Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Show me your gentle smile || Callie&Seb

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szomb. Okt. 11 2014, 21:45

Borzasztó rohanás ez a nap. Az egyik pillanatban még reggel van, tök nyugodt, azon gondolkozok, mennyi mindent kell majd csinálnom, a következőben pedig már este van, még nem vagyok kész és Sebastian mindjárt itt lesz értem és el fogunk késni. Rekordsebességgel tűzöm össze hullámos tincseimet az egyik oldalamra. A gyors sminkelésben pedig már elég gyakorlott vagyok, hogy ne legyen komplett katasztrófa. Sőt, elégedett vagyok vele, még egy gyors pillantást is megengedek magamban, majd belebújok a ruhámba, megigazítom a harisnyám, beleugrok a cipőmbe és felnyalábolom a táskámat. Futólépésben szelem a lépcsőket, csak az első emeleten lakok, így nem tart olyan sokáig leérni. Sóhajtva fújom ki a levegőt, amikor kiérek a házból. Megigazítom kicsit a lábamat és még egy utolsó pillantást vetek magamra az ajtó üvegén, hogy elég jól nézek-e ki.
Aztán már meg is látom Sebastian kocsiját, és ott van ő is, gyors léptekkel megyek oda, hogy körbeölelgessem, természetesen szélesen vigyorogva. Remélem nem tűnök szétcsúszottnak, nem tűnhetek szétcsúszottnak!
- Csak egy kicsit késtem, ugye? Menjünk, menjünk, menjünk! - Onnan már semmiképpen nem szeretnék elkésni, meg jó lenne, ha vége lenne a rohanásnak. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire vágyni fogok az unalmas bájolgásra, de most minden porcikám sikítozik érte. Jólesően sóhajtok, amikor végre becsüccsenhetek a kocsijába, hálát adok érte, hogy elhívtam és hálás vagyok, amiért elvisz, így sokkal kényelmesebb lesz.
- Hihetetlen káosz volt a mai napom. - Kezdek bele a mesébe, bár valószínűleg nem kérdezett semmit, most kénytelen lesz végighallgatni az összefoglalómat. - A szomszéd nő, akivel jóban vagyok, becsengetett délután, hogy tudnék-e vigyázni a kislányára estig, nincs senki más és egyedül nem hagyhatja itthon, magával nem viheti. Én pedig nem bírtam ellenállni annak a kislánynak, iszonyat cuki, egészen addig, amíg le nem hányja a kedvenc felsőd, mert elfelejtette megemlíteni, hogy nem bírja a gyomra a fagyit. Aztán végighallgatni a szabadkozást, kitisztítani a felsőt... ha holnap megint előjön az a folt, komolyan mérges leszek. - Nevetem el magam végül, mert fogalmam sincs, hogy volt levegőm elregélni mindent, főleg így egyszerre, nem jellemző rám. De ez egész nap bennem forgolódott és most már muszáj volt kiereszteni. Inkább kifújom a levegőt, hátha enyhíti kicsit a gyomorgörcsöm. Kicsit ideges vagyok az este miatt, de egyelőre elég jól leplezem és közben persze mondom Sebastiannak, merre kell mennünk. Király GPS lennék.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szomb. Okt. 11 2014, 22:04

Nah, ha már hétvége akkor Callie, igaaaaz hogy nem pont ilyen együtt-levésre gondoltam de rugalmas valakinek tartom magam. Szóval otthon nyugisan megfürödtem, hajat mostam, borotválkoztam, komótosan felöltöztem az új öltönyömbe, amit Phoenix tanácsára vettem és szabattam magamra. Fekete inget is vettem fel, fekete nyakkendővel, csak a mandzsetta és a nyakkendőtű ad nekem színt, mivel aranyozottak.  Az arcszeszem enyhén mentolos és fűszeres, nem olyan feltűnő, de igyekszem jó kísérője lenni Callienek.
Hamarabb ott vagyok negyed órával, hátha előbb indulna, de türelmesen várok a kocsinak dőlve. Mikor látom jönni széles lesz a mosolyom, főleg hogy megölel, én megcsókolom.
-Időben vagyunk. - Mosolygok rá, hogy pörög. - Nagyon csinos vagy. - Vigyorgok rá, öröm elvinni a lányok valami szép, kiöltözős helyre, szeretem az ilyen jellegű ruhákat.
Beülünk, már vezetek is, noha én ráérősen teszem, de kellemes tempót diktálok. Az ilyen partikról késni kicsit amúgy is illik.
-Látom drágám, nagyon pezsegsz... - Vigyorgok, főleg hogy tudom akkor is megtudom, ha nem akarom. De peche van, érdekel, még figyelek is. A hányós résznél felkacagok, ahogy előadja, a szemem sarkából látom hogy gesztikulál is. - Édesem, az csak egy felső. Veszünk másikat, a kislány nem tehetett róla. Örülj neki hogy nem lett komolyabb baja, vagy nem volt allergiás. - Mondom kedvesen, én valahogy a gyerekekre sosem tudtam haragudni, bár gondolom Callie sem teszi.
Ahogy váltottam sebességet kezemmel Callie keze után nyúlok, hogy kicsit megszorítsam.
-Most már megnyugodhatsz. Ezek az esték csiga lassan telnek, még a póló mosása is vissz alesz sírva. Ha nem akkor uram bocsá', hogy így vázoltam, de kevés az ahol vannak olyan vendégek, ahol kellemesen, fesztelenül el lehet beszélgetni. Milyen estély is ez? - Kérdezem, a kezem sajnos vissza kell vennem, mert kell a vezetéshez, de megyek amerre mondja.

//Az öltöny ilyen csak minden feketében//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szomb. Okt. 11 2014, 22:50

Az ölelést nem úszom meg csók nélkül, de nem is bánom, sőt, jól esik. Csak nincs időm hosszúra nyújtani, mert mennünk kell. És ahogy pörgök neki, ő csak nyugtatgat, hogy időben vagyunk, de én tudom, hogy nem vagyunk. Viszont neki van ideje megdicsérni ahogy kinézek, és akkor jut eszembe, hogy én is végigpillantsak rajta. Elégedett vigyort villantok rá.
- Köszönöm. Te is kitettél magadért, mit ne mondjak. - Válaszolom és inkább nem teszem hozzá, hogy valószínűleg én még csinosabb lennék, ha mondjuk több időm lett volna és nem kell egész este idegesen kapkodnom. De sebaj, becsüccsenek mellé a kocsiba, el is indulok, én pedig regélni kezdek. Látom, hogy már vigyorog, miközben beszélek, gesztikulálok és fogalmam sincs, hogy van ennyi levegőm ehhez.
- Persze, hogy örülök neki, tudod milyen ideges voltam? Mi van, ha laktózérzékeny, vagy ki tudja milyen betegsége van, ráadásul az anyja nem vette fel elsőre a telefont. Egész este a hátát simogattam, mert fájt a pocija szegénynek, jézusom... - Sóhajtok még egy nagyot. El sem hiszem, hogy végigcsináltam ezt a délutánt. Imádom a gyerekeket, nagyon jól elvagyok velük és kis tünemények. És maaaajd egyszer szeretnék én is. De ez most megint egy jó időre eltántorított az anyai ambícióktól. Na nem mintha én olyan könnyen feladnám a karrierem a családalapítás miatt. Hm, na mindegy, majd aggódok ezen, ha lesz hozzá partnerem.
Aztán Sebastian megfogja a kezemet, és ez olyan jól esik. Tudja, hogy szeretem, nem tudom miért ilyen érzékenyek a kezeim, mégis ahogy megszorítja, annyi erővel tölt el és úgy biztonságban érzem magam és el is mosolyodok szélesebben, főleg ahogy hallom a szavait.
- Egy sajtótájékoztatóval egybekötött értékelés az idei teljesítményekről. Az összes valamirevaló újságnak lesz ott képviselője, szóval ha ügyesen bájolgok, nagyon jó kapcsolatokat köthetek, meg persze szerezhetek olyan infót is, amivel előnyt szerezhetek az újságunknak. Szóval... fontos. - Összegzem neki, majd mutatom, merre van a parkoló, ahonnan már gyalog is simán eljutunk a parti helyszínére. Ahogy Seb mondta, igyekszem lenyugodni, de természetesen el kell vennie a kezét, mert nem véletlen találták ki, hogy kettő legyen belőle, használnia kell. Semmi baj, nem lesz semmi baj, majd nagyon bájosan fogok mosolyogni, ha valamihez, hát ahhoz értek.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szomb. Okt. 11 2014, 23:04

-Sokat elmond az illető hölgyről ki a partnere, hát igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. - Mondom de van valami szokatlan könnyed komolyság a hangomban. Még nem tudja, de egész este így fogok beszélni, mert erre lettem nevelve. De hamar kizökkent, hogy meséli a napját.
-Tudod, kissé könnyeden vetted. Előzőleg mielőtt elment az édesanyja kellett volna megkérdezned. Ha mást nem a gyerek is tudja mit szabad is mit nem, egy jó szülő elmagyarázza és megjegyezteti a gyerekkel. De nem lett baj, már megnyugodhatsz. - Mosolygok rá, ha már épp pirost kaptunk.
-Értem, akkor neked semmiképpen lesz teljesen unalmas. Mivel az érdeklődési kör hasonló nem lesz olyan unalmas, hidd el. A lényeg hogy legyél könnyed, próbálj kevesebbet beszélni és figyelmesen hallgatni másokat, légy visszafogottabb, menni fog? - Somolygok kicsit, mert imád dumálni egyem a szivit.
Közben lepakolok, nyitom neki az ajtót ha hagyja, majd adom a karom.
-Előre szólok olyan bájmosolyom van, hogy magad is meglepődsz majd, milyen elit brit legény vagyok... - Vigyorgok rá még idekint, de hát nem kell sok, hogy vigyorom tartózkodó mosollyá szelídüljön. Nekem ez ritka unalmas lesz... Ó Callie jössz eggyel...
-Mutasd merre. - Mosolygok, finoman megpaskolom a kezét, nem lesz gond.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szomb. Okt. 11 2014, 23:46

