Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 The big Hőlégkaland! Trinity&Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev   Szer. Jún. 24 2015, 22:44

Jézusom, elvágni valaki torkát? Viccel velem? Lehet, hogy úgy nézek ki, mint aki képes lenne bárkire is rátámadni, de ha így is van, azt csakis önvédelemből teszem. Nem egyszer jártam úgy hazafelé menet, hogy pár hülye lurkó megpróbált kirabolni valakit, és rendet kellett teremteni. Apám edzéseinek és a kiképzéseknek köszönhetően konyítok annyit a harcművészethez, hogy legalább önmagam megvédjem, és másokat attól, hogy elvigyék a mobilját meg a kápét. Nade elvágni a torkát? Nem... a légynek sem tudnék ártani, ha azt önmagamtól kell megtennem.
- Azért szomorú voltam, mikor elsüllyedt az a sok vas - ez kicsit morbidul hangzott tőlem. Igen, mert nem az embereket sajnáltam, hanem inkább a tömeget, amit mások már régen leadtak volna a pi...pacsba. A szerelmi jelenet meg nem tetszik, annyira elcsépelt, hogy azon fakadok sírva. Visszafelé nézve meg feljön a sok zombi a vízből.
- Attól függ, mit kell terveznem - adom meg az egyszerű választ. A bulik spontán is jók, előtte pár órával elég, ha elkezdem tervezni. Egy utazásra már annál inkább felkészültebbnek kell lenni... mint például erre az alkalomra, amiről nem gondoltuk volna, hogy katasztrófával végződhet.


A kavicsok nem rángatják le Reev-et a fáról, hacsak éppen nem esik pofával a földre, azt meg nem lenne jó végignézni, már így is kezdek aggódni amiatt, hogy valami baja lesz. Pedig nem szoktam. Tényleg. Tökre leszarom, hogy másokkal mi történik. De most egy olyan szituációban vagyunk, ahol szinte muszáj egymásra támaszkodnunk, ha akarunk, ha nem, de legalább a társaságom kellemes.
- Meg is eszem, köszönöm - ha már ennyire kedves. emélem, az utolsó szem gumicukrot is nekem hagyná az asztalon, ha nem, úgyis elkapkodnám előle. Helyzettől függ ez is. Lehet, csak indulatból mondta mindezt, közben meg majd meghal egy müzli szeletért. A felsős sztori úgy tűnik, hogy kezd hatni, de mielőtt amiatt érne földet, inkább hasraesik.
- Igen, Reev! Jól csinálod, körülbelül így kéne csúszkálnia minden férfinak a nők lába előtt, ha erre akarsz kilyukadni - lánykérésnél minimum. Mindezek után csak nevetek, aztán segítek neki felkászálódni a földről, mielőtt begyepesedik.... még tényleg kinőne rajta egy csomó fű. A térdre kényszerülés mellékes.
- Még lovaggá is ütlek! - nade tényleg, ezek az interakciók olyan viccesek, hogy képesek vagyunk elfogadható körülményeket teremteni az elfogadhatatlanból.
- Igen, ez elég lesz! - amint feltápászkodik, egy apró puszit adok az arcára, mert ennyit megérdemel a sok fájdalom mellé, mellesleg megköszönöm a fáradságát, hogy volt olyan rendes gallyakat gyűjteni, amiket azonnal át is veszek tőle, hogy kirakjam azt a Help feliratot.
- Ha nem is jön ki belőle a Help, akkor elég az a bazi nagy H betű is - tényleg leveszem a felsőt, és a fejembe kötöm, mert kezd annyira meleg lenni, hogy úgy megsülnék, mint a Kalaháriban a múmiaszar.
Tényleg elkezdem kirakni a H betűt egy olyan helyre, ahol láthatóbb, remélhetőleg nem lesz este szélvihar és nem sodorja el, mert akkor kábé ez semmit nem ér. Hátha feltűnik majd apámnak, hogy nem hívtam egy ideje, és akkor az lesz az első, hogy elindít egy kereső csapatot.
- És te, Reev? Neked a szerelmi életed tiszta? - ha már eljutottunk addig, közben ne unatkozzunk.

