Ma csak délelőtt vannak óráim, szóval tudok dolgozni utána. Kicsit zűrös volt mostanság az életem, mert Lio egyszer csak úgy jött haza, hogy kijelentette: költözik. Hát fantasztikus, komolyan... persze nem bántom, kivételesen. Ellenben sok pénzt hazaadtam, meg vettem pár tankönyvet is, szóval nem engedhetem meg magamnak hogy az egész albérletet én fizessem, hiába az ösztöndíj. Az álmom hogy kitúrom Liot és enyém lesz egyedül a kecó elúszott, na meg kicsit sajnálom is, hogy elmegy. Kezdtem megkedvelni a csendes agresszivitását. Szóval keresek valami lakótársat, de még némileg tanácstalan vagyok, talán Archie mond valami használható tippet majd. Ó igen Archie...
Na de épp emiatt, hogy Lio költözik, Lui Nanával vitatkozgat, Will meg furán visszasétált az életembe, hozva a nem kellemes gimis emlékeket, pöppet elhanyagoltam Archie barátomat. Pedig nagyon kedvelem a kimért angolos stílusát, az akcentusát nem különben (ha van neki xD). Ebből kifolyólag hogy jóvá tegyem bűneimet pár napja felhívtam és elhívtam egy mozira, nézzünk meg valamit, meg dumáljunk, érdekel mi van vele.
Már lassan lejár a műszakom és mehetünk is zombulni popcornnal a kezünkben némi kólával, ahogy azt illik, csak még sikálom az egyik asztalt, ahol kiömlött a kávé. Közben persze lesegetem mikor jön a másik, volt már itt párszor, hiszen itt dolgozom mióta elkezdtem a sulit, epershakre is meghívtam már (Lip szerint isteni, hát teszteltem Archien is szerinte is jó-e, nekem csak szimplán ízlik).
A kötényem alatt sima farmert és egy fekete galléros pólót viselek, tornacipővel, mert inkább sportosan öltözködöm mint nőcisen. Csak a szemem van erősebben feketével kiemelve, arról nem szoktam le.

Fogalmam sincs mit fogunk Elizabethtel megnézni, de tulajdonképpen mindegy is. Jó lesz kimozdulni végre és beszélgetni vele. Nem gond, hogy mostanában nem jutott időnk egymásra. Rám amúgy sem jellemző, hogy hozzánőnék bárkihez is. Még a legközelebbi barátaimmal is tartok egy kis távolságot. Aki onnan származik, ahonnan én, az érti, hogy ez micsoda. Nem kenyerem a túl érzelmes megnyilvánulás vagy túlcsorduló érzelmi kilengés senki felé sem, ezért a barátokkal, haverokkal és ismerősökkel – még ha nagyon szimpatikusak vagy kedvesek is számomra –, akkor is megtartok velük egy-kettő vagy három lépés távolságot. Nekem nehéz megnyílni és jobb, ha ebben nem is erőltetnek.
Játszanak most a mozik egy filmet, aminek a könyvadaptációját még a közép suliban olvastuk. Kötelező volt, szóval meg sem úszhattam volna, de mondjuk nem is akartam, mert kifejezetten szeretek olvasni. A lényeg persze az, hogy a film brit és amióta megy itt is a mozikban, lépten-nyomon megállítanak és arról faggatnak, hogy én vagyok-e a főszereplője. Hát nem. Ahogyan a Trónok Harcában sem én játszom az Éjjeli Őrség tagját. A könyveket olvastam, nagyon tetszett és szó se róla, a sorozatot is nézem, de szerintem a legkevésbé sem úgy nézek ki, mint a Jont alakító színész. Volt olyan, hogy poénból az egyik kérdezősködő, számomra tök idegen csajnak poénból azt mondtam, hogy jah, én vagyok az a fickó, de nem hitte el, közölte, hogy a színész sokkal magasabb, mint én. Na, de akkor könyörgöm, miért kérdezett rá, ha biztos volt a válaszban?! Amerikaiak. Sosem fogom megérteni őket…
A kávézóba a megbeszélt időre érkezek és leteszem magam a pultnál, figyelem, ahogy Eliabeth még az egyik asztalt törli le. Ha felém pillant, akkor intek neki, jelezve, hogy megjöttem – nem mintha maga a látványom nem lenne elég, de mindegy – és türelmesen megvárom, amíg végez. Mi angolok várakozásban azt hiszem verhetetlenek vagyunk, szóval amíg ezt teszem, kérek egy teát. Igen, tudom, hogy mik is sztereotípiák és én egy igazi mintapéldány vagyok, de nem fellengzésből, hanem, mert ilyen vagyok. Tényleg ilyen. Persze, azt is mindig megkapom, hogy milyen „cuki” akcentusom van – utálom, mikor ezzel a szóval írják le, most komolyan, szerintem ez a szó nem is igazi szó és nem is létezik, arról nem is beszélve, hogy nem nekem van akcentusom!! – és akkor a tetejében még egy kávézóban teázok. Hát ez van kérem szépen.
