Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 If I were a penguin || Nick&Demi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: If I were a penguin || Nick&Demi   Kedd. Szept. 23 2014, 22:15

// Ez a hsz a pingvintánc tiszteletére született meg, köszönöm az ihletet! XD <3 //

Egy újabb csodálatos munkát sikerült szerveznem magamnak, bár nem gazdagodom meg és nem leszek sokkal hasznosabb sem. De nem baj, legalább nem csak egész nap unatkozok, nem mondhatják, hogy totális semmirekellő vagyok.
Egy tökre szimpatikus teret kaptam ma, bár azt hiszem, ez nem teljesen nekem való feladat. Sóhajtok egyet, miközben nagyot nyelek és az emberek közé lépek a pingvin jelmezemben. Az Antarktisz élővilágáért küzdő alapítvány alkalmazottja vagyok jelenleg és adományokat kell gyűjtenem. Rosszabbnak kell lennem, mint a green peace-es vetélytársak és több embert rábeszélni, hogy adakozzon nekünk. A pingvinnel nem jártam olyan rosszul, vannak olyan jelmezek, amikben sokkal nehezebb mozogni. Mondjuk nem tudom, az élővilághoz hogy jön a jéghegy-jelmez, de szerintem azt a Titanic bábfilmből szerezték a munkaadóink.
Én jelenleg egyedül vagyok, kissé szerencsétlenkedve állok a tér közepén, páran megbámulnak, de továbbmennek. Szorongatom a szórólapjaimat, meg mindenféle kitűzőt az azonnali adományozóknak. Egy kis standot is felállítottak nem messze, hogy a potencionális adományozókat oda tudjam majd terelgetni és egyből megszabadulhassanak a pénzüktől. Erre viszont szerintem semmi esély sincs, mert csak nyújtogatom a lapokat, általában senki nem vesz el egyet sem. Nem tudom, hogyan hívjam fel magamra a figyelmet, azon kívül, hogy sikítok és/vagy nekiállok zokogni. Mondjuk a zokogó pingvin biztos meghatna pár embert és stílusos is lenne.
De helyette inkább egy új ötletem támad. Van valami, amiben nem vagyok katasztrófa, az pedig az éneklés. Összeszedem magam és egy bugyutácska gyermekdal jut eszembe elsőre. Elkezdem énekelni, eleinte kissé bátortalanul, de aztán egyre több ember néz meg, én pedig az orruk alá dugom a szórólapot. Egyre hangosabban énekelek, mozgok is közben és mosolygok mellette, szélesen. Egész jó ez a figyelem, az, hogy az emberek legalább a hülyeségem miatt elveszik a lapot és talán elgondolkoznak a segítségen. De ez nem sokáig válik be, hamar unalmas lesz és továbbmennek, én viszont felbátorodva már odamegyek hozzájuk.
- Szia, ne haragudj, de adományokat gyűjtök a déli sarkkör élővilágának. Segíts te is, hogy mindenhol boldog pingvinek lehessenek! - Vigyorgok rá, miközben neki is az orra alá tolok egy szórólapot, amin mérsékelten megrázó képek találhatók, meg persze sok szöveg az elképzelésekről és egy hatalmas adószám, hogy senki se tévessze el, véletlen sem.
- Jééé.. ismerős vagy. - Állapítom meg végül a srácról, mert mintha láttam volna már az egyetemen, bár csak az arca ismerős. Ő biztos nem találkozott még a pingvin-formámmal, biztosan meg fognak büntetni, ha most elijesztem és egészen az északi sarkig menekül előlem.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: If I were a penguin || Nick&Demi   Szer. Szept. 24 2014, 08:16

// 'Ilyen egyszerű ez a pingvin tánc...'Wink //


A tavalyi egyetemesdi a szakdogáról szólt. Nem kellett bejárnom érvágós, szenvedős előadásokra, ahol a professzorok olyan elánnal tanítjak a 19. század klasszikus költészetét, mintha ők is azon kor gyermekei lennének...bár egykét összetöpörödött matuzsálemre ez még akár igaz is lehet. Lényegtelen.
Egy biztos a múlt év laza volt, ellenben ez kezd a nyakambr ülni, aminek nem kifejezetten örülök. Ezernyi jobb dolgot tudnék elképzelni, mint a ZH-ra való éjszakàba nyúló tanulás. Mondjuk napszaknak az éjjel maradhat csak a könyvek helyett pakolják be mellém Halet és én már egy végtelenül boldog ember leszek. Akár most is jöhetne! Ràpillantok az mobilkijelzőre, meglátom az időt és csalódottan konstatálom, hogy neki most éppen órája van. Amikor végez akkor pedig nekem kezdődik a 90 percnyi instant unalom. Szép is az élet.
Kell egy kávé. Dupla és erős. A legközelebbi standnál kérek is magamnak, az ott dolgozó csaj, alig szenvedi az akut emberundort. Biztos vagyok benne, hogy szemrebbenés nélkül locsálná a fejemre a koffeinbombát és azt követően megetetné velem a papírpoharat pusztán szívszeretetből.
Elkerülvén ezen merényletet sietős léptekkel szelném a kilométereket, de ekkor...pingvin?!

- Ööhm. Szia! - értetlenül pislogok felé. He?! Mivan? Lassan dolgozom fel az információkat. Délisarkkör. Pingvinpopuláció. Adomàny. Hát jó...
- Aha...mindig ez volt életem célja. Csak eddig nem tudtam róla.. - elveszem az orrom alá dugászolt fecnit, végigfutok a sorok között és már most tudom, hogy hamarosan papírrepülő avagy hajó lesz belőle. Az ország fele éhezik, mi pedig gyújtsunk a Déli-Sarknak. Végül is logikus, ügyes vagy Amerika, én így szeretlek. Megint felkapom a fejem, amikor kijelenti, hogy ismerős vagyok neki. Végigpásztázom az arcát, aranyos egyébként, kimondottan aranyos, még ebben a nevetséges hacukában is.
- Te is nekem! Láttalak már ez egészen biztos...csak azt nem tudom, hogy a Madagaszkár pingvinjeiben vagy a Táncoló talpakban... - összehúzom a szemem is, mintha komolyan gondolkodóba esnék. Nagy dilemma. Minden esetre nem irigylem, hogy egész nap ebben a szarban rohad.  De ha jól fizet....
- Kössünk alkut! Adakozok ha eljárod nekem a pingvintáncot! - gonoszkodó mosolyra húzódik a szám. Mivel én az előbb nem láttam, hogy hülyét csinált magából, elvárom, hogy minimum még egyszer megtegye csak nekem. Ha már pénzt akarnak kicsikarni tőlem, legalább hadd röhögjek egy jót.

_________________
Józan esze mindenkinek lehet a világon, feltéve, ha nincs fantáziája.




Oscar Wilde
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: If I were a penguin || Nick&Demi   Szer. Szept. 24 2014, 18:20

Amikor megszólítom a srácot, látszik rajta, hogy azt sem tudja, hol van. Pedig én pont olyan elveszett vagyok itt, mint szegény pingvinek, akik ott szenvednek a déli sarkon. Bizony, szegényeknek kell a segítség, egy csomó helyzetén tudnánk segíteni. Mondjuk a globális felmelegítést egy-két nagy ventillátornak nem tudnánk visszafordítani, de telepítenének halakat nekik, hogy legyen több kajájuk és a pingvinvadászokat is vissza tudnánk szorítani az adományokból. Mármint, nem én, csak az alapítvány, akinek éppen gyűjtögetek és kuncsorgok és akik miatt hülyét csinálok magadból.
- De... kérlek, szükségük van a segítségünkre! - Próbálom meggyőzni, mert még én is kiérzem az iróniát a hangjából és nem tudom komolyan venni, amit mond. Kissé leolvad a mosoly az arcomról, olyan rossz érzés, hogy az emberek így reagálnak egy lehetőségre, hogy segítsenek. De azért elveszi a papírt, olvasgatja, hátha majd attól jobb kedve lesz és rájön, hogy nem olyan rossz ez az egész dolog. Mondjuk biztos aki nem olyan érzékeny, mint én, kevésbé hatja meg őket a szomorú pingvinek gondolata, de azért...
- Sőőőt, még az állatkertben is! - Válaszoltam neki vigyorogva, miközben körbefordulok, hogy jobban meg tudjon nézni magának. Nincs időm azon gondolkozni, hol láttam már, ő biztos nem látott engem vagy csak nem emlékszik rám. A pingvinforma amúgy is becsapós lehet, szóval nem az ő hibája.
- H-hogy mi? D-de én... - Kezdek hebegni, amikor azt kéri, hogy járjam el neki a pingvintáncot és akkor adományoz. Nyelek egy nagyot és érzem, ahogy vörösödik az arcom, pillogok rá egy pár pillanatig, hátha nem gondolta komolyan. De akkor sóhajtok egyet, amikor rájövök, hogy nagyon is komoly és tényleg elvárja tőlem.
Végül csak megköszörülöm a torkom, mert énekelni is kell hozzá, hogy teljesen hiteles legyen. Elkezdem a dal refrénjét és természetesen nyomom hozzá a táncot, már amennyire emlékszem rá, totyogok meg rázom a szárnyaimat, szóval elég nagy bohócot csinálok magamból, de az emberek megint felfigyelnek rám, én pedig minél többnek próbálok szórólapot nyomi a kezébe.
- Szóval... elégedett vagy az udvari bolondoddal? - Kérdezem a sráctól végül mosolyogva, mert én most úgy érzem magam, mintha tényleg én lennék az udvari bolond. De megfizetik és ami még jobb, segíthetünk a déli sarkkör élővilágán... igen... ez a lényeg! Ezért megéri!
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: If I were a penguin || Nick&Demi   Szer. Szept. 24 2014, 20:21

Akik ismernek tudják, hogy kávé előtt hiába próbálnak velem értelmes társalgást folytatni, én csakis fizikálisan vagyok jelen. Szellemileg még/már/megint alszom. Ez van, nekem kell a koffein ahhoz, hogy működjek, de sokat fejlődtem, a napi 6-7 pohár 3-4re csökkent le, hála Halenek.
- Persze, persze tudom én! WWF meg minden. – fontos az állatvédelem ez tény. Én se szeretem, ha találok egy zacskó kiskutyát az út mentén. Olyankor, hiába vagyok békés ember, egy körzővel tudnám kibelezni az illetőt, aki ott hagyta őket. Meg azokat is, akik kedvtelesből lövik a már eleve veszélyeztetett fajokat. De ezek vagyunk mi, emberek, ha nincs éppen elég panaszkodni valónk, akkor generálunk.  
- Most, hogy mondod tényleg! Ott voltál a jegesmedvék mellett és hiába dobáltam, nem akartad megenni a Zoo csemegét.jó pont neki, hogy veszi a lapot. Mondjuk ez, elnézve ezt a maskarát, talán még munkakötelessége is. Minden esetre egészen jófejnek tűnik is elsőre, annak ellenére, hogy pingvin.
- Hát…nem is én! – elégedetten vigyorgok, ujjammal leírok a levegőbe egy kört, jelezve, hogy forognia is kell a koreo szerint, mellé meg persze átszellemülve énekelnie. Ha megcsinálja…..és megcsinálja!
Engem fojtogat a röhögés, kezemet ökölbe szorítva tartom a szám elé, mert nem akarok hangosan hahotázni, de érzem, ahogy vörösödik a fejem. Ez kész! Már megérte felkelni!

- Ihhhiii – kezdenék bele valami mondat félébe, de nem bírom. Belefullad a nevetésbe, a könnyem is majdnem kijön. – Bohocsi – nyöszörgöm fogyó levegővel. Remélem nem veszi nagyon magára…de látni kellett volna, ahogy dülöngél meg totyorog. Végem van.
- De..- kortyolok egyet a feketémből, hátha attól visszatérek eredeti önmagamhoz –De jó hangod van! – és ez true story. Bár lehet ha fejhangon visít még az is tetszett volna, elvégre a tánccal ígyis-úgyis tarol.
- Mennyit fizetnek neked ezért? Bármennyit is, nem eleget! – a kérdés költői, nem akarok én indiszkrét lenni, talán ő is valami elvetemült zöld, aki a minden gizgazt megszeretget és lelkiismeret furdalással alszik éjjelente, mert tudja hány ezer atkát nyom össze addig, amíg szundít.
- Köszi! Ezért…ezért vendégem vagy egy kávéra! – minimum. Az napomat bearanyozta ezzel a kis magánszámával .  

_________________
Józan esze mindenkinek lehet a világon, feltéve, ha nincs fantáziája.




Oscar Wilde
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: If I were a penguin || Nick&Demi   Szer. Szept. 24 2014, 21:22

- Igen, ideje egy kicsit visszaadnunk nekik abból, amit elvettünk tőlük. - Mosolygok rá, próbálom meggyőzni. Bár kicsit sántít, nem pénzt vettünk el tőlük, de abban tudjuk visszafizetni az adósságunkat a természet iránt. A szüleimet is rávettem, hogy támogassák őket, meg most egyre több embert próbálok "megtéríteni", hogy egy picit kivegyék a részüket ebből a hatalmas dologból. Szerintem jó érzés lehet, hogy ők is segítettek, igenis részei voltak a dolognak, nem elhanyagolhatóak.
- Még jó, hogy nem, már tökre uncsi. Gondolj bele, ha neked minden nap ugyanazt kéne enned! - Világítok rá a problémára vigyorogva, mert ugyan nem vagyok ám pingvin és eszemben sincs zoo csemegét enni, azért tényleg tök unalmas lehet ugyanazt enni. Tök monoton, mondjuk a pingvinpocaknak biztos az jó, de így emberi gondolkodásmódban nagyon furcsa.
Látom rajta, hogy elégedetten vigyorog, mutogat a levegőben, hogy forogjak majd, én pedig érzem, hogy egyre inkább zavarban vagyok. Ha már író vagyok, már meg is írhatnám a vörös ötven árnyalatát és én lennék a Times új bestsellere vele, legalábbis ha így viselkedek benne, akkor biztosan. Bár nem tudom, miről szólna, inkább erre gondolok, mint arra, hogy mit csinálok éppen. Táncikálok és énekelek, szórólapokat osztok közben és egyre jobban élvezem az egészet, vigyorgok.
Amikor befejezem a srácra nézek, ő pedig egy ideig próbálja visszafogni a nevetést, de aztán beszélni próbál és mikor a kádból kihúzzuk a dugót, úgy tör elő belőle, de nem bánom, ártatlanul pillogva megvárom, amíg vége. Oké, hülyét csináltam magamból, de élveztem és a szegény állatkákért igenis megérte, de még mennyire!
- Köszönöm. - Mosolygok rá szélesen, amikor azt mondja, hogy jó hangom van, bár nem hiszem, hogy olyan nagyon különleges lenne, mindenki ezt mondja. Mondjuk tény, hogy ebben a dalban nem tudtam igazán megcsillogtatni a tehetségem, azért simogatja a szívecskémet, hogy még így is tetszett neki és némi elégedettséggel tölt el.
- Jó érzés másokat megmosolyogtatni és jobbá tenni a napjukat, az már csak plusz, hogy az igazi pingvineken is segíthetek vele. - Mosolygok rá töretlenül, mert nem igazán a pénzért csinálom, lehet, hogy gyakrabban vállalok majd ilyesmiket, főleg a gyerekek aranyosak, ahogy néznek, mutogatnak, vigyorognak, nevetnek rám, én pedig teljesen elolvadok tőlük, általában a szülők is és nincs szívük nem adományozni. Állatok és gyerekek, ahogy Marknak is mondtam, ők a tuti recept!
- Egy kávé...? Hú, az most... nagyon jól esne. De van egy negyed órád? Addig még itt kell bohóckodnom. - Válaszolom neki vigyorogva, mert már itt vagyok egy jó ideje, de nem mehetek el korábban szünetre, meg mondjuk mire kibújok ebből a pingvinjelmezből... na mindegy, majd kérek segítséget valakitől, de addig megvárom a válaszát csendesen, aztán megyek, hogy tovább totyogjak, kérjem az embereket, hogy segítsenek nekem, egyszer még el is kiáltom magam segítségért, felfigyelnek rám és elmagyarázom, hogy mekkora veszélyben van az Antarktisz élővilága. Nem mindenki díjazza, de van, aki csak nevet és elvesz egy-két szórólapot.
Egyre jobban szeretem ezt a munkát.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: If I were a penguin || Nick&Demi   Kedd. Szept. 30 2014, 21:37

