Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Leopold K. Lindhardt
 
Felix Kaleolani
 
Quentin Collins
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Shirley Freese

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shirley Freese
Egyszer volt, hol nem volt...
Foglalkozás : felszolgáló
Hozzászólások száma : 2

TémanyitásTéma: Shirley Freese   Vas. Nov. 23 2014, 20:06


Shirley Freese


nő; 21; városlakó; felszolgáló egy kávézóban



Crazy Princes

Ha a múltról beszélünk, mindig hamisan keverjük a kártyát.


This is me

1993. nyarán láttam napvilágot Floridában a nővérem után 5 perccel. Az anyám és az apám is meglepődött, hiszen csak az egyikünkről tudtak, én amolyan meglepetés féleség voltam. „A hab a tortán”... apám mindig így mondta. Szeretetben nőttünk fel, és annak ellenére, hogy csak az apám dolgozott orvosként, mindig mindenünk megvolt, amire csak egy ember vágyhat. Az anyánk mindig otthon maradt velünk és rendezte a háztartást, az apám sose engedte, hogy dolgozzon, mondván, hogy egy asszony helye odahaza van a kölykökkel. Elég régimódi gondolkodása van még a mai napig, ami gyakran idegesített, de egy idő után aztán hozzá szoktam, hogy nem képes eltérni a régi hagyományoktól.
Az ikertestvéremmel annak ellenére, hogy olyanok voltunk, mint két tojás, mégis teljesen másképpen gondolkodtunk. Ő mindig az a csendes és visszafogott lány volt, velem ellentétben. Én szerettem élni az életemet, szerettem, ha a fiúk megbámulnak és imádtam minden egyes buliban részt venni. Természetesen az ilyen bulikra a testvérem is velem tartott, csak neki valahogyan soha nem azt jelentette a buli fogalma, mint nekem. Olyan késön érő tipus volt, vagy nem tudom, hogy hogyan másképpen tudnám leírni. Próbált engem is sokszor vissza rántani, a jó útra téríteni, de én soha nem hallgattam rá. Szerettem a fejem után menni és a szabályoknak ellenszegülni. Erre még az apám is rátett egy lapáttal, amikor próbált eltiltani a számomra fontos dolgoktól, mert kezdett elege lenni a sok éjjelészésből. És persze nem is rólam lenne szó, ha nem mindig az ellenkezőjét tenném, mint amit mondanak. Így mikor nem engedtek el, képes voltam kimászni az ablakon, csak, hogy bebizonyítsam, hogy úgyis az van, amit én akarok. Egy idő után aztán már rám hagyták a dolgokat, mert hát azért mégsem köthettek meg. Igen ám, csak, hogy a dolgoknak következményei lettek, és teherbe estem. Persze milyen könnyű lett volna elvetetni és úgy tenni, mintha mi sem történt volna, csakhogy a gyerek apja erről hallani sem akart... Neki mindenképpen szüksége lett volna egy kisgyerekre, így hát úgy döntöttem, hogy megtartom, mindannak ellenére, hogy tudtam, hogy a családom nem nagyon fog örülni a dolgoknak. Már 20 éves voltam, nem szólhattak bele, így kicsit nehezen, de beletörődtek.
A terhességem után kezdet kicsit megjönni az eszem, és kicsit vissza fogtam magam. Egészséges kisbabát akartam világra hozni, így a cigin kívül minden más szenvedélyemről leszoktam, csak, hogy megvédhessem őt. És mindez mégsem volt elég....

