Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyPént. Feb. 13 2015, 09:09

Bólogatok, valóban így van, az emberek nagy része igenis tudja, mit kellene csinálnia, és mégsem teszi. Azt gondolja: "velem ez úgysem történhet meg", "erre ráérek még"...
- Lustaság, gyengeség, gyávaság...- sorolom, de elnézően; nem nézem le az embereket, mert én is ilyen vagyok, bár erre nem vagyok túl büszke. Bizonyos értelemben éppen úgy elhanyagolom magam, mint az emeberek egy része. Még csak arra sem foghatom, hogy nagyon elfoglalt lennék, vagy messzire kellene mennem orvosért...
- Nagyobb hangsúlyt fektetnék a megelőzésre. Sokkal inkább kihangsúlyoznám, hogyan kell helyes életmódon élni, hogy elkerülhessük a betegségeket. Egészségügyi berkekben ezt elsődleges prevenciónak hívják, de még mindig úgy érzem, erre fordítanak a legkevesebb figyelmet. Ha már kialakul egy betegség, azt kezelni kell, kiadásokkal és kellemetlen beavatkozásokkal járhat, nem beszélve arról, hogy ez is hosszadalmas folyamat: megtalálni a panasz okát, megfelelő szakorvost találni, időpontot kérni... stb. Mind idő, ami sok esetben rontja a gyógyulási esélyeket. Tudod, hogy egy CT (computer tomographia) vizsgálatra például két-három hónapot is kell várni?
Nem tudok elmenni mellette, hogy érdeklődést mutat a plakátírás iránt.
- Nehogy azt hidd, minden egy ember műve. Egy-egy projekten több tucat ember is dolgozhat egyszerre- Nem kell attól tartania, hogy az ötletei kárba vesznének. Lehet, hogy nem mindenben egyformán jó, de ha van egy ötlete, azt mások meg tudják formázni, vagy fordítva... - Ez így van, nincs vesztenivalód...- mosolygok rá. Próbálkozzon csak, ha van kedve csinálni.
Meglep, ahogy az arckifejezését látom. Mintha neheztelne rám valamiért, vagy nem értene. Rájövök, hogy megint a fogalmazásommal volt hiba, másképp érti, mint ahogy szántam. Úgy hallgatom, mintha éppen a fejemet mosná, pedig tudom, hogy nem kioktatni akar, hiszen kedves a hangja, ahogy hozzám beszél.
- Igazad van, nem is így értettem... Én csak... Nem érzem magam elég jónak, különlegesnek ahhoz, hogy nyilvánosságra hozzam, amivel foglalkozom, ilyesmi. Időnként kreatívkodok, a magam örömére, de ennyi. Megelégszem azzal, ha nekem örömöt okoz.- húzom fel a vállam.
Valamit elindít bennem, amikor a hasonlatot hozza fel: "amikor a levél lehull a fáról...". Nem tudom, hogy éppen ezt mondta, most az az érzésem van, hogy ez a fiatalember sokkal érzékenyebb annál, mint amit mutat magáról. Az biztos, hogy hatással van rá a természet, az, ahogy változik... (az elmúlás?) Megrázom a fejem. Csak az én elmém asszociál mindig?
Ránk kerül a sor, rendelünk és leülünk. Látom, ahogy az evőeszközöket elfekteti, és összefűzi a kezét. Érdeklődve nézek rá.
- Itada...- nézek rá kérdőn. Ez vagy jókívánság, vagy hálaadás, erre tippelek, de nem tudom, mit jelent (és hogy pontosan hogyan is kell ejteni), de remélem, megmagyarázza. Mindenesetre szépen hangzott, udvarias volt, biztosan nem káromkodott. Ha megmagyarázza, hogy mi volt, én magyarul kívánok neki jó étvágyat.
Elképzelhetőnek tartom, hogy ebéd alatt majd nem szól hozzám, elvégre vannak olyanok, akik evés közben nem beszélnek (nem tartják illendőnek), de Usui nem ebbe a csoportba tartozik.
- Olvasok, zenét hallgatok..., emellett kisebb-nagyobb kedvteléseim vannak: például a lakberendezés, gyöngyszövés, térfonás... de egyik sem rendszeres, mert sok időt töltök a betegágy mellett. Másodállást szoktam vállani a kórház különböző osztályain, így csaknem minden nap dolgozom...- ezt nem igazán szoktam hangoztatni, egyesek szerint elvakult vagyok a szakmám iránt. Usui előtt azonban úgy érzem, magyarázatra szorul, miért is tartom ezeket "időpocsékolásnak".

Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyPént. Feb. 13 2015, 22:23

-Bah, igen. - Bólint, hogy egyetért a felsorolással.
-Igen, tudom... sokaknak kell várni, hosszasan, pedig a baj adott, de ha már kialakult, mintha mindegy is lenne. - Csóválja a fejét. - De nem is értem, szerintem az mindenképpen sikerélmény, ha időben tesz az ember a dolgok ellen. Hogy tudja egészséges, ezzel jó tisztában lenni, megerősítést nyerni. Nem is értem az embereket.
Sokszor valóban nem, de nem csak emiatt, amúgy is. Néha úgy érzi ő lóg ki, másszor inkább a többség fura.
-Nem hiszem, én magam szeretem a csapatmunkát, hatékonyabb, ha koordinálva van. - Számára nem idegen a fogalom, de valahogy itt Amerikában inkább az egyéni sikereken a hangsúly.
Bólint, lehet egyszer megpróbálja, miért ne. Szeretne sok mindent kipróbálni, mert ki tudja mit hoz a jövő.
Nem érti a másikat, azaz félreérti, de mint mondta másképp gondolkodik általában, így nem meglepő ez a dolog.
-Sosem tudhatod kiben milyen érzéseket kelt az alkotásod. Lehet valaki valami egészen sajátosat lát benne, vagy egy emléket és... beleszeret hogy a te szavaddal éljek. - Közli egyszerűbben és könnyedebben, mert az emberek kiszámíthatatlanok, ha 99 azt mondja nem jó, könnyed akad egy, akinek mégis tetszik.
Leülnek enni, egymásnak fekteti a tenyereit és félredönti a fejét a másikra. Sosem mondják utána, de jól esik neki.
-I-tá-dá-ki-má-sz(u)! Azt jelenti, jó étvágyat. Hogy jobban essen az étel. - Biccent egyet, hogy nem káromkodott vagy hasonló, csak épp élt a szokás hatalmának.
Érdeklődve fogadja a magyar jó étvágyat, de az nagyon nehéz neki. Főleg az é hang. Másképp ejtené, ami csak hasonló.
Ha már beszélgetnek nem kívánja megszakítani, eszik eleget csendben elmélkedve, most kiszanálja hogy nem lehet másképp is.
-Mi az a térfonás? - Ezt még nem is hallotta, de mondjuk a gyöngyszövésben sincs otthon ami azt illeti. - Hmm, értem. Mondjuk a betegek mellett ha pihensz inkább csak első kettőt tudod kivitelezni. Megértem. - Bólint, neki nem fura, hogy ennyit dolgozik a másik, vagy inkább maga a tény, hogy inkább dolgozik, elvégre ő detto ilyen.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyCsüt. Feb. 19 2015, 16:01

- Szerintem az a baj, hogy a legtöbb ember természetesnek veszi, hogy egészséges. Azt gondolják, elég, ha pl. nem dohányoznak, vagy megválogatják, mit esznek, esetleg mozognak is rendszeresen...- mondom, pedig ezzel már túlmutattam az átlagon. A legtöbb ember nem él ennyire tudatosan- De megfeledkeznek arról, hogy a szervezetünk be van kódolva. Sajnos, nem maradunk örökké fiatalok, a szervezetünk öregszik, gyengül, a DNS-lánc enzimraktárai folyamatosan ürülnek. A telomeráz enzimek maximum 20-25 éves korig termelődnek és segítik a testünket megújulni, aztán folyamatosan pusztulnak... Ezért öregszünk és halunk meg- próbálom neki összefoglalni -kevésbé tudományosan- a nézeteimet.
- Az egészség fogalma egy idő után csak "csoda", ha szigoróan vesszük. Szóval senki nem maradhat az, tegyen bármit is. Ezért kell arra törekedni, hogy legalább fentartsuk a jó állapotot, és ha kell, időben javítgatni, amin lehet...- kissé szomorkás a hangom, bár az öregség ténye önmagában nem rémiszt meg. Sokkal inkább, hogy (egészségügyi szempontból) lényegesen magasabb életszínvonalon lehetne élni, ha tudatosabban figyelnénk a testünkre, az egészségünkre. De erre a legtöbbembernek nincs ideje. Vagy érdektelenek... Szomorú.
- Nos, akkor egyet értünk!- mosolyodom el. Miért is gondoltuk azt, hogy nem? Elnevetem magam. Usui furcsa számomra, de közel sem nehéz beszélgetni vele. Csak meg kell szoknom a közlésmódját. Egyébként pedig egyre szimpatikusabb. Nem a hétköznapi vett értelemben helyes, de azért az.
Egészen meglepődöm, amikor a saját szóhasználatomat hallom vissza, ráadásul úgy, hogy engem próbál vele építeni, biztatni. Ez nagyon figyelmes tőle; majdnem olyan, mint egy bók, ha lehet ezt mondani, és mert Sebastian mellett kifinomultabb lettem ezekre a dolgokra, talán egy kicsit el is pirulok.
- Ez igazán kedves, köszönöm- és nem teszem hozzá, erre esély sincsen, mert hát miért is ne? Különben is, hol lenne akkor az önbecsülésem, amit építgetni akartam?
Enni kezdünk, és egy idegen szót használ, amire kíváncsi vagyok, meg is ismétli, én meg mondom utánna, nekem tetszik a szó, az is, ahogy mondja. Cserébe magyarul kívánok neki jó étvágyat, hátha neki is kedve van megismételni velem. Megpróbálja. Hálásan nézek rá, és nem kezdem javítgatni, melyik hangot hogyan ejtse, a magyar nyelv különleges, tudom én...
A kedvteléseimről beszélgetünk, és kissé elmosolyodom, mennyire noincs képben.
- Ne hidd. Az egyik kolleganőm rendszeresen a műszakban horgol, köt. Ha öt perce van, máris szedi elő a fonalait, tényleg!- nevetek, mert először viccesnek tűnt, de annyira szép dolgokat csinál, hogy kedvem lenne utána csinálni.
-A térfonás egyébként nem bonyolult. Tudod, hosszú, színes műanyag szálakat- mint valami fonal, csak annál merevebb- kell összefonni 4-6-8 szálanként, négyzetesen vagy körkörösen, és a színekből illetve a formázási technikákból adódóan ízléses dolgokat lehet belőle kihozni. A profik már állatokat, és más formákat is képesek készíteni, én általában csak ékszereket, kulcstartókat készítek...
A lakberendezésről és a gyöngyszövésről nem beszélek, elvégre arról nem kérdezett. Gondolom, azokkal tisztában van, mit jelentenek. Így is örülök, hogy érdeklődést mutatott az egyik kedvtelésem után.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyCsüt. Feb. 19 2015, 21:09

