Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Here we meet again - Elaine és David EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Here we meet again - Elaine és David EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Here we meet again - Elaine és David EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Here we meet again - Elaine és David EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Here we meet again - Elaine és David EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Here we meet again - Elaine és David EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Here we meet again - Elaine és David EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Here we meet again - Elaine és David EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Here we meet again - Elaine és David EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Here we meet again - Elaine és David

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Elaine S. Patrick
Elaine S. PatrickOktató
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 13:15

David nem jött el az órámra. Ez pedig egyenesen felháborító, mert azóta ellenőriztem és fel van neki véve a tárgy. Persze gondoltam rá, hogy beteg... De úgy döntöttem előbb leellenőrzöm. Szóval kihasználva, hogy oktatóként bármit megtudhatok a hallgatókról megkértem a tanulmányist, hogy nyomtassa ki nekem Mr. White órarendjét aztán véletlenül elmentem egy előadó mellett ahol órája volt, nem feltűnően. Na meg... Kicsit megváltoztam. A francia világhoz igazódva rövidebbre vágattam a hajam és visszatértem a barnás-vöröses árnyalathoz. David viszont nem sokat változott, rögtön kiszúrom - ami valahol rettentően ijesztő - és rögtön sarkon is fordulok mielőtt ő észrevenne. Visszamegyek az irodámba és rendbeteszem magam. Nem mintha reggel óta nem néznék ki újra embernek, de mielőtt találkozom Daviddel biztosra megyek. Hogy miért magam sem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy van még köztünk bármi is. De a női büszkeségem nem hagy nyugodni, így mindenképp a végére kell járnom, hányadán is állunk. Na meg, hogy megérdemli-e az ajándékot, amit vettem neki Párizsban. Igen vettem. Bután hangzik, de amikor megláttam, rögtön ő jutott eszembe és nem is gondolkoztam, csak bementem az üzletbe megvettem és elraktam a bőröndömbe, hogy ne felejtsem el. Persze még meg kell keresnem... Valahol, a lakásom romjain. Az pedig, hogy nem beszéltem vele elég gyakran... Mentség, ha nagyon elfoglalt voltam? Hogy az időeltolódás miatt örültem, hogy a családommal tudok néha kommunkiálni? Egyébként írtam Davindek is egy-egy emailt. Sőt időnként még képet is küldtem, de aztán abbahagytam mert a válaszai nem ösztönöztek túlzottan.
Tehát rendbe teszem magam, aztán egy adag teával a kezemben megindulok arra, amerre reményeim szerint összefutok Daviddel. Persze a folyosón való találkozás vele nem éppen jó ötlet, épp eleget pletykáltak rólunk mielőtt elmentem és ha el is felejtették mostanra most könnyen eszükbe juthat, de akkor is tudnom kell, mi a helyzet.
Szerencsére épp pakol, így könnyedén mellé léphetek a teámat kortyolva. Lazán dőlök a falnak, úgy szólalok meg.
- Hiányzott az órámról Mr. White. Remélem tudja, hogy a szabályok nem változtak és továbbra sem tolerálom a hiányzásokat - nézek rá komolyan, és valószínűleg meglepi a magázódás is, de ez csak játék a részemről. A reakciójára vagyok kíváncsi. Arra, hogy néz rám, mit felel, hogy érti-e a hiányzott szó kettős értelmét? Mert a fenébe is! Hiányzott!
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 13:29

Kezdem visszanyerni az életkedvemet, mert egyre jobban tudok helytállni mindenhol. Az órán jeleskedek megint, végre hozzá is tudok szólni, nem csak üres fejjel az órát bámulni, hogy mikor lesz vége. Valahogy elkap azaz érzés, hogy valaki figyel. Hátra is pillantok az ajtóhoz, de sehol senki. Fura, pedig tényleg olyan érzésem volt. Ha már nincs ott senki, akkor felesleges is az ajtót bámulnom, így visszafordulok, hogy újból tudjak figyelni az órára. Mikor vége az egyik lánnyal kezdek el beszélgetni, miközben a folyosón haladunk. Nem is olyan borzalmas a természete, ahogy sok srác fogalmazott. Nem sokáig beszélgetünk, mert én megérkeztem a szekrényemhez, és neki is mennie kell. A szekrényemben kutakodok, mikor egy ismerős hangot hallok meg. Meg is állok a pakolásban és lehunyom a szemeimet, mindezt csupán pár másodpercre, hogy összeszedjem magam. Nem tetszik egyáltalán a hangja, így én is hasonlóan válaszolok.
- Szánt szándékkal nem mentem be! Tudtommal szabadon választott óra. - Nem is nézek rá, még mindig haragszok, amiért csak így lelépett megint. Hangom kimért, ebből is tudhatja, hogy most nem fog egy éjszakával kiengesztelni. Sőt, én már ezt nem is akarom, csak fájdalmat okoz nekem. Két külön világ vagyunk, őt a karrierje sokkal fontosabb, mint én, így nem látom értelmét.
- Hála neked már csak ez a fél év és utána már úgysem látjuk egymást! - Pillantok a szemeibe, mert ha elfelejtette volna, miatta gyorsítottam meg a diplomámat, ami teljesen felesleges volt, ahogy elnézem. Majd szétszakadtam az ide-oda rohangálásban, mindenhol megfelelni nem a legkönnyebb ám.
- Mit akarsz? Mert ha csak azért jöttél, hogy leszidj, akkor szerintem ezen már túl vagyunk. - Fordulok felé és összefonom a karjaimat a mellkasom előtt. Hideg és távolságtartó vagyok vele, mert még mindig iszonyúan fáj. Nem is tudja, hogy mennyire belebetegedtem abba, hogy itt hagyott és nem bújhattam oda hozzá. Már eldöntöttem, nem akarok szerelmes lenni többet.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Elaine S. PatrickOktató
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 14:30

Igazából nem tudom mire számítok, az viszont biztos, hogy nem egy ilyen mérges, sértett és lekezelő hangnemre. Bár elég sokat elárul arról, mit gondol a... mindegy. Szóval az ajándéka marahat a bőröndöm alján egy időre, legfeljebb majd a bátyámnak adom ezt is. Veszek egy nagy levegőt, úgy válaszolok neki, teljesen nyugodtan, még mindig a magam örök vidám stílusában, mert még ha rosszul is esik a viselkedése, soha semmilyen körülmények között nem engedhetem meg magamnak, hogy ezzel valaha tisztába kerüljön.
- Először is, attól, hogy szabadon választott, még felvetted. Legalábbis a tanulmányi osztályon azt mondták, nem tévedésből van a neved a listán - magyarázom neki és meg sem remeg a hangom. Pont olyan, mint bármikor máskor ha csevegni kezdek. Mikre nem jó pár év a kamera mögött? Persze neki muszáj kisebb jelenetet rendeznie, csak az a szerencséje, hogy nem elég hangos ahhoz, hogy felhívja ránk a figyelmet. Lehunyom a szemem egy pillanatra, mert úgy érzem ha nem teszem valami más szörnyűség fog történni és az egyikünknek sem lenne jó.
- Másodszor, nem leszidni akarlak, figyelmeztetni. A végzős évfolyam gyakorlati értékelése is hozzám került. Ez azt jelenti, hogy a szakmai gyakorlatodról nekem jelentesz és hogy bármikor beugorhatok megnézni, mit csinálsz - magyarázom egyelőre nyugodtan, de valahol itt, kissé elszakad nálam is a cérna, s a folytatásban, már még mindig nyugodtnak látszom, valószínűleg észreveszi, hogy a szavai igenis hatással voltak rám, mert több indulat bújik a hangomban, mint szeretném - Úgyhogy leszel szíves nem sértődött kisfiúként viselkedni és elviselni, akkor is ha nem tetszik.
Felhúzom a szemöldököm, hogy értett-e. Nem, egyáltalán nem ilyen reakciót vártam tőle, és nem is azt, hogy a nyakamba ugrik, de akkor is valami mást. Remélem azért még nem menthetetlen az, ami köztünk volt. Vagy legalább nem utálat lesz a vége részéről. Mert az igazság az, hogy komolyan azt hittem, jobb neki, ha nem vagyok itt, ha nem vonom el a figyelmét, ha nem pletykálnak rólunk. De ezek szerint ő nem így látja... Észre sem veszem, de idegességemben beharapom a számat.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 14:46