- Szia! – integetés helyett, már szavakban is köszönök Elizabethnek, ha közben odajön hozzám.
- Korán jöttem? – elvileg nem, de ha mégis, akkor szívesen elüldögélek még egy darabig, az ilyesmi nem jelent nekem problémát, mint mondottam, türelmem határtalan. Na jó, majdnem határtalan.
- Melyik filmet nézzük meg? – persze nem ez a legfontosabb, de attól még furdal a kíváncsiság, plusz mielőtt kifaggatnám arról, hogy mi újság van vele, megvárom, hogy végezzen, mert azt hiszem az nem két mondatból fog állni. Tényleg érdekel, hogyan alakul az élete mostanában.
- Ha végeztél, akkor felőlem egyébként indulhatunk. – felveszem a bögrét és beleiszok az earl grey. Az elvárásokkal ellentétben a teámat viszont citromlével és nem tejjel fogyasztom.

Archieban igazából azt szeretem, hogy nem tolakodó, nem nyomul, tökéletesen tiszteletben tartja a személyes szféra fogalmát, ami számomra hatalmas jó pont neki mindig. Elvégre én nem szeretek másokhoz érni, legalábbis fölöslegesen nem. Idegbeteg leszek hosszútávon ha hozzám-hozzám érnek, de szerencsére ilyen problémám nincs Archieval, cserébe én meg nem vájkálok a magánéletében. Ha akarja elmondja, ha nem akkor nem.
Bár az akcentusa szerintem nem cuki hanem... hát egyszer megmondtam neki hogy túl "nedves" számomra, jelezve nem vagyok oda a BBC jellegű beszédért, de őt nem bántom, brit a szentem, akkor brit. Én meg agy-mosott amerikai vagyok, bár próbálok nem az lenni, ezért is bírom és hangoztatom a jó társadalomkritikákat.
Na de jó munkaerőként ha letöröltem az asztalt odalibbenek az emlegetett brit legény mellé.
-Na szia! Nem, nem, dehogy, csak a szokásos, a kis kölök játszik, a kávé borul, Lizzy meg takarít. Fél perc és jövök. - Mosolygok rá, csípem a gyerekeket, ők még olyan kis ártatlanok (ha épp nem egy ördögfióka mind) de az emberek... már az "érettebbek".
Amíg elteázgat addig átadom a műszakom Gwennek, meg kicsit rendbe szedem magam de aztán már menetkész állapotban leledzem.
-Jól van, menjünk. Amúúúgy több filmet is néztem, nehéz belőnöm az ízlésed. Van a Lavina, ami igazából inkább művészfilm abban a tekintetben, hogy az emberi gyávaságot, életösztönt és ebből adódó családi konfliktust mutat be. A férj mentené a bőrét a lavina elől, ami azt hiszi megöli őket, a nő a gyerekeket mentené, mind túlélik, de a pasinak vajon van esélye helyreállítani a családot? A másik a Mindenség elmélete, az életrajzi dráma Stephen Hawking-ról, fizikus asszem. A harmadik meg... hát szeretem Collin Firth-öt, A kingsmant meg dicsérik, hogy jó akció. - Vonok vállat, hogy kevésbé művészi film is érdekel. - De a sokszínű szürkés szennyet nem mondhatod, arra nincs vétód. - Kötöm ki, bár még megy pár kéjes film, de azt poénból sem nézem meg. Bár a vigyorom elárulja, nem feltételeztem hogy ő másra sem vágyott a trailer óta.
-Cukrot nem teszel bele? Így elég savanyú lesz. - Kérdezem, mert látom csak citromot tett bele, bár lehet a cukorról már lemaradtam. Az tuti hogy üresen nem bírnám meginni a teát, de hát nem is vagyok valami ínyenc. Éljen a meleg limonádé!
-Na és megszoktad már az amerikai álmot? - Vigyorgok, néha olyan érzésem van, erős honvágy gyötri és nem csak egy jó steak miatt, mert az van itt is.