- Tudom... - Sóhajtom, amikor azt mondja, hogy könnyeden vettem, de olyan felkészületlenül ért, ráadásul rohanásban volt az anyja is, én voltam az utolsó lehetősége. Nem is akartam elvállalni, de nem hagyhattam bajban, nem csukhattam rá az ajtót. De nem állok neki magyarázkodni, feleslegesnek érzem. Ez van, elcsesztem... - Ne beszéljünk róla. - ...lépjünk túl rajta. Már szétaggodalmaskodtam magam ezen az egészen, ideje lesz az elkövetkezendő dolgokon aggódnom. Elmesélem Sebastiannak, mi is lesz ez pontosan, ő pedig meghallgat, aztán próbálja elmagyarázni, mire számítsak. Kicsit megnyugtat, főleg, hogy még egy-két tanácsot is kapok és nem vagyok olyan büszke, hogy ne örüljek nekik. Most, ebben az állapotban nagyon is örülök nekik.
- Persze, hogy menni fog, most kipörögtem magam neked. - Bólintok és én is felveszem a bájos, visszafogott mosolyom, úgy bólintok egy aprót Sebastiannak. Nemsokára le is parkolunk, kinyitja nekem az ajtót, én pedig elfogadom a kezét és hamar kikászálódok. Finoma mozdulattal simítom a helyére ruhámat, igazítom meg a hajamat, hogy biztosan jól nézzek ki. Semmi baj, Callie. Stresszteljesítő vagy, emlékszel? Az csak jó, ha izgulsz!
- Csak nehogy elijessz vele magadtól. - Figyelmeztetem őt mosolyogva, majd én is rendezem a vonásaimat. Ahogy kérte, vezetem Sebet, egészen a bejáratig. Még nem késtünk le semmiről, nem kezdődött el semmi. Kellemes zene szól a háttérben, bár elnyomja a teremből beszűrődő visszafogott beszélgetések okozta alapzaj. //ezt kapd ki, mecsoda szerkezet!// Nem kell sok, hogy meglássam James, a főnököm arcát, ahogy a nyakkendőjét igazgatja... tudtam, hogy itt lesz. Amint meglát engem, már közeledik is felém.
- Callie, hála istennek, hogy itt vagy, már azt hittem nem jössz el. Menj és add el magad szépen, amíg én megpróbálom kideríteni mit akarnak ma bejelenteni, hogy ilyen nagy bulit kellett köré rittyenteni. - Vigyorog rám, és úgy utálom, ahogy végigmér, legszívesebben kiszúrnám a szemeit. De helyette csak kissé oldalra biccentett fejjel mosolygok rá.
- Sok sikert. - Mosolyogva köszönök el tőle, aztán Sebastianra pillantok, és nem tehetek róla, de komolyan kerülget a röhögőgörcs attól a mosolytól, ami az arcán díszeleg. Hát, ha normál életben is ilyenekkel operálna, biztos nem tudna úgy elbűvölni, ahogy teszi. De megállom, hogy idióta vigyorral nézzem, jobb lesz, ha inkább nem is nézek rá, csak kellemesen mosolyogva megyek be a terembe az oldalán.
- Hegyezd a füled, szedjük össze a pletykákat a tájékoztatóról. - Kérem Sebastiant, miközben mosolygok rá, és én magam is feltűnésmentesen sétálok, közben persze hallgatózok, hátha elkapok pár pletykát, információmorzsát. Hiába, a jó firkász előtt nem maradnak nagy titkok, bár itt mindenki jó firkász. Istenem, kisebbségi komplexusom van.
- Az a nő... - Pillantok végig az egyik szőke, sugárzó nőn, aki éppen kellemesen nevetgél. - Na, ő az újságírók Chuck Norris-a. Akármelyik újsághoz hozzáér, arannyá válik. - Mosolyogva pillantok fel Sebastianra, miközben egy pincér elmegy mellettünk és itallal kínál, én pedig elveszek egyet. Bár igazából csak tartogatni fogom, legalább jól néz ki a kezemben és ha esetleg valami önvédelmi fegyver kéne, annak sem utolsó. Bár úgy döntöm, megkóstolom, mit szorongatok, és amikor meglátom, hogy az előbb említett nő felénk tart, majdnem félrenyelek, gyorsan kihúzom magam és megköszörülöm a torkom.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Vas. Okt. 12 2014, 00:07

-Nyugodtan beszéljünk ha akarsz, nem zavar. De nem lett baj, nyugi! - Mosolygok, kis édes hogy ennyire aggodalmaskodik. Tudom milyen, nehéz magunk mögött hagyni valakit ha nincs jól.
-Ó, csak ennyi kellett? Ez igazán nem volt sok! - Nevetek kicsit, mert hát tény ami tény, valóban nem gondolom soknak amit most sebtiben előadott.
-Azt nem ígérhetem, én utálom mikor ilyen vagyok, szerintem ritka unalmas valakinek tűnhetek... - Nevetek kicsit, mert habár illedelmes és figyelmes vagyok de olyan sótlan... komolyan, ez a komolykodás nagyon fárasztó.
//Elemezd nyelvtanilag, micsoda finomságok vannak benne xD//
Csendben hagyom magam vezetni majd komolyabbá válik az arcom, olyan... semlegessé. Főleg hogy a főnöke vagy kije hogy végigméri Calliet, magamban röhögök, hogy szerintem erre morgott, hogy nem tetszik neki. Persze kívülről semmi nem látszik. Inkább csak szelíden mosolygok rá, hogy ha tudná, hogy ruha nélkül milyen szép Callie... és de kár hogy ő sosem fogja látni hmmm...
-Rendben, bár nekem minden új lesz. - Mondom mert fogalmam sincs mit is kéne kihallanom.
Nézelődöm, de egynémely szakzsargon hallatán magamban sóhajtozom.
-Akkor... inkább mondjuk Midasz-a nem? Chuck Norris csak lever mindenkit... - Mondom a műmosolyommal, mint valami igazi sznob aki ha nevet is azt is valami mű vígjátékból rittyentette.
Látom hogy a nő közeledik, engem nem zavar, felőlem a Pápa is lehetne hasonlóan hidegen hagyna.
-Csak lazán drágám, ő is csak egy ember... egy nő. - Mondom könnyedebben, számomra a nőkkel könnyebb.
Mikor közel ér, kicsit kiszélesítem a mosolyom és a testemmel is felé fordulok.
-Miss Mangas? Nagyon örvendek, Jessica Braun vagyok, szerintem még nem találkoztunk. Kellemes parti nem igaz? - Szólítja meg Calliet, megvárom hogy bemutassanak, csak akkor kérem el a nő kezét.
-Igazán örvendek Miss Braun, laikusként is sokat hallottam kegyedről. - Csókolok neki kezet. - Bár a szépségéről nem nyilatkoztak, nem is értem hogy lehetett ez a fontos tényezőt elhallgatni. - Mosolygok tovább, bár hagyom hogy a szám kicsit ránduljon elégedett mosolyt kölcsönözve. Hízelegni tudni kell, Callie dobd be magad.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Vas. Okt. 12 2014, 13:36