Már most kezd betelni a pohár és mi lesz még később, ha tovább beszélgetünk. Tényleg azt hiszi, hogy eltűröm azt, hogy így beszéljen velem, azért mert a tanárom és mert bevallottam neki, hogy szerelmes vagyok? Nem tartom korrektnek a döntését, és az, amit mond tényleg kiveri a biztosítékot. Felé fordulok, és még mindig normál hangnemben beszélek, nem hangoskodok, hiszen ez rajtunk kívül senkire sem tartozik.
- Kémkedsz utánam? Mellesleg, ha jobban utána jártál volna, amíg helyettesítettek téged, kiválóan teljesítettem a tárgyat és díjat is kaptam. Szóval azt hiszem, megtehetem, hogy nem megyek be egy nyamvadt órára! - Mindvégig a szemeibe néztem és úgy "vágtam" hozzá a szavakat, mert szerintem ha valóban érdekelné, hogy mi volt velem, akkor ezt is tudná és nem csak az órarendem. De, ha nagyon akarja, akkor le is adhatom az óráját. Nem vagyok köteles a szabadidőmből elvenni, hogy bejárjak az órákra.
- Oh, most már fenyegetsz is? Buktass meg, ha annyira akarsz, nem érdekel! - Rántom meg a vállaimat, mert nagyon rosszul teszi, hogy azt hiszi érdekel. Pedig a szívem mélyén tényleg érdekel, hiszen eddig minden tárgyamból jeles voltam és most, hogy viszonyom is volt vele, szerintem többet is megenged magának. Valóban nem kellett volna belekeverednem egy kapcsolatba, mert így a jegyeimet is megváltoztathatja, ha épp nem tetszik, ahogy ránézek.
- Mit vártál tőlem, hogy a nyakadba ugrok? Remélem ezt te sem gondoltad komolyan! - Igazából még mindig nem tudom, hogy mit vár tőlem. Haragszok rá, csalódott vagyok és bánt ez az egész helyzet. Én szerettem... Szeretem még mindig, de hiába beszéltem neki, a karrierje mindig is fontosabb lesz bárkinél is.
- Elviselem, de ha ezzel akarsz megfogni, akkor rosszul teszed. - Ellenállok neki, maximum átiratkozok egy másik egyetemre vagy másik szakra. Nagyon érdekel engem ez a szakma, de ha csak azért buktatna meg, mert fél éves távolléte után nem tudok ehhez jóképet vágni, akkor tegye.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Elaine S. PatrickOktató
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 15:13

Megforgatom a szemeimet. Nem vette még észre, hogy mennyire alapos tudok lenni bizonyos dolgokban. Mindegy. Azért még mindig igyekszem türelmesen válaszolni.
- Tökéletesen tisztában vagyok az eredményeiddel. Pont ezért nem gondolom, hogy megengedheted magadnak. Mellesleg nem érdekel, hogy egy másik tanár mit csinált és hogyan csinálta. Az én elvárásaim változatlanok, veled és mindenki mással szemben is - sosem kivételeztem vele, még csak szigorúbb sem voltam, mint másokkal. De a hiányzásokat komolyan vettem, ezt ő is tudja. Emellett persze karrierista is vagyok, ezt elismerem, emiatt pedig nem értem, hogy valaki, aki olyan tehetséges és ügyes, miért hiszi, hogy kihagyhat egyetlen percet is, ami még jobbá teheti? Ez csak nekem logikátlan? És még a nőket tartják bonyolultnak.
- Nem áll szándékomban megbuktatni a legjobb diákomat - nézek rá nagyon is komolyan, miközben kiegyenesedem és a szemeibe nézek én is, remélem érzi, hogy nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Hogy ha nem is mondtam gyakran, attól még figyeltem rá, és igenis fontos volt, fontos most is. - és nem is fenyegetőzöm. Egyszerűen nem szeretném, ha befolyásolna a személyem bármiben is. Már pedig a jelenlegi viselkedésed arra enged következtetni, hogy ez nem fog menni.
Lehajtom a fejem egy pillanatra, összeszedem magam, aztán felelek csak a szavaira.
- Nem vártam ilyesmit, de reméltem, hogy nem egy sértődött óvodással kell majd beszélnem. Hogy felnőtt módjára viselkedsz majd, merthogy elvileg már az vagy. Tévedtem. Ennyi - veszek egy levegőt, de mielőtt közbe szólhatna még hozzáfűzöm - Ennél sokkal jobb módszereim vannak David, tudhatnád! Most viszont,... Órám lesz.
Biccentek felé, aztán sarkon fordulok és az irodám felé veszem az irányt, hogy valamit a falhoz csaphassak, összetörhessek, különben előfordulhat, hogy az elsőévesek zárt helyivel indítanak a félév első óráján. Az pedig lássuk be, még tőlem is kegyetlen lenne.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 15:31

Lehet ezt a beszélgetést nem most kellett volna megejtenünk, vagy esetleg nem is kellett volna találkoznunk az órán kívül. Még az a szerencse, hogy csak lézengenek a diákok a folyosón és fel sem tűnik senkinek se, hogy épp miről beszélgetünk, ami csak jó.
- Mert te ezt hiszed. Én nem leszek annyira karrierista, mint te, hogy mindenkit elmarjak magam mellől. - És ezt pont arra értem, hogy nem fogok minden óráján részt venni. Akarok csajozni, vissza akarok térni a régi életemhez, de elég nehéz lesz most így.
- A legjobb diákod... Ja, persze. - Morgom magam előtt, mert nem hiszem, hogy én az lennék neki. Szimplán csak azért mondja, hogy megnyerjen és istenítsem, de ez már nem fog menni. Rettentő fájdalmat érzek még most is, hogy itt beszél velem, azok után ami történt köztünk.
- Miért hiszed azt, hogy körülötted forog a világ? Ugyanúgy teljesítek az órán, akár te tartod, akár más. - Rántom meg a vállaimat, mert nem befolyásol a személyisége. Régen még igen, de most már ahogy kezdem túl tenni magam rajta, úgy könnyebb lesz felül kerekednem ezen. Bár most érzelmileg rendesen össze vagyok zavarodva, mert azt hittem, hogy a diploma osztóig vissza se jön. Bevallom lehet jobb lett volna. Épp megszólalnék, amikor faképnél hagy megint. Idegességembe bevágom a szekrény ajtóm, aminek a hangja végig fut a folyosón. Ideges vagyok, dühös és most nem érdekel semmi, utána megyek és benyitok az irodájába, magam mögött becsapva az ajtót és mielőtt le tudna szidni, egyből szavakkal neki támadok.
- Azt hiszed ezzel el van minden intézve? - Utalok a folyosón lévő beszélgetésünkre, hogy csak így ott hagyott, de meg sem várom a válaszát, már mondom is tovább.
- De ha már itt tartunk, én meg azt hittem, hogy fontos vagyok neked annyira, hogy ne menj el. Tévedtem... Szerintem most kvittek vagyunk. - Fordulok meg, hogy kimenjek, így kezemet a kilincsre teszem, mikor újból felé nézek.
- Mellesleg meg fogalmad sincs, hogy min mentem keresztül. Szerelmet vallottam neked, te meg csak játszadoztál velem. Igazából nem is tudom mire gondoltam, hogy majd egy kicsit is jobban fog érdekelni, hogy mi van velem. Úgy látszik neked a szeretlek szó semmit sem jelent, mert abból nincs pénz és hírnév... És akár érdekel, akár nem, csalódtam benned. Egy világ dőlt össze bennem, mert azt hittem, hogy a hírnév nem fog megváltoztatni egy olyan intelligens nőt, mint amilyen te vagy. Duplán tévedtem. - Fejtem ki a véleményemet elég hosszan, mert mind bánt és még többet is mondanék neki, hogy mi minden fájt és bántott, míg nem volt itt és ki tudja, hogy kivel töltötte az estéit. Beleőrülök a féltékenységbe, talán tényleg jobb lett volna, ha nem jön vissza.
- Az órán találkozunk! - Végül hűvösen ennyit válaszolok és, ha hagyja akkor kimegyek az irodájából. Szerintem mindent megbeszéltünk, nem mintha túl sok minden lett volna. Nem tudom, hogy most mit csináljak, teljesen összezavart.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Elaine S. PatrickOktató
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 16:08

