Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Hétf. Dec. 01 2014, 13:12

Csörög a telefonom, és ahogy a kijelzőt meglátom, elmosolyodom. Sebastian. Mi juthatott eszébe? Vidáman hellozok bele, de a mosoly szinte azonnal lefagy az arcomról. Nem amiatt, hogy lemondja a közös órát (a héten), és a jövő hetet is kérdésessé teszi (akkor mennénk táncolni), hanem a hangja miatt. Kimértnek, hivatalosnak, távolságtartónak tűnik. Kérdésre nem is ad lehetőséget, illetve ... a "baj van?" után csak hallgat, és csak úgy bontja a vonalat. Ha mondott is valamit, nem értettem. ("Majd hívlak"?)
Kattog az agyam, mit ronthattam el. Okokat keresek, mi lehet, ami közbe jöhetett. Nem lenne baj, ha a hangja nem lett volna olyan... idegen. Rám haragszik? Tettem vagy mondtam valamit, amivel megbánthattam? Magamban keresem a hibát. A hangja miatt. Ha nem lett volna olyan... , elfogadnám, hogy programja van. Talán valóban egy munka miatt (amire hivatkozott), de ettől miért lenne ilyen furcsa?
Rágódom... Beülök a Smart-ba, és elrobogok hozzá, de a ház előtt megállva már nem szállok ki az autóból. Anélkül, hogy becsengetnék hozzá, haza hajtok. Gondolkodok. Firkálok. Rágom a körmöm, pedig nem szokásom. (Nem is csinálom sokáig). Gondolkodom, van-e közös ismerősünk, és rájövök, milyen keveset tudok róla. Lányokról tudok, meg egy Josh nevű srácról, de még a vezetéknevüket sem tudom.
Megnyugtatom magam. Minden igaz, amit mondott, nem velem van a baj. (De a hangja!) Fáradt. Túlterhelt. Sokat vállalt, felszaporodott a munkája... (De..) Dolgozik....
Alig várom a hétfőt, hogy legalább a hangját halljam a rádióban. Múlt héten pont egyformán voltunk műszakban, és nem hallottam; időm se lett volna rádiózni. Bekapcsolom a meló után, éppen zenei blok megy, de ez ilyenkor bevett szokás. Várom a hangját, de csak nem akar beszélni senki. Aztán egy nő szólal meg. Na ne!!! Nem vészcsengő, hanem vészharang szól bennem, és azonnal autóba pattanok.
Közel a lakásához parkolok. A szokásos módon csengetek. Rágom a szám. "Engedj be!"-könyörgöm némán.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Hétf. Dec. 01 2014, 16:54

Egy fokkal jobban vagyok. Igazából... több fokkal jobban vagyok. Josh és Callie törődése eléggé meglepett, jól is esett. most már itthon vagyok, újra, mert Callienél töltöttem pár napot. Azon gondolkodom, áthívom Josht egy időre. Azt hiszem... vagyok annyira jól már hogy el lehessen engem viselni. Igaz, csendes vagyok, néha cinikus, de... nem iszom. És nem élek nyugtatókon sem. Az alvás nehezen megy továbbra is, de a fordításhoz mindegy mikor kelek, a rádióba még a héten semmiképpen sem megyek, a szerkesztő mondja be a híreket. A diákoknak meg adtam egy halom leckét, van aki már visszaküldte, szóval javítom épp az egyiket. Hanyagul vagyok felöltözve, nem szeretnék megint olyan megviselt állapotban ajtót nyitni mint Joshnak, szóval van rajtam egy fekete ing begombolatlanul és egy farmer, de nem kapcsoltam be az övet, az csak lóg. Szemüvegben olvasom unottan az egyik feladatsort, mikor csengetnek. Ki az? Nem hívtam senkit. Rosszallóan nézek az ajtó irányába. Mindegy, kinyitom, lehet Callie az vagy Josh.
-Amelia? - Lepődöm meg, hogy kerül ide? Hétfő van... Pislogok is párat. - Baj van? - Jobb nem jut eszembe, de... eléggé meglep hogy átjött. Lehet itt hagyott valamit. Bár akkor hívhatott is volna. Sajnos neki feltűnhet hogy fogytam és hogy nyúzott vagyok, de legalább a fejem nem fáj így kevésbé tűnök dekoncentráltnak.
De nyitom neki az ajtót, nem áll szándékomban elküldeni.
-Gyere... - Invitálom be. Hmm... lehet csak szeretkezni szeretne, mondjuk akkor is hívhatott volna... fogalmam sincs miért jött át, félek csalódást okozok neki... Egyre jobb ez a hét... Reméltem legalább ő nem utál meg, de ha így lát... franc.
A lakás amúgy rendben van, a durvaság az hogy el is van mosogatva és ki is van mosva, minden sokkal jobban rendben van, mint szokott. Tegnap ahogy hazajöttem pótcselekvésként nagy takarítottam. Sajnos nem érzem magam jobban tőle...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Kedd. Dec. 02 2014, 23:07

Nem, valami nincs rendben... Sebastian szeret rádiózni, ha oda nem ment be, komolyabb gond lehet, és nem foghatja melóra, mert az órát is lemondta (és TUDOM, hogy nem csak nekem). Nyugtalanított a hangja már akkor is, amikor felhívott, de most az nyugtalanít, hogy nem hallom... Már nem lenne elég felhívni, látni szeretném, és most meg sem ijedek a csukott ajtótól (sem a szomszédasszonytól)...
Reménykedve csöngetek be, és várom, hogy nyíljon az ajtó, és amikor a lépteit meghallom, szinte toporgok már türelmetlenségemben. Szokatlan tőle az a lazaság, amikor ajtót nyit; bár sosem jöttem azon kívül, ahogy megbeszéltük. És valljuk be, otthon én sem vagyok makulátlanul öltözve.
- Szia- sóhajtok, ahogy meglátom. Nem láttam sokszor ruha nélkül, de feltűnő, ahogy lógnak róla a cuccok.
Beljebb lépek, de csak hogy be tudja csukni az ajtót. Nem akarom zavarni, csak meg akartam bizonyosodni róla, jól van. Láthatóan nincs jól. Kifejezetten nyúzottnak tűnik.
- Mennyire jellemző ez rád, kedves Sebastian!- simítom meg az arcát, és adok neki egy puszit. Kezem az arcán marad, lágyan fúrom ujjaim a hajába, hüvelykujjam a füle előtti puha bőrt simítják.
Nekem aztán a világon semmi bajom, ha eltekintünk tőle, hogy nem elégített ki a neten küldött francia lecke. És most nem kell semmi erotikus dologra gondolni, a szexuális életem, köszönöm, rendben van... De Sebastian hosszú hetek (sőt hónapok óta) az életem része, és ha az ember hozzászokik valamihez (pláne, ha az a valami jó), megviseli a hiánya. Nekem is hiányzik Sebastian.
- Nem zavarlak?- kérdezem, és azon agyalok, mi lelhette az én örök jókedvéről híres barátomat. Barátom? Igen, azt hiszem, barátom. Ennyi idő után már mondhatom, hogy a kapcsolatunk túlnőtte a tanár-diák viszonyt. (Nem beszélve az extrákról)
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Szer. Dec. 03 2014, 00:00

//Lia olyan kis cuki XD Bocsi, le kellett írnom XD//

Eléggé meglep hogy Amelia csak úgy itt terem. Ő tuti nem tudja hogy szülinapom van, hát facebookom sincs... jó a fordító cég honlapján fenn vannak az adataim de nah... ki az aki ezt nézegeti?
-Ehh... micsoda? - Mosolygok rá, lehunyom a szemem a gyöngéd érintésekre. Ha hagyja finoman rásimítom az ajkam az övéire. Nincs bennem hevesség, mint szokott, kissé rezignált vagyok, de remélem elnézi. Valahogy a puszi olyan kevés, én amikor vele vagyok mindig csókolom (ha hagyja). Kezem a derekára siklik, szinte reflexből, miután betettem az ajtót.
-Nem... leckét javítottam. Nem mindenki olyan szorgos mint te. - Mosolygok rá, jelezve, azon van mit javítani szemben Ameliáéval.
-Kérsz valamit? Inni... enni... bár nincs sok minden itthon, de rendelni tudok. - Vallom meg őszintén, mert vásárolni sem mentem, mikor kellett volna időszerűsége miatt.
-Amúgy... hogy hogy átjöttél? Mármint... hétfőn nem szoktál ráérni, meg ilyenek...  - Sosem kérdeztem a többi napján mit csinál, kivel van, néha mesél kicsit, de azért annyira nem tudom hogy zajlik egy-egy napja, ami nem péntek. Azokat egészen ismerem, szeretem. Hirtelen bűntudatom is van, hogy lemondtam, de... félek nem élvezte volna a társaságom. Most is vannak kételyeim, fogja-e. De tényleg remélem nincs baj, olyan váratlan hogy jött.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Szer. Dec. 03 2014, 00:28

