Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Morning elegance || Callie&Gerard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Morning elegance || Callie&Gerard   Szomb. Okt. 11 2014, 21:18

Ahogy ígértem, felhívtam Gerardot nem sokkal a találkozónk után. Tudtam, hogy végleg nem normálisnak könyvel majd el, de kikönyörögtem egy fotózást. Azt is megígértem, hogy nem fog olyan sokáig tartani, nem kell félnie és tényleg nem terveztem nagyon elnyújtani. Viszont egy igazán kora reggeli időpontot választottam, ugyanis nem teremben fogunk fotózni, ó nem. Biztos voltam benne, hogy nem kell félteni, odatalál majd, szóval a hatalmas, ikonikus Hollywood felirathoz eső legközelebbi megközelíthető helyet jelöltem ki találkának, valahol napfelkelte körül. Tökéletes lesz, pont ahogy megálmodtam.
Én hamarabb odaérek, még egy kicsit sötét is van, de elszántan baktatok az úton, gyors, ritmusos léptekkel. Hamar találok egy megfelelő helyet. Lerakom a táskát, amiben a gépemet hoztam. Elég hűvös van, szorosabbra fűzöm magam körül a kabátot, sóhajtok egyet és látszik a leheletem. Nagyot ásítok, majd kinyújtózom, kicsit korán van még nekem, de megéri, biztos vagyok benne, hogy megéri. Azért jöttem ide, hogy lássam a napot, merre kel majd fel, hogyan vetül a fény, én pedig milyen szögből fogok fotózni. Még két kávét is hoztam papírpohárban, az egyiket ki is bontom, megmelengeti kissé lehűlt ujjaimat és gőzölög. Jólesően sóhajtva kortyolok bele és mosolyogva pillantok a távolban kúszó bárányfelhőkre. Az egyre kékülő ég szépen megmutatja őket, az én arcomon pedig egyre szélesebb, iszonyat elégedett vigyor ül. Imádom a csípős levegő és a forró kávé kontrasztját, ahogy éberen tart, sőt, még csak izgatottabb leszek, mint voltam. Nem is bírok egy helyben ácsorogni, járkálok egy kicsit, de nem megyek messze.
Minden tökéletes, istenkém, olyan tökéletes! Már csak Gerard hiányzik. Remélem idetalál. Remélem ide akar találni és tényleg eljön, mert végül is tök nyugodtan megcsinálhatná, hogy nem jön el. Maximum telefonon tudom zaklatni, de nem vagyok olyan. Én csak pár képet szeretnék, de tudom, hogy másoknak ez nem fontos. Nekem viszont nagyon, szívvel-lélekkel csinálom, lelkesedéssel, szenvedéllyel, viszont el kell fogadnom, ha ő nem fog hajnalok hajnalán idejönni ki, a semmi közepére, ahonnan jól látszik a felirat. Hm. Vajon meddig nem gáz, ha itt járkálok és fagyoskodok?

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Hétf. Okt. 13 2014, 16:18

Callidora még a találkozásunk napján felhívott később. Szerencsére épp egy cigiszünetet választott, mintha csak tudta volna. Korai időpontot adott meg, annyira, hogy talán kicsit még késni is fogok, ha elég sok lesz a vendég, és későn tudunk csak zárni.
Már akkor késésben vagyok, amikor bevágom magam a hátsó sikátorban parkoló Corvette kormánya mögé. Felhördül a motor, előbújnak a bukólámpák, éles alagutat vágnak a sötétbe és én kivágódok a főútra, hogy a hollywoodi dombok felé vegyem az irányt. Hosszú nap volt, legszívesebben hazamennék egy jó zuhanyra, de nincs rá idő. Az egyetlen, ami még ilyen késésnél is belefér az időmbe az egy kávé. Nem sok hely van nyitva ilyenkor, a kedvencem sincs, de megvan a hajnali kávézóm is, ezért beugrok egy hatalmas adagért, hogy utána tövig nyomjam a gázt, hogy lefaragjak valamennyit a késésemből.
Nehéz terepet választott a leányzó, ezért az utolsó métereket már csak gyalog tudom megtenni. Ahogy közeledek, látom, hogy már ott van, kávéspohár a kezében.
- Jó reggelt! – köszönök rá, amikor már elég közel vagyok – Bocs a késésért. – utálok késni, de hát ez a nap már csak ilyen. Remélem, nem azért választott ilyen korai időpontot, mert amúgy rohan, mert akkor költöttem egy keveset a pénzéből, amit úgy hívnak: idő. Nagyot kortyolok a kávémból, és a tekintetem a horizont felé siklik. Lassan felkel a Nap, és minden vöröses-narancsos-rózsaszínes fényben fog úszni. Enyhén giccses, de biztosan remek fényeket ad a fotózáshoz. Nem értek hozzá, de szerencsére elég az is, ha Ő igen. Főleg, hogy kettőnk közül csak Ő tudja, mit is akar velem művelni egy ilyen csípős-fagyos hajnalon.

_________________
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Kedd. Okt. 14 2014, 20:20

Kicsit megkönnyebbülök, amikor látom, hogy a távolban egy alak közeledik felém. Hamar felismerem a férfit és szélesen mosolygok, már akkor is, amikor közel ér. Simán megcsinálhatta volna, hogy hagy itt ácsorogni a hűvösben, bekészülve, fényképezőgéppel. Készenlétben, szépen lassan végignézve, ahogy elhalasztom a pillanatot, amit annyira el akartam kapni. Kegyetlenség lett volna, de nem hiszem, hogy annyira kikezdte volna a hablelkét.
- Szép, jó reggelt! - Vigyorgok rá, biztosan idiótának fog nézni, hogy ilyen hajnali időponton így vigyorgok, de örülök neki, hogy itt van és fotózni fogunk és tökéletes lesz. Nem érdekel, bármi lesz, tökéletes lesz, ezt már eldöntöttem, szóval ennek így kell lennie.
- Semmi baj, igazából nem késtél el. De látom van kávéd, kár, pedig hoztam neked is. - Nem baj, a legkisebb bajom, hogy kárba megy egy kávé, komolyan nem érdekel. Nem úgy néz ki, mint aki most kelt fel, de azt is mondta, hogy vámpíros a munkaideje, szóval biztosan most végzett. Bár nem tűnik igazán nyúzottnak, ez jó jel. Remélhetőleg nem fogja leharapni a fejem, amiért iderángattam.
- Na jó, szóval ahogy ígértem, semmi arc, igazából csak a válladra lesz szükségem, remélem nyugodt ember vagy és tudsz jó ideig egy helyben állni. - Válaszolom vigyorogva, meg közben lelkesen, gesztikulálva kezdem el mesélni, mit terveztem, mert fejben megvan, ó, igen, de még mennyire. Ütős fotósorozat lesz, az összes impresszionista elájulna tőle. Már előre megmondom!
- Oké, kiröhöghetsz, nézz hülyének, de én imádom a vállaidat! - Nevetem el magam a végén, de tényleg így van, iszok még kicsit a kávémból. És a vicces, hogy tényleg imádom a vállait, szélesek, határozott ívük van. Akárhányszor ránézek, biztos vagyok, hogy egy erős, határozott férfivel van dolgom és néha... néha még arra is vágyom, hogy átöleljen, mert olyan biztonságos érzés lehet. Na jó, azt hiszem az én szeretethiányom felé kalandoztunk, ideje visszakoncentrálni a fényképezésre. Hehe. He.
- Szóval az lenne a lényeg, hogy beállítalak egy király helyre, én is beállok egy jó szögben, akkor időnként csinálok egy pár képet, amikor változnak a fényviszonyok. A köztes időkben nyugodtan vakarhatod az orrod, meg ilyesmi csak ne nagyon járkálj majd, jó? - Kérem tőle vigyorogva, mert tudok kompenzálni azzal, hogy én hogy állok be, de mivel a Hollywood feliratot is szeretném a háttérben, kicsit látszana, főleg szakavatott szemeknek. Egyelőre megvárom, mennyire néz hülyének vagy hajt el a legközelebbi rekettyésbe az ötleteimmel együtt.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Csüt. Okt. 16 2014, 22:12

