Xavier Woods
Életkor : 32
Foglalkozás : gitározás, dalszövegírás, kisebb fellépések, a városban alakulófélben a bandája
Hozzászólások száma : 18
| Tárgy: Xavier Woods Csüt. Okt. 23 2014, 11:38 | |
| Xavier Woods
férfi; 22; vizuális kommunikáció; számítógépes grafika; 2. évfolyam
az anyaszomorító
I'm not afraid I'm not afraid to die
Eldicsekedhetnék fűnek fának, hogy milyen gazdag és jómódú családba születtem. Mindent megkaphatnék, egy szavamba kerülne. Csak közbejött egy kis gond. Jelenleg azt sem tudom, mi van a drága szüleimmel. Fogalmam sincs, hol élnek, hogyan boldogulnak. Pedig minden jól indult. Az elején kezdem. Kanadában, egy isten háta mögötti falucskában láttam napvilágot. Amikor megszülettem, már el volt tervezve a jövőm, előre kitalálták, mi lesz belőlem, hova fogok járni, melyik suliba, melyik egyetemre. Népszerű, jogász szüleim csak arra nem számítottak, hogy esetleg én mással szeretnék foglalkozni. Az általános iskolában még minden rendben volt. Kitűnő tanulóként, mintagyerekként jártam végig a nyolc osztályt, jó esélyekkel indultam gimnáziumba. De semmi sem a számításaim szerint történt. Az új osztálytársaim nem szívesen fogadtak, és elhatározták, hogy kicsinálják a kiskedvenc matlétát. Eleinte nagyon zavart, kisebb depressziókba zuhantam, aztán idővel megembereltem magam, és nyers, bunkó stílussal támadtam vissza. Végül második évemre beilleszkedtem. Beleszerettem a zenélésbe, megtanultam szinte profin kezelni a számítógépeket. Érdekelni kezdett a grafikusok munkássága. Kezdtem ráébredni, hogy én nem akarom a szüleim utasításait követni, mert engem teljesen más témakörök érdekelnek. Egy nap felvetettem legújabb ötletemet a szüleimnek is, hogy szeretnék számítástechnikai és grafikai pályán tovább tanulni. Nagy hiba volt. Apám kijelentette, hogy jogi egyetemre megyek, és kész, felejtsem el ezeket a gyerekes álmokat. Ekkor szakadt el az a vékonyka száll is, ami összetartott engem a családommal. Elindítottam a megállíthatatlan lavinát. A gimiben szándékosan lerontottam a jegyeim, hogy még esélyem se legyen továbbtanulni. Elkezdtem bulikba járni, meg haverokkal ellógtam az órákat. Egyszer több napra eltűntem. Hatalmas balhé lett belőle. A rendőrség is keresett. Pedig csak egy fesztiválra lógtam, baráti társaságban. Mikor hazaértem, irtóra leordította apám a fejem. Kijelentette, hogy vagy megváltozom, vagy pedig eltűnök innen, és nem akar többet látni. Természetesen az utóbbit választottam. Nem erre a válaszra számított, úgyhogy kezembe nyomott egy kis pénzt, és kijelentette, hogy menjek, amerre látok. Azt mondta, nem vagyok a fia, és szégyell engem. Örömel tettem eleget kérésének, mert másnapra már el is tűntem a városból. Nem akartam földönfutóvá váli, ezért lázasan keresgéltem nekem való iskolákat. Végül nagy lecsóba csaptam. A legszimpatikusabb egyetem a Hollywoodi híres-neves Frances University volt. Egy éven keresztül éjt nappallá téve dolgoztam, és tanultam, mire meglett a kellő tudás és pénz, hogy jelentkezzek álmaim iskolájába. A felvételi után egy szemhunyásnyit sem aludtam, egészen addig, amíg egy levelet kaptam. Felvettek! Kaptam egy esélyt, hogy valóra váltsam álmaimat. A szüleimmel megszakítottam minden kapcsolatom, nem fogadom a hívásaikat, nem olvasom az üzeneteiket. Lehet, hogy azóta többször megbántak mindent, de az is lehet, hogy született egy másik gyermekük, aki ugyanolyan mintagyerek, mint én voltam. És ő begyógyította az általam okozott sebet. Nem tudom. De szeretném látni még egyszer szüleim arcát, amikor hazatérek, és látják, hogy korcs fiuk kijárta a legnépszerűbb egyetemet, és jó állást kapott.
