Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Nathalie Ashford - Done

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nathalie Ashford
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : pultos, diák
Hozzászólások száma : 4

TémanyitásTéma: Nathalie Ashford - Done    Hétf. Okt. 13 2014, 20:52


Nathalie Ashford


nő; 20; Filmművészet; Filmes design mester; 2. évfolyam



Mimóza

Sometimes you have to forget about explanations or excuses and leave people and places behind, because otherwise they will drag you straight down.


This is me

Húsz éve láttam meg a napvilágot történetesen karácsony reggelén Chicago egyik külvárosi kórházában. Anyám tizenhat volt, apám kilétéről fogalmam sincs, és talán igaz lehet, hogy még anyámnak sincs elképzelése róla, ki is volt pontosan. Nem keresett, és én sem vettem a fáradtságot, hogy megkeressem, a történet ezen szála itt véget is ér. Anyámmal már bonyolultabb a helyzet. Miután megszülettem, kimaradt az iskolából. Inni kezdett, de lehet, hogy azt már korábban is csinálta, a fűről, és a szép lassan sorban következő keményebb szerekről nem is beszélve. Gyakorlatilag a nagyszüleim neveltek féltő gonddal egészen addig a napig, amikor meg nem történt az a végzetes baleset. Öt éves voltam és pontosan emlékszem rá, hogy megpördült az autó, majd fejre állt és aztán már csak a saját sikolyaimat hallottam. Néha még most is látom az egészet álmomban újra és újra, ahogy azt is, amikor anyám beállít a kórházba valószerűtlenül óriási pupillákkal, alkoholgőzt lehelve és elém löki a ruháimat, aztán rám parancsol, hogy öltözzek és elmegy cigizni. Amikor beültem mellé a kocsiba azon a reggelen, majdnem két héttel a baleset után, megállt velem az élet. Veszekedések foszlányai rémlenek, minden ok nélkül elcsattanó pofonok, váratlan találkozások a fallal vagy az asztallal, csak azért, mert meg mertem születni. Anyának sose voltam elég jó, talán még örült is, amikor a középiskola után úgy döntöttem, összepakolom minden holmim és elmenekülök a lakókocsiból, amin velem kellett osztoznia. Ezer kellemetlen emléket akartam hátrahagyni, amikor felszálltam a buszra, de egy sem akart engem elhagyni. Most is itt vannak, cipelem őket magammal, pedig már két éve élek Los Angeles egyik csendes kis sarkában egy szobában, és az sem zavar, hogy nem a legszebb környéken, legalább végre nincs anya, nincs a régi életem. Éppen elég, hogy megvan az emléke. Ennek ellenére talán sikerül valamit megvalósítani az álmaimból, a Francesen filmes design mester szakra elvégre felvettek, már második éve itt vagyok, és majd egyszer díszletekkel és jelmezekkel akarok foglalkozni, ha végzem, addig meg keményen tanulok és mellette egy bárban pultosként dolgozom, hogy legyen miből megélnem, de még így is jobb minden, mint amit otthon remélhettem volna, remélem, nem is romlik el már.



Shine on me

Nathalie igazi kaméleon. Nem azért, mert olyan jól alkalmazkodna minden helyzethez, dehogy. Sokkal inkább abban az értelemben kaméleon, hogy amennyiben lehet, ő teljesen beleolvad a háttérbe. Soha nem feltűnő, igyekszik elkerülni, hogy felfigyeljenek rá, örül, ha nem veszik észre, társaságban ritkán beszél, ha nem muszáj, és a családi hátteréből adódóan nehezen bízik emberekben, ritkán hiszi el, hogy őszintén érdekelhet bárkit is. Egyetlen állandó és imádott hobbija a rajz, igazi művész, aki sokszor könnyebben fejezi ki az érzéseit rajzban, mint szavakban, bár a rajz és a festészet olyan téma, sőt tulajdonképpen az egyetlen téma, amiről szeret is beszélni, mert otthon érzi magát benne. Kaotikus lány amúgy, lakása legalább is ezt bizonyítja, hiszen minden tele van elkezdett vázlatokkal, félkész rajzokkal, ceruzákkal és festékes tubusokkal, ettől eltekintve azonban sivár, nem tartogat sehol személyes tárgyakat, próbál nem emlékezni és nem ragaszkodni. Szinte senkit nem enged közel, bizalmatlan, szinte már fél az emberektől, úgy tekint rájuk, mint akik áthaladhatnak az életén, de jobb, ha nem állapodnak meg benne, mert abból csak a baj lesz. Folyamatosan megpróbál jobb és jobb teljesítményt nyújtani, és változni, változtatni, elhatárolódni a régi életétől. Ritkán mosolyog, de még olyankor is valami különös szomorúság lakik a szemében, és hajlamos magába zárkózni.c