// És még paintek előtt kaptál hszt Very Happy //

- Áh, akkor küldök nekik egy vödör jeget és kihívom őket az ice bucket challengre…vagy szerinted egy kamion fagyasztott heringnek jobban örülnének? Nagy dilemma. – ilyen téren azért mindig kétkedő voltam egy kicsit, mert kitudja kinek a zsebét nyomja majd az a pénz? Szép dolog adományozni, ezt aláírom, én is szoktam, ha máshol nem, akkor azon a rémunalmas karácsonyi konzum partin, ahol megsavanyodott ügyvédek bájolognak mindenféle rémunalmas témákról. Engem anyámék körbevezetnek, bemutatnak, mint valami cirkuszi majmot, hogy 'nesztek nézzétek ez lett a gyerekből. Nem vonzotta a jog, helyette firkász lesz, igen, szerintünk is éhen fog halni.' Én meg kedvesen mosolygok, hozzászólok a témákhoz és nagy serényem hányom vetem a kereszteket vakbuzgón magamban, hogy csak az arcomat ne akarják megcsipkedni, mint még kissrác koromban tették. Más kérdés, hogy egykét asszonyság már inkább annak örülne, ha én csinálnék velük bármi oda nem illő dolgot.
- Hm. Ez mondjuk jogos. Tudod mit? Legközelebb viszek neked panírozott pockot, olyat még biztos nem ettél… - vigyorgok mellé egy sort, aztán meggyőzöm, hogy adja nekem is elő a díjat érdemlő produkciót, amiben majdnem halálomat lelem a röhögéstől. Hosszú percekig próbálok öntudatra ébredni, de engem időközben elvesztettünk, beszámíthatatlanul hömpölyögnek a gondolataim a nevetés hullámain.
- Aha. Ezt a szöveget sokat gyakoroltad, ugye? – hiába adja elő magát tök őszintén, biztos vagyok benne, hogy ennyire azért nem teng túl benne az empátia. Itt főni hatezer fokban ebben a pingvin jelmezes mobil szaunában és mellé full hülyét csinálni magából…valahol persze biztos élmény, kérdés az, hogy milyen. Mondjuk egy ideig én is élvezném, csak tudom, hogy a haveri köröm életem hátralevő részében ezzel szívatna és merem állítani, hogy még a fejfámhoz is faragnának tömörfából egy délisarki szmokingost.
- Van. – negyedóram. – Adj párat, megmutatom, hogyan kell ezt gyorsan és hatékonyan csinálni! – elveszem tőle a lapokat ha felém nyújtja őket és elindulok velük az embertömeg felé. Tessék, engem is megszállt a pingvinszárnyú szentlélek.
- INGYEN SÖR! – hangosan elkiáltom magam és erre jó páran, mint az várható, felkapják a fejüket, én pedig a kezükbe nyomom a szóróanyagot. Ezeknek a fele ugyanúgy a kukában fog landolni, mind azoknak, amiket őt szétosztogatott, de lesz, aki elolvassa és az után, hogy rádöbben a mély tragédiára, miszerint nem, sajnos nem kap ajándék malátalevet , talán segíteni fog a totyogó társaságnak.
- Parancsolj, van még? nagyjából tíz perc alatt elpasszoltam mindet, ami nálam volt és még dalolnom sem kellett. Mi ez ha nem őstehetség és profizmus? Ja és persze, szerénység…

_________________
Józan esze mindenkinek lehet a világon, feltéve, ha nincs fantáziája.




Oscar Wilde
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: If I were a penguin || Nick&Demi   Hétf. Okt. 06 2014, 15:35

//Akkor... csapó kettő.//

Amikor elmeséli nekem, mit tervez a pingvineknek visszaadni, törlesztve az adósságát, nagyon nehezen, de megállom, hogy ne vigyorogjak az arcába, mint a vadalma. Inkább csak komolyságot erőltetve magamra, kissé megköszörülöm a torkom.
- Mindkettőt nem lehetne? - Kérlelem gyengéd hangon, pillogva, mert ugyan a jégvödörnek nem látom sok értelmét, de az is valami. Ott van jég, ó, de még mennyi, bármikor fürödhetnek benne és a pingvinek amúgy sem tudnak adakozni, ez így nem jó! De a hering biztos jó lenne, örülnének neki, eleszegetnék és jólesően, teli pocakkal... csinálhatnának pingvin dolgokat. Utána kéne néznem, mit csinálnak a pingvinek a mindennapokban.
- Panírozott pocok? Naháááát, olyat még tényleg nem ettem. - Vigyorodok el végül, hogy eltűnjön az elcsodálkozó arckifejezésem. Az emberek biztosan nem esznek pockokat. De egy pingvin...? Nem vagyok valami profi biológus, //ezen most... áh XDDD// de ha jól tudom, a pockok a földben élnek és szaladgálnak meg túrnak, meg ilyesmik... nos... az Antarktiszon nincs túl sok föld. Szóval a pingvinek természetszerűen nem ehetnek pockokat, ugye? Hát, engem sem a biológiatudásomért fognak becserélni tevére, emiatt legalább nem kell aggódnom.
- Egész reggel a tükör előtt. - Bólintok egy aprót, és próbálok komoly fejet vágni, de nem tudok, illetve nem is annyira akarok. Amúgy nem gyakoroltam, és akár kissé sértő is lehetne a feltételezés, de nem hiszem, hogy most képes lennék komoly eszmecserére, vagy csak nem vigyorogni. Egy mosolygós, boldog, vigyorgó pingvin vagyok. Pont ilyenek lesznek az igaziak is, ha eljut hozzájuk a segítség.
Aztán a srác azt mondja, segít, megmutatja, hogy kell ezt csinálni. Először azt hiszem, csak viccel, de nem, komolyan elveszi a szórólapokat a kezemből és már megy is, hogy elpasszolja őket. Amikor elkiáltja magát, hogy ingyen sööör, belőlem kitör a nevetés és azt sem tudom, mit mondhatnék. Ez a srác nem normális, de működik, tényleg hamar elpasszolja az összes lapot, és jön is vissza hozzám.
- Nincs... ez... király voltál! - Lelkesedek végül, amikor sikerül végül is megfogalmazni, mennyire jónak tartom azt, amit csinált. Bár nem a pingvinekért csinálta. Átverte az embereket. És nem kéne ennyire örülnöm neki, de durván jó volt. 1-0 a pingvinek javára!
- Mehetünk kávézni! Csak várj, először lehámozom magamról ezt. - Mosolyodok el, majd visszamegyek a pulthoz, ahol az adományokat lehet leadni, az összes szórólapot elpasszoltam, aláírom a lapot arról, hogy ma dolgoztam és leadom a csodálatos kis névjegykártyám meg a csodás pingvin jelmezből is kihámozom magam és máris sokkal inkább emberi formám van.
Visszafelé pedig azon gondolkodom, tényleg, hol láttam már ezt a srácot... valahol biztosan. Hmm... jó kérdés.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: If I were a penguin || Nick&Demi   Kedd. Okt. 14 2014, 22:21

- Most nézz rám, őszintén… hasonlítok Teréz anyára? Nah ugye…a borosta elég árulkodó tud lenni. Így, hát, sajnos annyira nem lehetek karitatív, hogy mindkettőt nekik adományozzam. Őszintén sajnálom… - még csalódott fejet is vágok, mintha a téma komoly lenne, pedig mindketten tudjuk, hogy nem az. Tetszik, hogy veszi a poént, nem sértődik rögvest vérig vagy hagyj faképnél és nyomja rám a sültbolond bélyeget. Pedig én alapjáraton normális vagyok, csak Hale óta kicsit elszálltam a valóságtól, de a környezetem már kezd megszokni. Mondjuk, mást nem is nagyon tehetnének.
- Mondom én, majd legközelebb viszek. Csak még gyűjtenem kell egy kosárra valót. Nem gombászni járok ezentúl, hanem pockászni–  Igen, ma csak ilyen véresen valós témákról társalgunk. Kell ilyen is, ezek fröccsentenek élénk színfoltokat a megfakult hétköznapok tompa szürkeségére, csakhogy kellően költői legyek ma is.
Csak egy biccentéssel reagálom, hogy igen sejtettem, hogy sok munkája van abban, hogy ilyen hitelesen ledarálta a szöveget melyszerint kifejezetten élvezi ezt a munkát, hiába csinálja rosszul. Bezzeg, ugye én.
Az ingyen sör, mint az várható volt, rögvest felkelltette a nagyérdemű figyelmét. Amúgy gratulálok Amerika, egy potya pia érdekesebb tartassz, mint egy indokolatlanul randalírozó pingvint. Megköszörülöm a torkomat, komoly arcot vágok és úgy kezdek bele, mintha minimum a diploma átvételekor mondanák hálaszöveget.

- Jó érzés segíteni a pingvineken és közben…ööö….nekem ezt még gyakorolnom kell. – végül elröhögöm, van még mit csiszolni a rajta, hogy hiteles legyen.
- Lőhetek egy képet veled? – lehet bizarr meg minden, de muszáj megmutatnom ezt pár embernek, hogy mikkel össze nem futhat az ember LA poros utcáin.
Egészen biztos vagyok benne, hogy lelkendezve ajánlanám fel, hogy segítek róla le hámozni a jelmezt, meg esetleg mást is, ha per pillanat nem tenne vakká, süketté a tudat, hogy nekem biza már menyasszonyom van és nem is akármilyen. Egyértelműen a lehető legjobb. Pittyentek is egy SMS-t neki, hogy igyekezzen ellógni az óráról, de persze én nem csábítom a rosszra, nem vagyok én olyan. Cöh, dehogyis.

- Gyors voltál, pingvin. Így is énekelsz nekem egyet? Légyszi! kérlelőn pislogok felé, értékelném, ha még civil öltözetben is hülyét csinálna magából. Közben elindulok vele valami közeli kávézó felé.

_________________
Józan esze mindenkinek lehet a világon, feltéve, ha nincs fantáziája.




Oscar Wilde
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: If I were a penguin || Nick&Demi   Hétf. Okt. 20 2014, 22:26

- Nem, de... - Próbálkoznék, de túlságosan komolyan adja elő, mennyire nem lehet a kettőt egyszerre, és hogy mennyire sajnálja. El kell nevetnem magam, úgy vigyorgok rá, mintha éppen a legjobb fogkrémet szeretném eladni neki a világon. Be kell ismernem, hogy imádom a humorát, meg azt, hogy milyen természetességgel kezeli ezt az egészet. Mármint, mintha ezt csinálná minden nap, mint egy gyakorlott humorista, olyan, mintha ez az unalmas rutinfeladatokhoz tartozna. Azt hiszem ezt hívják... iszonyatosan menőnek. Hajj, már most rajongok, mintha a srác egy fiúbanda lenne egy személyben. Ez veszééélyes.
- A pockász pocakokra vadászik...? - Kérdezem, miközben lepillantok és ártatlanul megdörzsölgetem a sajátomat. De aztán felpörögnek az események, a srác (akit nem nevezünk nevén) kikapja a szórólapokat a kezemből és pillanatok alatt szétosztogatja. Én pedig nem tudok mást, csak ámulni-bámulni, mert ilyen technikára még sosem gondoltam volna. Talán még el is olvassák az emberek a sör szó után kutatva!
Aztán igazán komolyan kezdene bele a világmegváltó beszédébe, mennyire jó érzés a pingvineket segíteni, amikor azonban elröhögi magát, akkor én sem bírom tovább érdeklődve figyelni, én is nevetek kicsit. Imádok nevetni, mindig felold, feldob és jobban önmagam lehetek általa.
- Ha? Persze! - Válaszolok neki nevetve, amikor ilyen könnyed vagyok, imádok a fotókon idióta fejjel pózolni, de most épp elég lesz a jelmezem mellé a vigyorom is, hogy elérjük a megfelelő hatást. Így meg is várom, amíg a srác megosztja velem a selfie készítés csodálatos élményét, addig nagyon szépen vigyorgok, utána meg még szebben.
- Ha a Broadway-en adom elő a számomat, ez még sokat fog érni, szóval őrizd meg! - Bököm kicsit oldalba vigyorogva, de aztán megyek, mert kezdek megsülni ebben a jelmezben, meg kicsit kényelmetlen is. Szóval elszaladok, hogy leadjam, a többi cuccommal együtt és mosolyogva siessek, csaknem ugrándozzak vissza a sráchoz.
- Ó, hát ha itt lenne a gitárom, nagyon szívesen szórakoztatnálak. - Válaszolom neki vigyorogva, és közben gondolkozom, mivel tehetnék eleget a szép kérésnek, kérlelő tekintetnek, mert pillanatok alatt megolvasztja a szívecskémet. Gyorsan elkapom a karját, hogy magammal húzzam egy szimpatikus kávézóba, majd odamegyek a pulthoz, kérek egy fincsi, fahéjas kávékülönlegességet, meg persze egy papírpoharat. Szegény srác, úgy néz rám, mintha ufó lennék, én pedig csak az arcába vigyorgok, amikor megköszönöm.
- Szóóóval... figyelj! - Mondom, miközben lecsüccsenek egy szimpatikus asztalhoz, persze megvárom őt is, aztán jön a pohár. Magam elé rakom lefordítva, igen, biztosan tudjátok már, mire készülök. Anna Kendrick Cup song-ját kezdem el, de először csak tapsolok meg kocogtatom a poharat. Csak aztán kezdek el neki énekelni is, de látszik, hogy nagyon élvezem. A legtöbben ismerik már ezt a dolgot, elég népszerű volt, de most hangszer vagy zene híján csak ezt tudom énekelni úgy, hogy ne tűnjön gyerekdalnak. Bár talán valami kevésbé komolyat várt, most olyan jó ezt énekelni.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: If I were a penguin || Nick&Demi   Szer. Okt. 29 2014, 21:47

Sajnálkozva csóválom a fejem, hogy nem, nincs semmi de, az élet már csak ilyen. Kegyetlen. Bele kell törődniük még az állatoknak is.
Elmerengek azon, hogy mit is csinál egy pockász és lassan már azt sem tudom mi volt eredeti gondolat, ami idáig sodort bennünket.

- A pockász az üres pocakokra vadászik és pockokkal tölti meg őket. pont olyan bizarr lehet, mint, amilyennek hangzik, de végül is mindenkinek kell egy hobbi, ahogy azt Vasember is megmondta. Készséggel szétszóróm a népek között a fecniket, legyenek ők is karitatív lelkek és adakozzanak totyogó testvéreinknek, majd bepózolok a selfiere.
- Feltétlenül. Erre fogok hivatkozni, ha nem engednek be a VIP kapun. Mert ugye, én ismerem az est sztárját… – elvigyorodom és kapásból küldöm a képet Halenek és váltok is vele néhány kétértelmű üzenetet, aminek hatására szerelmetesen bámulok a mobilomra, amíg a pingvinharcos átvedlik hétköznapi ruhába.
- Gitározol? Nem mondod? Az nekem bakancslistás tétel volt, csak ilyen téren analfabéta vagyok… - tanácstalanul megrántom a vállam. Anyámék támogatták volna ha a gyerek valamilyen hangszert is gyűr, mert az, hogy Nicholas vagyok mellé még Hill is, nem volt kellően sznob. Csodálom, hogy nem ültettek be valami giccses fehér zongora mögé szmokingban, csokornyakkendővel.
- Ezek szerint ilyen kis művészlélek vagy? – még a kérdésem végéhez sem érek, amikor magával ránt én meg csak kapkodom a lábaim utána. – Ki elől menekülünk? – lehet valami hardcore gengszter pasija van, aki tompa hegyű ceruzával akar majd kibelezni csak azért mert ránéztem a csajára. Pedig még csak nem is olyan szemmel. Jóóó, ha nem most készülnék megkérni Hale kezét vagy ha egyáltalán a képben sem lenne szívem szőke ciklonja akkor nem mondom, hogy nem kacsintgattam volna felé.
Szemforgatva hallgatom, hogy valami löttyöt kér kávé helyett, én meg maradok a szokásos dupla presszomnál, cukor és tej nélkül.

- Minek nekünk az a pohár? felvont szemöldökkel figyelem, ahogy gyanúsan célba vesz egy asztalt közben meg végig ott bujkál a mosoly a szám szegletébe. Leülök vele szembe belekortyolok a koffeinlöketbe és kíváncsian várom a produkciót. Már az első lecsapás után tudom mi következik, és, hogy én se legyek csak passzív hallgatóság ritmusosan csettintgetek és láb dobolok, az énekléssel, mint olyannal, már nem is próbálkozok.
- Eeeeeeeeeeeeeeez bitang jó volt! lelkesed egyből, még tapsolok. Jó páran érdekesen néznek felénk, de nem érdekelnek. Bakker, ez a csaj tud valamit.
- De tényleg elképesztő tehetséges vagy! – nem halt még ki Amerikában a kultúra. Van remény és hasonlók.
- Ha Frances lennél, most mondanám, hogy csinálok veled interjút az újságba… - szép is lenne. Egy gonddal kevesebb, de erre vajmi kevés esélyt látok. Kiszúrtam volna, ha szembesétál azokon a sokat látott folyosókon.

_________________
Józan esze mindenkinek lehet a világon, feltéve, ha nincs fantáziája.




Oscar Wilde
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: If I were a penguin || Nick&Demi   Szomb. Nov. 01 2014, 14:52

- Azta, ez úgy hangzik, mint valami horrorfilm alapötlete... - Nézek rá nagy, elkerekedett szemekkel, mert elképzelve tényleg nagyon durván néz ki. Mondjuk nem valami unalmas, lerágott klisé lenne, már látom is magam előtt a Pockász lecsap! címet, ahogy a sötétből kivillan a plakáton egy pocak. Valószínűleg egész Hollywoodot megrázná, de pont ez lenne benne a jó, nem? Hm... micsoda érdekes ötlet... Cassie odáig meg vissza lenne érte!
- Helyes, mindjárt jövök, te meg addig, tudod... dülöngélve totyogjál... körbe-körbe forogjál! - Mutatok az ujjammal egy kört, nevetgélek még egy sort, hogy mennyire elmélyülten nézi a selfie-t, és küldi is valakinek egyből, meg a telefonját piszkálja, én pedig elrepülök átöltözni és leadni a cuccaimat... mondjuk a pingvinek azt hiszem éppen nem tudnak repülni, de nem vagyok benne biztos.
- Igen, már elég régóta. Nem olyan nehéz, mint hinnéd! Megtaníthatlak, ha szeretnéd. - Mosolygok rá kedvesen, bár nem vagyok profi oktató, az alapokat könnyedén meg tudom neki tanítani. Aztán ha nem akar rám szorulni, az interneten nagyon sok tanító videó meg minden van, amiből egyedül is fejlődhet.
- Hát... olyasmi. Igen, olyasmi. - Nevetgélek kicsit, mert ez a megnevezés furcsa, de ha jobban belegondolok, tényleg az vagyok. Bonyolult, mint egy hülye labirintus, amiben még én is gyakran elveszek, bolyongok, eltévedek, de... ettől szép az élet, nem?
A kérdésére, miszerint ki elől menekülünk, nem is válaszolok semmit, majd meglátja, miért annyira sietős a dolog. Mert jött az ihlet, mivel fogom szórakoztatni őt, és szeretem, amikor ez nem veszik el, szeretem ilyenkor a pillanat hevében megcsinálni a dolgokat. És szerzek is kávét, meg poharat, bár hülyének néznek, nem érdekel, talán az vagyok. Hamar le is ültetem a srácot, de nem válaszolok még mindig a kérdésére. Csak egy "majd meglátod" kacsintást intézek felé, ahogy leülök és amikor elkezdtem, látom az arcán, hogy leesik neki, már mindent ért. Látszik, hogy élvezi, elkapja a zene őt is, mert csettintget, lábdobol, segít abban, hogy még inkább zenének tűnjön és ennek nagyon-nagyon örülök.
- Örülök, hogy tetszett! - Mosolygok rá szélesen, mert látom, lelkes tőle és amennyire lelkes ettől, annyira nem érdekli, mások miért néznek ránk ilyen furán. Ő az én emberem! Bizony, de még mennyire, főleg, mert én nagyon jól éreztem magam és ez számít nekem is.
- Azért annyira nem, ne túlozz. - Nevetgélek, mert biztosan nem találkozott még igazán tehetséges emberrel, én csak élvezem amit csinálok, ezért hangzik jónak. De sosem tanultam komolyabban énekelni, csak úgy... hobbiként csinálom. Főleg azért, hogy a sráchoz hasonlóan másoknak egy kis örömet okozzak és mosolyt csaljak az arcukra, ez a legjobb benne.
- Igazából... tényleg a Francesre járok, én próbáltam elmondani, hogy szerintem már láttalak, de nem figyeltél rám. Én pedig a jelmezem nélkül kevésbé vagyok feltűnő. - Mosolygok rá szélesen, de aztán inkább visszaterelem a gondolataimat ahhoz, amit eredetileg mondani akartam. - De... én nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet, nem vagyok olyan érdekes ember. - Állapítom meg mosolyogva, mert tényleg nem hiszem, hogy lenne bárki, aki szívesen olvasna rólam, mármint... rólam. Hahó, én csak Demetria vagyok, egy kis gólya, semmi extra nincs bennem. Na jó, a bátyám, ő biztosan szívesen olvasná, de neki testvéri kötelessége.
- Amúgy Demetria Smith vagyok, örülök a találkozásnak. - Kuncogok kicsit, mert hm, azt hiszem éppen ideje lesz bemutatkozni neki.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: If I were a penguin || Nick&Demi   Szomb. Dec. 06 2014, 16:50

- Azaz, Parapockman activity! – s lőn a kasszasiker. Lehet át kellene eveznem a filmipar hullámira és forgató könyv írásra adni szegény fejemet. Majd felfogadom a Pingvint társszerzőnek.
Az utasításra totyogok kettőt és rátapadok a mobira, lövöm Halenek a szelfiet a, szerinte, apácával. Bár lehet tényleg szerezetes a csaj, mondjuk kár lenne érte. Neki nagyon nem kéne a négy fal között savanyodni, de ahogy elnézem nincs is rá indíttatása.

- Komolyan? Megtanítanál? De rám szakember mondta, hogy csak a zene hallgatáshoz értek, igaz, ahhoz nagyon, de elég analfabéta vagyok ilyen téren. Nem tudod mire vállalkozol. azért felcsillan a szemem, mert mekkora királyság lenne már egy szál gitárral csapatni a műsort. Jobb az, mint bármely másik hangszer.
A Cup songot szájtátva hallgatom, egyszerűen zseniális. Bírom a spontán embereket és ő annak tűnik. Nem nagyon zavarja hol van, hogy épp egy jól szituált kávézóban ücsörög, simán dalolászik.
- Hülyéskedsz? Imádtam! - szélesen vigyorgok, teljesen feldobta a délutánom, még azt is elfelejtem, hogy mennyire aggódom az eljegyzés miatt.
- Nem túlzok, tényleg zseniális volt! ebből nem fogok engedni, mert ha egyszer így van, akkor így van és pont.
- Franceses vagy? Nem mondod! Ez esetben megvan a jövő havi címlapom, király! – meg se hallom, hogy szerinte nem jó ötlet, mert igenis az. – Már, hogyne lennél érdekes? Ez hülyeség. Mikor érsz rá az interjúra? – remélem minél hamarabb és azt is, hogy nem akar túlzottan hadakozni. Őt meg kell ismernie az egyetemnek, nincs más lehetőség.
- Részemről a szerencse, Nick Hill! – lazán kezet nyújtok, belém nevelt sznob illemtudat vagy mi. Éljenek az elit ügyvéd felmenők.
- De nem régóta járhatsz hozzánk…tuti kiszúrtalak volna, ez teljesen biztos. Mondd, hogy gólya vagy! a szerelem ennyire nem tehet vakká. Bár aztán kitudja, lehet, hogy mégis, elég sehall selát vagyunk Hale óta, mellé nem is bánom, mert nem is akarnék nála jobbat keresni, de nem is találnék.


_________________
Józan esze mindenkinek lehet a világon, feltéve, ha nincs fantáziája.




Oscar Wilde
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: If I were a penguin || Nick&Demi   Today at 15:24

Vissza az elejére Go down
 

If I were a penguin || Nick&Demi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-