Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Habok hátán - Demi & Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Habok hátán - Demi & Usui   Vas. Okt. 05 2014, 22:40

-Szerintem nem, csak együttérzőbbé tesz. - Elvégre a húga is érzékeny volt, de gyengének sosem nevezte volna. Maximum fizikailag.
-Lehet. - Végül is nem lehetetlen, de ő akkor is elvan a saját álláspontjával, miszerint a lány tudja mi kell neki.
Mesél kicsit arról miért nem ajánlja a lélek doktorait, de a lány válasza ha meg is nyugtatja belül, kicsit meg is lepi.
-Rám? Alig ismersz... - Dönti félre a fejét, kétli hogy pont rá lenne szüksége a lánynak.
-Értem. - Bólint a kívánós dologra, így be tudja lőni valamennyire. Arról legalább már meséltek neki, mert hát ő sosem kapja azon magát hogy úgy enne valami konkrét dolgot.
-Nem. - Mondja nyugodt hangon, miért idegesítené? Ha így lenne nem lenne itt.
-Lehet valóban nem. Próbáld ki és megtudod. - Elvégre lehet tetszene a lánynak a dolog.
-Gondoltam rá. De egyelőre még ki kell tanulnom a szakmát. Addig nem érdemes. De majd lehet nézek online újságokat is. Addig is gyakorlok az egyeteminél. - Meg ott van neki a rendőrség is szóval unatkozni nem fog továbbra sem.
Komótosan de ő is megeszi a süteményét, elvégre csak töredéknyit beszél, mint a lány, van ideje.
Látja hogy a lány az óráját nézi, a szalvétával megtörli a száját.
-Elkísérjelek egy darabon? - Kérdezi, mert lassan valóban ideje lenne menniük.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Habok hátán - Demi & Usui   Hétf. Okt. 06 2014, 16:11

- Sosem fogsz nekem engedni egy kicsit sem, ugye? - Nem is igazi kérdés, csupán levonom a következtetést, sóhajtok egy kicsit. Na igen, ha valaki, hát Usui nem egy kompromisszum kész ember, ha ő úgy gondol valamit, akkor az... szerinte úgy van. Inkább nem állok le vele vitatkozni, csak csendben elfogadom, hogy különböző a véleményünk.
Bár a következő "lehet" már kissé simogatja a lelkem, több, mint a semmi. Nem tűnik olyan hitetlenkedőnek, vagy ráhagyásra. De aztán értetlenkedik is egy sort, és azt mondja alig ismerem. Én pedig legszívesebben elnevetném magam, de az hm, rosszul sülne el, illetve félreérthető lenne, szóval inkább csak elmosolyodom.
- Nem ismerlek, mert nem beszélsz sokat magadról, de figyelek rád és sok dolgot tudok rólad. Például, hogy nem szereted ha kérdezgetlek, vagy hozzád érek, pedig mindkettőt szívesen csinálnám ám. Tudom, hogy szereted a zenét és az egyik kedvenc szavad a bah, sőt, már profin különböztetem meg a fáradt és a mérges bah-t egymástól. Ja és azt is, hogy te nem csak meghallgatsz, hanem te is figyelsz rám. - Gyors összefoglaló a tényekből, amiket leszűrtem róla, a következtetéseket nem hiszem, hogy elfogadná. Talán ezt sem fogja, de úgy érzem, többet tudok róla, mint gondolná. Lehet, hogy nem tudok semmit a családjáról, az életéről, de mindig kapok egy aprócska részletet a személyiségéből és ez nekem elég. Olyan, mint egy puzzle, csak figyelni kell, össze kell rakni és máris látja az ember a képet.
Azért örülök neki, hogy nem idegesíti a hangom, mondjuk úgy láttam, amikor énekeltem, akkor tetszett neki. De azért a beszédhangom egész más, meg tudok nyafogni, meg félni, akkor olyan vagyok, mint egy cincogó kisegér.
- Talán majd megpróbálom, de ha ennyi dolgot csinálunk együtt, hamar meg fogsz unni! - Állapítom meg vigyorogva, csak félig vagyok ám komoly, ekkora gondok nincsenek a fejemben. Ha nem szeretné, hogy én is csatlakozzak, biztos nem ajánlotta volna, hogy próbáljam meg.
A válaszára csak bólintok egyet, ő biztosan tudja, hogy és mit csinál, mit bír el, hogyan lesz belőle tehetséges újságíró. Ő nem én, ezt mindig fejben kell tartanom, nincs szüksége általában tanácsokra, terelgetésre, bátorításra.
- Igen, igen! - Lelkesen vigyorgok, mert éppen búcsúzni készültem, de ha felajánlja, hogy eljön velem, annak csak nagyon örülök. Lelkesedésemben legszívesebben most is körbeölelgetném, de inkább maradok ülve, szépen a popsimon és inkább összeszedem a cuccaimat.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Habok hátán - Demi & Usui   Hétf. Okt. 06 2014, 16:32

