Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Pént. Ápr. 17 2015, 23:14

- Rajongóm? Nekem? Keversz valakivel... Tudtam én...- csóválom a fejem, mintha bántana, hgogy nem azzal van, akivel szeretne lenni. Pedig már a szájába rágtam, hogy kezdő vagyok. Mintha tegnap születtem volna. Jobb ez így, mintha magamra aggatom: lúzer! (Na, az azért mégse)
- Merrefelé alakul? Márha beavatsz... tudod, az elveidbe...- kérdezem, mert hát oké, hogy alakul, de mit szeretne? Komolyan csinálni vagy komolytalanul? Avagy mely táborhoz tartozik?
- Mióta nézelődsz?- kérdem, mert az elvárásai messze nem elrugaszkodottak. Vagány, de nem fiús... Ah, majd nézelődök. A szóhasználata most is szabados, látszik, nem érdekli, ki hallja, ki nem.
- Nem hiszem, hogy nagyon válogathatnék. Sosem voltam a lányok kedvence, és ezután sem leszek. Én nem vagyok vagány, nem vagyok erős, gazdag se vagyok, a dumám se jó...  - sorolom mim nincsen, amiket a lányok keresnek egy férfiban. A kurvákat inkább nem reagálom le.
//Gyanús, hogy csak azt a szöveget olvasod, amit beszélek, különben értenéd! :X Very Happy //
- Szerinted van olyan Jane a világon, a ki a Tarzanüvöltésemért szeret belém?- kukacoskodok, hát nézzd már! Fejébe vette, hogy csajt talál nekem. Meg főszerepet. Kettőt az egyben, haha. Röhögök én is, ahogy megbökdös.
- Én is bírom, de nem Tarzanhoz való. Mondjuk, lehetne olyan szép nagy füle. Vagy a farka legyen rajzszöggel fel- és lecsatolható?- hehe. -Jane nem tudom, örülne-e.
Tarzan túl szuper volt, legyen már valami gyengéje is.
- A cápa legalább egy valamiben jobb. Vagy hosszabb...- nevetek. Ne már, bakker...
A barátságról beszélgetünk, és az unokatestvérét hozza szóba. Finoman megvonom a vállam.
- Nem tudom, milyen voltál másfél éve.... Ez alatt az idő alatt ő is megváltozhatott, talán ezért lát másnak. Az ember mindig a környezetét ítéli meg, és csak aztán saját magát, nem vetted még észre? Könnyebb így... - Elgondolkodom. Úgy kéne magamra néznem, ahogy másnak látnak, talán könnyebben észrevenném  a hibáimat. de most nem rólam van szó.
- Szerintem csak dumálnotok kell. Ha nem zárkózik el előled, szívesen találkozik veled, biztosan kedvel. Nem tudom, hogy érez a rokonai és a barátai iránt, van-e különbség... Tudod, valakinek minden egyforma, másnak a szürke is ötven árnyalatú. Érzékeny a ...lány?
A barátságunk megpecsételődik, bár nem igazán értem, miért csak egy hónap múlva keresne, ha komolyan gondolja. Kinevetem a gondolatot, hogy rá unnék.
- Attól sose félj. Szólok, ha terhes vagy, de előbb műtettem át én magam...  - röhögök, elvégre voltam már megkérve. Ebbe inkább nem avatom be, a francia barátom említése is rosszul hatott rá.
A fogadásunk miatt a csalás, arról a kártya (meg a politika) kerül előtérbe.
- Az a bizonyos? Melyik? - Fogalmam sincs, miről beszél.- Már megbocsáss, az nem gyerekjáték? - nevetek. Azt hiszem, komolyan beszél.
- Időnként...póker, huszonegy... - a kezemmel mutatom, hogy megyeget a dolog. Sosem voltam dicsekedős. Sebastian pedig minden bizalmam élvezi.
Aztán röhögünk, fuldoklunk, szenvedünk. A sajtomról elhiszi, hogy a taknyom. Újfent röhögünk, nekem nagyon fáj, mert nem maradt bőr a szájpadlásomon. Leégette a sajt, ami aztán kifolyt a számon. Már ami nem hátrafelé folyt... Megmentjük egymást, soha nem látott dupla elsősegélyben, mely oda-vissza zajlik, és a műsor így sem tetszik a csaposnak. Pedig jobban járt, mintha lett volna két hullája! A számla még amúgy sincs fizetve.
Arrébb vonszolom Reevent, és arra kényszerítem magunkat, hgy együnk. A fejünkbe szállt a pia, nem kétséges. Szédülök, röhögök.
- Az kicsoda?- nézem a pincért/csapost, de csak dupla nagydarab. Amúgy is... Ki az a Spongya Bob? Hülye neve van.  - Jé, két feje van!-mármint a csaposnak. A másik ürgét nem ismerem.
- Nem haragszom rá, mert nincs sehol. Hol a sajtom? - aztán Reevenre nézek- Úgy van, hús. Hamburger. Az segíteni fog. Gyerünk! Te hozzd a répát...
Bizonytalanul felállok. Odatámolygok a pulthoz.
- Fizetnék.... De a sajtot ne számítsa fel, majdnem megölt.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Szomb. Ápr. 18 2015, 22:00


- Nem, nem, én határozottan tudom, hogy te te vagy!
Nevetgélek. Erről nem nagyon akar beszélni, ennyire nem lenne önbizalma? Kis homlokráncolás, aztán elvetem és közelebb hajolok hozzá, hogy bizalmasan elsuttogjam neki mi a helyzet az elveimmel.
- Arra gondoltam…mélyebb kapcsolatokat alakítok ki.
Mondom komolyan, de mégis némi játékossággal bólogatva. Beszippantom az ajkaim és úgy csinálom tovább, mintha ettől komolyabb lenne.
- Igazából csak úgy vagyok, nyitott szemmel, majd alakul. De nem egyszerű
Vallom meg, ő biztos átérzi, mert mi az ördögöt beszél? Kezdek rá meglepett-rondán nézni.
- Nem, ez nem jó hozzáállás, hogyhogy nem nagyon válogathatnál, neked kéne csak igazán!
A szemeim egyre kerekülnek, elkapom az inggallérját, ha van neki, ha pólóban leledzik, akkor azt csípem össze a mutató és hüvelyk ujjammal. Vagy legalábbis a pólójának egy kisebb felületét.
- Na ide figyelj Rómeó. Nem fogok neked bókolni, mert hülyén venné ki, de mi ez a baromság? Hogyne lennél vagány! Bátor! Odajöttél segíteni, ki más tette volna ugyan ezt? Elárulom…senki. És? Kit érdekel nem csak a fizikai erő számít, vagy a pénz a dumád meg kurvajó! Esküszöm én belédzúgék, ha lány lennél. Ne legyél már barom, néztél tükörbe? Tökre irigyellek. Pont úgy nézel ki mint egy férfi!
Morranok rá.
- Én például kisfiúnak, de leszarom… ha nagyon akarnék így is megszereznék bárkit.
Ez nem igaz, de jól hangzik, bár tulajdonképpen attól függ mennyire akarom. Szerintem az akaraterővel bármi elérhető, talán még Lizzy is, egyszer majd, sokára.  Elengedem, picit rázok rajta, de olyan erőtlen vagyok, hogy ez nem nyom sokat a latban, mintha egy kósza szellő rezegtetné csak meg. Nem ez a lényeg! A fizikai erőt mindig ki lehet bulizni.
- Ha igazi Jane, akkor hogyne.
Jelentem ki egészen komoly képpel.
//olvasom XD//
Fingom nincs hogy jött Füles Tarzanhoz, az még megvan, hogy megemlítettem, hogy kedvelem, de hogyan kapcsoltuk össze? Nézek rá, mint borjú az újkapura, mert a végét már nem fogom fel.
- Fel-le csatolható és Jane nem örülne neki…hm… ez találós kérdés! Mi lehet? Az orra?
Röhögök, ahogy azt mondja legyen a cápa hosszabb, méghogy nincs jó dumája! Én szoktam az lenni, aki nevettet és most itt kacagok vele, ez tök ritka. Kicsit neki is dőlök, amikor a nevetéstől és a piától már nem bírok egyenesen állva maradni.  Két röhögő görcs közé becsúszik egy-egy komolyabb téma. Barátság, Lia. Josh baromi jót mond, bár lennék olyan állapotban, hogy teljesen felfogjam. Szóval a környezet… Igazából nem ismerem Lia környezetét.
- Aha…akkor lehet azért nézett nagyon másnak, mert szar környezetben voltunk, a szüleimnél.
Röhögök fel, úgy kell kényszeríteni az arcizmaim, hogy kisimuljanak és tudjak normálisan beszélni.
- Kösz, azt hiszem mindketten változtunk és a körülmények is, szóval elengedhetetlen volt ez a változás és nincs vele semmi baj.
Úgy nézek Joshra, mintha megerősítést várnék, pedig nem gondolnám másképp, ha most cáfolna. A szürke ötven árnyalatát szerencsére nem ismerem, úgyhogy poénos szófordulatként nevetek rajta, aztán nagyot bólintok.
- Baromi érzékeny! Igazából tudod olyan pasit képzelnék neki el, mint amilyen Te vagy! De mindig faszfejekkel kezd.
Rázom meg a fejem lemondóan, igazából nehéz, mármint Lia magánélete, meg az én fejem is. Igaza van, szívesen van velem és dumálnunk kell, nem lehet olyan nehéz…az érzéseimről is beszélni, nem csak írásban. Vagy elég csak a gondolataimról…
- Terhes?
Kapom fel a fejem, aztán esik le a szóvicc és megint röhögésben török ki, ezúttal éppen arra borulva, ami előttem van, legyen az asztal, Josh, pult, vagy pincér.
- Aha, akkor azért eszem brokkolit! Fujj bammeg
Mondom úgy, mint aki hirtelen rádöbbent a szörnyű igazságra. Nyammogok, már a terhességnek a gondolata is kiborít, meg hogy átváltozna.
Arról a bizonyos kártyáról mesélek, amit Liának is vittem, de csak célozgatok, kimondani már nem tudom a nevét, hosszú.
- Naneee, az egy nagyon komoly játék! Mindig én akartam lenni a Fekete Péter, akkor is, ha ez vesztéssel járt.
Csak nézek, hogy mi mindenhez ért, mi mindet tud, füttyentek elismerően és hangosan.
- Azta! Igazi kártyamágus lehetsz. Ha akarod kártyázhatunk pénzben.
Elnyerné tőlem, aztán neki is lenne. A Hülyének is megéri.
Azt nem veszem észre, hogy Joshnak fáj a szájpadlása, vagy valamije, elvagyok a sajt-nyál-taknyával és a pincér szívatásával, aki rendes, nem barátkozós körülmények között nagyon megjárná velem, de Josht most…meg akarom győzni. Még meggondolhatja magát a barátságom illetően és azt nem akarom.
- Az Egy szivacs és nagyon gagyi. Kettő?
Felállok, de az én szememben a pincér továbbra is hülyén hullámzik, mintha víz alatt lenne, de csak el-elmosódik, nincs két feje.
- Azért nincs sehol mert kinyírtad. A pépjében gázolsz
Vigyorgom rá, aztán nagyot bólintok, hús kell neki. Annyi zöldséget tömök a számba, amennyit csak bírok és kihalászok néhány brokkolit meg répát. Josh aztán eltűnik fizetni, amikoris nekem eszembe jut, hogy azt mondta szegény. Gyorsan beugrom elé. Najó, ez túlzás. Lassan odahúzom magam és beállok elé, a kezemben lévő, fonnyadt zöldségeket zihálva rácsapom a pultra. Mintha maratont futottam volna, kajával a számban.
- Nyem! Én nyamnyam! Fizet
Közben vadul rágok és kutatok a pénztárcám után, amiből kihalászok egy bankót. Meg se nézem mennyi, úgyis tudom, hogy több mint a mi nyers szarunk és sörünk.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Vas. Ápr. 19 2015, 01:30

