Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Egyik dologból következik a másik... (Nina és Louis)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Egyik dologból következik a másik... (Nina és Louis)   Szer. Okt. 29 2014, 22:06

Lassan nyoma sincs a nyomott hangulatomnak, ami odabent uralkodott rajtam, amíg a rendelőben voltunk, és ezen Louis is sokat segít, kint már elviccelődünk az egészről.
- Soha meg se fordult a fejemben az orvosi, pont emiatt sem. Számomra mindig is a fotográfia volt a tervem a jövőre nézve. – rázom meg a fejem határozottan. Nem tudom, leküzdöm-e valaha végleg a fóbiámat, vagy nem, de az biztos, hogy az orvosi hivatás nem segített volna a dolgon. Na de inkább nem is nagyon beszélünk tovább erről, kellemesebb téma jön, méghozzá a fagyi.
- Ó, akkor most már tudom mi az egyik dolog, amivel le lehet kenyerezni. Ezt megjegyzem a következő találkozásig, és ki tudja, akár meg is zsarollak vele. –  vigyorgok rá játékosan, és bár próbálok komolynak tűnni, hogy elhiggye, tényleg képes lennék rá, de azt hiszem, ez az egész kudarcba fulladt. Borzalmas színész vagyok, még jó, hogy nem arra a szakra mentem. Valami vicces volt Louis számára, és nem állom meg, hogy ne kérdezzek rá.
- Levendula ízű fagyi? Létezik ilyen? –  nézek rá csodálkozva. Sosem hallottam még ilyenről, még belegondolni is fura az egészbe, de ettől függetlenül ha találkoznék ilyennel, biztosan megkóstolnám. A következőkben a kolira terelődik a szó, én pedig kicsit kérdezgetem a fiút róla, elvégre hamarosan második otthonom lesz.
-Éértelek. Hasonló cipőben járok én is, mint te, vagyis abból a szempontból, hogy én sem lakok messze, kint a külvárosban a családi házas környéken, szóval én is simán bejárhatnék, de úgy gondoltam, így egyszerűbb, meg 20 évesen ideje, hogy függetlenedjek a szülőktől. –  mesélek picit én is, miért is választottam a koleszt. Remélem ezek a képességeim nekem is fejlődni fognak, amiket Louis említett, de szerintem biztosan így lesz.
- Mennyi idősek a tesóid? –  kérdezem, és eszembe jut az én öcsém, akinek biztos furcsa lesz, hogy egyik napról a másikra a nővére úgymond kilép az életéből olyan szempontból, hogy nem lát minden nap. Szegény drágámnak biztos furcsa lesz eleinte.
- Mindenkiben van valami különleges, legfeljebb még nem jöttünk rá, mi az, ami egyedivé tesz minket. –  fejtem ki véleményemet a dologról, és ezt most nem csak úgy mondom, hanem ténylegesen így gondolom. Úgy vélem, mindenkiben van valami rejtett képesség, tulajdonság, ami különlegessé teszi őt, nincs ez másképp vele se, és velem se, vagy épp a barátságtalan nővérkével. Visszakapom a kérdést, de erre számítottam is.
- Imádom a pörgést magam körül, a társaságot, új embereket megismerni, zenét hallgatni, és nagy szerelmem még a 3 éves öcsikém. A múltkor kijelentette, hogy ha felnő, elvesz feleségül. Imádom! – mondom mosolyogva, de igyekszem nem túl sokat áradozni Danről, nem szeretném, ha unná a másik. Viszont tényleg halál aranyos volt ahogy mondta, majd’ leolvadtam a kanapéról. Idő közben meg is érkezünk a fagyishoz, én pedig tanulmányozni kezdem a kínálatot, de előtte még Louis-hoz fordulok.
- Ha te már kitaláltad, kérj nyugodtan, én még válogatok. És majd egybe fizetem a kettőnkét! –  fordulok második mondatommal már az árushoz, aki mosolyogva bólint egyet, és türelmesen várja a rendelésünket.