_________________
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev   Csüt. Júl. 02 2015, 16:31

Remélem vágja, hogy csak viccelek. Trin kemény csaj, de ilyesmit nem néznék ki senkiből, ráadásul akkor nekem is félnem kéne (ha tudnék)
Valamiért a Titanic kerül szóba, horkantva felnevetek. Megnéztem azt a szemetet, de nem emlékszem a részletekre.
- Igen, én is a hajót sajnáltam.
Attól függ, ebben igazat adok.
- Van, amikor spontán indulok el lesz, ami lesz alapon, de ha helyet kell keresni, vagy programot, szeretek utánanézni. Te is?
Hátha ő is hasonlóképp viszonyul a kérdéshez.

Valami furcsa indíttatás vezet a fára, egyrészt mindig vezet valahová, szóval nem ez az első eset, hogy hősködni kezdek, másrészt nem ártana bizonyítani, hogy nem csak a benga, néger állatok férfiak. Én is az vagyok, csóró kinézettel, izmok nélkül, mert akaraterővel bármi elérhető, még tesztoszteront is tudok termelni, hahá! A férfiasság nem mindig fizikai erő, kitartás is, úgyhogy esem le a fáról, de legalább zsákmánnyal.
- Jó étvágyat
Nyögöm, az én evészavaraim még mindig köszönik, jól vannak. Általában vizet iszom, majd most is muszáj lesz, ez megterhelő volt. Kiköhögök egy kis port, egyébként fáj, kösz, de nem nyöszörgöm, hanem összeszorított foggal feltápászkodom. A légzésem szapora egy kicsit és a kezem is remegnek, két oldalt felsértettem a térdem, de nem vészes, amíg nem ömlik, csak így vérezget, elvagyok vele.
- Ez csak egyszeri alkalom, jegyezd meg jól
Vigyorgom rá szemtelenül, de tényleg próbálok minél hamarabb talpra állni és elsántikálni a hátizsákomig. Kicsit többet iszom most belőle, de egyszerűen...kell!
- Megérdemelném
Nyögöm, jó, hogy a H betűt már ő rakja ki, mert mozdulni sem bírok. Biccentek, hogy elég lesz a H és mikor odanézek már leveszi a felsőjét. Kicsit kiguvvadnak a szemeim, kiszárad a torkom, úgyhogy iszom még egy kortyot.
- Húú...úgy értem...szerelmi élet?
Nem bírom levenni a tekintetem róla.
- Ő
Megnedvesítem az ajkaim, pislogok, úgy tűnik ez komoly fejtörést okoz.
- Nincs, nincs olyanom. A kóma előtt biztos volt, dehát majdnem két évig ki voltam ütve... Szóval
Vállat rántok, nagy Rómeó sosem voltam...nem hinném, hogy bárki várt volna két évet rám.
- Maradjunk egy kicsit, mit szólsz? Itt fa is van! A fa jó...
Nézek el arra, pisilnem kell, már csak energia kéne elmenni odáig, mert ha tovább megyünk hát nem biztos, hogy tudnám diszkréten intézni...

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev   Szomb. Júl. 04 2015, 20:07

A fene se tudja, hogy miért pont a Titanicot kellett neki is megemlíteni. Bár nem igazán köthető semmi más a hajótöréshez, ha esetleg nem a régi klasszikusokat említjük meg, mint a Robinson Crusoe, vagy régi nagy kedvencem, a Hajótöröttek szigetét! Azt kifejezetten meg kell, hogy nézzük majd, amint kijutunk innen.
- Igen, elindulok csak úgy, és haladok a sodrással. Persze néha a kezembe kerül egy-két katalógus, azokat jól megnézem magamnak. Ide is úgy kerültem hőlégballonozás címszó alatt, nem pedig "hogyan rohanj a vesztedbe" címszó alatt - igen, kifejezetten mondom, hogy ezt is meg kell majd néznünk. Beteg egy film, csakmert ott mindenki meghal egyszerű balesetekben, ami valószerűtlen. Mert ki halna meg abban, hogy maga alá sz*rik?