-Igen, ezek tények. Bár szerintem az is, hogy az ember lassan azt sem tudja a rengeteg reklámtól, mi a jó a saját szervezetének, nem bír odafigyelni önmagára, akkor sem ha úgymond tudatosan eszik vagy mozog. A divatos diéták mint a paleo, vagy akárcsak a futás is több kárt okozhatnak, mint hasznot, ha nem figyel magára valaki. Az emberek pedig rohannak, nincs idő soha semmire. - Csóválja a fejét, ő próbál odafigyelni magára, mindenféle értelemben, bár ő is érzi bizonyos hiányai vannak. Például szociális, de nehéz elismernie. De Ameliával teljesen egyetért.
Biccent, hogy valóban, egyetértenek, ami jó, örül is neki, ha nem is látható vagy érezhető, maximum sejthető. Bár a nőnek nincs viszonyítási alapja másokkal hogy viselkedik, talán magától is kitalálja, hogy túl sok érzelmet nem kommunikál ez a srác a külvilág fele, de attól még érez ő is.
A maga módján Usui próbál figyelmes lenni és mivel ha valaki érdekli és szeretné megérteni, akkor kiváltképp figyel. Ráadásul sokkal könnyebben megtalálja az összhangot és a könnyebb érthetőséget, ha a partner szavaival él, elvégre akkor kisebb az esélye, hogy félreértik. Bár a pirulást nem igen tudja hova tenni, hamarabb jut eszébe hogy melege van a másiknak, mintsem ő váltotta volna ki ezt a reakciót.
-Szívesen. - Biccent, mert nem érzi úgy hogy különöset mondott, de valóban szívesen tette.
Amelia sokkal ügyesebben mondja aztán vissza a japán szót, mint Usui a magyart, de számára nagyon idegen hangzású is Amelia nyelve.
-Ez milyen nyelv? - Kérdez rá, mert valahogy nem bírja beazonosítani, pedig érdekli.
Félredönti a fejét, hogy elképzeli az egyik nővért kötögetni. Fura.
-Édesanyám mindig a gyerekekkel játszott, úgy gondolta a közös kikapcsolódás jobb. De ő nem tudott kötni. - Dönti vissza fejét és eszik pár falatot, jelezve nem tartja rossz dolognak, bizonyára élvezetes és kikapcsoló dolog a kötés. Ő se tud, elképzelése sincs.
Aztán rákérdez a térfonásra, az különösen érdekli, mert fogalma sincs mi lehet az.
-Hm. Akkor olyasmi mintha drótot hajlítanál? Vagy hogyan fonod úgy össze, hogy minta jöjjön ki? Bonyolultnak tűnik. - Ráncolja a homlokát, mert még mindig nehéz maga elé képzelnie hogy is van ez. Az origami még hagyján, de ez a fonás dolog...
-Nincs nálad egy ilyen térfont dolog? - Érdeklődi meg, hátha. Megnézné, milyen is ez.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptySzomb. Feb. 21 2015, 01:01

- Látod, itt is szerepe van a jó reklámnak... akár egy jó plakátnak is!- mosolygok rá. Örülök, hogy olyan emberrel van dolgom, aki számára ezek éppen úgy fontosak, mint nekem. Örülök, hogy vele kell együtt dolgozni, őt kell támogatni. Egyre kevésbé érzem, hogy feladat. Szívesen teszem, mert úgy érzem, nem lesz hiábavaló.
A biccentése észrevehető, bár nem látványos, mégis nagyon örülök neki, mert ezzel úgy érzem, ő is egyetért. Később arra is képes lesz, hogy pírt csaljon az arcomra, bár meglehet, nem bókolt, egyszerűen csak kedves volt... Sosem fogom megtudni.
Aztán az azstalnál kölcsönösen kívánunk egymásnak jó étvágyat, ki-ki a maga nyelvén, Ügyetlennek érzem magam, de nem vagyok bátortalan, Sebastian és a francia nyelvleckék elég alapot adnak, hogy bátran vegyek az ajkaimra idegen szavakat.
- Magyar...- mosolyodom el megint. Szép az anyanyelvem, én legalábbis annak tartom, bár eddig mindenkitől azt hallottam, nehéznek tartják.
Aztán a kedvteléseimről beszélgetünk. Usui figyelemmel hallgat, kérdez, szól hozzá.
- A gyerekek nagyon édesek...- harapok az ajkamba- , de a gyermekápolók dolga nagyon nehéz. Úgy hiszem, sokkal nagyobb kötődések alakulnak ki ott, mint a felnőtt ápolásban, így az elválás is sokkal nehezebb... - Nem elsősorban a kórházból való távozásra gondolok, hanem arra, hogy mi van, amikor egy kisgyermeknek ér véget az élete. Nehéz feldolgozni, ha egy idősebb, beteg ember hal meg, de még nehezebb, ha egy gyermek...
- Az anyukád gyerekekkel foglalkozik?- csillan fel a szemem, talán ő is nővér? Vagy óvónő? Erről eddig miért nem beszélt? (A múlt idő elkerüli a figyelmem...)
A magam módján próbálom elmagyarázni, mi is a térfonás, bólogatok, amikor a dróthoz hasonlítja, bár mondom, hogy nem annyira merev.
- Állatokat, meg egyéb formákat én sem tudok, de csavart és négyzetes fonásokat már igen...-
És amikor azt kérdezi, meg tudom-e mutatni, beletúrok a táskámba, mert a kulcstartómon is lóg egy, amit én készítettem... //Próbáltam képet küldeni, de amit én szoktam csinálni, azt a képet éppen nem lehet linkelni. Így megtalálhatod: térfonás a keresőbe, képtalálatok közül a második//
- Ha tetszik, csinálhatok neked is, nagyon gyorsan megvan...- ajánlom fel, legalább lekötöm magam. Remélem, hogy nem jöttem ki a gyakorlatból.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptySzomb. Feb. 21 2015, 01:23

-Igen, teljesen egyetértek. - Mondja némileg vidámabb hangon, mert érette az utalást és örül, hogy ő valami hasznossal plakátolja ki a falat.
-Magyar... - Ismétli ízlelgetve a szót, mert nem sokat mond neki. - Merre van a hazád? - Akkor talán már be tudja lőni, így egyelőre nem sokat mond neki, kínos, nem kínos.
-Tudom. De sokkal több szeretetet adnak és hálát, legalábbis nekem ezt mondták. Ez kárpótlás. - Már hogy kárpótolja a gyerekekkel foglalkozókat, az anyja mindig ezt mondta, mert Usui kicsinek sokszor megkérdezte, azokat a gyerekeket jobban szereti-e az anyukája, elvégre velük többet volt.
-Gyermekorvos volt. Édesapám sebész. - Közli, de kiérezni már rég nem élnek, noha a gyász árnya beburkolja a szavait, mégsem nehezek azok. Szeretettel emlékszik vissza mindig, bár hangoztatni nem szokta a foglalkozásuk. Elvégre ő neki is orvossá kellett volna már válnia ilyen idős korára, de örül ha egy sebet be bír kötözni, fogalmazzunk így.
-Négyzetes fonás... - Hát érezni baromi tanácstalan, de azért próbálkozik. Az előkerülő kulcstartó már kicsit felhomályosítja.
//Jah, én így már tudom mi ez, Usui meg hamarosan megtudja xD//
-Inkább megnézném hogyan csinálod. Szeretem látni a folyamatokat. Ha nem teher persze. - Szívesen végignézné, hogyan alkotódik meg egy ilyen, főleg ha nem is sok idő, bár lehet úgy nem olyan élvezetes ilyet fonnia a másiknak ha nézik is.
-Én ilyenekhez nem értek sajnos, így mutatni sem tudok hasonlót. - Sajnálja, mert amúgy szereti viszonozni az ilyeneket, de most tanácstalan ő taníthatna-e vagy mutathatna-e bármit amit Amelia nem ismer és érdekelné.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptySzomb. Feb. 21 2015, 11:42

- Magyarország közép-kelet Európában van, olyan országokkal határos, mint: Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Szlovákia...- sorolom, használva az ujjaim, megvan mind a hét. - Nem nagy ország, tudod, a történelem viharaiból sosem jöttünk ki jól.
- Erre a felnőttek is képesek, ha érzik a törődést...- mondom megilletődötten. Tulajdonképpen a beteg emberek nagy része igényli is, hogy szeressék, mutassanak iránta több figyelmet, kedvességet, szeretetet. Az egyik tanárom azt mondta, ez lehet az oka, hogy némelyek képesek saját magukat tönkre tenni, hogy mások figyelmét felkeltsék. A gyerekek nem, vagy kevesebb számban képesek színészkedni még ebben a korban. Az én meggyőződésem viszont az, hogy a felnőtt ember éppen annyira vágyik a figyelemre, mint egy gyerek. A betegségnek gyakran van lelki oka, de nem minden magyarázható csak azzal.
- Így már értem...- nézek rá szomorkásan, mert ha jól értem, már nem élnek a szülei. Usui maga is fiatal, hacsak nem késői gyerek, a szülei is fiatalok lehettek... De erről nem illik beszélni. Zavartan a tányéromba nézek; lehet, hogy csak én vagyok gyászos hangulatban, és ezért feltételezem, meghaltak a szülei?
Amikor a kedvteléseimről beszélünk, nincs nagyon képben, és előszedem az egyik kulcstartóm (a munkahelyit), azon éppen olyan kulcstartó van, amit magam készítettem, 8 szálas, csavart technikával. Úgy látom, tetszik neki, felajánlom, hogy készítek neki is egyet.
- Hát..., oké- kicsit elnevetem magam. Nem sok oyan embert ismerek, aki érdeklődést mutatott volna a téma iránt, pláne, ha férfi az illető. - Majd mutatok sablonokat, és kiválasztod, melyik tetszik...- Usui karjára például egy barnás árnyalatú, vagy fekete-fehér kombós karkötőt is el tudnék képzelni.
. Mi az, amivel te töltöd a szabadidőd? - ha nem is kézzel fogható dolgokat csinál, valamit biztosan: sortol, zenél... Érdeklődve nézek rá.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyCsüt. Feb. 26 2015, 23:17

