak is ki kéne próbálnia, annyira jó átadni magad a hanghullámoknak és kicsit megszűnni, akár úgy, hogy tombolsz, akár úgy, hogy kiadod magad és magadból azokat a hangokat, amiktől könnyebbé válsz. Legalábbis nálam így működik, úgyhogy zihálva, vörösen, káprázó szemekkel ingok meg mellette. Átkarolom Josht, ez nagyon jól jön, mert egy pillanatra úgy érzem nem tudok tovább állva maradni. De hát fenébe, akaraterő kérdése, megszívom az alsó ajkam és átszellemült vigyorral bámulok rá.
- Igen? De…csak azért mert ezt játszottuk már nagyon régen. Tényleg? De tuti lenne! Rock volt az is, változó, általában a komolyabb szövegekben voltam jobb, meg szerettem a felemelőt, de voltak durvábbak, kicsit metálosak, mikor milyen kedvem volt, vagy milyet akartak, írtam egy csomót, volt rengeteg, általában váltogattuk, például öt gyors pörgős után egy lassabbat.
Zihálom kipirulva.
- Nah, gyere, csináljunk valamit közösen is, nézd, egyre többen jönnek.
Valóban, érkezik némi közönség, szerintem már Josh száma becsalogatta őket, bár most rohadtul nem érdekelnek.
- Pl mit szólnál a We are the championshoz?
Fordulok felé nevetve, mert az mekkora poén lenne már, így vállvetve meg minden!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Szer. Máj. 20 2015, 22:03

Reeven jó srác. Egészen másmilyen, mint pl. Sebastian, de fokozatosan egyre személyesebb dolgokról vagyunk képesek egymás előtt beszélni, és ez olyasmi, amit nem tudok megtenni akárkivel. Vagy ha akarom is, nem megy... Ez olyasmi, mint valami egymásra hangolódás, erőltetni nem lehet, jön magától, vagy nem...
Reeven szinte bálványozza az unokanővérét, bár arról fenntartásai vannak, hogy Sebastian alkalmas partnere lesz-e neki.
Bármilyen furcsa, úgy tűnik, valahogy engem is beengedett a köreibe, a magam részéről így magyarázná, hiszen képes az aggodalmát kifejezni, ez pedig azt jelenti, nem közömbös neki, mi van, vagy mi lesz velem. Kicsit húzom ezzel kapcsolatban az agyát. Ha nem is olyan laza, mint Sebastian, nem tagadja, hogy ráhibáztam a dologra, és mindezért kap tőlem egy kedves vállon veregetést (közben magamhoz is húzom egy kicsit), de ez így elég pasis marad. Remélem, ő is így látja.

Van egy másik téma, szinte mumusként kerülget, hál~Istennek, Sebastian mellett már volt időm edződni, így nem hoz zavarba, amikor felvetődik közöttem meg Reeven között is, bár ha elmondanám, mekkorát téved velem kapcsolatban, biztosan megint okádni kezdene. Inkább megint más oldalról közelítem meg a kérdést.
- Az első szexuális élményem teljesen rendben volt, szóval nem bánnám, ha újra meg újra átélhetném...- mondom neki vérlázítóan komolyan. Hogy az első egyben az utolsó is, ez az én titkom marad.
- És az utolsót is bármikor megismételném. Nem volt benne szilikon, az biztos!- csak az ég le ne szakadjon! (Már nem a szilikon miatt, hanem mert úgy teszek, mintha tapasztalt róka lennék. Pedig ha figyelt rám, tudja, hogy nem...)
- Ezt ki sem nézném belőled- érdekből dugni? Lebiggesztem a szám. Ez nem ítélet, egyszerűen csak meglepett.
- Mindenkinek jár a boldogság...- vonom meg a vállam és mosolygok. Nem vagyok letörve, hogy várat még magára. Amúgy meg egész kiegyensúlyozottnak érzem magam, tök jó barátaim vannak (talán már kettő is), másnak egyetlen igazi barátja sincs egész életében.
És ha nem is veszi magára, bizony a jóslatom neki is szólt...

