Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Problémák a városban - Mark & Nina EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Problémák a városban - Mark & Nina EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Problémák a városban - Mark & Nina EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Problémák a városban - Mark & Nina EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Problémák a városban - Mark & Nina EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Problémák a városban - Mark & Nina EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Problémák a városban - Mark & Nina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Nina Burke
Nina BurkeKlasszikus kommunikáció
Életkor : 29
Hozzászólások száma : 325

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptyKedd Aug. 26 2014, 19:18

Hamarosan kezdődik a suli, és szeretnék pár dolgot venni, amivel kicsit feldíszíthetem a szobámat a kollégiumban, szóval biciklire pattanok, és irány a Sunset Plaza. Öltözetem a meleg időhöz illő, egy laza fehér felső, farmer rövidnadrág, és egy szandál, szemeimet a naptól pedig napszemüveg védi. Mosolyomon kívül más kiegészítőt is viselek, egy fekete színű fa karkötőt, sminkem pedig natúr. Kerékpárom kosarában ott csücsül a táskám, mi barackszínű, benne pedig ott van minden amire szükségem lehet utam során, köztük természetesen az elmaradhatatlan fényképezőm, hisz ki tudja, mikor találok egy jó lehetőséget a fotózásra. Nem tekerek gyorsan, kiélvezem ezt a szép időjárást, és egyébként is, lábaim még mindig fájnak egy kicsit, mert a minap elestem, és felhorzsoltam a térdemet, ennek nyomai még mindig látszanak kissé, de szerencsére komolyabb baj nem történt. Úgy érzem, ez egy szerencsés nap lesz, de hamarosan ez beárnyékolódik, mert lábam alól egy kattanást hallok, és mikor lenézek, látom ám, hogy leesett a lánc a biciklimről. Majdnem nekimegyek valakinek aki előttem sétál, de szerencsésen kikerülöm, és valahogy sikerül megállnom. Az egyik épület falának nekitámasztom a bicajt, és leguggolva szemlélni kezdem a problémát.
- Na ez csodás… - fújom ki a levegőt, és megpróbálom visszatenni a láncot, de nem sok sikerrel. Még sosem csináltam ilyet, csak egyszer-kétszer láttam, mikor apa hajtotta végre ezt a műveletet, de akkor sem jegyzeteltem, hogy mit hogyan kell. Igyekszem óvatos mozdulatokat csinálni, mert nem szeretném összemaszatolni a fehér felsőmet, de néhány szerencsétlen próbálkozás után belátom, hogy ez így nem fog menni, segítséget kell kérnem. Táskámból előveszek egy nedves törlőkendőt, hogy letisztítsam a kezem, majd ezután végignézek a járókelőkön, ki az, aki esetleg alkalmas lenne erre a feladatra.
- Öhm bocsi, tudnál esetleg nekem segíteni? Leesett a biciklim lánca, és nem tudom visszatenni. – szólítok meg végül egy fiút barátságosan mosolyogva, ki úgy egy fél fejjel lehet magasabb nálam, és a külseje alapján pár évvel idősebb. Remélem szerencsém lesz, és ért hozzá, ha nem,  akkor sincs nagy baj, majd megkérdezek mást.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Mark Demyan IvanovVároslakó
Életkor : 34
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzer. Aug. 27 2014, 10:48

Szeretem kiélvezni a világ ezen pontján uralkodó jó időt. Otthon ha meleg van sincs túl meleg, és ha hideg van, az aztán igazán hideg. Olyankor nem hogy összemegy a férfiasság, hanem inkább meg sem jelenik a testen kívül...
Itt bezzeg verőfényes a napsütés, és én szeretem magam barnítani a parton, a parkban, vagy akárhol, ahol lehetőség van rá. Most mondjuk csupán egy sétára indultam, meg inni valamit valahol, de közben simán barnulhatok, nincs azzal gond.
Ahogy araszolok előre a járdán, nem sokkal előttem egy lány küzd éppen a biciklijével. Sok ügyet nem vetek rá, szinte meg sem hat. Még a végén ez is leharapná a fejem, ha a biciklijére nézek, mint az a másik csaj, akinek csak a motorját néztem meg. Veszett kutyaként rontott rám, mert azt hitte el akarom lopni. Mégis mivel, a szememmel? Nők...
Persze azért lassítok és figyelem, hogy mivel is bajlódik, mert nem tudok nem segíteni a hölgyeknek, főleg akkor nem, ha szépek. Talán észre is veszi, hogy bámulom, mert a következő pillanatban meg is szólít, hogy segíthetnék. Annyira csinos, hogy elsőre fel sem fogom, hogy mi a kérése, mert jelenleg más erők dolgoznak odabent, ami nem éppen a szövegértelmezés. Csak lebámulok a biciklire, mikor rá mutat, és magamnak kell összepakolnom, hogy a lánccal lehet gond.
-Persze, szívesen! - Szedem össze magam és erőltetek egy vigyort magamra. Lehajolok a lánchoz és kicsit meghúzom, hogy lássam, mekkora is a gond. Nem egy atomfizika visszatenni egy ilyesmit, és itt sincs nagy gubanc. Nem gyűrte be a pedál mellé, vagy ilyesmi, így csak megfogom a láncot, visszakanyarítom a fogaskerekekre, majd megfogom a kormányt és hajtok egyet a pedálom, hogy lássam, működik-e a szerkezet. Kifogástalan, így aztán a másik felé nyújtom a kormányt, hogy akár tovább is mehet.
-Meg is van! - Mosolygok rá. Mehetek közkutat keresni, hogy lemossam az olajos dzsuvát a kezemről. Éljen a segítségnyújtás...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Nina BurkeKlasszikus kommunikáció
Életkor : 29
Hozzászólások száma : 325

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzer. Aug. 27 2014, 11:54

A bicikli láncának visszarakása nem a szakterületem, nem is boldogulok vele, de szerencsére rögtön az első ember tud nekem segíteni. Pillanatok alatt megcsinálja, én pedig hálás mosolyt villantok rá.
- Köszönöm szépen! Kívülről nézve egyszerűnek tűnik, úgy tűnik, én vagyok csak béna ehhez. – nevetek fel, és először a biciklire nézek, majd vissza a „megmentőmre”.
- Oh tessék, nehogy összekend magad! – kapok észbe, hogy olajos lett a keze, és a törlőkendős tasakot felé nyújtom, hogy meg tudja ő is tisztítani magát, majd ha már nincs rá szükség, szépen visszateszem a táskámba. Jó, ha az ember lánya elővigyázatos, és felkészül az ilyen esetekre. Van abban valami, hogy azt mondják, a női táskában szinte minden megtalálható. Az én táskámban is biztosan van egy-két olyan dolog, amire még sosem volt szükségem, de ha nem lenne nálam, biztos abban a minutumban kellene, ahogy azt Murphy bácsi is megmondta.
- Mivel köszönhetném meg a segítségedet? Esetleg meghívhatlak egy fagyira, vagy valami? – kérdezem fülem mögé tűrve egy kósza hajtincset, ami kicsit kiszabadult felgumizott hajamból. Lehet, hogy nem olyan nagy dolog visszatenni egy láncot a biciklire, én mégis hálás vagyok neki, és ezt ki is szeretném valahogy mutatni.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Mark Demyan IvanovVároslakó
Életkor : 34
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzer. Aug. 27 2014, 12:04

-Semmiség! A legtöbbeknek nem megy elsőre, de ha bátrabb vagy, akkor simán meg tudod csinálni. - Leginkább azon akad fent mindenki, hogy nem mert kesztyűs kézzel bánni az alkatrészekkel, mert fél, hogy nagyobb bajt csinál, de egy használhatatlan bicajnál már mit lehet nagyobb bajt csinálni?
-Nézd, itt van ez a kis kallantyú! Ez simán tovább engedi a láncot, ha egy kicsit meghúzod. Látod? Ha pedig teljesen előre feszíted, akkor lazul annyit, hogy vissza tudd akasztani. Kell egy kis gyakorlat, de nem nagy szám. - Demonstrálom a műveletet, hogy legközelebb neki is sikerüljön. Koszos meló, de megoldható. Persze csak akkor, ha ő éppen nem így szokott ismerkedni. Lehet, hogy kis cseles, leakasztja a láncot és bajbajutottként előadja magát. Ki tudja.
-Köszi! - Nyúlok a törlőkendő után. Éljen. Ismét virágillat. A nőknél tényleg van minden. Múltkor Demi is rögtön orvosolta a kutyás balesetet és narancs illatú kézfertőtlenítőt varázsolt elő a táskájából. Ha azt mondanám, hogy rituális gyilkossághoz kellene felszerelés, szerintem azt is elő tudnák kapni. Hihetetlen.
Megtörlöm közben alaposan a kezem, és még mindig félkábán bámulom a kiscsajt. Baromi csinos.
-Ha legközelebb is gond lenne a bicajoddal, szólj nyugodtan! - Repülök. Már ha hajlandó felírni a számom. Bénán csajozok, de megpróbálni mindent meglehet. ^^
-Ó nem, semmivel! Megfelel érte ez az elégedett mosoly! - Rosszabb vagyok mint valamelyik nyálas szappanopera szereplője, de nem igényem, hogy lányok hívjanak meg dolgokra. Még mindig maradi vagyok ilyen téren. Deminek is ez volt az első, hogy meghív valamire. Hát mi van csajok? Értem én, hogy emancipáció, de na.
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Nina BurkeKlasszikus kommunikáció
Életkor : 29
Hozzászólások száma : 325

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzer. Aug. 27 2014, 14:43

- Nem akartam tönkretenni, egészen kötődöm már ehhez a kis bringához. – még a nagypapámtól kaptam néhány éve, aki azóta sajnos meghalt, így ez egy emlék tőle, illetve róla, valamint azért az évek alatt jó pár kilométert megtettem ezzel. A fiú ezután elmagyarázza, hogyan is kell visszatenni egy bicikliláncot, én pedig térdemre támaszkodva szemlélem meg az említett alkatrészeket. Tényleg nem egy bonyolult művelet.
- Köszi, ma is tanultam valami újat, hála neked. – mosolygok rá a srácra, majd kisegítem, hogy ne kelljen koszos kézzel mászkálnia. A törlőkendő visszakerül a táskámba, de nem kerüli el a figyelmemet, hogy néz rám a másik, ami mosolygásra késztet.
- Oh szuper, akkor mondd a számod, és beírom a telefonomba. – veszem is elő a mobilomat, majd ha megtörténik a művelet, és oda érek, hogy milyen névvel mentsem el a számot, bajban leszek.
- Elárulod a neved? Vagy írjalak be Biciklimentőnek? – kérdezem jókedvűen. – Én Nina vagyok. – mutatkozok be, majd érdeklődöm, mivel hálálhatnám meg, a válaszát pedig aranyosnak találom.
- Lám, vannak még lovagok! – nevetek fel. Már ezért megérte, hogy leesett a lánc, egy ilyen mondattal be tudják aranyozni a napom. Lehet, hogy hülyén hangzik, de én az ilyen apró dolgoknak is nagyon tudok örülni.
- Öhm most sietsz valamerre? Esetleg volna kedved együtt lógni kicsit? Vagy ha nem érsz rá, esetleg máskor? – szimpatikus nekem a másik, szívesen megismerném jobban. Megfordul a fejemben, hogy attól, hogy segítőkész volt, még lehet, hogy egy pszichopata, de első benyomás alapján nem tűnik annak, meg voltam néhány önvédelmi órán is, gázspray is van a táskámban, szóval nem aggódok egyáltalán.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Mark Demyan IvanovVároslakó
Életkor : 34
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptyCsüt. Aug. 28 2014, 11:47