Csak megrázom a fejem. Nem akarok beszélni és igazából a nyugtatás ilyenkor olaj a tűzre. De nem baj, felőlem nyugizhat, beszélhet akármiről, azt hiszem most már lepattan rólam, de tényleg. Nem is tudom, miért vagyok így kiakadva, mert minden nap ezt csinálom, már hozzászoktam.
- Gyors és tömör volt. - Válaszolom mosolyogva, mert tényleg kiakadtam magamból, csak egyszerre, sutty és nem is kell több. Mehet tovább minden, mintha mi sem történt volna. Sebastian sajnos még nem érti, én hogy csinálom ezt, legalábbis nem látom rajta. Egyszerű, csak lépj tovább és koncentrálj előre.
- Ne aggódj, nem szokott olyan sokáig tartani. - Mosolyogva biztatom, hogy nem kell sokáig kibírnia ezt a borzalmat, mert egyelőre borzalmasnak ígérkezik. És ahogy látom, egyikünknek sem fűlik hozzá a foga, de sajnos már nem vagyunk gyerekek akik egész nap azt csinálnak, amit akarnak és szabadok. Mindig mondták, hogy vissza fogom még sírni, de sajnos sosem vettem komolyan.
Nemsokára jön a főnököm is, aztán el is tűnik, hála istennek. Amúgy semmi bajom velem, csak ne tartalmazná a halálos szexista-egoista kombót. Legalább az egyik ne lenne, akkor is sokkal könnyebben el tudnám vele tölteni az időmet.
- Ha azt hallod sajtótájékoztató, vagy bejelentés, fülelj. - Mondom neki a kulcsszavakat, amiket ki kéne hallania, ha már nézelődünk. Amikor hallom a sóhaját, kuncognom kell, de inkább visszafojtom, csak kivételesen tényleg őszintén, vidáman mosolygok. Biztos vagyok benne, hogy valami olyasmit hallott, amit sosem akart.
- Ó, pontosan ezt csinálja ő is... - Mondom, amikor azt mondja, Chuck Norris csak lever mindenkit, mert tényleg így van. Az a nő, nem tudom mit csinál, de eddig tényleg az összes vetélytársát leverte az összes újságának, ahol dolgozott. Szerintem a legkisebb, legszutyokabb lapokat is hírhedtté tenné, már csak a nevével is...
Amikor Sebastian arra kér, hogy legyek laza, elmosolyodok és bólintok egy aprót. Lazának lenni menni fog, túl lazának már nem olyan könnyen. Ahogy a szőke csoda odaér hozzánk és megszólít engem, én is felé fordulok, rámosolygok. Nem elég a kisugárzása, még a parfümének illata is olyan bódító, és magabiztos, mégis kedvesség árad belőle. Na most kezdtem el iszonyat picinek érzeni magam.
- Nagyon örvendek, Miss Braun, nagy csodálója vagyok a munkásságának. - Mosolygok rá, majd Sebastianra pillantok. - Valóban, roppant kellemes. Hadd mutassam be a kísérőmet, Sebastian Draytont. - Kezemmel finom mozdulattal intek felé, mert nem, én nem tudok huzamosabb ideig úgy beszélni, hogy ne használjam a kezeimet. Sebastian pedig ki is használja az alkalmat egyből, kezet csókol neki és körbeudvarolja. Annyira, de annyira tipikus Sebastian, hogy nevetni tudnék, de most nem szabad, inkább csak mosolygok. Bár azt hiszem, fel kéne adnom és csak úgy önbizalom hiányosnak lenni, sokkal egyszerűbb lenne az életem.
- Oh, köszönöm a kedves bókot. - Mosolyog vissza Jessica Sebastianra, majd meleg, barna tekintetét rám emeli. Kedves, illedelmes és minden mozdulata olyan lágy. Talán ha félnem kéne tőle, akkor sem tenném, iszonyat jól csinálja ez a nő.
- Szeretnék gratulálni a kinevezéséhez, tisztelt főszerkesztő asszony! - Mosolygok rá bájosan, mert tényleg örülök neki, akkor is megérdemli, igazából azt is megérdemelné, hogy az összes újság főszerkesztője ő legyen. De az nem jó. Eldönthetetlen Chuck Norris versus Chuck Norris párbaj. Minden esetre az én szememben ő tényleg egy utánozhatatlan zseni.
- Hallott róla? Nagyon kedves, bár én kevésbé vagyok lelkes. - Mosolyog rám visszafogottan, noha a szavai erről árulkodnak, egyáltalán nem tűnik szomorúnak. Most komolyan! Hogy csinálja?
- Tolakodó volna megkérdeznem, miért nem? - Próbálkozok be, hátha végül elmondja, mert nem tudom, azt hittem majd örülni fog neki. Oké, íróként is tök penge volt meg azzal szerezte a hírnevét, de így a fizetése is több, nincs főnöke, kvázi azt tehet az újsággal, amit akar... sokkal előnyösebb, nem?
- Nem, dehogy. Ami azt illeti, kicsit hiányozni fog a szabadság. Tudja, ha úgy éreztem, mindent elértem az akkori újságomnál és már megfojt, továbbálltam és kerestem új kihívást. Egy főszerkesztő nem tesz ilyet. - Amikor erről mesél, látom, hogy valami különös csillan a szemében, de fogalmam sincs, hogy mi az. Jézusom! Pedig biztos tudnom kéne mi az, ha észrevettem. Oké, Callie, semmi baj, szép mosoly, jó vagy. Éppen Jessica Braunnal csevegsz. Jessica Braunnal!

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Vas. Okt. 12 2014, 21:54

-Csak határozottan! - Nevetek, hogy gyorsan letudta a pörgést.
-Értettem, igenis asszonyom! - Mondom mint egy kötelességtudó katona, miután elment a főnöke és fülelni kell.
-Igen? Nah, jó barátnők lehetnétek, ütős páros! - Mondom csak némileg hülyéskedősebb hangom, a mosolyom megtartva. Olyan lehetek mint egy szép festmény, kész Dorian Gray de remélem nem végzem úgy mint az említett delikvens.
Aztán jön az említett női Chuck.
-Óh, igazán kedves, köszönöm. - Mondja természetes könnyedséggel a nő, majd bemutat neki Callie, hát üdvözlöm én is.
Csak mosolygok, valóban kellemes jelenség, de az én Calliemnél nem kellemesebb. Elfogult vagyok? Áááh, tuti nem.
Csendben hallgatom őket, ó szóval főnök lett vagy mi a szösz. Aztán mikor mondja, hogy elesik a szabadságtól megértem, de kellemesen mosolygok rá.
-Laurent Gounelle szerint, "A kihívás összpontosításra ösztönöz, arra, hogy csináljunk bármit, a legjobbat hozzuk ki magunkból." Ennek fényében ha a kihívás maga az lesz, hogy önmaga maximumát hozza ki a rengeteg új teendő közepette, akkor higgye el, egy könnyen nem fog ráunni. Elvégre mindig lehet valami újat tanulni, mindig fog új emberekkel is dolgozni. Én nem féltem önt, elvégre kreatív, tettre kész és alkalmazkodó. - Mondom csevegősebb hangszínen, de nem sokban tér el az előzőektől, talán puhább, mert így gondolom a dolgot magam is, nem csak a szerep mondatja velem. Én ugyan nem láttam semmi különöset a szemében, de talán mert Calliere jobban figyelek.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Vas. Okt. 12 2014, 23:32

- Ütős páros, mi? - Alig tudom elfojtani a vigyoromat, ez olyan, mintha én is egy olyan megállíthatatlan valaki lennék, mint ő. Hmm... talán kicsit megállíthatatlan vagyok, de nem tudnám magam hozzá hasonlítani. Egészen más kategória, ő már befutott, neki bejött az élet, én pedig egyelőre stagnálok, már nem vagyok feltörekvő tehetség, de még elismert tehetség sem, ez a legrosszabb, a köztes állapot. A pont, ahol a legtöbb reményteljes újságíró befásul, megakad és örökre le is ragad. Na, én ilyet nem fogok, az is biztos.
Aztán kellemesen elcsevegek vele és egészen jól alakulnak a dolgok, nagyon aranyos nő. És biztosan van valami oka, hogy idejött hozzám, nem csak úgy összefutottunk. Talán csak csodáltatni szerette volna magát és mi voltunk közel? Hm, ki tudja.
Mosolyogva hallgatom, ahogy Sebastian beszél, tényleg nagyon jól elő tudja adni magát, és nem is tűnik túl megjátszósnak vagy nyalizósnak. Nagyon jó benne, ebből leckéket kéne vennem tőle, de most komolyan. Legszívesebben össze-vissza ölelgetném, itt és most, amiért eljött velem, de nem hiszem, hogy a közönség erre kíváncsi. Vagy, hogy az illemszabályok megengedik. Hm, kár, nem baj, majd otthon hálálkodok neki.
- Igazán bölcs szavak ezek egy ilyen fiatalember szájából. - Mosolyog Jessica, ahogy végignéz Seben, és biztos vagyok benne, hogy azt gondolja, jó parti. Hála istennek, velem jött, nem vele, így nehéz lesz lecsapnia a kezemről, bár azt amúgy sem hagynám.
- Mr. Draytonnak igaza van, Miss Braun, rengeteg új kihívással kell szembenéznie! - Helyeselek visszafogottan mosolyogva, biztos vagyok benne, hogy ez nem lesz egyszerű, még neki sem. Hiszen új feladatkörbe kerül, most tulajdonképpen ismét pályakezdő, van hova fejlődnie. Egy olyan nőnek, mint ő, ez biztosan értékes lehet.
- Egy szóval sem mondtam, hogy bánom, Miss Mangas. - Mosolyog Jessica sejtelmesen. - És a rengeteg új kihívásnak eleget téve, adnék önnek egy névjegykártyát, már ha elfogadja.
Jézusom. Jézuskám. Uram isten. Azt hiszem, mindjárt elájulok, de nem látszik rajtam, inkább kihúzom magam és gyorsan elterelem a gondolataimat. Viszont a széles mosolyomat nem tudom levakarni az arcomról. Szóval végig... ő bájolgott nekem? Ah, nehéz megállapítani az erőviszonyokat.
- Örömmel elfogadom. - Legszívesebben elégedett hangon sóhajtanám, mint aki most nyerte meg a lottó főnyereményét, de szépen visszafogom magam. Egyelőre nem is tudok mit mondani, inkább csak elveszem a kártyát. Kedves, stílusos, minden rajta van, ami kell, de én jelenleg úgy érzem, aranyból van. Huh, vagy a ruhám szűk, vagy itt vagyunk túl sokan, de melegem van. Biztosan az izgalom fűt.
- Ha ön is úgy érezné, kihívásra vágyik, keressen fel bátran. - Villant még Jessica egy fölényes mosolyt rám, úgy látom elégedett a reakciómmal. - Örültem a találkozásnak. Mr. Drayton. - Bólint még Sebastian felé is, mielőtt visszatérne az eredeti társaságához. Természetesen halkan én is elköszönök tőle, de szerintem nem figyel rám és én pedig nem bírom ki, hogy ne vigyorogjak idiótán Sebastianra, nem vagyok olyan profi kékvérű, mint ő.
- A'sszem álmodok. - Állapítom meg, miközben gyorsan a táskámba csúsztatom a névjegyet, hogy véletlen se hagyjam el, ahhoz túl fontos. - Majd odakint ugrálok örömömben inkább. - Sóhajtom, hogy levezessem a feszültséget, meg hogy ne legyen annyira melegem. Na jó, azt hiszem James lába nyomát is körbecsókolhatnám, amiért engem hívott el ide. Szóval ezért, már értem. Aki nem főszerkesztő, annak egészen mást jelent ez a parti. Ez itt kéremszépen egy állásbörze, egy kiállítás belőlünk, a feltörekvőkből. És itt vagyok. Jézusom, azt hiszem mindjárt szédülök és el fogok ájulni. Túl fontos lenne nekem a karrierem? Pont annyira, hogy előrevigyen.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Vas. Okt. 12 2014, 23:53