Ah, annyira gyerek. Ez nem is karrierizmus. Mármint igen én az vagyok, de ezt tudta akkor is amikor belém szeretett. Tudta! Akkor meg ne vágja a fejemhez, mintha bűn lenne. Nem tudom én sem, hogy mikor lettem az. Hosszú évekig minden az ölembe hullot, úgy, ahogy ő is, közben meg valahol kialakult ez, talán mert nem bízom benne, hogy tényleg bármi az enyém lehet. Talán még David sem. Hirtelen nem is tudok mit mondani, épp csak nem tátogok. Jobbnak tűnik ezt itt és most befejezni - örökre? - és visszavonulni. Méltóságteljesen, mintha sosem történt volna ez meg. Persze csak addig, amíg beérek az irodámba. Ott ugyanis a teás pohár - igaz csak papír, de még van benne - őrült sebességel csapódik a falnak, hogy aztán összerezzenjek, ahogy kinyílik mögöttem az ajtó és ijdeten nézzek Davidre, aki most kissé ijesztő, mégis megugraszt valamit a gyomromban. Némán pislogok rá, meg is feledkezve az irodám falán lefolyó teáról. Hallgatom a monológot, beharapok a számba, többször is meg akarom állítani, ellenkezni, de nincs rá lehetőségem annyira mondja, pedig téved. Nem, nem velem kapcsolatban, de persze értem ha csalódott. Hallgatok hát, amíg be nem fejezi, mielőtt azonban kilép, megszólalok.
- Valóban tévedsz. De nem azokban, amiket felsoroltál - lehunyom a szemem, nyelek egy nagyot, aztán mondom ki - Kaptam egy figyelmeztetést. A rektortól. A pletykák miatt.
Kínos vagy sem, de igaz. Persze nem volt kikötve, hogy Párizsig menjek, de mégis hogy vette volna ki magát, hogy nem vagyok fél-egy évig az egyetemen, miközben mindenki tudja, hogy itt élek LA-ben? Ugye, hogy sehogy? Párizs kapóra jött. A rektor is megnyugodott, így visszajöhettem.
- Ha maradtam volna, neked kell menned, ezt pedig nem szerettem volna. Ennyire egyszerű David.
A többit hagyom, hogy végig gondolja. Persze, az én karrieremnek is szörnyen rossz lett volna egy botrány, az egyetemet is lehúzta volna. Ezért akarták csendben csinálni. Engem nem akartak végleg elküldeni. Davidet tették volna ki. Az élet kegyetlen. A jelenlegi akció pedig csak rásegít, hogy ez újrainduljon. De félévet könnyedén el lehet tusolni.
Felkapom a jegyzeteimet. Tavalyiak, de jók lesznek a mai órára. Ha még nem ment volna ki, akkor most mellé lépek és még egyszer rápillantok - Sajnálom, ha csalódtál. De nem szállt a fejembe a hírnév és nem a pénz miatt csinálom, amit. Hanem mert élvezem. Élvezd te is. Akkor még jobb is leszel, mint én.
Rámosolygok, aztán lenyomom a kilincset, az ő kezével együtt, vagy anélkül. Majd gondtalannak tetetve magam belépek a terembe és a legszebb mosollyommal köszöntöm az elsősöket, akiket még sosem láttam.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 18:25

Utálom mikor így itt hagynak, és ezt Elaine pontosan tudja. Számtalanszor akartam bármit mondani a vita elkerülése végett, mindig ott hagyott. Akkor jobb is volt, de most nem hagyom annyiban. Mikor benyitok érdekes jelenetet kapok el, de nem teszem szóvá. Nem tudom, hogy miért vágta a teát a falhoz, de most nem is ezen van a hangsúly. Azt mondja burkoltan, hogy igazam van, de azt már tényleg gúnyos mosollyal fogadom, amit utána mond.
- És gondolom a rektor mondta, hogy egészen Franciaországig menekülj. Ne ámíts már ezzel a baromsággal! - Már unalmas, meg is forgatom a szemeimet, de nem hiszem el. Szerintem, ha azt mondta volna, hogy hazamegy, fel sem tűnt volna senkinek, hogy még mindig itthon van. Úgy is meg lehetett volna oldani, ha annyira akarja, de nem akarta.
- Ugyan miért kellett volna mennem? Hol volt a bizonyíték? Üres szavak, pletykák... Rágalmazás, csak azért mert pár nyomorék unatkozik. - Most már tényleg kezd a pohár betelni, mert ezért fel is tudta volna jelenteni azt, aki ezzel dobálózik. Az egy dolog, hogy mi tudtuk, de akinek nem volt rá bizonyítéka, az elég szép összeget kellett volna fizetnie. Könnyebb volt elmenni. Már megyek az ajtóhoz, mikor mellettem terem. Kicsit ledöbbent az, amit mond.
- Élvezed?! Élvezed, hogy tönkre tehetsz? Hát, gratulálok! - Vetem oda, hangomban szánalmat lehet hallani, de folytatom tovább.
- De tudod, pont ez miatt szállt a fejedbe a hírnév. Mert bármire képes vagy azért, hogy a nézettséged megmaradjon. Nem számít, hogy kin kell átgázolnod. - A szemeibe mondom a véleményemet. Nem hiszem, hogy érdekelné őt, hiszen eddig sem érdekelte. Ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy igazat mondott, mikor azt mondta szeret. Szerintem neki csak egy szó, nem jelent semmit. És úgy gondolom, hogy nem is fog se megbékíteni, se visszaszerezni. Fogalmam sincs, hogy mi lenne a legjobb, csak azt, hogy most egyedül akarok lenni.
- És tarthatsz ez miatt óvodásnak, de igazam van! - Mondhat bármit, igazam van. Bármit meg lehet oldani, de a könnyebb és drasztikusabb megoldást választotta, ami nekem nagyon is fáj. Elveszem a kezem, mielőtt hozzáérne, majd utána én is kilépek az irodájából, de a másik irányba indulok el. El sem tudom hinni, hogy voltam annyira hülye, hogy hagytam, hogy egy nő megbolondítson.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Elaine S. PatrickOktató
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 19:12

Sóhajtok egyet. Miért is kéne bármit is értenie? Persze, hogy nem a rektor mondta. Egyszerűen csak jól akartam csinálni. Nem értem miért esik nehezére felfogni, hogy azt tettem, amit a legjobbnak láttam. Mindegy, én tudom, hogy jót tettem neki, és idővel talán majd ő is belátja. Sajnálatos, hogy akkor már valószínűleg nem leszek a közelében. De lehet csak én sajnálom, mert még mindig olyan hangot enged meg magának velem szemben, ami teljességgel elfogadhatatlan. A bizonyítékokról, amiket képeknek hívnak nem mondok semmit. Persze meg lehetett volna oldani, csakhogy a képeket névtelenül küldte valaki úgy pedig nem lehet lefizetni. Nem várom tőle, hogy ez a bonyolult rendszert átlássa. Ahogy azt sem, hogy lássa rajtam, mennyire fáj minden egyes szava. Most én is csalódok benne, és először érzem azt, hogy talán kicsit igaza van, de aztán lerázom magamról ezt az őrült gondolatot. Ott hagyom, mintha mi sem lenne természetesebb. Elvégre úgyis mindig ezt csinálom - szerinte - akkor meg miért ne tehetném most is, hogy órám lesz?

