Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 David és Nina - folytatás, kávézzunk!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: David és Nina - folytatás, kávézzunk!   Csüt. Márc. 05 2015, 22:48

Sosem tartottam magam jó modellnek, mert mindig ficánkolok és ennek a képek minősége sínylik meg. Persze próbálom leplezni, hogy mennyire zavarban vagyok, mert így még senki sem fotózott le, de egyszer mindennek eljön az ideje.
- Köszi, igazán kedves vagy. Hasonlókat kívánok én is neked. - Mondom mosolyogva és tényleg hálás vagyok neki, hogy ennyire szurkol, még ha csak udvariasságból is mondja mindezt. Azért ezt most nagyon is örömmel hallottam, mert a családomból senki sem hisz bennem, hogy egyszer műsorvezető leszek.
- De végeredményképpen ez jó. Hiszen a hasznodra válik. - Biztatásképp tekintek oldalra rá, mert szerintem ez csak jó, hogy sokat várnak el tőle. Igaz, lehet, hogy néha nagyon is idegesítő, de az is, hogy állandóan azt hallja az ember, hogy ebben a szakmában úgysem fog érvényesülni. Igazából, hogy ezt elfelejtsem, ezért is kezdek neki dekázni kint a pályán.
- Szerintem előbb-utóbb mindenki áttér a metrostílusra. - Rántom meg a vállaimat, én nem próbálnám ki a modellkedést az biztos. De kicsit jobban érzem magam, hogy a kamera elkerül a táskába. Már nem érzem magam annyira zavarban és kínosan sem. Tényleg nem menne nekem ez a szakma, még ha akarnám sem.
- Természetesen, ha nincs más dolgod. - Halványan mosolygok rá, mert nem akarom rákényszeríteni az ő döntése, hogy eljön-e, de én ennek örülök. El is indulok vele vissza, hogy lerakjam útközben a labdát.
- Nem. Eleinte fogalmam sem volt, hogy mi akarok lenni, csak minél hamarabb vége legyen a sulinak. Aztán megláttam a tv-ben Elaine-t. Tudod ő a műsorvezetés tanár. És nem is nem tudom. Csak úgy jött. - Rántom meg a vállaimat, azt azért nem vallhatom be, hogy mert nagyon tetszett és tudtam, hogy itt tanít. De végeredményképpen ő miatta is jöttem ide.
- És te, még szabadidődben is a géppel rohangálsz? Nem félsz, hogy egyszer valaki ellopja? - Nem akarom ijesztgetni, de így első ránézésre nem lehetett egy olcsó darab, arról nem is beszélve, hogy egy komoly gépnek látszik.
- Merre menjünk? Ismerek itt a környéken egy jó kávézót. - Miután a labdát visszaraktam a szertárba, már csak annyi volt a dolgunk, hogy elmenjünk és beüljünk egy jó helyre.

_________________
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: David és Nina - folytatás, kávézzunk!   Pént. Márc. 06 2015, 17:55