Berobbanunk abba a bárba, és hamarosan már együtt nyomjuk. Bár magamra hagy, csak a színpadon, mert nála lelkesebb közönséget keresve sem találtam volna jobbat. Ki is nyújtom neki a mikrofont, amikor a tömeg zúgása lenne a lényeg, (ezt nyomja a háttér is), nevetve nézem, ahogy csápol, engem is felbuzdít, hogy ugrabugráljak, ahogy a klipben az a ... akárkicsoda, nem jut eszembe a neve. Ja, Leto.
Aztán ő jön, én csápolok, jó kis zene, kár, hogy most nem elég hosszú a hajam, nagyon lehetne rázni a fejem, ahogy a rockkerek szokták. Felugrok hozzá a színpadra, amikor befejezi, ő pedig szinte nekem esik. Liheg, de boldogságtól ragyog az arca. Meg is érdemli a dícséretet, szerintem jobban nyomta, mint én.
Összekapaszkodunk, nevetünk, a bárban meg lassanként egyre többen lesznek. (Biztos nem miattunk!)
- Azt teszel be, amit akarsz, ha tudom, úgyis bekapcsolódok!- vonok vállat. Jöhetne Britney Spears is, már mindegy...
Egy Queen számot tesz be, régi szám, ismerem, most ketten nyomjuk, teljes átéléssel, összekapaszkodva. Ó, basszuskulcs, régen eresztettem már ki így a hangomat. Reevennel mégis tökéletes egységet alkotunk, a hangunk jól kiegészíti egymást. Vége a számunknak, egész nagy taps a jutalmunk.
- Na, másszunk le, igyunk, adjunk teret másnak is, aztán jöjjünk vissza...- adom neki az ötletet.- De most énekeljünk olyat, amitől leesik a csajok bugyija!- kacsintok rá. Bevallom, nagyon tetszik ez a játék.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Hétf. Máj. 25 2015, 15:13

Már azt hittem nekem ugrik, amiért nem csípem a franciatanáromat, de egy férfias ölelésben végződik, amit én is jól veszek annak ellenére, hogy érintés és azokat hülyén kezelem. Most kicsit nekidőlök, jól esik, vidám leszek tőle, el is felejtem, hogy nem minden volt köztünk teljesen rendben még az előbb.

A szexről kezdünk el beszélni, ami nekem nem ciki, gondolom neki sem, jó arcú srác karrierrel, csak túl szerény és önbizalomhiányos egy csöppet, komolyan nem értem mit szívnak ezek a tagok? Lia is, ő is. Össze kéne hozni őket…
- Nah, milyen király!
Bokszolom most én vállon finoman, ezek szerint neki kb felejthetetlen kategória volt az első. Szerencsés fickó, nem mindig tud úgy összejönni.
Sokatmondóan bólintok, hogy neki az utolsó sem volt gáz, szinte irigylem. Basszus már… nem értem mit barátnőzgetek, lehet csak ki kéne rúgnom a hámból. Én nem érzékeltem, de így végülis másfél évet vesztettem. El kellett volna kapnom a felsőbb éves csajokat francia után…
Kicsit elkeserítem az érdekből dugással, lebiggyed a szája, mintha közöltem volna kleptomániás vagyok és nálam a tárcája. Pedig már nem, nem annyira, legalábbis lakásokból és emberektől nem lopnék…csak Roobin Hoodosan. Nade visszatére Lia mostohaanyjára.
- Nem pénzért, meg nem magamért, persze nekem sem jött rosszul, ha érted, de más állt a háttérben. A csaj nem illet a családba, főleg, hogy el tudtam csábítani, ráadásul nem is volt akkora kihívás! Lia apjának a nője volt, szóval a mostohaanyja, szerencsésen repült, miután nem ment át a tesztemen, nekem is volt egy jó estém, pipa.
Húzok a levegőbe egy kis pipa jelet. Lia apja utál, de nem is az ő kedvére akarok tenni, a családi jópofizásokról már régen lemondtam. Ez nekem nem ciki, persze Josh lehet elküld a francba, vagy meggondolja magát, jobb ez így…Liának volt igaza. Vagy engem kedveljen (tudjon kedvelni valaki mást is Sebastianon kívül) vagy ne, nem fogom vele is eljátszani, amit Lizzyvel, akinek fogalma sincs ki vagyok valójában…
- Persze!
Biccentek a boldogságra, nem is sejtem, hogy ha legközelebb találkozunk, teljesen másképp fogom gondolni, abban a hitben ringok jó (lesz) nekünk.