Az órámon igyekszem teljes valómban ott lenni, de időnként el-el kalandozom. A neveket még felírom magamnak, de amit mondanak magukról a céljaikról, az nem teljesen marad meg. Erre van nálam diktafon, amit titokban kapcsolok be a nadrágom zsebében, így majd később visszahallgathatom. Talán fel-fel tűnik egy-egy szemfülesebbnek, hogy nem róluk készítek jegyzetet, hogy máshol jár a fejem. Aztán persze ismeretetem a szabályokat, majd sok egyéni vagy épp csoportos feladatot adok nekik, a lényeg, hogy nyugodtan gondolkozhassam Daviden.
A mobilom csipogása térít észhez jelezve, vége az előadásomnak. Elköszönök, kiterelek mindenkit, aztán összeszedem a cuccaimat az irodámból és elvonszolom magam az autóig.
Először a kormányra hajtom a fejem, fáradtnak és kifacsartnak érzem magam, rettentően hosszúnak érzem a hazavezető utat. Aztán persze felegyenesedem és elindulok. Viszonylag lassan megyek, szokatlan még az autóm is. Párizsban másfajta kocsival közlekedtem és a fáradtság meg a zaklatott lelkiállapotom tesznek róla, hogy ne érezzem magam a legbiztosabbnak. Emellett még el is kalandoznak a gondolataim, így lehet az is, hogy nem veszem észre az út mentén dölöngélő alakot, csak amikor lelép elém, akkor viszont hirtelen taposok a fékre. Nekem zöldem van, az ő lámpája piros, már épp rákiabálbék, hogy figyeljen jobban, amikor felismerem ki az.
- David! - sikítok fel kétségbeesetten és, kipattanok az autóból, hogy megnézzem jól van-e. - Mi történt veled? Jól vagy? Nem sérültél meg? - kérdezem aggódva, és közben az arcára simítom a kezem a szemeimmel vizsgálom, hogy nincs-e baja. Nem ütöttem el, még a lábán áll, de az autókerék csikorgása biztosan megijesztette őt is. Megpróbálom az autóhoz terelni és beültetni, nem engedhetem, hogy így menjen... akárhova.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 19:39

A beszélgetés és találkozás után muszáj volt egy kicsit megnyugodnom, ezért a jó öreg barátomhoz fordultam a kocsmához, ahol tudtam inni. Ebben a helyben még nem csalódtam, így maradok. Leülök a pulthoz és egyből kikérek egy üveg whiskeyt. A zsebpénzemet hagyom ott, de erre az üvegre most nagyon is szükségem van. Félre is vonulok vele, meg egy pohárral az egyik boxba, ahol egyedül tudok lenni, nem vagyok szem előtt és kivételesen békén hagynak. Bár így sem sikerül, mert egy-két lány kiszúr, de valahogy nincs hozzájuk hangulatom. Leülnek mellém, szembe és faggatnak, közben még a poharamat is elveszik, hogy beleigyanak. Elképesztő, hogy most mennyire nem veszik észre, hogy tényleg egyedül akarok lenni az üvegemmel. Lényegében mindegy is. Nem érdekel az sem, hogy a mellettem ülő simogatja a hajamat, most nagyon is jól esik, de mivel nincs poharam, ezért megfogom az üveg nyakát, a számhoz emelem és beleiszok az üvegbe. Jó nagyokat kortyolok, mire elveszik tőlem. Fintorgok a végére, csak most jött meg a keserű, maró hatása. Elég volt, nem bírom tovább. Visszaveszem az üveget és elnézést kérve kivonulok a kocsmából. Jobb lesz, ha máshol iszom meg. Bár elég szépen fogy, nem akarom eldobni, hiszen ráment a pénzem. Emlékszem még pár hónappal ezelőtt Elaine szülinapjára ment el az egész, most meg egy üveg whiskeyre. És megint itt tartok a gondolataimban. Egy padot keresve, leülök és miközben iszok Elainen jár a fejem. Nehéz bevallanom, de rettentően hiányzik és örülök, hogy újra láthatom. Mikor eljutok az üveg aljára, úgy döntök most már haza kéne mennem. Elég hirtelen sikerült felállnom, mert forog a világ. Szédülök, úgy érzem magam, mint akit fejbe vágtak, és utána neki rohant a beton falnak. Majdnem átesek a kukán, de mit sem törődve, próbálom követni egyenesen a járdát. Épp azt látom, hogy elkanyarodott, így én is lelépek, mikor lefékeznek előttem. Ijedtemben a kezemet is felemelem, nem mintha bármit is tudnék tompítani az ütközésből. De aztán rájövök, hogy semmi bajom, én meg leengedem a karjaimat magam mellé. Ismerős hang és alak. De annyira kalimpál a szívem az előbbi miatt, hogy nem hallom a kérdéseit sem. Sőt semmit. Egyszer csak elsötétül minden, én meg összeesek. Fogalmam sincs, hogy hol fogok magamhoz térni, de most minden olyan békés.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Elaine S. PatrickOktató
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 20:10

- David! DAVID! - sikítom teljes kétségbeeséssel, ahogy össezcsuklik. Elesem én is, ahogy próbálom elkapni. De szerencsére a feje nem koppan a betonon, a térdét lehet beütötte, én az enyémet elég rendesen, de nem számít. Pofozgatom, simogatom, szólítgatom, de semmi. Könnyek csurognak végig az arcomon, egy pillanatig fogalmam sincs, mit kéne csinálni. Szétnézek, de persze ilyenkor sehol senki. Rájövök, hogy David most nem fog magához térni és nem állhatok az útközepén sem, így összeszedem magam, Davidet óvatosan a földrefektetem, amíg kinyitom a kocsi ajtaját, és benyomom a gombot, ami lenyitja a tetőt, így könnyebb lesz őt betennem. Aztán visszamegyek hozzá és némi gondolkodás, után szét teszem a lábait, közé guggolok, majd kis híán felröhögök, a helyzeten, de végül megfogom a kezeit a nyakamba húzom. Hátrafordulva adok egy puszit az arcára, bal kézzel a hajába túrok, aztán megpróbálok felállni. Nem mondom, hogy könnyű a fiú, én meg régen nem emelgettem borjakat, de az autóig csak elvonszolom. Így hogy nincs az útban a tető könnyedén beültetem. Becsukom az ajtót, beülök a vezető ülésre, aztán bekötöm őt majd magamat is és gyorsan haza hajtok. A gondolataim kicsit a helyükre kerülnek. Hihetetlen mód megnyugtat, hogy itt van, miközben majd megőrülök, hogy nem tudom mi baja. Persze részeg. De ki tudja nem lett-e más baja is?
A lakásom előtt leparkolok, előbb kinyitom az ajtókat, aztán megyek vissza Davidért, hogy felvonszoljam. A nappaliban fektetem le a kanapéra, a szobám reggel óta katasztrófasúlytotta övezet, csak magamat is összetörném, ha a bőröndjeimen megpróbálnám kettőnket átvonszolni. Leveszem a cipőit, hozok vizet, meg fájdalomcsillapítót leteszem az asztalra, ha felébredne. Majd a konyhába sietek, és megállapítom, hogy még mindig nem vásároltam be, így vacsorát sem tudok főzni. Rendelek hát aztán, David mellé telepedek, megpróbálom újra felébreszteni, de igazából fogalmam sincs, mit kéne vele csinálnom. Így végül a haját az arcát simogatom. Meg is csókolnám de az erős whiskey szag visszatart... Na meg nem biztos, hogy örülne neki. A délutáni után abszolút nem tudom.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 20:27