- Köszönöm! – mosolygok rá kedvesen, és tényleg szívből remélem,hogy mindkettőnknek sikerül megvalósítani a jövőbeli terveinket. Semmi sem szabad, hogy eltérítsen a célunktól.
- Igen, mindenképp, imádom, hogy ilyen kritikusak! – Nem tartanék ott, ahol most tartok, ha másképp viszonyultak volna hozzám, és a munkámhoz, és ezért végtelenül hálás is vagyok nekik. Kattintgatok a fényképezővel, és hamarosan végzünk is az egész fotózással, aminek szerintem David örül, kicsit szerintem kényelmetlenül érezte magát, amint elkerül a gép, nem kerüli el a figyelmemet, hogy megkönnyebbül kicsit.
- Nem feltétlen, de igazából nem is lényeg. – vonom meg én is a vállamat, nem állok le vitázni a férfi modellekről, más a véleményünk a dologról, de nincs ezzel probléma, ettől még lehetünk jóban, nem ezen fog múlni.
- Nincs, szívesen lógok még veled egy kicsit. – mosolygok vissza rá, és elindulunk le a pályáról, első cél a szertár, hogy a labda a helyére kerülhessen, de közben a kommunikáció halad tovább.
- Néha a hirtelen jött ötletek a legjobbak. És nekem úgy tűnik, a te esetedben ez tényleg így van. – pillantok rá, és igen, tudom ki Elaine, láttam a tv-ben, meg a suli folyosóján is, de nekem nem tanít semmit, így nem beszélgettem vele még egy szót se soha. Nem tudom, hogy tudja-e, hogy ilyen mértékben inspirált valakit, de ha tudja, ha nem, ez akkor is egy elismerés neki.
- Igen, mindig nálam van, mert ki tudja, hogy mikor jön egy olyan pillanat, amit érdemes megörökíteni? Egyszer nem vittem magammal mikor sétálni indultam, és így nem tudtam lefényképezni a gyönyörű dupla szivárványt… Akkor megfogadtam, hogy mindig a táskámban tartom. – mesélek neki, majd hogy félek-e, hogy valaki ellopja-e, megrázom a fejemet.
- Sose engedem el a közelemből, mindig kéznél van, szóval eddig nem hagytam el, és nem is próbálták még ellopni. Remélem ez a jövőben is így lesz. Szerinted felelőtlenség? – kérdezem, ismét rápillantva, és bár annak tűnhet, hogy mindig magamnál hordom, de tényleg bízom benne, hogy nem esik majd baja soha.
- Nekem teljesen mindegy, szóval vezess, merre van az a kávézó. – mondom mosolyogva, és én is ismerek pár jó helyet a környéken, elvégre itt nőttem fel, de nekem mindegy, hova megyünk. Laza, kényelmes tempóban sétálgatok mellette, elvégre szép nap van, minek a rohanás?
- Imádom, hogy errefelé mindig ilyen enyhe és szép az időjárás. – jegyzem meg mosolyogva, és már kint sétálva élvezem, ahogy arcomat süti a nap.
- Te itt nőttél fel, vagy máshonnan származol? – kérdezem Davidtől, mert nem sokat tudok még róla azon kívül, hogy műsorvezető akar lenni, focizik, és népszerű.

_________________
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David és Nina - folytatás, kávézzunk!   Pént. Márc. 06 2015, 23:35

Most, hogy ezt is megbeszéltük, akár mehetünk is tovább a témákban. Én is szeretném, ha a szüleim kicsit támogatnának abban, amit szeretnék csinálni, de nem biztos, hogy nagyon kibírnám, ha túlságosan is bombáznának a kritikával.
- Néha nem megy az idegeidre? - Vonom fel az egyik szemöldökömet, mert én biztos, hogy síkideg lennék egy idő után és úgy lennék vele, hogyha semmi se jó, akkor nem is nekem való a szakma. De szeretném hinni, hogy Nina máshogy érez.
- Ezt öröm hallani. - Halványan mosolygok rá, mert tényleg jó, hogy egy kicsit a szabadidőmet társaságban tölthetem.
- Igaz. Jobban szeretem, ha csak úgy történnek a dolgok és nincs lefixálva semmi. Tapasztalataim szerint az sosem jön össze. - Rántom meg a vállaimat, amint kifejtettem a véleményemet. Szerintem mindig közbejön valami, hogyha előre megvan tervezve egy adott program. Legalábbis nekem nagyon ritkán szokott összejönni.
- Én ilyen esetben a telefonom használom. - Nevetek, bár tudom, hogy egy "profi" fotósnak azért ez megint csak mást jelent. De a kérdésére egy pár másodpercet muszáj adnom magamnak.
- Igazából nem tudom. De hallottam már olyat, hogy valakit azért vertek meg, mert a telefonját akarták elvenni. Élet és halál közt került a kórházba. De veled ez ne történjen meg! - Biztatóan rámosolygok, mert nem akarom, hogy vele is ez történjen meg, szimplán csak kíváncsiságból kérdeztem meg. Így első ránézésre törékeny, gyenge nőnek tűnik, de aztán lehet, hogy tévedek és van benne spiritusz.
- Itt van pár sarokkal odébb. Hangulatos kis hely és még az árak is elég barátságosak. - Mutatok előre, bár innen nem látható, de tényleg nem kell sokat sétálnunk. Az időjárásra felpillantok az égre, sok bárányfelhő van, de a nap ereje még így is érezhető.
- Tényleg jó. Bár az időjárás téma valahogy azt sugallja, hogy kínos csend következne. - Félve pillantok felé, hogy mennyire is bántja meg a következtetésem, de az időjárás témát tényleg csak ilyenkor szokták felhozni.
- Itt nőttem fel. Persze voltam már párszor máshol is nyaralni a szüleimmel, de szerintem ez a legjobb hely. Legalábbis még nem jártam jobb helyen. És te? - Sétálok továbbra is mellette, miközben beszélek, majd őt hallgatom. Szeretnék róla többet tudni, mert el tudnám képzelni barátnak. Közben meg is érkezünk a kávézóba.
- Megjöttünk. Mit kérsz? - Nyitom ki előtte az ajtót és mikor már bent vagyunk a kérdésem is elhangzik. Gyorsan megrendelem mindkettőnknek a kért italt, majd megfogva azokat az egyik asztalhoz vezetem őt.

