Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Show me your gentle smile || Callie&Seb

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Csüt. Okt. 16 2014, 23:21

-Nem ilyenre gondoltam, nem szeretem a gyógyszereket. - Rázom a fejem, hogy egyáltalán nem így gondoltam.
-Jaj mááár! - Nevetek, még hogy megfojtanám. - Nem csak mint az inda körbefonlak. - Vigyorgok, nem fojtom meg csak... nagyon megszeretgetem, hát nem ugyan az!
-Szerelmes? - Kérdezek vissza, és mélyen a szemébe nézek, látszik elgondolkoztam, de nem rossz értelemben... szerelmes lettem volna? Vele tényleg messze jobban éreztem magam, de ő is volt az utolsó akivel megpróbáltam... - Gon...gondolod az voltam? - Ez most elég furán veheti ki magát de reménykedem a pozitív válaszában, kiérezni, kicsit el is pirulok. Én valahogy úgy éreztem nem is vagyok képes a szerelemre ő meg tényként közli az voltam. Az azt jelenti az voltam csak... elnyomtam? Elvégre folyton mondtam magamnak hogy három hónap, nem több. De lehet az ilyet szabályozni? Ahh... Nem akarok elcseszett lenni, a szerelem alap dolog és én mégis félek sosem tapasztalom meg.
De ettől függetlenül, bármit is válaszol én szeretném ha maradna, marasztalom is.
-Nem szoktam ilyenben szót fogadni. - Mosolygok, bár még kicsit zavarban vagyok. Inkább megcsókolom, nem tudom anno mit éreztem, azt tudom hogy most akarom hogy maradjon.
Örülök csendben hogy ő is szeret velem lenni, jó is ölelni, van benne valami otthonos és megnyugtató.
-Nem, nem. - Mosolygok, az a saját butaságom hogy mindent magamra veszek, szóval emiatt igazán ne legyen bűntudata.
-Szóval mit szoktál inni drágám mert csak erre nem válaszoltál. - Mosolygok rá, azért erről se feledkezzünk meg.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Pént. Okt. 17 2014, 21:16

- Én sem. - Válaszolom csak csendesen, legalább abban abszolút egyetértünk, hogy egy marék altató minden este nem megoldás. Csupán a probléma letakarása egy kicsit, de attól még ott lesz, hogy nem látszik. Bárcsak megoldható dolog okozná.
- Na jó, így már talán be merem vállalni... - Válaszolom neki vigyorogva, mert a Sebyből készült kényszerzubbony nem biztos, hogy olyan kényelmes, de gondolom hatásosnak hatásos. Meg meleg, és puha, és szuszog mellettem, szóval olyan rossz már nem lehet. Főleg, ha megakadályoz abban, hogy hajnali karatemozdulataimat megcsillogtassam.
Amikor pedig közlöm az egyszerű tényt, ő kissé megszeppen tőle. Visszakérdez, én pedig összevont szemöldökkel bólintok egy aprót. Meglepetten figyelem, ahogy kissé elpirul, olyan aranyos, kissé elveszett ettől az egy szótól, mint egy kisgyerek. Elmosolyodom, finoman megcirógatom az arcát, aztán a nyakát, és egy-egy puszit adok, mindkét kis pírfoltra az arcán.
- Az voltál. - Mondom neki halkan, elég közel vagyok és mosolygok is rá. - Legalábbis én úgy éreztem. - És ez a lényeg, nem? El tudta hitetni velem, éreztetni tudta, és ha visszagondolok erre, még mindig ellágyul a szívecském. Hogy ne lágyulna? Sebastian volt az első, tényleg az első, mindenben, pasiban, szerelemben, ágyban, elhagyásban, szívösszetörésben. Az ember lánya sosem felejti el az ilyesmit.
Hagyom, hogy megcsókoljon, készséggel viszonzom is, szeretem a közelségét, főleg a csókját. Gyakran gondolatradírozó hatása van és gyakrabban is kihasználnám, ha tudnám. Mondjuk minden este, csak egy csók, ami elfeledteti velem a napi pörgést, fáradtságot és minden ilyesmit. Olyan kényelmes lenne, praktikus, élvezetes.
- Akkor jó... - Nyugszom meg kicsit, hogy nem mondtam neki semmi rosszat vagy csúnyát, amire esetleg nem emlékszem. Olyan furcsa, zavaró, hogy az akkori cselekedeteimnek szinte nem is vagyok ura, vagy éppen nem akarok az lenni? Nem tudom, nem is akarom megfejteni ezt az egészet. Úgy érzem, kicsit sok nekem.
- Azt hiszem... kakaót. - Mondom végül, mert nem vagyok benne teljesen biztos, de ha az éjszakára gondolok a finom, édes, csokis íz jut eszembe egyből. Meg reggelente azt szoktam kisikálni a bögréből is, az is egy jó támpont. Végül inkább átölelem és adok neki még egy csókot, viszont közben eszembe jut valami és vigyorogva hajolok el tőle.
- Ú, majdnem el is felejtettem, hoztam neked valamit megmutatni! - Mondom lelkesen, miközben elengedem, hogy felkapjam a táskám. Kutatok benne egy kis ideig, majd előveszek egy kis jegyzetfüzetet. Az első lapjából kihúzok egy fotót, szélesen vigyorogva mutatom felé.
- Nem hitted, hogy még megvan, ugye? - Kérdezem, hiszen a fotó régi, ki nem találnátok, tíz éves. Az első gépemmel készítettem, amit azon a nyáron kaptam, amikor Sebastian ott nyaralt Lesvoson. Minket ábrázol, a tizenéves, vigyorgó, szerelmes, nyári önmagunkat és annyi érzés van benne, olyan őszinte, hogy én olvadok, akárhányszor rápillantok.
- De nem adhatom neked, sajnos csak ez az egy van belőle. - Bizony, az én kis személyes gyűjteményem tagja, csak megmutatni hoztam, nem engedem, hogy végleg elvegye tőlem.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Pént. Okt. 17 2014, 22:06

-Na ugye, ugye, hogy ellenállhatatlan hogy hozzád legyek préselődve és beleszuszogjak az édes kis füledbe! - Vigyorgok, az tuti hogy úgy hozzábújok! Mint anno, akkor is második bőrként funkcionáltam.
Aztán kimondja azt a szót ami egy ideje foglalkoztat. Talán Henry miatt, mert ahogy elnéztem ő beleszeretett Jodieba, pedig olyan életvitelt látott tőlem, aminek ez nem alapja és anyáék és érdekből vannak együtt, nem holmi leányos hóbortos álom miatt. De mégis sikerült neki, én nekem még mindig nem, azaz nem tudom, erre meg mondja Callie hogy az voltam, szerinte az voltam. Kapok két puszit is, cirógatást, önkéntelenül de amolyan megkönnyebbült-megszeppenten nevetek egy picit, mint a full-önbizalom hiányos fiúcskák, akik zavarba jönnek egy puszitól is.
-Jó lenne, te lennél az első szerelmem... - Mosolygok rá, azt nem teszem hozzá hogy az egyetlen, mert az olyan... giccses vagy nem tudom, de valahogy boldoggá tesz a tudat, hogy lehet az voltam, sőt, Callie szerint biztos, szóval... nem vagyok reménytelen. Mondjuk Calliere tényleg sokáig gondoltam anno sőt... mai napig eszembe jutott mint legszebb emlékeim egyike, pedig akkor még nem is láttam viszont. Szóval... szóval ilyenkor nem tudom mi van, de azért örülök.
-Kakaó, értem. Az van itthon, megmutatom neked mindjárt. - Mosolygok, ennyivel is beljebb vagyunk, de a csók meg az ölelés engem is leköt.
-Nekem? - Pislogok rá, gondolom valami fotóalbum, mi más lehetne ha Callieről van szó?
Aztán kivesz egy fényképet a táskájából, én meg csak lesek, hogy wow, ezek mi vagyunk náluk, megismerem a tájat, meg jaj, de kis édes volt!
-Aztaaa, ez megvan? - Veszem el kicsit mintha nem hinném el, hogy valóságos lenne.
-Kár, pedig ez egy jó kép... - Vigyorgok majd... erősen meglepődöm. - Hogy hogy nálad van egy a kép? - Nézek rá értetlen pislogva, mert... ez egy tíz éves kép és hacsak nem az ööööööszes képét tartja magánál amit valaha készített, hozva magánál a költözésnél, akkor bizony ez valami külön album része amit elhozott otthonról, úgy is hogy nem tudta hogy találkozunk.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Pént. Okt. 17 2014, 22:35