-Hmmm. Így hirtelen nem tudom, de majd megnézem egy térképen. - Nem tagadja ha valamit nem tud, de Európából amúgy sem csillagos ötös.
-Lehet édesanyám elfogult volt. Ő jobban szerette a gyerekeket mindig is. - Közli nemes egyszerűséggel, bár nem tudja megítélni se egyik vagy másik állítás helyességét.
-Édesanyám ott dolgozott ahol te. Bár jóval előtted úgy sejtem. Azért is mentem abba a kórházba. - Mond még ennyit, mert hát talán így érthetőbbek lesznek a motivációi, mit miért csinált, mondott... hasonlók. De lehet nem, ő maga nem tudja megítélni.
-Mi a probléma? - Dönti félre a fejét aztán, hogy a fonás miatt kinevetik. Szerinte nincs semmi fura a kérésében, de pont emiatt talál nehezen szót másokkal. Ami neki nem fura, másnak nagyon is az tud lenni.
-Hálás vagyok. Kedves tőled. - Neki egy is elég lett volna, de több is érdekli persze.
-Én? Karatézom főleg. Olvasok. Nevelem a bonsai-jom. - Nézelődik, míg gondolkodik, van-e valami. - Néha elmegyek kiállításokra vagy felolvasó estre. Próbálom színesíteni a palettát, néha van rá igényem mostanság. - Vallja meg, mert hát ahogy elkezdett beszélgetni a suliban másokkal, jól esik neki egyebet is csinálni, mint az említett dolgok.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyCsüt. Feb. 26 2015, 23:45

Sokat nő a szememben, hogy bevallja, nincs képben, de ezen nem csodálkozom. Sokan még azt sem tudják, Európa nem egy ország.
- Értem - nem vitatkozom vele, ő tudja jobban. Én is csak a saját véleményem mondatm el, amikor még nem mutatott kellő határozottságot. Nem vitatkozni akartam.
Aztán némi titokra derül fény, miért is esett a választása arra a kórházra, ahol megtalált.
- Nyáron volt négy éve, hogy ide költöztem, és szeptember óta dolgozom a kórházban- mondom, cserébe az információért. Nem dolgoztam a gyerekosztályon, legalábbis ebben a kórházban nem, de ezt nem kell kimondanom hangosan.
Témát váltunk, és arra kér, csináljak neki is. Szívesen megnézné.
- Még senki nem kért tőlem ilyet. Mármint, hogy lássa, hogyan csinálom- mondom mosolyogva, mert ez tényleg fura- De semmi baj, tényleg, nagyon szívesen! - bizonygatom neki. Fel is ajánlom, ha már így van, válaszzon kedvére valót, olyat csinálhassak neki, ami valóban tetszik neki.
- Köszönöm- kedves a bókja, jól esik.
Könnyebben kérdezek én is róla, remélem, nyitott lesz, valahogy így tűnik természetesnek, és eddig bevált. Nem is csalódom.
Túlzás lenne azt kijelenteni, pontosan ismerem a küzdő sportokat. És nem vagyok olyan bátor, mint ő, hogy bevalljam ezt. Valamiért Bruce Lee neve jut eszembe, de abban nem vagyok biztos, ő is ezt a sportot űzte-e. Így rémlik.
- Gondolom, nem árt, ha meg tudod védeni magad- bár nem ez lehet a fő indok, mégsem utolsó szempont, hiszen rendőr, Meg kell tudni védeni magát, ha megtámadják.
- Olvasni én is szeretek. Kik a kedvenceid?- talán akad közös is, ki tudja.
- Úgy tudom, nagy odafigyelést igényelnek azok a növények. Nagyon igényesek, kényesek... - nézek rá elismerően. Anyám is vett egyszer egy kis bonsait, de egy hónap után teljesen elszáradzt. Pedig foglalkozott vele, ha valaki, ő nagyon szereti a növényeket!
- Az... jó...- kiállítások és felolvasó estek? Nem szeretném rátukmálni magam, de ezek a dolgok engem is érdekelnek. Igaz, egyedül nem szívesen mozdulok ki, de majd ráveszem... Sebastiant. Lio úgysem jönne el. (Miért gondolom, hogy nem?)
- Klassz, hogy ennyi mindenre van időd...- Nekem is csak jobban kéne osztani. Ha kevesebbet dolgoznék, több szabadidőm lenne. Ha értelmesen kitölteném... Hosszú távon nem biztos, hogy menne. Még mindig a munka a legjobb menedék.

Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyPént. Feb. 27 2015, 20:11

-Gondoltam hogy nem olyan régen... - Bólogat a négy évre, a családja már lassan 8 éve meghalt. Meg hát neki négy év nem olyan sok idő valahogy. Vagy csak felborult benne ez a dolog.
-Pedig az érdekesebb. Szeretek új dolgokat tanulni. - Állapítja meg, mert neki az sokkal érdekesebb, nagyobb ajándék mint maga egy mütyür vagy bármi.
Aztán beszélgetnek még, most Amelia kérdez Usuiról, a férfi meg próbál válaszolni a maga módján.
-Azért is kezdtem el tanulni, igen. - Bólint, hogy valóban az önvédelem volt az elsődleges szempont.
-Nincsenek kimondott kedvenceim, bár Murakami Harukit igencsak szívlelem. De szeretem a történelmi regényeket és a krimiket. Ken Follet-et például kedvelem. De szeretem a tájékoztató jellegű útleírásokat a különböző országokról is. Meg Lao Ce-t és Konfuciuszt is. - Utal a Tao tanításaira, mert azok kellemes olvasmányok a számára. - De ha valami érdekesnek van titulálva vagy jó a cselekmény, elolvasom. Az egyik szaktársam egy Rómeó és Júlia modern feldolgozást ajánlott, az van a listán, hogy elolvasom. - Ingatja a fejét, mert nem tudja, mikor lesz rá ideje.
-Te miket olvasol szívesen? - Érdeklődi meg, hátha Amelia is ajánl neki valami jót.
-Hm. Valóban. De én szeretem gondozni őket. - Mondja a bonsai-okra. - Szépek. - Teszi hozzá, mintha több indok nem is kéne.
Az akadozott választ félreéti.
-Sokan unalmasnak tartják ezeket, szerintem kellemesek és informatívak. Én mondjuk koncertekre nem járok, másnak az inkább szórakoztatóbb. - Nem zavarja ha esetleg Ameliát más érdekli, az emberek és ízlésük különbözőek általában.
-Nincs igazából. Legalábbis jelenleg, csak az edzés és a bonsai-om állandó. A többi hétvégi program kategória. - Hol ezt, hol azt csinál, épp mihez támad kedve.
-Ahogy sejtem, neked is kevesebb időd van a munkádból kifolyólag. - Legalábbis ő valahogy ezt érzi a másikon.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyPént. Feb. 27 2015, 22:43

Néha elmerendek az idő fogalmán. Kinek mit jelent a négy év? Usuinak nem sok. Nekem annak tűnik. Nem egyszer hallottam már, hogy az idő relatív, most magam is tapasztalom, milyen igaz.
- Oké, nem bánom... Meglátod, nem is olyan bonyolult!- Bár nem számítottam rá, hogy ilyen érdeklődést mutat, nincs ellenérzésem, hogy kihagyjam belőle.
Aztán az ő kedvteléseiről beszélünk, és nem árulom el, mennyire járatlan vagyok néhány dologban. Legalábbis igyekszem csak annyit beszélni, amennyiben biztos vagyok.
- Én ennél egyszerűbb vagyok- vallom be pirulva. Usui sokkal műveltebb, mint amilyen én vagyok. Murakami neve például nem sokat mond nekem. Pedig ismerősnek hangzik, de nem tudom hova tenni. Az útleírásokat nem szeretem. Talán, mert nem volt alkalmam utazni? Inkább látni szeretnék, megtapasztalni, mint csak olvasni róla.
- Horror és romantika, no meg a humor... - rántom kicsit fel a vállam. Ha valakinek mesélek róla, hogy Stephen King a kedvencem, többnyire forgatják csak a szemüket. - Bár ritkán teszek le könyvet, amit elkezdek olvasni, a száraz, adatokkal teli könyveket nem szeretem...- húzom el a szám. Nem mindegy, hogyan van megírva például egy történelmi esemény.
- Új fordítás? Vagy hogy értve modern? - kérdezek rá Rómeóra és Júliára. Szeretem a sztorit, és többféle feldolgozást láttam már, nem hallottam róla, hogy egy újabb is van. A modern változatra nekem a XX. századra áthelyezett sztori ugrik be, amit a mozik adtak, Leonardo DiCaprioval a főszerepben.
A bonsai-okra csak annyit mond, hogy szépek és szereti gondozni őket. Anyám is szereti a növényeket, de ő nem tudta őket életben tartani. Én se tudnám.
- Én nem tudok növényeket gondozni...- vallom be neki, és lefelé nézek, mert ez elég ciki. Elég nekem, ha gyönyörködhetek bennük, csak ne legyenek rám bízva, mert az katasztrófális következményekkel járna.
- Ritkán járok el otthonról, bár érdekelnének bizonyos rendezvények... - mondom, és megint furán érzem magam, mert ha nagyon szeretnék, mehetnék, csak szervezni kell és kísérőt találni. Talán nem tudnék? Nem merek? Nem akarok?
- Többnyire szabad a hétvégéd?- kérdezem, hiszen a kikapcsolódását ahhoz köti.
Talán megérzi a zavaromat, de nagyon előzékenyen reagálja le.
- Más okokokból kifolyólag elég sok műszakot vállaltam be. Csaknem minden nap dolgozom, de ezt nem azért mondom, mert panaszkodom. Csak... Csinálhatnám okosabban is... - megint elmosolyodom, pedig ettől nincs jó kedvem. Nem tudom, mi ütött belém.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyPént. Feb. 27 2015, 23:05