_________________
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: David és Nina - folytatás, kávézzunk!   Szomb. Márc. 14 2015, 17:57

- Hát, ha érzékenyebb hangulatomban vagyok, akkor néha jobban a szívemre veszem egy-egy megjegyzésüket, azt meg kell hagyni. – vallom be, hisz tényleg így van, de összességében akkor is az én javamat szolgálják az építő jellegű kritikák is, hiszen nem leszólják a munkámat, csak elmondják, mire kellene jobban figyelnem.
- Én azért szeretem, ha van egy tervem előre, de nem vagyok ellene a spontán dolgoknak se, az is izgi tud lenni. – fejtem ki a saját álláspontomat. Szeretem előre elgondolni, hogy mit szeretnék aznap/a héten csinálni, de rugalmas tudok lenni.
- Amatőrök… - rázom meg a fejemet egy sóhajtás közben, aztán felnevetek, természetesen csak viccelek, nem tartom magam profinak, de azért annál professzionálisabb vagyok, minthogy telefonnal fényképezzek, az nem ugyanaz, bármennyire is jó a telefon, de szerintem ezt David is tudja.
- Ilyen bármikor megtörténhet, ez benne van a pakliban. Ha van nálam fényképező, ha nincs, bármikor elkaphatnak a rosszakarók, sajnos nincs mit tenni. – vonom meg a vállam, és bár szomorú de ez tény, hogy manapság a legapróbb értékért verni, sőt ölni tudnak egyesek. Szerencsére eddig elkerült, és remélem, tényleg megúszom a jövőben is az ilyen jellegű, vagy igazából bármilyen jellegű támadást. Vettem önvédelmi órákat, de ez nem jelent sokat, ha többen körülvesznek, ám mégis azért valami.
- Okés, menjünk. – bólintok mosolyogva, és el is indulunk az említett kávézó felé, és annyira tetszik az időjárás, hogy teszek is rá egy megjegyzést, és elnevetem magam David válaszán.
- És tényleg, ebbe bele se gondoltam. Nem azért hoztam fel, mert úgy éreztem, hogy kínos csönd jönne, hanem én képes vagyok ilyen kis random dolgokat kijelenteni bármikor, és van, hogy annak semmi köze nincs ahhoz, amiről eddig beszéltünk. – mondom vigyorogva, és tényleg tudok néha ilyen kis szórakozott lenni, de ezt David nem tudhatta, hisz még csak most találkoztunk.
- Jártál Európában is? – kérdezem, és szemem kissé felcsillan, mert nekem nagy vágyam eljutni Európába, de eddig erre még nem került sor, talán majd valamikor a jövőben!
- Én is itt nőttem fel, szüleimmel meg öcsémmel kint lakunk a külvárosban. Imádom a várost, a pörgést, hogy mindig történik valami, szóval tényleg az egyik legjobb hely ez. – értek egyet Daviddel, mert én is voltam nyaralni a szüleimmel itt-ott, de csak az államokon belül, szóval lehetséges, hogy ha eljutnék mondjuk Párizsba, azt jobb helynek gondolnám, bár lehet, hogy csak az újdonság varázsa miatt. Ki tudja, egyszer remélhetőleg majd megtapasztalom.
- Hmm egy jegeskávét kérnék szépen! – adom le a rendelésemet, és nem várom el, hogy David ismét meghívjon, nem vagyok én ingyenélő, így táskámból előveszem a pénztárcámat, és apróért kutatok, ami fedezi a jegeskávé költségét, majd leülök az asztalhoz.
- Tényleg hangulatos hely, eddig ez a kávézó valahogy kiesett a látogatási körömből, de szerintem vissza fogok ide térni. – mondom, miután körbenézek. Tetszik a hely, a berendezés, a kis háttérzene, minden tök jó.
- Sokat jársz ide? – kérdezem, közben pedig beleiszok a jegeskávémba. Finom.