Süt a nap, de annyira, hogy hunyorgok. Meleg van, nagyon meleg. És, mintha itt még nem jártam volna. De valahogy annyira nyugtató hatása van ennek a szem ellátó zöld fűnek, kék égnek. Egyetlen egy felhő sincs az égen, és különös mód az állatok is nagyon közel merészkedtek hozzám. Azért kicsit megijedek, mikor farkas szemet nézek az egyik szarvassal, de valahogy jobban érdekel, hogy a mókus mit csinál a lábamnál. Képzelődök vagy tényleg a nadrágszáramat húzza, hogy adjak neki diót? Elhúzom a számat, mert hiába kutatok a zsebeimben, nincs semmi ehető.
- Sajnálom, de nincs nálam semmi. - Mondom szomorúan, hátha megérti az állat, de ebben nem reménykedek. Pár pillanattal később viszont eltűnik a lábamtól. Utána néznék, de fogalmam sincs, hogy merre ment. Csak akkor fagyok le és állok mereven, mikor a nyakamban érzem a büdös állati leheletet. Nyelek egyet és óvatosan nézek magam mögé, mikor kiderül, hogy mögöttem van a szarvas, akivel az imént néztem farkas szemet. Lassan lépdelek előre, még mindig a szemeit fürkészve, és azon ügyeskedve, hogy semmi hirtelen mozdulatot ne tegyek. Ami csak azért nem sikerül, mert a lábam elé nem figyelek, így egy faágba sikeresen belegabalyodok és olyan szépen zúgok el az állat előtt, ahogy kell. Felszisszenek, ahogy beütöm a térdeim, de sokkal jobban foglalkoztat, hogy most épp támadni akar-e a szarvas, vagy sem. A hátamra fordulok, mire egyre közelebb lépdel hozzám és a fejét is az arcomba nyomja. Büdös, rettentően büdös, nekem pedig hányingerem lesz tőle. A fejével kezdi el simogatni az arcomat, én pedig próbálok tőle megszabadulni. Még a kezemet is felemelem.
- Ne! Fúj, ne már! - Mondom miközben próbálok tőle megszabadulni, ahogy egyre jobban kúszok hátrafelé. Aztán egyik pillanatról a másikra eltűnik. Ijedten nézek fel, majd körbe és az idilli kép megszűnik...
Érzem, ahogy a hajamat és az arcomat simogatják, mire erőtlenül emelem fel a kezemet, hogy lelökjem magamról.
- Sarah, hagyj már békén! Nem megyek suliba. - Nyöszörgöm, alig érthető hangon, ahogy a nővéremhez beszélek. Alig bírom kinyitni a szemeimet, de amit foltokban látok, rájövök, hogy nem is a saját házamban vagyok, és nem a nővérem ül mellettem.
- Hol vagyok? - Nézek körbe, fogalmam sincs, hogy mi történt, csak azt tudom, hogy fáj a térdem, de abban biztos vagyok, hogy nem azért, mert az erdőben egy szarvas elől próbáltam kitérni. Fogom a fejemet, nagyon fáj már most, bár zavar, hogy nem emlékszek semmire.
- Mi történt? - Hagyja el ajkaimat a következő kérdés, mert tudni akarom, hogy mi történt velem. Nem emlékszek semmire, bár annyi meg van, hogy a kocsmában ülök és iszok, de most láthatóan máshol vagyok.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Elaine S. PatrickOktató
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 20:51

Butaságokat beszél, én meg egy ronggyal borogatom az arcát, bár nem tudom ez segít-e bármit is, aztán abbamarad a motyogása, a mocorgása és már csak simogatom az arcát, amíg nem kezd magához térni. Akkor persze elkapom a kezem. Sarah? Ki az a Sarah? És miért is ébresztgetné ő Davidet? Megvillan a szemem, de csak egy pillanatra, felállok teszek pár lépést tőle, így mire kinyitja a szemeit már nem vagyok a látókörében. Beharapom a szám, a hajamba túrok, úgy figyelem és azon agyalok, mit fogok neki mondani. Eddig egyszerű volt, de most nem értem, miért nem gondoltam erre korábban. Valószínűleg mert fáradt vagyok, és most hogy magához tért egyre inkább érzem ezt. Mondhatni ólom súllyal nehezedik rám, de azért válaszolok neki.
- Azt én is szeretném tudni, hogy mi történt. Szerencséd, hogy jók a reflexeim, és megálltam időben, így gondolom csak a sokk miatt ájultál el. Vagy az alkohol miatt... - most lépek közelebb hozzá, felemelm a pohár vizet az asztalról meg a fájdalom csillapítót és odanyújtom neki - Tessék. Ez biztos jól jön.
Nézek rá, és nem zavar, ha látja, hogy sírtam, mert a fenébe is a frászt hozta rám, és beleőrültem volna, ha baja esik. Mostanra biztos vagyok benne, hogy nincs komoly baja, de azért nem engedném el. Sőt, reggelig biztos marad. Legalábbis ha végre tud megfelelően viselkedni, mert jelenleg nem lennék képes vitatkozni vele. Valószínűleg ráhagynék mindent, hogy igaza van, még azt is, amiben nincs igaza, csakhogy aludhassak. De azért még megszólalok.
- Keresek neked egy törölközőt, biztos jól esne egy zuhany... - nekem is jól esne. Vele meg még jobban. De ezt nem kötöm az orrára. Inkább elindulok a szobám felé, ahol az ajtót kinyitva ismét ledöbbenek, a kupin. Inkább becsukom, és visszamegyek hozzá.
- Rendeltem olaszt. Valószínűleg meg kell melegíteni. De ha esetleg éhes vagy, ne fogd vissza magad - igaz kétlem, hogy enne. Ha olyan részeg, mint amilyennek gondolom, örülhetek ha nem jön kibelőle a gyomrának a tartalma. Törölköző.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 21:35

Azt se tudom, hogy hol vagyok, így mikor magamhoz térek, akkor kezd tudatosulni bennem, hogy valaki simogat és szerintem a nővérem akar felkelteni, mert iskola idő van. El is hessegetem, és úgy tűnik, hogy sikerül, mert abbamarad, sőt érzem, hogy már nem ül mellettem senki. De még így is meg tudom állapítani, hogy nem otthon vagyok, de azt már nem, hogy hova kerültem. Túl rég jártam ebben a házban, hogy elsőre felismerjem.
- Pechedre nem bírtál megölni. - Felülök, de fogom a fejemet, mert nagyon fáj. Egyszerűen széthasad és forog velem minden. Amit felém nyújt, felnézek rá, de meg tudom állapítani, hogy sírt. Vajon miért? Elveszem tőle a poharat és a gyógyszert, majd beveszem. Nagyokat kortyolok a pohárból, teljesen ki vagyok száradva, így az egészet egy huzatra megiszom.
- Miért sírtál? - Kérdezem, amikor leteszem a poharat az asztalra. Tudni akarom, hogy mi történt, elvégre élek és ahogy megállapította magáról, jók a reflexei, tehát nem hibás ebben.
- Nem kell! Haza megyek. - Már épp állnék fel, de olyan szinten rogyok is össze felszisszenve. A térdemhez kapok, így dőlök el a kanapén.
- Azt mondtad nem ütöttél el. - Nyavalygok, mert nagyon fáj, biztos hogy szerencsétlenül nézhetek ki, de akkor sem bírok felállni. Legalábbis most elsőre nem sikerült, de nem biztos, hogy megszeretném még egyszer próbálni, mert éles fájdalom szaladt belé és nem akarom ezt még egyszer érezni.
- Nem vagyok éhes. - Elfintorgok, ahogy a kajára gondolok. Egy falat nem menne le a torkomon. Túl sokat ittam, de szerencsémre az ájulás következtében, mintha kicsit józanodtam volna. Felülök újból és a térdeimet kezdem el simogatni. Azaz álom lehet mégsem volt annyira álom.
- De még egy pohár vizet elfogadnék! - Nézek rá nagy szemekkel, hogy azért szomjas vagyok, ha már nem vagyok éhes és nem igazán szeretnék itt maradni. Bár felállni nem tudok, így remélem, hogy megkönyörül rajtam és nem hagyja, hogy kiszáradjak.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Elaine S. PatrickOktató
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 22:00