Csodálatos hétvégét töltöttünk el négyesben... illetve öten, mert hát ne feledkezzünk meg a picinyemről sem. Végre a testvérem is boldog volt a párjával, végre egy kissé sikerült felszabadulni. Talán túlságosan is, mert a kelleténél talán többet ivott. Nem csak Ő... mindannyian. Csak én nem... mert a picire is gondolnom kellett. Kocsival akartunk haza menni, azonban a nővérem részeg barátja vezetett, mert rajta kívül más nem tudott. Talán hiba volt beszálnunk abba a kocsiba, de muszáj volt haza mennünk. Sötét volt... nagyon hangosan ment a zene... és akkor egyszer csak nem is tudom mi történt... egy kórházban tértem magamhoz, a szüleim zokogva szorították a kezemet. És elmondták mi történt. A babám és a testvérem is... mindkettejüket elveszítettem. Tudtam, nagyon is tudtam, hogy én is felelős vagyok a halálukért, hiszen csak én voltam teljesen józan... nekem kellett volna tisztán gondolkodnom és nem szabadott volna beüljünk abba a kocsiba... de akkor, abban a pillanatban már mindez annyira mindegy volt... már semmit sem lehetett helyre hozni, pedig oly szívesen helyet cseréltem volna a halott ikertestvéremmel és a kisbabámmal.
Ez volt az utolsó hét amit Floridában töltöttem, hiszen semmi sem kötött már oda. A barátom elhagyott, miután megtudta, hogy elveszítettem a babát, a szüleim bár nem mondtak semmit, de látni lehetett rajtuk, hogy haragszanak rám a történtek miat... a testvérem pedig... nincs többé. Olyan érzés, mintha egy darabot szakítottak volna ki a szívemből, vagy nem is tudom, hogyan megmagyarázni másképpen. Két hónappal ezelött jöttem Hollywoodba, azzal a reményen, hogy talán majd egyszer valamikor sikerülni fog tovább lépnem a történteken és nem altatók segítségével elaluldni.



Shine on me

Sokan tartanak dilisnek, mert állitólag furán viselkedek, de az igazság az, hogy senki sem tud semmit rólam. Hát honnan is tudhatna? Hiszen nem szoktam magamról beszélni. Meg amúgy valahogy mégis csak úgy vagyok vele, hogy nem érdekel senkinek a véleménye. Én tudom, hogy ki vagyok és mit számít, hogy mások mit gondolnak? Már régen is makacs természet voltam, ez mostanra sem változott, sőt talán még jobban felerősödött bennem. Szeretek kiállni a saját igazamért, még akkor is, ha ez másoknak nem tetszik. Soha senkinek nem hagyom, hogy közel kerüljön hozzám, nem bízok az emberekben. A két hónap alatt sok embert ismertem meg itt, márcsak a munkám során is, de senkit sem engedek magamhoz annyira közel, hogy a múltamat fírtassa. Szeretem azt amit csinálok, szeretem a magányt. otthon sokszor képzelem el azt, hogy a két hónappal elhúnyt testvéremmel vagyok, és előfordul az is, hogy arra ébredek rá, hogy egyedül beszélgetek, sőt olyan is volt már, hogy egy plüss macinak azt képzeltem, hogy az elhúnyt, meg nem született babám, de mégis úgy gondolom, hogy ez nem akkora nagy bűn és, hogy majd idővel elmúlik a bennem levő üresség. Csak türelmesnek kell lennem magamhoz.