-Az emberek nagy része pont ugyanígy van ezzel! - Nyugtatom meg, bár nem látszik sem idegesnek, sem aggódónak. Mégis úgy érzem, helye van egy kis bíztatásnak, hogy semmi para, a legtöbben pont ugyanígy viselkednek. Szeretik a holmijukat, és inkább értő kezekbe adják, mint elbabrálják. Ez a normális hozzáállás. Slusszpassz.
-Nagyon szívesen! - Mosolygok én is. Öreg, ha ezt bárki a környezetedből láttná, halálra röhögné magát. Kemény fiúkkal tárgyalsz nap, mint nap, és egy mosolygó, fürtös kiscsaj elveszi az eszed? Reménytelen vagy, haver...
A lány közben a telefonja után kap és mintha meg is örülne, hogy beírhatja a számom. Wow. Ilyen könnyen ment volna, vagy majd úgy menti el, hogy "Ne vedd fel! SOHA!"? Nem tűnik ennyire álszentnek, vagy csak rossz emberismerő vagyok.
-Mark! De lehetek Biciklimentő is. - Nevetek fel az ötleten. A kétkerekűk száguldó őrangyala. Hmm. Béna...
-Nina! Örülök. - Nyújtom is a mancsom, ami már ezúttal tiszta, és bátran meg lehet rázni. Lányokkal is szokás kezetrázni bemutatkozáskor. Legalábbis nálunk biztos.
-Azért lovag nem vagyok. A paripámat elhagytam útközben... - Fűzöm tovább a gondolatot, és még mindig a béna poénok és bókok mezején harcolok. Ez van, hülyén fogok meghalni.
-Persze, nem sietek sehová. - Némiképp meglep, hogy velem akarnak lógni, csak úgy, főleg csinos lányok, de lehet, hogy Hollywood szerencse csillaga idén ért a fejem fölé. Csodás.
-Merre? - Kérdem, hisz hölgyeké az elsőbbség ötletelés terén is. A kocsim mondjuk nem messze áll és bőven bele lehetne pakolni a biciklijét is, hogy kényelmesebben lehessen mászkálni, de egyelőre nem ajánlom fel. Még azt hinné, hogy meg akarok lógni a drótszamarával.
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Nina BurkeKlasszikus kommunikáció
Életkor : 29
Hozzászólások száma : 325

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptyCsüt. Aug. 28 2014, 15:28

- Akkor nem vagyok egyedül. – mosolygok, majd miután megszemlélem a biciklilánc helyrerakásának a műveletét, megköszönöm a fiúnak, hogy új ismeretekkel gyarapította a tudásomat. Mivel felajánlja, hogy a későbbiekben szólhatok neki, ha valami gond akad a biciklimmel, így előveszem a mobilomat, hogy beírjam a számát, és egyúttal a bemutatkozás is megtörténik kettőnk között, és egy kis poén is elfér itt.
- Szóval Mark, a Biciklimentő. Örülök én is. – mosolygok rá, és kezet rázok vele, hiába vagyok lány, ő meg fiú, szerintem ez az illem. Meg akarom köszönni a segítségét, de állítása szerint neki elég látni az elégedett mosolyt. De aranyos.
- Oh szegény, remélem minden rendben van a pacival! – mondom csillogó szemekkel, mint egy ötéves kislány, de aztán felnevetek, érezheti, hogy csak viccelődök. Szeretek mókázni, mosolyogni, utóbbit szerintem már Mark is kiszúrta, elvégre kb. nonstop fülig ér a szám, én már csak ilyen vagyok, ez abszolút nem erőltetett dolog. Na de mivel szívesen lógnék még kicsit a fiú társaságában, mert kedvesnek tűnik, így fel is vetem az ötletet, mire pozitív válasz érkezik. Végülis a pláza nem megy sehova, megvár a vásárlás, nem olyan sürgős, elintézhetem azt akár holnap is.
- Hmm igazából nekem mindegy. Az előbb említettem a fagyit, és most így belegondolva ennék egyet. Mit szólsz hozzá? Utána meg majd kitalálhatjuk, hogyan tovább. – vetem fel, de ha nem tetszik neki, természetesen nyugodtan megvétózhatja, nem harapom le a fejét, ha esetleg így tenne.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Mark Demyan IvanovVároslakó
Életkor : 34
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptyPént. Aug. 29 2014, 13:36

-Nem, dehogy! - Legalábbis szerintem nincs egyedül. Szó szerint és átvitt értelemben sem. Mások is féltik a tárgyaikat, így ebben az esetben sem, illetve jelenleg itt vagyok neki én, szóval olyan értelemben sincs egyedül.
-Ilyen titulusom sem volt még, de jól fog mutatni az önéletrajzomban. - Nevetek a másikra. Ha tudná, hogy ezt a poént sütöm el nagyjából a legtöbb helyzetben, mert ötlettelen vagyok és suta, akkor lehet, hogy még csak meg sem mosolyogtatná. Viszont minden vicc új valakinek. Tádáámm.
-Talán megszánják pár kockacukorral, vagy ilyesmi. - Bár az én fehér paripámnak benzinre van leginkább szüksége. Minden esetre a képzeletbeli lóról való csevegés elég mókás.
-Benne vagyok! - Bólintok mosolyogva. A fagyi az jó dolog. Ki ne szeretné a fagyit?
Meg is indulok hát a járdán Ninával, hogy a legközelebbi fagylaltárust vehessük célba. Közben persze nem akarok szótlanul baktatni, így pár apró kérdés fogalmazódik meg bennem, hogy azért mégis csak haladjon valamilyen irányba a társalgásunk.
-És mi járatban voltál? Csak egy kis kósza tekerés, vagy lett volna valami dolgod? - Utóbbi hülyeség, hiszen azért jön velem fagyizni, mert nincs dolga, nem? Vagy csak tetszik neki az ábrázatom és kivertem a fejéből, hogy mit is akart? Áh nem. Vannak erre más srácok, ez nem én vagyok...
Amennyiben választ kapok, próbálok még kérdezni, elvégre állítólag a lányok szeretnek magukról beszélni és imponál is nekik. Ó, bakker. Jobban figyelhettem volna az ilyen okosításokra. Persze, volt már csajom, de azért mióta egyetemista vagyok, megcsappant a hódításaim száma. Lehet, hogy az orosz sztyeppéken hódítóbb a vigyorom, mint itt a nagy óceánon túl...
-Hova jársz suliba? - Érdeklődöm tőle. Nem hiszem, hogy van olyan mázli, hogy egy suliba járjunk, már ha egyáltalán iskolás még Nina, és nem melózik valahol. Egyetemista formának néz ki, szóval ki tudja...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Nina BurkeKlasszikus kommunikáció
Életkor : 29
Hozzászólások száma : 325

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptyPént. Aug. 29 2014, 22:32

Elmentem Mark számát, és közben egy új titulust kap, ami úgy tűnik, tetszik neki.
- Na látod, tudtam én, hogy jó ötleteim vannak. – nevetek én is a másikkal. A viccelődésnek ezzel még nincs vége, mert ezt követi a lovagos-lovas sztori.
- Hát, bízzunk az emberek jóságában, és abban, hogy nem üti el egy autó. Egy perces néma csönddel kívánjunk neki további békés, boldog életet. – mondom komoly hangnemben, és néhány másodpercig nem is szólalok meg, de aztán kirobban belőlem a nevetés ismét. Szeretem, ha a beszélgetőpartnerrel lehet poénkodni, és úgy tűnik, Mark ilyen, aminek én nagyon örülök. Szívesen töltenék vele több időt, és hamar el is dől, hogy első úti célként fagyizzunk egyet. Elindulunk, én pedig magam mellett tolom a biciklit, hiszen azt mégsem hagyhatom csak úgy a falnak döntve, de mindez nem kerül nagy erőfeszítésbe.
- A plázába tartottam, de az ráér. Gondoltam jó lenne jobban megismerni a Biciklimentőt, ha úgy alakulna, hogy újra a segítségét kell kérnem, nehogy akkor derüljön ki, hogy valami pszichopata gyilkos. – mondom jókedvűen, de nem csak ez van a dologban, azt is meg kell hagyni, hogy szimpatikusnak találom Markot, mind külsőleg, mind belsőleg – már az alapján, ami eddigi rövid beszélgetésünk alatt lejött.
- Most kezdek szeptemberben a Frances University-n, fotográfus szakon. És már alig várom. – ez most kicsit stréberesen hangzott, hisz általában ők várják azt, hogy elkezdődjön a suli, és bár én nem vagyok az, azért az újdonság varázsa eléggé magával ragad, akárhányszor arra gondolok, hogy nemsokára azt tanulhatom, ami mondhatni az életem.
- És te, iskolába jársz még, vagy dolgozol? – idősebbnek tűnik nálam, így joggal feltételezhetem, hogy már munkahelye van, és nem az iskolapadot koptatja, de végülis ki tudja. Alig néhány percet kell sétálnunk, hogy elérjünk a fagyishoz. Hemzsegnek az árusok, hisz nyár van, meleg, az emberek pedig igénylik a hideg édességet, hogy kicsit lehűtsék magukat.
- Hali! Kérnék egy gombóc csokit, ééés eegy málnát. – szólok oda az áruslánynak, ki már adja is, én pedig kifizetem, majd megvárom, míg Mark is rendel. Megkóstolom a fagyit, ami finom, mint mindig.
- Most viszont neked kell eldönteni, hogy merre menjünk. Nincs vita. – jelentem ki határozottan, de arcomon ott a mosoly, ahogy annak lennie kell.
- Jaj egyébként nem is kérdeztem, neked lett volna valami dolgod? Céltudatosnak tűntél, mikor leszólítottalak, hogy segíts. – kapok észbe, elég lassan kapcsolva, bár ha beleegyezett, hogy lógjunk együtt, akkor vagy nem volt terve, hogy mit csináljon, vagy ráért, akárcsak az én programom.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Mark Demyan IvanovVároslakó
Életkor : 34
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzer. Szept. 03 2014, 15:18

-Ebben nem is kételkedtem! - Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy milyen egyéb ötletei lehetnek - a fagyi kivételével -, de biztosan zseniálisak. Olyan meggyőző a hangja és a mosolya, hogy egy percig sem kételkedem az állításban. Ha ő mondja, biztos úgy is van.
-Áh, stramm paci, a kocsinak hamarabb lenne baja, mint neki! De mindenképpen legyen boldog élete! - Legalábbis én így képzelem el a lovamat. Már, ha lenne. Meg, ha lovag lennék. De nem vagyok és paripám sincs, legalábbis nem ilyen jelenségként. Minden esetre, ha lenne, biztosan azt kívánnám, hogy valami dús füvű legelőn tengesse további életét és szilaj lóként nyargaljon élete végéig.
Természetesen én is a lánnyal együtt nevetek, mikor a röpke tiszteletadást leróttuk a paci érdekében.
-Mi? Miért hisznek az itteni emberek pszichopatának? - Nem ez az első eset, hogy azt hiszik, valami nincs rendben a fejemmel. Oké, kicsit töröm az angolt, nem tökéletes és érződik benne az oroszos akcentus, de ettől függetlenül szerintem baromira egyben vagyok. Vannak hülye poénjaim, de nem egy idegbeteg góliátnak tűnök, így aztán meglep, hogy ilyesmit feltételeznek. Persze alapjáraton ezen röhögnék, ha az első eset lenne, de már más is mondta, így aztán elkezd kattogni az agyam. Megint egy kicsit üldözési mániám lesz, de bízom benne, hogy Nina hamar megnyugtat, hogy nincs semmi para, csak túl reagáltam.
-Mentségemre szóljon, hogy a pszichopaták szerintem nem értenek a biciklikhez! - De, biztosan értenek, és nem is tudok semmit a pszichopatákról, de úgy vélem, én nem lehetek az. Valamivel ki kell vágnom magam, így egy halvány vigyorral próbálok valami poént csiholni.
-Tényleg? Ez szuperül hangzik! - Szélesen elmosolyodom az említettre. Azonnal pörögni kezd az agyamba, hogy közelebb lesz a csaj, mint eddig hittem. Nem kell a parkban vadásznom rá, vagy a plázában. Egész egyszerűen arra kell mászkálnom a suliban, ahol a fotósok szoktak. Nagyon tuti.
-Lehet bennünk valami közös, mert én is oda járok, csak filmrendező szakra. - Bököm ki a nagy kattogás közepette, mikor kérdezik. Íme itt egy kis ismeretség. Ha gonosz lennék, hogy arra gondolnék, hogy a negyedikes és a gólya találkozása mennyi murit rejthet magában. Haha. De neeem. A kicsinyes szívatásokat az elsősök felé meghagyom másoknak.
A munka kérdést értelem szerűen egyébként kilövöm. Elég lehet neki annyi, hogy iskolába járok. A Frances-on a legtöbbeknek nincs szüksége mellékállásra, hogy finanszírozza a tanulmányait, így nekem sem kell bevallanom, hogy néha mivel keresek egy kis mellékest. Mindenkinek jobb ez így.
Lassan elérjük a fagyist is, és mikor Nina rendelt magának, én ugyanúgy csak némán állok. Áh, annyi fajta van, milyet is egyek?
-Csoki és citrom lesz. - Bököm ki kisvártatva, majd én is rendezem a saját fagyimat. Nem sok esélyem volt, hogy Nináét fizessem, de majd legközelebb.
-Uhh. Komolyan? - Szinte hidegzuhanyként ér, mikor közlik, hogy most én adjak útirányt. Nehéz ez így. Sosem voltam túl jó programok terén, de ha már itt van majdnem egy köpésre a tenger, hát mit totojázzak?
-Mi lenne, ha lesétálnánk a partra? Mondjuk a bicajod nem lesz könnyű tolni a homokban, de szívesen viszem, vagy a kocsimba is bedohatjuk, itt állok nem messze. - Mutatok a hátam mögé, abba az irányba, ahonnan nagyjából jöttünk. Mindkettő jó megoldás nekem, ha megfelel neki a part. Ott le lehet ülni, elnyalni a fagyinkat és lehet dumcsizni is. Bőséggel elég első találkozásnak, vagy nem? Majd kiderül.
-Nem, abszolút szabad a délutánom. A céltudatosság meg csak az időnként rám telepedő mogorvaságnak köszönhető. - Mosolygok a lányra, hogy hihető is legyen. Tényleg nem volt dolgom, de hogy mondhatnám neki, hogy baromira igyekeztem elkerülni, hogy leszólítson? Persze utólag már nagyon nem bánom, de alapjáraton elég kis bunkó tudok lenni. Ez van, rosszul rakott össze a természet.
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Nina BurkeKlasszikus kommunikáció
Életkor : 29
Hozzászólások száma : 325

