Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Csüt. Jan. 08 2015, 23:07

Hát ha nem is egy Van Gogh kiállítás, de valami egészen egyedi fotósnak van itt valami ideiglenes megtekinthetősége. Na már most ha drága Callie, Aubrey és Michelle is fotósok és fel akarok vágni náluk, nem árt némi plusz kulturálódás, hogy legyen mire. Na meg szeretem az elvont dolgokat, a festmények mondjuk ezért kötnek le jobban, de üsse kavics, legalább kimozdulok. Mostanában kezdem visszanyerni a formám, megfogadtam összeszedem magam, szóval... hajrá!
Épp benn sétálgatok, mikor meglátok egy elég nagyra kinagyított képet, de hogy mit ábrázol... az van aláírva hogy petri csésze, de... ez az? Mintha nem lenne a lencse beállítva. Vagy be van? Nekem tök más jut erről eszembe ahogy nézem. Közelebb is araszolok, épp egy lány is nézegeti, érdekelne valaki véleménye. Na meg max rájön nem vagyok szakbarbár és arrébb megy, ennél nagyobb gond nem lesz vélhetőleg.
-Helló! Te mit látsz benne? - Állok mellé, hátam mögött összekulcsolva a kezeim és nézem a képet meg őt. In medias rest, a legjobb.
Amúgy nem vagyok nagyon kiöltözve, lezseren mosolygok mellette.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Pént. Jan. 09 2015, 18:07

Jesszus de megijesztettél!

Felderül a szívem mikor megpillantom az utcán sétálva a kedvenc fotósom kiállításának óriásplakátját. Ez a jó L.A.-ben, mindig mindenről értesülsz. Imádom ahogy pörög ez a város. De hiszen ez ma van ! Tudatosul bennem a gondolat  és már szinte sprintelek is az kiállítás helyszíne felé. Berobogok a terembe, hiszen már éhezem arra, hogy valami kultúrát és művészileg inspirálót láthassak. Mióta a Francesbe járok nem volt időm efféle kikapcsolódásra és feltöltődésre, pedig éppen az ilyenekért jöttem ebbe az iskolába.
Néhányan furcsán nézhetnek rám ahogy a laza cuccomban berobogok a terembe és minél gyorsabban a képek elé akarok jutni. Imádom a stílust, a laza művészéletet kifejező műveket.Néhány közeli képet mustrálgatok. A címek nélkül egy avatatlan szem nem veszi észre mi is lehet az. Milyen furcsa is a világunkat ilyen részletességgel látni, akár csak a biológusok és megfigyelni a dolgok összetételét. Úgy belemelegedek a képek mustrálásába, hogy fel sem tűnik ahogy a közelembe sodródik valaki, akinek ha kedve lenne megfigyelhetné akár az én sokat dicsért alakomat is amit most éppen sportos pulcsi laza felső és fekete cicanadrág van, de  nem teszi, hiszen a képet kell néznie ha kérdést tesz fel róla, ugyanis csak arra leszek figyelmes, hogy szavakat intéznek hozzám. Mivel ennyire el vagyok merülve majd szívrohamot kapok ahogy kizökkentenek és talán ugrok is egy picit a váratlan beszélgetéskezdeményezés.De ekkor esik le, hogy mely szavakat intézték hozzám az imént, méghozzá témához illőt, milyen furcsa számomra, hogy egy idegennel értelmes beszélgetést lehet lefolytatni mintsem azt ecsetelni, hogy miért nem megyek vele szobára, vagy azt elmondani, hogy nem vagyok díler vagy bűnöző attól, mert tetoválásokkal vagyok borítva. Ebből következik, hogy mosolyogva üdvözlöm és beszédbe elegyedek a hosszú hajú fickóval akit mellé sodort az élet.
-Üdv! Hát személy szerint úgy vélem mindenki azt látja bele ami őt tükrözi. Ez a jó a művészetben. Én például bolygókat látok benne vagy pedig valami elvont kavalkádot.
Fejtem ki vélhetőleg elég értelmesen a véleményem bár már magam sem tudom megítélni.



címzett: Sebastian

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Pént. Jan. 09 2015, 19:15

Oopsz. Azt hiszem picit átmentem Casperbe, nem vett észre, ellenben ahelyett hogy szellemesnek gondolna, inkább simán szellemnek hisz, aki éterien suttogva akarja ráhozni a frászt. Pedig nem, tényleg nem, de el kell takarnom a szám, hogy ne a vigyorom lássa először, mert a végén pofont is kapok, hogy micsoda pernahajder vagyok én!
De ahogy újragondolja, látja, hogy nem vagyok holmi idióta és nem kívánom élve megenni megnyugszik, sőt, mosolyog, szóval utóbbit én is megengedem magamnak.
-Hmm, szóval amondó vagy, hogy a non-figuratív és a különböző nem egyértelműen behatárolható képek amolyan lélek-tükrök? És mit gondolsz magáról az egyéni fantáziáról? Az is befolyással bír erre? Mert ha valaki ingerszegény környezetben nőtt fel vagy esetleg tanulatlan, akkor habár lehet hozzá is a bolygók állnának legközelebb, de mégsem ezt mondja, hanem mondjuk azt, hogy.. lezuhant vizespohár... vagy... fagylalt. - Pillantok a képre, jah, belefér, bár egyszerűbbet kerestem minduntalan. - Erről mit gondolsz? - Ezzel lehet kicsit elkanyarodom, de mivel olyan választ kaptam ami tetszik, hát kérdezgetek tovább. Közben óvatosan őt is végigmérem, jó sok tetoválása van. Tuti elájultam volna, hogy ennyiszer érint egy tű (és alig látom a jéghegy csúcsát). De látszik, hogy engem nem zavar, inkább kíváncsibb leszek tőle.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Szomb. Jan. 10 2015, 15:10

Jesszus de megijesztettél!

Az ijesztés miatt bekövetkezett sokkból ocsúdva szerencsére felismerem a helyzetet, de azt hiszem már megint jól bemutatkoztam... Hát nem halálra rémülök az első olyan humanoid létformától aki csak a közelembe kerül. Néha kezdem magam az átlagnál is antiszociálisabbnak érezni. De nem baj, mostmár van kivel beszélgetni. még ha az ki is röhög az ijedősségem miatt. Pedig én nem vagyok ijedős esküszöm. Csak a sötéttől a villámoktól .../fél órás felsorolás/-tól félek. Mos pedig felvehetem a listára a kiállításon mögém lopódzó embereket is. Ez az egy azonban mosolyog rám és értelmes beszélgetést folytat velem. Az én és az ő legnagyobb szerencséjére is. Érdekes a feltevése, cseppet el is gondolkodom rajta. Azt szokták mondani cuki arcot vágok ha gondolkodom. Én viszont ezt mindig elutasíítom. ÉN NEM VAGYOK CUKI!
-Igazad lehet, ez is befolyásolhatja , de az ideális esetben egy hozzáértő számára sokat elárulnak az efféle asszociációk. És Te mit gondolsz? Mi lehet ez?
Kérdeze meg tőle érdeklődően. Élvezem, hogy végre egy szellemileg serkentő beszélgetésben vehetek részt, a szokásos, mennyit kérsz? iszol még? kész a beadandód? kérdések helyett.
-Tudod, mindig is érdekelt rólam mit lehetne így kideríteni vagy, ha tudnám mit jelentenek akkor milyen könnyen lehetne kiismerni másokat.
Kalandozom el csöppet majd leesik, hogy még be sem mutatkoztunk egymásnak.
-De most esik le, hogy a csevegés közepette be sem mutatkoztam. Lolita vagyok.
mosolygok felé kedvesen és közben a lehető legészrevétlenebbül végigmérem.