A Nap még épp csak ébredezik, halvány fényekben fürdeti a tájat. A hűvös hajnal és a meleg fények Irakra emlékeztetnek, csak a táj más, sok a zöld, sehol a homok, ami beleeszi magát a bőrödbe, a hajadba, a ruhádba, amitől napokig viszketsz még akkor is, amikor végre hazakerülsz a harctérről. Fel-alá járkál, tudom, hogy késtem, és ezért bocsánatkéréssel tartozom. Kiengesztelném a kávém maradékával, de nála két pohár is van.
Mosolya szokatlan, őszinte, és az én szemem már ráállt a benti lányok nyúlós-ragadós bájmosolyára. Korán van, egész éjszaka a kurva monitorokat bámultam, amikor nem járkáltam körbe, most nincs kedvem mosolyogni, mégis ragadós a jókedve, és már nem is utálom annyira ezt az egészet, hiába ég a szemem. Majd veszek neki egy doboz bonbont, úgyis tudom, hol lakik. Ha nem tudnám, akkor is kideríteném.
- Akkor elég komolyan bebiztosítottad magad az időponttal… - nézek az órámra, mert egy erős húsz perces késéssel értem ide. Mit csinálunk, ha időben jövök? Mondjuk, húsz percbe sok minden belefér…
- Pont a vállamra? – elvigyorodom, most először a hajnal folyamán, és kiiszom az utolsó kortyot a pohárból. Jó lesz hamusnak – Órákig tudok egy helyben állni, ha közben cigizhetek. – biccentek, hogy oké, nem lesz könnyű, mert leginkább feküdni vágyom, de szarabb helyzetben is túléltem már, nem hagyom magam elpuhulni, ez ahhoz képest laza nyaralás, amit a seregben kaptam kiképzés címén, vagy amit a HH előtt töltöttem az utcán „vendégforgalmi menedzser” koromban – értsd: kidobó.
- Kinek mi tetszik. – vonom meg a vállam, azokat az imádottakat – Pedig még nem is láttál úgy igazán! – rákacsintok egy fogkrémreklámos mosoly kíséretében. Nem vagyok egy nagy flörtölős pasi, de tisztában vagyok az adottságaimmal. Figyelmesen hallgatom, ahogy elmondja, mire is gondolt, közben lepattintom a kávéspohár tetejét, és előhúzok egy szál cigit.
- Király. – nem egy túl bonyolult feladat, maximum két beállás között edzek egy kicsit, elvégre fekvőzni meg árnyékolni itt is lehet – És milyen időközönként kattintanál? – meggyújtom a cigimet és lustán kifújom a füstöt. Azt is jó lenne tudni, hogy mennyi textil kell, hogy legyen rajtam, mert ha felkel a Nap, itt fogok megrohadni a bőrkabátomban. Annyira meg nem sírom vissza a sereget, hogy önként vállaljak egy testre szabott szaunát…

_________________
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Pént. Okt. 17 2014, 17:20

- Én csak beleszámítottam, hogy nem jössz el, hoppon maradok és akkor pont kellemes fényviszonyok között mehettem volna haza, de ettől csak duplán örülök, hogy eljöttél. - Vigyorgok rá, ahogy az órájára néz, ó, nekem teljesen mindegy, hogy mennyit késett. Az a lényeg, hogy itt van, hozta a vállait is, és fotózhatunk. Már csak ügyeskednem kell, hogy megvalósítsam, amit álmodtam és olyan legyen, mint amilyennek megálmodtam. Ez a nehezebbik fele, tudom.
- A válladra. - Bólintok határozottan, mert biztos vagyok benne, hogy ha már az arcát nem kaphatom mg, legalább a válla lehessen az enyém. Illetve nem az enyém, mármint én is elfogadnám, de most a gépemnek kell, igen, a fényképezőgépemnek. Annak kell, természetesen.
- Nyugodtan, ha szeretnéd. - ... a vállaidért bármit. Szívesen hozzátenném, de inkább nem, jobbnak látom, ha ilyen elhamarkodott kijelentéseket nem teszek, mert a végén még megbánom. Inkább csak lelkesen mosolygok rá, nem érdekel, hogy hűvös van, hogy baromi korán, hogy még soookáig a meleg, pihe-puha ágyikómban aluszkálhattam volna.
- Amúgy nem kéne állni, ha megkapnám az arcod is, de azt nem adod, szóval nincs más választásom. - Vigyorgok rá, vázolva a helyzetet, hogy ha most sokáig kell itt ácsorognia, akkor is ő csinálta magának. Alapból ide sem rángattam volna, ha annak a pár képnek a jogait odaadja nekem, akár meg is vettem volna tőle. De nem, csak nem akarta, akkor viszont máshogy szerzek képeket róla, csinálok direkt, az ő feltételeivel. Ilyen egyszerű és végül mindenki boldogan távozik a helyszínről!
- Ó, hát ezeket a hiányosságokat majd pótoljuk... - Kuncogok kicsit, majd elvigyorodom a megjegyzésére, hogy még nem láttam úgy igazán. Na jó, most, hogy így belegondolok, megnézném. Bár egyelőre a zavarbaejtően elbűvölő mosolya is elég szívmelengető, egyelőre bőven beérem ennyivel. És ha már ott vagyok, fél kézzel emelem fel a gépem, és gyors belepillantok, megörökítem ezt is.
- Nyugi, ezt nem mutogatom senkinek. - Vigyorgok rá, hogy megnyugtassam, meglehetősen pontos elgondolásom van erről a fotósorozatról, ahogy arról is, hogyan fogok egy montázst készíteni belőle, és hogyan fogok valami igazán jót alkotni belőle.
- Hát úgy... amikor tetszik, amit látok. - Válaszolom neki vigyorogva, és végül úgy döntök, előveszem az állványom és felállítom, rárakom a gépem, ott biztosan nem fog leesni, nem lesz kávés, jobban biztonságban van, mint a nyakamban. Még nem a végleges helye, de egyelőre jó lesz. Ahogy az égre pillantok, látom, hogy nemsokára itt van a pillanatunk. A kabátom zsebének a mélyére nyúlok, előveszek belőle egy régi, kissé kopottasnak tűnő iránytűt. Hüvelykujjammal finoman végigsimítok a fedelén, ábrándos mosollyal tartom rajta kissé ellágyult tekintetem. Annak ellenére, hogy kívülről kissé megviseltnek tűnik, ahogy kinyitom, látszik, hogy tökéletesen működik. Egyből megmutatja nekem, merre van észak, onnan pedig tudom, hol van kelet. Arra fordulok és reményteljes mosollyal pillantok az irányába.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Szomb. Okt. 18 2014, 00:21

