-Hát velük, de... a hölgyemény kicsit ittas volt, magassarkúban, a barátomtól meg igazán megkérdezhettem volna allergiás-e valamire, hiszen magam is prüszkölök egynémely gazra. - Mondom hasonlóan ártatlanul, apró vállrándítással, megelőzhettem volna a dolgokat, ha figyelmesebb vagyok.
Aztán elkezd mesélni és ahogy előre döntöm a fejem, csak a szemüvegem hiányzik az orromról, hogy afölött nézzek rá.
-Hát... a szeretkezésre való vágy is egyfajta bók, bár ha többet reméltél és vártál valóban kínos. A családját pedig senki sem választhatja meg, senkié sem makulátlan, az enyimé sem. Azért elég érdekes úgy kicsikarni egy csókot hogy melegnek adja ki magát az ember... - Szalad össze a szemöldököm értetlen, mert... mi másért csókolta meg akkor? Gondolom viccből vagy ilyesmi. Elvégre akkor nincs tétje, bár így is zavaros, huha, lemaradtam, ez látszik is. Ez egy nagyon haladó puzzle, én meg csak kis kezdő vagyok.
Aztán rámosolygok.
-Elhiszem. Igazából minden tapasztalat tapasztalat, semmi sem történik állítólag merő véletlenségből, bár ez cáfolható azért de... minden történés egy döntés, lehet jó is és rossz is, attól függ milyen aspektusban nézzük. Szóval nem szoktam keseregni, hogy milyen béna is vagyok néha! - Vigyorodom el, javaslom ő se szomorkodjon a srác vagy bármi más miatt.
A mosogatás alatt azonban hajj, hiába néz szépen, ez most érdekel.
-Bármelyik. Bár inkább a más dolog érdekel, a más személy csorbítja a nagyra becsült egóm, hogy nem töltöm ki minden gondolatod... - Somolygok rá.
Hah, megint olyan fenesetudjamijárafejében módon reagál, igazi nő... de legalább nem hátrált vagy fintorgott mikor közel hajoltam, ez is valami! Igazából okosabb lettem, jövök rá.
-Akár most is, bár igazad van, az ágyban kényelmesebb ilyeneken fantáziálni. - Piszkálom még egy kicsit, nem bírom megállni. - Kérésed számomra parancs, de aztán ne szidj meg, mert miattam nem tudsz bepasizni! - Vigyorgok rá, a habot meg leszedem az államról, érzem csöppenne le lassan a ruhámra. - De olyan ellenállhatatlan leszek, a tangónál egészen megkívánsz majd! - Mondom számító félszeg vigyorral, elégedetten törölgetve az egyik lábast. Ohoho, ő kérte, megkapja, leszek macsó don Sebastian neki!
Nem hajolok megint közel, de azért méregetem oldalt odalesve, kis hamis, nem tudja kivel incselkedik, fog ő még az ajkába harapni azért is! Elégedetté tesz a gondolat, valószínű látszik a fejemen, hogy rosszban sántikálok.

- Azt hiszem, nem lehet mindent megelőzni, kikerülni, és éppen ez a jó. Minden rosszban van valami jó, hiszen mindenből tudsz tanulni... Szóval a pech csak lecke...- láss mindent optimistán Amelia módra!
Talán csak azért, hogy éreztessem, mással is történnek fura dolgok, én is mesélek neki, dióhéjban, gyorsan, és csak az utóbbi hónapok kínálatát szőve bele a sztoriba. Így is elég cirkalmas. És mint kiderül, még ez is félreérthető.
Figyelmesen hallgatom a szavait, és örülök neki, hogy ilyen nyíltan beszél, általa végre megértek valamit.
Bár félre értett, nem javítom ki, nem kell, hogy ismerjen minden részletet, így is elég kínos. Magamba nézek, és látom már a hibám: többet reméltem, nem elégedtem meg azzal, hogy nekem bókolt, magamnak akartam. Önző voltam.