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzer. Szept. 03 2014, 23:14

- A kocsit is sajnálnám, hisz abban emberek ülnek… inkább tévedjen valami legelőre a paci, és éljen ott, találjon párt, és a többi. – Ha valaki hallaná ezt a csevejt, biztos hülyének nézne minket, hogy milyen lóról beszélgetünk, de én jól elszórakozom ezzel.
- Ó nem, nem úgy értettem. Nem nézel ki pszichopatának egyáltalán, bocsi a rossz poénért. A lényeg, hogy szívesen megismernélek jobban. – küldök felé egy bocsánatkérő mosolyt, nem gondoltam volna, hogy ez nem jön majd át neki annyira, de biztos ennek is megvan az oka, ezt inkább nem feszegetem. Remélem azért nem hal itt meg a társalgás, mert tényleg örömmel lógnék még vele egy kicsit.
- Hát figyelj, a pszichopatáknak is lehet valamiféle hobbijuk, valakinek lehet épp a bicikliszerelés az. Másoknak meg mondjuk a kötés, bár ennek azért kicsi az esélye, nem nagyon illik össze a két dolog. – nevetek fel, ahogy elképzelem, hogy valami sebhelyes arcú, nagydarab pszichopata ül a kis hintaszékében otthon, és vaskos ujjaival egy sálat kötöget. Elég abszurd, bár ki tudja, lehet akad ilyen. Na de ezután témaváltás jön, kiderül, ki hova jár suliba. Mark megörül, mikor kiderül, hogy a Frances-en leszek elsőéves, amit először nemigen tudok hova tenni, de hamar kiderül, hogy ő is oda jár.
- Na akkor ez tényleg szuper. Így akár a suliban is összefuthatunk majd…már ha te is szeretnéd. – teszem hozzá, hisz lehet, hogy ő nem érzi magát jól a társaságomban, és nem akar majd találkozni máskor is. Bár ez a gondolatmenetem megdőlni látszik, hiszen belement a fagyizásba, és a további együtt lógásba, szóval talán nem kell aggódnom amiatt, hogy nem szimpatizál velem. Az árusnál kis töprengés után mindketten választunk, és most egy az egyben Markra hárítom a feladatot, hogy kitalálja, hova tovább.
- Komolyan bizony. Ugyan, nem olyan nehéz kitalálni valamit. – biztatom őt egy mosollyal, mikor látom, hogy kissé kétségbeesik a kérés után, de végül megszületik az ötlet.
- A partra? Tökéletes, szeretem a partot. A biciklit illetően pedig szerintem a második opciót választom, nem akarlak terhelni, szóval akkor mutasd, merre van az autód. – válaszolok jókedvűen, és mivel arra mutat, amerről jöttem, így megfordulok, mert gyanítom, visszafelé kell sétálnunk kicsit. Megnyugodva konstatálom, hogy Marknak nem volt programja délutánra, szóval nem húztam keresztbe a számításait.
- Mogorvaság? Akkor szerencsém van, hogy most nem voltál mogorva hangulatodban… vagy csak kizökkentettelek belőle? – bármelyik is történt, én örülök, hogy így alakult. Az nem fordul meg a fejemben, hogy el akarta kerülni, hogy leszólítsam, ahhoz túl pozitívan szemlélem a világot, és így is állok hozzá az emberekhez. Igaz, hogy előfordul az, hogy koppanok emiatt, de ez még nem szegte kedvemet a pozitív életfelfogástól.
- Milyen kocsid van? – kérdezem a fiúra nézve, és ha megtudom, akkor szemeimmel el is kezdek körbepillantani, hátha kiszúrom a parkoló autók között. Természetesen séta közben eszegetem a fagyimat, mert nem szeretném, ha elolvadna, vagy a ruhámra csöpögne. Egyrészt nem szeretném összekoszolni a ruhámat, másrészt kár lenne a hűs édességért.
- Amúgy mesélj, milyen filmrendezőnek lenni? Vagyis, még csak tanulni… Mindig ezzel akartál foglalkozni? – kérdezem, mert érdekesnek találom ezt a szakmát is, valamennyire vonzott az a szak is, de a fotográfia az én világom, ebben biztos vagyok.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Mark Demyan IvanovVároslakó
Életkor : 34
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzer. Szept. 10 2014, 09:42

Nem tudom eldönteni, hogy szörnyülködjek, vagy nevessek, amikor már egy kész, ló általi tömegbalesetet vizualizálunk lassan egy kósza gondolatból. Van fantáziája a csajnak, az egyszer biztos.
-Okos állat, nem lesz gond! - Nyugtázom egy mosollyal, majd ezzel lezártnak is tekintem a paci ügyet.
-Szóval szívesen ismerkedsz pszichopatákkal... - Fogadom a bocsánatkérő mosolyt, és kicsit enyhülök is, hogy valószínűleg csak egy kicsit félresikerült, vagy félrefogadott poén lesz a ludas. Ettől függetlenül még mindig aggaszt, hogy már más is gondolt pszichopatának. Át kell gondolnom a megjelenésem, és/vagy a viselkedésem ezek szerint.
-Nem tudom. Nem igazán ismerem a pszichopaták lelki világát, de az fix, hogy a bicikli szerelés csak egy készség, nem pedig valami elmebaj rejtegetésének alibije! - Még a kezeim is feltartom, hogy én aztán teljesen ártatlan vagyok és hozzá való arckifejezést is felveszek, bár azt nem tudatosan. Hát hinné még bárki azt egy ilyen aranyos, kiskutya pofira, hogy pszicho? Dehogy...
-Már, ha lesz rá időnk, és nem a suli két végében vagyunk. - Csillapítom egy kicsit a lelkesedést, már ha kitörő volt. Ha nem, akkor is.
-Néha a suliban nem jön össze az, amit szeretnél az időbeosztásod miatt, de persze, összefuthatunk! - Mosolygok, hogy ne tűnjek úgy, mintha le akarnám rázni, mert nincs így, csak zavarba hoz. Csinos, velem akar lógni, és röpke ismeretség után máskor is összefutni? Ez a szerencsenapom!
A röpke örömöt röpke aggodalom váltja, amikor lejátszuk a hova is legyen a menet a továbbiakban parát, majd a döntés meghozatala és elfogadása után a megállapodás szerint a kocsim felé vesszük az irányt.
-Mondhatjuk így is, hogy kizökkentettél... - Vigyorom szélesre húzódik és egy kicsit zavarnak is látszom, még ha nagyon fehér lenne a bőröm, talán pírt is lehetne észrevenni rajta. Ehejett csak megvakarom a tarkóm, amit zavarom első jeleként lehet mindig diagnosztizálni... Tetszik, na... Mit lehet tenni, ha egy ilyen lány, mint Nina, csak úgy leszólít. Mogorvaságot kukázni és előszedni a legjobb formámat. Ennyi. Idő közben a fagyit is betömtem, mert nem vagyok a lassú evés szobra.
Nina kérdésére csak mosolygok. Szeretek a kocsimról beszélni, vagy éppen mutogatni azt.
-Egy Lincoln MKC SUV! - Mondom nagy büszkén, ugyanis ez az a kocsi, ami nincs mindenkinek. Jobban mondva leginkább senkinek, hiszen még hivatalosan nem is forgalmazzák, csak ugye a kapcsolatok... Persze az utóbbiról nem fogok értelmező elemzést tartani, hogy mi? merre? és hány méter? Inkább csak rámutatok arra a szép, batár nagy, fehér monstrumra... Mi az neki egy bicikli... Amikor odaérünk, csak egy pár pillanatot vesz igénybe, hogy ledöntsem a hátsó üléseket, majd a csomagtartót felnyitva befektetem a biciklit. Simán elfér, nem úgy, mint egy normál kombiban, vagy személyautóban. Szeretem, hogy ekkora, és azt is, hogy az enyém...
-Meg is vagyunk! Akkor? Irány a part? - Kérdezem kicsit félszegen, hátha közben meggondolta magát, és a műveletet újra le kéne játszanom, csak visszafelé, vagy haza kéne vinnem, vagy a fene tudja. Nem tartok tőle, hogy ez bekövetkezne, de azért tartsuk tiszteletben, hogy a változás jogát bármikor fenn tarthatja a másik.
-Én nagyon szeretem. Jó ideje foglalkoztatott és célirányosan jöttem ebbe a suliba, hogy rendező legyek. Tanulni persze ki szeret, de az ötleteim megvalósítását imádom. Utóbbi időben mondjuk a forgatókönyvírás is megfogott, hogy jobb lenne azt is szakszerűen, mert ugyan írogattam eddig is, de nem mondanám konkrét forgatókönyvnek őket. Szóval nem tudom még mi lesz a vége, de minden alakul menet közben. - Mesélem el röviden a sztorimat.
-És te? Hogyhogy itt tanulsz fotográfiát? Régóta fotózol? - Biztos jó képei vannak. Szeretem a kreatív fotósokat. Annyira meg tudnak fogni egy-egy pillanatot egy jól elkapott képpel. Érzék kell hozzá, hogy valami érzelem is megnyilvánuljon rajtuk, de aki jól csinálja, az fennségeset tud alkotni. Szerintem.
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Nina BurkeKlasszikus kommunikáció
Életkor : 29
Hozzászólások száma : 325