- Oké. Csak nyugodtan, nem rohanok. – helyette inkább teázok. Meg amúgy se vagyok egy rohanós alak, kifejezetten szeretek kényelmesen és ráérősen csinálni mindent.
Türelmesen és főként csendesen hallgatom végig a film választékot és amikor a szürke említésre kerül, én is elvigyorodok.
- Ha egy szín árnyalatait akarom nézni, ahhoz nem kell moziba mennem. – nevetem el magam, tudom, hogy mire utalt az imént, nekem meg kb ennyi a véleményem arról a filmről.
- A mindenség elmélete viszont érdekel, szóval, hacsak nem ragaszkodsz nagyon a Lavinához, akkor én a másikra szavazok. – amiben minden más is úgy ejti ki a szavakat, ahogy én. Tudom, hogy ez baromság és nem nagy dolog, de amikor több ezer mérföldre vagy az otthonodtól, az ilyen apróságok is számítanak.
- Nem, jó lesz nekem így is. – azt hiszem a savanyú íz szeretete is jellemző ránk. Úgy értem… egy olyan országból jövök, ahol az ecetes chips - csak mi nem így hívjuk, mert a chips az a sült krumpli nálunk – a nassolni valók élén jár, plusz amúgy is általánosan a legtöbben az ecetek kis millió féléjét használják ételekhez.
- Ó, szerintem sosem fogom. A bevásárló központokban még mindig rám tör a pánik, mert hatalmasak. Túlságosan is. – ebből sosem csináltam titkot. Azzal együtt, hogy le is nyűgöz – mert az egyszer biztos, az USA szó szerint lenyűgöző – még mindig kiver a frász néhány dologtól. Pedig London azért nem kis város és nem is olyan, ami ne lenne jól láthatóan a térképen. De az egy egészen más világ. Szó szerint.
- Megyünk? – fordulok Lizzy felé, hogy akkor menjünk, maradjunk vagy mi legyen. Ha egyetért velem, felállok a pulttól, kifizetem a teámat és remélhetőleg a társaságában lépek ki az utcára.
A kezeimet lazán zsebre teszem miközben mellette sétálok.
- Oké, mesélj mi történt veled mostanában?! – igazából hirtelen nem is tudom mire is kérdezzek rá pontosan, mert nem tudom mit is osztana meg velem, szóval inkább hagyom, hogy ő dönthessen, amit elmond, annak örülök, amit meg nem, arról nem fogom őt faggatni. Az valahogy nem jellemző rám, szintén.
- Amúgy képzeld, épp lakótárs keresésben vagyok. Pakoltam ki hirdetést is az egyetemen. – szusszanok egyet röviden. Akivel eddig laktam az most tovább költözik, szóval igen hamar egyértelmű lett, hogy szereznem kell valaki mást helyette.

Szerencsére új-régi barátom nem kapkodós idegbeteg fajta, nem centizi ki a drága pénzt érő idejét, szóval nem kapkodok, nyugodt tempóban elkészülök, majd vázolom a vázolni valót. Persze vigyorog azon a gyalázaton, de örvendetes, hogy egyetértünk.
-Nem, azért néztem hármat, hogy talán az egyik nyerő lesz nálad. Amúgy keresni kellett volna egy negyediket. - Vonok vállat könnyedén, jelezve akkor sem sírt volna a szám. De az életrajzi filmeket én is szeretem, igaz, ez dráma, de talán nem fog elkenődni a sminkem ahogy buzgón törlöm a szemem a moziban, ne lássák hogy sírok, max a szipogásom hallják. Bár Archiet megnézném ahogy átszellemülten törölgeti úriasan a szemét... hm, nem, asszem erről le fogok maradni, van egy olyan sanda gyanúm.
-De aztán ne savanyodj be... - Vigyorgok rá, remélem max a szája csoffad össze tőle, ő maga nem lesz fancsali.
Nevetek, hogy a plázákat említi, főleg mert egy kontextusba kerül a pánikolni szóval.
-Kéne valaki aki fogja a kezed, el ne vessz? - Vigyorgok, bár talán egy ilyen nagy kisfiúnak már nem kell kíséret. - Én csak a sort utálom... vásárolni is, de hogy még várnom is kell arra hogy végre fizethessek, hát idegőrlő. - Csóválom a fejem. - De megértelek, olyan tömeg van, pedig azt sem mondhatjuk mindenki melegedni jár be... max a légkondi miatt. - Sóhajtom, mert hiába nagyok, a tömeg valahogy nem lesz szellősebb. Vagy csak nekem nem, aki szeret két méteres körzeten kívül lenni az emberi masszától.