Lesápadok a kijelentésére. Nem tudtam megölni? Te jó ég?! Ennyire hülye, vagy mégis beütötte a fejét? Miért akarnám megölni? Halálra rémített így is, nem kéne rátennie még egy lapáttal. Inkább oda adom neki a vizet meg a gyógyszert és már mennék is, de a kérdése megállít. Nagyokat pislogok, csak ezután jövök rá, hogy végig mellette voltam, csak akkor álltam fel, amikor a kaját hozták meg és hogy akkor nem tűnt fel, milyen furán néz rám a srác, de valószínűleg elmosódott a reggel sebtében felvitt sminkem, talán pufik is a szemeim.
- Csak... megijedtem - mondom lassan, és nem fűzöm hozzá, hogy mert azt hittem elveszítem, mert hiába láttam, hogy nincs baja, az, hogy nem tért magához egy ponton aggasztóvá vált, aztán persze megnyugodtam, de nem volt időm magammal foglalkozni. Irónikus, hiszen szerinte én csak magammal foglalkozom. Kimennék, de visszaránt az ahogy visszaesik a kanapéra, beharapom a számat, utána szólalok meg csak.
- Nem ütöttelek el, de ahogy elájultál, beüthetted... - bűnbánóan pillantok rá, bár nem sokat tehettem az ügyben. Az én farmerom is kilyukadt, ahogy összeestünk, le is horzsoltam a lábam, de nem igazán foglalkoztam ezzel sem. Igazán fel sem tűnt, még most sem érzem.
- Hozok rá borogatást... - motyogogom és elindulok végre ha nem a zuhanyhoz a térdéhez lesz jó a törölköző, de közben meg eszembe jut az ennivaló. Hiába sejtem, hogy nem kér, valahogy kell, hogy beszéljek, hogy beszéljen hozzám.
- Víz. Persze. Máris - mondom kissé gépiesen, aztán visszamegyek a pohárért felveszem és a konyhába sietek. Engedek vizet, de előbb én hajtom fel aztán újratöltöm. Sóhajtok egyet, mert remegek és nem teljesen tudom miért. De mire tele lesz a pohár sikerül leküzdeni a dolgot, így David ezt már nem láthatja. Odaadom neki a vizet, majd megint magára hagyom, hogy törölközőt keressek, meg egy lavórt, amibe vizet engedek.
- Vedd le a nadrágod! - kiabálok be neki, bízva benne, hogy most nem kezd hőskdöni. Előbb kellett volna észrevennem, hogy nem az igazi a lába. Annyira buta vagyok!
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 22:36

Igazából haza is vihetett volna, akkor még nem kell magam haza vonszolni. Pedig most olyan szívesen eldőlnék és aludnék vagy tudja fene. A lényeg, hogy puhán legyek, a saját otthonomban. Már annyira idegen nekem ez a hely.
- Most az egyszer ne hazudj! - Nézek fel rá, bátor kijelentés ez tőlem. Azt akarom, hogy most az egyszer nyíltan elmondja, hogy miért sírt. Tudni akarom. Persze elhiszem, hogy részben az ijedtségtől is, de szerintem más oka is van. És mindez visszavezethető az egyetemi összefutásunkhoz. Hiába akarok most elmenni, nem tudok. Azt hittem, hogy tényleg nem ütött el, de valahogy a térdembe benyilalló fájdalom nem ezt sugallja.
- Az fura. A fejemet nem? - Ráncolom össze a homlokomat, tudtommal, ha valaki elájul, akkor elsősorban a fejét veri be. Bár még sosem ájultam el, nekem ez az első, valami borzalmas volt nem tudni magamról. Lehet jobb lenne, ha megvárnám míg a fájdalomcsillapító hatna és utána próbálnék elindulni.
- Köszi. - Mosolygok rá, talán most először mióta találkoztunk. Meg is iszom megint a tartalmát, az alkohol és ez az egész nagyon is kiszárított. Jól esik most, hogy ihatok. Azért érdekeset hallok tőle, de persze nincs szégyellnivalóm, hiszen a méreteimmel tisztában van, mert láttuk már egy párszor egymást meztelenül. Kicsit húzom-vonom a számat, majd kigombolom, lehúzom a sliccet, majd felemelve a csípőm lehúzom magamról, mindvégig a kanapén feküdve. Elég ronda, egy kicsit talán fel is van duzzadva.
- Honnan estem el, 3 emelet magasból? - Teszem fel a nagy költői kérdést, mikor visszaér. Nem így néz ki, mint aki akkor szerzi, mikor összeesik az utcán. Csúnya, fáj, lüktet, kék-zöld és tele van horzsolással.
- Te... Te megsérültél? Jól vagy? - Fordítom felé a fejemet, mert igazából nem is foglalkoztam még vele, csak magammal, ami nem szép tőlem. Hangom sokkal nyugodtabb, mint a mai nap eddig valaha is volt.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Elaine S. PatrickOktató
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 23:01

Lehunyom a szemem, magamban átkozódom, aztán mélyen a szemébe nézek. Kezd kicsit elegem lenni ebből a játékból, hogy ő jobban tudja, mi miért történt, vagy hogy mit miért mondok.
- Nem hazudok. Ha arra vagy kíváncsi, hogy miért ijedtem meg akkor azt kérdezd. A jó kérdés a siker a kulcsa - nem, nem kéne neki most órát tartanom. De közben rettentően zavar, hogy csak a saját elméleteit gyártja engem meg nem hajlandó meghallgatni - Nem akarok most erről beszélni - fűzöm még hozzá, kissé durcásan. Aztán elmagyrázom neki, hogy mi történt.
- Nem. Én... - beharapom a szám, aztán folytatom - megpróbáltalak elkapni... A térded gondolom akkor ütötted be, őszintén szólva enyhén sokkos állapotban voltam, nem ugrálnak részeg emberek a kocsim elé mindennap - kicsit talán sértett a hangom, de ez csak az idgesség miatt van. Mostanra belefáradtam, hogy elrejtesem az érzéseimet. Még ha próbálkozom is már egyáltalán nem megy olyan jól. A térde még előtte is megsérülhetett, nem tudhatom, hogy mit csinált, mielőtt elém lépett. Én igazán megtettem minden tőlem telhetőt. Például betettem a kocsiba és elhoztam. Most meg próbálom ellátni. Hozok neki egy újabb pohár vizet, aztán keresek egy törölközőt. A fürdőszobában meleg vizet engedek egy lavórba, azokkal együtt térek vissza hozzá. Eddigre szerencsére leveszi a nadrágját és a térde... nos az valóban nem szép.
- Azt hiszem, eleshettél párszor, mielőtt találkoztunk - mondom nagyokat pislogva, aztán lepakolok mellé. - Semmi bajom - vágom rá gondolkodás nélkül, aztán mellékuporodom, a vízbe mártom a törölközőt kifacsarom és letörlöm a lábát.
- Nem emlékszel mi történt? Lehet be kéne vigyelek egy kórházba... - mondom aggódva, ahogy óvatosan próbálom borogatni a lábát. Nem szeretnék neki több fájdalmat okozni. Tényleg nem.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 23:19

Gondoltam, hogy nem fogja ezt elmondani. Akkor sem hagyom annyiban a dolgot, így újból megkérdezem.
- Én arra vagyok kíváncsi, hogy miért sírtál. Szemmel látható, hogy nem csak az ijedtségtől. - Kerek-perec megmondom neki a szemébe, hiszen azt hiszem ezt várja most tőlem. De akkor megkaphatja, én sosem akartam mozaikban beszélgetni. Tudni akarom, hogy érez-e irántam valamit, hogy egy kicsit megbizonyosodjak erről. Mert eddig nem azt mutatta, mint aki baromira szerelmes volt. Gondoltam, hogy nem akar erről beszélni, mert már túl nyilvánvaló és szerintem ezzel "fel is adná" magát.
- Engem meg nem ütnek el mindennap. - Ha már sértetten válaszol, akkor én meg gúnyosan. Tudom, hogy nem elütött, de hajszálon múlt és megtörténhetett volna. Amíg el megy, addig leveszem a nadrágomat. Bár nem tudom miért, de rám tőrt valami rossz érzés. Feszélyezve érzem magam, elvégre mégis csak a volt barátnőm. Igaz, hogy nem mondtuk ki végleg a szakítást, de szerintem ez magától értetődő.
- Arra emlékszem, hogy egy kukába felbotlottam. Vagy csak átestem rajta? Fene tudja. - Hangosan gondolkozok, valami volt a kukával. És mielőtt rögeszmémmé válna, inkább megrántom a vállaimat és tovább lépek rajta. Tök normálisan megkérdezem, hogy baja esett-e, elvégre ahogy elmesélte elkapott, csak mégsem. Meg is sérülhetett, de nem kapok rá semmi választ, csak két szót. Azért ez bánt. De nem tudok vele foglalkozni, mert iszonyúan csíp a víz és baromira lüktetni kezd a térdem. Így ezzel egy időben nemhogy felszisszenek, de el is tolom a kezét.
- Áú! - Nem tudom megmozdítani őket, rettentően fájnak, talán a pihenés kell nekik. Az biztos, hogy most még nem biztos, hogy sikerül kitisztítania a sebeim.
- NE! - Kiabálok rá, aztán elkerekednek a szemeim, hogy talán ezt nem így kellett volna. - Izé... Nem kell, tényleg. Jól vagyok! - Kicsit visszafogottabb a hangom. Még csak az kéne, hogy anyuék ezt meg tudják. Az biztos, hogy egy életre szobafogságot kapnék, az pedig nem lenne jó. Ráadásul apámtól akkora pofont is az ivás miatt, hogy a fejem lerepülne.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Elaine S. PatrickOktató
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 23:45

