Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A ház Santa Monicában

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Alan Washington
Oktató
Életkor : 41
Foglalkozás : Filmkészítés és operatőri ismeretek gyakvezető
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: A ház Santa Monicában   Szomb. Jan. 03 2015, 22:38

Nem tetszik a házasélet... egyáltalán nem. Ezért gyakorta burkolom füstfelhőbe ezt a nappalit, vagy ezt a konyhát, vagy ezt a hálószobát itt ebben a gyönyörű és modern házban, amit a fiam vett az első jogdíjából, amit kettőnk története forgatókönyvének eladásáért kapott. Féltékeny vagyok és ideges...
És hogy miért?
Két dolog miatt is. Egyrészt, ma volt a premier. Elmentem megnézni a filmet, Anne nélkül, persze. Egyedül ültem a nézőtéren a filmkritikusok és tinilányok gyűrűjében, és bámultam mindazt, ami annyira személyes, fájó és intim, hogy egyáltalán nem kellene filmvásznon lennie. Zavarban voltam. Dühös voltam. Minden apró technikai és nem technikai hibát kiszúrtam, még azt is, hogy a filmbeli énem teljesen máshogy viselkedett néhány esetben. Néha úgy, ahogy sohasem viselkedtem volna. Néha úgy, ahogy viselkednem kellett volna.
Bámulom a cigi végét, ahogy izzik a parázs a papír mögé bújva.
A második bajom persze a gyerek. Láttam a neten a fotókat és a riportokat. Juliet pocakja látszik, hiszen a negyedik hónapban van már, mégis gyönyörű volt Damian mellett. Szorongatták egymás kezét, mindketten gyönyörűek voltak, fiatalok és boldogok. Ilyenkor mindig elfog a keserűség. Már rég ki kellett volna lépnem a fiam életéből, de egyszerűen képtelen vagyok. Túlságosan szeretem, túlságosan ragaszkodom hozzá. Képtelen lennék élni nélküle, mégis osztoznom kell rajta, pedig egyáltalán semmi kedvem hozzá.
Nem mondtam neki, hogy itt leszek ma éjjel, de küldtem neki egy üzenetet. Mindössze annyi állt benne, hogy "Láttam a filmet. Gratulálok."
Vajon rájön ebből, hogy legszívesebben embereket öldösnék most az utcán, és hogy ez elől csakis egyetlen helyre menekülhettem el?
Vissza az elejére Go down
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Szomb. Jan. 03 2015, 23:19

Ma van a premier. Ma... Nem lehet ma, de mégis ma van. Ha lehetne az egészet vissza csinálnám és másként írnám meg az egész történetet, vagy csak más szereplőket választanék hozzá vagy... vagy lehet el sem adnám. Ideges vagyok és félek, félek, hogy valaki rájön arra, hogy a történet igazságon alapszik, félek, hogy Juliet rájön és annyira felzaklatja majd, hogy elveszíti a babát, vagy elhagy és nélkülem neveli fel ami még rosszabb lenne. Ideges vagyok, mert mi lesz ha az egész egy hatalmas nagy bukás lesz? Ha senki sem megy el megnézni, csak a kritikusok és még ők is kijönnek a film közepén vagy még előbb mert megunják?
Szmokingot veszek fel, Julietnek azt mondom, hogy ne jöjjön, mert túl nagy lesz a tömeg és csak felzaklatná magát, az pedig ártana a babának, szerencsére hallgat rám és elenged egyedül. Pár utcára a céltól leteszem a kocsit és gyalog indulok el, kell az, hogy kiszellőztethessem egy kicsit a fejem, hogy átgondoljam mit mondok majd ha kérdeznek. Felkészülök arra is, hogy holnap az újságokban és a neten is azt olvasom majd, hogy hatalmas bukás volt a film. Az lesz, hiába mond bárki bármit érzem. Már csak egy utca választ el a mozitól, de képtelen vagyok megtenni a maradék pár métert, inkább csak megállok az egyik sötét sikátorban és onnan nézem az embereket. A színészek legalább eljöttek, még szép, azt hiszem benne is van a szerződésükben, hogy az első előadáson ott kell parádézniuk, vannak fotósok is, riporterek, a sajtó emberei, na meg azért vendégek is akadnak szép számmal. Még nem merek bemenni. Szépen elfogynak az emberek, kezdődik a vetítés, én pedig végre előmerészkedem a rejtekhelyemről és a legközelebbi kocsmába bemegyek, rendelek egy vodkát de nem iszom meg, csak lötykölöm a pohárban.

Rezeg a telefonom erre magamhoz térek. Megnézem, üzenetem érkezett.
"Láttam a filmet. Gratulálok."
Nagyot nyelek és vagy hatszor egymás után megnyitom az üzenetet elolvasom majd bezárom, hátha megváltoznak a szavak a kijelzőn, de nem. Nem tetszett neki, ha tetszett volna akkor biztos felhív, hogy ünnepeljük meg, a sikerünket. Mert ha neki tetszik akkor az már siker a többi ember meg le van sz@rva.
Kifizetem az italt amit meg sem ittam, majd a kocsimhoz sétálok és elhajtok a közös házunkba. Padlógázzal, nem érdekel ha lekameráznak a zsaruk, semmi sem érdekel, csak az, hogy minél előbb oda érjek. Ott kell lennie apunak. Beszélnem kell vele, ha nincs ott akkor pedig majd jól leiszom magam és talán belefulladok az óceánba. Hmm ez nem is egy elvetendő ötlet.
Leteszem a kocsit, majd berongyolok a házba és fel le futkározok amíg meg nem találom aput.
- Annyira nagyon sajnálom, nem szabadott volna megnézned!

_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Alan Washington
Oktató
Életkor : 41
Foglalkozás : Filmkészítés és operatőri ismeretek gyakvezető
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Szomb. Jan. 03 2015, 23:40

Nem tudom, olvasta-e egyáltalán az üzenetet, vagy ideje sincs megnyitni. Amikor beül az ember a moziba, akkor végül is ki kell kapcsolni a telefont, így szokás. Én is mindig kikapcsolom. Mindegy is... Bizonyára ünnepelnek valahol Juliettel, vagy a stábbal. Leissza magát a sárga földig és aztán hatalmasat szexelnek a terhes barátnőjével... Vagy nem. Mindegy is.
Járkálok a házban, mint valami kóbor lélek, és végül kikötök a tengerpartra nyíló terasz ajtajában. Kiszellőztetek, remélem, hogy a hűvös levegő majd megfújja a fejemet is és lenyugszom.
Hallom, hogy valaki éleset fékez a ház előtt, hátrapillantok a vállam felett, de mire lámpát kapcsolhatnék (mert természetesen rám esteledett és teljes a sötétség az egész házban, mivel nem kapcsoltam villanyt), Damian már ott is áll előttem. Szmokingban, jól fésülten, és... lenyűgözően fest. Hirtelen olyan büszke vagyok rá, mint amikor elvégezte a középiskolát, vagy amikor láttam, hogy elmegy a szalagavatójára... A kamubarátnőjével, aki olyan volt, mint egy kardísz Dam mellett.
Állok előtte, és nem tudom, mit mondjak. Nem tudom, miért kér bocsánatot. Az a pár megmásított rész lehet, hogy nem is az ő munkája volt (a fenéket nem, láttam a forgatókönyvet... kívülről tudom...).
Félreteszem a kezemben fogott hamutartót benne a cigimmel, és magamhoz húzom szótlanul. Beletúrok a hajába és szorosan ölelve tartom.
- Gyűlölöm ezt a filmet Damian. Gyönyörű és biztos vagyok benne, hogy siker lesz, mert épp elég filmet láttam már. De egyszerűen gyűlölöm, hogy nem azt tettem, ami a filmben történt.
Dohányízű szám a halántékára csókol, amint megfogalmazom, mi is az első, ami eszembe jut, és amit ki is mondok a rengeteg egyéb közt, amit mondani akarok neki ezzel kapcsolatban.
Eltolom magamtól és megnézem.
- Jól nézel ki. Mit mondtak a többiek? Miért nem velük vagy? - kérdezem, bár őszintén szólva örülök, hogy itt van most.
Vissza az elejére Go down
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Vas. Jan. 04 2015, 00:12