-Aham. - Biccentek és már meg is csap a jó kis szmogos levegő, ahogy szeljük az utcákat a mozi fele.
-Ahh... - Sóhajtok, hogy nem pont olyan amitől kibimbóznának körülöttem a virágok és hasonló baromságok. Aztán meredek rá, hogy nah, át fogja érezni a gondom.
-Én is. Jelentkezett is egy srác, elvileg, jövőhéten jönne lakásnézőbe. Bár ha nem lesz szimpi nem tudom mit csinálok, megszoktam azt a kecót, bár a környék lehetne jobb de akkor is. Lionel fogta magát és kiköltözött, bár nem volt rózsás kedvében, de akkor is derült égből jött a dolog, azt hittem a félév végéig marad. - Húzom el a szám, mert ilyenkor nehéz lakótársat találni, főleg normálisat. Főleg utóbbit.
-Én mondjuk neten hirdettem meg, de a suli nem rossz ötlet. Bár ha oké ez a srác akkor végül is mindegy. Elsős, ami jó, talán nem kell keresgélnem félévente... - Na hát az még durva lenne. - Nálad legalább szólt hamarabb, hogy úgy készülj?
-Amúgy nincs sok, kiderült hogy az egyik gimis osztálytársam is ide iratkozott be, de hát kb utáltuk egymást, most meg egyik nap leszólított a folyosón és haverkodni akart... mondván már nem egy üresfejű izomagyú szoknyapecér... hmm, hát vannak kétségeim, de néha összefutok vele. De az egoja még mindig olyan magas, hogy oxigénpalack nélkül megmászhatatlan... - Forgatom a szemeim, tény, hogy sokkal elviselhetőbb lett Will, de azért még mindig elég hiú, ami azt illeti.
-Na és veled? Vagy csak a szürke hétköznapok és a tanulás? - Én is ebbe lennék belesüppedve, ha nem találkozgatnék kedvenc fiú ismerőseimmel. Kár hogy Sebastian mostanában elfoglalt... ah, na mindegy.

- Na akkor lett volna csak a bőség zavara. – sandítok szélesen mosolyogva Lizzyre. Nem gyakran járok moziba, mert általában részt veszek filmek készítésében és nem is tudom… valahogy ritkán jutok el végül egy-egy filmre, ahol látom az egészet egyben és nem csak azon részleteiben, amihez animációk kellenek.
- Ha huszonhat év alatt nem sikerült, talán nem most fog bekövetkezni. – megszoktam a savanyú ízt és még szeretem is. Tudom fura, nekem meg mások dolgai a szokatlanok, de ettől szép az élet, hogy mind másmilyenek vagyunk. Akkor is, ha ez egy sokszor puffogtatott sallang, de ezzel együtt még igaz is.
- Hé, ne nevess ki! – tettetek némi műfelháborodást, de nem gondolom komolyan, hogy kiröhögne. Vagy remélem, hogy nem.
- Na igen, a tömeg sem éppen vonzó benne. A méretei meg abszolút nem, szóval én a magam részéről elkerülöm őket. – magyarázom a dolgot. Akinek persze természetes az nem sejtheti milyen sokkoló, mikor egy bevásárló hely egy kisebb várost is kitesz. Némi költői túlzással.
- Na igen, a meleg. Hiányzik a hűvös-esős időjárás. Itt meg lehet sülni. – az időjárást felhozni egy angolnak… mondtam már, hogy össznépszerűen a megszállottai vagyunk?!
- Londonban sosincs túl meleg. Mondjuk nagyon hideg sem. Hó se, max nagyon ritkán. – itt meg egyáltalán nem, tény. Bár állítólag otthon nem rég esett egy kevéske hó, de szinte azonnal el is olvadt. Az eső persze folyton esik és ez most nem panaszkodás, tényleg így van. Engem mondjuk nem zavar, megszoktam, mint mindenki más is, aki ott született és nőtt fel.
- Azt mondta, hogy miért megy el? – fordulok Lizzy felé. Nem ismerem a lakótársát, nem igazán tudom, hogy milyen ember, szóval az is lehet, hogy tőle nem meglepő ez a hirtelen költözés.
- Hát én drukkolok, hogy jó fej legyen. – tudom milyen nehéz elviselhető lakótárat leakasztani a szögről. Pláne, hogy most én is benne vagyok a keresésben, megint.
