Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 12 2014, 02:14

//Te kis lobbanékony o.O xD Nem jársz jól, utána reflexből nekiállsz ápolni az illetőt, úgy nem buli xD//
//okés xD//
-Miért, nem megyünk haza? - Futó, bizonytalan kérdés, némi szemöldök emelkedéssel, fogalmam sincs mik a tervei, remélem a sötét sikátort nem vette komolyan.
Míg öltözünk azért lopva-lopva megnézem magamnak. Vajon tisztában van vele mennyire gyönyörű nő? Néha úgy gondolom nem, vagy így éli ki rejtett szadizmusát, mert hát ne már hogy nem tudja. Elgondolkozom néha azon, miért velem tölti az idejét, mikor bárkivel lehetne. Már aki nem vak, nem meleg, ilyesmi... lehet őket kevésbé csigázná fel már első pillanatban is Amelia. Bár ha megismerik megint itt vagyunk. Na jó, a melegek felmentést kapnak.
Aztán hősiesen tűröm a megpróbáltatásokat, igyekszem elfojtani a "basszus", "uhh", "csak ott ne" és hasonló nem túl férfias megnyilvánulásaim. Azért a java a karomba köt ki motyogásként, szóval még nincs minden veszve.
-Mi?! - Na jó őőőő ez most lehet kicsit magasabb hangszín volt, mint amit még felvállal a férfiember, de elég ijesztő az elgondolás, hogy ezt MEGKÉTSZEREZZE. Görcsösen próbálok lazítani és noha imádom a paradoxonokat, most pokolba kívánom a sajátom, mert ez így nem lesz jó és szép és kellemes. Szóval igyekszem valami kellemesre gondolni, vagy inkább koncentrálni... a lepedő puhaságára a testemen, az illatokra, ilyesmi. Kicsit sikerül, vagy csak megkegyelmez a nő, mert mivel szűnik a fájdalom, én is könnyebben ellazulok.
-Nyújtjuuuuk... ahaaaa... egy perccel? - Vajon emlékszik hogy nekem az előbb az is sok volt? Hát kérem alássan nem változott...
De tűrom, a végén kezdem megszokni hogy átgyúrnak, de hahhhhh.... örülök hogy vége. Mikor felülök ropog a hátam, most érzem minden izmom. Jé, tök sok van.... Amelia próbál kárpótolni, lopok is egy csókot de a fülébe sutyorgok.
-Otthon fél órát csókolgatod majd szegény meggyötört hátamat te kis boszorkány... - Veszem a fogaim közé a fülcimpáját, aztán harapdálom a nyakát picit de rájövök rossz ötlet volt, mert olajos íze van. Nem az én napom. De nagyon hiróó leszek, nem törlöm meg a szám, büszkén vállalom, hogy bevállaltam. Olyan fejet is vágok, de lehet őt egy dacos hat évesre fogja emlékeztetni de sebaj.
-Hááát... szeretem. - Már gyanakvóbb vagyok. A kis kárörvendő boszi barátnőm ki tudja mit kotyvaszt az üstjében? De hamarosan megtudom: sivatagi száraz levegőt és sóvárgást egy pohár vízért. Anya imádja a szaunát, én csak azt érzem felforrósodik a tüdőm és nincs levegő. De csak azért sem leszek gyenge, megmutatom hogy egy Drayton bírja a strapát. Ha a puccos több órás unalmas sznob beszámolókat érdeklődő fejjel végig bírtam csinálni, pár perc szauna nem fog keresztbe tenni! Még a végére felszívom magam, ez az Amelia tud valamit... (xD). Szóval "ó szaunaaa, de csudijóóó" mosolygós fejjel bólogatok, némi "hmm" hangot hallatva és leülök mellé. Én nem fekszem el, úgy lassabban lehet menekülni innen de sss. Ha elfekszik és gondolja, teheti a fejét az ölembe, felajánlom. Mégiscsak kényelmesebb. Addig is próbálom magam elfoglalni, nem lesz nehéz kitalálni hogy találja fel magát a kétségbeesett gyerek: rajzolgatni kezdek Amelia bőrére, ha nem látni be, akkor ki akarom hámozni abból a szép patyolatfehér törülközőből és úgy is simogatni. Nem, annyira nem rosszalkodom, inkább csak gyönyörködöm. Ha tudom az arcát is simogatom, játszom a hajával.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 12 2014, 03:38

- Úgy érted, hozzád? - a haza nekem máshol van, nem lakunk és nem élünk együtt, de persze csak húzom az agyát, pontosan tudom, mire gondol. Értettem akkor is, amikor elvitt táncolni. Nos, nem biztos, hogy el akar majd menni, és itt arra is van lehetőseég, hogy kipihenjük magunkat, nem muszáj mindig rohanni. Ez az este a pihenésről és a kikapcsolódásról szól. Meg a kényeztetésről, álljon bármiből.
Egymás mellett vetkőzünk, és nincs bennem szégyenérzet a meztelenségem miatt. Időnként úgy érzem, rajtam felejti a szemét, időnként szándékosan hozzáérek, de mintha csak véletlen volna. Szeretném, ha viccelődne, csipkedne egy kicsit (ahogy szokott, csak annyira), de eddig hallgatagabb volt, és kevésbé "férfi". Nekem így is kedves, és legszívesebben megölelgetném, de nem biztos, hogy éppen erre vágyik, ezért maradok az apró trükkjeimnél, és meglátjuk, mi lesz belőle...