_________________
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David és Nina - folytatás, kávézzunk!   Hétf. Márc. 23 2015, 13:39

Bólintok egyet, hogy ezzel egyetértek, hiszen van egy nővérem, aki azt hiszi, hogy a gyereke vagyok, így kritizál. Ebben át tudom érezni a helyzetét. Főleg, hogy még a szüleim is néha kezdenek az agyamra menni.
- Nekem tapasztalat, hogy nem jön be. És, akkor már bosszant, hogy amit elterveztem, azt nem tudom megvalósítani. - Persze ízlések és pofonok, nekem talán balszerencsém van, mert sosem jönnek ezek össze. Most is jó, hogy ezt nem beszéltük meg, mert lehet, hogy akkor jött volna közbe valami és csak húztuk-toltuk volna az egészet.
- Tudod, valakinek annak is kell lennie, hogy legyenek profik is. - Kacsintok egyet, mert tudom, hogy nem gondolta komolyan, de nekem egyáltalán nem fontos, hogy mennyire éles a kép vagy épp mi van rajta. Lefényképezem, ami tetszik azt megyek tovább. Ezért nekem felesleges lenne pénzt költeni egy drága gépre, amikor nem használnám egyáltalán.
- Igen, tudom. - Elhúzom a számat, de így valljuk be nagyobb célpont, hogy van nála érték is. Talán úgy nem szúrnák ki vagy kisebb lenne az esélye, mert nincs feltűnő érték nála. El is indulunk a kávézóba, hiszen nincs messze és szerintem megéri ezt a kis sétát.
- Csak vicceltem. Felőlem beszélhetünk arról is, hogy miért zöld a fű. Ha olyan hangulatom van, akkor gyakorlatilag a semmiről is tudok órákig beszélni. - Mosolygok rá, mert tényleg nem azért hoztam ezt fel, hogy unalmas lenne bármelyikünk is, csak ez a téma a tipikus csend megelőzésé. Egész jól haladunk így is a témákkal, szerintem simán beleférnek ilyenek is.
- Persze. Olaszországban, Görögországban és Spanyolországban. - Igaz, nem túl sok, de több, mint bármelyik osztálytársam világlátása. Ezeken a helyeken azért többször is megfordultam már.
- Miért te még nem? - Nézek rá, mert minimum egyszer mindenki volt Európában, már ha valakit érdekel az a kontinens is.
- Ebben legalább egyetértünk. - Döntöm oldalra a fejem, mert én is szeretek itt élni. Európa nekem túlságosan is más világ, persze lehet, hogy az ottaniak pedig Amerikára néznek máshogy.
- Hagyd csak, meghívlak! - Fogom meg a karját, hogy ne kutakodjon pénzért, azért az én társaságomban egy nő ne fizessen. Ebben az egyben régimódi vagyok, de valahogy irritál ez a fajta fizetés.
- Örülök, hogy tetszik. - Kortyolok bele a kávémba, majd körbe nézek. Eléggé ismerem már itt a terepet, ha bánatom van, mindig idejövök.
- Mostanában igen. Ha egy kicsit egyedül szeretnék lenni. Nem sokan ismerik ezt a helyet. - Rántom meg a vállaimat, igaz, hogy az ismerőseim nem ismerik, így sosem találkozok itt senkivel. Ezért is ideális, ha egyedül akarok lenni.


//500. *.* //

_________________
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: David és Nina - folytatás, kávézzunk!   Vas. Márc. 29 2015, 23:16

- Maximalista vagy? – kérdezem, mert általában az ilyen mentalitású embereket szokta bosszantani, ha nem sikerül, amit elterveztek, bár ez jellemző lehet másra is. Én bizonyos szintig maximalista vagyok, szóval meg tudom érteni abszolút David álláspontját a dologról.
- Na igen, ez is igaz. – bólogatok mosolyogva, és kacsintásából látom, hogy nem vette a szívére az „amatőr” jelzőt, amivel illettem a fotózás tudását illetően. Ezek után feljön a szó az utazásokra, és picit irigylem a fiút amiatt, amilyen helyeket meglátogatott, én mindhárom országba nagyon szeretnék eljutni.
- Úú de jó neked! És melyik volt a kedvenced? És miért? – kérdezem, talán túl lelkesen is, néha képes vagyok kicsit elragadtatni magam, de most azért észrevettem magam, és kicsit visszafogom a lelkesedést.
- Nem, én sajnos még nem volt az Államokon kívül. De szeretnék majd elmenni, talán nyáron össze is jön majd! – remélem, tényleg így lesz, nagyon nagyon szeretném, rágom is anyáék fülét, és úgy látom, hajlanak is az ötletre, már közel a cél!
- Oh, köszönöm szépen, igazán nem kellett volna, elvégre ez nem randi. – mosolygok rá, mert ez csak szimpla kávézás két ismerős között, gondolom ő se gondolta randevúnak ezt az egészet, abszolút nem olyan a hozzáállása az egész kis programhoz, meg hozzám. Tetszik a kávézó, és ennek hangot is adok, biztos, hogy visszatérő vendég leszek majd, és rákérdezek, David mennyire látogatja sűrűn ezt a helyet.
- Sokszor igényled az egyedüllétet? – kérdezem, bár ez lehet, hogy már túl privát téma számára, de legfeljebb szól, én nem sértődök meg, ha nem válaszol a kérdésemre ilyen-olyan ok miatt, mindenkinek máshol húzódik az a bizonyos határ.

