Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Do Something - Lolita and Matthew

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Do Something - Lolita and Matthew   Csüt. Jan. 08 2015, 21:27

Szabadnapos vagyok, az idő már-már túl jó, pedig tél van. Rá kell csodálkozzak, hogy tényleg nem fog havazni. De mielőtt bárki azt hinné hiányzik, téved! Komolyan... na jó, egy hangyányit. De tényleg csak annyit. Ellenben az első fizum egy részét alkatrészekre költöttem, feltett szándékom hogy összeeszkábálok magamnak egy PC-t. Az úgy nem lenne hátrány, ha tanulni akarok, nem? Meg ez tényleg az enyém lenne. Meg ellehetek azzal egy ideig míg összeszerelem, jól elleszek. Ellenben nem akarom a szobatársaim zavarni, de műhelyet sem találtam még, ahol otthagyhatom a cuccaim mikor nem kellenek, szóval ma délután ebbe akarok elmélyedni. Kijöttem a koleszhoz közeli parkba és a fűbe pakoltam ki egy pokrócra. Ilyen jó időbe kár lenne benn rohadnom és aszalódnom, elvégre van vagy 27 fok idekinn. Simán pólóban ügyködöm, farmerben, derekamon a pulcsim megkötve, élvezem a napsütést és hogy nincs most vizsgám. Körülöttem mindenhol csavarok, csavarhúzók, alkatrészek, a PC háza kissé kibelezve, mert kiszedtem az alaplapot meg a ventilátort is. Épp a szerszámos ládám nyitom ki, mikor simán kiborul belőle minden és ijedtemben, mivel nagy hanggal jár a lábamra is ejtem a ládát, ami nem segít semmiben. A fogam szívva mászok a szanaszét gurult csavarhúzókért és egyebekért, az egyik elég messze is kerül, csak tudnám hogy, na hagyjuk. Ellenben mikor látom hogy egy lánynál köt ki.... mert nem sima lány, látom hogy tiszta tetkó, uhh, biztos a keményebb a fajta aki keresztbe lenyel, csak mert létezem. Miért az ilyen lányokat fogom ki mindig? Én csak egy békés, baráti csevejt szeretnék, de elég gyáván lépek oda hozzá.
Izé... Sziahello... ahm... szóval, khm... bocs... az... szóval az az enyém, ha szabad vagy ilyesmi...
Nyökögöm rettentő bátran, kerülve a tekintetét, mert biztos ennyit se tudnék kinyögni. Mindig én voltam szívatva sulikban, félek itt sem lesz másképp. Össze kéne szednem magam csak nehéz, a lányok még ijesztőbbek mint a fiúk.





_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Csüt. Jan. 08 2015, 22:21

A dadogós srác

Rohadt régen ültem már ki a parkba és nézelődtem csak úgy. A fényképezőm a kezemben és éppen egy  elszálló madarat akartam fotózni, de az túl gyors volt. Én meg csalódott pofival vártam a következőt egy darabig. Végül úgy döntöttem , hogy egy cigi nem árthat ha már nem bent vagyok akkor mégiscsak szabad. Fogom a playboyos gyújtómat és a dupla pattintós marbim dobozáért kutatok a táskámban amikor egyszer csak azt hallom, hogy óriás csörömpölés közepette egy kissé szerencsétlen srác bukdácsol felém indokolatlanul fogcsikorgatva. Mintha félne tőlem. De akkor miért jön ide. Ezen merengve veszem észre a hozzám gurult kis szerszámot és ekkor értem meg a motivációt. hiányzik neki a kis játékszere. Ám legyen ha már így fél a farkastól akkor szórakozzunk vele picit.
-Szia fiúka, Csak nem ezt keresed?
Kérdezem tőle játékosan de kedvesen. Azért nem akarom ráhozni egyből a szívrohamot, mert egyenlőre úgy tűnik a srác ha még egy szót szólok it hal nekem szörnyet én meg hívhatom a mentőket ők meg a hullaházat én meg sose szabadulnék , merhogy szándékos emberölés. Hát kell ez nekem? Dehogyis. Végigmérem. Egész jókiállású srác lenne ha nem lenne ilyen nyuszi.
-Mitől félsz ennyire? Nem foglak megenni.
Nevetek fel és felé nyújtom az általam akaratom ellenére eltulajdonított tárgyat.
-Lolita Anne Jacobs vagyok. Fotós, nem bérgyilkos. Mármint hivatalosan. De azért jópénzééért...
Kezdek el motyogni majd újra ránézek de immár egy már pszihopata módon kedves mosollyal. Kezdődjék a játék!

tag: Matthew úrfi set: <~ruha ~ notes:köszi a türelmet Smile

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny


A hozzászólást Lolita Anne Jacobs összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 10 2015, 14:35-kor.
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Csüt. Jan. 08 2015, 22:50

Nem, még korán van, nem mondom, hogy ez nem az én napom. Amúgy is néha szerencsétlenkedem kicsit, ez amolyan... még belefér. Sőt, hovatovább az is belefér, hogy egy kemény csajjal "küzdjek meg" a csavarhúzóért. Bár... hozzá kell tenni, nem magamra fogadnék, de az az egyik kedvencem, a fenébe is. Talán csak azért nem fordulok meg mikor megszólal. Elvégre... fiúúúka? Ne máár. Igyekszem leplezni a zavarom.
Hát... de. Pont azt. Jah.
Bólintok egy mélyet, hogy fején találta a szöget, illetve a lábánál a csavarhúzót. A következő szavaiban kételkednék egy sort, de az luxus lenne. Nevet is, ha-ha, jaja, semmi új. De legalább nyújtja ami kell, elveszem, bizonytalan mosollyal, lehet korán örülök. Megesett már. Aztán bemutatkozik, hát adom a kezem, de a mondat felénél kicsit megmerevedek. Másik nem túl szerencsés tulajdonságom, hogy lassan esnek le a poénok. Szóval egy ideig csak meredek rá, hogy ez komoly? Aztán kiül a tipikus "nem, nem komoly, vicc" kifejezés az arcomra, esetlen elnevetem magam, hogy jah, persze, nem, ha az lenne nem mondaná. Már... elviekben. Ugye?
Christopher Matthew Hart. Remélhetőleg nem célpont. Amúgy nos... szerelő.
Vonok vállat, mert talán nem meglepő ha már itt ácsingózom a szerszámom után.
Itt tanulsz amúgy? Én vizkomos vagyok.
Közben eszembe jut névrokonom filmje Bruce Willis-szel, a Bérgyilkos a szomszédom. Vagyok olyan szerencsétlen mint névtársam, már ami a filmbeli karakterét illeti, de mivel nem vagyok fogorvos talán veszélyben sem vagyok.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Szomb. Jan. 10 2015, 14:34