-Miért lennél egyszerűbb? Nem azt mondtam Kantot és Schopenhauert olvasok. - Szereti a filozófiát, de inkább a keletit mint a nyugatit. - Joyce-t például nem bírtam elolvastam, az Ulysesst. Nem is értettem. - Már már vállat von, de csak a hangja érzékelteti. Szerinte Murakami könnyű olvasmány, egyébiránt kortárs japán író, de elég népszerű.
-A humoros könyvek valahogy nekem nem humorosak. A horror meg nem ijesztő. De a romantikus regényeket át tudom érezni, ha valóban van benne érzelem. - Mondja el a maga módján, hogy utóbbit ő is olvas néha, ha a többit nem is.
-Én megszoktam, hogy azokat is olvasnom kell, sok a jogszabály. Egyébiránt az orvosi könyvek is szárazak, bizonyára olvastál te is. - Dönti félre a fejét. - Ezek szerint ha elkezdesz valamit be is fejezed? - Általánosít kicsit.
-Nem. A történet adott, de párhuzamosan zajlanak az eseménynek a múltban és a jelenben. A jelenkori pár is hasonló, mint a múltbeli, de vannak benne többletszálak. Nina valahogy így mesélte. Érdekesnek tűnt, főleg ezek hogyan kapcsolódnak össze a végén. - Magyarázza készséggel, de többet ő sem tud.
-Pedig egyszerű. Rendszeresség, fény, víz és megfelelő táptalaj kell nekik. Ennyi. - Mint valami recept, ő ssem érezte bonyolultnak. - De persze nem árt ismerni az adott növény szükségleteit, mert ha egy árnyékkedvelő darabot beteszel az ablakba, elszárad. Logikus. - neki legalábbis az, de nem érezni a hangján, hogy lekezelő lenne. Számára ez nem ciki, egyszerűen csak figyelmetlenségnek tudja be.
-Ki kell nézni a naptárból előre és elmenni. Én úgy szoktam. Persze én sem sűrűn, olyan kéthavonta egyszer, ha épp nem üti a beosztásom vagy nem ígérkeztem el valamiért valahova. Bár az ritka. - Elvégre nem sűrűn találkozik senkivel, csak a bérlőkkel szokott, esetleg ha tárgyalás van, elmegy, ha érintett.
-Igen. Ha nem dolgozom, otthon vagyok. Általában hét közben tanulok. - Bólint rá, hogy akkor jobban elérhető.
-Valóban. Nem egészséges ha folyton dolgozol, főleg úgy, hogy emberekkel dolgozol. Ápolod őket. Végzetes lehet egy fáradságból fellépő hiba. Kevesebbet kéne vállalnod. - Magyarázza kedvesen a nyilvánvalót, de úgy érzi nem árt ha hangosan kimondva is hallja a másik, mástól, mert akkor talán nagyobb hatást gyakorol rá.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptySzomb. Feb. 28 2015, 00:55

- Látod, Kantról legalább tudok valamit... - mondom, aztán beharapom a szám. Tudja, hogy akkor a többiről nem? Naná. Hallani nem elég valakiről...
- Azt én se olvastam- rázom a fejem. Kifejezetten hosszúnak tűnt, és csak belelapoztam, de nem tűnt érdekesnek- Szeretem viszont Mannt, Hugot, Balzacot, Dosztojevszkijt... és a királyt- kacsintok rá, mert szeretném elviccelni a dolgot, nem tudom, mennyire vevő rá.
- Akkor nem olvastál még Rejtő Jenőt vagy Blockot... vagy.. jaj, nem jut eszembe a neve- a plafont nézem, mintha jöhetne onnan segítség.
Közelebb hajolok hozzá, mintha titkot árulnék el:
- Fiatalabb koromban végigröhögtem a horror filmeket! Komoly! - bólogatok, csuda figura voltam. Legalábbis néhány osztálytársam szerint. - Kinget sem a horrorért szeretem elsősorban, de ha már őt szeretem, szeretem a műfajt is, amiben ő a legnagyobb... Ő képes volt megborzongatni...- vallok neki őszintén, ha már nyílt lapokkal játszunk.
A romantikusokkal kapcsolatos észrevételére csak finoman bólintok. Talán nem kellene nagyobb bolondot csinálnom magamból, mint eddig, ha elárulom, mennyire beleélem magam a szereplők karakterébe. Nem csak a női karakterekbe. Mindegyikbe.
- Uh, mi is tanultunk jogot. Talán akkor utáltam meg olyan nagyon!- húzom el a szám. Mindent szó szerint be kellett magolni, és tudom, nem volt sok, de utáltuk. És persze, nagyon soknak tűnt.
- Az orvoslás más... Bár a gyógyszertan megint kemény dió...- Ha valamit nap mint használok, és a beteg hasznára van, illetve azért, hogy jobban, pontosabban tudjam a munkám végezni, nem zavar, hogy adatokat kell megtanulnom. De ha vannak olyan eszközeink, amik ezeket helyettesítik, felesleges dolognak tartom, hogy ezekkel az adatokkal terheljem a memóriámat.
- Igen, többnyire így van. Kevés könyv van, amit elkezdtem, és nem fejeztem be- bólintok, hogy jól érti. Kapásból nem is tudnék ilyet mondani. Felejtős.
- Ó! Ez nagyon jól hangzik!- tetszik, ahogy ecseteli a modern feldolgozású Rómeó és Júliát. Láthatja rajtam, hogy valóban érdekel a dolog.
A növényekről kezd beszélni, mert bevallom neki, hogy én növénygyilkos vagyok. Szavai finomak és kedvesek, és úgy érzem, valóban segíteni akar azzal, amit tanácsol, amit mond.
- Akkor olyanok, akár az emberek. Egyénre szabott ápolást igényelnek...- válaszolok neki komolyan, mert úgy értelmezem, a növények is egyéniségek. Igaz lehet, hiszen azok is élőlények.
- Igen, ezt gondoltam- kuncogok kicsit- Lényegében most van egy rendszeresített programom: kéthetente társastáncra járok. Nagyon jól kikapcsol és ellazít. - Büszkén vállalom, mert úgy érzem, azzal, hogy kéthetente mégis eljárok valahova, jelent valamit. Róla azt gondoltam, sűrűbben mozdul ki, de úgy mondja, csak kéthavonta. Viszont változatosabb programot látogat, mint én...
A szabadidejéről kérdezem, és ahogy elmondja, bennem úgy áll össze, a hétköznepjai elég zsúfoltak lehetnek. Iskola és tanulás, munka, sporttevékenységek... Mégsem panaszkodik. Kiegyensúlyozottnak és főleg kipihentnek látszik.
- Ez igaz. De amikor dolgozom, nem érzem, hogy fáradt vagyok. Csak amikor hazaérek. Ott meg már nem ártok senkinek... Pihenek, alszok..- Odabent sosem fekszem le, mert azt vallom, könnyebb hibázni, ha félálomból ébresztik az embert, mintha egész éjjel ébren van és álmosabb (kicsit). Pihenni kell, otthon, vagy olyan tevékenységbe vetni magad, hogy ne tudj elaludni. Mindig akad valami, amit lehet csinálni...
Miközben beszélgetünk, eszünk is, lassanként fogy az étel a tányérjainkról.
- Lesz még órád délután? - lényegében azt kérdezem, ráér-e még.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptySzomb. Feb. 28 2015, 01:37

-Schopenhauer is filozófus akárcsak Kant. Ha jól emlékszem Kant élt később. Murakami egy kortárs, ma is élő japán regényíró, Amerikában is népszerű, ahogy Európában. - Magyarázza el készségesen. - Lao Ce Konfucius idejében élt, kortársak voltak, kínai filozófusok, a tao tanításainak atyjai. Lényegében azt írják le, milyen bölcseletek szerint érdemes élni, hogy harmónia, tisztelet, becsület és boldogság vegyen körül minket.
Bólogat, hogy ismeri az írókat, klasszikusok, de ki a király... látszik nem tudja, melyik szépirodalmár lenne a legjobb, úgy sejti alap, de nem jön rá. Mondhatni nem érti a poént, mert kilóg a felsorolásból számára King.
-Valóban nem. Nem ismerem őket. - Nem titkolja, de keveset olvasott mondjuk ebben a témában. Talán majd megpróbálja őket.
-És mi változott? Azóta csak jobban megértetted, hogy valótlan. - Dönti félre a fejét, de nem jön zavarba a másik közelségétől, sőt, mondhatni meg se rezzen, csupán jobban figyel, mert a gesztus megkívánja.
-Értem. Azaz nem. Mit értesz megborzongatás alatt? - Számára valahogy nem tiszta ez a fogalom.
-Miért utálod? Hasznos. - Mondja a jogra, mert ő semlegesen áll a dologhoz. Kell, hát megtanulja.
-Szerintem nem más. Az anatómia tökéletes ismerete, a kémiai reakciók a szervezetben, az ember maga, mind mind könyvből tanulva olyan, mintha paragrafusokat tanulna az ember. - Ő nem tesz különbséget, hasznos, van mire építenie a tudását, egyformán fogja fel.
-Mással is így vagy? - Kérdezi, főleg ez érdekli.
-Szerintem is érdekes, Anne Fortier Júlia című könyve. - Hátha Amelia is kedvet kap hogy elolvassa.
-Pontosan. Ha tudod mik az igényei, csak ki kell szolgálni őket. Alázatot és odafigyelést kíván a dolog, de ez benned megvan. Nem látom akadályát, hogy ne tudj gondozni egy növényt. - Dönti félre a fejét, mert szerinte könnyedén megoldaná a másik, ha valóban akarná.
-Érdekes lehet. Bár ahhoz partner kell. Én mindenhova egyedül megyek. Na és... hogy lazít el a tánc? - Amelia kimondta a kulcsszót: ellazít. Usui csak ezt nem bír, teljesen ellazulni. Mr. Powell is erre tanította elsősorban, hogy lazuljon el. Nem ment. Bár már Usui maga úgy érzi, rálépett erre az ösvényre, csak még mindig levelek borítják, számára kitaposatlan.
-Igen, de ez nem kielégítő se nem szellemileg se nem lelkileg. A testi fáradtság hamar felemészthet. Túl monoton és üres lesz az életed. “Csak a döglött hal úszik az árral.” - Idéz az említett kedvencétől, mert az elfogadás és rábólintás nem mindig célravezető.
-Nem, nem lesz. Esti műszakban fogok dolgozni. Még ráérek. Miért? Elkísérjelek még valamerre? - Neki nem probléma, bár kevésbé látszik rajta.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptySzomb. Feb. 28 2015, 02:58