Iszonyatos pozitív energiák áradnak ebből a törékeny nőből. Csak úgy sugárzik belőle az energia, egy ilyen korai órán ez nagyon meglepő számomra.
- Szépen vagyunk, ha ilyeneket nézel ki belőlem… - eszméletlen, mennyire pozitívan áll a dolgokhoz. Még azon sem akadt volna ki, ha nem jövök el.
Sosem gondoltam úgy a vállaimra, mint vonzó részére a testemnek. Nem vagyok vele elégedetlen, szerintem nincs is olyan része a testemnek, amiért nem teszek meg mindent, de hogy egy csajnak pont a vállam tetszik meg…
- Nyugodtan fogok most már akkor rágyújtani. – biccentek, mert próbált volna meg mást mondani. Szabadtéren vagyunk, és bár tudom, hogy nem dohányzik, délután sem akadt ki, amikor rágyújtottam előtte.
- Tehát magamra vessek… - elnyomok egy halk nevetést, mert meg kell mondjam, jól csinálja. – Azért el kell mondanom, hogy nem úgy nézel ki, mint aki olyan baromira bánja a szitut.
Letörölhetetlen a mosolya, kezd átragadni rám is a boldogsága, érzem, ahogy a fagyos-morcos hangulatom kezd tovaszállni, ahogy a fények egyre melegebbek lesznek körülöttem, és az árnyékok felszívódnak.
- Rajtam ne múljék. Most te vagy a főnök, én meg csinálom, amit mondasz… - nem kifejezetten vagyok az az alkat, akit könnyű irányítani. Már nem. Most mégis tisztában vagyok vele, hogy az én szeszélyeim miatt vagyunk itt, hát végképp nincs most helye kötekedésnek. Széles mosolyom talán még engem is meglep, de nem tudok parancsolni az izmaimnak. Rosszallóan nézek rá, amikor hallom az exponáló gép hangját, de valahogy elhiszem neki, hogy nem fogja a hátam mögött kiadni a kezéből. Ha meg ez kell a boldogságához, hogy én virítsak a laptopján háttérként, tőlem annyi képet csinál, amennyit nem szégyell. Inkább rágyújtok, szinte már csak megszokásból, mint szükségletből.
Elnevetem magam a roppant informatív, de annál őszintébb válaszán. Hát jó, akkor ugrott az edzés két kép között, de majd megpróbálom magam elfoglalni álló helyzetben.
- Oké, de gondolom szólsz előtte azért, hogy mikor merevedjek stand bye pózba. – nem volna egy hátrány, de biztos rám fog szólni, ha nem kéne mocorognom. Figyelem, ahogy kipakol, előkészül. Iránytű is van nála, hát beszarás! Nagyon komoly dologra készül, ez most már egész biztos.
- Mondd csak, mi az elképzelés? – érdekel, hogy mire kellenek a vállaim, na meg persze az is, hogy mi fog kisülni ebből az egészből. Halkan sercen a pohárba vert hamu, ahogy a még parázsló dohány a maradék kávéba hullik. Igazi egészséges reggeli, de egy dohányos reggelei már csak ilyenek.