_________________
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Egyik dologból következik a másik... (Nina és Louis)   Pént. Okt. 31 2014, 19:22

Szerencsésen megússzuk a rendelőt, Nina nem kap oltást, csak kicsit parázott, szóval nem is volt olyan gáz, mint ahogy előre vetítette. Abban azonban egyetértünk, hogy nem ez az élmény lesz minden idők legjobbika. El tudjuk nevetni, és ez jó dolog, ennél már csak az a jobb, hogy fagyival űbereljük.
- Hát, szó, megfogtál. Szeretek enni és szeretem az édességet. De a nagy kedvenc valóban a fagyi...- nevetem el magam. Milyen jó dolgom van, hogy mindenki etetni akar!
Nem mintha Ninából kinézném, hogy képes legyen ilyen eszközzel élni, mint a zsarolás. Másrészről, nem is kell megzsarolni, hogy elmenjek fagyizni. Szóval... ennyire kell komolyan venni ezt az egészet. Nevetek Ninával, tőlem aztán fagyizhatunk naponta is, lehet, nekem kevesebbet ártana, mint majd neki. (Gondolok itt a szénhidrát bevitel okozta súlygyarapodásra)
Röhögcsélek, mert eszembe jut Lizzy, meg a levendula ízű fagyi, és Nina ki is szúrja, meg is kérdezi, mi a mulatság tárgya. Próbára teszem, neki vajon mi a véleménye róla, de csak ártatlanul pislog, még nem hallott ilyesmiről.
- Fogalmam sincs, de csak képzeld el... Mit gondolnál, milyen ízű? Mi jut eszedbe róla először?- kérdezem, próbálva megdolgoztatni a fantáziáját. Még mindig a nagyanyám szekrényének gondolata miatt borsózik a hátam.
Aztán már komolyabban beszélgetünk. A kolesz nem rossz téma, főleg, mert Nina is ott fog lakni. Ha sosem lakott még távol a szüleitől, neki biztos, hogy nagyon furcsa lesz, de ahogy én, ő is a saját lábára akar állni. Tulajdonképpen emiatt sokat nő a szememben. (Bár meggyőződésem, hogy a lányoknak ez könnyebben megy. Mindig bandáznak a szobatársakkal. Sosem mennek egyedül sehova, szóval kizárt a magány)
- Nora három, Adam pedig öt évvel fiatalabb nálam- válaszolom, amikor a testvéreimről kérdez.
Megszoktam már, hogy a lányokat nem kell kérdezni, a saját kérdéseikre -általában- saját maguk is válaszolnak, így biztos vagyok benne, hogy Nina is beszámol majd róla, hány testvére van, és hány évesek, ezért vissza sem kérdezek. De ő megy tovább, mintha ezzel ki lenne a téma végezve, és elkönyvelem, hogy ő egyke.
Arra a kérdésére, hogy mivel szeretek foglalkozni, általánosságban válaszolok. Nem érzem magam különösnek magam, olyan vagyok, mint bármelyik átlagos fiatal, és ami miatt esetleg különösebb lehetnék a többinél, az nem publikus. Azaz nem árulom el, hogy időnként pöntyögök magamnak, dallamokat vetek papírra vagy dalszövegeket, verset. Ezek úgyis csak a fiókom mélyén fogna porosodni. Hogy rajzolgatok... ha nem ismerném Nanaiát, még azt mondanám, nem rosszul, de hozzá képest firka minden, ami a kezem alól kikerül. Szóval, valóban csak átlagos vagyok, mert senki nem tud a különös hóbortjaimról. )(Vagy nem is olyan különös? Ezen a korszakon mindenki átesik?)
- Ez igaz. Engem a hülyeségeim miatt szeretnek- nyújtok nyelvet játékosan Ninára, és kicsit megugrom mellőle, mintha arra számítanék, emiatt rám fog csapni. Inkább visszakérdezek.
- Én meg már azt hittem, egyke vagy!- vallom be neki. Rácsodálkozom, hogy ilyen kiskorú testvére van- Csak ti ketten vagytok? Hogy ez a nagy korkülönbség?
Olaszországban nem ritka, hogy sok gyerek van egy családban, úgy jönnek egymás után, mint az orgonasípok, és akár generációs korkülönbségek is lehetnek a legkisebb és a nagyobbak között. De ez Amerikában nem szokás. Hacsak... De nem rohanok következtetéseket levonni. Meglehet, tévedek.
- Előbb utóbb majd beleszeret valaki másba. Az óvónénibe, a tanító nénibe. Fiatal fiúk általában egyfajta anyakomplexusban szenvednek. Sokat foglalkozol vele, igaz? - Le merném fogadni, a kis gézengúz istennőt lát Ninában.
Odaérünk a fagyizóhoz. Az üzlet előtt is árus ül, még az üzletbe sem kell bemenni, hogy tölcsérben hozzájuthass a hűs finomsághoz. Ahogy Nina, én is a kínálatot mustrálom, aztán határozottan a gyümölcsfagyik mellett teszem le a voksom: citrom, málna, szeder. De addig nem kérek, amíg Nina nem adja le a rendelését, mert nem szeretnék többet kérni, mint ő. (A pofátlanságnak is vannak határai) Inkább megkérdezem az árustól:
- Mondja, szokott lenni levendula-ízű fagyijuk? - igyekszem komoly képet vágni.
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Egyik dologból következik a másik... (Nina és Louis)   Vas. Nov. 02 2014, 00:04

