I'm preying on you tonight - Seth & Felix

A telefonom keresem, míg magamra húzom lustán a boxerem, arra pedig a könnyű vászonnadrágom. Természetesen Sethet hívom, egy ideje nem láttam és ha már ilyen luxuskörülményeket élvezek, luxusqvát rendelek magamnak, na persze ingyen, mert annyira vagyunk már jóban. Ha felveszi a telefont dallamosan búgva töltöm meg az étert neki.
-Hellooo~ drága barátom, hiányoztam?
Hangomból süt a vigyor, ami az arcom ékesíti.
-Mit szólnál ha azt mondanám holnap estig egy villában kell senyvednem kaviárral és pezsgővel, medencével, egyebekkel, mindezt magányosan...? Ugye hogy nem hagynál cserben, átjössz ugye? Mondd le bármi volt a programod! Nem bánod meg!
Dorombolom kéjesen a telefonba, közben egy eperszemet forgatva az ujjaim közt, majd beleharapok. Tudja jól, hogy utálom ha nemet mondd és legközelebb megtorolom, így biztos, hogy igent mond. Abban az esetben bediktálom neki a címet az elit környéken, és leteszem a telefont, mondván egy órája van. Leheveredek a napozószékbe, miután begombolatlanul magamra veszek egy vörös inget és élvezem a semmittevést. Este eléggé megdolgoztam ezért a pár óráért, de most inkább olyannal tölteném, akivel beszélgetni is lehet... ennek a hapsinak az az egy baja van, hogy nem szeret beszélni, túl katonás nekem. De legalább jól fizet és meggyötörhető. Valamit valamiért.
Ha csengetnek, felpattanok ruganyosan a székből és miután kinyitom az ajtót neki csípőm az ajtófélfának döntöm.
-Késtél...
Nem számít ha hamarabb jött, várakozni nem jó, nem szeretek várakozni.

Pukk-Rav

Alszom, még álmodom is valamit, de minden elszáll, amikor kábán, automatikusan felveszem a telefont és meghallom Rav hangját. Felpattannak szemeim, bár az első kérdését nem fogom fel. Kalapál a szívem, nagyon és azonnal felülök az ágyban. Talán hall valami álmos nyammogást a kagyló túlsó végéről. Ez tényleg ő?
- Hm…hogy szerencsétlen vagy
A második mondat már eljut és a szándék is: szexet akar. Velem akarja. Mos akarja. Csicskáztat.
- Tudod ez elég kétségbeesetten hangzik
Szám sarka gonosz kis mosolyra húzódik, felülök rendesen és kitörlöm a szememből az álmosságot. Érzem, hogy libabőrözök a hangjától, Ravernon hív. Egyszerre akarom a lábai elé vetni magam és felakasztani.
- Én éppen aludtam
Játszok meg egy ásítást, lustán elnyújtva és úgy teszek, mintha töprengnék. Töprengek is bakker. Ravernon, érted, nem kis pálya. A művészetnek egy egészen más kategóriája. Belebámulok az ágyammal szemben felszerelt tükörbe, észreveszem, hogy vadul csillan a szemem, ugyanakkor holtsápadt vagyok. Szinte kívánom, hogy vezetékes legyen a telefon, hogy tudjam tekergetni az ujjaim körül, vagy harapni a zsinórt.
- Egy óra? Bazd már meg Ravernon, jó külsőhöz idő kell
Az utolsó tagmondatot nem tudom hallja-e, de az elsőről gondoskodom. Nem vagyok csicskája, csessze meg! Durcásan kinyomom neki, aztán véletlen megint meglátom az arcom. Najó, ez nagyon szánalmas, gyorsan változtatok a kifejezésen. A következő pillanatba már a zuhany alatt állok borotvával a kezemben. Kések. Direkt kések, hagy őrüljön meg, de cserébe: nagyon jól nézek ki. A hajam kócosra szedem, tincseket húzok ki, fodrász úgyis jó barátom. Izompólót húzok, ez a szürke pl jól kiemel minden tetkót az izmaimon. A szememre napszemüveg, rám farmer kerül, nehezen kigombolható alsónadrággal. Kocsit nem küldött elém a féreg, nekem kell taxi hívni, fintorogva adom ki a pénzt, még én fizetek a köcsögnek! Kicsit fel is cseszem magam ezen út közben, bár a hely, ahol megállunk nem rossz. Lassan kiszállok és a fizetést még csigább tempóban végzem. Már az ajtaja előtt állok, amikor megfordul a fejemben: vissza kéne fordulni. A lábammal kopogtatok, kicsit megrugdosom, hátha érték, vagy valami. Ha nem hallja, türelmetlenül nyomok a csengőre. Akkor már tudom, hogy nincs visszaút és nem vagyok normális.
Igyekszem nem nagyon kiguvvasztani a szemem, amikor meglátom, inkább összehúzom és lendületesen belépek elé, préselt ajkakkal.
- Nem vagyok a kurvád, nem fizetsz nekem te köcsög
Suttogom az ajkára, de tudom, hogy elfojtott, vad agresszió mennyire fel fogja izgatni. Közben a cipőm sarkával durván berúgom az ajtót magunk mögött, cél, hogy nagyot csattanjon és sokkal idegesebbnek tűnjek, mint amilyen valójában vagyok.