-Én csak a véleményem mondom. - Nem is érti a kérdést, miért kéne engednie? Vagy inkább ne mondja amit gondol? Azt is megteheti.
A lány vallomása és hogy beleveszi Usuit is, hogy fontos neki, meglepi, bár nem nagyon látszik rajta.
Félredönti a fejét, erőteljesebben löki ki a levegőt a tüdejéből, de nem felhorkan a dolgon, de olyasmi. Szórakoztatja, nála ilyenné korcsosult a nevetés, de talán erre Demetria maga is rájön. Ha mást abból, hogy mennyire kaján hangon szólal meg Usui.
-Ahm, szóval dohogok, hát Sherlock, akkor mond meg ki a gyilkos. - Mondja szórakozottan. - Persze hogy figyelek rád Demetria Smith. Azon kívül hogy ma megtudtuk van egy rossz emléked a vízzel kapcsolatban ami elbizonytalanít, hogy imádod az édességeket, de enni is, ami lányoknál szerintem szokatlan, hogy tanultál énekelni és zenélni, de ha játszol nem eladni akarod ezt a tudást, hanem előadni, hogy igazán önmagad lehess általa. Hogy szereted a gyerekeket és szerinted gyerekekre vigyázni fusi munka, noha a kutyasétáltatás és a szórólapozás is fizikailag megerőltető tud lenni és időigényes dolgok. Hogy minimum három bátyád van, Wiliam, Caleb és Sebastian, de Sebastian áll hozzád legközelebb korban és érzelmileg is. Hogy nem számít neked ki fél és ki édes testvéred, mert a testvéred ugyan úgy. Hogy szeretsz elvonulni csendes helyekre hogy elmélkedhess, ilyen a tető is a házatokban. Hogy ha elkap az írói hév, megszűnik a világ és a kezedre is hajlandó vagy írni, de az ihletet el nem veszítenéd. Hogy folyton nyúlkálnál másokhoz még akkor is ha az már a személyes térben való garázdaság, de csak mert így is ki akarod fejezni hogy kedveled az illetőt és figyelsz rá, szeretnéd ő is figyeljen. Kérdezel mert érdekel a másik és nem azért mert nem tudod elviselni a csendet, noha az is közrejátszik. És nagyon tudsz valamit, mert utoljára akkor beszéltem ennyit, mikor az esküm tettem le rendőrként... - Mondja a végén magától szokatlanul könnyedebb hangon, még az állát is megtámasztva könyököl az asztalon.
-Te tudsz rólam a legtöbbet, azt hiszem. Bah! - Mondja majd játékosan leheli a szót, ha már a lány ennyire kiemelte, tessék, tudja máshogy is mondani, ha akarja.
-Ha nem unom meg, hogy törvénykönyveket magoljak, szerinted téged megunlak? - Mondja, bár ez nem egészen a saját elgondolása, hanem az egyik kollégájáé, de most úgy érzi ezt a lány is megérti és talán nem fogja hajtogatni, hogy megunja őt vagy odébb áll, tekintve a lány kerek perec kijelentette: megtalálja Usuit. Minek menekülne hát?
Biccent, visszaviszi a tányérokat (nem szereti ott hagyni, pedig az a szokás) aztán kinyitja a lánynak az ajtót, hogy mehetnek.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Habok hátán - Demi & Usui   Hétf. Okt. 06 2014, 17:50