Megjegyzem az infót, hogy Louis nagy kedvence a fagyi, és viccesen megjegyzem, hogy ezzel a jövőben akár zsarolni is tudom, de persze nem tennék ilyet, a zsarolás egy olyan műfaj, ami távol áll tőlem. A levendula ízű fagyi hallatán csodálkozva húzom fel a szemöldökömet, halvány lila gőzöm sincs, hogy ez hogy jöhetett neki, de aztán elgondolkozok, hogy vajon milyen íze lenne, ha létezne ilyen.
- Hmm valamilyen édeskésebb íz jut eszembe. Vagy hasonló, mint a zöldalma. És neked? – kérdezek vissza, mert ez egy érdekes kérdés, és szeretném tudni, hogy ő vajon hogy vélekedik a dologról. Ezek után kicsit beszélgetünk a koliról, és ennek kapcsán valahogy elő jönnek a testvérek.
- Akkor már nem olyan kicsik. Jól kijöttök? – érdeklődöm, de aztán leesik, hogy ez már lehet, hogy túlságosan magán jellegű dolog Louis számára, mindenkinek máshol húzódik a határ, amit jó, ha az ember nem feszeget, vagy lép át, de legfeljebb nem válaszol, én erőltetni nem fogom, ez csak egy szimpla kérdés volt.
- Jaj már! – nevetek fel a nyelvnyújtásán, és azon, hogy megugrik. Nem akartam én bántani, ha közelebbi viszonyban állnánk, mármint olyan értelemben, hogy mondjuk barátok lennénk, lehet hogy meglöktem volna, vagy játékosan megcsaptam volna, de így, hogy csak nemrég találkoztunk, így ezt a lépést nem teszem meg.
- Hát, sokáig úgy volt, hogy az leszek, de aztán belecsöppent Dan az életünkbe. – mondom, és mivel további kérdéseket kapok, ezért mesélek neki egy kicsit. Számomra ez nem olyan magánjellegű dolog, amit nem szívesen osztok meg másokkal, szóval nem látom okát, miért ne válaszoljak a fiúnak.
- Igen, csak mi ketten. Anyáék nem akartak második gyereket, de annyit kérleltem őket, hogy végülis megleptek vele. Miután öcsém megszületett, a szüleim többször is hajtogatták, nem értik, miért vártak ennyit, vagyis hát hogy miért elégedtek meg egy gyerekkel.  De szerencsére ez így alakult, és boldog kis család vagyunk így négyen. –  mesélem mosolyogva. Természetesen vannak más rokonaink, de most csak a szűk családra gondoltam az előbbi mondatomban.
- Jaj ne is mondj ilyet, ő az én kis hercegem, nem adom másnak! –  jelentem ki határozottan, de aztán felnevetek, mert tudom, hogy valószínűleg Louis-nak van igaza. A kérdésére bólogatok.
- Igen, rengeteget. Sokszor vigyáztam rá baba kora óta, ha a szüleimet elszólította a munka. Erős kötelék van köztünk. –  lehet nyálasan hangzik, de a szívem valahogy mindig megtelik szeretettel, ha öcsire gondolok. Remélem nem romlik meg a viszony köztünk a későbbiekben sem. Odaérünk a fagyishoz, és amíg válogatunk, Louis feltesz egy kérdést,  amin vigyorogni kezdek, de mivel érzékelem, hogy igyekszik komoly maradni, ezért én is komolyságot erőltetek magamra, de ez nehéz. Miután kitárgyalták, rendelek.
- Hmm… édes tölcsérben kérnék két gombócot, egy csokis kekszet ééés egy zöldalmát. – mosolygok rá, majd megvárom, amíg Louis is rendel, aztán táskámból előveszem a pénztárcámat, és kifizetem a két édességet.
- Elárulod nekem, hogy honnan jött a levendula ízű fagyi ötlete? – kérdezem, és most már tényleg kíváncsi vagyok, honnan jött ez az őrület, mert ennek biztos van valami sztorija, nem úgy kelt fel egyik reggel, hogy „Hm, de ennék egy kis levendula fagyit!”. Vagy legalábbis nem gondolnám, hogy így történt a dolog.