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzomb. Szept. 13 2014, 20:12

- Hát, néha jó veszélyesen élni, és kockáztatni. – vonom meg a vállam jókedvűen a pszichopatákkal való ismerkedésre reagálva. Nem tartom Markot pszichopatának, azokat valahogy nem így képzelem el, és szerintem most is, mint egész sokszor, jól ítéltem meg a fiút. A következő kis jeleneten felnevetek, ahogy még a kezét is feltartja védekezésképpen.
- Na jó, ezzel a nézéssel felmentetted magad a gyanú alól. – mosolygok rá jókedvűen a kiskutyatekintet után. Szerencsére úgy tűnik, annyira nem vette a szívére a kis poénomat, aminek örülök, mert így jó hangulatban folytathatjuk utunkat a fagyi árus felé.
- Minden lehetséges, csak akarni kell. – mondom arra vonatkozóan, hogy ha a suliban is össze szeretnénk futni, akkor azt valahogy biztos meg lehet oldani, csak nem lesz olyan zsúfolt az órarend, hogy legalább szünetben ne találkozzon az ember azzal, akivel akar, még ha az más szakon is van. Beleegyezően bólogatok a szavaira, szerintem jóban lehetünk mi ketten Markkal, ha csak most az együtt töltött idő alatt nem történik valami olyasmi, ami miatt elmegy a másiktól a kedvünk, de szerintem emiatt nem kell aggódni. Nemsokára megvan a fagyi, és a következő cél is, de a bicikli a parton útban lesz, szóval irány vissza Mark kocsijához, de a társalgás nem hal meg közben sem.
- Akkor örülök, hogy ki tudtalak zökkenteni. Ez nekem is jó, de neked is, a mogorvaság és a negatív gondolatok nem tesznek jót az egészségednek. – mosolygok rá. Én nem szoktam mogorva lenni, mindig a pozitív gondolkodást tartom előtérben, és többen mondták is már, hogy ez a pozitivitás szinte sugárzik belőlem. Zavarát nem veszem észre, mert épp a környező autókat lestem, hogy vajon melyik lehet a fiúé, így nem kell esetlegesen amiatt is zavarban lennie, hogy láttam a kis tarkóvakarást.
- Hűha te már meg is etted a fagyit? Jó gyors vagy, ahelyett, hogy kiélveznéd az ízeket… - rázom meg a fejemet rosszallóan, de persze csak viccelődök, ez hangomon is érződik, meg a hangsúlyomból is. Megkérdezem Markot, hogy milyen kocsija van, noha nem annyira értek az autómárkákhoz, de azért reménykedtem, hogy valami olyat mond, amit simán felismerek, de nem jöttek be a számításaim.
- Nagyon jól néz ki, és ha jól sejtem sokat is tud. Gondolom büszke vagy rá. – bólogatok elismerően a fehér autót nézve, amire a fiú rámutat. Még sosem láttam ilyen autót, és nekem kicsit nagy is, de ez nem is tipikus lányos autó.
- Köszönöm! – mondom, miután Mark betette a biciklimet a kocsijába. Bőven elfér benne, és ez tényleg kényelmesebb megoldás, mint a homokban cipekedni.
- Irány a part! –bólintok, hisz nem gondoltam meg magam, miért is tettem volna? A part felé sétálva a suliról kezdünk el kicsit csevegni, vagyis pontosabban a srác szakja felől érdeklődöm.
- Jól hangzik! Milyen sztorik írását preferálod? Vagy nincs kedvenc témád? – kérdezem, és tényleg érdekel a dolog. Nekem nincsenek annyira írói ambícióim, én a kreativitásomat a fotózásban élem ki.
- Itt lakok a családommal a külvárosban, szóval kézenfekvő volt ebbe a suliba jönni, meg hát azért jó híre is van az intézménynek, abban gondolom egyetérthetünk. A fotózás amióta az eszemet tudom az életem része, a szüleim is fotósok, szóval a véremben van a dolog szinte. Egy lépést sem teszek a fényképezőm nélkül, most is itt van nálam, hiszen ki tudja mikor akad egy olyan alkalom, hogy megörökíthetek egy pillanatot. – felelek a kérdésére, és igyekszem nem túlzásba vinni az áradozást a fotózásról, de mivel az életem része, így hajlamos vagyok olykor elragadtatni magam. Az egyik zebránál én fordulok, hogy átmenjek, és ezzel a mozdulattal neki is ütközök Marknak, de persze nem túl erősen, hiszen nem nagy lendülettel fordultam balra.
- Hoppá bocsi. Arra le tudjuk vágni a partra az utat, ha átvágunk a házak mögötti parkolónál. – mondom a másik oldalra mutatva, és egy pici pír megjelenik az arcomon lányos zavaromban, amiért nekimentem a fiúnak. Azt hittem ő is tudja, hogy van egy rövidebb út arra, de nem feszülök rá nagyon a dologra, a mosoly hamar újra visszatér az arcomra.
- Szerencse, hogy nem a bal kezemben vittem a fagyit, most a pólód csupa csokifagyis lenne, annak meg gondolom nem feltétlenül örültél volna. – pillantok rá, és bár már nem sok van az én fagylaltomból se, azért annyi még pont lett volna, hogy egy jó kis foltot hagyjon Mark tiszta ruháján. Ideje gyors megennem, mielőtt még kárt teszek valamiben. Pedig nem szoktam ennyit bénázni, de most valahogy úgy tűnik, ilyen napom van, először a bicikli, aztán ez. De legalább a társaságom jó, és ez az, ami számít.
- Egyébként te idevalósi vagy, vagy más városból érkeztél? – kérdezem, hiszen azt ő már tudja, hogy én itt nőttem fel, viszont ha jól rémlik, én ezt az információt még nem tudom róla.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Mark Demyan IvanovVároslakó
Életkor : 34
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptyHétf. Szept. 15 2014, 12:37

-Szóval így állunk! - Biccentek vigyorogva a kijelentésre. Jó ezt feljegyezni fejben a Nina aktában, hogy szeret veszélyesen élni és kockáztatni. Alkalomadtán bevetem nála és meglátjuk, hogy tényleg így van-e. Háhá.
-Köszönöm, Biztos... nő. - Felröhögök a hülyén hangzó kifejezésen. Hozzá vagyunk már szokva, a Biztos úr kifejezéshez, de Nina mégiscsak nő. Ebből és a hülye humoromból fakadóan ő Biztos nő lenne. Vagy lehetne Bíró nő is, ha már az ítélet alól mentett fel. Áh mindegy.
-Melátjuk! - Meghagyom egyelőre ebben a hitben, hogy sok esélyünk lesz a suliban találkozni, de ez még közel sem biztos. Ha meglesz mindkettőnk órarendje, úgyis tudunk majd egyeztetni. Főleg, hogy már megvan neki a számom. Persze nekem az övé nincs, de milyen ürüggyel is kértem volna el? Majd a végén, ha már nagyon belpotam magam a szívébe, talán sikerül elkérni. De ez még odébb van. Előtte még le kell nyűgöznöm az autómmal, és az ügyességemmel, ahol elpakolom a biciklijét.
Közben persze figyelemmel kísérem a mondandóját is, és csak megmosolyogtat, hogy a negatív gondolataim ártanának az egészségemnek. Maradjunk annyiban, hogy a mogorvaságom nem abból fakad, hogy én akarnék az lenni, inkább azon helyzetek okozzák, amiket muszáj megélnem és nincs belőlük kiutam. Hát mégis kinek van kedve olyan alakokkal diskurálni, mint akikkel alkalomadtán nekem kell? Rosszfiúnak születni kell, és sajnos bele is születnek és kitörni aztán túl sok esély nincs. Főleg, ha még az is motivál néha, hogy egy kis mellékest szerezz és az adrenalin is szeret benne dolgozni... Ezt persze nem oszthatom meg a másikkal és nem is fogom, így csak nyugtázom, hogy igaza van, de lereagálni nem fogom tudni.
-Muszáj volt! Hogy nézni ki, ha bicikli pakolás közben egyszarvú módjára állna ki a számból a tölcsér? - Próbálok valami gyér poénnal úrrá lenni azon, hogy szó szerint habzsolni tudom a kaját... Megszoktam, hogy a fagyit is lehet harapni és az ebédnek sem kell tíz percnél tovább tartania. Na meg minek adnám Nina kezébe, hogy fogja meg, amíg végzek, hogy esetleg még végig csorogjon a kezén az olvadó fagyim. Áh. Jobb volt ez így.
-Ó igen! De nem untatnálak a részletekkel! - A legtöbb lány nem kedveli a kütyükről szóló hosszas társalgást, mert a felét nem is értik, így csak vagy kedvesen mosolyognak és halálra unják magukat, vagy helyből közlik, hogy hé, hagyjuk, mert úgysem fogom fel. Nekem sem élmény, ha csak hallgatóságom van, annak ellenére, hogy tényleg nagyon büszke vagyok a járgányomra. Az is elég, ha tetszik neki, most minek menjünk bele a hengerekbe, meg a fogyasztásba?
A pakolás persze egészen gyorsan megy, így miután lezártam az autót és választ is kaptam, hogy mehetünk, megindulok vele az eredetileg tervezett irányba.
-Sci-fi párti vagyok, de nem egy fanatikus Spock rajongóval van dolgod. Igyekszem mindenbe belekóstolni egy kicsit, hogy ne csak valami elvetemült figura legyek, aki egy témához ért esetleg, de a többihez nem tud hozzászagolni sem. Ez a nagy rendezőknél megy, hogy valaki csak a horrorhoz ért modnjuk és abban egy átkozott zseni, de azért az elején még kár beskatulyázni magam, szerintem. - Majd, ha már lesz tökéletesen kiforrott stílusom és érzékem ahhoz, amit akarok, akkor édemes lesz irányt választanom, de ez egyelőre csak odáig terjed, hogy sci-fi. Elég tág ez is, annak ellenére, hogy sokaknak nem tűnik annak.
-Értem. Érdekes lehet ugyanazzal foglalkozni, amivel a szüleid. Nem túl kritikusak veled? - Hallani ilyenről, hogy egy szakma összehoz egy párt, de hogy a gyerek is ugyanazt válassza, az kicsit ritkább. Viszont valahogy úgy képzelem el a lány műveire való reakciójukat, mint a tanárok a gyerekeikkel. Sosem lehetnek elég jók, hiszen tanár az anyjuk/apjuk. Pedig ilyen esetben is csak támogatni kéne a csemetét, és ha Nina megkapja ezt a támogatást, akkor nagyon szerencsésnek mondhatja magát.
-Majd egyszer megmutathatnád a képeid. - Tényleg érdekelnek, hogy mégis milyen témában fotóz, amit persze meg is kérdezhetnék, de ez a gondolat elszáll hamar, amikor belém ütközik a zebránál. Hirtelen azt hiszem, hogy megtántorodott, vagy ilyesmi, de aztán hamar meg is értem a magyarázatából, hogy mi is a szitu.
-Ja, igen, persze! - Kár lenne magyarázkodni, hogy annyira rá figyeltem, hogy foggalmam sem lenne, merre mentünk, vagy honnan jöttünk. Nem éppen a cél érdekelt, csak az út. Fura, hogy ennyire elvarázsol valakinek a kisugárzása első pillanatban, de az is lehet, hogy csak az új ismeretség hatása. Bízom benne, hogy nem nagyon tűnik fel neki az időnkénti zavartságom, mert a végén tényleg valami pszichopatának fog hinni.
-Nem gond, csak egy póló! - Nyugtatom meg a másikat. Azért ennyire nem élek a tárgyak bűvöletében, hogy rosszul érezzem magam, ha fagyis lesz egy ruhám. Persze a kocsim már más kérdés, de ő nem is tárgy talán!
-Kiélted volna a művészeted, és lehet, hogy egyszer baromi sok pénzért elárverezhettem volna egy eredeti Ninát! - Nevetek fel. Oké, fotós, de ki tudja, lehet, hogy húzódik benne egy kis festői véna is. Ezt persze már nem tudjuk meg, hiszen a fagyi nem csapódott a pólómba, és a hirtelen ihlet is elszállt. Milyen kár érte.
Minden esetre mosolyogva haladok vele tovább az úton, s míg megeszi a fagyit, válaszolok is a következő kérdésére, mielőtt megérkeznénk a partra, hogy elfoglaljunk valami jó helyet.
-Mondhatjuk úgy is, hogy más városból jöttem, meg úgy is, hogy más földrészről. Moszkvából származom. - Jelentem ki vigyorogva, s hatás szünetet tartva nem folytatom, hogy mégis mit szól ahhoz, hogy ilyen nagy utat tettem meg, csak a Frances érdekében...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Nina BurkeKlasszikus kommunikáció
Életkor : 29
Hozzászólások száma : 325