- Hát, azt tutibiztosan tudom, hogy te az enyém voltál. Nagyon-nagyon szerettelek. - Vigyorgok rá, miközben végigsimítok a haján, kicsit bele is túrok, mert annyira szeretem. Most már, így tíz év távlatából könnyű bevallani, főleg, hogy akkor még csak görögül tudtam, és még csak el sem mondhattam neki. Hiányzott a lehetőség. Hogy kérlelhessem, hogy maradjon, hogy tartsa velem a kapcsolatot, hogy hagyjon nekem valami emléket magáról, ami pótolja a hiányát. Egy reménysugarat, hogy talán nincs tényleg vége, hogy ne adja fel, hogy ne adjon fel minket, ami voltunk. Annyira, de annyira el akartam neki mondani, de nem tudtam, nem volt lehetőségem, most meg már... rémesen, borzasztóan késő.
- Az is jó, ha bekészítjük a mikróba, mert melegíteni szoktam, azt hiszem, melegen jó, úgy szeretem. - Mosolygok rá, végül is kedves, hogy szeretné megkönnyíteni a dolgomat. Valóban nem lenne jó, ha éjjel, kómásan kutatnék bögre, tej, kakaópor, mikró után, és esetleg törnék-zúznék, nem tudom, mennyire vagyok koordinált akkor. Szerintem nem igazán, bár ki tudja, ha karate mozdulatokra futja...
- Meg, persze. - Bólintok egyet és rámosolygok. Finoman végighúzom a hüvelykujjamat a kép szélén, aztán elveszi, hogy megnézze tényleg valódi-e. Tárgyi bizonyíték arra, hogy az a nyár létezett és csodálatos volt, nem csak a mi romantikus ömlengésünk, amelynek emlékét az idő már rég megszépítette, eltúlozta.
- Hát, fontos nekem, amikor néha a kezem alá kerül, mindig olyan jó érzéssel tölt el, jó nézegetni kicsit. Az egyik kedvencem. - Mondom neki mosolyogva, de vigyorognom kell a meglepett fején. Szóval nem gondolta, hogy ilyen gondosan őrizgetem, még Los Angelesbe is magammal hoztam, pedig de. Itt van velem, és ahogy mondtam, néha még meg is nézem, amikor a képeim között kutakodok.
- Még nem digitális, hanem előhívott, azt meg nem lehet teljesen jó minőségben másolni... de ha szeretnél egy kicsit silányabb változatot, megoldhatom. Az eredetit viszont nem adom. - Tartom meg a kikötésemet szélesen vigyorogva, Sebastian amúgy sem megszállottja a fotóknak, én vagyok kettőnk közül a mániákus, nekem jár a szép emlékek bizonyítéka. Miközben nézem őt, ahogy a fotót fixírozza, elmosolyodok és lazán karba teszem a kezeimet.
- Ugye, milyen furcsa? Ez a legjobb a képekben, amikor készülnek, fogalmunk sincs, hol és mikor fogjuk újra nézegetni. - Mosolygok szélesen, mert részben a fotózás miatt alakult ki az éljünk a mának életfelfogásom. Hiszen ez a fotó, ez nem a jövőről szól, amikor készül, senki nem gondol a jövőre, csak az akkori pillanat megörökítésre, a mostra. És ezért olyan különleges.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Pént. Okt. 17 2014, 22:58

-Oh... - Ilyet sem mondtak még nekem. Nagyon nagyon szeretett? Látszik költözik a mosolyomba valami gyengédség, így csak Henryre szoktam nézni mikor azt mondja: szeret. De egyszerűen fura hallani hogy valaki így szeretett. Lehunyom a szemem, hogy matat a hajamban, a másik kezét elveszem és puhán csókolgatni kezdem. - Sokáig hiányoztál... - Mondom csendesen, mert én nem merem azt mondani szerettem, de tény ami tény, sokáig kísértett a magányos éjszaka, hogy nincs velem és nem is lesz már, noha Henry ott volt velem. De az nem ugyan az. Nagyon nem.
-Nehogy megromoljon, tegyük a hűtőbe, aztán majd megmikrózod, jó? - Mondom mosolyogva, nehogy baja legyen, mert megsavanyodik kinn a tej vagy valami.
Megint elmosolyodom, őrizgeti ezt a képet? Milyen kedves tőle, engem is őrizget vele. Fura meleg érzés önt el, valahol a gyomromban, de kellemes. Nem is hittem volna, hogy valaki néha gondol rám, csak úgy, mert miért ne. Nem azért mert kötelező, vagy mert dolga van velem.
-Szeretném. - Mosolygok rá, mert ez a kép nekem is fontos, én is szeretem az emléket amit őriz.
-Nem szoktam képeket nézegetni. A legtöbb nem mond semmit vagy valami rossz is köthető hozzá vagy csak eszembe jut róla a jelenlegi siralmas állapotok egyike és... nos... ez egy nagyon kellemes kivétel. - Visszaadom neki a képet, gondosan, nem összefogdosva és megcsókolom puhán ízlelgetve az ajkait, mintha csak Calliet magát szeretném egy csókon keresztül összecsókolni.
-Köszönöm hogy megmutattad. - Mondom hálával átitatott hangon és hagyom hogy eltegye, addig előkészítem neki a kakaóját és beteszem a hűtőbe szépen, akkurátusan, hogy könnyen megtalálja.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Pént. Okt. 17 2014, 23:50