_________________
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Egyik dologból következik a másik... (Nina és Louis)   Csüt. Nov. 06 2014, 13:02

Lerázva immár magunkról a rendelő minden nyűgét, felszabadultan indulunk fagyizni. Fogalmam sincs, honnan jön az ötlet, hogy Ninának megemlítsem a levendula ízű fagyit, de megtörténik, és ezen elrágódunk egy kicsit.
- Tényleg?- nézek rá meglepetten, amikor azt mondja, valamilyen édes ízt képzel el hozzá- Én nagyon nem... Az első dolog, ami eszembe jutott róla, az a nagymamám ruhásszekrénye volt...- borzolok zavartan a hajamba. Azon gondolkodom, folytassam-e, de hát miért ne? Lizzy sem esett le a fáról, amikor meghallotta- Tudod, kicsit dohos, kicsit molyirtó szagú...- fintorgok.- Egyszerűen nem tudok ettől elvonatkoztatni- rántom meg a vállam nemes egyszerűséggel.
Egyik téma követi a másikat, kolesz , család, testvérek is szóba kerülnek.
- Igen, meglehetősen. Bár néha úgy érzem, nem is egy család vagyunk, annyira másfélék. Nora például zenebolond, és nem csak hallgatni szereti, de minden hangszert ki is próbál. Szerintem hamarosan apám őt viszi magával a turnéira. Adam pedig műszaki beállítottságú, mindig szerel valamit. Mániája, hogy mi hogy működik, és szerelmese a sebességnek, a technikai sportoknak- mesélek Ninának.
Aztán megint rólam kérdez, mi a hobbim, hasonlók..., és kedvesnek találom, ahogy kiemel a szürke egerek közül. Kicsit elhülyülünk, ahogy nyelvet öltök rá, de nem veszi magára, és csak nevet. Nem tudom miért, rabja vagyok a nevetésnek. Talán még a fagyinál is jobban szeretem.
Aztán az ő testvéréről kezdünk beszélni, mert kiderül, hogy van neki. Fogalmam sincs, miért hittem, hogy egyke, de eddig tévedésben éltem. Azon viszont komolyan meglepődöm, hogy az öccse lényegében az ő kívánsága volt.
- Hoppácska, nem semmi szüleid lehetnek. Azt hiszem, nyafoghattam volna én bármennyit egy újabb kistestvérért, maximum sarokba állítanak a hisztiért!- mondom nevetve. Hogy jövök én ahhoz, hogy magamnak kistestvért kérjek? (Pláne, hogy van már kettő). A helyzetet el sem tudom képzelni, és valamiért komikusnak tartom, de Ninát nem akarom ezzel megbántani.
Beszél a testvéréről, és jól látom, hogy nem okoz neki csalódást. A suliban sok srác van haragban a tesóival. Bár Dan kicsike még, Nina odaadása, és a kettejük között kialakult szoros kapcsolat nyilvánvaló. El tudom képzelni, hogy Dan "szerelmes" a nővérébe.
- Pedig jobb, ha felkészülsz...- bólogatok tovább vigyorogva- És neked sem ártana korodbéli srác után vágyakozni...- aztán a számra csapok. Talán ezt nem kellett volna. - Bocsi, tudod, ugye, hogy értettem...- Legalábbis remélem. Bár jogom nincs beleszólni, mikor kivel mit csinál.
Elérünk a fagyishoz, és Nina visszautasíthatatlan ajánlata miatt a kínálatot szemlélem. Bujkál bennem a kisördög, és az árust próbára teszem, de olyan nevetségesnek tartja az ötletet, hogy nem is ragozom tovább a témát. Szóval nem tartja jó ötletnek a levendula ízű fagyit. Hát jó.
Bár Nina rám villog, hogy adjam le a rendelésem, én átengedem neki a lehetőséget. S mivel ő két gömbös fagyit eszik, én sem kérek többet.
- Sima tölcsérben szeretnék egy gömb citromot és egy gömb szedret, köszönöm- az árus mintha meg lenne lepve, talán nem erre számított, de nem teszi szóvá.
Amíg Nina fizet, megfogom a fagyiját, így mindkét kezét tudja használni. Szerencsére, a tölcsért szalvéta öleli körbe, és nem aggódom azon, hogy koszos lenne a kezem (kezünk). Hamarabb is gondolkodhattam volna, de ennyire nem vagyok tisztaságmániás. (Csak majdnem)
- Nem az én ötletem. Egy barátnőm barátjáé, ha jól emlékszem. Szóval a barátnőmtől hallottam először róla, de az igazat megvallva, fogalmam sincs, létezik-e egyáltalán ilyesmi. Lehet, csak fantázia, és lehetne akár tolltartó vagy cipőkrém is..., nem tudom... - vonom meg a vállam.
- Ha rajtad múlna, milyen új ízt hoznál be a kínálatba? - kérdezem. Ez mondjuk érdekes téma, szívesen elbeszélgetek róla.
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Egyik dologból következik a másik... (Nina és Louis)   Pént. Nov. 14 2014, 22:19