Lolita Anne Jacobs írta:
Új játszópajti, avagy mikor a macska meglátja az egeret

Nicsak nicsak a fiú kezd egész emberi állapotba kerülni, már ameddig nem emlíettem neki a bérgyilkos voltomat. Na de miért veszi ezt be mindenki? Hát úgy nézek én ki? Ja tényleg...igen, úgy. Na de azért nem enném meg a srácot maximum Maj'megenném olyan aranyosan próbál férfias maradni. De legalább szerelni tudhat amikor éppen nem védtelen Lolitákat hajigál csavarhúzókkal.
Végre visszajuttatom a csodálom-hogy-nem-remegő kezébe a féltett szerszámot. Ezek után már kezdi újra visszanyerni nyugodt állapotát legalábbis nekem úgy tűnik. Nem nagyon esnek le neki a poénok úgy látom, de azért a végére csak fel fogja. Vajon hány barátja lehet ilyen lassan bufferelő humorérzékkel? De ettől függetlenül rendes srácnak tűnik.
Ahogy bemutatkozik, a nevéről nekem valami herceg ugrik be. Tök arisztokratikus. De ha a srác herceg akkor maximum a Antoine de Saint-Exupéry féle kis herceg felnőttesebb kiadása. És persze nem foglalkozik rózsákkal. Pedig azok olyan gyönyörűek. Mosolygok egyet azon a kifejezésen, hogy "vizkom" először nem értem meg majd leesik miről beszél.
-Persze, de én klasszikusra járok.
Próbálom meg a lehető legkedvesebb és fenyegetés mentesebb hangon mondani minden eddig elhangzott mondatomat, mert félek, hogy elijesztem a beszélgetőpartnerem azzal, hogy vérszomjasnak tűnök.
-És egyébként mit bütykölsz?
Jut is eszembe, hogy miért jött ide.
 

tag: Matthew úrfi set: <~ruha ~ notes:köszi a türelmet Smile

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Szomb. Jan. 10 2015, 21:30

Nem tudom, valahogy a külseje nincs összhangban a hanghordozásával meg az egész viselkedésével. Nem kezd el piszkálni, nem néz le... Valahogy a csinos és nagyon karakteres lányok általában ilyen habitussal rendelkeznek, de... ez a lány vagy jól titkolja, hogy hülyének néz, vagy nem is néz annak. Lehet a testvére tetoválóművész és rajta gyakorolt, azért van rajta ennyi. Minden esetre próbálok összeszedett maradni és beszélgetőképes, ezt csak a bérgyilkosos poénja akasztja meg fél percre, de szerencsére leesik, hogy csak vicc. Jó, nem rögtön, de hát ne várjunk tőlem sokat, Apának nincs humora, megszoktam hogy mindent komolyan kell venni. Vagy csak tényleg lassú vagyok, ha Isten ilyennek teremtett, azt is elfogadom. Ahogy a felém nyújtott szerszámot is. Be is mutatkozunk, megkérdem ide jár-e.
Akkor újságíró leszel?
Szégyen, de csak arra emlékszem, meg az elnökjelölt egyik srác, aki klasszkomos, az is újságíró lesz vagy mi. Még nem volt időm megnézni mik vannak még, milyen szakirányok. De most egész kedves a hangja, talán nem nyel le keresztbe, na meg nem vagyok olyan típus aki ne válaszolna, ha kérdezik. Meg nem is sietek, elvégre szabadnapom van vagy mi.
Hátö... egy számítógépet próbálok összedobni. Olcsóbb, ha én rakom össze, tudod...
Vonok vállat, nem titok, hogy főleg ez motivált, bár imádok bütykölni.
Na és te? Mit fényképezel?
Kérdem, ha elöl látom a gépét. Meg most hogy kissé megnyugodtam és ha látom hogy menet közben előszedte a cigijét (ha nem akkor is), előveszem (én is) a dobozom és kiveszek egy szálat, megkínálva őt is, majd rágyújtok. Legalább addig sem azon agyalok, hogy egy lánnyal beszélgetek, akkor szoktam minden hülyeséget összehordani, ami csak létezik. Ne, ne kérdezd miért...

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Vas. Jan. 11 2015, 15:33

Új játszópajti, avagy mikor a macska meglátja az egeret

Nem szoktam embereket keresztbe lenyelni még akkor sem ha idegesítenek , nem hogy akkor amikor semmi bajom nincs a másikkal. Sokan nem tudják, hogy valójában milyen érzékeny ember vagyok. Az meg végképp, hogy nem nézem hülyének az embereket. inkább azok néznek hülyének engem ennyi tetkóval. De én büszke vagyok rájuk. Minden egyes tetkó sokat jelent nekem. Beszélgetőpartnerem az eddigiekhez képest egészen összeszedettnek tűnik.
megkérdezi újságíró leszek-e? egy pillanatig azt érzem, hogy viccelni akar velem , hiszen imént mondtam el, hogy fotós vagyok. Majd leesik , hogy ez csak a szakom tagjainak lehet  ennyire egyértelmű.
-Nem , fotós. A klasszikus kommunikáción nem csak újságírókat képeznek.
mosolygok azért bár nem nagyon esett jól, hogy ennyire nem ismeri ezt a dolgot. Bár ahogy belegondolok, hogy énsem tudom igazán, hogy az ő szakján mi történik elmúllik ez a rossz érzésem és gond nélkül folytatom mosolyogva a beszélgetést.
-Érdekesnek hangzik, megnézhetem hogy kell? Én csak fényképező felépítésé ismerem.
érdeklődöm, bár lehet nem a legjobb tipp streszelni a srácot aki már magától is ideges volt tőlem még teljesítenie is kell előttem?..
Érdeklődik , hogy mit fotózom, bár még én magam se tudom.
-Tulajdonképpen csak témát kerestem most de nem nagyon találok.Általánosságban meg mindenfélét. Ami épp megtetszik.
Mesélem el neki miközben ha megengedi, hogy kövessem , követem az eszkábált szerkezethez. Már épp venné elő a cigim mikor megkínál. Egy kedves "köszi"-vel elfogadom és meggyújtom a playboyos gyújtómmal.
-nem is gondoltam volna , hogy dohányzol.

