Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Dangerous steps || Lizzy&Lip

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Elizabeth Clark
Filmművészet
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló, Pincérnő
Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTéma: Re: Dangerous steps || Lizzy&Lip   Szer. Okt. 29 2014, 18:00

-Te kis szerény, csak lányokkal súlyzózol, értem én! - Vigyorgok rá, hogy hogy felháborodott, de csak piszkálódom.
-Hátööö... nem randizni hívlak. - Szögezem le neki, ez most lehet sérteni fogja a hablelkét, de én csak mint társaság hívtam el. Amúgy sem nézek közönséggel romantikus filmet, főleg hogy kevés a jó. - Én is szeretem azokat, van egy pár. Majd olyanokat is nézünk. - Mondom mosolyogva, mondtam én hogy jó választás lesz a srác. - Hm, Kilian felsős volt, értette a dörgést, most egyedül próbálom kisilabizálni eddig hogy működött. Megoldom egyedül is, de ketten könnyebb lett volna. - Vonok vállat, nem vagyok ilyen szempontból törtető valaki. Meg ez csak hobbi.
-Reméltem, azok mind zizik. - Vigyorgok rá.
De csak nyomatja kis a nézeteit, összepréselem a számat.
-Jah. A fantázia és az emberi hülyeség határtalan, csak a valóság szab határokat. De az szab drága Lipikém, szóval csüccs vissza a padra és szállj le a felhőkből. Előbb mondtad ennyire nem vagy zseni, de ehhez teljes értékű zseninek kell lenni, szóval kíméld a buksid és inkább azon gondolkodj mondjuk, hogy a meglévő biztonságot teremtő dolgok hogyan lehetnének még biztonságosabbak. Hmm? A fűtés, a légzsák, a csúszásgátlók, ilyesmik. - Adom elő neki, mert oké hogy meg akarja váltani a világot de ezt lehet reálisabb, kisebb célok kitűzésével is.
-A Lucyben sok a logikai buktató és olyan alapvető információt nem tudtak kigooglizni, mint hogy mikor keletkezett a Föld. Akkor már inkább a Csúcshatást nézd meg, az a neked való film barátom. - Mosolygok rá, ha hiszi hanem, érdekelnek az ilyen filmek, mert gondolkodásra sarkallnak.
-Pontosan. - Bólogatok, majd elkapom a dobott puszit és diadalittasan feltartom a levegőbe. Persze kacagok kicsit, megnevettet a srác. - Bebeszéled magadnak. Tudod szerintem a tánc egyfajta matek is, de... én mikor fuvoláztam nem matekoztam a ritmust. Jött és kész. Belül érzed, ehhez nem kell hallani a zenét. A zene belülről jön. Szerintem csak kifogásokat keresel. - Na igen, sajnos ami a szívemen a számon, olvashatja róla hogy komolyan gondolom.
-Amerikai focizol? Ez sok mindent megmagyaráz... - Merengek el egy pillanatra. - Jó játék, szeretem, teljesen taktika függő és a variációk lehetősége nagyon nagy. Meg rendesen van bírálva, nem kell azt nézni hogy vajon tényleg megrúgta-e a másikat, szenved, mittom én... - A sima focit ezért nem bírom, meg az unalmas.
Pislogok hogy mutogat, valamit motyog, jaj... látszik én alul maradtam.
-Hm. Az baj. Fontos hogy folyékonyan beszéld. Nekem nyugodtan mutogass mellé, igaz, nem tudlak kijavítani, de legalább használod. Mások azt fogják hinni gesztikulálsz ha mégis látják. - Nem tudom zavarja-e ha látják, de ez se legyen akadály.
-Igazán nincs mit, én már csak ilyen udvarlós vagyok. - Vigyorgok. - Aham, mikor ezt egy fiú bizonygatja már gyanús. - Vigyorgok tovább, esélye sincs.
Aztán benyögöm a süketelést, de kedvezően reagál, sőt, nagyon nevet, hát kap egy pacsit ha már kér, nevetek vele.
-Óh, csinálunk belőle neked egy pofás kis csokorral, hogy kiakaszthasd az embereket. - Kacsintok rá, amíg poénnak fogja fel, engem sem zavar hogy ezzel szívjam a vérét. - Csak aztán nehogy le legyél fülelve, hogy segítséget kaptál! - Vigyorgok, tiszta lökött a gyerek.
-Egyébként szerintem így kéne segítened másoknak nem úgy hogy matekozol. Jó a humorod. - Mondom széles mosollyal, szerintem mindenki jobban jár ha inkább poénokkal gyilkolja az emberek elméjét, mint a számmisztikájával.

_________________

...és Isten megteremté
a férfit.
Aztán támadt
egy jobb ötlete!
Vissza az elejére Go down
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Dangerous steps || Lizzy&Lip   Csüt. Okt. 30 2014, 16:48