Valami nem hagy nyugodni, és már nem érzem magam hibásnak, ezért elmegyek, nehogy le tudjon rázni. Vagy ne olyan könnyen. Fejembe veszek, hogy ennek a dolognak utánajárok, és megmakacsolom magam. És közeben majd megöl az aggodalom, mert Sebastian a képzeletemben nem hogy dolgozna, de az ágyat nyomja, betegen, lázasan, fene tudja, milyen kórságtól gyötörten (és mivel utálja kórházat, tuti, hogy nem jönne be oda, és nem kérne tőlem segítséget, mert azt feltételezi, becipelném...)
Nincs a legjobb bőrben, azonnal látom, ő mégis miattam aggódik. Megsimítom, puszit adok neki, aztán kapok egy puha csókot is (és nem térek ki előle, tudat alatt kellett a megerősítés, hogy nem rám haragszik, és ez elég bizonyíték. Sokkal nagyobb, mint hiszi)
- Á, szóval javítasz... - könnyebbülök meg. Ha dolgozik, azért nem lehet olyan rossz a helyzet. Tényleg dolgozik. Csak ... Olyan furcsa... A bókja el sem jut a tudatomig.
- Ha már kaja... Mi lenne, ha eljönnél velem és beülnénk egy csendes helyre? - nem árt egy kis pihenő. Fogalmam sincs, mióta javítja a leckéket, de kissé meggyötörtnek tűnik, kissé haloványnak (és nagyon soványnak), rá fog férni egy kis kaja... (Igaz, a nap nem süt már)
Megkérdezi, hogy mit keresek nála, és egy pillanatra elgondolkodom, mit is mondjak. Egyszer azt mondta, ha szükségem van rá, bármikor jöhetek, akár bejelentkezés nélkül is (bár akkor éppen szex után beszélgettünk). Vajon azt hiszi...?
- Félek, haragudni fogsz...- mondom, és beharapom az ajkam- Aggódtam... Vártam a hangod a rádióban, ki voltam rá éhezve, arra a finom akcentusra, ami csak rád jellemző, a bársonyos, és megnyugtató hangodra, mert már nem hallottam ... 10 napja...
Fájdalmas arccal tekintek rá. Elhanyagoltam a reggeliket is, mert gyakran voltam délelőttös, és amikor ehettem volna, akkor is csak hülyeségeket tömtem (?) magamba. Szóval...
- Ma nappalos voltam...- teszem hozzá, és tudom, hogy tudja, ilyenkor már nem szokásom elmenni sehová. Hosszú a 12 óra. Nagyon ritkán szegem meg a szabályt, amit magamnak állítottam. Pihenni kell!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Szer. Dec. 03 2014, 01:00

-Hát... valamikor azt is kell, maguktól nem javítódnak meg... - Mondom szelíden.
-Öhm... tudod... én nemrég ettem. Nem vagyok valami éhes. - Az hogy nem rég ettem, nem teljesen igaz, de éhes nem vagyok valóban. Meg nincs sok kedvem emberek közé menni, de ezt nem akarom mondani.
Megkérdezem tulajdonképpen mi is az ok, amiért csak úgy átjött, mert hát eddig nem csinált ilyet, fura hogy pont most támadt kedve. Aztán közli, fél hogy haragudni fogok. Szkeptikusan ráncolom a homlokom, hogy kétlem.
Kicsit elpirulok, ilyet is ritkán mondanak nekem, hogy kellemes a hangom, főleg a brites akcentusom. Általában nem szeretik, úrias vagyok tőle meg minden egyéb. Na meg hogy megnyugtató lenne? Kár hogy keveseket tudok megnyugtatni vele...
-Hát... öhm... sajnálom, a héten még szabadságon vagyok... a rádióban nem tudsz hallani... - Tűröm a hajam a fülem mögé zavartan. - Szóval... ezért jöttél? Mert nem voltam a rádióban? - Döntöm félre a fejem, nem haragszom ezért csak meglep.
Aztán közli nappalos volt. Elkerekednek a szemeim.
-De hát a fél napot végigdolgoztad, az nagyon fárasztó... öhm... izé... - Harapdálom a szám, emiatt is bűntudatom van. Biztos nagyon fáradt és átjött? Csak mert nem mentem dolgozni? Basszus... - Nálam otthonosan vagy, szóval... pihenj le ha gondolod, nézünk filmet, amit szeretnél... tényleg csak ezért jöttél, mert én ma sem voltam dolgozni? - Nézek rá zavartan, bűnbánóan. Ezzel most hirtelen nem tudok mit kezdeni... Nem hiszem hogy ilyesmit csináltak-e értem. Jó, Josh simán kivenne szabadságot értem, Callie is hamarabb eljött a munkából hogy felköszöntsön, de hogy egy 12 órás műszak után valaki csak leellenőrizni ugorjon fel, hogy élek-e...
-Édes vagy... - Ölelem meg bújok a nyakába. Puhán szorítom, de mégis hálásan, nem tudom erre hogy kell reagálni, én hirtelen így cselekszem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 05 2014, 18:28

Nem is tudom, mire számítottam igazán. Fizikai betegségre? Mindenképpen valami olyasmire, ami ágyhoz köti, ami miatt nem tud órát tartani, ami miatt lemondja a programjait (és a rádióba sem megy be). De dolgozik, ez igaz (hiszen erre hivatkozott), és gondolhattam volna arra is, hogy valami nagyobb volumenű fordításba fogott bele, de a rádió...
- Oh, igen, azt sejtem- mosolygok rá.
Édes, hogy rögtön miattam aggódik a szükségleteim után érdeklődik, de amikor azt javaslom, menjünk el valahova (nem titkolt szándékkal, hogy kicsit kimozdítsam itthonról, elutasít. Azt mondja, nem éhes, bár mintha fogyott volna. Lehetséges lenne, hogy átesett valamilyen betegségen? Vagy tényleg csak le van terhelve? Vagy... Kattog az agyam, műszak után is nővér vagyok. Lio haragudna.
Megkérdi, miért jöttem, és nem akarok rögtön azzal jönni, hogy aggódtam érte, de... nem tudom tartani a szám. El is magyarázom, hogyan jutottam arra az elhatározásra, hogy eljöttem hozzá. Látszik, hogy nem tud napirendre térni felette, vissza-visszakérdez, már-már én vagyok zavarban.
- Néha elfelejtem, hogy eltelt a nap fele- fogalmazok diplomatikusan, hogy ne érezze, hogy fáradt lehetek. Aztán elnevetem magam, ahogy ismét visszakérdez, szinte ámulva, hogy aggódtam érte. - Igen, azért...- erősítem meg, és a szívem sikolt, hogy valami gáz van. Sebastian nem szokott ilyen lenni.
És amikor hozzám bújik, megölelem, és ebben nem a nő ölel férfit. Ez az ölelés vigasztalás, támasz. A hajába simítom a kezem, belebújok én is az ölelésébe, a szemem is becsukom, annyira szeretném érezni és éreztetni...
- Nem vagy egyedül- mondom ki hangosan az első gondolatom, magam sem értem miért, meg is lepődöm. És aztán újra megsimítom a fáradtnak tűnő arcát, és megkérdezem:
- Kedvelsz engem? - ajaj, nem ússza meg ennyivel. El akarom csábítani. Csak nem feltétlenül úgy, ahogy a kedves olvasónak esetleg eszébe jut...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 05 2014, 19:15