Halkan, kissé sötéten nevetek a vonal túlvégén, hogy szerencsétlen lennék, megeshet, bár én nem mondanám.
-Sosem esem kétségbe Ash, de te fogsz még ha nem jössz.
Közlöm nyájas hangon, mondhatni véresen komolyan gondolom. Ha most nem jön, legközelebb kemény ára lesz, magas kamattal számolva. De mint mindig kéreti magát, sóhajtok is.
-Egész éjjel dolgoztam mégis éber és friss vagyok, kezdesz kiöregedni... hmm... szomorú.
Mondom lesajnálóan, gonosz éllel, még csak reggel sincs, délelőtt van, keljen fel! Nálam van jelenése, csodálom nem ébredt fel rögvest.
-Ami eleve jó, arra nem szokott panaszom lenni reggelente sem, ha nem vetted volna még észre...
Hízelgek egy kicsit, elvégre mikor mellettem ébredt, akkor sem voltam elégedetlen vele, bár tény, ha kicsípi magát nekem buján megjutalmazom, ő is tudja.
-1 óra!
Zárom ennyivel és bontom a vonalat, így is gáláns voltam idő tekintetében, úgy érzem. Elvagyok, igazából nem nézem az időt, de hát késik, komolyan, mint egy nő. Legalább annyira kéreti magát, mikor kegyesen megjön akkor is csak duzzog, kajánul vigyorgok. Főleg milyen pipa, de tudom én, hogy hiányolt és igazából azért mérges, mert nem kerestem már hamarabb, hah.
-Persze hogy az vagy és persze hogy nem fizetek!
Kacagok fel, rámarkolok a seggére, ha már ő meg becsapta az ajtót és incselkedik.
-Ráérősebb vagy mint egy csaj, a hosszú haj teszi?
Lehelem gonoszan vissza az ajkára, vigyorogva, hosszabb, hegyesebb körmöm karcolom a nyakán, majd ez lehűti kicsit.
-Kezelésbe kell vegyelek talán, elkanászodtál? Így kell fogadni egy régi jó ismerőst?
Fogom meg az egyik tincset, elindulva tartom, jöjjön csak, maradjon közel.
-Ettél is vagy csak tollászkodtál? Kérsz valamit?
Kérdezgetem, a kezébe nyomok egy kitöltött poharat, hideg pezsgő zizeg benne. Én magam iszok pár kortyot, és nem, nincs ehhez még reggel.
-Mesélj valamit, még mindig színész akarsz lenni? Jársz az egyetemre? Mi is a neve?
Figyelek én rá, azt nem lehet mondani hogy nem figyelek másokra. Az más kérdés érdekel-e amit hallok, de Seth esetében nincs kétség. Csak a sulit nem jegyeztem meg, de addig jó neki, különben még a végén ott is zaklatnám. Vagy lehet nem is mondta? Hmm.

//Kérlek moderáld magad egyetlen Sethem, nem vagyunk még a 18+ban, végül s nem oda kezdtem xD//

Pukk-Rav

M
ilyen barom tud lenni! Méghogy kétségbe... Ciccenek a vonal túlsó végén.
- Túlságosan magabiztos vagy Rav, már kinőttem a pubertást.
Voltunk azóta együtt, nem mondom, hogy nem, de lényeges különbség van a seggszűz Seth közt és a jelenlegi énem között, ami azt illeti. Ráadásul Ashnek hív, ami elég fura, elfelejtette már a Pukkot? Jó, akkor lesz mostantól nekem is Felix, megcseszheti. //igyekszem visszafogni XD//
Kiöregedni. Jobb lenne, ha rátenném a kagylót és nem mennék át, mit szívat? Nagyon jól tudja, milyen lusta vagyok.
- Egész éjjel? Fárasztó dolgokat mondasz. Én mindig szerettem aludni
Ezt ő tudja, nehéz kimozdítani, de ha egyszer megtörténik kő kövön nem marad. Zúzok, mint állat! Máris ott vagyok nála, még így is hamarabb mint szeretném, annak ellenére, hogy a józan eszem megálljt parancsol. Kiszárad a szám az ajtaja előtt és megdobog a szívem, mintha energiaitalt fogyasztottam volna.
Megpillantom és még mindig képes elakadni a lélegzetem, mintha olyan nagy szám lenne...
A kurvával nem tudok vitatkozni, de hogy nem fizet, csálén emelem meg szemöldökömet, mintha rosszallnám. Kicsit nekidöccenek, amikor rámarkol a fenekemre, remélem még mindig elég feszesnek érzi, az aktív mozgástól most keményebb is! Összepréselem az ajkam, megfogok egy tincset, kószán végigsimítok vele a mellkasán.
- Sok baj van vele, ne gúnyolódj, a legtöbb ember nem tudja megnöveszteni csak vállig
Közlöm hetykén, célozva rá is. A lélegzésem felgyorsul amikor a körmét végighúzza a nyakamon, kicsit elnyílik a szám, tekintetemmel követem az ujj útját, aztán merőn-igézőn nézek a szemébe,elsöprő, ádáz energiával, amitől garantáltan libabőrös lesz
- Nem tetszik? Valamennyire mindig vad voltam, teljesen nem tudsz megszelídíteni.
Még ő sem, remélem ezt tudja. Szóval nem tudom mit van úgy oda. Húz közelebb, közben pezsgőzik, azt én is elfogadnám, kicsit enyhébben teszem hozzá.
- Azt, amit te iszol nem utasítanám vissza, eperrel. Az ajkaidról.
Keresem a tekintetemmel hol tartja, ha találok elveszem, ha ő rakja a szájába úgy is jó lesz a következő körben.
- Még mindig Felix, sőt beválasztottak egy sorozatba. Francesnak hívják. És te Felix firkálgatsz még?
Közben pofátlanul körbenézek a lakásban, a cipőm azért levetem.
- Szoktál még olyan fenekeket rajzolgatni, mint az enyém?
Kérdezem csevegő, számító hangon, elöl kicsit megoldom a nadrágom, feszes bokszert vettem fel, leteszteli kicsit alaposabban mennyit keményedett?