Kicsit félek attól, hogy ha ilyen nyitott és őszinte vagyok vele, akkor elmenekül, de nem, inkább csak valami... nem is tudom, nevetésfélét produkál, az én kék szemeim pedig egyből felcsillannak. Azt hittem ennyi, ennyi lesz a jutalmam, de a legjobb rész még csak ezután jön!
A Sherlockos megjegyzésen nevetnem kell, de azért igyekszem nem zavarni másokat, akik mondjuk nyugodtan üldögélnének és ennék a sütijüket.
- Nem én tehetek róla, hogy rólad minden infót nyomozni kell! - Vigyorgok szélesen válaszként, aztán csendben hallgatom végig, ahogy elmondja, mit tudott meg rólam. Na jó, relatíve csendben, mert néha amikor beletrafál, el kell kuncognom magam. Amúgy végig boldog vigyor ül az arcomon, én nem érdem bárgyúnak, de ki tudja, nem érdekel hogy nézek ki, nagyon jól szórakozok a kiselőadásán, amit Demetriából tart. Imádom, szerintem el tudnám hallgatni, ahogy így beszél, egész álló nap. Hmm... egy életen át is, akár.
- Köszönöm az elismerést... - Kuncogok a végén, mert olyan jó érzés, simogatja a lelkecskémet, és igazából tényleg, úgy örülök neki. Még akkor is, ha nem magáról beszélt, hanem rólam, egyáltalán nem tűnt közben morcosnak vagy érzéketlennek. Talán még azt is megkockáztatom, hogy jó kedve volt, én pedig, akinek amúgy is jó kedve van, lebegek a fellegekben az örömtől.
Aztán ismét elnevetem magam, amikor megmutatja nekem a következő bah-t, amit eddig még nem ismertem.
- De még így is sokkal többet tudsz te rólam. Na nem baj, ez a bah az abszolút kedvencem. - Válaszolom vigyorogva, na igen, sokkal többet hallgatnám, de nem szabad telhetetlennek lennem, inkább kiélvezem most. Szerintem most jövő karácsonyig csendben maradhatok.
- Remélem nem. - Válaszolom végül mosolyogva, mert azért annyira durvának nem tartom magam, mint egy törvénykönyv. Fogalmam sincs, hogy tud ennyi száraz, jogi szöveget a fejébe verni. Hihetetlen kitartással - jobbára, legalábbis én erre tippelnék.
Aztán csak egy biccentést kapok, hogy elkísér egy darabon, én pedig inkább csendben maradok egy kicsit, mert most jól esik, meg amúgy is, még mindig vigyorgok, valahogy még inkább rózsaszínben látom az egész világot, és nehéz most másra koncentrálnom. Hajjj... vissza kéne kavarodnom lassan a földre, mielőtt elrángatom Usuit a város másik végébe.
- Innen már eltalálok haza... biztonságban. - Mondom neki mosolyogva, pedig úgy lennék vele, olyan szívesen, de a jóból is megárt a sok, már ezzel is teljesen meg vagyok elégedve. Viszont attól, amit mondani szeretnék, úgy elérzékenyülök, hogy sírni tudnék, ha mondjuk nem lenne nagyon jó kedvem.
- Én úgy köszönöm. Mindent, tényleg, a tanítást, a sok türelmet, és a sütit is, meg úgy mindent. Egész nap jó kislány voltam, adok egy búcsúölelést. - Nem, ez nem kérdés, nagyon jó voltam és olyan sokszor fogtam vissza magam, hogy most jár nekem, hogy adjak neki egy nagy, Demetriás ölelést. Hogy is fogalmazott? Személyes térben való garázdaság. Pont azt csinálom most.
- Amit mondtam, érvényben van. Felesleges menekülnöd. - Jegyzem meg vigyorogva, úgy látszik, minden találkozásunk végén elmondom, hátha akkor tényleg elhiszi, hogy nekem fontos és tényleg ragaszkodok hozzá. Bár talán azért van, mert pillanatragasztóval vagyok bekenve és mindenkire rátapadok. Na mindegy, nem tudok mást tanácsolni, mint hogy így járt.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Habok hátán - Demi & Usui   Hétf. Okt. 06 2014, 18:09