A csajokról és az elvekről kezdünk beszélgetni, és fura bizsergés indul a tarkómon, amikor közelebb hajolva azt közli, mélyebb kapcsolatokat akar kialakítani.
- Ha komolyan beszélsz, elárulom, nehéz fába vágod a fejszéd. Mintha kevesebb lenne erre az igény, mint a régidőkben...- mondom neki halkan, mint valami bizalmas információt osztva meg vele.
- Naná, hogy nem egyszerű. Nem is mindenki olyan, mint amilyennek mutatja magát. Néha már úgy tűnik, minden klappol, és akkor dől az elmélet. Valakinek semmit sem érnek a komoly kapcsolatok. Valakinek túl későn van, másoknak túl korán... Nem tudsz elég okos lenni, hogy tökéletes legyél...
Előadom milyen a férfiideál mostanság, és hogy ezeknek a tulajdonságoknak én sosem fogok megfelelni. Nem is akarok olyan férfi lenni. Rondán néz rám. Vagy meglepve, na.
- Ha tudnék se akarnék. Az érzéseimre hallgatok. Vagy van vonzás, vagy nincs, és hidd el, nem a farkam után megyek- vonom meg a vállam. Lehet, majd balfasznak gondol, nem izgat.
Aztán elkapja a felsőm (tö*öm tudja már, mi van rajtam) és kisebb monológba kezd. Mosolyognom kell, ahogy befejezi.
- Csiribííí, csiribá...- egyszer hátha beválik. Ismerős a szitu. Ha úgy nézek ki, mint egy férfi, akkor honnan tudja, hogy belém szeretne, ha lány lennék? Rötyögök. Dilis a srác. Nagyon csípem. Miért is nem születtem lánynak? Akkor már két udvarlóm lenne!
Azt mondja, úgy néz ki, mint egy kisfiú. Nos...
- Nem, nem igazán... Igazából kölyök képed van, ami azt jelenti, hogy te 15-20 év múlva is éppen így fogsz kinézni. Nagy előny ám ez a vásznon!- mondom neki őszintén.
Nevetek a feltételezésén, hogy Jane az üvöltés miatt szeret bele Tarzanba.
Aztán kismillió asszoció következik. Hol én vesztem el a fonalat, hol Reeven, de jól szórakozunk. Az alkohol boldogabbá és bolondabbá tesz, mondják. Ránk mindkettő igaz.
- Füles farka, rajszöggel...- válaszolok, tőmondtosan, már nem lenne erőm felvázolni, hogy az a farok milyen, amit Tarzannak így csatolgatnak. Hát annál még a cápáé is hatékonyabb, mindegy, mekkora.
Röhögünk, dőlünk jobbra-balra. Kajáért reklamálunk. Sörért.
Egy unokatestvéréről beszél nekem, úgy tűnik, szívügye a lány, aki mintha másképp viszonyulna hozzá, mint korábban. Nem sokat értek a társas viselkedéshez, de annyit én is megtanultam már rövid életem során, hogy az ember hajlamosabb mást(másokat) hibáztatni ahelyett, hogy bele nézne saját magába, a hibákat keresve. Persze, vannak szélsőséges esetek, akik mások hibáit nem képesek meglátni, de ennek is van magyarázata.
- A környezeten nem tárgyi környezetet gondoltam. És a szüleid lehettek rá rossz hatással. Vagy rátok... Te másképp viselkedsz, amikor a közeledben vannak? Feszélyeznek téged? - én komolyan beszélek, hiába röhög. Nem vesz komolyan? De aztán logikusan összefoglalja.
- Tedd fel a kérdést: ő észrevette-e magáról, hogy megváltozott? Nálad, azt hiszem, egyértelmű... Bár.. tényleg olyan vagy, mint akkor? Vagy csak úgy akarsz viselkedni?- Akaratlanul is csinálhatja, ha nem akar csalódást okozni a másikban. Azt a szerepet játssza, amit egykor abbahagyott (ami akkor talán nem is volt szerep..)
Elkezdünk erről a lányról beszélni (előttem nem mondod ki a nevét), és felnevetek, hogy azt mondja, hozzám illene.
- Tedd próbára. Mutass be neki, rögtön kiderül!- ajánlom felelőtlenül. - Bár ha érdeklődést mutatna, nem azt igazolná, én is f*szfej vagyok?- Inkább kihgynám. Amúgy sem túl jó az önbecsülésem.
A barátságunk gyorsan megpecsételődik. Nem is tudom, miért gondolja, hogy terhes lehet a számomra. Viccet csinálok belőle, és veszi a lapot, nevet tovább, én meg nevetek vele, és a téma ezzel el is van felejtve. (azaz még tesz rá egy lapáttal, de nevetni már nem tudunk jobban.) így is botrányosan viselkedünk, meg is vagyunk feddve.
- Szeretsz központban lenni? - érdekes viszonyulás egy játékhoz. Miért jó Fekete Péternek lenni?
- Ne haragudj, de alapelv, hogy csak olyanokkal játszom, akik nem érzik meg, ha vesztenek egy keveset. - Nem akarom sértegetni, de nem úgy tűnik, mit akit felvet a lóvé. Ellene nem játszanék.
Röhögünk. Megjön a kaja, megéget, sebaj, röhögünk, elvonulunk. Fájok, sajtom oda, röhögünk. Ja, közben megmentjük egymást a fulladásos haláltól. Kb ennyi történik gyors egymásutánban.
Spongya Bob gagyi szivacs, nem egy pasas neve. Még jó. Beégek így is, hogy nem ismerem. Másképp hat ránk az alkohol, de mindkettőnknek meleg szíve van, mert egymást megelőzve akarunk fizetni. Ő nyer. Felszusszanok. Talán neki is el kellett volna mondani, hogy gyerekjáték nyerni néhány száz dollárt. Nem vagyok szegény. Igaz, gazdag se, de jobban állok most, mint ő, a lábaimon biztos.
Átkarolom arról az oldalról, ahol nem a botjába kapaszkodik.
- Gyerünk innen a bánatba.... - aztán rá nézek, kissé álomittasan- Csak nyeld le azt a zöldet, rossz emlékeket idéz...


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 20 2015, 15:52-kor.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Hétf. Ápr. 20 2015, 12:57

Vállat vonok, nem látok ebben semmi furát, sejtettem. Veszélyesen mosolyodom el, mint egy ejtőernyő ugrás előtti utolsó pillanatban.
- Éppen ezért jobb. Nagyobb a kihívás és sokkal többet nyerhetsz.
Azt hiszem most magáról beszél, ráncolom a szemöldököm úgy hallgatom.
- Nem is kell tökéletesnek lenned, olyan nem létezik, olyat keress, akinek jó vagy úgy, ahogy vagy. Csak pozitívan, nem kellenek elméletek. Fiatal vagy, rátalálsz egyszer, vagy százszor, ezerszer. Lehet ezer komoly tartós kapcsolatod is.
Túlzok, hogyne, de talán ez reménykedést csal az arcára, ha mosolyt nem is. A szerelemben óhatatlanul koppansz, ez egy ilyen dolog, legalábbis így képzelem. Biztos esem majd én is, felhorzsolom a térdem, aztán meg felállok és tovább megyek. Mindenki annyit szenved miatta, hogy nem lehet egyszerű, de nem gyávaság-e soha ki sem próbálni? A dolgokat, amik összetörhetnek, meg kell élni. Össze kell törni, aztán újra eggyé állni.
Elengedem az ing, vagy felső részét, megkönnyebbülten.
- Jól mondod, ez a titka. Néha azért ápold azt is
Pillantok rá röhögve, nem árt néha elvonulni a mosdóba, csak a ***-od és te. Aztán átvarázsol, asszem lánnyá. Baromi rossz lány lennék, mindig a tököm vakarnám (haha) Najóó, nem. Pukedlizek neki, sántán meg részegen nem egyszerű és tuti felismerhetetlen, csak annyi látszik hülyén hajolászom.
Nem mintha vászonra kívánkoznék (ezt is csak a poén kedvéért vállaltam be) de magas, lányhangon megköszönöm a bókot.
- Köszönöm szépen Rómeó
Többen felénk fordulnak ki ez a buzi, én meg lányosan visszaintegetek nekik. Kész vagyok. Soká nem bírom csinálni, elég mély hangom van //rákerestem a pbjére és baromi mély hangja van XD//
Füles farkát már elvesztettem mint ő a mesében és most nem is találom, csak röhögök.
Kicsit komolyabb téma Lia, Josh jó kérdéseket tesz fel, magamtól ilyesmi biztos, hogy nem jutna eszembe. feszélyeznek-e a szüleim?
- Nem.
Szeretem őket, mert lehetőségeikhez mérten mindent megadnak, szeretnek, én meg sajátos módon viszonozom.
- De Liát biztos.
Fogalmam nincs észrevette-e, hogy ő is változott.
- Ez összetett kérdés, változtam, de az alapok mindig ott voltak bennem, csak régen nem mertem...
Elakadok, elnézek valamerre, mintha megint a torkomon akadt volna valami.
- Nem akartam
Helyesbítek, bár hiába, már kimondtam.
- Kimutatni. Igen, egy kicsit azt játszom, de nem hiszem, hogy minden szerep.
Pislogok, nehéz erről beszélni, a szám kezdem el kényszeresen rágni. Veszek egy mélyebb levegőt, még így részegen sem egyszerű ilyen dolgokról beszélni. Szerencsére ott van Lia, s én ismét vigyorgom, ahogy kicsit megint oldalba bököm Josht.
- Te nem vagy f*fej, szóval nem jönnél be neki. De azért találkozhatnátok.
Röhögünk és bevallom szeretek fekete Péter lenni. Mindig akkorákat röhögtem, gyerekként.
- Attól függ. Valamennyire biztos.
Ez is érdekes kérdés... néha élvezem a rivaldafényt, néha nem, van ilyen?
- Te?
Aztán Josh úgy beolt, hogy leesik az állam. Ezt megkaptam! Csórónak nézek ki.
- Fúúúú, ez szinte már fájt.
Röhögök, mert amúgy nem, én neki drukkolok. A szakadtság tehet róla, meg ha látná hol lakom Lizzyvel. Különben ez is bonyolult kérdés.
- Jól van, akkor a csóró barátod leszek. De most én fizetek...
Teszem hozzá némi fáziskéséssel, lassan csoszogom a pulthoz és először nem pénzt rakok le rá, hanem brokkolit.Nagy nehezen viszont azt is előhúzom, sőt még a visszajárót is elteszem. Tömködöm a számba a maradékot, rágok úgy nézek rá.
- Mi bajod a zölddel? Rossz élményeid vannak a hányással?
Bicegek utána, mellette, gondolom visszafelé és felteszem lesz büfé is, egy sor, aminek a végére beállok. Asszem nem messze ott az egyik hülyegyerek is, ha valamit pofázik, megdobálom répával. Ennek a sornak a végén adnak hamburgereket, ha jól látom.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Hétf. Ápr. 20 2015, 16:40

- Szóval számodra a kihívás a valami? - billentem félre a fejem. Talán hevesen ellenkeznék vele, ha több tapasztalatom lenne. Elee sem azért vonzó számomra, mert nem akarja beadni a derekát. De az, hogy egy tartós kapcsolattal többet nyerhetek, mint sok felszínessel, már most is tisztában vagyok. Nem véletlenül nem törekszem a könnyed kapcsolatokra.
Nevetek, ahogy a bölcsességeit megosztja velem.
- Igazad van. Hétmilliárd ember közül csak akad egy, akinek úgy tetszem, ahogy vagyok...- nevetek tovább. Egy élet is kevés, hogy mindjükkel találkozzak, ezzel csak az a probléma. Ezer tartós kapcsolat? Milyen lehet az? Nekem egy is elég volna. Bámulom a srácot, nem feltétlenül leplezetlenül.
- Nyugi, rendszeresen kézben tartom... - kacsintok rá. Testi szükségleteim nekem is vannak. Valaki bevallja, hogy csinálja, valaki nem, valakinek más csinálja. Magad uram, ha szolgád nincs. Nincs ezzel probléma.
A varázslatot ugyan magamra szórtam (hiszen azt mondta, belém szeretne, ha lány volnék), mégis úgy kezd viselkedni, mintha rá hatott volna a hókuszpókusz. Először alig jövök rá, de amikor elváltoztatja a hangját, leesik a tantusz. Egyre többen néznek minket, de a rivaldafény most Reevené.
Komolyabb témát érintünk Tarzan, Füles meg a cápa farka után. Végül is vicces volt, nevettünk, nem sajnáltam rá az időt. A Lia név hallatán csak egy picike szúrást érzek a mellkasomban, de nem hagyok teret, hogy elhatalmasodjon bennem (megint) az a furcsa érzés. A kérdéseim kapcsán Reeven komolyabban elgondolkodik, és úgy néz ki, olyan dolgokat próbál megfogalmazni, amit eddig még sosem.
- Megértem... - bólintok lassan, bár az okait nem ismerem- Szóval az a tipus vagy, aki elrejti az érzéseit. Tudod, hogy az emberek nagy többsége ilyen?
Aztán megrázom a fejem. Úgy érzem, nem teljesen értette, amit az előbb mondtam neki.
- Nem úgy értem, hogy felvett szerep... Inkább úgy képzeld el...- próbálom hatékonyan elmagyarázni neki, mire is gondolok. - Anyádéknak mindig a fia leszel, nekem a barátom, a srácoknak a meghallgatásról a meglepetések embere, a suliban diák...
Úgy hiszem, ha nem is akaratlagosan, egyfajta normáknak felelünk meg mindannyian, amikor alkalmazkodunk egy-egy társas helyzethez, és csak akkor vagyunk önmagunk, amikor nincs társaságunk. Ennek alapjai a szociológiához vezetnek vissza, mint csoportelmélet. Amikor a gimiben tanultunk erről, izgalmasnak tűnt a téma, azért jegyeztem meg.
Oldalba bök, hogy nem vagyok f*szfej, és összehozna az unokatestójával, akihez őszerinte illenék, akinek viszont valószínűleg nem jönnék be, de azért találkozhatnánk. Nevetek.
- Akkor meg minek? - nem értem. Bár ismerkedni sosem felsleges.
Aztán jön Fekete Péter és a rivaldafény.
- Amióta komolyabban kezdtem foglalkozni a témával, rájövök, van ennek némi bája, de olyanfajta sikerre és figyelemre nem vágyakozom, hogy aztán nyugalmam se legyen...- bujkálni nem szeretnék senki elől. A magánéletem legyen nyugodt és csöndes. De ha mozgalmasabb is, ne attól legyen izgalmas, hogyan játszom ki a paparazzikat.
Azt javasolja, játszunk pénzben, de őszintén megmondom, nem esne jól megkopasztani szegényt. Nem tűnik csórónak, de gazdagnak se, és én csak olyanokkal játszom, akiknek (ha látszólag is), de nem számít a pénz. Akkor nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy miattam lett földönfutó valaki. És mindig van felső határ, ahol megállok. Legalábbis eddig volt ilyen határ kitűzve (még sosem értem el).
- Na jó, játsszunk pénzben. Csak a játék kedvéért. Visszaadom...- vonom meg a vállam, ha nagyon erősködik. Leírhatatlan az az adrenalinbomba, amit egy ilyen játékkal nyerni lehet.
Hogy mutassa, mennyire nem csóró, állja a  számlát, pedig majdnem lealkudtam belőle a sajtot. Hagyom, bizonyára kell az önbecsülésének, hogy lássam, tud fizetni.
- Utálok hányni- fintorgok, ahogy említi. - De képzeld, szombaton még zöld volt a hajam... - röhögök. Utólag mókás a sztori, és könnyebb erről mesélni, mit arról, miért utálatos okádni. Vagy mi miatt. - Rosszul olvastam valamit a flakonon, és szőke helyett zöld lett az egész fejem... Neonzöld... - pukkadozva nevetek, ahogy vonulunk az utcán, majd nem sokkal később beállunk egy hamburgeresnél a sorba. Hús. Hm, normális kaja.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Szer. Ápr. 22 2015, 21:28