Mosolygok, hogy sejti nem valami ufo dolgozik helyettem, mikor választ kap az íméles házijára. De aztán amiket mond... hát... eléggé sokkoló, hogy csak azért néz rám, mert nem mentem rádiózni. Nekem az is fura eleve hogy hallgatja az adást, de főleg hogy... miattam? Márpedig azt hiszem, ez is benne van, ami számomra meglehetősen furcsa. Nem tudom miért, de nagyon az. De mégsem kényelmetlen, csak egyelőre a meglepődés erősebb a kellemes meleg érzetném amit a felismerés okoz.
-Hogy lehet azt elfelejteni... - Motyogom, holott én tudom, én is elszoktam ha olyanom van. De nekem több a szünetem. Mikor megint visszakérdezek csak nevet, attól is kicsit zavarba jövök. Mintha egyértelmű lenne, hogy értem aggódni kell, hogy aggódik értem.
Aztán mivel jobbat hirtelen nem tudok inkább csak megölelem, de kellemesen visszaölel. Ezt el bírnám viselni...
Azonban ez a megszólalás... egyedül... ennyire magányosnak tűnök? Talán mert néha még mindig annak érzem magam. De próbálom tudatosítani, hogy nem vagyok. Elvégre Josh tutira itt van nekem. Azt hiszem... Callie is. És ahogy elnézem, Lia is. No meg Henry sem hagyott el, azt hiszem. Talán lehet még minden olyan mint régen. Egyszer.
-Tudom. - Suttogom, próbálva magamat is meggyőzni. Aztán a következő kérdésére elhúzódom kicsit, először csak meglepődöm, hogy... hogyne kedvelném?! De csak elmosolyodom.
-Aki nem kedvel az... ah, van olyan? - De aztán ha mosolygok is komolyabb leszek. - Igen, nagyon is. - Mosolygok rá hálásan, tényleg nagyon kedvelem, szeretek vele találkozni, táncolni, ellenni. Jól érzem magam vele. Ha hagyja adok is egy hálásabb, puha csókot neki. Nincs benne hevesség, mint szokott, de attól még érezni hogy nem kényszerűségből adom.
-Nincs kedved maradni? Csak kicsit... ha akarod majd hazaviszlek. Nem ittam, vezethetek! - Mosolygok, és ha szolidan is mondom, ez most tényleg komoly jó pont nekem. Elvégre mostanság, volt hogy komolyabban a pohár fenekére néztem, de igyekszem leszokni. Megint.
-Gyere... a kanapé kényelmesebb, mint ácsorogni. - Mosolygok, megfogom a kezét, noszogatva finoman, maradhatna, bejöhetne, ilyesmi.
-Hmm, de várj, akkor most fecserésznem kéne? Ha csak a hangom kell... olyan ne legyél mint a boszorka az Arielben... - Nevetek kicsit, mosolygok. Nem tudom, menne-e, de majd maximum meglátjuk. Már hogy beszéljek, remélem nem lopja el a hangom xD

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 05 2014, 21:10

Úgy látszik, elfelejtette már, hogy lelkes hódolója vagyok a hangjának. És ha tehetem, reggel vele kelek (akkor mindig eszembe jut a reggeli, még ha be sem mondja, ahogy ígérte), vagy éppen vele fekszem... Szeretem a hangját. Olyan kellemes zöngése van, és amióta ismerem, szívesen hallgatom.
- Vannak fontosabb dolgok annál, mi van már mögötted...- mosolygok megint. Lio bölcsességei jutnak eszembe, azaz a vele való bölcselkedés. Ha tudja, ha nem, ha szándékos, ha nem, sokat segített rajtam.
Sajnálom, hogy félreért; nem azért nevetem ki, mert érte aggódni kell, hanem mert úgy meg van lepődve, ahogy még sosem láttam. Nagyon kedves arcot vág, és a hitetlenkedése, hogy én is szemmel tartom, viccesnek tűnik. Elvégre jóban vagyunk...
Hozzám bújik, és ez leginkább vigasz keresésre hasonlít. Talán ezért csúszik ki a számon az, ami.
- Akkor jó- hagyom rá. Remélem, értjük egymást. Én csak annyit közöltem, hogy számíthat rám, legyen bármilyen kedve. És remélem, bízik is bennem...
Kérdésemre megint értetlenül néz rám, látom, nem érti, hova akarok kilyukadni. talán azt hiszi, megint önbizalomhiányos vagyok, mert ismét magához húz, és puha csókkal pecsételi ajkamat (talán, hogy ne beszéljek butaságokat).
Nagyon kedves, ahogy marasztalni próbál. Feltűnik ugyan, hogy arra hivatkozik, nem ivott, de ebben nem látok semmi rosszat. Én is legurítok néha egy-egy sört. Beljebb hívna, de megfogom a kezét. És míg beszél, azon gondolkodom, képes leszek-e megvalósítani a tervemet.
- Nem, nem vagyok és nem leszek boszorka...- nevetek, és megint közelebb lépek hozzá. - Nem a hangodat akarom...- búgom sejtelmesen, és rákulcsolom az ujjaim az ujjaira.
- Sebastian, ma éjjel bízd rám magad! Gyere velem!- kérlelőn nézek rá.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 05 2014, 21:39

-Hmm, hát... de a múlt meghatároz minket, nem? - Vonok vállat. Ha nem lesz Henry félrelépése a droggal ki tudja megkomolyodom-e valaha. Nem tudom mi lenne másképp. Semmit sem tudok.
Aztán inkább bújok hozzá, az olyan jó. Azt hiszem ez hiányzik a leginkább, de nem hiába vonom meg magamtól... néha úgy érzem nem érdemlem meg. De annak sincs értelme hogy nem mozdulok ki a lakásból és nem találkozom senkivel... legalábbis... nem segítek vele senkinek. Magamnak sem. Ezt is nehéz belátnom, de már jó úton vagyok.
A kérdést kedvelem-e valóban nem teljesen értem, elvégre miért ne kedvelném? Nincs okom nem kedvelni, nagyon is szeretem a társaságát.
Ahogy elnézem nem jönne beljebb, beharapom az ajkam. Végül is... elég önző dolog tőlem, hogy marasztalom, mikor egész nap dolgozott. Gondolom inkább otthon pihenne, nem velem lenne, teljesen logikus. Bár kicsit rossz érzés, hogy megint egyedül leszek. Ha épp egyedül vagyok kevésbé rossz de ilyenkor olyan... szívfacsaró. Nem tudom miért.
Azért viccelődöm kicsit, lássa, nincs ezzel semmi baj. Már amíg megtarthatom a hangszálaim, természetesen.
-Nem? Pedig a tied... - Mosolygok rá, más nincs oda érte, nyugodt szívvel adnám neki ha tehetném. De elég sejtelmesen közeledik, fura is... tekintve mindig én csábítgatom mindenfélére, ő meg hagyja. Fordítva több szempontból is fura. Mert ő ilyen nem szokott másrészt... nekem ritkán csinálják. De belefűzöm a tenyerem az övébe, ott nincs hiba.
-Elmenni? Hova... - pislogok rá, végignézek magamon... - Nem vagyok épp szexi.... Bár jöttem már haza meztelenül is, a szomszéd asszony már semmin nem lepődik meg szerintem. - Mosolygok rá, mert tényleg túl lezseren vagyok meg... biztos velem akar lenni? Nem is tudom... de az mindenképp fura ő hív el valahova. Lehet fontos... bár akkor nem így mondja. Nem bírok a nőkön kiigazodni.
De jelzésként elkérem a kezem és befűzöm az övet, meg elkezdem begombolni az inget. Össze kéne szednem magam és kimozdulni, nem csak lakástól lakásig menni, ugye? Hah...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 05 2014, 22:33