Csak mosolygok a nőre hogy végigmér, nézzen csak amennyit jól esik. Ha kellemes vagyok a szemnek csak jó, szívesebben marad csevegni. Márpedig Callienek jó ha még marad.
Alig láthatóan görbül feljebb a szám sarka, ó, az én kis Calliem hamarosan full ismert lesz és akkor majd szépen gyorsan elfelejt. Hm, ez szomorú, mégsem tudok szomorkodni, mert a gesztusaiból érzem mennyire boldog. És ha ő ennyire boldog én ne legyek? Annyira bájos, kicsit elidőzik a tekintetem Callie mosolyán.
-Nem különben kisasszony, remélem találkozunk még! - Bólintok neki egy aprót, mint egy elköszönve. Aztán látom partnerem vigyorát és melegebb lesz a mosolyom.
-Nagyon helyes, itt csak diszkréten drágám. Nem is volt kétséges hogy kapkodni fognak utánad, kiérdemelted... - Igazítok látszólag valamit a haján, de igazából megsimítom az arcát kicsit, míg mosolygok rá.
-Igyál egy keveset, pár kortyot, ellazít. - Látom nem bír napirendre térni. Ki kell zökkentenem, mert ez nem állapot. Körbetekintek, majd ha elemelte a szájától a poharat diszkréten hajolok közelebb hogy suttogjak.
-Ki az a pasas ott, aki rettentő hülyén kopaszodik és azzal palástolja hogy átfésüli a kopárságon a maradék hosszú haját? Ott, pingvinben! - Karolom át finoman és gyöngéden irányítom a testét a kövér pali felé, aki épp a bajszáról törölgeti az ital maradékát. Úgy maradok, én ha volt vizet vettem el, mert vezetek, szóval abból kortyolok egy keveset.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Kedd. Okt. 14 2014, 19:09

Ahogy Sebastianra tekintek, látom, hogy kedvesebb lesz a mosolya, valószínűleg azért, mert nem bírok magammal. Ezért még biztos ki fog nevetni, de úgy vigyorgok, mint a kisgyerek, aki most kapta meg a játékát, amire évek óta vágyott. Mert így is van! Hogy vártam már erre, évek óta. És talán kicsit gyerekes is vagyok. De nem tehetek róla, tényleg nem az én hibám, a genetikámba van kódolva, hogy örülök a jó dolgoknak. És ez jó!
- Úgy örülök, hogy eljöttél velem. - Mosolygok rá, amikor finoman végigsimít az arcomon. Ahj, úgy irigylem, amiért ő ilyen visszafogott, kissé tartózkodó tud lenni. De biztosan sokat gyakorolta, tudom, hogy a szülei, nos... nem éppen érzik magukat egy szinten az átlag emberekkel.
Viszont tényleg nagyon örülök, hogy itt van velem. Őszintén, most legszívesebben szorosan megölelném. És igen, úgy megcsókolnám. Sőt! Meg is fogom csókolni. Amint vége van ennek az egésznek, meg fogom csókolni, úgy, mint még soha. És tökéletes lesz ez a nap.
- Jó ötlet. - Állapítom meg, iszok egy keveset, mert most jót fog tenni nekem. Segít túllendülni, pedig én vagyok ebben a művész, mármint a továbblépésben. Egy-kettő, menjünk tovább. Most is ezt kéne tennem, veszek egy nagy levegőt és már nincs is melegem annyira. Jézuskám, mi lenne velem Sebastian nélkül!
Akkor átkarol, és egy alak felé fordít, közben pedig leírja, kire is kíváncsi. Majdnem elkuncogom magam, de inkább csak mosolygok a megfogalmazásán. Hogy leírta!
- Ő ott Giorgio Esposito, az irodalmi élet Keresztapája. És tényleg olasz. Mondjuk nem csak a sajtóval foglalkozik, ő ilyen minden lében kanál, de tudja, mitől döglik a légy. - Sóhajtom kissé ábrándosan, és biztos vagyok benne, hogy csillognak a szemeim, ahogy nézem őt. Na jó, most már biztosan nevetséges vagyok, szóval inkább csak visszafogottan mosolygok Sebastianra.
Ahogy azonban eltekintek a másik irányba, meglátom a főnökömet. Egy ismeretlen férfival beszélget, csevegnek, nevetgélnek. A férfi pont úgy tekint rá, mint én Miss Braunra, vagy Mister Espositora. Ezek szerint ő is vadászni jött ide... keresni valakit a helyemre? Mondtam én egyetlen szóval is, hogy ott akarom hagyni a szerkesztőséget?! Érzem, ahogy durcás kislány képpel figyelem, szóval gyorsan letörlöm az arcomról a kifejezést és inkább elmosolyodok. Nem szeretem ezt az aki kapja, marja játékot, de ha játszani kell, az biztos, hogy én leszek az, aki kapja.
- Gyere. - Mosolygok Sebastianra, ahogy megindulok Mr. Esposito felé, róla tudok egy-két dolgot, van alapom csevegni vele, jó lesz kezdetnek. Meg amúgy is, ő tudja, ki az aki jól ír és ki az, aki csak el tudja adni magát. Az italomat kezemben tartva, határozott léptekkel megyek, mert az idióta főnököm most komolyan feltüzelt. Sajnos nem tudta, hogy az összes játékban, amit játszok, ÉN vagyok a cápa.
- Jó estét, Mr. Esposito! - Mosolygok rá bájosan, kissé oldalra döntött fejjel. - Olvastam a nemrég megjelent könyvét, és szerettem volna kifejezni, mennyire el vagyok ragadtatva tőle. - Na jó, a kezeimet még mindig nem bírom magam mellett tartani, de biztos nem vagyok olyan katasztrófa. Legalábbis lopva Sebastianra pillantok, hátha le tudok valamit olvasni az arcáról. Bár úgy érzem, erre kevés esélyem van.
- Jó estét, igazán köszönöm a bókot! - Erős, olasz akcentussal beszéli az angolt, jókedvűen nevet, az orcái pirosak. Megmosolyogtat, olyan jó kedélyűnek tűnik. - Kit tisztelhetek önökben? - Kérdezi, ahogy végigpillant rajtunk, én pedig elmosolyodom ismét. Szóval tényleg erről szól egy ilyen este. Végig mosolyogni és bájologni. Számomra jobb, mint gondoltam, de Sebastian biztos lassan kirohanna a világból. Szegénykém, majd kiengesztelem.
- Callidora Mangas vagyok, örvendek a találkozásnak.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Kedd. Okt. 14 2014, 22:48

-Én meg hogy elhívtál. - Mosolygok rá, kis édes hogy ilyen boldog.
Biccentek, hogy jó ötlet, hogy igyon egy keveset. Jobb lesz kicsit elterelnem a figyelmét, legalábbis lekötni, mielőtt teljesen elkalandozik a drágám.
Mikor az egyik férfiről kérdezem készséggel válaszol. Hm, olaszok is vannak, Amerika Európa gyűjtőhelye, komolyan.
-Reméljük ne kinyírja az embereket, hanem csak összefogja családdá, előbbi elég súlyos lenne. Mondjuk hogy régi jó vaskos telefonkönyvekkel gyilkol, vagy mondjuk elolvastat egy halál unalmas regényt... valami jóóó hosszút. Uhh... - Mosolygok Calliere, ez a megfogalmazása beindítja az ember fantáziáját.
Nézelődöm, Callie hirtelen duzzog.
-Életem hacsak nem tüsszenteni óhajtasz rendezd a vonásaid... - Mondom csendesen, nem tudom mi lelte.
-Értettem, követlek akárhova... - Mondom kellemesen búgó hangon. Kissé britesen beszélek ilyen estéken, kész BBC, de ide is illik, meg jobban elviselem magamtól mint a francia akcentust, ami azt illeti.
Látom mutogat, de mivel olasz a pasi akihez mentünk szerintem nem gond ha gesztikulál, majd próbálok én is, bár az enyém kimért lesz de sebaj. Mivel olasz a pasi, erős az akcentusa, hát igyekszem valami otthonosra gondolni, Henrynél kötök ki. Így már menni fog a saját, alapjáratú, szintén akcentusos beszédmodorom.
-Én pedig a bájos hölgy partnere, Sebastian Drayton. Örvendek uram! - Fogok vele kezet, ha elfogadja. Aztán könnyeden intek míg beszélek, gesztikulálok kicsit én is. - Annyira jó látni, hogy ezen a csodás estén mindenhonnan érkeznek vendégek. Hogy érzi magát Los Angelesben? Önnek is hiányzik a jó Európai levegő? - Mondom honvággyal vegyítve a hangom, kissé nevetve, de szélesebb mosollyal. Az olaszok szeretnek otthon élni, az akcentusa is arról árulkodik, nem akklimatizálódott még az USA-ba. Bár ki tudja, de maximum azt fogja hinni, én visszavágyom, sokat nem vesztek.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szer. Okt. 15 2014, 21:09