- Hmm most hogy mondod, van benne valami… -  gondolkodok el egy pillanatra, hogy emlékeztethet simán a régi szekrényekre, aztán felnevetek, hogy most tényleg ilyenekről beszélünk.
- Az nem baj, ha különböztök, legalább tanulhattok a másiktól –  fejtem ki a véleményemet, de aztán egy infó megragadja a figyelmem.
- Turnékra? Apukád zenész? Játszik valami zenekarban? – A végén még kiderül, hogy valami szupersztár csemetéjébe futottam bele. Ez Hollywood, simán megtörténhet, na de erre hamarosan úgyis fény derül. Ezek után az én családom kerül terítékre, különösen az öcsém.
- De neked legalább már volt, én viszont mindig csak irigyeltem azokat a barátaimat, akiknek volt legalább egy testvére. Egyébként ha választanál, mit szeretnél? Legyen még egy öcséd vagy húgod, vagy esetleg vágysz idősebb testvérre? –  érdeklődöm tovább, aztán tovább csevegünk Danről.
- Igen, már készítem magam a dologra, hogy hamarosan azzal jön haza, hogy van egy új szerelme az oviban. – sóhajtok szomorúan, aztán felnevetek azon amit mond, és ahogy utána a szájára csap.
- Nyugi, ne ostorozd magad, értem én, hogy értetted. És amúgy vágyakozok én korombéli srácok után, de amíg nincs más, addig be kell érnem Dan hódolásával. –  válaszolok mosolyogva, és most, hogy így erre terelődött a téma és belegondolok a dologba, tényleg jó lenne már, ha lenne valaki potenciális velem hasonló korú pasi, de ez a dolog még várat magára. Na viszont nem agyalok sokat ezen, egyrészt mert udvariatlanság, ha nagyon elkalandoznak az ember gondolatai, miközben épp mással cseveg, másrészt pedig megérkeztünk a fagyishoz, így agyamba inkább a különböző gombóc kombinációk tódulnak, nehéz választani, de csak sikerül, és miután Louis itt is letudta a levendula fagyis témát, ő is rendel.
- Köszi! – mosolygok rá, amiért segítésül megfogta a fagyimat, amíg fizetek, de most már a pénztárca visszakerült a táskámba, így magamhoz tudom venni a hűs édességet. Viszont még foglalkoztat kicsit ez a levendula fagyis téma, így nem vagyok rest rákérdezni, honnan is ered ez az igencsak eredeti ötlet.
- Értem. Elég korszakalkotó ötlete született az említett egyénnek, meg kell hagyni. Talán kis idő múlva milliomos lesz ezzel az egyedi fagyi ízzel. –  gondolkodok hangosan, és ez talán nem akkora hülyeség, mint ahogy először hangzik, mert miért is ne történhetne meg? Bármi elképzelhető.
- Hmm ez egy nagyon jó kérdés, ezen még sosem gondolkoztam. Szerintem annyi féle fagyi íz létezik, hogy így is nehéz választani, szerintem nem nagyon van szükség új ízre, mert van millió féle édes, savanykás és még sorolhatnám. Neked esetleg lenne valamilyen speciális íz, amit hiányolsz? – kérdezek vissza, miközben azért eszegetem a fagyimat, mert nem szeretném, ha elolvadna és rácsöpögne a kezemre vagy a ruhámra.
- Az ízek amiket kértél, azok a kedvenceid, vagy csak random választottad őket? – érdeklődöm, mert a fagyi téma szinte mindig nyerő, és mivel Louisnak nagy kedvence is, talán nem bánja, ha még picit erről csevegünk.

