Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Jason és Candy - Természet EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Jason és Candy - Természet EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Jason és Candy - Természet EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Jason és Candy - Természet EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Jason és Candy - Természet EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Jason és Candy - Természet EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Jason és Candy - Természet EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Jason és Candy - Természet EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Jason és Candy - Természet EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Jason és Candy - Természet EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Jason és Candy - Természet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Jason McCarty
Jason McCartyVároslakó
Foglalkozás : katona
Hozzászólások száma : 30

Jason és Candy - Természet Empty
TémanyitásTárgy: Jason és Candy - Természet   Jason és Candy - Természet EmptySzomb. Feb. 14 2015, 18:41

Még nem sok idő telt el a hazatérésem óta, bár ha érthetjük a nem túl sok időt pár hónapnak. Bizonyára maradtak még a városban olyasmi helyek, ahol az ember nyugalmat is találhat a sok-sok média és szórakozóhelyek mellett. A nap kellemesen sütött és semmi előrejelzés sem volt a felhőkben esőre. Felkerekedtem hát és elindultam egy régen látott helyemre. Nem vittem túlzásba, csak a megszokott ruházat volt rajtam. Fehér póló, fekete farmer és fekete ing, mindezek mellett egy sima utcai cipő. Van egy park a belvárostól nem is olyan messze, ahol a nyugalom és a halk beszélgetések dominálnak...még. A fák susogása és a szél enyhe simogatása még a legidegesebb emberből is kihozza a nyugodt, ártatlan lelket mert itt ténylegesen nem sok esélye van a haragra. Ugyanakkor egy sietős városban, ahol mindenki keresi a pénzét, vagy éppen elkölti...kell egy ilyesmi hely. Nekem is végig kell gondolnom a seregben töltött ideimet és az ott történt dolgokat. Nem tehetem meg az alkohol mellett mert abból csak ivászat lenne semmi más. Hagynom kell az emlékeket kitörni és háborúzni a józan eszemmel mert csak így békélhetek meg velük. A járásomból sajnos nem tudom kinevelni már a katonás stílust, így aki szintén katona volt az könnyen felismeri a foglalkozásomat. Hamar kiértem a parkba és már meg is csapott a nyugalom simogató szele. Kicsit beljebb sétáltam a padok és a körbekerített tó közelébe. Rátámaszkodtam a korlátra, ahonnan nagyon jó rálátásom volt a tóra és a következő perceimet az emlékeim előhívásával töltöttem és a többi időmet pedig az átvizsgálásukkal. Vennem kellett volna egy italt magamnak, valami vizet, mert meleg van itt nem is kicsit.
Nézelődtem jobbra is és balra is, egészen addig forgattam a tekintetem, míg meg nem láttam a egyik padon üldögélni egy nőt. Ázsiai származásúnak tűnik és mit ad isten, nagyon szeretem az ottani lányokat és magát a kultúrát is. Párszor megakadt rajta még a szemem, mert a jelenléte is nyugtatólag hatott rám. Bizonyára régebb óta van itt, mint én...legalábbis erre tudnék tippelni. Férfi énemből megmondom őszintén, hogy igen szép arca volt és látszott rajta az az igazi selyembőr. Jellegzetes ez az ázsiai emberekre de akkor is nagyon szép, örülhet, hogy ilyen bőre van és nem olyan "tapasztalt" mint nekem. A harctéren összeszedtem pár sebet, mik még mindig látszódnak rajtam.
Vissza az elejére Go down
Candyce Chan
Candyce ChanVároslakó
Életkor : 33
Hozzászólások száma : 15

Jason és Candy - Természet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jason és Candy - Természet   Jason és Candy - Természet EmptyHétf. Feb. 16 2015, 09:08