Szélesen elmosolyodok, miközben hallgatom Sebastian feltételezéseit Giorgio-ról. Na, az ő kreativitásával sincs semmi baj, az is biztos.
- Ó, az egyetem után rólam már lepattannak a rémhosszú, rémesen monoton, végeláthatatlan olvasnivalók. Valami halálosabbat mondj. - Emelem meg egyik szemöldökömet, úgy mosolygok rá. De aztán nem tudok tovább mosolyogni, mert meglátom a főnökömet és egy csomó felgyülemlett feszültséget old fel és csoportosít át bennem a látvány. Ha megpróbál szórakozni velem, rosszul fog járni, nagyon rosszul. Nem talál még egy olyan hülyét, aki úgy kiteszi neki a lelkét is, mint én. Ez tény, egyszerű, megmásíthatatlan tény. A féltékenység, az elismerés hiánya pedig égőn gurgulázik fel a torkomban. Durcás kisgyerekként pillanthatok rá, mert Sebastian rám szól, hogy rendezzem a vonásaimat. De addigra már megszületett a fejemben az ötlet, hogy mit fogunk csinálni.
- Helyes. - Mosolygok rá, amikor azt búgja, hogy követ engem akárhova. Ahogy odaérünk a hapsihoz, már látom, miért hívják keresztapának. Olyan jó kedélyű, kedves, de mégis, van benne valami tekintélyt parancsoló. Szerintem ha egy csúnyább pillantást vetne bárkire, itt a teremben, az azonnal maga alá csinálna... még én is, az biztos.
- Csak a héten tartózkodom a városban, és egy hónapig maradok Amerikában, amíg könyvbemutatókon, eseményeken, dedikálásokon veszek részt. Tudja, Mr. Drayton, a legtöbb író önző, elfelejtik, hogy az olvasókból élnek, és ez nagy hiba! - Nevet a hapsi, én pedig már csak a számat nem tátom ki, úgy lesem minden bölcsességét, amit elcsepegtet magából. Azonban amikor rám pillant, visszafogom a rajongásom, inkább csak bájosan mosolygok rá.
- És erre egy konkrét fejeztet is szánt a könyvében, ha emlékeim nem csalnak. - Mosolygok rá, és látom, ahogy felcsillan a szeme. Imádtam a könyvét, minden oldalát. Egy jó író, jól leírja, hogyan lehetünk jobb írók. Húha, így elég hihetetlennek hangzik, de tényleg igaz!
- Szóval tényleg olvasta a könyvem a kisasszony, nem csak be akart vágódni. - Mosolyog rám, én pedig halkan kuncogok kicsit.
- Nem kenyerem a hazugság. Emellett hiszek benne, hogy a könyve nemsokára irodalommal foglalkozó sorstársaink mindenkori bibliájává válik majd. - Mosolygok, bár talán kicsit túlzok. Na jó, most tényleg be akarok vágódni nála. De mielőtt még megvárhatnám a válaszát, amire iszonyat kíváncsi vagyok, hallom, ahogy valaki megköszörüli a torkát, hangosan. Mindenki a mikrofonos, öltönyös hapsi felé fordítja a tekintetét, én is érdeklődve figyelek arra, serényen hegyezem a kis firkászfüleimet.
- Hölgyeim és uraim, legyenek kedvesek a konferenciaterembe fáradni, lassan kezdetét veszi a sajtótájékoztató! - Mondja, most már sokkal határozottabban, én pedig sajnálkozóan pillantok Giorgio felé, akinek valószínűleg mennie kell és az első sorban terpeszkedni, további nagymenőkkel társalogva, nevetgélve. Kicsit irigylem őt miatta.
- Kisasszony, uram, örültem a találkozásnak. - Mondja mosolyogva, majd még egyszer rám pillant. - Szívesen látnám az egyik dedikáláson, kisasszony. - Ahogy érzem magamon a tekintetét, kihagy egyet a szívem és tudom, hogy nem mondhatok nemet. Azt hiszem, nem is mernék. Nem is akarok. Dehogy akarok! Kell az aláírása, méghozzá a könyvem első oldalára.
- Ott leszek, mindenképpen. További kellemes estét! - Mosolygok rá még egy utolsót, lehengerlőt, majd Sebastian felé fordulok. - Gyere, menjünk, keressünk egy jó helyet. Számodra most jön az unalmas rész, készítsd magad. - Mosolygok rá kicsit bűnbánón, sajnálkozón, mert ő biztosan semmi érdekeset nem hall majd, lehet, hogy még én sem. De ezt muszáj végigülni, utána pedig mehetünk haza a szelek szárnyán, hála istennek.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szer. Okt. 15 2014, 21:34

-Egy forró csók tőlem. - Jelentem ki, ugyan azzal a fejjel, mint eddig csak a szememben bujkál valami huncut fény.
Ez az olasz hapsi kedvemre van, de én csípem az olasz mentalitást, szóval bólintok neki.
-Én hűséges olvasó vagyok, bár a nagy kedvenceim sajnos már sosem dedikálhatják a könyveik. - Mondom mosolyogva, mert hát nem vagyok egy dedikálós fajta. Szeretem az irodalmi esteket, de általában nem jutok el rájuk.
Aztán figyelem Calliet, hú, lehet nekem is el kéne olvasni a pasi könyvét?
-Örvendtem uram. - Biccentek, Callie meg újabb ajánlatot kap, legalább tudom miért nem fog ráérni a következő hetekben. Na de sebaj.
-Sajtótájékoztató is lesz? - Kérdezem semlegesen partneremtől, de ez hangzik a legunalmasabb programnak. Nem csodálkoznék ha "lefelejtette" volna említeni.
-Miért a többi izgalmas lett volna? - Akkor jobb sznob vagyok mint hittem, mert bizony én unatkoztam eddig is.
De hűségesen beülök vele a tájékoztatóra, ha nem kell írnia elkérem kérdőbb tekintettel a kezét szabad-e vagy ilyen jelleggel nem kíván felvállalni. Ha hagyja azzal szórakoztatom magam hogy mindenfélét rajzolgatok a szép kis kézfejére az ujjammal, cirógatom. Ha nem akkor az összes verset felmondod a fejemben amit csak ismerek, azt is gyakorolni kell néha. De kétlem hogy érdekes vagy érthető lenne nekem a dolog annyira, hogy próbáljak tíz percnél tovább is figyelni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szer. Okt. 15 2014, 21:54

Óóó, istenem, annyira kirívó, ahogy ugyanolyan kimért vonásokkal, egy huncutabb pillantással közli, mi lenne halálosabb egy unalmas olvasmánynál. Tudhatná már, hogy amikor ilyen magabiztos, azzak konkrétan követeli, hogy megpróbáljam letörni a szarvait és ugrassam. Így én sem nevetem el magam, csak hamiskás mosoly ül az arcomra.
- Jobbra nem futotta? Így nem igazán kell félnem a haláltól. - Közlöm vele, majd itt az ideje bevetnem magam, hogy egy kis bájcsevejbe elegyedjek Mr. Esposito-val. Nagyon rendesnek tűnik, de én tudom, érzem, hogy nem árt vigyázni vele. Persze a dedikálásán ott leszek és csacsogok vele, amennyit csak lehet, ha már csak egy hónapot van Amerikában. És örülök, hogy meghívott, olyan kitüntetettnek érzem magam tőle, sugárzó lesz a mosolyom, ahogy elbúcsúzok.
- És negyedéves összegzés. - Teszem hozzá, csak úgy mellékesen. De a neve rosszabb, mint amilyen valójában, legalábbis engem biztosan le fog kötni. Melyik újság hogyan teljesít, példányszámok, húzónevek, legnépszerűbb rovatok, csupa statisztika, de engem érdekel.
- Ehhez képest minden tök izgalmas volt. - Mosolygok rá, majd ahogy leülünk, körbepillantok, néz-e valaki és egy finom, alig érezhető puszit lehelek az arcára, jutalmul. Vagy kárpótlásul? Mindegy is. Aztán elkéri a kezemet, én pedig elmosolyodok és odaadom neki. Néha kicsit elvonja a figyelmem az előadáson, de imádom, ha a kezemet simogatja, rajzolgat rá, már azt is, ha csak fogja, szóval teljesen le vagyok kenyerezve. Viszont a kivetítőn tartom a tekintetem, figyelem a jól öltözött, öltönyös embereket, ahogy sármos mosollyal beszélnek a mikrofonba.
Sebastiannak végtelen hosszúnak tűnhet az előadás, pedig nem is annyira vészes, én figyelek, de semmi hihetetlen nagy bejelentés nincs. Csupán szó esik Mr. Esposito könyvbemutatóiról, az online újságok fejlődéséről, a design fontosságáról. Mindig téma a környezettudatosság is, lévén újrahasznosított papírból nem csinálunk színes, fényes lapokat sehogy sem, de még vannak, akik ezzel kísérleteznek. Számomra elég hamar elrepül az egész esemény, csak akkor szorítom meg kicsit Sebastian kezét, amikor már vége van és az emberek szállingóznak ki a teremből. Kissé előrehajolok, hogy jobban lássam és az arcát fürkészem. Főleg, hogy ébren van-e.
- Már mehetünk is haza. - Jelentem be neki, örömteli mosollyal, remélhetőleg ez majd feldobja.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szer. Okt. 15 2014, 22:07