- Ja, szerintem ha valami nehezebben megszerezhető lenne jobban értékelném. Küzdeni jó, engem doppingol. Olyan lány kell, aki nem adja magát könnyen. Csak pont ezért mindig azt érzem  lehetetlenekbe futok. Mert tudod, nem vagyok biztos benne, hogy tudnék szeretni.
Az őszinteségek részeg napja van! Tessék, kibökök ilyeneket. Ez a problémám, vagyis ezen hezitálok, pedig néha olyan gátlástalannak érzem magam, s akkor kiderül van bennem egy rakat, amikről talán nem is tudtam. Pillantgatok rá mit szól és ő hogyan érzi, meg vajon én felfogom-e.
- Bezony, csak várd ki, türelem.
Josh fiatal, nem kell elkeserednie, majd jönni fog, akinek jönni kell, biztos vagyok benne.
Egen, lehet nem kellett volna céloznom a matyizásra (önkielégítés) deh…megtörtént és csak bámul rám, én meg nevetek.
- Persze, bocs, mindenki csinálja
Erről meg vagyok győződve.
(én azt értettem rám szórtad, bocsi)
Teljesen azt hiszem engem akar lánynak, az önteltség: mindenki engem akar!
Túl vagyunk a hülyeség körökön, de a végére már szerintem mindketten elvesztjük a fonalat. Elhúzom a szám, sosem akartam olyan lenni mint a többség.
- De próbálok rajta változtatni. Csak nemtom mit mutassak ki, kinek és hogyan. Te ebben jó vagy?
Hülyegyereknek érzem magam, aki ráakaszkodik. Te hogy csinálod, és te hogy vagy ezzel? Jézusom… De úgy érzem benne bízhatok. Talán mert lökött, vagy nemtom, nem szoktam rögtön ennyire ragaszkodni…senkihez.  Szerepekről beszélünk megint, bólogatok, ahogy a tantusz leesik.
- Jaaaa! Így igen, de gondolom ezzel mindenki így van. Biztos te is vagy barát annak a franciának, színész a munkádban és anyádnak a fia és a nőknek Rómeó, magadnak kreatív önmagad.
Ebbe belezavarodok, úgyhogy befogom. Liának Josh nem jönne be, mert túl jó arc, ő mindig rosszul választ.
- Lássa, hogy olyan is van, mint te. Vicces, érdekes, normális, jó fej valaki, nem csak a f*fejek.
Vonok vállat.  Ja igen, ő színész, de nem akar akkora filmcsillag lenni.
- Megértem, nem is értem hogy bírják a celebek. Miért választottad a színészetet annak idején?
Érdekel mi motiválta, nem hinném, hogy a hírnév, gondolom valami művészi, vagy önismeretei indíttatás.
Játszani nem tudom, nem hinném, hogy lenne agyam hozzá, de úgy tűnik bezsongott.
- Jól van, mutathatnál egy-két pókerarcot.
Vigyorgom, közben beállunk a hamburgereshez és ő elmeséli, hogy zöld lett a haja.
- De király! Képet nem csináltál? Miért akartál te szőke lenni?
Nem illene neki…vagy nemtom. Méricskélve nézegetem, aztán lassan sorra is kerülünk, valahogy gyorsan halad, vagy csak az idő repül Josh társaságában. A hülyegyerek rondán néz ránk a sorból, így amíg Josh kiválassza, milyen hamburgert akar, én mutogatok neki. (kabbe jel) valamit hangtalan formázom a „nyazsgemet” is. Egyedül van, nem mer jönni, úgyhogy megeszem a maradék répát, ami még nálam maradt és várom az új barátom és hamburgerét.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Csüt. Ápr. 23 2015, 00:40

- Várj, most nem értelek. Azt mondod, olyan lányok után futsz, akiket nem is szeretsz, csak azért, mert kihívás? - Nem, ezt valóban nem értem. Bizonyára ebben is van logika.
- Egyébként mi ez a duma arról, hogy nem vagy képes szeretni? - szerencsére nem vagyok érintett a kérdésben (ezúttal), úgyhogy lényegesebben nyersebb a kérdés, mint ahogy Eleenek tettem fel valamikor hónapokkal ezelőtt.
- Ah, szóval, majd az ölembe hullik. Csak úgy...- Vagy a fejemre, a galambsz*r, nagyobb eséllyel. Csóválom a fejem, ebben nem hiszek. Egyszer már bedőltem neki.
Én arról beszélek neki, hogy miféle vonzalomban hiszek én, ő meg arra buzdít, a testem szükségleteit se hanyagoljam el. Annyira közvetlen a stílusa, hogy akaratlanul is kicsúszik a számon a válasz (pedig Sebastian előtt sem voltam ilyen gyorsan szókimondó ebben a tekintetben. Bár azóta sok minden változott).
Varázsolok, jól-rosszul, ő lesz lány, nem én. De csak egy rövid időre... Legalább nevetünk egy jót, mások meg másképp néznek ránk, de a bili még nem itt borul ki. Jön aztán még fuldoklás és szájégetés, kettős látás, fizetés, lelépés. De addig még sok kedves, vicces, érdekes és komoly téma. Reevennel mintha éveket akarnánk behozni, úgy csapongunk. Kár, hogy részegen.
- Nem, dehogy! Ha jó lennék, lenne egy szexpartnerem. Vagy kettő...- bár ahhoz elveket is fel kellene adni, nem vitás. Könnyebb lenne az életem? Más. MÁS. Az egyik esetben biztosan... De aztán komolyabban teszem hozzá.
- Valóban nem mindegy, kivel mennyire vagy őszinte. De előre ezt nem lehet tudni. Ki kell tapasztalni. És még akkor is van rá esély, hogy megszívod...- nem kertelek. Minek? Már biztos rájött ő is, éppen csak megerősítésre vár.
- Egy hibaponttal teljesítetted a feladatot. Ügyes vagy Reeven- kurjantom, mintha valami százéves problémára talált volna megoldást. (A szerepekről van szó, és csak azzal nem értek egyet, hogy a nőknél én lennék Rómeó. Hát hol a hisztis tömeg? De legalább az egy, szerelmes Júlia?)
Megemlíti az unokahugát, aki mindig rosszul választ. Fogalmam sincs, mi lenne jobb nekem, ha találkoznánk: ha tetszem neki, azt igazolja, f*szfej vagyok. Ha nem tetszem sem sokkal jobb kilátás...
- Szegény lány... Ritka rossz véleménnyel lehetsz a választottairól! - (s ezáltal róla is, de most komolyan!?) Közben meg nekem bókol, észre is alig veszem. Vicces, oké. Érdekes? Haha..., el is vesztem a fonalat.
Mondom neki, nem vonz a rivaldafény, nem kívánok ünnepelt sztár lenni...
- Nem választottam...- ingatom a fejem- Még most sem döntöttem el, ezt akarom-e csinálni. Próbálkozom ezzel-azzal, keresem az utam, a boldogságom... Lehet, hogy közöm nem lesz a színpadhoz soha...- Azért azzal tisztában vagyok, hogy nagy a kínálat, és nálam százszor tehetségesebb fiatalok kezdenének a pályán...
Aztán beszélünk a kártyáról , rávesz, hogy játszak vele, mutassak néhány trükköt, arcot...
- Józanul, barátom. Azt csak józanul, sose térj el a szabálytól!- figyelmeztetem, és mivel felemelve a mutató ujjam kettőt látok belőle, egy szót sem mondok többet.
Épp a zöld hajamnál tartunk, amikor sorra kerülünk a hamburgeresnél, és így azt sem veszem észre, hogy Reeven valakivel kontaktba kerül. Vele nem olyan barátságos, mint velem. De legalább itt magam fizetek, és amikor kezemben a hamburger, Reeven után bámészkodom, mert 1. vagy olyan vaksi vagyok, hogy ha előttem állna, akkor sem látnám, 2. leült valahova, csak éppen nem ülve keresem... 3. Mindig van valami, ami eltereli a figyelmem, szóval bármi lehetséges: Elrabolták az UFO-k. Valaki ráugrott. Valakit ő terített le...
- Reeven!- szólítgatom.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Pént. Ápr. 24 2015, 20:54

Összeráncolom a szemöldököm.
- Nem, dehogy, nem futok, sánta vagyok.
Hülye vicc. Moderálom magam és igyekszem komolyabbra venni.
- Csak azt mondtam, hogy jobb meghódítani őket, de lehet csak én vagyok olyan defektes, hogy örülök, ha nem könnyen megy. Nincs izgalom, kihívás potenciál abban, amit csak úgy, bármikor megkapok, érted? Sokkal jobban örülsz annak, amibe száz százalékot teszel, mert ezret kapsz vissza.
Kicsit nagy átéléssel magyarázom, pedig ez saját vélemény és gondolat. Nagyon…bátornak érzem magam, hogy kimondtam, a hideg is végigszalad rajtam.
- Hát nemtom...lehet, hogy nem vagyok képes.
Mondom őszintén, én tipikusan olyan ember voltam, aki csak magának élt és az érzésektől inkább menekült. A szerelem olyan terület volt, amerre véletlenül se tévedtem. Vagyis nem emlékszem.
- Mi ez a szkepticizmus? Hát hogyne, ne legyél már ilyen negatív és hitetlen. Majd amikor nem számítasz rá, egyszer csak, baammm, beüt. Van rá időd.
Nem is értem, hülyéskedik, vagy komolyan ennyire nem remél jót? Megbököm, éledjen, szedje össze magát. Persze nem tudok konkrétat, hisz tudom, hogy nekem úgyse mesél senki semmi konkrétat.
Vannak ilyen-olyan szituk Joshhal, szerintem marha jól elvagyunk, emlékszem is, mindenre. Kicsit émelygek, de biztos a répa nem barátkozott még össze eléggé a sörrel. De lehet a brokkoli hibája…
- Ha ezt akarod miért ne lehetne?
Nézek rá nagy szemekkel, ő emlegette az elveket.
- Nézd Josh, nem mászom veled egy ágyba, de nem vagy fatökű idióta, biztos megy az is. Hidd már el!
Nézek rá lecseszően, komolyan bazzeg még a végén én fogok neki tanácsokat adni. Mi ez a pesszimizmus? Mi ez mindenkinél? Meg*ta az ég búval a világot? Eljött a tél?
Bólintok az őszinteség megállapítására.
- De ha azt veszed…mindennel így van. Akármivel megszívhatod, szóval ez nem jó érv az őszinteség ellen.
Gondolkodom. Vagy ez, vagy az lesz a vége, nem? Akárhogyis…
Játékosan elcsüggedek, hogy talál egy hibát. Miért vannak mindig hibáim?
Liának rossz az ízlése, szerintem, ott volt az a nagy fehér, Lio és most Sebastian… Úgyhogy Josh nem tetszene neki, mert ő nekem tetszik, ilyen egyszerű.
Aztán azt mondja lehet nem is akar színész lenni, mert még keresi az útját.
- De nem ez érdekel? Vagy nem teljesen, vagy nem csak ez?
Jó, oké, minden ember keresi, én is keresem és ő…tudom, hogy izé! Mégpedig nagy izé tejszínhabbal! Haha! Picit elvesztem a fonalat, de megyünk, beállunk egy sorba, ahol hamburgert lehet kapni. Már nem emlékszem az ízére. Azt mondja nem lehet részegen kártyázni, ezt még felfogom. De arra már nem válaszol miért akart szőke lenni és valahogy elkeveredünk egymástól, kifelé nyomnak a vásárlók. Egyszer csak ott találom magam, szemben azzal fickóval, azok közül, akik belém kötöttek. Nem megyünk messze a standtól, legalábbis, ahogy elnézek a srác válla felett látom Josht. A srác fenyeget épp, hogy meg fognak verni, meg taknyos és hasonlók vagyok, asszem csúnyább is, nem nagyon figyelek. Éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy a brokkoli és a répa megharagudhattak egymásra és ha engem kérdeznének, hát a sörön vesztek össze! Biztos! Tuti! Egyszer csak taccs, kidobom, eszembe jut Josh zöld haja, kicsit minden összemosódik a sok répa, a pép, a srác ahogy undorító dolgokat mond nekem, lehányom. Sugárban ráhányok. Az ordít. Én magam nem nagyon leszek olyan, csak kicsit az edzőcipőm gumirésze. Nem is reagálom le a gyerek nyávogását, teljesen kiakad, jó adag ment az arcára, ruhájára, ázik szerencsétlen. Elfordulok, megtörlöm a szám, mint aki jól végezte dolgát. Jobban vagyok, csak picit remegek. A szám elé rakom a kezem és visszabicegek Joshoz. Nem nagyon megyek hozzá közel.
- Itt vagyok, bocs. Keresünk egy mosdót? Mielőtt bemegyünk?
Kérdem, bár ő még eszik gondolom, én innék, kiöblíteném a szám és pisilnem is kell már.

- Szóval miért akartál szőke lenni?