Várom, hogy elkezdjen üvöltözni velem, hogy hozzám vágja a hamutartóját, de semmi ilyesmi nem történik, kezdem kicsit frusztráltan érezni magam, végül mozdul és leteszi a hamutartót, és magához húz. Minden egyes mozdulatát árgus szemekkel nézem, próbálom kitalálni, hogy mik is lehetnek a gondolatai, de nem kell sokáig azon erőlködnöm, hogy megtanuljak a gondolataiban olvasni, hiszen kimondja őket. Szorosan hozzá simulok és átölelem izmos hátát, de nem engedi, hogy kiélvezzem kellő képpen a helyzetet, azt, hogy biztonságban vagyok.
Előbb magához húz, most pedig eltol, úgy érzem magam, mint valami bevásárlókocsi amit unalmukban ide oda toligatnak az emberek, de most nem érdekel ez, hiszen apu csinálja, ő meg úgy rángat ahogy neki tetszik.
- Nem láttam a filmet. - Vallom be neki szépséges kék szemeibe nézve.
- Oda mentem a mozihoz, de nem tudtam bemenni megnézni, nem akartam látni az emberek reakcióját közben. Féltem, hogy bukás lesz. - Szólalok meg ismét, de ezért már nem aggódom, az előbb azt, mondta, hogy siker lesz, már pedig ha Ő azt mondja akkor az úgy is lesz, hiszen ért a filmekhez, jobban mint bárki más. Vagy csak én gondolom így? Lehet kicsit elfogult vagyok vele szemben, de ez egy cseppet sem baj.
- Nem tehettél volna úgy mint a filmben. Anyu nem bírta volna ki, hogy egyedül marad ezért végzett volna magával.

_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Alan Washington
Oktató
Életkor : 41
Foglalkozás : Filmkészítés és operatőri ismeretek gyakvezető
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Hétf. Jan. 05 2015, 20:55

Nem tudom, mi a fenének tolom el, mikor legszívesebben el se engedném egész éjszaka. Nemcsak a fejét akarom megcsókolni, hanem mindenét, és nemcsak a hátát akarom megsimogatni. Persze ez az elemi vágy örök és csillapíthatatlan, főleg mióta hazajött a világ körüli útjáról. Hozzám. A filmben a dolgok másként történnek. A filmben, mely Damian forgatókönyvéből készült, ő nem jön haza, hanem ott marad abban a gyönyörű Paradicsomban, én pedig utána utazom, szerelemtől fűtve. Az egész egy heves, romantikus jelenetben teljesedik ki a tengerparton. A filmben nincsen Juliet, a filmben csak ő van és én, meg az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Ám ez itt a valóság, igen különböző eseményekkel. A múlt egy pontig azonos, de egy törést követően a happy end felé indul el. A mi életünk egészen más. Itt nincs happy end, csak néhány lopott óra, amelyeket mindig beárnyékol az idejutás és az elosonás aktusa.
Túl sok a gondolat a fejemben. Néha sokért sem adnám, ha lecsapolhatnám őket az agyamból. Nem akarok másra fókuszálni, mint Damian ragyogó kék szemeire, amelyek most is hatalmasra nyílva néznek rám. Szeretem. Egyszerűen ennyi.
- Inába szállt a bátorságod, mi? - mosolyodom el megértően, dorombolva. - Állj ki bátran azért, amit alkottál. Zseniális forgatókönyvet írtál és légy büszke rá, akárki akármit mond. Be kellett volna menned.
Bukás! Méghogy az ő filmje bukás! Az csakis valami botcsinálta rendező és ostoba színészek miatt történhetett volna meg.
- Sose lehet tudni. Talán csak túl gyáva voltam, hogy kipróbáljam és utánad menjek. Örökké bánhatom. Iszol velem egyet? - nézek körül, és leemelek a bárpulttól egy pezsgőt. - Hiszen van mit ünnepelnünk. Az elveszett lehetőségeket, például.
Vissza az elejére Go down
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Hétf. Jan. 05 2015, 22:26

Annyira vonz magához, mint eddig talán még soha. Túl sok dolgom volt az utóbbi időben és nem jutott elég időm arra aki talán a legfontosabb a számomra. De nem... nem talán, hanem egészen biztos. Ha engedi akkor újra oda bújok hozzá, védelmező karjaival körül öleltetem magam és kiélvezem a pillanatot. Csak még egy kicsit had maradjak, csak egy egészen kicsit, had véssem az eszembe ezredjére is, hogy milyen jó is itt lenni, és amikor nem leszek vele akkor is pontosan fel tudjam majd idézni.
- Jobb lett volna ha elmondod, hogy elmész megnézni és veled tarthattam volna. Akkor talán én is megnéztem volna és első kézből láthattam volna azt, hogy mi is róla a véleményed. - Elmosolyodik és dorombol, tökéletes párosítás nem tudok betelni vele egy pillanatig sem.
Megrázom a fejemet arra a mondatára, hogy be kellett volna mennem. - Nem, jó ez így, legalább elmondhatod, hogy mi az ami nem tetszett a filmben. Tudom, hogy van ami nem tetszett... mik azok? - Azon kívül persze, hogy a filmben a történetünknek boldog befejezése van.
- Iszok, igyunk! - Hasonló imádattal teli tekintettel nézek a kezében tartott pezsgős üvegre. Kell az ital, szükségem van rá, azt hiszem egyre inkább kezdek rákapni az ízére, de ez nem szabad, hogy feltűnjön bárkinek is, még nem tudhatja senki sem, miket is érzek. Mennyire zsúfolt most minden és mennyire nagyon szükségem van egy kis menekülő útra.
- Elvesztegetett lehetőségeket ünnepeljük? Miért? Inkább azt, hogy most itt vagyunk mind a ketten.

