Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Survivors - Reeven and Matt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Szer. Júl. 01 2015, 13:52

Nem gondoltam volna, hogy ma Istenről fogok dumálni valakivel. Tényleg hülyén hangzik az aggodalom így, fel is nevetek.
- Tényleg, erre nem gondoltam, az ember hajlamos túl fontosnak gondolni magát. Meghát ő teremtett, elvileg tudnia kéne miből csinált.
Még jó, hogy nem hiszek ezekben, elég gáz arra gondolni, hogy végignézi a matyizásokat. Felvonom a szemöldököm, nah az a kencés tényleg elég kínos, bólogatok.
- Az se semmi, ha szüleid nyitnak rád, miközben akciózol meg minden. Igen, így én sem szeretném, de szerintem senki, aki nem nagyon exhibicionista, nem?
Mert ki akarná, a lábköröm vágás is tök intim. És lám nem csak nekem… Mondjuk én beállva sok mindent csináltam mások előtt, de ez nem az a pillanat, amikor arról az időszakról fogok mesélni… Szóval Isten nevében elég kárt okoztak már egymásnak az emberek.
- Hát igen, de ha van Isten hogy engedhette meg? Az ostobaság nem lehet kifogás, magyarázat, mentség…
Rázom a fejem, nálam sosem volt az. Persze ha lenne Isten az olyan szerető lenne valószínűleg, hogy nem válogatna kinek tárja fel a titkait, így eshetne meg, hogy gyilkoljanak a nevében, vagy nemzeteket igázzanak le.
- Ha emberi szemszögből nézem, akkor Isten rossz vezető, hogy ezt megengedte, viszont, ha kicsit Transzcendensebb szempontból, akkor Isten nem emberi lény, hogy válogasson, csak puszta, tiszta létezés.
Rázom a fejem, hogy a hithez érezni kell és nem látni, láthatja rajtam, hogy nekem ez nem megy. Könnyebb dolgokat sem tudok „érezni”
- Nem biztos, hogy nem hinném el… Ha nem lenne rá bizonyíték én is csak azt mondhatnám csoda. Nem igaz, hogy nem hiszek a csodákban, de a saját szememmel kell látnom.
Vonok vállat, nálam így működik, Chris gondolom ebben nőtt fel.
- A leírások jók, mert közben beleképzelheted magad a világba
Kicsit felnevetek, látom Chrisnek ez nem téma. Vannak emberek, akik nem szeretnek olvasni, ilyen egyszerű. A képregényekben egyetértünk.
- Helyes, helyes, azok jók is! Romantikus történetek képregényben, fúúj, olyanok vannak? Már úgy értem a mangákon kívül.
- Én se igazán tudok dönteni, mert a Pókember a kedvencem a Marvellből, de a Dc-t is szeretem, Flash, Zöld lámpás, Batman
Értek egyet bólogatva. Igazából nehéz dönteni, mindkét univerzum jó…
Bólogatok, hogy ezek jók, bár én a vetélkedőket nem szeretem.
- A társasok tényleg jók lehetnek, van kedvenced? Én nagyon le vagyok belőlük maradva.
Mi csak ittunk anno, meg zenéltünk, az ilyeneket dedósnak tartottuk, de ma nem feltétlen mondanám már rájuk ezt, inkább érdekelnek.
A bibliai történeten felcseszem magam, a szerethez nem annyira értek.
- Legalább a fiú érdekében bánhatott volna egyenlően a többivel is. Tök logikátlan…ha szerette, tudhatta volna, ha kivételezik vele, abból csak baj lesz többiek miatt.
Az apát kellett volna megbüntetni, pöcsfej.
- Kell, hogy mélysége legyen, de ez rossz példa, sosem engedném, hogy levágd a hajam
Nevetek fel.
- Vannak bizonyos dolgok, amiket csak egy idő után mondasz el a másiknak és egy idő után fesztelenebb leszel vele, mélyebben belementek egymás személyiségébe, azt hiszem…
Ennek én se vagyok nagy szakértője igazából, de valahogy így gondolom.
- Nem kaphatna, mert…ki tudja, visszaélhet vele, elárulhat, vagy csak egyszerűen nem telt még el annyi idő, hogy megérdemelje. A bizalmat ki kell vívni, be kell bizonyítani, hogy az illető rátermett.
Én legalábbis nem osztogatnám fűnek fának. De ha valaki egyszer már kiállt mellettem, nagyobb valószínűséggel többször is ki fog.
- Ő, nem, nem tudom…. Ha látom, hogy valaki ellenséges, akkor bunkó vagyok, de ma csütörtök volt!
Nevetek fel, remélem tudja, hogy nem így működik. A pokolra felkapom a fejem. Ha tényleg létezik ez az egész történet, nekem ott bérelt helyem van, de valahogy nem vonz…
- Aha, tudod a bunkók szerintem oda kerülnek és akiknek nincs minden nap csütörtök…
Eresztek meg felé halványabb vigyort. Meg is rázom a fejem, hogy ne beszéljünk erről.
- Ugye? Miért ne lehetne jó nekünk? És nekik is…
Nekik is vannak szükségleteik. Szóval akár még egy éjszakás kaland is lehet a történet folytatása, részemről legalábbis és Chris nélkül. Ők csinálják külön. Kifelé menet beszélek kicsit a szüleimről.
- Naná! Bigott katolikusok.
Ennek is van jó oldala, biztos Isten haragjától féltek, amikor mégsem dugtak intézetbe.
Miért nem nyíltam meg senkinek? Fogós kérdés. Mertem volna? Talán…
- Inkább ez utóbbi, nem volt kinek, nem volt lehetőség
Vonok vállat, mert belegondolva, most is próbálkozom, tehát a mersz és az akarat megvan bennem, de mivel egy ideig nem volt kinek akkoriban kikopott… Chrisnek ezzel tuti nincs problémája, kicsit jót is tesz, hogy hallgatunk a kocsiban, zavarba jövök… Úgyis az oktató dumál, én meg hümmögök.
- Ja, érezték, gondolom
Értek egyet vállvonva. Lassan megérkezünk, megköszönöm az oktatónak a fuvart és elbabrálok a kulccsal. Jó nagy, luxus házunk van, Chris nézegethet
// A Liás játékban van róla kép, majd kimásolom XD Archívba került azt hiszem o.o keresek majd hasonlót//
Ha bejutottunk lerúgom a cipőimet és átbicegek a konyhán.
- Kérsz valamit enni, inni?
Anyámék dolgoznak még, majd később jönnek. Nem bicegek tovább, mert Chrisnek lehet szüksége van valamire. Ami azt illeti én is szomjas vagyok.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Online
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Csüt. Júl. 02 2015, 19:54

Na látod!
Nevetek kicsit, hogy rájön, nincs abban semmi ha Isten látja.
Hát a fater szerintem sóhajtana egyet és közölni jön egy óra múlva.
Nevetek, ebből nem csinált soha gondot az öreg, de nem is fordult elő még. Annál kínosabban ügyeltem rá.
Akinek lételeme hogy valaki lássa, annak egészségére... én nem az vagyok, nekik legyen jó, ámen meg minden!
Nevetek, szerintem kicsit beteges ha valaki ennyire szomjazza szüntelen a figyelmet, de hát minden ember más, nem kívánok elítélni senkit sem.
Nem irányíthat minket, az ütközne a szabad akarattal. És ha mindig mindent megmondana, parancsolgató lenne, sosem jönnénk rá mitől lehetünk önerőből bölcsebbek.
Nekem ez a véleményem, de vitába szállhat velem, nem úgy mondom mint valami dogmát.
Pontosan. Neki minden élet érték, de magunknak kell gondoskodnunk önnön boldogságunkról, életünkről.
Ő csak segít, de bele nem szól. Ha megtenné, oda lenne az ami engem egyéniséggé tesz, mivel más dönt helyettem ,egy olyan lény, akit felfogni sem tudok, nem hogy befogadni.
Tudtad, hogy valakit szentté lehessen avatni, a mai napig kötni kell hozzá egy csodát? Csodák ma is vannak.
Mosolygok, én imádom ezeket a sztorikat, még ha hihetetlenek is.
De az nem olyan lesz mint ahogy az író látta... nem is tudom úgy elképzelni... engem zavar és untat, hogy arra kell figyelnem, hogyan képzeljem el, mikor másra kéne. Na mindegy .
Legyintek, nekem nem pálya az olvasás ennyi.
Van persze, minden van. Amikor kisebb voltam, volt egy sorozat, ilyen egyiptomi régészes volt, két gyerek felfedeztek valami kamrát, múmiákkal minden, azt tökre szerettem. Mostani fejjel szerintem unalmas lenne, de akkor nagyon jó volt! Gondolom ezek a romantikusok inkább a csajoknak vannak, kedvcsinálónak vagy ilyesmi.
Nem tudom, mondjuk én a mangáért nem vagyok annyira oda, de ez megint más tészta.
Na igen, a DC-ben azt szeretem, hogy realisztikusabb, már hogy nem olyan "ultra zöld", meg epic mint a Marvel.
Hmmm... Az activity nem az én világom, de azt sokan szeretik. Én jobban szeretem a stratégia társasokat vagy azokat, amik asszociációra építenek. De az Age of Empires-t nagyon szeretem például.
Teszem hozzá, igaz hogy rohadt hosszú, de annál változatosabb és érdekesebb. Legalábbis szerintem.
Aztán kifakad Józsefen meg az apján.
A szeretetet nem jó elnyomni és ha el is nyomja érezni. Itt inkább az a tanulság, hogy az irigység és a rosszindulat nem vezet sehova, míg a szeretet és a jó szándék mindig jó érzéseket kelt.
[b">Nah, oda a bizalom!
Röhögök, úgy fest nem bízik fodrász képességeimben (a nem létezőekben) mert nem engedi hogy vagdossam a haját. Mondjuk ez kölcsönös, úgy érzem.
Hmm igen. De igazából először is elmondhatnád, csak nem szokás, furán veszi ki magát. Az is fura lenne, ha én a gyerekkoromról beszélnék csak úgy... előbb jobb az alapokat elmondani nem? Ezt meg azt csinálom, ezt meg azt szeretem... a mindennapokat, elvégre ha az antipatikus, az végképp nem fog érdekelni téged, mi volt anno!
Nevetek, értem én őt, de igazából az lenne az ideális ha bármikor bármiről lehetne beszélni bárkinek, de legalábbis annak akinek meg lett szavazva a bizalom.
És hogy bizonyítsa be, ha nem teszed próbára azáltal, hogy elmondasz neki valami bizalmasnak vallottat?
Mosolygok, én ezt csinálom például. Bár nálam mi számít bizalmasnak? Állítólag én teljesen kiszámítható vagyok, felesleges titkolóznom, úgy se megy.
Áh, így már minden kristály tiszta! Éljenek a csütörtökök!
Nevetek, nm tudom elképzelni hogy bunkó legyen, de nem is olyan élénk a fantáziám. Na én erre mondom hiszem ha látom!
Szerintem oda azok kerülnek, akik élvezik hogy bűnt követnek el.
Zárom le ennyivel egy vállrándítással, mert nem kerül senki azért pokolra, mert bunkó. Attól még lehet valaki jó és igaz ember.
Persze, persze...
Vonok vállat neki, nem vagyok továbbra sem híve hogy olyan nővel feküdjek le, aki ki tudja kivel feküdt le előttem, akár pár órája, de hát mindegy is.
Inkább csak istenfélő lelkek...
Az ő jelzője olyan.... pejoratív, mintha minden katolikus ilyen és csak ilyen lehetne. Zavaró, de nem szólok. Inkább arról kérdezem, miért nem nyílt meg.
Kerested?
Néha tenni kell érte, ez is benne van. Keresni egy olyan személyt, aki meghallgat.
//OK//
Megérkezünk hozzájuk, akkora a házuk, hogy szerintem egy szobájuk akkora mint a mi lakásunk... na jó túlzok, belátom! Két szobájuk... Benn leveti a lábbelijét, én is így teszek, majd követem, igyekezve nem nagyon megbámulni a környezetem.

