Nem is lehetnék jobb helyen, mint idekint, ahol milliónyi téma vár rám. A filmben is jól mutatnak a nyalakodó párok, leadom majd a pár utcányival arrébb található gimibe felvilágosítós dokufilmnek, lehet nem lenne olyan elavult, mint, amit nekünk is bemutattak. Az inkább paródia volt, mint felvilágosítás. Na meg... a gimiben ki nem csinálta még? Na ugye...
Ahogy megpillantom a kamerán át azt a kirívó kéket, ami merőben elüt a természet színeitől, főleg így ősszel, no meg az egyetemi társadalom színskálájától egyből irányt váltok és megiramodom. Csak pár lépéshátrányból realizálom, hogy Bridget az. Megörülök, hogy végre látom szőke fürtjeit, és ki ül az arcomra is a cápavigyor.
-A szépséges Sanders kisasszony most nincs nyilatkozós kedvében, várjuk hát közösen a pillanatot, kedves diáktársaim, hogy megtörjön a jég! -Hangos jegyzet a kamera részére, nem azért, hogy idegesítsem a másikat. De még mindig a kezemben a kamera, még mindig forog, de már nem nézek olyan mereven az LCD-re, mint eddig tettem. Teszek egy kört Bridget körül, remélem fordul velem majd, ez jó kis filmes effekt, meg legalább még mosolyog a kamerába egy kicsit. Láttam, hogy szereti, ha filmezem... nincs mit tagadni.
-Fénnyel táplálkozom! Nincs időm a humák ételek elfogyasztására! -Ezzel végleg leállítom a gépet, oldalt engedem hadd lógjon. Feltolom a szemüveget az orrnyergemen és jobban megnézem a másikat.
-Nahát, nahát Sanders... -Oldalvást döntöm a fejem és elvigyorodom. -Ha nem tudnám, hogy HÖK-elnöknek indulsz, azt mondanám együnk együtt, de így, még a végén meggyanúsítanak, hogy pártot foglaltam, pedig én párttalan lennék! -A vigyorom persze le sem mosható, vakarható a képemről. Barátian átkarolom őt a vállánál, nálam ez ilyen... abszolút mindennapos, mindenkivel és semmi hátsószándékú dolog, és megindulunk kifelé.
-Mihez lenne kedved? Én valami török kaját burkolnék... egy finom, frissen vágott borjú döner. -Vetem fel az ötletem. Nincs ellenkezés, ha társaságra vágyik, dönert kell ennie velem. Vagy ehet mást is a törököknél, kebabot vagy valami pitás dolgot, csak menjünk már!

-Sziporkázom Sanders, ahogy mindig! -Húzom szélesebbre a mosolyom, bár egyelőre csak addig megy, amíg a fülemet vágja már ajkaim széle. Na jó, csupán csak fenemód nagy vigyorral kommentálom az eseményeket.
Jót nevetek ezen a zagyvaságon, és bár fogalmam sincs, hogy Bridget szenved valamitől... mert hát egy valamirevaló férfinek nincsenek olyan tudásbázisai, mint a "mi az a bulimia vagy anorexia" ezért ezt csak egy jópofa megjegyzésnek tudom be.
-Ha gondolod mutass be neki, főleg ha látni sem akarod! -Akkor elintézem, hogy elfusson valahova messzire. Persze ezeket mind-mind viccnek szánom, most még felismerhető, hogy nem komolyan beszélek, de vannak napok, amikor nem tudnám magam sem megmondani, hogy poén volt, vagy véresen komoly az állításom.
-Tudod, hogy csak veled kivételezek! -Rákacsintok és, ahogy kérte kikapcsolom a gépet. Persze nehezemre esik letenni, de muszáj, az éhség nagy úr, és férfiból vagyok, enni kell! Lóg a kamera az oldalamon, ha nem megyünk útközben neki semminek, akkor nagy baja nem lesz.
-Akkor ne is beszéljünk, nem vagyok én se politikus-kurkász hangulatban. -Volt már, hogy nekem öntötte ki mindenki a nyűgét-baját az évek alatt, mióta foglalkozom ezzel az elnökválasztós dokumentálásos mókával. Nem is tudom minek vállaltam magamra, de... szeretek sürögni-forogni. Ma is tuti, hogy visszanézem ezt a jelenetet, ahogy Bridget belemosolyog a képbe. Hmmm.
-Hogyne lenne kiscsillag? A csirkét is szívvel-lélekkel vágják le, hogy utána a fogyasztó társadalom ne tudjon reklamálni, ha török étteremben szárnyast akar enni. -Értem arra, hogy bár nem az a tradicionális húsos kaja náluk, de amerikanizálódnak, hogy mindenkinek eleget tudjanak tenni. Néha én is bekóstolom, de a borjúból készült dönert nem lehet utánozni holmi csirkével.