_________________
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Egyik dologból következik a másik... (Nina és Louis)   Hétf. Nov. 24 2014, 23:35

Nina megkérdezi, engem mire emlékeztet a levendula ízű fagyi. Azt hiszem, kicsit kiakad, amikor beavatom, de aztán elneveti magát és igazat ad nekem.
Aztán a családról beszélgetünk, a tesóimról és apáról.
- Többnyire dobol, de fúvósokon is játszik és gitározik. De ne valami modern zenekarra gondolj!- nevetem el magam. Többnyire, ha szóba kerül az apám foglalkozása, rögtön azt kérdezik, melyik együttesben játszik. Szeretném azt mondani, hogy pl. a U2 dobosa, de a zenekaruk nem olyan neves, és nem is olyan zenét játszanak, én azonban nagyon büszke vagyok rá. - Az együttesük neve Jamboree Blues Band. Ennek is külön sztorija van...- nevetem el magam. Ezt mindig el is mesélik, ha koncerteznek, mert apa szerint mulatságos.
Aztán beszélünk az ő testvéréről, születésének (vagy inkább fogantatásának) különös történetéről.
- Úgy érzem, nekem ez a két testvér is elég, és nem vágytam soha többre. Bár az sem zavarna, ha több tesóm lenne- mondom gondolkodás nélkül. Mi jól megvoltunk egymással a tesóimmal, kicsinek is bevontam őket minden játékba, néha anya meg is szidott, hogy olyasmiket játszatok velük, amihez még érettlenek. De mindkettő normális lett, úgyhogy olyan sokat nem ronthattam a fejlődésükben...
Nina vonzódása a kisöccséhez felkelti a figyelmem, és úgy érzem, fel kell készítenem, hogy a kissrác szerelme sem lesz tartós. A kissrácok már csak ilyenek. Nina szerencsére érti, hogy mire gondolok, és nem érzi tolakodásnak, hogy a "magánéletében" vájkálok.
- Tudod, nem igazán értem a korodbeli csajokat. Mindegyik meg van győzödve róla, hogy ő egyik srácnak sem kell. Az egyetemen vannak jó fejek, egy barátnőm szerint a könyvtárban is könnyű ismerkedni, de az egyetmi bálok és bulik is alkalmasak ismerkedésre. Miből gondolod, hogy nekd nem lehet barátod hamarosan? - kérdezem, kissé értetlenkedve. Tényleg furcsa, hogy a legtöbb lány semmire sem tartja magát. Mi, fiúk, éppen úgy vágyunk kapcsolatra, mint a lányok. Csak - lehetséges- nehezebben valljuk be.
Megrendeljük a fagyikat, s míg fizet, segítek Ninának. Ahogy nyalogatni kezdjük, megint a levenduláról beszélgetünk, és nevetve rázom a fejem, ahogy válaszolok neki:
- Nagyon jól kell megcsinálnia, hogy kitörölje az elmémből a szekrényt!
Aztán ezen elindulva különböző ízekről beszélgetünk, és arról, mi hiányzik a palettáról.
- Hát, ezen az analógián elindulva, lehetne bármely virág vagy zöldség a fagyi neve. Például kelkáposzta. Vagy ibolya. Zöldsaláta, retek, kelbimbó...- sorolom, és nevetek, mert a virág még hagyján, de a zöldségek... - Elvégre van répatorta is, és azt mondják, finom!- mentem magam a hülyeségeim miatt. Nem erőlködök túlzottan.
- A legtöbb fagyit szeretem, de ilyenkor, ha nagy meleg van, általában savanykásabb gyümölcsízeket szoktam választani- mondom Ninának.
- És te?- kérdem vissza. Nekem például fura, hogy hogyan kombinált, de senki ízlésébe nem szoktam beleverni a csúfot. Elvégre, pont az a jó, hogy nem vagyunk egyformák.
Vissza az elejére Go down
Nina Burke
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Hozzászólások száma : 325