tag: Matthew úrfi set: <~ruha ~ notes:köszi a türelmet Smile


_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Vas. Jan. 11 2015, 18:21

Mikor közli, hogy fotós lesz, kicsit még nézek rá, mert... valahogy nem passzol a suli képembe a fotózás, az olyan művészeti ág nekem, nem ilyen... hát... reálos vagy milyen. Jó az újságíróság sem az, de valahogy mégsem művészi dolognak fogom fel azt a fajta írást. De lehet ez más fajta fotózás. Aha!
Öhm, bocsi. Nekem semmi érzékem hozzá, nem néztem meg azon a karon mik vannak. Itt amúgy is nagyobb a választék, mint a másik suliban. Akkor olyan... film fotós leszel? Vagy ez hogy megy? Reklámokba is fotózol, meg könyvborítókra, meg ilyenek?
Tényleg érdekel, mert ahogy belegondoltam, lövésem sincs, ami elég kínos, de én inkább kérdezek. Nem szeretek üresen bólogatni, csak ha muszáj.
Persze. El is magyarázom, ha érdekel. Bár nem vagyok valami nagyon gyors, nem leszek kész ma szerintem. De fényképezőt is javítottam már, még a régi, tekercses fajtát. Azokat jobban szeretem, érdekesebb vele kattintgatni, meg előhívni.
Mosolygok, van még otthon pár kép ami azzal a géppel készült. Digitális gépet még nem is szedtem szét... lehet majd pótlom, biztos érdekes. De már kevésbé vagyok ideges, mert úgy fest nem akar szekálni, beszélgetni meg amúgy szeretek, ha nem is látszik.
Hát... fotózd le azt ami jelenleg a legjobban leköt. Amiről sokat gondolkozol. Az nem jó téma?
Nem tudom nála az mit takar, de lehet bármi, elvileg bármiről lehet fotózni, nem? Közben mivel lemászik a padról elindulok vele visszafele, meg előkotrom a zsebemből a cigim, megkínálom. A kérdése meglep.
Miért? Amúgy kicsit sokat is, de ennyi káros szenvedély még belefér nem? Ezzel nem ártok senkinek...
Na jó, ártanék, ha zárt térben tenném és már vágni lehetne a füstöt, de ilyenről szó sincs.
Amúgy ha fotós leszel, akkor mi a hobbid?
Na igen, én nem annak tanulok, ami lekötne, nekem adja magát a kérdés, mivel üti el a szabadidejét ha épp nem kell kattogtatnia a masinát.
Rajzolsz?
Teszem még hozzá, mert lehet a tetkóit maga rajzolta, tervezte, nekem logikusnak tűnik, de lehet neki nem lesz egyértelmű miért ezt mondtam. Meglátjuk.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Vas. Jan. 11 2015, 19:36

Új játszópajti, avagy mikor a macska meglátja az egeret

Nem sokan tudnak bármit is a mi szakunkról, ezek szerint ő sem. Mentegetőzésbe kezd amin csak elvigyorodom.
- Ugyan hagyd már. Nem kell felkészülnöd a teljes élettörténetemből a suliét beleértve, hogy ne legyek olyan mint valami durcás kialvatlan kismacska és nyávogjak neked, hogy ezt tudnod kéne.
Ha volt is már iylen életem során, hogy ennyi hülyeséget összehordjak egyhelyen egyidőben együltő helyemben, akkor is maximum olyan 18723-19754 alkalommal. Ezért a szokásodnál is idiótább megszolalásomért pironkodva kérek elnézést. nem tudom mi ütött belém. Talán régen beszélgetem.
-Vagyis bocsi...annyi hülyeséget hordtam most össze, hogy ahhoz másnak egy év is elég. Sajnálom.
Javítom ki valamelyest előző vétkemet, majd válaszolok arra amiről valóban tudni akart.
-Egyébként bármilyen fotós lehet még belőlem. Még nem döntöttem. Ahová szerződést kapok ott fogok fotózni de valójában az az álmom, hogy saját fotókiállításim lehessenek.
Merengek el akaratlanul a hírnévbe vetett álmaimban. Minden kislány arról álmodik, hogy hercegnő lesz. A férje majd maga a szőke herceg lesz és híres lesz. Divattervező vagy lakberendező vagy topmodell. Én sosem vágytam ilyenekre. Én csak fotós akartam lenni, olyan akinek a munkáit minden művészetkedvelő ismeri és tisztelnek. de nem ilyen úgysem lesz soha.
Megengedi, hogy megnézzem amit ügyködik és elárulja hogy fényképezőt is bütykölt már. Ezaz! helyben vagyunk.
-Én állandóan azt csinálom, de a digitális gépemmel eddig nem volt semmi baj így azt még nem szedtem szét soha.
jegyzem meg szerényen de örvendezve, hogy ebben társara találtam. A téma választásban igaza van de bármilyen képet készítek sosem az az igazi, sosem vagyok elégedett.
-De az mindig olyan baromságnak tűnik. Meg én mindig mindenről soka gondolkozom de semmi nem köt le hosszútávra. Lehet túl csapongó vagyok.
Mondom szerénykedve, hiszen annyira csak nem lehetek béna. A dohányzásról is hasonlóképp vélekedik mint én. csak nem találtam végre egy hasonszőrű embert ebben az egész iskolában?
-Igazad van énis hasonlóan gondolom csak nekem sajnos több a káros szokásom
Na ezt lehet nem kellett volna eláruln, na mostmár mindegy. Ugyan drogozásra nem kell gondolni de a lehető összes olyan dolgot végzem ami az egészségemnek nem tehet jót. Vedelem a kávét az energiaitalt, eszem a gyorskaját és pöfékelek mint egy gyárkémény. A tetkómániámnak meg valószínüleg a bőröm megdicsérne... na nembaj valamibe megkell halni , az egyiknek majd csak összejön.
-Hobby, hmm... nem is tudom olyan kevés dologra van időm.
Mondom és levágom a világ legédesebb legaranyosabb legcukibb gondolkodó arcát. Legalábbis egyszer valaki pontosan így jellemezte. Csak arra figyelek fel hogy egy újabb kérdést kapok. amire kénytelen vagyok elmosolyodni.
-Nem dehogy... inkább költő vagyok, mint rajzművész.
Jegyzem meg halkan hiszen a black bookról* nem nagyon tud senki / Loli verses és graffiti és tetkóterves füzete*/
-És te mihez értesz még a szerelésen kívül? mi leszel, mi az álmod?