- Hm, kár. - Alsó ajkam felhúzom, elkeseredett képet próbálok vágni, olyan élethűt, de muszáj folyton vigyorognom. De aztán próbálom normálisan végighallgatni, amit mesél a filmklub sorsáról, hümmögve gondolkozok és aprót bólintok.
- Tudod, mondanám, hogy reklámozom a focicsapatban, de sajnos sokan megfelelnek a sztereotípiáknak. - Na igen, a csapattársaim remek sportolók, de vannak köztük bunkók, na meg a legtöbbjük leakadt azon, hogy hármas alapú logaritmus három, pedig az nem valami nagy mágia. Na mindegy, igazából kedvelem őket meg már eléggé összeszoktunk, csak nem tudom, mennyire tudnának értékelni egy komolyabb filmet azon kívül, hogy aha, király volt, illetve aha, szar volt. Mondjuk én nekem vannak gondolataim, de nem feltétlen szoktam kikotyogni őket.
- Hát, ha legalább olyan jól csinálod majd, mint a maffia vezetését, biztos király lesz. - Válaszolom neki vigyorogva, mert hát tényleg, úgy el tudom képzelni kis maffiózó hercegnőként. Ahogy nagy gorillák őrzik, egy-két lezser mozdulattal, lekezelően irányítja az embereket, akik még a lába nyomát is csókolgatnák. Nagyon könnyen el tudom képzelni, valahogy a személyiségéhez tartozik.
Aztán hallgatom, mit mond, sóhajtok egy nagyot. Olyan kiábrándító, hogy mennyire vissza akar fogni és félbe akarja törni az álmaimat. Pedig pont ez a mentalitás, ez az érd be kicsivel, ez az ami visszafog minket és ezért nem reális még a sok fikció a jövőről. Ezért tartunk itt, ahol és nem évtizedekkel előrébb. Ő miért nem látja ezt?
- De mi is az a valóság, Lizzy? Ugye? Nem tudod megmondani. Tudod miért? Mert nem létezik! A valóság nem más, mint egy csodálatosan felépített kifogás, amelyet bármikor elő tudunk húzni, ha azt mondjuk, valamit nem lehet megcsinálni. Nem valóságos, a valóságban ez nem létezhet... baromság! Tudod mi létezik? Az agyad kapacitása, az mérhető, bizonyítható, érzékelhető. És amíg a valóságnak nevezett hülyeség elvakít, igen alacsony értéket vesz majd fel. - Kampányolok tovább, egyre lelkesebben és minduntalan jobban és jobban beleélem magam. Annyira akarom, hogy higgyen nekem, hogy ne tűnjek idiótának. Én tényleg ebben hiszek, abban, hogy igazából bármire képesek vagyunk, hogy a fizikai valónk lényegtelen, a szellemi kapacitás az, ami irányít minket. Hiszen az szabályozza az izmokat is, az egész szervezetet és tulajdonképpen bármilyen parancsot ki tudna adni, nem?
- Csúcshatás...? Hm, jól hangzik, majd megnézem. - Mosolygok rá, örülök, ha filmeket ajánl nekem, bár nem vagyok az a nagy filmezős. Amint az előző példa mutatta, szabadidőmben van min gondolkodnom és dolgoznom. Bárcsak előre jutnék, egy picit, egy kis remény, hogy igazam van. Csak egy aprócska bizonyíték kéne a világnak, hogy higgyenek nekem és elismerjék ezeket. Csak egy pici. Egy icipicivel is megelégednék.
- Ó igen, zene nélkül tök jól megy még mindig, mert a belső ritmus megvan, a zenével összeegyeztetés nem megy igazából. Tudod, egész más ezzel az izével. Nem érzed a hangokat annyira, csak hallod, mint valami tompa, unalmas rádióban, amin nincs is basszus. Néha tényleg érdekesebb szájról olvasni. - Vonom meg a vállam, féloldalas mosollyal, mert nem bánom én, csak nem érti, mennyivel más ez. Kifogásokat keresek? Pont én? Nem, egyszerűen csak feldolgoztam, hogy csapnivaló táncos lettem, hogy másra kell most koncentrálnom. Megcsináltam, elfogadtam, beletörődtem, megalkudtam, ez vagyok én, ilyen vagyok én, Lip. Megalkuvó, beletörődő, elfogadó. Nem lázadó.
- Szereted? Ha gondolod, adhatok neked jegyet az egyik meccsünkre, nem vagyunk még profik, de mi mindent megteszünk, hogy szórakoztató legyen. - Vigyorgok rá, igazából még soha, senkinek nem adtam jegyet egy meccsemre sem. A szüleimet nem érdekli az ilyesmi, meg amúgy sem várom el, hogy ideutazzanak emiatt. Barátaim meg... nincsenek igazából, vagy ha vannak is, egyikük sem szereti igazából a sportokat. Igazából gyíkok, de nincs okom bírálni a csoporttársaimat, mert én is egy vagyok közülük.
- Áh, nem annyira fontos, mint hinnéd, a siketeknek biztos, de nekem nem annyira. De azért még tudom, hidd el, csak a csodás elméleteimet nem tudnám mondjuk előadni. - Vigyorgok, mert komoly, matematikai dolgokról nem tudok jelelni, pedig király lenne, ha a siketekhez is szólhatnék. De nem tudom, a szájról olvasás még mindig sokkal jobban bejön, mint a mutogatás. Mondjuk nekem, aki hall is rendesen, sokkal könnyebb ez, de a jelek is logikusak mondjuk. Na jó... túl sok rizsa.
Amikor azt mondja, gyanús vagyok, lesütöm szemeimet és mosolyogva emelem fel mindkét kezem, jelezve, hogy tök ártatlan vagyok. De aztán jön a süketelős vicce, én pedig nevetek egy jót, mert annyira jól esik.
- Hallod, már van elég sok, de még szorgosan gyűjtögetem őket. Annyira imádom, a legtöbb ember így lefagy tőle, néz nagyokat és aztán zavarodottan elkezd nevetgélni, amikor látja, hogy szakadok. Ezért abszolút megéri. Abszolút. - Nevetgélem, mert annyira jó, imádom azokat a fejeket, amiket akkor vágnak. A döbbenet, zavarodottság kényes keveréke az. Pedig biztosan viccesnek tartják, csak az ember feszengve érzi magát egy olyan nyomi mellett, mint amilyen én vagyok.
- Ne akard visszafogni a matekos énem. Tök jól elédegél a humor mellett, itt, nézd. - A kezemet a mellkasom bal oldalára teszem, a szívem fölé, hogy megmutassam, pontosan hol is van a matek, meg a humor is. Bizony, nagyon szeretem mindkettőt, meg a focit is, annak is jut hely a szívemben, meg a programozásnak. Mindennek van elég hely, amúgy is olyan nagy szívem van, és ha már embereknek nem szoktam helyet hagyni benne, nagy kapacitása marad.