A rögtönzött koncertek jól sikerülnek, kicsit túltombolom magam az övén, de a sajátomra is jut még szufla, főleg, hogy énekeltem ezt a számot már párszor, elég jól megy.
Azt mondja, tegyek be olyat, amilyet gondolok, hát a we are the champions (bajnokok vagyunk!) eléggé passzol, bár többször majdnem elröhögöm magam, ahogy karom felemelve hősiesen éneklem, mint valami himnuszt, néhol hatásosan rezegtetve a hangszálaimat. Remélem ő is így élvezi, én ezt már poénnak veszem, persze így is jó, összecseng a hangunk, a végén pedig a magasba rántom a kezét, a tapskor, igen mi vagyunk a bajnokok! Mintha versenyt nyertünk volna. Ezt biztosan, ha a meghallgatáson el is buktunk, én tuti, de Josh lehet benne van, jobb volt.
- Menjünk…Oké!
Villan fel a szemem, bár nemtom konkrétan mi az, amitől eldobnák. Ha várunk legalább többen lesznek, nagyon esélyünk van, a lábam se ártana pihentetni.
Most sokkal inkább bicegek, kicsit az ajkam is harapom, csak akkor engedem el, ha leültünk és már ő is láthatja.
- Hol tanultál énekelni? Tök jól megy! Mindig szerettél, vagy csak úgy a véredben van?
Kérdem vidáman, igyekszem nem kimutatni, hogy fáj a lábam, ha megpihen, jobb lesz.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Kedd. Máj. 26 2015, 23:46

Úgy hiszem, nem állhat közénk egy hit, hogy egyazon személyről másképpen vélekedünk. Én bírom Sebastiant, és kedvelem Reevent is. Remélem, hogy egyszer Reeven is rájön, Sebastian nem olyan katasztrófális, ahogy ő vélekedik most róla. Úgy tűnik, ő is megbékél, ahogy kissé megölelgetem, mert egy pillanatra érzem a súlyát, hogy rám bízza magát, és utána megint könnyedebb hangvételben tudunk beszélgetni, pedig a téma eléggé... Khm. Kihasználom a nyelvi lehetőségeket, hogy kedvemre csavarhatom a szavakat, hogy nem hazudok, mégis ferdítem egy kicsit az igazságot, de ezzel nem tűnök legalább totál vesztesnek. Amúgy valószínűleg az igazság sem nagyon szegné kedvét Reevennek. Nem a szexuális kalandjaim száma az, ami meghatároz engem.
A vállba boxolás váratlanul ér, nem az ereje miatt (hisz az alig van neki), hanem mert máris lelkiismeretfurdalásom van, hogy sokat képzel rólam, és a képességeimről. Nem én voltam jó, a partnerem volt jó... Ah, francba is, túl kéne lépni már rajta, hiszen ő is túllépett rajtam. Ez nem is kérdés.
Reeven szókimondó, olyan dolgokba is beavat, amihez nincs közöm, és ami alaposan meg is lep vele kapcsolatban. Például ez az ügy Lia mostohájával...
- Azt hiszem, jobb, ha ezt nem értem...- nevetem el kínosan, mert nem értem miféle tesztről beszél. Bár elhiszem, hogy jó szándék vezette, de talán nem a megfelelő eszközöket választotta, hogy véleményének hangot adjon. Vajon belegondolt, kiket bántott meg vele?
- Liának elmondtad? Megviselte? - a kíváncsiság szól belőlem. Sebastian szerint Lia érzékeny lány. Lehet, hogy szerette azt a nőt. Reeven vajon azt hiszi, neki mindent szabad? Nem tudom, én kedvezően fogadnám-e, ha valaki így avatkozna bele az életembe.
A boldogsághoz azonban mindenkinek joga van, ez kétségtelen. És meglehet, Reeven látja helyesen a dolgokat, és tényleg szívességet tett valakinek (Liának vagy az apjának, lényegtelen).
// Ne lásd feketén a jövőt!//
A bárban hatalmasat szólózunk, majd duettezünk, Reeven olyan beleéléssel énekel, hogy sokszor arra gondolok, túljátssza az egészet, és a nevetés kerülget, de elrondítani a dolgot nem akarom, inkább én is harsogok jó kedvvel, felszabadultan. A színpadiasság akkor nyilvánvaló, amikor a magasba löki a kezünk, közösen maghajlunk, majd lelépünk...
Ahogy az asztal felé megyünk, észreveszem, hogy kicsit biceg, és az arca is sápadtabbnak tűnik, mint amilyen az előbb volt (hiszen ki volt pirulva). Eszembe jut, hogy ugrált, miközben csápolt, és akaratlanul is a mankó jut eszembe. Mintha túlterhelte volna mára magát: először a harc a gúnyolódokkal, aztán ez a kimerítő szereplés... De vidámnak mutatja magát, a hangja is becsapna, ha nem látnám a szemét.
- Reeven, elfáradtál? - kérdezem, kicsit aggódva. Rendelek megint sört, hozzá ropit, pogácsát.
Ha megnyugtató válaszokat ad, vagy megbizonyosodom felőle, hogy a fájdalom a túlterheltségtől van, és múlandó, a kérdésére csak azután válaszolok.
- A gimiben volt egy amatőr színjátszó csoport. Minden évben előadtunk valamit. Nem voltam ott mindig, mert lefoglaltak az otthoni tennivalók, de volt néhány darab, amiben énekeltem..., azt mondják, egész jól. Bár nem vagyok kiemelkedően tehetséges, a hallásom jó, könnyen megtanulok és visszaadok bármit, amit hallok. Akár prózában is. Egész jól utánzok színészeket, például... - mindezt nem tartom különlegességnek, noha néhány embert már megnevettettem vele. -Neked ki a kedvenced, melyik színész?
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Csüt. Máj. 28 2015, 18:56

