Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Pént. Okt. 10 2014, 18:24

Esetleg kínos neki a téma? Zavarba lenne? Lehet nem kérdezek többet a srácok felől, mert nem szeretném, hogy emiatt menjen el a randi... ez egyáltalán randinak mondható vagy csak egy kellemes kis közös programnak anélkül, hogy nagyon belemennénk a részletekbe? Esetleg majd megkérdezem... mert ha randi, akkor igazából most én hívtam el, ami merőben ellent mond annak, hogy a fiúknak kell udvarolniuk, még akkor is, ha nagyon modernek és nagyon rugalmasak is vagyunk az életben...
-Igazából nem olyan lényeges. -Nem vágok közbe, de jelzem, hogy igazán nem ez a fő témánk, nem kell törnie-vágnia magát azért, hogy minden mozaik a helyére kerüljön. Bólintok újfent, hogy igen, ez meglehet, hogy a pasijával van. Ha lenne pasim, most én is vele lennék... haha.
-Ami azt illeti, ha nem is rámenős, de... igen. -Azt akartam mondani, hogy aktívabb, de az hazugság lenne, mert végső soron eléggé tette a dolgát. Minden témában és helyzetben. Szóval egy rossz szavam se lehetne rá, de valóban nem kellett volna hagynia, hogy akár csak véletlen, ahogy ez meg is történt, de felszívódjak. Ha annyira érdekeltem volna, keresnie kellett volna. Gondolom... de annyi baj legyen, most itt vagyunk.
-Ezt nem vonom kétségbe, de alapjáraton nem vagyok az a típus, aki megengedi, hogy többen matassanak a bugyijába. -Megvonom a vállam. Nálam ez olyan, mintha egy pohárból innék mindenkivel. Ha mással is összejövök, akkor... akkor a réginek új poharat adok, hogy igyon abból, mert nem szeretem a tejes pohárból szürcsölni a narancslevet... elvek. -Bár, ha rossz leszel, lehet majd adok másnak is lehetőséget. -Csak heccelem, igazából eszembe se jutott, hogy mással henteregjek. Nem azért, mert hű meg ha, de oda vagyok érte, mert persze... humoros, kedves, figyelmes, egy nőt máris elvarázsol ennyivel is, de attól még nem járunk, sőt... csupán jól érezzük magunkat, de ettől még nem akarok egy másik pasival kamatyolni. Ez van...
-Ha viszont nagyon rossz, akkor... talán te is kapsz valami ízelítőt. -Megrebegtetem a pilláim, hátha érti, hogy mire céloztam. A "rossz" értelmezését pedig majd én eldöntöm, hogy hol fordul negatívba, nem pedig a kellemes rosszról van szó.
-Nem tudom, én még sose voltam ott... azt ígérte, ha majd lediplomázom, ott tartjuk a vacsit meg a bulit. -Megvonom a vállam. Nem mondom, hogy nem vagyok kíváncsi, apu első és egyetlen saját tervezésű étterme... minden kislányt lázba hoz a tudat, hogy azt a valamit apa készítette... illetve, hogy része volt abban, hogy elkészüljön, de mivel keveset jön szóba, nincs is nagyon eszemben.
A párizsi kiruccanásra felhúzom a vállaim, hát döntse el maga, hogy milyennek ismert meg, aztán hívjon el és meglátjuk. Nem fűzök hozzá többet.
-Zöldtea jó lesz, köszönöm. -Felelem negédesen búgva, bár nem a pincérnek susogom, de valamiért ez most így jött ki. Sebaj, majd talán gyorsabban kihozza, mert azt hiszi, hogy bejön nekem... Engedem, hogy elhúzza a kezem, finoman belesimítok a tenyerébe én is. Mondhatnám, hogy már időtlen-idők óta várok, és nincs apelláta, most kell minden... de nem teszem. Inkább csak somolygok, nagyon titokzatos vagyok, vajon mi járhat a fejemben? Igazából semmi, a rákok járnak a fejemben, hogy vajon rendesen meg lesznek-e pucolva...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Pént. Okt. 10 2014, 19:18

-Bocs, csak a múltkor volt egy kis gondom ebből Kiliannal... - Legyintek, hogy nem zavar ha kérdez, csak ez most kicsit... kusza.
-Ne haragudj, nekem is össze jöttek a dolgok. - És még Henryvel sem tudtam beszélni. Már egy ideje rágom a kefét hogy akkor mi van, de hallgatnom kell Phoenixre és nem olyan lenni mint anno. Mert az nem volt jó. De ha így meg bekattanok? Már megint ezen gondolkodom, nem hiszem el, gyorsan a lányra fókuszálok, mindenki jobban jár.
-Hm. De így is megfelelek? Mármint... Addig míg nem találsz valakit? Mert én nagyon szeretnék veled lenni, úgy is, de... azt se szeretném ha félreértés lenne, vagy megbántanálak. - Nézek rá, ez kínos így, de muszáj tisztázni. Eddig úgy tűnt nem zavarta, meg tudja is hogy én nem komoly kapcsolatot keresek (mindig mondom), de ha véletlen azt hiszi mégis és csalódik bűntudatom lenne.
-Eh... nem vagyok féltékeny típus... nekem az számít jól érezd magam velem, nem az hogy mással ne. - Mosolygok rá, mert hát nem várom el hogy miattam ne randizzon. Azt hiszem kínosan érzem magam.
Persze incselkedik, nehéz lenne tagadnom hogy kívánom őt. Basszus, nagyon jól éreztem magam vele, minden téren, szóval... ízelítőt kapni csak olaj lenne a tűzre, de látszik nem lenne ellenemre. Még így sem.
-Jól hangzik, bár szerintem elnosztalgiázná az estét... - Mosolygok, ez nem feltétlen rossz csak ha diplomaosztót ünnepelnek, Aubrey kéne hogy a fő téma legyen. Bár ha ott jött össze a párjával akkor végül is lehet Aubreyhoz lyukadna ki.
Nem könnyíti meg a dolgom a leány, hogy akkor most eljönne velem vagy sem. Ejj. Na nem baj, majd idővel alakul. Már ha még akar velem találkozni, ugye.
A kezét hagyja simogatni, bár ahogy a teát kérte megnevettet kicsit, próbálom titkolni, nehogy a pincér megorroljon.
Somolyog itt nekem, fogalmam sincs mi jár a fejében, én szimplán örülök hogy itt van, bár kicsit aggódom, elfogad-e engem olyannak amilyen vagyok. Hogy én nekem több partnerem is van. Egyik sem komoly de vannak. Fájna ha nem beszélne ezért velem, de félek ezen az "apróságon" átsiklott anno, van bennem némi aggodalom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Pént. Okt. 10 2014, 19:33