Leforrázva érzem magam, hogy azok közül, akiket említ, milyen keveset "ismerek". Nem állítom, hogy nem hallottam már ezeket a neveket, de magamtól nem tudnék róluk beszélni. Usui kisegít, minden zavar nélkül, ráadásul olyan készségesen, hogy meg sem fordul a fejemben, lenézne a hiányosságaim miatt.
- Ez utóbbi egyfajta vallási nézet? - A taoizmust inkább valláshoz, mint filozófiához kapcsolnám, bár lehet, hogy tévedek. Felületesen ismerem Bibliát, bár nem vagyok vallásos, és tudom, hogy a célja lényegében ugyanaz: egyfajta irány a boldog élethez.
Usui számára talán egyik író sem rejtély, egyedül a szóviccemen akad fent egy kicsit, de később majd Kingből is kap egy kicsit. A humor nagyágyúiból csak néhányat sorolok neki, azok közül, akiket én kedvelek, de a nevek ismeretlenek előtte.
- Hűha, nem mondom, hogy cseréljünk, mert Schopenhauert nem biztos hogy szívesen olvasnék, de adok kölcsön könyvet, ha érdekel, min szoktam én nevetni...- meghúzgálom a vállam, hogy ugyan, mindegy, nem számít, ha nem érdekli, nem lesz közöttünk harag.
- Az eltúlzott, maszkos filmek valóban nevetségesek és valótlanok. De mit gondolsz arról, ami hétköznapi félelmekre alapoz? - Az embert sokkal jobban megérinti, ha egy olyan dologgal szembesül, ami vele is megtörténhet, ráadásul bármikor, nem is kell hozzá idegen lény, fantom vagy más szörny...
- Amikor a hideg futkos a hátadon, feláll a szőröd, vagy vacogsz, holott nincs hideg. Vagy ha nem mered eloltani éjjel a lámpát, kikapcsolni a zenét vagy végigmenni egy sikátorban...- sorolom neki, mit jelent borzongani. Bár a félelemnek számtalan formája van. valakinek a szíve dobog be, vagy a légzése válik kapkodóvá...
- Igazad van, hasznos, ezt nem tagadom- Ismerem be- De nagyon nehéz volt tanulni. Nem tudtam mihez kötni, nem kézzel fogható tudomány, és ettől... olyan bonyolult.
Egyéb tudományágak kapcsán vitatkozom vele.
- Éppen ezért más. Az élő ember működéséhez köthető tudományok megértetik, hogyan működünk. Ha az alapokat érted, megérted a betegségeket is, és ha azokat érted, sokkal könnyebben kezeled, gyógyítod az adott elváltozást. Hallottál már az öngyógyítás folyamatáról? vagy a psziché szerepéről a betegségek kialakulásában? - bizonyított tény, hogy a test és lélek egymástól el nem választható komplexum.
- Ezt nem tudom...- nem ismerem mások olvasási szokásait.
- Ennek utánanézek én is. Nagyon jól hangzik, érdekes olvasmány lehet!- mosolygok a fiatalemberre.
- Próbáltam, nekem nem megy! Vagy kiszáradnak a növények vagy elrohadnak... Sosem találtam meg a mefelelő módot az ápolásukra, pedig odafigyeltem, hogyan kell csinálni!-Hiszem, hogy a virágnak is van egyfajta leleke, és megérzi, ki az, aki őszintén figyel oda rájuk. Én nem az a személy vagyok. Megnézem a szépet, de felelősséget vállalni értük nem tudok, erre ott vannak a betegeim.
- Nagyon kedves és jó partnerem van- mosolyodom el- A tánc... Mihez is hasonlítsam? Mint amikor lebegsz a víz felszínén. Vagy amikor a hajadba kap a szél... Úgy érzed, ki vagy békülve magaddal, a környezeteddel, a természetel, Istennel...- kimondom a nagy szavakat, mert úgy érzem, kimondható. Én legalábbis így érzem magam, ha Sebastiannal táncolok.
- Miért jársz egyedül? - ez választás kérdése csupán vagy így adódott? Nem néznék rá furán, ha kiderülne, magányos farkas tipus.
- Igen, ezt tudom, belátom- sütöm le a szemem, mint akit megint rajtakaptak, miért is vagyok munkamániás- Ez is egy tudatos választás eredménye. Egyfajta gyógyulási folyamat része, hogy eltereljem a figyelmem magamról.... - Vallom be neki.
Megkérdezem, ráér-e még. Egyrészt nem akarom feltartani, és ő túl udvarias, hogy elküldjön, mert zavarok.
- Nos, ha így van, engedd meg, hogy meghívjalak egy sütire vagy kávéra a közeli cukrászdába, benne vagy? - reménykedem, hogy beleegyezik.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptySzomb. Feb. 28 2015, 03:24

-Igen, valamint filozófia is. Amolyan útmutatás. Én eszerint cselekszem és létezem. - Hajt némileg fejet, hogy így van.
-Örömmel veszem. - Már eleve a felajánlás, hogy kölcsönadná a könyvet második találkozás után számára nagy gesztus, amit értékel.
-Mint a tériszony vagy a halálfélelem? - Mond hirtelen felindulásból kettőt. - Azt hogy van elég ijesztő dolog a valóságban, nem fogom a képzelet szülte félelmeket is nézni és tapasztalni. - Közli kijelentve, tényként, de nem bántóan vagy épp támogatóan, semleges marad.
-Nem akarok ilyen könyvet olvasni. - Jelenti ki mikor a másik a mondat végére ér. Megtapasztalta, átélte, nem kér belőle többször.
-Ez igaz. Én elképzelek hozzá egy szituációt és azokhoz kötöm. Úgy könnyebb. - Mondja el az ő tanulási mechanizmusa alapját, mert a látszat ellenére ő sem gép, hanem sima ember.
-Természetesen. Az ember önmaga legnagyobb gátja, de legnagyobb lehetősége is. Erre is alapszik a placebo hatás. Rengeteg lelki tünetnek van testi megnyilvánulása. A test kommunikál, de a legtöbben félreértik ezt. Én sokat meditálok, figyelek a testemre. Számomra nem idegen a dolog, ritkán is vagyok beteg.
Magyarázza, mert magán tapasztalta, úgy érzi. Bár a betegségeket inkább, mint az öngyógyulást, sajnos.
-Hm. Miért nem? Ha elkezdesz mosogatni félbehagyod, ha elmegy a kedved? Ha elindulsz egy kijelölt cél felé míg kirándulsz mondjuk letérsz az útról, ha más is eszedbe jut? - Ő erre kérdezett rá, rég nem az olvasás érdekli már csak. Inkább a másik, egészében.
-Utána kell olvasni a növénynek. Lehet félretájékozódtál. - Ő továbbra sem látja a hibát Amelia képességeiben, nem is fogja.
-Az fontos. - Bólint, bár ő maga nem tudja milyen egy ilyen partner, de sejtései vannak. - Hm. Érdekes. - Látszik, legalábbis Amelia már volt annyit Usuival, hogy különbséget lehessen tenni nem értem és nem értem homlokráncolás között. Olyan fejet vág mint a térfonás esetén, látni, hogy nem tudja elképzelni az érzést, de igyekszik.
-Mert nincs kivel, megszoktam. Hozzászoktam az egyedülléthez. - Direkt nem a magány szót használja, bár mostanában néha már annak is érzi magát, de csak kicsit. Olyankor mindig eszébe jut, jobb ez így és megbékél.
-Nem segít. Ettől nem találod meg a lelki egyensúlyt. Hasznosabb, ha egy kellemes zene és pár gyertya kíséretében csendben leülsz és átgondolod amit át kell. A munka nem oldja meg a problémád. Csak halogatja, de a feszültség nő, hogy a gond nem szűnik és a tested egyre fáradtabb. Hidd el. - Ő már csak tudja, mikor a bosszúvágyát, félelmeit és dühét, értetlenségét és magányát akarta levezetni, hogy szinte megállás nélkül edzett, csak rontott a helyzeten. Ha nincs a mestere, valószínű le is sérül.
-Elfogadom, kedves tőled. - Bár az anyagi vonzata miatt furcsállja, mert belül feszélyezi a dolog, de majd megoldja, hogy a számla hozzá kerüljön. A másik társasága sokkal értékesebb neki.
Ha Amelia nem bánja, akkor el is indul vele az említett hely felé, bár ő valószínű teát kér, jól esne neki.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyHétf. Márc. 02 2015, 15:44

Gondolatban kalapot emelek Usui előtt. Számomra tiszeteltre méltó az, aki hű tud lenni egy elvhez, egy irányhoz, amit nem is önmaga talál ki, hanem amihez alkalmazkodik. Legyen ez vallás, filozófia, ha a bölcsesség egy olyan szintjét képviseli, ami túlmutat rajtunk, saját képességeinken, okoskodásainkon. Az évek alatt sokszor gondolkodtam rajta, miért nem vezet sehová, ha az ember önmaga számára keresi a jót.
- Mint valami törvényt, úgy képzeljem el? - érdeklődve fordulok Usui felé.
Szívesen hallanék erről. Kíváncsi vagyok, van-e hasonlóság a keresztény vallás és a taoizmus között. És melyek azok a tézisek, amiben különbözik a kettő, egyáltalán, létezik-e ilyen?
Később a horror műfajáról beszélünk, és olyan egyszerűen világít rá a műfaj feleslegességére, hogy szinte eláll a szavam.
- Igen, akár...- felelem a példáira, és máris azon gondolkodom, vajon miért kedvelem én a műfajt valójában. - Igazából nem tudom megmagyarázni, én mit szeretek ebben... Talán nem is igaz, a szó sem jó rá, mert nem igazi szeretetről van szó, hanem inkább az egyéb érzésekről, amit okoz...- gondolkodom el. De vajon mik ezek az érzések? És miért van szükségem rájuk? Nos, kapásból nem tudnék válaszolni.
- Lehet, hogy nem is vesztesz sokat...- válaszolom könnyedén, és valóban nem hiszem, hogy Usuinak szüksége lenne ilyesmire. Ő ennél sokkal komolyabbnak tűnik!
Beszélünk a tanulásról, a jogról, hogy ki mit gondol róla. Én száraznak tartom, ő érdekesnek.
- Ú, számtalan szituáció élhet a fejedben...- mondom elismerően. Úgy érzem, ezzel a módszerrel sem lennék képes mindent megjegyezni. Olyasmi ez, mint betegségekhez tünetcsoportokat társítani, oda és vissza, egyikből felismerni/tudni a másikat.
- Örülök, ha ritkán vagy beteg- mondom, de az elismerésem nem csak ennek szól, hanem annak a véleménynek is, aminek hangot adott. Nem is tudja, hogy mennyire ritka ez efféle gondolkodás. Az emberek nagy része felelőtlenül él, és ha megbetegszik, elvárja, hogy valaki meggyógyítsa; lehetőleg úgy, hogy neki még a kisujját se kelljen érte mozdítani. Nos, ez a legrosszabb, amit valaki tehet...
- A mosogatást mondjuk, nem hagyom félbe...- nézek rá csodálkozva, miért hozza ezeket a példákat- de ne hidd, hogy mindenben kitartó vagyok. Ha sorozatban érnek kudarcok, csalódások, képes vagyok feladni a céljaimat...- vallom be gyengeségemet.
//User félreolvata az egyik mondatod, azért nem értette a helyzetet. Most már képben vagyok. //
- Ah, nem tudom. Ha úgy csinálok mindent, ahogy más szokta csinálni, a dolog akkor sem működik!- a növényekről van szó. Egyszerűen analfabétának érzem magam, ha rám bízzák őket, és bármilyen pontosan tartom be az utasításokat, valamelyik növény biztosan elpusztul a kezeim között.
Más elfoglaltságokról is szót ejtünk, köztük a táncról is. Usui érdeklődést mutat, én pedig számára is megfoghatóvá próbálom tenni az érzést, milyen ellazultnak lenni a tánc miatt. (Bár utóbbi a partner érdeme, valakivel kínszenvedés akár egyetlen kör is.)
- Te sosem jártál táncolni?- bár gyanítom, hogy nem, az is elképzelhető, csak rossz élményei vannak ezzel kapcsolatban.
Usui azt mondja, ő magában szokott eljárni, és az ok, bár nem így mondja ki, nekem így esik le, a magány. Úgy tűnik azonban, ezt ő választotta, mert neki így jó... Csak éppen ezt nem értem. Hogy szeretheti valaki a magányt? Társas lények vagyunk! Megijeszt a tény, hogy meg lehet ezt szokni. Félek, én sosem jutok el erre a szintre. Én képtelen lennék erre! A munkába is éppen azért menekültem, hogy kevesebbet legyek egyedül...
- Ebben igazad van- szinte kiráz a hideg, mert úgy érzem, átlát rajtam, és pontosan ismeri az indokaim- A gondokkal úgyis szembe kell nézni, előbb vagy utóbb... Maguktól nem oldódnak meg- mondom neki halkabban, megfontoltabban. Talán elég erős vagyok, hogy adott esteben már én se meneküljek el. Bár a puding próbája az evés, ugye...
Végeztünk az ebéddel, de jól esik a társasága, és valamiképpen szeretném megköszönni neki a bizalmát is, a segítségét is, és az ebédet is. Apró figyelmesség, hogy meghívnám valamire, tényleg semmiség, nekem mégis örömet okozna, ha nem zárkózna el.
- Remek!- mosolygok, amikor jelzi beleegyezését. Átmegyünk hát a közeli cukrászdába, hogy tovább beszélgethessünk.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyVas. Márc. 15 2015, 00:05