//Nem emlékszem mikor beszéltük meg hogy Pukknak hív, de max váltogatja xD Kedvfüggő XD Hívjon inkább az ágyban úgy vagy ha hízeleg úgy igazán XD Mit szólsz? XD//

-Ohohoh, na igen, ki, de a pubertási duzzogást úgy fest nem sikeredett...
Hergelem tovább, adja magát a dolog, noha nem ezért hívtam. Semmi piszkálódó szándék nem volt bennem... eddig.
-Igen, tudom, de sosem értettem hogy nem csigázódsz fel egy jó ajánlatra rögvest!
Reméltem kinövi a lustaságát, bár van egyfajta bája tőle, mindig remekül szórakozom rajta. Ráadásul ha épp az ágyban vagyok igencsak előnyös is, nem szökdös el, befogható újra... hmmmmmm.
Aztán csak megérkezik, de a kedve nem lanyhad, tüzes továbbra is.
-A legtöbb embernek ez áll jól...
Somolygok, vettem a célzást, de nekem a hosszabb haj már igénytelen, ez pont megfelelő. Nála meg különleges ez a frizura, csak beletúrni nem lehet, ez az egy gondom vele. Ellenben könnyű belemarkolni és irányítani, ahaha. De tetszik a közelsége, érezni, hevül a testem. Na meg a feneke is mindig jó fogás, kétség sem férhet hozzá!
Persze játszom a nyakával, ő meg úgy néz rám, ahogy senki sem tud. Imádom benne hogy magabiztos, mégis van benne valami... alázat felém. Elégedett vagyok, lustán nedvesítem az ajkaim, kedvem lenne most helyben vadul megcsókolni és szinte megerőszakolni de... csak azért sem. Nem durvulhatok csak úgy, kivételesen nem... ez a fárasztó nem a koránkelés!
-Nem is akarlak. Hova lenne a tűz, az ellenállás?
Elvégre ezért imádom őt, sosem szűnik meg lázadni, akaratosnak lenni, tegyek bármit is. Aki megtörhető meg is töröm, de őt nem lehet, ebben a varázsa! Örök kihívás és játék.
A pezsgő kapcsán féloldalas mosolyom lesz, tudtam én, hogy megenyhül a kicsike.
-Ahogy óhajtod!
Nem kell kétszer kérnie, neki pláne nem. Kiveszem a hűtőből (ott van mellette, kis bárhűtő) és a szájába teszem a szemet, én meg a sajátomba pezsgőt öntök, egy keveset és közelebb húzom. Csók közben átöntöm a szájába, bár míg rág csak az ajkait csókolgatom, nyalogatom, a végén kicsit ráharapok. Szabad kezemmel húzom közelebb a derekánál. (A másikban a pohár van.)
-Felix Felix... Felix sosem firkálgatott, maximum pingált, ha már becsmérelni akarod a hivatásom... És igen, természetesen, ez nem múló állapot nálam. Milyen sorozat az? Látlak majd a tévében?
Ez esetben talán be is kapcsolnám azt. Aztán nevetek. Nem vitás hogy csábít, örökkön csábít, sosem tudom őt megunni!
-Minden fenék egyedi, de a tied száz közül is felismerem ha rámarkolok...
Mérem végig hogy kioldja az övét, beakasztom az ujjam a nadrágjába, úgy húzom közelebb, ujjam simítja a hasát is. Elégedetten mosolygok, iszok még pár kortyot, odaadom neki a poharat, igyon ő is. közben odahajolok a füléhez, számító hangon suttogok bele
-És te még mindig megborzongsz ha meghallod a hangom vagy a nevem?
Nyalom meg incselkedőn a fülét, kezem beakasztva hagyom a nadrágjába, ha a másik felszabadult, akkor a póló alá simítok a csípőjénél, húzom közelebb.

Pukk-Rav

É

//n emlékszem, amikor még csak tervben volt, hogy Rav és Pukk, nekem teljesen az élt a fejemben egymást becenéven szólítják, de mindegy, incselkedésnek veszem...//