Megrázom a fejem, igazából nem haragszom rá, ez rendben van. Mindenkinek vannak hullámvölgyek az életében, az enyém épp most ért a slankás részéhez, ahol nem kell magasba törni sem onnan zuhanni ahhoz, hogy történjen valami. Elég csak egyenletesen előrehaladni. Bár... ami ezután kerül terítékre, lehet jobb lenne, ha tolatnánk és meg se történt volna.
-Persze... -Szűröm ki csendesen, mert végtére is, mintha tényleg mondta volna, beszéltünk arról, hogy senkinek semmi komoly, és tök jó ez így, neki meg akad még más is... de az igazat bevallva, eszem a kefét ezzel kapcsolatban, mert bizony nincs ínyemre. Vajon minden csajnak elmondja, hogy van még másik három mellette? Vagy csak én lettem kivételes a kivételesek között?
-És te hogy fogod magad érezni, ha végre találok valakit? -Nézek rá egy kicsit gorombán, már csak azért is, mert ha azt mondja, hogy szeretne mindenformában velem lenni, akkor ha véletlen találok valakit és azt mondom kalap-kabát, akkor mit fog érezni? Vagy az már mellékes? Mert hát... ez benne volt a pakliban? Kezdem egy kicsit én is kényelmetlennek érezni ezt a szituációt. Mocorgom is a helyemen, lehet most kéne kimenni és bepúderezni az orrom? A filmekben szokták ezt a kibúvót behozni, kár hogy nem vakolom magam annyira, hogy szükség legyen púderre.
-Nem ez most nem úgy van. -Megrázom a buksimat, mély levegőt veszek. Hogy is van akkor? Én sem akarok komoly kapcsolatot, de azért megtisztelem azzal a partnerem, hogy épp nem kefélek mással is egy orbitális nagyot azután hogy mondjuk reggel eljöttem tőle. Bár ahogy elnézem nem bánná... ez egy kicsit zavar. Reméltem vagyok csak egy kicsit is különleges, de tényleg, hogy esetleg bevállalja, hogy kipróbálja milyen az, ha épp nem minden ajtón akar bemenni, hanem csak egyen. De fel tudom dolgozni, felnőtt emberek vagyunk.
-Az se lenne baj, a nosztalgia remek dolog... -Váltok inkább az apukás témára, az legalább otthonos, kellemes. A kezem otthagyom, nem húzom el, hülyeség lenne azt állítani, hogy nem vonzódom már hozzá, vagy azt, hogy nem akarok ma este is vele lenni, de most... jól jönne végre az étel meg az ital. Legalább lenne valami, amire ráfoghatnám, miért nem beszélek.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Pént. Okt. 10 2014, 19:51

Jó ez a téma nekem sem a kedvencem, de nem szoktak a "barátnőim" azzal jönni, hogy nem "csalnak meg" megnyugodhatok. Ez nekem nagyon... fura. Én nem csalok meg senkit, mert senkinek sem vagyok komoly, így jó. De ilyenkor olyan mintha kisajátítanám Aubreyt és... én nem érem fairnek, hogy így állítja be, mert nem igaz. Uhh, zavaros, mert persze, hogy szeretnék vele lenni, érezni, örömet okozni neki, de... szerintem én többre nem vagyok jó. Már ennél.
Kicsit elnyílik a szám hogy ilyet és ilyenformán a képembe vág. Okés, én kezdtem. De inkább most utáljon meg, mint később. Már ha nincs más opció, én még reménykedem, de mindig ezzel szívom meg.
-Sosem jó, de már... megszoktam. - Pislogok zavartan félre tekintve, mert erre nem tudok mást mondani. Mindig rossz hogy magamra maradok, de eddig nem volt lehetőségem tartósra, és lehet megint nem menne... Ha Henry megint drogozik, mit csinálok? Nincs időm két emberre, hogy éjjel nappal velük legyek, anno sem volt. De ha tévedek, és "szabad" is vagyok, mit csináljak? Nem tudom hogy kell tartósra csinálni egy kapcsolatot. Semmilyent. Josh miatt is aggódok, mikor "dob" a csaja miatt, felejt el, volt nagy haverság, nincs nagy haverság. De pont emiatt nem kell komoly beszélgetés, komolyan beszélgessek erről? Nem akarok szerencsétlen hülyének tűnni. Próbálom is összeszedni magam.
-Aubrey... Én csak szeretném jól érezni magam, jót beszélgetni, enni, veled lenni. Mert nagyon kedvellek. Nem szeretném ha... szóba se állnál velem. - Ez igaz, mert hát... nem kell feltétlen szexpartnereknek lennünk, lehetünk csak jóban is, nekem az is jó, ha nem is látszik rajtam. Igaz, Aubrey kapcsán ez nem lenne olyan egyszerű, főleg hogy lefeküdtünk már, de... meg tudom oldani.
Az sem épp erényem most hogy nem vagyok féltékeny, de álszentség lenne azt mondanom zavar. És... engem tényleg nem zavar. Amíg velem is jól érzi magát, nem izgat kivel érzi még. Luxus lenne számomra féltékenységet érezni és szerintem nem is lenne előnyös.
-Igen? Végül is... - A nosztalgia nálam fura szó. Én csak Henry kapcsán tudok, tudnék kellemesen, de jelenleg az sem menne. Lehet ilyen elcseszett állapotban nem kéne senkivel találkoznom, de vagy becsavarodnék vagy Phoenix nyírna ki.
-Szeretnéd ha megbeszélnénk? Nem szeretném ha haragudnál rám, vagy legalábbis szeretném ezt enyhíteni. - Simogatom kicsit, látom hogy nem akar beszélgetni. De ez nem állapot, én legalábbis ezt a fajta csendes együtt-levést nem tudom jól kezelni. De nem is sűrűn van ilyenben részem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Pént. Okt. 10 2014, 20:22

