Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 If we ever meet again... || Callie&Seb

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Hétf. Szept. 01 2014, 17:41

-Én sem, de én sokat futok! - Nevetek, elvégre tényleg ritkán betegszem le. Szerencsére.
Iszik, persze leforrázza a nyelvét, nevetek halkan, hogy kidugja.
-Gyógypuszit? - Vigyorgok rá, csak viccelek, de ha kér kap, valószínű nem tiltakoznék... imádtam vele csókolózni, gondolom ez nem változott.
Hallgatom amit mesél, félredöntöm a fejem, simogatom az állam kicsit, némileg tanácstalan.
-Oh... sajnálom. De... ha rájöttél, hogy nem lennél boldog vele, akkor végül is... ez jó dolog. Ha hozzámész és utána jössz rá az rosszabb. És így sok lehetőség nyílt számodra. Szerintem ez nem rossz dolog. - Mosolygok szelíden, mert szerintem szerencsés hogy rájött hogy nem lett volna jó neki. Tudott változtatni, mert. Ha az asztalon a keze, akkor óvatosan megfogom, biztató jelleggel, hogy bátor volt.
-Henry beteg. Megint... Aggódom érte. - Közlöm halkan, fáradt mosollyal miután ivott és elveszem a kezem, ha még nem vette el. Nem azért nem beszéltem róla mert nem bízom benne, hanem mert nem épp egy könnyed első-újratalálkozás téma. Éreztetem is, hogy szerintem nem most kéne erről beszélnünk, persze ha ő mégis tudni akarja mi van, kénytelen leszek valamit mondani neki.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Hétf. Szept. 01 2014, 17:58

- Meg dohányzol is, mi, hogy meglegyen az egyensúly? - Kérdezem tovább vigyorogva, mert most valahogy nem tudom levakarni az arcomról. Engem nem igazán zavar, de úgy tűnik, Sebastiant sem, mert ő is nevet és vigyorog. És a sok aggodalom, szorongás és zavar közepette, valahogy úgy érzem, most minden olyan tökéletes. Nem szeretném, ha valaki elvenné tőlem ezt a pillanatot.
- Csábító ajánlat, de most le kell mondanom róla. - Nevetgélek jókedvűen, amikor Sebastian felajánlja a gyógypuszit a nyelvemre. Ó igen, tudtam, hogy csábítja a nyelvem. Ezek szerint még mindig szeret csókolózni és még mindig nem bír magával. Mosolygok és a fejemet rázom kissé, mert annyira jellemző rá, nem is ő lenne, ha nem próbálkozott volna be vele. És most olyan illúzióm van, hogy ismerem, mint a rosszpénzt. Jó lenne, ha valóság lenne...
- Nem ez a baj, csupán már... félek az egésztől. - Ezen nekem is el kellett nevetnem magam, nem olyan komoly ez a dolog, csak kicsit rossz érzés. Kicsit félek szerelmes lenni, kicsit félek az érzéseimtől is, de ez nem a világ vége. Van tovább, inkább előre nézek, az segít elviselni az egészet. Amikor Sebastian megfogja a kezem, akkor elmosolyodok, jól esik az érintése.
Aztán hallgatom, hogy elmondja, miért aggódik ennyire, pillogok párat. Érzem, hogy el akarja venni a kezét, de nem hagyom, inkább kicsit megszorítom és bátorítóan rámosolygok. Nem esek kétségbe, de nem bizony. Sebastian most ingatag, fájdalmakkal és kételyekkel teli, nincs szüksége arra, hogy még én is széthulljak a szeme láttára. Hamar veszem a lapot, mennyire nem jó beszélgetőttéma ez most, mert ő nem tudja csak úgy megvonni a vállát és nevetni rajta, mint én. Nem is várom el tőle, az ő gondja kicsit komplikáltabbnak tűnik.
- Nos, én megtanultam angolul a kedvedért, te mikor tanulsz meg görögül? - Kérdeztem végül elvigyorodva, de a kezét nem szívesen engedtem volna el. Ennek ellenére nem szorítom tovább, vegye el, ha akarja. Nem vagyok erőszakos teremtés, pedig hajj, néha olyan jó lenne, ha annak születtem volna.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Hétf. Szept. 01 2014, 18:15

-Áh, csak akkor dohányzom ha ideges vagyok. Futni már nem csak akkor futok! - Legyintek, elpoénkodom, pedig nem vicces. - De igazad van, nem szeretnék túl egészséges lenni, kell az egyensúly! - Nevetek.
-Nem tudod mit hagysz ki! - Aztán vágok egy fejet, amolyan zavart elgondolkodót, hogy de... ő pont tudja mit hagy ki. Mindegy is, nevetek megint.
-Nem kell félni. Félni semmiképpen. - Mosolygok, főleg hogy nevet. Meg is fogom a kezét, jól esik hogy nem húzza el. Én ellenben visszavenném, de nem engedi. Felpillantok rá, némileg meglepődve és némileg hálásan, de kissé félve. Nem akarok gyenge lenni, nem akarok olyannak tűnni, megint, aki összeomlik, mint egy kártyavár.
A hirtelen váltás meglep, pislogok is kettőt, de aztán elhúzom a szám felé a kezét ha hagyja és adok rá egy hosszabb, hálásabb csókot.
-Az igazság az, hogy akartam, de... féltem attól hogy én nem is tudok megtanulni egy nyelven sem. Az angol és a francia anyanyelveim, én sosem tanultam nyelvet... - Fogom még a kezét, valahogy elfelejtem elengedni, a másikkal túrok a hajamba, mint zavaromban oly sokszor. Van amit nem lehet levetkőzni.
-Szóval mit is csináltál te így késő este a parton? Csak nem valami meztelen fürdőzést terveztél, amit galád mód meghiúsítottam? Gyanús hogy nem volt nálad semmi, hmm? - Vigyorgok rá, könnyen ellazulok megint, látni a testtartásomon.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Hétf. Szept. 01 2014, 18:54

- Peeersze, jó kifogás. - Cukkolom, mert ha belegondolna, tényleg rosszul hangzik ez a "csak idegesen cigizek" szöveg. Úgy hangzik, mint a parti-cigisek, a javuk úgyis rászokik egy idő után, csak elhúzzák az előjátékot. Bár remélem Sebastiannál nem így van, azért nevetek azon, hogy nem szeretne túl egészséges lenni. Ami azt illeti, én egészséges vagyok helyette is, ha kell, szóval nincsen semmi baj.
Azonban a megállapítására, hogy nem tudom, mit hagyok ki, abbahagyom a nevetést, egy pillanatra csak felvonom a szemöldökeimet, látom ő is elgondolkozik a dolgon. Aztán nem bírom, hogy ne kússzon lassan vigyor az arcomra, aztán szépen fokozatosan bugyborékozik fel a torkomból a nevetés. Én ne tudnám, mit hagyok ki?
- Nagyon bátor leszek! - Ígértem neki végül, szélesen vigyorogva, de aztán inkább bőrt húztam a fogamra, mielőtt még elvakítom a fogsorommal. Na jó, annyira nem fehér, de inkább visszafogom magam, túl könnyen elengedem magam vele, még mindig.
Úgy döntöttem, jobb lesz, ha nem feszegetem a témát, legalábbis azt láttam Sebastianon, hogy nem lenne boldog tőle. Persze, ettől még elkezdhettem volna faggatni, mert nem biztos, hogy még ismerem, sőt... lehet, hogy már csak egy ismerős idegen nekem. De úgy látom, beletrafáltam, mintha hálásan pillantana rám, aztán csókot ad a kezemre, én pedig elmosolyodok.
- Már megint ezek a kifogások... - Vigyorogva ráztam kicsit a fejem, de nem haragudtam rá emiatt. Én valószínűleg előbb-utóbb úgyis megtanultam volna a nyelvet. Ő pedig amúgy sem tudna mit kezdeni a göröggel. Amúgy is szóban lenne célszerű megtanulnia, mert ha írni is szeretne rendesen, akkor a cirill betűket is meg kéne tanulnia, az pedig tényleg sok munka lenne. Csak nem jutott eszembe jobb téma, amivel elterelhetném a gondolatait. De még mindig jobb, mint a vízforraló, fejlődök.
- Ja, hát igen, éppen arra készültem, kár, hogy megzavartál. - Bólogattam, miközben mosolyomat elnyomva felhúztam az ajkaimat, mintha éppen pórul jártam volna, hogy megzavart benne. Egy ideig tartom a pozíciót, hősiesen helytállok, aztán kitör belőlem a kuncogás.
- Igazából csak gondolkodtam, a víz, meg a sós levegő nekem segít, de ezt amúgy is tudod rólam. - Sütöm le kissé pilláimat, kicsit elkalandozva mosolygok, így nem lesz az az igazi. Azt hiszem, szinte a fél életemet ezzel töltöttem el. A parton ülve, homokba rajzolgatva, a napba, hullámokba bámulva és eközben gondolataimba mélyedve. Kitisztult fejjel tudtam nézni a dolgokat, egészen más szempontból, nem létező dolgoknak tettem fel a megválaszolatlan kérdéseimet, vártam a soha meg nem érkező választ. És mégsem érzem azt, hogy pazarlás lett volna, sőt... de mielőtt még nagyon elmélyedek ebben, inkább visszapillantok Sebastian arcára.
- Tudod, újságírónak lenni sokkal érdekesebb meló, mint gondolnád. Nem hagyhatod, hogy megállítsanak, és rámenősnek kell lenni, oké, ezt mindenki borítékolja neked. De amikor mindent meg kell tenned, hogy megtartsd az állásod és embereket kell zaklatnod, akár kerítéseken is átmászni és a kidobók elől menekülni... na arra senki nem készít fel. - Most rajtam a sor, hogy csicseregjek neki kicsit és nevetgéljek a saját hülyeségeimen. Jó, így furcsának hangzik ez az egész, meg őrültségnek tűnik, de akkor és ott nem volt hezitálnivaló. Csak meg kellett tennem és kész. Eddig mindig bevált!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Hétf. Szept. 01 2014, 19:09

-Nekem csak jó kifogásaim vannak! - Nevetek.
Arra az elszólalásomra hogy nem tudja mit hagy ki, látom meglepem, de ő is nevet, én is vele. Azért hogy mentsem magam, hozzáfűzök még pár szót.
-Azóta csak jobb vagyok! Biztos? - Nevetek, ó a szerénység, minek az?
-Helyes, ez az én Calliem... - Mosolygok, mindig is vagány volt, aki tudja mit akar. Nem szeretném ha bizonytalanságok és kétségek gyötörnék.
-Nem, ez kivételesen gyávaság, nem kifogás. - Mosolygok rá, hálásan még.
-Igen... tényleg kár, akkor végignézhettem volna... - Biggyesztem le a szám szomorúan, aztán kajánabbul vigyorgok rá. Édes ahogy nevet, de még nem nevet igazán! Emlékszem ám, hogy akkor horkantgat! Mindig jobban nevettünk tőle.
-Igen, tudom. - Mosolygok rá, tényleg mintha pár hete lett volna hogy láttam. Nem tudom miért, de... lehet azért is emlékszem rá ennyire mert vele voltam a legtöbbet együtt. - De ez jó, ha van valami ami ellazít. - Nekem a futás lett az. Mindig kell valami.
Elnevetem magam kissé, hogy ecseteli miért is lett újságíró.
-Hát ha ezt hamarabb tudom lehet belevágok! Amúgy kerítéseken én is átmásztam, de én szórakozásból... - Kacsintok rá. - Szóval szereted ha zajlik az élet, dől az adrenalin és futhatsz a megkaparintott anyaggal! Oknyomozó riporter lettél? - Eszembe jut Nick, el is mosolyodom. - Van egy diák a Francesen, szerintem te leszel a kedvenc tanárnője! - Vigyorgok rá, közben el is felejtem hogy fogom a kezét, így reflexből cirógatom a hüvelykujjammal.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Hétf. Szept. 01 2014, 22:48