Asszem Josh nem nézi jó szemmel a mostohamamival való affért. Pedig azzal kapcsolatban tényleg nem érzek megbánást. Igaz, hogy gátlástalanabb időszakom éltem, de akár ma is megcsinálnám. Sebastiant így nem tudom próbára tenni, de a szilikoncica likvidálásával mindenki jól járt. Nekem is volt egy nem oly rossz estém, a nőnek is, Lia apjának kinyíltak a csipái, Lia megkapta, amit akart.
- Pedig nem bonyolult, lényeg, hogy a csaj megbukott a Reeven-féle teszten.
Jó kérdés, már nem tudom hogyan tudta meg, ráncolom a homlokom, nem emlékszem.
- Tudja és nagyon örült. Főleg miatta csináltam, rühellte a csajt, boldog volt, hogy végre kidobták. Mindenki jól járt, még az apja is, hosszútávon, meg fogja érteni. Minek legyen egy olyan nővel tartós, komoly kapcsolata, akit el tudok csábítani? Megértette, hogy miért van vele valójában… Lehet kicsit kegyetlen módon szembesült, de inkább mint, hogy jobban belelovallta volna magát, még ennél is, csak fájdalmasabb. Lehet nem is én voltam az első, vagy egyetlen, akivel felszarvazta.
Vonok vállat, Miss Műciciből kinézem. Jó biznisz volt, mindenki nyert, sosem tennék olyat, ami Liánk ártana, vagy megviselné.
Persze nem kell, hogy ettől jobb színben lásson, én így fogom fel, számomra nem létezik erkölcs, ha azt szilikon alapokra helyezik, elítélhet, igazából bárki, ki nem szarja le? Végülis arról, hogy megértsenek – még ha ez tinisen is hangzik – már nagyon rég letettem.

