Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Stalker mode ON || AmeLip

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Stalker mode ON || AmeLip   Pént. Jan. 09 2015, 00:10

Nem, nem tudtam elengedni Ameliát az életemből. Még nem, most nem. Folyamatosan visszaette magát a tudatomba, akármelyik apró részletébe próbáltam zárni. A haja, a bőrének a kellemes tapintása, a finom keze, ahogy táncol velem, de főleg... főleg a szavai. Amiket mondott. Minden szava élesen megmaradt bennem, a hülye szupermemória, tudom, tudom, de ez mégis valami különlegesnek hat. Az emlékeket az ember általában tudja kezelni. Elfelejteni tudatosan, vagy éppen megtartani és fel-felidézni. De Amelia nem egy ilyen kezelhető emlék. Kezelhetetlen, irányíthatatlan, mint egy kis növény, növekszik, terjeszkedik, gyümölcsöt terem.
Mik ezek a gyümölcsök? Saját gondolatok. És azt hiszem, elég idő telt el ahhoz, hogy beérjenek és lassan mézédessé váljanak. Kicsit már sajnálom, amit gondoltam, ahogy viselkedtem... de nem vagyok tökéletes. És azt hiszem, ideje ismét látnom őt, beszélnem vele, hogy a szemébe nézhessek, hogy elmondhassam neki, milyen folyamatot indított el aznap este és mi lett a vége.
De a számát lemostam a kezemről, még aznap, dühömben. Azóta is bánom, de nem sikerült megszereznem máshonnan. Szóval kénytelen voltam elmenni a kórházhoz, tudom, hol dolgozik. De ezúttal nem mentem be zaklatni őt munkaidőben, sokkal ravaszabb megoldást választottam. A kórház hátsó bejáratánál láttam a legtöbb dolgozót közlekedni, így attól nem messze, de még az intézmény területén támaszkodtam neki egy falnak. Finoman a zsebeimbe süllyesztettem a kezeimet és csendesen, nyugodtan vártam, tekintetemmel figyelve az elhaladókat. Na jó, most biztosan egy creepy zaklatónak tűnök, de nem akarok én semmi rosszat. Sőt, csak jót akarok. Egy kicsit beszélgetni, megint. Hajlandó vagyok, megértem rá, megért rá az elmém, megértek a gondolataim. Igen. Igen!
Már sötét van, amikor meglátom a hollófekete tincseket, a vékony alakot, ahogy kissé lábait kapkodva jön ki az épületből, távolodik. Egy ideig követem tekintetemmel, de nem akarok a háta mögé kerülni, az tényleg ijesztő lenne. Inkább szembe megyek vele, halvány, mégis barátságos mosoly ül az arcomon, ahogy rajta függesztem kék tekintetemet.
- Amelia, szia! - Szólok neki már távolabbról, hogy felfigyeljen rám, ha sikerülne elkerülnöm a figyelmét. Én képes vagyok rá. Néha az emberek csak átnéznek rajtam, láthatatlannak hisznek, de ez így jó általában. Általában. Most viszont hátrányos, hogy el akarok tűnni a társadalom célkeresztjéből teljes mértékben.
- Van egy kis időd? - Kérdem tőle kedvesen, csendesen, kissé közelebb érve hozzá. Ki tudja, talán siet valahova, mit tudom én hova, akkor nem fogom zaklatni. Tényleg nem zaklatni jöttem... akármennyire is úgy tűnik...

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Stalker mode ON || AmeLip   Pént. Jan. 09 2015, 01:07