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth Clark
Filmművészet
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló, Pincérnő
Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTéma: Re: Dangerous steps || Lizzy&Lip   Csüt. Okt. 30 2014, 22:20

-Látom teljesen magadba zuhantál, majd összesöpröm a szíved morzsáit, ha lesz egy partvisom. - Vigyorgok szemet forgatva.
-Jaj, ott inkább ne, köszi. - Kuncogok kicsit, ha csak Brian csapattársaiból indulok ki, nos...
-Hmm, nem is rossz ötlet, ti lesztek a saját kis családom és majd jól rendet csapok köztetek. Ha rosszul viselkedsz büntetésből Philip leszel. Innen tudni fogod, hogy bajban vagy ecsém. Hm, a többiek gyengéjét is kifigyelem majd. - Táncoltatom az ujjaim ogy sátorszerűen egymásnak döntöm a két tenyerem, hagyok némi megalomán csillanást villanni a szememben, majd nevetek. Ha nem megy majd a demokrácia úgy is diktatúra lesz, nincs mese. Csak filmek.
-Nem azt mondtam hogy nem lehet megcsinálni, hanem hogy Te, Még nem tudod. De félő ha ennek szentelnéd az életed belebolondulsz. Mert túlzottan rá vagy kattanva. Elveszel a részletekben, ha objektívabban kezelnéd a dolgot talán, mondom talán lehet tudnál is kezdene vele valamit. De így csak becsavarodsz. Komolyan, ez amolyan baráti jó tanács, néha kapcsolódj ki, a sok képlet az agyadra meg. És a Mátrixot is illetlenül sokszor nézhetted, hmm? - Somolygok rá, picit megveregetem a vállát. - De tény, ha az ember nagyon akar valamit, eléri. Általában. - Teszem hozzá, mert ha egy bolondnagyon elefánt akar lenni, nem válik azzá. Azért ezt Lip is belátná.
-Nézzed, imádni fogod. - Mosolygok rajta, elképzelem ahogy egy nagy tál popcornnal befészkeli magát valami fotelbe és bambulja a laptopot, idegesen tömve magába a sós nasit. Még aranyos is.
-Akkor meg vedd ki. Ne a zenét figyeld, hanem az ütemet amit diktál. Azt hallod belülről, több sem kell. - Nem látom a problémát, szerintem menne neki.
-Szeretem persze, ki nem szereti? Max aki nem érti. - Mosolygok, nem lehet nem szeretni, ritka egy értelmes és taktikus sport. - Hmm, de csak ha nem zavar hogy nagyon hangosan csápolok neked. Különben nincs értelme elmenni! - Vigyorgok, hát az lenne a minimum. Igazából Brian óta nem voltam meccsen, pedig szeretem. De vagyok olyan szentimentális hogy tudjak valakinek drukkolni, különben érdektelen a meccs.
-Na látod, mutogatva annyit beszélsz róla amennyit akarsz még bele sem kötök majd! Sőt, párhuzamosan beszélsz két dologról is, bár továbbra is csak arra tudok reagálni amit mondasz, de ez ne tartson vissza! Amúgy meg ha már megtanultad ne felejtsd el, sosem tudhatod mikor fog kincset érni, hogy tudod a jelbeszédet. - Mosolygok, igaz csak az amerikait ismeri, a jelbeszéd sem univerzális, hogy mondjuk egy kínai is megértse, de... attól még hasznos.
Hát nem lehet haragudni a gyerekre, olyan kis ártatlan ma született őzikeként néz rám a felemelt kezeivel, csak somolyogni tudok rajta. Inkább megnevetettem, szerencsére megy is.
-Hm, asszem én is így reagáltam. - Merengek el, majd nevetek, hogy igen, megértem hogy vicces neki. - De azért gyűjtsünk, fő a változatosság! - Vigyorgok, tiszta lökött, de talán ezért kedvelem máris.
-Jaj, nem akarom én visszafogni, csak kicsit jobban domborítani a humorod. Bár tuti vegyíteni is szoktad... fogadjunk ezen is fogsz nevetni: A fényképészetbe betér egy matektanár:
- Szeretnék erről a filmről képeket csináltatni.
- 9x13?
- 117. Miért?
- Adom elő kicsit elváltoztatott hangon hogy érezze a párbeszédet, majd vigyorgok rá.
-Amúgy igen, látom ám hogy nagy szíved van, hát szíveden viseled az egész emberiség sorsát! - Mosolygok rá, kedves fiúnak tűnik, szóval nem cáfolom a tényt, hogy megfér benne mindenféle dolog. Még a matek meg a humor is. Már a normális és nem kocka humor, ugye.

_________________

...és Isten megteremté
a férfit.
Aztán támadt
egy jobb ötlete!
Vissza az elejére Go down
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Dangerous steps || Lizzy&Lip   Szomb. Nov. 01 2014, 01:05