Benyálazom a szám, igyekszem nem úgy tűnni, mint akit annyira felzaklatott, mert bár tudatában voltam ennek a kis apropónak, nos... nem gondoltam, hogy nem is olyan apró apropó. Mit kéne ezzel kezdeni? Én sem cirkuszolok, nem fellegzek, hogy akkor ez eddig így mi volt, mert nincs értelme, de azért egy picit reméltem... valami többet. Lehet mindenkinek szokott főzni. Hülye gondolatok szaladnak át a fejemben és csak azt mantrázzák, hogy: felejtsd el! Lehet ezt kéne...
-Vagy úgy. Amikor meg lenne lehetőség, azt meg inkább hajítsuk messzire, mert végül is van másik... -Nos bebizonyosodott, hogy hangosan kimondva, én tényleg nem tűrök meg mást magam mellett. Mert ha sose kerül szóba én sose kérdezek rá, és akkor most vígan iszogatnánk a teánkat. Nevetgélnénk meg miegyéb és lenne rá esély, hogy egy ágyban kötünk ki. Most már elég csekély.
Pedig nem vagyok egy bonyolult személy, nem kell velem napi huszonnégyet eltölteni, főleg, mert nekem is van dolgom bőven, de akkor ezek szerint hiába vagyok olyan kelendő, mégse kellek úgy. Ez kellemetlen.
-Nem is mondtam mondjuk egy szóval sem, hogy akkor most tegyük komollyá ezt a... kapcsolatot. -Ezeket persze már nem tudnám franciául mondani neki, illetve ha nagyon rákoncentrálnék, biztosan, de ennyire nincs jó szókincsem még. Meghallgatom a mondandóját, tiszta ítélethangulat van. Mintha hideg is lenne már... brr. Kihúzom magam, kiroppan egy-két csigolyám, fel se tűnt, hogy görbe háttal ültem az utóbbi pár percben. Kidobom a cickókat, vagyis csak kellőképp kiegyenesedem, ez meg ilyen velejáró dolog, nem direkt van, bár Seb érezheti akár annak is.
-Nyugi, nincs para. -Csak most már nem lesz etyepetye. Seb valószínűleg végérvényesen lekerült a friends zone-ba, hiába a vágyak. El is húzom a kezem, a barátok nem simogatják egymást, nem igaz?
-Barátok vagyunk, vagy nem? -Oldalra billentem a fejem, tuti hogy ma nem fogok tudni aludni. Ezen fogok forgolódni egész álló éjszaka. Remek... pedig csak vacsizni akartam. Nem térek ki a nosztalgia vendéglőre, igazából nem is érdekel már, úgy is fel fog jönni még ez a barát-partner-csakszex téma, felesleges másfelé evezni akár direkt.
-Enyhíteni? -Ezen jót mosolygok? Bevinne a mosdóba és voila? -Sebastian... felesleges. -Lehunyom a szemem, elszámolok ötig és nagy levegőt veszek. Megvacsizunk, hazamegyek, nem hívom fel a lakásra és nem alszom ma egy szemhunyásnyit sem.
-Majd összejárunk kávézni meg múzeumba, esetleg színházba. -Elmosolyodom, mit tehetnék? A lehető legjobb mód próbálom leplezni, hogy igen, ez most mocskosul rosszul esett, de ez van, fel tudom dolgozni. Majd olyan lesz, mintha tesók lennénk! Mesés!
-Túl van tárgyalva, oké? Ne emészd magad! -Még rá is kacsintok, hogy bensőséges gesztus legyen belőle, noha nem látszik, nagyon is mű. De ha nem tud megmaradni egy bugyiban, akkor itt se lesz kiskapu. Majd megy a munkapletyi meg az efféle csudi dolgok.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Pént. Okt. 10 2014, 20:51