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzomb. Szept. 27 2014, 11:46

- Biztos nő… ez nem hangzik valami jól. – nevetek én is a fiúval, mert elég viccesen hangzik ez a kifejezés. – Eddig se terveztem a rendfenntartás területén elhelyezkedni, de ezek után most már teljesen biztos vagyok benne, hogy meghagyom másnak a terepet. – A biztos úr még jól hangzik, azt megszokta az ember, de ez a biztos nő… elég gagyin hangzana, de nem ragadunk le a témánál, megbeszéljük, hogy ha úgy alakulnak a dolgok, akkor a suliban is össze tudunk futni, közben pedig a biciklim is elfoglalja ideiglenes helyét Mark autójában.
- Az egyszarvúak aranyosak… - mosolyodok el – de egyébként az nem jutott eszedbe, hogy addig megfogtam volna szívesen? Vagy talán attól féltél, hogy míg te pakolsz, addig én gyorsan felfalom a te fagyidat is? – nézek rá ravasz tekintettel, mintha tényleg képes lettem volna ezt tenni, de ezt már sosem tudja meg a fiú, hiszen máshogy alakult a fagylalt sorsa.
- Szívesen meghallgatom, tudom, hogy nektek fiúknak általában mániátok a kocsitok, de túl sokat nem tudnék hozzászólni a témához. – mondom kedvesen, és a mániás dolog nem leszólás volt, rendben van ez így, ahogy a lányok mondjuk a vásárlásról és ruhákról szeretnek csevegni, úgy a srácok az autójukról.
- Értem, hát én is azt ajánlom, hogy kicsit kóstolj bele mindenbe, lehet, hogy más téma jobban megtetszik, vagy akár biztosabb lehetsz abban, hogy a sci-fi a te területed. Mindenesetre így előre is sok sikert hozzá! – küldök egy mosolyt a másik felé, majd kicsit rám terelődik a szó, és a fotózásra.
- Sokat tanultam tőlük az évek alatt. És hát gyakran kritikusak, de mindig is támogattak, és egy-egy rosszabbul sikerült fénykép után sosem mondták azt, hogy „Hagyd abba Nina, béna vagy!”. Szóval építő jellegű kritikákat kaptam, de szerencsére mellettem állnak a dologban. – hálás vagyok a szüleimnek ezért, hogy mindig támogatnak, bátorítanak, és nem utolsó sorban apró fortélyokat tanítanak, hogy legyek jobb és jobb.
- Persze, szívesen! Van most néhány kép a fényképezőgépemen is, de általában a laptopomon vagy előhívatva tárolom őket, de örömmel megmutatom majd. – bólintok, és akár lent a parton erre sort is keríthetünk, vagy akár egy másik alkalommal, ez majd kiderül, meglátjuk, hogy alakulnak majd a dolgok. A következő pillanatban kizökkenek a beszélgetésből, mert beleütközöm Markba, aki más irányból akarta megközelíteni a partot, mint én, és ennek egy kis koccanás lett a vége, amiért egyből bocsánatot is kérek.
- Nem is rossz ötlet, de ne hidd, hogy nem kértem volna belőle részesedést! Elvégre a művésznek is jár valami… - vigyorodom el én is, és bár fotós vagyok, nem festő, még lehet hogy belém csap a ménkű a művészeti pályának ezt az ágát választom. Már látom a partot, mikor annak a témának a kitárgyalásához érünk, hogy ki honnan is érkezett.
- Hűha Moszkvából? Ott hideg van, ugye? – kérdezem, aztán fel is nevetek, hogy milyen idiótaság pont ezt a kérdést feltenni először, de Oroszországról mindig a hideg jut eszembe.
- És mi szél hozott pont ide ebbe a városba, és a Frances-be? Közelebb is lett volna olyan intézmény, ahol filmrendezést tanulhattál volna, nem? – érdeklődöm, és tényleg érdekel, miért is jött ilyen messzire. Míg válaszol, elérjük a partot, és hamarosan már a homokban lépkedhetünk.
- Sétáljunk, vagy inkább leülnél valahol? – fordulok Mark felé, és nekem mindegy mit választ, majd egy picit megállok, és lehajolok, hogy levegyem a szandálomat, mezítláb sokkal kényelmesebb a homokban sétálni, így a lábbeli landol is szépen a táskámban, szerencsére nincs annyira tele, így elfér benne, nem kell külön kézben vinnem.
- Egyébként így, hogy ilyen messziről jöttél, a koliban laksz, vagy van lakásod valahol a városban? – viszem tovább a beszélgetés fonalát, közben pedig élvezem, hogy süt a nap, és szép az idő.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Mark Demyan IvanovVároslakó
Életkor : 34
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptyKedd Szept. 30 2014, 14:32

-Miért? Még jól is állna az egyenruha! - Kacagok fel! Az mondjuk tény, hogy valóban jól állna Ninán a rendőr szerkó.
-Egyébként meg csak biztosnő kéne legyél, mert női biztosúrnak mégsem hívhatlak! - Naná, hogy pörög a hülyeség a fejemben és egyre abszurdabb az egész, így aztán egy kiadós nevetés után lépek is tovább.
-Abszolút attól tartottam, hogy eltünteted a fagyimat - Mosolygok a lányra. Pont olyan kis fagyitolvaj arca van, akitől tartani kell ilyen esetben. Nem is tudom, mit várt?
-Áh, nem. Pont ez a baj, hogy a lányok nem tudnak hozzászólni. Bár aki meg mégis tud, az kicsit illúzió romboló, nem? - Enyhe fintor jelenik meg az arcomon. Na nem azért, mert diszkriminálnám a fiús lányokat, de az akkor is fura, amikor egy csajjal, érdemben lehet kocsikról dumálni. Az olyan fura.
-Köszönöm! Kedves tőled! Neked is sok sikert. - Persze tőlem furcsán hangzik, hogy én is sok sikert kívánok, de az illem ezt kívánja. Mindig fura érzésem van az ilyesmitől, amikor a "neked is" rész jön. Mintha alapban nem jutott volna eszedbe és csak kivágni akarod magad, hogy egyébként neked is ám, nem felejtettem el, vagy nem vagyok paraszt, én gondolok rád is. Miközben lehet, hogy baromira eszedbe sem jutott.
A mélázás persze nem tart sokáig, szerencsére hamar előbukkanok a filozofálgatós mélységeimből.
-Szerencsés vagy akkor! - Nyugtázom, mikor a szüleiről mesél. Kicsit felnevettem, mikor a "béna vagy Nina" részhez ér, mert annyira aranyosan mondja, de egyébként csak bólogatok. Jó dolog, ha az embert támogatják a szülei és nem túl kritikusak vele.
-Oké, majd egyszer elhozhatnád a géped a suliba, és ha összefutunk akkor meglesem a munkáidat! Persze, ha van kedved! - Nem mindenki szeret laptoppal az oldalán rohangálni egy iskolában, de ha van hozzá humora, és lesz időnk szívesen összedugom vele a kobakom, hogy meglessem a dolgot. Persze ez nem azt jelenti, hogy itt helyben nem nézném meg, ami a gépén van, de azt mondta a többi kép a laposon van, hát akkor nosza, hozza azt is. Telhetetlen tudok lenni néha... ^^
-Részesedés, mi? Először két puszi a részesedés, míg kiderítem, hogy érdekled-e a vásárlókat. Sajnálom! - Gonosz kis vigyor terül el a képemen. Két puszi mi? Épp megismerted és már nyomulsz is, mi? Ráadásul bénán. Cöh. Sebaj, talán Ninának tetszik a béna humor is.
-Ó igen, a sztereotípia. - Nevetek a lánnyal együtt.
-Ha kiejted, hogy Oroszország, általában három dolog jut az emberek eszébe: hideg, medve, vodka. Ettől függetlenül nagyjából ugyanolyan az idő az ország nagy részén, mint Európában, szóval nincs mindig hideg. - Magyarázom a lánynak. Azt már nem teszem hozzá, hogy a maffiának hamarabb kéne eszébe jutnia a hideg helyett, amikor velem tölti az időt, de nincs itt az ideje ijesztgetni és minek zúdítsam rá? Nincs is köze hozzá és bőven jó neki, míg ezt nem tudja rólam... Én sem akarnám tudni magamról.
Jókat kacarászunk, miközben haladunk a partra, én pedig örömmel válaszolgatok, egészen addig, míg a hogyan is keveredtem ide rész nem jön. Ekkor egy pillanatra azért elkomorul a tekintetem, mintha egy kis harag jelenne meg a vonásaimban, de igyekszem hamar rendezni magam és egy egész korrekt választ adni.
-Biztosan lett volna közelebb is, de a lehető legmesszebb akartam kerülni. - Egy másik kontinens pedig éppen ideálisnak tűnt. Egészen addig, míg apám rá nem jött, hogy a helyi maffiával is jó lesz jóban lenni, főleg, hogy van egy önkéntes külképviselő. F.ck.
-Nekem mindegy, válassz te! - Mosolygok Ninára. Míg elteszi a papucsát, én is végig mérem az öltözetem és vállrándítva úgy határozok, hogy miért ne válhatnék meg én is a papucsomtól, amit most a kezemben szorongatok, s míg a másik döntésre jut, hogy ücsörögjünk, láblógázzunk, vagy inkáb sétáljunk, addig a lábujjaimmal a puha, meleg homokot morzsolgatom. Jó érzés.
-Neem, van saját lakásom! A koli nekem túl sokk. - Nem vagyok annyira közösségi ember, hogy másokkal osszak meg egy sufnit, másrészt pedig, aki megengedheti magának, az bele sem gondol, hogy kolis legyen. Szégyen ide, vagy oda, de ilyen kis újgazdag ficsúr vagyok. Blöe.
-Te kolis vagy? - Mert, ha igen, akkor talán tényleg könnyebben találkozunk majd, mint azt az elején gondoltam.
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Nina BurkeKlasszikus kommunikáció
Életkor : 29
Hozzászólások száma : 325

