Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Felix Kaleolani
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Archibald Gabriel Beckett - coming soon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Archibald Gabriel Beckett
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 28
Hozzászólások száma : 9

TémanyitásTéma: Archibald Gabriel Beckett - coming soon   Szer. Feb. 18 2015, 22:45


Archibald Gabriel Beckett


férfi; 26; filmművészet; film animáció; MA, másodév



Titulus english man

Idézet


This is me

Huszonhat – pardon, lassan 27 – éve, hogy megszülettem, Londonban, az angol fővárosban. A szüleim nem mondhatni, hogy a felelősségteljesség mintapéldányai lettek volna, mert most komolyan, ki az, aki egy hónap ismeretség (értsd.: forgatás) után kimondja a holtomiglan-holtodiglanhoz vezető egyetlen rövid szócskán, miszerint; igen. Azaz ilyen röpke ismeretség után összeházasodtak és persze meg is lett az eredménye, még a második születésnapom előtt el is váltak. Mily’ meglepő mi?! Nem, nem az.
Nem hibáztatom őket és aki ismeri az anyámat, az tulajdonképpen meg sem lepődik. Színésznő – én inkább mondanám drámakirálynőnek, minden pejoratív értelem nélkül –, aki már öt férjet fogyasztott el (komolyan mondom, nem viccelek!) és természetesen most is éppen egy válás kellős közepén van, de már kinéz neki a hatodik férj is. Nem arról van szó, hogy nem szeretem az anyámat, épp ellenkezőleg, imádom, de azért a lényeg azt hiszem elég világos.
Különben nem vele nőttem fel. Anya amerikai – igen, kettős állampolgár vagyok – és a munkája, illetve önmaga miatt is úgy döntött, hogy jobb lesz neki magában, szóval maradtam apánál a válás után. Ő brit és ehhez mérten tökéletesen konszolidált és annál inkább konzervatív sziget-nevelést kaptam. Tudom, hogy ilyen "nevelési forma" megnevezés nincs, de ettől még ez írja le a legjobban azt, ahogyan felnőttem és amilyen vagyok. Mindjárt vázolom is, hogy mit értek ez alatt, de előbb még kitérek pár apróságra.
Szóval a válás után apánál maradtam. Forgatókönyv író és igen, van közünk ahhoz a bizonyos Samuel Becketthez is, akinek a neve felmerülhet, ha az enyémet hallja valaki. Rokoni szálak fűznek hozzá, de eléggé távoli ágon, szóval ebbe most nem mennék bele, mert kissé nekem is zavaros a sztori és nem hívnám fel a nagyit emiatt, mert akkor a jövő hétig se szakadok le a telefonról.
Na és akkor most jöhet a szigetnevelési forma, ami nincs, de azért mégis van.

Spoiler:
 