- Nem kellett, hogy bejelentse, elég egyértelmű volt. A pasija gyakran fordult meg nálunk, szóval igazából már felkészültem arra, hogy bejelenti az összeköltözést a csávóval és ezzel együtt a kiköltözést, már ami a személyemet illeti. – vonom meg a vállamat lazán. Nem lepett meg a hír, de amíg nem mondta, hogy megy, addig nem akartam elkezdeni valaki mást keresni a helyére.
- Tényleg? Hát lehet, hogy megváltozott. Majd kiderül gondolom. – nem akarok tolakodó lenni, meg szerintem Lizzy már eléggé felnőtt ahhoz, hogy maga is le tudja vonni a konzekvenciát a sráccal kapcsolatban.
- Anyám nyaggat, hogy találkozzunk, de nem annyira sürgetem a dolgot. Nem akarom a sajtót a nyakamba. – anyám színésznő és drámakirálynő, ami inkább az életére vonatkozik, semmint a szakmai életére. Épp az ötödik férjétől válik és készül a hatodik jelölttel a frigyre, szóval ha épp nem csinál semmit, amiért cikkezzenek róla, akkor is tesz valamit, amivel a sajtóba kerülhet. Én apám nevét viselem és mellette nőttem fel, így hála istennek eddig sikerült kimaradnom a média cirkuszból.
- Amúgy meg semmi extra, végeztem a gyakorlatommal, véget értek a forgatás utómunkálatai, az meg már csak a producerektől függ, hogy mikor dobják piacra a filmet, szóval most megint csak a suli és az előadások vannak. Én a diplomamunkámmal is foglalkozok, mert mindjárt itt az év vége. – és meglesz az MA diplomám is. Utána még nem tudom, hogy mihez kezdek, itt maradok-e vagy hazamegyek.
- Neked, hogy megy a suli? Bírod a meló mellett? – sosem voltam felszolgáló, így nem is tudom, hogy mennyire megterhelő, de gondolom az lehet.

-Ú, te kis döntésképtelen! - Cukkolom, mert hát nehogy azt higgye annyi jó film megy most a mozikban, legalábbis én finnyás vagyok mire adok ki pénzt, csomót leszavaztam volna még így is.
-Hmm, a mindennapi teaszertartás, értem, értem. - Somolygok, lehet azért issza savanyún, hogy élvezze a többi apró örömöt. Na jó, tudom hogy nem, ennyire nem lökött a másik, sőt, az egyik legkomolyabbnak mondható barátom, de én szeretem hogy ilyen.
-Éééén sohaaaa! - Szívom még kicsit a vérét, de egyrészt nem hiszem hogy valóban félne, másrészt ismer annyira, hogy csak csipkelődöm, nem bántanám.
-Azt hittem a fiúknak is számít a méret. - Vigyorgok, de egyetértek vele, én szeretem a kisebb boltokat, nem érzem úgy ha végig akarom nézni őket akkor rámegy az egész napom.
-Nem értem abban mi hiányzik... az esőkabát? Az esernyő? A taknyos-nyálkás idő? Ugyan már... Legalább kapsz egy kis színt, hidd el jól áll, hiába divat a vámpíros sápadtság, hmmm? - Vigyorgok, bár ha ránézek szerencsére még véletlen sem valami vérszívű szépfiú jut eszembe róla.
-Szellősebb ruhát válassz, hidd el, jó ez! - Én szeretem a meleget, bár a nyári kánikulát nem, ez tény, de a tél és a tavasz szerintem kellemesen enyhe.
-Hát nem sokat... Valami nem jött neki össze és besokallt. - Vonok vállat, Lio nem épp egy beszédes valaki. Bár ha nem veszem figyelembe a "kötőszavak" előszeretettel való használatát.
-Kösz. - Na majd meglátjuk milyen is lesz ez a Reeven gyerek.
-Oh. Hát grat nekik. De akkor legalább nem volt váratlan. - Az is előny, meg így akkor sejtette is. Ha tudom, én is úgy kalkulálok anyagilag és akkor nincs ilyen gondom.
-Aha... hát gondolom, sokszor odajön most már. - Vonok vállat. Nem zavar különösebben, de vannak fenntartásaim, ilyen vagyok. Nehezen változik a véleményem.
-Szerintem egyszerűbb hamarabb átesni ezeken, ha halogatod egyre inkább elmegy a kedved tőle. Na meg ha jönnek a vizsgák, a szakdogád, még inkább tologatni akarod a naptárban. - Nem beleszólok, csak magamon tapasztaltam, hogy jobb túlesni a dolgokon és pipa, könnyebb utána. De persze nem ismerem az anyját, lehet ezen felbátorodik és nem hagyja élni.