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzomb. Okt. 11 2014, 23:39

- Úgy gondolod? Hát, akkor majd egy farsang vagy egy halloween alkalmával majd kipróbálom, köszi a tippet. – kacsintok rá mosolyogva. Még egyszer sem öltöztem rendőrnek egyik említett eseménykor sem, na de talán majd idén.
- Hát igen, kicsit érdekesen jönne le, ha biztos úrnak szólítanál. –  nevetek jókedvűen, jól érzem magam.
- Hmm lebuktattál… megrögzött fagyitolvaj vagyok… –  hajtom le a fejem szomorúságot tettetve, de aztán újra mosolyra húzódik a szám, csak poén az egész. Szeretem a fagylaltot, nagyon is, de nem szoktam másét elvenni.
- Nem mondanám illúzió rombolónak a dolgot, mindenesetre fura lenne. Főleg, ha többet tudna az autókról nálad. –  mondom egy kis gondolkodás után, aztán a másikra nézek, hogy reagál-e valamit arra, hogy mi lenne, ha egy lány több ismerettel rendelkezne a járgányokról, mint ő, de lehet, ebbe bele se gondol, mert nem tartja opciónak. Ahogy az illik, szerencsét kívánunk a másikhoz, hogy a jövőre nézve a tervei váljanak valóra, aztán regélek picit a fotózás szeretetének eredetéről, vagyis a szüleimről. Bólogatok, hisz én is szerencsésnek tartom magam, amiért anyáék támogatnak ebben, meg igazából bármi másban is.
- Megbeszéltük! – egyezek bele abba, hogy majd a suliban a laptopomon megmutatom neki a fényképeimet, no persze nem az összest, az kicsit hosszadalmas folyamat lenne, de majd szemezgetünk a választékból. Na viszont ez a jövő, most inkább foglalkozzunk a jelennel, és azzal, hogy összekoccanunk Markkal, és az eset ismét tovább lesz gondolva, ahogy azt szinte már megszoktam, mióta a fiúval vagyok. Az ilyen dolgokon valahogy nem sikerül csak szimplán túllépni, nekünk valamilyen poént kell belőle csinálni, de én ezt nem bánom, igazából tetszik, szeretem, ha a másik vevő a hülyeségre.
- Két puszi? Ó, hát ez többet ér bárminél, én leszek a leggazdagabb ember az egész világon! – mondom csillogó szemekkel, aztán felnevetek, nem vagyok a legjobb színész. Azonban ha igazán őszinte akarok lenni, titkon örülnék is Mark puszijának, valami megfogott benne ez idő alatt a kis idő alatt, amióta ismerem, és tetszik, de ezt az információt inkább még megtartom magamnak.
- Értem, bocsi, hogy egyből a sztereotípiával jöttem, de nem találkoztam még olyannal, aki onnan származik, és nem is voltam még Oroszországban, de ezt akkor megjegyzem, és legközelebb tudok villogni ezzel a tudásommal. – húzom ki magam büszkén, és teszek úgy pár lépést, de aztán újra kényelmes testtartásra váltok, arcomon pedig ott a letörölhetetlen vigyor.
- Éértem. –  bólintok a tényre, hogy minél messzebb akart kerülni szülőhazájától, és nem fogok faggatózni, valószínűleg jó oka van arra, hogy nem osztja meg velem ezt az információt, nem is rám tartozik, ez az ő magánügye, mi még alig ismerjük egymást. Közben megérkezünk a partra, és miközben leveszem a lábbelimet, hogy kényelmesebben tudjak sétálni, újabb választás elé állítom Markot, de ő rám hárítja ezt a felelősséget, én pedig pár másodpercet elgondolkozok a dolgon.
- Hmm akkor szerintem üljünk le, ha jól látom van egy-két szabad pad a közelben, vagy akár ott a korlátlan mennyiségű homok, ami szintén opció, aztán legfeljebb ha elzsibbadunk, akkor sétálunk is picit. Mit szólsz? –  fordulok Mark felé, és ha beleegyezik, akkor egy kis séta után le is tudunk csüccsenni. Imádok mezítláb lenni a homokban, jólesően csiklandozza és masszírozzák a szemek a talpamat.
- Saját lakás? Na az király, azt úgy rendezheted be, ahogy akarod, a koliban csak egy kis sarok a tied. –  mondom, mikor megtudom, hol is lakik a fiú, aztán jön az én köröm, hogy én is megosszam a másikkal ezt az információt.
- Igen, kolis vagyok. Lakhatnék otthon is, mert egyébként a külvárosban lakunk a családommal, de így egyszerűbb a suliba járás, meg szeretek közösségben lenni. – válaszolok, és bár még nem költöztem be a koleszba, de hamarosan az is megtörténik. Remélem jó szobatársaim lesznek.
- Mesélj picit magadról! Mit szeretsz szabadidődben csinálni a forgatókönyvíráson kívül, és azon kívül, hogy velem lógsz? –  kérdezem vigyorogva, és a kérdés második részét természetesen csak viccnek szántam. Míg várom a válaszát, lábaimat felhúzom törökülésbe, és élvezem, ahogy a nap melege süti az arcomat.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Mark Demyan IvanovVároslakó
Életkor : 34
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzer. Okt. 15 2014, 11:41

-Nagyon helyes! - Én is mosolyogni kezdek és már látom is magam előtt a rendőrruhás Ninát. Hm. Na jó. Jobb lesz, ha ezt a képet inkább kiverem a kis fejemből... Ó-ó, egy rendőrnő az álmom, régóta ő rá vágyom, olyan szédítő, rendőrnő...
-Jobban belegondolva nem is tudom, hogy találkoztam-e már női rendőrrel és hogy szólítottam meg abban a helyzetben. Elég rasszistán hangzik, de tényleg nem tudom hogy kéne. Mindegyik megszólítás furán hanghik... - Nők elleni negatív diszkrimináció pipa... No nem. Nem azt mondtam, hogy ne legyenek rendőrök. Legyenek. de mi a megszólításuk, ami nem hangzik hülyén?
-Tudtam! A rend készülő őre igazából egy tolvaj! - Rablóból pandúr. Nesze nekem. Jó kis világ ez. Persze vigyorgok, tudom én, hogy csak játszunk. Aranyos lány ez a Nina és még a humora is jó.
-Nekem nem illúzió romboló. Lehet egy lánynak szenvedélye az autó, és tudhat róluk sokat, de ha a márkákon kívül képes hengerfejekről, lóerőkről és V8-as motorokról beszélgetni érdemlegesen, akkor ott már van valami. - Lehet, hogy tényleg kicsit diszkriminatív vagyok a nőkkel? Nem. A női átlagot nem érdeklik az autók. Ahogy engem sem érdekel a manikűr, vagy a szépségápolás. Legyen szép, ápolt, de hogy hogyan csinálja, az nem az én reszortom. Fordítva pont ugyanez. Legyen szép, tiszta és menő verdám, de hogy mit tud és hogy, az kit érdekel? Tudja és kész...
Ejtünk néhány szót arról, hogy Nina hogy lett fotós, és hogy megnézném a munkáit is.
-Akár össze is dobhatsz majd szabadidődben egy portfóliót, amibe a szerinted legjobb képeid betöltöd, és majd azokat tolod elém először. - Vigyorgok rá. Az esetleges bénábbak is érdekelnek, de jó megtudni, hogy ő maga mit tart jónak a munkájában! Sokat elárulhat róla és a képességeiről.
-Ejha! Felkérés keringőre, kisasszony? - Torpanok meg egy pillanatra, mikor gazdagnak vallaná magát a puszimtól. Hoppácska. Kibújt a szög a zsákból? Nem is tudom mi történhetett velem az utóbbi időben, hogy mostanában ilyen sok lány kezd kedvelni. Lehet, hogy csak jó az idei elsős felhozatal. Upsz.
Persze, mikor elneveti magát, leesek a magas lóról, hogy csak viccel. Hahh. Mindig ez történik. Szörnyű. Talán még az arcomra is kiül egy fancsali vigyor, hogy jóóól van, vettem. Vicceltél. Pff.
-Dehogy, semmi baj! Mindenki így áll hozzá. Persze, van fagyhalál része az országnak, de azért abba sokan nem gondolnak bele, hogy mekkora is az az ország! - Mondom, mikor a származásomra és az országomra terelődik a szó. Tényleg majd egy egész kontinens a miénk és ott azért nem csak fagyhalál időjárás tud lenni. Sőt. mondhatjuk azt, hogy akár háromféle klímatípus is jelen van az országunkban, de ennek részletezésével biztosan nem fogom untatni a kishölgyet. Hogy ezzel az információval pedig menőzni szeretne, amit megosztottam vele, mosolyt csal az arcomra. Már, ha éppen elbújt volna az a mosoly 10 mp-nél tovább.
Szerencsére arra nem kell jobban kitérnem, hogy mi van a családommal, vagy éppen mi nincs. Megértőnek tűnik és ezért hálás vagyok gondolatban. Hamar túl tudunk lendülni és már a nap további részét tervezgetjük inkább.
-Akkor irány a pad! - Lendülök neki a partnak, hogy elfoglaljak egy üres ülőalkalmatosságot.
-Jaja. Mondjuk nem csak a berendezés milyensége vonzott a saját lakás gondolatában. Nem sokat vagyok otthon, de jobb szeretem, ha nem kell osztoznom a fürdőn, vagy igazodnom másokhoz. - Na igen. Mondhatjuk úgy is, hogy egy önző egyke vagyok, akinek nincs ínyére, hogy a tanulni/aludni vágyó szobatársai 10-kor ráoltsák a villanyt, vagy hajnal 2-kor még égessék. Nem ez az én világom, és még a végén a klausztrofóbiát is felvehetném az elmebetegségeim listájára, ha ilyen kis helyen kéne élnem, mint a koliszobák.
-Voltam párszor a koliban haveroknál, de nem nyűgözött le. Van hangulata, nem mondom, de én nem vagyok oda érte. - Kimondhatnám igazán, hogy finnyás vagyok és van elég pénzem, hogy ne legyek kolis. Hahh. Burzusj k*csög.
-Igen? Oké, hogy egyszerűbb, de néha nem vágysz majd szerinted egy kis magányra, vagy egy nyugodtabb sarokra? - Egy köpésnyire lakik és képes kolis lenni. Edzettebb a csaj, mint hittem. Nem tudom elképzelni az ilyesmit. Ha vágyok egy kis nyugalomra, akkor kénytelen vagyok folyton a könyvtárban lógni? Bár lehet azért nem vágom ezt az egészet, mert gólya korom óta elkerültem a kolit...
A szállásosdiról hamar váltunk és magamról kéne mesélni. Hm. Mit is?
-Uhh. Hát nem is tudom. Folyton lógok valamerre... Nem nagyon tudok egy helyben maradni. Kivétel, amikor muszáj. A rádióban néha meg kell ülnöm pár percet! - Nem valami összeszedett és kerek válasz, de hogy jelentsem ki, hogy nem nagyon van szabad időm? Ha van, akkor azt azzal töltöm, hogy lányokkal bájolgok, sétálok, piálgatok valamelyik bárban, vagy éppen apám ügyeit szedem ráncba és maffiás nyomikkal kell üzletelnem? Hogy tenném hozzá, hogy alkalmanként abból van plusz lóvém, hogy seftelek?
Minden esetre talán a rádió eltereli majd a figyelmét a béna válaszról és akkor elmesélhetem, hogy van egy saját műsorom az egyetemi rádiónál. Nem mintha annyira buzgó kölök lennék, aki szeret a köz és a suli ügyeivel törődni, viszont így ismertebb lehetek a diákok között, a seftelésekhez több kuncsaftot lehet találni, és több szövetségest bizonyos ügyletekhez, több csaj ismer meg, és baromi jó fejnek tűnök. Mi kell még ennél több?
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Nina BurkeKlasszikus kommunikáció
Életkor : 29
Hozzászólások száma : 325

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzomb. Okt. 25 2014, 20:55

- Hát igen, a női rendőr elég ritka… A nők okosabbak annál, mintsem megelégedjenek egy rendőri állással. Tudod, azt mondják, hogy mindenki rendőrnek születik, csak aztán van, aki tovább tanul. – mondom, aztán el is nevetem magam. Semmi bajom a rendőrökkel, csak ismertem ezt a viccet, és gondoltam elsütöm. Nem vettem nők elleni diszkriminációnak amit mondott, de ha annak is vettem volna, az előbbi mondatom után, miszerint a nők intelligensebbek a férfiaknál, egyenlítettem. Természetesen ez az egész egy vicc, de ha ő így, akkor én is. A következőkben miután „lebuktam hogy tolvaj vagyok” ártatlanul pislogok a másikra, bízva abban, hogy ezáltal nem hívja rám a zsarukat, és juttat börtönbe.
- Én is pont ezt mondtam, hogy nem illúzióromboló, csak fura. –  ismétlem meg, amit az előbb is mondtam, úgy tűnik, a „nem” szó elveszett  a többi között.
- Hmm akkor neked az álomnő az, akivel el tudsz csevegni érdemlegesen az autókról? – nézek rá, egyik szememet felemelve, szám szélén mosoly bujkál. Ez nem csak a helyzethez passzoló kérdés, hanem titkon azt is próbálom felmérni, milyen lányok is Mark esetei, hisz jó lenne bevágódni nála. Na de ezek után a fotózásra térünk rá, nem ragadunk le egy témánál, de nem is erőltetett a témaváltás, nem kényszerből váltunk egyikről a másikra, a társalgás úgy gondolom gördülékenyen halad.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. –  mosolygok a másikra, és fel is írom az agyamba a kis jegyzeteim közé, hogy otthon állítsak össze egy mappát a legjobb fényképeimmel.
- Akár veheti annak is, uram. –  kacsintok a másikra játékosan és jókedvűen. Észreveszem a furcsa arckifejezést, ami csak egy-két pillanatra ül ki az arcára, és nem tudom, hogy ennek mi az oka, de nem tudom, hogy kérdezhetnék rá, szóval inkább nem szólok semmit, ha valami problémája van, akkor remélhetőleg annak hangot ad. Ezek után Oroszország kerül kicsit terítékre, én viszont csak a sztereotípiákat tudom előhozni.
- Igen, ez igaz. Majd utánanézek a dolognak, ezzel is okosabb leszek. – ez is felkerül arra a kis listámra a fejemben, még szerencse, hogy jó a memóriám, meg tudom jegyezni ezeket a dolgokat. Közben megérkezünk a partra, és rajtam a sor, hogy eldöntsem, hogy séta vagy ücsörgés, és utóbbi mellett teszem le a voksom.
- Megértelek. Én könnyen alkalmazkodó típus vagyok, szóval nekem nem lesz szerintem ilyen problémám, de vannak ilyen beállítottságú emberek, mint amilyen te vagy, és én ezt elfogadom. – fejtem ki röviden a véleményemet. Megvannak a lakásnak és a kollégiumnak is az előnyei és hátrányai, az tény, de szerintem jó helyem lesz ott nekem.
- Elég társasági ember vagyok, és igénylem a pörgést magam körül, de ha mégis kis magányra vágynék, hazaugrok, és bevackolom magam az otthoni szobámban, elvégre nem lesz olyan vészesen messze a kolitól. –  válaszolom kis gondolkodás után, és ebbe még bele se gondoltam, de így Mark kérdése után szinte egyértelmű a dolog. Szeretném jobban megismerni a fiút, így fel is teszek egy kérdést, amire nem igazán kapok konkrét választ.
- És merre van az a valamerre? Mit csinálsz olyankor? –  érdeklődöm tovább, de hallottam ám én azt a rádió szócskát, és nem megyek el emellett csak úgy szó nélkül.
- Rádió? Rádiózol? Ez érdekesen hangzik, mit csinálsz ott? – kérdezem, és tényleg kíváncsi vagyok, nem csak udvariasságból kérdezem.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Mark Demyan IvanovVároslakó
Életkor : 34
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptyKedd Okt. 28 2014, 15:43