Egy kicsit ugyan nehéz összefoglalni ezt valakinek, aki nem élt Angliában, de azért megpróbálom. Angolnak lenni először is és a brit angolt beszélni… mindenki azt hiszi, hogy akcentusom van, de mivel az angol nyelv Angliából származik, maradjunk annyiban, hogy nem nekem van akcentusom. És ez most nem valami elvakult nacionalista szemlélet, hanem tényleg így van, gondold csak végig!
Aztán az, hogy nálunk mindig esik az eső, nem vicc vagy egy folytonos panaszkodás tárgya, esetleg valami kifogás, tényleg mindig esik az eső, de ez nem jelent semmilyen problémát sem. És igen, valóban az időjárás megszállottai vagyunk, nem csak azért beszélgetünk róla, mert épp nincsen jobb témánk.
Ha kisüt a nap, tuti, hogy nyár van, akkor is, ha a naptár szerint még Február hónapot írunk. Ez nem jelenthet problémát, ahogy a napsugarak verőfényesen szikráznak odakint, előkerül a rövid gatya és a papucs, meg a szandál. Én magam nem vagyok sem papucsos, sem pedig szandálos típus, de megértem azokat, akik szeretik.
A tea mindig mindenre megoldás, de ha nem, akkor is jól esik. Szóval tea az mindig jöhet, bár én szeretek lázadni olykor, szóval nálam a kávé is játszik.
Az iskolában – mármint az általános és középiskolában – tényleg egyenruhát hordtunk – én is és minden más diák is előttem vagy utánam –, szóval most képzeld el, hogy mint a Harry Potterben, ugyanolyan nadrág-ing-mellény-zakó társításban járnak a fiúk, a lányoknak engedélyezett a rakott szoknya is persze. Ez a mindennapok része. És akkor még sorolhatnám a kulturális különbségeket, a lényeg viszont annyi, hogy mondhatni egy egészen más világban nőttem fel. Egy olyan elzártnak is mondható burokban, ahol tényleg igaz, hogy a paracetamol csodaszer, az egyenruha az iskola velejárója, az eső olyan természetes, minthogy oxigént lélegzel be, a nap ritkán süt ki, jellemzően nyáron – akkor is, ha éppen tél van a naptár szerint – és nekünk királynőnk van, nem elnökünk, meg ehhez hasonlók. Szóval ennyiből talán már látszik, hogy mennyire más körülmények között nőttem fel.
A gyerekkorom mondhatni szép volt, jó volt és minden nemében ízig-vérig brit. Nem ismertem más milyet, szóval nem tudom megmondani, hogy jobb vagy rosszabb volt, mint másoké, nekem nem volt okom különösebben panaszkodni miatta.
Apám nem nősült újra. Igyekezett úgy felnevelni, hogy kihagyja az életemből a mama-pótló barátnőket és ezért hálás is vagyok neki. A film gyártáshoz való vonzódásom pedig mondhatni az anyatejjel jött. Apa folyton egy újabb film vagy sorozat forgatókönyvén dolgozott, gyakran tébláboltam én is forgatási helyszíneken. Gondolom itt most az jönne, hogy a színészek nyűgöztek le, de igazából nem. Ők is csak olyan emberek, mint mindenki más. Engem az utómunkálatok varázsoltak el inkább, az, amit a már kész, felvett jelentekkel műveltek utólag. Ez pedig nemcsak az érdeklődésemet kötötte le, hanem hamarosan a vágyaim és álmaim közé is bekerült. Azt hiszem talán tizenöt éves lehettem, amikor kitaláltam, hogy mivel is akarok majd foglalkozni. A középsuliban már tagja voltam a film klubnak, ami a nevéhez képest nem abból állt, hogy filmeket néztünk meg, hanem gyártottunk is, igaz csak pár perceseket és mindig olyan témában, ami a sulihoz volt köthető. De nem érdekelt, mert tudtam, hogy idővel én is felnövök, mint mindenki más és a hobbi kinövi magát szakmává, amit én is művelni fogok.
Kicsit elkalandoztam, szóval most vissza a családhoz. Szóval apa nem nősült újra, így az ő ágáról nincs tesóm. Anya sokszor ment még férjhez apa után, szóval neki köszönhetően van egy öcsém és egy húgom is. Nem igazán ismerem őket jól, ők az Államokban nőttek fel, olykor beszéltünk egymással skypeon. Egész jó fejek a maguk amerikai módján. És még mielőtt szó érné a ház elejét, most leszögezem, nincs bajom az amerikaiakkal – hiszen részben én is az vagyok – és nem is véletlenül jöttem ide tanulni, de ettől még tény, hogy vannak különbségek, kulturális különbségek, amik egy külföldinek – vagyis olyannak, mint én – azonnal feltűnnek.
A BA képzésemet Londonban csináltam meg, utána pedig több sorozaton is dolgoztam, de később rájöttem, hogy a tudásomat még bővítenem és fejlesztenem kell, plusz nem hülyeség nemzetközi szinte emelnem magam és nem csak hazai pályán mozognom és munkát szereznem. A filmiparban nincs olyan, hogy állandó meló, ha vége van egy forgatásnak és az utó munkáknak, akkor annyi, max remélni lehet, hogyha készül folytatás, ahhoz is felkérnek, szóval nem ostobaság nagyobb hálóval meríteni a piacon. Hát nagyjából így kerültem a filmgyártás fellegvárának városába a mester-képzésre. Meg az is közre játszott persze, hogy anyám is itt él és neki nem kis szerepe volt abban, hogy rávett a költözésre és arra, hogy nézzek szét itt is. Az első évet már elvégeztem, a másodiknak pedig már a felét is, szóval nincs más hátra, mint előre és befejezni a szemesztert, meg persze gyakorlati helyet is találni, ha meg akarom szerezni a diplomámat. És meg akarom, ezért is vagyok itt vagy mifene.
Tudom-tudom, kihagytam az olyan etapokat, amelyek a szerelmi életemet boncolgatják, de van, amit megtartanék magamnak. Mégiscsak angol vagyok, tudod az a fajta, aki a ”Hogy vagy?” kérdésre nem vár valódi választ és nem is felel rá őszintén.