Nem akartam ilyen mélységekbe vinni Sebastiant, de talán nem véletlen, hogy ő nem csak a mai napra gondol, hanem régebbi dolgokra. Valami foglalkoztatta az elmúlt napokban, hogy éppen erre gondolt, vagy ez jutott eszébe.
- Igazad van..., de én csak a mai napra gondoltam az előbb...- nézek rá, félig kérdőn, vajon akar-e a dologról beszélni.
Aztán inkább bújik, én meg ölelem, és tervek kezdenek kovácsolódni az agyamban. Nem is tudom, hogy vezessem fel, valahogy attól tartok, elutasítana, ha rögtön megmondanám, miről van szó. Pedig..., amire készülök, az jó dolog, és nekem is gyakran segített. És ha már segítség: nem győzök hálás lenni azért, amit ő tett értem.
Szeretne beljebb hívni, de megállítom. Aztán azt mondja, nekem adná a hangját (azt hiszi, csak az érdekel?), és majdnem nevetek ezen, de aztán mégsem. Igen, a hangja is fontos; jobban érzem magam, ha hallom, mert olyan, mintha kapcsolatot tartana velem (vagy én vele), pedig nem is találkozunk. Önbizalmat ad, hogy ismerem, és mamaévá teszem minden üzenetét, mintha nekem olvasná fel, ahogy a szavakat, amiket nem tudok még helyesen kimondani.
Belekulcsolja az ujjait az enyémbe, és úgy érzem, csatát nyertem, jó uton haladok afelé, hogy megvalósítsam a tervemet. Tehát bízik bennem, és hajlandó rám bízni magát. Megszorítom a kezét, mintegy köszönetképpen, aztán elengedem, amikor öltözni kezd.
- Szexi vagy, de ha nem lennél, akkor is szívesen mutatkoznék veled- mosolygok rá. Én pontosan tudom, milyen nagy szíve van, és ha hatalmas bibircsók lenne az orrán, vagy púpos lenne a háta, akkor is elhívnám, vagy mennék vele, ha hívna. És hogy még jobban megnyugodjon, hozzáteszem:
- Nem kell tartanod semmitől és senkitől. Elintézhetem, hogy kettesben legyünk...
Örülök, hogy öltözik, néma igen a kérdésemre; velem jön, pedig azt sem tudja, hova akarom vinni. Jó érzés, és boldoggá tesz a bizalma. És nagyon remélem, én sem okozok majd csalódást.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 05 2014, 22:54

Összevonom a szemöldököm. Az előbb mi? Hirtelen nem értem, mit mondtam, de kérdőn is nézek rá, mire gondol. Nekem mostanában lassabban forog az agyam.
Aztán vesz fordulatot a dolog, mintha szerepet cserélnénk. Én vagyok az önbizalom hiányos, aki zavarba jön a másik közeledésétől, nem merem elhinni a bókjait, amiket mond. Ő pedig rendületlen és magabiztos, nem fél élni a női vonzerejével sem, csak hogy igent mondjak, és noha vonakodom kimozdulni, de mivel Amelia ilyet abszolút nem csinált még... gondolom most oka van. Lehet átrendezi a lakást és polcot kell szerelni, nincs más férfi ismerőse... na jó, na jó, nem gondolom komolyan, bár nem zavarna a dolog. Kedvelem annyira Ameliát hogy csak úgy, ezért átmenjek és segítsek. Bármikor.
Inkább öltözni kezdek, sosem tudom meg mi jár a fejében és csak fohászkodom, hogy ne csesszem el a dolgot vele. Nem akarom hogy rám unjon.
-Pedig a külsőség fontos, kivéve ha meg nem szépültem neked... - Mosolygok, mert én magamon érzem ezt a tényt, hiába fura. Minél inkább kedvelek valakit, annál szebbnek látom, de ha nem kedvelem... nos akkor lehet jó a megjelenése, taszítani fog.
Aztán bizonytalanul kérdezek vissza.
-Elintézted? - Gyanús. Már ha beszélhetünk gyanúról Amelia kapcsán. Olyan ártatlan leányzó, valahogy nem tudnék rosszat feltételezni róla vagy a szándékairól. Szóval sóhajtok egyet, mondom pillanat és veszek zoknit, meg beteszem a kontaktlencséim, nem akarok Clark Kentet játszani. Magamra kapok még egy mellényt is, hanyag eleganciát kölcsönözve magamnak, mert nem tudom hova visz és mikor elé állok újra vállat vonok, hogy kész vagyok. A cipőm is felveszem, kabátot.
-Hozzam a kocsikulcsot? - Kérdezem, nem tudom hova megyünk, milyen messzire, de mint mondtam, vezetőképes állapotban vagyok. Aztán zárom a lakást és valóban rábízom magam.
Ha elég elviselhető leszek ma, akkor felhívom Josht, hogy most akar-e repülni.. már nem úgy, csak együtt, valami ilyesmi dereng még, bár fogalmam sincs pontosan mit beszéltünk, hatott már a pia.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 05 2014, 23:33

Homlokráncolva néz rám, mintha elveszítette volna a fonalat, de mert éppen felszínes dologra gondoltam (és a jelek szerint ő nem), úgy teszek, mintha nem is lenne érdekes, mit mondtam az előbb. És valóban, nem az.
Más dolog lesz fontos, nyer értelmet, és azt hiszem, minden azzal az öleléssel indul el, amiről azt feltételezem, magányból ered.
Nem elégszem meg azzal, hogy együtt töltsük az időt, bár meglehet, Sebastian beérné azzal is, ha mellette szuszogok a kanapén. De ha most filmet kezdenénk nézni, akkor bealudnék, az biztos. Valamit csinálni kell, kimozdulni, és mégis... pihenni. Nagyon jó ötletem támad (legalábbis azt gondolom, marha jó ötlet), és megpróbálom Sebastiant óvatosan terelni, meg nem ijeszteni... És hajlik a dologra.
Fogalmam sincs, mi jár a fejében, de örömmel tölt el, amit csinál: öltözik, készülődik. Velem tart. Attól tart, hogy nem elég szexi, és erre megint mosolyognom kell.
- Nem igazán érdekelnek a külsőségek. Persze, szeretem és megnézem a szépet, de ha belül rohadt..., elveszik bennem a vágya, hogy megszerezzem. És nem kell mindennek tökéletesnek lennie ahhoz, hogy bennem teljessé váljon a kép: akár testi fogyatékosságról van szó, akár lelki sérülésről, vagy bármely "hibáról". Ha mindez nem kelt bennem negatív rezgéseket, észre sem veszem...
A számra csapok, amikor visszakérdez...
- Ó, sokat mondtam volna?- nevetek zavartan, de nem válaszolok a kérdésére, mert elveszne a meglepetés ereje. Bár kellemes lenne neki a meglepetésem! Annak szánom. Igazán... kellemesnek.
Elsuhan egy pillanatra, és magára vesz egy mellényt, zoknit, lecseréli a szemüvegét (elgondolkodom, ez jó ötlet-e, és bevallom, fogalmam sincs, de rá hagyom). Odalépek hozzá, megigazítom a gallérját, és megsimítom a vállait, amiket az előbb oly' hanagul megvont.
- Csak egy kicsit több lelkesedést, kérlek...- mondom kínosan nevetve. Talán még sem volt jó ötlet? Már nem fordulok hátat. Nem futamodok meg.
- Nem kell semmi, kocsival vagyok- mondom, és amikor bezárja az ajtót, úgy nyúlok a keze után, ahogy ő tette, amikor először mentünk táncolni. - Csak gyere...- És szelíden levezetem a lépcsőn, mintha csak gyerek volna, és én az anyja.
Központi záras autóm messziről kinyitom, halkan csippan, ahogy felszabadul a zár. Elengedem a kezét az autó mögött, és most én vonok vállat.
- Nekem tökéletesen megfelel- mondom mosolyogva. Biztos nem ilyen autókhoz van szokva, de ez van.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 05 2014, 23:47