~ Istenem de cukiiiiiiiiik! ~ Félig-meddig már mondhatni elolvadtam a padon, miközben a három - elsősorban szürke árnyalatú - galambot figyeltem, ahogy az imént eléjük dobált kiflidarabkákat kapkodják fel mohón a földről. Hogy a meleg, vagy az állatkák cukisága okozta az olvadásom, az még számomra is rejtély. Az időjárásra való tekintettel, reggel direkt húztam egy világosabb színű, itt-ott virágmintás, egyrészes laza ruhát és egy hozzá passzoló szandált. Sőt! Arra is ügyeltem, hogy olyan padra üljek, ami környékén van egy fa és árnyékod adhat. Bár mindezektől függetlenül melegem volt. Szerencsére gondoltam erre is. A mellettem pihenő válltáskában nem csak galambhami van, hanem víz is. Ez pedig két okból is nagyon előnyös. Egy; nem halok szomjan. Kettő; Még a melegben is elég sokáig bírom víz nélkül, pláne vízzel, úgyhogy az üveget amolyan visszaszámlálónak is tekinthetem. Ha elfogy az innivaló, ideje lesz hazamennem. Egyébként is lenne dolgom otthon, úgyhogy valóban nem tölthetem itt az egész napot, hiába szeretném. Újabb kiflidarabot dobok az aranyoskáknak. Az azonban egy kicsit messzebb ér földet, mint ahogy azt elterveztem, s mire bármelyikük odaérne, egy negyedik galamb száll oda és elorozza előlük. Déjá vu érzésem van. Néhány pillanat erejéig felidéződik bennem azon alkalmak egyike, mikor Leroy-nak dolga volt egy közeli városban és magával vitt. Szinte mindig kiültünk a parkba, ha végzett, s szinte minden alkalommal rám szólt. "Ne etesd a galambokat!" Erre természetesen mindig volt, mit mondanom. "Nézd meg, hát kopog a szemük az éhségtől!" Halvány mosoly tör utat magának az arcomon. "A hülyeség kopog a fejedben!" Erre a mondatra folyton elnevettem magam. Hol azért, mert vizuális típus vagyok, s elképzeltem a dolgot, hol pedig Leroy hanghordozása miatt, ahogy mondta. ~ Vajon én is ennyire hiányoznék neki, mint ő nekem? ~ Szomorú sóhaj kíséretében újabb darabkákat csipegetek le a kifliről, majd a földre dobom. Kissé döbbentem figyelem a jelenetet, ahogy körülbelül nyolc galamb viaskodik az élelemért. ~ Mikor lettek ezek ilyen sokan?! ~
Vissza az elejére Go down
Jason McCarty
Jason McCartyVároslakó
Foglalkozás : katona
Hozzászólások száma : 30

Jason és Candy - Természet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jason és Candy - Természet   Jason és Candy - Természet EmptyKedd Feb. 17 2015, 13:20

Kevés manapság az olyan ember, aki képes az élet apró örömeit is élvezni. Én sem vagyok már erre képes a sereg óta. Most sem azért vagyok itt, hogy verseket költsek magamban a fákról, hanem mert szeretnék rendet tenni a fejemben. Bár, az ilyesmi emlékek mindig is kísérteni fogják a veteránokat. Nem is tudom, talán vissza kellene mennem? Talán ott az én helyem? Avagy szokjam meg a város újdonsült arcát és a modern időket?! Sok a kérdés és egyelőre egyikre sincsen válaszom, ahogy nézem azt a lányt...örülök neki, hogy még léteznek ilyen nyugodt, pozitív emberek. Túl sok férfinak hallottam a gondját, túl sokat láttam meghalni és túl sokat voltam velük összezárva. Pont ezért tudom értékelni a női megnyilvánulást igazán. Biztosan jó lenne vele beszélgetni, de nem akarom megzavarni az örömét és a galambokat sem akarom elhessegetni.
Most ki kell gondolnom egy megjelenést, ami nem az én formám mert én túl közvetlen vagyok. Egyszerűen csak néztem őt és kezdett minden nyugodt lenni bennem...egy férfit pillantottam meg azon a sétányon, ahol az ő ülőhelye is volt. Olyan ismerősnek tűnik, mintha egy katonatársam lenne az, de eléggé maga alatt van és nem is igazán a maga ura. Elindulok inkább felé mert nem akarom, hogy valami hülyeség alakuljon itt ki nekem a végén.
Ahogy elérem a sétányt és a férfi egyre előrébb halad, egyszerre megáll, víz felé fordul és egy fegyvert húz ki a kabátja alól. Jól csinálja, mert ha egy avatatlan szem látná ezt meg, nagyjából azt hinné, hogy telefont vett elő. Nem tudok odáig elfutni de kivételesen kapóra jönnek a galambok. Érzés ide-oda, meg kell tennem és egy erőteljeset füttyentek. A galambok megriadnak és pont a férfi felé kezdenek el repülni. Inkább ijedjen meg pár galambtól de ne lője magát fejbe. Meg is ijedt tőlük és ez a pár plusz másodperc elég volt arra, hogy odaérjek és beszéljek vele, majd közelebbről is szemügyre vegyem. Igazam volt, az egyik katonatársam az és épp meghalt a felesége autóbalesetben. Szar ügy...több évig véded a hazád és cserébe meghal a családod. Most meg bömböl, mint a kisbaba...a sereg vagy roncsot csinál belőled, vagy koporsótölteléket. Még mindig éles a látásom és a reflexem, talán tényleg a sereg az én igazi hazám. Nem vagyok a katonatársam apja, beledobom a fegyvert a vízbe és útjára engedem. Nekem sem segített senki, én sem segítek másnak ilyen téren.
Vissza az elejére Go down
Candyce Chan
Candyce ChanVároslakó
Életkor : 33
Hozzászólások száma : 15