címzett: Sebastian  

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Szomb. Jan. 10 2015, 20:53

Látom elgondolkoztatja a kérdésem, igazán bájos , ahogy elmereng. Mosolyogva szemlélem addig is, míg döntésre nem jut a választ illetően.
-Ez tény, gondolom egy rajzokra specializálódott pszichológusnak ez egy terülj-terülj asztalkám. - Vigyorodom el, noha utálom az orvosokat. - Hmmm... először a futóhomok jutott eszembe. - Vallom meg, nem is tudom miért pont az. Talán a formája, fények miatt, mint a homok csillogása. Ki tudja.
-Hmm, szerintem ez ennél összetettebb. Ha az embertől megkérdik, mi a kedvenc verse, elvileg az is elég beszédes, de vajon ennyi információ elég-e bármire is? Ha az összes képről gondolt véleményed elmondod, az is lehet csak azt tükrözné, éppen most milyen a lelkiállapotod. Ezért van az, hogyha elolvasol egy jó könyvet, mondjuk tíz évenként, akkor is mindig ad valami újat. Az ember lelke dinamikus. - Mosolygok rá, érdekel ezzel egyet ért-e. De nem zavar hogy elkalandozott, elkalandoztam én is, jó is az.
-Úgy lett volna illő ha én teszem, elnézést, Sebastian vagyok! - Kérem el a kezét, ha hagyja, de nem kézfogásra, a kézcsók híve vagyok.
-A fotózásban rejlő lehetőségek vagy a képek absztraktsága vonzott a kiállításra? - Érdeklődöm meg, ha már úgy fest, van kedve csevegni velem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Vas. Jan. 11 2015, 14:26

Vannak még úriemberek

Nocsak. Végre valaki feltett egy olyan kérdést amin el kellett gondolkodnom. Furcsa, hogy az emberek milyen ritkán kérdeznek fontos dolgokat. Mindig csak a lényegtelenségekről beszélünk.
-Abban biztos lehetsz.
Mosolygok egyetértően.Hogy ne lenne az? De én sosem akartam pszichológus lenni. Túl mélyen belelátsz az emberekbe és túl nagy károkat tudsz okozni.
Futóhomok? érdekes felvetés és jobban belegondolva van is benne valami. De mindenki mást lát akár egy foltban is , nemhogy egy elmosódott fényképben. Erre született a pszichológiában a Rorschach-teszt is ha jól tudom.
-Én sem mondtam, hogy ez ennél nem komplikáltabb ám elárul dolgokat ez tény és való. Az ember minden választása a saját állapotából fakad. Nyilvánvalóan egy képre mondott vélemény nem éppen elég egy teljes kórtörténethez de kiindulásnak teljesen megfelel. Mindig változunk ez tény és való. Sosem maradunk ugyan olyanok hiszen a történések befolyásolnak minket vagy jó vagy rossz irányba. Ezért nem létezik tökéletes ember sem. Lehet még egy mesében sem.
Hozzátenném valószínűleg ezért nem igazak a Jézusról szóló Bibliai történetek sem. Vagy ha mégis ez akkor sem minden amit tett életlében. Mindenkinek van sötét oldala. Kérdés, hogy hagyjuk e elszabadulni vagy sem. És ha sohasem akkor vajon boldog életet élhetünk-e? Szerintem semmiképp. Az embereknek szüksége van a rossz oldalukra is és olykor egy kis fájdalom  a jó irányba is terelheti őket.
Végre bemutatkozunk és megtudom a nevét, de legnagyobb meglepetésemre kézcsókkal köszön. Úgy meglepődöm ezen a gesztuson a mai világban, hogy egy csöppet talán el is pirulok. Igen még nekem is vannak érzéseim. Milyen fura nemdebár? Talán nem haltak még ki az úriemberek a teljes Föld bolygón vagy csak jól álcázott trükk lenne az egész? Esetleg szimpla kedvesség? Teljesen összezavarodom a történtekről. Lehet, hogy ez történik ilyen esetben az olyan lányokkal akik naponta háromszázszor folytatják le az olyan típusú kérdések megválaszolását mint a "Mennyibe fájna ha eljössz velem egy körre? " vagy a "De jó vagy baby, nem mutatod meg mennyire? " esetleg az "annyira meg akarlak kapni, van barátod? " kezdetű nóta különböző permutációit.
Még érdeklődik is rólam Sebastian .. hmm egész szép név.
-Tulajdonképpen mindkettő és egyik sem. A kedvenc fotósom az illető akit példaképemnek is tartok valamilyen szinten. Elvégre magam is fotós lennék, amolyan amatőr kontár de talán fejlődőképes.
Nevetem el magam. Kissé alábecsülöm a képességeim , vagy mégsem? Sosem tudom meghatározni, hogy az ami nekem tetszik az vajon másnak is tetszene-e.
- És téged mi szél fújt erre a kiállításra? Csak nem az én halálra ijesztésem?
Viccelődöm, de az semmiképp sem vicc, hogy szerintem abban a pillanatban majd megállt a szívem.
De ha már így belemelegedtünk a beszélgetésbe nekem is illene valami témát feldobni.
-Különben mi a véleményed, érdemes volt idáig eljönnöd a képekért vagy csak időpocsékolás volt?
Érdekel a véleménye mert úgy vettem észre a többi látogató, leszámítva a fotós körökben is ismert arcokat nincs nagyon elragadtatva a kiállítástól és talán sikerül áttérítenem a sötét oldalra Sebastiant, hogy ő is megkedvelje kedvencem munkásságát.  