tag: Matthew úrfi set: <~ruha ~ notes:köszi a türelmet Smile

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Vas. Jan. 11 2015, 20:44

Nézek rá, hogy vigyorog, de kifejti, hogy nem életbevágó, hogy tudjam, szóval no para. Ahaaa. Az jó, mert kb semmire nem menne velem, tudom, hogy webszerkesztés van, ennyi nekem elég is volt tulajdonképpen. Ami fura, hogy ő kezd el szabadkozni.
Nem gond, értettem. Ha elméleti fizikáról beszélnél nagyon sokat az inkább kínos lenne.
Mosolygok rá, na az kemény lenne, semmit sem értenék, az is biztos. Ezt még értettem, a hasonlat érdekes volt, de szemléletes, szóval... nekem nincs bajom ezzel.
Az az igazi nem? Bár ha állandó fotósa vagy egy újságnak az sem lehet rossz.
Eszembe jut Peter Parker és a Hírharsona. De inkább nem mondom neki, akkor teljesen elkönyvel valami kockának, ami csak félig lenne igaz.
Áh, én imádok mindent szétszedni és megnézni hogyan is működik. Na jó, nem mindent és nem mindig, de szeretem érteni, hogyan épül fel. De biológiából nem vagyok jó, a szerves cuccok nem mennek.
Mosolygok, nehogy azt higgye orvos akartam lenni. Az olyan... véres szakma és mozog a "szerelendő" dolog, juj. Maradjunk a gépeknél.
De szoktál régi géppel is fotózni? Tekercsre?
Kérdezgetem, olyan digitális minden, hogy a régi dolgokat általában már rossznak is titulálják, pedig szerintem érdekesebbek néha.
Én meg hamar beleunok sokat agyalni valamin, az sem jobb. De kétlem hogy baromság lenne. Főleg ha elvont dolgokat fotózol, ahhoz tuti valami tök spéci beállítás kell, meg elintézni a háttérmunkákat, mint a fények, meg az árnyékok, esetleges szél vagy akármi. Nekem tuti tetszene.
Mosolygok szélesebben, kicsit míg gesztikulálok hadonászok egy sort magam előtt (azért nem vészes, nem kell félni), ezek olyan izgalmasnak hangzanak. Persze lehet ha csak látnám a kész képet az annyira nem lenne érdekes, de mire eljutsz a képig, az az igazi élvezet. Legalábbis nekem, szerintem neki nem annyira.
Pl? Kényszeresen mosogatsz? Vagy csak sok kávét meg energiaitalt iszol.
Mosolygok rá, a munkahelyemen sokan kávéfüggők, talán azért szeretnek ott melózni, van kávé dögivel. Közben mélyeket tüdőzöm le a cigiből, jah, ez már kellett. A koliszobában ugye nem lehet dohányozni sajna.
Sok a meló?
Kérdezek rá, én egyelőre bírom, de majd meglátjuk a sulit is bírni fogom-e. Nem vagyok egy agytröszt. Közben odaérünk a cuccaimhoz, még megvannak, úgy fest senkinek sem kellett egy kis vas papírnehezéknek. Kicsit összébb pakolok, hogy le tudjon ülni a pokrócra, ha le szeretne, én le fogok. Közben nézem, hogy mosolyog, fura hogy eleinte féltem tőle, semmi agresszív nincs benne, sőt. De azért nem fogok minden tetovált emberrel csak úgy beszélgetni, félek ő amolyan kivétel erősíti a szabályt személy. Minden esetre nem bánom, hogy itt van, sőt.
Verseket írsz? Milyeneket? Amúgy csak a tetkóid miatt gondoltam. Azt hittem, te rajzoltad, vagy ilyesmi.
Mosolygok rá, majd lehuppanok és az ölembe veszem a ventilátort és elkezdem szétszedni hogy kipucolhassam. A kérdésén kicsit elmerengek, nem is tudom.
Hmm... nincs kifejezetten ilyen álmom. Én csak amolyan alapdolgokat szeretnék, tudod... család, normális állás, nyugis együttlétek. Egyelőre csak igyekszem benn maradni az egyetemen.
Közlöm némi kínos grimasszal, de mosolygok aztán, vakarom a fejem.
Hátöhm... mihez értek... Isten nem adott semmihez különösebb tehetséget, vagy csak nem jöttem még rá mi az... Megtanultam jó kávét lefőzni... ehm... ehehe... nem is tudom. Szeretek bűvészkedni, az olyan mintha varázsolnál, de nem tudom mennyire értek hozzá, az csak hobbi.
Vonogatom a vállam és mosolygok, nem érzem különösebben ügyesnek magam semmiben, de mindenféléhez értek kicsit. De hogy ez mire elég azt nem tudom.
De láttam egy hangmérnöki gyakornoki állást, az nem lehet rossz, csak nem tudom felvennének-e. Elvégre nem azt tanulom elsősorban, szóval...
Nevetek kicsit, csendesen, nehéz kérdést tett fel.
De ha szeretsz verset írni hogy-hogy nem bölcsésznek mentél? Van ilyen szak állítólag, ahol azt tanítják, hogy írj jó verset. Vagy legalábbis, hogyan ne legyen rossz.
Nézek rá, tényleg érdekel. Az olyan... egyedi, főleg ma, vagy nem tom, de szerintem kevés költő van, pedig milyen vicces már, ha rólad tanulnak a gyerekek a suliban.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Vas. Jan. 11 2015, 22:19

Új játszópajti, avagy mikor a macska meglátja az egeret

Ha nincs semmi baj akkor jólvan, gondolom magamban és megkünnyebbülök kissé.
-Hát az sosem fog előfordulni ne aggódj. Semmit nem tudok az elméleti fizikáról azt leszámítva, hogy ez a neve  és hogy Sheldon a Big Bang Theoryból elméleti fizikus.
Nevetek egyet és rájövök , hogy lebuktam a kockaságommal, hogy ismerem ezt a sorozatot.
Egész jól kezd megérteni ez a srác. Az arcom ellágyul mikor aztmondja az az igazi. Valóban, tényleg az lenne még ha nem is túl valós álom. Még modellként sem futhatnék be nem, hogy fotósként.
-Hát való igaz, az lenne a legjobb dolog ami csak történhet velem az egész világon ha híres fotós lehetnék akinek a kiállításait ezrek látogatják. de igaz az se lesz rossz ha talán egy újság fotósa leszek . Ez legalább reálisabb elképzelés.
Mosolyodom el halványan és gyengéden mégis őszintén de átsüt rajta a keserűség és az álmokban való csalódotság. Nem is tudok beszédpartnerem szemébe nézni inkább a füvet vizsgálom . Szerintem talán még senkivel sem osztottam meg ezt a tényt.  Felnézek a következő mondatokra és vidám mosoly ül ki az arcomra.
-Ismerős. Leszámítva, hogy nekem megy a biosz. Már ami a humán részét illeti de ezzel végképp nem óhajtalak untatni.
Nevetem el magam a mondat végére szinte már kacérkodóan. EZ a dolog valahogy a véremben van. Már tizenévesen is sokszor mondták micsoda szexuális kisugárzásom van. Ez azóta csak még rosszabb lett.
- Nagy ritkán igen, de csak a magam szórakoztatásaképp. Ha érdekel egyszer talán megmutatom.
Mosolygok mellé. Szenvedélyesen imádom a fotózás minden formáját így mindent igyekszem is kipróbálni. Örülök, hogy támogatni látszik az idióta nyafogásom a témaválasztást illetőleg ezért hálás vagyok főként, hogy épp csak találkoztunk. Úgyérzem ennyire nem lehe megjátszani magad ő tényleg egy hamisítatlanul kedves srác. Milyen furcsa. Igazi kuriózum.
-Köszönöm szépen. Ezen még agyalok.
Mondom és ezzel napolom is a témát, egyenlőre semmi ihletem nincs. Talán holnap, vagy azután majd jön egy isteni (avagy sátáni) sugallat és megtalálom a tökéletes témát ami majd mindenkinek tetszik.Csakhamar áttérünk a káros szenvedélyekre és jóízűt nevetek a mosogatós viccen majd válaszolok is amint rendesen tudok levegő venni.
-mosogatni semmiképp. inkább az utóbbi. A kávé a mindenem, szerintem ha nem lenne én már nem lennék az élők sorában. És micsoda veszteség is lenne az az emberiségnek..hahaha.Semekkora.
Öniróniából mindigis csillagos ötöst kaptam volna ha annakidején lett volna ilyen tantárgy. Nagyot slukkolok a cigiből pont mint ahogyan az újdonsült kedvenc szerelőm is teszi. És jó kérdést tesz fel, hiszen annyira nem vészes én mégis majd belepusztulok, hogy nincs időm a tökéletes elkészítésére.
-Eléggé illetve nemis csak úgyérzem sosincs időm arra hogy ne kontár munká adjak ki a kezemből és ez frusztrál.
Vallom meg őszintén.Nem olyan egyszerű ez az iskola mint gondoltam.
Bevallom a versírást. Sosem mutattam meg még senkinek egyetlen versemet sem pedig írtam verset már más valakiről illetve másvalakinek is.
-Verseket. Tudod mint azok a buta álmodozó kölők. Családról, barátságról szerelemről. A tetkóim tervezésében mondjuk tényleg részt vettem de inkább csak irányítószempontokat adtam minthogy én rajzoltam volna. akkor csak teli lennék firkálva.
Nincsenek különösebben álmai azt állítja. Ezek szerint csak én lennék ennyire naiv?Elmeséli, hogy szerinte nem adott tehetséget neki a jóisten.
-Ez biztos, hogy nem igaz. Mindenki tehetséges valamiben és a tehetség művészet. A művészetet pedig tágabban kell értelmezni a múzeumok poros kacatjainál.Ez a mottóm.
Mondom és ezeknél a mondatoknál megpróbálom megragadni a tekintettét, hiszen ez nekem fontos. Bátorítóan mosolygok és finoman végigsimítok az arcán persze barátian de azért elég gyorsan el is veszem a kezem, hiszen ne gondolja azt azért , hogy olyan csaj vagyok aki egyből rámoccan.
-Én nagyon szívesen megnézném mit tudsz mint bűvész.
Vigyorodom el hirtelen.
-Ha el akarod érni egyél érte. Próbálkozz!
Mondom ismét bátorító mosollyal az arcomon. Ha van valami amit akarsz azért tenni kell és küzdeni, igazán csak akkor lesz édes a jutalom.
Ismét egy jó kérdést tesz föl. Miért nem a költészet a fő iránya az életemnek? Talán mert igazán nagy hírnevem csak többszázév múltán lehetne vagy még akkor sem. És a fotózás az álmom és az életem, azzal kell foglalkoznom ameddig csak élek.
-A fotózás sokkal fontosabb számomra.
Csak ennyit mondok az egész okfejtésemből. ha bővebben érdekli majd úgyis rákérdez untatni pedig nem akarom.



