Közvetlen azután, hogy eljövök Liától, taxiba vágom magam. Ott átgondolom a dolgokat, mit, hogyan, miből. A maffiának már elintéztem az ügyet, de a pénz még megvan, ez elég ahhoz, hogy kiutazzak és pár napig ellegyek. Vár megint a régi énem és életem. Persze most még csak ott tartok, hogy mindezt elhatározom és kaparom magam össze.
A kocsiban nem őrjöngök és itt se tehetem meg. Megint egy elfojtás. Hiába rontok be az ajtón úgy mint egy tulok, igazából nem rombolni van kedvem.
Majd valahogy nyersen megmondom a másiknak, hogy győzött. Gyakorolnom kell az újra szemétséget, sőt sokkal durvábbnak kell lennem. Gyenge voltam, rést ütöttek a páncélon és kezdhetem elölről építeni. Pedig már rég nincs nyugodt önmagam, csak az maradt meg, aminek tud még valami fájni.
Kell néhány perc, gondolkodni, úgyhogy megcélzom az ágyat és lerogyok rá. Csak azt viszem majd, ami feltétlen szükséges, vagyis a laptopom, néhány gatyát, jobb ruhákat. A többi...majd megbeszélem Lizzel mit csináljon velük, adja pl el, legalább lesz pénze belőle, úgyis kereshet új társbérlőt.
Leülök az ágyra, tenyerembe temetem az arcom. Koncentrálok... Úgy érzem nem bírok beszélni, mert hatalmas gennyes kelés nőtt a torkomban. Majd néhány perc múlva, akkor kinyögöm, hogy:
- Elköltözöm

// Basszus tényleg. Így lehet?//

ALBÉRLET

Még mindig alig akarom elhinni, hogy felültettek. ENGEM! Ezek után, hogy ismét kudarcot vallottam és nem voltam elég kegyetlen, vagy megengedtem magamnak, hogy időnként váltani tudjak. Ide csak azért jöttem, hogy összepakoljak, vakkantsak valamit barbienak, aztán eltűzzek, mintha sosem jöttem volna vissza. Világosan látom mennyire rábasztam.
- Mert
Hörgöm az ujjaim közt, de érzem, hogy ez sokkal elesettebben hangzik, mint szeretném. Magánügy, eleve is el akartam.
- Nem kellett volna ide visszajönnöm, helyrehozok egy tévedést
Szűröm ki a fogaim közt.
- Keress mást és a cuccaim add el.
Nemrég vettem egy mini tv-t, hogy meccset nézzek, igaz rászoktam az online közvetítésre és csak kevésszer kapcsoltam be, de modern készülék, d' Abo meg a maffia jól fizetett. Össze kell szednem magam és angolosan, nem megtörten távozni, vagy lejjebb égetni magam még valaki előtt. Csak pár perc, rendben leszek, majd a repülőn, ott már...jó lesz.

Nem igaz, hogy nem kedvelem. Elviselem.
- Nincs veled bajom.
Hangzik a vallomás, ez már nálam az. Igyekszem morózusra venni, egy lágy "kedvellek" nem illene hozzám főleg most, hogy erősítenem kell magam.
- Nem tudom, elmegyek a kontinensről, nem viszek sok cuccot. Igazából már rég el akartam, csak d' Abo, a főnököm...akadályozott.
Valaki szemét volt? Végülis... Bár nem azért megyek el mert egy nő felültetett, csak utolsó csepp a pohárban, az csak egy bizonyíték, hogy nem kellett volna érzelmi szintre fejlődnöm.
- Az. Egy nő.
Bököm ki, bár finom nincs minek. Hol érdekli ez őt? Hol tudna segíteni? Már d" Abo sem állíthat meg, ideje azzá válnom, akinek lennem kell, rendesen!

Félmosolygom Abo "hírnevére"
- Az, valamiért belémzúgott és csak úgy elintézte, hogy ne hagyhassam el az Egyesült államokat
Csettintek szemléltetésképp. Összeszedem magam annyira, hogy az ágy alól előrántsak egy utazót.
- Volt. Nézd Liz, nekem nem egyszerű ez az egész, nem nyílok meg az embereknek, nem engedek közel senkit, lemondtam egy csomó fontos dologról miatta, mármint
Hogy a tökömbe magyarázzam?
- Elbasztam azzal, hogy ide visszajöttem, elpuhultam. Megfogadtam valamit régen és ahhoz kellett volna tartanom magam, nem...lelkizni, érted? Én nem vagyok az a fecsegő, lelkizős fajta, úgy érzem, hogy ezzel összeomlott az énképem. Mert megtettem és ő megcsalt, hát persze. Érted életemben nem beszéltem senkivel őszintén, még a legjobb barátommal se teljesen, erre, amikor eljutok arra a pontra, hát megcsalnak. Nyilván azt érzem rábasztam, hogy nem is kellett volna soha kinyitni magam, hogy vissza kell térnem a...rohadékhoz.
Jah mint d' Abo... Liz sem kedvelné a rohadék Liot, nem úgy alakítanám magam, hogy valaha valaki is kedveljen, nem ez volt a terv.
- Találsz jobbat.
Vetem oda, majd hajigálni kezdem a táskába a cuccaimat. Érzem kiszáradt a szám és ott a gombóc is, de megpróbálom leszarni és majd gyorsan elhúzni, mielőtt olyat látna, ami egy életre összetörné benne a Lio képet, vagy bennem.