Esetleg egy pohár vizet, köszönöm.
Meleg van, a cigi miatt amúgy is sokat iszom.
Durva ez a kecó... Mit dolgoznak a szüleid?
Ergo mivel lehet ilyen jól keresni?!

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Vas. Júl. 19 2015, 13:28

Nevetek a fateros poénon, enyém, ha ilyet tenne, utána egy hétig nem állna fel.
- Mázlista!
A gyerek elég jó fej a bigottsága ellenére, megint röhögésre késztet, hogy az áment olyan kontextusba helyezi.
- Nem gondoltál rá, hogy papnak menj? Mert ez az ámen nagyon ott volt
Kacagok, kicsit hátradőlök a székben, megvárom, amíg a hamu lustán lepöccen a cigim végéről.
Van abban valami, amit mond. Tényleg nem értek hozzá, de egy szemöldökráncolást megér Chris feltevése.
- Jó, persze, de vannak, akik büntetlenül megúsznak súlyos dolgokat, azokkal mi van? Mi garantálja, hogy a túlvilágon számolniuk kell? Szóval nem tudom, van igazság abban, amit mondasz, viszont…
Kicsit ingatom a fejem, hogy nem olyan könnyű meggyőzni a katolikus baromságokkal. Sántít az egész.
- Az igaz, de ha így van miért lenne Isten? Akkor mi magunk vagyunk saját magunk istenei. Maximum azt tudom elképzelni, hogy egy nagyobb energia tökéletlen részei.
Mutogatom az ujjammal körbe a nagyobb energiát válaszul arra, hogy mi vagyunk saját szerencsénk kovácsa, mert ez igaz. Visszamosolygom rá, mikor a csodákról mesél. Kicsit összeráncolom az orrom aztán.
- Tudom
Ezt viszonylag hamar rávágom. Sajnos ragadtak rám dolgok a templomból. Csak egy ideig jártam, rossz magaviselet miatt kitiltottak, de ez mit sem változtatott azon a szomorú tényen, hogy anyámék katolikusok, akaratlanul is ragadtak rám dolgok. Legalábbis addig, amíg tudatosan ki nem zártam őket. Ha belegondolok az is csoda, hogy magamhoz tértem. Valami második esély…Istentől? Kétkedve nézek rá, mégis élénken csillog a szemem.
- Veled történt már ilyesmi? Csodaféle? Asszem velem megesett…Szóval bárhogy tiltakozom Chris, nem igaz, hogy nem hiszek a természetfelettiben. Csak a katolikusok Istenében nem.
Jelentem ki végül határozottan. A büntető, emberi Istenben, akivel anyámék fenyegettek, akikben ők hisznek. Talán az övé más, sok olyan dolgot mond, amivel tudok azonosulni.
Legyint az olvasásra, nagyon tiltakozik…
- Nem is lehet olyannak látni, amilyennek az író, különbözőek vagyunk. Az a lényeg mit ad neked a leírás, hogy tudd élvezni. Ha nem tudod, akkor ennyi, nézz filmeket.
Sokan nem kedvelnek olvasni, pedig jó, de hát ezt neki kell felfedeznie.
Bólogatok, hogy vannak romantikusak és a múmiás gyerek fejjel lehet megnyerő. A mangákról nem nyilatkozik, azt nem firtatom.
- Egen, mindkettő másért jó, mert néha jó elábrándozni a zöld szuperképességekről.
Yoda jut eszembe…
A társasokból viszont le vagyok maradva, az activity még megy, de a másik.
- Az valami harcolós?
Kérdem. Józsefnél hallgatok, mert igaz, amit Chris mond, csak…
- Az apa akkor is köcsög volt. Szerette volna a többi kölyköt is, nem cseszte volna el a nevelést és azok nem kötnek bele. Ő rontotta el.
Kötöm az ebet ahhoz a bizonyos karóhoz.
- Ha nem kap elég szeretet valaki, nem tudhatja, hogy nem jó irigynek lenni, hiánya van. Valahol érthető, hogy el akarták tüntetni Józsit.
Filózok. A megnyílásról egymás felé kerül szóba.
- Persze, persze, az alapok a fontosabbak, csak utána nehéz már még egy lépést tenni a mélyebb dolgok felé.
Az alapokat bárkinek elmondja az ember, akit szimpatikusnak talál, de a gyerekkorról már csak később beszél.
- Hát például, hogy ha nehéz helyzetben vagyok kiáll-e mellettem. A gyakorlatból ki lehet következtetni megérdemli-e. Szerintem.
Sügér vagyok a témában, úgyhogy lehet rosszul gondolom. A lényeg, hogy én arra törekszem merjem az ilyeneket is bevállalni, de nekem nem megy könnyen, Chris jobban megbízik az emberekben.
Nevetek vele a csütörtökön és magamban elhatározom vele nem leszek bunkó. Próbálom majd moderálni magam. Könnyebb így, hogy már letettem a szerekről. A pokol témába próbálom nem beleélni magam, hiszen lehet, hogy nem is létezik. Csak annyit mondok rá:
- Lehet
Nem fogom ezzel tönkretenni a hangulatot. Az istenfélő lelkeken felnevetek, gyakorlatilag kinevetem, hogy ilyen visszafogottan fogalmaz, most egy kicsit péntek van nekünk. Torkot köszörülök aztán.
- Nem
Vallom be. Nem kerestem, mert azt láttam nem érdemes. Kicsit az orrom alatt mondom, zavartabban, de szerencsére indulunk, úgyhogy nem most sírom el magam emiatt.

Beinvitálom Christ a lakásba, rögtön a konyhába döcögök, biccentek a pohár vízre, én is iszom. A hűtőből veszek ki palackot, abból töltök.
- Parancsolj. Apám jól menő ügyvéd, anyám szemsebész, illetve lézeres szemműtétei vannak. Mostanában sokan megcsináltatják.
Adok magyarázatot arra, nekünk miért van. Ha megittuk a vizet, egy könnyed „gyerével” az emelet felé terelem.
- Tudom fura, de itt fenn van a szobám, mikor fekvő beteg voltam eleve jobb volt ott, aztán, hogy tornásztassam.
Mosolyodom el, furának tűnhet a mankók miatt. Nem kell sokat menni, de előreengedem, mert nekem idő, mire felbicegek.



_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Online
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Vas. Júl. 19 2015, 15:07