tag: Matthew úrfi set: <~ruha ~ notes:köszi a türelmet Smile

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Csüt. Jan. 15 2015, 14:04

Kicsit elröhögöm magam Sheldont emlegetve.
Annál már csak az elméleti matematikus a haszontalanabb szerintem.
Vigyorodom el, komolyan, ki az aki a matekon akar elmélkedni? Bár pontosan nem tudom mit csinál ez a két szakma az életben, de valamire biztos jó. Minden lehet jó valamire. Sheldon meg jó karakter, bár nem volt időm folyamatosan nézni a sorozatot.
Amúgy szereted azt a sorozatot vagy csak hallottál róla?
Mosolygok, hátha ismeri, akkor lehet szereti az ilyesmi dolgokat.
Látom aztán, hogy egyetértünk abban, hogy a kiállítás az igazi, de hát mi más lenne? Az olyan... menő.

Nem is tudom... ha nagyon híres vagy akkor téged is folyton fotóznak, az nem zavaró? Bár ha szeretsz a kamera másik oldalán is állni, akkor gondolom nem. De sosem tudhatod. Elvégre ez Los Angeles, sok a gazdag ember, ha valaki lát benned valamit és tőled vásárol, bármi megeshet.
Mosolygok, végül is, lehet az is jó. Ha meg felfedezik, pláne.
Ehm... eheh. Unalmas lenne? Khm.
Na jó, ezt nem kellett volna, elkalandoztam egy pillanatra, saját magam fogom csak zavarba hozni szerintem, főleg mert kissé el is vörösödtem, remek. Főleg ha általában ilyen pajkos a hangsúlya, akkor végképp bajban vagyok. Na jó, najó, váltsunk témát!
Persze, szívesen.
Szedem össze magam, bár nem értek a fotókhoz, de lehet érdekesek lennének.
Jól van, csak ne túl sokat, az egészségtelen.
Mosolygok, a sok elmélkedés szerintem megfájdítja a fejet és csak belegabalyodik az ember. Szóba jönnek a nem épp egészséges szokások, de úgy fest neki nem volt ilyen haverja. Addig jó, az tényleg káros, de szerintem mindenkinek. De nevetek kicsit, mivel ő is nevet, jó hallani. Akkor talán mégsem vagyok olyan kocka, tudok vicceset mondani.
Nem tudhatod, Istennek mindenkivel célja van, tehát veled is. Nekem is megtanítottad, hogy a külső alapján ne vonjak le rögtön következtetést, legyek kicsit.... ahm... bátrabb.
Nevetek kínosan, de hát tényleg, ő is látta, hogy alig merem megszólítani, ahhoz képest most meg elbeszélgetek vele. Hú... ez ijesztő... egyáltalán hogy kezdtünk el beszélgetni? Matthew... ha egyszer megjegyeznéd máskor se lenne gondod... a fene.
Ahm, maximalista vagy? Az nem túl jó, nem fogod értékelni amit csinálsz, pedig lehet úgy jó ahogy van. Mindig kérdezz meg másokat is, akkor kapsz visszajelzést.
Ajánlom mosolyogva, apa is ilyen, nehéz leszoktatni róla, mindig morog, ha valami nem tökéletes. Pedig manapság... az apró örömök a lényegek, működik, kész és ennyi. Nincs idő többre sajna.
Ez jó, kiírod magadból amit érzel. Legalábbis, szerintem az jó dolog. Egyszer én is próbálkoztam irodalom órán mert kellett, de... hát... ehehe, én nagyon nem élnék meg belőle!
Nevetek kicsit, nagyon pocsék lett, de legalább jót nevettünk a kín-rímeimen.
De amúgy... hogy adsz irányszempontot? Legyen benne rózsa vagy... valami szöveg, vagy mi?
Nem igazán tudom elképzelni.
Hmm... érdekes mottó. Akkor majd még keresgélek. Anélkül nem találom meg.
Mosolygok, valószínű igaza van. Bár engem az sem törne le ha nem lenne. Amíg nem vagyok kétbalkezes addig nagy gond nem lehet. Bár teljesen elvörösödöm, hogy hozzám ér. Megsimogatott... húha... Még a fülem is vörös lesz, lesütöm a szemem. Oké, oké, nem úgy gondolta, biztos mindenkinek csinálja, csak... velem nem mindenki csinálja, simán zavarba jövök egy ilyen egyszerű mozdulatsortól is.
Ehehe... aham... okés... ühüm.
Nyökögöm zavaromban, tudnék is mutatni, már valami trükköt, de előbb össze kell szednem a gondolataimat, mert anélkül csúnyán felsülnék vele.
Fogok, fogok, csak hirtelen sok lenne a meló, annyi műszakot nem bírok, nem vagyok én munkamániás.
Nevetek kicsit, így is két félállásom van, nem kéne egy harmadik. Akkor mikor magolnám be ami a sulihoz kell?
Értem, az más. És van valami amit nagyon le szeretnél fotózni? Valami épület, vagy személy... ilyesmi?
Kérdezem meg, nem biztos hogy van, de lehet valami ilyesmi doppingolja, hogy csinálja, ne hagyja félbe. Én mindig mindent félbehagyok, rossz szokás.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Hétf. Jan. 19 2015, 20:22