- Tudom én, hogy csak uralkodni akarsz. Látszik rajtad... - Vigyorgok rá, mert hát tényleg olyan kis karizmatikus szőkeség, hogy egy-kettőre helyre rak mindenkit. Én biztos vagyok benne, főleg, mert olyan könnyű elképzelni róla, biztosan ki tudja nyitni a száját és lekap bárkit a tíz körméről.
- Ne foglalkozz a mentális épségemmel, kár sírni a kiömlött tej után! - Nevetek rá, mert olyan aranyos, ahogy azért aggódik, hogy a sok gondolkodásba belebolondulok. Pedig nem fogok, hiszen az agyam nem hagy cserben engem soha. Mármint, valószínűleg nem. Remélhetőleg... ugye nem? Na jó, nem szabad ilyeneket mondania nekem, mert csak beparáztat. A Mátrixos felvetésre viszont csak sunyin mosolygok és diplomatikusan tartózkodom a válaszolástól.
- Részleges győzelem! - Diadalittasan, vigyorogva emelem egyik öklömet a levegőbe, amikor elismeri, hogy ha valaki nagyon akar valamit, eléri. Nos, igen, az akarat elég nagy erő, hatalma van. Kár, hogy nekem nincs sok belőle, minden vagyok, csak akaratos nem.
A filmes ötletre bólintok, igen-igen, Csúcshatás, meg fogom jegyezni. A legtöbb embernek nincs olyan memóriája, mint nekem, én sem tudom, mivel érdemeltem ki. De gyakran sok hátulütője van a dolognak, ó, de még mennyire.
- Ez... öhm... nem így működik. - Nem tudom, hogyan magyarázzam el neki, de ez nem ilyen egyszerű. Persze, majd a belső ritmus vezet, majd érzem a zenét, de... ha ez nekem nem megy? Ha nekem kell a zene, kell a ritmus ahhoz, hogy táncolni tudjak? Akkor megáll a tudománya? De nem vetem a szemére, inkább nem. Ahhoz nem vagyok elég bátor.
- Na igen, az amerikaiak mindent szeretnek, ami amerikai. - Állapítom meg, mert ez nem sztereotípia, ez általános tény és szinte mindenki megfelel neki. Én is imádom a focit, a hotdogot, a dollárt, az államokat, mert nem is tudom... az amerikai emberek fogalma valahogy összeforrt a hazafiasságéval is.
- Nyugodtan csápolhatsz... úgysem hallom. - Vonom fel finoman a szemöldökeimet, amikor ránézek, hátha leesik neki. Persze, igazából hallanám, de egyáltalán nem arra figyelek. Elég, ha az irányítóm hangját hallom, mást nem is kell. Ott tényleg a belső vezénylés a lényeg és a pontos számítások.
- Áh, egyszerre mást beszélni és mást jelelni? Az nehéz, főleg, mert akik ezt csinálják, mindig érthetően artikulálnak is, hogy a szájukról lehessen olvasni, majd egyszer figyeld meg. - De tényleg, a legjobb dolog bennük. Multifunkcionálisak és még segítenek is az embereken. Tényleg jó dolog a jelnyelv, mondjuk, ha olyasvalakivel beszélek, aki szintén ismeri, akkor a legjobb része, hogy úgy beszélhetünk, hogy mások ne értsék. Ez olyan kis titkos, bennsőséges dolog is lehet, valami sokkal mélyebb, amit a külső szemlélődők nem érthetnek.
- Te még a jobbik eset voltál, hidd el. - Vigyorgok is mellé, mert tényleg, ő még nem volt olyan nevetséges, mint a legtöbb ember és hamar leesett neki, hogy ha én viccelek vele, neki is lehet. És persze, hogy ezen milyen jól el lehet szórakozni.
- Ez... inkább... fáj... - Nevetgélek szenvedve, mert értem én a viccet, de valahogy nem elég intenzív a nevettető hatása és annál nagyobbat koppan, amikor leesik. Szinte fizikai fájdalmat okoz, de azért élvezetes. Biztosan ebben is a legjobb, ha láthatjuk a másik reakcióját, talán én is hülye fejet vágtam, amikor meghallottam, talán még grimaszoltam is.
- Hát, ami azt illeti, valakinek azt is kell. Pedig ha mindenki figyelne a másikra, mennyivel előrébb lennénk... - Sóhajtom halkan és szomorúan pillantok az ablak felé. Ha egy kicsit, kicsit jobban figyelt volna a szembe jövő autó, akkor most minden egészen más lenne. Annyira apró dolgokon múlik, annyira nem tudjuk, mikor kell odafigyelni és résen lenni... ezért olyan nagyon veszélyes az élet.

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth Clark
Filmművészet
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló, Pincérnő
Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTéma: Re: Dangerous steps || Lizzy&Lip   Szomb. Nov. 01 2014, 01:28

-Áh szóval érezni hogy én nem megmenteni hanem meghódítani akarom a világot? Hmm, egymás főellenségei leszünk, csak mi értjük majd meg egymást, tudod mint Superman és Joker! - Adom elő vigyorogva, az vicces lenne, ilyen páros úgy sincs mint mi, nem? Tiszta jó már.
-Jaj hagyjál már, hát látom hogy normális vagy, késő hitegetni az ellenkezőjéről! - Vigyorgok rá, majd látom a Matrix valahol találhatott. Lehet gerjed Trinity feszes seggére... hah, hát jah, még melle is van valamennyi. De azért nekünk lányoknak ott van Neo, kárpótolva vagyunk, nem csak irigykedünk.
-Jah, olyasmi... - mosolygok rá, mert cuki ahogy lelkendezik itt nekem.
Meredek rá, jelezve akkor fejtse ki, attól hogy szőke vagyok nem vagyok hülye, fel fogom fogni. Ha nem, akkor rosszul magyarázta, ennyi. Ha nem válaszolna akkor meg is kérdezem, hogy "Akkor hogyan működik, hmm? ".
-Kicsit nagy a hazaszeretet de na. - Vonok vállat, szerintem nem ez a fő baj drága társadalmunkkal, de ez most mellékes.
-Jaj mááár, hidd el, ha te nem is hallod, de mindenki más igen. Szerintem sokan jutnak egy napra a te sorsodra. - Vigyorgok gonoszan. - Na meg észre fogsz venni, hidd el. Hallanod sem kell! - Kacsintok rá, ha elhív viselje a következményit hogy olyan erővel szurkolok neki, megzavarom az ellenséget is.
-Öööö olyan édes vagy hogy kinézed belőlem hogy érteni fogok abból bármit is. Szerintem bámulhatnám a szád napestig, nem jönnék rá mit tátogsz, ellenben olyan pontosan leírnám a szád bárkinek hogy az alapján felismerne. - Nevetek, többre nem látok esélyt.
-Ó, ez hízelgő! - Nevetek, szóval jobb eset vagyok nem tiszta ciki, jó tudni, beleírom az önéletrajzomba! A morbid dolgokat kevésbé cikin kezelem mint az átlag! Jej!
Aztán mondok neki viccet, de innen látom hogy normális mert fáj neki! Ez a feeeeej!
-Istenem, ez az arc! Díjnyertes! - Nevetek, nagyon megérte.
-Sok a rohadék, őket fikarcnyit sem érdekli neked mi fáj, mi nem, na meg rám ilyen ember ne figyeljen, tapasztalta, nem kell. Akkor inkább figyelek magamra. Te se adogasd el magad mindenkinek, csúnyán ki fognak használni. Csúnyán. - Szögezem le neki, de lehet már elkéstem. Hah... mindenki olyan kis érzékeny manapság... na jó nem, Lio egy bunkó. Őt nem kell féltenem.

