Éppen zenét hallgatok és rendezgetem a lepréselt virágaim az egyik vaskos enciklopédiámban amit amúgy sosem nyitok ki, leginkább erre használom, amikor bejön David.
-Azt hittem vendéged van Mucuskám, nagyon elhajtottál az előbb, szóval mi kéne? - Kérdezem kicsit dorgálóan, mert hát érdekelt volna kikkel barátkozik és nem értem miért fájt volna bemutatnia annak a srácnak.
De ahogy belekezd...
-Pfffff... aham, jól van Davidke, csüccsenj le és mond el Sarah-nővérkédnek mi nyomja a lelkecskédet... - Nézek rá hogy eltehénkedik az ágyamon, arra allergiás vagyok, tudja jól de sosem zavartatta magát, én már évek óta szóba se hozom. De most úgy fest lelki tanácsadás jön, az nem gond, szeretem ápolgatni a csinos lelkét, hátha kicsit észhez is tér a drágám.
-Hogy hogy miért? Amúgy azért mert érdekel végre komolyan veszed-e hogy keress magadnak valakit vagy megint csak kihasználsz egy lányt a szép mosolyoddal, hogy legyen egy jó éjszakád. - Sóhajtom bosszúsan, már megint ez, mintha nem lenne világos miért érdekel. Persze simán a képébe mondtam, nem vagyok szívbajos.
Közben rendezgetem tovább a kis növénykéim, elvégre már tucatszor megbeszéltük, úgy fest nem csak a haja hanem az esze is rövid.

-Ó, igazán? Úgy is magunk között vagyunk, miért zavar? - Vigyorgok gonoszan, öröm őt bosszantani az az igazság de psszt!
-Hidd el, kiüresedsz benne. Meg semmi értelme David. Ettől csak azt hiszed hogy boldog leszel, de valójában nem leszel az. - Szögezem le, mert úgy fest ő ezt nem érti meg. Ez semmi biztonságérzetet vagy megelégedettséget nem generál, csupán egy-egy estényi mámort és ennyi... semmi értelme.
-Hát az valóban nem lenne szép, de ezért mondom keress komolyra egy lányt, akkor nem lépsz félre, eszedbe nem jutna. Giselle-lel is milyen jól megvoltatok, nem is néztél más nőre... - Dörmögöm, mert ÉN bizony emlékszem és tudom hogy akkor volt igazán boldog ez a hülye, csak most játssza a macsót. Holott teljesen szerethető valaki, tutira biztosan találna valaki megfelelőt.
-Héj... óvatosan. Ha nem tudnád, könnyen törik... - Háborodok fel, hogy eltolja a könyvet, egyáltalán nem tetszik, hogy mondja a magáét mint mindig (de minek?) és még belepiszkál a dolgaimba is.
-A mostani fiúk olyan hisztisek, vagy épp csak azt az életvitelt méltányolják mint te is... tök éretlenek. A lányok hamarabb érnek, neked könnyebb találni valakit, hidd el. - Mondom teljes nyugalommal, bár belül idegesít a téma. Nem mindegy neki? - Meg most írom a szakdogám, nincs időm randizgatni. - Kifogás egy. Ha belém köt mondom a többit, van még, ó, nem kell félteni.

-Hmmhmm... - Vonok vállat mosolyogva, fején találta a szöget. De ennyi kijár nekem, hogy folyton aggódok érte és ez a hála... hogy beszólogat és kicsit sem hajlandó rám figyelni.
-Talán onnan hogy ÉN ápoltam a lelked mikor bármi bántott, szóval igenis tudom, mi fájt anno és mi esett jól. - Mondom kedvesebben, mert hát komolyan gondolom, nekem fontos a boldogsága.
-Ha nem vagy egy tuskó a kapcsolatban akkor ezek amúgy sincsenek. - Morgok, mert hát ne már. Meg kötöttség? Ugyan már..
Durván elkerekedik a szemem, hogy mi van? Miről beszél? Miről nem tudok?
-Ugye nem csaltad meg?! - Fel sem veszem a hercegnősködést, mert azt már meg sem hallottam.
-Hah, akkor David nagyon ostoba vagy, meg kell hagyjam! - Úh, felidegesített. Még hogy macskák meg kutyák, komolyan, ilyenekkel tud seperc a plafonra mászatni.
-Majd keresek, de mivel én még tanulok, az idősebbek meg dolgoznak, nem is lehetne összeegyeztetni, nem értenék meg hogy a tanulás az első. - Mintha annyira érdekelne a tanulás... de ezt nem kell tudnia senkinek, tanulok, mert kell, de azért elvagyok ha olyanom van.
-Nem kell jobb ha ez is elég, ráadásul én dolgozom is meg önkénteskedem, vagy elfelejtetted kisöcsikém? Nincs annyi fölös szabadidőm, mint neked, amikor isten tudja merre tekeregsz... - Közlöm fásultabban, mert én tudom mit csinálok, ő az aki csak él bele a világba.
Érzem magamon a keze nyomát, a lehelete csiklandozza a fülem, durcásan rántom a vállam, hogy hagyjon.
-Pfff, csak hogy tudd, szoktak hívni randizni, de én válogatok, igényes vagyok, nem úgy mint egyesek, akik boldog boldogtalant hazahoznak mert miért ne... - Közlöm némileg sértetten, hogy miből veszi, hogy nem kellek senkinek. Jó, az tény, egy ideje nem hívnak randira mert tudják nemet mondok, de nem igazán izgat. Majd ha lesz rendesen időm, meg nem kell ezt a mamlaszt figyelnem mit csinál, akkor majd keresek valakit. Ennyi.