Hát általában jobban örülök ha a nőknek az nyeri el a tetszését, hogy vetkőzöm, nem az ha öltözöm, de ez most nem abból fakad nem lehet rá nézni. Amelia csak ki akar mozdulni valamerre, a tervek szerint nem is akárhova és most aktuális csak az ajánlat, mert elévül. Legalábbis az elintézni szó erre enged következtetni.
Mosolygok rá, szerintem kevesen gondolják ezeket a szavakat komolyan. Az embereket megrémíti a csúfság, a degradáltság, legyen az külső vagy belső. Nem tudnak vele mit kezdeni. Jó példa erre akár csak egy vak ember is... pedig nincs semmi baja a másiknak, csak nem funkcionál a szeme... ennyi. De nem kételkedem abban, hogy Amelia ne gondolná komolyan. Fel sem merül bennem ez a lehetőség valahogy.
-Nem tudom, sok lenne? - Kérdezek vissza, de már a fejem csóválom, nem tudom hova akar vinni de nagyon misztikus (xD).
Elmegyek felöltözni, rendbe szedni magam, majd mikor megállok előtte igazít rajtam kicsit.
A több lelkesedésre mosolygok és mindkét kezem az arcára simítom és megcsókolom. Ha tudná nekem ez most mekkora erőfeszítés nem mondaná több lelkesedést. Piszézek vele kicsit, érezze, hogy hálás vagyok és örömet akarok neki szerezni, nagyon fogok igyekezni. Bár nem tudom miről van szó, remélem nem a kórházba visz valami dilidokihoz... az kellemetlen lenne.
-Óhm, a pici kocsival fogunk utazni? - Somolygok, emlékszem hogy smartja van. Vagy valami kicsi kocsija.
Hagyom hogy vezessen, húzzon a kezemnél, a kocsinál a mimikám jelzi, hogy nekem nem számít. Ennek a kocsinak is megvan a szépsége, bár tény, magamnak nem ilyet választanék. Ellenben...
-Hú... ezer éve nem ültem az anyós ülésen... - Látszik is a fejemen, mikor realizálom, hogy számomra a vezetőüléshez mentem, de itt nincs kormány. Mégis a helyemen vagyok, baromi fura. De préselem a szám és beülök, bekötöm magam. Fő a biztonság. Mondjuk a lábam kicsit magam alá húzom, fura valóban.
-Remélem nem Dániába vezetsz le... - Nem tudom miért pont ez jut eszembe, talán a Lenni vagy nem lenni monológ kapcsán, sokat jár mostanság a fejemben.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Szomb. Dec. 06 2014, 00:26

Sebastianból is kibújik egy férfiúi tulajdonság. Hiú. Sosem gondoltam róla, mégis számít neki a külseje, legalábbis most úgy tűnik, emiatt aggódik a legjobban. Nem számít. Nem számít, hogy néz ki, mi van rajta, hamarosan úgysem lesz semmi. De ezt nem árulom el.
A szépségről (jobban mondva a külsőségekről) beszélünk, és megosztom vele nézeteimet. Páran szembe nevettek már ezért, de én pontosan tudom, miről beszélek. A szépség önmagában nem sokat ér, ha a lélek rohadt a testben... És ha nemes egy szív, felül tud írni olyan hiányosságokat, ami a szemnek kedvez. Néha többet is. Ha Sebastian arra gondolt, amire én, igenis bárkit megszépíthet a lélek vagy az ismeret.
Valami baja van most a külsejével, de én sosem tagadnám le őt, nem szégyen vele mutatkozni (akkor sem, ha most kicsit le van amortizálódva), de hogy megnyugodjon, meggyőzöm, lehetünk kettesben is (nem kívánom tömegbe csábítani). És hogy elintézhetem, kettesben legyünk, felkelti az érdeklődését. Titkaimat megtartom magamnak.
- Aha!- mondom és kuncogok. Szegény, fogalmam sincs, mennyire viseli jól a meglepetéseket. Lehet, ha meglátja, mi a tervem, hörögve rázza majd a fejét, hogy: "ne, ne, csak ezt ne"! Upsz, fogalmam sincs, mit teszek ebben az esetben. Kitalálok vaami mást. Valószínűleg. Szerencsére, észreveszi, hogy meglepetésre készülök (bár valóban nem tudok a szülinapjáról, ez valahogy kimaradt), és nem tesz kifogást, így az előbbi félelmeim is elpárolognak...
Elindulunk, lefelé a lépcsőn, a kicsi kocsim megmosolyogtatja, és én meg kuncogok.
- Vezethetnél, ha tudnád, hova kell menni..., de rám bíztad magad...- emlékeztetem, kedvesen, megállva; még mindig esélyt adva, hogy azt mondja, nem akarja. Csak reménykedem, hogy nem teszi. Úton vagyunk. Már annak is örülök, hogy kimozdult. Nagyon sápadt, nem úgy néz ki, mintha találkozott volna a nappal mostanában.
- Egy új élmény.... - vigyorgok, ez talán az Aladdin egyik betétdalának a címe, de sejtésem szerint Sebastian szereti a rajzfilmeket. Honnan tudott volna Arielről? ) Oké, olvashatta a mesét is, de pszt. Had legyek álmodozó!)
- Jaj, ne feszengj már ennyire, jól vezetek!- csapok egy kicsit a térdére, amikor látom, hogy maga alá húzza; remélem, nem fél mellettem? Hát hol akkor a bizalom?
- Á, dehogy. - Dánia? Nem vágom, de poénkodok- Félúton megállunk. Tankolni.
Bekötöm magam én is, aztán kinavigálom magunk a parkolóból, és aztán suhanunk a nagyváros forgatagában... Egy magas épület alá gördülök, nem egészen 20 perc múlva, szándékkosan a hátsó bejáratnál, hogy Sebastian ne jöhessen rá azonnal, hol vagyunk. Hacsak nem ismeri a környéket... talán szerencsém lesz, és nem... Alagsori parkoló, leteszem a kocsit, behúzom a kéziféket, kikapcsolom a világítást.
- Gyerünk- mondom, és mosoly bújkál bennem. Szokás szerint Sebastian keze után nyúlok.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Szomb. Dec. 06 2014, 00:39

Szó mi szó, jobban örülnék ha nem kéne tömegben sürögnöm-forognom, csak kettesben lenni Ameliával. Valahogy sokkal inkább jót tenne a lelkemnek, de ha mindenképp emberek között kell lennem most szerinte, vagy legalábbis ő most kivételesen nagyon ezt szeretné, megemberelem magam.
Persze nem mond semmit, hát öltözöm, hogy mehessünk, összeszedem magam a kedvéért.
-Igen, igen, igen... nincs is bajom azzal ha más vezet csak... elszoktam tőle. - Mosolygok rá lenn a kocsinál már, mert tény ami tény, mindig én vezetek. Jó, mikor Eleevel felpattantunk a motorjára, az más, akkor természetesen ő vezetett, de egy motor más mint egy kocsi...
-Ahm, igazi varázsszőnyeg... legalább olyan pici. - Vigyorodom el jobban, csak piszkálódom, de láthatja semmi kifogásom, be is ülök.
-Tudom, csak... hosszú a lábam. - Valahogy úgy érzem nagy vagyok a kocsihoz. De valószínű csak az érzet csap be, miszerint két személyes nem négy és hasonlók. Nem vagyok én olyan nagy, sem kétajtós szekrény...
-Ó, szóval hosszú az út. Vagy kicsi a tank... - Vigyorgok, jaj szörnyű vagyok, de talán elnézi.
Kicsit elcsendesülök, ezer éve nem voltam így utas egy kocsiban, csak taxiban, de hajlamos vagyok elbambulni ilyenkor és nézni az esti fényeket, a várost. Azon kapom magam hogy megjöttünk, valami parkoló. Hirtelen nem tudom hova hozott. Kiszállok, megcsap a parkoló szaga, a fáradt olaj vagy tudom is én mi ez... De rákulcsolom a kezem Ameliáéra és követem.
-Szóval... megjöttünk... legalább nem egy sötét sikátor... - Mosolygok rá, viccelődöm, érezni a hangomon. De hová hozott? Mégis valami étterembe? Nem lesz nagy a számla... de nálam a pénztárcám, azért kínosan érintene ha meghívna, én vagyok a férfi. Van amiben régimódi vagyok. De erősen nézelődöm, hol vagyunk?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Szomb. Dec. 06 2014, 01:09

