Összetekert plakátokkal a hónom alatt rontok ki egy teremből, magamhoz képest kissé komoly arckifejezéssel (vagyis nem mosolygom) Nyavalyának gondolom a többi vackot, ami még a kezemben van, például táska, ami fontos, mert kulcs, pénz és telefon nélkül akárhogyis, nem mászkálhatok. Aztán van még benne dezodor is, ha egészen véletlenül megint valamilyen futó szituációba keverednék. Újabban, amióta rájöttem, hogy előny, ha nőnek nézek ki még olyasmit is tartok benne mint a púder, vagy szájfény, aztán további nőcis kellékek, tamponok és zsebkendő. Ez utóbbi lehet van a fiúknál is, ki tudja, sok taknyos hülyegyerek kunyizott már a csomagból. És akkor még nem is beszéltünk a füzetről, ami muszáj ha órákra is benéz az ember és akkor valamivel még írni is kell. Ráadásképp imádom a szövegkiemelőket, ők az egyetemisták színes ceruzái, folyton cipelem magammal az egész tasakot. Csakhogy most még könyveket is rám testált a prof, meg a festményeim egy részét is be kellett hoznom a megbeszélésre. Azon agyalok épp melyiket állíttassam ki, mikoris lefordulok néhány folyosón. Pár bősz lépés után eljut, hogy basszuskulcs a kabátom is elejtettem. Összeszűkített szemmel visszafordulok, élesen tüdőzöm le a levegőt, többen is rátapostak. Fene essen bele! Megindulok érte visszafelé, ezt is vihetem a mosodába! Pár lépés és botlom, isten tudja miben, lehet a saját lábam a ludas. A lényeg, hogy minden kezemben lévő cucc gurulni kezd szerteszét, először is a könyvek esnek hangos puffanással hanyatt, kinyílnak, recsegnek és rájuk is lépnek, aztán a táskámból gurulnak ki a tollak és szövegkiemelők- ekkor már sápadok és a többi vicces tárgy, mint a telefon, kulcs, tampon és szájfény. A rajzaimat anyatigrisként védem, azért van ez az egész és ejtek el mindent azokon kívül, így csak meggyűrődnek és a fal mellé tudom őket állítani. Reccsenést hallok, valaki rálépett az egyik kiemelőmre és mi ez furcsa szakadozó hang? Valamelyik könyv lesz.
- Állj! Te barom, a szádba taposok
Ordítom le kedvesen azt, aki a könyvet tapossa, vagy a színest?
- Kerüljétek meg már meg!
Terpeszállok a dolgaim felett, kinyújtom a két karom és becsukom a szemem, hogy ne is lássam, ha valaki megint átgyalogol valamin. Az a baj, hogy ennyi embert képtelen vagyok egyszerre megverni.