Egyszeri alkalom, egyszeri alkalom, persze.
- Nyilván, ha Anglia királynője lennék, lovaggá ütnélek, de semmiképp nem engedném meg neked, hogy egy fát is megmássz - ezek után távol kell tartanom a fáktól, de akkor meg annyira kies lesz a táj. Valahol muszáj meghúzódni, ahol van egy cseppni árnyék. Sóhajtok, majd kifújom a maradék levegőmet is, hogy aztán egy újabb hatalmasat szippantsak.
Közben a felső nélkül elkezdem a H betűnket is, lehetőleg olyan magasabb helyen, ahol jól látható és nem takarja semmi a kilátást. Nem lenne jó, ha mondjuk éppen a fa - az egyetlen fánk! - lombkoronája, amig alig van, betakarná, és felülről csak egy vonalat látnának. Egyelőre az is kétesélyes, hogy valaki erre jár helikopterrel akár és megtalál minket.
- Jól kiüthetted akkor magad, ha semmire nem emlékszel. Bár vannak olyan emlékek, amiket jobb, ha felejtünk. Lehet, neked is voltak ilyenek, és ezek jobb, ha ott is maradnak, ahol vannak - nyilván az én elmémben is jelen vannak még olyan emlékek, amikre bár ne emlékeznék, de úgy vagyok vele, hogy eddigi életem alatt nem bántam meg semmit, ha pedig mégis, akkor nem sok olyan van.
Sikerül megcsinálnom a H betűt, lehetőleg meglátják majd madártávlatból. Reev miatt kezdek kicsit aggódni, mert olyan, mint aki napszúrást kapott. Bár ebben a melegben nem is csoda.
- Felőlem maradhatunk - megközelítem Reev-et, a kezembe veszem a palack vizet, iszom egy kortyot, majd ugyanilyen kis adagot öntök a tenyerembe, hogy Reev horzsolását lehűtsem... már amennyire még hűt a víz, de az sem ártott neki, hogy legalább lemosom a sebéről a piszkot, ami körbevette. Nem lenne jó, ha bármi rossz történne vele.
- Lassan beesteledik... szóval ez egy jó hely a maradásra, egyik oldalról védve vagyunk a sziklák miatt. Viszont így is nagyon hideg lesz. Szerencsére van egy pulóverem - egyrészt, majd elhelyezem kettőnkön valahogy, hogy ne fagyjunk halálra. Egyébként is felmelegítem közben, hogy egy kis esélyt se adjak a globális lehűlésnek.
- Ha kijutunk innen, márpedig kijutunk innen, lesz két filmem, amit megnézünk együtt, okés? - na, most például előretervezek.

_________________
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev   Szer. Júl. 08 2015, 19:44

Biccentek, vigyorgok is, bár azt a filmet se láttam még. Az ember néha tervez, Isten meg végez, én is így vagyok ezzel.

A fás ötletem nem tetszik neki annyira, mint gondoltam. Hmm...nem is értem miért. Kicsit csalódott képet vágok.
- A királynő passzolna és lovag is szívesen lennék, de...ennyire béna voltam?
Inkább elgondolkodva kérdem, mint szomorúan, merthát ép lábbal sokat másztam fára. Igaz, hogy legtöbbször le is estem, vagy kigyulladt, dehát...
Elmélázva nézem, ahogy amazon díszben H betűt rakosgat ki, mikor az emlékekről beszélünk, kicsit felszusszanok. Van egy olyan hülye érzésem, hogy van valami, amit jobb nem piszkálni.
- A homályos emlékeimből azt sejtem, hogy egen, eléggé kiütöttem. Szóval baromi szerencsés vagyok a kómával.
Ezt nem szokták érteni, de Trin vagány csaj, szerintem ő vágja miről beszélek.
Elég sok ideje vagyunk már itt, ez a sok víz most betett, tök pocsékolás, de egyre jobban kell... Maradnunk kéne, mert itt mégsem előtte lenne a dolog és az ötlet neki is tetszik.
Rámosolygom, mikor jön, felkészülök, hogy bejelentsem: hát én akkor...keresek egy bokrot, amikor igazából ellát. Én is nem is gondoltam erre.
- Au
Mondom társalgási stílusban, pedig csak kicsit fáj és csak reflexből rántok aprót a horzsolt térdemen.
- Kösz, rendes tőled, elég, köszi...nem fáj.
Persze kell rá kis víz, lehet elfertőződhet, vagy ilyesmi, nem lenne jó, ha levágnák, inkább gyógyuljon. Aztán mondja az esteledést, eszembe jut, hogy ki kéne mennem, most már eléggé. Reszketősen bólintok.
- Majd melegítelek
Vigyorodom el, hát nem úgy nézek ki.
- Csak előbb…
Elnézek a sziklakiugrás irányába, kicsit megemelkedem.
- Tényleg? Melyikek? Elég kevés filmet láttam, ahhoz képest, amennyit megnéztem volna, ha nem folyton vándorolok.
Vallom be, aztán végre sikerül összeszednem magam a felálláshoz.
- Kiugrom a szikla mögé, folyóügyek.
Most már muszáj lesz odasántikálni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev   Vas. Aug. 09 2015, 21:45