_________________

...és Isten megteremté
a férfit.
Aztán támadt
egy jobb ötlete!
Vissza az elejére Go down
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Dangerous steps || Lizzy&Lip   Szomb. Nov. 01 2014, 20:35

- Ez nagyon jól hangzik, benne vagyok, Joker drágám. - Vonogatom fel kissé a szemöldököm, miközben lassan elvigyorodok. A kis szőkeség úgy látszik tényleg a főgonosz szerepére pályázik... a fenébe! Ha tudtam volna, lehet nem mentem meg a lépcsőn. Na jó, ez hülyeség, akkor is ugyanúgy megmentettem volna. Elcseszett egy hős lennék.
- Ezt mégis honnan vetted, ha? Honnan tudod, hogy nem vagyok tudathasadásos és nincs egy mániákusan gyilkoló énem, amely kompenzálja az aggodalmaimat? - Kérdezem tőle, mert ha már ő is annyira szereti a keresztkérdéseket, ideje nekem is feltennem egyet. Nincs túl élénk fantáziám, ez mondjuk egy tök reális lehetőség. Sokan féltek is, amikor ennyire megváltozott a személyiségem a baleset után, hogy ez egy másik Lip, de hála istennek csak ez az egy maradt. Ezzel is elég nehezen küzdök meg néhanapján... hát még egy személyiség... borzalom!
- Mindegy! - Próbálom óvatosan eltusolni a témát, amikor csak úgy mered rám, a válaszomra várva. Nem, most nem kap válaszokat, mert nem tudok normálisan magyarázni erről. Ezt érzeni kéne, ő pedig még csak elképzelni sem tudja, úgy látszik.
- De az nem baj, amíg normális keretek között folyik. 'Murica, girl! - Nevetek rá, mintha én lennék valami elcseszett Amerika kapitány és próbálnám a hős hazafiakat védeni foggal-körömmel. Nem olyan rossz dolog ez, na, be kell látni, legalábbis lehetne rosszabb is.
- Rendben, de aztán vegyem észre, különben elő leszel véve! - Rázom meg előtte a mutatóujjamat, hogy megfenyegettem, jól fog esni, ha látom a lelátón csápolni, bár kicsit távol lesz, de az aranyhajat biztos észreveszem. Főleg, ha tudom, hogy keresnem kéne. De inkább nem lovallom bele magam, így ha mégsem tud eljönni, nem fogok csalódni.
- Pedig nem nehéz, ha nézed nem... hallod a fejedben, hogy mit mondhat? Mármint, tényleg nem olyan nehéz. - Értetlenül nézek rá, mert az ember tudja, hogy ejti a szavakat és ha eléggé koncentrál az egyértelmű dolgokat könnyedén meg tudja érteni mindenféle tudás nélkül. De nem baj az sem, ha Lizzynek nem megy, csak kicsit fura.
Amikor fájdalmas grimaszba torzul az arcom a vicce hatására, ő jóízűen lehet. Na, most aztán megtapasztaltam milyen a másik oldalon lenni. És amikor ez leesik, nevetek én is magamon egy jót, de inkább komolyabb témáról kezdünk el beszélni.
- De ha mindenki így gondolkodna, mint te, az inkább vigyázok magamra mentalitással, még borzalmasabb lenne a világunk. Hidd el, Lizzy, kevés van, de még nem fogyott ki az önzetlen és a jóérzés a világból. - Mosolygok rá, hogy hátha őt is átállítom a jó oldalra, hozzánk, akik nem megyünk el a segítségért könyörgők mellett és nem magunkat helyezzük minden elé. Az anti-önzők csoportjába.

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth Clark
Filmművészet
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló, Pincérnő
Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTéma: Re: Dangerous steps || Lizzy&Lip   Szomb. Nov. 01 2014, 21:41

-Óm, őrületesen jó leszek, várd csak ki! - Nevetek, annyi nekem is megvan hogy Joker nem százas. De ez a vigyor! Vicces ez a srác. Már most jobban kedvelem mint a lézerszemű "névrokonom".
(Nem iiiiis, hát a hősök attól hősök, hogy a gonoszt is megmentik Razz)
-Hmmm. Onnan hogy nincsenek hangulatingadozásaid, figyeltelek órán úúú! - Rebegtetem meg az ujjaim előtte, hogy most már retteghet. Persze kissé keveri a fogalmakat, egyszer utána néztem mert én is kevertem. Szóval nem hiszem hogy sokan lennének a csinos kis fejében, ha mégis, jól csinálja.
-De nem mindegy. Engem érdekel. Érdekelsz. Ez most a te eseted. - Mielőtt még jönne azzal, akkor olvassak utána. Megtehetném nem az, de engem az Ő esete érdekel nem másé jelen esetben. - Szóval próbáld meg, maximum ha nagyon nem értem, akkor hagyom hogy azt mond "te ezt úgy sem értheted". Utálom ha ezt mondják nekem, szóval az kiváltság lesz, hmm? - Noszogatom, tényleg érdekel, szóval magyarázza csak, úgy is szeret magyarázni, hát már mutatta jelét.
-Ó, hogyne, hozom a zászlót mindjárt, legyen mit lobogtatni! - Vigyorgok és nevetek vele, lökött.
-Huha, fenyegetsz? - Vigyorgok rá, de látszik a fejem kiteszek majd magamért ha tényleg elhív. Szerintem hajrá Lip táblát is kap. De szívecske nélkül, a szívecske nekem is sok lenne.
-Hát nem tom... én zavarba jönnék ha sokáig kéne a szádat néznem... fura lenne... - Nyögöm ki végül, lehet menne, de én sosem próbáltam. Olyan mintha bámulnám a másikat. Ha a szemébe nézek az más, már megy is, hogy nem vagyok zavarban, de... na mindegy.
-Persze hogy nem, nem azt mondtam, csak azt hogy több a sutyerák mint kéne és simán a lelkedbe tipornak. - Préselem a szám míg elhúzom és csóválom a fejem. Komolyan, be kéne mutatnom Amynek. Szerintem elcsacsognának virágok közepette a világbékéről.
-Amúgy meg ha mindenki vigyázna magára, nem kéne másra és akkor kevesebb baj történne, hmm? Vagy nem? A kettőnk álláspontja között van a jó út, úgy hiszem. Nyitok ha te is nyitsz. Vigyázok rád is és még pár emberre, ahogy eddig is, de próbálom kibővíteni, cserébe Teee is vigyázol magadra. Hmm? - Somolygok rá, közben fürkészem az arcát. Na erre mit reagál?