-Én már csak így elrejtőzve szeretek élni... - Mondja továbbra is szórakozottan, bár van igazság természetesen abban amit mond.
Aztán ő is közli mit "nyomozott" ki, bár a lista nem teljes, de a lényegre próbál szorítkozni, mert ma más dolga is lenne, nem csak beszélni. Főleg hogy ő meg a folyamatos beszéd? Huzamosabb ideig úgy sem tudnának cserélni a lánnyal, mert Usui nem bír non-stop beszélni, a lány meg csendben hallgatni sokáig szóval ideiglenes ez a csere.
-Én csak a tényeket mondom. - Mondja aztán az elismerést illetően továbbra is játékosabb hangon. Elvégre ő nem szokott se dicsérni se szidalmazni senkit, ő csak mondja az igazságot és mindenki eldönti, minek érzi. Általában.
-Nem nehéz. Tekintve negyedannyit sem szoktam beszélni mint te és... én nem is szeretek magamról beszélni. - Vallja meg, mert hát ez nyílt titok. - Bah, gondoltam... - Mondja vidámabb hangon, ezt sem volt nehéz kitalálni, hogy ez a bah lesz a lánynak a "nyerő".
-Én tudom. - Tekintve hogy ő azt is élvezettel tudja olvasni, ez nála a többi ember szemszögéből még szuper erőnek is számíthatna.
Csendben sétálnak a lány otthona felé, de Usui a látszat ellenére érzékeli hogy a lány remekül elvan a saját kis világában, valamint ő maga szívesen hallgat, így nem zavarja a csendes séta.
Biccent újfent, hogy innen már nem lesz baja a lánynak, hazatalál, valóban nincsenek olyan messze, de nincs is még olyan késő hogy nagyon féltenie kéne.
A szavakra biccent párat, hogy szívesen, de az ölelésre felszalad az egyik szemöldöke, hogy "Csakugyan? Nincs apelláta?" Az egyik kezét kiveszi a zsebéből, mert séta közben lazán mindkettőt bevágta, e lóbálja a kezét maga mellett. Hagyja az ölelést is ha adnak neki, magában jól szórakozik vajon mennyire is foghatja vissza magát a másik a jelenlétében. Minimális hátveregetést is ad, kissé szórakozottan a gondolatai miatt.
-Úgy nézek ki mint aki menekül? Nem láttál még futni. És általában én üldözök, nem engem üldöznek. Tudod, a rend és törvény, nincs menekvés... - Mondja némileg kajánabb hangon, bár van aki megszökött már előle is. Például Reeven még anno, bár Usui a nevét nem ismeri. - Majd hívj, ha lesz valami.
Aztán megfordul a másik irányba, hogy hazainduljon, még a kezét feltartja és integet kicsit, de nem néz vissza közben. Úgy sejti a lány látja, felesleges lenne erről megbizonyosodnia.

//köszi Very Happy//

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Habok hátán - Demi & Usui   Today at 00:56

Vissza az elejére Go down
 

Habok hátán - Demi & Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-