Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Felix Kaleolani
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Under my umbrella || CalLip

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Under my umbrella || CalLip   Pént. Okt. 24 2014, 13:29

Sok ember nem szereti az esőt, főleg akkor nem, amikor ilyen hirtelen önti el a várost. Egy szemhunyás és már itt is van, körülölel minket és a hűvös érzés átjátja minden porcikánkat. Kivéve persze, aki olyan felkészült, mint én, annak semmi baja az esővel. Hiszen csak előveszem az esernyőmet, a fejem fölé rakom és hallgatom, ahogy az esőcseppek kellemes dallamban kopognak rajta. Bár így kicsit nehezebb sétálni, hiszen mások is felnyitják az ernyőjüket, és úgy kell vele közlekedni, hogy mások szemét ne szúrjam ki vele véletlen sem.
Ahogy az egyik kevésbé forgalmas kereszteződéshez érek, sietek, de látom, hogy pirosra vált a lámpa és az esőben egy lány szintén lemaradt az átkelésről, a kocsik már elfoglalták a terepet. Neki nincs ernyője, úgy látom, mintha fázna, dideregne kicsit. Én pedig állok mellette egy ideig, de egyre inkább hülyén érzem magam. Lehet, hogy megfázik, sőt, biztosan megfázik, és akkor szegénykém, lehet, hogy tüdőgyulladása lesz, annak meg nagyon sok veszélyes szövődménye lehet. Tulajdonképpen egy megfázásba is bele lehet halni, ebben biztos vagyok. Inkább rágcsálom kicsit az ajkam, úgy pillantok végig rajta még egyszer. Aztán egy határozott lépéssel lépek oldalra, hogy közelebb kerüljek hozzá.
- Merre mész? - Kérdem tőle kedvesen, miközben rámosolygok, most már ő is az esernyőm védelme alatt van, így legalább csak a vállaink áznak meg kicsit. De ahogy látom már a haja is kicsit vizes, ráadásul a szél is lengedezik, nem lehet melege. Az őszi időjárás, mindenki tudja, hogy esős és szeles, de valahogy túl kevesen vagyunk felkészülve rá.
- Azon kívül, hogy át a másik oldalra. - Mosolyogva mutatok a zöld jelzésre, majd ha leesik neki, megindulok vele, révén nem akarom elvinni a feje fölül a menedéket, ha már odatartottam. Az még kevésbé lenne fair, mint hagyni, hogy ázzon-fázzon.

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Callie Meadows
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : túlélő
Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTéma: Re: Under my umbrella || CalLip   Hétf. Okt. 27 2014, 21:44

"Ha adhatsz: úgy adj,
hogy meg ne alázd a Más
szegényebbségét."

Ez az egyetem jó. Ehhez nem kell éveket itt tölteni, hogy megállapítsam. Az órák színvonalasak, és a tanárok is értik a szakmájukat, még ha a tanításban kevésbé jeleskednek is... itt már nem az számít. És mivel az egyetem jó, így szívesebben is járok be az órákra, szóval most is épp egyről tartok haza, és ahogy kilépek a főbejáraton, azonnal kapom is elő az esernyőmet a kézitáskámból. Van még nálam két reklámtáska is, be kellett vásárolnom... cipőből. Cipőből sosem elég, és ezekre már szükségem volt, szóval azt is megejtettem, viszont így, szégyen és gyalázat bevallani, de szerencsétlenkedek. Túl sok minden van a túl kevés kezemre. Próbálom úgy tartani a nyamvadt ernyőt, hogy ne legyek vizes és hogy ne törjön el, de hiába, a szél jön, és egy jól irányzott mozdulattal kicsavarja a kezemből, és kettétöri. Mintha csak épp megtámadta volna az utcán, már fut is tova a zsákmánnyal.
-Francba!- morgom magam elé, ahogy próbálom összefogni magamon a kabátomat és jobban sietni hazafelé, de persze a lámpa is pirosra vált, hogy jól megázzak, hogy is ne. Remélem a cipőknek nem lesz bajuk!
-Oh... arra.- válaszolom gondolataimból kitekintve a fiúnak, aki kedvesen mellém lép, és felém tartja az ernyőjét. Még el is mutatok a jobb oldalam irányába a túlsó részén az utcának, arra megyek. De közben megelőzött, és már zöld van, és a másik oldalról is beszél ő is, így persze elmosolyodom a dolgon, miközben elindulok a jóval erősebb ernyője védelmében.
-Köszi. Te merre mész?-
Vissza az elejére Go down
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Under my umbrella || CalLip   Kedd. Okt. 28 2014, 20:11