A műsorát végigugrálom, aztán én élem ki magam, végül elbaromkodom ezt a baromkodós számot, hisz olyan patetikus és megérdemeljük!
Nekem nem tűnik fel, hogy ez rossz lenne, ez olyasmi, ami inkább poén, mint komoly dolog. Haveros, részeg.
Tántorgom vele leülni egy picit, éppen kapóra jön, eléggé kifulladtam, jobban hasogatnak a lábaim, az egész fájdalom intenzívebb, de csillapodik, amikor leülünk.
- Csak egy kicsit, nem vészes
Mondom gyorsan, kicsit félvállról. Észrevette… Most már nem harapdálom az ajkaim, hanem próbálok róla teljesen megfeledkezni.
- Hm, igen, sejtettem, hogy voltak már szárnypróbálgatásaid. Nagyon jó, akár musicalszínész is lehetnél.
Az elég jó dolog szerintem, simán megformálna bárkit.
- De jó! Szerencsés a jó memória, ha sok szöveget kell tanulni. Naa, utánozz valakit
Ezeket mindig imádtam. Régen, nagyon-nagyon régen is kedveltem az utánozós műsorokat.
- Ööö asszem Robin Williams és Jhonny Deep, meg Keanu Reeves
Jut eszembe, hogy a Mátrixot, a Constantinet nagyon szeretem.
- Robin Williams egyszerűen zseniális, tud rettenetesen vicces, de megható is lenni, Deep az hülye, de a hülye ötven árnyalatát hozza, Keanu meg, az az ember bármit csinál, tök menő. Neked? Utánozhatnád őket is.

Persze lehet nem fog belemenni, akkor csak összevetjük a véleményünket. Érdekel az övé, annyira, hogy észre sem veszem, hogy mit rendelt.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Kedd. Jún. 02 2015, 20:51

Bár nem ismerem a szereplőket, sem az élethelyzetet, kicsit furán nézek rá, amikor azt mondja, elcsábította Lia mostoháját. Képzeletemben először egy idősebb nő képe jelenik meg, mint felelős szülő, de ahogy Reeven beszél róla, egyre inkább az a gyanúm támad, megint rossz nyomon járok.
Leesik a húszfilléres, amikor Lia reakcióját ecseteli, mert kiderül, a mostoha nem igazi mama féle nő, hanem valami csaj, gondolom, nem túl öreg, bár a korát nehéz lenne megsaccolni. Hogy Reeven ítélete és véleménye mennyire helytálló, megint csak nem tudom, de azt elhiszem neki, hogy Lia örült. Szilikoncici, könnyű vér...
- Talán igazad van...- mondom bizonytalanul, de érezheti, nem neheztelek rá. Azt hisezem, világosabban látom a helyzetet, pedig semmit sem tudok. Egy biztos, nem egy régi ügy fog kettőnk közé állni.

Egy-egy szóló után lenyomunk egy duettet is, remekül csináljuk, túlzottan is jól, totál belemelegedve, elfeledkezve arról is, hogy hányan bámulhatnak és hallhatnak minket. Reeven kipirult és lihegve kapkodja a levegőt, de ezeket én is csinálom. Amit nem, az a bicegés. Megfeledkeztem róla, hogy Reeven bottal jár, olyan jól csápolt és ökörködött a színpadon, hogy meg is feledkeztem róla, és húztam-vontam magammal a közös szám alatt. Kissé felelőtlennel érzem magam miatta.
Elbicegünk egy asztalig, leülünk. Szerencsére, Reeven jól kezeli a helyzetet (vagy jól tagadja a fájdalmat), de hamarosan már újabb korsó sörök társaságát élvezzük, és én magamba nyomok néhány pogácsát is. Kell az, különben fejembe (és lábamba száll) az ital...
- Jaja, az opera nem az én stílusom, de a musical egész jó...- bólogatok nevetve. Egyébként csípem én a komolyabb zenét is, de mégis a rockzene a legjobb- De te is jól nyomod, nagyon tetszett az előadásod!
Amikor elmondom, hogy az utánzással kezdődött minden, Reeven szeme mintha felcsillana, és úgy kér, utánozzak valakit. A kedvenceivel akarom kezdeni, és örülök, hogy éppen Robin Williamsat említi, mert őt én is nagyon kedvelem (kedveltem, RIP). Az egyik kedvencemet veszem elő a repertoárból, mert szerintem nagyon vicces, bár hadarni kell, nem okoz problémát. A szöveget ugyan nem tudom maradéktalanul pontosan, de olyan sok zöldség van benne, hogy észre sem vehető, ha valamit kihagyok, vagy a saját szövegemmel pótolom ki... Különben is a legjobb, ahogy Robin Williams grimaszol és gesztikulál. Őrületes pasi. Meglehetős élvezetettel vetem bele magam a szerepembe...
- Na, akkor most nyisd ki a füled... Jó reggelt, Vietnám!
//https://www.youtube.com/watch?v=LK5vpM6pOLM//
Johnny Depptől egyértelműen a mindig részeg kalóz figuráját hozom, Keanuval azonban gondban vagyok, mert ő többnyire drámai vagy romantikus szerepeket játszik. Nem sok filmjét láttam. (De lehet, hogy Reeven már úgy nevet, nem is lesz szükség rá. Kiderül)
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Csüt. Jún. 04 2015, 11:12