_________________
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Szomb. Okt. 18 2014, 02:02

- Hát, sajnos tudom, hogy nem jóságos Teréz anyákból áll a társadalmunk... amúgy mindig van egy B tervem. - Mutatom fel neki a hüvelykujjamat lelkesen, jelezve, hogy jól bevált technika. Az A terv az volt, hogy kikönyörgöm Gerardtól az eredeti képet, de végül a B terv lépett érvénybe, és most itt vagyunk. De mivel ez A tervvé avanzsált, ennek is kellett egy B terv, ami a kellemes hazaséta a reggeli idillben. Így sosem maradok igazán hoppon és amúgy mázli, hogy mások nem hallják ezt a magasröptű levezetést, ami éppen a fejecskémben zajlik. Komoly mázli.
Nem válaszolok semmit, csupán nézem, ahogy rágyújt és úgy döntök, igenis tetszik a füst és jól fog jönni a képeknél. Már éppen azon gondolkodom, hogy milyen szög kéne, hogyan tudom majd úgy fényképezni, hogy véletlen se takarja ki a Hollywood feliratot.
- Pontosan. - Bólintok elégedetten, amikor összegzi a helyzetet. Magára vessen, bizony. - Ez csak az álca, hogy ne érezd magad rosszul, amiért mély lelki sebeket hagytál bennem legutóbb! - Adom elő neki színpadiasan a drámát, de nem bírom ki, a végén elnevetem magam, majd mosolyogva pillantok rá.
- Úúú... ez tetszik. - Vigyorgok szélesen, mert tényleg jó érzéssel tölt el, hogy egy ilyen férfi, mint ő, ilyet mond nekem. Habár nem ismerem a személyiségét, csak nagyon felületesen, mégsem tűnik az olyan kis aranyos papucsnak, akit bárki kedvére rángathat. Nehezen tudnám elképzelni róla, bár az előítélet általában nem jó dolog, ez most mégis nevezhető pozitívnak.
Rosszallóan néz rám, amikor csinálok egy képet, csak úgy, róla, a mosolyáról, mert imádok mindent fényképezni. De egyből meg is nyugtatom, hogy nem fogom vele kitapétázni a várost, bár annak csak akkor lenne értelme, ha a nevét, az autója rendszámát és a telefonszámát persze. Igazán csinos lenne, de sajnos ehhez nagyon nincs szívem, meg azért a haragját sem tapasztalnám meg szívesen.
Nevet egy kicsit a válaszomon, én pedig csak mosolygok rá, úgy látom, most már lassan kezd egy kicsit jobb kedve lenni és úgy örülök neki. Most pár órát úgyis együtt kell töltenünk és jobb mindkettőnknek, ha nem merev, fagyos hangulatban telik.
- Ó, mindenképpen. Meg majd adok instrukciókat is, nem kell félni. Neked csak követni kell őket, a munka oroszlánrésze kivételesen az enyém. - Válaszolom neki vigyorogva, miközben a kamerámba nézem és az alapján szemmértékre, hunyorogva belövöm, hogy körülbelül hova kell majd őt állítanom. A gépet is tudom állítani, de mindkettőnek együtt kell tökéletesnek lennie, hogy a háttér azt adja ki, amit szeretnék.
- Arra, arra, még egy kicsit, még egy kicsit... - Mondom, miközben odalépek hozzá, és finoman megérintem a karjait, hogy az elképzelt helyére toljam őt. Közben kuncogok egy kicsit, mert elképzelem, milyen vicces lehet, ahogy én, a kis vékony nő "tologatom" Gerardot. Kár, hogy nincs itt egy harmadik személy, hogy megörökítse.
- Alapvetően az elképzelés, hogy minden kép ugyanabban a szögben készül, mégis más. Mások a fényviszonyok, más az öltözet, kicsit mások a mozdulataid. Viszont két állandó pont vezet majd át a sorozaton, Hollywood felirat képviseli a háttér állandóságát, te magad pedig az előtérét. - Magyarázom neki lelkesen, közben gesztikulálva. Egyértelmű mindenkinek miatta, hogy Európából jövök, ráadásul mediterrán országból, így már nem nehéz körbelőni Görögországot.
- Oké, az első képhez jó vagy úgy, ahogy vagy. - Háttal állítottam be a kamerának, mert nem akarom, hogy az arca látsszon, csak az alakja, és persze a vállai. - Kérlek fordítsd a fejed enyhén jobbra és lépj hátra egy kicsit. - Kérem tőle, miközben végig a kamerát nézem, az összhatást, hogy mi fog kisülni belőle és már majdnem tökéletes, a pillanat megvan, és ha Gerard is megtette, amit mondok, elkészülnek az első, ominózus képek. Persze több, hogy ha az egyik nem sikerül jól, tudjak válogatni.
- Ééés most várunk kicsit a napocskára. De addig is... mennyi esélyem van arra, hogy ma megtudjak valamit rólad, hm? - Kérdezem tőle elvigyorodva, mert igazából már egyre inkább fúrja a kíváncsiság az oldalamat, de szinte semmit nem tudok róla. - Vagy tudatosan maradnál a titokzatos rossz fiú szerepében...? - Kérdem tőle vigyorogva, felvonva egyik szemöldökömet, bár most úgysem lát, maximum ha hátrafordul. De ha más nem, a hangomon úgyis hallja.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Szomb. Okt. 18 2014, 15:30

- Bölcs döntés. – hagyom helyben, hogy mindig van B terve. Ha profi lenne, akkor lenne C, D, és akár még Z terve is. Bár nem, az én vagyok, én meg enyhén paranoiás vagyok, szóval ez már nem profizmus. Aki profi, annak mindig bejön az A terv. De hogy lehet, hogy egy ilyen fiatal csaj ennyire reálisan látja a világot? Kezd érdekelni, hogy mitől lett ilyen talpraesett, és ennek nem örülök. Elvégre, ha túlesünk ezen a rohadványos fotózáson, akkor kész, ennyi volt a mi kis gyors „kapcsolatunk”. Miért érdekel, hogy honnan jön, mit csinál, miért csinálja, és mi történ vele? Még élénken élnek bennem a fájdalmas emlékek, amiket a nők okoztak nekem. Őszintén mondhatom, hogy nem vágyom újabb karmolásokra. Illetve… Lehet róla szó, amíg csak fizikálisan kapom és mondjuk nem egy verekedésben.
- Zsarolni próbálsz? – próbálok a veséjébe látni, és közben eszembe jut egy kép, ami arról szól, hogy az összetört szívet a csoki remekül összeragasztja. Biztosan azért jut eszembe, mert azt már a legelején letisztáztuk, hogy egy kis csokival bármire rávehetem.
- Csak ne szokj hozzá nagyon… - rákacsintok, mert azért rendben van, hogy a fotókhoz Ő ért jobban, és azt mond nekem, amit akar, megcsinálom, de hát ennek a helyzetnek előbb-utóbb vége lesz. Akkor pedig már nem lesz a főnököm, mosolyogjon bármilyen szélesen.
- Oké, máris sokkal nyugodtabb vagyok. – mintha olyan marhára rettegtem volna. Eszembe jut, amikor a kis yakuzát felzavartam a felirat tetejére. Ha megkérne, másszak fel, még azt is megtenném, bár egy röpke túra elé néznék előtte. Békésen cigarettázgatok, miközben magyarázni kezdi, hova is kéne állnom. Jót mulatok rajta, mert én csak álok, és tűröm, hogy a megfelelő helyre irányítson, mindig csak annyit lépve, hogy ne borítson fel. Mondjuk, ahhoz egy kicsit nagyobb erőt kéne kifejtenie. Hosszú és vékony ujjai jól mutatnak a karomon, még kabátban is, de valahogy el tudom képzelni más körülmények között is ezt a szituációt. Aztán hallgatom, mi lesz ebből az egészből. Nem értek hozzá, soha nem voltak művészi beállítottságaim, és elképzelni sem tudom, mi lehet olyan marha érdekes egy ilyen fotósorozatban, de remélem, majd megmutatja az elkészült remekművet, és akkor majd nekem is leesik, hogy mitől is volt ez olyan jó ötlet. Lelkesen hadonászik közben a kezével, és sejtem, hogy nem az államokban született, de ennél mélyebb következtetéseket nem vonnék le ennyiből. A neve már inkább árulkodó, de azt is megérteném, ha nem akarna velem megosztani ilyen intim infókat. Valahogy hajlamos vagyok azt gondolni, hogy mindenki olyan zárkózott, mint én.
Háttal állok a gépnek, és nekem ennél megnyugtatóbbat nem is mondhattak volna. Így tuti nem lesz bene az arcom, a tetkóm nem látszik, hiszen a kabát még rajtam van. Engedelmesen jobbra fordítom a fejem, és egy fél lépést teszek hátra, a kamera felé. Amikor hallom kattanni a gépet, számhoz emelem a cigit, az utolsó slukkra, hüvelyk és mutatóujjammal fogom a szűrőnél, majd beledobom a pohárba. Kicsit összerázom, hogy biztosan elaludjon, és amikor ismét megszólal, megfordulok. Nem szeretem, ha a hátam mögött állnak. Paranoia. Még mindig.
- Bocs, hogy mocorogtam. Remélem nem csesztem el mindent. – valamiért azt gondoltam, hogy csinál egy képet és kész, de hallottam, hogy többet is kattintott.
- Ha elég ügyes vagy, megtudhatsz mindent, amire csak kíváncsi vagy. – mondom vigyorogva. Na, jó, ha olyanokat kérdez, amihez semmi köze, akkor meg kell kínoznia a válaszért, de olyan sötét dolgokra csak nem kíváncsi.
- Titokzatos rosszfiú lennék? – jobb kezem ujjai hajamba szántanak, elölről hátra, mert ezt is rég hallottam már. Legutóbb Bonnie szólongatott mindenfélének, de ott minden voltam, csak titokzatos nem…