_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Alan Washington
Oktató
Életkor : 41
Foglalkozás : Filmkészítés és operatőri ismeretek gyakvezető
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Hétf. Jan. 05 2015, 22:44

Elmosolyodva nyugtázom, hogy visszabújik hozzám, hagyom neki. Megpaskolom a hátát és átölelem. Nagyon rég volt lehetőségem ugyanezt tenni, és kiélvezem. Karcsú teste még mindig olyan kölykös, mint hajdanán.
- Hiszen neked a díszes bemutatón volt a helyed... Miért pont arra vagy kíváncsi, ami nem tetszett? Kezdhetném azzal is, mi tetszett.
Nem engedem el, hanem a háta mögött bontom ki a pezsgőt, ami halkan pukkan, a dugó pedig elrepül valahova a sarokba. Figyelem Dam reakcióját az előkerülő alkoholra és kissé gyanúsnak találom, de nem teszek még szóvá semmit. Tudom, milyen nehéz lejönni a drogokról és tudom, milyen csábító az alkohol. Számomra is az, mind a mai napig. De azért csak töltök, hiszen ez ártani nem árt. Egyikünk se vezet már ma. Ezt garantálom.
A kezébe adom a poharat.
- Rendben, ünnepeljük azt.
Koccintok vele, majd amint összecsendülnek a poharaink, lehajolok, hogy megcsókoljam. Magamhoz ölelve tartom, egyik kezemben a pezsgős üveg a másikban a poharam. Legszívesebben most itt helyben felfalnám. Eszméletlenül kívánom, és nagyon szeretném bebarangolni, végigtapogatni minden testrészét, hogy ugyanolyan-e, mint volt, vagy kidíszítette magát valami újabb tetoválással esetleg piercinggel? Abból, ami korábban annyira zavart, izgalmas játékot kreáltam.
- Na jó, elmondom akkor. A filmbeli énednek köze sincs hozzád. Egyáltalán hol találták ezt a tehetségtelen ripacsot? Nincs benne semmi szenvedély, pedig te tele vagy vele... Aztán ott van Frank. Frank halálosan szerelmes volt beléd ez viszont nem került be a filmbe. Pedig ha ezt az egész sztorit bevállalták akkor ez igazán nem kellett volna hogy kimaradjon... Viszont ott van a zene. A zenéjét eléggé élveztem és Jim is jó munkát végzet - utalok a vezető operatőrre, akit személyesen is ismerek.
Vissza az elejére Go down
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Hétf. Jan. 05 2015, 23:05

Talán olyan vagyok, mint egy levakarhatatlan pióca, de úgy tűnik ezzel nincsen semmi baja sem. Megnyugtat az, hogy nem tol el magától.
- Nem, nekem melletted lett volna a helyem, hiszen rólunk szólt a film. - Miért arra vagyok kíváncsi ami nem tetszett neki, hisz inkább arra kellene fókuszálni, hogy mik voltak benne a jó pillanatok, azokat kéne ünnepelni, majd egy két jelenetet felidézni a múltból vagy éppen a filmből.
- Azért, mert ha sok benne a rossz akkor már nem is számít az, hogy mi volt az ami tetszett, mert a rossz elhomályosítja az egészet. - felelem neki, majd figyelem azt, hogy mit is csinál. Kibontja a pezsgőt, kitölti a poharakba úgy, hogy engem közben nem ereszt és ezt nagyon tudom értékelni. Imádom érte, próbálok minél jobban hozzá simulni, minél jobban összemenni, hogy annyira ne zavarjam őt a mozgásban, de ez nem megy már olyan jól, mint amikor még kisfiú voltam.
Összekoccannak a poharaink, majd ahelyett, hogy a pezsgőt kóstolnám meg a csókját ízlelhetem. Viszonzom a csókját és egy kis ideig nem hagyom, hogy elhúzódjon tőlem... a számtól.
Ártatlan tekintettel nézek rá, mikor belekortyolok a poharamba végül, és kíváncsian várom azt, hogy mikor fog megszólalni, mikor kezdi el szétcincálni a filmet. Nem teszi, pedig Ő a legnagyobb, legalábbis a legfontosabb kritikusom. Velem kezdi, nem voltam jó, legalábbis az ahogyan engem alakítottak, és ez szíven üt, hiszen próbáltam olyan embert kiválasztani a szerepre aki nagyon hasonlít hozzám, legalább a gesztusaiban, de nem sikerült. Ha már az egyik főszereplő rossz akkor az egész filmet dobhatjuk ki a kukába.
- Frank... nem akartam, hogy esetleg rá terelődjön a közönség figyelme, és... akkor nem tudtam, hogy Ő bármit is érez irántam, amikor a forgatókönyvet írtam. - Magyarázom, hiszen Frank érzelmeire apu hívta fel a figyelmemet. Elmosolyodom azon, ahogy a kollégáját dicséri. - Őt gyakorlatilag te ajánlottad. Belenéztem egyszer a telefonodba és ott volt a száma. Ha ismered akkor biztos jó lehet szóval beajánlottam őt a rendezőnél. - Mosolyodom el, bár nem Jimnek kellett volna csinálnia az operatőri munkát, hanem neki.

_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Alan Washington
Oktató
Életkor : 41
Foglalkozás : Filmkészítés és operatőri ismeretek gyakvezető
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Kedd. Jan. 20 2015, 19:29

- Szerintem a jó részek épp elviszik a hátukon az egészet. Ne légy ilyen kishitű. Nehéz jó filmet csinálni, ha nem megadott recept szerinti romantikus vígjátékot forgatsz, márpedig ez minden volt, csak az nem.
Imádom, hogy el akar bújni a karjaimban. Imádom, hogy ragaszkodik a csókomhoz. Én is az övéhez. De a pezsgőhöz is, amit fel is hajtok egyből és újra töltök magamnak meg neki is, ha kér.
- Komolyan kiloptad a számát a telefonomból? - nevetek fel. - Na és mit találtál még benne? - érdeklődöm, és egyik kezem a farzsebére siklik, néha ott tartja a telefonját. Ha megtalálom, elhappolom, de ha nem akkor csak egyszerűen alaposan megsimogatom.
- Jó, ez igaz. Nem is túl okos magát a forgatókönyvet kritizálnom. Azt írsz bele, amit akarsz. Azt hittem, csak a rendező hagyta ki. Viszont volt ami tetszett. Például sok minden volt benne amit nem is tudtam, hogy úgy látsz, ahogy. Már a forgatókönyv olvasásakor is feltűnt, de a filmben sokkal jobban ki tudtak hangsúlyozni egyes részeket. Persze... így is épp elég nagy szörnyetegnek tűnök a látottak alapján. Folyton az járt a fejemben, hogy át akarlak ölelni és bocsánatot kérni a liliomtiprásért - jegyzem meg halkan és leszegett fejjel.
Meg akarom várni a reakcióját, de inkább csak kiiszom újra a poharat és félre teszem.
- Borzasztóan szeretlek - fűzöm hozzá az iméntiekhez. - Bárcsak utánad mentem volna, hogy ezt elmondjam, mint a fickó a filmben.
Vissza az elejére Go down
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Kedd. Jan. 20 2015, 21:01