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Pént. Ápr. 24 2015, 22:01

Forgatom a szemem, hogy kiforgatja a szavaim, aztán nevetek.
- Biztosan van igazság abban, amit mondasz- mondom neki, mert azzal egyetértek, hogy értékesebb megküzdeni valamiért, mint könnyedén megkapni. Általában. Többnyire- Na de mi van akkor, ha eleve esélytelen vagy a lánynál? Ha ő nem is akar téged, csak nem akarja a szemedbe mondani?- kérdem vissza, mert érdekel, hogy vajon mi a véleménye erről. Észreveszi-e, ha nincs esélye?
Csak azt nem értem, hogyan fér ebbe bele, hogy nem képes szeretni. Szeretet nélkül hogy van benne motiváció, hogy küzdjön egy lányért?
- A szeretet nem képesség kérdése- szerintem ösztön, de nem vagyok biztos a dolgomban.
Aztán a csajokról beszélünk, és kissé ellentmondásba kerül magával. Fel is vonom a szemöldököm.
- Most akkor hagyjam, hogy az ölembe essen, vagy küzdjek meg érte? - de nem kötözködöm, csupán érdekel, hogyan is lenne jó. Mert ha valami igaz valakire, feltételezhető, hogy azt az elméletet mindenkire rá akarja húzni. Azaz, ha Reeven megküzdene egy lány szerelméért, rólam is ezt kéne feltételeznie. Így lenne normális. Hiszen... mi barátok vagyunk...
- Kedveltem egy lányt...- fogok neki, mert nem érti, miért vagyok olyan kiábrándult. - Azaz... Nem is itt kéne kezdenem. Szóval, a lényeg mégis ez: kedveltem egy lányt. Olyan érzést keltett bennem, mintha kezdettől fogva ismerném, pedig nem tudtam róla semmit. Aztán kicsit kerülgettük egymást, és kiderült, ő nem érez irántam semmit. Ne csodáld, ha kissé negatív vagyok, még nem tettem túl magam rajta teljesen...- vonom meg a vállam. Egyszer majdcsak elmúlik...
Aztán csak nevetek, magamban, kínomban, ah, ha tudná... A szextémába ma nem mennék bele.
- Nem, nem vagyok fatökű... - nevetek hangosan. Bár az elmúlt napokban kívántam néhányszor, lennék inkább impotens...
- Ez így van...- értek egyet vele. Kicsit kimerültem, elgyengültem, a lábamba ment a vér, gondolkodni is nehezemre esik. Különben is jó egyetérteni, és úgy is gondolom.
Kibeszéljük az unokahugát, aki mindig rosszul választ. Velem jól járna, Reeven szerint, de mert én Reevennek jövök be, a rokonának nem tetszenék. Legalábbis ezt veszem ki a szavaiból. Nagyon különbözőek lehetnek, ha az ízlésük ennyire eltér.
A színészetről beszélünk, mint hivatásomról. Én nem vagyok ennyire biztos benne.
- Érdekel, különben nem csinálnám, nem próbálkoznék. De fogalmam sincs, való-e nekem, vagy ez csak egy hobbi lesz, és találok valami mást, ami igazán nekem való- lassan jönnek a bemutatók, abból lehet majd következtetéseket levonni.
Elbeszélgetünk, majd fizet(ünk), lelépünk a sörözőből és elmegyünk hamburgert venni, mert a hús az jó, és hirtelen nagyon megkívántam, hogy valami töményebb legyen a gyomromban, ne csak a pia, a saláta, meg a sajt panírja. Míg a sorban állunk, Reeven valahogy elkeveredik mellőlem, és kénytelen vagyok nélküle megrendelni a kaját. Egészen unalmas, hogy nem szórakoztat vagy szórakoztatom.
Ahogy megveszem a hamburgert, és keresni kezdem, nem látom őt. Ordításra leszek figyelmes, valaki taccsolt, a másik ordított, és taccsol ő is. Inkább elfordulok. Nem bírom a hányást... Megjelenik Reeven, kissé sápadt, a cipőjén egy kis brokkolifej csücsül egy bébirépa társaságában.  
- Nem mennék be kajával...- mutatok a hamburgeremre, de elment az étvágyam. Savanykás szag és keserű íz jelenik meg a tudatomban, saját hányásom szaga és íze. Nem régi emlék, csupán néhány napja volt. Ah, utálok hányni.
Gondolom, Reeven képes ezt is elintézni egyedül, kimegyek az utcára, friss levegőt szívni. Ott az a srác, aki rátámadt Reevenre a meghallgatáson. Most is rossz formáját mutatja, mert ugyan nem a tökét szorongatja, de eléggé be van hajolva, és okádik folyamatosan. Nesze neked, hamburger. Felböffen a söröm, némi brokkoli is vegyül hozzá, éppen csak nem jön ki a számon. Letszem a hamburgert az egyik asztalra, valószínűleg én nem tudok belőle enni. Közelebb megyek a sráchoz, hátba paskolom (nem túl finoman).
- Nem kéne piálnod, ha nem bírod... - véletlenül a bokájába is belerúgok, de nem zuhan össze, sajnos.
Arrébb megyek, megvárom Reevent. Az órámra lesek. Jó lenne visszamenni, szerintem már esélyes, hogy behívnak minket is. Megjelenik, mosolyog (?). Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. A hajam...
- Nem akartam szőke lenni. Szőkés fény, vagy valami ilyesmi volt... -és a hajam eléggé el volt tompulva, nem volt semmi fénye, fel akartam frissíteni, blablabla. Nem hiszem, hogy a részletek nagyon érdekelnék a srácot, nagyzolva elmondom, de a lényeg úgyis az, hogy már ma hajnalban átfestettem a hajam. Ez kábé olyan színű most, mint az eredeti. És nem maradt zöld sehol...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Kedd. Ápr. 28 2015, 10:09


Ez már kicsit kacifántos nekem, Josh annyira belemerül, hogy kezdem azt hinni nő-gondjai vannak.
- Nem akarja a szemedbe mondani…hát én jobb szeretem az egyenességet, szeretek küzdeni, de megint más olyan szekér után futni, amelyik nem vesz fel. Azt hiszem én ilyen esetben konkrétan, kerítés nélkül megkérdezném, beszélnék vele. Szóval ha egyszerűen nem tetszene neki a személyem, vagy egyéb kifogás lenne, nem lenne értelme küzdeni. A nehezen meghódítható meg a nem tetszés nálam más kategória, megalázkodni nem alázkodnék meg.
Biztos nem egyszerű a kérdés, de nekem annak tűnik. Ha nem kellenék valakinek körberöhögném, aztán faképnél hagynám és nos…meg is aláznám, vagy simán azzal, hogy arra sem méltó, hogy megalázzam. Lizzyvel azért más a helyzet, ott…egyáltalán nem vagyok őszinte. Szóval még mindig a nulla és a semmi határán tántorgom, ami a nőket illeti, abban sem vagyok biztos, hogy képes lennék szeretni, ha még sosem csináltam, vagy nem emlékszem rá. Asszem ez Joshnak nem valami szimpatikus. Megvonom a vállam, nem vagyok szakértő és eddig nem is foglalkoztam a kérdéssel, csak a bizonytalanság van meg, nemtom menne-e.
- A szeretet más, szeretem az unokanővérem.
A többieket meg kedvelem, így pl Lizt, meg Trint. A szüleim is szeretem, de a szerelem szerintem tök más lehet. Lehet túlmisztifikálom, de ha ugyan olyan mint a szeretet nem lehetne választani nő és nő között, hanem egyszerre kavarnék mondjuk öttel, van akit azért, van akit azért szeret, kedvel az ember.
Josh mintha egyre feszültebb lenne, bár nemtom miért számítanak neki az én elméleteim, fingom nincs a kapcsolatokról…
- Nem…én csak azt mondom várd ki a megfelelőt, egyszer csak megjelenik. Lehet, hogy nem kapod azonnal meg és az nem baj, küzdeni kell, de ha nem érdekled, nem ő a megfelelő.
Végre kiböki a van egy lány történetet.
- Nézd, ez előfordul, hozzátartozik az élethez. Te többet gondoltál bele. Megbeszéltétek? Talán a te esetedben nem a küzdésről van szó, hanem a lány mást akar. Mondjuk olyan defektes ízlése van mint Liának, vagy ki tudja. Talán fiatal és még nem akar elköteleződni? Mert te a komolyan gondolod típus vagy, te mondtad. Tisztázd magadban mi kell neked, csak a szórakozás? De akkor nem csak vele kell szórakoznod, így mondjuk a csaj, ha mégis szeretne, féltékeny lenne, vagy ki akarna sajátítani. Ha meg leszarná, hát…nem jössz be neki.
Basszus, tiszta hülye vagyok, főleg ennyit beszélni, olyasmiről, amihez nem értek, anyám.
- Szerintem tisztázd magadban mit akarsz, mert még ezerszer szerelembe eshetsz és biztos idő lesz, de csak találsz olyat, akivel az értékrendetek is egyezik. Talán te képzeltél sokat a dologba, megesik.
Eléggé feszült meg minden, de ez olyasmi, amit magában kell rendeznie, meg gondolom segít a francia barát… Az aztán érthet hozzá!
Röhögcsélek vele a fatökűn, aztán a színészet kerül szóba megint. Oké, hát én azt hittem az az álma, bólintok.
- Lehet, hogy találsz, majd meglátod.
Mondom lazán, elvégre annyi lehetőség van még a színészeten kívül is, ezt meg tudom érteni.
Elkeveredünk én meg alakítok, mondjuk sokkal jobban leszek, a másik telibe hányt pofája meg nem zavar. Vissza is megyek Joshoz, mintha kb semmi nem történt volna. Ő nem jön be és nem is vár meg előtte, gondolom, büdös vagyok és inkább kint eszik. A mosdóban iszom, megmosom az arcom, elintézem folyó ügyeim, lemosom a cipőm, stb. még a hajam is vizes lesz elöl egy kicsit. Visszasántikálok, megvan! Eszembe jut, hogy nem reagált a szőke kérdésre, továbbra sem tűnik túl jó kedvűnek. Biccentek a szőkés fényre, bár nemtom minek az.
- Minden rendben?
Kérdezem, majd ellesek a bejárat felé.
- Szerintem beállhatunk, ha nincs már semmi, amit szeretnél. A sok rossz színész majd feldob, meglátod.
Vigyorgok, tuti fogunk egy pár ordítást hallani.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Szer. Ápr. 29 2015, 01:48

Dünnyögök, elgondolkodok azon, amit Reeven mond. Megint egy másfajta megközelítés. Egy újabb tapasztalat. Mélyen rá nézek, atán összeszűkítem a szemem, mintha én akarnék őbelé látni. Mintha belőle akarnám kiolvasni a válaszokat. Mikor mondható ki, hogy nincs esélyem küzdeni? Vajon eljutottam-e már erre a pontra? Az a baj, néha így érzem, néha úgy. Mintha a tudatalattim ragaszkodna valamihez, pedig már a fejembe verték, hogy nem lehet.
- Nem tudom...- mondom bizonytalanul, aztán később elmondom neki konkrétabban, miért is mondtam, amit mondtam. Eleeről beszélni nem könnyű, mert -ahogy sejtettem- nyomott hagyott bennem. Lenyomatot. Talán meg is sebzett, bár tudom, nem akaratlagosan. Annyi bizonyos, már nem úgy gondolok rá, mint korábban (a fotózás előtt). Reeven szavait hallva most az az érzet erősebb, hogy Elee az a fajta szekér, aki után nem érdemes futni. De Sebastian meg mást mondott, és...
- Meglehet, igazad lesz, és nem várt szerencse ér...- mosolyodom el, ne higgye, hogy nagyon el lennék keseredve, elvégre vannak az életemnek más aspektusai is, nem csak a nők. //Hehe, ez de vicces Josh szájából!//
A szeretetről való megjegyzését csak egy bólintással vettem tudomásul közben, hiszen tudtam én, hogy a kijelentése nem olyan durva, mint ahogy hangzott. Szeretet és szerelem egyébként valószínűleg egy tőről fakad, legalábbis nekem ez a meggyőződésem. Lehet, szeretni, igazán szeretni még komolyabb emóció, mint szerelmesnek lenni.
- Nem az én stílusom szórakozni- vonom meg a vállam- legalábbis nem abban a formában, hogy kihasználjak bárkit is vagy féltékennyé tegyek...- mit ne mondjak, meg sem fordult a fejemben, mint opció. Eleevel szemben valószínűleg nem is lenne hatékony, annyira másképp szemléli az életet.
Aztán felkapom a fejem, milyen hidegvérrel mondja ki a véleményét. Lehet, hogy átlátszó vagyok, mint egy pohár víz, az mégis meglep, hogy egy vadidegen fiú, akivel csak egy órája ismerjük egymást, ilyen pontosan meg tud ítélni. Lényegében majdnem ugyanazt mondja, mint Elee. Hát jó, én fújtam fel.
Amikor elkap egy komor gondolat, képes vagyok bármire ráhúzni, pedig nem tartom magam pesszimistának. A színészet kapcsán is néha kilátástalannak látom a helyzetet, hiszen a főiskola évről évre nyomja ki magából a tehetségesnél tehetségesebb fiatalokat. Fogalmam sincs, hogyan lehet önnfentartani egy olyan szakmában, ahol ilyen nagy a kínálat. Én sem vagyok biztos, hogy én magam jó színész lennék most vagy a közeljövőben...
- Hát jah, különben a postától megyek nyugdíjba- vonok vállat, ez se lenne baj, normális meló, kielégítő kereslet, korai kelés, több szabadidő... Jól elvagyok vele. Lényegében.
A hamburgeresnél kicsit elsodródik tőlem, míg én kaját veszek, ő telibe hány valakit. A csávóka nem jár jól, érzékeny a gyomra, ő is öklendezni, majd hányni kezd, bár én sokáig nem rakom ösze a képet, hogy mi mivel van ok-okozati összefüggésben. Saját emlékem a hányásról viszoint eléggé friss, úgyhogy az étvágyam elmegy, és hogy megtoroljam valakin, a hányós csávóba kötök bele. Amúgy is jöttem neki eggyel.
Reeven hamarosan megjelenik, kissé összeszedettebben néz ki, és legalább józanabbnak (rólam ez kevésbé mondható el). Elmondom neki a zöld hajam történetét, bár szerintem nem is nagyon érdekes.
- Ja, minden rendben, bár forog egy kicsit a gyomrom. Rosszul viselem, ha hánynak a közelemben. Vagy én hányok...- mondom meggyötörten Reevennek. Biztos lesápadtam, de ha majd elmegyünk a kaja (és hányás) szag közeléből, talán kitisztul majd a fejem.
Aztán megcélozzuk a casting színhelyét. Nincs messze, az ajtóban sem ölik egymást a fiatalok.  Kicsit lógathatom a fejem mert Reeven próbát tesz, hogy mosolyt lopjon az arcomra. Istenemre, megtalálta a módját.
- Egyikük seggét sem harapta szét egy génmanipulált cápa...- csak ennyit mondok, és kirobban belőlem a nevetés. Bakker, tiszta hülyék vagyunk. Remélem, kapunk együtt szerepet valahol...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Szer. Ápr. 29 2015, 19:54