A szavai nem esnek jól. Nagyon nem. Különben sem így megy ez nálam.
-Aubrey... semmit sem tudsz rólam. Nem azt mondtam képtelen vagyok a monogámiára, hanem hogy most nekem ez a jó. Pont. De ha ennyire zavar, miért csábítottál el és feküdtél le velem aztán? Mondhatnék én is pár dolgot, hogy én szóltam, akármi, de nem látnám értelmét. Én nem veszekedni akarok veled, pont ezért mondtam, hogy gondold át, valóban elfogadsz-e olyannak amilyen vagyok, ami nyújtok, nem viccből, vagy mert ez a kedvenc randitémám... - Zsörtölődöm kicsit, kínosan érzem magam és feszélyez a dolog. Ő mondta hogy többször is együtt lehetünk, hogy jól érzi magát velem... de szerintem nem akarna velem lenni, ha közölném milyen zűrös vagyok. Mennyire tapasztalatlan. Ahh...
Ahh... de szerintem ezt mondta. Hogy vagy komoly vagy semmi.
-Ha nem hozom fel, lehet pár hónap múlva kérdezel rá? Hogy mi ez? Hogy mit gondoltam? Vádolsz, pedig... - Elcsitulok. - Én csak úgy érzem nem lett volna fair. Mi van ha jobban megkedvelsz? Megbántalak. Így is de akkor nagyon. - Magyarázom neki, közben elhúzta a kezét is. Miért van olyan érzésem hogy egy szakítás is ilyen lehet? Bár úgy sejtem, sosem keres eztán, mégis az ellenkezőjét bizonygatja, ettől kicsit könnyebb.
-Remélem. Csak zavarban vagyok, hogy megbántottalak. - Igen, én roppant hülyén kezelem ezt, nincs mese. És hiába érzem hülye voltam hogy felhoztam, mert annyira de annyira Aubreyval akartam lenni megint, csókolni, simogatni, de... nem bírtam volna tükörbe nézni. Azt hiszem jól döntöttem, ez kicsit megnyugtat.
-De igen, hát... ha nem beszéljük meg, nem mondod el mi bánt, akkor vagy fel sem hívsz és eltűnsz és vagy... nem is tudom. Ilyen helyzetben nem voltam még, nem szeretném hogy csak azért mert nem szeretkezünk már ne is kelljek, mert olyan az életvitelem amilyen. Vagy akkor mond meg, hogy elítélsz és hogy nem kívánsz ilyen ismerőst magad mellé, akkor megbékélek a helyzettel, mert ezen nem tudok javítani. De ha meg lehet beszélni akkor ne... burkolózz csendbe. - Vagy mi történik. Kivételesen semmi szexuális dologra nem gondoltam, hát közölte annak vége, felfogtam.
Érzem hogy utál. Vagy legalábbis most nagyon Afrikába kíván.
-Én szeretném. - Mondom már higgadtabban, mert próbálom magyarázni magamnak, hogy jobb ha most haragszik mintha később.
-Persze... - Lesütöm a szemem, kacsint, túl éles váltás, nem tudok vele mit kezdeni. Nekem nem menne, kell némi idő, míg leülepszik bennem a dolog. Utálok haragban elválni, pedig érzem az lesz.
De ha nem akar erről beszélni okés. De később már én nem akarok, nálam ez így megy. Akkor már nem tudok.
Kicsit csöndben maradok, úgy sejtem mindjárt jön az étel. Nincs sok étvágyam, de ez mellékes. Megtanultam úgy enni, hogy muszáj enni. Majd a tea megnyugtat. Ha addig nem szól én is csöndesebb leszek, no nem tüntetőleg, csak... még kell egy kis idő, hogy csak úgy beszélgessek vele úgy... akármiről.
De jön az étel, megköszönöm, a teát el is veszem és inkább azt kortyolgatom.
-Jó étvágyat. - Mondom franciául, mert amúgy ugye nem szokás, csak én szeretem mondani.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Pént. Okt. 10 2014, 21:18