_________________
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Pént. Okt. 24 2014, 00:55

- Én? Zsarolni? Soha! - Teszek úgy, mint aki teljesen fel van háborodva a feltételezésen, de nem megy rendesen, hamar mosoly csúszik az ajkaimra. Ártatlanul vonom meg a vállam és pillogok kicsit, na jó, talán egy picike ráhatást szerettem volna elérni vele. De amúgy nem haragszom miatta, én amúgy sem vagyok az a nagy haragtartó borzalom, szóval jól járt velem.
- Nem fogok, ígérem. - Vigyorgok rá, amikor azt mondja, ne szokjak hozzá annyira a vezető szerephez. Ó, nekem nem kell az az illúzió, hogy én irányítok mindent, tudom, hogy a dolgok úgy történnek, ahogy én szeretném és az emberek általában maguktól teszik ezt. Talán nem a leginkább egyenes jellemvonás, de az én szakmámban ezt sok dologban tudtam hasznosítani, hála istennek.
Aztán készítek pár képet, mert sosem egy képet csinálunk, viszont ő nem volt erre felkészülve. Viszont ez az a mozdulat, az a természetesség, amit az utcán is elkaptam az arcán. Amikor nem tudja, hogy fényképezik, akkor mutat a legjobban, ahogy szívja az utolsó slukkot, a füst is tetszik és biztos vagyok benne, hogy imádni fogom ezt a sorozatot.
- Nem, nem, nagyon nem. - Biztosítom vigyorogva, majd a gépem helyett inkább ránézek, hátrafordul, úgy látszik, nem szeret a háta mögé beszélni. Nem zavar, most úgysem akarok fényképezni kicsit, várok amíg a fényviszonyok változnak kicsit.
- Ó, igazából ez a munkám... megtudni, amire kíváncsi vagyok. - Nevetgélek kicsit, mert ez így viccesen hangzik, de a normál életben az ismerkedéshez sokkal kevésbé van érzékem, mint ahhoz, hogy titkokat szedjek ki ismert, vagy kevésbé ismert riportalanyaimtól.
- Hát, mivel csupán annyit tudok rólad, hogy Gerard Johnson vagy és vámpíros a munkaidőd, csupán ilyen következtetést tudtam levenni. De lásd, milyen jó vagyok, hagyom, hogy szembe menj az előítéleteimmel, mondj valamit, amivel megcáfolod! - Kérem őt vigyorogva, miközben zsebre rakom kicsit a kezeimet, hogy melegíthessem őket, bár remélhetőleg nem lesz ilyen hűvös később, nagyon-nagyon hiányzik a mediterrán éghajlat. De tényleg. Kérem vissza a görög időjárást, ide, Los Angelesbe, most!
- Játsszunk adok-kapok játékot, cserébe én is elmesélek magamról valamit, na, így már fair? - Kérdezem felvonva egyik szemöldökömet, hátha így csábítóbb, hogy csicseregjen kicsit. Mert én tudok, azt már mindketten tudjuk, de ő nem olyasvalaki, aki szereti feleslegesen hallatni a hangját... legalábbis eddig így jött le.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Hétf. Okt. 27 2014, 01:09

Édes, hogy próbálkozik. Talán a lelkemre akar hatni, vagy a szívemre, de nekem már egyik sincs. Maximum nagyon mélyen eltemetve, valahol nagyon távol tőlem. Mosolya elárulja, mennyire gondolja komolyan, akár a zsarolást, akár annak tagadását. Tulajdonképpen hidegen hagy, tőlem akár a pulykaméreg is elöntheti, nem fog vele meghatni.
- Ne ígérj olyat, amit nem tudsz megtartani… - szalad ki a számon, magam sem értem miért, de kicsit keserűbb a hangom, mint máskor. Ismerem az ilyen ígéreteket, amik szart sem érnek, mert soha senki nem gondolja őket komolyan. Tulajdonképpen csak dobálóznak az emberek a szavakkal, ahogy most mi is. Mert ugyan miért zavarna, ha beleélné magát, hogy dirigál nekem? Ugye, hogy semmiben!
Beállít a megfelelő helyre, a megfelelő pózba, én pedig természetesen képtelen vagyok mozdulatlanul végigállni azt a pár képet, amit csinál. Elnézést is kérek, de látszólag még örül is, hogy ficeregtem. Még a végén kiderül, hogy még jobb is volt, hogy bemozdultam…
- Szóval firkász vagy. – biccentek felé, aztán leteszem magam mellé a hamussá vált papírpoharat – Bulvár, vagy valami komoly téma? – nagyon nem mindegy, hogy ócska celeb hírekből él, vagy valami értelmesebb dologgal foglalkozik.
- Tehát, ha valakinek túl átlagos a neve és éjszaka dolgozik, akkor az már rosszfiú? Fel sem merül benned, hogy éjszakai portás vagyok valahol? Ez igazán… hízelgő! – nevetem el magam, mert nem jut más az eszembe. Nem hülye, szerintem már rájött, hogy nem feltétlenül mondok neki igazat. De nem is fogom megkönnyíteni a dolgát. Ha abból él, hogy kiszedje másokból azokat az infókat, amik neki kellenek, akkor nosza, dolgozzon.
Zsebre dugott kézzel áll előttem, összehúzza magát, mint aki fázik. Pedig már kezd melegedni az idő, ahogy a Nap egyre feljebb kúszik, no meg itt Hollywoodban nem szokott azért olyan marha hideg lenni. Leveszem a bőrkabátom, alatta egyszerű fehér izompóló van, V nyakú, mert így akkor sem látszik ki az ing alól, amit a melóban hordok, ha kigombolok pár gombot rajta.
- Tessék, vedd csak fel! – nyújtom felé, nem szeretném, ha itt megfagyna nekem. Én meg nem vagyok az a királykisasszony típus, elviselek egy kicsit frissebb levegőt.
- Jó, majd megteszek minden tőlem telhetőt. Halljuk az első kérdést! – kicsit húzom a számat, de belemegyek. Valamiről csak kell beszélgetni, nem ácsoroghatunk itt egymással szemben néma csöndben. Mondjuk, nekem az is menne… Maximum behúzom a féket, ha már nagyon nem tetszenek a kérdései.