-Ezért is öcskös, de én attól félek csak palástolni akarod a régi sérelmeid és ezzel takarózol, és azt hiszed jó ez neked, pedig nem is. És csak bebeszéled. - Nézek kicsit kérlelőbben, gondolja már át, mindig a puszta dac beszél belőle.
-Talán ha nem pláza cicákkal kezdenél... egyáltalán nem hisztis mind, én sem vagyok hisztis. - Legalábbis nem tudok róla, bár ki tudja. De ez most mellékes.
-Ez... ez komoly? De hisz Giselle nagyon szeretett téged, másra sem nézett, hogy tehetted vele? Mélyen csalódtam benned... - Ez most komoly. Főleg ahogy előadta mégis kinek akarja ezt a revanst az orra alá dörgölni? Teljesen ledöbbenek, nem ismerném a saját öcsém? Nem, tuti hazudik...
Hallgatom de akkor is megdöbbentő miket nem mond.
-De szeretett téged, de így nem csodálom ha kiment és itt hagyott, ha te ennyire nem becsülted. - Na ez lehet nem fog neki jól esni, de igenis szégyellje el magát, hogy képtelen volt a hűségre.
-Mert még éretlen vagy, nem nőtt be a fejed lágya. Fog kelleni, de csak tíz év múlva. Ennyi. - Legyintek, hogy nem számít, a fiúk később érnek, mint mondtam.
-Jah, csak tudod csajozni és egy komoly kapcsolatot ápolni baromi más. Nem elég annyi hogy hello szia, és már irány az ágy... az a pár óra amit egy lánnyal eltöltesz az semmi... jó ha megjegyzed a csaj nevét ahh. - Bosszankodom, mert annyira utálom ezt azt életstílust, rossz látni hogy ezt képviseli.
-Nem vagy valami ambiciózus... - Dörgölöm az orra alá, noha én sem vagyok, bár rólam nehéz megmondani. Konokul megyek a saját fejem után és csinálom a dolgaim, ennyi. A pasizás meg feszélyez, nem fogok időt vesztegetni rá.
-Kicsit nagyképű vagy... a testiség nem tesz boldoggá, nehogy azt hidd. Az érzelmi oldala a fontos a szexben is, de hát ha azt sem tudod kivel fekszel le, persze hogy nem érted. - Sóhajtom.
-Pfff, mintha nem az előbb mondtam volna hogy az idősebb pasikra bukom és a nem csapodár életűekre... egyik feltételnek sem teszel eleget, csak úgy szólok. - Még viccnek is rossz, komolyan. Közben kiábrándultan nézek rá, hogy ne legyen eltelve magától, lehetne sokkal jobb pasi is ha végre megkomolyodna és gondolkodna, nem csak a lába közötti résszel, hanem homloktól fölfele is.
-Nem, egyszerűen nem adom oda minden jöttmentnek, ennyi. Meg beszélgetni, ilyenek minek hívjam át őket? Elmegyünk moziba meg ilyesmi, dehogy hozom haza őket... - Még a gondolat is taszít. A saját személyes szférámba egy idegen pasi lebzselne, holott alig ismerem. Áh, frászt. Az ágyamba meg sok idő és bizalom lenne bejutni, na de nem találtam arra még méltó fiút, ennyi az egész.