- Pedig a megadott recept alapján készült, volt benne két ember akik egymásba szerettek, majd az akadályok hosszú sorát kiállva végül együtt lehettek. A váz a szokásos, csak kicsit meg lett bolondítva azzal, hogy ez rólunk szól. - Akár írhattam volna úgy is, hogy nem boldog a befejezése, de akkor az egész történet kiabált volna egy folytatásért, amit pedig nem szabadott megírnom, az már túlságosan is személyes lenne és túlságosan is felismerhető. Juliet számára legalábbis mindenképp.
Nem kérek több pezsgőt legalábbis egyelőre, félre is teszem a poharat, mert csak akadályoz abban, hogy még szorosabban tudjam köré fonni a karjaimat, plusz nem akarom, hogy a fejembe szálljon az ital, márpedig ha megiszunk egy vagy több üveggel akkor az lesz.
- Nem kutakodtam benne, nem akartam anyuról pucér képeket látni. Kellett volna találnom benne valamit? - Kíváncsi tekintettel nézek rá, talán tényleg át kellett volna kutatni a telefonját, de ha jól emlékszem épp idő szűkében voltam ellopni hosszú időre pedig nem akartam azt észre vette volna. Így is lelkiismeret furdalásom volt amiért nem őt kértem fel az operatőri munkálatokra.
Hátratolom a fenekemet, bár teljesen felesleges, hisz ha belenyúl a zsebembe akkor nem tudja elhúzni onnan könnyedén a kezét. A telefon ott van, és könnyedén el is lehet lopni.
Dorombolva hallgatom amit mond, körbecsókolom a nyakát miközben beszél, persze csak ha hagyja.
- Nem volt liliomtiprás, nincs miért bocsánatot kérned és ne is gondolj ilyen ostobaságokra. Ha te nem lépsz előbb vagy utóbb én mentem volna hozzád, vagy kaptál volna rajta ahogy a nevedet nyögve maszturbálok, mert nem merek lépni. - bújok el a nyakába.
- Én is szeretlek. És örülök, hogy nem mentél utánam, mert akkor meglátod önpusztításomat és kiábrándulsz belőlem teljesen. Így legalább együtt lehetünk, még ha nem is teljesen úgy ahogy kellene.

_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Alan Washington
Oktató
Életkor : 41
Foglalkozás : Filmkészítés és operatőri ismeretek gyakvezető
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Kedd. Jan. 20 2015, 21:29

- Rólunk szól, egy alkoholista gyerekéről és egy néhai drogfüggőről aki beleszeret a tiszta ártatlanságba a kék szemekben - dörmögöm. A tenyerem végigsimít az arcán és eltúrja a haját az útból, hogy újra belenézhessek azokba a szemekbe, amelyek csillogásával soha nem tudok betelni.
Kihúzom a telefont a farzsebéből, és elteszem. Majd átnézem, ha Damian elaludt, vagy ha kicsit egyedül leszek, míg ő zuhanyzik, vagy épp valami mással foglalja el magát.
- Nem tárolok meztelen képeket Anneről. De sajnos rólad se. Vagyis de, csak nem a telefonomon.
Mélyeket lélegzem az apró csókjaira, enyhén hátrahajtott fejjel, elnyújtott dorombolást hallatva élvezem nemcsak apró száját, hanem azt is, ahogy kócos haja borostás államat csiklandozza.
- Kíváncsi lennék, mégis hogy történt volna az, amikor te jössz hozzám. Mit mondtál volna? - faggatom nagy lelkesen, és nagyon is tetszik a jelenet, amelyet elképzelek, miként hever zilált ruházatban az ágyán, csuklóig eltűnve a nadrágjában, a nevemet nyögve kamaszként. Sőt, igazából felnőttként is tetszik ez a kép... Olyannyira, hogy újra és újra meg akarom nézni. A fölsője alá simítok a hátán majd letolom keskeny csípőjéről a nadrágot. Annyira sovány, hogy az övét se kell kicsatolnom, felesleges.
A szavai azonban követelik, hogy leszögezzek valamit. Előre hajtom a fejem és ránézek, két kezembe fogom az arcát és a szemébe nézve közlöm:
- Hidd el, nincs olyasmi, ami miatt valaha is kiábrándulnék belőled.
Megcsókolom, ezzel téve pontot az ígéret végére, amelyet lehet, hogy esze ágában sincs elhinni, de majd meglátja ő is.
Vissza az elejére Go down
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Kedd. Jan. 20 2015, 21:45

- Gyönyörű történet- Nincs más hozzáfűzni valóm. Rólunk szól éppen ezért tökéletes.
Próbálom kitalálni mit is szeretne, de nem tudom, csak nézem és gyönyörködök kék szemeiben, melyektől nem tudom elszakítani a tekintetem, nem csak Ő van oda az én lélektükreimért, hanem az érzés nagyon is kölcsönös.
Észre sem veszem, hogy lenyúlja a telefonom, de nem is nagyon érdekel, majd ha talál benne olyat ami nem tetszik neki akkor azt kitörli, ezen nem fogok vele veszekedni.
- Mikor csináltál rólam pucér képeket és hol tárolod őket? Valaki meg fogja látni! - Na nem mintha annyira szégyellős lennék, de azért mégsem szeretném az interneten viszont látni a képeimet.
Kérdését hallva kissé elhúzódom tőle, már amennyire hagyja, hiszen máris letolta rólam a nadrágomat. Nem akarom elmondani neki, nem szeretnék erről beszélni, biztos kinevetne, hogy milyen kis béna lettem volna, de nem tudok neki ellent mondani, hiába is próbálnám teljesen veszett ügy lenne az egész.
- Ezt megjegyzem. - Talán már épp ideje lenne az eszembe vésnem azt, hogy tényleg szeret, talán mindennél jobban. Mohón viszonzom a csókot, addig sem kell felelnem az előző kérdésére, de nem húzhatom sokáig, tudom jól.
- Talán... Behívtalak volna a szobámba, hogy beszélnünk kell, mert valami nagy baj van velem, mert tudom, hogy a lányokat kellene hajtanom és megpróbálni bejutni a szoknyájuk alá, de engem valaki más érdekel... Itt tartottam volna egy szünetet és megvárom mit reagálsz, persze teljesen vörösre pirulva az arcom és ha nemet mondasz akkor elástam volna magam a kertben a szégyentől.

_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Alan Washington
Oktató
Életkor : 41
Foglalkozás : Filmkészítés és operatőri ismeretek gyakvezető
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Kedd. Jan. 20 2015, 23:24

- Akkor fotóztalak le, amikor aludtál. A fényképezőgépemen vannak. Ne aggódj, senki nem fogja megtalálni. Anne teljesen hülye a technológiához, mást pedig nem engedek a közelébe. Bár talán most, hogy híres lettél, jobban kellene vigyáznom a személyes holmimra? - vetem fel, félig csak komolytalanul, egy másik részem nagyon is komolyan gondolja.
Miután megszabadítom a nadrágjától, az ing következik. Lassan gombolom végig, a szemébe nézve és hallgatva a tervét, amelyet valószínűleg kiskamaszként ötlött ki a becserkészésemre. Végtelenül elbűvölő.
- Sajnos ebből nem feltétlenül tudtam volna kitalálni, hogy az a valaki, aki érdekel, az én vagyok. Visszakérdeztem volna, hogy ki az. El merted volna mondani? - faggatom, széthajtva az ingje elejét, végigsimítva tetovált bőrét.
Lenézek, hogy ellenőrizzem, minden firkálmány megvan-e, vagy esetleg került-e fel valami újabb rajz vagy felirat rá. Végigsimítom a kedvenceimet: a szitakötőt, a szívet, és azt, ami a hasán van.
- Lépj ki a cipőből és a nadrágból - szólítom fel, és hátrébb lépek, hogy legyen hely, ahová léphet.
Lomhán végiglegeltetem karcsú testén a szemeimet, megnézem oldalról is, hátulról is. Aztán felkapom a derekánál fogva és felcipelem a hálószobába, ahol végigfektetem az ágyon és fölé mászok, hogy hosszan megcsókolhassam.
- Emlékszel arra, amikor először voltunk együtt? Gyönyörű volt a filmben. Majdnem ugyanolyan, mint az emlékeimben.
Vissza az elejére Go down
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Kedd. Jan. 20 2015, 23:57