TémanyitásTéma: Re: Egyik dologból következik a másik... (Nina és Louis)   Pént. Nov. 28 2014, 15:48

- Értem. Szeretem az olyan zenéket is, amik nem ezek a legmodernebbek. Lesz valamikor a környéken koncertjük a közeljövőben? – érdeklődöm kedvesen, és ez nem csak udvariasság, hanem én tényleg nyitott vagyok az új dolgokra, és szívesen meghallgatnám édesapja zenekarát. A nevük is tök jól hangzik, és ahogy hallom, története van.
- Nocsak, tényleg? És megosztod velem a sztorit? –  kérdezem, és kíváncsi vagyok, vajon hogy jött ez a bandanév, valószínűleg vicces, mert Louis elnevette magát miközben mondta.
- Értelek. Nekem azt hiszem nem lesz több, de legalább egy már van, és annak kell örülni, amink van. – mondom nagy bölcsen, na nem mintha én ilyen nagy filozófus lennék, de hát no, ez az igazság. Ezek után picit a szerelmi dolgokra terelődik a téma, de ennek a kiindulópontja is Dan.
- Ja, lehet kicsit félreérthető voltam, én nem vagyok ilyen pesszimista a fiúk terén. Tudom, hogy valahol valaki rám vár, nem mondom, hogy a szőke herceg fehér lovon, nem élek ennyire a mesékben, de tudom, hogy majd felbukkan, ha itt az ideje, addig is meg élvezni kell az életet. –  magyarázom el álláspontomat. Tényleg nem könyveltem el magamban, hogy attól, hogy most nincs barátom, sose lesz már, elvégre 20 éves vagyok, nem 80 éves néni. A fagyik immár beszerezve, majszoljuk is a hűs édességet, de a csevegés nem áll meg.
- Majd úgy kóstoltatják meg veled, hogy nem tudod, hogy ez a levendula ízű fagyi, és miután ízlik, már nem fogod hozzákapcsolni a szekrényt, ha megtudod, mit is ettél. –  fejtegetem nagy okosan a dolgot, aztán felnevetek. Nem gondolnám, hogy bárki is előrukkolna a közeljövőben ezzel az új fagylalt ízzel, de hát végül is ki tudja?
- Kelkáposzta? Kelbimbó? Fujj… -  fintorodok el kicsit, aztán elnevetem magam ismételten. Merész elképzelések, nem hinném, hogy lenne kereslet rá.
- A répatorta tényleg finom. Bizarrul hangzik, de nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik. –  először én is távolságtartó voltam a répatortával kapcsolatban, de aztán mikor megkóstoltam, rájöttem, hogy tényleg nem szabad elsőre ítélni – még a sütik terén sem. Ezek után a fagyi ízekre térünk rá, kinek mi a kedvenc, ilyesmi.
- Értem. Hát én kb. az összes fajtát szeretem, szóval mindig máshogy kombinálom az ízeket. Az aktuális kedvemtől függ, vagy attól, hogy mit kívánok meg, vagy ha nagyon nem tudok választani, akkor szimplán rámutatok és döntsön helyettem a véletlen. –  fejtem ki az álláspontomat ezzel kapcsolatban. Lehet idővel majd ráfókuszál az ízlésem egy- vagy két ízre, de most még mindenevő vagyok fagyik terén. Tényleg, ha már idő, hány óra lehet? Előveszem a táskámból a telefonomat, hogy ránézzek mennyi az idő, és megtorpanok séta közben.
- Már ennyi az idő? Ne haragudj Louis, de most el kell mennem, megbeszéltük otthon, hogy családi filmezős estét tartunk, és ha nem érek haza időben, akkor nem kezdjük el időben a filmet, és akkor öcsém későn fekszik le… Ugye milyen bonyolult az élet? –  nevetek fel, de tényleg indulnom kell.
- Köszönöm szépen hogy elkísértél, lelki támasz voltál, meg ilyesmi. Remélem még összefutunk, és bocsi, hogy ilyen hirtelen kell véget vetnem a kis csevegésünknek. Szia, további szép napot! – intek mosolyogva Louisnak, majd elindulok a közeli buszmegállóba, mert kigyalogolni a külvárosba kicsit hosszú lenne, és akkor tuti, hogy elkések.

_________________
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Egyik dologból következik a másik... (Nina és Louis)   Vas. Nov. 30 2014, 11:03

Ninával a családról beszélgetünk, és szóba kerül a faterom is. Nina érdeklődést mutat a zenekar iránt. Nevetgélve nézek rá.
- Állandóan koncerteznek valahol, szinte minden hétvégén fellépnek. Többnyire kis klubokban játszanak, ha éppen nincsenek körúton, de most New Yorkban népszerűsítik az életérzést. -Kicsit sajnálkozva húzom fel a vállam. - Általában késő ősszel térnek haza, és tavaszig ki sem mozdulnak a városból.
- A sztori egyébként szerintem inkább kedves, mint vicces, de apám mindig nevetve meséli- mondom Ninának előre- Az egyik meghírdetett összejövetel előtt a zenekar egyik tagjára rájött a szükség... A közönség már javában tombolt odakint, az meg szenvedett a WC-kagylón ülve, így apámék elhatározták, hogy addig is, míg emez kitisztul, szórakoztatják a közönséget. Akkoriban még nem voltak túl ismertek, ezért kitalálták, hogy egyesével veszik be a színpadot, mintha csak véletlenszerűen találkoztak volna....- Így kezdődött. A dolognak olyan meglepő sikere volt, hogy ezt máskor is eljátszották, immár szándékosan, és valahogy a név adta magát. Villámcsődület, ragadt rájuk, és aztán ez lett a hivatalos, bejegyzett nevük is. Ahogy erről Ninának mesélek, jókedvem lesz. Nem a sztoritól, inkább apa képe jut eszembe. Nagyon szeretem az öreget, és nagyon hiányzik.
Beszélgetünk testvérekről, némiképp a kapcsolatokról is, és kezdő feltételezésem, miszerint Nina (is) önbizalomhiányban szenvedne, némiképp megcáfolja. Úgy tűnik, egészséges énképpel rendelkezik, és a romantikus beállítottsága ellenére két lábbal jár a földön. Szerintem helyes lány, és hamar lesz udvarlója, de ez csak a szerény véleményem. Hogy hogyan érti, hogy "élvezni kell az életet", már nem kerül kifejtésre, mert sokkal hamarabb kezd búcsúzkodni, mint ahogy azt vártam.
Igaz, a fagyi nyalogatása közben még elbeszélgetünk, de ez már inkább könnyedebb téma, semmi komoly. Ízek és ízlések, fagylaltok és édességek... Elbohóckodunk, de aztán eljön a búcsú ideje, mint mondja, neki programja van és mennie kell. Nem tudom, valahogy olyan benyomást nyújt, mint aki nem akarja, hogy tovább rontsam mellette a levegőt, így én is csak intek neki, miközben sűrűn ismételgetem, hogy :
- Ugyan, semmiség... öröm volt...., remélem... szia...- és már ott sincs. Nem is emlékszem, a fagyit megköszöntem?
Egyformán szórakozottak vagyunk, vonok vállat, aztán leteszem a deszkát, és azon fagyizva gurulok vissza a parkba, hogy gyakorolhassak, amíg be nem esteledik. (Vagy tovább)
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Egyik dologból következik a másik... (Nina és Louis)   Today at 03:13

Vissza az elejére Go down
 

Egyik dologból következik a másik... (Nina és Louis)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-