Átesünk a masszírozáson; és ahhoz képest, hogy Sebastiannak ez az első alkalom, kifejezetten jól bírja. Lehet, csak miattam fogja vissza magát, vagy agyon harapdálta a karját, de kifejezetten büszke vagyok rá. Kemény pasas. Tudtam én! Még az is csak "kicsit" ijeszti meg, hogy ennél kétszer erősebben is lehet gyúrni valakit. (Többszörösen is, de pszt.)
- Egy perc fel sem tűnne. Általában 10-15 perccel növelik az adagot. Szóval legközelebb már 45 percig gyúrják majd a hátad. talán kicsit erősebben is, mint most...- mondom, és mosoly bújkál a hangomban. Élvezem, hogy ez némi félelemmel tölti el Sebastiant. De csak azért vagyok most "szadista", mert holnap már másképp fog gondolni rám. És a hölgyre is, aki kezelésbe vette a hátát...
Ropog a háta, amikor felül, és jelentem, ez kifejezetten jó hír, azt jelenti, hogy egy csomó letapadását sikerült felszabadítani... De a puszival nem éri be, és a fülembe súgja, hogy kárpótolnom kell.
- Állok elébe...- túrok kedvesen a hajába, megölelve aztán a nyakát, kicsit hozzá is bújva. Közben megrágcsálja a fülemet, ettől libabőrös leszek, de kuncogok, amikor meglátom, milyen arcot vág- Ajánlom, ha legközelebb csokis masszázsra jövünk, azt se nyalogasd le rólam, bármilyen ínycsiklandónak látszik is!
Azt mondja, szereti a meleget, és miénk a szauna, puha törölközőt terítek ki, hogy elfeküdhessünk rajta, de ő ülve marad. Én szívesebben nyúlok el, és ő az ölébe húzza a fejem (vagy inkább csúszik közelebb- ahogy kényelmesebb megoldani, gondolom)
A szauna kellemesen fel van fűtve, és az egyik kedvencemmel, kubeba illattal lett fellocsolva a kazán, szóval kellemes és lazítő citrus illat terjeng a levegőben. Hason fekszem, de rájövök, nem egészen jó így, mert Sebastian halálra unhatja magát, ha csak a hátam látja (és most nem arra gondolok, hogy szeretném, ha végigméricskélne, hanem, hogy esetleg szívesebben beszélgetne. Azt meg jobb szemtől szemben.)
- Azért jó ilyenkor bejönni a száraz melegbe- magyarázom neki kedvesen- mert a masszázs során bőrödre kent vitaminok a kitágult pórusokon keresztül most jutnak el a mélyebb rétegekig... Az illóolaj pedig fertőtlenítő hatású, a légutakban megbúvó baktériumokat képes elpusztítani...- A számba harapok. Megint előtör belőlem, aminek nem kéne; unalmas ápolónő lehetek. Lesz esély rá, hogy valaha ki tudom magamból kapcsolni ezt a funkciót? Lesz valaki, aki képes elfeledtetni, ki vagyok? - Szólj rám, ha unalmas vagyok....
Sebastian lágyan cirógat, a hajammal játszik, a vállamra és a mellkasomra rajzol szabálytalan alakzatokat. Még mindig folytogat egy érzés, hogy bántja valami, de ha ő nem akar róla beszélni, én nem fogom faggatni. Az kell, hogy ellazuljon, kiürítse a méreganyagait, a feszültségeit, és az első lépéseket már megtettük. Jó úton haladunk. És vannak dolgok, amihez nem kell segítség (nem kellek én se).
Nem telik el 10 perc, s már erősen izzadunk. A törölközőm szélébe törlöm az arcomat.
- Amikor kimegyünk, érdemes lezuhanyozni, fokozatosan kihűtve a vizet, ami alá állsz... Én mindig bemegyek a merülő medencébe, de az csak 12 fokos..., az nem kötelező...- kuncogok megint. Meglepne, ha Sebastian velem tartana és lemerülne velem a víz alá. - Aztán inni kell... Legalább annyit, mint amennyit kiizzadtál, akár 4-5 dl teát vagy vizet. És aztán jön a pezsgő fürdő... Ilyenről már csak hallottál, ugye?
Néhány évvel ezelőtt, amikor először voltam ilyen helyen, nagyra nyitottam a szemem, mert egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy pezsgővel töltenének meg egy medencét; de azt nem sejtettem, hogy azt nevezik pezsgőfürdőnek, amiben nagy nyomással áramoltatják a vizet, hogy aztán az kellemes habok formájában dögönyözze az embert...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 12 2014, 04:06

-Vagy hozzád... Otthon érezném magam. - Vetem fel, nekem mindegy, voltam már nála, kellemes lakás, persze úgy, ha Amelia is ott van.
Persze nem tudom eldönteni direkt heccel-e vagy véletlen, Amelia olyan... ártatlan, jaj ez a szó, de nem találok jobbat. Jólelkű, szóval visszafogom magam és nem nyúlkálok, pedig mikor lehajol és a meztelen feneke domborodik... hajjaj, deeee nem nyúlkálok, inkább csak a vállát simítom. Igen, határozottan jobban vagyok, mert most lenne kedvem ezt-azt csinálni. Pár napja élni is fárasztott. Ellenben Amelia tudja hogy húzza az agyam. Bár azt is hogy döngöljön a földbe, mert ez a masszázs...
-HA lesz legközelebb... édes... ha... - Pedzegetem, hogy csak ne essen túlzásokba, kis szadista. Látom hogy élvezi! Nők...
-Szavadon foglak... - Búgom neki, úh... na azt el bírnám viselni 45 percig is, tessék, ez lesz a program. Persze az olaj nem finom, ezt kitapasztalom. - Nem vagyok édesszájú, minő szerencse... - Mondom félszeg vigyorral, mert ha csókolgatni támad kedvem nem a csokis kenőcs miatt lesz.