+16
- Kabbe
Zárom le ennyivel, duzzogok egy fenét!
- Honnan veszed, hogy nem?
A saját stílusomban. Különben nem lennék itt az ajtaja előtt. Nagyon is pezseg vérem, áhítoznak ernyedt tagjaim egy kis akcióra, arra a speciális művészetre, amit csak ez a barom tud nyújtani. Remélem nem látszik rajtam milyen hatással van rám. Levegőt veszek, kicsit forró, megpróbálok lesajnálóan nézni, de csak a pislogás megy.
- ÉS ez az egyformaság elég unalmassá is teszi őket.
Rá nem vonatkozik, de egyelőre nem nyalom a seggét, hanem hagyom, hogy ő markoljon rá az enyémre, megpróbálom letaglózni a pillantásommal, tekintetemmel követem, ahogy megnedvesíti az ajkait, az enyém elnyílik, szemeimben vágy fénye csillan, óvatosan beharapom és látványosan nyelek. Magabiztosan mosolyodom el, naná, ez tetszik neki, én nem török be és ebben olyan biztos vagyok, mint a ma esti szexben. Szemeim kaján mosoly-szikrákkal húzódnak össze, szám sarkába is bekúszik a provokatív félvigyor.
- Helyes, kapsz tíz pontot
Közlöm kegyesen, aztán pattanhat is kiszolgálni, a pezsgőt eperrel nem vetem meg. Szinte minden lánybúcsún van, úgy iszom mint más a gyümölcslevet és úgy játszom vele mint más z psével. Finoman beleharapok az eperbe, de tekintetem mindvégig rajta függ, a gyümölcs húsát képzeletben máris felcserélem az övével, mormogó nyögés hagy el, bujább szikrák játszanak most vadító tekintetemben, amivel egyszerűen nem eresztem el. Odahúz, átvetem egyik karom a vállán, megérzem a pezsgő édes ízét, ő pedig kóstolhatja a gyümölcsöm. Gyorsan rágok, hogy a nyelvem ki tudjam dugni és végigsiklani az alsó ajkán, rásimulni, mikor beharapja és gyengéd-édesen csókolva válni el tőle, elnyújtva éppen megfelelő hosszúságúra, fogakkal csak kevéssé marva bele, de teret engedni az elsöprő vágynak, hogy harapjam, vagy használjam a nyelvemet. El is lépek, mert biztos vagyok benne, hogy Felix ezek után le akar majd támadni.
- Ne rágj be, úgy gondoltam, igen, tudom, hogy festesz. Nem nézlek én le, pingálni jó dolog, tudod, hogy tele vagyok tetkókkal.
Valamilyen szinten az is pingálás...és a festészet is művészet, amit Felix is nagyra értékel.
- Aha, fiatalokról szól, valakinek a barátja leszek.
Elnyomok egy apró fintort. Kicsit kioldom a nadrágom, mintha szorítana, megint magához húz, gonosz kis félmosoly kúszik most meg a szám szegletében.
- Jól hangzik...
Iszom az egészségünkre pár kortyot. Megsimogatja a hasam, érzem, hogy kéjes macskakörmök marnak belém belülről, közelebb hajol a fülemhez, elakadó lélegzettel sóhajtok a nyakára, fülére.
- Ahhh...nem tudom eltitkolni, igaz? Felix...vagy Ravernon...
Mondom ki a nevét kicsit tagoltan, rásimít a csípőmre és nagyon közel húz, táncos mozdulattal dörgölőzöm hozzá, de kicsit ellépek, mint a műsorokban.
- Szóval...kit kellett megdugnod ezért a kecóért, hm?
Ügyesen lesiklom a teste mentén, jobbommal éppenhogy végigsimítva rajta a mellkasán, mint valami csintalan szellő, a csípőjénél elválok és gyorsan leülök az ágyra, vagy egy székre, attól függ mi van közelebb.

//Bocs, megszoktam közben a Sethet teljesen, anno meg az Irdist xD//

Nevetek, hogy duzzog.
-Mindent a maga idejében, ne légy oly hamari!
Felelem neki arra, hogy kapjam be. Eljön majd annak is az ideje!
-Onnan hogy morogsz és ásítozol.
Közlöm nyugodtan, de ott figyel a mosoly a szám szegletében, bosszantom csak. Tudom, hogy élvezi a társaságom, ez kölcsönös.
-Nincs még egy olyan mint én, tudod te is jól...
Vigyorgok, na igen, hiúságom alappillére, hogy egyedinek gondolom magam. Vagy inkább egyedibbnek mint a többség. Jó vér, jó neveltetés... Jó gének, mondjuk ki. Persze ő sem nevezhető mindennapinak, talán ezért is kedvelem annyira, na meg azért, mert pontosan tudja mivel tegyen a kedvemre, hogy megkívánjam és akarjam. Néha már-már bosszankodom azon, mennyire könnyen megy ez neki.
-A hányból?
Ez itt a lényeg, nem a szám maga. Ha azt mondja tízből elégedett is leszek, amúgy csak mogorvábban elhúzom a szám, ha csak fél pillanatra is. Nehéz megbántani a hiáságom ellenében is.
Pezsgőt kér, epret, megkapja, csókkal édesítve, de tény, a csókja már eléggé hiányzott. Hiányzott a tűz, az érzékiség, ő ezeket mindig garantáltan megadja, én sem vagyok rest mindig odatenni magam neki és érte. Számomra fontos, hogy mindig találjunk új élvezeteket az együttlétekben. Nála különösen fontos, de ezt sosem mondom neki.
-Pf... a tetoválás és a festés teljesen más... Tudhatnád.
Mondom kedvetlenül, mert ecsettel teljesen más dolgozni mint tűvel. Nem mondom, hogy egy igényes tetkó nem művészi, csak azt hogy nem egy kategória a kettő.
-Csak a barátja? Nem is a szerelme, csábítója? Haaaa?
Vigyorgok, szerintem testhezállóbb lenne neki, főleg az utóbbi. De előbb engem csábítson el, színészkedés nélkül, az az igazi. Kezdem én, közel húzom, belesuttogok édesen a fülébe, elvigyorodom, így már jobban tetszik.
-Pukk édes, előlem semmit sem tudsz eltitkolni, élvezem lényed minden rejtett zugát barangolni...
Csókolgatom a nyakát, hogy nekem dörgölődik, mint holmi kígyó, amit örömmel melengetek a keblemen, de ahogy jött, úgy el is illan, húzza az agyam, de sosem zavart. Tőle nem.
-Ahh, William McRouht-ot. Az ő házában vagyunk. Tipikusan szűk szavú mindig domináns alak, aki élvezi hogy itthon van aki alázatra tanítja... De legalább kiélhetem magam rajta, jól fizet, most közbe jött neki valami tárgyalás, közölte nem mehetek el... De csak a lakásból, egyéb dologra nem kötötte ki...
Vigyorgok Sethre, majd mivel leült a kanapéra (sztem a nappaliban vagyunk), én elfekszem mellette, fejem az ölébe fektetve, úgy mosolygok rá.
-De ha gondolod beajánllak neki. Ellenben megterhelő, de nem rosszalkodhatok kedvemre, kényes arra, hogy nem lehet rajtam semmi karmolás, még a nyakam sem lehet kiszívva... vigyáznom kell magamra...
Sóhajtom fáradtan, ez az egy hátránya van, elvégre ha azt látja más meggyötört, mi jogon vagyok felsőbbrendű? Fárasztó. De nem félek attól hogy ne értené meg a szituációt, hogy fontos a kuncsaft. Elvégre belőlük élünk...
-Na és mi van a kis barátoddal, aki mindig olyan kiskutya szemekkel néz rád? Meghágtad már istenesen?
Vigyorgok rá, annyira nem folytam bele milyen is a kapcsolata azzal az állítólagos legjobb baráttal vagy minek titulálja a srácot, csak egyszerűen olyan eltiporni való a gyerek... nem méltó Sethhez szerintem, de mindegy is. Közben a karom a fejem fölé emelem, így elérem a csípőjét, ott kacérkodik a kezem a bőrén.