Kicsit megnyúlt a műszakom, mert átadás előtt jött egy mentő, és a sérültet némileg össze kellett varrni... Ha már belekezdtem, nem volt pofám ott hagyni az orvost, amúgy is csípem, mert mindig tanít, miközben dolgozik. Az a fajta, aki nem nézi le a kezdőket, akinek a szemében a nővér is ember, a nő is teljes értékű munkatárs. Emlékeztet Nagy Fehérre, de csupán ennyiben, és soha jelét nem adta, én külömb lennék a szemében bármelyik másik nővérnél, és én sem érzek iránta többet, mint illene. Egyszerűen, csak szimpatikusabb és kedvesebb, mint a többség, így szívesebben dolgozom vele. Az átadáshoz amúgy sem kellek én, nem én voltam a kisfőnök, a többi betegről referálni Sonja is tud, szóval szorgalmasan, de kényelmesen dolgozunk, holott már letelt a munkaidőm, de nem bánom.
- Leváltsalak?- kérdi Monica, az egyik éjszakás, de csak mosolyogva rázom a fejem.
- Kösz, nem kell, mindjárt kész vagyunk...- vonom meg a vállam könnyedén. Így neki is van még ideje meginni egy kávét, elszívni egy cigit, flörtölni valakivel...
Csukódik az ajtó, összepillantunk a dokival, halványan elmosolyodik.
- Egyedül is be tudom ám fejezni...- mondja halkan.
- Ha zavarom, elmegyek...- Ugratjuk egymást, tudja, hogy nem hagynám magára, tudom, hogy egyedül is képes dolgozni.
Néhány perc, és már a fedőkötést teszem fel, a doki a beteggel beszél közben, világosítja fel, mit szabad és mit nem, hogyan terhelheti a kezét, víz ne érje, blablabla... (Ez egyébként az én dolgom lenne.) S míg elmegy, hogy megírja a papírokat (ambuláns lap, hivatalos nevén), addig én segítek felöltözni a betegnek. Elpakolok a kezelőben, eszközök mosása, fertőtlenítés, ahogy a nagykönyvben meg van írva... S csak eztán fújom ki magam, eresztem ki a gőzt, engedek le, kapcsolom ki az alarm üzemmódot, hogy indiulhassak haza.
Csak ahogy szoktam, köszönök el mindenkitől, ennek a napnak is vége, mehetek haza...
Kilépve az épületből, megcsap a meleg esti levegő; leengedem a hajam, hogy a szél kedvére játszhasson a tincseim között. Bőröm málna illatú a gyors zuhanynak köszönhetően, amit a hosszú nap után az öltözőben vettem. Igaz, hogy közel lakom, de a kórház szagát sosem viszem haza. Átrendezem a gondolataim, ahogy lépkedek a kerítés mentén, és lezárom magamban a napot. Sok beteg jött, sok munka volt, de éppen ezért gyorsan is telt el... Igaz, enni nem nagyon volt időm. Éhes vagyok.
- Ó, helló... Lip?!- szólít meg a fiatalember, akit -úgy tűnik- ezer éve nem láttam. Jól néz ki, mosolyog. Közelebb érve egymáshoz már el is múlik első zavarom.
- Szabad vagyok, mint a madár...- biztatom; hisz emlékszem, némiképp félénk, azt hiszi, hogy mindenki terhére van. - És neked csak kis időd van? - kérdezek vissza, de a mosolyom őszinte, örülök, hogy látom (hogy ilyen jó színben látom). Ha ráérne, elhívnám magammal kajálni.
Vissza az elejére Go down
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Stalker mode ON || AmeLip   Szomb. Jan. 31 2015, 20:04