Igazán kedves, szívmelengető a tekintete, ahogy rám néz kicsit beleremeg a bensőm, de még nem esek darabokra tőle. Lehunyja a szemeit, ahogy finoman a hajába túrok, mert annyira, de annyira imádom, a másik kezem pedig elveszi, finoman csókolgatja és ez talán még jobb, mint sötét tincseit birizgálni a kezemmel.
- Te is nekem. - Válaszolom neki mosolyogva, mert olyan jó érzés, hallani, hogy ő is gondolt rám, és hiányoztam neki kicsit legalább. Akkor neki is ilyen lehet, ha én vagyok őszinte vele, talán ezért ilyen meleg most a tekintete. Nem csak én sírtam utána, mint valami rossz hisztigép. Bár akkoriban nem volt olyan kifejlett, mély, réteges érzelemvilágom. Igazából visszatekintve, egyszerű voltam, talán csak nevetni meg sírni tudtam. Amikor Sebastian velem volt, nevettem, többet, mint valaha, aztán amikor elment, akkor pedig sírtam, rengeteget, mert csak így tudtam kifejezni, mit érzek, nem tudtam szavakba önteni, sem magamba zárni.
- Ez egy jó ötlet. - Valahogy elhagytam a gyakorlatias agyamat, de hála istennek Sebastian itt van, hogy a mikró helyett inkább a hűtőbe készítse be a kakaómat. Bár, hogy mit fogok én éjjel csinálni a hűtőjében, az jó kérdés, nem tudom, de most egyelőre nincs is időm aggódni. Helyette inkább megmutatom neki a képet és kapva kap az alkalmon, hogy kérjen belőle egy másolatot. Elvigyorodok, mert igazán édes, ahogy mosolyog, és azt mondja, szeretne belőle.
- Majd jövő héten valamikor megcsinálom neked, jó? Kapsz hozzá egy szép keretet is, a másik kedvencem a fotókban, hogy kiválaszthatom a leginkább hozzáillő keretet. Nem szeretem a sablonos, fekete, személytelen kereteket, amik minden fotóhoz illenek, de egyikhez sem igazán. - Magyarázom neki lelkesen, közben gesztikulálok kicsit, mindenki azt mondja, hogy amikor erről, vagy a munkámról beszélek, valami különleges van a szememben. Nem tudom, hogy az elhivatottság, vagy a szenvedély, amivel csinálom őket, de biztosan látszik rajtam, benne ül a vonásaimban, valahol mélyen, csak ki kell olvasni.
- Ezt nézegetheted minden nap, de majd csinálhatunk egy mostanit is, hogy a 37 éves önmagadnak is legyen mit nézegetnie. - Vigyorgok rá, mert én már előre gondolkodok, és tényleg szeretek képeket csinálni, másokról, közöseket, csak úgy. Munkán kívül, hobbiból, amikor nem arra figyelek, hogy jó legyen a beállítás, a fény, a művészi érték mit sem számít. Sokkal inkább a szellemi érték, az emlék, a pillanat és persze mi. A vigyorunk, az, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk, tíz év után, mint egy tündérmese. Meg kell mosolyognom, milyen óvatosan bánik vele, kis kincsként kezeli, ahogy én is, miközben visszasüllyesztem a jegyzetfüzet biztonságos bunkerébe, majd a táskám zipzárjával lakatot is teszek rá. Így senki nem lophatja el, és a miénk maradhat.
Még jobban elgondolkoznék a dologról, de Sebastian beveti (az egyik) varázserejét, amivel magára irányítja minden gondolatomat a fotózásról. Finoman csókol meg, hálásan, mintha a lelkemig szeretne érni, vagy legalábbis a szívemig. Kicsit beleremegnek a térdeim is, mert én már csak egy ilyen szentimentális kis barom vagyok. És amikor vége van, akkor térek vissza a valóságba. A materiális világ kicsit száraz és talán unalmas is az én érzelmeim után, de Sebastian kicsit színesebbé teszi.
- Nincs mit. - Mosolygok rá, majd hagyom, hogy kicsússzon a kezeim közül, pedig olyan jó volt, de sajnos nincs kéznél pillanatragasztó, hogy magamhoz ragasszam egy időre. Inkább csak hagyom, hogy segítsen.
- Amúgy... kapok majd valami pizsamaszerűséget? Valamit, amiben nem fagyok meg és takarja a... - Én tudom, mi lesz a következő szó és már előre felbugyog bennem a nevetés, de gyors visszanyelem vigyorrá. - ... a tepsipopsimat. Élias mindig ezt mondja rá. - Nevetek jóízűen, mert imádom ezt a megfogalmazást, annyira vicces. És igazából még elég reálisnak is látom, bár amikor még megkapta a jelzőt, akkor még kevésbé volt tepsi, mint most.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szomb. Okt. 18 2014, 00:14

A válaszát hallva adok még egy csókot a kezére és rásimítom az arcomra, majd belefordulok. Jó érzés, ahogy érint, jó érzés újra érezhetem magamon a bőrét, az illatát és a kezét.
-Tudom, nekem csak jó ötleteim vannak! - Vigyorgok rá a kakaót illetően, elmaradhatatlan egófényezés.
Kicsit nevetek hogy be is keretezteti nekem, de nem bánom, ki fogom tenni. Bár ahogy kifejti a kereteket lopva oldalra pillantok a polcra, ahol az a két kép lapul hasonlóan sablonos keretekben. Az egyiken ugye az egész család, a másikon csak Henryvel vagyok. Hát... belőlem hiányzik ez a megszállottság, de mosolygok az övén. Aranyos hogy így beleéli magát.
Aztán szélesen elvigyorodom az ötletén.
-Feltétlen, majd a pikniken csináljuk, akkor szép őszi háttér lesz hozzá! - Vigyorgok, látszik én benne vagyok.
De tényleg jól esik hogy megosztotta velem ezt a képet, nem is számítottam rá, hogy még megvan, hogy valaha látni fogom és olyan jól esik meg is csókolom, puhán és melegen, de olyan jól esik ez is.
De nem akarok a kakaóról megfeledkezni, az olyan mintha Callieről feledkeznék meg, így gyorsan meg is csinálom neki, gondosan finomra csinálva neki, édesre.
Aztán felé fordulok, kajánabb lesz a vigyorom, majd hirtelen összehúzom a szemöldökömet, amitől értetlen vigyorom lesz. De közeledem hozzá, hogy újra mellette lehessek.
-A... midet édes drágám? Az öcsikédet fejbekólintanám, hogy a formás hátsódra ilyet mondjon. Ezt csak akkor mondhatja ha ő is úgy van vele, hogy szívesen megsütögetné és megharapdálná, de ezt sem ajánlom, szóval maradjunk annyiban hogy nem kapsz, és tudod miért? - Érek oda hozzá és a karjaimba zárom az ajkát meg elkezdem harapdálni kicsit, belemarkolok a fenekébe és szenvedélyesebben megcsókolom. Közel húzom magamhoz, végre fogdoshatom ebben a ruhában, mert hát eddig nem lehetett, de majd most! Hozzá is préselem magam, hogy érezhesse az egyre növő vágyat a testemben iránta, minek az a pizsama?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szomb. Okt. 18 2014, 01:21

- Azért ezt így, ilyen formában nem jelenteném ki... - Válaszolom huncut mosollyal az ajkaimon, szemeimet forgatva. Tudja, hogy ez a stílus felhívás, vörös posztó nekem, hogy ellenkezzek és csak azért az ellenkezőjét bizonygassam valahogy. De gondolom vállalja ezt a kockázatot, mert jóó sokszor megtapasztalhatta már.
Látom, ahogy lopva az unalmas, sablonosan keretezett képeire pillant, én pedig megértően mosolygok. Ha nem szereti őket nézegetni, nem is kell, se szép keret, se szép kép, sem előkelő hely. Viszont, ha különleges, akkor mindegyik dukál neki, ez csak emeli a fotó és egyben az emlék fényét is.
- Jó, imádom az ősz színeit! - Mosolygok rá szélesen, mert örülök, hogy belement és tényleg gyönyörű az avar, a fákon a színes levelek kavalkádja is, csak ne essen az eső, az esőt nem annyira szeretem. Bár a fényképen jól mutat, ha be van borulva rendesen, attól olyan borongós lesz a hangulata. Én pedig egy őszinte képet szeretnék, róla, rólunk, a mostról. A pillanatnyi helyzet bemutatására, megörökítésére. Arról, hogy egy év után újra összesodort minket az élet.
Aztán egészen elkanyarodnak a gondolataim, nem tudom az őszi tájtól hogyan jutunk el a tepsipopsiig, de valahogy csak sikerül, én pedig jót nevetek.
- A tepsipopsimat! - Vigyorgok rá, amikor közelebb jön hozzám és nevetgélek azon, hogy az öcsémet fejbe kólintaná emiatt. Ahogy hallom a feltételeket, már csak vigyorgok, alsó ajkamba harapok, hogy ne tűnjön olyan idiótának és bárgyúnak. Viszont a válasza meglepő, már éppen kérdeznék vissza, miért, így elengedem a fogaimmal az alsó ajkaimat.
De Sebastian készségesen nem hagyja őket unatkozni, finoman megharapdálja, szenvedélyesebben csókol, közben a tepsipopsimat ellenőrzi le manuálisan, helyén van-e még. Hála istennek még a rohanásban is előrelátó voltam és nem a legkényelmesebb, de szexi fehérnemű van rajtam, az alkalomhoz illően. Hozzám simul, én pedig azon gondolkodom, vajon mennyi idő lesz őt ebből az elegáns göncből kihámozni, miközben én meg egy szál ruhában és harisnyában vagyok, semmi különös. Viszont ez nem akadályoz meg abban, hogy karjaimat finoman a vállaira simítsam, belecsókoljak a nyakába, a fülébe és huncut vigyorral pillantsak fel rá.
- Komolyan gondoltad azt a fárasztást... - Na nem mintha bánnám. Bánni... cöh, inkább örülök neki, azt hiszem. Vagy talán csak vágyom rá. Nem tudom teljesen behatárolni, de őszintén már nem is igazán érdekel.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szomb. Okt. 18 2014, 01:43