Az, hogy behívott volna, és filmeztünk volna a kanapén..., árulkodó. Sebastian inkább mozgalmaséletű a szememben, mindig menne, mindig mozogna, akkor sem nyugodt, ha fekszik. De most le van lassulva, be van gubózva, és megérzéseim miatt majdnem el is árulom magam. Azaz... A levegőben maradt kérdés is segít, és tudom, nem vágyik igazán emberek közé, de a kedvemért kimozdul (bár nem tudom, mennyire súlyos a helyzet).
Az autóban már humorizálunk egy kicsit, autómat varázsszőnyegnek nevezi, és bennem a vágy, hogy módosítsak minden tervemen, és azt kérdezzem, hova menne szívesen. Félek a negatív válaszától, a vállvonástól, és inkább döntöök helyette. Azaz már döntöttem, bár időnként visszaigazolást keresek, nem mentem-e túl messzire, nem akarok-e túl sokat...
- Nem probléma, vágunk belőle legközelebb, csak panaszkodj!- kacsintok, ciccentek, juj, de morbid. Én is magas vagyok, ráadásul a pedálok is szűkítik a teret, mégis elvagyok... Bár tény, kezdetben nekem is szokatlan volt. (Opelen tanultam vezetni)
- Ügyes vagy, de nem nyersz tőlem információt- vigyorgok, amikor szóba kerül az út, Dánia, a tankolás, meg miegyéb.
És aztán elcsendesedik... Nézi a forgalmat, vagy csak az esti utca fényeit... Szinte álmából keltem, ahogy leparkolunk. És fogalma sincs, hol vagyunk. (Szuper!)
- Sebastian... egy sötét sikátorban is tudnék olyat mutatni, amitől jobb kedvre derülnél- mondom magabiztosan, de bele pirulok. Hű, ha ezt Lio hallaná, elverné a fenekem!
Kuncogva nyúlok a keze után, és amikor megfogja, a lift felé vezetem. Sokadik emelet, jól ismert út... (Maradjon egyenlőre titok). Megáll a lift, és mi kilépünk. Hosszú folyosón, célirányosan megyek egy ajtóhoz, kopogok hármat, és amikor nyílik az ajtó, mosolygós arcba ütközöm.
- Hello- köszöntöm Attilát, egy magyar fiút, akinek apa mutatott be- Két főre, párosan... szabad? - kérdezem titokzatosan, aprót kacsintva, hogy ő se szólja el magát. Aprót bólint, csillan a szeme. Rá mosolygok. Aztán Sebastian felé fordulok.
- Egy jó ismerősöm, Kovács Attila- és aztán a sráchoz fordulva őt is bemutatom.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Szomb. Dec. 06 2014, 01:27

-Ejjj, hát előbb mondtad úgy is tetszenék, a lényeg meglenne belőlem de azért neeee, szeretek futni. - Vigyorgok, ez némileg morbid, de a hangomra gondoltam nem a deréktájékomra. Én nem vagyok oda a morbid humorért, túl sötét.
-Hah, nem vagy olyan fecsegős mint én, haaa? - Mosolygok, bár ez a mondatom elgondolkoztat. Fecsegős lennék? Most nagyon nem érzem magam annak... Elmerengek, csak a parkolóban térek igazán magamhoz, mert ki kell szállni.
-Öhm... igazán? - Lepődöm meg és elvigyorodom. Vajon arra gondol, amire hirtelen én, perverz mód, vagy csak arra gondol összeszed bár kölyökmacskát és ellehetek velük. Mindkettő működne, csak kicsit... máshogy.
Követem, de továbbra sem tudom merre visz. Mi ez, hotel szoba? Nászutas lakosztály ahaha. Khm. Ez a titkos három kopogás is... Meg a szavai... Némileg nézek kétségbeesve, hogy hova hozott, remélem nem valami orgiába. "Bocs Seby, nagyon rákapattál..." na jó, tudom nem, de őőő...
-Üdv. Sebastian Drayton. - Próbálom rendezni a vonásaim, hogy dunsztom sincs hol vagyok és mit csinálok itt, mosolygok is ha némileg bizonytalanul is és nyújtom a kezem kézfogásra. Udvariatlan még így sem vagyok. Lehet családi találkozóra jöttünk? Húha... alapból csak fura lenne, most kínosnak érezném. Beégetném Ameliát....
Észre sem veszem, de jobban belefűzöm a kezem Ameliáéba, ne hagyjon itt, azt sem tudom mit keresek itt... hajjaj...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Szomb. Dec. 06 2014, 01:53

- Tetszenél, nem vitás, de jobban teszed, ha nem panaszkodsz, még véletlenül megsértődök, hajlamos vagyok rá- Dehogy vágnám le a lábát! S bár vevő a humorra, érződik, hogy nem az ő stílusa, magamra is kenem az egészet.
- Mikor hogy...- vonok vállat. Időnként kiborul belőlem a szőke nő, a buta Lia, és van, amikor a hallgatásommal tudok sírba kergetni másokat. És Sebastian is hol fecseg, hol nem... Bár szórakoztatóbb, amikor beszél, ez tény, de nem minden az "üres" duma.
A sötét sikátorról több dolog is eszembe jut, elsősorban az, milyen klasszul el lehet ott bújni; bár egyedül be nem mennék egybe sem. Ha viszont arról van szó, hogy más lehetőségem nincs, Sebastiant bárhol el tudnám szórakoztatni. (Valószínűleg nem énekelgetnék neki)
- Hej, de jó ilyenkor az élénk fantázia!- nem kétséges, mi jut eszébe, nekem is eszembe jut, csak titkolom. A macska ellenben, nekem eszembe sem jut. Hűha, ez jelent valamit?
Továbbra is titkolózom, és egyre jobban izgulok, bár úgy látom, Sebastian sem olyan rongybaba már, mint amikor rá találtam. Mintha a kiváncsiság halovány szikrája is éledezne benne... és nem ez az egyik bizonyítéka, hogy él? Ó, halleluja, máris elértem valamit. Gyorsan suhan a lift, s mi szótlanul bámuljuk egymást (én legalábbis őt bámulom, ő meg aztán nézheti akár a liftgombokat is) XD
Konktét ajtóhoz vezetem, jelöletlen, csak én tudom, hogy VIP részleg, és azt kívánom, legyen számunkra hely. Van. Hála a jó Istennek! Attila nyit ajtót, már jónéhányszor találkoztunk, bár többnyire egyedül, vagy a csajokkal jöttem ide. Bemutatom őket egymásnak.
Sebastiant most látom először igazán zavarban, és amikor a kezem után nyúl, és enyéim közé fűzi ujjait, gyengéden megszorítom. Míg egy ajtó felé vezetem, közelebb hajolok hozzá, és a fülébe súgom:
- Csak még egy perc....
Jaj, nagyon szemét vagyok? Kicsit élvezem, hogy parázik. Mégis, mi járhat a fejében? Elraboltam? A szerveivel akarok kereskedni? Erotikus műsort szerveztem neki?
A szoba, ahova belépünk, illatgyertyákkal van tele, csak az ad némi (sejtelmes) fényt, és meditációs zene szól halkan a falakból. Két ágy áll a szoba közepén, egymástól kb fél méterre. Speciális ágyak...
- Szép estét...- némi akcentussal köszönt két vietnámi lány, és Sebastianra tekintek, vajon mit szól a dologhoz. Vajon kitalálta már, hova hoztam? (És ó, még közel sem látott mindent!)
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Szomb. Dec. 06 2014, 02:04

-Aham, na persze. - Mosolygok, ó ugyan, dehogy sértődne meg. Szerintem hamarabb ijed meg én haragudtam meg mintsem megsértődjön. De persze lehet tévedek, de mivel csak viccelődöm nem is agyalok rajta.
A parkolóban már nevetek kicsit, hogy élénk a fantáziám, hm, nos, arra nem szokott panasz lenni. Bár most alapjáraton nem vagyok olyan csábítgatós mint szoktam. Máskor tuti megejtenék neki valami "grr"-t és hasonló, majd lekapnám. Ellenben most csak csendesen lépkedek mellette, érdekel hova hozott. Remélem nem gyanútlan áldozat leszek akit jól megheccelnek...
(Köszi hogy megengeded hogy bámuljak amerre jól esik xDDDDD)
-Az ugye tudod hogy sok... - Sutyorgom vissza az egy percre, miután bemutatott valami pasinak. Ő vajon mit csinál itt? Buktam a hotelszoba tippet, de mégis mi ez? Szerintem nem valami eldugott magyar étterem...
Aztán látok két... ágyat. Fura hely. Filmekben látni ilyet... noha nem gondoltam hogy legenda, de a masszírozásról nekem nincsenek maradandó élményeim. Oda is hajolok Ameliához.
-Jobban örülnék ha te simogatnál, ugye tudod? - Kérdezem tőle, de látszik nem igen értem miért hozott ide. Romantikus alkat sem vagyok, hogy a gyertyafény lázba hozzon, tanácstalan vakarászom a nyakam.
-Üdvözlet... - Köszönök azért, ha már köszön a két hölgy... gondolom semmi erotikus nem lesz benne, legalábbis remélem. A látszat ellenére, tudok prűd lenni. De legalább szégyellős nem vagyok.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Szomb. Dec. 06 2014, 02:43