Felnevetek a másik poénján. Igen, hallottam már, de annyira aranyosan adja elő, hogy nem lehet nem nevetni rajta.
-Ne degradáld ennyire szegény rendőröket. - Nagy érszük tényleg egy eszméletlenül buta tök, de biztos vannak közöttük okosak is... Csak őket ritkán látni. Hogy éppen lehúzta a férfiakat, miszerint a nők okosabbak, az fel sem tűnt a nagy nevetés közepette, pedig jajj de kapna érte a kis lelke... Csalafinta ez a Nina, de nagyon...
Hogy félreértettem a mondandóját, arra csak összevonom a szemöldököm és megrántom a vállam, hogy akkor bocsi, biztos rosszul hallok. Megesik, hogy a nagy hévben nem tudok valamit beazonosítani, de nem egy haragtartó partnerem van jelenleg, ahogy észrevettem. Valszeg hamar tovább is lépünk a dolgon.
-Nem, dehogy! Pont, hogy nem. - Na most meg ő értett félre, szóval egal. Úgy tűnik oda vissza egyenlítgetünk. Mázli, hogy ez nem egy tétmeccs... El tudok csevegni nőkkel autókról, ha értenek hozzá, de nem lételemem. Sőt. Jobban szeretem a nőies, finom nőket. Ők az igaziak. Szelídek, aranyosak... Én meg valszeg fétises vagyok...
A fotózás részét hamar ledumáljuk és már nagyon kíváncsi is vagyok a képeire, de tényleg nem ragadunk le sokáig egy-egy témánál.
-Persze, most csak szórakozol, mi? Vettem én... - Nyögöm be, hogy értem én a viccet, nem lenne ő gazdag a puszimtól, én meg még egy pillanatra el is hittem neki, hogy... Mit is? Ja, hát hogy bejövök neki, vagy valami... Sebaj. Gond egy szál se, alakul ez majd, ha a sors is úgy akarja. Bírom ezt a kiscsajt.
Hogy utána akar nézni Oroszországnak, arra csak mosolyogva bólintok. Nálam ez nem elvárás, hisz én sem úgy jöttem Amerikába, hogy tudtam volna róla behatóan mindent. Jobban mondva talán alig tudtam valamit, csak az volt meg, amit a béna filmekben látni. Közel sem úgy volt sok minden, de alapnak megtette. Nina ezzel szemben le van maradva, mert orosz filmek nem nagyon vannak. Szívás...
A parton caplatva hamar elérjük a kinézett padot és kényelembe is helyezem magam gyorsan, nehogy kizökkenjek a beszélgetés menetéből.
-Igen. Ez az, ami én nem vagyok... - Mármint alkalmazkodó. Jó, persze. Beszélgetőpartnerekhez azért tudok alkalmazkodni, de együtt lakni másokkal azért az sokkal több kompromisszumot igényel. Nem szeretem a kompromisszumokat... Minden esetre mázlim van, hogy megvan a lehetőségem a saját lakásra...
Hogy éppen hova menekülne Nina, mikor vágyik egy kis magányra, arra csak bólintok megértően. Jogos. Hogy én erre miért is nem gondoltam? Persze, azért, mert azon járt az agyam, hogy ha vágyik egy csendes zugra, hívjon fel és sétálunk egy kört, vagy ilyesmi, de ez túl nyomulós, én meg nem szoktam ilyesmit. Kivéve Bree-nél, de hát ő már kapja az ívet egy ideje és nagyon plátói a mi kapcsolatunk, szóval az nem számít... Bree is tudja, hogy csak poénkodom.
Szóba kerül, hogy merre szoktam igazán lógni, amikor lógok, de ez annyira tág témakör, hogy nehezen válaszolok rá.
- Igazából nincs törzshelyem. Mindig beüt valamim a fejembe és akkor megyek az orrom után, mint ma is. Hol a parton, hol valamelyik bárban, van, hogy csak a suli parkjában... ...kukkolom a csajokat a sportpályán, vagy ilyesmi. Elég pörgős vagyok én is, az lejöhetett neki, hogy valszeg nem a könyvtárban fogunk leggyakrabban összefutni...
A rádiózásra terelődve csak elnevetem magam és zavartan a tarkóm kezdem vakarni...
-Ahh... Van egy műsorom a sulirádióban. A hétvégi bulikat nekem kell megemlíteni a diákságnak, de általában jobban showmankedek, mint kéne... Rábeszéltek! - Mentegetem magam, hogy nem az az alak vagyok, aki csak úgy bemászik a sulirádióba, hogy hé gyerekek, nekem kell egy műsor, és azt szívvel lélekkel fogom vezetni! Bree megbízott vele, és mivel rajongója vagyok a csajnak, hát belementem, de sokszor kapok a fejemre, hogy lazábbra is vehetném, vagy hogy éppen túl laza voltam. De hát a népeknek nincs baja a dologgal... ^^
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Nina BurkeKlasszikus kommunikáció
Életkor : 29
Hozzászólások száma : 325

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzer. Okt. 29 2014, 22:44

- Één? Ugyan, soha! Nincs bizonyítékod! – emelem fel a két kezemet néhány pillanatra ártatlanul, hangom játékos és jókedvű. Jól érzem magam, és ehhez Mark is sokat tesz hozzá azzal, hogy vevő a poénkodásra, és őt se kell félteni ha hülyéskedésről van szó, legalábbis nekem az eddigiek alapján nagyon úgy jött le.
- Na szépen vagyunk, egy nyelvet beszélünk, mégse értjük, mit mond a másik. – nevetek fel, miután kölcsönösen félreértjük a másik mondandóját. Megesik az ilyen, a vicc a dologban, hogy egy-két perc eltéréssel történik mindez mindkettőnk részéről. Kíváncsi lennék, milyen lányok jönnek be Marknak, de erre nem fogok rákérdezni, azzal lebuknék, hogy bejön.
- Dehogy, nem szórakoznék én veled! Hát úgy ismertél meg? – kérdezem tágra nyílt, csodálkozó szemekkel, de mosolyogva. Nem kérdés, hogy kellene a puszija, de nem vagyok én olyan „durrbeleaközepébe” típusú lány, hogy ezt így ki is jelentsem, inkább viccelődéssel leplezem icipici zavaromat. Útban a tengerpartra szóba kerül pár dolog, többek között Oroszország, és a kollégista élet, és ilyen téren különbözik Mark és az én személyiségem.
- Még jó, hogy ott a lakásod. Így nem kell szenvedned emiatt. – mosolygok rá a másikra, bár igazából jó lenne, ha koleszos lenne, mert akkor nagyobb eséllyel futnánk össze a jövőben, de nem baj, majd megoldjuk így is, én legalábbis majd törekszem rá.
Én is hasonlóan vagyok. Szeretem a spontán dolgokat, nem kell mindent aprólékosan előre megszervezni, megtervezni, hagyni kell, had sodorjon az ár! – mondom, és a kezemmel imitálom, ahogy a hullám előrefelé sodor. Bár nem kérdezte ugyan ezt, de mivel témába vágott, ezért úgy gondoltam, megosztom vele ezt az információt, ezzel is többet tud rólam. Rákérdezek a rádiózásra is, nem ússza meg, kíváncsi típus vagyok, szóval nem hagyom, hogy kitérjen a válasz elől, de szerencsére nem is áll szándékában, magától is felel.
- Biztos ügyes vagy! Na majd ha elkezdődik a suli, meghallgatlak, és majd véleményezek. Ha kéred, ha nem. – nyújtom rá a nyelvem játékosan, és tényleg érdekel, milyen lehet Mark, mint rádiós műsorvezető. A beszélőkéjével ahogy eddig érzékeltem nincs baj, szóval tuti jó. Idő közben már helyet foglalunk a padon, én pedig szórakozottan morzsolom lábujjaimmal a homokot, imádom ezt az érzést valamiért, jólesően masszírozza, bár néha csiklandozza is, amikor egy-egy szellő végigfújja a port mondjuk a lábfejemen.
- Sok barátod van a városban? Mondjuk ha ennyire el szoktál járni mászkálni, akkor gondolom akad pár… - kérdezem, aztán egy kis hangos gondolkodás is belefér, aztán amíg a válaszára várok, illetve hallgatom, azzal foglalatoskodok, hogy a lábamat most eltemetem, na nem kézzel, csak úgy a lábammal próbálom a homok alá ásni tappancsaimat. Igen, olyan vagyok néha, mint a kisgyerekek, ezt sosem tagadtam.  Mindeközben természetesen figyelek a fiúra, az arcát fürkészem, illetve a szemeibe nézek. ~Milyen szép szemei vannak…~ Na jó Nina, ezt most hagyd abba.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Mark Demyan IvanovVároslakó
Életkor : 34
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptyPént. Okt. 31 2014, 13:57

Felnevetek, hogy mennyire bizonygatja az ártatlanságát.
-Pedig az ítélőszék szerint bűdös, kisasszony! - Itt helyben megbüntetem, ha kell... Khm... Akarom mondani, fagyi általi majdnem halálra ítélem. Mert hogy én vagyok a bíró. Ki más?
-Beszéljen akkor mindenki, ahogy tud! - Vigyorgok rá, majd hablatyolok valamit oroszul, amit úgysem fog érteni, és ez benne a legviccesebb.
-Egyelőre nagyon huncutnak ismertelek meg! - Szemem összehúzom és még az ajkam is összeszorítom, hogy nagyon gyanakvó arcot vágjak, hogy milyen is az igazi Nina. Próbálok belelátni, mert ez így megy. Mintha röntgen szemem lenne, csak ez személyiséglátószem! Úgy biza... Hamar feladom persze, mert csak úgy kacag a máj, és röpköd a jókedv, a témák meg csak úgy rohannak egymás után. Ha valaki hallaná, talán bele is zavarodna, de mi pörgünk a fagyi okozta cukorsokktól.
-Jaja, de azért lógom a koleszban is néha a haveroknál, de mégiscsak jó hazamenni. - Néha nem sikerül, hála a tömény szesszel megáldott, torokmaró italoknak, de hát a szervezetet néha meg kell tisztítani velük, főleg, ha nagy öröm van egy egy vizsga után...
-A terveket úgyis mindig keresztül húzza valami... - Rántom meg a vállam, de azért a hullámos imitálásán vigyorgok egy kört.
-Mint egy profi szörfös! - Ki tudja, lehet, hogy tud szörfözni. Jó lesz elraktározni az infót. Főleg, hogy én nem tudok, de hátha másnak jól jön majd.
-Azért diszkréten a véleményeddel, mert érzékeny fiú vagyok! - Kapok a szívemhez, mint ahogy anno a fiúbandák videoklippjeiben, és igyekszem azt a szomorú kiskutya fejet is imitálni egy kis homlokráncolással, amit ők csináltak, de hát nem véletlenül voltak ők ott, én meg nem... Maradjunk annyiban, hogy nem megy jól az ilyesmi, bár mások röhögnek rajta... Azért az tény, hogy nem esne jól, ha leszólná a munkásságom, de ha nem is tetszene neki, szerintem azt is diszkréten közölné.
-Barát kevés, haver, mint a tenger... - Válaszolok a másiknak. Az embernek jobb, ha kevés barátja van. Szeritnem. Ha van elég haverod, az okés, de a barát az, akivel belsős titkokat is megosztasz, vagy többet tudnak rólad az átlagnál. Nem jó az, ha mindenkivel pajtizol... Sokan vagyunk így ezzel szerintem.
-Gondolom neked még nem volt sok időd barátkozni, vagy...? - Elsős, a suliból még keveseket ismer talán, de mivel a közelben él, lehet, hogy akadnak barátai. Nem mindenki rendelkezik olyan szánalmas szociális hálóval, mint én...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Nina BurkeKlasszikus kommunikáció
Életkor : 29
Hozzászólások száma : 325