-Hát miért is akarnám hogy félj, amikor az lehet veszélyesen csábító is? - Búgom neki, sosem bántanám, nem akarok én Méregajak lenni a Batmanből, férfiváltozatban.
-Még jó hogy nem éves, akkor unalmasabb lenne... - Mondom csöndesen, mert három hónap is sok idő.
-Jó neked. - Mondom de mosolygok. Neki tényleg az volt, láttam a szemén a boldogságot újra és újra megcsillanni. Ez az egy dobott fel csak.
Benn látom hogy nagyon ügyel arra ki látja és ki nem, a puszira mosolygok rá, kedves tőle hogy ilyenformán is éreztetni akarja velem, hogy figyel rám.
Legalább a kezét megkapom, szóval elvagyok. Ha a gondolataimba merülök el tudok lenni, nem alszom el a monoton háttérzajon, bírom az ilyesmit. Sőt, azt is realizáltam, hogy most lesz vége, szóval nem lepődöm meg, mikor állnak fel az emberek.
-Remek. - Mosolygok újra, bár fáradtabban kissé, mert én tudtam volna szórakoztatóbb közös programot is kreálni ehelyett, de tudom hogy fontos volt és örülök is hogy elhívott, csak... unalmas volt na.
A kezét elengedem és csak a hátánál érintem finoman, ami még itt belefér csak a kocsiban masszírozom az arcom meg valamelyest.
-Úgy utálok báj-vigyorogni. - Panaszkodom kicsit, de aztán már boldogan mosolygok és lopok egy röpke csókot, mert itt már szabad.
-Akkor... hozzád vagy hozzám? - Kérdezem, mert nekem mindegy, ahogy ő szeretné. Ha megválaszolja a kérdést akkor arra veszem az irányt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szer. Okt. 15 2014, 22:44

Bár figyelek rá is néha, úgy tűnik, jól elvan, megmosolygom, hogy milyen édes, mennyire elvan a saját kis gondolataival, amíg le kell kötnie magát. Amikor azt mondom neki, hogy vége van, elengedi a kezem, de legalább mosolyt erőltet magára. Bár kicsit fáradtabbnak, nyúzottabbnak tűnik, úgy látszik, egész jól bírja a kiképzést. Annyira, de olyan szívesen végigsimítanék az arcán és elsimítanám a haját, de majd később, ha már kevésbé rideg, távolságtartó és megjátszottan kedves helyen leszünk.
Mondjuk a kocsijában, ahova beülve elkezdi masszírozgatni az arcát. Panaszkodik a bájvigyorra, kuncogok kicsit, aztán közelebb hajolok, hogy adhasson nekem egy csókocskát, én pedig finoman megcirógatom az arcát közben, aztán rámosolygok.
- Pedig nagyon ügyesen csinálod! - Dicsérem meg miközben visszahelyezkedek az ülésembe. Tényleg, egy szavam sem lehet rá, igazából azt sem tudom, hogy éltem volna túl ezt az estét nélküle. Cseppet sem bántam meg, hogy elhívtam magammal, még ha nem is volt felhőtlen szórakozás, legalább együtt lehettünk. És a lényeg még csak most jön, most is együtt leszünk, csak sokkal kényelmesebb környezetben, felszabadítva az illemszabályok béklyói alól.
- Hmmm... hozzád. Tudni szeretném, hol laksz. - Mondom neki halkan, miközben elvigyorodok, mert legutóbb én csalogattam be magamhoz. Most rajta a sor, és én tülekedhetek be a személyes terébe. De olyan kíváncsi vagyok, hogy alig várom, de tényleg.
Csendesen figyelek ki az ablakon, miközben Sebastian vezeti az autót, figyelem merre megyünk, de kicsit elmélyedek a gondolataimban, néha egy nagy adag levegőt eresztek ki, kissé sóhajszerűen. Utálom ezt a bizonytalan érzést, hogy nem tudom, mi lesz. A legjobb, ha most nem is jár ilyesmin az agyam.
Ahogy megérkezünk és kiszállok az autóból, kinyújtózok jólesően. Viszont eszembe jut valami, amit elhatároztam és türelmetlen kislány vagyok, amúgy sincs senki a környéken.
- Hé, Sebastian... - Szólok neki, miközben finoman megérintem a ruhája ujját, hogy figyeljen rám. Csendesen elmosolyodok, ahogy az arcára pillantok, kissé furcsának érzem az arcomat. Kicsit sem erőltetett, nem akarva mosolyog, hanem ösztönösen és őszintén. Kezeimmel finoman hátrasimítom imádott, sötét tincseit, miközben közelebb lépek hozzá és átkarolom a nyakát.
Megcsókolom, de nem úgy, ahogy eddig csináltam. Ebben a csókban nincs játék, komolytalanság, ez más. Engedem, hogy belefollyon az összes aggodalom, lelkesedés, öröm és hála, ami ma átrohant rajtam. Nem csak kellemes időtöltés, nem vicc, nem egyszerű csók, amiből rengeteget kap és ad az ember élete során. Ez én vagyok, tényleg én. Az őszinte, befolyásolástól mentes Callie, akinek semmiféle elvárásnak nem kell megfelelnie, csak önmagának lennie. Tessék, Sebastian Drayton. Kiérdemelted, hogy megnyíljak neked.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szer. Okt. 15 2014, 23:05

Féloldalasan elmosolyodom, anyáék is mondták hogy ügyesen viselkedem, nem rakoncátlankodom mint az öcsikém. Legalább ennyi érdemem van, bár én nem nevezném annak sem.
-Rendben, bár ne számíts nagy dologra. - Kiváltképp megint tele a mosogató, bár mosni mostam tegnap előtt. Na mindegy.
Hazavezetek akkor, ha már azt kéri hozzám menjünk. Hagyom hogy pihenjen kicsit, látom elfáradt. Nem is csodálom, aki nincs hozzászokva hogyan ne merüljön le könnyen egy ilyen estén vagy hasonlón annak megterhelő lehet. Főleg mert neki tétje is volt. Nem baj, remélem holnap ráér és akkor ellehetünk, ma valószínű már csak aludni akar majd.
Ahogy leparkolom a kocsit, mutatom merre. Mikor megszólít felé fordulok, szerintem semmit nem hagytam a kocsiban. Ahogy átkarolja a nyakam és a hajamba fésül kellemesen elmosolyodom, mert jól esik, sőt, még csókot is kapok. De másképp csókol, sokkal mélyebben és érzékibben, de mégsem kéjesen. Könnyen elveszek ebben a csókjában, könnyebben mint a többiben. Puhán viszonzom, míg átkarolom a hátát és ölelem magamhoz. Ritkán kapok ilyen beszédes csókot, amolyan komolyat. Elee adott hasonlót csak, de az is más volt.
Persze mikor jelzi elég volt neki (nekem sosem elég) akkor piszézek vele ahogy szoktam de a bújok az arcához.
-Hmm... ha esne az eső azt hinném egy filmben vagyok. - Nem tudom miért, de tényleg olyan érzetem van. Megölelem bújva a nyakába, majd csókolgatom kicsit.
-Gyere menjünk fel, nehogy megfázz. - Simítom a hátát szelíden mosolyogva, majd elvezetem a lakáshoz. Benn mondom vegye le a cipőjét és érezze otthon magát nyugodtan. Azt is megkérdem kér-e valamit, mert akkor elkészítem neki.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Szer. Okt. 15 2014, 23:49

Nem számítok nagy dologra, csupán arra, hogy kapok egy kis szeletke Sebastiant. Egy kicsivel többet, mint ami idáig jutott belőle, és ettől már várom. Jó érzésem támad tőle, mert én tudom, hogy az én lakásom tényleg a személyiségem egy része. Legalábbis annak a kivetülése. A férfiak nem szeretik annyira csinosítgatni a lakóhelyüket, valószínűleg Seb nem olyan pakolásmániás, mint én, neki biztos van más pótcselekvése. De jól fog esni, látni, ha van egy kis hanyagsága, olyan nagyon... személyes. És ez kell nekem most.
Talán ezért csókolom őt úgy, ahogy, még sosem tettem. Amikor fiatalok voltunk, megtettem volna, de akkor még egy kis fruska voltam. Soha nem tudtam volna csókban kifejezni az érzelmeimet, igazából máshogy sem igazán tudtam. Csak mosolyogtam, mindig, töretlenül, jókedvű voltam, napsütéses. Azóta már annyi minden árnyékol be, annyit változtam, viszont megtanultam néha, kicsit őszinte lenni. Most az vagyok Sebastiannal, azt hiszem ma este tényleg kiérdemelte. Bár azt hiszem, egész éjjel itt ácsoroghatnánk tőle, csókolózva, mégsem lehet örökké. Fogalmam sincs, mióta állunk már ott, amikor ajkaink szétválnak, csak elmosolyodom, ahogy orrával cirógat és az arcomhoz bújik. Ez a legjobb dolog Sebastianban. Ha egy kicsikét is adsz neki a szeretetből, kamatostól kapod vissza, kérés nélkül.
- Ha esne az eső, én már rég sikítva szaladnék befelé. - Kuncogom neki, miközben kezemet finoman a tarkójára simítom, tudom, hogy szereti, én pedig a hajában imádok turkálni, szóval mindenkinek megvan a szórakozása. Neki is, ahogy átölel, a nyakamhoz bújik és csókolgat. Kissé megkönnyebbülten sóhajtok, jól esik, ahogy ölelget. Körülbelül egész este erre vártam, és általában türelmetlen voltam. De most jó lány voltam, visszafogtam magam, és ez, most a jutalmam, amit kiérdemeltem.
- Megyek. - Bólintok engedelmesen, megadtam magam, hagyom, hogy vezessen, megmutassa a lakását. Beérve jóleső sóhajjal lépek ki a cipőmből, már kezdett kicsit szűk lenni és most jól esik normálisan a talajon állni. Megkérdezi, kérek-e valamit, de én csak elmosolyodva rázom meg a fejem. Újra közelebb lépek hozzá, mert most biztosan nem fog levakarni magáról. Átölelem, mint egy nagy plüssmackót és rávigyorgok, ahogy egy puszit adok az ajkaira.
- Alszunk, mint az öregek? - Kérdezem tőle azt, amit múltkor nálam megkérdezett. - Holnap nincs semmi dolgom, úgy kell majd kirúgnod. - Kuncogok neki egy kicsit, mert vicces elképzelni a jelenetet, ahogy erősen taszigál kifelé a lakásából, hogy végre egyedül tölthessen pár percet. Van egy olyan érzésem, hogy még ma be fog sokallni belőlem, nem tudom miért.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Csüt. Okt. 16 2014, 00:03