- Nem voltál te béna, csak én aggódtam nagyon - amit bevallok, nem sok ember iránt szoktam, mert az aggódás amolyan szülői dolog, mintsem barátok között történjen meg, legalábbis úgy látom és nem sok haszna van. Mert ha aggódunk, akkor csak nekünk lesz szarabb, s nyilván ha aggódunk, akkor idővel tényleg beüt a gebasz. Na, ezért nem jó! Passzolna a királynő? Érdekes, hogy ez éppen csak utólag jutna eszembe, egyébként nem szívesen lennék valami ilyen nagy híresség, mert így is elég ember jön rám azok közül, akik megismerik az arcomat, ha pedig királynő, hercegnő, bárónő, grófnő lennék, akkor nagy felelősség és teher lenne a vállaimon, amit én nem tudnék sehogy sem kezelni.
- No, emlékezni arra, hogy valamit elfelejtettél, már haladás. Ez olyan, mint amikor valaki hülye, és általában a hülyék nem ismerik el, hogy azok - már ha szellemileg hülyék és nem tehetnek róla -, de van az a fajta hülye, aki tudja, hogy hülye - hát ezt olyan jól megmagyaráztam, hogy szerintem még én sem értem, miről beszélek. Mi normálisan vagyunk hülyék. Szerintem kezd az agyamra menni a hőség, ennek érdekében iszom egy korty vizet, hogy valahogy eltereljem a gondolatom a sok agyzsibbasztó butaságomról.
- Nyilván nekem is van pár dolog, amit szívesen elfelejtenék, de azért van az a sok fos emlékem, mert végülis megszépítik mellette a szépek - mesélem, miközben ellátom a sebhelyét, vagy karcolását, legyen az akármi. Nagy szemekkel pislogok rá, amikor kijelenti, hogy majd melegít. Hát... ebben az esetben muszáj nyilván, de eddig még nem volt arra példa, hogy másra hagyatkozzak a felmelegítés képében, mert hát mondjuk nem volt lehetőség arra, hogy fázzak. Nem vagyok fázós... ez esetben biztos máshogy lesz.
- Hallod... már teljesen elfelejtettem, hogy milyen filmet akartam megnézni - vakarom meg a tarkóm, kezdek meghülyülni ebben a melegben. - A Pain & Gain biztos köztük lesz - teszem hozzá, ahogy eszembe jut végül az egyik.
- Jaja, menj csak - olyan jó, hogy neki ilyen könnyű folyóügyeket intézni. Ha mondjuk útközben talál egy bokrot, csak lehúzza a sliccét, kilógatja és hugyál egyet... mi meg guggoljunk, és még az is lehet rosszabbik esetben, hogy lecsorgatjuk a lábunkat. Még nem fordult elő, mert egy napig vissza bírom tartani, bár nem lenne egészséges...


Közben beköszönt az éjszaka, és már felvettem a felsőmet is, a pulóvert pedig magunkra terítettem, hátulról a hátunkat a szikla védte, már amennyire lehet azt mondani.
- Ha hajnalodik, azonnal megnézem, hogy működik e a telefon és leadok egy vészjelzést - közben jó erősen magamhoz szorítottam Reev-et, persze annyira, hogy közben még kapjon levegőt, de így sokkal jobban átvesszük egymás testének melegét.
- Csak legyen már reggel...