- Aham, persze ám! Mázli, hogy eddig nem láttad!- bólogatok, és bár nem jellemző, néha tényleg elgurul a gyógyszerem... De attól bizonyára megijednék, ha haragot látnék rajta (vagy közönyt). Nincs annál rosszabb!
Időnként már felnevet egy kicsit, bár még mindig nem a szokásos Sebastian féle feeling leng körül minket... Ma még csak egyszer bókolt, és csak kétszer puszilt meg... Hát..., van ilyen.
//Hát izé... Kikaptam volna, ha irányítalak. Bámészkodj csak nyugodtan. Úgyis tudom, hogy fél szemed mindig rajtam legelteted, ha velem vagy... Razz //
Suhan a lift, ajtó, Attila, bemutatás, némi türelmetlenkedés.
- Az idő relatív- nézek rá komolyan. Ha arról van szó, egy perc végtelen hosszú és meglehetősen kevés idő is lehet...
Bevezetem egy belső szobába, és kiváncsian lesem, Sebastian hogyan reagál. Nem lehet már titok, hogy tesztmasszázsra hoztam (nem csak, hanem is, de ez az első lépcső, és a többi még titok). Nem igazán lelkes, és azt mondja, velem is beérné. Kissé lehiggadok.
- Sokkal jobban csinálják, mint én... Nem is csak simogatnak... - húzom fel a vállaim, és most nem egészen értem, mit is kéne mondanom. Talán, hogy mit választhat (ha akar egyáltalán)?
- Különféle masszázstechnikák közül választhatsz... Van lazító , nyugtató, regeneráló és kifejezetten fájdalomcsillapító hatású, különféle olajokkal, krémekkel, csokoládéval...- sorolom neki, és remélem, valamelyik elnyeri a tetszését.
A hangulatért nem én vagyok felelős, az itt mindig ilyen, főleg, ha páros masszászt kér valaki (mintha számítana a romantika, amikor az ember lazulni akar). Közelebb lépek hozzá (megint), és a derekára fűzöm az egyik kezem.
- Nem erőltetem, ha nem akarod. De segítene, azt hiszem. Feszes vagy és merev, el tudnál lazulni, és aztán pihenni is van lehetőségünk, helyünk... - nógatom egy kicsit, hátha...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Szomb. Dec. 06 2014, 03:01

-Nem bírom elképzelni sem! - Vigyorodom el, valahogy... tényleg nem megy. De ha durcizna összecsókolgatnám, remélve megenyhül. Vannak békítő módszerem...
//Ugye? Le sem írod, tudod hogy lopva bámullak xDDD//
-Igen de értsd hogy nekem most sok... - Nézek félre feszengve, hát két hétig ki sem akartam mozdulni, mégsem tűnt hosszúnak, de most egy perc is annak tűnik. Borzasztó.
-Hát? - Ráncolom a homlokom, nekem a masszázs a simogatással egyenértékű. Sosem masszíroztak meg "rendesen" így fogalmam sincs milyen az. Én se csináltam még. - Amúgy én szeretem ha hozzámérsz, de szerintem tudod... - Piszézek a nyakára, majd puhán megcsókolom. Nem értem miért ide hozott. De nem ellenkezem, ha ide akart jönni... lehet csak ketten lehet. Belehalni, gondolom, nem fogok egy kis... olajos simogatásba. Na jó, szeretem ha simogatnak, de Amelia is tökéletes lett volna számomra, már ha valóban vonzónak talál, lehet ennyire nem, ki tudja.
-Öhm... - Látszik full nem tudom mi lehet a különbség. Itt vagy ott simít a jól szituált keleti hölgy. - A csokis a kedvenced mi? - Vigyorodom el, ilyet én is tudok neki adni, csókolgatom és simogatom a hátát, míg csokit majszol...
Közelebb lép és átkarol, azt mondja rám férne némi lazítás. Elmosolyodom, közel húzom magamhoz a derekánál.
-Édesem, ha szeretnéd kipróbálhatom. Nem voltam még ilyenen... Amúgy nem is vagyok merev, az a csont! - Vigyorgok, nevetek kicsit a nagyon buta poénon, sóhajtok. - Nem volt jó hetem, nézd el. - Csókolom meg, remélem nem hozom zavarba hogy a... nos... ismerősei(?) előtt csókolgatom. Néha nem figyelek magamra. - Rád bízom magam, ahogy eddig is. Azzal csak jól járhatok, nem? - mosolygok rá és megcsókolom újra, ha az előbb hagyta.
-De te... ehhez vetkőzni is kell? Túlöltöztem... - Mosolygok. Ha már olajok meg ilyenek, gondolom nem az ingem itatják át vele itt sem. De teszem amit Amelia, vagy a hölgyek mondanak, látszik nem tudom mi merre hány méter, ha csúnyán kihasználnak sem jövök rá, mert ki tudja mi a szokás erre?
Egy biztos, ha a kedves hölgyemény rendesen hozzámér, mármint masszírozva, mindketten meglepődhetünk, én biztos. Ő azért mert a hátam tiszta izomcsomó és merevek is az izmaim, valószínű nem jól nyújtottam le pár napja. Én meg azért mert ez... fáj! De férfi vagyok, csak a fejem tükrözi, hogy nem, nem simogatni fognak, most nem egészen...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Kedd. Dec. 09 2014, 01:17

Bármennyire szeretném elhitetni Sebastiannal, hogy én sem vagyok tökéletes, és nekem is vannak hibáim, mintha nem akarná elhinni, hogy bizony... (és az egyik ilyen a sértődékenység. Beszélnie kellene erről Lioval! Neki erről tuti más véleménye van)
- Én vagyok szerencsés, nem te!- mondom neki, és vigyorgok én is. Lehet, hogy ez is bók volt? Aranyos. Főleg, ha tudnám, milyen békítő módszerek futnak át a fején... (azt meg én javasolnám Lionak).
Bár ma nem ide készültem, mindig jól esik, ha végigmasszírozzák a testemet. Utána mindig úgy érzem, mintha kissé újjá születtem volna, és úgy érzem, ez most Sebastianra is ráfér. Mint egy lemerült Duracell-nyuszi.
Nem értem pontosan, mi baja az idővel. Eddig nem beszéltünk róla, mennyi ideig volt saját lakása rabja (önnön elhatározásából), én pedig nem sejthetem, hogy ezt tette magával. Csak annyit látok, hogy rossz színben és rossz formában van, hogy fogyott, és ráférne némi revitalizálás. Így jutott eszembe a masszázs.
Ha azt hiszi, hogy holmi simogatásra hoztam, vagy hogy erotikus élményekben akarom részesíteni, most rossz nyomon jár. De mint sokszor, most sem a saját érdekeimet tartom a szemem előtt. Elnevetem magam, hogy elkomolytalankodja a csokis masszázst. (Nem sértődöm meg, remélem, a hölgyek sem, akik türelmesen várakoznak, tőlünk kissé távolabb álldogállva.)
- Nézd, szeretném, ha kipróbálnád. Adj egy lehetőséget. Mondjuk 5 percet. Ne, ne annyit... 10-et...- kérem tőle. Az első 5 perc szörnyű lehet, főleg, ha eddig még sosem masszírozták meg rendesen. De aztán tetszeni fog neki, ebben szinte biztos vagyok. És utána..., meg holnap... Mintha új embert gyúrtak volna belőle! Szépen nézek rá, megölelem a derekát, és jó jelnek veszem, hogy ő is megölel, és finoman megpuszilgat az orra hegyével.
Megint viccel egy kicsit, de értékelem, mert legalább próbálkozik, aztán sóhajtva mondja, rossz hete volt. Elszomorodom. Észre kellett volna vennem. Hamarabb beavatkoznom (?) Nem lehetek mindenki megmentője, és nem ismerem a magánya okát, de mégiscsak a barátom, az lenne tőlem elvárható, hogy támogassam, amikor szüksége van rá. Jaja, szüksége. De vajon tudja, hogy szüksége van rá, vagy csak én gondolom így? Néha bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, mikor válok terhessé. (Sosem akarok az lenni)
- Nagyon remélem, hogy úgy fogod gondolni, jól jártál velem... miattam...- kacsintok rá, és megnyitom az ajkaim az ajkai előtt, kicsit hosszabb puszira összeforrva, mint az imént.
- Naná. Vetkőzni kell. Nem vagy szégyenlős, tudtommal, úgyhogy levehetsz mindent. Kapsz egy törölközőt a derekadra. Énrajtam sem lesz más...- mosolyodom el, és beterelem az öltöző fülkécskébe; én például nem szeretek mások előtt vetkőzni. Sebastian ugyan nem zavarna, és majd 10 perc múlva már a két lány sem, de most még... igen.
- Csináljam én? - súgom a fülébe, és kuncogok. Bár az idő nem alkalmas, hogy elcsábítsam, és jelenleg nem is célom ez, az arcát szeretném látni. Remélem, megnyúlt egy kicsit. Szívesen levetkőztetem, ebben én is gyakorlott vagyok.
Elsőként hason fekszünk az asztalon, és én Sebastianra nézek. Kíváncsi vagyok az első reakcióira. A lány, aki mellé állt, arról érdeklődik, fáj-e neki valamije, és közben a kezébe masszázsolajat dörzsöl, melenget. Aztán feltérképezi Sebastian hátát. Ezzel párhuzamosan velem ugyanaz történik. A vállam és a nyakam fáj most legjobban, az elmúlt napkban több teher volt rajtam, valószínűleg a nyakam el is feküdtem... Jaj, de finom...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Kedd. Dec. 09 2014, 14:35