Szegény, tökre dilemmázik,látszik. Ráadásul az én tanácsaim…így, hogy most ismertem meg, azt sem tudom miről van szó és nem vagyok egy randiguru…
- Az idő meg fogja oldani. Tudom, hogy rágod magad rajta, de tulajdonképpen nem érdemes. Majd ahogy érzed. Beszélsz még vele gondolom és letisztázódik. Addigis járj nyitott szemmel.
Miért korlátozná be magát valakire, akinek nem kell úgy, ahogy van? De nemtom ez-e a helyzet, ez olyan bonyolult és szituációfüggő. Tanácsokat adok, pedig én sem vagyok biztos. Mindenesetre jobb, ha valamennyit átpasszol az időnek a fájdalmából. Szerintem…
Bólintok, igen, érheti váratlan szerencse, hogyne!
Felnevetek, hogy nem az ő stílusa, igen azt levágtam.
- Igazad van, a te szemléletmódod kell. Meg tök kicsinyesen hangzik, lehet én sem csinálnám, vagy nemtom.
Tényleg fogalmam sincs. Logikailag helyes, de inkább nőkre jellemző praktika. Szóval Joshról lehetne becsületszobrot csinálni.
Kicsit részeg vagyok, de alapjáraton sokszor…kegyetlenül őszinte az emberekkel, a mosdóban, később az is megfordul a fejemben, én lomboztam le. Elhúzom a szám a tükörnek, az szinte visszakiált: mert bénán kezeled az érzelmeket. Macsósan nézek magamra vissza: öregem… ezt eddig is tudtam.
Visszatérve a postai részhez. Posta?
- Nem értem..milyen posta?
Biztos egy poén, de bárhogy töröm az agyam, csak a fejem fájdul bele, nem tudok rájönni mire akar kilyukadni.
Visszatérve Joshoz a hányás és tisztálkodás után tulajdonképpen sajnálkozva hallom, hogy a hányást nem viseli jól.
- Ou…sajnálom. Majd út közben kapsz valami szénszavasat, az jót tesz. A kólát szereted?
Hirtelen az ugrik be. Befelé menet több az automata, ahol nincs sor, gyorsan odasántítok egyhez és veszek neki, amit szeretne. Ez a minimum igazából. Vannak olyan standok is, amik szintén népszerűtlenebbek, kicsit drágábbak, de megkérdezem szeretne-e még enni és ha igen, kap valamit. Szendvicsek vannak például.
Végre beállunk aztán a sorba, próbálom feldobni Josht és baszki sikerül! Kb egyszerre robban ki belőlünk a röhögés.
- Ezért vagyunk jobb majmok és Tarzanok, hoppá mi jövünk.
Tényleg nagyon megindultak, beérünk egy nagyobb színházterembe, ahol pultos fiatal csaj osztogat szövegeket annak megfelelően ki milyen szerepre vállalkozik. Én egy majmosat veszek el. Joshra sandítok, remélem Tarzanosat választ.
- A génmanipulált cápaisten legyen velünk!
Súgom neki vigyorogva, majd belesandítok a szövegbe. Első ránézésre elég poénnak tűnik. Kapunk egy kis időt átolvasni, amíg a színpadon próbálkoznak ugyanezekkel. Ha Josh olyat választott, lehet párbeszédezni fogunk. Egyezkedek vele, mert ha már ketten vagyunk talán úgy jobban jönne ki.
- Te mi vagy? Én asszem majom. Te is majom? Vagy majom- Tarzanos és majom-majmos pábeszéd.
Még lehet cserélgetni, meg különben is, ráveszem a csajt, ha nem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Csüt. Ápr. 30 2015, 16:36

Bólogatok, bár nem vagyok megyőződve róla, hogy valaha még egyszer beszélni fogunk a kapcsolatunkról Eleevel. Most valóban úgy viselkedünk egymással, mint ismerősök. Ő sem keresi az én társaságomat, én se különösebben az övét, bár ha szakmai tanácsra van szükségem, leggyakrabban őhozzá fordulok. Viszont Szélvész gazdájával egész jól kijövök, megegyeztünk, hogy minden másnap kimegyek a lovardába és megfuttatom a lovát, cserébe gyakorolhatok rajta (lóápolás, meg ami kell).
- Igaz. Nyitott szemmel fogok járni!- erre hevesebben is bólogatok. Úgyis fejembe vettem, hogy megtalálom azt a kék szempárt (s annak gazdáját), amit pénteken láttam a casinóban.
Reeven nagyon közvetlen velem, és könnyedén osztja meg velem a véleményét, de mivel más személyiségek vagyunk, nyíltan megmondom neki, hogy amit nekem javasol, arra én képtelen vagyok. Felkészültem rá, hogy majd hevesen kiáll a maga igazáért, és majd győzködni kezd, milyen előnyei vannak az ő ötletének, ehelyett rám hagyja a dolgot, azzal, hogy lehet, én csinálom jól...
- A féltékenység nem a legjobb tanácsadó- teszem hozzá, én, akinek hatalmas tapasztalata van ebben... Á, nem azért mondtam. A féltékenység haragot vagy bánatot okoz, és az rosszul is elsülhet, ahogy magamat, másokat sem szeretném kitenni a bánatnak.
- A postának dolgozom főállásban. Leveleket, újságokat és reklámoklat szórok ki hajnalonként a zöldövezetben... - mondom ki könnyedén, pedig amikor elindultunk sörözni, míg úgy gondoltam, ezt az információt sosem fogja kiszedni belőle. Hát miért is ne? Nincs abban semmi szégyellnivaló, hiszen legalább dolgozom!
Veszek magamnak egy hamburgert, de nem ehetek belőle sokat, mert a közelemben ketten is okádnak. Az egyik ugyan reeven, de őt kevésbé viseli meg a helyzet, mint akit telibe kapott. Az folyamatosan öklendezik és hány azóta, nekem meg az étvágyam ment el...Szóval kicsit eltávolodok a csávótól, aki belekötött Reevenbe (kicsit kötekedek vele, nem tagadom), de aztán újra békés vagyok.
- Kösz, most nem kell semmi. Talán egy kicsit később...
Vesz nekem egy kólát, és a szendvicset is erőltetné, de abból nem kérek. Ellenben a kólát megköszönöm. Fel is hajtom kb a felét, aztán böfögök a tenyerem mögött egy egészségeset. Meg is könnyebbülök a feszülő érzetektől.
Ahogy gondoltam, nem vagyunk elkésve semmiről. Bár a meghallgatás még javában tart, van sor is, aminek beállunk a végébe, és szöveget is kerítünk a kezeink közé. Reeven máris szervezkedik, úgy szeretné, ha ketten mehetnén színpadra, egy közös jelenetben, ezért visszaadom a Tarzanos témát (éépen Jane-nel ismerkedik), és egy másikat kérek, s minő meglepő, éppen egy kismajommal van dolgom.
- Reeven, akár el is játszhatnánk. A nyakamba kellene kapaszkodnod, és rám csimpaszodni. Ez az a jelenet, amikor kimenekítelek egy Tigris karmai közül...- nézem át jobban a részletet.
Valószínűleg elbírom. Elbírnám, ha ráugrana a derekamra, veszettül sovány, én meg naponta több árut cipelek ki, mint ahány kiló ő egészében.
Összevigyorgunk, ahogy fohász mond, aztán... ÁÁÁááááááááááááááááááááÁÁÁáááááÁáááááááááááááÁ!
...
Nevetgélve jövünk ki a próbateremből. Csorog a könnyünk, neki is, nekem is. Ugyan már nincs a derekamon, és rendesen fel vagyunk öltözve, de az mégis mulatságos, hogy az egyetlen kifogás ellenünk ez volt: "nem vagytok elég szőrösek"....
- Sose hittem volna, hogy ez egyszer a hátrányomta válik...- fuldokló nevetéssel esek ki az utcára, de kinyitom Reevennek az ajtót, és megtartom, mert az ajtók galádak...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Csüt. Ápr. 30 2015, 20:44

Biztatóan mosolygom rá, igen járjon nyitott szemmel, de az is jó, ha megbeszéli a lánnyal, nekikeseredni nem érdemes, max arról van szó a lánynak nincs jó ízlése, a legjobbakkal is előfordul, vagy a nyugtalan kategóriába tartozik és nem akar elköteleződni. Bármi lehet igazából.
- Értem, jó, lehet, nemtom. Voltál már féltékeny? Mert én még soha, csak a pofám jártatom.
Kínos mosoly. Mindig szerencsésnek éreztem magam a furcsa defektjeimből kifolyólag, az pont az a terület, amihez nem értek. De a barátjának nevezett és egy barát megpróbál segíteni, vagy legalább tanácsot adni, nem igaz?
Hm, de furcsa, mindig olyan furcsa szembesülni vele, hogy vannak rendesen dolgozó emberek. Eljárnak egy munkahelyre és pénzt kapnak.
- Hát az jó, gondolom kondícióban tart és…megkergetnek a kutyák? Ugatnak?
Kicsit vigyorgom megint, nem akarom bántani, de ez akkora, hogy muszáj firtatnom. Postásklisé! Végülis buli lehet, még én is megpróbálnám.
- Egyszer veled mehetek?
Úgy verekednék a dögökkel, piszkálnám őket a bottal. És még sosem dolgoztam, ez végülis nem olyan munka mit a Chrisé, tök bulinak tűnik. Szórólap! Erről a Harry Potter és a szóródó bagolypostai levelei jutnak eszembe.
- Sosem olvastál még bele egybe sem?
Sok minden van, ami érdekel ezzel kapcsolatban.
- Lehet hogy…nekem is akadna ilyen munka? Mármint nem minden nap, vagy akár…iskola előtt csak szórólapokkal.
Persze lehet megunnám, meg ott van még a fotózás és az iskola, anyámék támogatnak, nem vagyok rászorulva, aludnom kéne rá még egy párat és utána járni. Egy postás élete csupa adrenalin lehet…talán ez kielégítene, bár attól függ mennyi izgalmat tartogat.
Közben ő nem kér semmit, de azért kap egy kólát, átmenetileg megoldás. Szerintem együtt kéne mennünk, de leszögezem:
- Nem muszáj, ha te nem akarod, tudom, hogy romantikus színész vagy.
Látom, hogy az én hatásomra cserél lapot. Nekem ez az egész nem olyan fontos, csak azért jöttem el, hogy kipróbáljam ezt is.
- De ha nem fontos, akkor…akkor izé, megpróbálhatjuk.

…..

Kitámolygunk az ajtón, jó, hogy megtartja, mert az arcomba csapódna különben.
- Hogy ez mekkora hülyeség… szőrt lehet ránk ragasztani, Tarzan amúgyis ember!
Füstölgök kicsit.
Kiérünk az utcára, itt megtorpanok.
- Akarsz még valahová menni vagy elfáradtál?
Érdeklődöm, talán mára éppen elege van a sok röhögésből és máskor folytatná.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Csüt. Ápr. 30 2015, 23:16

Ha Sebastian nem lenne a legjobb barátom, kritikusabban fogadnám Reeven szavait. De ahogy Sebastian esetében, most is érzek egyfajta összhangot ezzel a fiúval. Kedves srác. Nyílt, őszinte. Bátor, humoros. A maga szemszögéből nézi a dolgokat, és nem is kívánhatom, hogy értse a bánatom, túl sokat kéne beszélnem, és ehhez nem vagyok elég bátor.
- Voltam... vagyok... - sóhajtom, és vállat vonok. Tudom én, milyen érzés, ha semmi sem volt igazán az enyém? Nevetek, ahogy ő vall, csak nagy a szája.
- Nagyon meggyőző tudsz lenni. Ha nem mondod, rá nem jövök soha!- Jó ezt bevallani? Mintha ez is gyengeség volna, mint olyanok után futni, akik sohasem lehetnek az enyém. - Ez most... jó? Vagy nem? - Csak a kínos mosolya miatt kezdek gyanakodni. Én jól megvoltam féltékenykedés nélkül, de Reeven mintha arra célzott volna, nincs is kire. Nem is volt?
- Úgy gondolom, nem csak csajra lehetsz féltékeny. - Inkább egy csaj miatt, helyesebb lenne így- barátodra, rokonodra...- bakker, minden érzelem, ami szeretethez kapcsolódik, ad egy negatív dolgot is. Ez lenne a féltés, féltékenység?
Bevallom neki, hogy mi a fő foglalkozásom, bár nem akartam égetni magam. Nem valami népszerű szakma, de legalább fent tudom tartani magam (ha a póker is hoz valamicskét). Reeven ezt a dolgot is érdekes módon látja. Olyat kérdez, amit még eddig senki.
- Ugyan bicajjal járok, de nem elég nagy a táv, hogy igazi kondit adjon... A kutyák gyakran ugatnak, de nagy részük nem harap. Némelyik próbál, de vannak törvények, amik a postásokat védik. - Érdeke a gazdinak, hogy ne harapjon meg a kutya.
Meglep, hogy velem akar jönni, de elvigyorodok.
- Hát, ha fel tudsz háromkor kelni, és hozol egy bicajt, jöhetsz.
Újabb fura kérdés. Nevetek.
- A személyes leveleket nem mi visszük ki, hajnalban, az valaki más dolga. Ne kérdezd, miért van így, az én reszortom hivatalos levelek, többnyire hitelkártyákról, vagy utazási ajánlatokról, te is találhatsz ilyet a postádban naponta. Meg a napilapok, újságok, üzletek árajánlatai, promóciói. Semmi izgalom...
- Szórólapozással kapcsolatban gyakran van hírdetés az újságokban, ha komolyan érdekel, adok is pár címet...- még mindig böngészem az újságokat. Hátha...
- De ha meg vagy szorulva, szükséged van pénzre, inkább felesben fizessük a söreinket- nézek rá, kissé elgondolkodva. Nem szabad hagynom, hogy mindent ő fizessen.
Elindulunk a castingra, kapok egy kólát, de nem iszok bele, a sörtől még mindig feszül a gyomrom. Kissé kásás is lehetek, a salátától nem józanodtam ki.
- Leszek romantikus is, ha eljön az ideje...
Röhögünk, ahogy bemegyünk (inkább támolygunk), és viccesre vesszük a figurát. Én például azt találom ki, hogy úgy győzöm le a tigrist, hogy leordítom a fejét. A sörszagomtól be is ájul. A humorom nem mindenkinek tetszik, de hülye indokkal szerelnek le minket. Nevetve jövünk kifelé is, megtámasztom neki az ajtót, elvégre becsapós, mert befelé lendül.
- Ú, tényleg, ezt el is felejtettem! Talán azt hitte az ítész, hogy gorilla vagyok én is. Az anyád... vagy az apád...- röhögök.
Megtorpanunk az épület előtt.
- Nem, nem vagyok fáradt. - Pillanatnyilag lövésem sincs, hova lehetne menni. - Neked van ötleted?
.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Hétf. Máj. 04 2015, 20:20