-Igazad van, te gondolom sokkal szebben el tudtad volna mondani mennyire vonzó és szexi vagyok, igen, igen! - Vigyorgok rá már-már pofátlanul, de engem nem zavar a játék, hogy ilyenkor ellentmond, főleg hogy előbb milyen kedveseket mondott.
-Én is, ezt megbeszéltük! - Mondom lelkesebben, akkor ez eldöntetett. A nyári kép után jön az őszi, de remélem semmi elmúlás nem lesz benne csupán a sok szép szín meg a jó kis őszi hangulat.
De az a szóóóó, micsoda jelző arra a kerekded fenékre már! Ami olyan jó fogdosni való! Hallatlan, inkább meg is fogdosom és lekapom hévvel, tüzesebben, érezze a forr ajkaim, sütő sem kell hozzá, de ez a tepsi téma is csak annyiban tetszik hogy a fenekéről beszélgethetünk, ami nekem tetszik és örömmel vagyok beszédes a kezemmel is, hogy hangot adjak ennek a ténynek.
-Én mindig komoly vagyok... - Vigyorgok, de ez persze nem igaz, de hát nem is komolykodom most sem, inkább lehúzom a cipzárt a hátán és nekiesem a nyakának én is és finoman ölelem magamhoz, most nem akarom elkapkodni, mint múltkor reggel, hogy csak húsz percem volt egy gyors menetre. De most hmmmm kiélvezem Callie minden kis porcikáját, hosszan elidőzöm majd rajtuk úgy bizony. Úgy lefárasztom álmodni sem lesz ereje! Persze nem vagyok rest, mondhatnánk kapkodok, de ha csak egy kis könnyed ruha van rajta, ami ha lesimítom lecsusszan, óó, én erről nem tehetek! Arról sem hogy a kezem már reflexből csatolja ki a melltartóját a másik meg még mindig a fenekét, immár meztelenebb fenekét markolja.
-Összefogom harapdálni a formás feneked, te nő... ugye tudod? - Vigyorgok rá aztán, majd újra az ajkait ostromlom csókjaimmal, magamhoz ölelve szorosan, nehogy fázzon a kis drágám egy szál semmiben.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Vas. Okt. 26 2014, 23:26

Kimaradt rész


Ahogy szeretgetős roham jött rám, Sebastiannak tetszik, legalábbis úgy néz ki, mint aki majdnem dorombol. De inkább csendesen bújik és cirógat engem, hhajj, olyan jól esik most minden apró érintése.
- Haha, de még milyen rossz, én a helyedben örülnék, hogy mögöttem voltál, ütőtávolságon kívül. - Vigyorogva, kuncogva fenyegetem meg, na jó, tényleg gondolkoztam azon, hogy felpofozom, de úgy döntöttem, jobb lesz, ha inkább élvezkedünk és nem verekszünk. Na jó, most komolyan, ki az az aberrált aki ehelyett inkább vitázik-verekszik-csatázik, hogy utána pocsékul érezze magát? Nem értem a hisztis nőket. Főleg, mert magamat nem tartom annak, nem tudok komolyan hisztizni, túlságosan könnyen meg lehet olvasztani a szívem és nem vagyok én magam ellensége, hogy rontsak a helyzetemen.
- De igen, azt hiszem, a végére megszerettelek. - Vigyorgok rá, miközben finoman simítok végig az arcán, a finom bőrén, adok pár csókocskát az ajkaira. Jól esik a közelében lenni, de jobbnak látom, ha függőlegesbe rakom magam, mielőtt még szédülni kezdek az élménytől, vagy ki tudja. Nem akarok ráfeküdni, inkább kiszállok az öléből és elfekszem a szőnyegen, azon a szeretett darabon.
De hamar követ ő is, elfekszik mellettem, félig rajtam, én pedig csak mosolygok rá, főleg, ahogy finom csókokat lehel rám, egészen amíg el nem ér az arcomig. Az oldalamat cirógatja, miközben kedvesen búgja a szavait, a nyakamhoz bújik, hogy érezze a közelségemet. Olyan, de olyan aranyos, megmelengedi a szívemet. Én viszont csak egy drámait sóhajtok.
- Ha ennyire szereted, drágám, kénytelen leszek több időt szorítani rád... - Vigyorgok rá, miközben finoman cirógatom kicsit az arcát és egy nagy puszit adok a buksijára, mert most jobbára azt érem el. De nem érdekel, felőlem akár aludhatunk itt is, így. Ha rajtam múlna, akár lebzselhetnénk itt egy hétig is, de sajnos a munkahelyeinken hiányolnának minket.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Vas. Okt. 26 2014, 23:42

-Tudom ám hogy kell helyezkedni! De hát szimplán a lábad között lennem unalmas volt ugyebár... - Nevetek kicsit, bújok, kis édes. Úgy sem ütött volna meg. Ugye...?
-Jó nekem... - Lehelem, lehunyom a szemem hogy simítja az arcom és csókolgat, szinte tényleg dorombolok lassan. Ha franciául beszélnék már nagyon arra emlékeztetne bárkit, ez is biztos. Anno régen mindig franciául hablatyoltam neki, mert érzékibben ki tudtam fejezni magam, de most élvezem hogy érti mit mondok neki így nem teszem.
Kimászik az ölemből és elfekszik, de hát tőlem nehéz megszabadulni, olyan vagyok mint a mágnes és tapadok. Már félig rajta is vagyok csókolgatom és simogatom lágyan az ujjaim végével.
Sóhajt, az kicsit meglep, de a szavai rögtön mosolyt csalnak az arcomra, főleg hogy ahol ér ott csókol.
-Te szegééény, majd kárpótollak hogy el kell viselned! Legalábbis igyekszem majd! - Csókolgatom az arcát és jobban magamhoz ölelem kicsit.
Kicsit csendesebb maradok, szuszogok, hogy lecsillapodjon a testem, a légzésem, közben mélyen szívom magamba Callie illatát.
-De ugye... amúgy... nem vagyok unalmas? - Kérdezem halkan, némileg bizonytalanul, mert sok hülyeség átfutott az agyamon hirtelen, nem kéne gondolkodnom, nem egészséges. De muszáj megkérdeznem, nem szeretnék unalmas lenni neki. Kicsit sem. De nem merek ránézni, inkább maradok a nyakába bújva és simogatom ugyan úgy, mintha ez egy sima kérdés lenne. Igazából az is, persze csak... fontos nekem a válasza.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Vas. Okt. 26 2014, 23:59