Mint kiderült masszázsra hozott a drága Amelia, bár miért pont ide, nekem még rejtély, de talán majd megvilágosodom.
-Ameddig akarod, nem fogok elszaladni. - Mosolygok, mert ugyan mi borzadály lehet egy kis simogatásban? (Én naiv)
Inkább húzom magamhoz és puszilgatom, érezze nekem elég ha vele vagyok. Nincsenek nagy igényeim, mostanában pláne nem.
//Mindig használok gumit, nem válsz terhessé Razz Nyugi Wink //
-Veled mindig jól járok édes, ez nem is kérdés. - Meg is csókolom, mivel jobban elnyitja az ajkait, ha hagyja, nyelves csókot is kap, nem szoktam zavarba jönni, csók terén, a közönségtől.
-Hmm, ne csábíts. - Vigyorgok rá, hogy közli csak egy türcsi lesz rajta. De valóban nem vagyok szégyellős, jól látja. De a keleti hölgyeket sem akarom zavarba hozni, hogy lazán letolom a nadrágot. De nem is kell, már terelnek is valami fülkébe. Sutyorog, én is úgy válaszolok neki.
-Ha te csinálod édesem, zavarba hozom a hölgyeket, hogy túl merev vagyok... - Vigyorgok rá, mert hát... remélem csak egyszeri alkalom volt az a tragikus este mikor... na hagyjuk is szóval reménykedem, hogy egyszeri eset volt, de akkor meg ennyi is elég és akkor vázoltam mi lesz. Khm. - De otthon levetkőztethetnél majd... fürdés előtt... - Vigyorgok, benne lennék. Elég csábító ajánlat Ameliától, de inkább édes kettesben.
Szóval lekapom magamról a göncöket, a derekamra csavarom a törölközőt és a kedves(nek tűnő) hölgyre bízom magam. Közli feküdjek hasra, hát megteszem, nincs műtő feeling, szóval még színem is van, már... az alap sápadtság nem megy át vakolatba. A kérdésre, miszerint fáj-e valamin, azt mondom a fejem szokott, de amúgy semmi bajom. Látszik gőzöm nincs mi lesz meg hogyan tovább, érdeklődve forgatom a fejem a lányt figyelve, mi történik. Aztán simít rajtam végig, ehh... nem szeretem mikor olajos vagy kenőcsös leszek, valahogy nem kellemes, szeretek száraz lenni. De ez a kisebbik baj, ezen borzasztó hamar túllendülnék. De ahogy elkezd igazán nyomkodni, kiszedni a csomócskákat a hátamból... mint mikor anya türelmetlenül próbálta kifésülni a hajam és a kis csomócsaládok nem akarták a kilakoltatást... húú basszuskulcs. Meg a violin... meg a többi... Harapom is a szám, hogy mit is mondtam? Maradok amíg akarja őőőőőőőő... au...
-Ez mindig... ennyire... intenzív? - Kérdezem, férfi vagyok, nem fogom azt mondani hogy fáj!!! Rálesek Ameliára, ő meg élvezkedik. A kis mazochista! Huhh... mi a fene... Azért próbálom titkolni, hogy a mimikám ne buktasson le rögtön de... hát kib.szott nehéz lesz, szinte érzem hogy kattog az izom a bőrőm alatt, hogy oldja fel. Mondjuk mikor a derekamnál jár kissé felszusszanok, az jó, néha hülye hangokat is kiadok, ha a tarkómnál jár, mert hát arra amúgy is hülyén reagálok, de így most különösen, próbálok a tenyerembe nyögdécselni, de bele is pirulok, úristen... szerintem katasztrofális vendég vagyok, remélem nem égetem nagyon Ameliat. Majd este valahogy kiengesztelem...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Pént. Dec. 12 2014, 01:27

Sebastian rábólint a tervezett programra (nem tervezett, légből kapott, de éppen jól jött ki), és hagyja magát akaratomnak alávetni, azaz magát masszíroztatni. Mielőtt odáig eljutnánk, kapok néhány puszit (csókot is), nincs ellenemre, jól is esik; szóljon meg, aki másképp döntene a helyemben. (Kiverem a fogát. Höhö. Agresszív vagyok. A gépem helyett.) Eljutunk az öltözőig, de maga vetkőzik, attól tartva, hogy merevebb lenne, mint szükséges, ha kezembe venném a dolgokat (pedig azt fel sem ajánlottam).
//Ez csak visszavágó a "terhesség"-re Very Happy //
- Á, szóval otthon...- kérdem sejtelmesen. Nem megyek a dolgok elé, nem tudom, mire fog vágyni legjobban, ha innen elmegyünk... Ha azt hiszi, a masszírozás az egyetlen élmény, amiben ma részesül, hatalmasat téved. És van némi reményem arra, hogy ilyesmit korábban nem csinált még soha. Ha még soha nem is masszírozták?!
Egyedül vetkőzik, vetkőzöm én is; nem zavar a közelsége, a meztelensége, a meztelenségem. Ez még csak az este eleje, hosszú időt tervezek kettesben tölteni vele, és ha igaz, úgy fogja magát érezni, mintha újjá született volna. Legkevesebb, amit tehetek érte, hiszen ő is új embert faragott belőlem.
Gyanútlanul (vagy bizalommal) fekszik le az ágyra, és a hölgy kezelésbe veszi (az ő nevüket nem tudom megjegyezni; sokan is vannak, hasonlítanak is egymásra..., oh, én sem vagyok tökéletes. Mindig aktuálisan szoktam megkérdezni). Szakértő kezekbe került, ezek a lányok tudják, mitől döglik a légy, és ha pillanatnyilag fáj is, amit csinálnak, meglesz a hatás.
Látom az apró fintorokat, hallom a roppanásokat és az apró nyögéseket, de mivel belőlem is hasonló hangok szoktak kitörni, nem foglalkozom velük. Ahogy a lányok sem. Volt már itt olyan beteg is, aki kiáltozott..., hát, Istenem, nem vagyunk egyformák.
- Csak lazíts... Ha megfeszíted az izmaidat, kétszer olyan erősen fogja nyomni...- kuncogok Sebastianon, de a javaslatom komoly. Megfeszített izmot nem lehet kezelni, muszáj, hogy segítsen...- Első alkalommal fél óra elég lesz, legközelebb majd nyújtjuk az időt...- kacsintok rá, elvégre ebben neki is lehet tapasztalata: bármilyen testi dologról van szó, nem mehetünk azonnal fejjel a falnak. Többet ártanánk...
Szóval... eltelik a fél óra, Sebastian (gondolom) hősiesen tűri, hogy széttrancsírozzák a hátizmaiban felgyülemlett csomócskákat. Lelazítják a hátát, a derekát (ahogy az enyémet is), aztán mellé lépek, ahogy az ágyon ül, és kap egy puszit a bátorságáért. (Olyat, amilyet kér.)
- Szereted a meleget? - s már húzom is magammal a finn szaunába, ami közel 90 fokosra van felfűtve. Ketten vagyunk, kényelmesen el lehet nyúlni.


A hozzászólást Amelia Simeon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 12 2014, 02:52-kor.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian   Today at 03:12

Vissza az elejére Go down
 

Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-