Hm, a voltamra még tudnék reagálni viccesen, vállba veregetve:” a legjobbakkal is megesik”, de hogy most is az? Ugyan, Josh tök jó arc, mire? Valami olyasmi lehet, hogy másnak összejön, neki nem, de találgatni nem akarok, inkább átkarolom.
- Elmúlik.
Félvigyor, nem is veszem észre, hogy haverkodósan, de megint hozzáérek egy másik emberhez. Nem rögtön.
- Ohh….igen?
Észreveszem, rápislogok, bizonytalanul, de ez nem a szavaimra, vonatkozik, hanem magára a gesztusra, hogy barátian átkaroltam. Ha megmozdul lehet….leveszem a kezem, lehet, hogy nem jó helyen van, nem így kell. Vagy maradjunk így? Basszus, ez régen nem volt gond, nem értem most miért vagyok zavart, ha egyszer így jó nekem…
Meggyőző tudok lenni, végülis, ha ő mondja.
- Nemtom. Lehet ez is olyasmi, amit meg kell tapasztalni és még csak vár rám…
Nézek rá játékos-fenyegetően, mintha a féltékenység szörny lenne. Azt viszont nem hiszem el, hogy ha én nem mondom, nem jön rá soha, tutira gúnyolódik!
- Aha… Hát te vagy az első barátom és mivel most ismertelek meg, érted, vagy miattad még nem vagyok féltékeny. Lia meg…nemtom most a tanáromra? Áh…az tök más, járjon, akivel akar. Habár a tanárt majd megfenyegetem, mert ha bántja Liát, neki lőttek.
Erről könnyű beszélni, mert ezt még nem érzem, talán majd ha féltékeny leszek jótékonyan kussolok. Ami Sebastiant illeti, el kéne beszélgetnem vele, amint megbántja súlyos árat fizet, mint ahogy a mostohamami, és Lionel, ha már a Fehéret nem tudtam elintézni.
A postás téma érdekel, röhögök, ahogy Josh a törvényekről és a kutyákról beszél.
- Dejó és…futnak a bicaj után?
Szerintem ez tök jó! A szemeim aztán elkerekednek.
- Háromkor? De hát az még éjszaka! De hát akkor még mindenki alszik!
Nekem a postás az olyan hajnal és reggel közt mozgó valaki, de három óra? Az még bőven éjszaka. Elgondolkodom, rendszeresen biztosan nem és bicajom sincs, azóta nem volt, hogy felgyújtottam a kerekeit, igazából ezzel a lábbal nem is tudnám hajtani.
- Persze! Egyszer.
Kötöm ki vigyorogva, aznap hajnali háromkor lesz az ébresztő annak a bizonyos városrésznek, hehe. Hm…kár, de nem baj, a szórólapokat lehet szórni, az is jó. Áh, tartósan nem menne, de egyszer…veled.
Pillantok rá. A felesbe fizetésen csak nevetek.
- Eszedbe ne jusson! Görény vagyok és kihasználom, hogy a szüleim támogatnak. Igazából megpróbálok önállósodni, de amíg be nem indul az üzlet, ha már nekik van és egyke vagyok…
Tárom szét a karom. Végülis 16 éves koromtól nem támogattak, most szépen be lehet pótolni, ráadásul, amibe fektetnek úgy néz ki végre megtérül.
Josh, azt mondja lesz romantikus, ha eljön az ideje. Kicsit mosolyogva pillantok rá.
- Hát ez nagyon komoly volt, öregem!

....
Röhögve jövök ki az ajtón, amit ő megtámaszt.
- Kösz apuci. De hát majmok neveltek, még jó, hogy rokonok vagyunk.
Josh nem fáradt, úgyhogy mehetünk innen még…bárhová. Csak ötlet kell?
- Hm…mozi? Vagy színház? Miattad bevállalom. Vagy bowlingozzunk? Vagy elmehetnénk gokartozni! Esetleg mit szólnál karaoki-bárhoz? Vagy…tudom, tudom! Igazából oda nőt vinnék, de…neked is menőzhetek
Freudi elszólás ez utóbbi tagmondat.
- Csillagvizsgáló?


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Szer. Máj. 06 2015, 17:29

- El hát. Egyszer minden elmúlik- az életem is, tenném hozzá, de nem vagyok ennyire pesszimista. Csinálok is egy mosolyt, kicsit talán erőltetett, de Reeven voltaképp egész normálisan áll hozzám, mert átkarol, mintha ez csak múló gyengeség volna, ami mindenkivel megeshet. Talán így is van.
Összemosolygunk, most már határozottabban örömteli a sajátom is (nem kényszeredett).
- Lehet, nem tudom...- Nem hiszem, hogy mindegyik ember féltékeny. Én sem hiszem magamról, hogy igazán az lennék, elvégre nincs is kire féltékenynek lennem. Elee lényegében határozottan megmondta, hogy nem lesz közöttünk kapcsolat, Sebastian pedig a barátom, és ezt egyetlen nő sem fogja lerombolni. Egyedül egy ellenségem van: én magam, ha hülye vagyok.
- Az unokanővéred a tanároddal jár? - Lia, egy tanár. Sebastianról lenne szó? Nem lehet ilyen kicsi a világ. Sebastianról el nem tudom képzelni, hogy bántana bárkit is. Pláne Liát. De még csak most költöznek/tek össze! Bakker, így van ez. Amikor foglalkoztat valami, állandóan ezekbe a dolgokba botlok bele: azonos nevek, foglalkozások, problémák. Elképzelem, hogy pénteken Sebastian egy monoklival a szeme alatt jelenik meg, és azt mondja, megverte az egyik diákja (Lia miatt). Reevenre fogok asszociálni? Egyértelmű. Persze, nem hiszem, hogy Sebastian ne tudná megnyerni magának Reevent (adott esetben). A pulzusom ugyan szaporább a gondolatra, hogy Reeven ismeri Liát és Sebastiant...
- Miért ellenszenves neked a tanárod? - kérdezem inkább, mert azt mondta, Liának rossz ízlése van, tehát nem ért azzal egyet, hogy ők egy pár...
Később a munkámról beszélünk, hogy milyen postásnak lenni, és Reeven szemével nézve vicces (veszélyes?) élet lehet, a kutyák miatt.
- Néha. Többnyire be vannak zárva, kóbor ebek nem nagyon vannak az utcán, legalábbis nem abban a körzetben, ahol én dolgozom, de néha kiszabadul egy-egy háziállat. Többnyire az jobban fél, mint én. De volt már rá példa, hogy utánam szaladt egy, igen. - Fogalmam sem volt, játszani akar-e vagy megtámadni, úgyhogy tekertem, mint vadállat, és leráztam a jószágot.
- Hát, oké, egyszer...- nem túl biztató, de talán csak a lába miatt nem tud bicajozni, és ettől nem szomorodom el. Egyszer majd velem jön. - Jaja, korán kel kelni, mert az emberek java munka előtt már kíváncsi a napi hírekre, főleg a gazdasági rovat miatt... Tudod, sokakat a pénz motivál...
Erről aztán beszélgetünk kicsit, és megtudom, őt a szülei támogatják, bár szeretne saját lábra állni (és nem csak fizikai értelemben). Úgy érzem, Reeven eltökélt és elég magabiztos ahhoz, hogy sikerre vigye a szándékait, úgyhogy odadünnyögöm neki:
- Ez derék, nagyon derék!- remélem, nem arra érti, hogy jó dolog, ha a szülein élősködik, amíg teheti.
...
A castingról röhögve jövünk ki, kicsit átírtuk a forgatókönyvet, és sajátos stílusban adtuk elő magunkat. Nem aratott osztatlan sikert, de volt akinek tetszett, nekünk biztosan, mert rég nevettem ennyire felszabadultan meghallgatás után.
Az már biztos, hogy nem akarjuk, hogy itt érjen véget a mai nap, de nekem nincs ötletem, hova mehetnénk, hiába ismerem (elvileg) jobban a várost. Reeven pedig sorolja, ami az eszébe jut. A fantáziája most neki lódult meg...
- Ú, ez jól hangzik...- hápogok egyre nagyobbakat- Tudod mit? Menőzz nekem!- ragadom meg az alkalmat, hogy karaokival kecsegtet. Énekelni én is tudok valamelyest, Reeven is tud, nagyot égni nem lehet, aztán majd kiderül, duettben is jól nyomjuk, és alapítunk egy együttest... Hehehe...- Aztán, ha még nem volt elég, bámulhatjuk a csillagokat eleget...- Hogy hogyan, az kiderül...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Csüt. Máj. 07 2015, 14:03

Biccentek a nagy bölcsességre, ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni. S azt sem firtatom kire féltékeny, vagy kire nem, így is elég...okosságot vágtam a fejéhez.
- Aha, a franciatanárommal.
Elhúzom a szám mennyire nincs ínyemre a dolog. Nem veszem észre, hogy Josht ez bármi mód zavarná, vagy különösebben izgatná, a kérdéseit annak tudom be, hogy érdeklődik.
- Tök beégetett az órán! Meg eleve minden csaj majd összepisilte magát, amikor megjelent, mindet személyesen ismerte, mintha kavart volna a fél csoporttal, ráadásul folyton tenyérbemászóan vigyorgott.
Kiráz a hideg a nyalós emberektől. Ezzel fel is soroltam szerencsétlen pasas összes bűnét, melyekért majd felelni fog valszeg, Lia miatt megkeresem. Nem árt, ha tudja egyáltalán nem bízom benne, rajtatartom a szemem. Miért kell Liának mindig nőfalókba botlania? S én miért nem vagyok az? Néha nagyon nem tudom helyesek-e az érveim ez ellen...ha béna vagyok az érzelmekhez, legalább a szexben történjen valami. Talán csak álmokat dédelgetek erről a szerelem dologról is.
Nos, így már nem hangzik annyira izgalmasnak, mint első blikkre tűnt a postásszakma, de még így is lehet érdekességeket találni benne. Próbálom nem elképzelni, hogy Josh teker egy chihuahua elől, elröhögném magam. Kicsit felkaccantok azért, nem bírom ki
- Lehet, hogy csak egy hörcsög volt.
Ha nem nézett hátra. Vagy egy macska...
- Hahh, de fárasztó lehet, reggel a kávéjukra legyenek kíváncsiak. Mikor alszol?
Érdeklődöm, elég felborult rendszernek tűnik az övé.
Ahh, szóval Josh deréknek gondolja, hogy szeretnék a saját lábamra állni, viszont nekem azzal sincs bajom, hogy egyelőre támogatnak, van mit visszafizetniük. Nem, ezt nem kezdem el most magyarázni, amúgy sem beszéltem még erről senkivel.


A meghallgatásról kifelé jövet röhögés közben sok egyéb programlehetőség is eszembe jut, sorban sorolom mi minden ötlik eszembe. Josnak énekelni van kedve, egy kis sör után nem csodálom.
- Csak nehogy belém szeress
Vigyorgom, de már kapom is elő a telefonomat, hogy rákeressek egy karaokei bárra a közelben.
- Jó, aztán megmutatom neked a sarkcsillagot is és onnantól már garantáltan velem akarod majd tölteni az est további részét.
Marháskodok, érezni a hangomon.
- Hm van itt egy pár sarokra innen, menjünk.
Indítványozom, el is indulok, gondolom jön velem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Csüt. Máj. 07 2015, 16:47

Reeven unokanővéréről beszélgetünk, és felmerül bennem a gyanú, hogy ez most nem névazonosság, pláne, hogy a tanár, akivel jár, éppen franciát tanít és odavan érte minden lány. Nem szeretnék villámhárító lenni kettejük között, ezért nem árulom el, hogy (esetleg) közöm lehet ehhez a tanárhoz nekem is.
- Tényleg? Mi a fenét csináltál? - emelem meg  a szemöldököm. Ha valamiben biztos vagyok, hogy Sebastian szeret tanítani és a diákjait is nagyon szereti.
Másról is kérdezem Reevent.
- Gondolod, hogy az unokanővéreddel rosszul bánik? Talán panaszkodott?
Igaz, Sebastian csak szombaton szembesített vele, hogy összeköltöznek Liával és megpróbálják együtt, de nekem úgy tűnt, valóban kedveli azt a lányt. Hogy szereti-e, nem tudnám őszintén megmondani. Mint ahogy azt sem, bíznék-e Sebastian hűségében, hiszen... Lehajtom a fejem, mintha valami érdekeset vettem volna észre a cipőmön. Normális az, hogy egyszerre szeretném, hogy sikerüljön Sebastiannak normális kapcsolatra szert tennie és hogy ne? Huzamosabb ideig sosem időzött még egyik lánynál se és azok se nála, így ez a helyzet számomra totálisan új helyzetet teremt. Hogyan fogok alkalmazkodni Ameliához, hozzájuk? Mi lesz, ha utálni fogom a csajt?
- Mesélj nekem egy kicsit Liáról...- támasztom meg a fejem a tenyeremben. Ahogy Sebastiantól hallottam, neki is van vaj a füle mögött. Csak nemrég szakított a pasijával, és mindjárt Sebybe kapaszkodik. Lehet, hogy pióca tipus, vagy depresszióba esik, ha egy napot egyedül kell eltöltenie. (Ítéletemet jelentősen befolyásolja, hogy féltékeny vagyok rá valamelyest.)
Felnevetek, amikor azt mondja, szerinte egy hörcsög kergetett meg.
- Lehet, de akkor marha nagy hörcsög volt!- nevetek jóízűen.
Kicsit kiakad, hogy a postás szakma korán kezdődik. Persze, nem kell nekem se háromkor kelnem, csak húztam az agyát, vajon mit szól. Naná, húzza a száját.
- Amikor hazaérek, nyolc-kilenc körül. Hacsak nincs délelőtti meghallgatás..., akkor délután..., ha nincs próba....- megint nevetek. Az alvás nem probléma. Alszom, amikor van rá idő, mindegy, milyen napszak van.