Az Ámen miatt közli mehettem volna papnak is, én meg röhögve rázom fejem.
-Az Atya ajánlotta otthon, mert szerinte jó pap lennék, de én akarok gyereket, meg asszonyt, meg ilyenek, szóval nem. Ha református lennék, lehet pap lennék, de katolikusként nekem túl nagy ára van. Meg most prédikáljak szüntelen? Meg temetni... uhh.
Rázom a fejem, vannak aspektusai amiket nem szívesen csinálnék, pedig igenis kéne. De mosolygok, nevetek.
-Az ilyen embereknek életükben sem jó. A túlvilágon pedig a büntetésük súlyától függően bűnhődnek tovább... Csak látszólag ússzák meg büntetlen, hidd el.
Én ebben szentül hiszek. Meg mindenkinek más a földi pokol is, nem tudhatjuk kinek mi. Aztán elmosolyodom.
-Igen, Isten csak segíti azt aki kéri. Globálisan vigyáz a világra, nem csak személyenként. Ő olyan dolgokat is lát, amiket mi ha akarnánk se tudnánk. Lehet álmában megsúgja valakinek, hogy mi is a teendő, ami segít, aztán az ember eldönti megvalósítja-e vagy sem. Mi is kellünk a saját boldogságunkhoz, nem csak Isten.
Magyarázom mosolyogva, aztán felemlegetem a csodákat is, mert szerintem az baromi érdekes.
-De ez izgalmas nem?
Szerintem az, de ahogy elnézem őt nem villanyozza fel. De mikor újra felszólal először csodálkozom, majd nevetek.
-Szóval diszkriminálod az Istenem?
Nevetek, csak ugratom.
-Amúgy... ez relatív. Én sok dolgot kisebb csodának érzek. Például hogy a fater fel bírt nevelni egyedül, annyi fizetésből. Vagy hogy miután elbocsátották, pár héten belül Tom visszahívta... hogy eljutottunk ide, hogy engem felvettek... hogy még itt vagyok... Egy csomó olyan dolog van, amiért hálát tudok adni Istennek.
Mosolygok, mert hát szerintem a csodának nem kell valami nagy dolognak lennie, egészen apróságok is nagy horderejűek lehetnek. Nekem legalábbis.
-De veled mi volt?
Azt mondta, szerinte vele történt már valami csoda, érdekel mi lehet az.
-Jah, azt csinálom. Meg képregényt olvasok.
Bólintok, nem, nem szeretek olvasni, sok bajom van vele.
-Már a zöld lámpás vagy mi?
Hagyom a mangákat, keveset láttam és olvastam, de nekem fura, meg ami a kezembe akadt nem is kötött le, így nem formálnék nagy véleményt róla, tekintve, hogy nincs. De ez a zöld szuperképesség megér egy "misét".
-Az Age? Nem, stratégiai. Több fajta út van hogy nyerj, körökre van osztva a játék és használni kell a fejed rendesen! Én szeretem nagyon, csak hosszú ugye, nem mindig kezdtünk bele.
Nagyon nem megyek bele a szabályokba, mert elég összetett. Ha előttünk lenne a társas több értelme lenne. Aztán gabalyodunk bele József történetébe.
-Szerette ő mindet, csak ezt nem voltak hajlandóak látni. Amúgy sem lehet két embert egyformán szeretni.
Legalábbis szerintem mindenkit máshogy, másért szeretünk.
-De honnan tudod hogy nem elég? Ahhoz hogy tudd, többet kellett már kapnod. Akkor pedig azon is el kell gondolkodnod, vajon miért változott ez az állapot? Nem mindig másokban kell keresni a hibát, érdemes először a saját házunk táján szétnézni...
Vonok vállat, mert ezzel lehet nem fog egyet érteni. Aztán a kitárulkozás, megnyílás kerül szóba.
-Nem tudom. Én bármire válaszolok, nem érzem azt hogy valami kisebb vagy nagyobb értékkel bírna. Lehet neked semmit sem jelent hogy katolikus vagyok például, másnak meg mindent. Vagy lehet más elnézi hogy dohányzom míg te mondják elítéltél volna miatta. De akár azt is mondhatnám, hogy gyerekként nehezen barátoztam, miért kéne ez alapján bárkinek is megítélnie, miért változik rólam a véleménye drasztikusan, ha mondjuk most úgy gondolja, könnyű velem beszélgetni? Honnan tudjam kinek mi veri ki a biztosítékot? Inkább vagyok nyitott könyv, mint olyan, amiben össze vissza kell lapozgatni, hogy megértsenek. De ez én vagyok.
Vonok vállat, mert nem felette mondok ítéletet, vagy az elvei felett, csupán elmagyaráztam, nekem ez miért fura. Lehet túl közvetlennek tűnök, de én akkor érezném magam annak ha csak úgy random mondanám az összes viselt dolgom, akkor is ha nem is odavág vagy nem is kérdezte senki...
-Ez igaz. De ez nem ismertség kérdése, inkább beállítottság. Persze ha szeretünk valakit azért jobban próbálkozunk. És mi van akkor ha egy vadidegen kiáll melletted? Csak úgy? Mint te értem. Akkor minden bizalmat szavazzak meg? Elvégre nem is ismersz mégis megtetted... Te megszavaznád a helyemben magadnak?
Mosolygok mert tudja jól hogy én fordítva működöm. Akkor is élvezné a bizalmam, ha nem tett volna semmit, mert semmi olyat nem tett még, amivel azt kéne mondanom, elvesztette.
A szülei istenfélelmén nevet, nem is értem, gondolom azok. Az én apám is, mi olyan vicces ezen? Azon meg csak mosolygok elnézően, hogy nem is keresett senkit aki meghallgatná. Hát igen, van amikor kézbe kell venni a dolgokat, mert maguktól nem oldódnak meg. De nm piszkálom érte, elvégre rálépett az ösvényre, már csak végig kell mennie rajta. Szerintem jó úton halad.


-Igen, ha nem lenne drága én is elgondolkodnék rajta, de az enyém pont olyan hogy nem érdemes.
Vonok vállat a szemműtétre, majd iszok pár öblös kortyot, jól esik a hűvössége.
-Miért lenne fura, nem volt mindig lábfájdalmad nem? Meg az emeleten buli lakni. Nekem otthon kamasznak emeletes ágyam volt, alatta volt az íróasztal. Így több volt a hely a szobában, meg buli is volt fenn aludni. Na jó nyáron volt hogy beszorult a meleg, de télen pont ettől volt jó.
Ecsetelem csak úgy míg felérünk, ott követem a szobájába, elvégre nem tudom melyik ajtó az, benn meg szétnézek, milyen is nála.
//Bocs az előző hszért, most néztem hogy félrement egy részen a színezés o.o de értetted, ahogy elnéztem, szuper xD//

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Vas. Júl. 19 2015, 20:55

Én már az atyás résznél elkezdek mosolyogni. Hihetetlen, hogy beletrafáltam...
- Értem. Temetni tényleg elég necces lehet, nem minden papi cucc esküvő.
De egy idő után az is unalmas lehet.
- De, van, akiknek jó, nincs se lelkiismeretük, se számon nem kéri őket senki.
Én nem hiszem, hogy rossz nekik, a legtöbb bűnözőnek arany élete van.
- Ebben a túlvilágon majd megkapják dologban nem hiszek. Ha lenne Isten, aki nem emberi szemmel néz és mindenkit szeret szerinted büntetne? Nem hiszem… még akkor sem, ha az illető ölt, vagy ezt ráhagyná az ördögökre? Ki tudja
Tűnődöm el egy percre. Micsoda téma! Még a végén félni fogok a pokoltól. Jó nagy baromság lenne.
- Jó persze, jó lenne…
Még a végén rábeszél a srác és hinni kezdek mellette. Elég furcsa lenne… de az az igazság nem teljesen baromság, amit mond.
- Persze, izgalmas. Ha látnám, hogy borrá változtatod a vizem…
Füttyentek, na azt elismerném. Bár hinni egy katolikus Istenben szerintem soha nem tudnék.
- Persze, katolikus vagy
Nevetek a diszkriminációra. Anyámék sok-sok évre garantálták nekem az ateizmust, de csak marháskodunk.
- Ezek nem csodák
Nézek rá kissé ferde szemmel.
- Apád magának köszönheti, a saját kitartásának, az a Te érdemed, hogy bejutottál, a Tomos pedig szerencse.
Vonok vállat, nem ezt nevezném Isteni csodának. Ezek a dolgok valahogy hétköznapiak, önerőből, semmi transzcendenst nem látok bennük.
Az enyém már inkább, bár nem tudom. Az is elég furcsa, hogy élek, úgy egyáltalán… Kb három évesen kellett volna benn égnem valahol és aztán folyamatosan. Felnevetek, megrázom a fejem.
- Halhatatlan vagyok.
Kicsit berekedek, megköszörülök a torkom.
- Úgy értem felébredtem egy kómából, például, vagy lezuhantam egy hőlégballonnal és nem lett semmi bajom. A kómás már neccesebb történet, de végülis másfél év után, egyszer csak új esélyt kaptam.
// félreolvastam a nem olyan utrazöld helyett utrazöldet Razz bocsi//
- Például
Biccentek zöldlámpásra. Ez a stratégiai játék elég bonyolultnak tűnik, nem biztos, hogy tetszene. Viszont jó tipp, hogy utánuk nézzek, talán veszek egyet. Hátha olyan is van, ami képességeket fejleszt, vagy személyiséget. Az nagyon rám férne, stratégiám van, mert a számítógépes játékok nem ismeretlenek.
- Érdekes, majd elmegyek egy ilyen játékboltba.
József apjára csak a fejem rázom.
- Az van leírva, hogy Józsefet jobban szerette. Talán, ha leülnek megbeszélni, vagy megtanítja őket, hogy ne bántsák a kisebbet! Mindegyik nem lehetett ilyen elb*ott, a nevelést rontották el.
Rázom a fejem.
- A történetből, nekik nem volt elég, ezért támadták meg. Miért nem ült le velük beszélgetni, vagy nézett a körmükre? Ez igaz, de ha nem kaptak elég szeretet eleve selejtesek lettek, mikor felnőttek.
Vélekedem, bár valahol nagyon vicces, hogy erről disputálunk, egy kitalált, bugyuta tanmesén.
Chris a nyitott könyv, elég egyszerű gondolkodás, így is fel lehet fogni. Nem jó mindent túlbonyolítani és megértem ő miért nyitott könyv, de az embert sok minden meghatározza.
- Te így érzed, mindenki máshogy áll ehhez a kérdéshez, ha valaki kedvel valakit, akkor olyannak próbálja elfogadni, amilyen. Persze idomulni lehet egymáshoz.
Viszont ez már egy más téma, nem akarok eltérni a tárgytól, jó a sráccal beszélgetni.
- Nem, dehogy, pont arról beszélek, hogy nem lehet rögtön minden bizalmat megszavazni, hanem fokozatosan megnyílni és akkor mondani el dolgokat, ha már ismerni egymást két ember, ha az a másik már elérte azt a szintet nálad és te is nála. Fontos, hogy kölcsönös legyen. Mert az megint nem működne, ha például én elmondanék valamit, de rólad nem tudnék semmit viszont. Nem lennél más, mint egy lelki szemetesláda. Arra pedig ott vannak a blogok. Nem szavaznám meg, nem úgy értettem, hogy most találkozunk először,maradjunk a mi példánknál, én segítek és te rögtön megnyílsz, mert nyitott könyv vagy. Én a helyedben, de én másképp működöm, mint te csupán szimpatizálnék a másikkal, mivel ugye kiállt mellettem és egy idő elteltével, mikor elmélyülnek a dolgok és te látnád, hogy máskor is kiállok már tudnál bennem bízni. Olyat tennék, érted… Ez nem volt nagy dolog, de ha valaki elsőre nagyon nagy dolgot tesz, akkor szerintem már lehet benne bízogatni.
Szegény csak elnézően mosolyog, igyekszem nem szemétkedni vele, de nehéz. Visszamosolygom, úgy tűnik nem szívja mellre a dolgokat, nem az anyját szidtam. Elindulunk inkább felénk, a lelkiismeretem megnyugszik, ha neki adom a gépem. Legyen már neki egy normális!

A házban hideg itallal kínálom, anyám szemészetességén általában fenn szoktak akadni.
- Igen? Nem is gondoltam, olvasáshoz hordasz csak szemüveget?
Akkor tényleg felesleges. Ez vagy nagyon rossz szeműeknek, vagy hiperaktívaknak való, én se kontaktlencsével, se szemüveggel nem tudnék élni, de nekem nem volt problémám a látásommal.
Megyünk felfelé, de megrázom a fejem menet közben.
- Nem, dehogy volt mindig, viszont nemrég költöztünk ide, apám jobb lehetőséget kapott és egy specailistához kerültem a kóma miatt. Belegondolok, nem is volt csoda, ugye? Eredetileg New Yorkban laktunk.
Azt nem mondom, hogy szerintem a kómám kisebb szerepet játszott az idejövetelben, mint a munkalehetőség. Apám sztárok ügyvédje lehet itt, neki megérte és Lia miatt nekem is.
- Az tök jó lehetett, igen. Sosem akartál íróasztal helyett tesót magad alá?
Kérdem, nem-e volt magányos. Közben megérkezünk, benyitok a szobába, elég egyszerű. A betegágyam már kitolták, csak egy rendes ágy van benne, szekrény, könyvespolc, cd-s, gitár és laptop. Jut eszembe a másik máshol van.
- Foglalj helyet nyugodtan, meg kell keresnem a másikat. Addig…megkérhetlek, hogy átnézed az enyém?
Kérdezem, ha igent mond és miért ne tenné, be is kapcsolom neki. Íróasztalon van, oda is ülhet, vagy az ágyra.