-Inkább útmutatás. A folyó kitérhet medréből, ha a szükség úgy kívánja, attól még folyó marad. - Hajt kissé fejet, nem gondolja, hogy ez amolyan kőbe vésett dolog. A látszat ellenére, az Amerikában fennálló törvényeket sem így kezeli, ha azt vesszük, ő is szegett már meg törvényt. De a szükség szülte kényszer volt, a bizalmatlansága a rendszerrel és az emberekkel kapcsolatban.
-Gondolom a tét nélküli adrenalin-löket vonzz. Ez leállítható folyamat, míg egy leugrás a torony tetejéről kötéllel nem. Ennek nincs kockázata, nem káros, legalábbis kisebb és kezelhetőbb mértékben, mint más hasonló, félelmet keltő dolog. - Ő erre saccol, de lehet téved.
-Igen. Talán túl sok is. - Félig belül él, elvégre a külvilág felé ő csak egy üres héj. Belül persze közel sem az, de valahol ő is menekül a valóság elől. A képzelet szépít, ápol, véd... könnyű mindent ideálisan elképzelni, megoldásokkal telien.
-Nem szeretem gyengének érezni magam. - Egyrészt, nem tűrné hogy ápolják, másrészt, nem is bízna senkiben. Gyengén sérülékeny, sebezhető, ő pedig állandó készültségben él, már két éve lassan. Ő döntött így, nem ment a biztonságos Japánba, maradt itt, hát viseli a következményeket.
//Nem baj, Usuinak nem furcsa ha nem értik XDDDD//
-Ha nem látod mi értelme kitartónak maradni, természetes ha feladod. Feladni könnyű és tehermentes. Újra felállni, beletörődni és tanulni a hibákból nehéz és terhes. Az ember egyre inkább dacos és akaratos lesz, ami deformálhatja a célt. De ha megéri a fáradtságot, az erőt, úgy sem hagyod félbe, úgy hiszem. - Néz a nőre kíváncsian, elvégre szerinte csak a gyenge és gyáva jellemek nem kapnak erőre szükség idején.
-Minden növény külön "személyiség". Ki kell tapasztalni, mint az emberek esetében. - Odafigyelés, akarás, szerinte akkor sem kell több.- De ha kellene pár jó könyv, van a lakásomon, adhatok kölcsön párat. Én is azokból tanultam a legtöbb mindent. - Ajánlja fel, mert nem fáradtság. A bonsai-ja miatt amúgy is visszajár hétvégente.
-Nem. Keringőzni tudok, mert Édesapám elvárta, de nem vagyok valami jó táncos. Talán mert túl... korlátolt vagyok. Nem tudok laza lenni. - Nem lealacsonyítja magát, csak tényt közöl. A tánc jó esetben könnyed dolog, ő nem tud lazítani. Sosem tudott igazán, úgy érzi.
-Nem. Sosem oldódnak meg maguktól, mivel állandó tényezők, amíg nem áll be állapotváltozás. Ehhez viszont indikátor kell, cselekedet ellene. Minél hamarabb teszel a dolog ellen, annál hamarabb érzel könnyebbséget. - Bár van ami megmásíthatatlan, de enyhíthető. Ő ebbe kapaszkodik régóta.
A cukrászdába relatív hamar megérkeznek, helyet foglalnak, int neki megfordítva kézfejét, hogy tenyerét mutassa a nőnek, mikor jön a pincér, hogy kérjen. Ha megtette, ő kér egy teát és valami gyümölcsös süteményt, azok könnyebbek és kevésbé édesek.
-Szereted a lampion-fesztivált? - Most csak úgy eszébe jutott az egyik lámpabúráról a cukrászdában.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyKedd Márc. 17 2015, 19:06

Bólintok. Valahogy így képzeltem én is.
A horrorhoz való "vonzódásom" kapcsán azt fejtegetjük, vajon mi is lehet az, ami miatt kedvelem a stílust. Usui nagyon jól fogalmazza meg, rá is csodálkozom, hogy ez nekem nem jutott azonnal eszembe. (Talán, mert nem naponta borzongatom magam.)
- Ha nem is ilyen mértékben, de valóban, valahogy felpörget az izgalom... - Eszembe jut, milyen érzés, amikor életveszélyes állapotban hoznak be betegeket, és minden mozdulatnak, szónak súlya van. A félelemnek is hasonló a hatása, bár a munkahelyen sosem szoktam félni. Unalmasnak tűnő életem lehet- külső szemmel- ha ilyesmik hoznak izgalomba... Khm.
A jogot megtanulni mégsem egyszerű. Usui ugyan azt mondta, érdekes a téma, és tetszik, ahogy a tanulási módszereiről beszél, az utóbbi megjegyzése, hogy talán túl sokféle szitu élhet a fejében, csak arra enged következtetni, hogy fárasztó mindazokat észben tartani.
- Ez természetes. Az egészséges elme nehezen viseli a gyengeséget, a kiszolgáltatottságot. Mint gyakorló ápoló azonban elmondhatom, hogy az ápolás minősége és tartalma sokban változott az idők folyamán. Míg régen a beteg embereket sokáig fektették, és az volt az elv, hogy megkíméljék mindentől, most más modell alapján dolgozunk. Az a célunk, hogy a pácienseinket - mégcsak nem is betegeknek hívjuk őket- a lehető leghamarabb az önállátásra szoktassuk, és csak annyit segítünk a szükségletei kielégítésében, amennyire feltétlenül szüksége van. Ergo, semmit sem csinálunk meg helyette. Mi csak segítünk- mosolygok rá. Biztos vagyok benne, hogy ő például ideális beteg lenne. Nem kellene könyörögni, hogy keljen fel, mozogjon, egyen-igyon, szívjon friss levegőt... stb. Vannak olyan betegek, akiknek az állapota meg sem követelné a passzív pihenést, mégsem lehet őket kirobbantani az ágyból. Meggyőződésem, vannak közöttük olyanok, akik élvezik, hogy ugráltathatják maguk körül a személyzetet, illetve olyanok is, akiknek a betegségtudata haladja meg a normális mértéket. Egyszerűen szeretnek betegek lenni...
A kitartásról beszélünk, és bevallom neki, mennyire el tudok gyengülni, ha sorozatban érnek kudarcok.
- Tudod, ha minden csak rajtam múlna, nem biztos, hogy el tudna bárki is tántorítani az elképzeléseimtől. De olykor tekintettel kell lenni másokra is, vagy éppen olyan környezeti hatások érnek, amelyek elfordítanak az eredeti céltól. Vagy átértékelődik valami az életemben, és elveszíti a jelentőségét... És néha valóban csak egyszerűen feladom. Belefáradok az állandó küzdelembe, kimerítenek a harcok, leszívják az energiáimat. Hosszú távon akkor úgy érze, nem is éri meg- húzom el a szám. Van olyan, hogy feladom az álmaim. Más is túlélte, én is túl fogom. Usui a gyávaságra gondol, de nekem ez nem fordul meg a fejemben. Sosem futamodtam meg feladatok elől. Ha valamiben gyáva vagyok, az csak az érzelmeimmel lehet kapcsolatos. Vagy túl sok vagyok, vagy túl kevés (leginkább utóbbi), és hogy jó legyek, nem elég önmagamnak megfelelni, másnak is meg kell feleljek. Néha a kettőt is nehéz összeegyeztetni, bármennyire szeretném.
- Persze, hiszen élőlények...- mosolyodom el a növények ápolása kapcsán- Talán nekem nem jó a kisugárzásom... Nem szeretnek engem...- vonom fel egy kicsit a vállam. Emberek közül sem szeret mindenki, miért is szerethetne minden növény?
Felajánlja nekem a könyveit, de megrázom a fejem.
- Nagyon kedves tőled, köszönöm. De most nincsenek növényeim, és időm se lenne velük foglalkozni. Azt hiszem, nekik is jobb így, meg nekem is...- kicsit elpirulok, mert ez úgy hangzott, mintha feladtam volna, és nem is akarnék soha növényeket a lakásomban.
- Nem lehetsz korlátolt a táncban, maximum kissé merev...- kuncogok egy kicsit a kifejezést hallva. Nekem arról a fogalomról szellemi visszamaradottság jut eszembe- A keringő jó alap. Szeretek keringőzni. Az ember csak hallgatja a a zenét, és ha elkapja a szíj, már nem is figyel a lépéseire, csak viszi a lába... vagy éppen a partnere vezeti...- mosolyodom el. Nekem oltári szerencsém van Sebastiannal, nagyon ösztönös, nagyon könnyed, és igazán egyszerű hozzá alkalmazkodni. Valaki szerint a tánc bizalmi kérdés. Ha lehet ilyet mondani... ha a táncot vesszük alapul..., azt hiszem, jobban bízok benne, mint Lioban. Ez a gondolat zavarba ejtő. Usuira nézek, figyelmesen. Mi okozhat neki a táncban gondot igazából?
- Talán mindent nagyon pontosan szeretnél csinálni- mondom neki szelíden- A tánc sem törvény, csupán útmutatás...- mosolyodom el, és remélem, érti. Mint minden másban, ebben is van egyfajta szabadság. Lehet, hogy még sosem élte át ezt.
- Igazad van, tudom- mondom, de beharapom a szám. Én nem akartam kimondani dolgokat, mert vettem a jeleket, amiket küldtek nekem. Volt, hogy elmenekültem. Lényegében most is kételyek között vergődöm, de képtelen lennék rá, hogy a kirohanásom miatt esetleg elveszítsek valakit, akit szeretek. Inkább úgy táncolok, ahogy ő fütyül, és meg sem mutatom valójában magam. Az igazi Lia úgysem kell senkinek. Változnom kell. Keményebbnek lenni, máshol pedig épp a fegyelmezettségemből engedni, és akkor talán... De változni KELL. Így, ahogy vagyok, semmi sem működik.
A cukrászdában kisebb asztalhoz ülünk le, mint amilyen a menzai volt, így némileg közelebb is vagyunk egymáshoz fizikailag, de a dolog nem zavar; az ilyesmihez nagyon is hozzá vagyok szokva. Jön a felszolgáló, és Usui rám emeli tekintetét, jelezve, hogy én rendeljek előbb.
- Szeretnék egy joghurtos tortaszeletet és egy gyümölcsteát, köszönöm- és várakozón nézek Usuira, ő mit rendel. Amikor a pincér elmegy, Usui érdekes kérdést tesz fel nekem. Felcsillan a szemem.
- Nem volt még szerencsém élőben megnézni, de hallottam már róla. Csodaszép lehet!- áradozok. Kíváncsi vagyok, hogy jutott ez most eszébe?
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyCsüt. Márc. 19 2015, 22:26