Shine on me

Azt hiszem a származásom már ad némi támpontot, de akkor lássunk hozzá a kifejtősebb részhez. Az, hogy angol vagyok, kb mindenben meghatároz. Nincsenek drámai reakcióim, mert a gondolataimat inkább megtartom magamnak. Igen, tudom, hogy sokan képmutatásnak tartják ezt, de aki nem ott nőtt fel, ahol én (is) az nem értheti ezt meg igazán.
Nem szeretem kiteríteni az érzéseimet és a gondolataimat, valahogy nem érzem azt, hogy illő volna. Szóval mondjuk ki, zárkózott vagyok. Persze ettől még ne gondold azt, hogy nem vagyok barátságos típus. Mi több, kifejezetten olyan fickó vagyok, aki szereti a társaságot, a haverokat, a bulikat, csupán nincs sok olyan barátom, aki minden gondolatomat alaposan ismerné.
És azt hiszem emiatt néha kicsit távolságtartónak is tűnők. És meg kell vallanom, valójában az is vagyok. Próbálok ezen változtatni, hogy ne úgy tűnjek, mint akinek még a sz*r is keserű és folyton fancsali képet vágni vagy olyat, mintha épp egy masszív depresszió közepén lennék. Mert nem vagyok, ne komolyan! Csupán nekem kicsit nehezebb ez az egész, mint másoknak. Nem szokásom semmit sem úgy kezelni, mintha óriási dolog lenne. Még kiakadni is diszkréten szoktam – már amikor megtörténik az ilyesmi – és hát igyekszem átgondolni és megfontolni mindent, amit teszek. Mondhatjuk azt is, hogy hidegvérrel kezelem a történéseket és eseményeket az életemben. A döntéseimet pedig átgondolom és megfontolom, szóval jellemzően nem teszek semmit sem hirtelen felindulásból. Persze nem mondom, hogy olykor nem kap el engem is a gépszíj és egy-egy buli alkalmával nem szalad el velem az a bizonyos paci, de igyekszem az ilyen „pacikat” annyira visszafogni, amennyire csak lehet. Így vagy úgy sikerül is.
Azt hiszem nem vagyok savanyú fazon, én legalábbis igyekszem nem annak tűnni, de nem állítom, hogy mindig sikerül is meggyőznöm másokat, hogy az első benyomásuk nem feltétlen a valóságot képezi le. Mert hát tudom, hogy olyannak tűnhetek, mint akinek nincsenek érzései és fából van, ráadásul olyan a képem, mint aki citromba harapott. Igazság szerint pedig igenis vannak nekem is érzéseim, mégiscsak egy élő emberi lény lennék én is, csupán nem az a kitárulkozós fajta. Van ilyen.
Ha valaki veszi a fáradtságot és hajlandó megismerni, annál én is veszem a fáradtságot és igyekszem őt megismerni. Igen, van egy „csigaházam”, amibe szeretek behúzódni és nem könnyen hagyom el, de azért olykor megteszem, mert egészségtelen lenne folyton benne poshadni.