_________________

...és Isten megteremté
a férfit.
Aztán támadt
egy jobb ötlete!
Vissza az elejére Go down
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Dangerous steps || Lizzy&Lip   Szomb. Nov. 01 2014, 22:15

- Várom, hidd el, türelmesen várom. - Emelem meg egyik szemöldökömet, de aztán el kell vigyorodnom, mert már kicsit sem tudok normális, fapofát vágni, valahogy nem megy. Túlságosan laza vagyok, elengedtem magam és nem szoktam ilyesmit csinálni, de most valahogy helyénvalónak tűnik.
- Te kis zaklató! - Vádolom meg egyből, nevetve, mert komolyan engem figyelt? Vagyok olyan hiszékeny, hogy ezt most bevegyem neki, de nem hiszem, hogy így volt. Én általában igyekszem... eltűnni. És nem létezni a többi ember számára, de lehet, hogy nem sikerült. Ki kéne valamit találnom ez ellen, hm...
- Tudod, nekem szükségem van a zenére, a teljes élményre ahhoz, hogy átérezzem és megérezzem, hogy kell mozognom és a hallókészülékkel nem megy, anélkül még kevésbé. - Próbálkozom azzal, hogy elmagyarázzam, majd sóhajtom. Kicsit lelombozó, de amikor próbálkoztam vele, még én is éreztem, hogy nem az igazi. Nem olyan. Nem feltétlen rossz, de nem jó, nem az igazi, elveszítettem valamit belőle.
Amikor amerikáról beszélünk, jól esik látni, hogy ő is vigyorog és nevet velem, tudom, hogy lököttnek tart, látszik rajta. De talán nem is bánom, talán az is vagyok és talán tényleg fel kéne vállalnom, mármint nyíltan, mások előtt is, az első perctől kezdve. Ez olyan... cseles, hogy eleinte nem látja rajtam az ember, mert nem tudom az igazi arcomat mutatni.
- De még mennyire! - Vigyorgok rá, mert ez igazán komoly fenyegetés volt, bár nem félek attól, hogy nem fogja betartani. Még tényleg, soha senkit nem hívtam el egy meccsünkre sem, éppen itt az ideje, hogy elkezdjem. Ó, ha Morrisonnak mesélhetnék erről, tiszta büszke lenne rám! Barátkozom, vagy olyasmi.
- Hát nem is csodálom, ilyen csábos ajkak láttán... - Sóhajtok egyet és forgatom a szemeimet, nem vagyok elszállva magamtól és nem hiszem csábosnak az ajkaimat. De nem hagyhattam ki, és biztos vagyok, hogy ő sem hagyja ki, hogy erre rácáfoljon. - Tudod, nem véletlen kaptam a becenevem... - Kacsintok rá, bár ez tök hülyeség, még a szüleim találták ki, de aztán gimiben senki nem panaszkodott az ajkaimra... pedig megkérdeztem jó pár delikvenst.
- Úgyis beltipornak valakinek a lelkébe... ha én vagyok ez, akkor így jártam, nem? - Vonom meg a vállam és vigyorgok rá. Az enyémbe amúgy sem lehet annyira beletiporni, akármennyire annak tűnök, nem vagyok érzékeny virágszál. Sőt, tök türelmesen tűnöm a különféle jelzőket, amiket anyámra használnak, de... magamban megvan a véleményem. Inkább meg is tartom magamnak.
- Vigyázol rám? - Nevetem el magam, mert ez viccesen hangzik, bárki bármit mond. - Hát, ha benne vagy, akkor én is, egyértelműen nyitott vagyok az ötletre. - Végül is, nem halok bele, ha nem csak másokra vigyázok, és ha cserébe Liz is vigyáz másokra maga körül, akkor meg abszolút megéri, nem?

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth Clark
Filmművészet
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló, Pincérnő
Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTéma: Re: Dangerous steps || Lizzy&Lip   Szomb. Nov. 01 2014, 23:03