címzett: Sebastian  

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Vas. Jan. 11 2015, 16:18

-Egyáltalán milyen a tökéletes ember? Mint Jézus? Vagy mint Buddha? Vagy valaki egészen más, a nagyon kedves és mindig mosolygó bácsika a szomszédból? Szerintem az ember maga sem tudja mi az a tökéletes. Főleg mert olyan pillanatnyi dolog. De igazad van, a környezet és a múltunk nagyban meghatároz minket, talán ezért agyalunk annyit a "mi lett volna ha" elméleten, hiába teljesen értelmetlen. - Mosolygok, egyetértünk, számomra kellemes a beszélgetés, mert nem olyan... hétköznapi. Bár azzal sincs bajom, mindenhogy szeretek ismerkedni.
Megtudom, hogy Lolitának hívják és azt is, hogy egy kézcsókkal zavarba hozható. Somolygok, sok nő nehezen kezeli, pedig igazán nincs ebben semmi. Annyi, hogy én valóban nőként kezelem és ezzel nem leszólom a feministákat. Engem is zavarba lehet hozni, egy férfias női kézfogással sokszor én sem tudok mit kezdeni.
Inkább próbálom oszlatni a zavarát, megkérdem mi is vonzotta ide tulajdonképpen. A válasza azonban érdeklődő mosolyt csal ki belőlem, mert nem erre számítottam. Egyik sem?
-Ha valaki szenvedéllyel csinál valamit az lehet rossz? - Mosolygok rá, ezt az egyik költő ismerősöm mondta nekem, mikor közöltem nem bírom úgy visszaadni a verset, mint szeretném, hiába akarom oly nagyon. Na meg fordítás és fordítás között is van különbség, ebben igaza volt. Gondolom a képekre is áll ez a tény, mind más és más pillanatot ragad meg más szemszögből.
-Az nem volt szándékos, különben is ha meg akartalak volna ijeszteni mögéd állok és a füledbe sutyorgok, szerintem az ijesztőbb lett volna. - Vigyorodom el, tudok gonosz is lenni, bár ritkán élek vele.
-Nem, igazából tetszett a képek elvontsága, hogy némileg olyanok mint egy modern festmény. Én inkább a festészetet szeretem, de akad pár barátom, aki fényképészek, akárcsak te, gondoltam... szedek magamra egy kis tudást, ne legyek olyan kuka, ha szóba jön a téma. - Mosolygok, vállat vonok. Különösebb indokom nem volt igazából.
-Abszolút megérte, én szeretem az elgondolkodtató dolgokat. Hogy őszinte legyek a családi albumok és hasonlók nézegetése nagyjából harminc kép után teljesen kikészít, de mivel ez nem egyértelmű mit is láttat, így nagyon tetszik. Főleg hogy gőzöm sincs hogy csinálta, nem értek a fényképező géphez. Egyáltalán azzal csinálta? - Nevetek kicsit, mert lehet most kergetem a sírba a másikat, tekintve ő imádja, de nem fogom azt hazudni mennyire értek hozzá, mert ehhez tényleg nem értek.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Hétf. Jan. 12 2015, 17:33

Vannak még úriemberek

Mikor Jézus kerül terítékre úgy érzem hasonlóképp viszonyulunk a témához. Erre, hogy kitalálta a gondolatom egy elégedett mosoly ül ki az arcomra amiben állítólag némi huncutság is fellelhető. valószínűleg  azért élvezem ennyire a beszélgetést mert végre olyasvalakivel folytathatok ilyen beszélgetést akire úgy érzem intellektuálisan is ellenfélnek tudhatok ha mást nem a nálam csöppel több  élettapasztalat végett, hiszen Sebastian valamivel idősebb mint én ebben biztos vagyok. Mindig is az idősebb fiúk voltak akik megfogtak, mert rájuk fel lehet nézni és tisztelni lehet mondjuk a több tudásuk miatt. És ezt nem feltétlenül csak a párkapcsolatok terén értem, hiszen egy barátot is egyenrangúnak kell tartani és általában az ember olyanokkal szeret egy légtérben lenni akik nem készítik ki a tudatlanságukkal vagy a neveletlenségükkel.Vagy nincs igazam?
-Az életünket annyi minden befolyásolja, hogy egy élet is kevés kielemezni valakit. Minden egyes nap alakít és formál rajtunk. Minden elszalasztott lehetőség nyomot hagy és minden pillanattal változik a sorsunk éppen ezért mondták a romantika korának alkotói, hogy azért töredékesek a műveik, mert a valóság megfoghatatlan és leképezhetetlen. Ezt szeretem a fotózásban is, hogy ezzel mégiscsak megfoghassunk egy pillanatot ami fontos számunkra.
Habár a középkori vanitasirodalomban azért is volt a könyv jelkép hiszen az örökre megőrizni próbált tudást olyan gyenge testbe helyezzük , mint egyszerű papírlapok. Ezen analógia alapján a fénykép is összetéphető és elégethető és megsemmisíthető. Mégis szeretem azt hinni, hogy így konzerváljuk az adott pillanatot, érzést, környezetet.
Eközben a valóságban mikor nem az irodalom vagy más művszeti ágak területén kalandozom Sebastian jól zavarba is hoz, pesze csak somolyog rajtam. Biztos vicces lehet ahogy érzem, hogy rákvörösre pirulok, mert olyan régen volt hasonlóban részem, pedig sokak még udvaroltak is de akkor sem jutott ez eszükbe. Valamikor ekkortájt határozom el magamban , hogy innentől nem foglalkozom az olyan suttyókkal akik nem is ismerik az efféle üdvözlésformát. Azthiszem egyedül halok meg.
Egy igazán szép mondatot kapok amire elmosolyodom amolyan köszönetmondóan, hiszen én ezt egy magamat bíztató gondolaként raktározom el a memóriámba.
-Remélem igazad van. Ha összejön az álmom biztos, hogy ezzel a mondattal ellátott meghívót kapsz az első önálló fotókiállításomra.
Kuncogom el magam, majd hamarosan újabb kuncognivalóm lesz mikor elképzelem mi lett volna ha valaki indokolatlanul a fülembe sutyorog. Hát lett volna ám az igazi meglepi...mármint Sebnek, mert olyan gyomrost kapott volna szerintem hátrafelé, hogy az intenzíven végzi.
-hát lehet , hogy akkor most nem így cseverésznénk.
jegyzem  meg de nem teszem hozzá az előbbi gondolatomat, mert akkor a végén még pszichopatának néz.
-Nem rossz motiváció. Mindent el kell kezdeni valahol.
Jegyzem meg kedvesen, hiszen nem lehet mindenki fotóguru és az élet így szép.
-Ennek őszintén örülök. MIndig remek ha sikerül valakivel megszerettetni a fotózás olyan formáját ami nem egy kamerás mobillal készül tükörből egy szórakozóhely sötét sarkában.
Vigyorgok egyet, hiszen az ha ez tetszett neki már fél siker ha a fotóművészet imádat megértése a cél.
-Szerintem azzal. Ehhez ha jól tudom csak egy speciális beállítás kell és egy jó téma,amit érdemes lefotózni. Egyébként én még szerelni is szoktam a gépeimet. Ez nekem olyan mint a pasiknak a kocsi vagy motor bütykölés.
Jegyzem meg félvállról, mintha csak teljesen természetes lenne, közben tovább lépek a következő képhez és ha szerencsém van talán Seb is jön, ha csak nem unt meg máris.