Amikor odalépek mellé az esernyőmmel, a lány rám pillant, én pedig töretlenül mosolygok rá, bár kicsit feszengek. De azért megkérdezem merre megy, azt tudom, hogy át a másik oldalra, de azután. Ő pedig elmutat egy irányba, én hümmögve hajolok kicsit le, hogy elnézhessek az irányba, amerre az ujjacskájával mutat. Bár a tekintetemet inkább a lány kezén pihentetem. Istenem, hogy én mennyire, de mennyire imádom a finom, nőies kezeket. Kézfétis? Talán. Hangoztassuk? Nonono, senor.
- Nincs mit. - Válaszolom neki mosolyogva, amikor megköszöni a segítséget. Ugyan már, nekem nem számít, úgy látom amúgy is elég sok cucca van, de csak úgy kapaszkodik beléjük, félti őket. Meg amúgy néznek is tűnik kissé, meg azért ő sem egy vasgyúró alkat, de neki nem is kell. Pont elég szép ilyen finom, törékeny vonásokkal.
- Hát, mivel egy cipőben... esernyő alatt járunk, arra, amerre te. - Mosolygok rá közben, remélem, nem bánja, ha elkísérem egy darabon. Illetve, biztosan nem bánja, mert így legalább nem ázik meg. Bár, ha hazafelé tart, lehet azt hiszi, ki akarom figyelni hol lakik. Mi van, ha egy züllött alaknak néz, aki rosszat akar neki...? És mondjuk elhajt a fenébe... Hoppácska, mindig elfelejtem, hogy nem mindenki akkora paranoid, mint én.
- Neked is az a hülye Rihanna szám megy a fejedben? - Biztosan tudja, mire gondolok, amikor menő volt, az folyt még a csapból is. Under my ubrella, ella, ella, eh, eeeeh! Még jó, hogy ez nem hangos volt, lehet egy-két kirakatot is berepesztett volna. Veszély elhárítva!
- Philip Brownell vagyok, de csak Lip. - Mutatkozok be neki, ha már így, itt van under my... oké, ezt inkább befejezem. Nem tesz jót az agysejtjeimnek, ha ezt énekelgetem. Szóval, ha már így jött ki, szerintem illetlen lenne nem bemutatkozni. Főleg, ha megengedi, hogy egy kicsit elkísérjem.
- Nehezek a cuccaid? - Kérdezem rájuk mutatva, hogy egyértelműbb lenne. - Segítsek vinni? - Kérdezősködöm tovább, mint valami duracell nyusziként működő terézanya. Nem akartam én letámadni, nem akartam olyan nyomulósnak tűnni, de nem tudom. Az én elveimet akkor is sérti egy ázó, cipekedő nő, miközben mennyien elmennek mellette és segíthetnének neki. Mégis én vagyok az egyetlen, aki gond nélkül, szívesen teszi, legalábbis a környéken biztos... szóval gondolkodás és méltatlankodás helyett inkább barna angyalkám oldalán befordulok jobbra, amerre elmutatott.

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Callie Meadows
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : túlélő
Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTéma: Re: Under my umbrella || CalLip   Pént. Okt. 31 2014, 12:26

"Ha adhatsz: úgy adj,
hogy meg ne alázd a Más
szegényebbségét."