Pukk-Rav

C

iccegek, erre nem tudnék semmi ütőset mondani.
- Az még nem jelent semmit, gyakran szoktam
Figyelmeztetem, amikor önmagam adom, megesik. A hangomba játékosság vegyül, pedig nem akarom, zord és kemény akarok lenni, mint a világon minden más, élő halandóval, anyámat leszámítva.
Aztán játssza az eszét, de pont én cseszném le érte? Ugyan ezt gondolom magamról.
- Az biztos, megéred pénzed te pojáca
Ejtem el neki szemtelenül, kacéran vándoroltatva éhes tekintetem az ágyékáig. A pillantás majd enyhíti, mintha víz párologna forró talajon, homályosabb lesz tőle minden. Most a vize akarok lenni.
- Tízből
Eleve tízből tízre gondoltam, megnyugodhat a kis lelki világa. Habár... Felixnek nincs lelke.
A csókkal aztán csábítom kicsit, eperízűre, pezsgősre mámorosra és bűnösen rövidre sikeredik, de jól van ez, idő kell, érintések, vágyak kellenek, a haja az ujjaim köré, hogy feltekerjem. Pofátlan mód vigyorgok rá, de én sem csipázom, ha a színészetet szólják le.
- Oké, úgy gondoltam, de azért rokonok.
Kötöm az ebem a karóhoz, nem mondhatja, hogy semmi köze a kettőnek egymáshoz.
- Nem véletlen hívják a tetoválást testfestésnek. A testem pedig a lehető legszebb vászon
Jelentem ki nagyképűen, mint valami tényt, vagy örök érvényű igazságot. Hagy bánja, hogy ő nem tud a tűvel bánni és nem rajzolhat rám, bár erről tutkó más a véleménye.
-Ugye? Mekkora kihívás, csak a barátja.
Lehelem a nyakába, miközben orrom hegyével körülbarangolom. Nekem pont azért izgalmas, mert különben baromi unalmas...
- Hmmm...tudom
Dörgölőzöm hozzá, simulok, de hagyom lógva, a következő pillanatban ellépek a lényegétől, hogy meghallgassam az unalmas ispe perverzióit.
- Nohát, milyen engedelmes vagy! Tényleg jól fizethet.
Bólogatok elismerő kifejezéssel, de ez nem a beteg fickónak szól, hanem a beteg minek is nevezzem? Barátomnak?
Leülök, ő hozzám, tálcán kínálja a fejét. Ujjam hegyével körberajzolom az arcvonásait, először megfestem a homlokát, aztán a szemöldökét, lassan az orrát, szemének ívét, végül az ajkait és az állát.
- Nem kösz, meghagyom neked.
Én nem annyira csípem a férfiakat, hogy hagynám egy jöttment senkinek, hogy dróton rángasson, akármennyi pénze is van.
- Ez tényleg elég kellemetlenül hangzik, Rav. Máris rühellem az öreget. Vagy fiatal?
Kérdezem fintorogva, közben erősen beletúrok a hajába, élvezettel simítom a tincseit, mintha a kezem hullámokon lovagolna. Ujjaim közé tekerek aztán egy tincset, megcsavarom, kicsit húzom neki, pont ez a lényeg.
- Szóval vigyázni kell, ez baromi nehéz feladat lesz... És mindenhol meg fog nézni?
Incselkedem, titkos testrész, vagy ki tudja, a nyak feltűnő hely, de pl a lábujjai közé nem biztos, hogy bekukkant. Közelebb hajolok hozzá, hosszú tincseim egészen beterítik és ahogy mozgok, most az orromal festem meg az arcát...lágyan ringatóznak rajta azok is. Olyan vagyok, mint a Medúza, heh.
- Tommal? Miket beszélsz, ő a barátom! Te más vagy...nem is tudom te mi vagy nekem?
Emelem fel egyik szemöldököm, miközben kicsit felemelkedem az aráról, közben ő eléri a csípőm, érezheti, hogy libabőrözöm. Ujjaim levándorolnak simogatólag a nyakán a mellkasa felé, ha már annyira szereti a festészetet, tessék, finom ecsetujj vonásaim érezheti magán, a másik legszebb vásznon.