A szaunában folytatódik ez az... öhm... nos számomra kissé tortúra, de nem baj. Ahogy elfekszik közelebb csúszom, nincs ellenére, hogy az ölembe hajtsa a fejét, aminek örülök. Legalább tudom birizgálni. Még gondol is rám, nem mintha a hátát és a fenekét nem nézegetném szívesen, de tény, az arca, melle, hasa vonzóbb kombó.
Csak mosolygok hogy immár látja a fejem (eddig némileg iszonyodva néztem körbe) és belekezd a magyarázatba, miért is olyan szipi-szupi nekem ez az egész megfövés.
-Ó értem, szóval most nem leszek beteg jó ideig. De remélem amikor bemászik a mélyebb rétegekbe a krém, nem okoz függést a masszázs iránt. - Vigyorgok rá, nem zavar hogy felvilágosít miért is jó nekem most. Legalább kevésbé szenvedek, hogy nincs értelme 20 percig párolódni mint holmi répa.
-Sosem vagy unalmas. - Komolyan gondolom, én jól érzem magam vele. Amíg nem azzal akarja feldobni a szexuális éltünket, hogy ápolónő ruhában libben be a hálóba, szerintem nincs baj.
Elfoglalom magam, rajzolgatok. Egyre kevesebb a levegő és egyre forróbb minden. Komolyan, mintha a sivatagban lennénk, nem elég orron át lélegezni, tekintve úgy érzem kiég a nyálkahártyám, így a torkom is forrázom. És még izzadok is. Tuti könyebb leszek pár kilóval, de most nem kívántam súlyt veszteni. Mondjuk sosem volt vele gondom, jó az anyagcserém.
-Háát... a zuhany része tetszik... bejöhetnél velem... - Sanda vigyor, ohh, nah, kissé kárpótolva lennék, legálisan fogdoshatnám. Na nem mintha most tilos lenne, de úgy kevésbé tűnnék kéjencnek. Bár dereng valami arról hogy nincs oda a közös fürdő gondolatól, de hátha most megenyhül.
-12 fok... háth... huh... - Törlöm az arcom, igyekszem nem kapkodni a levegőt. - Az hideg. Jót tesz a vérkeringésnek... igaz-e? - Vigyorgok, tudok én is valamit azért! Remélem... De ha akarja bemegyek, lehet még jól is esne, nem érezném úgy hogy egy szenes fadarab vagyok...
-Húúú 4-5? - Vágok egy váó fejet. - Szívecském, én annyit akkor iszok meg ha nem vagyok szomjas... lesz az egy liter is.. - Fésülöm fel a tarkómról a hajam, az is melegít... amúgy is olyan mint egy szalmakazal, remélem nem kap lángra... kopaszom borzasztó hülyén festenék.
-Fürödtem is... ehm... anya... huh... hmmm... imádja a fürdőket. Baden baden az egyik... kedvence, ismered? - Nézek rá, egyre mélyebbeket lélegzem, de még bírom, már nem lehet sok! - Minden féle-fajta... hmm... medencében voltunk. Szeretek úszni, meg.. ázni, bár... eeheh... kádban nem. - Vigyorgok. Nem tudom miért jön rám a fecsegés, talán mert nem épp arra gondolok hogy itt fulladok meg. De nem baj, kapok majd szájon át lélegeztetést.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 12 2014, 05:31

Ártatlan kérdés, és aztán eljutunk oda, ő szívesen jönne hozzám (aludni vagy...), de bármennyire furcsán is hangzik, ezt én ebben a formában nem szeretném. Míg én szívesen vagyok vele, és szívesen alszok nála (vele), és én is szívesen látom őt nálam vendégül, ez csak addig tart, amíg tanulunk vagy eszünk. Az ágyamat -azt hiszem- nem tudnám tiszta szívvel megosztani vele. Mert... (MIÉRT, Lia?) CSAK.
Gyerekes viselkedésre vall, ha struccpolitikát folytatok, és tisztában vagyok vele, hogy ezt teszem, de még mindig kevésbé ég a pofám, hogy egyszerre két vasat tartok a tűzbe, ha az otthonom "tiszta". Nem hazudnék Lionak, és ő se nekem, különben sem ígértünk egymásnak semmit (és azt hiszem, nem is remélem, hogy egyszer lehorgonyoz nálam, bármennyire szeretném). Szóval, hűséget nem fogadtunk egymásnak, de mégsem osztanám meg saját ágyam mással, csak vele. Lioval. Tudom, nem vagyok százas, de ez van. Így csak elengedem a fülem mellett, amit hallottam, és csak annyira gondolom át, hogy Sebastian jól érezné magát ott, aztán el is felejtem az egészet, mert tudom, hogy ez nem fog megtörténni. És ennyi.
Mindezek miatt azonban nem érzem magam kellemetlenül, hiszen amiről az ember nem tud, vagy nem akar tudomást venni, az nem is zavarja; szóval én sem kezdek hímezni-hámozni, hanem inkább kellemesebb dolgok felé terelgetem Sebastiant (és magam), mégpedig az előttünk álló élvezetekre a masszázstól a ... ki tudja meddig.