-Hm. Logikus. De ha már segítségre szorul az ember az alap dolgokban, rég rossz. - Mondja csendesen, ő semmi esetre sem akar gyenge lenni, még egy percre sem. Lehet akkor találják meg és akkor annyi volt. Még csak esélye sem lenne.
Aztán másról beszélgetnek már, kitartásról és annak hiányáról.
-Értem. Folyamatosan mérlegelni kell a szükségleteket és a lehetőségeket és ahhoz mérten kell cselekedni. De olyan személynek tűnsz, akinek ez nem okoz problémát. - Ő valóban úgy gondolja, nem lehet ezzel baja a másiknak.
-Ez butaság. A növények nem válogatnak. Maximum kicsi a csereped. - Nem, ő egyáltalán nem gondolja hogy Ameliának kellemetlen kisugárzása lenne. Ő nagyon is jól érzi magát vele, ha nem is látszik. De egy növényen látszik? Nem, na ugye.
-Ahogy gondolod. De ha kellene mégis, szólj. - Biccent, hogy elfogadja a másik érvelését. A pirulást most nem érti, de lehet zavarba jött, hogy nincs ideje ápolni egy növényt is, nem csak a betegeit.
-Nem kissé. - Vallja be, mert ő elég merev és tudja is magáról. Nem bír lazán mozogni, ő maximum jóga közben lazább... ennyi.
-Nekem figyelni kell a zenére. Meg a lépésekre. - Vallja be, mert ő akkor arra koncentrál, nehogy elrontsa, ne vezesse senkinek sem a partnert... Eszébe jut, hogy utoljára a húgával táncolt és megérzi az idő súlyát a vállára telepedni, mint egy nagy fekete hollót. Kicsit meg is ereszkedik a tartása, de hamar újra magára talál. Elhessegette a gondolatokat.
-Lehetséges. De... - Pillant félre, ezt nem szereti hangoztatni. - Én nem tudok lazítani. - Vallja be, mert talán nem is mondott el nagy titkot.
-Az igazság felismerése már félig siker. Bár rálépni az ösvényére, nehezebb feladat, tudom. - Biccent egy mélyebbet, hogy tisztában van azzal "mondani könnyű".
A cukrászdában ő is rendel aztán, hogy Amelia választott.
-Egy gyümölcsös süteményt szeretnék és zöldteát. Ha van, senchát. - Valami lágyabb ízre vágyik.
-Szerintem szép. Másfél hét múlva lesz egy kisebb a kínai negyedben. Lenne kedved eljönni? Tudok egy részt ahol Yuanxiaot is kapni. Bár nem tudom megítélni az eredeti kínai milyen, de nekem ízlik ez a változat. - Ajánlja, félredönti a fejét, vajon mit felel erre a másik. Kivételesen nem menne egyedül, hm.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyKedd Márc. 24 2015, 17:51

- A lényeg a tudat: minden helyzet átmeneti- nézek rá engesztelőn.
Ha soha senki nem kerülne "kiszolgáltatott" helyzetbe, megszűnne a nővéri munka, feleslegessé válna, amit csinálunk. Az idősgondozás és a fizikailag sérültek ápolása más kategória. Tapasztalataim szerint valaki éppen azért szökken talpra hamarabb, hogy ne érezze magát "rosszul" a betegágyban. Azt hiszem, én is ebbe a tipusba tartozom, még betegen sem akartam szót fogadni, és feküdni, inkább megtanultam kötni, gyöngyöt szőni, térfonni...
- Pontosan. Kereslet kínálat határozza meg a cselekedeteinket. Olykor a beteg határozza meg, mire van szüksége, de célravezetőbb, ha a nővérnek van terve, hogyan is állítsa vissza a normál kerékvágásba a beteg embert. Ez az ápolás tudománya, emiatt kell olyan sokat tanulni..., de ahogy minden növény...- mosolyodom el- minden ember egyéniség, szóval, lehet, hogy ami nálad beválik, a másiknál nem és fordítva, szóval ismernünk kell egymást, hogy jól működjünk együtt, hatékonyan- igyekszem összefoglalni.
- Ah, mindenre van válaszod! Nem akartál ügyvéd lenni valaha? - olyan szépen megvédene saját vádjaimtól is! Mosolygok, kedvesen.
- Oké. Ha egyszer nagy házam lesz, kertem, üvegházam, növényeim..., feltétlenül kikérem a véleményed... és kölcsönkérem a könyveid- mondom ezt gúny nélkül, mert a jövőképemben tényleg ház szerepel, és az nem lehet otthonos virágok, fák, bokrok nélkül.
A táncról beszélünk, és legalább annyira értetlenkedek, hogy nem érzi a lazaságot, mint ahogy ő, amikor bevallottam, kihalnak nálam a növények.
- Játszol valamilyen hangszeren? Jó a ritmusérzéked, a hallásod?- ha azt mondja, ennyire figyelnie kell a zenére, talán az lehet a baj, hogy nem érzi, csupán hallja a zenét. Akkor elhiszem, hogy nehezebb dolga van. Másnak a rajzolás megy könnyen, valakinek az egyensúlyérzéke kiemelkedő. Mindenki jó valamiben, természetszerűen lehet gyengébb is. Miért ne lehetne éppen ez a tánc vagy a növények gondozása?
Ah, nem tetszik, ahogy elernyed egy pillanatra, mintha súly nyomná emiatt a vállát. Mintha szégyen lenne, hogy nem mindenben kiemelkedő.- Ah, nem mindenki született a táncparkettre, ez is csak egy hobbi a sok közül! -Jaj, ne legyen már úgy oda, nekem sírnom kéne, ha kinyírom a növényeket!
- Nagyon kimerült lehetsz...- ingatom a fejem. Elfogadom, hogy nem érzi a zenét, de lazítani mindenki tud. Muszáj lazítani, nem élhetünk állandó feszültség alatt, készenléti funkcióban, az nagyon fárasztó. Nekem bőven elég a napi 12 óra, ott minden perc számít, ha nyugi van, én akkor sem nyúlok el, legalábbis nem teljesen, mert sokkal nehezebb visszaállni, ha helyzet van...
- Amikor a növényeiddel foglalkozol vagy amikor sportolsz, akkor sem lazulsz el teljesen?- kérdezek vissza, inkább, csak igazolásképpen. Remélem, igazam van, és megint a megközelítés miatt értettük félre egymást.
Valamiképp szóba kerül a problémamegoldás, és Usuival mélyen egyetértek, hogy nem elegendő azokat felismerni, tenni kell ellenük. Megoldani. Még ha nehéz is vagy fájdalmas.
A cukrászdában rendelünk, egy-egy sütit és teát, aztán Usui szóba hozza a lampion-fesztivált.
- Hogy micsodát?- kérdem, elpirulva, nem tudom, mi az, amit kapni lehet. Valami étel vagy italkülönlegesség lehet, mert azt mondja, neki ízlik. Egyébként szívesen megnéznék egy ilyen eseményt. - Melyik napról lenne szó? Meg kell nézzem a beosztásomat...- a táskámért nyúlok, abban mindig van egy zsebnaptár, hogy beleírjam az elfoglaltságaimat (többnyire csak a beosztás szerepel benne), nem vagyok azon kívül túlzotttan elfoglalt.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptySzer. Márc. 25 2015, 23:17

-Már amelyik. - De ezzel nem is kíván jobban belemenni. Van ami nem változik szerinte, mert már megmásíthatatlan.
-Egy külső szemlélő sokat segíthet, bár a végső elhatározás a betegé. Egyetértek. - Bólint a nő szavaira, ő is így gondolja, a harmónia és figyelem fontos tényezők.
-Nem, de lehettem volna. Az örsön is mondják páran, hogy pályát tévesztettem. - Közli nyugodt hangon, noha fel sem veszi. Okkal lett rendőr, nem vitás.
-Hm. Jól van. - Olyan érzete van, hogy ez a "soha" kategória, de lehet téved, nem tudja megítélni. De neki végső soron mindegy, ő elvan a bonsai-jával.
-Elvileg nincs vele gond. De nem játszom hangszeren. A tanulási energiám másba fektettem, ami más képességeim fejleszti. - A karuta példának okáért ilyen. Sokkal érdekesebb is szerinte mint mondjuk a sakk.
-Tudom. - Nem is ez a baja, neki a lazítás a baja. De ezt megmagyaráznia nagyon nehéz lenne, mert sok olyan dolgot nem mondana el, ami kicsit jobban rávilágítana mi is a gondja. Bár lehet valóban, gyárilag ilyen, akkor meg nincs mit tenni.
-Nem vagyok. - Közli a tényt, mert nem érzi annak magát. A lazítás inkább... a beilleszkedés és az élet élvezése miatt kéne, úgy gondolja, no meg mert Powell azt mondta, ez lenne az első lépés afele, hogy jobban megvédhesse önmagát.
-Soha. - Ezen gondolkodnia sem kell. Éberen is alszik, minden neszre odafigyel. De erre csiszolta ki magát elvégre a túlélés mellett döntött.
A cukrászdában azonban lazább, legalábbis ha más nem a környezet ezt a benyomást kelti.
-Ez egy étel. Hagyományos ezen a fesztiválon. Nyúlós rizsből van és lehet töltött és töltetlen is. A töltelék általában édes, ez amolyan... desszert. - Próbálja leírni, de pontosan ő sem tudja hogyan készül.
-Hétvége, szombati nap. Egész napos, de délutánra gondoltam. - Magyarázza, reméli ráér a másik, fürkészi is mi lesz a válasza.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyPént. Márc. 27 2015, 09:10