- Olyan stratéga vagy, akár a katonaságba is elmennének az ötleteid! - Nevetgélek kicsit, mert nem csak azt tudja, a csapásaimat hogy kerülje el, hanem azt, hogy csillapítsa a haragomat. Ez pedig, még ha a fronton nem is, az életben nagyon hasznos tudás. Fogalmam sincs honnan szerezte, de kicsit irigylem tőle, én is úgy szeretnék érteni a férfiakhoz, mint ő a nőkhöz.
- Az már ráadás, hogy nekem is... - Kuncogok kicsit, de attól ugyanúgy szeretgetem és élvezem, ahogy bújik. Ahogy már említettem, a legjobb dolog Sebastianban, hogy szeretgeted kicsit és kamatostól kapod vissza a dupláját. Tisztára jó befeketetés, viszont én inkább kifekszem a szőnyegen. De nem kell sem Sebastian, sem szeretgetés nélkül maradnom, hamar mellettem terem és cukiskodik tovább, ahogy azt kell.
- Ez a minimum, édeske. - Kuncogok kicsit a válaszán, nem úgy néz ki, mint aki annyira bánja, hogy több időt szeretnék vele tölteni. Főleg azért nem, mert egészen lelkesen csókolgatja az arcom, kissé szorosabban ölel magához. Aztán pedig egy ideig csendesen piheg, lenyugszik, bújik hozzám. Én pedig annyira jól elvagyok, ahogy hallgatom a légzését, lehunyom kicsit a szemem és máris félálomban vagyok. A kérdésére kicsit összerezzenek, és úgy csinálok, mint aki nem akart aludni, á, tényleg nem. Viszont a kérdés abszolút felébresztett, elmosolyodok és kézfejemmel finoman végigsimítok Sebastian arcán.
- Dehogy vagy unalmas! Azt csak azért mondtam, mert fel akartalak húzni. - Teszem hozzá, mert tényleg nem gondoltam komolyan, nem úgy néztem ki, mint aki unatkozik. De felhúzni, nos, azt sikerült. Megbántam? Csupán 10-20 alkalommal az aktus alatt, de most nem mondanám, hogy annyira bánom, jó volt ez így.
- Igazából én nagyon szeretek veled lenni... és szeretkezni is veled. Nem kell félni attól, hogy megunlak. - Próbálom megnyugtatni kicsit, mert érzem, hogy ez fontos neki. Közben másik kezemmel is átölelem, a végigsimítok a hátán és amikor a lapockáihoz érek az ő bal oldalára csúsztatom a kezeimet. Ott pedig az igazi fölé, mutatóujjaimmal finoman egy szívecskét rajzolok, remélem nem csikis.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Hétf. Okt. 27 2014, 00:16

-Uhh katonának nem mennék, egyrészt kopasz kéne legyek, másrészt, ott a szexben alkalmazott stratégiám nem akarom kamatoztatni! - Nevetek, nem-nem, semmi katonaság, az kéne még az én mártír lelkemnek...
Mosolygok és bújok, hogy neki is jó, ez jó hír, örülök ha neki is annyira jó, mint nekem.
-Ahhahaha, azon leszek! - Nevetek kicsit, persze hogy a kedvére akarok tenni. Az ő kedvére is, bár nála ott motoszkál bennem az érzés hogy rossz lenne megint elveszíteni. Talán mert másodjára kéne, nem tudom, de próbálom odatenni magam, hogy ne hagyjon faképnél, vagy legalább ne váratlanul.
El is csendesedem, én még nem tudok elaludni, mert mindenféle buta gondolatok kergetik egymást a fejemben, az egyiknek hangot is adok, érzem hogy talán hirtelen törtem meg a csendet, mert Callie kicsit összerezzen.
-Akkor jó. Sikerült... - Nevetek picit, persze nem komolyan húzott fel, csak túlfeszítette a bizonyítási vágyat bennem. Szerencsére nem sült el olyan rosszul, mint Eleevel anno, szóval nem volt gond.
-Jó... ez jó hír. - Mondom csendesen, mert hát mindig ezt mondják aztán mégis mindig elfelejtenek. Persze tudom én hogy semmi felejthetetlen nincs bennem, de attól még nem esik jól az embernek, hogy könnyedén túllép rajta valaki. És nem csak a lányokra értem, elvégre egy barátot sem bírtam eddig megtartani, szerintem egy nőt még nehezebb is. Bár a szex valóban szokott javítani a megtartási rátámon, de mostanában már az sem ment meg. Hah... én is hülye vagyok hogy folyton ezen agyalok, de... mostanában sokszor veszekednek velem az emberek és megvisel a tudat.
Arra ocsúdok fel, hogy érzem hogy egy szívet rajzol a hátamra, arra el kell mosolyognom. Egyrészt azért mert ezt még én is felismerem bármily béna vagyok a bőrrajzolatok ilyesforma kisilabizálásában, másrészt meg a jel miatt.
-Édes vagy! - Csókolom meg gyöngéden de kicsit hosszabban, nekem az ilyen apróságok tényleg nagyon jól tudnak esni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Hétf. Okt. 27 2014, 00:40

- Ne! A hajadat nem adom! - Nevetgélek kicsit vele, a katonaság amúgy sem volt komoly ötlet. A kopaszság viszont komoly fenyegetés. Nem is tudom, kinek lenne szíve levágni ezeket a gyönyörű, sötét, göndör tincseket, szerintem még egy női katona szíve is beleremegne. Már amúgy is megfenyegettem, hogy ne merje levágatni.
- Helyes, Seb, helyes... - Bólogatok elégedetten, majd elvigyorodok, cirógatom, szeretgetem egy kicsit, amíg ő elcsendesedik, biztos a gondolataiba mélyed. Én pedig majdnem elszenderedek, de aztán meghallom a hangját és egyből kipattan az álom a szememből, sűrűn pislogok, bár nem látom az arcát, legalább a hajába.
- De visszakaptam! - Jegyzem meg, mert ő is felhúzott engem, de még mennyire, csak kicsit másképpen. A gyilkos bizonyítás helyett tényleges gyilkolási vágy tört rám, de hamar elnyomtam magamban, inkább másra koncentráltam.
Arra, amit mondok neki, csak csendesen és röviden válaszol és szinte hallom, ahogy hozzám bújva kattognak a fejében a kerekek. Szórakozottan veszek ujjaim közé egy tincset a hajából, hogy mutatóujjam köré csavargathassam, amolyan pótcselekvés képpen. Ha erre koncentrálok, biztosan, véletlen sem alszok el közben, amikor beszélgetünk, mert az elég gáz lenne.
- Nem tűnsz boldognak, elmondod miért? Engem érdekel és szívesen meghallgatom. - Mondom, csaknem motyogom, miközben arcomat a buksijához simítom, hozzábújok. Orrommal cirógatom őt kicsit, miközben elmosolyodom. Nem tehetek róla, olyan finom illata van és olyan jól esik, hogy most megmosolyogtat.
Aztán a hátát simogatom és egy szívecskét rajzolok a lapockájára, a tényleges, dobogó szíve fölé. Úgy látom, tetszik neki, mert elmosolyodik, látom az arcát és ad egy gyönéd csókot, amit lelkesen viszonzok, természetesen hasonló gyengédséggel. Közben tovább simogatom a hátát, az általában megnyugtatja és ellazítja az embereket. Legalábbis a hasfájós kisgyerekeknél tuti biztos módszer, ma tapasztaltam, Sebastiannál nem tudom, mennyire fog működni.
- A sok édesség teszi. - Árulom el a titkot, miért is vagyok ilyen édes, miközben kuncogok egy kicsit. Tényleg, ebbe még bele sem gondoltam! Ja igen, és a második legjobb dolog Sebastianban, hogy ha nekem van szeretgethetnékem, ő készséggel hagyja magát kényeztetni.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Hétf. Okt. 27 2014, 01:04

