KARAKTERES HÍREK |
2017/2018-as tanév II. félév
|
STATISZTIKA |
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
|
Legutóbbi témák | » Kérlek, szükségem van... - megrendelésekPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge» New PossibilityKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody» Befejeztük! - archiváltatóSzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks» Szalmaszál - Reeve-EricPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher» Rosemary Marshall-GraySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray » Familiar strangerHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody» ÁtalakításVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams» Hurtful love - Reeven*FelixVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani» Claire és KoujiSzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins» The hurt, the blame - SammyEricSzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake |
Top posting users this month | |
|
Design: Izzie & Bree
A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!
|
| | Here we meet again - Elaine és David | |
| |
Szerző | Üzenet |
---|
David White
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545
| Tárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David Kedd Feb. 17 2015, 12:11 | |
| A nőkkel csak a baj van. A nővérem is folyton irányítgat, pedig van szabad akaratom, de ahogy ő, Elaine sem érti meg, hogy nem akarok itt maradni. Jobb lett volna, ha akkor nem indulok el, vagy csak később, akkor nem futunk így össze. Nem válaszolok semmit, mert úgysem lehet az, amit én akarok. Csak sóhajtok egyet, majd azt csinálom, amit mond. Fintorogva teszem fel a lábaimat a párnára, lehet nem a legjobb ezt így polcolni. Azért kicsit megigazítom, hogy kényelmes legyen és azon gondolkozok, hogy menjek el. Bólogatok, hogy majd szólok, de nekem most arra lenne szükségem, hogy elmenjek, de úgysem fogja hagyni. Körbe nézek, nem sok minden változott itt a kupit leszámítva. Őszintén szólva, nekem semmi hangulatom már ehhez a kapcsolathoz. Egyikünknek sem jó, hogy állandóan elmegy, akárhányszor felkérik vagy épp akadályba ütközik. Azon gondolkozok, hogy mikor tudnék elszökni. Talán, ha elalszik, akkor könnyebben ki tudok surranni, csak a kulcsot kell megtalálnom. Vagy kimászok az ablakon, az is egy megoldás. Egész végig az ágyban fekszem, ahogy kérte, mert valójában tényleg nem tudnék úgy kisurranni, ahogy szeretnék, mert a lábaim nem a legjobbak. Ez most nekem kínszenvedés, és nem hiszem el, hogy nem látja. Ez egyikünknek sem jó. Unaloműzőnek a telefonomat nyomkodom, egészen addig amíg vissza nem ér. De még utána is, mert nekem nincs már mondanivalóm neki, de ha beszél hozzám, akkor felnézek rá. |
| | | Elaine S. Patrick
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147
| Tárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David Kedd Feb. 17 2015, 15:24 | |
| Végre hajlandó együttműködni. Bár az hogy ilyen némaságba burkolózik egyáltalán nem jó jel. Ez most tényleg nagyon gyerekes. Túl van a hisztin most jön a jó, azt csinálom, amit mondasz, csak hagyjál békén? Igaz jelenleg ez egyáltalán nem érdekel. Hagyom hogy igazgassa a lábát, nekem az is jó, ha a térde alá teszi a párnát, vagy ha az szimpatikusabb a bokája alá, de valahova kell egy párna. Leginkább meg egy orvos kéne, aki megnézi, de ha nem akarja, ezt már nem erőltetem rá. Elvégre "nagyfiú" és tudja mit csinál. Elmegyek lezuhanyozni, aztán a pólóban megyek vissza, még a hajam törölgetve. Szétnézek, de mivel a telefonját nyomkodja, nem szólok hozzá, nem akarom zavarni. Kimegyek még a konyhába, iszom egy pohár