címzett: Sebastian  

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Hétf. Jan. 12 2015, 23:03

Mosolygok, hogy a romantikus művészeket emlegeti, szeretem azokat a műveket. Ha nem is a kedvenceim, de sokszor átérezhetőbbek a karakterek, mint mondjuk egy naturalista alkotásban.
-Ez tény, de végtére is minden művészet erre hivatott részben. Egy vers egy érzelmi, gondolati pillanatkép, a szobrok is kifejezhetnek egy adott életszakaszt, vagy a valóság egy részét összesűrítik, a festményekről nem is beszélve. És ez csak pár ág, van még bőven. De a fotózás a legdirektebb mód erre, a legkönnyebben befogadható, azért is van akkora ereje, ha jól van megalkotva. - Mosolygok, bólogatok, egy képnek könnyen lehet akkora érzelmi vagy gondolati töltete, mint egy zenedarabnak mondjuk.
-Mi, maximalisták tartsunk össze. - Aztán nevetek egy kicsit, örülnék annak a meghívónak, őszintén. - Ha igazán akarod, teszel érte, bevonzod. Legalábbis reméljük! De ha kicsiben kezdesz, onnan könnyebb fejlődni. - Gondolom tisztában van vele, csak az ember mikor nagyot álmodik, hajlamos a részletekről megfeledkezni. Én például megtettem könnyedén, bár bajom nem származott belőle.
-Nem, valóban nem, szerintem igazán egyedi tenyérnyom lenne az arcomon, beillenék a fotók közé. - Nevetek halkan, nem akarok zajongani, de azért örülök hogy nem kaptam egy mesés vesést, lehet megkönnyeztem volna, ami nem túl férfias, valljuk be. Meg némileg szánalmas, ha épp rohadékok akarunk lenni... nem érné meg.
-Így van, így van és a tudást nem lehet elvenni, az mindig megmarad. Már amíg el nem felejted, de erről már nem szól a fáma. - Vigyorgok szélesen.
-Ahm, hát, hogy úgy mondjam, kritikusabb vagyok, mintsem azt művészetnek hívjam. - Jegyzem meg kissé "fogszívósan", mert nem vagyok sznob, de azért egy sima buliból kattintgatás és a komoly munka között szeretek különbséget tenni.
Hallgatom a válaszát, hogy tulajdonképpen mi is a képek nyitja, szerencsére nem veszi zokon, hogy laikus vagyok még a művészt illetően is. A hobbija azonban meglep.
-Szét mered szedni? Némelyik egy kisebb vagyon, én biztos nem merném piszkálni. - Vigyorgok, mert akkor ezek szerint bátor is és tudja is mit csinál. - De ez duplán hasznos, ha elromlik, talán meg is tudod javítani. Ha az én laptopom elromlik, akkor bizony hívom a szervizt, hogy kapnak két napot, mert határidő van. - Vigyorgok, uhh... szívtam már párszor. De ma már minden elektronikus, hiába írnék kézzel, a kutyának nem kéne. Nem is fogadnák el.
De természetesen sétálok vele, bár némileg leköt a következő kép is, de figyelek ugyanúgy.
-Szóval akkor az életed nagy része a fotózás körül forog, ha jól értem. Más fajta kiállításokat vagy előadásokat is szoktál látogatni, vagy inkább ebben szereted örömöd lelni? - Mert azért van kiállítás dögivel a fotós dolgokból, de hátha más dolgok is érdeklik, ha nem is ennyire, de azért bizonyos fokon mégis. Meg remélem nem veszi tolakodásnak, csak ha már beszélgetünk egy ideje, bátorkodtam róla is kérdezni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Szer. Jan. 14 2015, 19:51

Vannak még úriemberek

Néha úgy érzem , hogy mégis volt értelme annyit járni az irodalom órákra a gimnáziumi és általánosos évek alatt. Most végre kiélhetem magam, mint kiállításjáró sznob művész. Felemelő érzés. Főként, hogy beszélgetőpartneremben, nemcsak egy kedves de igen művelt embert is megismerhettem. Manapság ritka az ilyen, főként férfiak között. Vagy csak én járok mindig rossz társaságba?
Mondhatni iszom a szavait és könnyeden társalgok a romantikus művészekről és gondolkodom a vanitasirodalomról, miközben szemkápráztató mosolyomat pedig Seb élvezheti, már ha az neki tetszik, de ha nem jelen pillanatban azt sem venném zokon, hiszen egyrészt én sem tetszhetek mindenkinek( akármennyire is szeretnék..de nem szeretnék) másrészt pedig amúgy sem pasit fogni jöttem ide. Csalódtam én épp eleget a férfi nemben, köszönöm szépen nekem ennyi elég volt belőlük egy ideig.
-Ez benne a csodálatos nem igaz? A művek hol görbe tükröt mutatnak az emberiségnek amit valaki megért valaki nem , hol pedig egyszerűen csak gyönyörködtetnek.Olyan kár, hogy a klasszikus képzőművészet lassan kihalóban lévő fogalom. Az emberek már nem olvasnak és nem írnak verseket, nem gondolkodnak eleget. Nem szobrászkodnak és nem festenek.De hál'istennek átveszik ezek helyét a modern művészeti ágak.
Legalábbis merem remélni.
-Tartsunk bizony, a végén még sikerül rávennünk az embereket kicsit nagyobb odafigyelésre.
Rég osztottam meg a véleményem valakivel ilyen kulturált formában és témákban.Örülnék ha elküldhetném azt a meghívót neki, hiszen az azt jelentené, hogy teljesült életem nagy vágyálma és révbe értem.
[colr=royalblue]-Ne aggódj, megpróbálok tenni érte minden nap. Folyton fotózok, olvasok a neten a különböző technikákról és megpróbálom képezni magam.[/color]
Folyamatos mosolyok és nevetgélés közben zajlik a beszélgetés és ez azért is etszik, mert őszinte mosolyra a mai világban nem nagyon van lehetőség.Jót nevetek ahogy elképzelen a karakteres arcon vöröslő női pofon nyomát.
-Mernék én elcsúfítani egy arcot? Nem hiszem, de valami reflex szerű gyenge kalimpálásnak azért talán "áldozata. lettél volna.
Teszem hozzá még mindig kuncogva.
Következő két állítására helyeslő hozzászólást várhat és meg is kapja amit vár, azzal a kis helyesbítéssel, hogy én sem tartom túl nagyra az efféle csodás képeket amint két elmosódottan, erőltetetten csücsörítő nagymellű festett szőke utcalénynek(, mert ez már nem lány aki olyasmit művel) bélyegzendő egyed pózol belemutatva az XYZZSTripod 8-as telefonját egy koszos tükörbe.
Közben elmesélem neki, hogy szét is szedem a gépeimet néha. Miért lepődik meg ezen mindenki? 10 éves korom óta csavarhúzókkal és fényképezőkkel fekszem és kelek.
-De szét ám és a legnagyobb csoda, hogy általában össze is tudom rakni, bár a laptopok nekem már túl bonyolultak úgyhogy sajnos abban nem tudnék segíteni ha a laptpod mondja be az unalmast.
Pedig néha milyen jól jönne ha lenne az embernek egy személyi szerelője nem?
Érdeklődni kezd arról, hogy mi foglalkoztat még a fotózáson kívül, hát jól beletenyerelt a művészetbe , mert másról se szól az életem.
-A fotózáson kívül? hmm...inkább a zene és a koncertek az én világom illetve saját magamnak amatőr módon verseket firkantgatok, bár az hogy ezeket versnek titulálom .. hát Edgar Allan Poe forog a sírjában.