Nevetek, hogy a hajam nem adná, ezek szerint valóban nagyon tetszik neki. Mosolygok aztán azon is hogy helyes, hogy igyekezzek csak, meg a becézésen is. Jól esik.
-Hát, tudod, néha bosszúálló vagyok picikét... - Vigyorgok egy sort, mert hát jó volt húzni az agyát, elégtételt venni.
Aztán kicsit elmerengek ami nem tett jót, de élvezem hogy birizgálja a hajam, közben próbálok nem árnyéka lenni önmagamnak. De Henry sem hív, gondolom forgat de... ah... néha annyira szörnyűnek érzem magam, de nem akarok most se hangot adni ennek. Hülye is lennék, nem akarom még Calliet is elijeszteni.
A szavai kicsit meglepnek, de nem tudok megijedni vagy elszomorodni hogy bénán leplezem, mert bújik és az olyan jó.
-De boldog vagyok, jól érzem magam veled, nagyon is. - És még csak nem is hazudok, mert vele tényleg nagyon jó. Calliere kéne koncentrálnom nem a gondjaimra meg a félszeimre, én se vagyok százas.
Simogatja a hátam míg csókolózunk, élvezem a keze nyomát a bőrömön.
-Ahm, de én nem vagyok édesszájú... max ha rólad van szó... de akkor nagyon!- Mosolygok és hogy bizonyítsam megint lopok egy hosszabb csókot. - Édesem... ne feküdjünk az ágyba? Bár a szőnyeg is puha, a kandalló sugároz hőt ha akarjuk, de az ágy mégis csak ágy, nem? - Csókolgatom, mert felőlem aludhatunk itt is, de... talán a hálóban kényelmesebb. Amúgy is biztos elfáradt, hiszen hosszú napja volt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Hétf. Okt. 27 2014, 20:29

- Picikét...? - Kérdezek vissza huncut mosollyal, miközben felvonom az egyik szemöldököm. Nem kicsit volt bosszúálló, még úgy látszik Sebastian rosszabb, mint egy bank. Nem csak a szeretgetést, de a gonoszságot is kamatostól adja vissza.
Szórakozok kicsit a hajával, amíg elcsendesedik, mert kell valami pótcselekvés, hogy véletlen se szenderedjek el. Hosszú, fárasztó napom volt, még inkább, mint szokott lenni. És teljesen fel voltam pörögve, aztán féltem, mi lesz ma éjjel, aztán kiadtam magamból a feszültséget, uh, de még mennyire. És most...? Most pedig úgy érzem magam kissé, mint aki jól végezte dolgát. Elégedett vagyok. Könnyed.
Viszont nem vagyok vak, látom, hogy Sebastiannak gondjai vannak és meg is kérdezem mi az, tudni szeretném, ő viszont azt mondja, boldog, jó érzi magát velem, de én nem is erről kérdeztem.
- Távolságot tartasz. Csak gondoltam szólok. - Nem vagyok mérges, kicsit sem, ha nem velem akarja megosztani a lelki gondjait. De lehet, hogy fel sem tűnt neki, hogy tudat alatt most lökött egy nagyot rajtam, távolabb taszított magától. És van-e okom felháborodni? Nem, nincs, én sem tudtam még igazán közel engedni. De ahhoz idő kell, biztos ő is így van vele, megvannak az okai. Húha, mázli, hogy nem vagyok egy hisztis nő, pedig ezen úgy fel lehetne háborodni!
De csókolózni Sebastiannal a pihe-puha szőnyegen sokkal jobb program még mindig, mint háborogni, hisztizni és feleslegesen idegeskedni. Én inkább erre szavazok, hátát simogatva viszonzom és élvezem a gyengédségét. Abban olyan jó fürdeni, elmerülni benne.
- Ó, akkor igyekszem még édesebb lenni! - Nevetgélek jóízűen, mert azért valljuk be, ez a szöveg ott volt, megemelem a kalapom előtte. Ha mondjuk egy szerelemre éhes tinilány lennék, akinek az a legnagyobb gondja, kivel töltse a rengeteg szabadidejét, nos... már biztos rég belezúgtam volna. Várjunk... dehát... amikor ilyen voltam, tényleg bele is zúgtam! (XD)
- De, jó ötlet, menjünk, mindjárt összeszedem magam, tényleg, de tényleg... - Bizonygatom, de egyre kevésbé bírom visszafojtani a nevetést. De végül elengedem őt, hogy szabadon felülhessen, aztán felülök én is nyújtózom egyet, olyan nehéznek érzem a végtagjaimat, de nem baj, jó ez így. Fel is tudok állni, kemény vagyok, igazi harcos lélek.
- Azt hittem már be sem akarsz engedni az ágyadba. - Bökdösöm kicsit az oldalát vigyorogva, mert nem vagyok komoly. - Mondjuk úgyis befoglaltam volna. - Pillogok párat, mert én jó kislány vagyok, de főleg olyan, aki szereti a pihe-puha, meleg ágyikókat, amibe be lehet gubózni és elbújni a világ elől.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Hétf. Okt. 27 2014, 21:22

-Igen, egy csöppnyit... - Vigyorgok kajánabbul, lehettem volna gonoszabb is, nem? Közben az ujjaimmal is mutatom hogy csak picit voltam gonosz.
-Nem tartok... Ennél közelebb nem is bújhatnék... - Mondom aztán, bár érezni hogy komolyan gondolom, hogy nem tartok. Csak feleslegesen beszélnék olyan dolgokról amiken gondolkodom mert azok... az én bajaim, mindig megvannak, mint örök terhek vannak jelen az életemben és én csak boldoggá akarom tenni Calliet és az estét. Bújok is kicsit, jelezve jó nekem így.
De szerencsére nem gondolja hogy a hülyeségeim miatt inkább otthon aludna, szóval továbbra is jól elvagyunk.
-Ennél? Akkor elcsapom a hasam, hmm? - Nevetek kicsit, mert hát Callie így is elég édes, valljuk be. Na meg bájos...
Nagyon nevet, hirtelen azt sem tudom min, csak mosolygok rajta. Szeretem, ha nevet. De csak felülök, kiroppantom a hátam, majd segítek neki felállni.
-Hah... jó kis francia ágy, szeretni fogod kis Bruce Leem! - Nevetek kicsit hogy bökdös itt, én inkább elkapom a derekánál és húzom magamhoz, hogy megcsókoljam.
-Cöh, nézd már! Le is löksz mi? Na szépen vagyunk! Engem ölelgetni kell, tudod ugye? - Vigyorgok, de beinvitálom az ágyba, kellemesen puha, be is mászok vele a takaró alá és bevackolom magam mellé, ha hagyja.
-Akkor holnap csak az enyém vagy... hmm... végre nem kell kiszöknöm mellőled, ezt is megéltük.. - Vigyorgok de dorombolva adom elő szinte a nyakába motyogva, mert olyan jó! Inkább ebbe a gondolatba kapaszkodom meg bújok Calliehez, akkor el is alszom.
Mondjuk szerintem most egyikőnknek sem kell sok hogy elaludjunk, hosszú volt a nap