_________________
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David és Nina - folytatás, kávézzunk!   Vas. Ápr. 05 2015, 15:41

Megrázom a fejemet a kérdésére, mert egyáltalán nem érzem magam maximalistának. Azért egy pár másodpercet gondolkozok, hogy hogyan is magyarázzam el neki, hogy ezt megértse.
- Nem vagyok. De idegesít, ha valamit eltervezek és nem sikerül, mert én általában beleélem magamat és olyan rossz, hogyha nem tudjuk megvalósítani. Csalódok, ennyi. - Remélem, hogy megérti, hogy mire gondolok, mert tényleg nem szeretem, ha nem sikerül az, amit elterveztünk. Ez nem maximalizmus, csak csalódottság és utálok csalódni. Bólogatok, mert ezzel is egyetértek vele, engem amúgy sem érdekel a fénykép minősége. Ha lehet látni azt, amit le akartam fényképezni, az nekem bőven elég.
- Talán Görögország. De nem tudom, hogy milyen. A légkör olyan más. Érdekes, de nem tudom elmondani. - Megvonom a vállaimat, mert tényleg nem tudom elmagyarázni, ezt át kell élni. Kíváncsian figyelem, hogy mit mond, mert nagyon érdekel, hogy volt-e már máshol, de nem. Azért kicsit csalódott vagyok és el is húzom a számat, hiszen így akkor nagyon nem tudjuk megosztani egymással az élményeinket.
- Velem eljöhetsz Európába, ha akarsz. - Ajánlom fel neki, egyáltalán nem gondolok most olyanra, hogy lefekszek vele, pusztán baráti ajánlat, mivel látom rajta, hogy nagyon el akar jutni Európába.
- És hova tervezitek? - Érdekel, hogy merre mennének, így legalább tudnánk miről beszélni.
- Ez nálam udvariasság. - Halványan elmosolyodok, mert nem is gondoltam arra, hogy randi. Engem így neveltek, hogy egy nőt hívjak meg, mert nem szép, ha egy férfi társaságában nő fizet.
- Mostanában igen. Nem tudom miért, de valahogy nem keresem most a barátaim társaságát. - Rántom meg ismét a vállaimat, mert tényleg így érzem. Túl sok mindent kell beszélni és nem akarom, hogy bárki megtudja, hogy min megyek keresztül. Csalódtam Elaineben, és nagyon fáj ez az egész szakítás.

_________________
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: David és Nina - folytatás, kávézzunk!   Csüt. Ápr. 09 2015, 21:08