Poén, hogy Liz így kiakad d' Abon, de már nem akutális, belátja, hogy tök felesleges az országban tartania.
Ezt se hittem volna bazzeg, hogy így, itt kötök ki Barbie mellett, hogy neki kelljen vigasztalnia. Remélem nem hiszi, hogy majd bőgök neki egy sort és attól mindben rendbe jön, magammal van bajom, én basztam el, minek nyíltam ki, nagy dolog egy frászt, sose kellett volna, max megdugni, ahogy az elején akartam. Persze neki hiába magyaráznám, az jólesik, hogy mennyire kiakad.
- Nem kezdek, jól mondtad, tudok szerezni bármikor, bármennyit. Nem is maga a csaj a legnagyobb baj, ha csak ő lenne nem mennék el, de már rég el akarok, csak d' Abo feltartott. Egyszerűen bebizonyosodott, hogy valamit én gondoltam jól, nem kellett volna visszanyomnom ide a pofám, ennyi.
Folytatom a pakolást, csak a legszükségesebbeket viszem, a többi marad neki, legalább lesz pénze.
Rohadt édes így, cafkázik, meg káromkodik, de nem miatta megyek, nem csak Lia az oka. Ha csak ő lenne maradnék, vösszedugnék mindenkit.
- Ő csak utolsó csepp volt a pohárban, van valami nagyobb gáz, vili? Nem maffia, nem ilyen sötét ügy, családi, de nagyon gáz. Apám csinált valamit, amiért ki kéne nyírnom, mármint szó szerint, de...
Érzem, hogy a fejem lehanyatlik.
- Gyenge vagyok. Itt minden csak hátráltat
Piszmogom, aztán közelebb jön, megölelem.
- Nincs mit átgondolni, ez nem mai ötlet, csak d' Abo hátráltatott, mindig megszívom a buzikkal. Hagyok itt pénzt, hogy néhány hónapig még ellégy egyedül, amíg nem találsz másikat. Fel a fejjel, nálam csak jobb lehet.
Kész a csomag, többet nem is vihetek, nem szállhatnék gépre, csak bizonyos kg alatt lehet ugye.
- Búcsúcsókot?
Kap egy utolsó Lio-féle sármőr félmosolyt. Halál komolyan kérdem, végülis.

Fura ízlése van a szőkének, de azért jólesően mordulok, ez lehet egy kis röhögés-féle is.
Nem akarok erről beszélni, de úgy látom megérti és nem erőlteti a dolgot.
Nem ismer annyira, hogy meg tudja határozni engem mi hátrtáltat és mi nem.
- Persze
Mondom arra, hogy bármikor visszatérhetek. Ki tudja, talán felkeresném, egész más pozícióban lennék. Az ölelés lehet sok neki, ezen csak vigyorgom, ahogy a hátsimogatáson is.
- Fenét, ne félts.
Ledobom a pénzes borítékot a volt ágyamra, én d' Abonál meg a Maffia melóval megszedtem magam annyira, hogy ellegyek. Ez a búcsúajándék, ha már a csókot nem akarja. Pedig nem tudja mit hagy ki. Kapcsolataim? Nem túl pozitívak, ez megint olyasmi, amivel nem terhelem.
- HOgyne, megoldom, rossz pénz nem vész el.

Elvigyorodom arra, hogy hiányozni fogok neki.
- Tudod mit? Nekem is, megszoktalak.
Elviselem, nálam már az is nagy dolog. Tudom a számát is.
- Kösz. Vigyázz magadra Liz! Rendes csaj vagy!
Biccentek, felkapom a csomagok és kisétálok az életéből, a házából neki, mindenkinek. Most már nem állítanak meg a reptéren, elhagyom az Államokat, folytatok, valamit, valahol máshol. Ez a fejezet lezárult.

// köszi //