-Hmm, szeretnél hősködni mi? Te kis álszent! - Kacagok, egyszer meg kéne ezzel viccelni valahogy. De ilyen kis ártatlanul, mondjuk krétás szivacs esne valaki fejére, de Lip kapitány jön és sutty! Megmenti a delikvenst én meg ördögien kacagok, hogy nem lehet mindenhol, mert még tíz ilyen csapdát csináltam a suliban! Vagy ilyesmi.
-Áh hát tudom melyik koli szobában vagy, imádom azt a feliratos pólód, de olyan ritkán veszed fel... - Sóhajtom, az említett pólóra emlékszem, előző héten abban volt és valóban megragadt a fejemben, meg hátha kissé megijed. De mielőtt nagyon beleélné magát hogy mániákus kukkoló vagyok nevetek egy felhőtlenet. De nekem nem volt láthatatlan, az okosabbakat kiszúrom, köztük volt ő is.
-Értem... és ha... fülhallgatóval hallgatnád? Az egyik füledben szólna a zene. Jó lenne mondjuk egy ütem csúszásod de mit számít? Hallanád úgy nem? - Kérdezem, szerintem azzal megoldható lenne. Jó, el kell kérni a zenéket meg az aznapi sorrendet, ilyesmi, de szerintem megoldható. Kár lenne eldobnia magától. Testemmel kicsit jobban felé is fordulok, mert örülök hogy megosztja velem, én a figyelmemmel próbálom éreztetni hogy tényleg érdekel.
Vigyorgok, fenyegessen csak, aztán ne égjen a képe, hogy egyszemélyes überelhetetlen szurkolótábora van.
-Hát nem csúnya igen... - Mondom komolyabb hangon, de vigyorgok majd nevetek, ez kész. - Óh így már minden világos, ilyen meggypiros ajkakkal valóban inkább Lip vagy mint Phil. A csajok adták mi? - Nevetek, simán kinézem belőle hogy igen, hát milyen dumája van már! - De tényleg, az emberek olyan gyorsan beszélnek, néha kihallani nem bírom akkor még olvassam? Nem is tudom... sokan nem is artikulálnak... azzal mit csinálsz? - Látszik tiszta nyominak érzem magam a dologban és felnézek rá hogy neki megy.
-Nem, nem nem! Ne mártírkodj már mert nyakon verlek! Igenis szólj vissza hogy dugja fel a farába a hálátlan formáját és kész! Meg kell nevelni ezeket a bunkókat, hogy nem lehet bárkit elnyomni, meg leszólni csak mert izom van esze helyén. Vagy akármi más okból! - Mondom hevesebben, tényleg Amy kettő áááá ezt a srácot is életre kell nevelnem. Kész, muszáj lesz.
-Hát jah, lehet nem a testi épségedre, mert hát azzal nincs sok gondod, de pl hogy ne mártírkodj arra igazán jó leszek. Még az erényed is megvédhetem! - Nevetem el magam, ha nagyon gyámoltalan, lehet az is kell, mert szóban biztos molesztálják szexuális jelzőkkel. - Na jó, akkor kísérleti alanyok leszünk. És jól megdorgálhatjuk a másikat ha nem tesz ennek a megállapodásnak eleget! - Bólintok egy határozottat és mivel komolyan gondolom adom a kezem, hogy kezet rá.

_________________

...és Isten megteremté
a férfit.
Aztán támadt
egy jobb ötlete!
Vissza az elejére Go down
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Dangerous steps || Lizzy&Lip   Szomb. Nov. 01 2014, 23:51

- Kérlek... én mindig hősködöm. - Forgatom a szemeimet, hogy ne nézzen már ilyen kezdőnek. Az előbb is megmentettem, nem kell nekem főgonosz, hogy hősködhessek. Nem mintha azért csinálnám, vagy szeretnék felvágni vele. Sőt, a legjobb lenne, ha abba tudnám hagyni, legalább kis időre, de egyelőre nem megy.
- Na jóóó... ez tényleg ijesztő. - Állapítom meg nagy szemekkel nézve rá. Az egyik kedvenc, CARPE THAT FUCKIN DIEM feliratos pólómra gondolhat, amit nem hordok gyakran, mert nem akarom, hogy hamar elhasználódjon. Azért van oda mindenki. De ezt akár a levegőbe is mondhatta volna, csak úgy, mindenkinek van feliratos pólója.
- Elég macerás lenne megoldani... az az igazság, hogy már feladtam. - Vallom be sóhajtva, mert nem vagyok büszke rá, nem valami jó tulajdonság. De úgy döntöttem, könnyebb lesz elfogadni azt, hogy nem fog menni, mint a próbálkozások utáni csalódások hadát. Legalábbis azt hittem, de nem vagyok biztos benne, hogy jól döntöttem.
Amikor pedig az ajkakról van szó és a zavarról, akkor nem bírom magamban tartani a hülyeségeimet. Jólesően vigyorgok azon, hogy nevet rajtam, meg a poénjaimon, olyan bájos ilyenkor. Ah, imádom a nevető nőket hallgatni, látni, sokkal szebbek ilyenkor.
- Erősebben koncentrálok, vagy megkérem, hogy beszéljen normálisan, felém fordulva, mert nem értem. - Mondom neki, elmosolyodva. A beszélgetőpartnerem nem elérhetetlen személy. Ha azt szeretné, hogy megértsen, bárki tud jobban artikulálni és rám figyelni. Hiszen amióta mondtam, hogy szeretek szájról olvasni, Liz is - talán csak tudat alatt, de - érthetőbben beszél.
- Nem mártírkodom, én nem csinálok ilyesmit. - Vonom meg a vállam egyszerűen. - Tudod, vannak emberek, akik kiállnak magukért és vannak akik nem. Mit gondolsz, melyikbe tartozom...? - Kérdem, miközben elnevetem magam, mert tudom, hogy egyértelmű, lerí rólam, hogy sosem keverednék konfliktusba magam miatt. Ha másokat bántanak, na az már egészen más tészta, de engem bánthatnak, lepereg rólam.
- Az erényemet...? - Nevetem el magam hangosan, kissé előrehajolok és fogom a hasam. Na jó, ahogy a kis harcias, szőke amazonom előadja, hogyan fogja megvédeni az erényeimet, az már nekem is sok. Fáj a nevetés, de jól esik, rég nevettem ekkorát, kifújok egy nagy adag levegőt, hogy vigyorogva figyeljek a megállapodásra.
- Benne vagyok... ezt nem hagyhatom ki... muszáj látnom, hogy véded meg az erényeimet. - A fel-fel törő nevetéstől alig bírom kimondani, de csak kinyögöm és természetesen kezet fogok vele. Kicsit elidőzik a tekintetem a kezén, és ábrándosan nézem, ahogy az enyémbe simul, finoman rázom meg és kiélvezem a finom, puha érintését. Ahw, imádom a női kezeket!