//segond, értettem a zöld lámpás meg az én saram XD//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Online
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Vas. Júl. 19 2015, 21:58

-Hát igen, meg a sok gyónás... igen, fiam vétkeztél, semmi baj.... Tiszta depresszív meló... legalábbis ha nem tudsz segíteni mellette, meg minden.
Nem, nem lennék jó pap. Na meg hogy nézne ki egy söröző, cigiző, nőkről álmodozó Atya... ugye hogy nem jól.
-És ettől már boldogok is lesznek? Ez kevés hozzá szerintem.
Utalok arra, hogy szerintem a boldogság a kulcs. Az ilyen emberek nem találnak békét, boldogságot.
-Ha életedben nincs benned szeretet, a túlvilágon kell megtisztulnod, hogy megtapasztd és tiszteld mi az.
Én nem érzem ellentmondásnak, elvégre akkor már Isten birodalmában vagy, meg kell tisztulni. A jó lennire csak mosolygok. Én nem vagyok egy térítő fajta, de örülök, ha más is hinni kezd, nyitottabb lesz a lelke a jóra.
-Az mit bizonyítana? Pont erről beszélek. Azt hinnéd tablettát dobtam a vizedbe, elvégre azt mondtad bor legyen, ne azt hogy finom is...
Csóválom a fejem nevetve. Bűvészkedni nem nagy ész, csak ügyesen kell csinálni. Még menne is az említett trükk...
-Ilyen hamar elfelejtetted? Lehet inkább kavinton kéne neked, nem Biblia!
Nevetek, de csak cukkolom kicsit, semmi egyéb.
-De, ha belegondolsz, mi is a csoda? Régen az is csoda volt, ha valaki füvekkel meggyógyított valakit, vagy hogy hat ujja volt... ugyan. Tök relatív. A mindennapok csodái éppoly értékesek, mint a többi.
Érezni én komolyan gondoltam, elvégre ezek mind válságos idők voltak, mégis szinte gond nélkül átvészeltük.
-Nem a Tomos a jó szív ékes példája, a fater meg küzdő típus. A suli meg nem az enyém, hanem a félretett pénzemé... nevezhetjük isteni sugallatnak hogy kezdjek el gyűjteni egy motorra, mert jó lesz nekem.
Mosolygok, tök hirtelen jött az ötlet, hogy kell nekem egy motor, szóval akár még igaz is lehet, hogy Isten segített meg, az ő "keze" van a dologban.
-Hmmm, az szívás.
Jegyzem meg összepréselt ajkakkal majd mosolygok azért, de a hallhatatlanság szerintem tényleg szívás.
-És ezt nem érzed isteni gondviselésnek? Nem mondanám hogy törhetetlen csontjaid lennének.
Lehet egyszerűen mázlista, de lehet még feladata van. Majd elválik, melyikünket igazol az élet. József úgy fest harapós téma lett, bár én továbbra is teljesen nyugodt vagyok.
-Hátöhm...De a szereteten mit kell tanítani? Azt érezni kell. Ha nem fogadod be a szeretetet, azon nem lehet segíteni. A jobbanban benne vagy hogy őket is szerette, tehát kaptak szeretetet. Az pedig alap hogy nem bántjuk a kisebbet, kétlem hogy ne mondták volna. Egyszerűen hoztak egy döntést, felnőtt fejjel. Felnőtt fejjel, mikor már tudták mit csinálnak.
Én továbbra is a sajt véleményemen vagyok, bár inkább azért mert máshogy értelmezem a történetet. Mondjuk csak ezek kapcsán vagyok tényleges véleményen, más dolog kapcsán valószínű már rég igazat adtam volna neki...
-Mit jelent az elég szeretet? Beszélgetni fontos, ezt nem vitatom. De néha nem az a fontos mi volt, hanem hogy mi lesz. A múlton nem lehet változtatni. A jelenre és a jövőre kell törekedni, tanulni a múltból.
Békítem kicsit, mert nagyon a szívére vette ahogy elnézem.
-Kell is. Kompromisszumok nélkül nem lehet meglenni.
Mondjuk nekünk a faterrel ezzel nincs gondunk, alkalmazkodó egyéniségek vagyunk. Mások... nos mások nem annyira. Figyelmesen hallgatom aztán, tök mások vagyunk. Kábé ennyi jön le, de az nagyon.
-Ééééértem. Hát haver, mindenki más, ez a szép benne. A két véglet vagyunk, de ha minden jól megy majd a nálam lévő parton találkozunk.
Mosolygok, elvégre élvezi a bizalmam mint mondtam, ha én még nem is az övét. De csak átevez ide, Matthew szigeten minden csupa pálma meg oázis! Csábító mi?

-Nem, vezetéshez. Vagy ha fontos hogy messze is tisztán lássak. Nem olyan rossz, látok nélküle, csak kicsit homályosabban. De ha nem hordom akkor fel sem tűnik igazából.
Vonok vállat, én ezen a szemészet dolgon nem akadok fenn, az is egy szakma. Ezek szerint jól kereső szakma! De senki szemét nem boncolgatnám az is tuti.
-Hú New York... zsúfolt város az is. De a lényeg, hogy az orvos valóban segített, megérte. Na és maradtok akkor?
Mert ha visszaköltöznek... hát... azon se lepődnék meg.
-Apa nem keresett magának párt újra. Nem tudom azért mert elég volt neki hogy engem eltartson vagy mert anya volt neki az igazi... Szerettem volna tesót, de már nem lesz. Helyette lesz majd gyerekem idővel... jó sokára...
Mondtam már hogy a lányoknál csak a gyerekek ijesztőbbek? Nem? Nem?
-Persze.
Mondom könnyedén és leülök a laptopja elé az asztalhoz. Kell kis idő míg bemelegszik, aztán már csinálom is, nézem a vírusirtó, milyen felesleges programok vannak... leszedek pár jó pucoló cuccot. Meg kérek egy fogkefét ami nem kell neki (azzal maj kipucolom a billentyűt meg a ventiket).
-Na és te hogy állsz tesó üggyel? Vagy az unokatesód olyan mintha a tesód is lenne?
Kérdezgetem, közben hagyom hogy dolgozzon a gépe.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Vas. Júl. 26 2015, 19:32

Hehegve bólogatok. Bár Chrisnek még mindig nagyon el tudnám képzelni ezt a szerepet.
- Azért a legtöbb szerintem unalmas…bár ki tudja.
Gyónni az ilyen öreglányok járnak legfeljebb, legalábbis nekem ilyen emlékek derengnek.
- Szerintem lehet, boldogok a lelki szegények, tudod…
Sajnos igaz a mondás, minél hülyébb vagy, annál jobb neked. Ezeket boldogítja a pénz, nem úgy, mint engem. Legalábbis az nem motivál valahogy, bár ha Chrisből indulok ki, jobb, hogy van, milyen szar lehet már szinte ingyen melózni valami baromságot azért, hogy fizesd az iskolát.
- Megtisztulni… én ebben nem hiszek. Szerintem, ha már, akkor a földön kéne, mert ha a túlvilágon csak úgy meg lehetne, túl könnyű lenne, akkor mindenki lehetne az életben rossz arc.
Létezne ilyen vízesés elég fürdés után minden gyilkos mehetne fuvolázó angyalnak.
Összehúzom a szemem, mikor a vizet borrá lesz a téma.
- Nagyon figyelnék, hogy ne dobhasd bele
Nézek rá „rajtad tartom…” pillantással, talán meg lehetne oldani bűvész trükkel, de ki tudja, van az a csoda, amiért befizetnék egy hitre. Nem katolikusra az igaz…
A gyógyszeres poénon nevetek.
- Meghiszem azt!
Fogalma sincs mennyire vágyom tudatmódosító szerekre… Néha nagyon erősen belémhasít a vágy, aztén bebeszélem, akkor lennék erős, ha nem engednék neki, végül mindig magamnak akarok bizonyítani.
Ezeket nem tartom bibliai csodának.
- Emberi csodának nevezném őket, nem Isteninek, emberi erőfeszítésből eredtek, ti voltatok erősek, magatoknak köszönhetitek nem egy Transzcendens valaminek. Igaz, hogy relatív, de a tudomány fejlődik, ma már nem csoda, ha valaki hat ujjal születik, csak hibás gének.
Vonok vállat, akkor már inkább nevezném csodának a kómás felépülésem, én semmiféle erőfeszítést nem tettem, mármint a magamhoz térésig, utána a talpra állást már magamnak köszönhetem, nem Istennek.
- Nemtom, szerintem simán eszedbe jutott, de ha attól jobban érzed magad, hogy ebben hiszel… Nézd, a hit szerintem pont erre jó, lehet, hogy becsapja az embereket, de legalább jó érzéssel tölti őket el, erőt ad nekik.
Gondolom ők így vannak vele, nekem már nehezebb bemagyarázni.
Felnevetek azon, hogy szerinte a halhatatlanság szívás.
- Ugye? Meg sem tudnám ölni magam.
Nevetgélek, nem mintha tudatosan próbáltam volna, de ha belegondolok tudat alatt, mintha minden arra ment volna ki.
- Ezen már elgondolkodtam, mert elég fura… De mit akarna velem Isten?
Teszek fel egy költői kérdést, amire ő sem tud válaszolni. Eddig semmilyen segítő dologban nem vettem részt.
Megrázom a fejem.
- Gyereknek magyarázni kell, a szeretet és a gyűlölet testvérek, csak egy dolog két ellentétes véglete, valahol közel vannak egymáshoz, a közöny az, aminek nincs köze a hozzá és a félelem, a szeretet forró, a gyűlölet tüzes, szinonimák. Szerintem az apa rosszul csinálta.
Mindig szülők rontják el.
- Hát nemtom, lehet túlbonyolítom, mert nem ezt akarták vele, de a rossz nevelés a ludas és nem lehet egyik gyereket jobban szeretni, mint a másikat, mert akkor ilyesmi is lehet.
Nem értek a testvérkapcsolatokhoz, de van véleményem, nem értünk egyet, sebaj, nem ezen fogunk összeveszni, elég vicces lenne, különben is, élvezek vitázni. Erről még sosem tettem, most viszont örülök, hogy ilyen van, bibliai okosságok kivesézése, anyáááám, ha ezt évekkel ezelőtt mondja valaki, telibe röhögöm a képét. A kompromisszumokon egyetértünk, aztán csak nevetek, hogy az ő partja jobb lenne.
- Ki tudja, lehet elcsábít a sötét oldal.
Ijesztgetem vigyorogva, az ujjaim is ijesztgetve lengetem felé.