tejet, majd egy másikba vizet töltök és beviszem. David mellett teszem az éjjeli szekrényre, de továbbra sem szólok hozzá feloltom neki a kislámpát is, aztán lekapcsolom a nagyot és az ágy másik oldalára megyek, hogy lefeküdjek végre. Ma sem fogok sokat aludni, hála neki és holnap is tarhatom úgy az órákat, mint egy kifacsart rongy. Pedig azt hittem, holnap minden szebb lesz. De hát, úgy látszik egyszer az én szerencsém is véget ér. Az ébresztőórámért nyúlok, aztán Davidre pillantok. - Reggel hazaviszlek. Elvégre az én hibám, hogy így alakult... - nyomkodni kezdem az órát, de közben rájövök, hogy fogalmam sincs, neki mikortól vannak órái, és mennyivel előbb szokott kelni, így kénytelen vagyok rákérdezni - Mikor kéne elindulnunk? Persze ha később mint nekem, akkor egyszerű a dolog, ha előbb... Mindegy. Csak mondja gyorsan és aludhassak végre! |
| | | David White
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545
| Tárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David Szer. Feb. 18 2015, 22:48 | |
| Nem tudom mit mondhatnék neki, mert szemmel láthatólag nem ért meg. Nem akarok itt maradni, a saját ágyamat akarom, ahol egyedül elmélkedhetek, hogy mi lesz úgy általában. Mivel magamra hagy, hogy elüssem az időt, előveszem a telefonom és nyomkodni kezdem. Eleinte csak az e-mailjeimet nézem meg majd az üzeneteim a közösségi hálón, aztán híreket kezdek olvasgatni. Fura, de most először teszem, hogy mi is a helyzet a nagy világban. Annyira belemerülök, hogy észre se veszem, hogy Elaine visszajött. Csak akkor pillantok oldalra, mikor a vizet a mellettem lévő szekrényre rakja. Már eldöntöttem, hogy kisurranok, nem hiszem, hogy szükségem lesz rá. Sóhajtok egyet, majd végig követem a tekintetemmel, ahogy átmegy az ágy másik oldalára. - Az én pólóm van rajtad? - Ráncolom össze a homlokomat, mert csak most néztem végig rajta. Még mindig ugyanolyan jól néz ki, de tudom, hogy ennek nincs semmi értelme. Mármint ennek a kapcsolatnak. Bármikor jöhetnek újabb pletykák és akkor végig ez fog menni? Az idegeim nem bírnák, így jobb az elején abbahagyni. - Nem a te hibád! Én ittam túl sokat és én voltam figyelmetlen. – Sóhajtok egyet és ezt elmondom neki, bár tudom, hogy tisztában van ezzel. Az én hibám, hogy elájultam, bár ez még sosem történt meg velem és az, hogy így beütöttem a térdeim. - Elkérted az órarendem! Tudod, mikor kezdek. De akkor jó, amikor te is indulsz. – Rántom meg a vállaimat, mert teljesen mindegy, nekem úgyis később kell mennem. De nem akarok itt maradni. Ránézek, majd lejjebb csúszok, hogy megnyugodjon itt maradok. Be is hunyom a szemeim, majd gondolkozni kezdek. Órákon át így maradtam, hogy biztos legyek benne tényleg alszik, majd nagy nehezen kikeltem az ágyból és kimentem a szobából. Felvettem a kabátom, és hiába próbálkozok az ajtó zárva. Ez az én formám. Így sötétben pedig elég nehéz bármit is megtalálni. A táskáját megkeresem, mert biztos vagyok benne, hogy ott van a kulcs. Ebben nem változott, mindig ugyanoda teszi. Amint megvan, nagyon halkan keresgélek és az ajtónál is halk vagyok. Bicegek, sántítok, de egy szisszenés sem jön ki a számon. Kinyitom az ajtót, majd kívülről behúzom az ajtót. Még jó, hogy gomb a „kilincs”, így kívülről biztos, hogy nem tudnak bemenni kulcs nélkül. Elindulok hazafelé és itt már nyugodtan sziszeghetek a fájdalomtól. Egészen addig, amíg végre találok egy buszmegállót és megvárom, míg az esti járat jön. Azzal viszont hazamegyek.
//Köszi a játékot! |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David | |
| |
| | | | Here we meet again - Elaine és David | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |