Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Nyomdahiba ~ Nina & Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Szer. Okt. 01 2014, 17:47

Épp a felszabadult idejét próbálja hasznossá tenni, ha már hamarabb vége lett az előző órájának, így bement az egyik nyomdarészbe, hogy lássa hogyan is működnek ezek a gépek. Ha már az egyetemi újság írója, tudjon pár alap fontos dolgot. Igaz, ez az órája ami ezt taglalja csak egy év múlva lesz, de Usui mindig is előre tanult, utált tudatlan hallgatni az elhangzó anyagot. Vagy csak nem szerette a tudatlanság érzését, ez is közrejátszik.
Minden esetre most nincs itt senki, ebédelni vannak, de annyira emlékeztek rá az itteniek hogy Usui nem épp egy vandál alkat és ésszel csinál mindent, szóval ha akar segíteni nyomtasson még pár példányt a jövőheti újsághoz nyugodtan. Most is ott áll az egyik gép előtt és próbálja beindítani, de semmi. Megnyom egy másik gombot de semmi. Megköszörüli a torkát nem tetszése jeleként, csendesen visszhangzik az üres teremben a szunnyadó gépek között. Megnyomja megint, de eredmény nuku.
Kezdi kicsit frusztrálni, hogy makacskodik vele a cucc. Összecsapja maga előtt némileg hangosan a tenyereit, hogy most aztán valahogy működésre bírja ezt a vackot, mert nem fog beégni és rá kell jöjjön ott megállt a tudománya, hogy nyomogatja.
-Bah! - Azzal nekiáll keresni valami leírást, rajta nem fog kifogni ez az istentelen masina! De hol van itt valami tájékoztató papír... fordul párat a tengelye körül, de a tanácstalanság mocsarába kénytelen süppedni, a tenyerét a szemére is fekteti, míg csóválja a fejét. Még jó hogy nem látja senki, hogy mit csinál így magában.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Vas. Okt. 12 2014, 00:26

Le kell fénymásolnom néhány szórólapot, így az egyik szünetben el is manőverezek a diákok között a folyosón a helyiségbe, ahol a fénymásoló van. Már egész jól sikerült megtanulnom, hogy mi hol van az egyetemen, és a héten is csak egyszer tévedtem el az egyik órára menet, de csak egy emelettel voltam odébb. Na de nemsokára már ennyi se lesz! Pozitívan szemlélem a dolgokat, mert nagyon jól érzem magam a Frances-en, szeretek idejárni.  Na de most a nyomdához tartva nem tévelyedtem el, így be is nyitok, majd becsukom magam után az ajtót, hogy a folyosón elhaladó diákok nyüzsgése kevésbé szűrődjön be. Nagy a csönd, csak egy kis motoszkálást hallok, és hamar meg is találom a zaj forrását, egy tanácstalanul álló srác áll a fénymásolónál. Kicsit megköszörülöm a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmet, remélhetőleg nem ijesztem meg.
- Hali! Segítsek valamiben? – kérdezem egy kedves mosollyal az arcomon, és tényleg szívesen a segítségére leszek, ha szüksége van rá. Amíg válaszol, én odasétálok a fénymásolóhoz, a tetejére teszem a két szórólapot, amiből majd másolnom kell, és bekapcsolom a gépet, hogy addig is melegedjen, amíg esetleg megmutatom a srácnak, hogy mit és hogyan kéne csinálnia, hogy nyomtatni tudjon. Én se vagyok nagy zseni amúgy, de az alapokat azért ismerem. Az öltözetem a mai napon egyébként egy fekete csőszárú nadrágból és egy fehér ejtett vállú felsőből áll, lábamon pedig tornacipő, ami szintén fehér színű. Hajam természetes hullámokban, sminkként csak szempillaspirált használtam, kiegészítőként pedig egy ezüst baglyos nyaklánc, és a mosolyom látható.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Vas. Okt. 12 2014, 01:40

Ott tanácstalankodik (van ilyen szó? XD Most lesz) a nyomdában, de nem sokra jut, mikor kinyílik az ajtó és bejön rajta egy lány. Rögtön leengedi a kezét és szokásos semleges arcával próbál úrrá lenni a tényen, hogy valaki szerencsétlenkedni látja.
-Tudod kezelni a nyomdagépet? - Kérdezi színtelen hangon, de a lány később rájöhet, nem neki szól, Usui mindig ilyen.
Félredöntött fejjel nézi hogy fénymásol a lány.
-Nincs közös óránk? - Nézi a lány arcát, ismerős neki, a mosolygós egyedek mindig jobban megmaradnak neki.
Usui amúgy egyszerű fekete pólót, nadrágot és egyszerű sportcipőt visel, ami szintén fekete. Kiegészítő nincs rajta, a haja is szimplán jól fésülten lóg, keretezve az arcát. Elég kommersz, de nem is egy feltűnő valaki.
Ha a lány megmutatja hogy kell bekapcsolni a vackot akkor kicsit megnyugszik belül, kívül nem sok látszik rajta sajnos.
-Hálás vagyok. Rossz sorrendben csináltam. - Konstatálja a hibáját, de legalább egy életre megjegyezte hogy is kell ezt kezelni. - Én tudok valamiben segíteni neked? - Nem egy hálátlan valaki és valóban ki lett segítve.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Vas. Okt. 12 2014, 14:52

A nyomdába érve rájövök, hogy nem vagyok egyedül, egy fiú ácsorog, és hamar meg tudom állapítani, hogy segítségre szorul. Leteszem a cuccomat, és fel is ajánlom neki a segítségemet.
- Persze, nem nagy ördöngösség, megmutatom. – mosolygok rá kedvesen, és megnyomom a bekapcsoló gombot, de nem reagál rá semmit, így ismét megnyomom, de megint semmi reakció.
- Hmm ez érdekes… -  motyogom magam elé, aztán hátranézek a gép mögé, és látom, hogy ki van húzva a konnektorból a dugó.
- Most nyomd meg! – szólok oda a fiúnak, miután áramhoz juttattam a gépet. Amint a fiú megteszi, amire kértem, már fel is zúg a nyomtató, használatra kész. Nem tudom, ki húzta ki, ezeket általában nem szokás, de talán ki akart szúrni azzal, aki következőnek nyomtatni akart, jelen esetben ezzel a sráccal.
- Közös óránk? De, meglehet, ismerős az arcod. Nina Burke vagyok, fotográfia szak. – mutatkozok be barátságosan, és kezemet nyújtom a másik felé udvarias gesztusként. Tényleg, mintha rémlene valahonnan, de akkor ennek most majd utánajárunk.
- Nagyon szívesen segítettem. – mosolygok ismét a másikra, aztán megrázom a fejemet. – Nem kell, köszi, csak lefénymásolom ezt a két szórólapot néhány példányban, aztán kiteszem a hirdetőtáblákra. –  emelem fel a kezemben levő lapot, ami anyukám, Melanie Burke kiállítását hirdeti, ami egy hét múlva lesz, és legutóbbi kirándulásáról készített természetfotókat fogják bemutatni. Anya elég híres a szakmában, ahogy apa is, de inkább csak a fotográfus berkekben ismertek ők ketten. Remélem egyszer én is elérek az ő szintjükre.
- Ha érdekel az ilyesmi, akkor gyere nyugodtan, szerintem érdekes lesz. – kampányolok neki picit, és az egyik frissen fénymásolt szórólapot át is nyújtom neki, aztán kicserélem a gépben az eredeti példányt, és a másikból is fénymásolok néhány darabot.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Szomb. Okt. 18 2014, 01:23

-Hm. - Nézi hogy a lány is hasonlóan bajlódik mint ő maga, bár ő nem gondolt az áramtalanságra mint felléphető problémaforrásra. Természetesen követi a lány utasításait, így a gép hamar kellemesen és ütemesen dorombolni kezd, jelezve, hogy bizony már használható és lehet nyomkodni, de már nem büntetlenül.
-Usui vagyok. Újságírás. - Mondja némileg gépiesen, mint egy jól betanult szöveget, de a kéznyújtás kizökkenti. Nem egy kézfogós valaki, de mivel Demetria által kezd kicsit kevésbé olyan lenni mint egy szobor, így jobbnak látja elfogadni, bár reflexből hajol is kicsit mellé, elvégre japán szokások szerint lett nevelve eredetileg. De csak kicsit szorítja meg a lány kezét és már veszi is vissza, nem akarja a lány személyes terét sérteni. - Nagyon örvendek Nina.
-Milyen szórólapok ezek? - Dönti félre a fejét, érdekli mit reklámoz a lány, hátha valami hasznos vagy ilyesmi.
Ha ad egyet neki a lány hogy megnézhesse, akkor gyorsan átfutja a szöveget.
-Te is készítettél képeket? - Kérdezi meg kevés kérdő hangsúllyal, de azért érezni, hogy nem csak udvariaskodik, tényleg érdekli a dolog.
-Szeretem a tájfotókat. - Mond csak ennyit. - Ha nem dolgozom, akkor megnézem. - Azzal gondosan összehajtogatja a kapott papírt és elteszi a zsebébe, így biztosan nem feledkezik meg róla.
-Te is természetfotós szeretnél lenni? - Sok fajta fotós van, legalábbis szerinte bizonyosan sok akad és mindegyik kicsit máshogy tanulandó, ahogy elnézte. Vagy legalábbis más gépek jók hozzá. Laikus ebben a témában is, ő csak az íráshoz szeretne behatóbban érteni.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Csüt. Okt. 23 2014, 21:06

Csak nem foghat ki rajtunk egy nyomtató, az elég kellemetlen lenne, na de a probléma megoldódik, miután áram alá kerül, szóval minden oké.
- Én is örülök a találkozásnak Usui! – mosolygok rá a fiúra, majd nekiállok annak, amiért eredetileg jöttem, vagyis hogy lefénymásoljam a szórólapokat. Usui érdeklődik, és bár én magamtól is adtam volna egy lapot, most soron kívül nyújtok felé egyet.
- Erre a kiállításra nem, ezek most csak anya képei lesznek, de fantasztikusak, én természetesen már láttam a legtöbbet, de néhányat még előttem is titokban tartott, hogy nekem is meglepetés legyen. – mesélek picit, de nem sokat, a világért sem szeretném untatni a másikat.
- Rendben! Szerintem sokat leszek ott a kiállítás helyszínén, segítek a szüleimnek lebonyolítani, szóval ha jössz, nagy eséllyel találkozunk, és akkor akár körbe is tudlak vezetni. Persze ez csak egy felvetés, egy ötlet, nem kötelező. – teszem hozzá, hisz még csak most ismertük meg egymást. Én mondjuk eléggé közvetlen vagyok az emberekkel, de Usui  kicsit zárkózottabbnak és hűvösebbnek tűnik, de mindenképp pozitív, hogy ennek ellenére nem viselkedik barátságtalanul.
- Még nem döntöttem el. –vonom meg a vállam. – Kipróbáltam már magam természetfotózásban is, modellfotózásban, és különböző élethelyzetek megörökítésében is, de nem tudom még,mi az a terület, amelyikkel konkrétan foglalkozni akarok. – már sokat gondolkodtam ezen a témán, de még nem sikerült dűlőre jutni magammal, talán mindegyik területem dolgozni fogok, és kiállításokat rendezek, mint anya. Vagy nem tudom, majd még eldöntöm. Viszont nagyon elmerültem a kis gondolataimban, ideje a másikkal is foglalkozni.
- És te? Mindig is az újságírás érdekelt? Benne vagy az egyetemi újság szerkesztőségében? – még nem nagyon ismerem a tagokat, de idővel remélhetőleg odáig is eljutok. A fénymásoló időközben lejár, szóval összerendezgetem a papírokat, ami engem illet, én itt végeztem, de még szívesen beszélgetek a fiúval.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Szer. Okt. 29 2014, 16:00

-Kedves tőle. - Mondja semlegesen, reméli a lány vél iróniát felfedezni benne, ő csak pusztán kijelentette, hogy kedves meglepetés ez a fajta titkolózás a lány előtt.
-Örülnék neki. Nem igen értek a képek művészi értékeléséhez de szeretem nézegetni őket. - Vallja be, mert ha oda is megy és a lány megkérdezi látja-e hogy ez mennyire jó fényviszonyok között készült meg szögben meg hasonlók, nemlegesen kell majd ráznia a fejét. Félne untatná a lányt, ő magát hiába érdekelné hogy is vannak ezek a dolgok.
A lány közvetlensége noha meglepi, de mivel az édesanyja kiállítását magyarázhatja és reklámozhatja, logikus hogy közvetlenebb. Legalábbis Usuinak logikusnak tűnik.
-Nehéz dönteni ha sok tetszik. - Állapítja meg, bár ő maga könnyen döntött, nem volt kérdés, olyan egyértelmű volt mint hogy az ég kék. - Ezeken kívül van más is amit lehet fotózni? A bútorokon és esküvőkön kívül... - Esetleg a rendőrségi helyszínek, de el kéne szakadnia a munkájától. Meg azok nem szép látványok sok esetben, nem lányoknak való.
-Nem. - Mond csak ennyit tömören arra, hogy mindig az írás érdekelte volna. - De már ez érdekel. - Aztán bólint egyet a következő kérdésre. - Igen. Én vagyok az egyik író a csapatban, de valószínű a legkezdőbb. - Nem árul zsákba macskát, a többiek tapasztaltabbak nála. Főleg Nicholas, az ő tanácsait mindig szívesen veszi. Bár ezért a megszólítást kapott már csúnya nézést, de Usui nem szeret becézgetni senkit.
Aztán látja hogy a lány elkészült, ő maga pedig ráér, sok ideje van, vissza tud még ide jönni.
-Elkísérhetlek egy darabon? - Ha esetleg sokat fénymásolt a lány és nehezebbnek tűnik a stóc, akkor megkérdezi azt is viheti-e a papírokat. Mivel kevés szaktársát ismeri és Nina szimpatikus neki, szívesen beszélgetne vele kicsit. Legalábbis megpróbálná, mert hát tisztában van vele, hogy vele nehéz beszélgetni.
-Nálatok családi hagyomány a fotózás? - Kérdez rá, bár némileg óvatosabban, nem tudja mennyire indiszkrét a kérdés. Csak mivel a lány édesanyja is fotós, ő maga is az akar lenni, lehet az apja és a nagyszülei is ebből éltek. Számára egyáltalán nem elképzelhetetlen a dolog.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Csüt. Okt. 30 2014, 22:35

- Majd’ megöl a kíváncsiság, de jó is ez így, szeretem a meglepetéseket. – mondom, és semleges hangnem ide vagy oda, érzékelem én, hogy nem rosszindulatú a másik megszólalása. Egyszerűen ő ilyen.
- Én viszont hajlamos vagyok túlságosan is elragadtatni magam, ha a fényképezésről, vagy a képekről van szó, szóval akár ma, vagy bármikor máskor is túl sok lennék, nyugodtan állíts le, nem fogom leharapni a fejedet érte. –  mosolygok rá. Tényleg képes vagyok túl sokat csacsogni a dologról, és könnyedén előfordulhat, hogy a másikat abszolúte nem érdekli, amiről én olyan szívesen beszélek órákat is akár. Többnyire azért észre szoktam venni magam, de van, hogy úgy figyelmeztetnek, hogy „Nina, lődd le magad!”.
- Persze, fotózni bármit lehet! Természetet, modelleket, városi pillanatképeket, a lehetőségek tárháza nagy, csak a kreativitás szabhat határt a dolognak.  Én például imádom a várost járni, és elkapni egy-egy életképet. Anyát a kisbabájával, gördeszkázó tinédzsereket, vagy önfeledten rohangáló kisgyerekeket a játszótéren. –  mesélek, és kezdem érezni, hogy sok lesz a fényképezésről való áradozás, szóval rászólok magamra, és inkább a fiúról érdeklődök.
- Éértem. – nem túl közlékeny, de talán csak elsőre kicsit félénkebb, remélhetőleg hamar megtörik a jég, én legalábbis azon leszek, hogy kicsit feloldjam a másiknak ezt a visszahúzódó tulajdonságát. Majd kiderül, mennyire lesz ez sikeres akció, mindenesetre én továbbra is mosolygós és közvetlen maradok.
- Ugyan, csak pozitívan, biztos ügyes vagy. Nem csak az számít, milyen régóta ír valaki, hanem az, hogy mit és hogyan tud írni. -  biztatom mosolyogva. –  Én is tagja vagyok az iskolaújság team-nek, de én mint fotós, nemrég kaptam meg az állást. Én nem igazán értek az íráshoz, azt meghagyom nektek. –  közlöm vele ezt az információt. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy a gimi után itt is az iskolaújságnál dolgozhatok. A fénymásoló abbahagyja a munkát, így kezembe fogom a stócot, indulásra készen állok.
- Persze, nyugodtan! – örülök, hogy nem akart egyből lerázni Usui, ez talán azt jelenti, hogy képes nyitni mások felé, csak kicsit nehezebben, mint mondjuk én, aki bárkit leszólít bármikor és bárhol. A papírokat nem szükséges vinnie, nem olyan nehéz ez a kb. 20-30 szórólap. A helyiségből kilépve jobbra veszem az irányt, mert az ajtó közelében van egy hirdetőtábla, amire máris kifüggesztek piros rajzszöggel el plakátot, de közben természetesen válaszolok a kérdésére, nem vagyok udvariatlan.
- Hát, nem annyira hagyomány, csak a szüleim azok, a nagyszüleimnek más a munkája. Viszont a fotózás gyerekkorom óta végigkísérte az életemet, szóval nem volt kérdés, hogy mivel akarok foglalkozni. – avatom be egy picit Usuit, és egyáltalán nem tartom indiszkrétnek a kérdést, az nálam egy egészen más kategória, és ez nagyon nem tartozik még bele.
- És neked hogy jött, hogy írásra add a fejed? – érdeklődöm én is, próbálom beszéltetni, hátha akkor jobban megnyílik, és gördülékenyebb lesz a beszélgetés.

_________________
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Csüt. Okt. 30 2014, 23:24

-Szereted? Nem jobb tudni mi lesz? - Ő nincs oda értük. Bár őt ritkán érik kellemes meglepetések, lehet ez is közrejátszik.
A lány szavai hallatán eszébe jut Demetria és a lelkesedésre. Nem érti miért hajtogatják neki ezt a sok lenne dolgot.
-Engem nem fog zavarni, szeretem ha valaki lelkesen mesél. - Mondja nyugodtan, de érezni, hogy tényleg türelmes lehet vagy érdeklődő, vagy legalábbis olyan személy, akit nem zavar ha valaki túlzottan belemerül valamibe.
-Értem. De más a hangulata ezeknek a képeknek. Más ha egy épületet vagy ha egy személyt fényképezel nem? Vagy nem? - Őt tényleg érdekli, nincs érzéke hozzá.
Mesél valamennyit magáról, mondhatni válaszol a kérdésre, mert azt azért szokott. Igaz, nem túl bővelkedően, de kétli hogy valóban érdekelne bárkit is, szóval nem erőlteti.
-Igen, pontosan. Én előtte semmi ilyesmit nem tanultam. - Mondja el, nem véletlen mondja amit. Tisztában van azzal, hogy neki van a legkevesebb háttere ehhez, de majd felzárkózik. - Nem is tudtam. Akkor külön örülök, hogy találkoztunk. - Közli némileg színesebb hangon, mert ez meglepte, de kellemesen, nosza, kellett emlegetni, ugye.
Biccent, hogy elfogadják a társaságát, követi is a másikat, szemléli ahogy kiteszi a lapokat. Mivel ő maga sem egy magas valaki, így nem biztos hogy jobban eléri a magasabb üres helyeket kiplakátolásra, de talán majd ilyenben is hasznára lehet a lánynak. Egyelőre kérdez egy keveset.
-Értem, így teljesen érthető. Egy jó példa sokat számít, ráadásul sok segítséget és támogatást is kaphatsz ha elakadsz. - Bólint párat, szerinte ez jó dolog.
Aztán kicsit megköszörüli a torkát, na igen, hogy igazából miért ezzel akar foglalkozni az túl sok fájdalmas vagy nem épp vidám kérdést szül, így inkább kicsit más szögben világ rá, miért is akar írni.
-Szeretném az embereknek a tudtára adni, mi zajlik körülöttük. Hogy elérhetővé váljon az igazság és minden ami fontos, még ha mások nem írnák meg még véletlenül sem, bármi okból kifolyólag. - Valami ilyesmi legalábbis, ő maga sem tudja pontosan, de tény, szókimondó valaki és az írásban sem akarja visszafogni magát. Bár nem tudja a válasza milyen reakciót generál, de megszokta hogy nehezen tudnak vele mit kezdeni az emberek, legalábbis eleinte.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Pént. Okt. 31 2014, 13:59

- Néha jobb, de szerintem jó, ha az ember izgatottan várja, hogy vajon mi lesz, mi fog történni, olyankor a kisebb dolgokat is jobban tudja értékelni szerintem. Ettől függetlenül tudom, hogy vannak olyan emberek, akik egyszerűen ki nem állhatják a meglepetéseket, van is pár ilyen ismerősöm, de elfogadom őket így, ahogy vannak. – mondom, és kérdése alapján rájövök, hogy Usui is valószínűleg az utóbbi kategóriába tartozik, de nincs ezzel probléma.
- Akkor jól van. – mosolygok a másikra, és úgy érzem, ezt nem csak úgy udvariasságból mondja. A következőkben rátérünk anya kiállításának hatására a fotózásra kicsit, és picit beavatom a fiút.
- Természetesen! Más dolgokra kell odafigyelni, de akinek van érzéke hozzá, az hamar bele tud rázódni, de egyébként bárki megtanulhatja, csak idő, türelem és érdeklődés szükséges hozzá. – nem szeretném itt untatni komolyabban a részletekkel, de ha érdeklődik, akkor szívesen mesélek róla, persze úgy, hogy érthető legyen, különösebb szakszavak nélkül. Ahogy halad a beszélgetés, kiderül, hogy mindketten az iskolaújságnál dolgozunk, ami tök jó, mert így legalább megismertem még egy csapattársamat.
- Én is örülök. Egyébként is, de így ez hab a tortán. – mosolygok rá ismét. Talán túl sok lehet neki a vigyorgásom, de nekem ilyen a személyiségem, nem nagyon tudok, és hogy őszinte legyek, nem is nagyon akarok ezen változtatni. Idő közben elindulunk, hogy kirakhassam a plakátokat, közben pedig folytatjuk a beszélgetést.
- Igen, tök jó. A szüleim a tanáraim és a kritikusaim is voltak egész életemben, és imádtam, imádom minden percét a dolognak. – bólogatok én is, aztán őt beszéltetem kicsit, mert ő már több információt tud rólam, mint én róla.
- Hm, ez egy elég összeszedett válasz, de tetszik a nézőpontod. Majd kíváncsi leszek a cikkeidre. – őszintén mondom ezt, látszik, hogy megvan a határozott véleménye a világról, és érdekel, hogy mindez hogy jelenik meg az írásaiban. Elindulok tovább, hogy megkeressem a következő hirdetőtáblát, de ekkor belém ütköznek, én pedig  elejtem az összes szórólapot ami a kezemben volt, és azok szépen szanaszét repülnek a folyosón. Szerencsére nem jár most erre annyira sok ember, nem taposnak rájuk, de aki nekem jött, az fel is szívódott.
- Milyen kedves, meg se áll megnézni, hogy nem esett-e bajom, vagy valami. – rázom a fejem rosszallóan, de nem idegesítem magam rajta, inkább leguggolok, és nekiállok felszedegetni a lapokat.

_________________
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Szomb. Nov. 01 2014, 20:11

-Mi a jó abban ha izgulsz? - Vonja kicsit össze a szemöldökét, ezt sosem értette. A húga is így tudott örülni, de már nála is fura volt. De lehet csak Usui maga nem szereti az ismeretlent és ahelyett hogy jólesően várakozna idegesíteni kezdi.
-Szép dolog tőled. - Érti a mások elfogadására, az igen kellemes tulajdonság, kevesen rendelkeznek vele szerinte.
-Értem. És nektek mindegyik fajtát meg kell tanulnotok itt az egyetemen? - Ha lenne szabadideje lehet felvenne egy ilyen órát, de szabadidejében is dolgozik inkább, így nem tartaja valószínűnek. Bár ki tudja, mit hoz a jövő, érdeklődni sosem árt.
-Gondolod? Kedves vagy. - Nem tud nem meglepődni ha valaki olyasmit mond mosolyogva, örül hogy vele beszélhet. Demetria is mindig meglepi ezzel, most ez a lány is. - Én is örülök. - Teszi hozzá, mert noha nem látszik, ő tényleg örül a ténynek, hogy szívesen veszik a társaságát, ha csak kevés időre is. Meg nagyon szereti a mosolygós embereket, örül ha tud nekik segíteni, kicsit hozzátenni ahhoz a mosolyhoz.
Közben már a plakátokat pakolgatja a lány ki a táblákra, úgy beszélgetnek.
-Jó dolog tovább örökíteni a tudást, hozzátenni valamit. - Bólogat, jelezve megérti az elhangzottakat. Talán át is érzi kicsit.
-Nem szoktam szétszórtan válaszolni. - Mondja teljesen nyugodtan, elvégre ha ezt sem bírná megfogalmazni, hogy akarna bármi mást megfogalmazni? - Remélem kedvedre lesznek. - Valahol tényleg örülne neki, azon kapja magát, pedig eredetileg nem bárki tetszéséért akart írni. De valahogy mégis szeretné, ha örömmel vennék az írásait. Ilyentájt mindig úgy gondolja, hiúság tőle ez a dolog, de egyelőre még hagyja az érzést.
-Te próbálkoztál már írással is? Vagy az nem érdekel. - Kérdezi, sokan jönnek ide mindenféle írói ambícióval, csak ezért érdeklődi meg.
Ahogy sétálnak tovább a közöny tipikus példája tárul eléjük, Usui maga is csak sóhajt. Rögtön segít is összeszedni a papírokat.
-Az emberek manapság szemellenzővel járnak... És mindenki rohan. Nézd el neki. Amúgy jól vagy? Nem ütötted meg magad? - Méri végig a lányt, bár ő nem lát így semmit szerencsére. Amit összeszedett oda is adja neki.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Vas. Nov. 02 2014, 00:45

- Hát, látod ezt nem tudnám neked megmondani. Egyszerűen csak jó, nem tudom megmagyarázni, miért. – válaszolok egy kis gondolkodás után, de akárhogy is agyalok, tényleg nem jut eszembe olyan indok, amivel meg tudnám indokolni, miért is szeretek meglepődni. Elmosolyodom, mikor Usui közli, szép dolog, hogy képes vagyok elfogadni, ha valaki más véleményen van, mint én, vagy valamiben más.
- Szerintem ez alap dolog, de sajnos az emberek nagy része nagyon előítéletes, és nem képes belenyugodni, ha valami nem olyan, mint ahogy ő azt a kis világában már megszokta. – rázom meg a fejem, és tényleg nem értem, hogy miért ilyen a társadalom egy jelentős hányada. Na de mindegy, nem fogok én most ezen filozofálgatni, úgysem tudnám megváltoztatni a világot, ahhoz én kevés vagyok.
- Mivel fotográfia szak, ezért gondolom tanulunk majd a különböző technikákról, de nem tudom, nem nagyon tanulmányoztam még a tanrendet, de biztosan lesz ilyenekről szó. – mondom, és utána kéne néznem ezeknek a dolgoknak, mert jó lenne képben lenni teljesen, hogy mit is nyújt ez a képzés. Mivel Usui elkísér plakátokat ragasztgatni, ezért a beszélgetés nem szakad meg, és bólogatok a szavaira, szuper, hogy a szüleim is fotósok, és hogy tanítanak.
- Igen, ez jól jön egy írónál. –  ez jó tulajdonság, nálam előfordul, hogy belegabalyodok a saját mondandómba, gondolataimba, de ebből vicces dolgok is ki szoktak sülni. Na de mindenképp elolvasom majd Usui cikkeit, érdekelnek, és szerintem lesz is erre hamarosan lehetőségem.
- Nem, nem próbálkoztam még, nekem az is elég problémát okoz, hogy a képeimnek valami jó kis címet adjak. Sajnos én ilyen téren nem vagyok kreatív, ezt inkább meghagyom neked és a többi írónak. – rázom meg a fejem mosolyogva. Jó lenne sok mindenhez érteni, és bár tudok pár dolgot, de az írás nem feltétlen van közöttük. És a szerencse is elkerül párszor, például most, mikor kénytelen vagyok a földről felszedegetni a plakátokat.
- Persze, semmi bajom, köszi. És köszönöm a segítséget. – küldök egy mosolyt felé, amiért segített összeszedni a papírokat, és mikor már az utolsó is a kezemben van, felegyenesedek újra álló helyzetbe.
- Ti egyébként miket tanultok újságírás szakon? – érdeklődök tovább a fiúról, miközben elindulok, immár körültekintőbben egy másik hirdetőtábla felé.

_________________
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Vas. Nov. 02 2014, 01:17

-Hm. - Ő elhiszi a lánynak, ha azt mondja neki jó, akkor minden kétséget kizárólag így is van.
-Az előítélet alapvonás, mindenkiben benne van. A kérdés az, tud-e változtatni ezen, vagy az álláspontján, mivel az emberek különböznek. Ez nyílt gondolkodásra utal, széles látókörre és beleérzésre. Egyáltalán nem alap dolog. Jó hogy ilyen vagy. - Fejti ki a véleményét bővebben kivételesen, mert szerinte ez nem alap és igen kedves tulajdonsága a lánynak, amit reméli az élet viszontagságai közepette is meg tud őrizni majd.
-Nem nézted mit fogsz tanulni? Én végignéztem az egészet... - Lepődik meg kicsit, de csak a hangján érezni. Nincs benne rosszallás, csak ő szeret tisztában lenni a dolgokkal, mi hogy lesz, mi mit takar, így mindennek utánajár. De ha a lány szereti a meglepetéseket, lehet ez is egyfajta része. Elvégre úgy is el kell végeznie mindet, előbb-utóbb.
-Minden szempontból jól jön. Határozott fellépést biztosít. - Neki muszáj, elvégre rendőr, ott ha nem határozott nagy bajban van. De már rég nem visszahúzódó ebből a szempontból.
-Miért nehéz címet adnod a képeidnek? Elvégre neked biztosan mondanak valamit, azt pedig csak bele kell tömörítened pár szóba. - Na jó, most hogy belegondol, ez valóban nem feltétlen könnyű dolog, össze is szalad a szemöldöke és elmereng egy kicsit.
Persze nincs szerencséjük, figyelmetlen emberek tömkelege él a városban, sok közülük ide is jár, egyikükbe bele is fut Nina.
Biccent egyet, természetes hogy segített és fog is, ha kell valamiben.
-Sok mindent. Stilisztikát, stíluselemzést, médiadramaturgiát, írástechnikát, érveléstechnikát... ilyesmiket. - Sorol párat, bár vannak átfedések például a műsorgyártás órákkal. - Szóval leginkább azt, milyen formában, stílusban tudjuk közölni amit akarunk, milyen csatornákon keresztül, valamint hogyan tud egyéb stilisztikai dolgoknak is eleget tenni az írásunk. - Magyarázza, mert így talán érthetőbb, mint a tantárgycímekből.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Vas. Nov. 02 2014, 08:52

- Engem így neveltek a szüleim, már kicsi korom óta hangoztatták, hogy el kell fogadni a másikat, bármilyen is, bármennyire nehéz is, és nem szabad könyvet a borítójáról megítélni. Öcsémet is ebben a szellemben neveljük, remélem ő is ilyen lesz. – mesélek Usuinak egy kicsit arról, hogy hogy is jött nekem ez az életfelfogás, bár nem kérdezte, de szerintem témához kapcsolódott. Bizony sokszor tették próbára a türelmemet egyes emberek, de szerencsére eddig meg tudtam őrizni a hidegvéremet, és nehezen bár, de elfogadni, hogy a másik ennyire különbözik tőlem.
- De-de, belenéztem, a jelentkezésnél átfutottam a képzés leírását, de nem jegyeztem meg annyira a dolgokat. Ez most lehet kicsit fanatikusan hangzik, de én szinte mindent imádok, ami a fotózással kapcsolatos, és minél jobb akarok lenni, így mindegy, milyen tárgyaim vannak, ígyis-úgyis igyekszem kihozni magamból a maximumot. –  na jó, ez tényleg kicsit őrült dolognak tűnhetett, lehet Usui teljesen kattantnak néz, hogy ennyire bele vagyok szerelmesedve a fotózásba, de hát na, ez fontos része az életemnek.
- Igen, ezt az élet más területein is tudod hasznosítani. – bólogatok egyetértően, jó a srácnak, hogy ilyen tulajdonsággal rendelkezik. Én is tudok határozott lenni, de sokszor bizonytalanodom el, de ezen majd remélhetőleg képes leszek változtatni.
- Pont ez az, hogy pár szóba kell tömörítenem. Nekem ez nem megy túl könnyen, rengeteget szoktam agyalni a kép fölött, próbálgatom a különböző képcímeket, mígnem a kép szinte sikít, hogy „Igeen ez az én címem!” . - Ez most kicsit idiótán hangozhatott, de tényleg kb. így szokott történni. Anyának is eleinte nehezen ment ez a dolog, de azt mondta, bele lehet jönni. Hát, hogy őszinte legyek, nem érzem magamon túlzottan a fejlődést ebben a dologban, de talán majd egyszer. A következőkben apró baleset ér, de nem lesz bajom, csak egy kis testmozgás jön, amíg összeszedjük a papírokat. Komoly edzés, mi?
- Hm, érdekesen hangzanak. És, van kedvenc tárgyad? Vagy olyan, ami nem annyira jön be? –érdeklődöm barátságos hangnemben, és észreveszem ám, hogy egyre hosszabb mondatokban válaszol a másik, talán lassan sikerül megtörnöm a jeget, és oldottabb lesz. Talán így, hogy arról a témáról kérdezem, amit szeret és amit tanul, majd könnyebb dolgom lesz.

_________________
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Hétf. Nov. 03 2014, 02:31

-A szüleid bölcs és előrelátó emberek. Az én szüleim is osztották ezt a véleményt, én is így lettem nevelve. - bólint párat, hogy ez jó dolog, igazán kedves szülei lehetnek a lánynak. Kiderül van egy öccse is. - Az öcséd hány éves? - Érdekelné mekkora a korkülönbség.
-Értem. Akkor valóban szükségtelen tüzetes átnézned. - Nem, egyáltalán nem tartja kattantnak a lányt, még fanatikusnak sem, egyszerűen olyannak, aki bármilyen "munkát" kap, elvégzi legjobb tudása szerint teljes erőbedobással. Az ilyen embereket nagyra értékeli, mert kevesen vannak, pedig ez igazán jó tulajdonság.
-Olvass haikut. - Közöl csak ennyit a maga módján segítség gyanánt, de úgy érzi ki kéne fejtenie, mert ez így túl tömör. Mint a haiku maga... - A haiku lényege, hogy kötött a szótagszáma, 5-5-7-5 és természeti képpel kezd, majd a megragadott hangulatot a végén összesűríti. Nagyon expresszív és tömör, mégis egy vers annyi mondandót takar, mint egy regény. De minimum mint egy novella. A haiku segít fejleszteni a tömörítő képességed, szerintem. - Nem biztos, de szerinte segít abban, miképpen lehet megragadni egy érzést pár szóban.
-Nincs. - Csóválja a fejét, sajnos Usuinál nem így működnek a dolgok, hogy egyszer csak feloldódik és szószátyár lesz. De azért kifejti, ne legyen olyan üresen koppanó a válasz, noha ennyi a lényege. Ő pedig nem szeret feleslegesen beszélni. - Hasonlóan állok hozzá talán mint te. Mindegyik érdekel és mind a maga módján hasznos. Nincs kedvencem, mert a hasznosságot nézem és nincs olyan ami ne tetszene, mert ez nem tetszés kérdése. Meg kell tanulni, a többi nem számít. Ahhoz hogy fejlődhessek válogatás nélkül mindent el kell sajátítanom. - Nah, elég hosszan kifejtette a végén, bár úgy érzi rengeteget beszél... fura ennyit hallania a saját hangját.
-A szabadidődben is fotózol? Vagy van más is amit nagyon szeretsz. - Inkább kérdez, lehet vannak más hobbijai is a lánynak. Vajon azokra mennyi ideje jut?

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Szer. Nov. 05 2014, 12:34

- Jó olyannal találkozni, akinek hasonló ilyen szempontból az értékrendje. –  tényleg jó megismerni olyan embert, akit ugyanolyan szellemben neveltek a szülei.
- 3 éves, szóval még kicsi, és könnyen befolyásolható, így igyekszünk benne tudatosítani, hogy mi a helyes, és próbáljuk nem olyan környezetbe vinni, ahol eltanulhatná a rosszat és a rossz értékrendet, felfogást. –  válaszolok a kérdésre kicsit bővebben, de talán Usui nem bánja. Egyébként igen, én mindig is olyan voltam, aki egy feladatból mindig próbálta kihozni a maximumot, és ezzel sok dolgot el is értem már, és ugyan voltak csalódásaim, de ezek csak motiváltak arra, hogy még jobb legyek szóval nem hagytam, hogy ezek a dolgok letörjenek. A fiú mondatára, miszerint olvassak haikut, valószínűleg kiült egy kérdő kifejezés az arcomra, mert mesélni kezd róla, hogy mi is ez, én pedig aprót bólintok párszor, hogy értem a dolgot.
- Hm, ez érdekesen hangzik, majd kiveszem a könyvtárból, vagy megszerzem valahonnan, köszi a tippet. – mosolygok rá kedvesen, és ezt az előbb nem csak udvariasságból mondom, hanem tényleg érdekel a dolog, és úgy gondolom, valóban hasznos lehet számomra.
- Igen, ez tény, de azért általában mindenkinek szokott lenni olyan tárgy, vagy olyan téma, amit egy kicsit jobban szeret a másiknál, vagy annyira nincs oda érte, de igazad van abban, hogy a sikerhez mindent meg kell tanulni. –  bólogatok egyetértően. Úgy veszem észre eddigi beszélgetéseink alapján, hogy bár személyiségileg egyértelműen különbözünk, azonban a nézeteink a dolgokról hasonlóak Usuival, ami azért pozitív.
- Szabadidőmben is szoktam fényképezni, igen, de nem csak ebből áll az életem, nem vagyok ennyire megszállott. Szeretek eljárni a barátokkal a városba, különböző programokat megismerni, és a családommal tölteni az időt. Szóval változatosan telnek a napjaim általában. –  válaszolok, és a kérdés igazából logikus Usui részéről, mert az elmúlt néhány percben elég sokat fecsegtem a fényképezésről, és joggal gondolhatta azt, hogy a mindennapjaim is folyton ebből állnak, de néha nekem is jól jön egy kis másféle elfoglaltság.
- És te hogy vagy ezzel? Szabadidődben is szoktál írogatni? Csak cikkeket, vagy mást, akár történeteket vagy verseket is írsz? – kérdezem a folyosón való sétálás közben, amit néha megszakítok egy-egy megállással, hogy kifüggesszem, illetve felrakjam a plakátokat. Remélem sikeres lesz majd a kampány, és sokan eljönnek az iskolából is.

_________________
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Szer. Nov. 05 2014, 14:15

-Egyetértek. - Bólint, ő aztán tényleg örül az ilyesminek bár kimutatni nem szokása. De ilyenkor kicsit mindig úgy érzi, mégsem lóg ki annyira. Főleg mióta elhatározta, hogy próbál sokat tenni másokért - a maga módján.
-Elég nagy a korkülönbség kettőtök között. A fiad is lehetne. Ha meg nem sértelek. Nem fura? - Tény, a lány számára érett nő, akinek már lehetne saját gyermeke, ha akarna, de ez nem feltétlen jelenti hogy rosszallja a szülők részéről hogy vállaltak még egy gyereket. Csak számára érdekes, tekintve, közte és a húga között egy év sem volt.
Aztán mesél a haikuról, nemzetisége sajátos verséről, hátha érdekli a lányt és valóban segítené.
-A könyvtárban van, de az interneten is találsz. Eredetit és fordítást is. Az eredeti jobb, de van pár ígéretes angol is. - Teszi hozzá, mert némileg elfogult sajnos. De az ő nyelvében több a rövid szótag, az angol már néhol akadályokba ütközik. De főleg kultúra tekintetében, ez sem elhanyagolandó szempont
-Meglehet. Kicsit új nekem a dolog, lehet idővel kellemesebben gondolok majd vissza egy-két tárgyra vagy épp kevésbé kellemesen. - Nem zárja ki a lehetőségét, elvégre kötelező olvasmányok terén van benne kialakult kép, mit érez építőbbnek és mit haszontalanabbnak.
-Értem. Milyen programokat szeretsz megismerni? - Kérdezi, ez érdekli. Ugyanis nem bírja elképzelni, ötlete sincs, pedig az kellemetlen érzés.
-Én csak olvasni szeretem a verseket és regényket, írni nem tudom őket. De sok újságot olvasok, mindenfélét, szeretnék tájékozottabb lenni. De általában dolgozom vagy edzek vagy besegítek az rádióba így szabadidőmben nem írok. - Szabadidejében próbálja értelmezni Mr. Powell szavait, miszerint meg kéne tanulnia lazítani. De ezt azért mégsem mondhatja, azzal még ő is tisztában van, hogy ez... fura.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Kedd. Nov. 11 2014, 22:35

Általában meg szoktak lepődni, vagy legalábbis furcsállják az emberek azt, amikor közlöm, hogy 17 évvel fiatalabb öcsém van, bár belegondolva tényleg ritka az ekkora korkülönbség.
- Hát igen, nagy. És nem sértesz meg, simán lehetne a fiam. Amióta megszületett, és kettesben mentünk a városba valahova, kaptam és kapok is néha rosszalló pillantásokat, vagy megjegyzéseket arról, hogy milyen felelőtlen vagyok, hogy ennyi idősen gyereket vállalok, de olyankor kedvesen felvilágosítom őket, hogy ő csak a testvérem. – válaszolom a kérdésére, és a „kedvesen” szót nem ironikusan ejtettem ki a számon, tényleg normális hangnemben szoktam közölni a másikkal, hogy félreérti a dolgot. Van, hogy már unom a magyarázkodást, de mivel logikusan vélekedhetnek így, ezért nem fogok ingerülten reagálni nekik.
- Én jobban szeretem az ilyeneket papíralapon, szóval majd meglátogatom a könyvtárat. Köszi a tippet! –  mosolygok rá kedvesen. Szeretek új ismereteket elsajátítani, és ez jól jöhet majd a fényképész karrieremhez is. Szó esik kicsit a tantárgyakról, aztán áttérünk  hobbi témára.
- Mindenfélét! Szeretek új dolgokat megismerni, szóval szoktam járni különböző kiállításokra, vagy előadásokra, ami épp megtetszik. És így ráadásul új emberekkel is találkozhat az ember, ami szintén nem egy utolsó szempont, mert imádok ismerkedni, elég közvetlen is vagyok, de ezt gondolom már észrevetted. – néha talán túl közvetlen is, mert néha megfeledkezek arról, hogy nem mindenki olyan beállítottságú, mint én.
- Értem. –  bólogatok. Nem mindenki ért a regényíráshoz, ahhoz is kell egyfajta ambíció, ez tény.
- Milyen edzésre jársz? Mit dolgozol? A rádióban bemondó vagy, vagy háttérmunkás? –  kérdezem, és érzem, hogy most talán elvetettem a sulykot.
- Bocsi, kicsit sok volt a kérdés egyszerre. –  pislogok rá bocsánatkérően, remélhetőleg nem sokall be.

_________________
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Pént. Nov. 14 2014, 14:38

-Már miért lenne felelőtlenség? A felelőtlenség az volna ha megszülnéd és hanyagolnád. Az emberek gondolkodása szűk látókörű. - Ráncolja enyhén a szemöldökét. Persze tisztában van vele hogy nincs gyermeke a lánynak, azt mondta volna, de akkor is furcsállja, hogy ezt a reakciót váltja ki. Meg senki sem tudhatja milyen a másik háttere, lehet tökéletesen megfelelne az anyai pozícióra. De lehet csak ő lett régi módian nevelve, hogy fiatalon kell családot alapítani. Ki tudja.
Biccent, magában mosolyog azon, hogy a lány sem tud szabadulni a papír illatától és érzetétől ha olvas. Ő sem, bár próbál haladni a korral és szoktatni magát a digitális felületekhez.
Rákérdez a lány hobbijaira majd kéri fejtse ki kicsit bővebben, de a lány nem rest, mesél is. Érdeklődve hallgatja, kissé félreönti a fejét.
-Nem vagy tolakodóan közvetlen. - Szűri le, hogy mire is utalhatott a másik, de szerinte ez teljesen kellemes így. Igazából tanulnia kéne a lánytól, már nyitottság terén, de Usui maga elég statikus valaki, így nehéz.
-Milyen előadásokra jársz? Irodalmi estekre? Vagy inkább valami könnyebbre? - Bár neki az irodalmi estek is könnyedek ha néha elmegy egyre-egyre.
-Nem zavar. - Nyugtatja meg a lányt, megjegyezte a kérdéseket, elvégre figyel. - Karatézom, rendőr vagyok és csak a háttérmunkálatokba segítek be. Általában Bridgetnek. Ha én lennék a bemondó mindenki elaludna a szünetekben. Monoton a hangom, mint észrevetted. - Közli némileg játékosabb hangon. Ha a mimikája nem is tükrözi a beállt változást, de belül szórakoztatja hogy bemondónak nézték.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Szomb. Nov. 15 2014, 15:19

- Hát ebben az esetben igen, bár az tény, hogy tényleg korai ha 17 évesen szültem volna. Szóval némiképp megértem őket, de azt továbbra is fenntartom, hogy nem kéne első látásra megítélni valakit, mert lehet hogy több, illetve más van a dolog mögött, mint ami elsőre tűnik. - Szó esik egy bizonyos könyvről, aztán a hobbikra térünk át. Ahhoz képest, hogy elsőre hűvösnek és visszafogottnak tűnik Usui, ha kicsit több időt tölt vele az ember, azért rájöhet, hogy lehet vele beszélgetni, és nem küldi el a másikat, ellenkező esetben már rég mondta volna, hogy „Kopj le Nina, nem vagyok rád kíváncsi”, de ehelyett nemcsak hogy válaszol a kérdéseimre, de vissza is dobja a labdát, és ez mindenképp pozitív számomra.
- Ennek örülök, igyekszem figyelni erre, és általában sikerül is. – mosolygok rá a másikra, tényleg igyekszem nem tolakodóan közvetlen lenni, és szuper, hogy a fiú esetében még nem léptem át a határt, remélem nem is fogom, nem szeretném elriasztani.
- Voltam irodalmi esten is, kicsit filozofálgatósabb előadásokon, vagy épp stand up comedyn. Mindig nézem az aktuális kínálatot, és válogatok. – válaszolok, aztán egy pillanatra elgondolkozok, hogy mi lesz mostanában, amit ajánlhatnék Usuinak, de speciel most nem jut eszembe semmi, szóval ez a kör ezúttal kimarad, de talán később beugrik valami. A következőkben kicsit bombázom a kérdésekkel, de ügyesen veszi az akadályokat.
- Mióta karatézol? Hogy fér bele ez, és még a rendőri állás is az egyetem mellé? Nem túl megterhelő? – érdeklődöm, és ez így egyszerre tényleg soknak hangzik, bár ha jó a srác time management-je, akkor össze lehet hozni ezeket.
- Hát igen, az feltűnt, már ne vedd sértésnek, nem annak szántam, de ki tudja, elképzelhető, hogy ha mikrofon mögé kerülsz, a világ legjobb bemondójává alakulsz át, és ez a hangod csak az inkognitó. – vigyorgok rá viccelődve Usuira, aki remélhetőleg tényleg nem veszi bántásnak azt, amit mondtam, de tény, hogy vannak emberek, akiknek kellemesebben cseng a hangja, mint neki, de az övé se vészes, csak tényleg nem feltétlenül rádióba való így belegondolva.

_________________
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Vas. Nov. 16 2014, 16:34

-Relatív, hogy korai lett volna. Minden viszonyítás kérdése. De egyet értek, elhamarkodott következtetéseket levonni nem szerencsés. - Bólint egyet, majd ajánl némi japán költészetet és kérdezősködik.
-Minden bizonnyal. - Bólint újfent, nehéz elképzelni, hogy valaki tolakodónak könyvelje el a lányt. Elvégre Demetria után számára Nina visszafogottnak is mondható. De Usui maga amúgy is roppant türelmes, nehéz elijeszteni ilyenekkel.
-Utóbbi amikor vicceket mesélnek, ugye? - Dönti félre a fejét, nem bírná magát elképzelni egy ilyen helyen. Megölné a hangulatot... vagy azt hinnék a biztonsági őr beült a nézők közé. Nem kínozza inkább az előadókat.
-Hét éve. - Válaszolja a karatéra. - Nem. - Ingatja némileg a fejét mellé. - Beosztom a napomat és szeretem a tanulmányaim, a munkám. Az edzés sem teher. És előző félévben már megtanultam mindent a tárgyaimra, így csak át kell ismételnem őket. - Vallja be, mert titkolja hogy passziváltatott a rendőri vizsgák miatt.
-Nem sértődtem meg. Ó. Hát nem. A hangom mindig ilyen. Valószínű a tanárok hamar szorgalmaznák a cserét hogy más kerüljön a stúdióba. - Mondja némileg vidámabb hangon, kicsit füllent azzal hogy mindig monoton lenne a hangja, elvégre most sem az, költözött belé némi élet, mert szórakoztatja a lány elgondolása. - Ellenben neked örülnének, vidám hangszíned van, kellemes hallgatni. - Mondja kedvesebben, irónia nélkül, mert így gondolja. - Azt hiszem keresnek még egy női hírolvasót, ha jól emlékszem, nem akarod kipróbálni? - Dönti félre a fejét, szerinte tetszene a lánynak. Bár lehet nem, elvégre elég statikus dolog ülni a rádióban és felolvasni, nincs benne semmi dinamika mint a fényképezés kapcsán általában.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Pént. Nov. 21 2014, 22:43