-Nah, ha jön ki a mozikban megnézzük azt is! Bár gondolom ti megnézitek külön, de nem baj. - Vigyorgok, érdekelne egy olyan film, amiben az ő keze nyoma is benne van.
-De már nincs sok tárgyad, nem? Kicsit lazíthatsz végre. - Legalábbis szerintem ha nem hagyta a végére az ilyen olyan pluszban elvégzendő tárgyakat, akkor nem lehet sok így a hajrában.
-Bírom, na meg Lui jegyzetei és könyvei sokat segítenek, kevesebbet kell a könyvtárban jegyzetelnem. De hát ez nem bírás kérdése, főleg így hogy ezt a hónapot egészbe én fizetem, már a lakbért valszeg', szóval... Némi túlórát is vállaltam, ha már így félév eleje van, ilyenkor még nincs annyi ZH és hasonlók. - Magyarázom, mert nekem természetes hogy eltartom magam, szeretek önálló lenni, a saját pénzemmel gazdálkodni.
-Tényleg, van már tipped melyik céghez menj dolgozni ha megvan az MA? Tetszett annyira a gyakorlati hely hogy ott maradj? - Kíváncsiskodom kicsit, ha már meló a téma, nem tudom milyen ambíció vannak, vagy épp álmai, elvégre Hollywoodban vagyunk vagy mi.

- Most miért mondod, az előbb is döntöttem. – szusszanok vigyorogva. Mondjuk nem volt nehéz, hogy melyik film is legyen a befutó, én sem nézek meg akármit.
- Brit vagyok. – vonok vállat, egyszerűen letudva a teaszertartásra tett megjegyzését. Nem mintha egyébként nem tudná nagyon is jól, hogy az vagyok, mert azon túl, hogy szerintem lerí rólam, még az is árulkodó, ahogyan beszélek – még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem nekem van akcentusom – és ráadásként még szeretem is emlegetni a „hazámat”. Nem fellengzősen, csak… úgy a magam módján.
- De nem egy plázánál! – nevetek fel a méret kapcsán. Amúgy sem arról híres a férfinem, hogy annyira nagyon szeretne egy boltban órákig céltalanul kóvályogni, és közben nézelődni. Na azaz egyik halálom. Ki nem állhatom. Amúgy meg, van egy olyan igen erős sanda gyanúm, hogy Lizzy sem az a vásárlós fajta, aki abban lelné örömét, hogy egy kisebb város méretű bevásárló központban sétálgat.
- Esőkabát?! Olyat azok hordanak, akik máshonnan jöttek. Jellemzően fel sem tűnik, ha elered vagy szemerkél az eső. Azt esernyő meg… vagy van nálam vagy nincs, nem vagyok cukorból, hogy elolvadjak némi víz miatt. – nevetek fel megint. Amúgy meg tényleg hiányzik azaz időjárás, én szeretem.
- Vámpíros sápadtság?!! Te most viccelsz velem? – a tekintete után kutatok, mert ezt most nem mondhatta komolyan. Én és a vámpírság. Jó vicc. Vagy mégsem.
- A végén még lehet megharaplak, ha ilyeneket mondasz. – sandítok rá, de azért az orrom alatt somolygok.
- Az még rendben is volna, de nincs azaz ég, hogy szandált is felvegyek. És a papucs se túl nyerő nálam. – igazság szerint vagy simán cipőt vagy csizmát szeretek hordani. És a dzseki vagy kabát is olyasmi, amiről nehezen mondok le, de itt kénytelen voltam, mert különben spontán öngyulladásom lenne, amit nem feltétlen szeretnék.
- Hát az úgy kellemetlen. – kommentálok még rá a lakótárs témára. Igazából nem ismerem a fickót, szóval nem tudom mennyire volt jogos csakúgy lelépnie. Azt hiszem, ha engem akasztana ki valami, én is mennék. Vannak vis major esetek az életben.
- Én is örülök nekik, csak most másik lakótárs kell nekem is. Hát majd meglátjuk, hogy lesz-e jelentkező. – szerintem lesz, mert költséghatékonyabb együtt élni másokkal. Én is pénzből élek, mint mindenki más és ez bizony elég fontos tényező, amikor tanul az ember fia vagy lánya.