Amikor megszólítom Ameliát, talán kicsit megbánom abban a pillanatban. Csak el kellett volna sétálnom mellette, hátha észrevesz, vagy franc tudja. Abba sem gondoltam bele, mi van, ha esetleg... nem is tudom, nem emlékszik rám. Azt se tudja ki vagyok.
De ahogy felkapja a fejét, látom rajta, hogy egy rövid gondolatsor után beugrik neki a nevem. Na meg persze a felismerést is látom az arcán, én meg esetlenül mosolygok rajta. Na az még egy jó kérdés, hogyan mesélem el neki, miért nem hívtam, és miért öhm... hagytam el a számát egyedi módon. Na mindegy, azért örülök, hogy nem ment tovább egy vállrándítással. Sőt, úgy tűnik, még rá is ér!
- Az... jó. - Na jó, roppant hatásos egy megfogalmazás volt, mit ne mondjak, de tényleg örülök neki, hogy szabad, mint a madár. Ennek ellenére nem állt szándékomban úgy lekorlátozni és megkötni, még csak kalickába zárni sem, csak egy kicsit szerettem volna elrabolni az idejéből. Ő azonban megkérdi, nekem csak egy kis időm van-e, én pedig kicsit értetlenül pillantok rá.
- Nem, nem csak egy kicsi, de te még csak most jöttél a munkából, biztos fáradt vagy, én meg egész nap lógattam a lábam, szóval... - És itt akadok meg, realizálva, mennyire szánalmas vagyok éppen, ahogy magyarázkodok. Egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok, bár nem annyira lógattam a lábam, hozzá képest biztosan. Az már más kérdés, hogy nekem a gépem előtt csücsülés a tanulmányaimat, munkámat és szórakozásomat egyaránt fedi. Na nem baj, ideje összeszedni magam, csapó kettő.
- Szóval nem akartalak feltartani. - Sikerült végre kiböknöm, hogy miért is magyarázkodok, én csak nem akarom őt megfojtani. Biztos vagyok benne, hogy legalább úgy kívánja a társaságom most, mint egy kétoldalú gerincsérvet... várjunk, az lehet egyáltalán két oldalú? Ah, mindegy. Inkább zsebre rakott kézzel, szerencsétlenül mosolygok rá, mert ő olyan nyugodt és bájos, én meg szokás szerint bénázok... mint az emberi kapcsolataim kilencvenkilenc százalékánál... Mert természetesen, nekem soha semmi nem sikerül úgy, ahogy akarom. És most mindenki azt hiszi, hogy ezt csak hisztiből, komolytalanul gondolom. Pedig nem, tényleg így van.
Na semmi baj, ideje összeszedni magam kicsit, megköszörülöm a torkom és próbálom legalább a férfias viselkedés látszatát előcsalni magamból, még akkor is, ha tulajdonképpen képtelen vagyok rá.
- Én csak szerettem volna kicsit beszélni veled. - Na igen, még egy tömör, velős, ámbár roppant őszinte vallomás. Megy ez... megy... a jó francokat.

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Stalker mode ON || AmeLip   Vas. Feb. 01 2015, 23:12

Sűrű és hosszú nap után megyek hazafelé, amikor leszólít Lip. Emlékszem a srácra, bár at hittem, már sosem látom. Réges régen vissza kellett volna hívnia... Legutóbb egy kérdéssel váltam el tőle, mert tanácsot kért tőlem a hallásjavító műtéttel kapcsolatban, és akkor úgy tűnt, nem nagyon hajlik a dologra. Talán meggondolta magát, talán megint csak beszélgetni akar, mert megkérdezi, ráérek-e. Rá. Csak nagyon éhes vagyok.
Elmosolyodom, ahogy keresi a szavakat, mintha már a beegyezésemmel zavarba hoztam volna, pedig én kedves emléket őrzök róla, hiszen megtáncoltatott a váróban. Ennyivel, hogy beszélni szeretne velem, már nem tud zavarba hozni. Főleg, hogy mosoly játszik sz arcán, tehát nem haragos. Bevallom, kicsit féltem tőle, hogy haraggal gondol rám.
- Nem szoktam korán lefeküdni- reagálok a fáradtságra Kicsit szórakoztat, ahogy különbséget tesz kettőnk között (ő lógatta a lábát).
- Nem tartasz fel, még nem haza megyek... -Kifejezetten örülnék a társaságának, ha velem enne, akkor én sem csak egy szendvicset tolnék be. Megérintem a felkarját, ne izguljon már annyira.
- Vacsorázni indultam. Velem tartasz? Közben beszélgethetünk- ajánlom fel. Kellemeset a hasznossal. Mosolyogva nézek rá. Igazából segítene rajtam, ha velem tartana, egyedül mindig keveset eszem, ellenben, ha van mellettem valaki, aki szintén eszik, képes vagyok magamat is meglepni.
Ha jó úgy neki, elindulunk az étterem felé. Szeretném, ha ő hozakodna elő a témával, bár gyanítom, a fülésről (jobban mondva a hallásáról) lesz szó, de nem akarok a téma elébe menni. Biztosan felkészültebben jött, mint legutóbb. Talán el is határozta magát...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Stalker mode ON || AmeLip   Today at 11:32

Vissza az elejére Go down
 

Stalker mode ON || AmeLip

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Hogy mire vagy jó... :: Munkahelyek :: Archívum-