Kedvelem Sebastiant, és szeretem azt a légkört, amit körént tud teremteni. Jól érzem magam benne, még nőként is kényelmesen, vele egyre kevésbé feszengek. Nem tudom, hogy csinálja, de már nem szégyenlem, hogy nő vagyok, hogy megérinti a mellem, a fenekem vagy a csípőm. Az érintései inkább kellemes érzetet okoznak, magabiztossabbá tesznek és megnyugtatnak. Hogy nem én változtam meg, mi sem bizonyítja jobban, hogy nem mindenkivel működik ilyen egyértelműen. Zavarba hozott Lip kézcsókja, vagy Jason közeledése tánc közben (ha az az volt egyáltalán, és nem én reagáltam túl. De az sem volt természetes!)
Hogy egy "idegen" lány masszírozza a meztelen testemet, nem zavar. Amíg lehetett, törölközőbe bújtam, és amúgy sem hiszem, hogy bármilyen erotikus hatást is tennék ezekre a nőkre. (De még a férfiakra sem. Nem vagyok magamról nagy véleménnyel továbbra sem.)
- Ó, lesz, meglásd, legközelebb te fogod kérni, hogy hozzalak el, vagy adjam meg a címet...- nevetek csendesen. Eddig mindenki így járt. Bár nem sok embert hoztam el ide, többnyire a csajokat, mindegyik törzsvendég már.
Most még fáj a háta, legalábbis gyógypuszikért sír a szája, és nem vagyok rest megadni neki, amit kér..., de biztos vagyok benne, hogy nem azoktól fog meggyógyulni. Magamról tudom, milyen jól esik ilyenkor ellazulni, pihenni. És másnap... Igazán akkor köszönt be a mennyország... (amikor ráébredsz, hogy nincs fájdalom, nincs súly, mely húzná a vállaid, hátadat).
Nevetgélel, hogy nem nyalná le rólam a csokit... Nem is a csoki miatt gondoltam, hiszen most sem hiszem, hogy az olaj ízét kívánta megkóstolni rólam... De mindegy, kuncogok, nekem így is jó okom volt mosolyogni.
A szaunában beszélgetünk egy kicsit, míg izzadunk a melegben, és amíg kellemes neki, addig birizgál is, de már megszoktam, hogy szinte nyughatatlan a keze.
- Nem mondom, hogy nem lehetsz beteg, de ha rendszeresen csinálnád ezt, kevesebb lenne rá az esély. Amúgy én csak úgy hívom, lélekmelengető, mert teljesen ki tud kapcsolni. Ilyenkor el is felejtem, ki vagyok... odakint... - mondom, kicsit elmerengve. Miért is jó az, ha nem vagyok ápolónő?
- Jó, hogy fel van szögelve a mennyezet- mondom, kis öniróniával. Liotól már számtalanszor megkaptam, hogy unalmas vagyok (bár nem ebben a formában) és igazat is adok neki. Nem lehet(ne) könnyű velem együtt élni, mert örökösen hazzavinném a munkám. Sőt. Otthon sem lennék más, mint aki bent. Talán jobb is, hogy nem óvónő vagyok, mert akkor agyon tutujgatnám a szeretteimet.
Izzadunk, mindketten, Sebastian már nem csak az orrán vesz levegőt, ezért felkészítem, mi legyen, amikor kimegyünk. Tus, ha van kedve, merülő medence, ivás, pezsgőfürdő. Több szempontból mégis meglep, kellemesen.
- Rendben, oké- bólintok rá, tusoljunk együtt, miért ne? Nem a fododás jut eszembe, hanem hogy majd nevetgélünk, ahogy elkezd bizseregni a bőrünk, de ha még nem volt ilyenben része, nem is tudhatja. Talán ő meg éppen ezért bólint rá a merülő medencére. Mosolyogva nézek rá.
- Örömmel veszem, ha megpróbálod, de komolyan..., ha nem tetszik, nem muszáj bejönnöd. A fiúk nehezebben viselik a hideget...- kacsintok; ismerem a mondást, hogyan megy, amikor ujjaik közelítésével mutatják meg "milyen hideg a víz"... Ójaj! Amúgy lelkesen bólogatok, valóban jót tesz a vérkeringésnek, ezért is kell a fokozatosság (és előbb a zuhany)...
- Az jó, ha eleget iszol, de most kell is... Ihatsz tőlem egy litert is, de akkor viszont ne ússz egy darabig...- fogom meg a kezét, és adok rá egy puszit, jaj, megint anyáskodom, de csak szeretetből. A legjobbat szeretném neki.
Beszélgetünk a pezsgőfürdőkről, mint kiderül, azokat Sebastian ismeri is, próbálta is... Kicsit elengedi magát, és az édesanyjáról ill. a gyermekkori emlékeiről mesél. Kissé szaggatottan, de ebben a melegben talán ez elnézhető. Amúgy is mindjárt szabadulunk a melegből...
- Neves fürdőhely, ennyit tudok róla, de magam még sosem jártam ott. Te ezek szerint már voltál...- a homokórára nézek, aztán Sebastianra. Ugyan még nem járt le a 10 perc, úgy ítélem, miatta nem kéne addig kihúzni az időt. Félek, beájulna. (Bár pontosan tudnám, mit kéne vele tennem, nem akarom ennek kitenni)
- Gyere, menjünk a zuhany alá...- ülök fel az öléből, és a nedves törölközőket bedobom a szennyestartóba. Meztelenül állunk be a zuhany alá, ahogy kérte, ketten, együtt, és a vizet -rá való tekintettel- testmelegre állítom. A hajam olyan meleg, szinte perzsel, és először a fejem dugom a víz alá, de gyorsan cselekszem, nehogy Sebastian fázzon, amíg rá nem folyik a víz. Húzom alá őt is, és akkor én lépek kissé hátrébb, helyet adva neki.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 12 2014, 06:20

Túléltem a kínzó nyomkodást, most a tüdőm kell átforrósítani. Komolyan várom már a hideg fürdőt, szerintem hosszú idő után először fogom azt érezni élek, és jeee...