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Hétf. Okt. 27 2014, 22:02

Ha pár évvel fiatalabb és pár fokozattal gyerekesebb és makacsabb lennék, máris rávágnám, hogy deee, igenis tartasz, de még mennyire. Viszont nem teszem, inkább csak sóhajtok egyet és mosolygok rajta. Pontosan tudja, mire gondoltam, csak nem akar komolyan válaszolni. De ez csak annyit jelent, hogy nem akar beszélgetni róla, rendben, akkor ne beszéljünk róla.
- Majd ápolgatlak. - Adok egy nagy puszit az arcára, hogy érezze a törődést meg a kedvességet, amivel majd ápolgatni fogom, ha megfekszem a gyomrát. Bár annyira csak nem vagyok édes. De akkor is jól hangzik.
Aztán eldöntjük, hogy jobb lenne az ágyikóban folytatni az estét, mert talán már Sebastian is szeretne aludni. Azt sem tudom, hány óra lehet, elveszítettem az időérzékem teljesen. Biztos az ő hibája, ő teszi ezt velem, de legalább segít nekem felkászálódni.
- Remélem, hogy tetszeni fog, különben nem alszok itt többet! - Fenyegetem meg vele, még a mutatóujjam is rázom előtte kicsit és rávigyorgok. De ő csak magához húz a derekamnál fogva. Én pedig átkarolom a nyakát és úgy viszonzom a csókját, na, sikerült alaposan beijesztenem, látszik rajta. Hiába, túlságosan jószívű vagyok ahhoz, hogy komolyan vegyenek.
- Ezt egy szóval sem mondtam! De az ölelgetésben talán benne vagyok...talán... - Szórakozok csak vele, játékos a tekintetem, ahogy felpillantok rá, finoman megharapom alsó ajkam. De inkább bemászok Sebastian mellé és persze, hogy hagyom, hogy közel kucorodjon. Jóleső, elégedett sóhajjal bújok hozzá és ölelem át egyik karommal, hogy kicsit simogathassam még.
- Igen... hát igen... - Kuncogok kicsit, mert olyan vicces. Meg kicsit csikis is, ahogy bújik a nyakamhoz és ahogy beszél, a lehelete csikiz. De nem bánom, maradjon csak itt, közel, úgy a jó. Figyelem a szívverését, még azt is hallom halkan, meg a szuszogását is egy ideig, de én biztos hamarabb aludtam el, mert onnantól kiesett minden.

Éjjel nem úszom meg álmok nélkül, de nem tudok felébredni. Forgolódok kissé, mert önkívületemben nem tudom, hogy lenne jobb szenvedni. Hason, háton, oldalt, betakarózva, kitakarózva. De csak félálomban mocorgok, nyögdécselek és motyogok valamit. Nem alszom nyuodtan, kipihentetően egy jó ideig és valószínűleg, ha nem lennék Seb mellé kucorodva, már rég levándoroltam volna az ágyról. De így inkább próbálok a visszaalvásra koncentrálni, hogy kizökkenjek ebből a hülye, félálom helyzetből.
Egy idő után sikerül is, egy sóhajjal állapodok meg egy kellemes pozícióban, mintha vége lenne, újra az ágyban feküdnék. Kikapcsolnak a homályos, alig-alig összeálló gondolataim is egyhamar és visszaszenderülök a mély, pihentetőbb alvásba, aminek van is értelme.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Hétf. Okt. 27 2014, 22:14

-Ó, hát akkor teljesen el leszek kényeztetve, nem baj? - Nevetek kicsit, mert hát akkor éjjel nappal velem kéne lennie. Ha épp édességre vágyom azért (így mindig vágynék) ha meg elcsapom a hasam, azért kéne velem lennie. Ördögi kör, jól meggondolta? Az ölemből elmenekülhetett, de a kötődésem elől akkor nem tudna hahaha.
-Ó ne már, akkor ott van még a kanapé meg a szőnyeg is! - Mondom gyorsan, hogy jaj ne mááár, hát aludjon már itten, mi lesz velem ha nem tetszik neki? De hát ez csak egy ágy, reményeim szerint nem lesz itten gond. De azért inkább megcsókolom, hátha ettől az ágy is puhább lesz majd neki.
-Talán? Ejj, jól gondold meg, melléd fekszem, nem vakarsz le! - Nevetek, ami amúgy igaz. Tapadok mint valami cellux.
De hagyja nekem a kucorgást hát valóban nagyon rákulcsolódom, de olyan jó! Így tudom ölelgetni, nagyon-nagyon.
Kuncog rajtam, hogy örülök ilyen egyszerű dolgoknak is minthogy nem kell kikeljek mellőle holnap. De tíz évet kellett várnom erre a pillanatra, örülhetek is neki nem?

Este érzem hogy forgolódik, de forgolódom vele. Így is-úgy is ölelem, csak hol háttal van nekem, hol hason fekszik, nekem mindegy, mocorgok vele. Azonban nem kelünk fel, ami önmagában is kisebb csoda, örülök hogy így van, talán picit pihentebben ébred majd a drága. Én minden bizonnyal.
Reggel aztán fel is ébredek, Callie épp a hasán fekszik én meg félig rajta. De nem bírom ki, kezem a fenekére siklik és simogatni kezdem, közben lehunyt szemmel fekszem tovább mellette, hagyom még pihenni, reggel van. Én valószínű nem alszom vissza de simán ellustálkodom még jó ideig, főleg hogy simogatom közben finoman.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Hétf. Okt. 27 2014, 22:53

- Nem, szerintem belefér. - Kuncogok kicsit, de amúgy komolyan szeretek másokat ápolgatni. Olyan jól esik, nem is tudom, segíteni? Vagy csak az vonz annyira, hogy szüksége legyen rám és a gondoskodásomra? Óha, túl komoly és mélyre szántó gondolatok ezek ilyen bágyadtan, fáradtan, főleg egy ilyen nap után.
- Haaa, kiraknál oda aludni?! - Játszom a felháborodottat, de aztán el is nevetem magam. Aztán még egy csókot is kapok Sebastiantól és ettől csak még jobban tetszik az ágyikó gondolata. Nem mintha most lenne erőm tényleg felháborodni vagy válogatni a fekhelyek között. Meg amúgy is, amíg Seb mellettem van, nem lehet az olyan rossz.
- Akkor mit kell meggondolni, ha nincs más választás? - Kérdem tőle vigyorogva, miközben jólesően bemászok az ágyikóba, eldőlök, a takaró alá kucorodok. És jön Sebastian is, közel hozzám. Én pedig odabújok, ölelem és elég hamar elalszom mellette. Nincs is időm aggódni, mi lesz éjjel.

Reggel nem éppen úgy ébredek, ahogy terveztem. A kellemes, puha érzékek helyett alapzajként működő zúgás ébreszt a fejemben. A tompa, nyomasztó fájdalom benne egyre inkább szivárog be a tudatomba. Próbál némi adrenalint termeltetni a szervezetemmel, hogy ébresszen fel. Én viszont nem akarok ébredni, nem akarom, hogy fájjon a fejem. Olyan jól aludtam és most addig alszom, ameddig szeretnék... miért pont ma reggel?
Érzem, ahogy valami, vagy inkább valaki a fenekemet cirógatja, de első körben csak sóhajtok egy nagyot, próbálom kideríteni, mitől fáj az én fejem. Kómásan emelem meg kicsit a fejem, hogy kinézzek az ablakon. Ahhaaaa... esik az eső. Utálom az időjárásváltozást. Utálom a nem mediterrán éghajlatot, hazafelé szét fogok fagyni. Utálok felkelni. Utálom a fejfájást. Utálom a világot. - ilyen és ehhez hasonló szép, békés gondolatokkal és egy nyögés kíséretében engedem vissza a fejem a párnára. Ahogy a mocorgásra élesebben szúr bele a fájdalom, sóhajtok egyet és visszahunyom a szemem. Hátha el tudok aludni, mintha mi sem történt volna.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Hétf. Okt. 27 2014, 23:04