- Lehet, hogy tényleg megváltozott, de azért légy résen vele. Bár szerintem ezt magadtól is tudod. – eresztek meg egy mosolyt Lizzy felé. Eszemben sincs kéretlen tanácsokat osztogatni, ha kérik, akkor sem szeretek igazából adni. Mindenki úgy éli az életét, ahogyan akarja, na meg ahogyan jónak látja. Én legalábbis így vélem és mástól is azt várom, hogy ne szóljon bele a dolgaimba és ehhez mérten állok hozzá másokhoz is.
- Nem igazán. Úgy értem a rendező, a producerek és a színészek mind ott tolonganak a premiereken, de mi többiek igazából nem. Nem olyan a munkánk, ami miatt kiállítanának minket a reflektorfénybe. Én is csak annyit láttam eddig a filmből, amelyik jeleneteken én dolgoztam. – és lehet, hogy nem is lesz egy nagy szám a film. Még nem tudom, a trailerét nem én állítottam össze, szóval még csak ennyire sem ismerem. Tényleg csak annyit ismerek belőle, amihez kellett a szaktudásom.
- De persze, elmehetünk rá. – ha Lizzynek van hozzá kedve, akkor nagyon is szívesen vele tartok és megnézem én is a filmet.
- Nem, tényleg nincs már sok tárgyam, viszont egy animált kis film a diplomamunkám, amit még meg kell csinálnom és hiába csak húsz perces lesz, attól még nagy meló. – nem hiszem, hogy nagyon fejtegetnem kell neki, hogy mennyi meló van egy ilyennel, szerintem ő is tudja, főleg, mert ugyanazon a karon tanulunk mindketten.
- Hát… ha kell valamiben segítség, akkor tudod hol találsz. A tanulásban vagy bármi másban. – biztosítom efelől és komolyan is gondolom. Ha tudok és szüksége is van rám, akkor nagyon szívesen a rendelkezésére állok.
- Szabadúszó maradok és csak egy-egy forgatáshoz fogok csatlakozni. Több lehetőség és kihívás van benne. Plusz megvan az utazás lehetősége. Szóval nem akarok egyetlen céghez sem leszerződni. – ezt már eléggé megrágtam és nekem ez lenne a legjobb megoldás. A BA után is így dolgoztam és az MA után is ezt szeretném.
- Nyári gyakorlatot csinálsz majd? Vagy még korai ezen agyalni? – dobom vissza a kérdést. Talán még korai lenne neki a diploma utánról beszélni, bár lehet, hogy már tudja mit és, hogyan akar csinálni, amikor már a kezében lesz a BA végzettsége.

-Ohm ohm ohm... - Gügyögöm neki mélyebb hangon, elvégre nem kislányos hangja van, majd vigyorgok.
-Jah, ez mindent elmond. Mintha csak azt mondanád: Bond vagyok. - Bár az Archie Bond kevésbé hangzik jól, de ezt megtartom magamnak, mert amúgy simán lehetne a mellettem sétáló egy 007-es, csak úgy, mellékállásban.
Nevetek vele, hogy kiakad a pláza-méret "hasonlat" kapcsán, imádom mikor kiakad, szeretem ha nevet.
Persze kiakasztom a kedvenc takony-időjárása miatt, de komolyan, ki az az épelméjű, már Archie barátomon kívül, aki kedvencnek az esős nyomi időt mondja? Vigyorogva forgatom a szemem, hogy erősködik.
-Pedig olyan édi vagy! - Nevetek, nem bírtam kihagyni, néha kell adnom neki a buta szőkét, mert szerintem egyikünk sem bírná elviselni ha olyan lennék. De hát szegénykém megszívta, itt nem esik olyan sűrűn, inkább süt a nap és napszemüveg viselésére kényszeríti őt, minő borzalom, nem de? Ugye, szerintem sem.
-Most miééért? - Nézek rá ártatlan pislogva kifestett szemeimmel, csak hogy ütősebb legyen a dolog, de sajnos nem bírom elég sokáig ezt a gyámoltalan szerepet, nevetek. - De Archie komolyan, kifeküdhetnél majd napozni ha jobb lesz az idő, simán lehetsz fehér ninja néha, aki a frissen meszelt falba olvad bele.... - Nem piszkálom, csak kicsit, hogy érezze a törődést.
-Juj, ne fenyegess, mert ha közlöd csillogni is fogsz, belefojtom magam az óceánba! - Nevetek, az kéne még!