Addig is, cirógatom Amelia testét, mert bár ő úgy hiszi nem olyan kívánatos, hát én nagyon annak látom, a hosszú combját, a verejtéktől sikamlós bőrét. Imádok hozzáérni és jól esik, hogy nem húzódik el, nem fogja le a kezem. Szabadon érinteni bárhol egy nőt, egy szép nőt, mindig feldobja az embert. Legalábbis, engem csupa kellemes érzet jár át.
-Pff, ahm, aham! - Nevetek kicsit, hiába égeti minden porcikám a fullasztó száraz levegő. Hogy én MAGAMTÓL jöjjek ide, ki van csukva.
Inkább kalandozok a testén tovább, örökmozgó énem a kezembe szökik, ha már innen nem szaladhatok ki (pedig lassan már sóvárgok egy kis hideg levegőért).
-Hááát ritkán betegszem le, hiába nem járok ilyen helyre, csak rendszeresen sportolok és próbálok zöldséget is enni, már zöld zöldséget, nem csak burgonyát... - Vigyorgok, dehogy jövök rendszeresen, mi vagyok én, mazichista?! - Ó én nem akarom elfelejteni milyen vagy odakint édes, imádlak mindenhogy. Főleg hogy akkor kedvesebb vagy! - Nevetek, mert most bizony kis kárörvendő krampusz volt.
-Azt hiszed hazudok? Ejj, te, kihúzod a gyufát, pedig az most tuti lángra kapna... - Nézek rá dorgálóan, mert nekem nem unalmas. Ha az lenne, valószínű nem töltenék vele ennyi időt. Sőt... Nem tartom magam segélyszolgálatnak, hogy bárkivel muszájból legyek együtt.
-Tényleg? - Hmm, nem hittem volna hogy igent mond a zuhanyra, de elvigyorodom, hmm. Nah, van cél, ezért már kibírom a bent létet!
-Áh sejtem mire gondolsz, látványos lesz a hómérséklet csökkenés... - Vigyorgok, igen, hát féltem a fiúkat a zacsiban, de jobban bírom a hideget mint a forróságot. - De én bírom a hideg vizet, jobban mint a forrót. - Nézek rá kicsit bágyadtan. Ó, sóvárgok egy kis hidegért...
-Mert? Kimászik a béka a számból vagy miért? - Nevetek kedvesen, nem tudom miért nem szabad úszni. Összezavarom a vizet hogy bennem is lötyög valamit, nem tom. De élvezkedő hangot hallatok, hogy puszit kapok, megsimogatom az arcát és az ajkát.
-Aham... - Mondom Baden-Badenre. - Kétszer is. De a legjobb... van ott egy park... tele vicces szökőkutakkal... ahh... lökött volt aki... megcsinálta... anya felsikkantott mikor ahh eltalálta a víz! - Nevetek, az az emlék... megfizethetetlen, olyan csúnyán kiröhögtük Henryvel mint annak a rendje. Aztán mű-sikongattunk mi is, mikor lelocsolódtunk hogy anya ne érezze cikibe magát. Bár szerintem sejtette, hogy mi élvezzük, azért visongunk. Gyerekek voltunk még. Másodjára már nagyobbak voltunk, de már nem jött be velünk, ó vajh miért?
Aztán kimondja a bűvös mondatot... van isten... létezik és szeret engem!
-Okés. - Érkezik a gyors reakció, próbálom elfojtani haldoklásom közepette, hogy mennyire ujjongok belül.
Mikor kilépünk kissé megcsap a hőmérséklet változás, de élvezem hogy szabadon mászkálhatunk, untam bajlódni a törölközővel. Aztán szemlélem hogy nekiáll hűteni magát, ahogy pereg le róla a víz. Irtó szexi. Nem fázom, végre kapok levegőt és élvezem hogy nem perzselődik a bőröm. De mivel hátrébb lép, hát nem tétovázom, követem, de jelzem nem kell olyan sok hely nekünk... ugyanis ha nem bánja én már húzom is közel magamhoz a derekánál, közben felsóhajtok a testem ért vízre, lemossa rólam az égető érzetet (na meg az undok olajat...). És ha már forró minden és hűlni kívánunk előtte lopok egy mindenféle szempontból forró csókot, nem bírom ki. Át is ölelem, ha hagyja, olyan jó érezni magamon. Na most rosszalkodom is kicsit, mert felsimítok a fenekéről a hátára és vissza, majd a derekára, úgy sugdolózom a fülébe.
-Olyan gyönyörű vagy... - Nehéz ellenállni neki, érezheti is hogy megkívántam. Persze ha bemegyünk a 12 fokos vízbe úgy hiszem hamar elmúlik, nem kell izgulni.
-Ahh... szóval 12 fok? - Vigyorodom, mint aki vette a kihívást és elfogadta. - Legyen, cserébe miután végigcsókolgattál te leszel a takaróm és melengetsz egész este... - Pajzán vigyor, milyen legyen, ha nem ilyen, de picit visszaélhetek a helyzetemmel nem? Szülinapom volt és majd úgy is kamatostul visszaadom. Aztán ha még nem állította hidegebbre a vizet megteszem és megcsókolom megint, ahh, pardon, nem bírom kihagyni. Hmm... azt hiszem van abban valami amit mondott... kezdek olyan kis erkölcstelen lenni mint szoktam olálá. Főleg hogy mivel lemosódik róla a maradék krém újra csókolgatni kezdem a nyakát és a fülét, utóbbiba halkan belesóhajtva. Kicsit felborzolnám a kedélyét, remélve én is tudom húzni az agyát cseppet.