címzett: Sebastian  

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Szer. Jan. 14 2015, 23:04

Igazán örülök, hogy rávettem magam a kimozdulásra, hogy eljöttem a kiállításra. Főképpen, hogy véletlenül egy igazán bájos és ötletgazdag leányt találtam. Ritkán tudok művészetekről beszélgetni csak úgy, kevesek élvezik annyira a dolgot, mint én, de Lolita remek partner ebben. Főleg hogy újra és újra új nézőpontokkal szélesíti az eddigieket, nem csak bólogat.
-Óh ez nem igaz! Nekem van pár költő ismerősöm itt is és francia honban is. Vannak költők, de a réteg, akiket meg tudnak szólítani, nos... az valóban csökken. Igazából itt a probléma, hogy az emberek lusták olvasni bármit is, egyszerűbb ha a szájukba rágják egy filmmel, a képzelőerőt beszűkítve. A versek aztán pláne csúnyán hanyagolva vannak. Amúgy festők még sokan vannak, egy kettő egészen egyedi, de... inkább a sznobok "támogatják" őket sajnálatos mód... Kétlem, hogy csupán művészetből ma meg lehet élni. - Simítom az állam, bánatosan függesztem a tekintetem a képre. Szeretem a modern ágakat, de a régi alkotásokból is annyi gyönyörűséges van, kár lenne elfeledni őket, a technikákat...
-Áh, esélytelen, de én örök reménykedő vagyok, szóval állok elébe! - Vigyorgok a lányra.
-Akkor szerintem nem lesz gond. Bár egy japán mondás úgy tartja: "Ezer nap szorgalmas tanulásnál többet ér egy nap egy jó tanítóval." Sajnos az idő is szempont, túl sok dologgal kell foglalkozni általában. - Mosolygok, nem tudom van-e bárki aki jó tanára lenne-e, lehet újat már nem is taníthatna, ki tudja. De talán nem mondtam használhatatlan dolgot neki.
Ahogy tovább beszélgetünk egyre kötetlenebb a hangulat, mi is, nem fojtom el a jókedvem és a mosolyom sem, valamint örömmel veszem, hogy ő sem fogja vissza magát.
-Ah, pedig meg sem csikiztelek volna! Na akkor lenne armageddon mi? - Nevetek, nem az orrom törné be, hanem a bordám törné, milyen harcias! Megértem, de nem óhajtom feszegetni mennyire is jó küzdő a másik, örülök, hogy most ép vagyok, nincs rajtam zúzódás és hasonlók...
Szerencsémre hasonlóan vélekedünk a különböző házi készítésű fotókról, legalább is a magamutogató kategóriában, de nem is pazarlunk rá több szót, felesleges. Jobban leköt a merészsége, hogy szétszedi a gépeit.
-Oh, nem is azért mondtam, de köszönöm. - Mosolygok, van már bevált szerelőm vész-vész esetére. - Nekem nem tűnik csodának hogy össze is rakod, különben nem szednéd szét, nem de bár? - Nevetek, kétlem hogy ilyen tékozló lélek lenne.
Élvezettel hallgatom, hogy miket mesél, Poe-n nevetek kicsit, de csóválom a fejem.
-A művészetben az a szép, hogy bármi lehet művészet, ha közöl valamit vagy megérint valakit. Egy vers pedig nem a rímektől és képletektől lesz vers, az csak egy mankó, egy plusz eszköz. A kifejezőkészség a lényeg, márpedig ahogy elnézlek, azzal maximum annyi gondod lehet, hogy túl sok mindent szeretnél szavakba önteni és minduntalan csiszolgatnád, hogy valóban tükrözze, mit szeretnél közölni. De javíts ki ha tévedek. - Mosolygok fogvillantósan, szerintem egyáltalán nem túlzás versnek nevezni azt, ami versnek szánunk. - És milyen zenéket hallgatsz szívesen, milyen koncertekre jársz, ha szabad? - Utóbbi a kérdésre vonatkozik, nem zavarja-e ha kérdezősködöm.
-Néha úgy hozzáérnék a képekhez, hátha a tapintás segít, hiába botorság, mivel csak a papírt érezném. - Vigyorgok magamon, a mostani kép is olyan, hogy simán belelátok egy csomó dolgot.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Szomb. Jan. 17 2015, 09:45

Vannak még úriemberek

Mindig igyekeztem a lehető legtájékozottabb lenni a körülöttem folyó világról. Még arról is tudtam ami a leginkább hidegen hagyott, így nem meglepő, hogy ha társalgásról van szó akkor nem akadnak problémáim. A kapcsolattartás terén már annál inkább , hiszen vagy el vagyok havazva vagy úgy be vagyok sokalva, hogy leginkább egy sötét sarokban dúdolnám végtelenítve  az én kicsi pónim reklámzenéjét. Seb közben mond egy érdekeset azzal, hogy francia költőket ismer és kifejti a véleményét a művészetkedvelők számának fogyásáról amire egy egyetértő sóhajtást kap válaszul, majd immár a francia témát próbálom forszírozni.
-Mindig is gyönyörűnek találtam a  francia verseket, annak ellenére, hogy nem beszélem a nyelvet.A hangzása nagyon megkapó, mondhatni már már erotikus. Nem véletlenül a szerelem nyelve.
Mondom belegondolva, hogy tulajdonképpen ha egy helyes francia pasi elkezdene fűzni franciául 5 perc se kéne neki. Szégyen vagy nem ellenállhatatlan.És nem utolsó sorban a franciáknak köszönhetjük a francia csókot ami ugyebár a világ egyik legkirályabb elfoglaltsága.
-Akkor még valami közös bennünk -A lehető legszebb mosolyom villan mellé.
-Milyen szép és igaz mondás. Főleg a mai rohanó világunkban muszáj valahogy lerövidíteni minden tevékenységet és ez tönkreteszi az embereket, én is ennek áldozata vagyok sajnos.
Húzom el a szám grimaszolva ezúttal és hajtom le egy pillanatra ennek következtében a fejem , majd mikor felemelem egy rakoncátlan tincs a szemen elől akarja eltakarni a művészet újabb remekeit.
Erre fittyethányva csevegek nevetek és mosolygok tovább. Csikizéssel fenyeget! Ejnye erre most ráhibázott. Nem bírom ha csikiznek egyből nevetni kezdek és szabadulni próbálok.
-Hát megpróbálni megpróbálhattad volna,de akkor tuti nem maradok ilyen kultúrált. Ha csikiznek egyből röhögő kattant leszek, nagyon nem bírom.
Totál lefegyverzés. semmi esélyem nem lenne és nem tudnék tenni semmit és ezért megúszná a bordatörést. Már addig a pillanatig ameddig fel nem ocsúdok a csikizés utáni sokkból.
Hamar elkotyogom, hogy szét is szedem és szerelem a gépeim. Hát igen , habár ha egyszer valamit a szó szoros értelmében darabokra szedsz utána kész közdelem és rejtély, hogy össze tudod e rakni.
-Hidd el néha igazi csoda, hogy működnek egy-egy akcióm után.
Hiszen abban igaza van ha nem lennék biztos a sikerben nem szedném szét, azonban tény, hogy
volt már pár álmatlan éjszakám, de csatlakozom a kedélyes nevetgéléshez. Nagyon örülök, hogy ma éppen itt kötöttem ki. És annak is örülök, hogy megismerhettem Sebastiant. Hiszen vele együütt már legalább ketten leszünk az első kiállításomon.
-Ebben van igazság. De általában akkor írok verseket, mikor nagyon letisztulva egyetlen dolgot akarok nagyon kifejezni, de néhányszor így is volt már olyan problémám , amit te említettél. Nem könnyű dolog . Mindig csodáltam mikor az irodalomról volt szó, hogy a költők ennyi mindent ki tudtak fejezni szimplán azzal ahogyan a vers meg volt szerkesztve. De mikor magam kezdtem el írni akkor rájöttem, hogy ez néha magától jön. A szavak néha csak egymás után vetődnek a papírra, mint az Arany virágcserép című könyvben Serpentina szavai Anselmusnak.
Nem tudom ismeri e a művet.Én nemrég vettem a fejembe, hogy elolvasom. Két nap alatt a végére értem de teljes káoszt hagyott a fejemben. Mintha valaki beszívva írt volna egy egész könyvet. Talán egyszer kipróbálom.
-Általában mindenevő vagyok ilyen téren. Voltam már rap és pop-rock koncerten is, de hallgatok discot is. De talán leginkább a Hip-hop az én világom.
Vallom be. Nagyon sokféle dolog iránt érdeklődöm, mondhatni szinte mindenért így nehéz kiismerni . ennek örülök, hiszen nem utálok jobban semmit mint azt ha valaki unalmas és egysíkú.
A következő mondatára vigyorgok egy sort. Magamra ismertem benne. Mindig is imádtam volna megtapogatni a képeket. a sajátjaimmal persze nem olyan szórakoztató mint egy kiállított műalkotással.
-Ne áruld el senkinek, de... -ekkor már vigyorogva hajolok közelebb a fléhez és félsuttogve fejezem be a mondatot.
-én is.