-Nem! -Vágok inkább a szavába, bár utána egyből megbánom és hagyom, hogy befejezze, amit elkezdett. Persze, hogy nem ismerem, de szeretném jobban megismerni, és ehhez nem feltétlen kell, hogy ennek bármi köze legyen ahhoz, hogy később akkor komoly kapcsolat legyen belőle.
-Egy kicsit túldramatizálod... -Kezdem finoman. -Lehet, hogy mindenki rohadtul téged akar, de senki sem, én sem kértem, hogy akkor tegyél úgy, ahogy neked nem tetszik. -Menjen azt tegyen magáévá mindenkit, ha ez tényleg jó neki, nem érdekel. Mármint de... de most inkább nem érdekel, mert a végén még ezen is felpaprikázódom.
-Hogy mi?! -Megáll az ész, vajon hova mész?! Én csábítottam el? Én akartam mindenáron lefeküdni vele? Te jó ég! Most fogok szerintem felállni és itt hagyom, komolyan. Ez... erre nincsenek szavak. Megint lehunyom a szemem és egy egészen nagyot nyelek, igyekszem kicsinek álcázni, de nem olyan egyszerű. Rám tör a légszomj, menekülnék ebből a szituációból de nagyon.
-Elcsábítottalak. -Mindjárt meg is erőszakoltam ezek szerint. -Oké. Sebastian, nézd, senki sem vádol semmivel téged. -Inkább nem is szólok ehhez a csábításos dologhoz semmit, mert biztos, hogy a teáját öntöm az ölébe azzal a lendülettel, ahogy kihozzák.
-Már kedvellek annyira, hogy meg tudj bántani és igen, ez van. Lehet csak hónapok múlva kérdezek rá, hogy amúgy... na? Milyen? Nem gondoltad meg magad? Vagy még mindig jó úgy? Ha nem hozod fel, a fülem botját se mozdítom, mert amíg nincs kimondva, nem létezik! Érted?! -Próbálom halkan kivitelezni ezt a veszekedésnek nem mondható eszmecserét. Legalábbis... amennyire sikerül. Érezze is magát egy kicsit pocsékul... én is úgy érzem.
-Mert ha ezután eltűnnék, keresnél? -Fogós kérdés, ez a mindent eldöntő dolog. Ha olyan választ kapok, ami számomra kedvező, akkor kicsit megenyhülök, ha nem, akkor bizony ... nem fog jól esni az a rák. Nem ítélem el, erre is csak rázom a fejem, fel sem tudom fogni, hogy mégis hogy jutnak ilyenek az eszébe.
-Fú, tényleg, annyira... undorodom, a bugyim is már a bokámat veri annyira! Seb... -Elkezdem de abbahagyom, hogy vegyek egy kis levegőt, mert nem szokásom egy szuszra beszélni, most mégis megtettem.
-Figyelj... kívánlak. Minden porcikám azt akarja, hogy téged érezzen, de nekem, ez így már... nem pálya. -Barátok leszünk, vagyunk, persze... de ne meséljen nekem egy numeráról se. Talán ha nem jön ez szóba, akkor egy ideig még el lennénk, akár ágyban bukfencezés közben is.
Csendesre fogom én is... de csak azért, mert ő is ezt teszi. Amikor pedig kihozzák a teát és az ételt, csak piszkálom a rákokat. Aranyosak, lehet meg sem eszem, inkább elviszem háziállatnak őket...
-Én nem tudok valaki olyannal együtt lenni, és itt most ne úgy értsd, hogy kapcsolatban, szóval... hogy közben másnak is azt mondja, hogy úgy kívánja mint még senkit soha. -Mert ez hazugság. Nem vagyok nyitott kapcsolat párti, de barátok még lehetünk, csak most épp... ne beszéljünk erről, vagy ha beszélni akar, akkor beszéljen, meghallgatom...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Pént. Okt. 10 2014, 22:44

-Én? Mikor te közölted, hogy érezteted mennyire nem voltam fair, hogy megkérdeztelek? És nem hiszem hogy mindenki engem akar... Ah. - Forgatok szemet. Beképzelt is lettem, mesés.
-Hát ketten akartuk... magyarán te is. Tudtad mi a helyzet, akkor miért vágod ezeket a fejemhez, holott tudtad? - Én ezt nem értem, de érzem hogy szívesen hagyna itt. Ami azt illeti, olyan könnyű lenne. Nekem is. De... akkor sosem érnénk egyről a kettőre. És én nem udvaroltam volna neki ennyire ha azt mondja, kösz nekem ilyen komolytalanul nem kell a dolog. Mert nekem olyan kell, aki komolyan gondolja.
-Jó, ez így rossz szó volt, de... ha nem akarsz ilyen könnyed kapcsolatot, akkor miért.. ahh... ha azt mondod neked ez nem helyes, hogy ez így nem jó, akkor nem csapom neked a szelet, akkor... próbálok nem csak rád gondolni, hogy... oh, hagyjuk. - Dörzsölöm a halántékom, ezt most én is elcsesztem, Phoenixnek igaza lesz, nem bírok fogalmazni. Basszus, nem hiszem el. Csak tényleg nem tudom mi van.
-De ez nem jó hozzáállás! Attól hogy valamiről nem beszélünk létezik! - Képedek el, ez még rosszabbul érint mint hogy nekem bárki jó bárhogy. - Ha ilyen lenne a felfogásom nem lennék jobb mint az ap... - Elharapom, lehunyom a szemem. Sóhajtok. - Figyelj Aubrey. Én tisztellek és nagyon kedvellek, ezért nem éreztem tisztességesnek hogy... te csak velem lennél. És ha... ha nem menne, hogy komoly legyen? Ha... ha... meglátsz mással és úgy érzed megcsaltalak? Én nem akarlak bántani! Pedig ez olyan lenne, mintha nem is érdekelnél, pedig pont hogy érdekelsz. Úgy örültem hogy felhívtál, nem akarom, hogy fel se vedd, ha én kereslek... - Mondom halkan, de érezheti, nem csak neki rossz ez így.
-Igen. Én nem akarok haraggal elválni, de azt se akarom hogy eltűnj. Csak remélem meg tudjuk beszélni... mert elvileg mindent meglehet. Én szeretném ezt hinni. - Van amit nagyon nagyon nehéz, de elvileg azt is meg lehet, nem? Ebben annyira béna vagyok, de... ha most tehetek valamit az ellen hogy még egy kapcsolatom menjen a kukába, akkor igen is tenni fogok ellene.
A hasonlatot nem tudom hova tenni, hogy mi köze az undorhoz, azt hiszem irónia volt, de most látszik tettem egy lépést vissza, mert megszeppentett. Ez így nagyon heves volt, de lehet csak nekem.
-Én is kívánlak. - Sütöm le a szemem. - Tudom. Már tudom. És nekem fontos, hogy te ilyen vagy. Nem akarom azt hidd csak ezért vagyok veled. Tény, rég éreztem olyan jól magam, mint veled, az ágyban is, de... ha neked fontos hogy így nem jó akkor nekem is fontos. Érted... mit szeretnék mondani? ... Én... nem vagyok jó az ilyen... békülésekben...? - Nem tudom összevesztünk-e egyáltalán, hogy most békülünk-e, de én próbálkozom. Nagyon.
Aztán én sem nyúlok az ételhez, inkább teázom. A szavaira sóhajtok egy aprót, de inkább csak hogy jobban értem mia baja és ennek örülök. Csak nem látszik.
-Ha én valakinek azt mondom kívánom és jól érzem magam vele, az igaz. Mindenkivel másképp érzem jól magam, mert mindenki külön érdekel. Nem szokásom neveket összekeverni, tárgyiasítani... Pont azért mert mindenki érdekel, ő milyen. Persze megértelek, ha esetleg számodra ez furán hangzik. Nekem az hangozna furán ha azt mondanád, másra sem gondolsz, csak rám. És ezzel nem megbántani akarlak, vagy azt mondani mindenki "hűtlen" csak... Nekem a testiség csak kifejezés arra hogy kedvelek valakit, kívánok. Örömet tudok vele okozni, kedveskedni... Szóban látod hogy elcseszem, úgy egy fokkal jobban megy. Talán. Szóval sajnálom, én... nekem ez nem olyan, hogyha valaki elhagy, nem visel meg, mert van másik. Attól az illetővel megszakad a kapcsolatom és az rossz. Igenis rossz, az is rossz volt, hogy egy darabig nem találkoztunk. És félek nem akarsz velem találkozni se... pedig én szeretnék veled. - Mondom csöndesen, de inkább a teámat pesztrálva. Tuti megint bántó dolgokat mondok, de ha kussban ülök, mert félek megszólalni sem jobb. Meg akart ismerni, tessék... mondom én hogy nem jó ötlet.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szomb. Okt. 11 2014, 09:47