Átérve már csak hely és kaja kell a tálcánkra, Bibi lehet, hogy hamar választott, de nekem, hiába van meg évek óta a bevált, mindig át kell mazsoláznom, hogy mi lenne ínyemre. Ilyenkor persze feltartom a sort és nagyon nem bírják a képem nézni a nagy tépelődés miatt... de egy szó mint száz, én is kiválasztom, amit itt mindig enni szoktam. Álmukból felébredve is tudják szerintem, hogy mit fogok kérni...
Apropó, Bibi... valamiért ez jobban tetszik, mint a Bridget, az túl hivatalos, és bár sose mondom ki, hogy "Bibi" magamban sokszor elhangzik, ha valamiért egyéni monológot tartok gondolati szinteken. Sűrűn fordul elő...
Kint szerencsére sikerül a kukáktól messze és az ételmaradékos zsúrszekrénytől szintén messzebb helyet találni. Nincs annál rosszabb, amikor ezek kettősségénél bogarak, legyek, darazsak tódulnak a maradék kaja végett, te meg élveznéd a szép napocskás időt és sajnos... nem tudod.
-Múltkor készítettem egy kisfilmet, hogy milyen elhanyagolt és undorító mód van ez a maradékos basz így itt... azóta bent tartják a konyhánál, és a világ sokkal szebb! -Jegyzem meg apropó gyanánt, és nekilátok kibontani a dönerem, amit valamiért alufóliába tekertek, pedig nem elvitelre kértem -kivételesen.
-Pazar! Két helyen melózom, abból az egyik a tavalyi gyakornokos helyem, idén meg egy cégnél vagyok vágó már. -Tavaly egy televíziós csatornánál kaptam lehetőséget operatőri poszt betöltésére, és annyira beváltam, hogy idén már pénzt is kapok érte. Most meg esküvői videókat vágok, meg rendezvények videóit és ilyesmi. Nem rossz ez sem, ezt is be kell gyakorolni.
-De szerintem maradok, ja. Meg addig több kapcsolatot is ki tudok építeni. -A suli legalább még erre is jó, ha már kikerülsz a nagyvilágba, akkor magadnak vagy a szerencsehozó sütije, ami nem mindig hoz szerencsét.
-A szóhasználatodból ítélve pedig te is. -Hallottam ám azt a kis megbúvó jelzést.

Mélabús tekintettel hallgatom, és egy kicsit szomorkásnak tettetem vonásaim. Mi az, hogy pár hónappal korábban, most van itt a remek lehetőség, hogy igent mondhasson... bármire! Nem baj, jön még a én utcácskámba, végtére is a barátaim közé sorolom, nem telik el úgy nap, hogy ne találkoznánk, beszélnénk.
- Igaza van Sanders elnökasszony-jelölt. -Direkt hívom így, egy picit talán jó cukkolni vele, bár tény, hogy párttalan próbálok maradni, Bibi akkor is Bibi marad nekem, és nincs apelláta. Örülni fogok annak is ha nyer vagy veszít, mert ez a dolgom, semmi csúnya dolgot nem hozok le a másikról. Ha majd kint nyomom így és választanom kell, azt majd úgy is megfizetik, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam a másik jelöltet. Igazából ha fel is venné a beszélgetést, az sem zavarna, én is sokszor pofátlanul bekapcsolva hagyom a kamerát... most is hirtelen rápillantok, de kikapcsoltam. Jól van Morgan, nem kell parázni, nagy szívfájdalom lenne, ha lemerülne.
A nevetése még mindig kellemes, és jó érzéssel tölt el, hogy meg tudom nevettetni. Nem mindig vagyok jó passzban, de most úgy fest kifejezetten értékeli a társaságom. Hát, akkor tegyünk még rá pár lapáttal.

Amikor beérünk, még egy ideig átkarolva nézem a kajás felhozatalt és csak akkor engedem útjára, amikor kérni szeretne, és én is még egy körre elmászom a pult végébe, hogy megnézzem a bárányragut, amit beletennének a menübe, de nem tetszik. Igen, tényleg a szokásosat fogom kérni, ezt már Bibi és a felszolgáló is keni-vágja. El is kezdik készíteni mielőtt kimondanám, és mire a végére érek a válogatásnak, már nyújtják a tálcát felém, meg, hogy arra lehet fizetni.
- Ugye? Ha nem lennék, ki kéne találni! -Természetes, hogy én állom mind a kettőnk kontóját, tudja jól, hogy megsértene azzal, ha a sajátját ki akarná fizetni. Férfiból vagyok, és nem feltétlen a csóró fajtából, bár nem apuci adja a zsebpénzem.
Az pedig tényleg melós dolog volt, mire elértem a célomat, de lássuk be: megérte. Azóta többen is járnak ide enni, mint régebben, amikor még kuka búvárkodni lehetett a kint tárolóknál.
- Azért te sem panaszkodhatsz. Jó helyed van itt szerintem... -A későbbiekben nem csak kinevelheti majd az utódokat, de tarthat akár órákat is, ilyen rádiózás témában, vagy ha neki elfogadták a gyakorlati helyének, akár tarthatná ő itt a gyakorlatot. Vagy mi...
- Hidd el, fognak majd, csak időbe telik feldolgozni a jelentkezőket, aztán kiválasztani a legjobbat, de biztos, hogy behívnak próbajátékra. -Hogy nevezik, így nevezik? A rádiós meghallgatást... mintha ezt hallottam volna mástól is, hogy próba játék. Mindegy, a lényeg, hogy be fog neki jönni, mert ügyes kislány. Nagylány. Nő...
Elkezdem kibontani a csomagolásból a dönerem, már az illatától is összefut a számban a nyál. Mekkorát fogok enni, te jó ég!
- Na és mi lesz, ha fel vesznek valahova? Akkor is maradsz egy évet még? -Kérdem, természetesen zavartalanul és teli szájjal. Nem igazán figyelek a formalitásra, bár tény, hogy nem esik ki a pofámból a kaja, azért nem nyitott szájjal csámcsogok, de dörmögve, teli szájjal kérdezek.