Show a little more

Repülök. Zuhanok. Hirtelen nem is tudom eldönteni, melyik az igaz, csak látom, ahogy egyre közelebb kerülök a sötétséghez, és sikítok, ahogy a torkamon kifér. Csak sikítok, erre ébredek fel. Már megint. Fejemet a párnába fúrom, és felnyögök. A lepedőbe markolva lekászálódóm az ágyról és kibotorkálok a fürdőig, megmosom az arcom, aztán belenézek a tükörbe. Olyan idegen ez az arc, aki visszanéz rám. A haja, a hajam kócos fürtökbe csavarodik, mintha én lennék a mitológiai Medusa, a bőröm fehér akár a fal, a szemeim meg... a szemeim az anyáméi. Vajon egyszer én is olyan tág pupillájú szörnyeteg leszek, mint ő? Öröklődhet ez az egész? Nem akarom. Ismét vizet locsolok az arcomba, megtörlöm, aztán a törölközőt a kagyló szélén hagyom és a konyhába megyek. Kell egy tea. Gyűlölöm a rémálmaim, de nem tudok mit tenni ellenük, csak megismerhetem őket. Azt már tudom, hogy ilyenkor nem tudok visszaaludni, pedig talán akkor nem jönnének elő másodjára is. Vagy igen? Talán sose tudom meg. Előveszem a bögrém. Kicsit lepattogott róla a máz az oldalán, amikor a múltkor levertem véletlenül, de attól még éppen olyan jó. Keresek egy teafiltert, aztán forró vizet engedek rá a csapból és a kiskanállal kavargatni kezdem. Jó lesz így. A szobában felmászok vele az ablakpárkányra, két kezembe szorítom erőt merítve a melegéből és kibámulok az ablakon túlra, a kivilágított utcára. Tele van emberekkel. Néha irigylem őket, főleg a párokat. Van valakijük. Nekem sose lesz, anya megtanította. Belém verte, szó szerint. Felhúzom a térdem magam elé és a bögrét letéve lenyúlok az egyik rajzfüzetért, ami ott hever az asztalon épp az ablak előtt, és egy ceruzát is elveszek, aztán rajzolni kezdek. A vonalak szinte maguktól születnek meg a papíron előttem, először az utcai lámpa, aztán a ház kemény vonalai árnyakból összerakva és fent a hold. Csodaszép innen nézve, egyszerűen gyönyörű, már majdnem tátott szájjal bámulom a végén fejemet az ablaknak döntve, és lassan mégis leragad a szemem.



Show a little less

Álmodó huszonévei közepén járó nőnemű Erdélyből.



TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Nathalie Ashford - Done    Csüt. Okt. 16 2014, 12:01

Elfogadva

Kicsi kis Mimóza!
Őszinte részvétem a nagyszüleid miatt (meg anyád miatt is). Remélem lassan sikerül kiheverned a rémálmokat. Ha nem, esetleg elmehetnél egy pszichológushoz... Mit gondolsz?
Amúgy meg, nem is erről akartam beszélni! Nagyon szépen, igaz röviden és tömören fogalaltad össze az életed, a jellemed, meg mindent. Mégis, tökéletesen kerek képet kaptam, ami meg kimaradt azzal biztos szembesülök majd játék közben. Így hát, nem marad más, minthogy foglalj, és játsz! Rémálom mentes, jó szórakozást!



Nyilvántartás és avatarfoglaló
Karaktertabló
Kollégiumi házirend és beosztás
Felelős tisztségek


_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
 

Nathalie Ashford - Done

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Meseszereplők karakterlapjai-