Csak vigyorogni tudok azon, hogy gyakorta megesik vele a lustaság és a kényelmetlen érzet hangos hangsúlyozása. Ilyenkor mindig kéjesen harapdálnám a dús ajkait, hogy csituljon ez a heves nem tetszés... De visszafogom magam, pár percig. Nem vagyok jó önmegtartóztató egyén.
-Pojáca? Hmm? Jól meggondoltad? Én aki őszinte vagyok... mondod te aki színészi szakmát gyakorol... ki is a pojáca? A magunkfajta nem tudja megjátszani magát drága barátom.
Mondom már már suttogva, szuggesztíven, de közben sütkérezve a tekintete tüzében, a kihívó modorában.
-Hmmm.
Hümmögök elégedetten, mondhatni oly módon, hogy szerencséd, hogy tízet mondtál drága Seth, szerencséd. Aztán csak kicsit szegi kedvem, főleg az ostoba makacsságával, hogy keveri a szezont a fazonnal és még csak nem is hajlandó belátni.
-A célok és a kivitelezés drága Sethem merőben mások, eképpen azt kell hogy mondjam neked, nem gondoltad át elég alaposan a párhuzam mivoltát és valósságát, csupán gyermeki hévtől túlfűtve, már-már kisfiúsan odamondtad, ami először eszedbe ötlött, mint valami fennkölt metaforát. De legyen, tááávoli rokonok. Qva távoli...
Fűzöm a végét oda szinte odaköpve, kontrasztként, hogy érezze, legalább ilyen formán passzol össze az ő hasonlata is egymáshoz.
-Cöh... avatatlan kezek élvezték a festését, én a helyedben jobban megválogatnám, kinek engedek meg hasonlót legközelebb. Mert ahogy ismerlek lesz legközelebb... lassan a festék öltöztet majd, nem a ruha, vagy a női kezek és keblek...
Érintem az ujjam a halántékomhoz, egy-egy tetoválás izgató, de Seth barátom túlbuzgó. Pedig a bőre színe egészen tetszetős, a rút kopott fekete tinta csak rontja az értékét. Flörtöl az érintésével, durván és mégis lehelet finoman, de igazat adok neki közben.
-Hát már ilyen nehéz önuralmat gyakorolnod?
Kérdem kajánul, nem csodálkoznék rajta, pár éve én is buzgóbban kerestem a női és férfi öleket.
-Nem is hinnéd mennyire. Befolyásos. Mondjak még többet?
Mindig öröm lekötelezni, az ujjam köré csavarni egy jó kapcsolatokkal rendelkező egyént. Főleg ha nem is sejtik milyen betegesen vágyakozó és perverz, mert akkor én is tisztábbnak látszom általa, miközben dagonyázhatok felszabadultan a romlás mocsarában.
Most is élvezkedem, pofátlan, de megkapom a jussom, játékos randevút az arcom és az ujjai közt. Bármennyire imádom a vadságot, az elementáris kiteljesedést, de a gyöngéd mozdulatokban is kedvem tudom lelni. Kell a kiegyensúlyozottság.
-Ahogy érzed...
Sosem voltam fukar, elvégre tudom mi az ami miatt egyedi vagyok, ami miatt nem unnak meg, nekem nincs vetélytársam. Ha mégis adódhatna, az Seth lenne, ő még érdemes is lenne rá, hát mi veszteni valóm lenne így? Semmi, csak az hogy megragadok egy szinten, ahonnan nincs tovább, az pedig felérne egy halálos ítélettel. Kellenek a kihívások és az akadályok, hogy emelkedjen a tét!
-Negyven körül mozog, se ez, se az... de elég kitartó...
Vigyorgok, élvezem gyötörni, mindinkább emeli a tétet, én pedig mindinkább felülmúlhatom előző önmagam. Kéjesen szakad ki belőlem némi levegő, hogy húzza a hajam, buja fintorral válaszolok.
-Tüzetesen...
Nehogy azt higgye rosszalkodhat, pedig élvezem, ha nem finomkodik. Persze az hogy ő neki finomkodni kell, nem vonja maga után, hogy én nekem is tennem kell... végtére is én sosem unom meg a domináns szerepet. De egyelőre élvezem, hogy én vagyok a kényeztetett, belemarkolok a hajába, ami mint egy kelme beborít és a száját a számhoz igazítom, hevesebben tulajdonítom el az ajkait, jelezve, megkapom amit akarok és Őt akarom. De nem nyújtom hosszúra, sőt, gyötrően rövidre fogom, méginkább éreztetve, az van amit én akarok és addig míg én akarom. Ebbe csak az rondít bele, hogy látványosan sóvárgok a folytatásért, hogy akarjon, hogy megkapjon... Terelek, a barátjáról faggatom.
-Szerinted megjegyzem annak a jelentéktelen akaratú srácnak a nevét? Na és ha a barátod... talán nem képes kefélésre használni a farkát?
Kérdezem szinte unottan, hogy nem értem a problémát, a gátat. Bár szerintem a barátság mint fogalom is badarság, sőt, nevetséges és szánalmas elgondolás... A következő kérdésére lassan kúszik fel az arcomra a féloldalas romlott mosoly.
-Nem egyértelmű? Tán mert oly sokrétű az érzelem amit kiváltok belőled, hogy nincs rá pusztán egy szó, ha megpróbálod egy kifejezésbe sűríteni, hitványul hangzik így nem óhajtod ösztönösen az értékét csorbítani puszta találgatásokkal... Vallj színt, sorold fel kidnek tekintesz...
Kérem, nyájasan és birtoklón, elégedetten, akaratosan. Hagyom hogy elemelkedjen, nézzen, lustábban, mondhatni laposabban pislogok érintése nyomán, de ennek semmi köze az álmossághoz. Ujjaim forrón maszatolják a lúdbőrt az oldalán, csípőjén, közben olyannyira lustán nedvesítem ajkaim, mintha csak pimaszságból nyelvet akarnék ölteni. A különbség az hogy nem pimaszság csillog a szememben, hanem erotika.