Új játszópajti, avagy mikor a macska meglátja az egeret

Méééghogy elméleti matematikus, besírok. Az mit csinálhat? unalmában találja ki az undorító képleteket a kiskölyköknek?
-Végig néztem, pár részt leszámítva, de el ne áruld senkinek hogy kocka vagyok.
Nevetgélek egy sort magamon. de ez tényleg ártana az imidzsemnek.//Haha imi-JAM //
Kissé komolyabb vizekre evezünk az elekövetkezendőkben. És olyan édes, hogy azthiszi annyira megtudok élni a fotózásból, hogy nem voltam modell is. Bár azzal nem szeretek különösebben foglalkozni leszámítva ha tetszik a téma.
-Voltam modell is úgyhogy nem hiszem, hogy zavarna. Bár a maximalizmusom nem engedne örvendezni minden képnek.Ha felfedeznének csodás lenne de nem vagyok álmodozó csak érzékeny. Nem vagyunk már gyerekek, a realitás fontos, annak ellenére, hogy imádok hogy a világ legjobb dolga lenne újra annak lenni.Feküdni a fűben nézni milyen alakok rendeződnek a kósza felhőkből és fogni a barátok kezét.
Szép álom, szép gondolat, de mint mondtam is nem vagyunk már gyerekek.
-Talán már nem is látnék bele semmit egyetlen felhőbe sem.
Mondom kicsit elszontyolodott pofival. Mintha egy pillanatra újra gyereknek tűnnék a tetkók és piercingek előtt aki tiszta ártatlan lélekkel nézne le a fűre és túr bele.
Persze hamar megszakad a gyermekien tiszta énem vizsgálati lehetősége hiszen közvetlen ezután egyből zavarba is hozom. Ugyan kérlek ki mondta, hogy a nőkön könnyű eligazodni? De ezért vagyunk mi nők.,hogy teljesen meg tudjuk őrjíteni a föld férfi népességét.
Élvezem ha így néznek rám, nem tud velem mit kezdeni zavarban van és elpirul. Veni.Vedi.Vici.
-Talán nem.
Nevetek, remélem sikerül vele elképzeltetnem valami izgalmasat velem  meg a biológiával.
-Akkor megbeszéltük.
Mondom mosolyogva. Szívesen megmutatnám valakinek a fotóim. Kimondottan jó ha laikus, hiszen olyan művész akarok lenni akinek a a képeihez nem kell fotótudósnak lenni.
-Sok minden nem egészséges.De lehet azért olyan egészségtelen mert általában dohányzással és mértéktelen kávéfogyasztással kötöm egybe.
Nevetek amíg tudok, mindig is vallottam, hogy addig kell minden szart megcsinálni ameddig tudod és fiatal vagy. mit ér az élet ha élsz 1000 évig de az egész dög unalom, mert folyton vigyáztál magadra, az érzéseidre, az egészségedre. Mindent a sebek tesznek édesebbé ahogyan megszerzed magadnak. Küzdő típus vagyok, vagy csak mazochista? Only God can judge me. Már ha lenne.
Na persze erre csak felhozza hogy istennek van terve mindenkivel. Oh hát hogy ne lenne..
-Ateistának Isten terveit emlegeti olyan hatékony, minthogy a néma mondja el a süketnek, hogy a vak látta a sántát járni. De nagyon édes vagy, hogy így gondolod és köszönöm, hogy én lehettem a pozitív csalódás . Nem gyakran tetszeleghetek ebben a szerepben.
Ez tényleg így van, annak ellenére, hogy nem hinném, hogy negyon vérszomjas lennék az emberek mégis nagyon könnyen ítélnek.
- Igazad van , ez egyértelmű, mégis valahogy ha valamit kiadok a kezemből szeretem azt érezni, hogy tökéletes.
Tovább folyik a beszélgetés és elkotyogom, hogy van egy kicsi írói vénám. Talán jó talán nem, hiszen sosem mutattam meg senkinek talán pontosan azért, mert nem érzem tökéletesnek.
-így van. arra pont jó, hogy megszabaduljak a stressztől és a fájó dolgoktól.
Lehet hogy semmi másra?
- Hát igazából körülbelül megrajzolom vagy megmutatom milye szeretnék a tetováló pedig széppé teszi és az kerül majd fel.
Magyarázom, kicsit laikus a témához. Bár nem is nagyon hiszem, hogy nagyon áhítozna tetkóért.
- Nagyon helyes.
Vágom rá bíztató mosollyal kedvességből. Hiszen lehetetlen hogy valaki semmiben sem legyen kiemelkedő.
Megint zavarba hozom, olyan kis aranyos hogy én ilyen egyszerűen elő tudom ezt nála idézni. A mai fiúk olyan tuskók. Le kell dobni a melltartód hogy bármi reakciót kiválts.
Hebeg habog dehát szokj hozzá kedves Matthew.. Lolitával van dolgod.
-Nyilván. nem aztmondtam, hogy szakadj meg , kár lenne érted.
válik egyre mézesmázosabbá a hangom. Élvezem, hogy ilyen ártatlanul kedves srác.
-Nem is tudom. Lehet csak hobbiból fogok most felhőkre kattingatni .
Nevetgélek hiszen annak mi értelme is volna? csak egy gyerek mondhatná meg.

tag: Matthew úrfi set: <~ruha ~ notes:köszi a türelmet Smile

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Csüt. Jan. 22 2015, 20:37

Megmosolygom, hogy kockának állítja be magát csak azért, mert végignézett egy sorozatot. Messze van attól még véleményem szerint, elvégre én sem vallom magam annak, pedig én szeretek online lógni a haverokkal, játszani, mostanában nagyon mással nem is szórakozom.
//XD//
Nem tudhatod milyen út van neked szánva. Lehet visszatalálsz a modellkedéshez, lehet pont a barátaid által találod meg mi kell neked. Amúgy utóbbihoz nem kell sok, csak egy szabadnap, kellemes idő és a barátaid. Nem tűnik elérhetetlennek, hacsak nincsenek az ország másik felén, mint az én esetemben.
Mosolygok, mert hát az én haverjaim nagyon messze vannak, de talán az övéi kevésbé.
Talán elhagyott a fantáziád? Szerintem az ott egy... hmm...
Hunyorítok, na ehhez már messze van, hogy ne mondjak baromságot, előkotrom a szemüvegem, jobban szemügyre veszem a felhőket és elégedettebb fejjel közlöm:
Az egy kocsi.
Legalábbis nekem a kocka forma meg a néhány pamacs mellette autóra emlékeztet, szóval szerintem nincs itt gond. Ha akar, lát benne valamit, ha nem, akkor persze nem fog.
Persze mondanom sem kell, nagyon könnyű zavarba hozni, neki is rögvest sikerül. Bár lehet én hoztam magam kínos helyzetbe, már nem is tudom. Csak zavartan mosolygok, hogy talán. Nem is tudom, jaj, inkább nem gondolkodom, még a végén lesz pár bűnös gondolatom, az meg ha kiül az arcomra halál ciki! Inkább esetlen nevetek vele, jobb az is.
A fotókra bólintok, szívesen megnézem, hátha érdekes lesz. Nem értek hozzá, de ahogy elnézem nem akadály.

