Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 February 15th

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
James McAdam
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Énekes, zenész, zenei producer
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: February 15th   Hétf. Feb. 16 2015, 12:50



I see you hidden in the night I found you...


Tudom, hogy valami nagyot várt tegnap a kedves és talán okkal is duzzog, amiért ő készült ezerrel, én meg a szál rózsán kívül egy sokadik felejthetetlen éjszakát adtam neki "csupán", de aligha üthetne nagyobbat a meglepetésem, ha nem így szervezem.
A Valentin-nap egyébként is olyan klisésen bárgyú, lesz még pár belőle az életünkben és volt is, tekintve, hogy nem ma kezdtük az együttlétet.
Esteledik már, a nap lefelé vándorol lassacskán a látóhatáron, amit a többemeletes házak takarnak ki, mikor a kocsival a garázsba parkolok és a kabátomat hanyagul felkapva a lakásunkba sétálok fel. Nem vesződök a lifttel, a bennem dolgozó adrenalinnak, finom kis izgatottságnak kell a lépcsőzés, hogy széles mosollyal és gyanút remélhetőleg nem keltve lépjek a lakásba.
- Megjöttem, szívem! - Kiáltok már az előtérből, mire a két kutya lelkesen rohan felém, én pedig nevetve hajolok le, hogy mindkettőnek megpaskoljam a fejét. Nem egészen rátok gondoltam, ami azt illeti, de ha nem csalnak érzékeim, a gazdasszonyotok még mindig kicsit házisárkány üzemmódban létezik, hiába telt el majdnem egy teljes nap.
Beljebb sétálva a szinte egy térnek számító nappaliban, a kanapén olvasgatva találom meg Renát, s nem vagyok rest szemtelenül odahajolni hozzá, hogy csókot nyomjak a képére, akár eltol érte, akár nem. Aztán pedig pofátlan vigyorral ülök le mellé, beljebb rendezve lábait.
- Emlékszel még az első hivatalos randinkra? - Firtatom látszólag komolytalanul, szinte már békítésre elszánt mosollyal képemen.

_________________

I could have another but I probably should not
It’s been a long night here, and a long night there and these long long legs and damn they’re everywhere. You look good, I will not lie... But if you ask where I’m staying tonight - I gotta be like oh baby, no baby, you got me all wrong baby. My baby’s already got all of my love... ------------------------------------------------------------------------
Vissza az elejére Go down
Rena Lilian Fay
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Színész-, énekesnő
Hozzászólások száma : 118