Josh talá nem helyesli a dolgot, de nem volt benne, kívülről az ember másként látja. Elmondtam a véleményem és Liát megmentettem ezzel az egésszel. Még mindig szentül hiszem ezt. Szilikonmacákat megdugni nem nagy kunszt és a dokihoz is jobban illett volna valaki normális. Ennyit erről, kap egy biccentést.

A fellépések jól sikerülnek, kitombolhatjuk magunk, ő is, én is. A végére nagyon elfáradok, de az álcázás mestereként vigyorgok akkor is, amikor sziszegnem kéne. Elnyomásban vagyok a legjobb. Ahogy leülünk, már tudom nem pusztulok bele és ez a lényeg, felesleges köröket nem futok. Minden, ami fáj, elmúlik. Ami fizikailag. Az érzelmekhez nem értek…
Elém kerül egy sör valahogy, tutira be fogok rúgni, kihánytam a zöldségeket. Na nem baj, vigyorogva kortyolok bele és kérdezgetem a pogácsaevő Josht honnan szopta a tehetséget.
- Ugye-ugye? Miért nem próbálsz ki egy olyat is?
Nyitottnak tűnik etéren, simán jelentkezhetne musicalbe.
- Jah, hát már négy éve zenélek, volt időm belejönni, de annyira nem vagyok jó, hogy komolyan vegyem.
Legyintek, szintem vannak hamis hangjaim, nem vagyok egy Curt Cobain, vagy egy Axel Rose, vagy akár Alex Band. Amatőrködve nem rossz, de nem hiszem, hogy ezzel így többre juthatnék. Majd az iskola és a fényképészet, kicsit megfoghatóbbak, mint ez a zenélgetés téma.
Kiderül, hogy JOs jól utánoz és már kezdi is, nem kell sokáig unszolnom. Közelebb hajolok (fogalmam sincs róla, hogy meghalt Robin Williams) aztán kacagva dőlök hátra a székemen. Nagyon kééész és folytatja. Fuldokolva kacagok, még jó, hogy nem iszom közben, mert a fülemen és az orromon folyna ki. Röhögve ráborulok az asztalra, persze felkönyökölve, mert közben őt nézem, ahogy Robint és Deepet nyomja. Végül már a szemeim is bekönnyeznek.
- Hát ez állati. Ahhh Josh…
Nem bírom abbahagyni a röhögést, olyan mint egy roham, végül nagy nehezen, zihálósan sikerül csak, a szemeim törölgetve.
- Neked kik a kedvenceid és miért?
Kérdezem rekedten.
Erre még nem válaszolt. Vagy igen? Csak nem most? Kezdenek kicsit összemosódni a dolgok.
- Mert akkor én is utánozhatom és majd röhöghetsz azon mennyire béna vagyok, de pl Gollamot jól tudom utánozni.
Mással szerintem még nem próbálkoztam. Azt szeretném, ha ő is nevetve. Meg megbeszélnénk ő kiket és miért szeret.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Hétf. Jún. 08 2015, 20:27