Gondolom eztán iszunk, hát mint mondtam én bennem szublimál vagy elpárolog a víz mikor a torkom éri mert ha nem is fél perc alatt, de rövid időn belül simán megiszok egy fél liter vizet. Ha tudok többet is, bár már feszíti a gyomrom. Kissé összeszűkült, oopsz.
Amúgy ha átmegyünk a medencébe egy lendülettel belesétálok ha nem is gyorsan, nincs kedvem sokkolni a testem, de ha megállnék vinnyogva szaladnék ki hogy jáj. De nem rontjuk a macsó imázst, szóval csak lazán. Mondjuk kell pár perc míg megszokom, de látni a fejemen, hogy valóban jobban viselhetem a hideget, mert egyáltalán nem zavar a hideg érzet jelen esetben. Úgy éreztem kezdek megfőni abban a kabinban, mint valami egzotikus citrusos hús... Hm. Franc, beteg vagyok, de asszem még éhes is lettem. Kéne enni egy kis kínait.
-Szóval te mindent lazán kezelsz, mi? Hideg, meleg, élő pizzatésztának lenni... - Vigyorgok, én kábé úgy éreztem magam, annyi, hogy nem dobott fel a csaj és forgatott a levegőben, de jól megdolgozott az tuti...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 12 2014, 16:51

Nem hisz nekem, amikor azt állítom, ő fogja kérni, hogy visszajöhessen ide. De volna rá egy fogadásom. Bölcsen hallgatok, nem az a tipus vagyok, aki a másik fejéhez vágja: "ugye megmondtam", különben is, ha majd megtapasztalja, hogy valóban segített rajta a mai este, örömmel veszem, ha újra eljön. A hely nincs meghirdetve, szájhagyomány útján terjed, és önkéntes adományokból tartja fent magát (no meg néhány gyógyszergyártó és kozmetikai cég szponzorálja).
Sebastian egyenlőre a maga igazát hajtogatja, én csak hümmögök, de hát ő tudja, nem erőszak a disznótor. Én azt mondom, szeretek itt lenni, mert kikapcsol, ő azt mondja, jobban szeret odakint, mert akkor kedvesebb vagyok.
- Itt kevésbé kedves vagyok? - kérdem őszinte megdöbbenéssel, mert nem érzem úgy, hogy másként viszonyulnék hozzá, mint szoktam. Bár nevet, van valami a hangjában: bizonyosan nem ok nélkül mondta, amit mondott.
Beszélek neki a szaunázás hatásairól, megfeledkezve magamról, de ő azzal nyugtat, hogy nem untatom.
- Nem, dehogy! Nem hazudsz. Csupán megkímélsz az igazságtól- behúzom a nyakam, félek, megcsikiz, vagy valami hasonló dolgot művel, mert húzgálom a bajuszát. De olyan jól esik, amikor meg akar győzni róla, hogy nem vagyok reménytelen eset!
Elmondom neki, mi áll még előttünk, és a zuhany alá velem akar bejönni. Rábólintok, nekem jó úgy is, ha neki jó... (ez nem a mosdatásról szól). Egyébként pedig, azt a bizonyos kellemetlen emléket már felülírtam egy jóval; szóval nem parázok a közös zuhanyzástól. Sebastian pedig mintha új életre ébredt volna... (?)
A merülő medencét nem mindenki szereti, pláne nem a hiú férfiak (állítólag). Mivel pasival ilyen helyen és ilyen helyzetben nem voltam még, fogalmam sincs, csak monda-e, hogy a nemi szerv összetöpörödik a hideg hatására. (Azt hiszem, meg tudnám magyarázni, hogy miért igen, de ugyanilyen lelkesen cáfolnám is, ha arról van szó.)
- Jól van, jól van..., akkor bátran ajánlom- vigyorgok rendesen. Imádok merülni, utána úgy érzem, bizsereg a bőröm, nagyon kellemes érzés (emlékeztet valamire, ami jó).
Felhívom a figyelmét a folyadékpótlásra, és ő azzal nyugtat, többet is képes meginni, mint ami ajánlott. Teli gyomorral azonban nem túl kényelmes úszni..., de ő tudja. Vállat vonok.
- Ha brekegni kezdesz, letagadlak!- nevetek. Kap egy puszit, cserébe megsimít, nagyon érzékenyen, finoman.
Kitárgyaljuk a pezsgőfürdőt is, ebben némi tapasztalata is van, emléket is oszt meg velem (legnagyobb örömömre). Múltkoriban éppen azon keseregtem, milyen keveset tudok róla, pedig már jó ideje találkozgatunk. Elképzelek egy középkorú nőt, aki nem számít rá, hogy a melegben majd hideg zuhanyt kap a nyakába, és ezen elvigyorodok. Nem tudom, én sikongatnék-e. Valószínűleg igen. Örömömben, meglepettségemben.
Sebastian erősen izzad, és kissé szaggatottan beszél, nem akarom, hogy túlhevüljön, ezért inkább megszakítom az izzadást, és beugrunk a zuhany alá. Útközben megszabadulunk az átnedvesedett törölközőktől. Itt úgysincs más rajtunk kívül. Ezért különleges a hely. Csak a hajamra engedek némi vizet, hogy ne tüzeljen annyira a fejem, aztán lépek is arrébb, hogy oda férjen, de ő magához húz és megcsókol, én meg nevetgélve bújok hozzá. Az olajat ugyan beszívta a bórünk (legalábbis nagy részét), de a selymes érzet megmaradt, kicsit csuszamlunk is egymáson az izzadtság miatt, de ez inkább szexi, mint kellemetlen.