Eltátom a számat és a fejemet rázom. Nem hiszem el, hogy nem érti! Nem hiszem el. Ki kéne raknom és nem foglalkozni vele. Elvégre ő úgyis mindent jobban tud nálam.
- Jó, akkor nem csak az ijedtségtől. Tök mindegy mit mondok nem? Te úgyis jobban tudsz mindent! Mert a világ körülttem forog, de te ezt is jobban tudod, mert neked fáj valami. Mintha másoknak olyan rohadtul jó lenne minden! - fakadok ki és kifejezetten örülök, hogy kimehetek a szobából egy pillanatra.
- Nem. Ütöttelek. El - mondom el megint lassan. Aztán magára hagyom újra és ismét a sírás kerülget. Fáradt vagyok és nem akarok vele vitatkozni. Annyival egyszerűbb lenne, ha csak kicsit is értene, ha nem akarná bebizonyítani, hogy igaza van, amikor fogalma sincs mi is történik valójában. Mégis igyekszem megnyugodni, és normális, érett felnőttként viselkedni. Mert bár sokszor nem tűnök annak, tudom, hogy most ez a helyes.
- Akkor valószínűleg egy része akkor történt... - szerintem egyébként eltúlozza. Bár emlékszem, korábban is nagyon lányosan nyavajgott. A dolog majdnem meg is mosolyogtat. De az aggodlalom miatt, inkább kórházba vinném, ahogy lekiabál az viszont már igazán több a soknál.
- Akkor csináld magad! - hozzá vágom a törlközőt, és kimegyek a szobából. A poharat magammal viszem, újra teletöltöm, majd visszaviszem neki. Behozok még egy takarót, ha esetleg fázna az éjszaka hátralevő részében be tudja magát takarni, aztán elköszönök tőle.
- Jó éjt! - kisétálok a szobából a fürdőbe megyek, hogy még letusoljak, mert bár nagyon hívogat az ágy, semmi kedvem ilyen nyúzottan belebújni. Csak amikor a farmeromat húzom le, akkor ahogy az anyag végig súrolja a korábban sérült felületet, akkor érzem, hogy fáj, ráadásul újra vérezni kezd.
- Áu! - kiáltok fel fájdalmasan, majd bugyiban és melltartóban vérző lábbal megyek vissza Davidhez, hogy a törölközőt, amivel az ő sebét akartam rendbe tenni, most a saját lábamra használjam. Nem tudom miért nem a fürdőszobában teszem ezt. A gondolkozás már túl fárasztó.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyHétf. Feb. 16 2015, 23:59

Túlságosan feszültek vagyunk, vagy csak én, de én akkor sem vagyok biztos, hogy azért van, mert megijedt. Nem tudom egyszerűen kiszedni belőle.
- Csak, hogy te soha se mondtál semmit nyíltan! Állandóan burkolt célzásokat teszel, mintha nekem ezekből tudnom kéne! - Mondom én is, és szerintem ez már nem jó kettőnk közt. Azzal rontottuk el, hogy találkoztunk a folyosón. Pedig lehet, hogy nyugodtabb lenne a köztünk lévő légkör, hogyha csak órákon találkozunk kezdetekben. Sóhajtok egyet és megforgatom a szemeimet, mert persze tudom, hogy nem ütött el, de attól még elájultam. Nem is veszekszek vele, tök felesleges. Bólintok egyet, ebben igazat adok neki, bár akkor még nem éreztem. Végül is most már teljesen mindegy, a lényeg, hogy most fáj és most látni mi van a térdemmel. Azért kicsit meglep és el is húzom a fejem, mikor hozzám vágja a törülközőt. Nem is értem, hogy mi ütött belé, mert régebben nem csinálta ezt. Azt sem értem, hogy miért ilyen durva most, fáj a térdem és még a hülye takarót is így teszi ide. Elhúzom a számat, mert nem gondoltam volna, hogy így itt hagy. Ennek semmi értelme. Ezért fogom óvatosan visszaveszem a nadrágom, majd felülök a kanapén. Felállok, de vissza is ülök. Végül fogaimat összeszorítva felállok, és bicegve, fájdalmas arccal mászok el a szoba ajtajáig, de ekkor robban ki szinte a fürdőszoba ajtó. Én pedig a vérző lábára pillantok.
- Mi történt? - Fordulok vissza, de támasztom az ajtó félfát, mert ez az egy biztos, ami most tart engem. Elég csúnya neki is, vagy csak ilyen félhomályban tűnik annak.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Elaine S. PatrickOktató
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyKedd Feb. 17 2015, 08:15

- Mert tudnod kéne! - vágom rá, bár jelenleg fogalma sincs mit kéne tudnia. Reggel például tudnia kellett volna, hogy miért hiányzott az órámról, hogy komolyan gondolom, hogy a legjobb (volt) az évfolyamon. De nem tud soha semmit. Még azt sem, amit direktbe mondok neki. Magára hagyom de mindig visszatérek hozzá. Csak akkor lesz elegem, amikor azt sem engedi, hogy a sebét kitisztítsam. Tudhatná, hogy picit fáj, meg kellemetlen de utána jobb lesz. De ebben is olyan óvodás, én meg komolyan nem tudom hirtelen, hogy is eszek rajta ennyire. De csakhogy érezze a törődést kap még vizet meg takarót, megfordul a fejemben, hogy teszek egy párnát a lába alá, de a végén még jobban fájna neki, azt meg ugye nem szeretném, így minden dolgom végeztével a fürdőszoba felé veszem az irányt, hogy végre letusoljak. Ekkor veszem csak észre, hogy én is lehorzsotlam a térdem, és a farmerom bizony jól rászáradt a sebes lábamra. Furcsa, hogy ez eddig nem tűnt fel, most persze megint megered a vér a térdemen. Nem lehet nagy, de most fáj. Nem vészesen, mégis bosszant. Visszasietek hát a nappaliba, ahol ott a lavór víz meg a törölköző, hogy letisztítsam. Az ajtónál viszont megakadok. A kérdésére vállat vonok.
- Gondolom beütöttem, amikor elájultál. Nem emlékszem - mondom csak úgy mellékesen majd hozzáfűzöm - neked nem kéne ácsorognod.
Fogalmam sincs hova indult, de jó lenne ha sűrgősen leülne. Én is ezt teszem mielőtt a padlószőnygem bánja, nincs kedvem még vért is sikálni. A törölközővel letörlöm a vért a lábamról, aztán felhúzom a kanapéra, kicsit sziszegve, de továbbra is törölgetve, majd megállapítom, hogy volt már rosszabb is, és talán néhány nap múlva már szoknyát is vehetek újra, addig viszont ez elmarad. Remélem David, visszaül magától. Ha nem én cipelem el a kanapéra és szükség esetén oda is kötözöm.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyKedd Feb. 17 2015, 09:50