Pukk-Rav

+16
Pofátlanul bámulok a képébe, könnyű, most még.
- Perszehogy. Nem is akarom most megjátszani. Hogyne lennék, színész leszek, alap. Te viszont nehezen látod be, nem értem, kinek hazudnál?
Nézek mellé látványosan, kinek, ha nem magának? Az ember beismeri, ha egyszer pojáca, nem? Szemeim még össze vannak kulcsolva az övével, hiába a könnyed szavak, légies, laza mozdulatok, tűzbiztosan égetjük egymás retináját és a vágy hevül bennünk tőle. Elő kell készíteni a máglyát. Jaj ne, megint Felix okoskodása következik. Melyik testtájékán tudnék elszunnyadni?
- Átgondoltam, testfestés, vászonfestés, rokon a kettő.
Közlöm egyszerűen, felesleges ez a sok szócséplő körítés, minek kicicomázni, ha a végén ő is elismeri, igazam van. Mint mindig, természetesen. Hiába veti oda a ku*vát, incselkedőn vigyorogva kapom be az alsó ajkam kis darabkáját. Csak nem felhergeltük a szépfiút, ajjajjj... meg fogom ezt bánni.
- Nekem tetszenek, ha valaki elcseszi, meg lehet etetni vele a saját szarát és le lehet szedetni.
Kicsit jobban fáj és azt nem csípem, úgyhogy az első megoldás szimpatikusabb. Viszont kissé gyanakvóbbá válik a tekintetem.
- Mi nem tetszik rajtam?
Mindegyik tetkóm jól néz ki, sok van, több helyen, de kicsik és nem ízléstelenek. Odafigyelek a testemre, hisz a munkám része, de eddig mindenki csak dicsérni merte.
- Nem, csak fura.
Egyébként könnyű, ha nem vagyok kanos egyre könnyebb, plusz ha kiélem magam épp a színészetben. Persze kell szex is, de azt pont én nem kapok majd?! Kizárt!
Mond pár szót a gazdag vénségről, nekem ennyi bőven elég.
- Ahh, ne is csigázz
Vigyorgom kis iróniával, de elmerülök arcának finom megfestésében, kényeztetem, hergelem a kandúrt az ölemben, hogy a vadságot lágyság kövesse, vagy előzze meg. Nekem nem kéne a pasas, most jól el vagyok látva anyagilag és férfiakat csak akkor vállalok, ha nagyon ott vannak. Főleg 18 alatt volt jellemző, miután pont ő mutatott egy, két dolgot.
- Öreg
Közlöm, valamiért kopaszodónak és ötvenhez közelibbnek képzelem, kicsit fintorgok, mikor mondja, hogy tüzetesen meg fogja vizsgálni. Mintha valami tulajdon lenne.
- Menjen a p*ába
Tekerem meg a haját még egyszer, közben az orrommal kezdem körülbarangolni, aprót harapok az arcába, de csak ajakkal, ne legyen látható helye. Viszont kissé kínlódva szusszanok fel, hogy nem lehettem keményebb. Rav elkap egy pillanatra, egy őrjítő, vad pillanatra, amikoris gerjedve tapadok ajkaira, csókolom meg mélyen. Gyötrelmesen rövid, alig érintem nyelvemmel, de olyan erősen használtam az ajkam, hogy ég a szám, amikor távolabb kerülök. A vágytól, csóktól is.
- Kicsit bizonytalan, de keményebb, mint hinnéd. Felix, Felix, tudod, hogy nekem a szex a művészet, minden érzéki pillanata procedúra, minden másodperce magasztalás
Hajolok közelebb, hogy mindezt borzongatón a fülébe súgjam, s nyelvem hegyével minden szó után megnyaljam a cimpáját.
- Vallás
Kapom be hevesebben és szopom meg
- Életfilozófia.
Most körbenyalom alig érve hozzá, csiklandozón, finoman a külső felületét.
- Komolyan veszem és élvezem...mennyire....rohadtul vágyik rá, hogy velem legyen.
Vallom be, nos nincsenek jóban, nem hinném, hogy visszamondja neki. Elhajolok a fülétől és kicsit mozgok, hullámzó lengéssel, ahogy a csípőmön karcol, fölémászom, de nem csinálok vele semmit, azon kívül, hogy az ölébe ülök és vízszintesen jobbra-balra ringatom a csípőm rajta, hogy hozzá, hozzáérjen a kemény dudor nadrágomban. HOgy mijéhez? Attól függ merre fordul. Legyek vele teljesen őszinte?
- Te is mondtad az imént mennyire sokrétű... Egyrészt a Mesterem.
Ezt tudta, ő vezetett be... Legalábbis a férfiakkal való működésbe, a gyakorlatba, mert elméletben az anyatejjel szoptam magamba.
- A barátom
Tűnődök, figyelve hogyan kapja be az ajkát. Nekem is idegen a szó, furcsa, nem szoktam használni, de...valahogy úgy érzem, ha bajom lenne, hívhatnám. Nem tenném, nem őt, de megtehetném és jó érzés ezt hinni.
- A szeretőm, a riválisom, a hancúrlécem és néhány furcsa pillanatban...
Hajolok rá, közel az arcához és ha útban lenne az egyik, közepes hosszúságú tincse kisimítom az arcából
- Vágyaim tárgya
Azt nem mondom el, hogy tartok is tőle, ez éppen elég, talán túl sok is. Vagy még kiegészíti?