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptySzomb. Nov. 01 2014, 22:26

- Akkor kénytelen vagyok beletörődni szomorú sorsomba… Bilincseljen meg, és vigyen börtönbe. – biggyesztem le ajkaimat, és felé nyújtom mind a két kezemet, mint a filmekben, mielőtt a rendőr rákattintja a bilincset a másiknak a kezére.
- Ez nem ér, én nem tudok olyan nyelven beszélni, amit te nem értesz… csaló… - mondom, és sértődöttséget színlelve, de aztán elmosolyodom.
- Szóval huncut? És ez jó vagy rossz tulajdonságnak számít nálad? – kérdezem, és elnevetem magam a gyanakvó arckifejezésén. Jól érzem magam a társaságában, lehet vele beszélgetni, a hülyeségtől és viccelődéstől se kell félteni, és ez tök jó, szerintem jóban lehetünk a jövőben is majd.
- Mindenhol jó, de legjobb otthon. – eljátszom a nagy bölcset, de nem hinném, hogy Mark bevenné mindezt. Nem vagyok én nagy filozófus, bár el szoktam gondolkodni az élet nagy dolgain, de nem szoktam ontani magamból az ilyen-olyan bölcsességeket, én nem ilyen vagyok. Kifejtem a véleményemet a spontán dolgokról, aztán bólogatok arra, amit mond.
- Bárcsak tudnék szörfözni! Olyan jó lenne megtanulni! Te nem tudsz véletlenül? –nézek rá, és lelki szemeim előtt megjelenik egy kép, ahogy tényleg mint egy profi szörfös meglovagolom a legvadabb hullámokat is.
- Ó, hát ilyen ha ilyen aranyosan kéred, kérésnek nem tudok nemet mondani! Szóval okés, megígérem, hogy csak finoman közlöm majd a kritikáimat. – mondom mosolyogva, és bár igazából nem terveztem, hogy keményen kritizálnám a munkáját, tényleg cuki volt ez az előbbi ábrázat, bár láttam már jobbat ennél, de a próbálkozást azért értékelem természetesen.
- Értelek. Az is jó, legalább van kit hívni, ha nem egyedül akarsz kimozdulni a városba. És ha sokan vannak, akkor legalább válogathatsz is. – Én nagyon sok emberrel jóban vagyok, vannak barátok, és vannak csak haveri szinten levők is, de szinte napról napra ismerek meg új embereket, és ez többek között a közvetlen személyiségemnek köszönhető.
- Hát, mint említettem idevalósi vagyok, szóval van sok ismerős, barát a városban, de a suliból még csak egy-két emberrel találkoztam úgy véletlenszerűen a városban, pont ahogy nemrég veled. – válaszolok a kérdésre, és ismét megszólalnék, de ekkor egy vízsugár lövell Mark ruhájára, belőlem pedig kirobban a nevetés. A vízsugár másik felén egy 6-7 év körüli kisfiú van mellette pedig a hasonló korú barátja van, mindkettejük kezében vizipisztoly. Viszont a nevetés kisebb sikkantásba csap át, mert a másik kissrác engem szúrt ki, így én is kapok egy nagy adag vizet, kicsit a ruhámra, de az arcomra is jutott egy kicsi. Egy pillanatig nem szólok semmit, csak az arcomról törlöm le a vizet, de aztán újra felnevetek.
- Az előbb beszélgettünk a rendőrökről, most megérkeztek, és egyből le is lőttek minket! - vigyorgok a másikra, aki hasonlóan el van ázva, mint én. Elég nagy volt a kissrácok pisztolya, sok víz elfért benne, és az egészet ránk spriccelték. Odanézek, ahol nemrég álltak, de már messze járnak, elfutottak dolguk végeztével. Gyerekek…
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Mark Demyan IvanovVároslakó
Életkor : 34
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptyCsüt. Nov. 06 2014, 12:16

-Egy szerencséje van kisasszony! Szolgálaton kívül nincs nálam bilincs! - Hirtelen rendőr leszek a bíróból, és már magam sem tudom, hogy hol állok a játékban, de ettől függetlenül nevetek. Szertelen lány ez a Nina és nagyon szórakoztató.
-Jajj, de kár! Tényleg? - Nevetek, hogy milyen kis gonosz vagyok. Nem is tudja, hogy mekkora csaló vagyok, de ez egy másik történet. Minden esetre most szórakoztat a felháborodása. Persze azonnal vált, amint úgy érzi, hogy meg van kicsit dícsérve, vagy kíváncsi valamire. Pont olyan, mint a legtöbb nő. Kíváncsi.
-Nagyon is jónak! - Mosolygok rá. Jó dolog, ha egy lány huncut. Persze taszító, ha nyomul, vagy túlzottan rámászik az emberre, de Nina csak huncut.
-Így van! - Nekem aztán nincs azzal gondom, ha a másik nem egy Ghandi... Én sem vagyok egy oltári bölcs ember. Még csak intelligensnek sem mondanám magam. Inkább bohóckodom, mert az megy ész nélkül is, szóval ha a lány bírja az ilyen típusú pasikat, akkor jóban leszünk. Nem vagyok egy Sebastian, akivel művészetről tudsz beszélni, mielőtt elterít a konyhaasztalon...
-Hát, sajnos nem erről vagyok híres! - Széles vigyor terül el az arcomon, és itt határozom el, hogy ideje megtanulnom szörfözni. Nem az első csaj, akire hatással lehetnék, ha tudnék szörfözni. Itt az ideje, hogy bevessek egy újabb csajozós technikát. Ha már az eddigiekkel csak lány barátokat sikerült gyűjteni...
-Köszi! - Rendkívül hálás arcot próbálok vágni, de hát ugye mint említettük, nem vagyok nagy színész tehetség, és amúgy is akadtak már bőven, akiknek nem jött be a stílusom. Viszont olyan is, akinek tetszett.
-Jaja, persze. De sosem volt gondom az ismerkedéssel, szóval biztos feltalálnám magam, ha egyik sem érne rá... - Lizt is valahogy így szedtem össze, bár nagyjából egy kanál vízben akart megfolytani a szerencsétlen. Azóta meg országos cimborája vagyok. Túl kedvelhető vagyok, nem az én hibám...
A válaszra csak bólogatok, hogy pár emberrel találkozott csak a suliból. Hamarosan elkezdődik, és akkor már rengeteget fog ismerni. Kifejteni viszont ezt nincs időm, mert azonnal támad a két pisztolyos lurkó. Hirtelen ötlettől vezérelve a pólomhoz kapok, ahol a kispriccelt víz figyel, majd ledőlök a padról a homokba.
-Minden kezd... elsötétülni... - Nyögöm félig halálhörögve, és hallom közben, hogy Nina is sikkant, ergo ő is kapott egy adag vizet. Támadóm közelebb merészkedik, hogy megpiszkáljon, tényleg meghaltam-e, és amikor elég közel ér, megmozdulok. Persze rohannak is messzire.
Röhögve ülök fel a homokban és nézek a másikra, akit szintén rendesen elkaptak...
-Szép jövő elé nézünk! Kérdés nélkül lelőttek... - Nevetek Ninával együtt.
-Nézd a jó oldalát, ingyen hűsítő! - Vagy mondhatnám azt is, hogy ingyen vízes póló, amit én nagyon szeretek... Talán innen fogan meg később a vízespólós gólya szívatás Elee-vel? Ki tudja miket raktároz el az emberi agy...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Nina BurkeKlasszikus kommunikáció
Életkor : 29
Hozzászólások száma : 325

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina EmptyKedd Nov. 11 2014, 23:00

- Szuper! Rosszul mutatott volna az önéletrajzomban egy priusz. –  fújom ki a levegőt megkönnyebbülten, és úgy teszek, mint aki egy szorult helyzetből megmenekülve letörli a homlokáról az izzadtságot. Ezután bólogatok mosolyogva, igenis gonosz, hogy kihasználja azt, hogy ő más országból jött, más anyanyelvvel.
- Akkor jó, megnyugodtam. A „huncut” szó tök aranyos, nem gondolod? –  nézek rá, aztán elnevetem magam. Ez olyan tipikus Nina kérdés volt, semmi értelme, én mégis jól szórakozok rajta. A következőkben eljátszom a nagy bölcset, de mivel nem vagyok túl jó az ilyenekben, így szóba kerül valahogy a szörfözős téma is. Ha így haladunk, nagyon hamar kivégezzük a világ összes csevegés témáját.
- Hát ez szomorú. – biggyesztem le ajkaimat. Ezek szerint nem Mark lesz az, akitől megtanulok szörfözni, no de sebaj, egyszer csak találok majd magamnak egy tanárt és akkor én leszek a legjobb szörfös egész Hollywoodban. Na persze, szép álmokat Nina!
- Igen, azt észrevettem, hogy elég közvetlen vagy, szóval nem féltelek, hogy ha nagyon akarnál, ne találnál magadnak valami társaságot. – mondom, és tényleg így gondolom, és ezt mindenképp jó tulajdonságnak tartom egy emberben. Nem sokkal később a csevegés félbeszakad, mert lelőnek minket, vagyis először még csak a fiút. Jót nevetgélek a színészkedésén, de nem sokáig, mert bizony én is kapok egy jó nagy adag vizet.
- Igen, ez mindenképp biztató a jövőre nézve. – bólogatok jókedvűen, és kicsit kicsavarom a pólómból a vizet. Persze, hogy ma vettem fel fehér pólót, ami így rátapad a bőrömre, és a melltartóm is átlátszik immár, ami egy kicsit talán kényelmetlen, így keresztbe teszem a mellkasom előtt a karjaimat, de úgyis hamar megszárad a ruha. Marknak most van egy jó napja így, hogy kvázi vizespóló versenyt tartok neki.
-  Igaz, nézzük a jó oldalát. – mosolygok rá, és tényleg jó egy kis lehűlés, mert elég meleg van, mondjuk én azt sem bánom, szeretem az ilyen időt nagyon.
- Azt hiszem, régen én is csináltam ilyet, mint ez a két fiú. Arra pedig határozottan emlékszem, hogy egy parton alvó bácsit elkezdtem betemetni homokkal, az egyik lábával már teljesen végeztem, a másiknak álltam volna neki, mikor anyáék észrevették, hogy min ügyködök, és leállítottak. De a bácsi fel se ébredt, az volt az egészben a vicc. – nosztalgiázok kicsit, aztán átdobom a labdát Marknak.
- Neked van valami hasonló sztorid gyerekkorodból? Vagy másfajta gyerekcsíny? – szerintem kb. mindenkinek van ilyesmi, mert kiskorban még mindenki tesztelgeti a határokat, hogy meddig mehet el, mi az amit még szabad, meg ilyesmi.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Problémák a városban - Mark & Nina Empty
TémanyitásTárgy: Re: Problémák a városban - Mark & Nina   Problémák a városban - Mark & Nina Empty

Vissza az elejére Go down
 

Problémák a városban - Mark & Nina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Szeress, etess! - Nina & Mark
» Mark-simogató [Mark & Bree]
» Let's go to the beach ~ Lucien & Nina
» New hairstyle || Lip&Nina
» Egy kis kalauzolás ~ Nina & Usui

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-