Hát... ebben van valami, plusz az energia ital... egyél több gyümölcsöt!
Vigyorgok rá, nekem apa mindig ezt a hülyeséget mondja, szerintem sem oszt sem szoroz, hogy mennyi gyümölcsöt eszem, ha mellette szenesedik a tüdőm. De Isten látja lelkem, ezzel tényleg nem vétkezem. De az is kiderül, nem hívő. Engem ez nem szokott zavarni, mosolygok tovább.
Nem kívánok senkit megtéríteni. Én hiszek az Úrban, de elfogadom, ha valaki inkább önmagában vagy másban hisz. A hit a lényeg, a jó szív és lélek.
Mondom kedvesen, mind különbözünk és jó ez így. Abban meg csak reménykedem, hogy ő is elfogad olyannak amilyen vagyok.
Mi teszi tökéletessé, ha nem a többiekből kiváltott pozitív reakció? Mitől lesz szerinted valami tökéletes?
Érdekel mi a véleménye, lehet valami egészen egyedit mond rá, vagy csak jobban megismerem általa.
Szerintem ezzel adni is lehet. Boldogságot okozni. Nem csak a rosszat és a fájdalmat kéne kiírnod magadból, hanem az örömöt és a szeretet is. Próbáltad már?
Sokan csak a szomorúságot írják ki magukból, pedig az örömöt megörökíteni ugyan olyan jó, ha nem jobb. Elmélyíti a boldogságot.
Aham. Akkor mégiscsak rajzolsz!
Nevetek, így értelmezem és úgy, hogy nem tévedtem olyan borzalmasan nagyot.
Persze azzal hogy ilyen közvetlen zavarba hoz újfent, valahogy velem nem is szoktak és hirtelen is ért és... nem vagyok egy hirtelen udvarolós típus, hogy félvállról vegyem. Tudom nem azért csinálta, csak mégis. Valahogy szoknom kell, hogy egy lány csak úgy hozzám ér. Azt hiszem kissé zárkózott típus vagyok.

Köszönöm, kedves, hogy így gondolod.
Mosolygok rá, hogy kicsit összekapartam magam. Alig beszéltünk, gondolom csak udvariasságból mondja, de attól még jól esik. Bár a hangja még így is zavarba ejtő, nem szoktak velem cicázni a lányok, de most így érzem magam, mint valami egér, nem mint valami kandúr... na mindegy.
Azzal mi a baj? Szerintem ugyan annyi értelme van, mintha mondjuk... bármi mást fotóznál. Bármi lehet szép vagy jól eltalált.
Mosolygok rá, szeretem a felhőket nézni. Ez olyan rossz lenne? Vagy gyerekes? Na és a csillagos ég? Más a bolygókat kutatja, én meg csak gyönyörködöm bennük.
A csillagokat is szereted? Azokból is sok mindent ki lehet kombnálni, bár azoknak értelme is van állítólag. Nem értek a csillagképekhez.
Kérdezem míg nézem az eget. Szerintem az is jó buli. De lehet mert nem vagyok egy tomboló valaki, beérem a nyugival is.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Lolita Anne Jacobs
Egyszer volt, hol nem volt...
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Hétf. Feb. 02 2015, 22:45

Új játszópajti, avagy mikor a macska meglátja az egeret

Miért is ne állítanám be magam kockának hiszen épp eleget torzultam a sorozat előtt.Szerintem ha valami majdhogynem függővé tesz valakit akkor ezt bőszen nevezhetem annak.
Egész bölcsnek tűnik a srác ahhoz képest kezdetben, hogy megijedt tőlem. Mekkora butaság. Nem harapok én, csak ha valaki kiérdemli.
-Igazad lehet. Lehet leszek még modell.. Na de barátok? Lehet még igaz barát ebben a világban? Hányszor történik meg, hogy egyszer csak belefutsz valakibe, elkezdtek beszélgetni és aztán az egész életedben melletted marad? Persze szövetségesek és haverok tömkelegével el lehetne érni sokat.
Kicsit elszomorodom, hogy nem tud azokkal lenni akikkel szeretne, erre mi jut neki egy depressziós kifestőkönyv. Na szépen vagyunk.
-Lehet hogy tényleg elhagyott, biztos új szeretője van.
Veszem kicsit viccesebbre a figurát, ameddig előkeríti a szemüvegét. Nem is áll neki olyan rosszul.
-Egész cuki vagy szemüvegben.
Vigyorgok rá egy sort. kiböki, hogy szerinte egy autó van a felhőben. Én így ücsörögve nem látom rendesen, hogy vajon milyen forma lehet így inkább hátradőlök a pokrócon és fekve figyelem a felhőket. Ez persze még jobban kihozza a testem vonalait , egész igéző látvány lehetek így de ebbe bele sem gondolok kezesem az autót a felhőben de nem találom.
-De hol van?
Nyafizok kislányosan, hogy nem látom és arra várok, hogy mutassa meg melyikre gondolt, hátha úgy már én is meglátom benne az autót.
Mindezek után még rendesen zavarba is hozom , vicces. Jó játék ez. Mindig is az volt szeretem zavarba hozni a fiúkat, őt pedig alaposan sikerült, ahogy elnézem. De ehhez képest állja a sarat. Megmosolygom az egészségügyi tanácsot. Köszi apu! Egyébként kedves, hogy így gondol az egészségemre, de mondhatni már már furcsán hangzik ez a mai rohanó világban. Kicsit úgy érzem, mintha megállt volna az idő körülöttünk és csak a park lenne. Semmi beadandó, semmi értékelés, semmi rohanás. Idilli lenne, de sajna tudom, hogy ez nem így van.
-Köszi, majd megjegyzem.
Mondom és vigyorgok egyet. Szóba kerül a hit. Milyen érdekes. Erről más az álláspontunk mégsem gyűlöljük meg egymást  érte. Az emberek miért nem tudnak ilyenek lenni?
-Ezt értékelem , köszönöm. Én sem próbállak meggyőzni a saját igazamról.
Beszélgetünk a tökéletességről is. Sajnos én nem igazán tudom,hogy mit is jelent ez számomra. Lehetséges, hogy számomra a tökéletes csak annyit jelent, hogy a társadalom által elvárt norma?
Nem, biztosan nem.
-tulajdonképpen nem tudom megfogalmazni ,csak ha meglátom tudom azt mondani rá, hogy ez tökéletes!
Mondom mosolyogva. Talán olyanokra tudnám azt mondani, hogy tökéletes, mint egy kisbaba első mosolya vagy egy szerelmespár első csókja ami sikerülhet ugyan borzasztóan mégis valamilyen lelki szinten mégis tökéletes.
Az írás valóban sokat adhat az emberiségnek de nem, hinném hogy bárki pont az én firkáálmányaimra kiváncsi.
-Persze de nagyon gagyi lett.
Nevetek egy sort. Hogyne próbáltam volna, mégis más lelkiállapotomban elolvasva inkább cska taszítóan giccses volt.
Hamar fény derül arra is, hogy van olyan tetkóm is aminek alapjaiban én készítettem a rajzát. Szégyenlősen vallom be hiszen az hogy valóban ilyen szép és látványos lett az csak a tetoválósrácon múlt.
Megint csak zavarba hozom pedig nem is az volt a cél, vagy mégis?
Vicces lenne őt egy olyan kannak elképzelni aki csak egy gyors menetet akar az apja furgonjában. Magamban nevetek ezen az elképzelésen egy sort miközben gyorsan mosolyogva hozzáteszem a megjegyzésem.
-Alap
Neki állok ha már ugye lefeküdtem előbb a pokrócra akkor így a felhők fotózgatását, miért is ne ? Végülis igaza van abból is lehet még jó kép.
-ha te mondod , akkor megpróbálok ebből kihozni valamit.
Vigyorogva kezdem elpazarolni egyesével a biteket miközben pér haszontalan felhőt fotózgatok.
A csillagokról kérdez amin egy pillanatig elgondolkodom.
-Tulajdonképpen igen, de nekem a csillagokról inkább a romantikus csillagfényes dolgok jutnak eszembe, nem az asztrológia. Lehet én vagyok túlságosan ilyen alkat.