Bólogatok a szavaira, teljesen megértem.
- Világos. Senki nem szeret csalódni, szóval az ilyen helyzet tényleg mindig rossz. – át tudom érezni a helyzetét, bár én mindig igyekszem reális dolgokba beleélni magam csak, hogy ne csalódjak annyit és akkorát. Persze az ilyen eseteket nem kerülheti el az ember, nap mint nap meg van az esély arra, hogy valamiben, vagy valakiben csalódunk. Na de ezután kellemesebb téma kerül terítékre, mert az utazásról, azon belül is Európáról kezdünk el beszélgetni. Picit irigylem, hogy ő ennyi helyen volt már az említett kontinensen, de egyszer majd én is elmondhatom magamról ezeket a dolgokat, addig is türelmes vagyok.
- Olvastam róla. Ott az emberek is kedvesek és barátságosak, ahogy hallottam, de remélem, hogy majd a saját bőrömön tapasztalhatom meg ennek az állításnak az igazát. - mondom, de aztán most már befejeztem ezt a szánalmas vágyakozást. Vagy mégsem?
- Tényleg? Miért, te tervezed, hogy mostanában átugrasz Európába valahova? – kérdezem, és picit meglepődtem ezen a kijelentésén, hogy elmehetek vele, hisz kvázi egy-két órája ismerjük egymást. Meg igazából nem teljesen értem, hogy mire gondolt az alatt, hogy vele elmehetek, szóval remélem majd ad rá valamiféle magyarázatot, de egyébként arcomon mosoly van, már csak az Európába való utazás gondolatától is.
- Spanyolország vagy Olaszország lenne a cél, de még folynak az eszmecserék róla. A három éves öcsém a legaranyosabb ezeknél a beszélgetéseknél, múltkor azt mondta, hogy menjünk oda, ahol szebbek a lányok! Nagy dumája van már most, az oviban is hódítja a lányokat. – mesélek picit Davidnek a tesómról, bár nem tudom, mennyire érdekli, vagy sem, de most már mindegy, mert az információ már elhangzott.
- Akkor köszönöm szépen! – küldök felé egy kedves mosolyt, amiért kifizette a kávémat. Nem várom el egyáltalán, de szeretem az efféle udvariasságot a fiúk részéről.
- Értem. Hát néha vannak ilyen időszakok minden ember életében, amikor inkább egyedül lenne, de összességében nem szabad elhanyagolni a barátokat, mert végtére is a családon kívül ők azok, akik ott vannak ha kell, segítenek, bátorítanak és támaszt nyújtanak. – ezt nem azért mondom, mert olyan hű de nagy bölcs lennék, és ez hű de jól hangzik, hanem tényleg így gondolom, de lehet, hogy Davidnek most tényleg megvan a saját maga kis indoka, hogy miért kerüli a barátait. Erről azonban nem fogom faggatni, mert valószínűleg nem mondaná el, meg nem akarok udvariatlan se lenni, és különben is, látom rajta, hogy nem érinti jól ez a dolog.

_________________
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David és Nina - folytatás, kávézzunk!   Szer. Ápr. 15 2015, 21:11

Egyetértően bólogatok, mert utálok csalódni. És tényleg ez a legrosszabb, amit egy ember átélhet. De akkor sem adom meg senkinek sem azt az örömöt, hogy csalódottnak lásson. Pont ezért inkább nem tervezek semmit, majd jönnek az ötletek, ha ott tartunk.
- Igen azok, bár van, aki nagyon nem akar segíteni. - Rántom meg a vállaimat, mert szerintem ez attól függ, hogy ki hogy kel fel. Szerintem, mert a nagy átlag tényleg segítőkész volt, ahogy megtapasztaltam.
- Aha. Majd a szünetben. Portugáliába, mert ott még nem voltam. - Bólogatok is mellé, mert most azt terveztük, hogy odamegyünk. És igazán nem lenne a terhemre, ha eljönni Nina is. Igaz, hogy még alig ismerem, sőt szinte semennyi sem ismerem, de ha őt ez boldoggá teszi, akkor miért ne jöhetne velünk. Elvégre a szüleim szerintem nem bánnák, a nővérem meg pláne nem.
- Aranyos lehet. - Megmosolyogtat az, amit az öccséről mond. Valahogy magamat juttatja az eszembe, mert én is ugyanilyen voltam ovisként. Alig tudtak hazavinni, mert még az óvónőknek is tettem a szépet. Őket pedig könnyű levenni a lábukról egy kölyök pofival.
- Igazán nincs mit. - Legyintek egyet, mert ez nálam természetes, hogy meghívok egy lányt kávézni. Szerintem ez még belefér a kezdeti barátságba. Nem bánom, hogy összefutottam vele, mert vágytam a társaságra, ahol nem arról kérdezgetnek, hogy mi van velem, hanem teljesen függetlenül tudunk beszélgetni.
- Tudom, de annyira nincs kedvem a magánéletemről beszélni. Ők meg tipikus olyanok, hogy arról kérdezgetnek. - Elhúzom a számat, mert nem szeretek ilyenekről beszélni. De tudom, hogy igaza van, de nekem olyan barátok kellenének most, akik segítenek felejteni és a gondolataimat elterelni anélkül, hogy megkérdeznék, hogy mi bajom.