-Miééért, én esőben futni is szoktam, olyan jó... - Bújok hozzá a kellemes csók után, most picit kuncogva. De hümmögnöm kell, hogy a tarkómon a keze, olyan jó...
Fenn nem kér semmit de bújik hozzám, ölelget, hát én is bújok, örömmel. Amúgy is imádok, nagyon jól esik.
-Persze drágám. - Mosolygok rá, gondoltam hogy fáradt lesz. - Ó, vagy inkább itt tartalak és majd hétfőn mész el... - Vigyorgok rá, mert hát én pont nem vagyok a "hagyj magamra" fajta, ha nem muszáj. Egyedül rossz... Szóval nagyon örülnék ha el se menne holnap még hanem együtt lennénk. El is mehetünk csak jöjjünk vissza, aludjon velem.
-Drágám... mit ittál tegnap hajnalban? Amitől megnyugodtál. Nézz szét, hogy hajnalban tudd mi hol van, hmm? - Csókolgatom, mert nem figyeltem őszinte leszek, egész más kötött le. De arra emlékszem hogy az a meleg valami nyugtatta meg, nem én. Lehet tej volt, tea vagy kakaó, esetleg kávé... ki tudja.
Ölelgetem és bújok, fel sem merül bennem hogy nem emlékszik esetleg a múltkori hajnalunkra, még ami a szex előtt volt persze. Utóbbira remélem emlékszik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Csüt. Okt. 16 2014, 14:16

- A meleg, napsütéses nyári zápor, az tényleg jó. De az őszi eső, az nem jó. - Legalábbis én nem szeretem, mondjuk az ötletet sem díjazom, hogy Sebastian ilyenkor jár futni. Megázik, ha hűvös van, nagyon könnyen megfázhat, na meg szárítgathatja a ruháját. Nem tudom, ez miért olyan jó neki, amikor száraz időben is járhat futni, vagy éppen rohangálhat körbe-körbe a lakásában is, lépcsőzhet a lépcsőházban, ki tudja milyen kreatív megoldásokat találnék még a problémára. Lapozzunk!
- Ki tudja, még az is megeshet. - Mosolygok vissza rá, játékosan, cicásan, ahogy rápillantok. Húha, hogy én mennyire imádom, amikor egy férfi ilyen szépen vigyorog... ezt már régen ki kellett volna nevelnem magamból, olyan könnyen el lehet lágyítani a szívem. Bár most tényleg nincs semmi dolgom, és nem is hagyom, hogy kitaláljanak nekem valamit. Akkor akár lehetek Sebastiané egész hétvégén, miért ne?
Aztán feltesz egy kérdést, és elsőre nem is tudom, mire gondol, nagyokat pislogok, miközben csókolgat. Aztán lassan leesik, biztos csináltam valamit hajnalban, amikor felébredtem, általában kakaót iszok, de nagyon... összezavaróak, homályosak az emlékeim róla. Viszont inkább hátralépek egy lépést, egyik kezemmel átkarolom magam, a másikkal pedig vakargatni kezdem kicsit a nyakam. Azt hittem, már leszoktam róla, hogy amikor ideges vagyok, ezt csináljam. Leonidas jut eszembe róla, mindig próbáltam neki hazudni, hogy semmi bajom, hogy nem vagyok ideges, de elég volt a nyakamon lévő vörös foltra pillantania, hogy tudja az igazat. Én pedig nem akartam elárulni magam, most is próbálom elvenni a kezem és nem vakarózni. Sóhajtok egyet.
- Talán mégsem olyan jó ötlet, hogy veled aludjak. - Állapítom meg, ami elsőre megfogalmazódik bennem, és kissé megszeppenten pillantok Sebastianra. Amikor otthon történik, egyedül, akkor abban semmi különleges nincs. Minden a jól begyakorolt menetrend szerint megy, a gépies rutin gyorsan tovaszáll és már nem is érdekel. Viszont most... bizonytalan, mit fogok csinálni, nem igazán tudok felelősséget vállalni az akkori tetteimért, hiszen nem is igazán emlékszem rájuk, félig alszom. Ezért... félelmetes ez az egész. Habár nem olyan vagyok, aki nem néz szembe a félelmeivel, nem akarom, hogy Sebastian is egy kis részt vállaljon ebből a pokolból. Nem kell, neki nem kell és addig jó, amíg nem kell. Azon kapom magam, hogy gondolkodás közben megint a nyakamat vakargatom, inkább gyorsan lerakom a kezem.
- Én... nem akarlak felébreszteni. - Ez csak egy része, de leginkább ezt tudom most szavakbaönteni, amolyan magyarázatként. Bár van egy olyan érzésem, hogy őszinte az arcom, mennyi rossz érzésem van a dologgal kapcsolatban. Rendben, Callie, nagy levegő, kifúj, minden rendben lesz!

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Csüt. Okt. 16 2014, 19:23

-Őszi gyerek vagyok, hidd az is jó. Akkor minden avar illatú és kellemesen borongós. - Mosolygok rá, én szeretem hogy színes és párás, de nem fülledt.
-Hmm, akkor eldugom a lakáskulcsot! - Vigyorgok, óh, milyen jó ötlet!
Aztán csókolgatom, de megkérdezem mit szokott hajnalban inni mert nem szeretném ha azért nem tudna elaludni mert nálam nincs az a valami vagy nem találja. Na meg hajnalban nem valami beszédes...
Ellép tőlem, pislogok rá, hogy miért tette, félredöntöm a fejem, nézem hogy azt se tudja mit kezdjen magával hirtelen, de a rossz értelemben.
-Már miért ne lenne jó? Aludjunk inkább nálad? Átmehetünk. - Szigorúan többesszám.
Megint a nyakát birizgálja, odalépek és elveszem hogy összecsókoljam a kézfejét.
-Drágám... ha annyira zavarna a dolog, akkor fel sem vetem hogy aludjunk együtt, nem? Különben is, tudod anno Henry miatt hányszor felkeltem? Úristen... - Mondom mosolyogva és belegondolok hányszor és nagyon sok, szóval tovább is lépek fejben. - Azért kérdeztem mit szoktál inni, mert noha felkelek veled de... nem vagy túl kommunikatív olyankor, jobbnak láttam előre bekészíteni mindent. Bár titkon reménykedem benne hogy mégsem ébredsz fel mert édes álmot hozok arra a szép szemedre, de ami biztos csak az a tuti, szóval... - Mosolygok rá és a nyakát is összecsókolom.
-Nem úszod meg, arra kell kelned, hogy a nyakadba szuszogok! Tudom, utálod, de már így jártál, kaptál egy Sebyt a nyakadba... - Nevetek kicsit és csókolgatom a kezét meg ahol érem. Remélem megnyugszik kicsit.
-Különben is, holnap addig lustálkodunk az ágyban ameddig akarunk, és ha felkelünk este? Nem baj. Csak ne arra ébressz megint hogy pofon vágsz, nem kellemes. - Vigyorgok rá, hiheti hogy viccelek, de amúgy tényleg megütött. Ellenben nem neheztelek, butaság volna. Nem is fájt, csak meglepett, szóval nincs gond.
-Maradsz velem ugye? - Húzom a csípőjét a csípőmnek és kérlelőn szemezek vele, látszik hogy én szeretném. //Bambi szemek ON xD//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Csüt. Okt. 16 2014, 20:29