Jason és Candy - Természet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jason és Candy - Természet   Jason és Candy - Természet EmptySzer. Feb. 18 2015, 19:43

Sosem gondoltam ebbe bele, de most elég nyilvánvaló volt, hogy a megfelelési kényszeremet még olyan aprócska dolgok/jószágok is elő tudják hozni, mint például a galambok. Azt hiszem nem okozok senki számára sem meglepetést, ha azt mondom, hogy nem egy komplett pékséget hoztam magammal. Igencsak limitált mennyiségű madárhami van nálam, ám ennek ellenére sem fordult meg a fejemben az, hogy valamelyikük esetleg ne kapjon. Elvégre az nagyon igazságtalan lenne, nem igaz? Csöppet talán kétségbe is estem, hogy nem tudom mindegyiket jóllakatni... mintha az én házikedvenceim lennének, akikről kötelességem gondoskodni. Vicces.
Szorgosan csipegettem le az aprócska darabkákat a kifliről, s minduntalan próbáltam az újaknak adni belőle, akik eddig még egy falatot sem kaptak tőlem. Ez azonban finoman szólva is lehetetlen küldetésnek bizonyult, hisz mindig, mikor a kiflire pillantottam és tépdestem le róla a darabokat, felnézéskor újabb és újabb - az éhségtől kopogó szemű - madárkák jelentek meg, s képtelen voltam ellenállni a könyörgő kis szemeiknek és a cuki pofijuknak. Mindegyiket meg szerettem volna etetni, de már olyan sokan voltak, hogy azt se tudtam melyikük a régi és melyikük az új "vendég". Hamar reménytelenné vált így a helyzet, de én csak dobáltam és dobáltam az újabb falatkákat.
Ebből az egészből egy hangosabb füttyentés ránt ki, aminek következtében a galambok mind egy szálig elrepültek. Épp jókor, hisz már tényleg csak néhány falat maradt a kezemben, amit végül a földre szórok. ~ Majd megeszi egy erre tévedt kis aranyoska. ~ Csak ezután pillantom meg a két férfit és a fegyvert. A rövid beszélgetésüket hallva szinte azonnal leesik, hogy mi történt és miről is maradtam le, mialatt én a galambállományt próbáltam jóllakatni. Fogalmam sincs, mennyire számít illetlenségnek, de kíváncsian hallgatom és figyelem az eseményeket. Miután a sírdogáló férfi elballag, felállok a padról és vállamra teszem a táskám. - Ez igazán kedves volt öntől... bár vigasztalhatta volna kicsit tovább is. - A mondat talán sokkal szemrehányóbb, mint amilyennek valójában szánom. Félek, hogy ha ilyen állapotban marad, akár otthon is csinálhat butaságot. Bár ez nem az én dolgom... mégis féltem a férfit. Ez nálam nem újdonság. Én mindenkit meg akarok védeni.
Vissza az elejére Go down
Jason McCarty
Jason McCartyVároslakó
Foglalkozás : katona
Hozzászólások száma : 30