- Fejezd be! - Szóltam rá tovább vigyorogva, mert ha nem szólok rá, a végén még elcsábít engem, azt meg nem akarom. Néha emlékeztetnem kell magam, miért is jöttem ide eredetileg, mert olyan könnyű lenne most csak úgy beadni a derekam és a karjaiba omlani. Nagyon könnyű lenne, de egyúttal unalmas is, én pedig szeretem izgalmassá tenni az életem.
Az ő Callie-je? Erre fel kell vonnom a szemöldököm, de elkuncogom magam, végül is legyen. Most az egyszer hagyom magam, bár eléggé furcsa, hogy a sajátjának érez. Mármint, még ha az ismerettség alapján is, még ha az a Callie is, akit ismert, akkor ez mennyire lefokozó már, ha engem valaki birtokol? Na mindegy, most az egyszer elnézzük neki, vagy bosszút állunk.
A következő válaszára viszont felvonom szemöldökeimet, úgy nézek rá, aztán elvigyorodom, szabad kezemmel megsimogatom a karját, miközben rávigyorgok.
- Héj, te mióta nem hiszel magadban? Tudod, az én Sebastianom nem félne tőle, hanem megpróbálná, aztán ha nem sikerül... na puff! - Forgatom meg szemeimet mosolyogva, hiszen tudja ő is, hogy ez nem a világ vége. - Tanulj meg mondjuk spanyolul, az egy tök szép nyelv, meg divatos is, sőőt, állítólag tök romantikus. - Így legalább nem csak önös szándékok vezetnek, hogy görögül is tudjon, a spanyol tényleg jó választás lehet. Kellenek neki is célok, dolgok, amiért küzdhet, ha már nőkért nem szokása. Ez talán elterelné kicsit a problémáiról is, ki tudja.
- Hát, pont ezért mentem sötétben, hogy más ne nézhesse végig. - Válaszoltam végül, miközben felhúzogattam szemöldökeimet, majd elvigyorodtam. Hát igen, azt meghiszem, hogy szívesen végignézte volna, de szerintem ő sem hiszi, hogy tényleg megcsináltam volna... mondjuk az éjszakai fürdőzés jó lett volna, de bikiniben csábítóbbnak tűnik.
- Mindenkinek kell valami, ebben az őrült világban, nem? - Biccentettem kicsit oldalra a fejem, miközben ezt mondtam, aztán elmosolyodtam. Bizony, aki fent akar maradni, annak küzdenie kell érte. Mázli, hogy én küzdő típus vagyok, talán ezért nem kerültem még diliházba.
- Á, nem, annyira komoly nem vagyok. - Nevetek a feltételezésen, mert édes, hogy azt gondolja, én valami modern, információéhes nindzsa vagyok. - Csak én vagyok a leginkább bevállalós, én kapom a legőrültebb melókat. - Vontam meg kicsit a vállam és elvigyorodtam, azt nem teszem hozzá, hogy én is keresek vele legjobban. Meg kell fizetniük a sok őrültséget, amire rávesznek.
- Igen...? Kíváncsian várom, de én mindenki kedvenc tanárnője akarok lenni! - Miután kijelentettem a csodálatos ambícióimat, rávigyorogtam, aztán szabad kezemmel a forró csokim után nyúlok, ami nemsokára hideg csoki lesz, ha nem iszom meg. Ja igen, a másik kezem pedig még mindig Sebastiannál van, de nem bánom. Olyan jó, ahogy cirógat az ujjával, ha kevésbé lennék magamnál, talán már olvadoznék tőle, de sajnos ennél több kell. Most már talán a vigyorra is immúnis vagyok.
- És, neked ki a kedvenc diákod? - Kérdeztem végül, mert nem tudom, lehet-e egyáltalán ilyesmit választani.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Hétf. Szept. 01 2014, 23:08