- Igazad van- mondom csendesen, és többnyire egyetértek, amivel meg nem, az abból adódik, hogy félreértésre adtam okot. - Nem csikarta ki...- teszem hozzá, nagyon halkan, Liot védve. Ő abban a csókban teljesen ártatlan volt. És én több dologban tévedtem vele kapcsolatban: sem eszméletlen, se meleg nem volt.
A mosolya megvigasztal megint, a szavai gyógyírként hatnak sebeimre. Mi bénák/pechesek tartsunk össze. Amúgy megint csak igaza van. Minden dolognak van jó és rossz oldala, attól függ, honnan nézzük.
- El sem tudlak képzelni, hogy keseregsz. Hacsak nem úgy nem, hogy közben kineveted magad!- nézek rá kedvesen. Valahogy nem illene hozzá a lefelé görbülő száj. Ez úgy lett megalkotva, hogy mindig fültől fülig érjen. Ez Sebastian. Ez jellemzi őt legjobban.
A konyhában besegít nekem, törölget, és közben a közös programjainkat hozza fel. Ártatlan kérdés, mégis elcsúszik, tisztázni akarjuk, mégis kerülgetünk "valamit". Most is finoman mozog a bók határain; az az érzésem, szeretné, ha róla gondolnék "mást", vagy ha másra gondolok, akkor vele, mert hogy neki kéne kitöltenie a gondolataim. Hű.
- Ne törődj velem, ez csak villámakció a fejemben, tudod, szinapszisok, érthetetlen asszociációk, gyors egymásutánban, vissza sem tudnám játszani...- bár hogy tudom, hova jutottam el, elhallgatom, sőt, valami mással terelem el a figyelmét.
Így lesz szakálla, nekem pompom orrom, majd arra kér, meztelenül képzeljem el, ne szakállasan. Hajlok a jóra, Sebastian helyes pasas, bár még nem fantáziáltam róla. (Nem hiszem, hogy frigid lennék, van erre bizonyítékom is!)
- A fantáziáláshoz nem kell helyszín- javítom ki, mintha gyakorlott lennék ilyesmiben, bár egy dominától ez el is várható. A fejemre mutatok. Bárhol használhatom.
- Ha veled megyek, nem akarok bepasizni, te énrám vigyázol, én terád!- Le ne passzoljon nekem valamelyik tánc közben, különben sose lát többet! Miatta megyek, viseljen is el. Cseréljen le akkor, ha már nem lesz lába.
Ahogy szedegeti az álláról a habot, egy papírtörölközőt adok a kezébe. Azzal mégiscsak könnyebb! Saját magamat is megtörölgetem, csiklandoz a hab.
Folytatja a törölgetést, én az utolsó evőeszközöket mosom el éppen, amikor azt taglalja, meg fogom kívánni tangó közben. Mi ez? Kihívás? Azt akarja, én akarjam? Hű, az előbb már a csókról fantáziáltam. Felveszem a kesztyűt, nem mondhatni, hogy átlagos lány vagyok, a pasikkal amúgy sincs szerencsém, ő mégis kóstolgat; hát feladom neki a leckét, érje el, nézzük, mire képes...
- Hű, de magabiztos valaki!- incselkedem vele. Bakker, kedvelem. Ugyanolyan pasi, mint Lio, de kedvelem.
Végzek az utolsó darabokkal is, és még arra is van idő, hogy rendet tegyek magam után. Termoszba öntöm a kávét, én úgysem tudok meginni ennyit, aztán konstatálom, hogy elszaladt az idő.
- Még fogat kell mosnom indulás előtt... Megvársz, vagy elmennél inkább most? - kérdezem Sebastiantól, mert tőlem mehetünk egy ajtóval is (örülnék), de nem muszáj bevárnia. Úgysem várom el, hogy elkísérjen, egyrészt közel a kórház, másrészt irtózik tőle, harmadrészt... nem a pasim, hogy kísérgessen. (Bár klassz lenne felvágni vele! Jó pasi, na.)