_________________
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev   Csüt. Aug. 13 2015, 19:40

- Áh, értem
Bólogatok. Vagyis nem, különös értem aggódni. Nem szoktak, vagy csak nem feladják menet közben, amikor rájönnek, semmi sem állíthat meg. Rásandítok, kicsit közelebb hajolok:
- Köszi
Nézek rá mosolygó szemekkel. Lehet hozzá kellene érni, vagy valami... Aztán párhuzamba hozza a kómát a hülyeséggel, amikor dicsér csak mosolygok, aztán ez kicsit megfagy.
- Huh, azért ez elég durva párhuzam, nem vagyok hülye, mármint de, csak a jó értelemben.
Tudja miket beszél? Vagy direkt oltogat? Ha viccnek éreztem volna, akkor nevetnék, most furán nézek rá, hisz az előbb mintha azt mondta volna, aggódott értem. Lehet a meleg, meglegyezgetem a kezemmel.
Tovább üldögélünk, próbálom hősiesen állni, hogy ellásson, annyira nem fáj, tényleg...
Kicsit beharapom az alsó ajkam, hogy még véletlenül se sziszegjek.
- Ez jó hozzállás, így élvezhetőbbnek tűnik az élet.
Trin szerintem egészen rendben van, annak ellenére, hogy érték nehézségek. Fújok rá egy kis levegőt, hűtöm, bár azt mondja este hideg lesz.
- Majd eszedbe jut. Aha...hát jó, azt nem láttam.
Én is elfelejtettem milyen filmekről volt szó, különben is lefoglal, hogy meglátogassam a bokrot. Felállok keresek egyet, hamar megvan, nekem elég egyszerű. Visszamegyek aztán.
- Te rendben vagy? Nem leselkednék
Vigyorgok rá féloldalasan. Egyébként abban a helyzetben tényleg nem.

Leszáll az éj, ha hidegebb van, akkor magamhoz szorítom Trint, már kezdem megszokni a közelségét. Igyekszem a kezemmel dörzsölni a karját, hogy melegítsen, óvón magamhoz szorítom, de ő is kapaszkodik belém, úgyhogy mondhatni egymást megelítjük.
- Szuper... addig játszunk barkchoba? Gondolok valamire, kitalálod?
//nemtom ki akarod-e játszani, ha gondolod lehet, de írhatjuk úgy is, hogy reggel van és jön a felmentősereg//
Lassan hajnalodik, közben el-elszundítok, nemtom ő hogy van vele, de én is várom a reggelt, kiderül meghalunk-e.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grenville
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : Zenész, énekes
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev   Kedd. Aug. 25 2015, 14:24

Lehet, hogy már kezd az agyamra menni a hőség, azért mondok neki favicceket, amiknek értelmük nincsen. Nem, nem akartam lehülyézni, mert tényleg tök aranyos, tök rendes, és ki lenne az a sivatag kellős közepén egy ilyen helyzetben, főleg egy ilyen lánnyal, mint én, aki általában, legalábbis normális esetben nem engedné közel magához, mert fél attól, hogy bármi rossz történhet vele. Nem magamat védem, hanem őket magamtól.
Szóval igen, jó értelemben bolondos, és hálát adok az égnek, hogy tulajdonképpen nem is unatkozom mellette, szóval tart valamelyest, mert önmagamban lennék, eléggé durvára sikeredett volna az este, egy nap leforgása alatt képes lennék magamban beszélgetni, ami majd skizofréniához vezetne. És nem akarok megzavarodni.
Negatívan bólogatok, hogy nekem nem kell kimennem, normális esetben kibírom egy napig wc-zés nélkül, azonban a vízhiány már kezd kicsit megőrjíteni, s délibábokat látok magam előtt. Mint mondjuk egy egész tál csirkét, görög salátát, finomabbnál finomabb ételeket, már a szemem csillog, s úgy folyik a nyálam, hogy valójában nem is látni, lehet, csak gondolom.