TémanyitásTéma: Re: February 15th   Kedd. Ápr. 28 2015, 10:14

Sosem értettem, anyu mit parádézik azon, mit ajándékozzon apámnak. Elvégre olyan rég óta együtt vannak, jól ismerik egymást, ez könnyű!
Csakhogy kezdem én is megtapasztalni ezt a kálváriát. Olyan régen együtt vagyunk, és annyi mindent éltünk már át együtt, sosem unatkozom mellette a szó legjobb és legrosszabb értelmében, ha már csak az adandó alkalmat tekintem is, amikor elárultam neki hosszas gyötrődés és tanácstalanság után, hogy én gyereket szeretnék. Készen állok, szerintem a kapcsolatunk is készen áll, és remélem, hogy ő is készen áll... életemben nem voltam még ilyen ideges, egy átadó, egy fotózás, egy szerep, soha semmi nem hozott így lázba, még az első éjszakám vele sem, pedig azért az is befészkelte magát a listámra a második helyre.
Mégis mit adhat az ember lánya szíve talpig angol lovagjának, aki nem mellesleg a legmenőbb pasi a bolygón... ennyi idő után? Mandy jó ötlet volt, de nem akarom telepakolni a lakást kutyákkal, ez a kettő is folyton verseng az ő szeretetéért. Ráadásul Valentin napra, ah, már a születésnapjára is olyan nehéz volt mit kitalálnom. De azért megszületett az ötlet, és furcsa is ez így, mert a világnak mutatott arcom és viselkedésem, és amit csak ő lát az teljesen más. Teljesen más erotikus értelemben. Az életemhez tartoznak a rövid ruhák, bikinis képek, itt-ott enyhén kivillanó sejtető kis huncutságok, de attól a nagyon mély, problémás időszakomtól eltekintve senki előtt nem tudnék teljesen pucérra vetkőzni, hát még mást csinálni (a forgatásokba ne menjünk bele, az nem valóság)... és abban az időszakban is csak egy barátommal tudtam, nem egy vadidegennel. De a történethez hozzátartozik ez a sok sallang, mert ha már Valentin nap és ajándék, akkor gondoltam, valami érzékit kap, valami Renásat Renától... Renát, duplán. Istenem, milyen ideges voltam!
Először is kiválasztottam a legszexibb fehérneműt, amit csak az Agent Provocateur tud kínálni. Azután kellett egy diszkrét és megbízható fotós, és az eredmény... egy képsorozat, amin egyre kevesebb ruhadarab található rajtam, végül semmi... csak neki. Tetszenek a képek, nem pornó jellegűek, hanem sikerült megragadnia a fotósnak a beállításokkal azt, amit el akartam érni, hogy még az utolsó kép se legyen ízléstelen vagy túl kitárulkozó, még az is azt a hatást keltse, hogy többet akarjon belőlem látni. Én így láttam a képeket, és ami a nap végét jelentette, szerintem így is alakult, persze ebben az esetben már ő "segítette le" rólam Agent Provocateur mesterművét. Miután biztosítottam róla, hogy egy női fotós készítette a képeket és nincs sehol semmilyen másolat belőlük. Csak az övé az összes, digitális formában, a többit rá bízom, de tudva azt, hogy még ennyi idő után is enyhe, nagyon jól leplezett féltékenységgel kérdezett rá, ki is készítette az ajándékot, kétlem, hogy a Hollywood felirat alá készül kiplakátolni őket tízezerszeres nagyításban.
Mindenesetre az ajándék jól sikerült, ami engem illet, ő meg... beállított egy szál rózsával. Tudom, örüljek annak, ami van, és az utóbbi időben rengeteget dolgoztam magamon, hogy változzak, érte, értünk, a jövőnkért, de azért abban a pillanatban kedvem lett volna olyan hisztériás rohamot csapni, amilyet még nem látott sem ő, sem a világ. De visszafogtam, magam és erre büszke vagyok, bár nem tudtam teljesen elrejteni a csalódást. Örülök persze a virágnak, és nem is akartam, hogy megvegye a Taj Mahalt (többek között azért sem, mert nem eladó) de azért jól esett volna látni, hogy ő is veszi a fáradtságot, és gondolkozik azon, vajon mivel lephetne meg, ami akár személyes jellegű, amit nem adna az anyjának anyák napjára, vagy egy beteg kislánynak, hogy felvidítsa, mert ő a legnagyobb rajongója...
De rózsát kaptam. Ami még most is itt kevélykedik előttem egy vázában, egyszerre szeretem, és utálom, könyvvel próbálom elterelni a figyelmemet a csalódottságomról, azonban amikor meghallom bejönni, csak egy haragos szusszanásra futja, önmagam irányába és a kedves miatt, hogy egyszerűen nem tudok túllépni ezen, nem tudom kellően palástolni. Sóhajtok egyet, és "visszavágásként", "elégtételként" nem hagyom, hogy lássa, hogy az arcomat érintő ajkai a mai napig képesek elérni, hogy azonnal többet akarjak, és soha ne teljek be velük.
-Szia, Mézi!- köszöntöm az általam gyártott és agyonhasznált becenevén, amit ha bárki más szájából meghallanék annak börtön lenne a vége hirtelen felindulásból elkövetett emberölésért; és egy mosolyt is kap azért, ahogy a könyvet olvasom tovább, és magamat korholom, mert a hangom mindent elárult egyszerre a megőrülök érted és a megőrülök tőled skáláján, majd amikor leül a kanapéra és kérdez, gyanakvóan nézek rá, azután felfelé fordítva a szemeimet elgondolkozom, és megrázom a fejem.
-Nem... nem igazán kongat harangot.- felelem olyan hanghordozással, hogy ne tudja eldönteni, tényleg nem emlékszem-e, vagy csak leplezni akarom, hogy tényleg nem emlékszem. Azért nincs könnyű dolga velem, sosem volt... viszont összecsukom a könyvet ujjaimat benne hagyva, hogy tudjam, hol járok, és kíváncsian nézek rá, várva a folytatást, a mosolya pedig egyértelművé teszi, hogy bűnösnek érzi magát, és ahogy visszagondolok, nyilvánvaló számomra is, hogy amennyire jól ismerjük már egymást, nem tudtam elég jól elrejteni, hogy többet vártam ajándéknak Valentin napra egy virágnál.

_________________
You know you're in love when you can't fall asleep
because reality is finally better than your dreams.
Vissza az elejére Go down
 

February 15th

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-