_________________
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Kedd. Okt. 28 2014, 22:01

Csak mosolygok a válaszán, nem vagyok kötekedős kisgyerek, hogy elkezdjem bizonyítani, én nem ígértem semmi felelőtlent. Tényleg nem áll szándékomban hozzászokni, nem vagyok irányításmániás domina, nem kell tőlem félni. Én csak akkor vagyok megállíthatatlan, ha munkáról van szó, fotókról, akkor viszont meglehetősen.
- Többek között. - Mosolygok, miközben a géphez hajolva ellenőrzöm az eredményt, elégedett mosollyal ajkaimon. - Ó, hát nem bulvár. Igazából a rovatom célja, hogy bemutassa Los Angeles igazán király, mégis nem túlságosan felkapott szórakozási lehetőségeit. Éttermekről, szórakozóhelyekről, görkoripályákról, sportolási lehetőségekről is írok, igyekszem minél több elrejtett kincset megtalálni. - Miközben magyarázok ismét totál lelkes leszek, mert ezt is annyira szeretem, mint a fotózást. Meg persze hevesen gesztikulálok, mint aki nem tudja maga mellett tartani a kezeit, mert forró az oldala. De amikor rajtakapom magam, csak kuncogva hagyom abba. Soha, soha nem fogok leszokni róla, ez már hozzám tartozik.
- Azt is mondtad, vaj van a füled mögött! - Nevetek én is vele, mert amikor rákérdeztem, hogy miért nem akarja az arcát megmutatni, nem tagadta. Persze, hogy én ilyesmire gondolok, nem tűnik ártatlan, ártalmatlan báránykának, kicsit sem. De ezzel még nem győzött meg, hogy nem titokzatos rosszfiú... na nem mintha ez olyan rossz lenne.
Miközben magyarázok neki, továbbra is fázok, már nem melegít a kávé és nem is járkálok, hanem egy helyben állok és így kényelmetlenebb. Gerard viszont nem fázik, még vetkőzni is kezd, én pedig csak nézek rá. Aztán felém nyújtja, én pedig nem vagyok elég előzékeny jótét lélek, hogy ne fogadjam el.
- Köszönöm szépen! - Mosolyogva köszönöm meg és veszem el, bele is bújok. Kábé még kétszer beleférnék, kicsit viccesen fest rajtam, de jó meleg és cigifüst, illetve Gerard illata van. - Görögországban ilyenkor még javában süttetjük magunkat. - Vigyorgok, mert van nálunk is tél, de az inkább esős és szeles, hűvös ugyan, de nem jellemző. Mediterrán éghajlat, meleg napsütés, hűvös, tenger, sós levegő, hah, kissé honvágyam van. Bár most jól megvagyok itt is, itt van a helyem, itt kell lennem, nem nyafoghatok, megvan mindenem.
- Azért jöttél el, mert mindig megtartod az ígéreteidet? - Kérdezem, bár inkább megerősítést várok. Hiszen az előbb is úgy rám szólt, hogy ne ígérgessek felelőtlenül, ez biztos fontos neki. De nem bánom, hogy erre "használtam el" az első kérdésem, mert ez érdekelt leginkább.
- Állj meg egy kicsit. - Kérem tőle, miközben a gépembe nézek, tetszik, amit látok, szóval ismét csinálok pár fotót, majd lesz mit kiválogatni. - Szóval, te jössz, kérdezhetsz szabadon. Én nem vagyok sem titokzatos, sem rossz kislány, csak őszinte. - Nevetgélek kicsit, mert nem hangzott olyan jól ez a bemutatás, mint amilyennek gondoltam. Na mindegy, most már mindegy.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Pént. Okt. 31 2014, 00:16

Kiszalad a számon egy meggondolatlan megjegyzés, bár tulajdonképpen akár ide is szánhattam volna pont úgy, mint ahogy nem tettem. Mindegy, már kimondtam, értelmezze kedve szerint. Az sem hatna meg, ha le akarna dominázni, bármikor elsétálhatok, a kocsi az út szélén vár, pillanatok alatt berepít a városba, aztán maximum nem veszem fel neki a telefont. Mondjuk, ennyire bunkó nem vagyok.
- Izgalmas meló lehet. – az írás sosem izgatott, a felderítéshez meg eléggé értek, igaz, kicsit másképp. Jut eszembe, a lőtérre is ki kéne már menni, a lövész vizsgát is meg kell majd újítanom, hogy benyújthassam a fegyverviselésit. Persze, nem azt a stukkert fogom használni, amit a lőtéren, nehogy már bármit is a nyakamba varrjanak, ugyebár. A Sig most is ott pihen a kesztyűtartóban.
- Kinek nincs? – nézek rá a lehető legártatlanabb képpel, mert nem szándékozom megosztani vele, hogy mennyi vér tapad a kezemhez. Jó részét még akkor gyűjtöttem be, amikor egyenruhában rohangáltam a sivatagban, de persze Nate is rám bíz időnként keményebb melókat. Semmilyen körülmények között nem fogja ezt megtudni.
Látom, hogy fázik, pedig nincs olyan vészesen hideg, olyan 17 fok lehet, és tudom, hogy ez nem sok, de hát így jár az, aki hajnalok hajnalán akar a szabad levegőn fotózni. Majd lesz még itt melegebb is, én nem aggódnék. Átnyújtom neki a kabátom, ha nem keresgél benne, nem lesz baj; a belső zsebben ott vannak a papírjaim, simán megszerezheti a valódi nevem. Na persze a dögcédula is itt lóg a nyakamban, ha gyanakszik, és figyel, vagy csak otthon ránagyít egy két képre, láthatja majd, hogy nem Johnson vagyok, hanem Powell. Kit izgat már? Mit tud tenni? Felhív és elküld a picsába, hogy hazudtam? Rám keres a neten? És mit találna? Valószínűleg semmit, a sereg eléggé levédi az embereit, még akkor is, ha már nem szolgálnak. Megmosolygom a látványt, mert mintha egy gyerekre adtam volna a nehéz bőrdzsekit, szinte eltűnik benne.
- Ó, itt is meleg lesz mindjárt. – pislogok kelet felé, a Nap már ébredezik, nemsokára olyan szauna lesz, hogy öröm lesz nézni. Simán felkúszik 26 fokig a hőmérő egy pár órán belül…
Nagy nehezen belemegyek, hogy faggassuk egymást, bár halvány gondolatom sincs arról, hogy mégis mi a szart kérdezzek tőle. De tényleg! Abban sem vagyok biztos, hogy fogom még látni, hát hova faggassam? Persze, értem én, hogy neki fontos, hogy kérdezzen, elvégre ez a munkája, hát majd csöpögtetek neki valamit…
- Igen. – igen, mindig megtartom az ígéreteimet, mindig. És eljöttem, mert nem akartam szarban hagyni. Nem olyan békés ez a hely, mint hiszik, sok itt a drogos, meg a csöves. Rám szól, hogy dermedjek meg, úgyhogy zsebre dugott kézzel, lehajtott fejjel várom, amíg elcsattannak a képek, és újra mozoghassak.
- Mi hozott az Államokba? – klisé, de nem akarom tudni a titkait. Titkai mindenkinek vannak, még ha azt is mondja, hogy őszinte. Tuti van olyan, amit nem mondana el. Amíg a következő beállításra várok, kicsit megmozgatom a tagjaimat. A bokszhoz nem tudok eléggé bemelegíteni, így a fekvőtámasz mellett döntök, majd sikítozik, ha nem tetszik neki a mocorgásom.