_________________
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: David és Nina - folytatás, kávézzunk!   Szomb. Ápr. 25 2015, 16:05

- Persze, a kivétel erősíti a szabályt. – bólogatok, hisz tényleg nem lehet egy „sztereotípiát” ráhúzni minden emberre, hisz mindig vannak olyanok, akik eltérnek ettől, vagy épp olyan a hangulatuk, vagy bármi, de igazából kár is tovább agyalni ezen a témán, személyesen meg kell tapasztalni.
- De jó! Barátokkal mész? Vagy családi kiruccanás lesz? – érdeklődöm, és remélem nem bánja, de lázba hoz az utazásnak már csak a gondolata is. De nem akarok gáznak tűnni, hogy túlzásba viszem a lelkesedést, szóval odafigyelek magamra, nehogy véletlenül túlreagáljam.
- Az is! Mindig van valami aranyköpése, nagyon imádom! – kezd hiányozni Dan, két hete nem voltam otthon, és nagyon hiányolom a kis tökmagot. 17 év korkülönbség ide vagy oda, szoros közöttünk a viszony.
- Neked van testvéred? – érdeklődöm, mert azt már tudja, hogy nekem van, de vajon neki is? Egyébként új ismeretségünk ellenére jól elbeszélgetünk, én legalábbis úgy érzékelem, hogy gördülékenyen halad a beszélgetés, ami tök jó, szeretem, ha jól el lehet kommunikálni a másikkal, de nekem ez általában amúgy is sikerülni szokott közvetlen személyiségemből fakadóan.
- Jaa, értem. Akkor a magánéletet hanyagoljuk, bár amúgy sem terveztem, hogy erről faggatlak… Beszéljünk akkooor aaaa csokiról! A csokit mindenki szereti! – nevetem el magam, de csak poén, nem gondolnám, hogy a csokoládéról kellene csevegnünk, felnőtt emberek vagyunk már, csak gondoltam terelem a figyelmét a magánéleti problémáiról. Körbenézek, miközben kortyolok párat a kávémból, és kiszúrok egy plakátot, amiről eszembe is jut, mi is a hét végi programom.
- Péntek este lesz egy karaoke buli a belvárosban, mi megyünk a barátaimmal, ha gondolod, gyere te is, nem tudom, mennyire érdekel az éneklés, de nekünk is átlagban rossz hangunk van, de jó buli. – hívom el őt is, hisz minél többen vagyunk, annál jobb a hangulat.
- Ja, és mielőtt meglepődnél, hogy tudtam ilyen gyorsan témát váltani, ott lóg a falon az esemény szórólapja. – teszem hozzá, mert egyszer már meg lett jegyezve, hogy gyorsan váltottam az időjárás témára, de most gyors megmagyaráztam a dolgot.

//bocsi, hogy sokat kellett várnod :$//

_________________
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David és Nina - folytatás, kávézzunk!   Hétf. Ápr. 27 2015, 17:07

Bólogatok, ezzel is egyetértve vele. Én is segítőkész vagyok, de van aki nem. Nem lehet csak úgy egy nemzetre rámondani, hogy bunkó, hogyha nem igaz, mert egy valaki mindig megcáfolja azt. Mivel nem tudok már ehhez hozzászólni, ezért ejtem is a témát.
- Családdal. De nem zavarnál, ha jönnél és akarsz. - Halvány mosoly ül ki az arcomra, legalább valakivel el tudnám tölteni az időmet, és most az egyszer nem a nővéremmel nyúznánk egymást. Persze csak, ha nem veszi tolakodásnak, hiszen nem is ismerjük egymást, de engem és szerintem a családomat sem zavarná, ha Nina velünk jönne. Csak egy hétről lenne szó.
- Legalább mindennap jó kedved van. - Legalábbis ezt állapítottam meg, és azt látom, hogy nagyon is szereti az öccsét. Valahogy nálunk is ez a helyzet, mi is elválaszthatatlanok vagyunk a nővéremmel, hiába veszekszünk azért imádjuk egymást.
- Van. Egy nővérem. Itt tanul ő is a Francesen, Marketing szakon végzős. - Nem kizárt, hogy már látta őt, és találkoztak. De most ez nagyon nem is idetartozik szerintem. Annyira nem tudom, hogy mit is mondhatnék, valahogy nekem mostanában nem megy annyira a közvetlen beszélgetés, mint régebben. Talán öregszek.
- Miért pont a csokiról? - Ráncolom össze a homlokomat, azért nagyon is meglep, hogy ennyi energia van benne és ennyire lazán tudja kezelni a helyzeteket.
- De akkor beszéljünk róla. Milyet szeretsz? - Adom meg neki a kezdőt, hogy ő kezdje el, mit is szeret. Talán van olyan, amit mindketten szeretünk. Bár nekem eléggé egyféle az ízlésem, így szerintem hamar kifogjuk lőni ezt a témát is.
- Nem akarok zavarni. - Mosoly bujkál az ajkam szegletében, hogy gondolt rám, de ha a barátaival megy, akkor inkább nem zavarnék. Nem is biztos, hogy ismernék ott valakit. Hátra pillantok a plakátra és most már minden világos. Eddig ez fel sem tűnt számomra.
- Nekem fel sem tűnt, hogy ott a szórólap. - Fordulok vissza felé, mert tényleg nem jöttem volna rá, hogy ott van, ha nem tesz róla említést. Kezdem jobban érezni magam, hogy Ninával beszélgetünk, de még mindig nem jut eszembe semmi olyan téma, amiről tudnánk beszélni. Valahogy most az agyam nem akar működni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: David és Nina - folytatás, kávézzunk!   Hétf. Ápr. 27 2015, 22:15