Az éj leple alatt igyekszünk melegen tartani a másikat, Reev megdörzsölget, néha én is magamhoz húzom és a hátát simogatom gyorsabban, hogy minél gyorsabban áramoljon benne a vér, a keringése ne hagyjon alább. Előáll egy ötlettel, miszerint barchobáznunk kéne. Halkan kuncogni kezdek.
- Szikla? - vagy éppen sivatag, de most kettőt nem tudok találgatni. Én is gondolok közben valamire... ami szintén vagy szikla vagy sivatag. Különben sok mindenre gondolhatnék, ami nem itt van a környékünkön, mint például azokra az ételekre, amit még fényes nappal láttam, de az agyam valami elhomályosította, s csakis azokra tudok gondolni, amiket látok...


A nappal egyre vészesebben ért el minket, még pont annyi vizünk maradt reggelre, hogy két kortynyi jusson fejenként. Én ezt meg is ittam. Nem jártunk valami jól azzal, hogy hőlégballonozni indultunk, bár ki gondolta volna, hogy ez lesz belőle? Mindenesetre gazdagodtam egy élménnyel, amit lehet, hogy el fogok felejteni, bár nem hinném, annak is örülök, hogy Reev volt az, akivel ezt át kellett élnem. Lassan kibújok a pulóverem alól, hogy mozogjak valamennyit. Felmászok a mögöttünk lévő sziklára, azért mégiscsak nagyobb, mint odalent. Előveszem a telefonom, ami már majdnem olyan, mintha meghalt volna, de valami csipogást észlelek a képernyőn, és nem tudom, mire véljem. Elgondolkodtató.
- Reev! Ez mitől csipog? Vagyis inkább villog - leviszem neki, hátha ő meg tudja mondani, hogy mi a fészkes fene folyik itt. Persze ha meg is mondja a választ, vagy nem is tudja rá, fel-alá kezdek el járkálni, hogy történjen már valami.
Nem tudom, mennyit várhattunk itt, amikor a távolból hangot kezdtem el hallani... olyan hangot, mint amikor valami kerepel, mint egy furcsa nagy madár, aztán megláttam a magasban: egy helikopter.
- Reev! - böktem meg gyorsan, aztán úgy futottam a sziklára, mintha egy éhes medve kergetne, s integetni kezdtem, hogy meglássanak. A helikopter először csak felettünk lebegett, kör-körözött, mintha egy leszállópályát keresne, s bár annyira nem volt nagy, végül sikerült neki valahol tőlünk pár méterre landolnia.
Leszaladtam, hogy megnézzem, végül ki sietett a segítségünkre, s amikor kiszállt, megdöbbentem: apám. Nem kellett többet gondolkodnom, hogy végül rohanjak és az ölében kössek ki.
- Apa! Hogy találtál meg? - aztán elengedtem.
- Feltűnt, hogy nem hívtál, pedig nem vall rád, hogy egy napnál tovább várj. Mellesleg van egy nyomkövető a telefonodban - megforgatta a szemeit, látszott rajta, hogy ezt nem igazán akarta elmondani.
- Egy nyomkövető?! - na valljuk be, azért kicsit felháborító, de végülis örülök neki, különben nem talált volna meg.
- Biztosra megyek, hogy nem esik semmi bajod - érthető azon okokból, hogy egyedül én vagyok neki. Sóhajtottam.
- Ő itt Reeven. Reev, ő meg apám - mutattam be őket egymásnak. Apám kezet nyújtott.
- Na, szálljatok be - szerintem nem kellett kétszer mondania, megragadtam Reev kezét, aztán már húztam is be magunkat a helikopter hátsó fertájába. Kaptunk két fél literes vizet egyelőre, kezdetnek, meg két szendvicset, hogy elmajszoljuk közben. Annyira örültem most az életemnek, mint még soha. Hirtelen ötlettől vezérelve, szinte gondolkodás nélkül fogtam meg Reev grabancát és egy hatalmas cuppanóst nyomtam az ajkára. Semmi zavar, tényleg.
- Ezt megúsztuk... - már csomagoltam is a szendvicsem.