- Lenne szíved elrabolni? De akkor tiéd lenne a sárkány szerepe, nem pedig a hercegé. - Vázolom neki a helyzetet vigyorogva, és egészen jó a kedvem, szeretem a közelségét és látom, a vigyorát. Nagyon meg van elégedve magával, a csodálatos ötletével, hogyan tartson itt, magánál. Az biztos, hogy én nem vagyok a tehetetlen, toronyba zárt hercegkisasszony, de Sebastian sem az a vérmes sárkány... esetleg mostoha, mint a mesékben.
Aztán emlékeztet engem az éjszakáimra, a gondokra, amelyeket egyik figyelmen kívül tudtam hagyni, most viszont nem megy. Hirtelen félelmetesnek tűnik, régen féltem már az éjszakától, és most azt sem tudom, mit kezdjek ezzel az érzéssel. Sebastian pedig csak pislog rám, oldalra dönti a fejét.
- Én... nem... nem ez a baj. - Nyökögöm, mert egyelőre nem tudom felkészületlenül, csak úgy rávágva megválaszolni a kérdéseket, ahhoz túl kuszák a gondolataim. Elkezdem vakargatni a nyakamat, nagyon rossz szokás és nagyon nem jó. De Sebastian inkább elveszi a kezem, és csókolgatja a kézfejem, tudja, hogy imádom, de ehhez sajnos még ajkának gyógyító érintései sem elegek egyelőre.
- Pont emiatt nem kéne ezt csinálnod velem is, ez nem a te feladatod. - Magyarázom neki, most már valamennyivel összeszedettebben. Legalábbis értelmes, emberi mondatokban tudok beszélni, és ez jó. Elhiszem neki, hogy biztos rengeteg gondja volt az öccsével, hogy rengeteget kellet vele éjszakáznia. De Henry az ő felelőssége, én viszont nem, én csak Callie vagyok és pont ezért nem akarom az ő vállára is átrakni a terhet.
- Én nem tudom, milyen vagyok olyankor... - Vallom be, mert még ha a dolgokra emlékszek is úgy ahogy, magamról nincs semmi emlékem, Sebastianról sincs. És ez csak még inkább kétségbeejtő, mintsem megnyugtató tény. Értem én, hogy csak jót szeretett volna és egy kis kakaót bekészíteni, hogy éjjel ne essek kétségbe, ha nem a saját lakásomban vagyok és nem találok semmit.
- Ahhoz nem vagyok elég fáradt. - Nem akarom letörni, de jobb lesz, ha nem hagyom, hogy ilyen elképzelésekbe ringassa magát. Nem az ő hibája, senki nem tudja elűzni a rossz álmokat. Senki és semmi. De ő csak töretlenül mosolyog rám, csókolgatja a nyakam, én pedig hosszabb időre lehunyom a szememet. Elképzelem, ahogy reggel, tényleg a teste melegére, a szívdobogásának hangjára, szuszogására ébredek és olyan kellemes... csábító. Akarom. Aztán a végeláthatatlan lustálkodásról beszél, mindegy, hogy mennyit vagyunk fent, úgyis kialudhatjuk magunkat. És igaza is van.
- Hogy mit csináltam? - Kérdezek vissza, szemöldökeimet összevonva. Megütöttem? - Én... sajnálom. Látod, ezért nem jó ötlet. - Mutatok rá ismét, mert ez épp elég volt, hogy újra reálisan lássam a dolgokat. De aztán finoman a csípőjéhez húzza az enyémet, a szemembe néz és arra kér, hogy maradjak vele. Én pedig beharapom az alsó ajkamat, homlokomat az övének döntöm. Olyan közel van, hogy a szemein kívül mást nem is látok belőle, de most az is bőven elég.
- Miért akarod ezt? - Kérdem tőle fáradt sóhajjal. - Már rég ki kellett volna dobnod azon az ajtón. - Mutatok a hátam mögé, valahova az ajtó felé, de Sebastian nagyon jó benne, hogy elvegye az eszem és a közelségével a hülye, aggodalmaskodó gondolataim helyére beférkőzzön a fejembe.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Csüt. Okt. 16 2014, 20:52

-Amúgy is királylány vagyok... - Legyintek, de elröhögöm magam, jelezve mindegy, hosszú.
-Hát kié drágám? Én vagyok veled. És nem zavar, hát nem tehetsz róla. Most csak azért ne aludjak veled, mert van egy problémád? Majd megoldjuk. Valahogy biztos meglehet, nekem elmúltak anno így nem tudom mi a jó módszer ellene. De max utána olvasunk. A google és a könyvtár jó barátaim. - Mosolygok melegen, hát ha ennyitől meghátrálnék... nem is lenne szívem.
-Nem emlékszel? Nem baj, nem számít. - Mondom kedvesen, talán jobb is ha nem dereng neki. Engem megviselt, de engem mi nem visel meg? Erre nem akarok kitérni vagy belegondolni, kimondva nem túl férfias.
-Még lefáraszthatlak... - Mondom huncutabb mosollyal, de aztán mosolygok rendesen, majd álomba simogatom, az is jó nem?
-Nem fájt te buta, csak rosszul fordultál gondolom! - Nevetek kicsit. - Ha ébren teszed lehet megkérdezem miért kaptam, de este... max majd szorosabban ölellek édesem úgy odakucorgom hogy esélyed sem lesz! - Tényleg nem zavart, semmi sem zavar. Én csak vele szeretnék aludni. - Most gondolj már bele az apám milyen vaskalapos és simán bevállaltam hogy kilógok hozzád esténként, volt hogy felmásztam a szobádba suttyomban, szerinted most másmilyen vagyok? A rossz álmok sem űznek el mellőled. Max te tudsz. Ha azt mondod nem akarsz többé velem aludni, akkor mondok le egyedül a dologról. Amúgy meg senki ember fia vagy bármi más nem vakar le rólad. - Ölelgetem, bújok, aztán jobban átölelem, puhábban, de szorosan.
Aztán húzom a csípőjét, kérlelem.
-Ilyennek ismersz? - Kérdezem bánatosan, még az ajkam is lebiggyesztem, majd kicsit szenvedélyesebben csókolom meg. - Dehogy raklak, hétvégére enyém vagy! Téged foglak nassolni és mivel a foglyom vagy szeretgetned kell és ölelgetned és puszilgatnod és mondani hogy imádsz és... na jó, hagyok neked hogy kiélhesd a kreativitásod! - Kacsintok rá, majd nevetek, de odahajolok a füléhez és belesuttogok, komolyabb hangon. - Szeretek veled lenni, azért te buta. - Csókolgatom és ölelem megint mint valami törékeny kincset, de bújok a nyakába, beszívom az illatát.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Csüt. Okt. 16 2014, 23:03

- Én már kaptam altatókat, de nem kell, nem akarok ilyen lenni. - Magyarázom neki, mert létezik megoldás, csak úgy érzem, még jobban megkeserítené az életem. Nem akarok ez lenni, nem akarok ilyen lenni. Egy összetörött roncs, aki minden éjjel bogyókat szed be, hogy végigaludja az éjszakát, aztán tényleges pihenés nélkül önmaga árnyékaként ébred. Ez nem én vagyok, amúgy sem keresem mindig, minden áron az egyszerűbb utat. Meg tudok küzdeni vele, ha egyedül vagyok. De így... hajj.
Amikor azt kérdi, nem emlékszek-e, csak kissé, rövid mozdulatokkal rázom meg a fejem. Nem, és már nagyon rég nem aludtam senkivel, senkivel aki megmondhatná nekem, mit csinálok éjszaka. És én jól elvoltam ebben a boldog tudatlanságban idáig is.
ÉS aztán azt mondja, még lefáraszthat annyira, hogy ne keljek fel éjjel, akkor majdnem szóra nyílik a szám, hogy hogyan? De mielőtt még egy ilyen szarvas hibát elkövetnék, leesik, szóval gyorsan csukva tartom a számat és elmosolyodok.
- Meg akarsz fojtani...? - Kérdezem végül, elmosolyodva, mert olyan aranyos, ahogy nevetgél és közben lyukat akar beszélni a hasamba. Igazából most még azt is elhinném róla, hogy a csillagokat is lehozná, csak hogy itt maradjak és velem aludhasson. Pont velem, akivel a leggázabb aludni, akivel feleslegesen éjszakáznia kell... jézusom. Egy született mazochista.
- De akkoriban szerelmes voltál belém. - Állapítom meg a legnagyobb különbséget, az egyszerű tényt, mégis elég szívbemarkoló. Akkoriban szeretett, és evidens volt, hogy bármit megtenne érte. Most pedig nem vagyok több egy kalandnál, egy kis heti szórakozásnál, egy alkalmi partnernél. Kellemetlen érzés a visszafokozás, nehezen viselem el, de tudom, hogy ez van, és mégis itt vagyok, elfogadom, legyen. De legalább ne példálózzon azzal, mit meg nem tett értem, amikor tizenévesek voltunk.
- Nem, pont ezért mondom, hogy mit kéne tenned. - Magyarázom neki mosolyogva, mert meg kell mosolyognom a lebiggyesztett ajkait, de nincs időm sokáig csodálni őket, mert megcsókol, szenvedélyesen, én pedig viszonozom, mert most aztán semmi erőm ellenkezni, semmivel. Inkább csak sodródom az eseményekkel.
Kuncognom kell a megfogalmazásán, hogy mit tervez velem, mint hadifogollyal csinálni. A nassolás része különösen tetszik, bár a folyamatos ömlengés nem az én stílusom, valahogy túl giccsesnek tűnik nyolcszor elmondani, mennyire imádom, imádok vele lenni, még akkor is, ha (szomorú beismerés, de) így van.
- Én is veled... - Sóhajtom, miközben én is átölelem őt, finoman belecsókolok a nyakába, mert úgy oda van bújva hozzám, hogy az ajkait most nem érem el. De attól még közelebb bújhatok hozzá, végigsimíthatok a hátán, lehetek a személyes, doromboló kiscicája. Mert az vagyok most, nem vadmacska, nem is védelmező anyatigris. Eddig nyávogó kismacska voltam, most már elégedetten dorombolok.
- Legutóbb, éjjel bántottalak valamivel? A pofonon kívül. - Teszem hozzá szemeimet forgatva, de tényleg kíváncsi vagyok rá, már mert nem emlékeztem erre. Pedig olyan könnyű lenne felidézni, legalábbis annak tűnhet. Én viszont... úgy érzem, mintha nem is én lennék akkor, hanem valaki más, talán ezért nem emlékszem. De nem is zavar általában.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Show me your gentle smile || Callie&Seb   Today at 12:51

Vissza az elejére Go down
 

Show me your gentle smile || Callie&Seb

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Bellboy needed || Callie&Matt

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-