-Hogy te milyen finnyás pasi vagy drága Archie! - Nevetek, hogy piszmog a cipő miatt. - Mi bajod a szandállal, hmm? Akkor vegyél fel sarut. - Mert igenis van különbség!
-Jah. Pedig kezdtem megkedvelni a bunkó állatját.. - Sóhajtom, de észbe kapok. - El ne mondd neki, még csak az kéne hízzon a mája, mert egy túltömött liba is megirigyelné akkor! - Fogom az arcom, hogy az valóban nem lenne jó, bár eléggé rossz kedve volt, lehet kivételesen pár jó szóval többel is illethettem volna. Na mindegy.
-Áh, tuti, ritka normális vagy, abban reménykedjünk nem valami dilis esik be melléd. - Mosolygok, bár valahogy elhallgatnám a piszmogó Archiet is, nem csak a végtelen türelmeset.
-Jah, meglesz mon Capitane, ha próbálkozik max kap egy mesés vesést. - Vonok vállat, tudok agresszív hörcsög üzemmódba kapcsolni, bár Willel szemben max a gyorsaságom segítene. De nem tűnt közveszélyesnek meg erőszakosnak, inkább csak végtelenül önteltnek, azokat meg könnyű leszerelni. De érezheti a mellettem sétáló angol úriember, hogy mindig szívesen veszem a tanácsait, ha egyetért nekem az csak kellemes megnyugtató tényező.
-Óh, kár, de sebaj, fogsz te még tolongani, nem féltelek! Azaz... ez így nem precíz. Fogsz te még ügyesen szlalomozva, úriasan helyet foglalni a tolongók között! - Vigyorgok, mert hát még egy pogós koncert közepére sem bírnám elképzelni ezt a srácot anélkül, hogy ne lenne körülötte egy jó szusszanásnyi hely és hallgatná bólogatva a zenét. Persze lehet tévedek, talán egyszer rácáfol a kis képzelményeimre.
-Menjünk, majd max mutogatod mit csináltál benne te, ha nem jó, majd együtt dörmögjük a többit is neked kellett volna. - Kuncogok, miért ne? A közös program majd feldobja, mármint hogy együtt nézzük meg.
-Áh, húsz perc az nem kis idő. Mire megszerkeszted... Egyszer néztem egy srácot, aki csak pár percnyi anyaggal szenvedett a könyvtárban, addig én kijegyzeteltem egy könyvet... - Vágok fájdalmas képet. Persze lehet az adott srác nem tudta mit csinál, de nekem úgy tűnt sokat kell vele szöszölni.
Hogy én miből írom majd az rejtély, de hát inkább valami mást választanék, valami "irodalmasabbat", ha már össze akarom kapcsolni a két diplomám.
-Kösz, értékelem. Ne félj, ha úgy adódik rezegni fog a telód és hallani fogod a kétségbeesett "légyszi-légyszi" hangom. - Vigyorgok, amúgy nagyon nem ilyen vagyok, inkább feszülten kérlelek vagy épp kétségbeesetten, mert hát amúgy ha nincs nagy baj, nem zargatok senkit sem.
-Hmm, szereted a szabadságot mi? De nem fog fárasztani ha sokat kell utazni egy-egy meló miatt? - Nem tudom, nekem az utazás holt idő, nem szeretem, fáraszt is sokszor.
-Pfff... na ez jó kérdés. Olyan kéne ami nem üti a melóhelyem, de hogy hova megyek... ez látod remek kérdés. Nézegettem már párat, de valahogy még nem nyerte el a tetszésem egyik sem. Talán ha lesz valami jó cucc vagy tananyag az egyik órán, majd ihletet merítek és nem lesznek olyan semmitmondóak a cégek. De amúgy még ráér, nem akarom elkapkodni. - nem vagyok egy hamari ember, szeretem meg hányni-vetni a dolgokat.
Közben lassan oda is érünk a mozihoz, nincs nagy sor, szerencsére, szóval kapunk jegyet belátható időn belül.
-Akarsz valamit rágcsálni közben? Innivaló? Hátha kiborul, mert olyan csodásan tartósak ezek a vacak poharak. - Vigyorgok, mert hát láttam már pár csodaszépet.
Én szerintem veszek egy kis kólát, mert fő az egészség és még csak nem is light-ot vagy zerot veszek, durva mi? Persze Archie tudja, megveszem magamnak ami kell, nem vagyok az egyszer te hívsz meg egyszer én téged híve, bár ha ő ehhez ragaszkodott, egy idő után nála beadtam a derekam, mert kedvelem annyira a brit fejét.