-Miért? - Nevetek, én jól elszórakozom, de ahogy elnézem ő is.
Látom a megszólítás miatt kissé... furán néz rám, nem akarom hogy félreértsen, elvégre nem az enyém, senki sem az enyém ez csak amolyan... hát így szokás mondani!
-Már nem az enyém, hanem akkor úgy mondom, ez az a Callie, akit én is ismerek... - Mosolygok rá, nem akarom azt higgye birtoklom csak mert tíz éve jártunk... de fura... ő vele 'tényleg jártam.
Lesütöm a szemem, ha tudná hogy sosem hittem igazán... de az utóbbi években ez csak romlott. Inkább összeszedem magam és mosolygok rá.
-Nem vagyok romantikus, tudod, és a görög nyelv mindig is jobban tetszett. Legalább annyira szeretem mint a franciát. - Ami nagy szó, mert azt imádom. - Hát... maximum megpróbálom. Miért is ne? - Igaz, miért is ne... látom másokon hogy haladnak a franciával, talán én is haladnék úgy a göröggel.
-Ejj, de én is be akartam menni levezetésnek, meztelen összefutni is érdekes lett volna! - Nevetek, öhm, na az tényleg fura lett volna. Mondjuk tőlem nem áll messze a meztelen fürdőzés, csak azóta vagyok óvatos, hogy a múltkor Josh-sal megjártuk.
-Igen, kérdés mit választ magának. - Mosolygok, örülök hogy nem a pia mellett tettem le a voksot. De Henry... ahh, nem akarok erre gondolni, erőszakolom magam hogy csak ide figyeljek, hogy mosolyogjak, hogy jó társaság legyek.
-Azok a legszórakoztatóbbak is nem? Azért vigyázz magadra, nehogy bajod essen... - Mosolygok, rossz lenne valami zűrös ügybe keveredne.
Aztán csak nevetek.
-Az leszel szerintem! Nicholas a neve, ő oknyomozó riporterként végzett, de asszem még ott van a sulinál. Legalábbis nem ment el, ennyi lejött. - Mosolygok, csíptem a srácot, jó fej volt.
-Nekem? Én mindüket imádom. Mindenkit másért. Valerie például mindent elviccel, Amelia meg... ő meg nagyon gyorsan tanul és olyan kis szerény. Kilian meg... ahahha... hát, az a srác, nagyon kedvelem, de neki nem lesz egyszerű a dolog. - Nevetek, szeretettel beszélek róluk, noha vannak még, akiket tanítok. Hirtelen ők jutottak eszembe.
Én is beleiszok a teába, jól esik. A sok nevetés, meg a futás... kellett már a folyadék. Fel is sóhajtok, jól esik.
-Csoda hogy nem száradtam ki... most érzem... - Mosolyintom el magam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Kedd. Szept. 02 2014, 19:13

- Mert csak! - Nevetek vissza rá, közben az asztalra koppintok, mintha olyan határozottan akarnám, hogy fejezze be. Nem mellesleg a legkeményebb, támadhatatlan érvet hoztam fel, életre-halálra vívott szópárbajunkban. Ez ellen már biztos nem tudja védeni magát, nem mintha kardra akarnám szúrni, vagy valami... csak egy kicsit... talán.
- Persze-persze. - Hagyom rá, szemeimet forgatva, de nem haragszom. Miért is haragudnék? Sokkal inkább revansot veszek és próbálok lelket önteni belé. Az én Sebastianom... hú, de furcsa. Nagyon furcsa.
- Ez a helyes, meg kell próbálni. - Bólogatok lelkesen, majd rávigyorgok. - Nem mondom, hogy megtanítalak, mert anyanyelvem, szóval sok dologról nem tudom elmagyarázni miért van úgy, ahogy. De segíteni segíthetek, ha szeretnéd. - Mosolygok rá végül, mert hát nagyon szívesen megtanítanám én görögül, de fogalmam sincs, hogy kell tanítani. A suliban próbálták belénk verni, hogy ne csak beszélni meg írni tudjunk helyesen, de azt is tudjuk, miért mondjuk/írjuk úgy, ahogy... nem túl sok sikerrel. Akkoriban sikeres volt, mostanra viszont csak az maradt meg élesen, amit gyakorlatban is használok. Meg amúgy is, több, mint egy éve nem voltam görög környezetben, ahol csak görögül beszélek. Jézusom, néha olyan, mintha már el is felejtettem volna. Még a gondolatba is beleborzongok.
- Meg vagy zakkanva? - Kérdem felvont szemöldökkel. - Így, kimelegedve biztosan megfáztál volna, már nem olyan meleg ám a víz, főleg, ha nem süt a nap. - Rázom meg a fejem sóhajtva, aztán elgondolkodok kicsit. A meztelen találkozó kissé megragadja a fantáziám rossz felét és ajkaim kicsit elhúzva, el kell gondolkoznom.
- És végül miért nem mentél? - Kérdezem végül, ártatlanul felpillantva rá, pillogva párat. Na jó, talán egy részem szívesen megnézte volna. De a legjobb lesz, ha még most, csendesen, írmagjában elfojtom ezt a részem. És elásom. Jó mélyre. Erre a gondolatra nyelek egyet és inkább iszok forrócsokit, hogy ne legyen feltűnő.
- Szórakoztató? Akkor és ott nem mindig, de az emlékek szépek. Képzeld, van egy albumom, amit csak az ilyen "győzelmeimnek" tartok fel, abba gyűjtögetem a képeket. - Vigyorgok szélesen, amikor az albumra gondolok. Általában egy-egy hülye fejet vágó selfie a riportalannyal vagy a hellyel, ahová be kellett jutnom. Amit mindenki lehetetlennek borítékolt, de nekem nincs lehetetlen.
- Szóval Nicholas... - Jegyzem meg a nevet bólogatva, mert érdekesen hangzik. Meglátom, megvan-e benne az a spiritusz, ami engem is hajt előre és ha igen, biztosan foglalkozni fogok vele. Az a jó, hogy pontosan tudom, mit keresek a diákokban, mi az, ami engem hajtott előre. Nem könnyű megmondani ott van-e, az ember szemén látszik, egy játékos kis fény, egy csillanás, másoknak csupán ennyi... számomra viszont fontos információ. Majd meglátjuk Nicholas szeme mit mesél nekem.
- Hát, egyenként foglalkozni velük biztos másabb, mint az egyetemen tanítani. Attól tartok, nekem nem lesz alkalmam megismerni őket így. - Vontam meg kissé a vállam, de azért szomorkás volt a mosolyom. Ha lenne rá időm és lehetőségem, én egyenként tartanék órát mindüknek, és személyenként foglalkoznék velük. Így viszont sehova nem fejlődne az oktatás, ki kell találnom valamit, ami bombabiztos módszer és mindenkinél beválik.
Aztán figyelem, ahogy Sebastian beleiszik a teájába és elsóhajtom magam a megállapítására.
- Szóval víz nélkül jársz futni, hm? Lehet, hogy ettől szédültél. - Állapítom meg mosolyogva, de nem bírom ki, hogy ne vessek rá egy aggodalmas pillantást. Na jó, ezt be kell fejeznem, gyorsan le is hunyom a szemeimet és amikor kinyitom, inkább iszok még egy kis forró csokit. Finom édes, szinte összeragad tőle a szám és ez most olyan jó érzés. Érzem, hogy kicsi az arcomon maradt, talán még bajszot is csináltam magamnak. Egy gyors mozdulattal nyalom le, mielőtt még Sebastiannak kedve támadna letakarítani. El tudom képzelni róla, nagyon is el.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Kedd. Szept. 02 2014, 19:36

-Ujjujuj! - Nevetek tovább, mert olyan mint egy durcás öt éves a másik.
Vigyorgok hogy perszéz, ezt már nem mosom le. Mondjuk, nagyon nem is akarom.
-Jó, majd veled gyakorlok. Ha bármi baromságot mondok, max nevetsz és kijavítasz, reményeim szerint nem pofon vágsz! - Nevetek, mert hát ki tudja mit mondok majd félre.
Nevetek, hogy így aggódik értem.
-Ugyan, nem fázom meg olyan könnyen! Meg ha úszom, akkor szintén kimelegszem belé! - Vigyorgok, de látom hogy elgondolkozott.
-Mert beléd futottam és gondoltam ahelyett hogy pajzán mód meztelen fürdőzésre csábítalak, inkább elhívtalak teázni. - Vigyorgok, de tényleg. Szerintem pofán vágva hagy ott, ha az előbb felvázolt ötletet vetem be.
-Tényleg? Megmutathatnád majd, ha publikus! - Mosolygok, izgalmasnak tűnik.
-Aham! - Bólintok, hogy ő bizony. - De a Nicket szereti. - Kacsintok egyet, hogy ezzel bevágódhat, elvégre nekem is kikötötte a srác, hogy szigorúan Nick.
-Ez igaz... - Húzom el a szám. - De ha interaktív az óra akkor mégis. Ha ők is beszélnek, hozzászólnak. - Mosolygok.
-Hirtelen ötlet volt... Igazából nem tudom eljöhettem-e volna, de szerintem már igen. Fogtam magam, átöltöztem és már szaladtam is. De anno a parkba jártam csak most... most váltani kellett és maradtam a partnál, de a part messzebb van. Szóval könnyebb volt így, max vettem volna valamit, tervbe volt véve, csak kellett a katarzis, tudod. - Mondom, mintha mindenki tudná milyen elérni a határait és úszni az izmok könnyedségében, miután teljesen leamortizálódott az ember.
Nézem ahogy iszik, ahogy játszik az ajkaival... hú de rég volt hogy együtt voltunk. Még is... valahogy számomra alig változott a másik. Vagy csak én beszélem be? Nehéz eldönteni.
-De ne aggódj, edzett vagyok, pár éve már futok, szóval tudok vigyázni magamra. Amúgy azért szédültem el, mert hirtelen hagytam abba a futást és hirtelen álltam fel. Mivel elég hirtelen is akartál távozni, ugye. - Vigyorgok rá, hogy biza ez a Te hibád volt édesem, amúgy maradtam volna a fenekemen.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Kedd. Szept. 02 2014, 20:57

- Pofon vágni? Maximum véletlen. A nyelvvel együtt jár a gesztikulálás. - Nevetgéltem jóízűen, mert már próbálom leszoktatni magam róla, és amikor angolul beszélek, nem is nehéz. Viszont amint átváltok az anyanyelvemre, reflexből ugranak a karjaim, hogy nyomatékot adjanak az édes szavaknak. Bárcsak értené már, amit mondok, legalább vele tudnék kicsit görögül beszélgetni.
- Honnan tudod, próbáltad már? - Kérdeztem tőle vigyorogva, hiszen nem tudhatja biztosra, hogy megfázik-e ilyesmitől, ha még nem próbálta ki. Bár őszintén szólva ezt a lehetőséget sem vetem el, Sebastiantól minden kitelik, mármint tényleg minden. Viccesen hangzik, tudom, de őszintén, nincs sok dolog, amit ne tudnék róla elképzelni.
- Lehet, hogy elsőre tényleg kicsit erős lett volna. Hú, ez tényleg olyan, mintha az első randink lenne, nem? - Nevetem el magam, mert nekem tényleg olyan érzésem van, mintha most találkoztunk volna. Igazából Görögországban nem kifejezetten randiztunk, illetve nem nevezném annak. Sok időt töltöttünk kettesben, de sosem volt alkalmunk beülni egy jó helyre beszélgetni... főleg, mert nem igazán tudtunk beszélgetni. De a homokba rajzolás gondolom még neki is jól megy, akár diplomát is szerezhettünk volna belőle.
- Szívesen megmutatom majd. Igazából legszívesebben az összes létező képemet az orrod alá tolnám most rögtön, de valószínűleg hetekig ülhetnél és nézhetnéd szünet nélkül. - Vigyorgok rá végül, miközben ábrándozom kicsit arról, milyen sok fotót is csináltam. Nagyon sokat, nyomtatásban is sok van és igazából mindegyiket szeretem. De az a fotósorozat különleges és egy csomó vicces sztorit meg emléket hordoz, azt különösen szívesen mutogatnám neki.
- Húha, most aztán általad lenyomozhatom előre. - Vigyorogtam, miközben elraktároztam az agyacskámban, hogy a Nicket szereti. Nick, ha tényleg olyan ígéretes számomra, ahogy Sebastian lefesti, akkor kedvelni fogom a srácot. Nagyon szívesen fogom majd tanítani, legalábbis remélem.
- Persze, nem terveztem úgy órát tartani, mintha csak beülnének és meghallgatnának egy hosszú, monoton felvételt. Annál kreatívabb vagyok és őket is erre kell sarkallnom. - Mosolyogva bólintok egyet, hiszen ebben a szakmában fontos. Ezzel kezdtem a tanmenetemet, mik a jó újságíró legfontosabb tulajdonságai? Van egy pár dolog, bár sok múlik a stíluson, a nyelvhasználaton és a kifejezésmódon is, de az újságírás nem csak írásból áll. Nem bizony. Aki csak azért jött oda, mert érdekli az írás, az elég hamar nehéz helyzetben találja majd magát.
- Várj, miért ne jöhettél volna? - Kérdeztem egyik szemöldökömet felhúzva, hiszen már az elején össze-vissza beszélt, és most is magyaráz, én meg csak értetlenül nézek rá. Ezzel akar megnyugtatni? Hát, ez nem éppen nyugtató, inkább csak bebizonyítja, hogy igenis van okom miatta aggódni.
- Szóval a katarzis miatt csinálod? - Kérdezem végül érdeklődőn pillantva rá, mert érdekel. Nagyon ritkán futok, bár nem vagyok edzetlen, ez nem az én sportom. Az úszás sokkal inkább az én sportom. De azért érdekel, Seb mit érez ilyenkor.
- Persze, kend csak rám! - Nevettem el magam kissé, amikor megállapította, hogy miattam szédült meg. Mondjuk tényleg sietősen akartam távozni, de azért mert... teljesen összezavart a hirtelen találkozás. Azt sem tudtam, mit kezdhetnék, mit mondhatnék, emlékszik-e rám. De Sebastiannal nem ilyen, vele minden olyan könnyed és egyszerű általában. Én is olyan vagyok mellette.
Aztán a kezeinkre pillantok, fel sem tűnt, hogy még mindig fogja, és már kicsit kellemetlen, vagyis nem, nekem nem. De gondolom külső szemlélőnek furcsa lehet, talán ő is csak elfelejtette. Szóval inkább elveszem a kezem és az asztalra támasztom, miközben meglötyögtetem a poharamat. Fél szemmel az aljára pillantok, lebiggyesztett ajkakkal és egy sóhajjal konstatálom, hogy már nincs sok csoki benne. De nem baj, nem kell több és így rá tudok készülni az utolsó kortyokra, hogy megfelelő élvezettel igyam meg őket.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Kedd. Szept. 02 2014, 21:43

-Igen? Szóval csapkodni is tanulni kell mellé? Milyen sportos nyelv! - Vigyorgok rá, emlékszem, szeretett gesztikulálni, egyszer leverte a szemüvegem, de én csak nevettem.
-Igen. - Bólintok rá nemes egyszerűséggel. - Még Spanyolországban, de a horvátoknál is kipróbáltam. Jó volt! - Vigyorgok, itt még nem, de ami késik nem múlik.
Elmosolyodom a gondolatra, hogy ez az első randink. Valahol talán az is.
-Én a többit is annak éreztem. - Mondom mosolyogva, mert... akkoriban én komolyan gondoltam azt a pár hetet, nekem azok randik voltak. Közben észreveszem hogy fogom a kezét, de fura. A számhoz emelem megint egy kézcsókra. - De ha akarod elvihetlek igazi randira is. Vacsora, mozi, esti séta... Bár én is főzhetek. - Mosolygok, ami azt illeti, szívesen elvinném amolyan igazi randira is.
-Hú, annyira sok van? - Kerekednek el a szemeim és nevetek, nem vagyok egy türelmes képnézegető, kb ötven képet bírok, aztán menekülök bármi mást csinálni. Szörnyű de ez van, a nagyik kedvence nem leszek.
-Igen, de ezért még hálás lesz nekem, érzem én! - Vigyorgok, elvégre Nick jó fej, szerintem nem bánja hogy egy tanár figyelmébe ajánlottam.
-Na látod, akkor meg tök jó lesz! - Vigyorgok, vajon be tudnék lógni meghallgatni az óráját? Érdekelne hogy tanít.
-Áh semmi, volt egy kis balesetem, de annak már egy hónapja, már jól vagyok! - Mosolygok, könnyedén veszem, mert végre elmúlt.
-Hmm, azt hiszem. Jah. Lefáradok és örömöm is van benne... akkor kikapcsol az agyam és az jó. És átjár az a kellemes bizsergés, az a kielégülés... - Elgondolkodtató miért futok azon kívül hogy pótolja az ivást és levezetem a stresszt. Mert én nem vagyok jó benne, de a mozgás segít.
-Igyekszem, nagyon azon vagyok! - Vigyorgok. - Elszédítettél, látod? - Nevetek, való igaz, tényleg nem hittem volna hogy valaha látom még őt, szédítő belegondolni, hogy megismertem.
A kezét elhúzza, hagyom, lesütöm a szemem. Lehet nem kellett volna, furán veszi ki magát. De jól esett érinteni, valóságosabb volt így.
-Szóval... valamikor... van kedved még összefutni? - Kérdezem, mert késő van és az italaink végét iszogatjuk. Én szeretnék, de ez érezhető. Ha bólint vagy igent mond, akkor előkotrom a pénztárcám és adok neki egy névjegyet, ha nem... nos, akkor az ajkamba harapva konstatálom, hogy belőlem ennyi is elég volt neki.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Csüt. Szept. 04 2014, 17:18

- Persze, hogy kell, eddig nem volt egyértelmű? - Kérdezek vissza vigyorogva, de csak ugratom. Nem is gesztikulálok annyit! Bár néha megütöm az embereket, az csupán a roppant heves személyiségem és a meggondolatlan mozdulataim eredménye. Mondjuk általában beszélek közben... de beszéd nélkül is megy!
- Ja igen el is felejtettem, hogy az összes mediterrán országot végigjártad. - Nevetgélek, amikor megesik a felfedezés és inkább elterelem a gondolataimat a mesére felmerülő képekről, inkább elterelem a figyelmem. - És, mindegyik országban volt egy barátnőd? - Kérdeztem egyik szemöldököm felvonva, mosolyogva. De amint kimondtam, megbántam. Legszívesebben a fejem vertem volna az asztalba, de nem festett volna túl bájosan. Biztos vagyok benne, hogy akármi lesz a válasz, csak fájni fog, de még mennyire.
- Húha, ez egészen romantikusan hangzik hozzád képest. - Mondom vigyorogva, de elég nehéz lesz most döntést hoznom. Az agyam nagyon mélyen eltemetett, eddig tudatosan hanyagolt részéről a kis Callie ordít, hogy nem azért jöttem ide. Egyáltalán nem azért jöttem, hogy randizzak vele... le akartam zárni. Megbeszélni minden fájdalmam, sérelmem, a fejéhez vágni, hátha akkor átrakom a terhet az ő vállára. Ezt kellene tennem, de csak hagyom, hogy újra megcsókolja a kezem és mosolyogva kissé oldalra biccentem a fejem.
- Rengeteg, de nyugi, nem várom el, hogy megnézd. - Nevetek fel, mert annyira tipikusan Sebastian, legalábbis amennyire emlékszek rá, milyen is az a Sebastian. Bár az emlékek már biztos megváltoztak az idő alatt, szóval tulajdonképpen a fejemben élő Sebastianra támaszkodhatok csak. Hú, de furcsa, ezt tuti nem mesélem el senkinek, mert a végén még diliházba dugnak.
Arra, hogy Nick hálás lesz, csak bólintok egy aprót és mosolygok. Az a helyzik, hogy akár tetszik nekünk a helyzet, akár nem, úgyis tanítanom kell majd. De azért jobb a békesség, nem? A biztatására, hogy szerinte tök jó lesz majd az órám csak vigyorgok és bólogatok. Jól esik, ahogy engem is átjár Seb végtelenül pozitív, ámbár naiv kisugárzása. Megmelegít kicsit.
- Kis baleset... - Sóhajtanom kell még egyet, nem bírom ki, hogy ne szakadjon ki belőlem. Ez a fiú reménytelen, ahogy már mondtam, reménytelen. - Nem akarom tudni. - Állapítom meg jóleső kuncogás közepette, mert látom magam előtt a saját fejem, ahogy elmeséli a részleteket. Biztosan kinevetne, én pedig nem akarom kinevettetni magam.
- Még sosem gondoltam így egy sportra sem. Tudom, nem hangzik jól, de engem akkor tölt el ez az elégedettség, ha dolgozom. - Vigyorgok, mert nem tudom, mikor lettem ilyen munkamániás. De valahol útközben biztosan, fogalmam sincs, mit tehetnék ellene. Engem akkor is kikapcsol, mert teljesen eltereli a figyelmem minden másról. Nincs az érzelmes-érzékeny-heves Callie, csak az egyszerű, racionális, logikus, jó humorú, normális Callie, aki írja a cikkeket, intézi a dolgokat, parancsolgat a nyomdásnak, aki még mindig nem érti, mit akarnak tőle. Most is, ha rágondolok, jóleső borzongás fut végig a gerincemen. Azt hiszem megtaláltam azt a hivatást, amit nekem találtak ki.
Amikor elhúzom a kezem, mert csak tök véletlen felejtettem az övében, és amúgy is el akarta venni, csak nem hagytam, meglepően reagál. Lesüti a tekintetét, de nem mintha szégyellné magát, mintha kissé csalódott lennék. Mint az ember, aki most ébred fel egy gyönyörű álomból és a valóságban találja magát. Ez... furcsa.
Következő lépésként pedig annyit kérdez, van-e kedvem még összefutni vele. Egyszer mindenképpen meg kell vele beszélnem, még ha nem is zúdítok rá mindent, amit heves pillanataimban terveztem. Szóval nem gondolkodok a válaszon, inkább csak szélesen elmosolyodom.
- Persze, mindenképpen. - Bólintok hozzá, miközben egy laza kézmozdulattal nyomatékosítom a mondanivalóm. Észre sem veszem, nálam ez tök normális, aztán elveszem a névjegykártyáját. Alaposan megnézem és elvigyorodom.
- Úúú, most már tudlak zaklatni. - Állapítottam meg bólogatva kicsit, aztán megvártam, amíg Sebastian is megissza a maradék teáját, aztán vele együtt távoztam. Elbúcsúztam tőle, de nem akartam túl érzelgős lenni. Pedig legszívesebben körbeölelgettem volna, ahogy kell, annyira szerettem volna... de aztán csak mosolyogva intettem neki, mielőtt még elbattyogtam volna hazafelé.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Csüt. Szept. 04 2014, 22:23

-Hmmm, ha csak téged veszlek alapul az volt végül is... - Vigyorgok gonoszabban, majd nevetek.
-Európában sok helyen voltunk. - Vonok vállat mosolyogva. - Nem. Te voltál az utolsó barátnőm. Utána már csak randiztam, beláttam nincs értelme, hogy legyen, ha úgy sem maradhatunk együtt. - Mosolyodom el, de nem nézek rá, mert elveszem a tekintetem és a teám szemlélem. Talán ezért is ismertem meg őt, mert ő még a barátnőm volt. Ki tudja. Egy biztos, könnyedén közöltem, mert ez tény és nem érzem hogy titok volna.
Elvigyorodom hogy hirtelen romantikus lettem.
-Inkább csak maradi vagyok. - Mosolygok, nem érzem hogy ez romantikus lenne. Nem válaszol, ez is egyfajta visszautasítás. Annyiban hagyom, én nem erőltetek semmit.
-Kösz! Lekötelezel... - Nevetek fel könnyedebben, mert hát rémálom lett volna ha ezer képet végig kell néznem egy délután.
-Öhm, igen. - Aztán elmosolyodom. - Jobb ha nem tudod, te is kioktatnál, negyedszerre sok lenne végighallgatnom! - Nevetek, mert hát tuti ő is aggodalmaskodna hogy lehettem ilyen hülye.
-Nincs benne semmi. Én is tudok elégedettséget érezni ha sikerül egy fordítás, főleg ha eltalálok egy vrset, a hangulatát, a szavakat, az egész lényét. Az nagyon jó, de ez más. Ez testi megelégedettség. Kicsit mint a szexnél, tudod. - Jegyzem meg vigyorogva, amúgy más, de látni akarom az arcát, mit reagál.
-Tényleg? - Vigyorodom el, hogy összefutna még velem, ennek örülök. Adok is neki egy névjegykártyát, de a szavai nyomán szélesebb lesz a vigyorom. - Ha mersz! Tudod hol találsz és hogy érsz el! - Iszom ki a teám. Aztán intek a pincérnek, fizetek. Kilépve az ajtón búcsúzásképp adok neki egy kézcsókot, hozzá kell szoknia, mikor ismert még nem csináltam. Aztán berakom a zenét a fülembe és hazafutok, úgy is odébb lakom. Remélem most nem üt el senki...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Csüt. Szept. 04 2014, 23:03

Csak egy kicsit összeszűkítem a szemeimet a gonoszkodásra, bár nem tud annyira meghatni sajnos. Pedig milyen szívesen vérig sértődnék! Sokkal, de sokkal megkönnyítené a dolgom, ha tudnék rá igazán haragudni.
Igazából tényleg megbántam, hogy megkérdeztem, már abban a pillanatban, hogy kimondtam. Mégsem visszakozhattam és hallgattam a mondanivalóját. Nem néz a szemembe, igazából még rám sem néz, amikor azt mondja, utánam már csak randizgatott. Igazán negédes érzés szorította a szívem ennek hallatán. Egyrészt különlegesnek érzem magam tőle, másrészt pedig... ő csak úgy továbblépett és randizgatott tovább. Nekem elég sok időre volt szükségem, hogy újra pasizzak, de úgy látszik, neki nem volt nehéz. Mázli, hogy pont nem látja az arcom, egy ideig csak nézem őt és már éppen szóra nyitom az ajkaimat, de inkább csak becsukom őket, nem válaszolok, csak elmosolyodom. Semmi baj, Callie, egy szép mosoly mindent megold!
- Maradi, hm? - Kérdezek vissza mosolyogva. Nem igazán hiszem el róla, hogy olyan maradi, a maradi emberek monogámok, kicsit sem hímringyók és hisznek a házasságban. Ha jól tudom, egyik sem Sebastian erőssége, inkább csak ősi mesterséget űz, csábít. Nem mintha ez olyan rossz lenne... de, elég rossz.
- Betojtál, mi? - Kérdem tőle vigyorogva, kissé piszkálgatva, mert valakinek, aki nem rajong úgy a fényképészetért, mint én, biztosan unalmas lehet. A legjobbak mégis azok a fotók, amik egy hétköznapi ember számára is elbűvölők, mély jelentést hordoznak és megragadja őket. Bármilyen furcsa, de egyszerű képeket a legnehezebb készíteni, amiről visít a mondanivalója.
Helyeslően bólogatok, amikor azt mondja, jobb lesz, ha nem tudok róla, mert nem vágyik még egy kioktatásra. Kikérném magamnak, mert én nem oktatok ki senkit, csak aggódok, de ezt most elengedem neki. Nem vagyok egy borzasztó szőrszálhasogató, pedig néha ég az ajkam, hogy belekössek az apróságokba.
A következő végigvezetés viszont érdekel, erről a testtartásom is árulkodik. Előredőlök, könyökeimet az asztalra támasztom, ujjaimat összekulcsolom és állam rájuk támasztom.
- Ez most nagyon úgy jött le, hogy inkább futsz, mint szexelsz. - Döntöttem kissé oldalra a fejem, miközben tökre ártatlanul néztem rá, de a válaszomat már sajnos nem kapom meg, mert ideje menni, ó, de még mennyire.
- Én ne mernék? - Vigyorgok kihívóan, mert ez felhívás keringőre nálam. Nem mered, úgysem mered, úgysem vagy képes rá... ezekkel lehet leginkább feltüzelni, rosszabb, mint a parázsfújás.
Kint, búcsúzásképpen kapok még egy kézcsókot, ami miatt bárgyún vigyorgok Sebastianra, mondjuk mint a kisgyerek, aki most kapta meg az első igazi, menő játékát. Nem tehetek róla, hiába próbálok határozott, érett, felnőtt nő lenni, néha nem megy. Néha úgy viselkedem, mint egy érzelmes tinilány, néha meg nem vagyok teljesen százas. De azért jókedvűen dúdolászva ballagok haza. Azt hiszem, Sebastian feldobta a napom.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: If we ever meet again... || Callie&Seb   Today at 12:50

Vissza az elejére Go down
 

If we ever meet again... || Callie&Seb

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Bellboy needed || Callie&Matt

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-