Xavier Woods nehéz eset. Ezt a tanárok és diákok egyaránt állítják. Nyers bunkóságával a legtöbb embert elüldözi maga mellől, nem kenyere az udvariasság. A tanárokat az őrületbe kergeti, de tanulmányi eredményei ettől eltekintve kiemelkedőek. Kevés embert enged közel magához, de akinek sikerül bizalmába férkőznie, az egy életre szóló barátra tesz szert, aki tejben, vajban, bajban vele marad. Úgy gondolod, hogy bepróbálkoznál nála? Akkor vedd figyelembe a következőket: Nem érdeklik a szabályok, bármilyen őrültségbe benne van, ha úgy kívánja a helyzet. A legtöbb fiúval ellentétben ő nem vadászik állandóan csinos cicuskákra, inkább saját életét helyezi előtérbe. Xavier tipikusan az az ember, akinek ha kedve szottyan megenni egy csokitortát, akár az éjszaka közepén is képes felkelni, és legközelebbi cukrászdából elcsórni az édességet. Bármilyen hülye tervet képes magvalósítani. Nem érdekli mások véleménye, mindent megtesz, hogy célját elérje. De néha nem ártana előbb gondolkodnia, mint cselekednie.
Kimerülten dőltem az ágyra. Az egész napos tanulás, meg írás kifárasztott. Az az egy szabad óra, amit most kaptam, számomra a megváltást jelentette. Nem is fogom tétlenül eltölteni. Szobatársam még nem érkezett vissza, így enyém volt az egész helyiség. Elterültem az ágyon, könyveimet az asztalomra szórtam, ahol napról napra nagyobbra nő a kupac. El kéne pakolnom. De nincs kedvem. Inkább bedugtam a fülesem, és benyomtam a kedvenc számaimat. Elzárkóztam a külvilágtól, ebben a helyzetben nem érdekelt semmi, és senki. Agyam kitisztult, gondolataim, ha csak egy rövid időre is, kiszálltak a fejemből. Mindenemet átjárta a ritmus, a szervezetem zenére dolgozott. Szinte éreztem, hogy a szívem a szám ütemére ver. Ha rajtam múlna, egész hátralévő életemet ebben a helyzetben tölteném, mert így érzem magam teljesnek. Sajnos az idilli pillanat nem tartott sokáig. Társam nagy robajjal rontott be, földhöz vágva cuccait. Arca eltorzult a méregtől, durcásan vágta le magát egy székre. Oldalról rásandítottam, de nem szenteltem különösebb figyelmet a bajára. Ő ilyen. Nincs olyan nap, hogy ne sértődne meg valamin. Ez mondjuk egy 21 éves sráctól azért már ciki. Előre sajnálom a barátnőjét. Mivel észrevette, hogy nem érdekel engem a szenvedése, még feltűőbben kezdett sóhajtozni, és káromkodott is maga elé. Próbált minél dühösebbnek látszani. Meguntam a színjátékot, úgyhogy felültem. - Az szeretnéd, hogy megkérdezzem, mi történt? Próbáltam minél cinikusabb hangon beszélni vele, és éreztetni, hogy rohadtul nem érdekel a magánélete. Nem vagyok érzelgős típus. De nem jött le neki. Inkább felcsillant a szeme, és szóra nyitotta a száját. Na ne. Jön a szokásos áradozás. És igazam lett. Megállás nélkül hadarni kezdte, hogy ez, meg az, meg amaz, és hogy ezért, meg azért, meg hogy ilyen, meg olyan, és hogy ez milyen már! Úgy tűnt, sohasem fogy ki a mondanivalójából. Tettetett érdeklődéssel hallgattam, pedig majd' szét untam a fejem. Jobban már meg sem szívathattak volna. Ennél rosszabb társat! Elkövette azt a hibát, hogy megállt levegőt venni. Ezt a pillanatot választottam arra, hogy gyorsan felálljak, és az ajtó felé induljak. Bambán nézett utánam. - Bocsi, mennem kell, kezdődik az órám. Eltűntem a folyosón. Gyorsan vettem be a kanyarokat, siettem, hogy nehogy utólérjen. Még képes, és utánam jön. Egy üres helyen megálltam, és kifújtam magam. Na, ezt az érzelemáradatot ép bőrrel megúsztam. Ránéztem a karórámra. Elmosolyodtam. Még több, mint fél órám van a tanítás kezdetéig.
Kíváncsi vagy, hogy ki áll e karakter mögött? Nem kell róla sokat tudni, csak annyit, hogy: kellőképpen őrült, mindig feltalálja magát, és néha elég hülye tud lenni. De azért az edzettebb barátai már megtanulták elviselni. Ui: Ha jót akarsz, ne idegesítsd fel...
TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0
A hozzászólást Xavier Woods összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 02 2015, 16:29-kor. |
|