KARAKTERES HÍREK |
2017/2018-as tanév II. félév
|
STATISZTIKA |
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
|
Legutóbbi témák | » Kérlek, szükségem van... - megrendelésekPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge» New PossibilityKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody» Befejeztük! - archiváltatóSzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks» Szalmaszál - Reeve-EricPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher» Rosemary Marshall-GraySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray » Familiar strangerHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody» ÁtalakításVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams» Hurtful love - Reeven*FelixVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani» Claire és KoujiSzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins» The hurt, the blame - SammyEricSzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake |
Top posting users this month | |
|
Design: Izzie & Bree
A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!
|
| | How to be a rockstar || Nick&Demi | |
| Szerző | Üzenet |
---|
Demetria C. Smith
Életkor : 29
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230
| Tárgy: How to be a rockstar || Nick&Demi Hétf. Márc. 09 2015, 20:50 | |
| //igényes muzsika, ami az ihlető volt és a hszben is szerepel: https://www.youtube.com/watch?v=hQHzIOFGLhQ // Nem volt órám, mégis bejöttem előbb, hogy a suliban ebédelhessek. Ilyenkor jó korán beérni, mielőtt még megjön a tömeg. Mert én a világért sem tolakodnék, néha még előre is engedem a cuki embereket és olyan éhes vagyok, mire odaérek, hogy felfalom a fél kínálatot. És még mindig éhes maradok, szóval visszamegyek repetáért. Ezt megelőzendően most még a déli csúcs előtt mentem és ebédeltem meg. Bár a konyhás nénik, akik olyan aranyosak meg cukik, alig ismernek meg. Mert hát a kedvenc, fekete kalapom a fejemen, de még így is kilóg alóla a répavörösre festett hajam. Egy sötétkék farmer rövidnadrág van rajtam még, fekete harisnyával és egy fekete trikó. Ezt megkoronáztam egy egy mérettel nagyobb, ujjatlan pulcsival, ami csíkos és meglehetősen sok-sok szín keveredik rajta. Bakancs a lábikóra, sok-sok karkötő a kezeimre, meg nyaklánc. És persze elmaradhatatlan tartozék a nagy fejhallgató a fejemen, hátrahajtva a teteje, hogy ne zavarja a kalapon. Ahogy viszem vissza a tálcám, éppen egy nagyon jó Papa Roach szám megy a fülemben, aminek a szövegét meglehetősen át tudom érezni. A fejemet rázom, de csak finoman, ne essen le semmi róla, meg persze a fejem se hagyjam el. Nem akarok én varratnyomokat a nyakamon, így is épp elég, hogy Sebastian le akarta szedni a hajszínem miatt. Nem tudom, mi baja vele, szerintem nagyon szép és jobban tetszik, mint a régi, barna. Most sokkal jobban kifejez engem. Viszem a tálcám, ritmusosan lépek, kezemmel dobolok rajta. Visszamegyek az asztalhoz a cuccaimért, közben a padlót bámulva motyogom a szöveget. Majd amikor beindul a refrén, nem bírok magammal. Hirtelen ötlettől vezérelve az egyik székről az asztalra állok fel, és egy vizesüveget elkapva mikrofont is szerzek magamnak. - Whoa I'll never give in Whoa I'll never give up Whoa I'll never give in And I just wanna be, wanna be loved! - Énekelem teli torokból, miközben megfeledkezek magamról. Jó, nem fejhangon, normálisan, ahogy kell, de akkor is férfi hangra van írva a dal. Arról az apró tényről el is feledkezve, hogy mások nem hallják az alapot. Minden esetre én megfeledkezek a világról, mert annyira nagyon rocksztárnak érzem magam és nyomom a show-t még pár pillanatig. Mielőtt kinyitnám a szemem... mert hát, az nem tűnt fel, hogy közben megtelt az étkező diákokkal és hát a legtöbben érdekesen néznek rám. Egy pillanatra megdermedek, ahogy végigpillantok a festői arcmimikákon, majd elvigyorodva puszit dobok a legnagyobb tömeg felé. - Köszönöm, Los Angeles, csodásak vagytok, imádlak titeket! - Igen, ha már eddig igazi rocksztár voltam, most sem hazudtolom meg önmagam. Integetek, bocsánatot kérek, amiért az illetékesek asztalát összejárkáltam, meg a vizet is lerakom, ahogy elindulok lefelé. Végül azonban nem jön össze, mert hát sikerül megbotlanom. Szóval a röppályám kiszámítva, remélhetőleg nem fejre esek, bár nem tudom, sosem voltam jó ilyesmiben. Na mindegy, a legjobb rocksztárokkal is előfordul, hogy megbotlanak egy tál spagettiben, nem olyan gáz ez, csak éljük túl. |
| | | Nicholas Hill
Életkor : 32
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 509
| Tárgy: Re: How to be a rockstar || Nick&Demi Szer. Márc. 11 2015, 14:47 | |