-Mert nem tetszik hogy ilyen csapodár életstílust képviselsz, azért fáj... rossz nézni is. - Több szempontból is rossz, de hát minek ismételgessem magam, mint valami papagáj?
Sajnos tudok róla, hogy lefeküdt pár barátnőm az öcsémmel, de ő kezdte, szóval hagyjuk is. Ő melyik lányra nem mozdul rá? Ahh, beteges néha.
-Akkor csak alacsony az ingerküszöböd. - Dobok neki egy negédes mosolyt, mert csak ő tud kiborítani, más nem. Legalábbis így más nem.
-Tudod én id beszélgettem vele néha és lehet látni ha valaki odavan a másikért... - Nem, nem akarom elhinni. - Ha másra nézett gondolom már a végén volt, hogy látta, semmire sem méltatod. - Igen, ezt a verziót el tudom képzelni, másmilyent nem.
-Aha, hát ha ilyen csapodár voltál mindig is, szerintem érezte, én is kiábrándultam volna a helyében belőled... aztán ha egyedül maradsz már ne gyere sírva hozzám, hogy hol cseszted el, mert én joggal mondhatom majd, hogy szóltam. - Ahh, felcseszett, ezek után csak még jobban megértem és ragaszkodom Giselle-hez. Nem ezt érdemelte. És én még ajánlgattam a barátnőimnek hogy milyen rendes öcsikém van! Szégyen... nem is értem ez a szexmánia és hűtlenség hogy és mikor jött neki, komolyan, olyan rendes és tisztességes volt... lehet át kéne vizsgálnom a baráti körét, ki rontotta el, ki befolyásolja ilyen rossz dolgokkal.. lehet a srác volt aki az előbb elment? Azért nem akarta hogy lássam? Mert tudja hogy ő a felelős? Oh, csak jöjjön át megint az a srác, úgy is idősebbnek nézett ki, majd meggyűlik velem a baja!!
-Ahh, mert ennyi eszed van... - Hőbörgök, ilyen nincs...
-És láttad eleget? Foglalkoztál vele? Kétlem, ezek után... hagyjuk. - Intem le hogy ő csak ne emlegesse szegény Giselle-t.
-Na persze, érzelem... max kéj, váó... komolyan erre vagy fene nagy büszke? - Forgatom a szemeim, engem ezzel a rossz dumával nem vesz meg.
-Jah, meg szélhámos, mint utóbb kiderült. Tenni azt tudod a szépet Öcsikém... a cél szentesíti az eszközt? - Most haragszom rá, nagyon is. Ha igaz hogy megcsalta Giselle-t, még dühös is leszek egy darabig.
-Nem, csak nem tartom fontosnak, az én udvarlóm, nem a tied... ha komolyabb lesz ráérek vele... - Igazából van egy srác aki elhívott moziba... már kétszer. De mindig nemet mondtam, de ezt Davidnek nem kell tudnia, van és kész.
-Lesheted, keress valami buta tyúkot, aki elalél a mosolyodtól és húzz még egy strigulát a noteszodba. A kijárat meg amarra van... - Mondom dacosan mutatva az ajtó fele, mert ez már több a soknál. - Amúgy meg ha annyira béna vagy hogy tőle sem tudod elkérni, hát sajnállak... - Dörgölöm még az orra alá, hogy oldja meg ha kell neki, engem nem érdekel. És nem vagyok hisztis! Dacos vagyok.

-Nem, ha nem tudod 'igazából mit akarsz... - Nyomom meg a szót, tökkelütött.
-Látom. - Morgok, pedig az tenne jót neki, nem ez a bohémság. Ez nem vezet sehova.
-Szerencsétlen önmagadért szeretett, bár utólag már belátom, téged nem is érdekelt. Meg persze, fél évig "szenved" melletted, mert én megkérem? Ugyan már David, ne legyél ostoba... - A feltételezés is hülyeség.
-Hát nem lenne nehéz dolgom ezek után. - Meresztem rá a szemeim, mert ez hihetetlen. Ilyeneket csinál és még csak el sem ismeri hogy hibás.
-Hah... - Mondjuk ez bánt. Remélem nem gondolja komolyan, mert attól hogy veszekszem vele még szeretem és igenis támasza akarok lenni csak... ó a csudába akkor is mérges vagyok most rá!
-Mindegy, akkor még jobban ráértél nekem ez most ilyen szinten nem fér bele, a tanulás előrébb van. - Közlöm csuklóból, mert hát amúgy igaza van, de a fene ismerné el.
-Nem ismered a srácot. - Én sem, tegyük hozzá, de feszélyez a téma, senkinek semmi köze hozzá, hogy szűz vagyok még. Igenis megéri várnom, ennyi. Főleg hogy azt mondják fáj az első pár alkalom, nem akarom hogy rossz emlék legyen az első. Nekem ez fontos.
-Mert jól eladod magad... - Duzzogok, csalódott is vagyok, mert megváltozott a róla alkotott drága képem, hogy ő igazából nagyon is erkölcsös, csak most szerelmi bánatos és sebzett... de hát... úgy fest ez csak az én romantikus lelkem szüleménye.
-De neked elkélne valami komoly kapcsolat, hogy észhez térj és ne legyél ilyen léha! Én ilyenre nem szorulok rá, felelősségteljes vagyok már most is. - Vágok én is vissza, csakazértis.
-Jó! Nem muszáj valóban! - Duzzogok, kiviharzik, de nem bánom. Úgy öt percig, aztán már igen. Nagy a késztetés hogy átmenjek és meghunyászkodva megöleljem, de azért sem. Hátha tanul ebből. Vagy nem... ajaj, a fenébe... ahh, majd beszélek vele ha lenyugodott, úgy is csak veszekednénk ha átmennék. De elment a kedvem a növénykéimtől, teljesen, inkább berakok valami jó emlékű zenét, hátha feldob...

//Én is //