- Nem hiszem, hogy téged is elkezdenének zaklatni a riporterek, vagy kutakodni a szemetesedben. Nem kell jobban vigyáznod rájuk. - szólalok meg, miután alaposan átgondoltam ezt a helyzetet. Ha apu gépén valaki mégis megtalálja a képeket azt is lehet mondani, hogy... Juliet csinálta, mikor nálunk volt apu gépe. Gyenge kifogás, de megteszi, persze ha Juliet is belemegy a dolgokba, de nem menne... kiborulna ez egészen biztos.
A nadrágom lecsúszik a bokámig, egyelőre nem csinálok semmit sem, csak kellemetlenül érzem magam. Ez nem így szokott lenni, mit akar tőlem? Bár biztos semmi rosszat szóval nem kell idegeskednem vagy zavarba jönnöm. Ha hagyja akkor én is elkezdem őt vetkőztetni az ing gombokkal kezdve szépen sorban, és csodálom ahogy egyre több és több tűnik elő apu barna bőréből. Annyira szép!
- Valószínűleg nem. Először csak össze vissza magyaráztam volna, talán értelmetlenségeket is, amíg rám nem szólsz, hogy hagyjam abba. Utána elmondtam volna, hogy te vagy az aki felkeltette az érdeklődésemet. Kinevettél volna? - Ha hagyta kigombolni az ingjét, akkor a nadrágnak is neki látok ha nem akkor csak a ruháján keresztül simogatom széles felső testét. Nincs új minta rajtam, bár tervbe van véve még kettő, de azok majd csak akkor lesznek megcsináltatva ha megszületett a baba, addig pedig még van pár hónap.
Szótfogadok és lerúgom a cipőmet és a nadrágból is kilépek, meg a zoknimat is leveszem. Úgy mér végig, mint egy ragadozó aki a prédáját járja körbe, mielőtt lecsapna rá. Velem is ez történik bár én nem olyan áldozat leszek.
Elterülök az ágyon de nem sokáig kell hiányolnom a közelségét, karjaim és lábaim is köré fonom és közel húzom magamhoz.
- Többször kellett felvenni a jelenetet mert nem lett olyan amilyen akkor volt. Tökéletesre szerettem volna. Biztos utána sokat mosolyogtál rajtam amiért ügyetlen voltam. - Teljesen új volt minden, csak azt tudtam, hogy akarom őt, hogy minél közelebb kerüljön hozzám. Nem csoda, hogy olyan gyorsan elsültem akkor. Jó pár napig szégyenkeztem is apu előtt. Egy újabb csókot követelek magamnak miközben kezem lesiklik az ölére és igyekszem minél előbb teljesen felizgatni.

_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Alan Washington
Oktató
Életkor : 41
Foglalkozás : Filmkészítés és operatőri ismeretek gyakvezető
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Szer. Jan. 21 2015, 00:41

16+

Látom nem egészen egyértelmű neki a helyzet, pedig valójában a képlet pofonegyszerű. Ő levetkőzik, én gyönyörködöm benne. Utasítom és szót fogad. Aztán egymásnak esünk. Mint egy újra és újra megismétlődő rituálé, elcsábít, én pedig elcsábulok. Megfogom finom kezét, nem hagyom, hogy vetkőztessen. Még nem.
Széles vigyorral hallgatom, hogy hetet-havat összehordott volna abban a szituációban.
- Eszem ágában se lett volna kinevetni téged. Attól végképp elszállt volna minden bátorságod. Csalogathattalak volna elő az ágy alól ahová menekültél volna, mint egy ijedt kismacska.
Végigsimítom a combját, amivel máris szorítani kezdi a derekamat, amint fölé hajolok. Akár egy húsevő növény, úgy fon körbe a végtagjaival. Dorombolósan kuncogok, miközben viszonzom csókját, majd a nyakába hajolva felnyögök az érintésére.
- Csak tapasztalatlan voltál, ez teljesen normális. Az lett volna fura, ha tudod, mit kell csinálnod. Bűbájos voltál és csak még jobban beléd szerettem. De a mai napig félre kell vonulnom, ha eszembe jut - vallom be, és ennek, meg Dam ügyes kis kezének köszönhetően kisvártatva gombolhatom is ki a nadrágomat, hogy a szövet szorító fogságából kiszabadítva a kezébe adjam magam, miközben felegyenesedem, és levetem az ingemet, majd visszahajolok fölé.
- A kedvencem az volt, hogy alig kellett hozzád érnem, és máris elélveztél. Újra és újra, mint egy időzített bomba. És utána kerültél... - folytatom az emlékezést, miközben elkezdek végighaladni a testén a csókjaimmal, éppen úgy, mint akkor is. Valamivel oldanom kellett a szorongását, és nem ronthattam ajtóstól a házba, hiszen olyan apró volt!...
Vissza az elejére Go down
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Szer. Feb. 04 2015, 23:14

Nem akarom elengedni őt, sohasem akartam mégis muszáj volt, de most nem szabad még csak gondolnom sem arra, hogy ez az este egyszer véget ér.
Juliet... szólnom kell neki, hogy nem megyek ma haza, de... most ezzel sem tudok foglalkozni, sőt ha apu megtudná, hogy egyáltalán az eszembe jutott egészen biztos, hogy itt hagyna és inkább keresne magának valaki mást, aki csak rá figyel.
- Az elsőre nem szoktam vissza gondolni, de a többire annál sűrűbben. - A mai napig szégyellem magam amiatt. Biztos sokkal többet várt el tőlem, én meg olyan voltam mint egy nyavalyás kezdő... igaz az voltam, neki még sem akartam megmutatni, hogy mennyire nem értek még ezekhez a dolgokhoz. Ő volt az első aki látott elélvezni, aki elsőként hozzám érhetett anyámon kívül. Kellemetlenül kellett volna éreznem magam, de egyszerűen csak jó volt, sőt még annál is jobb. Tetszett, hogy tudja mit kell velem csinálni és hogy milyen óvatos volt.
Amint kiszabadítja magát a szövet fogságából kezelésbe veszem, legalább is addig kényeztetem amíg elérem, mert lejjebb halad a testemen, nekem pedig nincsen teleszkópos kezem, bár most nagyon jól jönne.
- Szégyelltem magam. - sóhajtom halkan és ha már a farkát nem simogathatom akkor a hátát és a vállait járják be a kezeim, beletúrok a hajába is, de nem irányítom, hagyom had csináljon azt amit csak szeretne, pont, mint a legelső alkalommal.
Széjjelebb teszem a lábaimat, és megemelem a csípőmet, hátha ösztönzőleg hat rá ez a mozdulat, hagyjuk a nosztalgiázást, had kapjam meg azt amit szeretnénk mind a ketten. - Kérlek... - Nyöszörgöm halkan, már a csókjaival is teljesen kikészít.