Show a little more

A bejáratnál állva azon tűnődök, hogy valóban szükségem van-e erre. Hiszen nem vagyok sem bolnd, sem őrült... ilyen helykre pedig csak azok járnak nem. Akiknek nincs ki mind a négy kerekük. De én jól vagyok... jól leszek. Szeretnék... muszáj végre beszélnem valakivel, mert érzem, hogy nem fogom már sokáig bírni egyedül, de mégis annyira nehéz belépnem ezen az ajtón és elmondani mindent ami a szívemet nyomja egy idegen férfinak. Mióta itt élek még senkinek sem meséltem a múltamról, egyszerűen nem akarok vissza emlékezni a régi életemre. Azért jöttem ide, hogy olyan emberekkel legyek körülvéve, akiket nem ismerek, akik nem ismernek. Most mégis úgy döntöttem, hogy eljövök ide, ha már van programálásom és kibeszélem magam. Ha pedig nem tesz jót ez sem... nos akkor többé nem jövök el.
Nyelek egy nagyot, aztán összeszorítom a tenyeremet és felkészülök a kopgásra. Ekkor azonban nyílik az ajtó és egy kisírt szemű asszony lépik ki rajta, majd rögtön utána egy férfi. Lábújhegyre állok és próbálok bekukcsálni a rendelőbe, hogy hátha meglátom az orvost, de az elöttem álló férfi túl magas.
- Segíthetek valamiben? – kérdezi mosolyogva, majd kitárja az ajtót és arrébb áll, miközben inti, hogy menjek be. Én azonban makacsul megrázom a fejem, hiszen világosan látom, hogy a doktor úr nincs odabent. Jobb is így. Majd szépen haza megyek, beveszek egy kis nyugtatót és alszok egyek. Többet nem kell erre fele jönnöm.
- Én igazából Dr. Godbert – hez jöttem. De úgy látom nincs itt, szóval megyek is. – A férfi ismét elmosolyodik, majd benyúl a sebébe és egy kis névjegy kártyát halsz ki onnan, amit aztán a kezembe nyom. Kimeresztett szemekkel olvasom el a rajta álló nevet: Dr. Aaron Godbert.
- Én lennék az. – Hallom a választ, mire elpirulva nézek fel rá. Csak ekkor jöttem rá, hogy úgy beszéltem erről a doktorról, mintha tudnám, hogy hogyan néz ki… és tessék… itt áll előttem. Ez már cask azért is vices, mert valahogyon nem így képzeltem Őt el. Hanem nagy szakál, ősz haj… ehhez képest pedig egy fiatal ember áll előttem, mert hát nem lehet több 30-nál.
- Óh… elnézést. – motyogom, majd vissza nyújtom a kártyát, amit ő vissza helyez a zsebébe. – Shirley Freeze vagyok. A tegnap telefonáltam be. – nyújtom udvariasan felé a kezemet, amit Ő mosolyogva fogad is, azonban mielőtt úgy igazán hozzám érhetne elkapom és ökölbe szorítva engedem le magma mellett. A doctor úr furcsán néz rám, de nem szól semmit, cask inti, hogy menjek be. Ezúttal bólintok és belépek a csinos, kis terembe és mikor az ajtó becsúkodik szinte hallom a saját szívverésemet.
- Kérem foglaljon helyet és aztán kezdhetjük is. – A kis kanapéra mutat, ami a hátam mögött van, de én cask megrázom a fejemet. – Nos rendben. Akkor beszélhetünk így is. Kezdhetnénk mondjuk azzal, hogy hány eves?
- 21. – nyögöm ki gyorsan a választ, aztán nyelek egyet. Nem biztos, hogy menni fog, sőt szinte biztos vagyok benne, hogy hülyeség volt ide jönnöm. Az elején nagyon könnyű volt választ adnom minden kérdésére… hol dolgozom, hol lakom, mi a hobbim, hol éltem korábban… a szüleimről is képes voltam beszélni… de aztán feltette azt a kérdést, amitől a legjobban féltem.
- Van testvére?
- Nem… én… sajnálom…. Mennem kell… - motyogom, miközben a szememben össze gyűltek a könnyek. Megfordulok és kilépek az ajtón, aztán szaladni kezdek. Nem törődök azzal, hogy mit gondola most rólam a doctor, vagy, hogy az utánam bámészkodó emberek, cask szaladok és szaladok. Aztán ha elfáradok beszállok egy taxiba és haza megyek. Legszívesebben elsüllyednék szégyenemben…



Show a little less

Kinga vagyok és 18 éves. Már több, mint 5 éve szerepezek, nagyon szeretem és élvezem. Az oldalra társoldalaknál bukkantam rá, és hát nagyon megtetszett. Multim nincs, de remélem, hogy majd idővel lesz. Smile



TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Shirley Freese   Hétf. Nov. 24 2014, 13:43

Elfogadva

Szia Őrült Királylány!
Részvétem a családod miatt, szörnyű lehet! Főleg most, hogy apa leszek, őszintén bepánikoltam, pedig... Na jó, hagyjuk a témát. De tényleg részvétem.
Szépen megírt, kellően titokzatos - ami teljesen érthető - történetecske, passzoló jellemmel és példával. Nekem nagyon jól átjött a lelkiállapotod, csak az elírásokra figyelj még oda picit <3
Mivel amúgy nem látom semmi akadályát, engedlek is játszani. Előtte viszont nézz szét a neked kellő foglalókban:



Nyilvántartás és avatarfoglaló
Karaktertabló
Kollégiumi házirend és beosztás / Albérlet, saját lakás
Felelős tisztségek


_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
 

Shirley Freese

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Meseszereplők karakterlapjai-