_________________
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Hétf. Nov. 10 2014, 15:49

- Izgalmasabb, mint hinnéd. - Mosolygok sunyin, mert az emberek tényleg hajlamosak irodakukaccá válni írás közben, vagy éppen monoton sabloncikkeket gyártanak hétről hétre, sőt, napról napra. Na abban semmi izgalom, az én munkámnak viszont igenis van! Főleg azért mert kicsit bolond és lerázhatatlan vagyok, de azt hiszem ezt Gerard is megtapasztalta legutóbb rendesen.
- Ó, hát igen, ez olyan, mint a hazugság... mindenki csinálja, de senki nem vallja be. - Vigyorgok rá, mert annyira ártatlan fejet vág, akár glóriát is rajzolhatnánk fölé. Hova tovább, én még szárnyakat is nyugodt szívvel adományoznék neki! Csak azért nem teszem, mert akkor elrepülne előlem, nekem pedig itt, most van rá szükségem.
Aztán megkapom a bőrdzsekijét, és örülök neki, fel is veszem. A kezeimmel valahogy kitalálok a hosszú ujjából, látom, ahogy mosolyog rajtam, de nem tehetek róla, olyan jó érzés!
- Én hiszek neked... és örülni fogok neki, de még mennyire. - Mosolygok tovább, és érzem is, ahogy a napocska sugaraiérik a kabátot, főleg a sötét hamar elkezd kicsit melegedni, bár még nem szaunázok benne, kezd jobb idő lenni. Szóval csak várni kell még egy kicsit. Biztosan sokat van fent ilyenkor, azért tudja ennyire... vagy csak logikusan gondolkozik. Én ilyenkor aludni szoktam, még a meleg ágyikómban, bőven. Ott hót mindegy, milyen idő van kint, mentségemre szóljon.
- Sejtettem. Olyan határozottnak, egyenesnek, olyan... mi is a jó szó... - Motyogom magamnak, ajkamat rágcsálom kicsit, mert nem szokott cserben hagyni az angol szókincsem, de még görögül sem jut eszembe most. - Igen, olyan katonás vagy! - Vágom rá, amikor végre eszembe jut, eddig is ott volt a nyelvem hegyén, de végre ki is jött. Nem szabad ilyet csinálnom gyakran, mások előtt, mert nálam fontos, hogy jól adjam el magam. Nem is tudom, mi ütött belém.
- Amit mindenki más... az álmaim és a pénz. - Vonom meg a vállam kissé és elvigyorodom. Nem szégyellem, és jó lett a kép is, amit készítettem róla, szóval most éppen örülök a fejemnek. Az már más kérdés, hogy az álmom nem olyan volt, mint másoké. Meg akartam találni Sebastiant és... véget vetni az egésznek. De szokás szerint semmi nem úgy jött össze, ahogy terveztem.
- Mit dolgozol? - Teszem fel végre a csodás kérdést, remélem, nem államtitok. Bár, ha az, azt is simán le tudom nyelni, semmi probléma vele, továbblépek. Tök rugalmas személyiségnek tartom magam. A fizikumát tekintve... valószínűleg nem óvóbácsi.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Kedd. Nov. 11 2014, 01:21

Hogy lehet izgalmas az újságírás? Jó, biztos vannak, akiket ez izgat, de nekem az izgalom egész máshol kezdődik. Tűzharc, csikorgó homok, bevetés… Na, az izgalmas! Az is igaz, hogy Callidora kisasszony nem bírná a harctéri tudósítást, legalábbis így első blikkre. Tény, hogy csokit annyit kapunk, hogy csoda, hogy nem hullik ki a srácok foga, de azért elég stresszes meló katonának lenni. Bármilyen szinten.
- Pontosan. Senki sem szent. – bólintok, mert mindenkinek van a számláján valami. Legalább egy gyerekkori bolti lopás, de valami biztos van. Az, hogy nekem sötétebb az előéletem… Hát baszki, van ilyen. Én rossz fiú voltam, az is maradok.
Újra kelet felé fordulok, aztán az órámra nézek.
- Pár perc és jobb lesz. – bíztatom, és összefonom a karjaimat a mellkasom előtt. Mosolya szinte földöntúli, még mindig nem tudom felfogni, hogy lehet valaki ennyire energiától duzzadó egy ilyen korai órán. Jó, mondjuk gyanítom, Ő most kelt, és nem dolgozta át az éjszakát, mint én. Tisztára olyan vagyok, mint Drakula, aki kissé megpörkölődött a Napon. Aztakurva, de humoros vagyok ma! Mit tesz a fáradság, ugye?
Összehúzott szemmel figyelem, ahogy keresi a szavakat, várom, hogy megossza velem, milyennek is tűnök. Aztán elnevetem magam.
- Na, igen, a múlt nem tűnik el nyomtalanul… - megdörzsölöm az arcom, mert kezdem érezni az alváshiányt, de most nem engedhetem meg magamnak, hogy bekómáljak. A legjobb megoldás a mozgás, de nem tudom, mennyire mocoroghatok, így azt a végső megoldásként tartom számon.
- És milyen álmod van, ami csak itt valósulhat meg? – kérdezek egyből rá, mert én kevés olyan dolgot tudok felsorolni, ami csak csodás országunkban lehetséges.
Elcsattintja a képeket, türelemmel végigállom, most nem mozgok bele. De ahogy végez, érzem, hogy most már muszáj valami izommunkát végeznem, különben itt esem össze. Nagyban nyomom a fekvőket, amikor újabb kérdést tesz föl, ezúttal a munkám érdekli. Na, hát ezért van nekem hangzatos állásom, hogy legyen mit válaszolni az ilyen kérdésekre. Lenyomok még gyorsan tíz fekvőt, aztán feltápászkodok és leporolom a tenyeremet.
- Biztonsági szakember vagyok. – tény, csak nem fedi a teljes valóságot. És ugye, nem azt kérdezte, hogy hol, vagy hogy milyen beosztásban, én meg nem szeretem szórni az értékes infókat. Mindennek ára van, és én nem vagyok pazarlós fajta.