Nem voltam fair?! Miben nem voltam? Szerintem nem normális, ha egy nő elviseli, hogy mások is legyenek még rajta kívül, mert az azzal az eggyel szemben nem fair. És igen, lehetséges, hogy vannak erkölcstelen fajták, mert ugye a férfiaknak mindent szabad, de ha nő teszi ugyan ezt az már kurvulás.
-Nem vágom a fejedhez! -Elképedek, lehet, hogy néha erősebben és hangsúlyosabban említek meg valamit, mert amikor mérges vagyok, akkor előfordul, hogy elvetem a sulykot, de sose vádolok senkit semmivel. Kivéve, ha tényleg nekem van igazam, de most én is tudom, hogy direkt hagytam figyelmen kívül ezt a tényt és próbáltam úgy tenni, mintha nem tudnék róla, mintha nem lenne igaz.
-Nem csak rám gondolni? Ironikus... -Ez most elég epésre sikeredett, de egyből bocsánatot is "intek" és hozzá teszem, hogy ezért most ne haragudjon, nem mindig gondolom komolyan, amit kimondok. Legalábbis veszekedésnél, mert igen, mi most veszekszünk, még akkor is, ha nincs megfelelő háttér hozzá, hogy egy pár lennénk... ugyebár.
-Nekem akkor is az a legnagyobb félelmem ezzel kapcsolatban... -Mármint, hogy annyi tyúk van a tyúkólban, hogy a kakas egyszer kiválaszt egyet és onnantól ő lesz az, és az a tyúk nem én leszek valószínűleg amilyen a szerencsém. -...hogy bizony ha nem is összekevernéd, de senki sem egyenrangú, hiába mondod, hogy mindenki pont annyira érdekel. -Megvonom a vállam olyan könnyedséggel, mintha semmiségekről beszélnénk, de érezni a hangomon, hogy bár lehet mérges vagyok, azért egy kissé megcsappant a haragom, az indulatosságom, ahogy kezdem feladni ezt az egész beszélgetést.
-Tudod, lehet ha egy nő meglátja mással a... párját, akkor hisztit csap, hogy ki volt az és mit akart... de én úgy éreztem, hogy annyit csak látsz belőlem már, hogy nem vagyok jelenet és dráma királynő, attól függetlenül, hogy ez most így éppen micsoda... -Mert most mind a ketten drámázunk, és igen, néha kell is. Ez így normális... Ha nincs vita, nincs tűz és vágyak. Ez van, én így gondolom. Az pedig, hogy őt bántaná, ha csak rá gondolnék... ez egy kicsit megint fájt, de igyekszem nem a tudomására hozni, mert mint férfi, bizony rá gondolok csak. Pech.
-Meglátjuk, ha majd keresel. -Hagyom ennyiben ezt a részét, most bizony rajta áll, hogy akkor bebizonyítsa tényleg kíváncsi rám. Nem fogom keresni, legalábbis megpróbálom. Nem lesz egyszerű dolgom, de az élet már csak ilyen. Murphy szereti szívatni a népet!
-Rendben. -Ha fontos, akkor fontos. Legyen így. Megbeszéltük, nem kell most már futni a felesleges köröket. Bár jólesik, hogy igyekszik ezt megoldani, de attól még a helyzeten nem változtat, hogy most mérges vagyok, és megbántott.
-A szex nem megoldás egy kapcsolatban sem. Mindegy, hogy miféle. Egy ideig rendben van, de utána több kell. A megértés, az, hogy meghallgasson és segítsen. Az, hogy meg tudd beszélni vele a problémákat. -Felteszem egyik csaj sem ilyen nyűgös mint én, nekik megfelel, és sose vitatkoznak, meg semmi, csak léteznek és huhú de frankón érzik magukat Sebbel az ágyban. Jó, inkább nem gondolok erre.
Eszegetni kezdem a rákot, kár lenne érte... meg éhes is vagyok, csak eddig eltompította az éhség érzetemet a forrongás. Megesik...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szomb. Okt. 11 2014, 17:13