Inkább nem is vitatkozok vele, mert szerintem nem kéne nekem mindent tudni. Sőt utálom, ha burkoltan célozgatnak, mert akkor egyáltalán nem bátor az, akivel beszélgetek. Kerülgetni a forró kását könnyebb, mint a szemébe mondani az igazat. Egész végig ezen gondolkozok, miután ott hagy, bár nem tehetek róla, hogy fáj, lüktet és majd bepisilek ettől. Érzékeny terület, még nem törtem össze ennyire magam. De az jobban fáj, hogy hozzám vág szinte mindent és ott hagy. Sóhajtok egyet és szerintem pont, hogy itt kéne pontot tenni ennek az egész végére. Ezért kezdem el visszavenni a nadrágom, és bármennyire is nehéz ráállok a lábamra. Ennyi idő alatt, bicegve, sántítva csak a szoba ajtóig jutok el, mikor újból visszatér. Igazából úgy akartam elmenni, hogy már ne találkozzunk, mert jobb lesz mindkettőnknek, de a fájdalom miatt nem jutottam messzire.
- Sajnálom. - Nézek rá, mert egy kicsit úgy hangzott, mintha ez az egész az én hibám lenne. Nem én akartam, hogy elkapjon, hogy idehozzon, hogy tovább folytassuk a veszekedést. Most szabadulni akarok, így az ablakra pillantok, miután bocsánatot kértem tőle.
- Haza akartam menni! - Árulom el, hogy mire készültem, hogy miért is ácsorgok itt, de továbbra is az ablakot figyelem. Nem akarok most a szemeibe nézni, ezt sem mondom haragosan. Igazából fogalmam sincs, hogy mit tegyek, mert nem akarok a kanapén aludni és őt sem akarom tovább idegesíteni. Fáj az, hogy így bánunk egymással, de nem fogom neki ezt bevallani. Nem tudom, hogy mit fog mondani, de ha olyat, akkor tényleg jobb lesz, ha innen elmegyek most.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Elaine S. PatrickOktató
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyKedd Feb. 17 2015, 10:50

Fáradt vagyok és nyűgös. Frusztrált, ideges és félek is. Ez így egyszerre bőven elég ahhoz, hogy ne tudjak rendesen kommunikálni vele. Valahogy úgy érzem reggelre minden jobb lesz. Kiderül, hogy ez egy rossz álom a borzasztó repülés után és valójában még nem is történt semmi. Szeretném ezt hinni, miközben a térdemen lecsorduló vér biztosít róla, hogy nagyon is ébren vagyok. Visszavágtatok hát a nappaliba, hogy szembe találkozzam egy ácsorgó Daviddel. Nem igazán gondolok bele miért áll ott, azt sem érzékelem, hogy a szavaim esetleg őt állítják be hibásnak. Csak amikor bocsánatot kér.
- Nem a te hibád - nézek rá hirtelen, de ő az ablakot nézi. Odapillantok hát én is, és mikor rájövök, hogy el van húzva a függöny, hagyom a térdem egy pillanatra és odasietek, hogy behúzzam. Aztán amikor közli, hogy haza indult lemerevedek.
- Nem mehetsz haza! Pihentetni kell a lábad! Ha most megerőlteted egész biztos rosszabb lesz! - magyarázom és közben közelebb lépek hozzá a saját lábam is vérezget, de az tényleg nem vészes. - Maradj itt! Ne mozdulj!
Kérem, a kezem a mellkasára teszem épp csak egy pillanatra. Szerzek egy nagyobb ragtapaszt és a térdemre teszem, ezzel le is tudva a problémát, aztán jobb híján a partvist viszem oda neki.
- Erre támaszkodj. Gyere! - intek neki és megindulok a hálószobám felé. Abban bízva, hogy követ. Kinyitom az ajtót és kapkodva összeszedem a földön szanaszét heverő ruháimat. A bőröndömet a lábammal rúgom arrébb, majd mindent leejtek az egyik sarokban. Ha pedig eddig nem jött volna magától, akkor most óvatosan betuszkolom a szobámba és leültetem az ágyamra.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyKedd Feb. 17 2015, 11:26

Ezt így nem érzem jónak, teljesen összezavar. Szeretem még mindig, de csalódott vagyok és fáj minden, amivel még távolabb kerül tőlem. Tudtam, hogy nem szabad komoly kapcsolatot keresnem, az csak bonyolítja az egész dolgot. Ahogy látom a térdét, az övé sem valami szép. De amit mond, teljesen bűntudatom lesz. Ezért is kérek tőle bocsánatot, de hiába mondja, hogy nem az én hibám, eddig teljesen így állított be. Nem bírok a szemébe nézni, mikor elmondom, hogy mi volt a tervem. Ha csak később jön ki a fürdőből, vagy csak akkor mikor lefürdött, már biztos, hogy nem talált volna itt. Vagy, ha épp rá tudok állni a lábaimra. Elég instabilan állok még most is. Meglep, hogy ennyire marasztalni akar, de én nem tartom ezt jó ötletnek.
- Akkor hívok egy taxit. - Ezt inkább magam előtt duruzsolom, nem tudom, hogy meghallja-e vagy sem. Nem tartom még mindig jó ötletnek, hogy továbbra is itt maradjak. Kavarognak bennem az érzések és még mindig átkozom magam, hogy pár éjszakánál tovább mentem vele. Sokkal egyszerűbb lenne szerintem mindkettőnknek, ha nem fajult volna idáig a dolog. Mikor elmegy, tovább megyek a bejárati ajtóhoz. Nem lesz jó vége, ha tovább maradok, érzem. Nem tudom, miért, de érzem. Megfogom a partvist, de nem megyek utána. Nem akarok, nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
- Nem lesz jó vége, ha itt maradok. - Mondom, mikor visszatér hozzám, hogy bevigyen a szobába. Félig rá, félig a partvisra támaszkodok és úgy megyek egészen a szobáig. Oda, ahol a legszebb pillanatainkat töltöttük. El fog a rosszullét, de nem a piától, hanem az emlékektől. Tényleg nem értem, hogy miért csinálja. Nagy nehezen leülök az ágy szélére, bár nem hajlítom be a lábaim, csak kinyújtva hagyom őket. Tényleg nem tudom mit vár tőlem, de igazából én sem magamtól vagy tőle, így csak várok.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Elaine S. PatrickOktató
Életkor : 38
Hozzászólások száma : 147

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David EmptyKedd Feb. 17 2015, 11:53

Szerencséje, hogy nem hallom, hogy taxit akar hívni, mert nem lennék elragadtatva a hülyeségeitől. A kezébe nyomom a partvist aztán a szobámban próbálok annyira rendet rakni, hogy nyugodtan eljusson az ágyig, de nem, ő az ajtóm felé araszol. Kivételesen mégsem teszek rá megjegyzést, egyszerűen a másik irányba fordítom és visszaterelem a megfelelő irányba. Azt is hagyom, hogy rám támaszkodjon. Nagyon vicces látvány lehetünk, de nem foglalkozom ezzel. Szépen leültetem, aztán szigorúan nézek rá.
- Felnőtt emberek vagyunk David, akik tudják magukat kontrolálni, szóval hagyd ezt a hülyeséget, jó? - kérem. A szigorú nézésem percek alatt eltűnik. Tényleg kérem. Sóhajtok egyet, aztán áthozok egy párnát a nappaliból az ágyra teszem a lábrészhez, aztán megfogom a lábát, amelyik fel van dagadva és ránézek.
- Ezt most szépen felrakjuk ide. Te pedig pihenteted és nem csinálsz ma már több butaságot. Reggelre minden jobb lesz, és ha úgy tartod jobbnak elfelejtjük az egészet! - magyarázom nyugodtan, mert a fáradtságtól már nem vagyok többre képes.
- Én most lezuhanyozom. Ha szükséged van valamire kiabálj. Nem mászkálsz! Értve vagyok? - nézek rá miután a lábát a párnára pakoltam és remélem végre abbahagyja az ellenkezést mert épp neki akarok jót, és igazán észrevehetné. Még utojára a hajamba túrok aztán úgy döntök kiviszek magammal valamit, amiben majd alhatok. Más esetben nem izgatnám magam, de most nem vagyok biztos benne, hogy tetszene neki, ha meztelenül mászkálnék. A ruhakupacból túrok egy nagy és elnyúlt pólót - amit történetesen tőle nyúltam le, mielőtt elmentem - keresek még egy tiszta bugyit aztán magára hagyom, egy gyors zuhany erejéig. Az ajtó egyébként zárva van, a kulcsot meg talán a táskámba tettem, de ebben jelenleg én sem vagyok biztos, szóval nem jut ki olyan egyszerűen, még ha menni akar se.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Here we meet again - Elaine és David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Here we meet again - Elaine és David   Here we meet again - Elaine és David Empty

Vissza az elejére Go down
 

Here we meet again - Elaine és David

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-