Jason és Candy - Természet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jason és Candy - Természet   Jason és Candy - Természet EmptyKedd Feb. 24 2015, 14:01

Nem meglepő a lány reakciója a dolgokra...nem tudja a mi világunk igazságait és rejtelmeit. - Nem az én dolgom, megmentettem az életét és részemről ennyi. Katonák vagyunk, nem bébicsőszök. - Feleltem egyhangúan válaszképp a következő mondatot. Nem én vagyok a srác apja, nem tartozom érte felelősséggel de az önjelölt halál sosem megoldás. Nem ereszkednék le sohasem arra a szintre, hogy a múltam miatt akarjam magam fejbe lőni. Nem szabad mindenkiben megbízni és mindenkire azonnal bociszemeket ereszteni. Az ő hibája ez a tett, akkor csináljon is vele valamit. Ugyanakkor ha valaki megakarja magát ölni, akkor meg is fogja magát és őszintén szólva nem tud érdekelni. Nem fogok utána lófrálni egész nap a városban. Nem lepett meg a lány mondata mert az olyanok, mint ő tele vannak pozitív gondolatokkal és segítő gondolatokkal, tettekkel. Nem hiába nem visznek nőket a seregbe, valakinek vigasztalnia is kell. Vagy az ágyban, vagy szavakban.
A lány fele fordulok és folytatom a mondandómat. - A ruhája minden esetre szebb, mint pillanatnyi modora. Bízom benne, hogy nem csak ennyi rejlik odabent. -
Sosem szoktam túlgondolkodni a dolgokat...majd reagál rá valahogy de minden esetre én sem akarom túlzottan megsérteni, csak kimondom amit gondolok.
Vissza az elejére Go down
Candyce Chan
Candyce ChanVároslakó
Életkor : 33
Hozzászólások száma : 15

Jason és Candy - Természet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jason és Candy - Természet   Jason és Candy - Természet EmptySzer. Márc. 04 2015, 19:34

Első pillantásra értelmes fickónak tűnt. Láthatóan meglepett hát, hogy csaknem a legprimitívebb választ kaptam, amit csak adni lehet erre a helyzetre. „Katonák vagyunk…” Ennyi? Komolyan? Ezt ő mentségnek gondolja? Persze nem vagyok a szabadság ellen. Ha valaki úgy dönt, hogy neki a halál jobb, akkor hajrá. Az élet lehetőség, nem kötelesség! De az iménti férfi egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki racionális érvek alapján készül lemondani az életről. Az ilyen embereken segíteni kell. S hogy kinek a feladata segíteni? Elsősorban annak, aki a közelében van. Elvégre mi, a környezete vagyunk az, aki tenni tud valamit. Legyen szó egyszerű, vadidegen járókelőkről, alkoholista hajléktalanokról, s igen, katonákról is, kötelességük segíteni embertársunkon. Sokan persze nem szeretnek beleavatkozni mások dolgába… de tudni kell azt, hogy mikor érkezik el a pillanat, mikor igenis szükség van a segítségünkre. – Legyen szíves komoly választ adni. – Mosolygok rá kedvesen, bár őszintén szólva, ez cseppet erőltetett. Valamilyen szinten bosszant, hogy ilyen gyatra kifogással állt elő. – Az öcsém is katona, mégis hajlandó eljátszani a „bébicsősz” szerepet, ha úgy hozza a sors. – Sőt! Még az apám is katona volt, úgyhogy sehogy se tudnék máshogy tekinteni rájuk, mint a többi emberre. Pontosan tudom, hogy ugyanolyanok, mint mi és hogy rájuk is érvényesek bizonyos íratlan szabályok. – Úgyhogy ez az ön esetében igazán nem lehet kifogás.
A ruhámra és a modoromra való megjegyzésére lazán vállat vonok. Nem foglalkoztat, hogy a férfi milyen gorombának gondol engem, vagy milyen szépnek a ruhám. Ez már igazán legyen az ő dolga. Mindenkinek joga van a saját véleményéhez.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Jason és Candy - Természet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jason és Candy - Természet   Jason és Candy - Természet Empty

Vissza az elejére Go down
 

Jason és Candy - Természet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-