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth Clark
Filmművészet
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló, Pincérnő
Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTéma: Re: Dangerous steps || Lizzy&Lip   Vas. Nov. 02 2014, 00:17

-Jah, vettem észre! - Cukkolom kicsit, de nem bírtam kihagyni.
Hát igen, az a feliratos póló tényleg jó, de látom kivertem nála a biztosítékot, már megérte. De csak nevetek, nem tartom számon se a ruhatárát, se őt magát.
-És ha macerás? Egy jó partner kellene melléd. Nem szép dolog feladni, az élet csupa küzdelem, és nincs olyan hogy nem megy. Megy, ha akarod. Nem te mondtad hogy az ember bármire képes, ha akarja? - Mondom olyan "hmm, hogy is volt ez akkor?" hanggal és fejjel, de aztán mosolygok rá.
-Beszéljen normálisan, ez olyan kedves, imádhatnak érte... - Vigyorgok rá. Hát ez csúcs, de tény, azért van a szája hogy szóljon, meg is teszi, neki van igaza.
-Hátöhm. - Mondok csak ennyit, szerintem ez a kijelentés tök mártirkodós. - Utóbbiba és szörnyű, utóbbi kategóriát meg kéne szüntetni! - Duzzogok, nem bírom nézni ha valakit csesztetnek. Tuti beszólok a nagyképű egyénnek, hogy vegyen már vissza. Amyvel is így lettünk igazán jóban, tehát megérte, mindig úgy érzem megéri. Ha érzi az elnyomott, hogy igenis van kiút.
Röhögök vele, mert az erényes téma már nekem is beüt, de hát kihagyhatatlan volt, tiszta Jean d'Arcnak éreztem magam hirtelen. Páncélos szűz az erények védelmezője, legalábbis Lipé.
-Valld be, imádod az ötletet! - Röhögök tovább, jaj hát igen, én is rég nevettem ennyit. De hát elfogadja az ötletem, ennyi elég. Nem tűnik fel a nevetés miatt hogy elvan a kezemmel, így zavarba sem hoz vele.
-Hmm, kezdjük egy erényövvel...? Na jó, lehet megheckelem a hallókészüléked és semmi trágár, pajzán, vagy illetlen szót nem fogsz meghallani! Úh, milyen lenne már! Vagy átfordítaná virágnyelvre neked... nem értenék mit vigyorogsz egy b.zdmegon. Csak ennyit hallanál: tedd a magadévá... vagy... szeretné, ha a méhecske beporozná a virágot! Vagy ilyesmi baromság! - Nevetek, vannak ötleteim, feldobnám Lip unalmas perceit, annyi fix. De mutatom abbahagytam, teljesen kész vagyok.

_________________

...és Isten megteremté
a férfit.
Aztán támadt
egy jobb ötlete!
Vissza az elejére Go down
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Dangerous steps || Lizzy&Lip   Vas. Nov. 02 2014, 18:49

- Tudod, ilyennel partnert sem könnyű találni... mert senki nem szereti a velem járó macerát és gondokat. Az emberek általában az egyszerűbb utat választják. - Vonom meg a vállam kissé és mosolygok rá, mert muszáj, olyan aranyos, ahogy próbálkozik és harcol az álmaimért - helyettem is. Lehet, hogy nem viseli a szívén mindenki sorsát, de nagyon kedves, akárhogy titkolta eleinte.
- Jó, nem ilyen szavakkal, de érted a lényeget... - Nevetgélek, mert ez így tényleg viccesen és bunkón hangzott, mintha parasztként parancsolnék oda valakinek. De ez nem az én stílusom, nem szoktam parancsolgatni másoknak. Inkább csak kedvesen kérek, mert hiszek benne, hogy arra jobban hallgatnak.
- Ne velem kezd a feloszlatását, jó? - Kérem tőle kedvesen, nevetgélve, mert látom mennyire fel van háborodva. Valószínűleg ő sem bírja, ha másokat bántanak. Mondjuk Lizzy valószínűleg magát is megvédi, nem tűnik olyannak, akit csak úgy meg lehet bántani. Engem sem könnyű, de ő amolyan nagyszájú típusnak tűnik, aki legalább akkorát harap, mint amilyen szépen mosolyog, nevetgél.
- Teljesen odáig vagyok érte! - Vallom meg nevetve, imádom ahogy előadta magát, hogyan fog engem megvédeni. Még ha fizikailag nem is, de majd szóban meg az erényeimet... az erényeimet. Esküszöm, mindjárt megfejelem a padlót a nagy hahotázásban, de inkább nem, az nem lenne túl szerencsés. Maradok ülve és hallgatom a hülye elméleteit arról, hogyan fogja megbütykölni a hallókészülékem.
- És még azt hittem, én nem vagyok százas... - Sóhajtok, jól esett ez a nagy nevetgélés, de már tényleg kezd fájni a hasam tőle, és ő is azt mutatja, hogy befejezte, elég volt ennyi bullshit mára. Ja amúgy az előbb még sietett valahova, ahhoz képest elég jól le is kötöttem. Már nem is olyan harcias kis vadmacska, mint az elején, inkább dorombolós kiscica, jó tudni, hogy nem csak nekem kell idő, hogy megmutassam a másik arcom. Viszont az órámra pillantok és elkerekednek a szemeim.
- Basszus, nekem mindjárt órám van az épület másik felében... - Állapítom meg sóhajtva, aztán felállok, felveszem a táskám is. - Ott leszek a filmklub gyűlésén, ahogy megígértem. Vigyázz magadra! - Kérem tőle még egyszer, majd vigyorgok, integetek és el is indulok, hátrálok kicsit és hülyeségből dobok neki még egy puszit, hátha ennek is úgy örül, mint az előzőnek. Aztán a másik irányba fordulok, előre, és futni kezdek, hogy nagyjából időben beessek és ne keltsek feltűnést. Jézusom... a későket mindig megbámulják!

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Dangerous steps || Lizzy&Lip   Today at 08:58

Vissza az elejére Go down
 

Dangerous steps || Lizzy&Lip

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Lizzy & Will
» A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-