- Az nem gáz, szerintem ezért felesleges lenne megműttetni, talán még a csajok is buknak rá. Szemüveges, okos pasi, bonyolult szakkal a Francesen.
Vigyorgok rá biztatóan, én pl tényleg nem tudnám ezt a számteches részét csinálni, az enyém nekem könnyen megy, mert érdekel, de ha az övére vettek volna fel…
- Eléggé, de ha más szemszögből nézzük, tele volt lehetőséggel. Itt…több a domb.
Nevetek, mert nekem ez is egy lehetőség és egyelőre izgalmasabb, mint New York.
- Nem hiszem, hogy visszamennék, vagy ha ők igen, engem nem érint. Igazából nem is rossz ötlet, majd megemlítem nekik.
És beköszöntene a paradicsom kora…
Az apja elég megkeseredett figura lehet, vagy csak örök romantikus? Lehet Chris jobban járt, mint mostohatesókkal…
- Hm, nem beszéltél vele erről? Anyukádról?
Teszem fel a kérdést kicsit óvatosan. A gyerektől a hideg ráz ki, de Chrishez illene.
- Lányt, vagy fiút szeretnél majd? Vagy…mindegy?
Utóbbira tippelek, a szeretet emberkék mindig azt mondják csak egészséges legyen. Korai téma, de érdekel.
Bevezetem a szobába és magára hagyom a gépemmel, meg egy fogkefével, amit időközben szerválok neki. Megkeresem addig a másikat, amelyiket neki szándékozok adni. Pakolászás közben hallom a kérdését, a kábele meg is van… Az jó, mert az elem kicsit gyenge már. Bekiabálom, hogy mindjárt, aztán megtalálom magát a gépet is, csak akkor válaszolok, amikor már van esélye hallani.
- Teljesen zokni vagyok a témában. Liát csak a kóma előtt ismertem meg, nem együtt nőttünk fel, úgyhogy nem teljesen, de mégis.
Adok egy nem túl egyértelmű választ. Az ágyra rakom a gépét, bedugom, amit kell és keresek egy konnektort.
- Az elem kicsit gyenge benne, de az Egyetemen sok helyre be lehet dugni és szerintem ehhez olcsón is lehet újat venni.
Nem egy csúcs gép, de nem is rossz, középkategória. A billentyűkön kicsit halványabbak a betűk, de még látszanak, a képernyőn nincs karcolás, magán a szerkezeten sem. Előkerítek egy külső tárhelyet, aztán bekapcsolom.
- Leszedem róla dolgokat, a többit törölheted. Kb 500 giga hely van rajta.
Közben átpillantok ő mit csinál, hűha, tényleg kellett nekem már egy szaki!
- Mikortól foglalkozol gépekkel?
Dugogatom közben a külső cuccost bele a jövendőbelijébe.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Online
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Hétf. Júl. 27 2015, 20:48

-...Mert övék a mennyeknek országa. Boldogok akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak.
Bólintok mosolyogva, én is szeretem Máté evangéliumát.
Aztán szóba hozom a megtisztulást, de Reevent nem dobja fel a téma.

-Szerinted olyan egyszerű az? Több életnyi kínt élsz meg mire megtisztulsz. Ott nincs idő, nincs más... csak a megtisztulás. Ha azt hiszed olyan mint kisikálni a wc-t és letudni a koszt... nos... nem.
Nevetek kicsit, mert az nem sétagalopp.
-Úúú, ennél bonyolultabb bűvésztrükköket is tudok!
Nevetek megint, mert ahogy néz és méreget, pedig az tényleg nem lenne nagy szám!
-Vagy az Istenbe vetett hitemnek. Szerinted ki ad erőt nap mint nap? Amúgy nem hibás gépen azok, hanem fejlettebbek. A hatujjúság dominánsabb gén, mint az öt, csak mellékesen. Valamint miért egy szálban gondolkozol? Az események horizontja olyan átláthatatlan láncszerkezet, hogy nem csak rajtam múlik. Ezernyi apró más dolgon. Tudod, amolyan pillangó hatás.
Magyarázom mosolyogva, aztán vagy egyetért velem, vagy nagyon nem.
-Már miért csapna be?
Mosolygok kedvesen, semmi becsapás nincs benne. De nem vitázom vele, mindenki azt és abban hisz amiben akar.
-Meg úgy senki. Nincs tét...
Elvégre az életet a halál teszi teljessé bármennyi ijesztő is.
-Erre neked kell rájönni.
Mint mindenkinek a saját létének értelmére.
-Ki mondta hogy nem volt elmagyarázva? Érezve? Valamint mint mondtam felnőttként követték el amit, nem gyerekként.
Azt hiszem mi ebben maradunk, szerinte az apa, szerintem a féltékenység és gyengeség oka volt, ami Józseffel törént.
-A szeretetnek nem lehet parancsolni, az csak érződik...
Közlöm szelíden, mert attól hogy én kitalálom kevésbé fogom mától szeretni apát, még nem fog menni. Nem így megy.
-Ki mondta hogy sötét van? Nálam csupa napfény minden!
Nevetek a barátságszigetem világosságán úgymond.

-Miért lenne bonyolult a szakom? Amúgy a szemüvegtől nem leszek okosabb sajnos, akkor hordanám!
Nevetek keserűbben kissé, mert nem tartom magam valami észkombájnak. Egyszeri északi srác vagyok, ennyi.
-A... domb? Az miért jobb?
Nem, nem esik le, bár mosolygok, mert hát nevet, gondolom ez valami vicc akar lenni.
-Nem lenne rossz ha olyan messze élnének?
Nekem rossz lenne ha a fater nagyon messze lenne, sok idő elmenne az utazással mikor meglátogatom.
-Nem igazán beszél róla. Komorabb lesz tőle ha felhozol.
Vonok vállat, nem erőltettem inkább a dolgot. Úgy voltam vele ha egyszer majd beszélni akar róla, megtalál.
-Hááát... nem tudom. Mindegy, csak egészséges legyen. De hol van az még!
//Eltaláltad xD// Legyintek, mert én tényleg messzinek gondolom. Majd... tíz év múlva esedékes lesz. Vagy több... nem, az már sok lenne, jó lesz a tíz.
-Miért, neked konkrét elképzeléseid vannak?
Lehetnek neki, miért ne? Aztán vagy összejön vagy nem.
Míg kimegy nekiállok kipucolni a billentyűt, meg a ventit, ahhoz szét kell szednem, de nem félek ettől. Jó poros volt... legalább csendesebb lesz. Aztán összerakom és a vírusokat meg a felesleges programokat gyilkolom le a gépén. Közben beszélgetünk újra, most az unokanővéréről.

-Úgy érzed sok bennetek a közös?
Ez jó dolog, ha közel érzi magához, rokon is, sejtem mire utal.
-Az a legkevesebb, nem nagyon akarom hurcibálni. Csak a beadandók miatt szereltem magamnak is össze egy PC-t, hogy ne kelljen a könyvtárban csöveznem, de sajna a teljesítménye nem bírja a legtöbb webes felületet...
Magyarázom, mintha mi sem lenne természetesebb, de úgy sejtem érti mi a gondom és miért vagyok annyira hálás, ha valóban rám hagyományozza a régi gépét.
-Jól van, így sejtem annyi elég kell legyen.
Mosolygok, a régi gépeken nem is volt ennyi hely szóval...
-Hmm, nem tudom, tinikorom óta. Gimiben számtech órán sokat kérdeztem a tanártól például. Amikor összespóroltam elég pénzt vettem is közepes videokártyát a játékokhoz, azt is én szereltem be. De működött. Örültem a fejemnek, sejtheted...
Nevetek, mert hát azzal is spóroltam hogy én szereltem be.
//Még jó hogy nincs barátnőm ez az uccsó mondat xDDDDD Na de kéééérlek xD//
-Na és neked hogy jött a fotózás? Van olyan nagyon táp géped is, ami másodpercenként sorozatokat csinál?
Olyan rendes fotósgép, de én nem értek hozzá sajnos.
-Olyan géped is volt amivel még előhívtad a filmeket? Tudod, vörös fényben, meg ilyenek.
Na az izgalmas lehetett, azt imádtam volna csinálni, de hogy miért... nem tudom.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Csüt. Júl. 30 2015, 18:37

ÁÁÁá nem igaz! Tudja! Igyekszem nem röhögni, de vadul mosolygom, nem bírom elfojtani.
Inkább nem mondok semmit, bármi, ami elhagyná most az ajkaim, bántó lenne. Inkább csak szeptikusan heherészek a tisztítótűz baromságon.
- Honnan tudod? Nem hiszem, hogy átélted. Aki ezt kitalálta csak egy ember volt, aki képes kreálni bármilyen jól hangzó fantasyt. Halálközi élményről érkeztek már beszámolók, még az is lehet, hogy van túlvilág, hiszen többen láttak szellemeket. De tisztítótűzről még soha nem beszélt senki. Maximum betépve.
Jut eszembe. A lényeg, hogy én ebben nem hiszek, mese, majd, ha látom és valahonnan tudni fogom, hogy nem trükk az egész.
Méregetem…
- Mutass akkor valamit.
Kérem vigyorogva, hátha tényleg tud!
- Szerintem a tudat, hogy hiszel Istenben, de az mind a te elmédből indul ki, nem valami láthatatlan, hatalmasabb valamiből. Hacsak nem olyannak fogod fel magad.
Vonok vállat, ha van Isten, főleg bennünk lakozik, esetleg még az a személytelen energia létezik, de az nem ilyen emberi értelemben ad erőt szerintem… Bár ha az ember elhiszi…
- Igen? De mégis ritkább… A pillangó hatás igen, az igaz, szóval sok minden hozzájárul ezekhez, sok kis részlet, ezt hamarabb elhiszem, minthogy Isten segít, nekem ez kicsit olyan, mintha azt mondanád a Télapó osztogat cukrokat.
Rázom a fejem mosolyogva.
- Egyértelmű. Mert nem biztos, hogy igaz. Talán becsapás az egész! De ti hisztek benne és ezáltal teszitek élővé, de attól még az igazság lehet másmilyen, vagy relatív.
Szerintem az egész Istenkérdés az, max. nem értünk egyet, nem dől össze a világ, én jól elbeszélgetek vele, néha szórakozom rajta és a gondolkodásán, nekem kellemes. Ha nem vagyok túl kiábrándító, talán neki is jól esik erről dumálni valakivel.
Nem igazán van tét, vállat vonok. Nekem azért kicsit, mert ott van Lia. Gondolom nem örülne, ha meghalnék.
Ezen a példabeszéden nem tudunk dűlőre jutni. Ingatom a fejem.
- Ki mondta, hogy el volt?
Nyilván én nem ismerem annyira a szöveget, de nem emlékszem ilyesmire. Nyilván nem az a beszéd célja, hogy az öreget állítsa be rossznak, de nekem akkor is sántít és fura, hogy nem nézik meg ebből a szemszögből. A szülők gyakrabban hibásak. Előfordul, hogy nem, a gyerek cseszi el, nade ennyi ? Inkább csak Józsefet akarják beállítani szerencsétlen mártírként.
- De jó neked
Röhögök fel azon, hogy nála mindig süt a nap.