//Igyekeztem valahogy. Very Happy //

_________________
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev   Szer. Aug. 26 2015, 12:00

Napirendre térek a vicc fölött, mindenkit kikészít ez a meleg, beleértve saját magam, fogy a lelkes potenciál, már nem bírnám meghódítani a világot, vagy felkérni Trint egy keringőre. A hőtől minden baromság eszembe jut, de a meleg annyira leszikkaszt, hogy a megvalósításra már nincs energiám. Arra se igazán, hogy végiggondoljam, felmerülnek az ötletek, aztán elenyésznek és már nem emlékszem rájuk. Trint is lefoglalják a saját gondolatai, legalábbis úgy mered előre, mintha vízesést látna, én behunyom a szemem, mert hiába képzelem oda, nem válik valósággá. A fejem aztán belefúrom a karomba, ami a térdemen pihen, ha elrejtem- ostoba módon azt hiszem – nem lesz rám hatással a meleg.

Este aztán ölelgetem, dörzsölöm, ő is engem, ha átadjuk egymásnak testünk melegét, megússzuk. Úgyhogy mindent beleadok, bújok hozzá, vackolódom, feladom a hülye rigolyám az érintések kapcsán, a túlélés érdekében. Hajnaltájt már egészen megszokom, hogy a közelemben van, sőt nappal is szívesen lennék hozzá ilyen közel. A hülye játékötletem ezzel a lelassult aggyal persze kudarcba fulladt, szikla, homok, kő, másra se bírunk gondolni.
- Majdnem, kavics
Vetek rá szemtelenebb vigyort, aztán elfészkelem magam a karjaiban.

Reggel jut még kb egy korty (nekem az nem kettő) és ennyi, egyre biztosabban hiszem, hogy a fogunk bizony itt hagyjuk. Kicsit kelletlen sóhajtva meredek magam elé, ezért kár volt magamhoz térni, ami megérte az a pár percnyi adrenalin és a kedves ismerős, akit mellesleg hamarosan elveszítek…pár hét szenvedés botokkal. Egyszóval: nincs jó kedvem.
Trin mászkál, felkapaszkodik egy sziklára, én savanyú pofával várom lent. Átveszem a készüléket, megemelem egyik szemöldököm.
- Fogalmam sincs, nem értek a technikai kütyükhöz, de szerintem jót jelent.
Megölelném, de járkál, én nyugton maradok, semmi erőm feleslegesen mozgatni bármelyik részem. Ekkor meghallom a kerepelést, felpillantok, hát ezt nem hiszem el! A következő pillanatban már talpon vagyok, Trin szaladgál én vigyorogva nézek felfelé, élvezem, ahogy szelet csinál a szerkezet, még az sem zavar, ha a szemembe sodort hajtól semmit nem látok.
- Mégsem halunk meg, klassz!
Kiáltom Trinnek, aki már rohan is, gondolom az apjához. Hát persze, hogy az enyém nem jött el, talán az nyaggató aggódásuk sem volt igazi. Na mindegy, fülig ér a szám, cseszek most is az ősökre, odabotorkálok a rendőr papához.
Húha, nyomkövető! Ez király, végülis a kapcsolatukba úgy tűnik belefér. Hülye kis vigyorral várok a soromra, mikor bemutatnak, igyekszem normális erővel kezet rázni.
- Örvendek, én vagyok a szerencsés, aki a lányával zuhant le. Ilyen bátor nőt még nem pipáltam, gratulálok.
Rákacsintok Trinre, aztán kászálódok is be a szerkezetbe, ahol kapunk vizet és szendvicset. Az első dolgom inni, a szendvicset én lassan bontogatom, nem tudom mennyire lesz hosszú az út, de lefogadom, hogy maradni fog belőle, mire megint leszállunk. Trintől kapok egy puszit, átölelem a derekát, aztán magamhoz szorítom.
- Simán, így visszagondolva, nem is volt olyan rossz!
Vigyorgok, könnyű így, ismét egy bizonyság: nem lehet könnyen kinyírni. S már repülünk is haza, víz, sok víz, egy egész kád, ágy, paplan puhaság vár, gondolom Trint is, én végigröhögöm az utat.

// Smile köszi //

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: The big Hőlégkaland! Trinity&Reev   Today at 12:52

Vissza az elejére Go down
 

The big Hőlégkaland! Trinity&Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-