_________________
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Szer. Nov. 19 2014, 17:10

- Áh, én is tudnék mutatni olyan személyt, aki szerint egy szívtelen, utolsó nő vagyok, szóval most lebuktam. - Mondom kissé fáradt mosollyal és legyintek egyet. Na jóó, nekem sem esik jól a férfira gondolni, akivel... hát, nem éppen szépen viselkedtem. És még mindig szépen fogalmaztam. És komolyan szégyellem magam miatta, most is legszívesebben elsüllyednék, de azzal senkinek nem lenne jobb.
- Ez olyan biztatás, kegyes hazugság köntösben, mint a "mindjárt vége"? - Kérdezem nevetgélve, mert úgy hangzott. Amikor az ember szenved, akkor azt kell neki mondogatni, hogy mindjárt vége, és akkor tovább fogja bírni, vagy legalábbis jobban viseli. Mondjuk én nem szenvedek és így már tök jól viselem a hideget, de eszkimónak még mindig nem állnék be semmi pénzért.
Amikor kinyögöm végre, hogy milyen katonásan viselkedik, ő elneveti magát, én pedig csak nagy szemekkel pislogok rá. Ennyire vicces lenne?
- Ú, tényleg katona voltál? Nem gondoltam volna, hogy így beletrafálok... - Mondom én is nevetgélve, mert a válaszából ezt szűrtem le. Igazából tényleg hülye kérdés, mert elég ránézni, nem hiszem, hogy csak magamutogatás miatt gyúrta ki magát. És a kép, amit legutóbb készítettem róla... már tudom, mi volt az, amiért annyira tetszett, ami az arcán látszott, ahogy elpillantott. Afféle tapasztalat sugárzott belőle. Olyan ember őszinte arca volt, aki sok dolgon ment keresztül és most már értem, miért.
- Van egy régi ismerősöm, akit szerettem volna megtalálni. - Mosolyodok el, ahogy belegondolok a sztoriba. - Egy ideig kerestem is, de aztán úgy... belelendültem az itteni életbe és annyi mindennel foglalkoztam, hogy el is felejtettem, miért jöttem ide. Aztán egy év után csak úgy belém futott, mármint szó szerint és még mindig nem tudom, hogy lehet ilyen mázlim. - Nevetgélek kicsit, mert még számomra is hihetetlennek hangzik a történet. Viszont abban kiegyezhetünk, hogy elég sok dolog miatt kellett tartanom a hátam mostanában, és már megérdemeltem egy kis tömény, mézédes szerencsét. Csak egy kicsit.
- Biztonsági szakember... - Vigyorodok el szélesen, mert ez tipikus sejtelmes rosszfiús válasz, de már meg sem jegyzem, mert a végén megint felháborodik. - Nehéz éjszakád volt? - Kérdezem csak úgy, kellemes csevegési hangnemben, mintha nem is tudom, régóta ismernénk egymást és most futottunk volna össze az utcán, csak úgy.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Csüt. Dec. 11 2014, 13:05

Még a végén megfejtjük az Élet nagy kérdéseit. Ja, naná, hogy mindenkinek van titkolni meg szégyellni valója, de hát könyörgöm, ez egy mocskos világ, tele mocskos emberekkel. Mindenkinek van legalább egy barátja, akiért tűzbe menne és hülyeségeket csinál érte, nekem meg ez a munkám. Na, ennyit a szentekről!
Elvigyorodom, mert hát eléggé átlátszó volt a kis biztatásom, de elméletben már tényleg csak pár perc, és előbukkan a Nap véres korongja. Aztán persze kell még egy kis idő, mire ereje lesz, és felmelegíti a levegőt, de legalább már az illúziónk meglesz, hogy süt.
- Valami olyasmi… - biccentek végül egy mosollyal kísérve. Talán nem gyilkol meg érte, hogy füllentettem egy keveset.
Elnevetem magam, hogy katonás vagyok. Hát, anyukám, ez egy életre szól, egyszer kiképzik az embert, aztán úgy marad. Nem egy tipikus nyári kempingezés egy alapkiképzés, a zöldsapkás meg főleg nem, de hát miért is kéne tudnia, nem igaz?
- Tényleg. – most erre mi mást lehetne még mondani? Biztos vannak fecsegősebb fickók, én nem a szavak embere vagyok. Már egy ideje. Figyelek inkább, hogy miért is jött el Európából, mi az, amit csak itt lehet. Gondolom valami pasi után jött, legalábbis úgy jön le, de aztán még tévedhetek is.
- Így szokott ez lenni. Amíg kergeted, menekül, ha elengeded, egyszer csak utolér. – megvonom a vállam, mert hát volt idő, amikor még el is hittem ezeket a dolgokat, ma már csak mondogatom – Akkor most gondolom sülve-főve együtt vagytok.
Mivan? Mit érdekel? Ó, baszki, meg sem kellett volna kérdezni! Jobban járok, ha nem szólalok meg.
Felhúzom a szemöldököm, mert ha gondolja, megismétlem, de többet nem mondok róla. Ennyi, kész, pont. Biztonsági szakember. És tényleg az vagyok, hiába cincálna darabjaimra, akkor sem találna mást.
- A mai még hagyján! – mélyet sóhajok, mert még mindig élénken élnek bennem az emlékek a Vincent kis ribancával töltött éjszakáról. Önkéntelenül a fülemhez nyúlok, ahol az a kis picsa megharapott, pedig már nem is látszik. Egy ingemnek lőttek, és aztán magyarázkodhattam Nate-nek, hogy hogy a picsába jutott be az a vak tyúk az irodába. Hajszálon múlt a melóm, de ha emiatt a kis liba miatt rúgnak ki, akkor esküszöm, hogy megcsapkodom. Ahogy viselkedik, még azt is rá tudnám fogni, hogy nem tekintem nőnek. Akkor meg már nincs semmi, ami visszatartson attól, hogy meglegyintsem.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Morning elegance || Callie&Gerard   Today at 11:32

Vissza az elejére Go down
 

Morning elegance || Callie&Gerard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Bellboy needed || Callie&Matt

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-