-Igaz, és az esetek javában megismertem valakit, aminek örültem. - Mosolyodom el, mert tény, Josht és Nanát, sőt Phoenixet is így "találtam".
Látom némileg kínos amit mesél, vagy legalábbis a reakcióm, nem tudom.
-Értem... hát... ez a meleg téma érdekes téma, mindig félreértés van belőle. - Mosolyodom el, hogy nem a világ vége a dolog.
Elmosolyodom, lesütöm a szemem, ó, ha látott volna pár hete. Eléggé magam alatt voltam, kicsit be is fásultam. Most már sokkal jobban, újra tudok ezerwattos vigyorral virítani.
-Kész Joyce regény, nem de bár? - Vigyorgok rá aztán míg rendet rakunk, kitér a válaszom elől, de hagyom. Bár érdekelne mire gondolt, de üsse kő, nem kíváncsiskodom tovább. Még a végén hamar megöregszem, őszen nem lennék ilyen fess, oda lenne az imidzsem, hogy még egyetemista vagyok.
-Igen, de kényelmesebb! - Vigyorgok rá, gondolhat rám elalvás előtt, de romantikus... A domina szerep mókásabb, bár inkább azért, mert Amelia nem olyan domina alkat. Bár ki tudja, érnek néha meglepetések, ha felszabadulnak a lányok gátlásai.
-Nekem nem kell másik partner, elhiheted! - Vigyorgok, ha cserélgetni akarnám, nem kéne fix, akivel megyek. De mondjuk belőle sem nézem ki, hoyg egyszer csak ott hagy. No szó se róla, megesett velem hasonló, de csak nevettem az egészen.
A törölközőt elfogadom, mosolygok rá, ennyi fürdés egyelőre elég volt.
(Azért kikérem magamnak nem vagyok ugyanolyan mint Lio xD Szerintem kitérne a hitéből ha azt mondanád neki olyan mint én :'D De megnézném a fejéééét xDDDD)
-Naná, hát lehet engem nem kedvelni? - Vigyorgok, jó a kedvelés és a megkívánás más tészta, de ha már kedvel megszépülök kicsit, onnan meg már könnyebben megkíván, hát így megy ez.
-Persze, hacsak nem háromnegyed óra, mert fogselymezel és egyesével apránként ellenőrzöd le, hogy tiszta-e! - Nevetek, kétlem, szóval most tíz percig elvagyok, úgy is új a telefonom, elbabrálok vele, meg ha van még mit elpakolni/eltörölni megteszem neki. Már ha tudom hova való.
Szóval pakolászom, vagy ha már nagyon nincs mit, akkor elfoglalom magam, míg végez.
-Jó hogy ilyen közel a munkahelyed, legalább nem megy el utazással sok idő. - Mosolygok mikor visszajön, mert most jövök rá, egy köpésre neki a dolog.
-Szóóóval pénteken, nézek akkor valami táncklubbot is. Szerintem gyere át négyre, leadom az anyagot, megvacsorázunk és elmegyünk táncolni, jó lesz? - Kérdezem míg sétálunk a kórház fele, de persze mikor látom az épületet feltűnően nem akarom látni és inkább Ameliára fókuszálok.
Ha jó neki a programterv, akkor adok neki egy kézcsókot és szép estét kívánok neki, de finoman közlöm, angolosan távoznék. Mert hát amúgy sem vagyok hosszan búcsúzkodós, de a kórházak közeléből én mindig gyorsan tűnnék el.
Ezután ha kellő távolságban vagyok, már boldogan, mosolyogva megyek haza, mert amúgy nagyon jól éreztem magam. Továbbá feladták nekem a leckét, ki kell tennem magamért!

//Köszi a játékot! //

// Én is köszönöm! Várom a folytatást! Abban majd megírom ennek a sztorinak a végét... ;P//