Egész héten puccos partikon díszelegtem mint valami ritka különleges madár, csicseregtem és mosolyogtam de már elegem lett. Főleg az estélyikből és a pezsgőből, amit nem is szeretek. Persze a fő gond mégis csak a sok ostoba bájolgó barom, akik azt hiszik otthon kisírnám a szemem a párnámra borulva, ha nem kötnek velem valami üzletet. Mintha nem lehetne pótolni bármelyiküket bármilyen együgyű bábuval, ami képes a bólogatásra...
Ki kell engednem a gőzt, eljöttem egy egyszerű, számomra lepukkadt szórakozóhelyre a város szívébe. Erost sajnos még nem tudtam elcsípni, hogy megmutassa azt a bűnbarlangot, amiről mesélt, így be kell érjem ezzel. Persze a hely az egyszerű halandók számára még ízléses is lehetne, de aki látott már modernül berendezett partira alkalmas helyet az csak fintorogni tud, mint én magam is. A zene sem nagy szám, az értéktelen tömeg gyártott fiatal énekesnek csúfolt kislányok és kisfiúk virnyogása adja a hátteret.
A bárpultnál foglaltam helyet, martinit iszogatva, keresztbe tett lábakkal, féloldalasan ülve és nézelődve valami alkalmi férfitársaság után. Fekete testhez simuló ruhám spagetti pántos, V-kivágású és a térdemig ér. Hajam hanyag kontyba feltűzve, hogy kényelmesebb és dögösebb legyen, ajkamra erősebb vörös rúzst kentem, hogy kiemeljem, és kívánatosabbá tegyem magam.
Ahogy elhalad pár férfi megszemlélem őket, de egyik sem tetszik, kezdem feladni hogy valaki értelmeset lehet találni itt Los Angelesben.

Ahogy várok két kis suhanc jön ide, de ne az eseteim. Ha már fiatal legyen igazán vonzó, de ezek középosztálybeliek, szemet forgatva mondom el virágnyelven, hogy húzzanak el mellőlem, mert nem vagyok szendvics párti. Ami amúgy hazugság de nem kell tudniuk. Észre sem veszem, hogy még az egyik nagyon nyomul a másik meglop. Kocsikulcsom nincs, mert taxival jöttem és azzal is szándékoztam menni, hacsak nem megyek fel valakihez miért ne alapon.
De elmennek, sóhajtok patetikusan, hogy rámenősek voltak. Jön valami pasi, ő már jobban tetszene, végig is mér. Nagyon helyes, legeltesse a szemét, amíg megteheti.
Mikor megszólít összeszalad a szemöldököm, egyrészt hogy letegez, kicsit el vagyok ettől szokva, másrészt... milyen duma ez? De ahogy nézeget, úgy sejtem, nem valami béna csajozós szöveggel fáraszt, kelletlen belenézek a retikülömbe. Nincs meg a telefonom, pedig beraktam. Azzal hívtam a taxit. Gyilkos pillantással nézek a suhancok felé, majd negédesen emelem a tekintetem a hapsira.
-Milyen figyelmes, hogy végignézte a kis tolvajlást és most még fel is hívta a hiányra a figyelmem! Maga egy igazi úriember. - Mosolygok rá illedelmesen, de a hangsúlyom nem kedves. - Netalántán maga a főnökük és érdekli mennyit ér meg nekem a telefonom? Vagy csak gyáva tenni valamit, ha éppen kéne? Más területen is ilyen pipogya, mondja csak? - Kérdezem élesebb mosollyal, most én mérve végig és elidőzöm egy pillanatra a dereka táján, majd metszően nézek a szemébe. Érdekelne melyik kategória, ha előbbi jobban örülnék, az utóbbiak kíméljenek, a puha p.csök eltaposni valóak és el is lesz ha az.
Ha már a cigarettám meghagyták, előhúzok egy szálat (női hosszabb, vékonyabb típust szívok így meg sem kínálom, nem mintha akarnám) és rágyújtok sikkesen, oldalra kifújva a füstöt, kissé a férfi felé fordítva a testem.