címzett: Sebastian  

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Szomb. Jan. 17 2015, 19:05

Elmosolyodom, hogy szereti a francia verseket, számomra sokkal közelállóbbak, mert gazdagabbnak érzem a szókincset, érzelem dúsabbnak a szavakat, persze ki tudja. Aztán kicsit nevetek, nem bírom kihagyni, főleg mert erotikusnak nevezni a nyelvet.
-Sous tes levres de miel quand tu fermes mes yeux, A travers tes baisers je te vois encor mieux. - Szavalom, de mivel előbb mondta nem érti, így inkább némi elfojtott vágyat csempészek a szavalásba, elvégre ez amúgy is... némileg erotikus vers, bár szerintem messze nem pajzán. Én nagyon szeretem, az egyik antológiában van amit kaptam, bár végig azt hiszem már nem bírnám elmondani, hiába rövid. De talán ennyi is elég lesz amolyan kedvcsinálónak.
-Szerintem találunk még. - Mosolygok én is rá, kicsit szemezve vele, bár nem szánt szándékkal csinálom, de csinos a másik és örülök, hogy műkedvelő hölgytársaságom van. Nagyon is.
-Sokan, ezért kár korholnod magadat. Amíg teljesnek érzed az életed a rohanás ellenében is... nos, addig nincs komoly baj. - Mosolygok, nekem szerencsére mostanában nincsenek ilyen gondjaim, hogy sietnem kéne, van időm mindenfélére.
Aztán már nevetek vele, mert elképzelem, ahogy hevesen sikongatva tiltakozik a fürge ujjaimtól, hogy ne zongorázzak egy allegro-t rajtuk, mert itt pusztul meg. Hát igen, a csikizés durva fegyver.
-Hmm, észben tartom. - Közlöm valami rohadék mosollyal, de hát nem bírom megállni, ilyen információ birtokába jutni! Persze nem áll szándékomba megkínozni őt, meg a saját dobhártyáim, szóval semmi vész. Egyelőre legalábbis.
-Hááát, gondolom azért megfigyeled hogy hogy volt, nem csak puzzle-özöl velük. - Vigyorgok, csóválom a fejem, ez kész.
-Olvastam, de már vagy tíz éve, de a hasonlat nélkül is sejtem mit szeretnél mondani. Ha a fejedben a vers lüktetése, akkor szótagszámolás és hasonlók nélkül is meglesz a ritmus, míg írsz. Állítólag, én nem tudom, nincs tehetségem hozzá. - Sajnos, de hát ha nincs hát nincs, beletörődtem.
-Hmm, hip-hop... és táncolod is? - Azt hiszem első különbségeink megmutatkozni látszanak, mert én mást hallgatok általában, bár pop-rockot én is szoktam.
Persze hozom a formám, bevallom, hogy mindenhez hozzányúlnék, csak hogy adjon valami támpontot, mikor a képeket nézem, de érzem hogy közel hajol a fülemhez, kicsit kiráz a hideg, ahogy közel érzem magamhoz, váratlan volt. Persze somolygok, hogy ő is, felé is fordulok.
-Remekül tartok titkot! - Vigyorgok rá még egy darabig, aztán mutatom, menjünk a következő kép felé.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Hétf. Jan. 19 2015, 22:01

Vannak még úriemberek

Órákat regélhetnék a francia nyelv iránti lelkesedésemről, nem is értem miért nem tanultam meg soha. Talán, mert sosem voltam jó a nyelvtanulásban. Azért pár szót még az én mogyorónyi agyam is befogad, mint például nap vagy szia vagy  akár a csók. Sebastian mintha csak belém látna kezd el szavalni franciául. Ismerősen csengnek a sorok , de nem is tudom honnan. a csók szót persze felismerem. Kínzóan szexi így hallgatni ezt a csodálatos nyelvet és verset na meg persze ugye azt sem mondhatjuk, hogy sebastian az utolsó a sorban ami miatt jó ez így. Ha most valami füstös bárban  lennénk kezeinkben egy egy pohár jóféle piával lehet arra várnék, hogy megcsókoljon. De jelenleg csak verbálisan emlegettünk bármiféle csókot. Órákig tudnám hallgatni, de persze szerintem ezzel a legtöbb lány hasonlóképp lenne 14-től 76-ig. DE sajnos félbeszakad a szavalás én pedig kénytelen vagyok felocsúdni , hogy folytathassuk a beszélgetést.
Persze következő mondata után meg persze azok után, hogy felrázta kissé elsorvadni látszó érzékeimet szíves örömest megyek bele a szemezésbe ami mondhatni csak úgy megtörténik, automatikus reflex ha valaki olyannal találkozom aki felkeltette az érdeklődésem valamivel.  
-Ebben biztos vagyok.
Vigyorgom sokatsejtetően bár nem önszántamból. Nem kontrollálom magam, hiszen nincsen rá okom nincs cél amiért manipulációt kéne bevetnem. Csak élvezem a társalgást.
-Igazad van. mosolygok közvetlenül.
Majd kiderül az is hogy meghalás közeli állapotba kerülök a csikizéstől. Milyen gonosz lenne ha elkezdene csikizni. Hát lenne ehhez szíve? Csak viccelek a helyében én jól kiröhögném magam ahogy látnám magam szenvedni de lehet csak én vagyok ilyen gonosz.
-Szólj előre had írhassak előtte végrendeletet.
Nevetgélek és remélem a legjobbakat. Hátha tényleg hagyja megírni a végrendeletem.
A szerelői múltamon kezdünk el poénkodni én pedig ismét elgondolkodom vajon ttényelg érteke hozzá vagy valóban csak puzzleözök... Talán az utóbbi?
-Hát nemtudom, de még működnek.
Nevetgélek, habár ha ez nem így lenne már rég feladtam volna a szerelői karrierálmaimat. Márha lett volna ilyenem valaha.
-Pontosan, örülök, hogy legalább a hasonlat érzékletesre sikeredett.
A zenei ízlés úgylátom nem egészen passzol de egye fene, nem lehet mindenki ugyanolyan.
-Csak hobby szinten olykor.
Néha jólesik így is kiengedni a fáradtgőzt.
Talán sikerült jól meglepnem hogy közelebb hajoltam hozzá. Furcsa hogy az embereket hogy meglehet ezzel döbbenteni ha valaki ilyen közvetlen. Már ár nevetséges hogy félnek az emberek saját embertársaik közelségétől. Másra is sikerült már így ráhoznom a frászt, de Sebastian talpraesettnek tűnik.
-Akkor minden a legnagyobb rendben.
Vigyorgok mellé aranyosan.