- Te meg felettébb kedves...- súgom a bókjára. Ez már a régi Sebastian, ezt ismerem, bár még mindig nagyokat mond, azért jól esik. Méghogy gyönyörű... (Oké, Lio is szépet mondott. Pedig olyan vagyok, mint egy piszkavas.) Érzem a hevületét, de mint neki, nekem is eszembe jut a hideg víz. Nem parázok.
Úgy tűnik, vevő a merülésre, bár alkudozik, mit is kér cserébe. Nevetek rajta, kendőzetlenül, jókedvűen.
- Bánja kánya, a gyógypuszikat már úgyis beígértem!- nevetgélek. Sebastian hűti a vizet, és közben nem átall csókokat lopni (nem csak a számról) , és úgy tűnik, a nyakamnak sincsen már gyógynövény íze.
Iszunk, nekem elég két pohár, Sebastian valamennyivel többet iszik, aztán merülünk... Tempósan megyünk be mindketten, én csak vagánykodok, amikor megelőzöm, le a kalappal előtte, tényleg gyorsan halad ő is. Nem jajong, mint egy kisgyerek, hogy jideg a víz. Pedig az. De éppen ez benne a jó. Az egész medence olyan, mint egy kisebb dézsa, ketten-hárman lehet benne kényelmesen elférni, és nem is szeretnék nagyon messzi lenni tőle.
- Ha majd kimész, úgy érzed majd, ezernyi tű szúrkálja a bőröd, de ez ... meglátod, jó érzés...- mondom neki, és megpuszilom, a nyakába kulcsolom a kezeim és hátra hajtom a fejem; a mennyezetről úgy világítanak a kis égők, mintha csillagok lennének... Pedig ...
- Ó, a lényeg csak ezután jön!- eszembe jut, hogy ő még nem is tudja, mit tartogatok még neki. A legtöbb barátnőm ettől van elájulva, de úgy hiszem, Sebastiannak is tetszeni fog. Máris be vagyok sózva, mennék... csobogni...
Megállít. Mosolyogva nézek rá, kérdőn.
- Élő pizzatészta? Ajaj, éhes vagy? - Csak nehogy engem kezdjen harapdálni. Én nem vagyok ennivaló!!! Kap egy pár puszit, ha igényli, hosszabbat is, bár a hideg vízben kissé libabőrös lettem...
Van rá lehetőség, hogy együnk, de előbb látnia kell... Látnia kell, milyen a város 150 emelet magasságból, ha az élménymedence széléről bámulsz le rá. Imádom.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 12 2014, 17:34

-Igeeen, mert itt kis kárörvendő asszonyság vagy! De így is imádlak, ez a szerencséd... - Veszem el a kezét egy csókra, ha már az ölembe hajolni bajos lenne rendes csókért.
Aztán villan a szemem, ne már, hogy miket nem mond!
-Áh, szóval mézes-mázos kitérőkkel enyelgek, mi? Az igazságot hallod, ha fáj ha nem, édes, mert ezzel nem rázol le! Amíg meg nem unsz a nyakadon maradok... Az enyééém vaaaagy! - Nevetek, nem vagyok egy birtokló valaki, de az orrára koppintok, hogy ejnye.
-Rendben. Ha nem jó, legközelebb nem megyek. - Vigyorgok. Kétlem hogy lesz legközelebb, de ha mégis.... valamiért... akármiért, akkor már kivághatom magam, hogy nem bejövős a dolog.
-Miééért, én lennék a békakirályfi! Te lehetnél a hercegnőm, csak csókolgatnod kell... - Vigyorgok és felfújom az arcom, az viccesebb a brekegésnél, legalábbis szerintem. Főleg hogy nem vagyok egy brekegő bajok.
Aztán én azt hiszem kibírtam végig, ellenben csak megkegyelmezett nekem Amelia, de mellékes, a lényeg hogy mindenki boldog, hogy kimegyünk végre és zuhanyzunk. Persze én nem bírom ki, muszáj közelebb éreznem magamhoz, mert már egy ideje incselkedik velem. Hogy tudatosan-e vagy sem, azt nem tudom, csak azt hogy sikere van.
-Hmm, igen? Azért mert őszinte vagyok? - Vigyorgok, nekem akkor is nagyon vonzó a másik, meg volt már vékonyabb "barátnőm" is, szóval nekem nem egy szál nád a másik.
-Helyes... ne aprózd a kényeztetésem... - Vigyorgok szemtelen, imádom amikor nevet. Csókolgatom is, ahh, csókolnám én mindenhol de akkor itt ragadunk.
Aztán iszunk és bevetjük magunkat a hideg vízbe. Egyszerre borzasztó, mert nagyon hideg, de kellemes is, mert végre lehűl a testem. Amint elmerültem már jó is, végre minden a helyére kerül, már nem is olyan hideg a víz, legalábbis érzetre, boldogság van.
De amiket mond...
-Erről beszéltem. Te kis banya... - Nevetem el magam, mi a fene lehet jó abban ha zsibbadásosan fájdalmasat érzek? Csóválom a fejem. - Te tuti mazochista vagy, valld be! - Vigyorgok rá, míg közel jön megint és átkarolja a nyakam. Én rögtön a derekáért nyúlok.
-Igen? Még mindig van valami? Egy franciaágyas szoba két órára csak a mienk és végre valóban kényeztethetlek? - Vigyorgok, áh, félek mit tartogat még ez a kis hamis. De lehet csak a pezsgőfürdőre gondol, én azzal elvagyok, de társasággal az igazi... ha kívül belül pezsegsz... hajjaj, azt hiszem megint csak egy dolog körül jár az agyam. De ez Amelia hibája, nem vitás!