Az éneklés (vagy inkább a vele járó ugrálás) kifárasztja Reevent. Akkor is feltűnik, amikor próbálja leplezni. Kicsit haragszom is magamra (és rá), hogy elfeledkeztünk a lábáról. Mondjuk én kevésbé tudom, mennyi terhelést bír el, de ezután majd jobban figyelek. A bicegés és az elnyelt fintor nem jó jelek. Reeven azonban férfiasan tűr, én meg úgy vagyok vele, én sem szeretem, ha túlságosan gyámkodnak felettem, talán Reevent sem abból a fából faragták. (Talán picsognia kéne...)
Leülünk, valami rágcsát és sört rendelek.
- Ó, bakker, elfeledkeztem, hogy nem ehetsz akármit... Ennél valamit?- kérdezem, és vakarom a fejem, mert fogalmam sincs, van-e itt saláta. De ha van bármi, amit megkívánt és ehet, nagyon szívesen rendelek neki.
Aztán megint témázgatunk, musicalekről és színészekről, de mielőtt nagyon belemelegednék, kit és miért szeretek, meg szeretném mutatni, miben tartom jónak magam. Az egyik kedvence, ahogy mondja, Robin Williams, és ezért abból a filmjéből idézek, amivel befutott (az ismereteim szerint).
Élvezem közben Reeven arcát nézni, ahogy elképed, és tágra nyílnak a szemei, aztán nevetgélni kezd, majd egyre jobban röhögni. Lelkes közönség, nem is tartom vissza magam, éppen úgy hadarok, ahogy RW a filmben, és váltogatom a hangszínemet is, a hangsúlyozást is, hisz ez egy paródia paródiája... De nagyon élvezem a sódert...
Megvárom, amíg kineveti magát, jön Depp, a szédelgős fazont most nem is esik nehezemre hozni, mert a napokban én is voltam részeg, jócskán. Bár nem rumot ittam... Na, ez sem piskóta, Reevennek ez a figura is tetszik... Nem akarom sokkolni, legalábbis egyenlőre ennyi elég volt, még a végén sérvet kap miattam, vagy más baja lesz, inkább beszélgetünk egy kicsit.
- Sokakat szeretek... Épp RW-t is. Félelmetesen jól bújik a karakterei mögé. Abszolút hiteles, ahogy játszik- egy kicsit elkomorodom- Nagyon sajnálom, hogy meghalt. Hallottad? - nézek rá kérdőn, hiszen ez az elmúlt másfél év alatt történt, és azt mondta, sokáig volt kómában.
Aztán elmondok neki még pár nevet, kikre és miért figyelek, miért a példaképeim. Említem többek között Al Pacinot, Jack Nicholsont megemlítve néhány filmet is, ahol legjobban tetszettek (bár nehéz válogatni). Igazából jobban érdekel, ő hogyan játszik, mert a válogatáson csak bohóckodtunk. Bólogatok, utánozzon, akit csak akar, ha Gollam az, legyen...
- Drágasááágom!- nevetek neki előre. Mekkora fazon!
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Csüt. Jún. 11 2015, 23:41


Mikor már ülünk jó, az előzményekkel pedig nem foglalkozok, kibírtam. Vidám vagyok, pörget az adrenalin, a zenélés mindig feltölt, vagy az éneklés. Fura is, hogy most nincs a kezemben gitár.
- Nem, megvagyok, egyél csak.
A hányás után nem kockáztatnék. Ezután a jó belépő után kár lenne lerombolni a karrierünk a kopaszodó bácsik körében. Hátha kérnek autogramot… Vagy lesznek később lányok is itt.
Aztán hülyéskedünk, színészetről beszélünk és ő utánozza RW-t, Deepet, én meg röhögök. Elvagyunk, nevetgélünk, Josh nagyon jó arc, szinte ráborulok az asztalra és a könnyem is kicsordul. Akkor persze megfagyok, amikor mondja, hogy meghalt.
- Tessék? Ő? Meghalt?
Kicsit kiakadok, elég magas hangon kérdem. Zavarodottan nézek magam elé, jézusom mi minden történt, amíg én? Kicsit rendszertelen lesz a légzésem, szerettem, tényleg nagyon szerettem, de végülis…nem ismertem személyesen. Megpróbálok újra normálisan levegőt venni, nem lenne jó, ha kiderülne, érzékeny vagyok, vagy valami. Inkább nyelek, pislogok és kerülöm Josh pillantását egy kis ideig.
- Mármint nem tudtam… de ne is beszéljünk róla. Inkább valami vidámról, Gollam?
Josh komoly színészeket említ, elismerően nézek rá. Aztán igen, elgurgulázom neki a szövegem:
- Hogy van az én Joshosságom a kedveszkém? DRágaszág? Joshosság tud a drágaszágról? De hát a drágaszág csak a miénk! Gonosz hobbit!
Dorgálom a végén, mutogatok is rá, hogy hobbit, bár ennyi, mert aztán kitör belőlem a röhögés. Nem vagyok valami jó utánozó művész, de drágaszág még megy valahogy…
Eliszogatunk, dumálgatunk Joshssal, de lassan ránk szól a tulaj, hogy szedelőzködjünk. Mondjuk még egy sör után nem biztos, hogy fel tudnánk menni a színpadra.
- Najó, akkor a csajokat passzoljuk legközelebbre oké Drágaszág?
Csukladozom, majd felállok fizetni.
- Asszem ebből taxi lesz
Beszélek a falhoz, mert Josht valahogy tévesztem, de a lényeg, hogy rendezem a számlát a kocsi meg majd jön egyszer csak (ha megtaláltam a telefonomat és a t betűnél az axit)