Tök kedves dolog Davidtől, hogy felajánlja, hogy menjek el vele és a családjával Európába, nem tudom, hogy hányan ajánlanák fel egy szinte teljesen ismeretlennek, még úgy is, hogy sulitársak vagyunk, meg jól elbeszélgetünk. Talán felelőtlen, de én igazából megbízom Davidben, de lehet, hogy tényleg naiv vagyok, párszor igazából megkaptam már ezt a jelzőt.
- Ez nagyon rendes tőled, köszönöm a lehetőséget! Otthon még megbeszélem a dolgokat a szüleimmel, aztán majd szólok. – mosolygok rá, és tényleg mindenképp megemlítem anyáéknak a dolgot, bár biztos néznek majd rám egyfajtán, mikor közlöm velük, hogy egy olyan srác családjával mennék el, akit igazából most ismertem meg, de nem baj, megoldom majd.
- Hát az biztos! Sajnos mióta egyetemre járok, ritkábban látom, de gyakran hazalátogatok, meg telefonon is szoktam vele beszélni. – na de ennyit az öcsémről, nem akarok én itt tényleg áradozni, bármennyire is imádom.
- Nővér… az jó lehet, bár én mindig is azt szerettem volna, hogy legyen egy bátyám, meg egy öcsém, utóbbit megkaptam, de az előbbiről azt hiszem már végleg lemondhatok. – vigyorgok, és vicces lenne, ha most lenne egy bátyám, mert anyáék régóta boldog házasságban élnek, és én vagyok az első gyerekük, és a múltból sincs gyerekük, mástól.
-Nem tudom miért csoki. Nagyon jó vagyok random dolgok benyögésében, és ez a csoki most csak úgy jött magától. – rántom meg a vállam, és talán most hülyének néz, hogy hogy jutott eszembe a csokoládé, de na, addig se gondol a magánéleti problémáira, bármik is legyenek azok.
- Jé, és tényleg a csokiról akarsz beszélgetni? Csak viccből mondtam, de témázhatunk róla kicsit, bár nem tudom, hogy érdemben mennyit lehet róla csacsogni. – nevetem el magam kicsit, de aztán válaszolok a kérdésére, hisz úgy illik.
- Mindenféle csokit szeretek! Az étcsokit annyira nem, de ha nincs más, azt is megeszem, de amúgy mindegy, csak csoki legyen! És te milyet szeretsz? – dobom vissza a labdát. Nem szoktam amúgy sok csokit enni, bármennyire is szeretem, vigyázok az alakomra, bár szoktam mozogni is, de na, azért csak nem kéne édességgel tömnöm magam, az nem egészséges. Következő témának feldobom a karaoke-t,és legyintek arra, amit mond.
- Ugyan, egyáltalán nem zavarnál! Nagyon jó fej társaság a mienk, mindenki tök közvetlen és barátkozós, biztos megtalálnád velük a közös hangot. – persze nem szeretném erőltetni, de mosolyomból láthatja, hogy tényleg nincs mitől tartania a barátaimmal kapcsolatban. Ha tudnám, hogy olyanok, hogy nem fogadják be az idegeneket, akkor nem hívtam volna el Davidet.
- Szeretsz amúgy karaokezni? Jó a hangod? – érdeklődöm, mert ezzel a témával el lehet sztorizni, bár én igazából tényleg szinte mindenről el tudok csevegni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: David és Nina - folytatás, kávézzunk!   Today at 12:51

Vissza az elejére Go down
 

David és Nina - folytatás, kávézzunk!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Anne & David - Édeskettes rajzolás
» Giselle és David ~ mindig összefutunk
» David Gandy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-