-De annyira hevesen mondod! - Mondom némileg ijedten, hát igen. Ha valaki felemeli a hangját akár kicsit is és fontos az a valaki, máris azt érzem vádol és elítél. Mert általában mindig ez van és sajnos nem tudom Aubrey mennyire vádol és mennyire nem.
A következő reakciója is elég epés, rosszul viselem. De mivel int lenyelem, kaptam én már durvább dolgokat is a fejemhez, és mindig magamnak köszönhetem a bajt, szóval így jártam.
Kicsit mintha csitulna, ettől nekem is könnyebb, bár amit mond... hát...
-Nem, valóban nem. De nekem egyetlen ember van, aki prioritást élvez figyelem szempontjából és az nem is egy lány hanem az öcsém. De én nem is szoktam rangsorolni, kit kedvelek jobban vagy ilyesmi. Sajnálom hogy... szóval az egészet. - Nem győzöm neki mondani, mert tényleg bánom de ezen nem tudok változtatni. Azaz persze megpróbálhatnám hogy akkor csak egy valakim legyen, de ő a barátnőm legyen de... ha nagyon akarok egy kapcsolatot tönkremegy. És nagyon fáj. Eleget szenvedtem, most is szenvedek igazából, mert tehetetlen vagyok. Tényleg bennem a hiba, belátom, de... nem bírom a magányt, a magam módján próbálom azt érezni kellek. De ezt nem hiszem hogy megértené.
-Hát igen, ez teljesen normális, ha nem nyitott a kapcsolat. Ott érthető, de itt... nálam... nekem csak nyitott kapcsolataim vannak, emiatt is mondom mindenkinek, hogy én ilyen vagyok. Nem titkolom el, milyen lenne már? - Legalábbis én úgy nem érezném tisztességesnek. Így csak jól érezzük magunkat akivel éppen vagyok és ennyi.
A következő mondatát én úgy értelmezem, nem biztos hogy kölcsönös lesz az érdeklődés. Ez kicsit fáj, de megértem. Azért én majd próbálkozom és ha nagyon nem akar látni, úgy is megmondja. Akkor meg majd nem keresem.
A teámat nézve mondom el, amit még elakarok, a válasza kicsit meglep, de megint azt érzem, ezek olyan dolgok amikben én nem vagyok jó.
-Tudom, de... velem hiába lehet megbeszélni a problémákat, ettől nem lett tartós egy kapcsolatom sem. Még a barátiak sem. - Teszem hozzá csendesen. Elee azt mondta nekem is el kéne mondanom a problémáim. Én megpróbáltam, anno, Joshnak. De láttam hogy feszélyezi, hogy nem volt jó ötlet, és megszoktam hogy magam oldjam meg őket. A lányok amúgy sem kíváncsiak arra hogy mi bajom van, csak azt szeretik, ha a vidám és könnyed énem mutatom. Teljesen érthető én nem hibáztatok senkit. Azt is csodálom hogy Allegra szóba áll még velem... ő aztán látta milyen ha összeomlok.
-Aubrey, nekem túl sok a problémám és túl zűrös vagyok. Szerintem egy idő után megérzik ezt mások és természetes hogy odább állnak. Addig meg próbálom jól érezni magam, nevetni. Nem olyan egyszerű dolog az amiről te beszélsz és nem jön természetszerűleg. - Mondom csendesen, látom eszik, ennek örülök. Nekem is kéne, hát leteszem a teát amit félig megittam és lassan, de én is nekilátok. Mostanában mindent elszúrok, csak tudnám miért van ez.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szomb. Okt. 11 2014, 18:08

-Mert én meg ilyen vagyok! -Jó, hogy hevesen mondom, hát nem lehet salátaként veszekedni. Mert hát a saláta csak hallgat és zöld. Ahhoz, hogy valamit is megértessen az emberlánya, néha lehet fel kell emelni a hangját, és attól még nem lesz szemétláda. Szerintem.
Felhúzom a vállam a válasza hallatán, abszolút megértem, hogy a család az első, nekem is apuék a legfontosabbak, arról nem tehetek, hogy nincs testvérem, szóval igen, megértem, és ezt nem is akarnám megváltoztatni. Jó, ha az ember számíthat a bátyjára, bármi is legyen, és neki nem fontosabb egy nő. Ez rendben van, ezt meg tudom érteni. Csak a többit nem.
-Hát még én, hogy sajnálom... -Fűzöm hozzá inkább csak a nemlétező bajszom alatt, nálam jobban biztos nem sajnálja a dolgot. De nem hozom fel neki... igazából azon se lepődnék meg, ha menne és elpanaszolná valamelyik lánynak, hogy mi történt ma vele. Vajon van, aki erre vevő?
Persze, hogy nem titkolja el, miért tenné, ha így is van, aki vele van, akkor minden remek.
-Majd egyszer meglátod. -Mosolyodom el szomorkásan. Egyszer eljön majd az a pillanat, amikor majd talán visszaemlékszik erre a momentumra és azt mondja, hogy igazam volt. Lehet én addigra már sehol sem leszek, fene tudja, de majd eldől. Lehet az is, hogy az ő életében sose jön ez el. De nem erőltetem, már megválaszolta a kérdést, hogy nem. Innentől kezdve kár is erőlködni. Már lemondtam arról, hogy esetleg másképp lássa a helyzetet.
-Természetes?? -Ezen eléggé fennakadok, nem az a természetes, hogy egy kis zűr miatt továbbálljon az emberlánya. Nem, ez nem normális hozzáállás. Megcsóválom a fejem, látszik, hogy ő sem ismer engem, akkor nem mondaná most pont ezeket a butaságokat. Ezért kell egy társ, aki ilyenkor is kitart... de úgy fest nem jó tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban.
-Nem kezdek bele újfent Sebastian. De nem az a természetes. Ha gondok is vannak, zűrös vagy... egy társ ezt tudja kezelni, már ha megfelelő... de ugye, mint mondtam, nem kezdek ebbe bele. Felejtsük el. -Szomorkás a mosolyom, de kinek ne lenne az, ha egy ilyen beszélgetésbe kerül és nincs kiút belőle. Most nem is érzem azt hogy feltétlen nevetnem kell, és nem is érzem magam olyan jól, mint órákkal korábban gondoltam, hogy fogom.
-Pedig lehetne... -Elharapom a mondat felét, miért akarom meggyőzni róla, hogy nem mindenki ribanc, aki vele szóba áll és nem kell félnie egy kapcsolattól? Csak hűtöm a gyomrom...
Eszegetek, egész jó a rákjuk, bár ettem már finomabbat is. De az is előfordulhat, hogy a szomorúság miatt nem érzem úgy, hogy ízlene. Leöblítem teával, csendes vagyok, szeretnem meg nem történtté tenni ezt a beszélgetést, de már nem igen lehet. Nem tudom mit mondhatnék, egy kicsit úgy érzem, hogy nem tudom neki úgy átadni magam, ahogy eddig... lehet nem is kíváncsi rám. Főleg ezután.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szomb. Okt. 11 2014, 18:30