-Igen, kissé kiéhezett vagyok... bejöttél az oroszlán barlangjába, kirángattad a cicust és húzogattad a bajszát... jól meggondoltad te eeeezt? - Bújok a nyakába és kóstolgatni kezdem, kezemmel a fenekébe markolok. De tény, így hogy csak ácsorgunk nekem is kékül a szám, de engem fűt a belső vágy, kibírom, csak ne meneküljön a karmaim közül!
-Amúgy majd ehetünk valamit. Most már éhes vagyok. - Ölelgetem magamhoz, kicsit ringatom is magunk jobbra-balra szórakozottan, de jól esik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Szomb. Dec. 13 2014, 01:41

Elnevetem magam, hogy kárörvendő asszonyságnak hív, mert lelki szemeim előtt egy minimum 120 kg-os, tenyers-talpas nő jelenik meg sötét otthonkában, őszülő konttyal a feje tetején. Elkapj a a kezem, csókot lehel rá, mintha így kérne bocsánatot, amiért így nevezett, mert tudja jól, most az sem enyhít, hogy így is imád... Na, persze.... Jó vicc, Móric!
Kibillenni sem hagy, felveszi a szokásos fonalat, ismét bókol nekem, és amikor kritizálom érte, felháborodik (ahogy szokott), és az orromra koppint (amit viszont nem szokott), és most én kapom el a kezét, és húzom magamhoz. A szavait elengedem a fülem mellett, nem veszem komolyan, nem veszek róluk tudomást. Nem vagyok senkié, tudom, hogy ő sem így gondolja, de a lehetőség, hogy lehetne másképp is, fájdalmas, hogy foglalkozzam vele.
- Oké, megegyeztünk!- mindent ki lehet próbálni. Apám is azt mondja, soha ne mondd, hogy soha...És ha makacs lennék, mint egy összvér, valószínűleg a mi kapcsolatunk sem itt tartana.
- Nem gondolod, hogy öregecske vagyok én már a tündérmesékhez?- vigyorgok. Imádom a meséket, és szívesen csókolgatom, de ő már kész királyfi, én meg sosem leszek hercegnő... Hehe.
Felpuffasztja az arcát, írtó vicces, finoman megbököm az ujjammal a pofazacskóját, hátha kitör belőle a levegő... Kap majd csókot, csak érjem el! (Szeretem vele a csókot. Nagyon finom)
Zuhany alatt meg vagyok ölelgetve, és sor kerül némi csókolózásra is, mert a krémes olajat, amit nem szívott fel a bőrünk, most leveri a víz, és csak a jó illat és jó íz marad, nem a növények kesernyéje...
Bókol, és ez már a régi Sebastian; megköszönöm neki a magam módján, és persze, perlekedik, úgyhogy megígérem, engesztelni fogom, miután kigyógyítottam a hátát... Smile
Jó hatással van ez rá, kissé megint összebújunk, csókokat váltunk. Jól esik. Nem parázok, nincs mitől félnem, jól érzem magam... És Sebastian is fellazultabbnak, felszabadultabbnak tűnik. Már megérte.
Meztelenül iszunk néhány pohárnyi vizet, majd lépünk át a merülő medencébe; vagánykodom, hogy milyen gyorsan merülök el, de alig lemaradva követ. Kényelmesen elférünk egymás mellett, a merülő medence lényegében csak egy nagyobb dézsa (és csak ritkán mászik bele két személy), de mi kivételt teszünk.
Aztán banya leszek és mazohista, pedig a felvázolt érzetek leginkább a szexuális izgalomhoz hasonlatosak (legalábbis számomra), amikor megszívja a bőröm, vagy ráfúj... Ah... Tiszta libabőr... a kellemesebb fajtából. A nyakába kulcsolom a kezem, a derekamra kulcsolja a kezét..., aztán a fenekembe markol, lebegünk, és nekem eszembe jut, mi még a nagy attrakció, és nyughatatlan leszek (bezsongok, megint, és nem menekülni akarok.) Csókolgatja a fülem, a nyakam, ah, Sebastian, nem is hideg ez a víz. Ha így ringat, el is tudnék aludni benne. De nem aludni akarok.
- Ó, ágy, annak is eljöhet az ideje, és ráhibáztál, akár itt is alhatunk..., de előbb...- Miért a két óra? Mindegy, nem gondolkodom, megint húzom, viszem... Sebastian minden téren kiéhezetté válik, nemis sejtve, én is éhes vagyok, és nem tudom, mit tegyek előbb: etessem vagy egyem?
Teli gyomorral a pezsgés sem élvezetes, így kis időre becsábítom a meleg vizes medencébe, de nem ülök ám a habzó vízbe, hanem határozottan úszni kezdek egy fal felé...(rejtett ajtó), mely kivezet a szabad ég alá, a szálloda tetején.
Kikönyökölök a perem szélére, egész testem körbeöleli a bugyogó víz, ahogy elhasalok benne. A vállam fölött nézek vissza Sebastianra, jön-e, követ-e, mellém vagy rám fekszik-e. Utóbbi esetben is ellepné még a víz... Jól ismert vágy éled bennem (jobban mondva erősödik), ahogy várok rá. Gyere te, oroszlán, hadd rángassam a bajszodat! Vigyorgok, mint a jól lakott napközis.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Szomb. Dec. 13 2014, 02:14


_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Today at 03:10

Vissza az elejére Go down
 

Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-