_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Alan Washington
Oktató
Életkor : 41
Foglalkozás : Filmkészítés és operatőri ismeretek gyakvezető
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Csüt. Feb. 05 2015, 01:59

18+


- Sose hittem, hogy szívesen emlékszel rájuk - súgom a fülébe és forró csókokkal jutalmazom bársonyos, fekete-fehér bőrét.
Nyelvem végigízleli a nyakát és a vállát, fogaim megcsipkedik itt-ott, csak hogy beleborzongjon.
- Nem volt semmi amiért szégyenkezned kellett volna.
Végigcsókolom a hasát is, kezemmel már a férfiasságán játszva, de nem sokáig játszadozom vele, mert én sem bírom túl sokáig a várakozást. Ráadásul ismerem őt, tudom, hogy türelmetlen, hiszen fiatal. Nem igazán tudja értékelni a finomságokat a szexben, de épp eleget voltunk már együtt, hogy tudjam, mi a fontos, és mit szeretünk mind a ketten.
Azt, ahogy nyöszörög nekem, azt mondjuk eléggé szeretem.
- Ezt szívesen elhallgatnám még - jegyzem meg, miközben feltérdelek az ágyon, és az ölembe húzom vékony testét. Kezem dolgozik még kicsit rajta, majd elérkezik az idő a behatolásra.
Csókkal terelem el a figyelmét az első fájdalomról, a szemébe nézek, fogva tartva a pillantását. Ha hozzám akarna érni, nem hagyom, a feje fölé feszítem a karjait és leszorítom. Nyersen, most már cicomázás nélkül dugom meg, hiszen pontosan ezt akarta, és én is így szeretem. Lehet, hogy azt mondtam, hogy gyűlölöm a filmjét, de valójában pokolian büszke vagyok rá, amiért mindezt elérte. Lehet, hogy dühít mindaz, amit láttam a vetítőteremben, de én is tudom, hogy nem lehetett volna semmi se másként. Nem hibáztatom, se őt, se magamat, amíg legalább ez megvan nekünk. A kis ház és a kapkodó, vágytól fűtött együttlétek, ez a kis kettesben eltöltött idő. Fogalmam sincs, mit tennék, ha tudnám, hogy itt van mellettem, szinte karnyújtásnyira, de nem lehetnék vele. Megőrjítene, de az még jobban, ha nem tudnám, merre jár a világban, mit csinál és kivel. Remélem, soha nem lesz semmi másként, minden marad így, ő alattam nyöszörögve, miközben akaratosan a magamévá teszem. Remélem, soha nem akar majd mást.
Vissza az elejére Go down
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Pént. Feb. 06 2015, 18:23

Ha szívesen hallgatná még akkor nyöszörgök neki addig amíg el nem érem amit akarok, sőt még utána is, különböző instrukciókkal látom el, hogy mit is szeretnék tőle. Leginkább azt szeretném, ha elengedné a kezeimet, hogy én is had érhessek hozzá, had ölelhessem magamhoz erős testét, és had karmoljam végig a hátát, szép vörös csíkokat hagyva a bőrén, hogy még jó darabig emlékezzen rám miután visszatértünk a normális életünkhöz. Kérlelem, hogy ne szorítson le, máskor nem zavar, de most nem szeretném úgy érezni magam, mint egy egyszerű kurva, akinek csak kihasználják a testét, utána pedig elhajítják. Ha tudnám, hogy még van bőven időnk együtt akkor nem zavarna, sőt kérném, hogy még jobban szorítson, de most nincs időnk és ezt Ő is pontosan tudja.
Vagy így vagy úgy, de hamarosan elélvezek, hangosan a nevét nyögve összemaszatolom az Ő és a saját felsőtestemet is. Kellemetlenül érzem magam, pont úgy, mint amikor először voltunk együtt, hiszen hozzám se kellett érnie, elég volt magamban éreznem őt ahhoz, hogy elélvezzek, de most nem fogom elkövetni azt a hibát amit régen tettem. Eszem ágában sincs őt kerülni, inkább majd később talán nyöszörgök egy újabb menetért, de inkább csak a következő alkalommal fog ez megtörténni, mikor találkozunk.
Szerelmes tekintettel nézek fel rá és tátogok egy kicsit, csókot követelek magamnak csak nincs erőm egyelőre ahhoz, hogy felemeljem a fejem, meg nem is nagyon van mozgási lehetőségem, ha a kezeimet még mindig a fejem fölé emelve leszorítva tartja.

_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Alan Washington
Oktató
Életkor : 41
Foglalkozás : Filmkészítés és operatőri ismeretek gyakvezető
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Szomb. Feb. 14 2015, 23:50

18+


Elengedem a kezeit, amint elélvez, mert még fogást kell találnom rajta, hogy nekem is jó legyen. Odahajolok fölé és megcsókolom, imádattal simítva végig a testét és odaadással kényeztetve az ajkait. Noha rengeteg alkalommal volt már az enyém, minden alkalommal újra elcsábít és minden alkalommal újra szerelmes leszek belé. Szinte ép ésszel kibírhatatlan, mintha az elmém ketté akarna szakadni ilyenkor, de már rég megbékéltem vele, magamhoz ölelem a különös érzést. Végül hosszas egymáshoz simulás után végre nekem is jó, magom belelövellem, és fölé borulok, végigcsókolom a nyakát majd kihúzódva róla mellé heverek az ágyon. Hosszasan emelkedik és süllyed a mellkasom, de azért magamhoz húzom és a hajába csókolok többször is, miközben birtokló kezem a testén játszik.
- Velem maradsz ma éjjel? - kérdezem, hisz ki tudja... Juliet biztos hazavárja, és a premier utáni partik se tartanak örökké, hogy alibit szolgáltassanak Damiannak. Ennyi itallal még vezethet éppenséggel, de nem akarom, hogy elmenjen. Ezer éve nem láttam, és nem is fogom, van egy olyan érzésem. Hiszen utazik a film bemutatóira majd...
- Hogy mennek a dolgaitok? Ugye nem veszekedtek sokat? Árt a gyereknek.
Vissza az elejére Go down
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Szomb. Feb. 21 2015, 22:24