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Pént. Jún. 12 2015, 00:38

Jól elvagyunk a sör mellett. Az énekléstől jó kedvem lett, Reeven is fel van pörögve, könnyű neki hülyéskedni is, csinálom, amit kér, lazán jönnek elő a különböző szerepek. Még ha nem is vagyok mindig szöveghű, a sódert folyamatosan nyomom...
Reeven nagyon röhög, de Williamsről eszembe jut, hogy már nincs közöttünk, és ettől kissé komolyabb leszek. Úgy gondolom, Reevennek is tudnia kell róla. Megdöbbenti. Némán bólintok, és már mondanám, öngyilkos lett, de visszaszívom. Korábban alkohol és drogproblémái voltak, és ez nem biztos, hogy jó hatással lenne Reevenre. Így is eléggé sokkolja a hír. Hagyom egy kicsit némaságban, amíg megnyugszik. Ezt a percet is neki szenteljük, vehetjük úgy.
- Lássuk!- mosolygok rá, mert Gollamot akarja utánozni. Ritka csúf egy figura, de őrült vicces, ahogy beszél... Nevetgélek, ahogy a nevem is beleszövi, és a selypítésétől ismét kuncogok... A sztori nem a kedvencem, de ismerem.
- Jó vagy, istenemre, jó vagy!- mondom meggyőződéssel. Úgy gondolom, nem csak ezt a szerepet tudja visszaadni. Tehetsége vagy van az embernek, vagy nincs- egyszer ezt mondta valaki. Ahogy nevet, és is nevetek. Jaj, a sör is beüt...
Elrágódunk még régebbi sztorikon, és színészekről meg filmekről dumálunk. A színpadot már nem vesszük be, ahhoz tulságosan imbolyog a talaj a lábunk alatt, de a sör szépen fogy, és kissé(?) ittasak vagyunk már, amikor kitessékelnek bennünket. Egyértelmű, hogy gyalog nem jutunk messzire. Pláne nem csajozni...
- Igaz, taxi...- nem igazán szeretem a taxisokat, néha megtréfálják az embert, de most nem tudok jobbat én se.- Oké, hazaviszlek, aztán én is hazamegyek.
Percek múlva elénk kanyarodik egy taxi, akkor is leinteném, ha értünk jönne.
- Na gyere...- ragadom karon, kinyitom neki a hátsó ajtót, és megvárom, amíg normálisan beül, majd megkerülve a taxit (majdnem elesve) mellé ülök.
- Lökd a címet!- a taxisra nézek, eskü, ugyanaz a pofa, aki a fotózásra vitt el egyszer. Nem ismer fel. Jobb is!
Elrobogunk, aztán miután meggyőződtem róla, hogy Reeven belépett a házba, ahol lakik, bediktálom a saját címem is, és majdnem elalszom, olyan fáradt vagyok. És bódult. Kifizetem a taxit, bevánszorgok a házba, Norát megnyaggatom, aztán fogat mosok... Már nincs erőm fürdeni. Lecsupaszítom magam, és bedőlök az ágyba. Le se ér a fejem, már alszok is....
Naná, hogy elalszok reggel...

//köszi! Smile //

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Today at 12:54

Vissza az elejére Go down
 

Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-