Elmosolyodom a válaszán, és azon töprengek, ez vajon csajozós duma-e. Végül is, ha az, ha nem, felírok neki gondolatban egy plusz pontot, mert tetszik a válasz, kedves, hogy eljön velem. A szeme is tetszik, na de ne szaladjunk előre.
-Ez kedves, köszönöm.- indulok el vele a mutatott irányba, egyébként a kollégiumok felé, mert hogy én ott lakom. Aztán ahogy ismét megszólal, annyira váratlan, amit mond, hogy elnevetem magam.
-Hát... nem, nem az járt, de most már igen!- közlöm, és dúdolgatni is kezdem a dallamot, ki ne ismerné azt a számot. Én szeretem Rihannát, de mivel lehülyézte, lehet, hogy ő nem rajongója, sőt, elég valószínű. Így vagy úgy, az a szám a jelen helyzethez tényleg elég nevetségesen kapcsolódik.
-Callie Meadows, és van egy sereg becenevem ebből, de csak a Lime az, ami könnyen felvállalható. Lip? Mint... ajak?- kérdezek vissza, mert fura név ez egy pasinak, de persze értem, hogy a Philipből jön, mindettől függetlenül a kérdésem után természetesen akaratlanul is az ajkaira siklik a tekintetem. Remélem, nem veszi észre, mert ezzel sikeresen zavarba hoztam magam, mármint... akár milyen szerencsétlen helyzetben sem kéne egy idegen ajkait bámulnom.
-Ó nem, csak cipők, elbírok velük, köszi, nem terhelném a figyelmedet az eső elleni navigáció mellett ezzel is.- fűzöm hozzá szinte ismét elnevetve magam, mert azért ez burkoltan célzás arra, hogy a férfiak nem tudnak egyszerre többfelé figyelni, én pedig nem akarom, hogy megázzunk, vagy a cipők megázzanak, de a leginkább az érdekel, vajon leesik-e neki, hogy lényegében épp beszóltam. Persze nem keményen, nem vagyok az a J.I. Jane típus, de tény, hogy szeretem az intelligens szurkálódást.
-Gyakran csinálod ezt? Állsz az utcán az esőben egy ernyővel szerencsétlen nőkre vadászva... mint egy modern kori Batman?- igen-igen, ilyen vagyok én, alig, hogy befejezem az egyiket, már ugrok a másikba, de mentségemre szóljon, mindezt csak azért, mert szimpatikus nekem.
Vissza az elejére Go down
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Under my umbrella || CalLip   Szomb. Nov. 01 2014, 01:28

- Tudod... ha megázol, megfázhatsz és egy tüdőgyulladásnak is annyiféle szövődménye lehet, hogy az borzasztó, az emberi test igazán sérülékeny. - Vezetem le neki, miért is vagyok itt éppen és miért vagyok kedves. Mert nem akarom, hogy megázzon, azt még kevésbé, hogy megfázzon és ezzel lehetőséget adjon még rosszabb dolgokra. Tudom, hogy paranoid vagyok, de most inkább csak előretekintő és roppant bölcs, hogy befogadtam a hölgyeményt az esernyőm alá.
Amikor eszembe jut a Rihanna szám, és megemlítem, elneveti magát, én pedig szinte egy pofont kapok, olyan bájos a nevetése. A női kezeknél csak azt imádom jobban, ha nevetnek. De hamar felébredek a varázsból és vigyorgok egy sort.
- Megfertőztelek, most nem szeded ki a fejedből napokig! - Vetítem neki előre a sötét jövőjét, hogy bizony az esernyőm alatt kell maradnia még jó ideig. Legalábbis fejben, dalban, a fizikai valója valószínűleg hamar megszökik majd alóla. Már most egy kicsit bánom, mert bemutatkozik és el kell vigyorodnom.
- Lime, mint... lime? - Kérdezek vissza, egyik szemöldökömet megemelve, mert neki is beszédes ám a neve. Csak éppen az övé egy citrusfajtára utal, nem egy testrészre. - Áh, a szüleim úgy gondolták, jó pofa, ha így kezdenek el becézgetni kicsi koromban, aztán hozzám nőtt. - Vonom meg kissé a vállam, mert nekem már egyáltalán nem furcsa. De hozzá kell szoknom, hogy vannak, akik fennakadnak ezen és pont elkapom Callie pillantását is, ahogy tekintete a szememtől lejjebb csúszik kicsit. Igazán apró, finom görbület jelenik meg a hatására a szájam sarkában, de... nem akarja tudni valószínűleg, hogy észrevettem, szóval úgy teszek, mint aki inkább az utat nézné, mert valakinek azt is kell. Bár tény, hogy sokkal unalmasabb látvány, mint az ifjú hölgy, túlélhető.
- Cipők...? - Pillantok a kezében lévő cuccokra. Uh, oké, cipők, de ennyi. - Aha, cipők. - Bólintok. Semmi gond, megértem én, hogy a nők valahogy különösen mély érzelmekkel fűződnek a lábbelikhez, de minek olyan sok belőle? Úgyis a kedvenceiket húzzák folyamatosan, nem? Vagy ők nem így működnek? Ugyan, ki érti ezt.
Visszaszólhatnék neki, hogy én sem szeretném elterelni a figyelmét a szeretett cipellőiről, vagy akár hívhatnám Dorothy-nak is, ha már annyira kocogtatni akarja azokat a sarkakat. De ezeket a gondolatokat inkább megtartom magamnak, higgye csak azt, hogy ilyen kis bugyuta vagyok, aki még fel sem fogja a piszkálódást.
- Ó, igazából el is felejtettem gratulálni, mert te vagy az első! De talán rendszeresítem, nem is olyan rossz program. - Vigyorgok rá, mert a modernk kori Batman megnevezés jól esik, simogatja a lelkem. Imádom a képregényhősöket, tudjátok, ez ilyen fiúbetegség, de tényleg engem a Marvel nevelt fel, bár most már a filmjeikkel próbálnak teret hódítani. Nem baj, engem hódíthatnak, bármikor.
- Tudom, kicsit hülyén adja ki magát ebben a helyzetben, de én amúgy imádom az esőt. Tudod, olyan békés. - Mosolygok rá, valószínűleg az ő benyomása jelenleg elég más az esőről, de nekem akkor is jól esik. Nem tehet ellene semmit az ember, elmos mindent, örömöt, bánatot, utána pedig tiszta lap kezdődik és finom, friss illat tölt be mindent. Az újrakezdés illata.