címzett: Sebastian  

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Hétf. Jan. 19 2015, 22:58

Ahogy elnézem, se a verssel, se a francia szavalással nem lőttem mellé Lolita esetében. Noha mondták már, milyen szexi tud ez lenni, vagy inkább maga a nyelv, nekem nem tűnik annak, nekem csak sokkal családiasabb, otthonosabb, annak ellenére, hogy a családom mindig angolul szólt hozzám. Ezt a fel nem oldott ambivalenciát nem szoktam hangoztatni, de úgy hiszem, senki nem is kíváncsi erre, így nem fáj érte a szívem, hogy csak az én titkom marad. Mondjuk azt nem sejtem, hogy ért bármit is a versből, ezt is a saját kis titkomnak tudom be, mit is mondtam az előbb.
A későbbi szemezést is állja, ami felcsigáz, főleg mert megkapó a tekintete, a szemének a színe. Na meg hogy egyetért azzal a pajkos vigyorával, hát... remélem így lesz.
-Hmm, az túl drámai lenne, meg nekem kéne foglalkozni vele, még csak kárpótlást sem kapok... inkább úgy csikizlek, hogy még sokszor tudjalak, úgy sosem homályosul el a kacajod emléke. - Vigyorgok, ez már inkább kínzás, de szemszög kérdése. Nem vagyok gyilkos alkat, bár szadista sem, de a kacaja tényleg érdekel! Ennek ellenére inkább mással érném el, hogy halljam, a csikizés jó lesz B tervnek.
-Végül is... az a lényeg. Csak ha az elektronikus cuccaim közelébe jössz emlékeztess, hogy csak érzésből csinálod! - Vigyorgok gonoszan.
-Igen, azzal semmi gond nem volt. - Mosolygok, nekem eddig tetszett ahogy kifejezte magát, könnyű ráhangolódni. A zenei ízlésére kevésbé, de hát kevesen hallgatják azt amit én, ráadásul anno Jodietól megkaptam, hogy az a csúcs, attól leszek igazán könyvmoly kategória, pedig nem is igaz... Hallgatok én mindent.
-De az nehéz nem? Mármint... relatív mi a nehéz, de a hip-hop amolyan akrobatikusabb tánc, nem? - Kérdezgetem, mert annyira nem értek hozzá.
-Miért, volt eddig bármi probléma-gyanús? - Vigyorgok, játszok a hangommal, aztán megállapodok a következő kép előtt. Ellenben sajnos egyre kevésbé köt le a kiállítás, inkább Lolita az érdekes. De egyelőre még mosolygok, van pár kép, már illene megnéznem, aztán elhívom egy kávéra, remélve nem siet sehova. Lerohanni sem akarom, furán venné ki magát.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Kedd. Jan. 27 2015, 22:43

Vannak még úriemberek

Elvarázsol a francia vers és be kell valljam miközben hallgatom a szavait legszívesebben ott helyben a karjaiba ájulnék, de erős nőként tartom magam és úgy csinálok, mint aki több 15 évesnél és állom a tekintetet ami alatt van egy kis időm lenyugtatni a francia szavaktól felforrt vérem. Pedig ha igazán stillszerű akarnék lenni elsüthetném a kulcsmondatot "voulez vous coucher avec moi ce soir?"
Na de kérem hova kalandoztam én itt? Gyorsan össze kéne szedni magam, mert a következő szavai ismét bókba torkollnak, legalábbis én így értelmezem.
-Hajjaj.. akkor inkább egyszer csikizz meg és vedd fel ha ennyire meg akarnád őrizni.
Erre persze kacarászom is egy sort, bár nem is tudom ez ugyan olyan-e mint mikor csikiznek. Mivel nem hallom a fóka hangot így nem valószínű.
-Sok mindent ösztönszerűen csinálok és tudok mégsem volt még panasz.
Vigyorgok pajkosan ellensúlyozva az ő gonoszkodását.
Hamarosan a zenéte és a táncra terelődik a szó. Ezen a téren talán kevésbé passzolunk azonban abban biztos vagyok, hogy egy picit azért leesne az álla ha látna táncolni. De ezt a fegyvert nem egy fotókiállításon vetem be az biztos.
-nem a legkönnyebb de nekem ez a legjobban látványos.
Megígéri, hogy titkot tart. Micsoda óriási titkot bíztam rá, nemde? De tetszik, hogy vigyorog. Ezzel egyidejűleg  persze rám is rám ragad a mosolygása és vidáman felelek a kérdésre.
-Ha lett volna már itt sem lennék.
Lassacskán a kiálítás végére érünk én pedig alig figyeltema képeke. MIly gonosz! Elvonja a figyelmem a csodás művészetről! Ejnye-bejnye, de azért ezesetben ez bocsánatos bűn.


címzett: Sebastian jegyzet: Bocsi amiért eddig nem írtam de betegen nem tudtam géphez ülni :/ 