tag: Matthew úrfi set: <~ruha ~ notes:köszi a türelmet Smile

_________________
Á la Lolita
Miss érzékeny
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Szer. Feb. 04 2015, 20:55

Hát amiket mondd... sajnos nagyon is igaz, a tényekkel szembe kell nézni, nincs mese.
Nem tudom. Szerintem ez sok mindentől függ. Ha valaki olyan beállítottságú, könnyen talál barátokat, igazinak hiszi őket. Ha szerencséje van a barátja is így gondolja. De pár csalódás után az ember nem erőlteti mert megalázó belátni, hogy egyoldalú volt. A világ mindig is ilyen volt, gondolom szerencse is kell, hit. De jah, haverokat könnyű találni, de legalább azokat lehet!
Mosolygok, elvégre amilyen naiv vagyok megszívtam már párszor, de ha sosem adok esélyt, akkor pozitív dolog sem érhet. Valamit valamiért.
Na de kérlek, nem hiszem hogy ilyen hűtlen lenne! Biztos elhanyagoltad és másnál keresi a boldogságot!
Nevetek kicsit, mert Lolita fantáziáját megszemélyesíteni és védeni lehet már sok, de mivel úgy gondolom játék, könnyen belemegyek. De nekem kell a szemüveg, mert amúgy nem teljesen tiszta a távoli kép és beégni sem szeretnék, hogy túl elvont vagyok. Ránézek, szemüvegben, elpirulok. Elég kellemetlen szokás, de irányítani nem tudom.
Köszi...
Na igen, a bókokkal sosem tudtam mit kezdeni, nem hiszem, hogy hirtelen meg tudom tanulni a dolgot sajnos, pedig ideje lenne. Inkább terelek, közlöm egy kocsit látok. Csak akkor nézek rá, mikor megszólal, látom elfeküdt. Szép lány, ezt kár lenne tagadni, de én meg nem vagyok az a nyomulós fajta. Mondjuk így nehéz megmutatni, szóval igyekszem úgy mellé feküdni kicsit közelebb, hogy ne értse félre és meg tudjam mutatni melyik felhőhalmazra gondolok. Remélem így már betájolja melyek azok, amik együtt amolyan kocsiformák.
Látod? Ott... Azok ni!
Aztán persze próbálok beszélgetni vele, ahogy érzem nem is olyan lehetetlen, már hogy meg bírok szólalni, csak folyton zavarba hoz, az nem könnyíti meg a dolgom, de igyekszem. Azt mondja, megjegyzi a szavaim, én csak mosolygok, bólintok. Mikor arról beszélek vallásos vagyok, ő sem próbálja velem elhitetni, hogy nincs Isten, hogy ha lenne nem ilyen lenne, satöbbi. Ó, nagyon sok mindent kaptam már, de ha valaki hisz, akkor ez meddő vita.
Köszönöm.
Tényleg hálás vagyok érte, na meg azért is, hogy nem kezd el sóhajtozni és elmenni, hogy nem vagyok normális. Olyan is volt, pedig a vallás régen nem volt ilyen vízválasztó, kicsit nehéz mostanság "felvállalni" dolgokat, tiszta lehangoló.
Akkor a saját maximális mércéd megütése a tökéletes? Ha tudod mi a maximális neked, akkor azt is tudod, mi a tökéletes.
Mosolygok, nem bonyolítom túl, az is igaz. De szeretem az egyszerűséget, főleg hogy mindenki túlbonyolítana mindent feleslegesen. Aztán kicsit nevetek, hogy közli gagyi lett.
Nem mehet minden elsőre, gyakorolni kell, próbálkozni. Az a gagyi igenis jó, mert elkezdted. Mikor először fogtam csavarkulcsot elejtettem és eltörtem az elemlámpát ahogy ráejtettem. Elég rosszul indult a szerelői karrierem, de hát Istenem, nem szabad megtorpanni!
Nevetek, mert hát ha semmit sem folytattam volna mert elsőre nem lett jó, mit csinálnék most? Fogalmam sincs. Meglep, hogy azt mondja később, alap hogy kedves, mármint látom már, hogy kedves, nem is ez a fura már, hanem hogy alapnak gondolja a másokhoz való kedvességet. legalábbis így értelmezem, amin mosolyognom kell, mert ez tök jó! Ritka hogy valaki így gondolja szerintem. Az emberek vagy gyanakvóak, vagy törtetőek vagy bizalmatlanok...
Jó! Ha nem sikerül, majd rám fogod!
Nevetek, végül is. A csillagokat hozom szóba, mosolygok tovább.
Nekem a Sárkányszív...
Közlöm csöndesen, de bocsánatkérően mosolygok.
Tudod, abban van, hogy a sárkány elmereng, hogy fél a haláltól, de szeretne csillagkép lenni. Mások is lelkekhez kötik a csillagokat, hiába tudjuk hogy az az űr... pedig klassz megfigyelni egy-egy jelenséget, én láttam már távcsőből meteorzáport vagy mi a szöszt, az tök jó volt. De kicsit elvonatkoztatni és úgy szemlélni is jó.
Vonok vállat fektemben, aztán ha fényképezett párat nyújtom a kezem.
Muti, hogy sikerültek!
Kérem el tőle kedvesen, kíváncsian, hogy mit alkotott, elvégre én noszogattam, ha jó ha nem, közöm van már hozzá!

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Do Something - Lolita and Matthew   Today at 15:41

Vissza az elejére Go down
 

Do Something - Lolita and Matthew

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-