- Nekem az, mert én nem értek a számítástechnikához. Próbáld meg hátha – heccelem kicsit.
Szerintem rosszabb, mint az én szakom. Pl ezzel a gépes dolgokkal lemaradtam, nekem az okostelefon is kihívás! Örülök, ha a játékok és az alapok mennek.
- Úgy értem a füves terület, a természet, lehet túrázni.
Mondom én a fájós lábammal. Igen, fura vagyok, szerintem most már rájön.
- Az lenne rossz, ha itt maradnának. Jó lenne, ha messze élnének.
Vigyorgom. Nagyon rám vannak szállva, tudom, hogy egyrészt tök hálátlan vagyok, de…anyám telefonjai nélkül az alsógatyáimmal kapcsolatban és az állandó megjegyzéseiktől távol jobban meglennék.
- Neked gondolom hiányozna az apád. Az lehet, de talán mert ő sem oldotta még meg magában. Talán segítene, ha kibeszélné, nem? Vagy úgy gondolod megteszi, csak nem veled?
Ő ismeri az apját, lehet ha találkoznánk én is jobbnak látnám nem b*ogatni.
Kicsit somolygom, hogy eltaláltam mi lesz a válasza a gyerekkel kapcsolatban.
- Én nem akarok. Sem géneket továbbadni, se semmi ilyesmi.
Szögezem le gyorsan, még csak az kéne, hogy olyan kölyökkel sínylődjek mint én voltam! Ha lány, ha fiú. Ez elég konkrét szerintem. Unokákat esetleg elviselnék, de inkább csak távoli ismerősként nem úgy, hogy a sajátjaim. Legalábbis most még nem tudom elképzelni. Olyan nő kéne, aki meggyőz? Nehéz lenne, bár azt mondják semmi sem lehetetlen.
Ő dolgozik, én addig megkeresem a jutalmat, a gépet neki. Liáról kérdez. Elgondolkodom.
- Hát ő nagyon ártatlan és tipikusan nő, úgyhogy inkább különbözünk. Sőt, ő nagyon rendes. Nem, semmi közös.
Én elég szarnak gondolom magam Liához képest…
Lerakom a gépét, majd megnézheti, ha akarja.
- Értem, csak átmásolok róla néhány dolgot, aztán a tiéd lehet. Az alapokra elég kell, hogy legyen.
Bólintok. Hallgatom, hogy mióta foglalkozik ezzel, vagy hogy jött egyáltalán képbe, hogy érdekli.
- Az jó, a tanárok szeretik az ilyesmit. És hát a géppel való bánásmód sok hobbit von maga után. Nekem is gyerekkoromból, szerettem megragadni a különböző pillanatokat és más szemszögből állítani be őket. Olyanom nincs, de olyat…hát nem is tudom szeretnék-e. Nem lenne türelmem annyit válogatni melyik másodperc a legjobb.
Nevetek fel.
- Igen, olyanom van! Lent a pincében csináltam is már. Ha akarod majd megmutatom. Amúgy szólj, ha kell valami. Mosdó? Nem vagy éhes?
Közben már másolom is át a dolgokat a gépemről.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Online
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Szer. Aug. 12 2015, 22:41

A tisztítótűzről beszélgetünk, eltér a véleményünk róla, de ez nem zavar.
-Én? Nem, hála Istennek nem kellett még, talán nem is kell majd. És igazad van, nem bibilai tanítás, ez lehet, hogy teljesen ember kreálta, de... én szeretném hinni, hogy a bűnös lelkek kapnak még egy utolsó esélyt, hogy az Úr oldalán pihenhessenek meg. Ellenben a szellemekben nem hiszek...
Kétlem hogy ilyen Casper féle lepedők röpködnek most is mellettem, csak nem látom őket. A betépésre nem reagálok, az teljesen az agy kreálmánya, valóban.
-Hmm... ha akarod.
Vonok vállat, zsebre vágom a kezem, míg látatlanban matatok, közben kérdezek.
-Most? Mármint most rögtön? Jól van, benne vagyok csak kell egy cigi előtte... Oh, bocs, ezt lenyúlom.
Gesztikulálok, látszólag nincs semmi a kezemben, míg legyezgetek, hogy huh, szerepelni kell, majd a füle mögé nyúlok és "kihúzok" egy szál cigarettát.
-Nah, kösz haver. Ezt is lenyúlom, gondolom nem gáz, ha már cigit is adtál!
Nyúlok a másik kezemmel a másik füle mögé, ami mögül egy öngyújtót halászok elő, direkt odaérintem a füléhez és a hajából húzom ki. Nem nagy szám, de előkészület nélkül ez is megteszi, na meg ez annyira megy, hogy látszatra teljesen üres a kezem. Mosolygok rá, majd tényleg rágyújtok. De nem loptam, mind az enyém.
-De van amikor olyan dolgok felé veszi az életem az irányt, amit nem az én tudatom generál. Amolyan hirtelen ötletek, olyan tényezők, amikbe nekem nincs beleszólásom, csak belecsöppenek, de mégis érzem, ott a helyem. Mintha Isten rendelkezne velem, jó érzés.
Egy nem hívő embernek nagyon nehéz megmagyarázni, hogy olyan, mintha Isten egyengetné az utam, mert ahogy én figyelek rá, Ő is figyel énrám.
-A télapó egész más tészta, az mese. De szerinted van olyan halandó, aki átlát mindent és kordában tart? Isten nem szól bele, a szabad akarat szent, de segíteni próbál. A világ túl kaotikus és túl fájdalmas hely lenne nélküle, ha nem figyelne ránk. Aki hagyja, azt támogatja, megóvja. De Isten céljai jóval összetettebbek, minthogy egyetlen ember, egy életnyi tudással is megérthetné.
Mert mindig jönnek azzal, ha Isten látja hogy jön a szökőár, miért halnak meg több ezren. De ez nem így megy. Saját formájára alkotott meg minket, hogy mi is cselekedjünk, gondolkozzunk, segítsük egymást és magunkat.
-Ami nekem egyértelműen kék neked lehet zöld. Nem tagadom, hogy igazad lehet, de Istent érezni kell, él ő nélkülünk is.
Mosolygok, mindenkinek magának kell megtalálni a hitet, szerintem Reeven is meg fogja.
-Mert biztos rákérdeztek a gyerekek. A gyerekek mindenre rákérdeznek, de tényleg mindenre. Gondolod kicsinek nem érezték ezt és nem tették szóvá? Egyikük se? Vagy az apa nem válaszolt volna, mikor csupa szeretet?
Szerintem a szöveg nem tér ki erre konkrétan, de nekem adja magát a dolog. Nem lenne életszerű ha nem lett volna ebből konfliktus soha előtte.
-Azért mondom, gyere Chris-Island-re!
Nevetek, hogy süt a nap mindig nálam, de ha azt vesszük, ritkán vagyok bosszús, főleg nem ideges, béke és nyugalom van, ahhoz meg passzol a napsütéses hangulat.

-Hát ha én meg tudtam tanulni, neked is menni fog, hidd el, nem az ördögtől való!
Nevetek, nem fogja megégetni a kezét vagy kisütni az agyát.
-Szerinted nem szoktam felvenni? Majd abban fejtek rejtvényt tutira pavlovi reflex szerűen tudálékosabb leszek tőle!
Nevetek a szemüveg-okosság dolgon.
-Oh, hogy a dombok, értem. Nem is tudom, nem vagyok nagy túrázós, nem nézegettem.
Vallok színt, lusta vagyok ebből a szempontból. És nem, nem esik le, hogy fura lenne, nem kapcsolom a fájós lábához, aúgy is csak átmeneti állapot nála. (Dolgozz a furaságon xD)
-Ha messze lennének, hiányolnád őket, hidd el.
Mosolygok rá, szerintem csak most érzi terhesnek a szüleit, amúgy örül, hogy közel vannak.
-Lehetséges. Nem tudom, alig emlékszem rá, lehet csak meg akar védeni. Vagy nem is tud semmit. De a barátainak biztosan elmondta a gondjait. Nekem lehet már nem akarja, elvégre rég volt már, lehet ő is tovább lépett, nem háborgatom.
Ő nevelt fel hálás vagyok neki, nem akarom azt érezze, nem volt jó. Még véletlenül sem. Ha anyám meg nem érdekeltem, akkor inkább nem okozok magamnak fájdalmat azzal, hogy erőltetem.
-Ugyan, majd akarsz. Az egy csoda! A gyerekek. Bár egyelőre nem tudnék velük mit kezdeni, de a sajátom csak más lesz nem?
Nevetek, legyen 15 év.
Pucolom a gépét, közben a rokonáról beszélgetünk.

-Számomra te is rendes vagy. De akkor legyen angyali, mit szólsz? Ahogy leírod egy ilyen lány jut eszembe.
Mosolygok, biztos nagyon kedves lány a rokona. De Reeven is kedves, egész nap kisegít engem, pedig alig ismer!
-Úgy érzed te már nem vagy ártatlan, vagy hozzá képest nem vagy?
Nincs ítélet a hangomban, csak érdeklődöm.
-De azokban az a legjobb, hogy egymás után rakhatod, egy-kettőt kihagyva, olyan lesz mint mikor pörgeted a könyv lapjainak sarkát! Csak jobb.
Nem film, hanem sok kép elegye. Vagy nem tudom, de szerintem jól hangzik.
-Tényleg? Vettél ilyen izzókat, meg csipeszeket, meg ilyenek? Nem féltél hogy benyitnak és fényt érnek? De megmutathatod majd, érdekel!
Bólogatok, jól hangzik, remélem nem rontok el ott semmit a sötétben, leverek valamit, akármi, tök ciki lenne.
-Nem, kössz, megvagyok teljesen. Ezzel is lassan.
Még dolgoznak a programok, de haladunk.