Odaadóan simulok hozzá úgy ahogy szeretné, ahogy irányítja a testem. Egy apró simításból is megértjük már egymást, és tudom mikor jön el számára a beteljesülés pillanata. Le nem venném róla a tekintetemet, igyekszem ezt is örökre megőrizni, mint emléket, hiszen olyan gyönyörű ilyenkor! Mellém fekszik és hozzásimulok, a mellkasát csókolja picike szám, tetszik ahogy alatta emelkedik fel és süllyed le a mellkasa. Megmosolyogtat a tudat, hogy ez az én érdemem. Köré fonom a karjaimat és felnézek rá csillogó kék szemekkel, mikor beszélni kezd. Hogy kérdezhet ilyen butaságot? Természetes, hogy itt maradok vele, sehova nem mennék.
Ez volt az első gondolatom. Aztán jött a valóság és feleszméltem, hogy nekem van egy várandós barátnőm aki vár rám, nem tudja hol vagyok és nem tudja kivel. Talán hiheti azt, hogy a stábbal vagyok és ünnepelünk vagy épp bánatunkban isszuk le magunkat a sárga földig. Szerencsére előbbi lenne a forgatókönyv és én ezt is fogom mondani Julietnek. Fölmentem az egyik srác lakására és eltulajdonítottam a kanapéját egy éjszaka erejéig, mert már veszélyes lett volna autóba ülnöm. Hinni fog nekem, ez egészen bizonyos.
- PErsze, hogy maradok. Nem mozdulnék innen semmi pénzért sem. - nyújtózom egy picit és az állára csókolok.
- Máris róla akarsz beszélni? Miért kell rögtön őt is bevonni az itteni kis idilli életünkbe? - morgok egy kicsit, de tudom, hogy nem lenne szabad.
- Hát... változó. Viszonylag sokat veszekszünk. Ki akarta festeni egyedül a gyerekszobát. Akkor eléggé mérges lettem rá.. egyszerűen nem tud megülni a fenekén.

_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Alan Washington
Oktató
Életkor : 41
Foglalkozás : Filmkészítés és operatőri ismeretek gyakvezető
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Szomb. Feb. 21 2015, 22:42

A hátát simogatom, becsukott szemmel tapintja kezem testének vonalait. Így nem látom rajta a tetoválásokat, és egészen olyan, mintha még mindig ugyanaz a csepp fiú lenne, aki felébresztette aljas vágyaimat évekkel ezelőtt, és aki nem állt ellen nekem, mert annyira naiv és ártatlan volt, annyira sebezhető. Még most is az, éppen úgy mint régen, még mindig sértődékeny és érzékeny, csak épp most már úgy-ahogy meg tudja védeni magát, van hová menekülnie, van, aki megvigasztalja, ha kiborítom. Erre a gondolatra szomorúan csókolok a hajába, majd mikor felnyújtózik az államhoz, visszacsókolom, a száját elkapva, miközben elégedetten dorombolok a válaszát hallva. De aztán a megjegyzést nem tudom már szó nélkül hagyni.
- Nem tudom kiveri őt a fejemből - vallom be, bár tény és való, hogy ettől függetlenül még nem feltétlenül kellene Julietről beszélgetnünk, de egyszerűen nem tehetek úgy, mintha nem is létezne, és Damian sem. Életünk szerves részévé vált a lány, főleg, mióta Dam gyermekével várandós. - Hát te? - kérdezem meg, és nem is tudom, milyen válaszban reménykedem.
Aztán... magamat is meglepem, de hirtelen megörülök annak, hogy tényleg mesélni kezd a lányról. Végre beavat az életébe, nem pedig csak a dacos elutasítást kapom, mint mindig, mikor a dolgairól kérdeztem. Nem a te dolgod, majd megoldom, ne törődj vele, semmi közöd hozzá, ne szólj bele és nem mondhatod meg, hogy mit csináljak... Mindezek gyakran hangzottak el eddig a szájából. Nem tudom, mi változott, de nagyon örülök neki. Még kicsit el is mosolyodom, főleg amiatt, amit Julietről mond.
- Adj neki valami olyan munkát, amivel baj nélkül le tudja foglalni magát. Mondjuk babaholmi-vásárlás, vagy meseírás a gyereknek. Vagy zenék összeállítása, amit a fejlődő magzat hallgathat... Csomó ilyen hülyeség van a neten.
Kicsit elgondolkodva azért még hozzáteszem, felsóhajtva:
- Szóval van már gyerekszobátok is... Azért kicsit reménykedtem benne, hogy valamennyire bevontok majd a projektbe minket is. Szívesen segítettem volna mondjuk ágyat összeszerelni vagy ilyesmi.
Kezem továbbra is lassan simogatja, masszírozgatja itt-ott a hátát, a vállát, bár hűvösödik, úgyhogy kerítek egy takarót, amit magunkra borítok.
Vissza az elejére Go down
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Szomb. Feb. 21 2015, 23:22

Nem akarok hazudni neki, mégsem akarom, hogy megtudja az igazat. Halkan felsóhajtok és csak kimondom az igazat.
- Én sem. Mindig ott van valahol a fejemben, legalábbis mikor nem együtt vagyunk, de amint végeztünk újra bemászik a gondolataim közé és bármennyire is próbálom nem tudom kiűzni őt onnan. Ne haragudj.- csukom be a szemeimet szomorúan. Nem akarom, hogy ilyenkor róla beszélgessünk, nem akarom, hogy apu rosszul érezze magát miatta, meg én sem faggatom őt anyu miatt. De Ő mégis csak kérdez és nem tudom miért teszi. Nem szeretem mikor a másik életemről kell beszélnem neki, mintha direkt kínozni akarná magát és engem is.
- A vásárlás nagy részén már túl van, a zenéket nem akarom, inkább én énekelek neki, nem akarom hogy teljesen idegen legyek neki, mikor megszületik, hanem hozzám is kötődjön már valamilyen szinten. Ha csak azt érem el, hogy nem fog megijedni tőlem akkor már boldog leszek. - Kicsit igazságtalannak tartom azt, hogy a gyerekek az anyjukhoz kötődnek, az apukával meg gyakorlatilag semmi kapcsolatuk sincsen az életük első szakaszában. MAximum majd kicserélhetem a pelenkáját, de arra sohasem fog emlékezni. Igaz a többi dologra sem, de ez nem fog olyan mély kapcsolatot kialakítani közöttünk, mint amilyet szeretnék. Teljesen rá vagyok cuppanva arra a témára, hogy hogyan legyek a lehető legjobb apuka, és leginkább csak félek, mert nem volt előttem semmilyen példa sem. Persze, apu most már itt van, de azt nem tudom, hogy hogyan kell egy óvodással bánni.
- Majd kap egy pár kötőtűt, meg egy kamionnyi fonalat, hogy kössön sapkát meg zoknikat a gyereknek. Azzal csak nem lesz gond. Ha csak nem szúrja hasba magát véletlenül. - Mondom, majd nyomban el is vetem ezt az ötletet.
- Komolyan? - Lepődök meg, sohasem gondoltam, hogy részt szeretne venni ezekben a dolgokban.
- Nem akartam, hogy rosszul érezd magad miatta. De... az összes összeszerelni való bababútor még az összeszerelésre vár. MEgpróbáltam összetenni Julietnek egy hinta széket de nem sikerült. Szóval... nagyon hálás lennék ha segítenél az ilyen dolgokba és akkor nem kell szakembert hívnom hozzájuk. - Ciki tudom, de egyszerűen nem boldogulok az ilyen dolgokkal. Nem volt legom gyerekként, nem tudtam min gyakorolni.[/color]

_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Alan Washington
Oktató
Életkor : 41
Foglalkozás : Filmkészítés és operatőri ismeretek gyakvezető
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Vas. Feb. 22 2015, 00:09