Több dologban is egyezik a véleményünk, többek között az emberek előítéletességében, ez ki is lesz tárgyalva, aztán kilyukadunk annál a témánál, hogy milyen rendezvényekre szoktam járni. A kérdésére bólogatok.
-Igen! Nagyon jók szoktak lenni, ha érdekel az ilyesmi, szólhatok majd, ha lesz ilyen. – ajánlom fel neki kedvesen, és tényleg szívesen teszem ezt, de ha nem izgatja túlzottan ez a dolog, hát azt is elfogadom, elvégre ízlések és pofonok. A következőkben Usui szabadideje lesz kicsit kibeszélve, és én meglepődve hallom, mennyi mindennel foglalkozik egyszerre.
- Hét éve? Akkor ha jót akarok magamnak, gondolom ne kössek beléd. – vigyorgok a másikra jókedvűen, és bár eddig se volt eszemben kötekedni a fiúval, de így aztán ha be is villanna egy ilyen ötlet, akkor is alaposan meggondolnám, hisz szerintem két másodperc alatt a földre küldene.
- Az előző félévben? Passziváltattál? –  érdeklődöm, no nem mintha lenézném emiatt, biztos megvolt erre az oka, és én ahogy már említettem, nem ítélkezem.
- Egyébként gratulálok, hogy ilyen jól be tudod osztani az idődet, csak így tovább a jövőben is! – kívánok sok sikert a másiknak egy mosollyal az arcomon. Egy újabb érdekes infó, a rádiózás derül ki Usuiról, itt is leragadunk picit.
- Nem mindenki lehet jó mindenben. De a jól csinálod a háttérmunkákat, akkor nincs okod aggódni, hogy onnan lecserélnének. Sok munka van amúgy az adások előtt, alatt és után? Fogalmam sincs, mennyi melóval jár ez… -  kérdezem a sráctól. Mindig is érdekeltek a különböző dolgok mögötti háttérmunkálatok, és a rádiózásról speciel még nem tudok túl sok mindent, na de most talán Usui kicsit beavat.
- Ó, ez jól hangzik, de szerintem ez nem annyira nekem való, nem igazán tudnám elképzelni magam rádiósként, én nem annyira a szereplős típus vagyok, inkább az, aki megörökíti mások szereplését. Gondolom érted mire gondolok, de azért köszi az ajánlatot. – mosolygok rá, és egy kis időre azért elképzelem, ahogy az egész iskolában  az én hangom zeng a folyosón. Izgin hangzik, de nem ez az én terepem, maradok a fotózásnál.
- Lesz amúgy most órád? – kérdezem Usuitól, és rápillantok az órámra. Most ugyan szünet van, de nemsokára kezdődik egy óra. Nekem speciel lyukas órám lesz, de ettől függetlenül a fiúnak lehet, hogy van valami, én pedig a világért se szeretném feltartani.

_________________
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Szomb. Nov. 22 2014, 22:20

-Nagyon kedves tőled de... nem vagyok egy nevetős valaki. Zavarba hoznám a környezetem, azt hiszem. - Válaszol a lánynak, hogy elhívná ilyen viccmesélős előadásra.
-Nem vagyok egy erőszakos valaki, nőket pedig kiváltképp nem bántok, szóval nyugodtan. - Mondja némileg kajánabb hangon, el nem bírja képzelni mivel kötne bele a másik, mert olyan kedvesnek hat a személyisége. De általában szóban kötnek bele, az meg hidegen hagyja, tekintve, maximum visszaszól.
-Két félévet, igen. Fegyverviselési vizsgám volt, meg pár egyéb mellé és úgy gondoltam előbb azokat fejezem be, így utána az iskolában már nem kell külön azokra is készülnöm. Maximalista habitusra lettem nevelve, fél szívvel nem kezdek bele semmibe. - Bólint, hogy jól gondolja a lány, passziváltott. De nem bánta meg, jobban is élvezi így a munkáját.
-Kedves tőled. Így lettem nevelne, a szüleim érdeme. - Dönti félre a fejét, mert nem gondolja hogy ez az ő érdeme lenne, ha érdem egyáltalán. Neki ez általános dolog.
-Természetesen. Én teljesen meg vagyok elégedve a jelenlegi munkaköri viszonyommal. Hmm. - Gondolkodik el egy kicsit, mert ez is relatív, főleg neki. - Nekem nem sok, de mások néha rohanásban vannak. - Fogalmazza meg inkább így, mert ő nem érzi soknak, de tudja hogy ő mindig is többet vállalt az átlagnál, hogy ne lustuljon el. - A műszaki beállítások, a programtervek, a hírek és témák összeállításai mind lehetséges feladatkörök, de lehet hogy csak a szemetet viszem ki, éppen milyen feladat van függőben. - Mert ő amolyan mindenes, mindenfélét csinál, de nem bánja kicsit sem.
-Értem. - Bólint mellé, bár ő szerinte ebben is találna örömet a másik, legalábbis jó szívvel csinálná.
-Igen, lesz. Még visszamegyek a nyomdába, onnan megyek majd. Lehet el is kéne indulnom. Akkor ha mást nem, Édesanyád kiállításán találkozunk. Nagyon örültem Nina. - Biccent kicsit, nem rohan, de valóban akad még dolga, mondjuk neki mikor nincs? De azért reméli látja még a lányt, igazán szimpatikus volt neki.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Csüt. Nov. 27 2014, 13:45

- Okés, csak egy ötlet volt. –  vonom meg a vállam egy mosoly kíséretében. Ha nem, hát nem, nem fogom én erőltetni, tényleg csak egy felvetés volt.
- Nem mintha beléd akartam volna kötni, de jó tudni, hogy ha mégis bekattanna nálam valami, és elkezdenék kötekedni, akkor is ép bőrrel megúsznám. – viccelődök ártatlan tekintetekkel, és érzékelem, hogy Usui egyre jobban felenged, már nem olyan hűvös, mint a beszélgetésünk elején, és ennek örülök. Ezek után a halasztására kérdezek rá, és kapok is választ az érdeklődésemre.
- Értem, ez teljesen logikus lépés volt a részedről. Én is azt vallom, hogy ha belekezdünk valamibe, akkor abból próbáljuk kihozni a lehető legtöbbet, és csináljuk teljes odaadással. Mondjuk ez nehéz is tud lenni abban az esetben, ha olyan feladatot kapsz, ami annyira nem tetszik, azt az ember nem mindig tudja ugyanolyan erőbedobással csinálni. –  fejtem ki a véleményemet a dologról, íme még egy dolog, amiben szinte ugyanazt valljuk Usuival.
- Értem. Az a fontos, hogy élvezed amit csinálsz. –  bólogatok mosollyal az arcomon amikor a rádiós feladatokról csevegünk. Lassan elfogynak a szórólapok, amikor megkérdezem, van-e a srácnak órája, és úgy tűnik, itt lesz a kis társalgásunknak vége.
- Rendben, remélem ellátogatsz majd a kiállításra! Én is örültem a találkozásnak Usui! Szia és további szép napot! – köszönök el mosolyogva, majd folytatom az ügyködést a plakátokkal, majd ha végeztem, elmegyek egyet fotózni, úgyis van most egy lyukas órám.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Nyomdahiba ~ Nina & Usui   Today at 23:19

Vissza az elejére Go down
 

Nyomdahiba ~ Nina & Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-