| Azt madaralták a csiripek, hogy valami hiperfinom csokis fánkot dobnak az ember után a büfében. Kérdem én, mi a fontosabb? Az agysejtet mindegyszálig lerohasztó stilisztika óta Mrs. ’Mr. Hill ne higgye, hogy azért mert az iskolai újság főszerkesztője bármit megtehet’-tel vagy egy ráérős ebéd? Mondjuk tény, hogy lehetne jobb, Halel az irodámban, de neki órája van és már így is vagy ezret lógott miattam. Na, nem mintha annyira győzködni kellett volna…. A szokásos kávémmal a kezemben battyogok az étkezőbe, magamban mormolok egy gyors miatyánkot, hogy ne legyen sor, mert amúgy is unatkozom ott csak még tovább nőne rajtam a pangás. Még egy ásítást is elnyomok, mereven magam elé nézek, amikor egy ismerős énekhang még ismerősebb énekkel kiránt a totális apátiából. Döbbenten pislogok, összemorcolom a szemöldököm, ez az, akire gondolok? Nem. Neki barna haja volt, de pedig…meg mi ez a kalap? És a szegecs? Lehet, most valami rock kocsmák vállalt ingyenreklámot. Fülemben azonnal felzakatol a To be loved zenei alapja és halkan én is mormogom a szöveget. Ez hülye, ez a csaj annyira nagyon kattant. Szélesen vigyorgok, és talán diszkréten csápolnék is ha nem ismernének itt annyian. Ahogy véget ér performansz tapsolok párat, kb én egyedül a többiek meg olyan fejet vágnak, mint, akik perceken belül hívják az orvost, hogy húzzák rá a zárt osztályról szabadult vöröskére a kényszerzubbonyt. Elindulok az asztal felé, a vállam rázkódik a röhögéstől, ez a csaj nem normális. - Mi az, Pingvin csak nem…..- eddig jutok szarkasztikus hangvételű mondandóban, mert, Demi úgy döntött kirepül. Üzenem a Discovery Mítoszrombolóinak, hogy a pingvinek tényleg nem tudnak szárnyalni, talán csak a RedBulltól, de zuhanni annál kifinomultabban. Ösztönszerűen kapok utána, így szerencsésem nekem csapódik nem a járólapnak. Cserébe a forró kávém az ingemen végzi. Üvölteni tudnék, attól, ahogy a bőrömet égeti. Gyors és egyensúly vesztett lépéseket teszek hátra, a dalos pacsirtával a karjaimban, megbotlok egy székben és kis híján hátra esem. Hosszú és leírhatatlanul kellemetlen pillanatok után sikerül ismét billegés nélkül megállnom, és rögtön el is engedem ezt az őrültet. - Hát baszki, ne mondja senki, hogy nem vagy szárnyaló tehetség…- hátrálok kicsit és a kávéfoltot próbálom kidörzsölni az ingemből, de aaaaaah, amúgy is forró és én ezt leveszem. Jó, mondjuk nem itt, de az irodámban. - Mától hívjalak Jacobynak? – nem nézek rá, mert az éktelen pacát szuggerálom a mellkasomon. Imádkoztam én már ki fehér pólóból vörösbort, ezt sem lesz kihívás, meg Demi nő és segíteni fog.
|
| | | Demetria C. Smith
Életkor : 29
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230
| Tárgy: Re: How to be a rockstar || Nick&Demi Szer. Márc. 11 2015, 23:15 | |
| Ahogy kirepülök a kis fészkemből, rájövök, hogy még nem vagyok megérett madárka. Nem ám, még nem tudok repülni és most az életképtelenekhez csatlakozok a járólapon. Már választom is magamnak a megfelelő röppályát, miközben valakinek felborítom a spagettijét. Mindig is tudtam, hogy sírba fog tenni a kaja iránti szenvedélyem, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Sőt, azt sem gondoltam, hogy az olasz konyha lesz a végzetem, de végül is szeretem... mondjuk én milyen kaját nem szeretek? Olyan szépek lettek volna ezek utolsó gondolatnak, de nem érkezik el a vég. Helyette egész kényelmes helyen landolok, ám érzem, hogy itt sem elég stabil a két pontos alátámasztás. De nem tudok sikítozva összehúzódni, valahogy nincs bennem akkora életösztön. Inkább Titanic-ot játszva tárom ki a kezeimet és nevetek... kire is? Ja, hogy Nick! - Niiiiiick! - Hangzik a felismerés lelkesen a nevetés közepette, amikor végre sikerül megállnia és nem, nem borulunk fel. Hamar egyenesbe is kerülök, és nagyjából meg is állok már a saját lábamon. De a fülig érő vigyort nem tudom letörölni az arcomról, főleg, amikor meghallom Nick megjegyzését arra, micsoda szárnyaló tehetség vagyok. - Köszönöm a megmentést! Leszel a menedzserem és elkapsz, ha zuhanok? Cserébe kapsz egy pingvintáncot! - Nem, igazából nekem már nem derogál semmi. Az előbb éppen a fél iskola előtt sikerült egy acapella Papa Roach előadást adnom, egy asztalon táncolva. Azt hiszem, innentől kezdve nincs önbecsülésem, amit fel kéne adni. Vagy inkább csak ideje felvállalnom, hogy ki is vagyok. De aztán látom, hogy Nick, nos, ő is szenvedett némi kárt a zuhanásomtól. A kávéja kiömlött és nem elég, hogy nem lesz meg a megfelelő koffein-utánpótlás (ami amúgy nagyon fontos!), még az inge is tiszta kávé lesz. - Úgy sajnálom! - Mondom összepréselt ajkakkal, kidobott kiskutya szemekkel vizslatva. Én tényleg nem akartam gondot okozni neki. Ő olyan aranyos volt, hogy elkapott, pedig nem lett volna muszáj, én meg csak bajt okozok, szokás szerint. - Egy kis meleg vízzel ki kén áztatni, amíg friss, és akkor biztosan ki fog jönni. - Adom végül is a tippemet mosolyogva, mert le kéne szokni arról, hogy leragadok a problémán, azon, hogy bocsánatot kérjek, de valahogy mindig szem elől tévesztem, hogy meg is kéne oldani a gondokat. |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: How to be a rockstar || Nick&Demi | |
| |
| | | | How to be a rockstar || Nick&Demi | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |