Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Leopold K. Lindhardt
 
Felix Kaleolani
 
Quentin Collins
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Troublemaker - IzZin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Troublemaker - IzZin   Kedd. Okt. 28 2014, 00:38

Rendet raktam a vacsora is kész nagyjából, de figyelembe véve Isabella változó ízlését, nem vetettem bele magam nagyon a dolgba. Ha megjön majd kifaggatom, hogy mit szeretne, aztán annak megfelelően alakítom tovább a menüt. A "pipicici" mindenesetre a hűtőben gondosan felkockázva várja, hogy valami finom kerekedjék belőle. Amíg várok addig pedig előveszem a laptopom és nekiáltok valaminek, amit régóta terveztem már, de valamiért mindig kimaradt: Átnézni a mailjeimet, és kitörölni a sok szemetet.
A folyamathoz zene is kell természetesen, amit egy online koreai rádió adó biztosít, az aktuális slágereket játsszva. Neki is látok, előbb a különböző mappákat nézem végig, némelyik levélnél hosszabban is elidőzöm. Egy mappát persze rendesen kerülgetek... Ez az a mappa, amibe So Ra levelei vannak. Nincs túl sok, és azt sem értem igazán miért nem töröltem ki még őket. De valószínűleg azért, amiért most is ezt hagyom utoljára: el akartam felejteni, hogy létezik bármi ilyesmi is, és sosem volt elég leki erőm hozzá, hogy végignézzem, van-e közte olyasmi, amit szeretnék megtartani.
Viszont csak eljutok oda, hogy ne legyen, semmi más dolgom, csak azok a bizonyos levelek, így egy nagy levegőt veszek és a szemem becsukva kattintok rá, hogy megnyissa, aztán előbb félszemmel, majd rendesen nézek a képernyőre. A levelek száma, jóval kevesebb, mint gondoltam. Meglepetten nézegetem, aztán lassan rájövök, az okokra. Legtöbbször telefonon üzentünk, csak akkor leveleztünk, amikor Koreába utazott. Aztán már csak én írtam neki.
A legrégebbi üzenettel kezdem és hangosan felröhögök, vagy éppen szörnyülködöm egy-egy üzeneten.
- Jesszus, ezt tényleg leírtam? - motyogom magam elé, miközben kitörlöm egyik-másik képtelen üzenetet. Van persze olyan is, amit egy-egy kép miatt, egyelőre nem törlök, de ez a kevesebb. Egészen hamar elérek az utolsó leveleimhez. Ezeken már nem húzódik mosolyra sem a szám... legszívesebben a fejem verném az asztalba. Nem tudok rájönni, miért voltam ennyire magam alatt, amikor elment. Mégis, az utolsó általam írt üzenetre csak meredek hosszú percekig.
- Ezt nem én írtam... - állapítom meg, pont mikor kattan a zár, jelezve, hogy Isabella megjött, ám ez nem tudatosul. Valamiért nagyon zavar, hogy a leveleim között egy számomra idegen üzenet áll. Ezért nem válaszolt soha? Ezért tűnt el? Visszajött volna? Sorakoznak fel a fejemben a kérdések, egyik a másik után, és persze nincs egyikre sem válasz, mégis... Tudni akarom.
Izzie hangja zökkent ki a mélázásból. S mivel képtelen vagyok túl tenni magam ezen a tényen, egyszerűen kikabálok neki.
- Iz, gyere ide! - érzem, hogy ideges vagyok, a hangomon is hallatszik. Nem veszem le a szemem a képernyőről, mert próbálom még mindig felfogni, hogy kerültek ezek a sorok az elküldött levelekhez. Akárhogy próbálok emlékezni, nem emlékszem, hogy hasonlót írtam volna. A többi is furcsa volt, de azokra, sajnos vagy sem, emlékeztem. Erre nem.
- Ez mi ez? - bökök rá a monitorra, mikor végre odaér, bár nem tudom neki honnan kéne tudnia a választ. Ha nem néztem volna át, már minden másik üzenetet, akkor most aggódnék, hogy feltörték a fiókomat, de csak ez nem passzol. Így még mindig frusztráltan, kérdőn pislogok Isabellára. Hátha neki, van valami ötlete.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Kedd. Okt. 28 2014, 01:08

Jó élete van annak, aki szabadnapos. Aki nem terhes, és szabadnapos, annak még jobb, így igencsak irigykedem Zinre. Otthon ül és semmit sem csinál míg én gürizek. Na de fordul majd még a kocka, bár ha hosszabb ideig, akkor én egy üvöltővel leszek otthon, azt hiszem, inkább nem akarok akkor majd szabadnapos lenni, pontosabban akkor akarok majd csak igazán az anyaságból egy szabadnapot.
Titokban nagyon sűrűn ellenőrzöm a hasamat. Még nem sok minden látszik, de azért már kezd gömbölyödni, szerintem Zin is észrevette. Mindenesetre a rosszullétek még eléggé tartósak, így nehéz dolgozni is (nagyon!) de hivatalosan már nem kéne hogy sokáig tartson. Nagyon hamar kimerültté is válok, ez jobban aggaszt, vagy inkább a kettő együtt aggaszt nagyon.
De a mai napnak végre vége, és ajánlom Zinnek, hogy legyen valami ehető otthon - rajta kívül. Na jó, igazából kivétel nélkül mindig volt eddig, szóval nem panaszkodhatom, de akkor is! Az egyéb szükségleteimről nem is beszélve.
-Szia!- köszönök fáradtan, de lelkesen, hogy végre hazaértem. Már a magassarkúim sem olyan magasak, aminek van egy nagyon pozitív oldala: cipőket vásároltam, és van egy negatív is - hogy nem hordhatom a régi magassarkúkat. Kényelmetlenek. Gyorsan le is veszem ami ma volt rajtam, aztán besétálok a nappaliba, ledobva a táskámat és a szatyrokat.
-Nagyon éhes vagyok, mit találtál ki?- kérdezem kíváncsian, miközben a mosdóba megyek, mert már nagyon kell pisilnem, biztos ez is a terhesség miatt van, bár nagyobbnak kéne lennie, hogy ez történjen, nem? Azt hiszem már mindent erre fogok.
-Képzeld ma behivatott a nagyfőnök, mondta, hogy hát még nem is találkoztunk, üdvözlet, nyenyenye... szerintem téged is be fog. Igazából jó fejnek tűnik, de annyira fáradt voltam, hogy képtelen voltam érdemben figyelni rá és lelkesedni.- magyarázom, miközben végzek, lehúzok, kezet mosok, majd kisétálok, és Zin felé veszem az irányt. Átkarolom a mellkasát hátulról előre csúsztatva a kezeimet a vállánál, és ahogy lehajolok hozzá oldalról egy puszit adok az arcára. Aztán a konyhába megyek, és engedek egy pohár vizet, kinyitom a hűtőt hogy megnézzem mit lehet felfalni, majd Zin felé fordulok, ahogy nekem kiabál.
Odasétálok, bár fogalmam sincs, mit szeretne, ő a számítógépzseni, nem én, úgyhogy nem is igazán veszek róla tudomást, mit akar, csak a fülébe harapok inkább.
-Hümm... inkább hagyd ezt és foglalkozz velem!- vetem fel neki az ötletet, és elég meggyőzőnek is képzelem magam. Muszáj annak lennem, mert kezd megőrjíteni, hogy minden képes felizgatni mostanában... meddig fog ez vajon tartani? Persze sosem kellett nagyon sok a megfelelő embertől, de... akkor is.
Végül a képernyőre pillantok, és kimerednek a szemeim. A saját soraim bámulnak vissza rám...

"So Ra!

Továbbléptem. Ne hívj, ne írj, és ne gyere vissza!

Zin"

Basszus. Basszus! Hogy találta ezt meg? Kitöröltem!
Nem tudom, megérzi-e rajtam, hogy másmilyen lettem hirtelen, de nem gondolnám, hogy nem. Ekkora változást nem észrevenni az... észreveszi. Ennyire már ismerem. Sóhajtok egy nagyot, és azon gondolkozom, mit mondjak, de végül csak mellette, felé fordulva nekitámaszkodom az asztalnak, és lenézek rá. Ahj... de hát kitöröltem!
-Én... ez én voltam.- mondom halkan, kezeimet összefűzöm magam előtt, és lehajtom a fejemet amint befejezem a mondatot. Nem tudok a szemébe nézni sokáig, képtelen vagyok, el kell pillantanom. Biztosan nagyon-nagyon ki fog akadni!

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Kedd. Okt. 28 2014, 01:39

Egyszerűen nem értem, mit csinál itt ez a levél. Elsőre azt sem tudom eldönteni az zavar-e jobban, amit tartalmaz, vagy az, hogy a tudtom nélkül van egy levél a gépemen. De ahogy kavarognak a fejemben a gondolatok, és felötlik bennem, mennyire változtathatta meg az életem ez az üzenet, akaratlanul is ideges leszek. Pedig én ezt már lezártam magamban. Azt hittem, hogy lezártam.
Hiába jön meg Izzie, ölel át, ad puszit, csak félig fogom fel az egészet. Automatikus, régen begyakorolt mozdulatokkal ölelem át én is, és viszonzom a pusziját. Hallom, hogy beszél, de nem értem mit mond. Nem is érdekel. Valaki variált az életemmel. Az ÉN életemmel. És az, hogy erre, csak most több mint félévvel később jövök rá rettentően zavar.
Visszahívom Isabellát, mert bár nem hiszem, hogy tud segíteni a dolgon, talán van valami okos meglátása, amit én jelenleg idegesen nem látok. Először persze próbálkozik, de észreveszi ő is, hogy erre most nem vagyok vevő, s amikor a monitorra pillant és megváltozik a levegő körülötte, nagyon rossz érzésem támad.
A gurulós székkel picit arrébb megyek, úgy nézek rá, hogy mit tud, amit én nem. A válasza ledöbbent. Erre. Egyáltalán. Nem. Számítottam. Még hátrébb gurulok.
- Te... Csinálni... MIIIiiIIiIiIiIT? - kezdek bele nagyon halkan, de a vége sokkal hangosabbra sikerül, mint kéne. - Mégis milyen jogon írsz te a nevemben privát leveleket????
Mire a mondat végére érek, már előtte állok, a vállait szorítom, kissé talán meg is rázom, de gyorsan el is engedem, és hátrébb lépek kettőt. Nem is tudom mit szeretnék jobban, ordítani, vagy földhöz vágni a laptopot? Egyik sem lenne túl jó megoldás, de talán az előbbi okoz kevesebb kárt.
- Miért? MIÉÉÉÉÉRT??? - tárom szét tanácstalanul a karjaimat, egyszerűen nem értem. Miért csinálta?! Mit akart vele elérni? Fel nem foghatom, hogy mit gondolt magáról. De nagyon-nagyon csalódtam benne.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Kedd. Okt. 28 2014, 01:50

Ahogy utolér a haragja, az némileg ledöbbent, bár számítottam rá, hogy mérges lesz, de hogy ennyire?! Azok után, amit pár hete mondott, hogy So Ra rossz döntés volt, és nem hozta lázba?
Meg is rémít, ahogy közelebb lép hozzám, és rázni kezd, ösztönösen megkapaszkodom az asztallapban, és felháborodottan, talán kicsit kétségbeesetten, nagyon erélyesen kiáltok rá én is.
-Zin!- Azonnal elenged, de ettől még nem vagyok kevésbé ijedt. Most tényleg megrázott így? De nem gondolkozhatom ezen, bár azt hiszem az én tekintetemben is nagyon kavargó érzések ülnek, mintha nem is érteném, kivel állok szemben.
-Mert segíteni akartam!- kiáltok rá, de nem azért, mert úgy érzem, igazam van, hanem mert azt akarom, hogy meghallgasson, és szerintem nem fog, hogyha nem kiabálok rá.
-Mert kétségbe voltál esve, mert nem voltál önmagad, és láttam, hogy ennek nem lesz jó vége. Akkor küldtem, amikor áthívtál, hogy megbuktál, és végignéztem, ahogy összeomlasz. Hogy mennyire kicsinált azzal, hogy fogta magát, és elment...- nem tudom, a hormonok, az emlékek, vagy a kétségbeesés csalja a szemembe a könnyeket, de az tény, hogy azok megjelennek, de nem hagyhatom abba, beszélnem kell.
-Nem válaszolt neked, semmit nem írt, és elment, nem tudtad elérni, kétségbe voltál esve. Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább, és valahogy ki kell lábalnod ebből, de ha felbukkant volna egy-két nap múlva, vagy hét múlva, akkor mindent tönkretett volna! Jó ötletnek tűnt leírni neki, hogy meg se forduljon a fejében ilyesmi, és tudtam, hogy ha én írnám ezt a magam nevében, az semmit nem érne...- magyarázkodom, és szentül hiszem, hogy ezt meg kell értenie, hogy ezt meg fogja érteni. Abból, ahogy rám néz, tudom, hogy óriási hibát követtem el, hogy nem lett volna szabad így beleavatkoznom az életébe, de hát nem ezt tettem mindig? Az első pillanattól kezdve, ahogy az életembe lépett? Mégis most itt állok, és riadtan nézek rá, mert félek, mit váltok ki belőle a szavaimmal, egyik kezemet ösztönösen a hasam elé tartom, a másikkal még mindig az asztallapot markolom.
-Sajnálom, hogy ez így felzaklat, de meg kell értened! Iszonyatosan fájt látni, ahogy szenvedsz!-

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Kedd. Okt. 28 2014, 02:28

Nem értem, mi miért történt. Hogy miért tűnik megint úgy egyik pillanatról a másikra, hogy az életem kisiklik az ujjaim közül. Mégis így érzem. Beleszólt az életembe, az orromnál fogva vezetett, egyszerűen nem tudom elhinni. Nem akarom elhinni.
A fejemet rázom, ahogy magyarázkodni kezd. Segíteni akart. Miből gondolja, hogy ez segítség volt? Hogy ha másképp alakul akkor nem lett volna egyszerűbb? Hiszen még én sem tudom, akkor ő miért ilyen rohadtul okos? Hallom, amit mond, még értem is. Az ő szemszögéből talán valóban ez tűnt helyesnek, én viszon csak tovább rázom a fejem tagadón-hitetlenekedve. Pont ő tesz ilyet! Akire az egész világomat rábíztam volna!
- Nem... nem, nem, nem, nem, nem... - motyogom, ahogy beszél, mintha ellentmondhatnék ezzel bárminek is. Nem akarom elhinni, hogy ez megtörtént. A legszörnyűbb azonban mégsem ez. Hanem, hogy ahogy áll velem szemben, védekezően So Ra jut eszembe, mert ő nézett rám így időnként, mintha valami ijesztő szörny lennék. Akkor nem igazán ismertem fel, de most biztosan látom Isabellán, hogy megijesztettem. Megremeg a kezem, beharapom a szám, közelebb lépek hozzá.
- Én... nem... - nem tudom mi nem, letörlöm az arcán lefutó könnycseppeket, aztán hirtelen megint elfordulok, mert még mindig ideges vagyok. Arrébb rúgom a széket, amiből az előbb pattantam fel, mert útban van. A falhoz lépek annak döntöm neki a homlokom, majd csapok rá az öklömmel. Nagyobbat, mint szeretnék, amit hamar megbánok, hiszen nem olyan rég, pont így sikerült tönkretennem. Lehúzom és a zsebembe dugom, nehogy újra ebbe a hibába essek. Elszámolok 10-ig. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Négyszer is. Közben próbálok nagyokat lélegezni, az állítólag segít ilyenkor, bár én nem különösebben érzem. Aztán végül csak megszólalok.
- Az nem jutott eszedbe, hogy könnyebb lenne... ha tudnám miért ment el? - lassan megfordulok. Újabb mély levegőt veszek - Hogy egyedül is meg tudnám oldani? Tényleg ennyire szánalmas voltam? Vagyok?! Hmm?
Tudni akarom. Ilyen szerencsétlennek lát? De akkor miért van itt? Mert kell egy balek, aki foglalkozik vele meg a gyerekével? Aki körbeugrálja, mert rosszul van? Egyszerűen nem értem. Nem látom, miért jó neki velem, ha ennyire életképtelennek gondol. Persze, nem voltam a toppon. De nem hiszem, hogy nem léptem volna túl a dolgon magamtól... Vagy hogy annyival rosszabb lenne tudni, mégis miért?
- Hogy léphetnék tovább, amikor nem tudom miért ment el? Amikor nap mint nap felmerül bennem, hogy valamit rosszul csináltam, valamivel megbántottam és a fene tudja mikor követem el újra ugyanazt a hibát?! Hogyan kéne tanulnom belőle, ha az egyetlen ember, aki válaszohatna, azt hiszi nem érdekel a válasza? Hogy lépjek tovább, amikor nem tudom magabiztosan azt állítani, hogy nem én rontottam el? Hogy ő a hibás?
Nem. Nem zártam le. Eltemettem és igyekeztem vele nem foglalkozni. De ettől még eszembe jut. Vannak rossz álmaim, amiben hasonló dolgok történnek. Igaz nem So Ra-val, hanem Isabellával, de mi más lehetne az oka, minthogy nem zártam le a dolgot So Ra-val? Hogy félek, a történelem megismétli önmagát? És ezek után, hogyan kéne bíznom benne, hogy nem így lesz, még akkor sem, ha most ezt mondja? Ha mégis Brookeé a gyerek és inkább őt választja? Annyi kétely van bennem, és annyitól megkímélhetett volna a legkisebb információmorzsa is. Legalábbis ezt akarom hinni. Magam sem értem igazán miért.
- Miért? - csúszik még ki belőlem utoljára, ahogy lerogyok a székre, és az arcom a tenyerembe temetem, majd a hajamba túrok, majdhogynem tépem, de végül csak újra megcsóválom a fejem lassan. Ennek nem így kéne lennei.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Kedd. Okt. 28 2014, 10:04

Ahogy közeledni kezd, azt nagyon vészjóslónak érzem, pedig most nincs semmi fenyegető a magatartásában. Szívem szerint elhajolnék a simító kéz elől, amit magam sem értek, és azzal magyarázom, hogy megijesztett, és ez ösztönös - persze nem teszem meg. Hagyom, hogy letörölje a könnycseppeket, amik helyére újabbak bukkannak elő azonnal, ő pedig megfordul, felrúgja a széket. Talán legszívesebben engem ütne meg így, ahogy a falat? Hiszen én vagyok a haragjának a tárgya jelenleg. De nem! Zin nem egy állat! Ettől függetlenül nem megyek utána, és nem mondok semmit, csak várok. Ahogy a falnál áll, szinte perceknek tűnik, sőt, még többnek, pedig nem olyan sok idő. Várom, hogy mondjon valamit, hogy történjen valami.
Akkor hirtelen megfordul, és megint nagyon dühösnek látszik. Kapaszkodom az asztallapba, és próbálom átgondolni, mit mondhatnék neki válaszul, egyáltalán várja-e, elfogadja-e amit mondok, vagy már elkönyvelt mindent. A szavai mintha tökéletesen ellenmennének annak, amit mondott pár hete. Hogy a múlton nem kell rágódni, csak továbblépni... de most mondja, hogy így nem tud. Lenyelek pár könycseppet, meg egy óriási gombóccal küzdök, ami csak nem akarja tisztán hagyni a torkomat.
-Nem vagy szánalmas. Nem is voltál szánalmas. Nem azért tettem. Azért, mert nagyon dühös voltam rá. Akkor már hetek óta nem válaszolt Zin! Honnan tudod, hogy végül megtette volna? Az a lány egy gyáva féreg, elfutott tőled! Minden szó nélkül! Lehet, hogy el sem olvasta az üzenetet... miért nem válaszolt előbb? A pár száz hívásodra? Az üzeneteidre? Az emailekre? Csak azt akartam, hogy ne akkor bukkanjon fel, amikor már jobban vagy, és rántson vissza.- dőlnek belőlem a szavak, mert magyarázatot akarok neki adni. Megmagyarázni a bizonyítványomat, mert ó, erre most nagyon nagy szükség van. Nem gondoltam, hogy ennyire nagyon kiborul, hogy ezeket az érzéseket fogom látni rajta, az arcán, a szemében.
-Azt mondtad a múltat nem bolygatni kell, hanem elfelejteni, és továbblépni...- idézem fel a szavait, amit lehet megint a szívére vesz, támadásnak, elvégre azt állítom, nem tartja a szavát. Persze ez a helyzet nem ilyen egyszerű és ezt nem mondanám, nem is azért mondom, hogy igazam legyen, csak... fogalmam sincs, miért mondom.
-A kapcsolatok nem így működnek! Nincs olyan, hogy bűnös, vagy ártatlan! Mind a két fél bűnös, és ártatlan, nem tudta volna tisztára mosni a nevedet ebben az egészben... bármit mondott volna, vagy ugyan olyan hibásnak éreznéd magad, vagy rosszabb lenne. Segíteni akartam, hogy tovább tudj lépni.- negyrészt önmagam ismételgetem újra, meg újra, másrészt próbálom meggyőzni, hogy tisztábban lássa a helyzetet. Zin nem rontott el semmit, és csak So Ra a hibás?! Ilyen nincs.
-Mert nem bírtam tovább tétlenül a fájdalmat. Egyikünkét sem... én is szenvedtem, mert a barátod vagyok, sőt! Már akkor is nagyon fájt látnom az egészet.- őszinte vagyok vele, de nem vagyok biztos benne, hogy ez érdekli őt. Csak remélem, hogy így van, és hogy hallgat rám. Hallgatnia kell! Tétován odasétálok hozzá, ahogy a széken ül, és leguggolok vele szemben, próbálom legalább egy magasságba hozni magunkat, de így igazából csak lentebb kerülök.
-Kérlek ne haragudj rám! Vagy legalább bocsáss meg! Sajnálom, hogy ez így kiborít, de... annak fényében, ami történt, nem tudom igazán megbánni. Lehet, hogy ezért rossz ember vagyok, de így van. Nekem sokkal fontosabb ez, ami van... mi! Mi lett volna velünk, hogyha ő hirtelen felbukkan? Azon az estén kezdődött minden újra... mi történik, ha előkerül egy hét múlva? Persze akkor még nem tudtam, hogy megint együtt leszünk, de mindent tönkretett volna, így nem bántam meg. Ha egy kicsit is hozzájárultam, hogy ott maradjon és ne jöjjön vissza, akkor nem bántam meg, mert szeretlek. Legfeljebb azt bánom, hogy nem vettelek rá, te írd meg, vagy mondtam el... de nem érdemli meg, hogy meghallgasd. Nem tudná megmondani, mit rontottál el, erre neked kell rájönnöd. Ha visszajött volna... most vele lennél?! Nem lenne mi? Kispaca?- a szemeit próbálom fürkészni, ha hagyja, tétován még a hajába is belesimítok talán, próbálom az arcát cirógatni nyugtatóan, ha engedi, és közben letérdelek inkább mert nagyon kényelmetlen a pozíció, de nem akarok felállni. És vállalom azt, aki vagyok, és amit tettem, még akkor is, ha ezért meggyűlöl.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Kedd. Okt. 28 2014, 10:55

Nem értek semmit. Hogy mi-miért történik... hogy miért vagyok ideges, hogy Isabella miért sír, úgy egyáltalán az egészet. Ami kezdetben annyira egyszerűnek tűnt, olyan hirtelen lesz átláthatatlan káosz! Én pedig, ezt sosem tudtam kezelni. Most sem tudom és szerény vígasz, hogy ezzel utólag tisztába kerülök majd, jelenleg ezt sem fogom fel.
Próbálok megynugodni, de nem megy. A felgyülemlett feszültséget pedig rosszul vezetem le. A széken, a falon. Izziet nem tudnám bántani. Még ha ez jelenleg nem is egyértelmű, de képtelen lennék rá. A megoldást a fal hűsében keresem, de persze nem segít. Kifakadok és a felét sem gondolom át annak, amit mondok.
A válasza csak részben nyugtat meg, jelenleg nem tudom mit higgyek, hogy egyáltalán higgyek-e neki. Az jut eszembe, hogy lám nem csak én vagyok önző, ő is az.
- Nerm rántott volna vissza! - vágom rá, pedig foglamam sincs, hogy mi lett volna. Tényleg nem tudom. De valamiért hinni akarom, hogy könnyebb lett volna, ha legalább annyit mond, hogy már nem szeret, vagy megbántottam, vagy dolga akadt vagy bármi. Jobb lenne, mert nem nekem kellene a kismillió teória között válogatni, találgatni. Egyszerűbb lenne. Ami egyáltalán nem biztos, de ezt akarom hinni. Miért? Azt sem tudom.
- Te meg azt, hogy ez nem így működik! - vágom rá, amikor azt mondja én nem akarok a múlton rágódni. Tudom, hogy mit mondtam, de nem mindig vagyok olyan biztos a dolgokban, mint amilyennek mutatom magam. Ebben pedig láthatóan elbuktam. Előfordul mindenkivel, nem?
- Nem... nem így értettem! - motyogom, és beharapom a számat. Persze, tudom, hogy nem fekete-fehér minden, de lehetne tiszta, érthető és világos a szürke köd helyett. Miért nem érti, hogy csak tudni akarom miért? Hogy érteni akarom az okot, hogy változtatni tudjak rajta, hogy ne rontsam el, ami most van? Közben meg lehet épp azt teszem...
A székbe roskadok a hajam túrom-tépem, újra meg újra megrázom a fejem, próbálva kizárni a felesleges dolgokat, figyelni, megérteni, de nem megy. Túl sok minden kavarog bennem, magamat gerjesztem. Aztán betipegnek a lábai a látokörömbe, egy pillanattal később már guggol, így felpillantok rá. A számat harapom, küzdök a könnyek ellen, amik ki akarnak törni, de nem sokáig használ ez sem. Egy részem el szeretne szaladni, nem fogolalkozni ezzel. Vacsorát főzni vagy valami ilyesmi, de helyette megfeszített idegekkel figyelek rá, hogy legalább őt értsem, mást már nem fogok úgysem. Kapkodom a szemem össze-vissza az arcára, az ablakra, a kezére, ami a hajamba simít, a hasára, amikor Kispacát említi, vissza az arcára, az ajtóra, megint rá és még mindig a számat harapdálom. Amikor befejezi és letérdelne, akkor nyúlok csak utána és húzom az ölembe.
Az agyam még nem dolgozta fel ezt az egészet, de közel akarom érezni magamhoz. Beszívni az illatát, és hozzábújni, mert az olyan megnyugtató. Még akkor is, ha csalódottnak érzem magam.
A nyakához fúrom az arcom, majd végre sírni kezdek. Meg-megrázkódik a hátam de nem engedem el. Én nem érzem hosszúnak az időt, ami eltelik, mert ahogy a szívverését érzem lüktetni, ahogy az illata átjárja a tüdőmet az megnyugtat és valami egészen mást is csinál: segít tisztábban látni, kicsit talán megérteni.
- Veled lennék akkor is - pillantok rá kisírt szemekkel - Csak veled...
Motyogom és visszabújok a nyakához, mert az valahogy bizonságosabbnak tűnik, mint bármi más.
- Ne haragudj - súgom a vállának, bár ez egymagában nyilván kevés. Durva voltam, kiabáltam, megijesztettem és még csak pontosan nem is tudom miért. Vagyis de. Mert igenis bánt, hogy ezt tette, még ha volt is rá oka. Nem értek vele egyet, akkor sem, ha csak segíteni akart, de kiakadnom biztos nem kellett volna. Nem ennyire, nem így. Mégis csak közelebb próbálom húzni és nem elengedni.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Kedd. Okt. 28 2014, 13:11

Ha már belementünk ebbe az egészbe, próbálok vele nagyon őszinte lenni, anélkül, hogy még jobban bántanám. Ez nem egy harc. Nem lesznek győztesek és vesztesek, próbálom tehát nem támadni, pedig olyan könnyű lenne azzal védekezni. De nem fogom megtenni, inkább csak igyekszem anélkül igazat mondani, ami persze nehéz, amikor mindent támadásként él meg, amiért meg nem hibáztathatom.
-De igen, visszarántott volna. Ha felbukkan mondjuk egy héttel azután, hogy mi újra összejöttünk, akkor visszarántott volna. Mert én Daryllel voltam, és bűnösnek éreztem magam, nélküle is, hát még, ha felbukkan... őt választottad volna, mert én bizonytalan jövő lettem volna a számodra, semmilyen, és ő lett volna az egyszerűbb út. Nem harcoltál volna értem... néha szereted az egyszerűbb utat járni.- felelem neki a kifakadására, és úgy érzem, tökéletesen igazam van, bár ezt már sosem tudjuk meg... azt hiszem, ismerem ennyire, bántott volt, én is bántottam, örült volna, hogy So Ra visszajött, és szerette.
-Mert ez nem is így működik, és látod, igazam lett, még ha nem is akartam.- felelek, de azonnal meg is bánom, mert kár most azt emlegetni, kinek miben van igaza. Nem ez a lényeg, nem ezt kell kideríteni, a kettőnk dolgát kell megoldani. A francba is, hogy az a nő még ilyen messziről is képes bekavarni! Még ha én voltam us a gyújtózsinór, a bomba miatta robbant.
Próbálom magam összeszedni, hogy megvigasztaljam, még akkor is, ha én bántottam meg. Talán jobban járna most mással, akivel beszélhet, de be kell érnie velem. Nagyon nem ilyen estét képzeltem. Fáradt vagyok, nagyon keményedik a hasam is, be kellene rá vennem a vitamint. Mégis inkább leguggolok, sőt, le is térdelnék, de azt nem hagyja, és az ölébe húz. Jó dolog őt közel érezni, de nagyon rossz sírni látni... miattam. Részben miattam. A hátát simogatom, ahogy csitítgatni próbálom.
Aztán rám néz, és a szavai megmosolyogtatnak. Értem, amire gondol, csak nem tudom elhinni igazán. Nem látom, hogyan történt volna meg ez... talán úgy, hogy berontok az esküvőjére, és közlöm, hogy nem veheti el. Vajon képes lettem volna rá?
-Én? Te ne haragudj... nagyon sajnálom, hogy ez ennyire fáj. Hogy csalódtál bennem, de nem vagyok tökéletes, és harcolok azokért, akiket szeretek, még ha ehhez önzőnek is kell lennem, és aljasnak. Nem kellett volna, hogy átverjelek, talán nélkülem sem változott volna semmi... önző voltam, de...- kapaszkodik belém, nekem pedig nehezemre esik, de muszáj most eltolnom magamtól egy kicsit, amíg felállok, és elmegyek a telefonért. Visszasétálok vele, felé nyújtva azt. Talán nagyon meg fogom még bánni ezt a pillanatot, hiszen pont ez ellen harcoltam, mégis úgy érzem, ezzel tartozok most.
-Ezen változtathatunk. Ezt a számot nem ismeri... hívd fel. Ha felveszi, talán kaphatsz válaszokat.- mondom idegesen, ahogy állok előtte, felé nyújtva a telefont. Nem akarom, hogy beszéljen azzal a nővel. Nem akarom még csak azt sem, hogy gondoljon rá, de megmondta, hogy minden nap gondol arra, mit rontott el. Vissza akarok menni oda, ahol még úgy tudtam, rossz döntés volt, és nem hozta őt lázba... mert most nem így tűnik a helyzet. Most azt látom, amit előtte, hogy szerette őt, tényleg szerette, és el akarta venni feleségül. És ez borzasztóan fáj.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Kedd. Okt. 28 2014, 16:52

Nem akarok vele vitatkozni ezen, de hinni akarom, hogy nincs igaza. Mert most azt érzem, hogy nincs igaza és akkor legyen úgy. Egyébként is utálom az összes mi lett volna ha...-t? Mégis akarom tudni. Szörnyen ellentmondok magamnak, most mégsem akarok ezen agyalni. Csak közel akarom magamhoz érezni, mert hiába haragszom rá, kell nekem. Mert ha ő önzésből tette amit, akkor most lehet én az önző. Ezért nem is engedem el, és csak bújok, és sírok. Mert jól esnek az ölelő karok, a simogató kéz... Csupa olyasmi, amit nem igazán ismerek, mégis kellemes és ennek köszönhetően gyorsabban nyugszom meg, már amennyire nyugodtnak mondható az állapot, amibe kerülök.
Bocsánatot kérek, mert megijesztettem, mert nem a kiabálással, az egész reakciómmal volt a baj. Nyilván. Mégis... Aztán ő kér bocsánatot, én meg csak csöndben bújok tovább. Nem vagyok képes rá, hogy azt mondjam, megbocsájtok. Tele vagyok kimondatlan kételyekkel, mi van ha máskor is csinál hasonlót? Vagy...? Nem tudom, nem tudom, miért nem tudok hirtelen teljesen megbízni benne. Amikor feláll akkor is rögtön felpattanok, készen rá, hogy elkapjam, ha el akarna menni. Azonban nem ezt teszi és ezzel teljesen ledöbent.
Némán tátogok, nem jönnek ki hangok a torkomon. Kinyitom a szám, majd újra becsukom. Kisebb nehézségek árán szedem össze magam, zárom össze újra az ajkaimat és nyelek egy nagyot. A telefon után nyúlok, közben felpillantok rá.
- Gondolod, hogy... Mi van, ha...? - nem tudom, mit akarok kérdezni. A készülékre pillantok, aztán a gépemhez lépek, hogy kikeressem a koreai telefonszámot. - Lehet már nem is ez a száma...
Motyogom, mert végül is lehet. Abba, hogy mennyi ott most az idő, bele sem gondolok. Beütöm a gombokat, és már a hívás felett van az ujjam, mégis, helyette Isabellához lépek és átölelem.
- Köszönöm - súgom a fülébe és apró puszit is adok mellé. Szokatlanul viselkedem már megint, és bár még mindig nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez a helyes, mégis hozzáfűzöm: - 사랑해요. 정말사랑해.
Elengedem és megnyomom a telefonon a hívás gombot, majd ott hagyom a szobában. Kicseng és hirtelen rájövök, fogalmam sincs mit fogok mondani. De az még odébb van. Egyelőre csak csöng. Bezárom az ajtót, átmegyek a nappalin, a kijárat felé. Levegőre van szükségem. Épp lenyomnám a kilincset, amikor egy álmos - de nagyon is ismerős hang csendül a vonal túlsó végén. Koreaiul kezdek vele beszélgetni. Valahogy az könnyebbnek tűnik.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Kedd. Okt. 28 2014, 17:24

Nem is tudom, mit várok tőle. Na jó, ez így nem igaz. Azt várom, hogy azt mondja "hagyjuk azt a buta koreai libát, úgysem tud semmit mondani, ami érdekelne, mert szeretlek, szóval zárjuk le a vitát, és csinálok valami finom vacsorát". De persze ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, így inkább elveszi a telefont.
Nem tudok neki az egyszerű kérdéseire sem választ adni. Főként, mert nem is kérdezi meg rendesen. Nem fejezi be a mondatokat. Az viszont tényleg lehet, hogy nem ez a száma, de én csak állok, és várom, mi lesz. Beüti a számokat, és én csak azt érzem, hogy még inkább sírhatnékom támad. Aztán hozzám lép, és megköszöni. Nem hiszem, hogy bármit is előrelendítettem volna a dologban, sőt, ezt magától is megtehette volna. Bár akkor lehet kifizettetem vele a távolsági hívást.
Ránézek, ahogy koreaiul beszél. Fogalmam sincs, mit mond, de megnyugtatónak tűnik. Szeretném érteni, de nem értem, pedig ismerős a szó, szóval valószínűleg tudom, mi az. Nem sok szót tudok, most mégis, talán mert nem tudok odafigyelni, nem értem meg, és megkérdezném, de addigra ellép tőlem. Valószínűleg nem azt mondta, hogy dögöljek meg... az indulatosabb lett volna, és nem tűnne ismerősnek.
Elmegy. Megértem, amiért nem akar vele úgy telefonálni, hogy ott vagyok, és örülök is, hogy nem marad, így nem kell látnia, ami történik, mégpedig hogy összerogyok a sírástól. Inkább bemegyek a hálószobába, az ágyra dőlök, összehúzom magam, és csak zokogok vigasztalhatatlanul. Talán ez a fáradtság is, meg a hormonok, nem tudom. Nehezen nyugszom meg, és csak remélni merem, hogy nem jön vissza hamar, mindamellett, hogy nagyon vágyom rá, hogy átöleljen, és megnyugtasson. Ehelyett azonban elalszom. A sírás csak még jobban kifáraszt, és már éhes sem vagyok.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Kedd. Okt. 28 2014, 17:48

Meglep, hogy válaszol a hívásra és az is, hogy nem csapja le a kagylót, amikor meghallja a hangomat. Bár azt könnyedén megállapítom, hogy ő is meglepődik. Suttog, de nem ráz le, igaz, nem válaszol rögtön a kérdésemre sem, így elmondom, hogy azt az üzenetet nem én írtam, hogy engem érdekelt, most is érdekel az ok. S jó néhány perccel később halkan suttogva, de kapok némi magyarázatot. Nem pont olyasmit, amire számítottam. Sőt! Egyáltalán nem olyasmit. De nem ez számít, hanem hogy végre tudom - vagy legalábbis tudni vélem a valódi okokat. Nagyot sóhajtok, aztán még bocsánatot kérek tőle. Azért, mert nem voltam vele elég figyelmes, mert nem szerettem, mert megcsaltam. Mert most, hogy hallom a hangját, egyre biztosabban tudom, hogy nem hiányzik, és sosem hiányzott igazán. Csak a büszkeségem bántotta, hogy a nő, aki állítólag olyan nagyon szeretett eltűnt egyik napról a másikra. Persze nem mondom sorolom fel, mi mindenért kérek bocsánatot. Elintézem, egy bocsánat minden rosszért, amit tettem-mel, és a válaszából úgy érzem, ezzel rendben is vagyunk. Nem beszélünk sokáig, legalábbis nem tűnik soknak. A végére viszont úgy köszönök el tőle, mintha valami régi kedves ismerős lenne. Semmi több. S igazság szerint nem is volt, úgy igazán, soha több. De tudja és tudom én is, hogy beszélhetünk, ha úgy hozza az élet. Nem fogunk elmenni egymás mellett mint az idegenek. Ez pedig megnyugtat.
Amikor lerakom a telefont és visszalépek a lakásba, akkor jövök rá, miért is akadtam ki ennyire. Mi volt a bajom, miért nem tudtam továbblépni. Miért nem tudok még ma sem továbblépni. Érzem, hogy lefehéredek, hogy kiráz a hideg, de egy nagy levegővel ezt most letudom magamban. El kell mondanom Izzienek - és el is indulok, hogy megkeressem. Nem tart sokáig, de meglep megint, hiszen alszik.
Leülök mellé, betakarom és simogatni kezdem az arcát. Nem szeretném felébreszteni, de mégis meg akarom vele beszélni a dolgokat. Újra. Immáron higgadtan, teljesen megnyugodva.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Kedd. Okt. 28 2014, 17:57

Amikor ilyesmi történik velem, mindig úgy érzem, hogy ez egy nagyon megrázó pillanat, ami nagyon mélyen belém ivódik. Amikor ennyire kiakadok. De általában nem ez történik, most viszont tényleg meglepődnék, ha végül nem így lenne, ha végül nem ez is elfelejtődne bennem. Lassabban szipogok, és rámtör a kimerültség is, így hagyom, hogy lecsukódjanak a szemeim. Alvás után általában jobban érzem magam, talán tisztábban is látok, amire most nagy szükségem lesz. Azért fura, hogy el tudok aludni anélkül, hogy tudnám, mit beszél vele, és azzal a gondolattal, hogy tudom, hogy vele beszél.
Zaklatottan riadok fel egy érintésre, de aztán megnyugszom, amint meglátom Zint, aki az arcomat simogatja. Zihálva dőlök vissza a párnára, és cseppet sem érzem magam nyugodtabbnak. Nyilván semmit nem aludtam, csak majdnem, vagy nem is tudom, mindenesetre talán zaklatottabb vagyok, mint voltam. Aztán felfogom, mi történt, mielőtt elaludtam, hogy kivel beszélt, és megint elkezd könnyezni a szemem, de nem szipogok, csak legördül egy, majd még egy. Nem tudom, mit mondhatnék neki... mit kérdezhetnék azok után, amit tettem.
-Kaptál válaszokat?- kérdezem meg végül azt, ami neki számít. Hisz ez a fontos, ezért hívta fel, hogy megtudja, mi történt, miért ment el. Persze nekem más kérdéseim is lennének, de azt hiszem inkább meg kell várnom, mit akar nekem magától mondani, így csak próbálom visszatartani a könnyeket, végül inkább felülök az ágyban, és a hátamat a támlának támasztom, felfogom, hogy betakart, ami igazán jól eső törődés tőle, aztán letörlöm a kiszökött könnycseppeket, és figyelek rá.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Kedd. Okt. 28 2014, 18:59

Felriad, ahogy hozzáérek, de nem húzom el a kezem, mert szeretném megnyugtatni. Most látom csak igazán, hogy őt legalább annyira felizgatta ez az egész, mint engem. Neki viszont sokkal ártalmasabb... Mármint. Mindegy. Tovább simogatom, mert nem tudom, hol kéne kezdenem. Aztán felül, így a kezem a kezére simul, összefűzöm az ujjainkat. Csak remélem, hogy látja rajtam én jobban vagyok, hogy meg tudom majd vigasztalni. Végül ő kérdez, és azt hiszem ez sokat segít. Bólintok.
- Kaptam - mondom halkan, aztán folytatom - Otthon voltak problémák, amik miatt el kellett mennie. Először azért nem válaszolt, mert nem volt rá ideje, utána nem mert, aztán megkapta az üzenetet... Lényegtelen. Megbeszéltük - próbálom rövidre zárni, hogy ne érezze magát rosszul, közelebb csúszom, lerúgom a papucsom és mellé mászom, hogy átöleljem.
- Miközben beszéltem vele... Elég sok mindenre rájöttem... - kezdek bele kissé nehezen, de magamhoz húzva Izziet, nem szeretném ha félreértene, csak mert hirtelen nem találom a megfelelő szavakat. - A kapcsolatom vele... az olyan... önző volt... Mármint... Nem tudom ő mennyire szeretett, de én nem szerettem őt. Kedveltem. Voltak pillanatok, amikor tényleg jól megvoltunk... De igazából, azt hiszem az egész arról szólt, hogy van velem valaki, aki azt állítja szeret. Érted?
Pillantok le rá, mert amúgy a szemközti falat bámulom. Könnyebb így beszélni, mint a szemébe nézni. Egyszerűen azért, mert nehezemre esik belátni, mennyire rossz ember vagyok.
- Nem különösebben ő hiányzott, hanem a rajongás, a figyelem, amit kaptam tőle... - folytatom, aztán veszek egy nagy levegőt és lassan fújom ki. - Veled más. Sajnálom, hogy kiakadtam, próbálom elhinni, hogy nem akartál rosszat. És... Bocsánatot kellett tőle kérnem... Ez bántott igazán. Hogy nem volt lehetőségem bocsánatot kérni tőle se, mint...
Beharapom a számat és félbehagyom a mondatot, elpillantok oldalra, ezt nem igazán tudom, hogy mondjam el, pedig ez volt a legfontosabb, amit meg akartam mondani. Amit úgy éreztem el kell mondanom. Most még sem tudom, hogy kezdjem el. Hosszan nyúlnak a másodpercek míg végül rászánom magam, hogy máshogy, de belekezdjek.
- Meséltem már, hogy veszekedtem Apámmal aznap, amikor meghalt? - teszem fel a költői kérdést, hiszen tudom, hogy nem. - Utoljára azt mondtam neki, hogy utálom és otthagytam a reggelinél. Eddig nem értettem. De az, ahogy So Ra elment, valahogy ugyanazt az érzést keltette bennem. Nem tudom úgy megfogalmazni, ahogy szeretném. De érzem, hogy ez volt a baj.
Veszek egy nagy levegőt. Nyelek egy újabbat. Aztán fejezem be a gondolatot.
- Tudat alatt, az üzeneted, ugyanazt produkálta, amit akkor a másik autós gondatlansága. Tudom, hogy ez így elég meredek... De így van - elengedem arrébb csúszok, végig simítok az arcán, majd megfogom a kezeit - Túlreagáltam... Szóval ne haragudj. Jó?
Várakozóan pislogok rá, miközben az én szememben is ott vannak a legördülni készülő könnycseppek. Ezek azonban most édesapámnak szólnak. Meg a 10 évvel ezelőtti énhez, aki pont ugyanolyan meggondolatlan volt, mint most én. De remélem, hogy Isabella megérti, amit mondani akartam. Hogy ennek az egésznek valójában semmi köze nem volt So Ra-hoz, se hozzá. Egyszerűen csak felelevenített egy érzést, egy rég eltemetettet, amit talán mégsem kellett volna elásnom. Igaza lehet Papnak, néha nem árt beszélni a dolgokról. De akkor is, még mindig nehezemre esik ezt elismerni.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Szer. Okt. 29 2014, 10:14

Sokat segít az, hogy amikor én megtöröm a kontaktust, és felülök, nem hagy csak úgy, és megfogja a kezemet, összefűzi az ujjainkat. Féltem. Féltem, hogy ez majd mindent megváltoztat, de úgy tűnik, nem így van, és ez jó, és nem is értem, miért gondoltam, hogy hirtelen majd megint So Ra kéne neki... talán a reakciója, vagy az, hogy nem vagyok normális.
Beszélni kezd a kérdésemre, és ettől valami a fejemben a helyére kattan. Az üzenet miatt nem jött vissza. Nagyon helyes! Örülök, hogy elküldtem azt az üzenetet, innentől kezdve, szinte kedvem lenne magam átölelni. Megerősít ezzel abban, hogy jól tettem, amit, viszont nem hiszem, hogy ez olyasvalami, amit Zin várna. Inkább hallgatom őt tovább. Hozzám csúszik, és átölel, én pedig kicsit jobban megnyugszom a közelségétől.
-Hogyne érteném.- válaszolok rögtön, mert nekem is voltak hasonló kapcsolataim, csak én máshogy éltem bennük. Három hónap után dobtam őket, mert nem tudtam őket szeretni, és azután persze szenvedtem, de én könnyebben találtam magamnak alkalmi rajongókat, mint Zin. Neki fontos volt az életében mindig is az állandóság, azt hiszem. És jó, hogy ezt kimondja, mert én is azt gondoltam, nem szerette őt, és ezzel most igazolja.
-Velem milyen?- szúrom közbe a kérdést, ha már engem említ, de aztán csak figyelek, és vállon veregetem magam, amiért keveset beszélek, és inkább hallgatom. Nem hiszem, hogy eljutnánk eddig a pontig, hogyha hamarabb kinyitom a számat.
Az apjáról beszél. A múltkor az anyjáról, most az apjáról... hű. És amit mond, az bárkinek túl sok lenne, nem csodálom, ha neki is az.
-Az emberek mondanak ilyesmit, de végül nem ez számít, hanem ahogy viselkedsz, amit éreztetsz vele hosszú távon. Biztos, hogy tudta, hogy szereted.- megsimítom az oldalát, mert hozzábújva épp ott jár a kezem, aztán nem is hagyom abba, simogatom tovább. Bocsánatot kér, én pedig azonnal megrázom a fejemet.
-Persze, hogy nem haragszom, de muszáj megértened engem... most, hogy elmondtad, hogy azért nem jött vissza, amit írtam neki a nevedben, mindennél jobban örülök, hogy megtettem. Egy pillanatig sem bánom. Ha a mai tudásommal visszamehetnék, megtenném újra, és újra...- elhúzódok annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Tudom, hogy nem ezt várja tőlem, és talán ez olyan, mintha el akarnám magamtól lökni azzal, hogy bizonygatom, hogy amit tettem, az helyes volt a számomra... pedig inkább azt akarom, hogy annak ellenére legyen velem, hogy ilyen is tudok lenni. Ha meg ez túl sok neki, akkor derüljön ki most. Mert ez vagyok én.
-Nem mondtál semmit arra, amit mondtam. Hogy ha visszajön, akkor vele lennél... azért nem, mert tudod, hogy igazam van, ugye? Igazam van. Vele lennél, mert én eleinte nem akartam szakítani Daryllel, nem tudtuk, hogy együtt akarunk lenni kapcsolat szintjén, neked idő kellett, de ha ő visszajön, ő kellett volna. Hiába tudtad legbelül, hogy nem, nagyon jó vagy a tagadásban. Ezért nem bánom, hogy megtettem, és ezért mondtam, hogy újra megtenném... mert tudom, hogy ezt nem akarom elveszíteni. Hogy ha ez volt az ára annak, hogy újra együtt legyünk, hogy Kispaca legyen, akkor semmi nem tudna megakadályozni, hogy újra megtegyem. Te sem. Sajnálom, hogy bántottalak, azt nagyon sajnálom, hogy ez rád is ilyen erős hatással volt... de azt hiszem, ha akkor beszéltetek volna, akkor most minden más lenne. Meggyőzted volna, hogy visszajöjjön, hogy szereted. Mert azt újraépíteni könnyebbnek találtad volna, pontosan azért, mert üres volt az egész. Idő kellett neked, amíg rájöttél, hogy nem is szeretted, és ez nem történt volna meg.- azt hiszem, sok lesz ez így neki egyszerre, de remélem, elgondolkozik rajta, mielőtt elítél. Egyre több a mondandóm, ahogy belefogtam, és még nem fejeztem be, szembefordulok vele, és nagyon komolyan mondom, amit most szeretnék.
-Amit ő tett, arra nincs igazolás, Zin. Így elmenni. Apád meghalt, ő ha akart volna, se tudott volna neked üzenni. Legyen valaki akár mennyire elfoglalt, egyetlen üzenet a százezer hívásra belefér. Ha kell alvás helyett. Nem. Nem tudom elfogadni ezt... én soha nem tenném ezt veled! Soha! Amikor elhagytalak, is elmondtam azt, amit akkor igaznak véltem, és ennél többet nem tudtam adni. Tényleg azt hittem, hogy nem szeretlek, nem úgy, ahogy kellene. Vak voltam, és ez hiba, de megmagyaráztam, és amennyire tudtam, melletted voltam. Soha nem hagynálak el minden szó nélkül, úgy pláne nem, hogy még arra se válaszoljak, amikor keresel.-

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Szer. Okt. 29 2014, 11:11

Megakaszt egy pillanatra és nagyokat pislogok. Mi az, hogy vele milyen? Épp magyarázom, hogy nem olyan, mint So Rával. Nem értem, mit kéne még mondanom, inkább folytatom, amit el akartam mondani, szerintem amúgy is tökéletesen értett, csak nem tudom. Olyan nehezen igazodom ki rajta, de ez most egyáltalán nem érdekel, csak az számít, hogy végre elmondhatom, azt, amit akartam. Amire rájöttem.
Beszélek Apámról és ő is azt mondja, amit már korábban Pap is. De ettől még nem sokkal jobb. Bólintok.
- Tisztában vagyok vele... - nyelek egy nagyot és inkább nem folytatom. Vannak dolgok, amikre még nem vagyok készen. Meg aztán, egyébként sem kapcsolódik szorosan a témához. Vagyis... Ahhoz, amit akartam, ahhoz nem. A lényeg, hogy megértett. Hogy nem haragszik. Én pedig nem rá haragudtam. Jól esik az érintése, érzem azt is, hogy bíztatna, hogy befejezzem a sztorit de ez most tényleg nem menne, így végül örülök, hogy másról kezd beszélni.
Elhúzódik én pedig figyelek, és még mindig tagadóan rázom a fejem, mert nem vagyok hajlandó belemenni ebbe az egészbe. Főleg a végén, mert kizárt, hogy én So Ra-t győzködtem volna, hogy szeretem. Persze, biztos mondtam volna valami hasonlót, de nem ennyire... nem is tudom hogy, ahogy Isabella megpróbálja beállítani.
- Férjhez ment, Isabella - Vetem közbe, utojára. De nem tudom, hogy hallja-e, hogy felfogja-e a szavak súlyát. Mindenesetre annak örülök, hogy ő nem menne el egy szó nélkül, bár jelenleg még az a gondolat is ijesztő, hogy egyáltalán elmenne.
- So Ra férjhez ment. Elrendezett házasság... Gondolom nem vette volna jól kimagát, ha a volt szerelme üzeneteire reagál, miközben esküvőre készül. Még akkor sem, ha nem szerelemből házasodik. De ez így rendben van. Már nem zavar. Azon pedig, hogy mi lett volna, tényleg nem akarok többet rágódni. Lehet, hogy ha nem így alakul akkor úgy történik, ahogy mondod. De akkor te sem szakítottál volna Brooke-kal. Vagy legalábbis nem így. Akkor el sem kezdődött volna a mi, újra.
Mert lássuk be, eleinte tényleg nagyon tiltakozott és én sem éreztem magam túl fényesen, amiért folyamatosan elcsábítottam, de nem, nem bántam meg. Még akkor sem, ha Kispacát nem tudom hova tenni egyelőre. Magamhoz húzom, félig meddig a lábaim közé, úgy, hogy a hátát a mellkasomnak támaszthassa és a hasán kulcsolom össze a kezemet.
- Ami pedig téged illet - nézek rá kissé előre hajolva a vállai felett - eszedbe ne jusson elmenni soha, mert utánad megyek! És ezt veheted akár fenyegetésnek is!
Komolyan gondolom. Legutóbb is nehéz volt elengedni és most biztos vagyok benne, hogy többször nem lennék rá képes. Kell. Azt hiszem, még akkor is, ha Kispaca nem az enyém. Egyszerűen nem tudok róla lemondani. S hogy biztosan értse, meg is csókolom. Lassúra tervezem először, de talán a korábbi feldúltság miatt nem úgy sikerül. Nem mintha számítana...

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Szer. Okt. 29 2014, 11:41

Túlságosan belelendültem ahhoz, hogy csak úgy abbahagyjam a beszédet, de azért a végére felfogom, hogy mit mondott, és... csak tátogni tudok a hírre. So Ra férjhez ment. Most legszívesebben elröhögném magam a hírre, bár nem tudom, miért vagyok ennyire kárörvendő, és miért érzem azt, hogy ez az ő kárára volt. Nyilván azért, mert elrendezett volt, és Zint szerette. Na jó, kicsit sajnálom a lányt, most, hogy ezt tudom... hogy biztonságosabb minden.
Helyzetet váltunk, jól esik jobban nekidőlni, ahogy átkarol és körülölel. Közben gondolkozom, és már épp feltennék egy nagyon komoly kérdést, nevezhetjük akár filozofikusnak is, amikor mással nevettet meg. Kuncogok a szavain, ahogy azt mondja, utánam jönne.
-Jól tudok ám rejtőzködni, ne becsülj alá.- viccelődöm vele, bár lehet, ő annyira nem találja viccesnek. Jobban felé fordulok, és közelebb hajolok hozzá.
-Ne aggódj, abszolút nem akarok elmenni.- felém hajol én meg felé, hogy megcsókoljuk egymást, ami kicsit el is mélyül, de túl fáradtnak, és éhesnek érzem magam ahhoz, hogy hagyjam jobban belelendülni, és eszembe jut valami más is erről a szavairól és a csókról.
-Szeretlek! Azt mondtad szeretlek, ugye?!- hirtelen ér a megvilágosodás, hogy mit is mondott koreaiul. Tényleg nem sok szót értek, szóval gondolhattam volna, hogy ez az, de valahogy még sem értettem, most viszont már szinte biztos vagyok benne, amit a mosolyom is tükröz. Azt hiszem, mindig tudtam, de most, hogy kimondta, sokkal jobb, és ennek hatására eszembe is jut megint az a kérdés, ami az előbb.
-Szerinted volt valaha is olyan, hogy nem mi? Mármint, amióta elkezdődtünk... volt olyan, amikor tényleg volt olyan, hogy nem mi?- azt hiszem, ezért most őrültnek fog nézni, de én nem a fizikai értelemben beszélek, hanem lelki és szellemi síkon inkább. Persze engem nagyon összezavart Greg... de az már soha nem lett volna olyan, mint volt. Ő életem szerelme. Volt.
-Tudod, ha nem rontottalak volna meg, most nem szeretnél ennyire.- nem nagyon fogom fel, mi csúszik ki a számon, hogy szeret, ezt azért így kijelenteni, hiába is most mondta, elég vad, és merész húzásnak érzem utólag, de inkább megtartom magam a játékos vonatkozásban és hangulatban.
-Etess meg, mert éhen veszek és úgy érzem egy hétig tudnék most aludni. Szóval én kiköltözöm a kanapéra amíg te előveszed a konyhai tudományaidat és elkápráztatsz, oké?- persze, hogy hízelgek neki, növelem az egóját, hogy ne csak az jöjjön már át az üzenetből, hogy adj ennem! Közben kicsúszok a lábai közül, és felnyalábolom az ágy végéből a puha ágytakarót, amit az ágyneműre szoktunk teríteni, és elindulok vele kifelé a nappaliba, ahonnan ugye nagyon jól átlátható és átjárható a konyha.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Szer. Okt. 29 2014, 15:03

Végül csak el jut hozzá az info, látom rajta a döbbenetet meg valami mást is, amit nem igazán tudok hova tenni, de nem is akarok. A lényeg, hogy So Ra miatt biztos nem fog többet aggódni, bár azt sem értem, eddig miért aggódott. Engem is csak az zavart, hogy nem értettem miért nem tudott üzenni. Így viszont már teljesen logikus számomra is. De legalábbis érthető. Isabella pedig, nem hagyhat el. Ilyesmi miatt pláne nem.
- Meg ne próbáld! - nézek rá csúnyán, hátha az használ, nem akarom, hogy elmenjen. Elég időt töltöttem nélküle, és szerintem látja rajtam ezt mert rögtön meg is nyugtat. - Helyes.
Meg is csókolom, ha már ezt így megbeszéltük és én nagyon élvezem, jobban is mint kéne, valószínűleg ezért is állít le. Aztán valami őrültséget állít, és meglepő módon totál zavarba hoz vele.
- Szerintem álmodtad... - mondom miközben körbe pillantok a szobán, de még véletlenül sem nézek rá. - Mikor is?
Pillantok vissza rá, beharapott szájjal. Épp megfogadtam magamnak, hogy mondani fogom többet erre most itt bohóckodom. De akkor is nehéz ilyesmit kijelenteni és bízni a viszonzásban, abban, hogy nem utasítanak el. Még akkor is, ha most teljesen más a helyzet. Veszek egy nagy levegőt, aztán ránézek, bele a szemébe.
- Azt mondtam. Igen. 사랑해요. 정말사랑해. Szeretlek. Tényleg... nagyon... - de hogy ettől miért lesz ilyen meleg, azt nem tudom. Nem akarok elvörösödni és nem segít, hogy buta kérdéseket tesz fel. Mert bár egyszerűbb lenne hazudni, nem lenne fair.
- Szerintem nem... Sőt! Ha jobban belegondolok már előtte is jóval... Csak csukva volt a szemünk - mondom, és adok neki egy puszit, az ujjaimmal meg a haját fésülöm. Mert tényleg. Az első találkozásunk sem volt zökkenésmentes, de jól dolgoztunk együtt, és utána is, ha volt bármiféle vitánk a HÖK-ben végül mindig jó vége lett mindennek. Rajta kívül csak Breevel tudtam mindig zökkenőmentesen együtt dolgozni, az viszont teljesen más volt. Bridget sosem váltott ki belőlem olyan heves-erős érzelmeket, mint Isabella. De sosem gondoltam volna, hogy ez bármit is jelenthetne.
- Tévedsz - kötekedem, mert ezt sem tudhatja, bár biztos, hogy közre játszott. Viszont, ha létezik sors és ez meg van írva a könyvecskéjükben akkor ha hozzám se ér, akkor is ugyanígy éreznék. DE! Be kell látnom, ez a változata a történetnek sokkal jobban tetszik, és ezt neki is meg kell mondanom - Ettől függetlenül, bármikor megteheted újra... Szeretem, amikor elrontasz...
A végét már csak súgom a fülébe, és meg is harapom a fülcimpáját, de sajnos most nem vevő erre, annyira mert evésről és alvásról beszél és még odébb is mászik. Felállok én is, visszabújok a papucsomba, aztán Izzie után sietek.
- Van valami konkrét elképzelésed, hogy mit szeretnél enni? Esetleg, hogy mit nem? - érdeklődöm, és jelen esetben az utóbbi kérdés fontosabb, elvégre naponta bővül a tilos lista. Amíg válaszol, addig pedig kiveszem a csirkemelleket a hűtőből és felteszek vízet forrni a rízsnek. A többi már Isabellán múlik.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Szer. Okt. 29 2014, 18:57

Terel, de engem nem ver át vele, csak belebokszolok a hasába érte, hogy máskor majd kétszer meggondolja, hülyéskedik-e ilyesmivel. Talán ez téríti észhez, és mondja el ismét, amit mondott. Én meg a szavak hatására még jobban felvillanyozódok, és át is ölelem, megcsókolom hevesen, de aztán, mivel tudom, hogy most nem tudnám rendesen befejezni, amit elkezdünk, így inkább leállítom magam még most.
-Csukva! Ennél jobban már nem is lehetett volna csukva!- kiáltok fel elnevetve magam, olyan jó, hogy túl vagyunk ezen az egészen. És olyan jó, hogy elmondta, hogy ő is szeret. Jó ezt tudni, nagyon is, és hallani... a kedvem is sokkal vidámabb és ezért nyilvánvalóan hülyeségeket beszélek. Komoly hülyeségeket. Csak olyan Izziesen.
-Hidd el nekem... tipikus reakció, ahhoz ragaszkodik ennyire az ember, aki leszakítja a virágát.- nevetésben török ki, mert azért egy pasi kapcsán ezt mondani az mindenképp nagyon mókás, ezért is választottam ezt a kifejezést. De hamar megreked a nevetés, mert már megint azt csinálja... közel hajol, és harap, és felhúz vele.
-Persze, én vagyok a démon... nem tudom, ki koppintott fel!- vágok vissza, nem is törődve azzal, hogy fordítva ez igen nehéz megoldás lett volna, meg azzal se, hogy tényleg nem tudom egészen pontosan, ki. De ahogy már elkönyveltem, hogy Ziné, most is így nyilatkozom, mint mindig. Érzem, hogy az övé. Kimászok az öléből és feltápászkodom, hogy a takaróval felszerelkezve kivonuljak a nappaliba.
-Segítesz?- kérdezem, miközben elhúzom a hajamat a vállamról, hogy le tudja húzni a ruha cipzárját. Kezd kényelmetlen lenni, legalább ha nincs becipzározva akkor jobb, és a takaró alatt meg még jobb úgy.
-Csak ne legyen tiltólistás, ma semmi új nem került rá. És legyen kész gyorsan...- mert éhen veszek, fejezném be, de ehelyett máshogy folytatom, hogy a motiváció hatékonyabb legyen. -hogy aztán én legyek a desszert.-

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Szer. Okt. 29 2014, 19:44

Nevet. Végre nevet. Ennél pedig igazán nem kell több. S bár amúgy nem rajongok a nevető-hangoskodó egyedekért, Isabella állandó kivételt képez, mert az ő nevetése olyan csilingelő és... és magával ragadó? Még én is mosolyra húzom a számat - kivéve, amikor kárörvend. És igen. Rögtön el is éri, hogy lehervadjon a mosoly. Hervad... mint a virág. Haha.
- És akkor most féljek vagy vigyelek el egy olyan spéci sebészeti műtétre, ahol Szűz Máriát varázsolnak belőled? - Nézek rá kérdőn, mert én az ő virágjától fényévekre voltam. Nem mintha ez valaha is zavart volna, de ki tudja a nők nem ragaszkodnak-e, és ha igen, akkor igenis aggódhatok... Na mindegy, azért nem árt ha tudja, hogy én nem így gondolom de ha meg így van, akkor bármikor megteheti újra, és közben nagyon bízom benne, hogy mégiscsak megelégszik velem.
- Mit? - pislogok rá értetlenül, nem vagyok biztos benne, hogy értem, miről beszél. Pontosabban: biztos vagyok benne, hogy nem tudom mit ért felkoppintás alatt. Remélem elmagyarázza, mert tényleg nem vagyok képbe, az ilyesmit pedig utálom.
Felállunk, és miután belebújok a papucsomba mögé lépek és lehúzom a cipzárját, majd adok egy puszit az így szabaddá váló puha bőrfelületre. Utána viszont arrébb lépek, hiszen világosan a tudtomra adta, hogy előbb enne, én meg azt már megtanultam, hogy a terhes nők veszélyesek. Épp ezért csak arról faggatom, mit nem akar enni, de úgy látszik szerencsénk van, ma nem döntött úgy, hogy bármit is száműz az étlapról.
- Oké... Akkor... - gondolkozom el, aztán miután gyorsan szétnézek elégedetten bólintok magamnak. - Pihenj és készítsd az ízlelőbimbóidat az egyik kedvencedre!
Mondom neki kacsintva és nekilátok, hogy elkészítsem az illatos-omlós csirkemellet, pont ahogy szereti. Gyorsan összekészítek mindent, és most örülök, hogy a csirkét előre felvágtam, ennyivel is előrébb vagyok. Aztán amíg sül a hús kiveszem a tányérokat, nekilátok a szósznak. Huszonöt perc alatt kész is vagyok. A kanapé előtti kis asztalra viszem a szószos tálat, a csirkét, egy nagyobb tányéron, a rizst meg két kisebben. Izzienek viszek villát is, de én a pálcikáimra hagyatkozom.
- Jó étvágyat!

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Szer. Okt. 29 2014, 21:37

Nem is gondolok bele abba, mennyire fordítva is elsül a viccem, csak amikor feltesz valami nyakatekert kérdést, de én ezen is csak elnevetem magam.
-Nem kell műtét, félni sem kell. Jól tudod, hogy Greget lezártam... abban a pillanatban, hogy megtudtam, hogy babát várok.- mondom komolyan, de kétlem, hogy ez megnyugtatja, szerintem későnek fogja találni, de hazudni meg nem akarok. Talán egyszer ő is eljut oda, hogy nem akarja majd hazugságoktól jobban érezni magát, hanem értékeli az igazság nyers őszinteségét. A többi az úgyis semmivé lesz egy idő után.
-Felkoppintottál. Felcsináltál. Teherbe ejtettél. Belém helyezted burjánzó magvaid.- sorolom nevetgélve, de itt megállok, már nyilván érti, pedig hát tudnám még fokozni, de inkább ráhagyom, mert tudom, hogy annyira nem élvezi az ilyen vicceket. Habár sokat változott az ízlése mióta velem van. Valahogy az az éjszaka jut eszembe, amikor először voltunk együtt. Hogy leitattam Cherryvel, és hogy mennyire vágytam rá. Nem értettem akkor a testemet, ezt az egész kémiai folyamatot, hiszen az esetek többségében egy tapló volt, és mégis annyira vonzott.
Ahogy megcsókolja a bőrömet, megborzongok tőle, és játszhatnékom támad, bár nem is tudom, hogyan kéne, mit kéne, szóval inkább leülök a kanapéra, betakarózom, és pihenek kicsit, bekapcsolva a tv-t, de nagyon hamar elkészül.
-Ó, nagyon jól néz ki.- ülök fel lelkesen, a takaró meg lecsúszik rólam a ruha tetejével együtt, amit esküszöm, hogy nem terveztem, így csak nézem ami történik, aztán akaratlanul is Zinre pillantok, végül csak beharapom az alsó ajkamat és felkuncogok, hogy aztán a takarót a karjaimmal a hónom alá szorítsam, és magamhoz vegyem az ételt.
-Jó étvágyat. Egyszer ki akarom próbálni a pálcikáidat.- közlöm mindezt úgy, hogy a villát beleszúrom a húsba, majd a számba dobom. Nagyon finom, tényleg isteni, és tényleg az egyik kedvencem, úgyhogy hümmögök is hozzá jóízűen.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Szer. Okt. 29 2014, 22:22

Elhúzom a számat. Ha nem esik teherbe, akkor még mindig...? De az előbb még azt mondta!!! Nem értem, de nem hiszem, hogy firtatni kéne. Elég volt mára egy veszekedés. Szóval annyiban hagyom a dolgot, de azért egyszer, ha gazdag leszek, lehet elviszem egy ilyen műtétre... Csak mert kíváncsi vagyok, hogy amúgy milyen... Mármint olyan lánnyal, aki... Na mindegy.
- Miii??? - nézek rá elképedve, hogy tud ilyeneket mondani, hogy burjánzó magvak? Te jó ég! Ugye másoknak nem így meséli? Megrázom a fejem aztán bólintok, hogy megértettem, csak a megfogalmazás sokkolt. Segítek neki a ruhájával és egy apró puszit adok a hátára.
A konyhába megyek és miután tisztáztuk, hogy szinte minden oké a menüben, nekilátok elkészíteni a vacsorát. Az egyik kedvencét készítem, mert ha nem is haragszik, azért van egy kis bűntudatom, amiért úgy rátámadtam. Tudom, hogy megijedt, és nem érzem mentségnek, a múltamat sem. Az, hogy megbocsájt, hogy nem haragszik nagyon jó, s ahogy elkészül a vacsora én is helyre rakom magamban teljesen a dolgot.
Elé teszek mindent a kis asztalra, aztán letérdelek a földre, hogy együnk, de ahogy felül lecsúszik róla a takaró és részben a ruha is. Egyet kell vele értenem. Nagyon jól néz ki. Bár nem a kajára gondolok... Ott marad a szemem, amíg meg nem igazítja, csak utána nyögöm ki, hogy jó étvágyat és veszem a kezembe a pálcikákat, hogy én is megkóstoljam, amit készítettem.
De már az első falatnál majdnem félrenyelek. Nem tudom mi van velem, régen éreztem magam ennyire szerencsétlennek az ilyen megjegyzéseitől. Mármint... tudom, hogy az evőpálcikákról beszélt!!! De... valahogy annyira erotikus volt! Azon kapom magam, hogy a következő falatot, miután a szószba mártom, nem a saját számhoz emelem, hanem az ő ajkaihoz.
- Akkor próbáld ki... - mármint, kapja be... és... mi? Azt hiszem az arcomra van írva minden, és nem vagyok biztos benne, hogy tudok várni amíg végez a vacsorával. A desszerttel akarok kezdeni. Most.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Szer. Okt. 29 2014, 23:10

Nem értem igazán, hogy mit várt, mindenki másnál jobban tudja, mennyire őrült tudok lenni, ha úgy hozza a sors meg a kedvem. Tehát elég gyakran. De inkább csak nevetgélek ezen is, a reakcióján főleg, aztán tett tettet követ és (nem kell rosszra gondolni) már eszünk is rövidesen. Vagyis ennénk, de ahogy a szemeibe nézek, úgy tűnik, ő már nem is annyira ételre vágyik. Megnyalom az ajkaim, mert bizony az a kedv, amiben egész álló nap leledzettem, hogy még a legyet is elkaptam volna egy menetre röptében, nem múlt el nyomtalanul, még akkor sem, ha oltári nagy balhét csaptunk és fáradt vagyok és már aludtam egyet és már egyszer nem hagytam magunkat belevágni most... most azt érzem, legalább a játékba bele kell mennem. Kissé tétován, de mindent nagyon jól kiszámítva hajolok oda, és először megérintem a nyelvemmel a szószt, aztán a fogaim közé veszem a húst, végül hümmögve a számba, megrágom, és lenyelem. Közelebb csúszok kicsit.
-Ez tetszik.- jelentem ki, és már most látom, hogy ez vagy sokáig fog tartani, vagy abszolút nem, de mindkettőt nagyon fogom élvezni. Fogjuk. És mindkét esetben jól fogok lakni, így vagy úgy, vagy így is úgy is. És ahogy kicsit előre hajolok, lejjebb engedem magamon a takarót, és várom a következő falatot - kicsit azért ront a dolgon, hogy tényleg éhes vagyok, de reményeim szerint majd mindkét étvágyat kielégítjük, mert ebben elég jók vagyunk. Csak nehezen tudnám eldönteni, melyiket előbb. A villámra szúrok egy darab husit, belemártogatom nagy gonddal a szószba, majd lenyalogatom róla, és csak utána eszem meg, természetesen tökéletesen szándékosan csinálva mindezt megint.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Csüt. Okt. 30 2014, 08:45

Tudom, hogy nem direkt esik le róla félig a takaróval együtt a ruha, de attól még irtóra szexi tud lenni. Én legalábbis annak látom és nehezen tudok elsiklani a tény felett. Pontosabban mondva, egyáltalán nem tudok. De először még próbálkozom, amikor bekapok én is egy falatot. Aztán a szavai hatására valahogy erre is képtelen leszek. Felé tartom a pálcikákat, köztük egy falatnyi hússal, mert nem tudok nemet mondani, egy ilyen kérésnek. Mondjuk lehet, egyáltalán nem is így gondolta, de én így értelmeztem.
Érzéki, ahogy először csak megnyalja, majd elveszi az ételt és nagyon izgató is. Közelebb csúszik és még tovább hergel, majd tovább eszik, nyelek egy nagyot és kényszerítem magam, hogy egyek én is még egy falatot. Természetesen abban, ahogy én csinálom nincs semmi izgató. Majdhogynem nehezemre esik az is, hogy a számat megtaláljam, a rágás pedig egyenesen képtelenségnek tűnik, lévén majdhogynem tátott szájjal bámum, amit csinál. Végül persze csak sikerül leküzdeni azt az egy falatot, és meg is tudok szólni.
- Nekem is... - motyogom aztán megint felé nyújtom az éppen felkapott husit. Amikor pedig a villájára szúr fel ő egy darabot magamfelé irányítom a kezét. Mert vettem ám a lapot. Húzni akar sokáig, meg mintha éhes lett volna, úgy rendesen is, én meg nem akarom sürgetni - annyira. Szóval jelzem neki, hogy én is ennék, legalább később nem leszek én se éhes. Most persze nem érzem magam annak, ételre legalábbis semmiféleképpen sem, mégis próbálkozom és ha nehezen is leküzdök pár falatot, meg Izzienek is engedek valamennyit, mielőtt megelégelem az egészet.
Lerakom a pálcikákat, elveszem a kezéből a villát és félre rakom azt is. Felállok és felkapom őt is, takaróval vagy anélkül teljesen mindegy, de az ágyig nem állok meg vele, akkor sem ha tiltakozik.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Troublemaker - IzZin   Today at 01:43

Vissza az elejére Go down
 

Troublemaker - IzZin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-