//Te, ha így felhúzod.. topikot kéne váltani xD//

Felhorkanok, hogy szerinte akkor is pojáca vagyok.
-Veled ellentétben én mindig magamra vállalom a szerepet, nem színészkedem, belesimulok, mint tinta a papírba, valami újat alkotva, de ez nem színészet, eképpen pojáca sem lehetek, mert önmagam adom. Ellenben veled, aki mások szórakoztatására valami szerepbe bújsz és illegsz. Szép szakma, ha elhiszem, hogy nem téged látlak, ha túllátok rajtad... de te túl őszinte vagy, túl ösztönös... vagy csak egy fajta karaktert fogsz mindig alakítani? Unalmas lesz neked is...
Mondom negédesen neki, szerintem nem színésznek kéne mennie, hanem táncosnak. Táncosként páratlan, de mindig csak utalgattam neki, mert nem akartam megmondani mit csináljon, fiatal volt még. De talán megérett arra, hogy felnyissam a szemét, szakmát kéne váltania, művész maradna, de más jellegben.
-Hah! Szörnyű vagy néha, komolyan egyetemre jársz?
Dohogok egy sort. Én nem jártam, azaz csak fősulira, azt is levelezőn... nekem lemaradt az egyetemi könnyed borittas, vizsgastresszes hangulat, az átbulizott koleszos hétvégék... volt helyette más. Hozzá kell tennem, vadabb dolgok, így nincs hiányérzetem.
-Leszedetni? A tetoválást? Csak elrondítod a bőröd... oda lesz a kelmehatás, mikor simítják... mint a hajfestés, tönkremegy a haj és kész.... ellenben itt a kopaszság sem segít, sem a ránctalanító krém... a testedből élsz, gondold át...
Vetem oda flegmán, érezni nem tetszik a felelőtlen hozzáállása, ha lehetne megtiltanám hogy újra tű alá feküdjön, mert nekem így tetszik ahogy van, de az effajta parancsolgatást még én sem szeretem, nem is teszem emiatt.
-Hah... tetszik minden. Csak ha még többet pakolsz magadra már nem lesz ízléses.
Így még jó, mert elszórtan vannak, mert nem túl nagyok, de félek ez változhat...
-Egy színésznek semmilyen szerep nem lehet fura... ahogy a kurv.nak semmilyen póz nem lehet idegen.
Vigyorgok rá, szedje össze magát, ha színész akar lenni, akkor váljon azzá! Legyen neki minden szerep kihívás de mindegyik a lelkének egy darabja. A hitelesség fontos, akárcsak a szexben, élvezd, ha meg nem, senki se vegye észre.
-Reklámcége van... sok egyéb céget is ismer... fontos embereket. Ha olyan helyen tudok általa galériát bérelni, ami felkapott...
Be sem kell fejezni, kitalálhatja. Az meg hogy öreg lenne nevetésre sarkall.
-Nem vagyok oda a tapasztalatlanságért, te is azért voltál kivétel a korod ellében, mert messze nem voltál tapasztalatlan...
Dorombolom neki. Őt úgy tudtam megrontani, hogy még volt benne ártatlanság a sok romlottság ellenében is... különleges volt, nagyon élveztem.
-Inkább ne, amúgy is echte meleg, bár lehet ezzel is jól lehetne gyötörni...
Nem is rossz ötlet, ki tudja! Seth közben kóstolgat, de finoman teszi, dicséretes, élvezem. De kell a csókja, hogy érezze, attól még könnyedén a tudtára lesz hozva, mit akarok. Érzem, hogy ezzel a rövid csókkal jobban felhúztam mint egy félórás előjátékkal, de mindketten szeretjük ezt a vad, örjítő körforgást, a végtelen macska egér játékot, az érzékek táncát. De nem kímél, sosem kímél, gyötör, imádom érte. Ahogy a fülembe enyeleg, nyalogatja azt, kiráz a hideg, feszít a nadrág.
-Ahh...
Gyűlölöm és szeretem érte, hogy a fülemmel játszik, tudja jól, hogy erogén zónám, mióta rájött nem hagy vele... Alig bírok koncentrálni a kis monológjára. Kicsit belemarok az oldalába, mikor hevesebben nyalogat, rettentően felizgat vele. A kis barátjáról tett vallomása egy rövid, romlott kacajt csal ki belőlem.
-De sosem kaphat meg, ön nagyon kegyetlen Mr. Blackwood... oly nagyon kegyetlen...
Érezheti, nekem ez csak imponál, duplán, mert azt a kis semmire kellőt rühellem, élvezem, ha szenved, a lelki kínok, a folytonos és állandó sóvárgás pedig balzsamozza a lelkem, mert tudom, hogy kínozza azt a kis nyomorfit. Ugye hogy nincs olyan önzetlen barátság? Eleve barátság... ohoho. Közben az ölembe fészkeli magát, ring, mint a tajtékzó tenger, én meg egyre inkább belesüppedek a mámor mocsarába, vágytól gyötrődöm, hajszolva a kielégülést, de elnyújtva azt... De csak megkérdezem, kijének tekint, mohón iszom a szavait, közben hullámoztatom a csípőm finoman, mint a homokot nyalogató tenger, ütemesen, ringatón. A Mesterrel egyet értek, élveztem hogy kitanítom az ágyban arra, ami addig tabu volt vagy ismeretlen. A barátra felemelem a tekintetem a plafonra, majd vissza rá. Én mint barát... társa hamarabb vagyok. A szerető rendben van, a rivális is, a hancúrlécen nevetek kicsit, de hogy a vágyai tárgya is vagyok és közel hajol, úgy újra erotikusan nyílnak el az ajkaim.
-Kihagytad hogy néha gyűlöleted tárgya is vagyok... bár hogy mit akarunk és mit nem, nos... néha magunk sem tudjuk...
Lökök egyet a csípőmön, majd felhúzom a lábam és a fenekén is lökök, hogy kissé rám essen, hogy hevesen csókolhassam, összeolvasztva mindent, amit mondott, hogy mindene lehessek egyszerre. Kezem felsiklik a ruhája alatt a csupasz bőrén a lapockáihoz, másikkal az arcára simítok és húzom, vonom magamra. Úgy csókolom, hogy émelyítően vad legyen, kisajátító és még is odaadó. Most nem akarok elszakadni tőle, érezni akarom a pezsgőt, az epret, az ő ízét, a kéj fűszerét, a vágy sóját...

karakterinformáció

» Cáfolatok - Seth-Felix
» Seth & Brad
» Kipp-kopp Seth kopog (Seth -Eric)
» But tonight we dance - Noel & Trin
» If I lose myself tonight... part 1 || Demetcica&Nyuszui

I'm preying on you tonight - Seth & Felix

I'm preying on you tonight - Seth & Felix

Similar topics

Similar topics