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Kedd. Jan. 27 2015, 23:28

Észlelem, hogy tetszik neki a francia nyelv és vers, de azt még csak nem is sejtem micsoda pajzánságok járnak a fejében. Pedig lehet könnyen nekem is kéjesebb lenne a vigyorom, ebből a szempontból inkább francia vérűnek, mint britnek tűnök.
Könnyed kacajra inspirál, ahogy visszavág a kacaja megörökítésével.
-Na de kérlek, akkor hol maradna az élő előadás varázsa? Ahogy a kacajod betölti a helyiséget? Egy koncert sokkal élvezetesebb, mint bakelitről hallgatni a darabot, nem? - Nevetek, somolyogva szemezve vele. Ha tudná, hogy nem vagyok én olyan ijesztő, lehet már rég legyintett volna, hogy lökött vagyok. Minden esetre úgy fest elég "gondolatban" csikizni, kacag ő unszolás nélkül is, ami csak öröm.
Szélesebb lesz a vigyorom, mert kivételesen kiragadtam a kontextusból a szavait így félreérthetőek és muszáj vigyorognom. De persze hamar visszakalauzolom magam a témához.
-Elhiszem neked... ha látom! - Vigyorgok, bár nem biztos teszteltetni akarom a gépem kapcsán. Mondjuk a mobilon elnyomogathatja, úgy sejtem jobban kezelné mint én. Ez az okos telefon néha az agyamra megy, de csak mert szerintem hülye, nem okos, de ez mellékes.
-Hmm, nem tudom, nekem továbbra is a tangó a kedvencem. Az is látványos és az is szenvedélyes. Csak másképp az. - Nem hiába az a kedvencem, bár a keringőket is szeretem. Ameliával belekóstoltunk a többibe is, de mivel én vezetek, ez a kettő a legnépszerűbb nálunk ugye.
Összemosolygunk a titoktartáson, haladunk a képek között.
-Ohoho, szóval menekülsz a problémák elől fiatal hölgyem? - Vigyorgok, játszom csak. Egészen más az élet problémáit kezelni és egy lökött idegent aki nem komplett. Bár én sem vagyok százas, úgy fest határeset vagyok.
Még ellődörgünk a képek között, amik hátravannak, ejtünk róluk pár szót, eldiskurálunk, de hogy őszinte legyek, nekem csak most kezdett igazán érdekessé válni a beszélgetés.
-Mondd Lolita, meghívhatlak egy kávéra vagy teára? Szívesen beszélgetnék még levezetve a kiállítás nyújtotta élményt. - Mosolygok rá, remélem elfogadja, de ha nem sem esek kétségbe természetesen.

//Semmi baj, én vizsgáztam és dolgoztam. Gyógyulj meg!!//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Hétf. Feb. 02 2015, 23:21

Vannak még úriemberek

A francia és a pajzánság nekem egy és ugyan az, főként ha az egy olyan hímegyedtől hangzik el akit egyrészt nem rúgnék ki nagyon az ágyamból másrészt elég értelmes is és lehet vele beszélgetni. Hát mi másra gondolna ilyenkor az ember lánya?
Kacajom az új téma ami elég vicces, hiszen hál'istennek Sebasiannak nem kell csikiznie annak érdekében, hogy élvezhesse az élő adás varázsát.
-Igazad van, ámbár magának a  műnek értékéből nem von le hogyha bakeliten hallgatja az ember.
Talán ezzel sarokba szorítom, bár idáig nem tudtam olyat mondani amire ne lett volna egy még frappánsabb megszólalása.
Fenomenális példa erre az, hogy a kétértelmű szavaimat valószínűleg félre (vagy nem is annyira félre)értelmezte.
-Aztmondod tesztelni szeretnél?
Nevetgélek bár már ki is tudja miről is beszélünk?  
A táncokról legyen szó nem éppen egyeznek a szokásaink  azonban én szívesen kipróbálnám a tangót, még sosem kértek fel úgy táncolni, hogy tudott is valaki. Talán utoljára a szalagavatón.
-Biztosan fantasztikus táncos vagy. Én sajnos sosem tanultam meg az efféle táncokat, annak ellenére, hogy biztosan élvezetes.
Jegyzem meg hiszem milyen jó már, ha egy pasi tud tangózni. Én legalábbis értékelem a pasikban ha valami oylasmit tudnak mai nem átlagos. Szerintem egy nőnek mindig fontos hogy tudjon valamit csodálni a férfiban.
-csak ha azok pszichopaták jóuram!
Somolygok kedélyesen csakúgy mint előtte a titoktartásra. Folyamatosan szemezünk, hiszen mi rossz van abban ha két ember élvezi egymás társaságát ? Ha csak nem nős egy féltékeny asszonnyal és két bőgő csecsemővel otthon akkor a szimpla flört inkább lélekemelő tevékenység.
Szomorúan konstatálom, hogy végére értünk a tárlatnak, így elválnának útjaink , azonban Sebastian meg akar hívni egy kávéra, amire persze örömmel mondok igent.
-Örömmel.Én is szívesen beszélgetnék még.



címzett: Sebastian jegyzet: Bocsi amiért eddig nem írtam de betegen nem tudtam géphez ülni :/ 

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Kedd. Feb. 03 2015, 00:10

-Ezzel teljes mértékben egyetértek, de az ember hajszolja a gyönyört, gyarló mód mindent megtesz érte, én sem vagyok kivétel, ha élvezhetem élőben, nem fogom beérni a másolattal! - Vigyorgok, szélesen, de valahol komolyan gondolom. A televízióban (ami nekem nincs, de akkor az interneten) annyi női kacajt hallhatnék amennyit akarok, de az nem pótolja a személyesség varázsát, bárhogy igyekszik is.
-Nem szokásom tesztelgetni... az olyan mintha magam kivonnám a dologból, pedig részese vagyok. - Vigyorgok, maradjunk kétértelműek. De tény, a tesztelgetés csúnya szó, visszatetsző számomra, bárhogy is használnám Lolitára vagy másra.
Aztán csak nevetek, mert hát én és a fantasztikus jelző csak gunyoros hangsúllyal társulva szoktak egymásra találni.
-Nem vagyok az, csak élvezem. Nagyon messze vagyok attól a szinttől, ami fantasztikussá tenne. Ki kéne próbálnod, én azt szeretem bennük, hogy ahogy a nevük is jelzik, társas táncok, partnerrel az igazi, engem nagyon kikapcsol. Főleg ha olyan helyre mész el ahol ez az egész légkör uralkodik! - Lelkendezem kissé, mert való igaz, az utcán is jó volt csak úgy táncra perdülni, mókás volt, de a klubba lejárni, belevegyülni a tangózó, keringőző, slow fox-ozó és hasonló forgatagba külön élmény.
Aztán megint nevetek, hogy jön a pszichopatákkal.
-Hát hölgyem nem szereti a kihívásokat? Egy pszichopata minden csak nem átlagos, nem de bár? - Nevetek, de már a mosolyom is fájdalmat tükröz, hogy viccnek is rossz, de már mindegy, csak nevetek.
Mivel úgy érzem, kölcsönös a szimpátia érzése és nem illemből mosolyog rám, így elhívom a kiállítás végén egy italra. Mikor boldogan mond igen én is felderülök, mindig jó érzés pozitív visszajelzést kapni.
Adom is karom, ha gondolja karoljon belém, azzal már vezetem is az egyik kávézó fele, elvileg nincs messze, némi séta.
-Említetted, hogy a képben a csillagokat és bolygókat látod, érdekel a csillagászat, vagy csak megragad a kozmikusság és az űr nyújtotta végtelen érzet? - Kérdezgetem, ha már beszélgetünk, legalább jobban megismerem, milyen is Ő.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian   Today at 00:56

Vissza az elejére Go down
 

Néha a látszat csal ~ Lolita és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-