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Callie Meadows
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : túlélő
Hozzászólások száma : 14

TémanyitásTéma: Re: Under my umbrella || CalLip   Hétf. Nov. 03 2014, 21:42

"Ha adhatsz: úgy adj,
hogy meg ne alázd a Más
szegényebbségét."

A magyarázata egy kérdést csal elő belőlem.
-Orvos vagy?- teszem is fel, hiszen a magyarázata kicsit arra emlékeztet, bár persze nem használ szakzsargont, mégis miért aggódna ennyire másokért?
-Ez így van, és a végén talán meg is utállak érte... ezt akartad?! Ezt?!- kérdezem nevetve túldramatizálva a végét, és meglep, Lip, azaz Ajak mennyire kellemes társaságnak bizonyul. Nem szoktam ilyen közvetlen lenni ismeretlenekkel, még ennyire sem, pedig semmi nem történik, beszélgetünk, nevetgélünk, viccelődünk, sétálunk az esőben, de akkor is. Nem ismerem, és ez nem az én formám, arról nem is beszélve, hogy azért összehúzódva össze-összeér a kezünk az ernyő alatt, és nem zavar ez, amit pedig badarság lenne az eső elleni védelemmel magyarázni. Alapjáraton nem rajongok azért, ha megérintenek, irritálónak találom, legfőképp idegenektől.
-Igen, és akkor képzeld el a többit, ha ez a leginkább felvállalható.- forgatom meg szemeimet, aztán az ajkaira vándorol tekintetem, ami kicsit megrándul, és meg kell állapítanom, szép ajkai vannak.
-Cipők.- erősítem meg ismét a szavaimat, nem is értem, ő miért ismételgeti, de az tény, hogy ezzel is mosolyt csal az amúgy nem túl jellemzően felfelé görbülő ajkaimra - nem vagyok egy mosolygós típus. Talán ma jó napom van.
-Miért annyira meglepő ez?- kérdezem, de alig hogy felteszem a kérdést, rögtön fel is dobok neki egy verziót, mint lehetséges választ, ezzel igen csak sztereotipizálva.
-Á, tudom már, te is az a típusú pasi vagy, aki sosem érti, minek annyi cipő egy nőnek, aztán amikor felveszi a tűsarkút és meglátod a hosszú combokat, elalélsz, igaz, Batman?- nézek rá, mintha épp fülön csíptem volna ezen a turpisságon, és megnyomom az új becenevét, amit tőlem kapott. Persze a Lippel sincs bajom, de ez most nagyon illett a helyzethez, és a szurkálódáshoz.
-Ez meglepő lehet, de én is szeretem... amikor fúj a szél is akkor kevésbé, mint most, de alapvetően szeretem.- magyarázom meg a gondolataim, miközben már fel is sejlenek szemeink előtt a kollégium épületei, tehát már nem vagyunk annyira messze.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Under my umbrella || CalLip   Today at 15:38

Vissza az elejére Go down
 

Under my umbrella || CalLip

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-