Show a little more

- Mr. Beckett! – a nő hangja mondjuk úgy, hogy inkább volt unott, semmint másmilyen. Gondolom nem lehet túl izgalmas a munkája vagy ilyesmi, igazából dunsztom sincs arról, hogy most éppen mire gondolhat, de igazából nem is izgat, mert nem az én dolgom. A külföldi hallgatókkal mindig csak a gond van, bár eddig még nem tapasztaltam, mert sosem voltam külföldi diák, de egyszer mindent el kell kezdeni, igaz?!
- Én vagyok. – állok fel a helyemről és a kis szemüvegén át a negyven év körüli nő, szigorú tekintettel mér tetőtől talpig végig. A haja szoros kontyban, blúzán és szoknyáján, ami szigorúan térdmagasságig ér, egyetlen ránc sincsen. Rajtam farmer van és egy fekete pulcsi, az alatt meg egy laza ing, de abból most semmi sem látszik ki. A lábaimon a jó öreg Converse csukáim, dzseki most nem kell, de az is van nálam.
- Fáradjon velem. – a hangja még mindig unott és, ahogy sarkon fordul, úgy indulok el utána én is. A pulcsim zsebéből kitüremkedik a cigis doboz, a zsebek elöl vannak, mint a kenguru-zseb. Szótlanul követem a nőt és persze megnézem a fenekét, korához képes igen formásnak találom. És amíg ez fut végig az agyamon, ő már le is ül az asztala mögé és a vele szemben lévő székre bök, hogy nekem meg az a helyem, oda tegyem le a hátsóm.
Leülök és lazán összefonom az ujjaimat az ölemben, ahogy terpeszben ülök. Szemeimet a hölgyre függesztem, aki egy mappát nyit ki, aztán a számítógépén pötyög és a monitorra mered. Csendben vagyunk úgy jó egy percig, mielőtt megszólalna.
- Ön külföldről érkezett, igaz? – bár kérdésnek álcázza, valóban egy kijelentést mond el, de azért megerősítem.
- Igen. Nagy-Britanniából érkeztem. – bólintok is a szavaim mellé. Hümmög egyet, bólint is, aztán a mappába mered.
- És átküldött minden szükséges dokumentumot? – újabb kérdés, nem is pillant rám, csak a papírokat nézi.
- A diplomámat, referenciákat a tanároktól és rendezőktől, producerektől, akikkel eddig dolgoztam. A munkáim listáját is, továbbá az önéletrajzomat… – nem fejezem be a mondatot, mert felemeli a kezét és félbeszakít.
- Hol a nyelvvizsgája? – egy pillanatra meglep a kérdése, hiszen mindkettőnk anyanyelve az angol, de aztán leesik, hogy nem erre gondolt.
- Francia nyelvből szereztem nyelvvizsgát, annak is ott kell lennie. Az angol pedig az anyanyelvem… – mutatok közben a papírkupacra, mert tudom, hogy minden anyagot előre elküldtem, szóval itt kell lennie a szükséges lapoknak.
- Igen, hallom milyen… kellemes az akcentusa. – megereszt egy mosolyt, de én nem viszonozom. Most nem megyek bele egy nyelvészeti vitába arról, hogy nem nekem van akcentusom.
- Köszönöm. Önnek is. – a könnyebb utat választom, minek konfrontálódjak, főleg a beiratkozásomkor?!
Elneveti magát.
- Az én akcentusom?! Hiszen nekem nincsen! Itt éltem egész életemben, itt is születtem, ahogyan a szüleim is. – árulja el kissé még kuncogva. Olyan információkkal lát el, amelyek nélkül is meglettem volna. Csupán bólintok egyet, de úgy tűnik a szigorú hangulatból kedélyesbe billent, mert már nem néz rám olyan kimértséggel, mint eddig.
- Úgy látom minden papírja rendben van. Nos akkor itt van a hozzáférése a tanulmányi rendszerhez, ne veszítse el. A kollégiumi igényléshez ezt az űrlapot kell kitöltenie, a házirendet itt találja. Itt van a térkép a campushoz, a tanulmányi és vizsgaszabályzat pedig ebben található. A tandíj befizetésének határidejét pedig itt találja. – miközben beszél egy halom papírt és brosúrát vesz elő a fiókja mélyéről és kedélyes hangulatban magyarázza melyik micsoda. Mivel mást nem tehetek, hát bólogatok.
- Ha kérdése van, kérdezzen, ha nincs, akkor ennyi lenne, végeztünk. – pillant rám ismét. Felállok és elveszem a papír halmot.
- Egyelőre nincs és köszönöm. – bólintok is egy aprót, majd szépen kifordulok a helyiségből a paksamétámmal.



Show a little less

Több, mint egy évtizede játszom kisebb-nagyobb kihagyásokkal, társodalaknál találtam rátok, és itt még egyedüli „gyermek vagyok”, tehát nincs multim.



TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Archibald Gabriel Beckett - coming soon   Csüt. Feb. 19 2015, 08:21

Elfogadva

Jó reggelt Uram!
Örömmel jelentem, hogy a karakterlapján mindent rendben találtam és semmi akadályát nem látom annak, hogy ettől a pillanattól kezdve birtokába vegye a játékteret. Very Happy
Na de tényleg. Élvezet volt olvasni, őszintén szólva régen volt részem ennyire kidolgozott és részletes leírásban, ami ennyire eteti magát. Szinte már sajnáltam, hogy vége lett, de közben örültem is, mert megírhatom ide ezt az értelmetlen maszlagot, aminek egy a lényeget: Foglalj! Nézelődj! Játssz! És persze: érezd jól magad!
Kérdés, óhaj-sóhaj esetén állunk rendelkezésedre ^^



Nyilvántartás és avatarfoglaló
Karaktertabló
Kollégiumi házirend és beosztás / Albérlet, saját lakás
Felelős tisztségek


_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
 

Archibald Gabriel Beckett - coming soon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Meseszereplők karakterlapjai-