Kicsit beállítva megyünk a meghallgatásra, de mi legalább élvezetes műsort csinálunk, nem úgy, mint a többiek. Legalábbis nekem ez a véleményem. Mi legalább érzéseket váltottunk ki a közönségből. Hogy aztán kapunk-e behívást a következő válogatóra, a jövő titka. Nevetve jövünk ki, és hamar megegyezünk abban, hogy nem megyünk még haza, hanem csinálunk valami programot. Leginkább a karaoke piszkálja fel a fantáziám (jelen állapotomban).
- Vigyázz te!- nyújtom rá a nyelvem, gyerekesen.
Reeven előkapja a telefonját, és perceken belül rá lel egy közeli bárra, ahol hülyülni lehet.
- Mi vagy te, amatőr csillagász? - kérdem, és nevetek. Fogalmam sincs, ilyenkor látni-e a sarkcsillagot vagy se. LA-ban olyan erősek a fények, hogy az eget is csak akkor látom, ha kilométerekre elhagyom a várost. Viszont akkor tényleg gyönyörű.
Megcélozzuk a bárt, ahol énekelni lehet, és le is dobjuk magunkat az egyik sarokban. Tekintettel a korai időpontra, rajtunk kívül csak néhány pasas iszik valamit.
- Sört?- kérdem újdonsült barátomat, és ha bólint, mindjárt rendelek is két korsóval.
- Nézzük meg, mi a felhozatal, milyen dalokból lehet válogatni!- javaslom. Erre a célra szoktak valami füzetet létesíteni, ha jól tudom.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Csüt. Máj. 07 2015, 22:36


Furcsálkodva emelem meg a szemöldököm. Miért hiszi, hogy csináltam bármit? Egyébként semmi köze a merevedésemhez, a felemelt szemöldököm összevonom és kissé mogorván válaszolok.
- Semmit.
Az, hogy verset írtam igazán nem számít, utálom a franciákat. Ez a vádló hangnem egyre furább lesz, mintha védené, pedig nem is ismeri. Barátként nem velem együtt kéne fikáznia?
- Nem.
De ehhez sincs köze. Az én unokanővérem és rám tartozik, hogy megvédjem! Az is elég különös, hogy aztán a lábát fixírozza, de jobb híján én is ezt teszem, aztán Liáról kérdez. Mondtam én egyáltalán, hogy Amelia? Mindig Liának hívom…
- Klasszikus eszményített lányalak, érzékeny, vicces, szép, de hajlamos magát leértékelni. Egy tökéletes lány valakinek, aki megérdemli
Nyomom meg a hangsúlyt, egyrészt utalok arra is, hogy éppen neki ajánlottam. Bár most, hogy ilyen furán áll a témához már nem vagyok biztos. Talán csak a bódulat, nem szabad túl elhamarkodott következtetéseket levonnom. Sebastian pedig biztos nem érdemli meg! De a hangomból csak az erős határozottság és a nyomatékos beszédes metafora hallatszik.
- Ha mutáns cápa van, vannak mutáns hörcsögök is.
Vonok vállat kissé mosolyogva, bár most nincs kedvem nagyon heherészni, nem áll össze ez az egész… Sebastian-Lia-Josh ügy.
Ráadásul teljesen beszopom, hogy háromkor kel és még sajnálom is.
- Á, értem, akkor jó, már azt hittem szenvedsz.

A meghallgatás után az utcán lófrálva tovább hülyéskedünk, kicsit görbén is megyünk talán, én eleve sánta vagyok. Nade már múlik! Marháskodok, hogy belémszeret, ő meg a nyelvét nyújtja.
- Nem hibáztatnálak, a legjobbakkal is megtörténik.
Tódítom tetettet nagyképűséggel, miközben arra vágyom bár hinném is el. Persze nem Josh, lányra gondolok!
- Érdekelnek, de nem nevezném csillagásznak magam. Mind egy-egy univerzum, végtelen világok, mélységek és magasságok.
Biccentek fel az állammal, a csillagvégtelenség mindig elkábít, magával ragad, kicsit felfelé bámulok, görbébben megyek.
- Hát jó, tudnék én neked ellenállni?
Kérdezem aztán a bárban, belemegyek a sörbe. Nincsenek sokan, de a részeg palik is jók lesznek ideiglenes közönségnek.
Megyek vele rendelni, aztán követem a dalkiválogató cucchoz is. Rögtön kiszúrom a Barbie girlt, vigyorogva rámutatok.
- Mit szólsz a 30 second to Marshoz?
Mutatok egy elég jó együttesre aztán komolyabban.
//hehe//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Szomb. Máj. 09 2015, 00:46

Megváltozik a hangja. Meglepődve nézek rá. Mintha kissé haragudna.
- Most mi van? Azt kérdeztem, mivel égetett be? - Én akkor égtem a legnagyobbat, amikor áradoztam a szüleimről, egy osztálytársam pedig felvilágosított, hogy nem vagyok képben. Akit a szüleimnek hiszek, azok a nagyszüleim.
Halvány (bal)sejtelem fog el, hogy én is ismerem azt a tanárt, aki Liának udvarol, és szeretnék többet tudni a dologról, de Reeven mintha bezárkózótt volna, én meg nem feszegetem a kérdést, mert csak olaj volna a tűzre. Nem szeretném elveszíteni a bizalmát.
//Nem mondtam ki, hogy Amelia//
Bár negálja, hogy Lia panaszkodott volna a tanárra, akive jár, érzem, hogy dacos. Meglehet, csak le akar rázni. A lányról is úgy beszél, mintha egy meshős lenne, nem hús-vér ember.
- Mindenki tökéletes valakinek...- mondom békítően, és eszembe jut, nemrég még velem akarta összeboronálni azt a lányt. Ha a tanára Sebastian... Fura lenne, hogy (talán) ő lenne féltékeny rám, ránk?  
- Ezek szerint én már kiestem a prixisből... Pedig a leírásod alapján egyre vonzóbb számomra... Érzékeny, vicces, szép... Akkor mi baja van magával? - csóválom a fejem. Nem nagyon értem a lányokat.
El kell hagyni ezt a témát, valahogy nem jön be. Biztos elfogult vagyok a francia tanárokkal Sebastian miatt. Vajon megkérdezzem a vezetéknevét a tanárának? Menjek biztosra? Az a baj, az a kérdés egy igen után (ha bizonyságot nyerek, hogy egy emberről beszélünk), számos más kérdést hozna magával.
- Jól mondod, milyen igaz!- nevetek hangosan, hiszen a mutánsok nem fajgyűlölők. Támadnak mindent: cápát, Tarzant, hörcsögöt.
Fenébe, fülemben a bogár, hogy vannak közös ismerőseink. A baj csak az, ezzel a mi barátságunk is veszélybe kerülne, és ezt nem akarom. Inkább maradok tudatlan, majd kérdezősködök sebastannal, van-e egy bottal járó srác a csoportjában, akinek Reeven a neve. Mellesleg Lia unokatestvére.
- Szenvedek, mástól. De azon nem tudsz segíteni- kacsintok, értse, ahogy akarja. Ezt úgyis nekem kell megoldani.

- Valóban? Mondj néhányat!- cukkolom, mert húzza a nyelvem, és mert végre megint nevet, pedig majdnem elástam már a kapcsolatunk. Talán csak hajszál híjja volt, már nem lényeges az aggodalmam, mert úgy megyünk a karaoke bárba, mint jó barátok. Ez a lényeg.
Gyorsan veszek két sört, tompulni vagy felejteni kell, nekem mindkettő megy, ha iszok. A csillagokat meghagyjuk későbbre, most éppen zeneszámokat válogatunk, és amikor nőcis dalnál akad meg a keze, hangosan felröhögök. "Na ne!"
- Na, ez jó lesz, legalább elmondhatom, hallottam már őket a rádióban.... - az egyik számnak megvan a dallama is, elég pörgős, bírom a stílusát is, be lehet rá vadulni. Ez jó lesz.
- Legyen ez. Ketten megyünk fel? - nem vagyok e szempontból ijedős, de azt nem tudom, nekem, nekünk vagy magának találta azt a számot. (Closer to the Edge)
Jared Letot életemben nem láttam, egyesek szerint hasonlítok rá. Meglehet, ő az apám. Ahány éves, lehetne is, nem? (Hehe)
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Kedd. Máj. 12 2015, 21:13


Elvörösödöm, olyan fura lesz, hogy miért érdekli, vagy csak egy jó sztoryt akar hallani…
Ciki, nem véletlenül.
- Erotikus tartalom volt, amitől nyilvánvalóvá vált, hogy én…hogy izgalomba hozott a mellettem ülő két lány.
Kicsírázok. Kis sóhaj, na nem baj, végülis akkor lenne a legégőbb, ha nem állt volna fel, ha Hale belibben szinte egy szál jó seggben és nem érzek semmit.
//bocsi//
Szóval rásandítok kielégíti-e a válasz, majd biccentek a tökéletesre. Nemtom átérezni, de biztos…
Lehet nem kéne hangoztatni, hogy baja van magával, elvégre ez bizalmas infó volt, bár aki látja és látja, hogy tökéletes és hogy ő valami egészen mást gondol, annak öt másodperc után leesik és én csak szeretném, ha pozitívan tudnám motiválni.
- Végülis nem baj, nem akarom erőltetni, hogy elhiggye, ő így jó.
Igazából Lia túl jó mindenkinek…
- Még mindig jobban szeretném a te oldaladon, de… ő választ. Csak el tudnám képzelni, te sem vagy rossz.
Megint egy olyan pillanat, amikor rosszul nyilvánítom ki az érzelmeim, de nyíltan mégsem mondhatom neki, hogy kedvelem, nem igaz? Ráadásul olyan, mintha Seb mellett állna, pedig nem is ismeri… ami fura. Mi van, ha túl naiv vagyok Josh kapcsán?
Inkább hagyjuk ezt a témát, nevetek a mutánsokon, viszonylag gyorsan tudok váltani és nem tetszik ez a fenyegető hangulat, a vidámat választanám.
- Ugyan, ne szenvedj! Még a végén megtapasztalom milyen aggodalmaskodni egy barátért.
Ezt hangosan is kimondtam?
- Szóval…nem éri meg, ne csináld, na…
Nézek rá kicsit kómásan és picit megbököm, remélem nem felbőszítem, vagy ilyesmi, vigasztalni akarom, mosollyal csinálom, remélem nem cseszek el semmit.

De ő ellenséges, asszem, bár nem tudom miért, lehet csak poénnak szánja. Veszek egy levegőt nem kell ezt olyan komolyan venni, bár a mosolyom megereszkedettebb lesz.
- Nemtok egyet sem, szerintem nem szeretett belém senki. Az amnézia miatt nem tudom garantálni, de kicsi a valószínűsége, a szemét kategóriába tartoztam, vagy csak egyszerűen nem érdekelt.
Vonok vállat, szerintem senki nem volt olyan őrült, mivel senkit nem vettem olyan komolyan, mármint nem hiszem, vagy csak nem emlékszem.
- De…ha azt vesszük, hogy a csajok gyakran beleesnek a szemetekbe még az is lehet van egy titkos hódolóm
Röhögök fel.
- De azért te ne legyél szemét, mert hosszútávon nem hiszem, hogy azok mellett kötnének ki.
A Barbie girl nem az igazi, de itt van egy másik, amit el tudok neki képzelni.
- Hm, nem, ezt meghagyom neked, vagy ha szégyellős vagy vokálozhatok.
Tárom szét a karom, hagyni akarom, hogy övé legyen a főszerep, különben is már rég énekeltem, nagyon rég és baromira hiányzik. Gyorsan átpörgetem…találok egy Killer peace számot, anyám…
Na mindegy, Joshtól függően megyek a színpadra vokálozni, vagy csápolni neki.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Szer. Máj. 13 2015, 14:32

- Akkor legalább az nyilvánvaló, nem vagy fából- vígasztalom. Lehet ennek a dolognak jó oldalát is látni. Azt nem mondhatom neki, hogy bárkivel előfordulhatott volna, ez elég nagy közhely, s talán nem is érezné igaznak.
Az unokatestvéréről beszélgetünk, de a bizalma kicsit megcsappant az előbbi téma óta. Míg az előbb még azt mondta, nekem való lenne Lia, most sokkal szűkszavúbban fogalmaz, pedig igyekszem objektív maradni. (Talán tudat alatti az állásfoglalásom, egyértelműen nem akarom Reevent hibáztatni semmiért.)
- Lehet, el is rontanád vele, vagy ő magát. Egy szerény lány még mindig jobb, mintha beképzelt volna...- megint más oldalról közelítem meg a dolgokat. Igazság szerint pedig egyre kíváncsibb vagyok erre a Liára.
Mosolygok, amikor megenyhül.
- Inkább hozzám... De kihez a legjobban? Van olyan ismerősöd, aki -szerinted- tökéletes párja lehetne? Vagy máshogy kérdezem: tudod, hogy Liának mire van szüksége igazából? - (Vagy kire?) Reeven úgy beszél róla, mintha konkrét elképzelése lenne, ha jól értem.
Ha tudnám, hogy egy percig is fenyegetve érezte magát, nagyon meglepődnék. Ha volt is bennem érdeklődés az ismerős nevek miatt, ez csak annak tudható be, kevésbé hiszek a véletlenekben, mint korábban. De a titkaimat megtartom magamnak; éppen azért, hogy ne élezzem kettőnk között ezt a furcsa feszültséget. Reeven szimpatikus figura, vannak közös hzllámaink, érdemes lenne azokon lovagolni.
Csak egy hülye poén és máris teljesül a kívánságom. Smile
Mesélek neki a munkámról. Kezdetben lelkes, hogy ki akarja majd próbálni, de amikor a hajnali keléssel riogatom, lanyhulni kezd az érdeklődése. Aztán azt hiszi, ugratom, kissé talán megint besértődik, de ebből is kivágjuk valahogy magunkat. Egy biztos: Reeven sokkal érzékenyebb, mint ahogy elsőre gondoltam.
- Ha aggódsz, megköszönöm, mert azt jelenti, nem vagyok számodra közömbös...- mosolygok, de nem nézek egyenesen rá, mert attól tartok, úgy érezné, megint beégette magát, hogy ilyet mondott. Pedig ez... Kifejezetten jól esett.