//Ez most nem lett az igazi de megpusztít a melef p.p//

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Szomb. Dec. 05 2015, 20:59

Ahh a srác olyan jó, hogy behalok. Mindenesetre próbálom nem kiröhögni, vagy kiakadni, hogy szeretné, ha a bűnös emberekkel is jó fej lenne az Isten.
-Szóval, ha valaki meghal, egyből megy a mennybe, pokolba, vagy a tűzbe? Vagy senki sem megy a pokolba? Gondolod még Hitler se ment? Nemtom…én inkább a hiszek a szellemekben, pl vannak olyan helyek, ahol az ember eltűnik, hangokat hall, átkozott alagutak pl, gonosz dolgok történtek ott, pl csecsemőket gyilkoltak és erre még bizonyítékokat is találni, szóval nekem hihetőbb.
Magyarázom, ha karja még utána is járok egy ilyen helynek, sőt, mivel nincs veszélyérzetem szívesen el is viszem.
Megkérem, bűvészkedjen, pislogok, mikor elővesz a fülem mögül egy szál cigit és öngyújtót is.
-Wáááw
Tudom, hogy az övé, mégis wow. Megtapogatom a fülem mellett, kissé zavartan, elgondolkodva. Oké, nem vágom hogy csinálta. Szerintem ezzel simán elkábíthatná a csajokat.
-Király vagy, ez biztos bejön a lányoknak!
Kicsit elfintorodom, amikor ezzel a rendelkezősdivel jön.
-Húha, hát én kiakadnék. Engem ne használjanak bábként. Bár gondolom te nem így fogod fel. Ezzel nem tudok teljesen egyetérteni, az embernek mindig van beleszólása, hisz szabad akarattal rendelkezik, jobb szeretném én eldönteni mi a jó nekem. Ha szarul jön ki, legfeljebb tanulok belőle
Vonok vállat, ez nyilván önző magatartás, de…nemtom átadni magam valaminek, amit lehet, hogy csak hisznek, vagy képzelnek az emberek. És ez a valószínűbb, nem az, hogy egy öreg bácsiszerű izé elrendezgeti milliárdok életét.
-Mér? A télapó leveleket kap! Az megfoghatóbb, mint valami Isten, inkább az a hihetetlen, hogy egyetlen lény mindent egy időben tudjon, mindennel a mostban legyen tisztában.
A télapót én sem gondolom komolyan, de kicsit elszívózom vele.
-Hát…szerintem a világ így is kaotikus és szar és ha van is Isten, egyáltalán nem szól bele. Az ember küzd és max. eléri, hogy kicsit jobb legyen neki, vagy másképp fogja fel, de ez a saját felfogásán múlik, nem valami Istené…
Az ateista és a hívő beszélget, sosem fogunk egyetérteni, de nekem bejön ez a vita! Úgy tűnik neki is.
-Igen, ha Isten létezik is, biztos nem szorul ránk
Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni.
-Hogy lenne az apa csupa szeretet, ha azt a gyerekét jobban szerette, mint a többit? És ha rákérdeztek, biztos megmondta, különben miért utálták volna? Na, mekkora köcsög az apa!
Mondom gesztikulálva, valamiért a saját apám jut eszembe… Pedig nem kéne. Mosolygom azon, hogy el kéne utazni az ő szigetére.

Azért valljuk be, én annyira nemtom kezelni a gépet, bár ezen az ördögös dolgon csak a fejem csóválom.
-Ha onnan való lenne, elboldogulnék
Ezen lehet kiakad, de én csak vigyorgom gonoszkásan. Eltom képzelni szemüvegben, rejtvényt fejtve, kicsit öreges… vallásos és rejtvényt fejt.
-Ha az agyad elhiszi, simán lehet, hogy növeli a teljesítőképességed.
Bólogatok mosolyogva, olyan, mint egy habókos nagybácsi.
-Én se, csak a kaland része érdekel. Néha jó eltévedni
Bár már nem annyira van igényem rá, mint régen. Ő inkább otthon ülős típus ezek szerint.
-Négy évig elég messze voltak. Az volt életem legszebb négy éve
Mondom kajánul, egyébként tényleg…
-Én a helyedben megkérdezném, de te tudod.
Én kicsinálnám az apját az tuti. Nem kóser nekem az öreg…de ki tudja mennyire bolygatná fel a szeretet-szigetét, ha mocskosságok derülnének ki róla. Azt nem akarom…jobb neki így, maradjon álmokban, éljen illúziókban, higgyen istenekben.
-Neem, én nem akarok, eleve nem bírom a szart. A babák mást se csinálnak, de neked sok sikert.
Kacsintok rá, nincs az a pénz, hogy én kitöröljek egy olyan segget, ami nem a sajátom. Szerintem ő tipikusan az az ember, aki mindenben meglátja a szépet…
-Az angyali jó szó, te tiszta szerelmes lennél belé fogadjunk… Úristen ti ketten képesek lennétek egyházakat alapítani!
Jobb is, hogy azzal a francia f* al jár //itt még nem csókolgatom XD//
Kissé megrázom a fejem.
-Nem, egyáltalán nem vagyok ártatlan.
Nem csak hozzá képest… Vállat vonok, hogy ez van, összehozta a sors egy bűnös lélekkel //és itt még azt sem tudom, h öltem XD//
-Engem nem az egymás utáni pillanatok érdekelnek, hanem, hogy mindegyik más.
Rántok megint vállat, kinek mi, engem tényleg nem érdekelne egy ilyen típusú „ filmkészítés”
-Azt egyébként még tök kiskoromban kaptam egy távoli rokonféleségtől, aki fényképész volt. Már meghalt azóta, de a gépe megmaradt, igazából nem nagyon szórakozok vele, de csináltam már ilyesmit, persze, megmutatom.
Ha nem éhes, nem kell semmi, a géppel is megvan, leviszem a pincére egy körre //hehe// van pár régebbi kép, bár a legtöbbet anyámék kidobálták. Visszafelé most már tényleg megkínálom valamivel, amit a hűtőben találok. Anyám szeret sütni, főzni, hogy menőzzön a szomszédoknak…

// tudom, h már százszor bocsánatot kértem... Fogadd ezredszerre is!!!! :* //

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Online
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Szomb. Dec. 26 2015, 18:32

-Igen. Mire várjon? Az ember tettei alapján, döntései alapján egyik vagy másik helyre kerül. Ő maga is tudja utolsó perceiben.
A szellemeknél, főleg a csecsemőgyilkosságon ráncolom a szemöldököm.
-Az valami teljesen magyarázható dolog lesz szerintem. Az emberek nem tudnak csak úgy eltűnni... és nincsenek átkozott alagutak, házak, tárgyak.
A babonás dolgokban megint nem hiszek. De bólintok, hogy neki hihetőbb, elvileg ezekre több a bizonyíték mint Istenre, bár ezzel megint vitatkozhatnék, de nem akarok.
Aztán csak nevetek, hogy tetszik neki ez a primitív trükk. Mondjuk én is szeretem, egyszerű, de mulatságos.

-Nem tudom, sosem próbáltam.
Kétlem, hogy a lányokat érdekelné, na meg ha lányokkal beszélgetek remeg a kezem, szerintem nem is menne...
-Nem, valóban nem.
Mondom az elrendeltetésre, nem érzem magam bábnak.
-Miért is érezném, ha azért van, jobban önmagamra leljek?
Mert nem arra gondoltam, hogy Isten viccesnek találná és szívatna vele.
-Mert én nem ezt mondtam? Mondhatnék nemet, de nem akarok. Minden okkal történik.
Természetesen ő is mondhat nemet, senki sem tiltja, Isten sem.
-Attól, hogy emberi lénynek képtelenség, még nem jelenti hogy egy felsőbb erőnek, mint amilyen Isten, lehetetlen lenne. Miért is képzeljük el emberként? Maga képére formált minket, de mi emberek vagyunk csupán. Bizonyos emberek kiemelkedőbbek, rájuk is azt mondod, nem lehetséges? Pedig az emberek maguk is képesek csodára.
Mosolygok rá, szerintem Isten képes egy kézben tartani mindent, teret és időt. Aztán mosolygok tovább.
-Az ember maga is hatalmas erők birtokában van, mindenki, kérdés az, mennyit lel meg önmagában. Isten nem azt várja el, ne tégy semmit és várj. Isten cselekvésre sarkall. Hogy közben hiszel-e benne, vagy sem... először úgy is magadban kell hinned.
Ezt megtanultam. Amíg nem hiszek magamban, hogy várjam el Istentől, vagy árki mástól, hogy megtegye ezt?
-Ha azt mondom, több okod van szeretni apád, mert ő többet foglalkozott veled, több mindent tud rólad, de te mégis anyádat érzed magadhoz közelebb... bűnös vagy-e, mert nem vagy képes egyformán szeretni őket, vagy abban az arányban, amennyi figyelmet fordítottak rád?
Ugyan ugyan, szerintem a szeretet kiszámíthatatlan bizonyos fokon, ráadásul határai sincsenek.

Csóválom a fejem, hogy a pokoli dolgokon könnyebben eligazodna.

-Talán úgy gondolod, a pokol fortélyait jól ismered?
Kétlem, inkább szerelem a gépét.
-Meglehet... a placebo hatás...
Vigyorgok, bár ami nincs nehéz előhalászni, jelen esetben a nem létező zsenialitásom.
-Miért jó eltévedni? Az ijesztő érzés...
Vele ellentétben én nagyon is tudom milyen a félelem. Gyáva alkat vagyok.
-Furcsa. De gondolom miután újra együtt a család, rájöttetek, jobb így.
Remélem azt mondja igen. Nekem nem lenne jó ha nem lenne a fater. Kim maradna?
-Majd talán egyszer annak is eljön az ideje. De nem érdekel anyám. Ha én sem érdeklem őt, miért kéne tudnom róla bármit is? Apám elmondja ha akarja, ha neki úgy könnyebb, de nem érdekel.
Lehet ez furcsának hat az én számból, de miért fussak olyan szekér után, ami nem hajlandó felvenni és soha nem is fog. Ha eddig nem kellettem, ő már nem kell nekem.