Hümmentve hallgatom, a dorombolásnak már nyoma sincsen, de azért nem török le teljesen. Végül is, erre számítottam. Hiszen kis híján feleségül is vette már Julietet. Gyermekük lesz. Egyértelmű, hogy nem csak egy futó fedősztorinak kell a lány kettőnk kapcsolatához, és az is, hogy nem tudja kiverni a fejéből.
- Nincs miért bocsánatot kérned - mondom megnyugtatónak szánt hangszínen. Magamhoz húzom, és megcsókolom, bármilyen bizarr is ez a gesztus, miközben épp a terhes barátnőjéről mesél. De nem haragszom rá, már egyáltalán nem. Sokkal jobban örülök annak, hogy elmeséli ezeket, mint amennyire erős a féltékenység, amit érzek.
Elvégre, Damian sohasem énekelt még nekem. Viszont sikerül a nyelvemre harapnom, mielőtt ezt a megjegyzést elejteném.
- Biztos érezni fogja, hogy te vagy az apja. Hidd el nem azon múlik, hogy mi történik vele élete első 9 hónapjában.
Sose hittem az ilyen baromságokban, amik az ellenkezőjét állították. Anne sokat fáraszt mostanában ilyenekkel, mert ő is szeretne nagyon nagymamásat játszani, de mivel tiszteletben tartottam eddig Damian magánélethez való jogát, mindig lebeszéltem róla, hogy egy halom cuccal felpakolva átnyargaljunk hozzájuk. Bár, tekintettel arra, hogy Julietnek sincsenek szülei (vagy legalábbis nincsenek elérhető közelségben), talán mégse lenne ez olyan rossz ötlet.
- Ez a kötős dolog remek ötlet. Vagy esetleg Anne is lefoglalhatja napközben, mikor nem vagy ott - szúrom közbe, bár sejtem, mit fog erre reagálni. Utálja az anyját és tejességgel biztos vagyok benne, hogy nem akarja, hogy a terhes barátnője körül legyeskedjen.
Bólintok és lenézek rá a tekintetét keresve, hogy a szemébe pillantva erősíthessem meg, hogy komolyan szeretnék részt venni ebben az egészben. Elvégre, ez Damian életének egyik legfontosabb projektje, egyértelmű, hogy mellette akarok lenni.
Felnevetek egy kicsit.
- Ezer örömmel - mondom és remekül érzem magam. Nem érzem úgy, hogy ki akar rekeszteni életének abból a részéből. - Megcsináljuk együtt, és megtanítok pár dolgot. Miket vettél meg eddig? - érdeklődöm, bár igazából mindegy. Akár egy egész házat felépítenék a két kezemmel a kedvéért.
- Bár persze csak akkor, ha Juliet beenged a házba. Nemigen volt még alkalmam beszélgetni vele úgy igazából. Nem hiszem, hogy különösebben kedvel.
Vissza az elejére Go down
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Szomb. Márc. 07 2015, 23:17

Kell az a csók, szükségem van rá, szóval mohón viszonzom is, nem törődve azzal, hogy épp Julietről beszélünk. Kellett a csók, mert így tudom, hogy annyira nem haragszik, hogy talán kezd megbékélni ezzel a helyzettel. Talán átlátja, hogy ez neki most olyan érzés lehet, mint amilyen érzésem nekem van anyuval kapcsolatban, azzal a különbséggel, hogy engem egy cseppet sem érdekel az, hogy mi is van anyuval. Régen szerettem őt, de mióta rávette aput, hogy házasodjanak össze ez az érzés elmúlt és átvette a helyét valami sokkalta sötétebb érzés.
- Ha nem csinálok semmit sem akkor nem fog megismerni és azt nem szeretném, hogy az első napjaiban teljesen idegenként pislogjon rám, azt szeretném hogy legalább a hangom ismerős legyen neki. - Lehet ez így teljesen butaság, de a szívem törne össze ha a gyereknek fogalma sem lenne arról, hogy mégis ki vagyok. Hiszen Ő nem csak Julieté, hanem az enyém is, igazán hálás lehetne nekem is, nem csak az anyjának, amiért a világra jön, igaz, én csak a dolgokból a jó részeket vettem ki.
Felnevetek. - Ha anyu a közelébe megy Julietnek vagy a gyerekemnek akkor elköltözünk egy másik városba. - Jelentem ki nemes egyszerűséggel. Még egy gyereket nem fog tönkre tenni az a nőszemély.
Felnézek rá, a szemeibe, és végtelen hálát láthat kék lélektükreimben. Hálás vagyok amiért segíteni szeretne, amiért nem hagyott minket teljesen magunkra és amiért nem hagyott el.
- Hát, amit az eladó nő tanácsolt azt mindet, szóval gyakorlatilag egy saját gyerek bútor boltot be lehetne rendezni otthon. - Bele se merek gondolni, hogy hány kibontatlan doboz hever a garázsban.
- Nem lesz vele semmi gond sem, majd kettesben hagylak titeket és akkor majd jól kibeszélhettek. Biztos kíváncsi rád, csak... eddig nem mertelek titeket egy helységben hagyni kettesben. Sajnálom.

_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Alan Washington
Oktató
Életkor : 41
Foglalkozás : Filmkészítés és operatőri ismeretek gyakvezető
Hozzászólások száma : 86

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Szomb. Márc. 21 2015, 18:14

- Damian, az első napjaiban a gyerek nem is fogja fel amit maga körül lát, nemhogy bármit is felismerjen. Kissé rástresszelsz erre, nem gondolod? - vélekedem a témáról, és közben ujjaimmal sötét hajába túrok, megborzolva a tarkóját, mint egy butus kiscicának.
- Nem költözhetsz el. Nem engedem, eszedbe ne jusson. Anyád elől meg nem menekülhetsz folyton. Nem akar neked rosszat, ahogy a gyereknek sem - szúrom le, mert nem igazán díjazom, hogy folyton acsarog a saját anyjára. Aki igaz, nem a legjobb anya a világon, de nem haragudhat rá örökké.
- És nem is hagynám, hogy bármelyikőtöknek is ártson - teszem hozzá bársonyosabb hangon, hátha ez majd meggyőzi, ha az iménti kijelentésem nem is, amin mondjuk nem lepődnék meg.
Visszanézek rá, miközben párnát túrok a fejem alá, és a kezemet is ott hagyom, hogy kényelmesebben tudjam nézegetni Damian meztelen testét, ahogy rajtam heverészik. Egyszerűen gyönyörű, szabad kezem lustán simogatja.
- Miért nem mertél minket kettesben hagyni? - tudakolom, hiszen azért ez nem mindegy, és bár kicsit meglepő, és érthető, kíváncsi vagyok, van-e bármi más indoka a tettére azon kívül, ami számomra egyből nyilvánvaló. Én se szívesen hagynám kettesben a párom és a szeretőm egy helyiségben, ahol majd kedvükre csacsoghatnak, úgy, hogy elvileg az egyik nem tud a másikról.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A ház Santa Monicában   Today at 11:28

Vissza az elejére Go down
 

A ház Santa Monicában

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-