Kisebb kalandok után indulunk a karaoke bárba. Mondjuk úgy, nem lettem kevésbé éhes, a hamburgerem veszett ügy, helyette egy kólát szorongatok a kezemben, amibe időnként beleiszok. Legalább ez is oldja valamelyest az alkoholt. (Még ha böfögtet, akkor is jó)
Picit nagy a szája, lazul, én is bátrabb vagyok, merészebben szólok vissza (vagy rosszat), de megint lefagy egy pillanatra, aztán nevet velem.
- Tudod, kezdem at hinni, az amnéziának is megvannak a maga előnyei. Egy tök új életet kezdhetsz! Újra átélni az első csók, az első együttlét örömét... hm, barátom, irigyellek!- kacsintok rá kedvesen. Igyekszem megint jó kedvet csepegtetni belé. Bírom, amikor röhög!
- Mi az, hogy egy? Vagy egy tucat!- bár szerintem nem szemét. Legalábbis nem tűnik annak.
Ugyanilyen megközelítéssel fordul felém is. Rá mosolygok. Legalább ő sem tart szemétnek, és szerinte is így a jó.
- Hiszek még abban, hogy nem csak szemeteknek áll a világ...- mondom halkabban, hiszen a legtöbb példa nem erről szól. A világ mintha kifordulni akarna magából.
A bárban aztán rendelünk megint sört, aztán dalokat keresgélünk nevetgélve. Találunk is néhányat, ami vállalható, bár szerintem ez egyre jobba el fog durvulni, ahogy halad az idő, és mi belejövünk.
- Ha van kedved, gyere, vokálozz, de vigyázz, mert ugrabugrálok, mint egy veszett kecske!- azaz, ha beindulok tombolni, képes vagyok átrendezni a bútorzatot.
- Magadnak is találtál valamit?- kérdezem, mert kisssé morózusabb a képe. Na ne, remélem, nem valami búskomor számot fog elnyekeregni. Bulizunk, kérem! (Amúgy az sem zavarna. Ha éppen lassú számot választ, kérek egy öngyújtót, és lángot tartok neki, lassan dülöngélve. Fő az együttérzés!)
Felmegyek a színpadra, ami igazán lehetne nagyobb (hogy fogok így ugrálni?), kipróbálom a mikrofont, kissé sípol, de aztán jó lesz a hang, és a képernyőre koncentrálok, mert pontosan nem tudom, hol kell belépni, de a refrén már csodásan megy és az intro alatt pörgök, mint a szél. Csend lesz a bárban, legalábbis nekem úgy tűnik, mindenki megszűnt beszélgetni.
- Ilyen rossz volt?- kérdezem halkan Reeventől, amikor helyet cserélünk. Én élveztem. Basszus, jó volt!
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Pént. Máj. 15 2015, 20:43

- Eh, ez igaz
Vigyorgok rá, talán kár felfújni, legalább arról van szó, működik.
Elgondolkodtató, amit Josh mond, talán túl elfogult vagyok Liával és hajlamos vagyok azt hinni, tudom mi a jó neki. Elvakult vagyok, erre próbált akkor rávezetni és most a srác is.
Kis sóhaj távozik belőlem, aztán félmosolyos félpillantás Joshra.
- Igazad van, néha úgy kotlok felette mintha a lányom, vagy húgom volna, sokkal jobb, hogy ilyen, ettől lesz egyedi és különleges a személyisége.
Elvégre manapság a szerénységet már nagyítóval sem lehet megtalálni. Megint nagyon elgondolkodtatót kérdez, megrázom a fejem, csak szeretném azt hinni, hogy tudom, de az is egy idealizált elképzelés.
- Lehet, hogy senki sem lenne elég jó, hanem azt kellene nézni neki kire van szüksége, igazad van és nem tudom, aktuálisan talán valakire, aki biztatja. Ha látom, hogy ezt megkapja…
Kicsit széttárom a kezem, megrázom a fejem is, akkor nincs jogom belepofázni a kapcsolatukba és Sebastian is csak annyival csesz fel, hogy úgy tűnt szoknyapecér, még egy kiborulás nem kell neki, nem hagynám. Úgyis olyan szomorú volt aznap, amikor felébredtem és nem tudom nem-e ő állt a háttérben (Seb). Elbeszélgetek majd a csókával, nem árt, ha tudja, hogy figyelik, a körmére néznek.
Szóval ezen agyalok, a postás tervek most háttérbe szorulnak, később pedig már azzal vagyok elfoglalva, hogy hülyén böködjem és sajátos módon adjam a tudtára „ugyan, ne csinálja!”
- Öhm…
Elvörösödve félrenézek, úristen bazzeg amióta nem akarom kerülni az érzelmek témát folyton ilyen szituációkba keveredek.
- Hát, hát, mit mondhatnék, csúnyán lebuktam
Mosolygom, motyogom a vöröslő orrom alatt.

Megyünk tovább, szóba kerül az amnézia, vigyorogva biccentek.
- Bezony, rohadt nagy mázli! Örülök is neki! Most pontosan azt teszem és így sokkal könnyebb, kb tudom mit csináltam rosszul a múltkor
Hadarom, elég kényes téma, de amíg nincsenek konkrétumok megúszom izzadtság nélkül.
- Első csók, na azért szűz nem lettem, az 16 éves korom előtt volt, tisztán emlékszem.
Szerettem csajozni, sőt a szex is dereng, az pont 16 éves korom környékén történt, még nem voltam annyira benyomva.
- Miért, neked szar volt az első?
Kérdem, aztán kicsit megtépázom a hajam.
- Hm…hát mondjuk az együttes miatt, talán.
Végülis lányrajongók voltak mindig dögivel. A zenészek menők, ez van. Josh hisz a szemétellenességben, felnevetek kicsit.
- Idealista vagy, de én is ezt akarom hinni, követem a hited!
Vigyorgok rá, elvégre most változtatni akarok a hozzáállásomon.
- De amúgy tudtad, hogy jófiúnak lenni sokkal nehezebb?
Összehasonlíthatatlanul.
A karaoki bárban aztán találunk neki való számot.
- Helyes, úgy is kell, majd egy darabig, de rajongó is akarok lenni.
Tök rég voltam már a másik oldalon és jó lenne vadulni egyet a pódium előtt.
- Jah, nem ez csak meglepett
Lapozok máris tovább, inkább átadom a mikrofont neki, az elején még támogatóan ott vagyok, de aztán leugrom elé (au a lábam) ugrálgatni. A lábam tényleg szarul viseli, de elkap a hév, hiába amnézia, az életérzés nem veszett ki. Mikor aztán vége a számnak zihálva támaszkodom a térdeimre. Élvezem az agyamban pörgő adrenalint, de kicsit vörös az arcom és eltorzul a zihálós fájdalomtól, de csak addig, amíg megtapsolom és újra felkászálódom mellé megveregetni a vállát.
- Ne viccelj, azért van, mert baromi jó volt! Sejtettem, hogy tudsz énekelni…de…simán…simán lehetne együttesed! Öhm, hát én megpróbálok akkor valami pörgősebbet, próbálj rá tombolni, tök jó.
Tanácsolom, aztán gondolom én jövök. Egy Nirvana számot választok, ezt jó énekelni is, énekeltem már és Josh is tud rá tombolni, ha akar. Persze vokálozhat is. Összeszedem magam, levegőt veszek, hihetetlen, hogy megint színpadon állok, baromira hiányzott. Ezt akkor veszem észre, mikor már a refrén közepe felé járok, könnyű dolgom van, hisz, amikor még nem voltak szövegek ilyenekkel toltam és rengeteg fellépés volt, ebből éltünk. Bizsereg a bőröm, az egész lényem, szinte szikrázik és Josh ha tombol elegendő egyszemélyes közönség ahhoz, hogy maximális töltetet adjon, vagyis beleadjak apait, anyait. A csókák meg biztos csak lesnek miféle koncertet adunk ingyen. Ugrabugrálok közben én is, de a siker, a régi érzések minden egyéb zavaró tényezőt elmosnak, zihálva, de boldog mosollyal fejezem be, ha még gitárom is lenne, úristen.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Szomb. Máj. 16 2015, 23:32

Reevennel kapcsolatban egyre inkább az sz érzésem, hogy mindent úgy táplált magába, mintha megdönthetetlen igazságok lennének. Én csak arra akarom rávezetni, ugyanazt a dolgot hányféle szempontból lehet megközelíteni. Az sem biztos, hogy mind rossz, az sem, hogy mind jó, és ha akarja, pozitív, ha akarja, negatív élményt raktároz el róla. Az utóbbi időben igyekeztem úgy szemlélni a dolgokat, mint egy rajtam kívül álló személy... Így kevésbé éreztem személyesnek, és könnyebb volt döntéseket is hoznom. Nos, hogy ez feltétlenül mindig helyes döntés volt-e, azt nem tudhatom; jelenleg úgy érzem, igen...
- Ha okos lány, akkor ezekből leveszi, hogy szereted és jót akarsz neki. De személyiséget váltani nem lehet olyan könnyen...- nyugtatom meg. Némi fenékrugdosás, hosszas kérelmezés sem változtathat meg valakit, ha ő maga nem akar változni (ha nem látja be a változás szükségszerűségét).
Úgy hiszem, Reeven erősen kötődik a rokonához, és zavarja, hogy egy olyan személy legyeskedik körülötte, aki neki nem szimpatikus. Nem lehetek én az az ember, aki Sebastianról csupa szép dolgot mesél, mert az összeköltözés ténye engem is nagyon váratlanul ért és meglepett. Ellenben Liát egy cseppet sem sajnálom, mert tudom, hogy Sebastian kedveli őt. És ha elszánta magát, talán többet is érez, mint amennyit nekem elmondott. Az biztos, hogy nem az a fajta ember, aki mellett bárki is alacsonyabb rendűnek érezné magát (azaz pontosan nem ez a célja; Sebastian mindenkiből a legjobbat akarja kihozni, ez fix!)
Hogy Reeven milyen szívbéli jó srác, kár lenne tagadnia is, hisz képes értem is aggódni, pedig alig néhány órája ismer...
- Csúnyán? - nézek rá meglepetten- Szóval titkolni akartad, hogy jó vagyok nálad....- húzom fel az orrom, nagyon túljátszva, hogy érezze, cukkolom. Az az igazság, jól tűröm, ha valaki kimutatja a szimpátiáját. Talán, mert kevés részem van ilyesmiben?

Kissé merész (vagy intim) kérdést kezdünk feszegetni, amikor az amnézia kapcsán szóba kerül az első csók és az első nemi élmény.
- Ez igaz, öregapám, nem lettél szűz, de belátod, ez egyikőnkre sincs ráírva- mutatok magunkra. Tudja vajon bizonyítani valaki? Kötve hiszem.
- Nem, nem volt szar- rázom a fejem. Miből gondolja? Nem avatom be, hogy az egész egy éven belül történt és hogy nincs is viszonyítási alapom.
Jól elvagyunk, lényegében egymást biztatjuk, hogy egyikünk se adja fel, be fogunk csajozni. Reeven még arra is ragadtatja magát, hogy idealizálni akarja a szemléletmódomat.
- Azok a lányok, akik a szemét pasikra buknak, úgysem valók hozzád vagy hozzám...- mondom halkabban. Buta vigasz, de igaz. Ha minket elkerülnek, csak jobban járunk, valószínűleg.

A bárban hamar találunk kedvünkre való zenéket, a színpadra először mégis én megyek fel. Reeven hamarosan nem a vokalistám lesz, hanem az egyik rajongóm, de kissé elvesztem a kontrollt, nem tudom, pontosan mikor. Kissé aggódom is érte, mert szerintem jobban terheli a lábát, mint lehetne, de gondolom, van annyi esze, hogy ne tegyen többet magának, mint amennyit elbír... (azaz nem árt). Kicsit ziláltnak tűnik, kapkodva veszi a levegőt, a feje is vörösebbnek tűnik, de úgy vigyorog, hogy akár madarat is lehetne vele fogatni... És lelkes...
Feljön a színpadra, vállon vereget, és hasonló csápolásra buzdít, mint amit ő vágott le. Hát már csak azért se lesz rám panasza! Bár Nirvana nem a kedvenceim egyike, ismerem a számot, amit elénekel, szinte tökéletes rekedtséggel és füstös hangszínnel. Én meg tombolok, táncolok, énekelek vele a "küzdőtérről". Kár, hogy egyedül vagyok. Reeven baromi jól nyomja, hamar rákap az érzésre, én meg repülök vele, mintha felkapott volna. Olyan átszellemült, amikor énekel, hogy észre sem veszi, hogy megint mindenki elcsendesedett és őt figyeli. Ezerszer jobb előadást nyújt, mint én, és hitetlenkedve csóválom a fejem: hogy jöhetnek ki ilyen hangok ebből a törékeny csókából? Varázslatos!
- Barátom, ez zseniális!- karolom át a vállát, amikor az utolsó taktusoknak is vége, mert egyszerűen felugrom a színpadra, mielőtt bárki letámadhatná autogrammért.
- Wow, ha tudnék valami hangszeren, a biztos, hogy megpályáznám valamelyik állást a zenekarodban...- engem totál meggyőzött. Szerintem nagyon jó, amit csinál!
- Régebben milyen jellegű számokat énekeltél? - kérdem tőle. Szeretném hallani. Biztosan jó, amit csinált! Bár volna rá lehetőség, hogy saját számot adjon elő!
Csak rá kell nézni Reevenre: ragyog! Mit neki színészet? Neki a színpad kell, énekeltetni kell, egyszerűen zseniális, ha átváltozik, tele lesz tűzzel, eltűnik a törékenysége, és érett férfivá válik a deszkákon!
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev   Today at 03:14

Vissza az elejére Go down
 

Az őserdő hősei II (Szereplőválogatás) Josh, Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby
» Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-