-Miért, te nem csinálod? Különben is, esznek meg aludnak is. Jah meg sírnak!
Nevetek a babákon, de hát a csecsemő mit is tehetne? De a gondok akkor sem ilyenkor vannak, hanem ha már nagyobb.
Nevetek azon, hogy beleszeretnék az unokanővérébe, gondolom nem szó szerint érti, csak úgy, hogy kedvelném, mert kedves.

-Az már meg van alapítva Reeven, mi csak osztanánk az igét!
Vigyorgok rá, gondolom ezen kiakad.
//Régi is ez a játék xDD//

-Mindenki bűnbe esik élete során.
Legalábbis nem gondolnám, hogy van olyan ember, aki sohasem. Még én is, elvégre cigarettázom, kávézom töménytelen... ezek is bűnök.
-Jó, engem érdekelne. Biztos örül, hogy jó kezekben a gépe, a hagyatéka.
Mosolygok a rokon kapcsán, biztos büszke lenne Reevenre most.
Elkészül a gép, mindent megcsinálok, közben még beszélgetünk semmiségekről, aztán levisz a sötétségbe, de semmi embertelen nem készül ellenem, csak megnézhetem a képeit. Tetszik is, szeretem a régi dolgokat, olyan mintha az idő egy megkristályosodott darabjai lennének.
Odafenn elfogadok valami üdítőt, éhes valóban nem vagyok. A cigi és a kávé miatt keveset eszem. Aztán ha minden megvan, lassan leszáll az est is, akár el is indulhatnánk ha még komolyan gondolja, menjünk táncoló nőket nézni, inni...

//Mondtam már hogy nem baj xD Én sem kapkodtam el xD//


_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Kedd. Jan. 26 2016, 14:03

Fogalmam sincs mire várjon, vállat rántok. Ha ez a pokol dolog létezik, tényleg oltári nagy pácban vagyok. Látom a kisbabagyilkolás se lesz a kedvenc témája.
-Persze egy csomót meg lehet magyarázni, de maradnak rejtélyek. Tárgyak talán nincsenek, de olyan durva alagút tényleg, aminek rossz kisugárzása van, mert rengeteg ártatlant gyilkoltak ott meg, állítólag.
Nem mintha különösebben izgatna a téma, inkább olyan, mint egy jó sztori, tele van rejtéllyel. Ha én trükköket tudnék...
-Próbáld meg
Mi sem kézenfekvőbb?
-Nem hiszem, hogy van egy öreg bácsi az égben, aki pont az én életem kíséri figyelemmel.
Én magam tehetek a dolgokról, a saját szerencsém kovácsa vagyok, ha így tetszik, de csak elnézően mosolygom Chris dogmáin. Nyilván jobban érzi magát tőle, hogy ilyesmire támaszkodik, de igazából saját magára kéne.
-Nah látod! Itt is bukik az Isten logika! A maga képére formált, miközben nem emberi? Fura ez az ellentmondást. Ha nagyon meredek akarnék lenni és azt mondanám, létezik, akkor sem ember, hanem egy semleges energia, egy létrehozó, teremtő erő, oké, mondjuk, hogy pozitív, mert alkot nem lerombol, de ilyen, hogy Isten azt akarja, vagy ez és az a célja nem létezik, mert egy nem emberi lénynek se akarata, se céljai.
És engem itt vesztett el a vallás.
-Kiemelkedő emberek? Hát nemtudom elég ritka, a legtöbb ember ócska és nem hiszem, hogy képesek csodákra.
Tudom ő a hétköznapi csodákra gondol, de én ezt max. akaraterőnek tudnám nevezni.
-Csak magamban hihetek
Javítom ki szórakozottan.
-Jah, ha így lenne
Ha foglalkozott volna valaha velem bármelyik is
-Tök nagy szemétség lenne azt jobban szeretni, aki leszart. Nem lenne logikus, bár nem nevezném bűnnek, simán köcsögségnek, azt szereted jobban, aki több energiát áldoz rád
Ebben nekem nincs logika.

Pokol fortélyai...
-A rockot is az ördögtől valónak tartják, igen...végülis szinte mindent kipróbáltam, amit összefüggésbe hoztak a rosszal.
Drog, szex apácával, tűz, rock, elég sztereotipikusnak érzem most magam.
A placebora bólintok
-Egyébként tényleg ügyes vagy, több önbizalmat!
Belé is bele kell tukmálni, mint Liába és Joshba.
-Szerintem izgalmas. Egyszer ki kéne próbálnod, de ne egyedül, valakivel, úgy nagyobb buli
Jobb volt, hogy Trinnel együtt tévedtünk el anno, egyedül elég unalmas lett volna. Vele pl szívesen eltévednék, biztos szórakoztató, ahogy fél. Szeretem ilyenkor elnézni az embereket.
-Ú az én családom inkább hagyjuk. Viszont mégis...igazad van, engem se érdekelne. Ő járt rosszul, veszített egy ideális gyereket
Kacsintok rá, az enyéim mindig ilyet akartak. Jó valamiben, ami elég racionális, engedelmes, vallásos, félénk. Így már értem a dolgot és egyet is értek.

A gyerek dolgon nevetek. Hát nekem az szó szerint lenne szar.
-Hát én a wc-be csinálom. Ez az, mihez kezdjek vele, ha alszik, szarik és eszik? Olyan, mint egy teknősbéka... csak zajosabb. Megeteted és kipucolod, aztán ennyi, jó aztán nagyobb lesz, de a bőgés mégiscsak rohadt idegesítő
Neeem, nem vagyok egy apatípus be kell látnia.
Az egyházon forgatom a szemem
-Najó, de közös egyházatok még nincs, ne is legyen, félrebillenne a világ egyensúlya és mindenki túl jó lenne
Nevetek, elhoznák a világbékét. A bűnösségen inkább csak elhúzott szájjal vonok vállat. Nem ismer még...
-Ha létezik másvilág szerintem pont nem ezzel törődik, de köszi
Egyszerűen nem bírom ki...
Leviszem, megmutatom a gépet, aztán tukmálok rá, amit csak tudok, de csak szomjas. Én sem eszem, csak iszom vele, aztán leszáll az este és elviszem egy meztelen nős helyre. Szerintem most először fogok bejutni érvényes személyigazolvánnyal egy ilyen helyre

//majd jelezz zárjuk-e, vagy játsszuk ki a dolgot. Tudom, elég régi már//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Online
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Vas. Jan. 31 2016, 17:07

-Vagy csak egyszerűen van ott valami gombafaj, aminek hülye a spórája és nehéz tőle lélegezni, vagy mindig hidegebbet érzel ott, ilyesmi...
Jegyzem meg, hogy nem kell arra gondolni rögtön: kísértet járta!
-Talán...
Nem hiszem hogy a lányok előtt mernék ilyenekkel hülyéskedni de lehet majd egyszer megpróbálom. Ha pl szomorúak lennének, talán.
-Nem biztos hogy férfi. Bár gondolom abból jön, hogy Máriát megtermékenyítette... de szerintem ez sem bizonyítják rá, lehet nemtelen. Vagy alakváltó! Akármi. És mindent és mindenkit figyelemmel kísér, téged is.
Mosolygok rá, szerintem olyan lehet, mint mikor Superman mindent hall, ha koncentrál. Csak Isten lát is, hall is, talán érez is mindent!
-Miért ne lehetne akarat meg célja? A növényeknek is van, az állatoknak is, a gombáknak is, nekünk is. Neki is lehet. És csak vedd például a robotokat, saját képünkre formáljuk őket, de nem hasonlítanak annyira... szerintem itt is ez van.
Szerintem túl sarkítva gondolkodik, mert kényelmesebb így neki, de nem bántom érte. Mindenki abban hisz, amiben akar.
-Hogy mondhatsz ilyet? A rengeteg feltaláló, felfedező, kutató, régész, az orvosi csodák, a hihetetlen túlélős történetek, vagy akár az olyan szülők, akiknek mindenre jut ideje, komolyan! Csomóan vannak, akik kiemelkedőek és a csoda fogalma is relatív. Szerintem sok szép csoda van a világban.
Mintha ellenpólusok lennénk, úgy érzem, de ez mosolygásra sarkall.
-Bennem már nem is akarsz?
Nevetek, viccelődöm, tudom, hogy érti ezt a csak magában hihet cuccot.
-Nem feltétlen. A szeretet nem ilyen egyszerűen működik.
Sokaknál látom, de ha ő elképzelni sem tudja, kár ezen vitázni.

-A szex is az, na és?
Nevetek, hát a rock sem ördögibb.
-Hm, és még mindig kívánod ezeket a bűnös dolgokat?
Nem tudok nem vigyorogni, hát bizonyos élvezettel járó dolgokat kíván az ember, mint többet enni mint amennyi szükséges, piálni, szeretkezni, dohányozni, ilyesmi.
-Jó...
Több önbizalom mi? Hát... nem sok mindent tettem le az asztalra, ami miatt úgy érzem, kiérdemlem a dicséretet.
-Inkább kihagynám szerintem sehogy se buli...
Közlöm amolyan köszi, kihagynám stílusban. Para az egész, mi abban a buli?
-Lehet nem ilyet akart.
Vonok vállat, lehet lányt akart, vagy okosabbat, szebbet, ügyesebbet, kevésbé problémásat. Lassan fejlődő gyerek voltam, de így születtem.

-Reeven! De az első mosolya, az első nevetés, az első gagyogás, biztos érdekes! Mint mikor elültetsz egy magot és lesed hogyan fejlődik! Jó, az csendesebb, de... ha nem jelezné hogy baja van nem biztos, hogy észrevennéd!
Én pl tuti nem, jobb ha sír és tudom, valamit elrontottam.
-Ijesztő kép mi?
Nevetek, szerintem jó, hogy a hitnek sok arca van a világban.
-Nem tudhatod!
Mosolygok rá, bár tény, ki tudja a holtak figyelnek-e ránk egyáltalán,vagy csak várják a feltámadást szép csendben.
Megnézegetem a képeit, meg a laborját, ha úgy tetszik, majd elmegyünk mégiscsak egy sztriptíz bárba. Nem voltam még, de annyira nem is vonzott, hogy őszinte legyek. Túl kacérok a lányok ott...
Persze bejutunk, elég idősek vagyunk, leülök egy asztalhoz és kérek egy sört...

-Biztos jó ötlet ez?
Kérdezem mikor látok elhaladni egy erőteljesen lengén öltözött nőt az asztalok között.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Survivors - Reeven and Matt   Today at 22:14

Vissza az elejére Go down
 

Survivors - Reeven and Matt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Bellboy needed || Callie&Matt

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-