Úgy érzem, Usui hozzáfűzött keserű megjegyzése már nem a betegápoláshoz kapcsolódik elsősorban, de úgy érzem, nem kíván a témába jobban belemélyedni, és az igazság az, nem is lenne szerencsés. Vannak dolgok, amiben nem vagyok túlságosan jó; néha beletenyerelek dolgokba, máskor érzéketlennek tűnhetek, mert "belső" szemmel másként látok dolgokat, mint a laikusok. Persze, meglehet, rossz nyomon járok, és csak abból vonok le következtetéseket, amikről korábban beszéltünk.
- A nővérnek néha nem is a konkrét segítségnyújtás a feladata, inkább a bátorításé, hogy a páciense képes megcsinálni azt- bólintok egyetértően.
Sok esetben tapasztaltam már, hogy egyes emberek szeretnek udvariaskodni, de hogy másodszor találkozok valakivel, aki rögtön védelmébe vesz, ritka jelenség, főleg, hogy lényegében idegenek vagyunk egymás számára. Most is valami ilyesmi történik, és mivel minden érvemet kontrázza, azt vetem fel Usuinak, lehetne ügyvéd, olyan ügyesen tudja használni az érveit. Úgy tűnik, ez nem csak nekem jutott eszembe, ezt maga Usui mondja el.
- Biztos vagyok benne, hogy örülnek, hogy ilyen munkatársuk van, mint te- bár nekem sincs sok ismeretem Usuiról, még feltételezni sem tudok róla rosszat. Inkább az a kategória, hogy mindent a lehető legjobban szeretne csinálni.
Aztán a növényekről beszélgetve felajánlja, hogy kölcsönad néhány könyvet, hogy könnyebben boldoguljak. Igazán örülök a segítségének, de egyenlőre feleslegesnek látom azokat elkérni, tekintve, hogy nem tartok növényeket. Az meg, hogy mikor lesz házam, kertem, nagyon kétséges. Usui rövid válasza azt sejteti, szerinte ebből nem lesz semmi... Ah, miért is magyarázkodnék? Érzem, hogy megint elönt egy kicsit a pír, mintha füllentésen kaptak volna, de most inkább kényelmetlenül érzem magam. Megsértettem talán, hogy nem fogadtam el azonnal a könyveket? Remélem, hogy nem.
Kérdőn nézek rá, vajon akarja-e elmondani, mire is gondol pontosan, amikor azt említi, hogyan (és mivel) fejleszti a képességeit.
- Igen?- avagy mégpedig? Konkrétabban? De ez elég direkt kérdés, és félek, tolakodónak minősítené. Egyáltalán köze van a ritmusérzékhez? Vagy inkább másról van szó?
A tánc témát kinyírom, pedig nem akartam Usuit megbántani. Mégis úgy tűnik, mintha sikerült volna, pedig elhiheti, én rosszabb helyzetben vagyok a növényekkel, mint -feltételezésem szerint- ő a tánccal. De ez az én problémám. A lazítás teljes hiánya azonban azt a következtetést vonja maga után, hogy állandó feszültségben (készenlétben) áll, és ez bizony energiaigényes, ezért feltételezem, hogy olykor kimerült... De a válasz - egy szó- kizárólagos, és egyben azt is jelenti, erről sincs mit beszélni már. Pedig szívesen megtudnám a titkát; néha nem ártana nekem is egy trükk, hogyan lehet fáradtság nélkül átvészelni egy napot. (Vagy kettőt.)
Usui tereli kellemesebb vizekre a témát. Meg is lep vele, hogy elhívna egy fesztiválra, de olyan érdekesnek tűnik, szívesen mennék el. Felszalad a szemöldököm, ahogy azt a kimondhatatlan nevű "valamit" írja le nekem. Nyúlós rizs? Ó, mamám, lehet, nekem abból nem kéne ennem, nem hangzik túl jól. De mégis izgalmasan hangzik. És édes. (Szeretem az édességet)
- Ez a jövő szombat, ugye? - bele sem kell néznem a naptárba, tudom, hogy szabad vagyok. Előtte való nap, pénteken, tánc Sebastiannal. Szombaton általában szabad vagyok, vagy éjszakás, de akkor biztosan szabad, mert most hétvégén be vagyok osztva mindkét napon. Széles mosollyal bólogatok.
- Ráérek... De biztos, hogy... velem akarsz elmenni? - beleharapok az ajkamba. Nemrég azt mondta, szinte mindenhova egyedül jár. Nem akarnám zavarni. És közben meg máris nagyon kíváncsi vagyok. Elő kell kotornom a laptopomat, és megnézni, mit is kell tudni erről a fesztiválról, mert az ismereteim nagyon szegényesek. Inkább csak a látvány izgatta eddig a fantáziám....
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Usui KazukiKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 649

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptySzomb. Márc. 28 2015, 19:42

-Igen, a megerősítés fontos dolog. Sokszor csak később döbbenünk rá, mennyire. - Neki a mestere volt ilyen. Sosem tudja meghálálni azt a figyelmet és útmutatást amit kapott tőle.
-Nem tudom megítélni. Szerintem nehéz velem. - Mondja aztán később az ügyvédkedés kapcsán a kollégáiról. - Náluk szigorúbban veszem a szabályokat, elvégre nekik kell példát mutatniuk. - Ezt szokták nehezményezni neki, de hát Usui következetes. Na meg így is próbálja manipulálni a környezetét, hogy csökkentse a korrupciót, legalább kis mértékben.
A következő téma a növények lesznek, de Usui aztán messze nem sértődős csak ezt Amelia még nem tapasztalta ki. Usuinak igazából mindegy, lesz-e virága a másiknak vagy sem, ő csak felajánlotta, ha kell, ő ott lesz, ennyi. Emiatt a pírt sem tudja hova tenni, elvégre nem megsérteni akarta a másikat, nem volt benne lekezelő hangsúly, se semmilyen (szó szerint xD), ő csak tényt közölt.
Néz aztán a visszakérdezésre, de leesik neki, hogy kifejtést vár a nő, hát folytatja.
-Karutáztam. Az hagyományőrző, fizikailag és szellemileg is fejleszt. Valamint műveltebb is leszek tőle. Ez egy japán sport kártyákkal, mely 100 verset, haikut tartalmaz. Reflex, memória és állóképesség fejlesztő játék. - Magyarázza, remélhetőleg kielégítőbben.
Nem akar aztán társalgásgyilkos lenni, de sajnos ő feleslegesen nem fecseg, nem az a típus. Ha egy szó kifejezi amit gondol, nem fogja megtoldja még 1-2-vel hogy kerekebb legyen. De tény, ő sosem lazít, sosem pihen, mondhatni paranoiás, de be nem vallaná. Több szempontból nem, de emiatt nem is megy bele jobban a témába.
-Igen. - Bólint a fesztivál időpontjára, hogy valóban akkor lesz.
-Persze. Miért ne akarnék veled? - Dönti félre a fejét, mert számára ez úgy jön le, a nő irtózik valamitől ami kínai, vagy hasonló és eképpen nem a legjobb választás lenne.
-De ha érdekel, akkor szombaton találkozhatnánk akár itt is és innen tovább megyük busszal. Mit szólsz? - Kérdezi, mert hacsak nem mond valami ütős érvet a másik, miért kéne mást keresnie, ő biztosan nem fog.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 EmptyVas. Márc. 29 2015, 00:26

- Nem, ezt nem hiszem!- őszintén kételkedem, hogy nehéz lenne Usuival kijönni. Azzal magyarázza, hogy szigorúbban tartja be a szabályokat, mint a társai. Az érvelése viszont abszolút jogos. - Akkor meglehet, csak irigyek, mert ők erre képtelenek?- feltételezem. Ők csak szeretnének olyanok lenni, mint Usui, de képtelenek rá. Nem elég fegyelmezettek.
A lehetőség, hogy valaha nekem házam lesz (és benne növényeim), egyenlőre még nincs kilátásban, éppen ezért utasítom vissza Usui ajánlatát, hogy kölcsön adná a növénynevelésre vonatkozó könyveit. De a szándékát értékelem, és ha az ismeretségünk még akkor is élő lesz, nem csak a könyveit fogom elkérni, hanem személyesen kérek tőle tanácsot... Biztos, ami biztos alapon. Mindig is vizuális beállítottságú voltam.
Amikor a karutáról beszél, érdeklődve hallgatom. Sosem hallottam még erről a ... sportról. Abban sem vagyok biztos, mi ez egyáltalán.
- Nehezen tudom elképzelni. Hogy fejlesztheti egyszerre az állóképességet és a memóriát? - őszintén szeretném, ha erről többet mesélne, nagyon érdekes, amit eddig mondott.
Nem jövök rá, hiszen alig ismerem Usuit, hogy nem a kapcsolatunk milyensége miatt szófukar, hanem eleve ilyen. Azzal, hogy többnyire rövid válaszokat ad, arra következtetek, nem szívesen beszél dolgokról. Ezért lep meg, hogy lényegében meghív a fesztiválra. Amikor ennek hangot adok, ő tűnik meglepettnek.
- Kérlek, bocsáss meg...- nézek rá kedvesen- szívesen elmegyek veled!- inkább így válaszolok, és nem beszélek arról, az volt az érzésem, szívesen van egyedül, és a társaságomat csak a közös munka miatt viseli el.
- Van autóm... , mi lenne, ha azzal mennénk? Vagy nehézkes lenne a parkolás? Tömegre számítsak? - ha kényelmi szempontból ajánlotta a buszt, nincs ellene kifogásom. De szívesen elmegyek érte, és elviszem, ez nem okoz problémát.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Egy kis かるた ~ Amelia && Usui
» Sarah és Daryl - második randi
» Jár egy második esély... Jodie & Vincent
» Találkozás Emma ~ Lana
» Találkozás Nicholas és Alexandra

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-