Ébredezünk, először legalábbis én, de én teljesen jól ébredek, nem fáj semmim, aludtam is rendesen (a mocorgás nem zavart) cirógatom is Calliet. Hallom hogy nyöszörög, valaki nagyon álmos mondhatom!
Elmosolyodom hogy visszaesik a feje a párnára, puszilgatom a vállát, a fenekéről a hátára siklik a kezem. Olyan kis édes ahogy zsörtölődik, pedig most fel sem kelt éjjel, hogy is van ez? Na mindegy, elfésülöm a haját az arcából és kap még egy puha csókot a vállára.
-Mi a baj? - Suttogom, míg simogatom a hátát, játszadozva azzal hogy mindenféle mintákat alkotok rá láthatatlanul. Nem akarom én felébreszteni, de hátha elmondja, vagy vissza tudom altatni egy kis simogatással. Úgy örülök hogy itt van, hogy nem kell elmennünk, hogy lustálkodom vele ameddig szeretnék.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Hétf. Okt. 27 2014, 23:46

Ahogy ébredezek, egyre morcosabb vagyok, de egyre többet is érzékelek a külvilágból. Mondjuk azt, hogy Sebastian simogatja a fenekemet, de én inkább azt szeretném kideríteni, miért akar szétmenni a fejem. Amikor megállapítom, morogva döntöm vissza a fejem a párnára. Érzem, ahogy Seb a hátamat simogatja, a vállamat csókolgatja. Eltűri a hajam az arcomból, ami tök jó, mert így nem csikizi az orromat és ő is látja, milyen morcos képet vágok, ahogy a fényre szorosabban szorítom össze a szemhéjaimat. Halkan, suttogva kérdez, hátha még alszok... ó... bárcsak aludnék még!
- Szétmegy... a... fejem... - Nyökögöm, minden szó között kicsit megemelem magam, hogy közelebb fészkelődjek Sebastianhoz. Kicsit összehúzom magam, arcommal pedig a vállához bújok, odasimulok hozzá. Hátha kicsit elbújhatok még a világ elől, de a tompa fájdalom és zúgás lassan ütemes lüktetéssé formálódik, én pedig nyöszörgök még egy kicsit.
- Pedig... olyan jól aludtam... - Nyafogom neki halkan, mint valami magára hagyott, éhes, kétségbeesett kismacska, mintha vékony lenne a hangom is. Istenem, mindjárt bebújok az ágy alá és ki sem jövök onnan. Letagadom a valós, fizikai világot és a fájdalmat és mindent. Ennek ellenére olyan jól esik, ahogy Seb simogat és rajzolgat a hátamra. Próbálok arra koncentrálni a fejem helyett, hátha akkor nem fáj annyira.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Hétf. Okt. 27 2014, 23:53

Csókolgatom, simogatom, de nem túl feltűnően, hogyha akar még aludni tudjon tőlem. Mikor megkérdem miért ilyen duli-fuli, kiderül hogy fáj a feje. Sajnálkozva húzom el a szám, bár nem látja, mert kucorodik a vállamba.
-Édesem, hozzak fájdalomcsillapítót? - Kérdezem míg fésülgetem a szép hosszú haját óvatosan és jobban magamhoz ölelem. Olyan kis édes ahogy nyöszörög, komolyan, el is kell rajta mosolyodnom.
-Igen, fel sem keltél este drágám, milyen jó hogy nem maradt kinn az a kakaó, hmm? - Csókolom meg a feje búbját és cirógatom tovább.
Közben rajzolgatom a hátára, tetszik hogy siklik a selymes bőrén az ujjam, olyan kellemes érinteni őt.
-Hogy segítsek édesem? - Csókolom a homlokát, adok rá pár puszit, hátha elűzi a fejfájást, bár kétlem hogy ennyi segítene, de addig sem a fájdalomra figyel.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Kedd. Okt. 28 2014, 00:07

Sebastian olyan édes, ahogy csókolgat, cirógat. De ettől csak még mérgesebb leszek, hogy nem tudom nyugodtan élvezni, mert persze, az én fejemnek most kell megfájdulnia. Most, hogy van egy normális éjszakám, lehetne egy csodás reggelem, nem, nem lesz. Komolyan, könyvet tudnék jelenleg írni a fejemben kavargó negatív, zsémbeskedő gondolatokból.
- Mi...? - Kérdezem, mert még elég nehéz koncentrálnom arra, amit mond, főleg nem döntést hozni. - Nem tudom. - Hozom meg végül, kemény harcok árán. A tartózkodás, a nem tudás is egy döntés, nem? Ki érdekel? Engem biztos nem. Tudjátok, mi érdekel engem? Az, hogy Sebastian öleleget és szeretget és nem a fejfájás, meg a csúnya gondolatok.
- Nem...? Nem emlékszem... - Csak azt tudom, hogy olyan jól aludtam, mielőtt még a fájdalom és a zúgás lassan, de határozottan lyukat ütött öntudatlan pihenésem páncélján. //elemeznivaló szerkezet! XD// Igazából tök logikus, arra nem emlékszem, mi van, amikor felébredek. Akkor hogyan emlékezhetnék arra, hogy nem keltem fel? Tök logikátlan, szerintem az agyam tökre kikapcsol éjjelente, ami tök jó. Most is maradhatna kikapcsolva, akkor nem fáj annyira.
Aztán Sebastian a fejemet, homlokomat csókolhatja, puszilgatja finoman, és tényleg inkább figyelek arra, mintsem a fájdalomra. Bizony, kizárjuk, de még mennyire. Mintha itt sem lenne, mintha el sem rontotta volna a kedvemet, a reggelemet, a napomat.
- Szeretgess még... - Kérem, miközben lassan cicás mosoly csúszik az ajkaimra. Na jó, talán mégsincs annyira világvége hangulatom. De azért tényleg jó lenne még aludni. Csak egy kicsit. Vagy legalább úgy tenni.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Kedd. Okt. 28 2014, 00:17

Türelmesen várom hogy eljusson hozzá az információ, miszerint kér-e gyógyszert. Persze nem tudja eldönteni, hát majd döntök én, ha nem lesz jobban öt percen belül, hozok neki. Látom hogy eléggé fáj neki, azt sem tudom az én enyhe fejfájás csillapítom elég lesz erre. Meglátjuk majd ha kell.
-Nem bizony életem, végig mellettem aludtál. - Mondom gyöngédebben, ennek azt hiszem én jobban örülök jelenleg mint ő pedig ház milyen csodás hír már ez! Akkor is szép ez a reggel ha Callie még nem látja. Talán ezért is puszilgatom és cirógatom, mert én érzem én tudom, szóval próbálok legalább egy szeletkét eljuttatni az érzésből hozzá ha már az egészet nem tudom átadni.
-Hmmm... - Hümmögöm, hát nem is kell kérnie, szeretgetem én, nagyon is. Elhalmozom az arcát és a homlokát csókokkal, közben meg hol a hátát, hol a fenekét, combját simítom. Mivel felébredtünk a lábfejemmel is simogatom, nem mondhatja hogy nem szeretgetem, az egész testem azért epekedik, hogy hozzáérhessen és kényeztethesse őt.
Azért pár perc után rákérdezek jobban van-e mert hát ha nem akkor kell az a gyógyszer.
-Hogy érzed, jobb egy picit? - Kérdezem míg bújok az arcához, a száját is puhán csókolgatom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Today at 11:09

Vissza az elejére Go down
 

Show me your gentle smile || Callie&Seb

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Bellboy needed || Callie&Matt

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-