-Hááát az első opcióba már a negyedik nap kinyúvadok, viszonylag kevés szenvedéssel, de az utóbbi hosszú folyamat és depresszióba meghalni rút halál! - Mondom tragikusan, de aztán nevetek. Ha hiszi ha nem, volt hogy egy hónapig senki emberfia(lánya) nem ért hozzám. Eléggé nyomott voltam, igazából depressziós is de azt be nem vallanám soha. Amúgy simán eladom a lelkem, hát egy hétig mennyire jó lenne már aztán csendben kimúlok... de legalább szeretve múlok ki, az olyan szép és békés.
(Ő csak egyszerűen Sebastian XDDDD ezen behaltam xD)
-Ó az más, ennek örülök! - Vigyorgok, örülök ha várja a kis pikniket. Amúgy könnyen átragad rám a hangulata, szóval simán vigyorgok egész úton mint ő.
-De azért jobb ha piknikezünk. - Vigyorgok rá, majd nevetek, olyan gyorsan rávágta hogy a kocsiban enyelgés is jó lenne, hogy valószínűsítem, hogy annyira mégsem. Pedig megmondhatná ha nem, nincs abban semmi.
Az úton elvan azzal, hogy nyomkodja a gépét, bár nem tudom mit nyomkod rajta, lehet régi képeket töröl, szóval kevesebb csókot lopok, nem akarok telhetetlennek tűnni.
Forgatom a szemem és csóválom a fejem, hogy éppen kilépett a kocsiból, de már csak a gép mögül képes körbenézni is. Besz.rás. Nem baj, max piszkálom érte kicsit, hogy így eddig nem volt ilyen kocka feje és hasonló kedvességek.
De felocsúdik és vezet hova szeretne lecsüccsenni. Bár szerintem arra várhatok hogy letegye a csinos kis fenekét bárhova is, annyira pezseg a másik.
Amúgy ha kitalálta hova és leterítettem a pokrócot csókot akarok, az sem zavar, hogy épp megint a gép mögé van bújva, simán a szeme elé csúsztatom a kezem, eltolom a gépet és már le is kapom, mint ő az őszi tájat. Mi művészlelkek ugyebár megértjük egymást. Mert érzem ám, hogy most enyelegni művészet lesz, mert a gép kitúr. Max kilopom belőle az elemet, azt nyomkodhatja ahahah.

-Rendben, akkor oltsd mindenhogy a szomjam édes Calliem! - Vigyorgok, meg is csókolom, ó de még hogy.
Aztán elindulunk, letelepszünk de hát Callie megszűnik a földön maradni, Photoworld-be utazik, én meg érzem szét fogom unni a fejem, ha ne csinálok valamit. Megcsinálom a neki tetsző helyre a pikniket, kipakolok mindent, de hát annyi jár nekem, hogy legalább csókot kapjak, szóval lopok is. Igaz, hőbörög egy sort, de én szenvedéllyel csókolom, ezzel nehéz vitába szállnia. Mégis megpróbálja, mikor elszakad az ajkaimtól. Én persze csak buján és számítóan vigyorgok, közben átkarolom a derekát és húzom magamhoz.
-Olyan szexis vagy ha bosszús vagy... grrr... ha nem akarsz még egy ilyet édes drágám, akkor ne hanyagolj el, kivívom a figyelmed, megharcolok a gépeddel és az egész parkkal is, mert kellesz nekem. - Vigyorgok csábosan rá és megpróbálok még egy csókot lopni a mérges kis ajkairól.
Aztán ha sikerült, ha nem mindenképpen felvetem ami az agyamba tolul előre.
-Héj, akkor egy közös fotó? Le ne maradjon és kiélheted így magad kicsit én kis megszállottam! - Vigyorgok, csókolgatom a nyakát ha tudom.

-Úgy is imádlak! Mindenhogy szexi vagy de ez titok... - Sugdosom a fülébe. De persze duzzog, kis édes.
-Mert ritkán látlak és éppen csak visszakaptalak. Olyan fura ez tőlem? - Mondom lebiggyesztett ajakkal, de mosolygok, kibírom persze, de minek szenvedtessem magam ha kivívhatom a figyelmét?
-Aw, kiengesztellek drágám, aztán mikor nagyon vigyorogsz, gyorsan lekaplak! Mindenhogy! - Nevetek kicsit, csókolgatom, ölelem, próbálom megtörni a duzzogását.
Remélhetőleg sikerül és előbb utóbb megejtjük a képet. Azt javaslom pont olyan beállítású legyen mint a 10 évvel ezelőtti, legalábbis a póz amiben vagyunk, mert az olyan jó, nekem olyanom nincs, örülnék neki. De csináljunk másmilyent is. Egyszer míg a pokrócon kaja után eldöntöm és csókolom ellopom a gépet és lekapom ahogy csókolózunk, aztán azt is ahogy nevetve nézek rá, mert bosszankodik hogy mit csinálok a gépével. De a levelekbe is belehempergetem magunk, mert az ősszel elengedhetetlen, bár itt elég enyhe az ősz meg kell hagyni. Na meg persze sok csókot lopok, ölelgetem amikor tehetem, de hagyom kattintgatni is.
Este ha hazamegyünk hagyom hogy szortírozza a képeket, de kérem amiket én csináltam ne törölje, talán nem profik, de mivel ő rajta van, nekem azok kellenek. A gépre ha hagyja fel is teszem, szeretném ha meglennének. Csinálok neki forró csokit amit megihatunk, de hajnalra is félreteszek neki egy új adagot. Csak a biztonság kedvéért.
Este ha vevő rá hasonlóan el szeretnék lenni vele, mint tegnap, csak aztán óhajtok aludni. Reggel pedig elmegyünk dolgozni, én remekül kelek, mondom is neki hogy örülök hogy velem volt hétvégén. Nagyon is.