-Jól van na... én meg ilyen... - Mondom csöndesen, mulya vagyok ha veszekedés van.
Kicsit elcsitulunk, elcsendesedünk, én ennek mondjuk örülök. Nem szeretnék vele veszekedni.
-Hah... - Azt mondja majd egyszer meglátom. Nem tudom, lehet. Talán jó lenne, de lehet nem. Igazából fogalmam sincs.
Bólintok hogy természetes. Én csak ezt láttam, hibáztatni mégsem tudok senkit. Ha azt látom csak én próbálkozom, emellé folyton megkapom mindenkitől hogy álomvilágban élek és rózsaszín a lencse a szemem, hát... akkor lehet tényleg így van.
Inkább elhallgatok, hogy azt mondja felejtsük el. Lépjünk tovább, mert az úgy könnyebb. Lehet csak én akadok fenn mindenen és aggodalmaskodom túl, igaza van. De számomra akkor is elképzelhetetlen, hogy valaki... ne forduljon el, ha épp kellene. Akkor mit csinálok? Egyszer elég volt. Sok is volt.
Nem fejezi be amit mondani akar, gondolom feleslegesnek érzi. Lehet felesleges is, nem tudhatom. Csendben eszegetek én is, nem tudom ilyenkor mi van. Néha lopva ránézek, fogalmam sincs mit kéne mondanom vagy csinálnom. Az ételt nem bírom megenni, így is hősnek érzem magam hogy a felét megettem. Inkább megiszom a teát.
-Hazavihetlek? - Kérdezem ha már ő is a végefele jár, bár lehet még a gyaloglás is csábítóbb verzió neki, mint hogy velem legyen jelenleg egy légtérben, de hátha hagyja.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szomb. Okt. 11 2014, 19:54

Ebben mindenki egyetért, hogy olyanok vagyunk, amilyenek, ettől függetlenül nem kéne ennyire elzárkóznia attól, hogy meglássam, hogy vajon ő milyen. Mert bizony én elmondtam, hogy mire számíthat, minden értelemben, és tessék... nos, nincs mit tenni. Majd egyszer talán úgy alakul az élete, hogy megváltozik.
Eszegetünk, nekem elfogy az adagom, bár úgy kellett magamba gyűrni, de ilyenkor evésbe fojtom úgy is bánatom. Legalább egy finom ráknak lettem áldozata. Mármint, több kicsinek, ami egy egész nagyot összetett... bár lehet, hogy másmilyen mártással jobb lett volna, de nem panaszkodom. Csendesen töltjük el a maradék időt, amíg valamelyest ő is befejezi az evést, és csak néha pillantok felé. Akad egy-egy szóváltásunk valami egészen együgyű témában, ami messziről elkerüli persze azt, amiről eddig vitatkoztunk. Leginkább a: finom az étel, kellemes langyos a tea és egyébként is, holnap még sok mindent kell elkezdenem és befejeznem, biztos te is mész rádiózni: igen / nem. Leginkább ebbéli eszmecserék.
-Azt megköszönném. -Nem, igazából semmi kedvem még külön taxizni meg sétálni, egyébként is, így hamarabb otthon leszek. Bánom is én, hogy tudni fogja, hogy hol lakom... a kocsiban is csendesen haladunk, talán egy-egy piros lámpánál nézek rá, de akkor is nem túl feltűnően, mintha csak azt lesném, mikor vált zöldre a lámpa.
A kocsiban köszönök el tőle, se puszi, se ölelés, ami azért furcsa, mert minden kis porcikám, inam és zsigerem azért kiált, hogy csak még egyszer! Még egyszer hadd érezzem az illatát, hadd maradjon az orromban még egy időre... ha már többé úgy se lehet.
Felsétálok a lépcsőknél, csak a kapualjból nézek utána, hogy elhajtott-e már vagy sem. Egyik részem nagyon szeretné, hogy keressen, a másik viszont hevesen ellenkezik... nem akarom, hogy ez mindig eszembe jusson: ő inkább másokkal van.
Ahogy sejtettem, az éjszaka ébrenléttel telik, egy szemhunyásnyit se tudok aludni.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Today at 00:52

Vissza az elejére Go down
 

Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-